Kasie West: P.S. I like You

Fülszöveg:

„Aláírva, lepecsételve, kézbesítve…

A kémiaórán Lily lefirkant kedvenc dalszövegei közül néhányat a padjára. Másnap észreveszi, hogy valaki folytatta a szöveget, és üzenetet is hagyott.

Lily és névtelen levelezőtársa levelezésbe kezdenek – titkokat osztanak meg, zenekarokat ajánlanak és megnyílnak egymás előtt. Lily rájön, hogy szép lassan beleszeretett az ismeretlen levélíróba. De ki lehet az? Miközben próbálja megfejteni a rejtélyt, és a barátok, az iskolai zaklatók és a lökött családtagjai között lavírozik, rájön, hogy a szívügyeket nem mindig lehet pontosan megfogalmazni…”

Kiadta: Menő könyvek, a Manó könyvek kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2023

Fordította: Hartinger Emese

Eredeti kiadás: Kasie West: P.S. I Like You (eredeti megjelenés 2016.)

Oldalszám: 344

ISBN: 978-963-584-335-0

Kasie West Kaliforniában él három lányával, fiával és a férjével. Az első könyve 2013-ban jelent meg, és azóta töretlen a sikere. Főleg ifjúsági regényeket ír, az élete az írás, szeret a tengerparton sétálni és rockzenét hallgatni.

Magyar nyelven eddig kilenc könyve jelent meg, ebből eddig négyet olvastam, és mindegyiket szerettem valamiért.

A könyvről:

Lily Abbott igazi különc, aki nem is akar átlagos lenni. A legtöbb ember számára ismeretlen zenéket hallgat, és előfordul, hogy magában beszél. Ha ideges, vagy rettentően zavarban van, akkor össze-vissza hadovál. Turkálóból öltözködik, nem érdekli, hogy ez mások szerint nem menő. Többnyire visszahúzódó, nehezen nyílik meg mások előtt, s ha teheti, kizárja a külvilágot, és inkább a füzetébe irkálja a félkész dalszövegeit. Számára abszolút igaz, hogy a zene az önkifejezés eszköze. Olykor előfordul, hogy előmerészkedik a csigaházából annyi időre, hogy rendre utasítsa a suli ügyeletes szívtipróját, a „kőbunkó” Cade Jennings-t, aki látszólag menő és gondtalan, viszont később kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik.

Lily családja kissé kaotikus, ugyanakkor összetartó, és érezhető, hogy nagyon szeretik egymást.

Lily-nek egyetlen barátnője van, vele osztja meg a titkait egészen addig, míg fel nem tűnik egy titokzatos ismeretlen, aki kiegészíti a kémia órán unalmában padra írt dalszövegrészletet, majd levelezni is kezdenek. A közös zenei ízlés tökéletes alapot ad a később kialakuló kapcsolathoz. Ismeretlenül megnyílnak egymás előtt, rengeteg dologra fény derül, és értelmet nyer. Elég hamar rájön az olvasó, hogy ki a titokzatos srác, akivel Lily levelezik, ám ez nem von le a történet élvezeti értékéből.

Ezt a történetet véleményem szerint nem lehet nem szeretni. Szívmelengető, aranyos, vicces, elgondolkodtató, bőven akad mondanivalója és mélysége. A komoly és vicces jelenetek váltakozva jelennek meg a regényben. Tetszett, hogy a technika világában ilyen „régimódi” levelezési formát alkalmaztak, kicsit visszarepített ezáltal a saját tinikoromba, amikor még mi is padokba dugtuk a levélkéket. Az, ahogy a szerző felépítette a karakterek jellemét és a cselekményszálat, számomra megnyerő volt. Tetszett a stílus és a mondanivaló. Hűen ábrázolta az iskolai hierarchiát, a klikkesedéseket, a szekálásokat, és a mindennapi problémákat, önbizalomhiányt, amivel mindenkinek meg kell küzdenie.

Most olvastam másodszor, de ugyanúgy hatott rám, mint először. Szívmelengető és mosolycsalogató. Biztos vagyok benne, hogy előkerül még az életem során.

Van egy mondat a könyv végén, amivel mélységesen egyetértek.

„… semmi baj nincs azzal, ha szükségünk van valakire, akire támaszkodhatunk.”

Pontozás: 10/10

Vi Keeland – Penelope Ward: Nagyképű öltönyös

Fülszöveg:

„Az ellentétek meddig vonzzák egymást?

A szokásos reggelnek indult a vonaton.

De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.

Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.

Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?

Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.

Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.

És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.

Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.

Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?

Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.”

Kiadó: Könymolyképző

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 364

Kötés: puhatáblás

Fordította: Kereki Noémi Valentina

ISBN: 978-963-457-498-9

Eléggé vegyes érzéseim vannak a könyv olvasása után. Olyan volt, mintha a szerzők az akaratom ellenére felültettek volna egy hullámvasútra. Egyrészt felfelé haladva izgalmas és szórakoztató, lefelé haladva viszont folyamatosan azt hajtogattam, hogy ezt ne, ezt ne! Van egy alapjaiban véve szórakoztató történet, két kedvelhető főszereplővel, akiket a szerzők sorozatosan megszívattak valamivel. Nem elég, hogy a múltjuk terhelt, még a jelenben is sorozatos akadályokkal kell megküzdeniük. Néha azt éreztem, mintha egy szappanopera forgatókönyvét olvasnám.

Felkavaró, humoros, romantikus, erotikus regény. Szórakoztató, de eléggé sablonos volt.

Az írónők beleszőtték a sorsot is. Mert ugye nem lehetett véletlen (szarkasztikus felhorkanás szemforgatással), hogy a férfi, aki általában nem járt vonattal, aznap reggel, amikor a nő is azzal a vonattal utazott, valamiért mégis megtette.

„Hinni kell a sorsban. Minden meg van írva. Nem számít, hogy ma vagy két év múlva, ha úgy kell lennie, akárhogyan is, de meg fog történni.”

A szereplőket tekintve elmondható, hogy míg a főszereplőkről elég sok dolgot megtudhattunk, addig a mellékszereplők kissé felületesen lettek ábrázolva. A nagymama és a kiskutya szerepelhetett volna egy kicsit többet a történetben, sokat hozzáadtak volna. A nagymama ugyanis imádnivaló volt, akinek egyetlen életcélja az volt, hogy az unokáját boldognak láthassa.

Soraya kissé szarkasztikus, szókimondó, életteli olasz nő. Önbizalomhiánya és a férfiakkal szembeni bizalmatlansága gyermekkori traumájából ered.

Graham eleinte arrogáns, szigorú, gazdag és nagyképű fickónak tűnt, ám később kiderült, hogy ez csak a felszín, aminek a múltban kereshető az oka.

A főszereplők közötti kémia az első perctől érezhető volt. Az a fránya kémia nincs tekintettel arra, ha egy nő és egy férfi nagyon eltérő egyéniség és két külön „világban” élnek.

A férfi megdöbbent, hogy a nő szembeszállt vele. Élvezték a szócsatáikat. A nagyképű öltönyös szerint Soraya vicces, őszinte, gyönyörű és szexi. Más volt, mint akikkel korábban volt. Graham tudott nagyon kedves, érzékeny, és figyelmes is lenni. Nagyon szerette a nagymamáját. Ezt Soraya már a kezdetekkor észrevette. Ahogy egyre többször beszélgettek, és randiztak, fokozatosan közel kerültek egymáshoz, elmélyült a kapcsolatuk. Soraya mindennél jobban akart bízni a kapcsolatukban. Nehéz volt legyőznie a bizalmatlanságát és a félelmeit, mivel az apja gyermekkorában elhagyta.

