Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!
Fülszöveg:
„Egy visszahúzódó könyvtáros és egy különc öregúr meghatóan szokatlan barátsága bontakozik ki ebben a szívmelengető történetben, amely a könyvek gyógyító erejéről, az újrakezdésről és a váratlanul születő emberi kapcsolatok csodájáról mesél.
Sloane Parker könyvtárosként csendes, visszafogott életet él. Bár sosem tartotta magát magányosnak, napjai fénypontja mégis az a pillanat, amikor a zsémbes Arthur McLachlan belép a könyvtárba. A szurkálódó, mégis szellemes és szórakoztató szóváltásaik különös módon feldobják a napját.
Amikor Arthur egy időre eltűnik, Sloane felkeresi őt – és nem sokkal később elindít egy könyvklubot, amely nemcsak az ő kapcsolatukat mélyíti el, hanem a kis közösségüket is baráti társasággá kovácsolja össze.
Megkapó történet arról, hogy néha elég egy könyv, egy gesztus, egy ember – és újra otthon érezhetjük magunkat a világban.”
A könyveknek megvan az a különleges képessége, hogy még a legelveszettebb lelkeket is összehozzák – bizonyítva, hogy mindannyiunk szívében ott lapul egy könyv, amely segít rátalálni önmagunkra. – Booklist
Szívmelengető történet tele szeretettel, nevetéssel és megható pillanatokkal. A barátság legszebb formáját mutatja meg. – The Reading Corner
Egy történet, amely bebizonyítja: sosem vagyunk túl öregek a barátsághoz, az újrakezdéshez és egy jó könyvhöz. – The Literary Review
Kiadó: I. P. C.
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 416, puhatáblás, élfestett
Fordította: Gazdag-Lukács Edit
Szívmelengető, keserédes történet a könyvek szeretetéről, a magányról és összetartozásról. Arról, hogy mennyi mindent megtudhatunk valakiről, ha ismerjük a kedvenc könyveit. Az olvasás lehetőséget ad arra, hogy bizonyos témákat megbeszéljünk, könnyebben kapcsolódjunk egymáshoz.
Egy véletlenszerűen összeverődött csapat könyvklubot alapított, ezzel átsegítették egymást az élet nehézségein. A társaság mellett a könyvek gondoskodnak arról, hogy ne érezzék magukat egyedül a világban. Az írónő több nézőpontból, különböző személyiségű és korú szereplőkkel mutatja be a történetet.
Már Hemingway is megmondta, hogy a legsötétebb pillanatainkban emberi kapcsolódásra van szükségünk. Olyan emberekre, akik apró gesztusokkal jelzik, hogy melletted vannak, hogy legyen erőd megküzdeni a harcaidat. Akik emlékeztetnek, hogy nem vagy egyedül!
Sloan nővére tizenkét éves korában halt meg. A betegsége miatt soha sem csináltak semmi izgalmasat, és sohasem mentek néhány háztömbnyinél messzebbre az otthonuktól. Az olvasás nyújtotta nekik a kalandokat. Ezért lett Sloan könyvtáros. Egy átlagos napon a szórakoztató irodalom részlegén rakosgatta vissza a könyveket, amikor megismerte Arthurt. Az idős férfi mogorva és ellenséges volt. Sloan megpróbált kedvesen és udvariasan elbeszélgetni vele. Általában rendkívül ügyesen fogalmazott, hogy ne bántson meg másokat. A könyvtárosi munkája jelentett számára mindent.
Arthur minden nap ugyanabban az időpontban jelent meg a könyvtárban. Mindketten egyre jobban élvezték a szócsatáikat. Bár Sloan mindig hajlamos volt vita nélkül engedelmeskedni, és kerülte a figyelmet. Miután az írónő bemutatta Sloan- és a vőlegénye családját, már nem is csodálkoztam a viselkedésén. Nagyon sajnáltam.
Amikor Arthur bő két hónap elteltével néhány napig nem ment be a könyvtárba, Sloan úgy döntött, hogy meglátogatja és kideríti, hogy mi van vele. Segíteni akart neki, és ezért hajlandó volt az imádott állását is kockáztatni.