Graham-nek fontos volt a bizalom és a hűség. Tetszett, hogy óvta Sorayat. Ő volt neki a legfontosabb, és ezt éreztette is vele. Igyekezte bevonni őt a döntéseibe, a jövőjével kapcsolatos terveibe, még akkor is, amikor fenekestül felfordult a világa, és egy négy és fél éves, tüneményes kislány, Chloe is a képbe került.

Tetszettek a sziporkázó párbeszédek és viták, ám a nyelvezete néhol számomra már kissé közönséges volt. Az örökös Mr. Big Broki (MBB) elnevezéstől a falat kapartam. Hölgyeim! Ugyan! Ennél azért jobbat is tudnak!

Graham ex menyasszonya, Genevieve nagyon ellenszenves volt. Önző és számító nő, aki mindenkin átgázolt volna azért, hogy megkapja, amit akar, és volt képe ehhez felhasználni a saját lányát is. Tökéletesen hozta a gonosz karaktert.

Mielőtt a könyv végén megkaptam a happy end-et, volt még egy csavar, amitől majdnem a hajam téptem. Szinte hallottam az egyik szerzőt a fejemben, mikor azt mondja a másiknak: Figyelj már, szerintem unalmas lenne, ha egyszerűen megkapnák a happy end-et, rúgjunk már bele szerencsétlen fickóba még egyet, mielőtt végre rendeződik az élete.

Némi kínlódás és vergődés után főhősünk megtudta az igazságot. Sikerült újra egymásra találniuk. És mint kiderült, ennek Chloe (aki nagyon aranyos volt) is örült, mert nagyon megszerette Sorayat.

Volt, ami nagyon tetszett, és volt, amit véleményem szerint lehetett volna finomítani, részletesebben kidolgozni. Kevesebb szappanopera, több jellemzés.

Pontozás: 10/8

Olivia Brice: Ellenség a fagyöngy alatt

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Egy karácsony, egy kétségbeesett ígéret és egy hazugság, ami mindent felforgat.

Amikor Ryder, a munkamániás építész füllent imádott nagymamájának: „Persze, hozom a barátnőmet az ünnepekre!", még fogalma sincs, hogy a családi idill megmentése hamarosan romokba dönti a saját életét. Barátnő ugyanis nincs, a karácsony pedig vészesen közeleg.

A megoldásnak tűnő villámrandik kudarcot vallanak, mígnem a kedvenc pékségében összetűzésbe keveredik Lunával, a pimasz, harcias lánnyal. A találkozásuk szikrázik, a szó legrosszabb értelmében. Amikor azonban Luna egy véletlen folytán beszél Ryder nagymamájával, már nincs visszaút. A szereposztás adottá válik.

Hamis csókok és érintések, egy csodálatos londoni karácsonyi városnézés, nagymama legendás forró csokija és a színpad készen áll. Csakhogy a tűz, amely eddig veszekedésben izzott, lassan melegséggé szelídül. A szerep valódivá válik.

Vajon elég-e a karácsony csodája, hogy két makacs szív egymásra találjon? Az Ellenség a fagyöngy alatt az „ellenségekből szerelmesek", a kamukapcsolatos kalamajkák és a nagycsaládi ünnepek rajongóinak szívmelengető, nevetős, forraltbor illatú története.”

Kiadó: Pitypang

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 264

Kötése: puhatáblás

ISBN: 978-615-827-573-6

Szerintem aki már szétnézett tüzetesebben a blogon, az rájöhetett, hogy Ana és én kicsit más ízlésvilággal rendelkezünk, bár akadnak átfedések, többnyire más típusok, más műfajok vonzanak. Mivel mindketten nagyon szeretjük a karácsonyt, ez a könyv egy ilyen kis közös pont lett kettőnk között. Őt lenyűgözte a gyönyörű borító, engem pedig egy Olivia Brice facebook oldalán közzétett poszt vett rá, hogy adjak esélyt ennek könyvnek, így mindketten elolvastuk. 

Ami meglepő lehet azoknak, akik mindkettőnket ismernek, hogy még a véleményünk is egyezett több ponton a könyvvel kapcsolatban. 

Az alaptörténet, – „ellenségekből szerelmesek” – ígéretesnek tűnt, még ha kissé klisés is. Minden adott volt egy szórakoztató, romantikus történethez, mégis úgy tűnt, hogy hiányzik valami. A könyv első száz oldala kissé kiforratlan maradt, minden olyan gyorsan történt, hogy olyan hatást keltett, mintha nem lett volna részletesen kidolgozva az a sok lehetőség, ami a történetben volt. 

Komoly és nehéz témát is érintett a szerző, hiszen a diszlexia és diszgráfia nagyon megnehezítheti az emberek életét.

Abban egyetértettünk Anával, hogy Ryder Burns karaktere szimpatikus volt már az elején is, viszont a női főszereplővel, Lunával  és ikertestvérével, Linával egyikünk sem szimpatizált a történet első felében. Luna felelőtlen és rettentő meggondolatlan hatást keltett a viselkedésével. A Ryder nagymamájával folytatott telefonbeszélgetése számomra kicsinyes bosszúnak tűnt, a mondandója durva és közönséges volt, ami egyáltalán nem illett ahhoz a lányhoz, akit a későbbiekben bemutatott az írónő. Ráadásul a nagymama egészségi állapotát tekintve akár tragédiát is okozhatott volna a telefonbetyárkodásával. 

A történet akkor kezdett igazán élvezhetővé válni, amikor elutaztak Angliába. Az események gördülékennyé váltak, sokkal szebb és részletesebb leírásokat kaptunk, a történet hangulata kellemessé vált, egyre többet megtudhattunk a főszereplőkről, és megismerhettük Ryder családját.

Burnsék nagyon kedves, összetartó család. A nagymama egy nagyon huncut, életteli nő, akinek meggyőződése, hogy az unokája csak akkor lehet boldog, ha párkapcsolatban él. 

Az egész család az első pillanattól szeretettel és nagy érdeklődéssel fogadta Lunát, ami nagyon jól esett a lánynak, titkon mindig ilyen összetartó családra vágyott.

Érdekesek voltak az építészetről szóló beszélgetések. Tetszett, hogy Ryder és Luna ugyanolyan szenvedélyt mutatott a témával kapcsolatban, mely ezáltal egyfajta összekötő kapocsként is szolgált kettejük között. Jobban megnyíltak egymásnak, oldottabbak lettek.

Nagyon kedves rész volt, amikor Ryder kirándulni vitte Lunát, és megmutatta neki a számára kedves helyeket. Kezdtek közel kerülni egymáshoz, ám ez kissé megijesztette őket.  

A hógolyózós jelenet szívmelengető volt. 

Hangulatosak voltak a leírások, érezni lehetett a hamisítatlan angliai karácsonyi hangulatot, és igazán figyelmes volt Rydertől az ajándék, amivel meglepte karácsonyra Lunát.

Az első együttlétük érzelmes, szenvedélyes volt. Ám ahogy az várható volt, egy kis bonyodalom következett, majd egy kis szenvedés, végül eljött a happy end.

Végső benyomás:

Ana: Összességében jó volt, de nem tudott magával ragadni.

Jó ötlet volt a könyv végére betenni a narancsos forró csoki receptjét.

Ariadne: Bár a könyv nehézkesen indult, örülök, hogy az első ötven oldal után nem zártam be és tettem le a könyvet, mert ahogy Angliába értek, engem magába szippantott a történet, és nagyon jól szórakoztam. 

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Csak még egy perc

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Sosem kellett volna találkozniuk, ám a végzet mást szánt nekik.

Dominique Lemieux nem csak luxusingatlanok értékesítésével szerzett magának hírnevet… A francia felső tízezer köreiben hedonista, szexi agglegényként tartják számon. Habár világéletében habzsolta az élvezeteket, és egész Párizs a lába előtt hever, mégis úgy érzi: valami hiányzik. Fásultságából és a kapuzárási pánik okozta szorongásából csupán az zökkenti ki, amikor hőn szeretett nagymamája egy rejtélyes feladatot bíz rá.

Temesvári Emese álmai sosem voltak nagyratörőek. Csak egy biztos munkára és párkapcsolatra vágyott. Ám az élete egy csapásra összeomlik, amikor fény derül párja hazugságaira. Úgy érzi, változtatnia kell, ezért jelentkezik arra a külföldi álláslehetőségre, amelyhez eddig nem volt bátorsága.

Dominique egy családi ügy miatt érkezik Prágába, Emese pedig azért, hogy felejtsen. A lány szívét összetörték, a férfi pedig női szívek szilánkjain gázol át, mióta az eszét tudja. Egy világ választotta el őket, ám a reptéren útjuk mégis keresztezi egymást. A véletlen találkozás pedig olyan események láncolatát indítja el, mely nem csak kettőjük életét forgatja fel.

Péntek Tünde regényében az „Arany város” macskaköves utcáira kalauzolja az olvasót, ahol egy nagyívű szerelem bontakozik ki a történelem árnyékában. A szenvedélyben és izgalmakban bővelkedő történet egyúttal érzelmi utazásra is invitál, megmutatja, hogyan tanuljuk meg szeretni egymást és elfogadni önmagunkat a hibáinkkal együtt.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 384, puhatáblás

ISBN: 9789635707188

Szívszorító, izgalmas, humorral átszőtt, szenvedélyes és nagyon szép romantikus történet.

Két különböző világ találkozása. Komoly témákat is érintett az írónő. Felkavaró volt.

Gyorsan lehetett haladni vele, mert szinte sodort magával a történet.

Főleg a cseh fővárosban, Prágában játszódik.

Dominique számára semmit sem jelentettek azok a nők, akikkel korábban dolga volt. Többnyire csak egyéjszakás kalandokba bonyolódott. A leggyönyörűbb nőket is megkaphatta, de valami hiányzott belőlük. Eltöprengett azon, hogy az egyéjszakás kalandoktól nem lesz boldogabb. Jóképű és gazdag, ezért nagyon népszerű a hölgyek körében. A nagymamáját zavarta, hogy negyvenéves korára sem tudott megállapodni. Nagyon szoros volt a kapcsolatuk. Ő kérte meg, hogy menjen el Prágába, és vegyen neki egy egyszerű lakást, mert ott szeretné leélni a hátralévő életét. És Dominique természetesen igyekezett szeretett nagymamája kívánságát teljesíteni.

A családi kapcsolatok szépen kiemelkednek a történetből.

Emese szeret mások életébe vidámságot hozni egy-két figyelmes gesztussal. Szimpatikus, okos, fiatal nő. Egy augusztusi estén kiderült, hogy a férfi, akit szeretett, nem az, akinek mondta magát. Házas ember. A szakítás után Emese nem találta a helyét. A barátnője, Adri javaslatára jelentkezett egy prágai állásra. Ez nagyon bátor dolog volt. Így rátalált valamire, ami motiválja és előre viszi. Egy idegen országban kötött ki, teljesen egyedül, és a nyelvet sem beszélte. A reptéren véletlenül beleütközött egy jóképű, francia úrba. A nyelvi nehézségek áthidalása után a férfi felajánlotta a segítségét. Már a megismerkedésükkor egyértelműen vonzódtak egymáshoz. Szép nőkből sosem volt hiány Dominique körül. De egyik sem keltette fel annyira az érdeklődését, mint Emese. És most ez a teljesen hétköznapi nő elutasította. Ettől pedig még inkább érdekelte a férfit.

Ősszel ismerkedtek meg. Az írónő nagyon szépen érzékeltette az ősz szépségét. Az őszi séták varázsát.

Dominique eleinte gazdag, rámenős nőcsábásznak tűnt, de azután, hogy megismerkedett Emesével már egy kedves, segítőkész, hétköznapi embernek látszott. A bájos, magyar nő és az őszi séták semmihez sem fogható hatással voltak rá.

Sajnos a kapcsolatukba bekavart egy topmodell, egy ingatlanos nő, és Emese bizalmatlansága. Annyi minden történt. Emese múltja, szívfájdalma megnehezítette, hogy bízni tudjon, és képes legyen elhinni, hogy a férfi érzései őszinték. Sajnáltam a két főszereplőt, hiszen erős volt köztük a kémia, jól érezték magukat egymás társaságában, és lehetőségük lett volna a boldogságra, de valahogy nem akart összejönni.

„Egy emberöltő, fájdalom és halál, boldogság és új élet, és két út, ami keresztezi egymást. A szeretet, ami nem ismer határokat vagy éveket. A gyökerek, amik meghatározzák azt, hogy kik vagyunk, és mindig visszahúznak oda, ahonnan indultunk.”

Aranyos szál a történetben, hogy Emese kollégája, Günter, Dominique nagymamája és egy másik idős hölgy is próbál nekik segíteni. Segítségükre van a téli, hóeséses, jégvirágos mesevilág, mindenféle karácsonyi látvánnyal, illattal, ízzel… Az adventi várakozás varázsa. Az adventi időszakban, Prágában mindenhol fényfüzérek és díszek emlékeztették az embereket a közelgő ünnepre.

Szerintem a várandós „nyári ex egyéjszakás kaland” nem kellett volna a történetbe. Így is volt elég bonyodalom. A minden erkölcsi tartást és méltóságot nélkülöző modell, és az elmebeteg ingatlanos nő is éppen eléggé megkavarta a dolgokat. Még szerencse, hogy a két főszereplő annyira szerette egymást, hogy átvészelték a nehézségeket.

Nagyon jók voltak a tájleírások. Könnyű volt elképzelni a helyszíneket, hangulatokat. A zene is nagy hangsúlyt kapott. Bon Jovi dalai lényeges elemei a történetnek.

Érdemes volt elolvasni.

Az alábbi linkekre kattintva meghallgathatjátok a könyvben említett dalokat.
It's my life
Bad of Roses
Always

Benyák Zoltán: Féktelen történet (Képtelen történet 2.)

Fülszöveg:

„Moirának nincs könnyű dolga. Nem elég, hogy Max, a nagy mesélő örökségét kell cipelnie, de a gimis évek is megviselik. Mindennek a tetejébe egy esős szeptemberi napon megjelenik egy beszélő vízköpő, aki eszébe juttatja azt a másik világot, ahol kislányként járt. A hősök és gonosztevők világát, a vad utazásokét.

Moira átmegy a féktelen kalandok földjére, hogy másodszor is megjárja Alíz csodaországát, Oz királyságát, a többi legendát. Régi és új útitársak szegődnek mellé, megismerkedik egy olyan jóképű fiúval, amilyenek csak a mesékben vannak. Áthajózik néhány ősi krónikán, megharcol olyan szörnyekkel, amik ezeréves mítoszokból kúsznak elő.

Te, aki e sorokat olvasod, azt gondolod, hogy tudod, mi történik majd ezeken a vad lapokon… de hidd el nekem, még csak nem is sejted.

Benyák Zoltán még magasabbra emeli a tétet a Képtelen történet folytatásában. A fantázia sodrában a Féktelen történet szavai a főszereplővel együtt viszik az olvasót az elfeledett mesék birodalmába.”

Kiadta: Főnix könyvműhely

Megjelenés éve: 2021

Oldalszám: 248

ISBN: 978-15-5999-37-6

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

Az első rész szerelem volt első olvasásra. Nagyszerűen felépített történet, imádnivaló szereplőkkel, izgalmas kalandokkal, hatalmas csavarokkal, vicces jelenetek tömkelegével, meglepetésekkel. Moira még kislány volt, körüllengte egyfajta gyermeki báj és ártatlanság. Végtelen fantáziájával és hitével bármire képes volt, amire csak elszánta magát.