Maisey, aki abban az utcában lakott, mint Arthur, már az első találkozásukkor megkedvelte Sloant. Egyértelműen barátnak tekintette a kedves, intelligens, göndör hajú, törékeny lányt. Maisey kíváncsi és rámenős volt. Úgy tűnt, hogy szeretne segíteni a lánynak. Együtt vacsoráztak Arthurral. Amikor az idős úr kiment a szobából, megállapították, hogy nem hagyhatják magára estére. Maisey ekkor tudta meg, hogy Sloan elvesztette a munkáját. Mivel tudta, hogy Arthur elüldözte az ápolónőket, akiket küldtek hozzá, és Sloan nyilvánvalóan „illett hozzá”, tudta kezelni, ezért úgy vélte – és ezt meg is mondta nekik –, hogy az lesz a legjobb, ha Sloan lesz Arthur gondozója. Arthur hallani sem akart gondozóról, de azt jó ötletnek tartotta, hogy ha már így alakult, akkor a nő katalogizálja a könyveit. Bár Arthur eleinte ellenezte, megalakult a könyvklub.
Volt valami közös hármójukban. Csak a magányos, komor ház várta őket.
Nagyon szórakoztatónak találtam a beszélgetéseiket.
Időnként Arthur unokája is megjelent. Két hétig csak a kocsiból nézte a házat. Próbálta összeszedni a bátorságát, hogy bemenjen a nagyapja házába. Nyilvánvaló volt, hogy a két férfi nincs jó kapcsolatban. Maisey rábeszélésére mégis úgy döntött, hogy bemegy. Arthur és Maisey meglepődött, amikor megtudták, hogy Sloan és Greg már találkoztak. Vicces volt, hogy mindketten elpirultak.
Szépen lassan „összecsiszolódott” a társaság. Mind hordoztak valamilyen lelki sebet, de az együtt töltött idő jót tett nekik. A könyvklub pedig hamarosan bővült. Sloan meghívta az egyik volt kollégáját, Mateot, akinek az ápolói képesítése pont jól jött. Amikor Mateo megjelent Arthur házánál, meglepődött, hogy a magas, széles vállú férfi, Greg Arthur unokája. Azután nevetve belátta, hogy kísérteties a hasonlóság köztük.
Az is sokat elárult a könyvklub tagjairól, hogy Sloan vőlegényét, Brett-et senki sem kedvelte. Sőt! Kifejezetten ellenszenvesnek találták. Sótlan és lekezelő volt.
Mateot nem igazán értettem. Valamiért félt az elköteleződéstől. Ez fájó pontja volt a szerelmi kapcsolatának is. A szerelme, Lincoln szerintem nagyszerű ember. Drukkoltam nekik, hogy minden rendbe jöjjön, és jól alakuljon az életük.
A könyvklub tagjai szinte családdá formálódtak, egyre szorosabb lett a kapcsolatuk. Személyessé vált a kommunikáció. Kezdték egyre jobban megismerni egymás legbensőbb problémáit.
Szerintem Greg olyan volt, mint egy nagy, ölelni való mackó.
Amikor felbukkant egy idős, könyvkritikus férfi, Nigel Carthage, aki szeretett volna csatlakozni a könyvklubhoz, aranyos volt, ahogy Sloan és Greg próbálta kideríteni az Arthurral való múltbéli kapcsolatát.
Hullámzottak az érzelmek, elénk tárult a szereplők múltja. És egy kicsit sejthetővé vált a jövő. Sloan felbontotta az eljegyzését. Mindenki kezdett önmagára találni.
Szívesen olvastam volna tovább a történetet. Nagyon érdekes és szórakoztató volt. Jóval több van ebben a könyvben, mint amennyit a fülszöveg sugall. Kár lett volna kihagyni. Nekem nagyon tetszett.
„Az élet hívogatott engem, már évek óta csalogatott, de ez a véletlenszerűen összeverődött, csodálatos lelkű emberek társasága kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mit kell tennem.
Itt volt az ideje, hogy feleljek a hívásra.”
Ana voltam, sziasztok!