A második történetben már tizenhét éves, gimnáziumba jár, rengeteget küzd, mert különc, kilóg a sorból, sokat gúnyolják, bántják. Nem találja a helyét. Magányos és elveszett. A gimire úgy tekint, mint egy börtönre. Suli egyenlő intézményesített szívás. Ismerős ugye? Nem könnyű a kamaszkor. Félix a legjobbkor toppan be, mint aki érezte, hogy Moirának szüksége van egy újabb nagy kalandra a mesék és egyéb történetek világában ahhoz, hogy emlékezzen, gyógyuljon, ihletet szerezzen.

Miután megérkezett kalandjának színhelyére, Moirának rá kellett jönnie, hogy a jól ismert hely már a múlté, sokkal nagyobb és ijesztőbb a világ, amibe csöppent, mint amilyen gyerekkorában volt. Rengeteg változás történt, amit hirtelen felfogni is képtelenség, ráadásul Max nélkül fájdalmasan üresnek érezte magát. Mikor szembesült vele, hogy egy rettentő alak és csapata minden valós személyt „kiír” a történetből és ezzel a való életből is, már nem is tartotta olyan jó ötletnek a maradást, még ha olyan társai is akadtak a kalandjai során, mint Félix, Frász, Mark és Fúzi úr.

Imádtam a történetet, az újdonság varázsát, az izgalmas kalandot, a Moira és Mark közötti kapcsolatot, a felbukkanó mellékszereplőket, ugyanakkor az első részhez viszonyítva ez a könyv jóval borongósabb, vészjóslóbb volt számomra sok esetben. Talán Max hiánya hatott rám így. Aztán mikor a főhőseink a Próféták völgyébe jutottak, bevallom hősiesen, megkönnyeztem az eseményeket.

Benyák Zoltán mesterien szőtte most is a szálakat. Érzelmi hullámvasutaztam, s közben egy olyan világban jártam gondolatban, ami szerintem az olvasni szeretők egyik titkos álma. Féktelen száguldás volt az ismeretlenbe. Minden percét imádtam. Felejthetetlen.

Azt azért megjegyezném, hogy Rosie és Titus karakterét ezerszer jobban utáltam, mint az első kötet főszemétládáját.

Számomra egyértelmű a pontozás. 10/10 természetesen. Ezt az ifjúsági sorozatot receptre írnám, ifjúnak és idősebbnek egyaránt.

Benyák Zoltán: Képtelen történet (Képtelen történet 1.)

Fülszöveg:

„Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja. Olyan jól, hogy észre sem veszi, a meséiben él. Egy olyan világban, ahol a történetei veszik körbe: hősök, fura lények, vad tájak. Ám egy napon bekopogtat az egyik szereplője, egy szemtelen kislány, és arra kéri, segítsen megtalálni az egyik történetben elveszett holmiját. Max belemegy a dologba. A lánnyal az oldalán kilép biztonságos tornyából, és a kalandok rögtön elsodorják. Egyenesen a szörnyek, legendák, gonosz tervet szövő szereplők világába.

Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.”

Megjelenés éve: 2020

Kiadta: Főnix könyvműhely

Oldalszám: 256

ISBN: 978-615-5999-30-7

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

A szerző oldalán http://benyakzoltan.com/ megtalálhatjátok az életrajzát, a könyveit, kritikákat, kapcsolati elérhetőségeket, illetve egy galériát. Érdemes olvasgatni.

A nagy illúzió című könyv volt életem első Benyák Zoltán regénye. Lebilincselt a stílusával, imádtam olvasni. Akkoriban határoztam el, nekem mindenképp több könyvével kell majd megismerkednem. Rögtön be is szereztem az „Ars Fatalis” és „Az idő bolondjai” című könyveit, később pedig az Athenaeum kiadónak köszönhetően megismerkedtem „Az utolsó emberig” című urban fantasy regényével is. Meg kell vallanom, hogy bár a szerző stílusa lenyűgöző, a történetei pedig irodalmilag jól felépítettek, számomra egészen eddig az első általam olvasott könyvét nem sikerült túlszárnyalnia. A nagy illúzió volt számomra a mérce legmagasabb fokán. Eddig. Ugyanis a Képtelen történet pillanatok alatt letaszította onnan.

Hihetetlenül szórakoztató, kellemes szövegezésű regény, mely tényleg lebilincsel ifjút és idősebbet egyaránt. Az első oldalon magával ragad, és egészen az utolsóig nem is ereszti az olvasót. Remélem, hogy a szerző még nagyon sok ifjúsági fantasy regénnyel örvendezteti meg az olvasókat. Jól áll neki ez a műfaj. Nekem pedig abszolút jót tett ez a történet.

Imádtam a sziporkázó párbeszédeket Max és Moira között, a közös kalandjukat, a történet furcsa teremtményeit, a szereplő és helyszínábrázolásokat, az elgondolkodtató felvetéseket, a valóságban olvasható történetekre való utalásokat, valamint a történetmesélés milyenségét.

Max író, méghozzá nem is akármilyen. Ugyanis beleírta magát a történeteibe, és a saját maga által létrehozott világban él. Alkotói blokktól szenved, hosszú idő óta semmit nem sikerült papírra vetnie, ami eléggé frusztrálja, s áldott magányát megzavarja egyik történetének ifjú szereplője, Moira, aki ráveszi, hogy lépjen ki a biztonságot adó rejtekéből, és segítsen megtalálni egy számára fontos tárgyat.

Moira okos, vicces, szemtelen, szabadszájú kiskamasz, aki néha koravénnek tűnik a felvetései alapján. Nagyon nagy forma, első olvasatra megszerettem, ő lett a kedvenc szereplőm a történetben. Imádtam a beszólogatásait, kérdéseit. Egyik kedvencem, amit újra és újra feltett a kalandozásuk során, s amitől Max rendszerint csak sóhajtozott: „Mondja, szokott normális dolgokat is írni?” Mondjuk úgy, nagyon jó, kritikusi vénával rendelkezett a lányka.

Amikor a dunsztos üvegekben tartott eladó szép pillanatokról volt szó, mint például egy Rolling Stones koncert a hetvenes évekből, kedvem támadt ráírni a szerzőre. Persze végül józan eszemhez kapva nem tettem meg, mert végigpörgettem a fejemben a gondolatot, hogy mi lenne, ha én most nagy elragadtatásomban azt írnám neki, hogy én mennyire imádom. Valószínűleg legalább annyira bolondnak nézne, mint Moira Maxot a történet nagy részében. Ezen persze végül jót nevettem, mert épp akkor értem ahhoz a részhez a könyvben, ahol Moira szájából elhangzik a következő mondat: „Maga gyönyörű bolond.”

Benyák Zoltán gyönyörűen játszik a szavakkal. A történet lehengerlő, érdekes, tanulságos, ugyanakkor kalandos és rejtélyes, amit a legtöbben szeretnek. Az ifjúság számára egy szórakoztató történet tele csavarokkal, míg a felnőtteknek ennél talán több. Számomra biztosan. Ez a könyv olyan húrokat pendített meg bennem, amiket mostanában csak kevés. Rengeteg mondanivalóval rendelkezik, ha van hozzá képességed, hogy meghalld.

Amikor fény derült Max és Moira valós kapcsolatára, dobtam egy hátast. Számítanom kellett volna egy ilyen csavarra, de mégis váratlanul ért. Aztán jöttek újabb és újabb fordulatok, én meg már szinte pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről. A kötet végére megkaptam a happy end-et, amitől most örömmámorban úszik a lelkem. Sok ilyet szeretnék még olvasni! Lehet? Benyák Zoltán! Ugye lehet?

Pontozás: 10/10*

Ui.: Természetesen a második részt azonnal elkezdem.

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Hóesésben találkoztunk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A sors útjai legalább annyira kifürkészhetetlenek, mint az északi fény tánca a téli éjszakákon.

A New York-i Lily Barone sosem vágyott Izlandra, ám egy félresikerült riport miatt a főnökei oda „száműzik”, bizonytalan időre. Lily büntetésként éli meg, hogy az év végét a zord szigeten kell töltenie, ráadásul a hely sokkal rosszabb, mint hitte. Ridegek az emberek, a szerkesztőségben óriási a káosz, az első interjúalanya ráhozza a frászt, az otthonában kénes szagot áraszt a fürdőszoba, és még a jóképű traumatológus is bunkó vele, aki a bokáját kezeli, miután elcsúszott a jégen. Tehát a lány számára Izland a megtestesült pokol, ezért élete legrosszabb karácsonyára készül.

Dr. Erik Einarsson viszont egyből szebbnek látja a világot, amikor egy hóeséses decemberi éjszakán megismeri Lilyt a kórházban. A morcos sebész saját magán is meglepődik, hogy édesnek találja a nő fecsegését, és végtelenül bájosnak azt, hogy semmit sem tud arról a szigetről, ahová érkezett. Úgy gondolja, az lesz a legjobb, ha megmutatja a lánynak, Izland sokkal csodásabb, mint ahogy azt eddig gondolta.

Ahogy közeledik a karácsony, a fagyos levegő egyre jobban felforrósodik Lily és Erik között. Az adventi várakozás hűvös napjait a vágy fűti fel. A tűz és jég földjén bármi megtörténhet…”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 464, puhatáblás

ISBN: 9789636830144

A címe és a borítója keltette fel az érdeklődésem. Nagyon szeretem a téli történeteket, a karácsonyi időszakot.

Érzelmekben és izgalmakban gazdag történet. A regényben nem mindenki az, akinek elsőre látszik. Váltott nézőpontban tárul elénk a történet.

Lily cserfes, céltudatos, és szereti az állatokat.

Erik eleinte zárkózott, mogorva, de jóképű traumatológus.

Sok az irodalmi és filmes utalás, valamint az északi mitológia is fellelhető a könyvben. Az írónő nagyon szépen felhívja a figyelmet a különböző kultúrák elfogadására.

„Tudom, hogy egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál, senkit sem szabad gúnyolni amiatt, mert máshol, más szokások között él, és aszerint gondolkodik.”

Részletesek a tájleírások. Rengeteg információ van benne Izlandról.

A család iránti szeretet és a barátság szépen kiemelkedik a történetből.

Nagyon tetszett, hogy szóba került a környezetvédelem, a sarkvidéki jégpáncél és állatvilág megmentése. Kedves gondolat volt, hogy Lily azért akart riporter lenni, hogy megpróbálja jobbá tenni a világot. Ez volt a gyerekkori álma. Egy jólelkű és tiszta szívű lány megsajnált egy jegesmedvét, és elindított valamit.

A New York Star Izlandra helyezte át, „száműzte” Lilyt. Amikor megérkezett Reykjavikba, egy baleset miatt a reptérről a kórházba vitték. Előítéletekkel és barátságtalanul fogadták. Egy nyers modorú, de jóképű, magas és fiatal orvos, dr. Erik Einarsson vizsgálta meg. A doktor úr nagyon bájosnak találta, hogy a nőnek láthatóan fogalma sem volt arról, hogy hová érkezett, semmit sem tud Izlandról. Voltak vicces szóváltásaik. Már az első találkozásukkor erős fizikai vonzalom alakult ki közöttük. Erik a leggyönyörűbb nőnek tartotta Lilját (a Lily név izlandi változata, később végig ezen a néven szólította). A sors furcsa fintora, hogy Lily dr. Erik édesanyjának a panziójában szállt meg. Erik kedves és gondoskodó anyukája, Hekla is sok vicces helyzetet teremtett. Főleg akkor, amikor kiakasztotta a fiát az ezoterikus témákkal, meg azzal, hogy kerítőt játszott.

Lilynek nehezen ment a beilleszkedés. Bár a kezdeti nehézségek után az új kollégáival kifejezetten jó lett a kapcsolata. Amikor a főnöke ismét bevitt egy mély ütést azzal, hogy egy Oliver Murphy nevű férfit odahelyezett a szerkesztőségbe, nagyon zaklatott lett. Oliver több volt, mint nagyon gyanús. Behízelgő és ellenszenves karakter. De volt egy másik kifejezetten negatív szereplő, egy tanárnő, Julia. Tetszett, amikor Erik elhatározta, hogy megvédi tőle Lilját.

A jó doktor tudálékossága bosszantó volt, bár időnként a tudományos magyarázatok furcsa mód szórakoztattak. Izland lenyűgöző természeti kincseinek bemutatása is nagyon érdekes volt. És jókat mosolyogtam Lilja és Erik évődésein.

A szereplőkhöz nem tudtam kapcsolódni. Nekem nem igazán voltak szimpatikusak. A zord izlandi környezet – és itt nem kifejezetten a tájra gondolok – távol áll tőlem, nem nekem való. Pedig próbáltam eltekinteni az izlandi emberek zárkózottságától, borzasztó és bizarr szokásaitól. Az izlandi ételekhez nem kaptam kedvet. Egy kicsit sem. Sőt! Amikor a „helyi különlegességekről” olvastam legalább annyira végigfutott a hideg a hátamon, mint a történet krimi szálánál. Viszont volt olyan hagyományuk, ami nagyon tetszett. Az, hogy könyvet és valami ruhaneműt adnak egymásnak karácsonyra, és nem csak úgy „felkapnak egyet”, hogy az majd megteszi, hanem konkrétan az ajándékozottnak választják ki.

Lily hisztije néha már sok volt. Bár azt is el kell ismernem, hogy többször jogosan borult ki.

Amikor Julia egyre gyanúsabbá vált, akkor Erik örömmel játszotta Lilja testőrét. Amikor éppen nem kellett dolgozniuk, mindig együtt voltak. Amikor Erik dolgozott, akkor kérésére a nagybátyja, Björn (aki Lilyvel dolgozott) tartotta rajta a szemét.

Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Julia elmebeteg nőszemély.

Nagyon szép volt, ahogy Erik Liljára gondolt. Egy jószívű, gyönyörű, tündéri lánynak látta, akivel nem tudott betelni. A könyv vége felé már nem tudta elképzelni az életét nélküle. És a nő is így volt vele.

Lilynek előnyére vált, hogy Izlandra száműzték, mert erősebb lett. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire rádöbbent, hogy az álmok változhatnak, és az elérésükhöz nem feltétlenül kell hitvány emberekkel dolgoznia, nem kell olyanokkal töltenie az idejét, akik bántják. Szép volt, hogy Hemingway adott neki új perspektívát. Az ahogyan Lilja és Erik elindult közös életük irányába, nagyon szép lezárása volt a történetnek.

Ana voltam, sziasztok!

Ana könyvajánlói - Buda László: Mit üzen a lelked?

Fülszöveg:

"A Mit üzen a lelked? bizonyos mértékig folytatása és elmélyítése Dr. Buda László nagy sikerű Mit üzen a tested? című művének, ám a szerző vizsgálódásának fókuszát most a testi jelzésekről a lelki életre helyezi át.

Ez a könyv elsősorban az önmagunkhoz való viszonyról szól. Egyrészt arról, hogy miért és miként távolodunk el saját magunktól, hogyan válunk önkritikussá, utáljuk meg magunkat, hogyan szabotáljuk, betegítjük és pusztítjuk saját lényünket – és hogyan próbáljuk mindezt elrejteni saját tudatunk elől. Másrészt pedig arról, hogy miképp találhatunk vissza az önmagunkkal kapcsolatos igazi együttérzéshez, az egészséges önelfogadáshoz és önszeretethez. Ez utóbbiak ugyanis olyan készségek, amelyek rendkívül jelentős befolyással bírnak nemcsak az egészségi állapotunkra, de az életben való boldogulásunk minden területére, az általános közérzetünktől kezdve az érzelmi kapcsolatainkon át a szakmai utunk alakulásáig.

A szerző a tőle megszokott arányérzékkel és finom humorral ötvözi a legkorszerűbb pszichológiai és spirituális megközelítéseket a terápiás esettörténetekkel, hétköznapi tapasztalatokkal és hasznos gyakorlatokkal. Bepillantást enged az egyéni praxisába, a szomatodráma gyakorlatába és helyenként saját életébe is."

Kulcslyuk Kiadó

Kiadás éve: 2016.

Oldalszám: 384

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786155281365

Dr. Buda László: Orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta, a Pécsi Tudományegyetem korábbi tanszékvezetője, a Magyar Szmato-Pszichoterápiás Egyesület társalapítója és volt elnöke. A Nyitott Akadémia egyik legnépszerűbb előadója.

Pályája elején évekig dolgozott hagyományos elmeosztályon, egyetemi oktatóként tizenhárom különböző tantárgyat tanított az önismerettől a szociológiáig, kutatóként az alternatív gyógyászat témakörében szerzett PhD fokozatot. 2010-ben alkotta meg a szomatodráma módszertani kereteit, és az azóta eltelt időben elsősorban ennek az önismereti és terápiás irányzatnak a továbbfejlesztésével, gondozásával foglalkozik. Emellett egyéni konzultációs praxist vezet, előadásokat és tanfolyamokat tart.

Személyes hangvételű könyv. Árad belőle az empátia, emberség és humor. Az önelfogadásról, önszeretetről szól. Önmagunk megismerését elősegítő szemléletet mutat be.

Mindenki többé vagy kevésbé eltávolodott az önelfogadástól és önszeretettől. Ez együtt jár a civilizációval. A mi kultúránkban szinte fel sem tűnik az önkritikus hozzáállás, az enyhe fokú önutálat. Sokan ebből merítenek erőt ahhoz, hogy valamit változtassanak magukkal kapcsolatban.

Példákkal mutatja be, hogyan zajlik az önmegbetegítés folyamata. A felnőttkori betegségek jelentős részében felfedezhető a lelki tényező. A bennünk zajló testi és lelki folyamatok nagy részének nem vagyunk feltétlenül tudatában. Egy adott ponton bölcs dolog segítséget kérni.

Néha meg kell állni, és tudatosítani, hogy mi folyik belül. Elcsendesedni, megfigyelni, befogadni, megélni. Ehhez hasznos technikák: a relaxáció, a meditáció, a mindfulness gyakorlatok.

A szomatodráma módszere elsősorban játék. Segíti a testtel és a lélekkel való párbeszédet. Ez egy olyan játék, ami egyszerre lehet komoly, ugyanakkor könnyed, kreatív és biztonságos.

„A Játék az egyik legegészségesebb, leggyógyítóbb lelkiállapot.”

A könyvben leírtak alapján azt gondolom, hogy a szomatodráma egy jó, felszabadító módszer, védett közegben.

Ha figyelmet és gondoskodást adunk saját magunknak, akkor könnyebben elérjük, amit szeretnénk, és közben jobban érezzük magunkat.

„Tudatosan kell közelednünk önmagunkhoz, az önismeret és az önszeretet útján.”

Együttérzéssel kellene fordulnunk mások felé és önmagunk felé is. De ezt sokan nem tanulták meg gyermekkorukban. Sokszor nehéz önmagunk felé együttérzéssel fordulni. Ha hibázunk, akkor többnyire bosszankodunk és szidjuk magunkat. Hiába háborgunk, el kellene fogadnunk, hogy a hibázás, a veszteség, a fájdalom az élet velejárója. Hasznosabb, ha megnyílunk az élet teljessége felé.

„Az egészséges önszeretet egyik leglényegesebb eleme, hogy olyan tevékenységekkel töltjük az időnket, amelyeket tudunk élvezni az adott pillanatban, és amelyik jobbá teszi a jövőnket is.”

Fontos felismerni, hogy vannak dolgok, amelyekhez nem ésszel kell közelíteni, inkább nyitott szívvel. Továbbá, hogy amire ma képesek vagyunk, annak köszönhető, amit a múltban megtanultunk és megéltünk. Minden fájdalom, veszteség és kudarc formált rajtunk és tapasztalatokkal gazdagított.

Ana voltam, sziasztok! 

Ana könyvajánlói - Hidasi Judit: Véletlenül rendben van

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Néha a véletleneknek köszönhetjük a boldogságunkat

Pircsi élete fordulópontjához ér. Választhat, tovább kesereg Afrikába utazó szerelme miatt, vagy elvállal egy munkát, amelyet rendező barátja, Dénes bíz rá.

Kilenc név egy listán. Kilenc színész. Mindegyikük aláírására szükség van ahhoz, hogy a Dénes által rendezett színdarab megszülethessen.

Hősnőnk bejárja az országot. Kilenc emberrel találkozik, akik mind fontos üzenetet adnak át neki. Az utazáshoz társául szegődik Lulu, az őrült barátnő és Attila, akivel egykor szerették egymást. A kilométerek peregnek, a regény szereplői pedig kezdik érteni, hogy ez az utazás az egész életüket megváltoztatja.

Amikor a darab szerzője, Kovács Vera is csatlakozik a trióhoz, a dolgok újabb fordulatot vesznek.

Hidasi Judit Kilenc című regényének bővített, átdolgozott újrakiadása egy olyan utazásra hív, amely lelkünk legmélyére kalauzol bennünket, miközben csodás tájakat és embereket ismerhetünk meg. Készen állsz erre a kalandra?”

Kiadó: Álomgyár

Megjelenés éve: 2024.

Oldalszám: 320

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786156145314

Élmény volt olvasni. Könnyed, gördülékeny stílusban íródott. A történet érdekes, elgondolkodtató és szórakoztató volt. A szereplők viszont nem kerültek közel hozzám.

A főszereplő Fehér Piroska nehéz időszakon ment keresztül. A munka nem nagyon ment, a tartalékai fogytán voltak, a napjaiból hiányzott a motiváció, és kétségbeesett volt a szerelme, Ákos elutazása miatt. A regény elején kiderült, hogy a férfi fél évre Afrikába megy dolgozni. Bár a nő kiborult, abban biztos volt, hogy minden okkal történik, és ha ezt kibírják, és a szerelme hazajön, akkor összekötik az életüket. Azért, hogy ne keseregjen, úgy döntött, hogy keres magának elfoglaltságot. Amikor a barátja Dénes meghívta magához egy különleges projekt megvalósítása miatt, akkor vele ment a barátnője Lulu. Bár furcsa volt az állásajánlat, mégis belement azzal a feltétellel, hogy Lulu is vele tart. Ezek után egymást követték a különös véletlenek. Felbukkant Attila (Pircsi exe), aki felajánlotta az úthoz a kocsiját, amit csak ő vezethetett. Határozott céllal, két hetes határidővel, és nagyon kevés információval hárman indultak útnak. Kezdetét vette a kaland. Piros rádöbbent, hogy az ő igazi kalandja önmaga megismerése.

Kilenc előadóművészt kellett felkeresniük, mert szükség volt az aláírásukra. Volt köztük olyan, aki már visszavonult, volt, akit szinte lehetetlen volt megközelíteni… Akármilyen nehéznek is ígérkezett, a darabhoz mindenkire szükség volt. Szerintem aranyos volt, hogy a második aláírást egy tizenkét éves kislány segítségével szerezték meg. Igazából egy kicsit valószerűtlen, de jó volt, hogy az aláírások megszerzése gyorsan, és viszonylag könnyen ment (kivéve az utolsót). Az írónő erőteljes érzelmeket közvetített ebben a szórakoztató regényben.

Ana voltam, sziasztok!

Gregus Gábor: Az esszencia urai

Fülszöveg:

„Világunkat mérhetetlen vagyonok felett rendelkező, a valóságot formálni képes emberek titkos társasága hálózza be. Csupán egymással való viszálykodásuk vet gátat annak, hogy mindent bekebelezzenek, illetve az a maroknyi elszánt illető, aki felesküdött a megállításukra. A csapat azonban szélmalomharcot vív, hisz a cégbirodalmakat igazgató, dúsgazdag entitások talpnyalói már mindenhova beszivárogtak, a rendőrségtől egészen a kormányzati szervekig.

A művészet sötét gyermekei, a kicsinyes játszmáikat luxus felhőkarcolók legfelső szintjéről irányító Alkotók számára semmi se szent, ha a hatalomról van szó, hiszen mi más lenne képes még örömet okozni rideg szívüknek, mintsem egy másik halhatatlan társuk összeroppantása?”

Felelős kiadó: Gregus Gábor

Megjelent az Olvasni menő Kft. gondozásában.

Oldalszám: 400

ISBN: 9786156094445

18 éven felülieknek ajánlott!

Bár a szerzőt a könyv utolsó lapján bemutatják, én személy szerint jobban kedvelem az oldalán található bemutatkozást, mert közvetlenebb.

„Gregus Gábor vagyok. Budapesten születtem, és itt is élek.

Szabadidőmben sokat olvasok és írok, a képzelet hullámain szörfölök.

Diplomamunkámat a magyar népmesékben felbukkanó táltos alakjáról írtam.

Szeretem a szép dolgokat, az absztrakt festészetet, a komolyzenét, a horror, fantasy és sci-fi filmeket, a dr Peppert, a tócsnit, a steampunk stílust, a viharos szelet, a kardokat, az orosz realistákat, a társasjátékozást, a szumó bajnokságokat és a Napóleonról szóló könyveket.

Nem szeretem a bogarakat, a Forma 1-et, a hőséget, a tökfőzeléket és a rendetlenséget.

Elsősorban a valóságtól kissé elrugaszkodott, kalandos, misztikus regényeket preferálom. Ezekben a műfajokban kedvenceimnek számítanak Clive Barker, Stephen King, Joe Hill, China Miéville, Andy Weir vagy Neil Gaiman, de hogy a magyarokat se hagyjuk ki, Douglas Rowland (Tölgyesi László), vagy Eric Crowe (Vágó Csaba) szintén nagy példaképek. Továbbá a filmek és játékok is hatással vannak rám, és esetenként remek ötleteket adnak az íráshoz.

Azért írok, hogy örömet szerezzek. Nekem pedig az szolgál örömömre, ha valaki elolvassa a könyveimet, és azok jó szórakozást, kikapcsolódást nyújtanak számára. Mindig úgy próbálok írni, hogy könnyedén befogadható és izgalmas legyen. A cél minél inkább kiragadni az olvasót a szürke hétköznapokból, és egy olyan helyre vinni, ahol úgy érezheti, jó lenni.

És ahol bármi megtörténhet.”

A könyv erőteljesen indít, már az első fejezetben sikerült a szerzőnek megdöbbentenie, s ugyanakkor a kíváncsiságomat is felkeltenie. A leírások részletesek, így a történet eseményei filmként peregnek az ember szeme előtt. Egy nagyon véres filmként… Olvasás közben éreztem, hogy beszippant a történet. Általában ennek örülni szoktam, ám most egyáltalán nem vágytam arra, hogy azonosulni tudjak a főszereplővel, vagy bármely mellékszereplővel, ugyanis iszonyodtam a történtektől. A szerző nem kíméli az olvasót, bőven akadt már a regény első felében is rengeteg gyomorforgató, vagy épp sokkoló jelenet, ráadásul kérdés is akadt bőven, hiszen információkat csak apró részletekben csepegtet.

Az, ahogy lapról lapra haladva, egyre tisztább képet kapunk arról a morbid, visszataszító, hátborzongató és beteg világról, amiben a főszereplő próbál rájönni, hogy ki is ő valójában, egyszerűen elképesztő. Gregus Gábor mesterien szövi a szálakat, bár számomra néhol már kicsit sok volt az ármánykodás. Azt hiszem, onnantól éreztem igazán magaménak a történet sodrását, amikor belépett a képbe Kim Wagner. Adam és ő közösen indultak útnak, én pedig kicsit fellélegeztem. Igaz, hogy a 133. oldalig kellett várnom, de végre kaptam egy kis humort, amire már nagyon nagy szükségem volt.

„– … Az első Karl Schäfer, azaz Bermozheranzan.

– Hogy ki? – horkant fel Adam. – Mintha aminosavakat kevernénk a germán mitológiával. Ez az idióta nevek szektája?”

Kedvenc jeleneteim abszolút a párosukhoz köthetőek. Örültem volna, ha több a közös, boldog pillanat, amin osztozhattam volna velük, mert így rettentően komor volt végig. 

A könyv végére érve levontam a következtetést, nem volt elég a humor. Imádom a fantasy-t, és a szerző előző könyveit is szerettem olvasni, de ez a könyv most számomra brutális és megrázó volt. Ugyanakkor a legkiforrottabb és legösszetettebb, amit Gábortól valaha olvastam. Talán ezért is viselt meg jobban. Jó lett volna, ha legalább az utolsó húsz oldal ad egy kis pozitív löketet is, de bármennyire is reméltem, nem kaptam meg a hőn áhított happy end-et. Egy biztos, nem szeretnék hasonló világban élni, mint szerencsétlen főhőseink.

Ha értékelnem kellene a történetet, akkor kétféle pontozási kategória alakult ki bennem.

A történet ötletes, jól megfogalmazott, irodalmilag jól felépített, ezért ebből a szempontból a maximális értékelést adnám, ugyanakkor ha a kiváltott érzelmeket és a végső benyomást is figyelembe veszem, akkor az, jelentős mértékben változtatna, és csökkentené a pontszámot.

Ana könyvajánlói - Melodie Edwards: Jane és Edward

„Nincs semmi másom ezen a világon, csak én és a két lábam, amivel szilárdan kell állnom a földön.”

Az állami gondozásból útjára engedett Jane magányos életet él, pincérnőként dolgozik egy külvárosi étteremben. Belefáradva a nélkülözésbe a lány jogi asszisztensnek tanul, majd állást kap egy elegáns ügyvédi irodában, Toronto belvárosában. A főnöke a zsémbes természetű Edward Rosen lesz, a cég többségi tulajdonosa, aki több tucat asszisztenst üldözött már el maga mellől.

Jane az anyagi függetlenség reményében rendíthetetlenül állja a sarat: csendes hozzáértésével és elragadóan talpraesett megoldásaival egy idő után még Edwardot is képes lenyűgözni. Míg a munkakapcsolatot egyre inkább kezdik átszőni a kettejük között kialakuló érzelmek, Jane-nek szembe kell néznie a múlt rég elfeledett szellemeivel is…

A napjainkban játszódó történet Charlotte Brontë Jane Eyre című örök klasszikusának visszhangzó szívdobbanásait követi.

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 368

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9789634529569

Fordította: Frei-Kovács Judit

A cím és a fülszöveg egyértelművé teszi a tartalmat. Mivel szeretem az eredeti történetet, és láttam a film egyik változatát is, ezért egyértelmű volt, hogy elolvasom ezt a könyvet. A borítón modern rajz van, lágy pasztell színekkel. Bár ez a borító is illik a történethez, nekem mégis jobban tetszik a külföldön (2023-ban) megjelent borítóval. A történet napjainkban játszódik. A szerző élt a modern környezet adta lehetőségekkel, így egy tényleg friss, újszerű változatát kaptuk az eredeti történetnek. Valamivel lágyabb, könnyedebb.

Nagyon szórakoztató volt. Nekem nagyon tetszett. Nagyon gördülékenyen lehetett haladni vele. Váltakoztak benne humoros és megható részek. Voltak benne nagyon szerethető szereplők, bár voltak kimondottan ellenszenvesek is.

Jane Raine bájos, csendes, határozott és szabálykövető. Tizenhárom évesen maradt árván. Nagyon keményen küzdött és sokat fejlődött. Kezdetben pincérnőként dolgozott, majd – egy jobb élet reményében – jogi asszisztensnek tanult. Így került a neves torontói ügyvédi irodába, aminek a többségi tulajdonosa a nehéz természetű Edward Rosen. A talpraesett és szókimondó nő, szép lassan lenyűgözte a temperamentumos, intelligens, és nemes lelkű Edwardot. A férfi felismerte Jane kreativitását és bátorságát. Többször voltak köztük nagyon szellemes párbeszédek. Az egymás iránt kialakult vonzalom ellenére nehéz volt megtenni az első lépést, a vezető-beosztott kapcsolat miatt. Egy rövid ideig boldogok voltak, de azután kiderült – ahogy az eredeti történetben is -, hogy Edwardnak felesége van. Nyilvánvalóvá vált, hogy Jane nem maradhat a cégnél, és kétségek fogták el az egész életét illetően. Mégis talán ez adta a lökést ahhoz, hogy rátaláljon az igazi céljára, az apja hagyatékára, és megtanulja képviselni az érdekeit. Amikor megtudta, hogy Edward felesége meghalt, és újra felkereste a férfit, akkor már egyenrangú félként állhattak egymás mellett.

A nőnek az éles esze, gyakorlatias viselkedése, rendíthetetlensége erőt adtak neki mindahhoz, amit eltervezett.

Ezt a könyvet bizony kár lett volna kihagyni.

Ana voltam, sziasztok!

Nora Roberts: Sötét örvények

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg: 

„Kívülről nézve a Lakeview Terrace-i ház tökéletesnek tűnik, ahogy a Bigelow család is látszatra tökéletes család: jó nevű, mindenki által tisztelt apa, elbűvölő és odaadó anya, két gyönyörű gyermek. Egy tökéletes életet élő tökéletes család egy tökéletes házban.

De a hibátlan felszín alatt sötét dolgok rejtőznek, és a zárt ajtók mögött egy egészen más élet zajlik. Az erőszakos apa és a diszfunkcionális anya terrorizálja a tizenéves Zane-t és Brittet. Zane túlságosan fél ahhoz, hogy bárkinek is szóljon a helyzetükről, de mindent megtesz, hogy megvédje a húgát, s közben számolja a napokat, mikor lehetnek végre szabadok.

Egy kegyetlen éjszaka után, amikor apjukat olyan mértékben elragadja az indulat, hogy úgy tűnik, minden még rosszabbra fordul, a testvéreknek sikerül elmenekülniük. Szeretett nagynénjük segítségével fokozatosan újra felépítik az életüket, új családot teremtenek, és maguk mögött hagyják a múltat. De egy olyan gyerekkor, mint az övék, örökre árnyékot vethet az életükre. Meg tudnak-e valaha szabadulni a múltjuktól? Vagy azok a sötét örvények a felszínre törnek, és arra kényszerítik őket, hogy ismét az életükért küzdjenek?”

Kiadta: GABO kiadó

Megjelent: 2019

Fordította: Tóth Gizella

Fordításul szolgáló mű: Nora Roberts: Under Currents

Oldalszám: 544

ISBN: 978-963-406-892-1

Témáját tekintve 18 éves kor alatt nem ajánlott.

Az írónő, ahogy a legtöbb könyvénél, úgy itt is az "in medias res", bele a dolgok közepébe elvet vallotta, és rögtön leverte az olvasót a lábáról egy durva családon belüli erőszakkal. Szívszorító volt olvasni, hogy mennyi mindent megtehetett Graham Bigelow büntetlenül, oly sok éven át, amiért szerintem soha nem kapta meg igazán a büntetését. Annyi szörnyűség után tizennyolc év börtön enyhe büntetés volt neki.

A történet ezen része valósághűre sikerült a tökéletes családanyával, aki a szülői munkaközösség vezetője, és a nagy presztízsű orvos apukával, aki rengeteget adakozik a közösség javára, embereket ment, tökéletes otthont teremt a feleségével és két csodás gyermekével, közben pedig zárt ajtók mögött, mikor nincsenek figyelő szempárok, jönnek a lelki és fizikai bántalmazások, megfélemlítések, mert megteheti. Persze a verést mindig úgy csinálja, hogy annak látszólagos nyoma ne maradjon. Szívesen üt gyomron, vesén, vagy a törzsön szinte bárhol, hiszen ahol ruha fedi, ott nem fogja senki meglátni. Ha véletlenül mégis úgy alakul, kimagyarázza, hogy szerencsétlen baleset történt. S amikor végre, nagyon hosszú idő után kiderül, az önmarketingnek és a jól felépített hazugsággyárnak köszönhetően a kiérkező rendőrök nem hisznek a súlyosan bántalmazott gyereknek, sőt… tovább járatják vele a poklot, ami úgy tűnhet, soha nem ér véget.

Sajnos ez abszolút hihető. Nem egyszer olvastam vagy hallottam olyat, hogy a bántalmazó fél annyira meggyőzően adta elő a kis meséjét, hogy végül az áldozatot hibáztatta mindenki a történtekért. Ugye ez nektek is ismerős?

Mindenesetre ebben a történetben voltak, akik jól ismerték a gyerekeket, és segítettek abban, hogy kikerüljenek a pokoli szülők karmaiból. Dave, Emily néni, Lee Keller nyomozó és még jó pár ember, akiket olvasás során a szívembe zártam.

Emily néni és a többiek minden követ megmozgattak azért, hogy Britt és Zane biztonságban érezze magát, és jó irányt vegyen az életük. A feltétel nélküli szeretet csodákra képes, ezt bizonyítja az is, hogy végül mindketten a lehető legjobbat hozták ki abból a traumából, amit sajnálatos módon át kellett élniük.

A könyv első része pörgősre sikerült, aztán ahogy a szerzőtől megszokhattuk, jött egy kis enyhülés, a történet szépen lassan csordogált a maga kis medrében, hogy az olvasó jusson egy kis lélegzethez, és utolérhesse magát. Évek teltek, szereplők jöttek és mentek, bővült a család, és új embereket ismerhettünk meg. Belépett a képbe Darby McCray, aki szerintem abszolút magával ragadja az olvasót. Darby tájépítészeti szenvedélyét olyan szinten képes volt átadni az írónő, hogy legszívesebben beköltöztem volna az egyik bungalóba, amit már Darby kicsinosított.

Imádtam a tájleírásokat, a megannyi apró részletet, ami miatt magam előtt láttam egész Lakeview városát, a tóval, a körülötte lévő házakkal, és persze Emily néni üdülőparadicsomával, a Walker Lakeside nyaralókkal. Nagyon megszerettem a szereplőket, legyenek két vagy négylábúak, kivéve a Bigelow házaspárt, a Draper családot, illetve Trentet.

Tetszett, hogy a durvább és lágyabb jelenetek a könyvben váltották egymást, így a krimi és a romantika kellemes elegyet alkotott, és egyiknél sem éreztem azt, hogy túl sok. Mondanám, hogy ennyi kóros lelki alkatú egyénnel képtelenség találkoznia egy embernek, de sajnos nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy ez nem életszerű.

A könyv nagyon jó, olvastatja magát, kellően izgalmas, időnként romantikus. Tetszik, hogy a szerző felhívja a figyelmet a családon belüli erőszakra, illetve arra, hogy az ember merjen segítséget kérni. Azon felül, hogy szórakoztat, elgondolkodtat, és arra ösztönöz, hogy hallgassunk a megérzéseinkre, mert olykor életet menthet.

Számomra ez a könyv 10/10.