Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Fülszöveg:
„Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.
Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek. Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíves hölgyét. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.
A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.”
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2023
Az eredeti mű címe: Northanger Abbey
Fordította: Borbás Mária
Oldalszám: 296
ISBN 978-963-584-375-6
Jane Austen angol regényírónő, aki korának romantikus túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus egyik méltán ünnepelt, máig modern úttörője. Írásaira jellemező a feszes kompozíció és az ironikus hangvétel. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával.
A könyvről:
Ez a mű Jane Austen első regénye volt. Nekem egy olyan kötethez volt szerencsém, aminek nagyon szép a borítója, a fordítás pedig igényes és választékos. Nem ez a kedvenc könyvem az írónőtől. A cím megtévesztő, mert nincs semmi titok. Nincs benne semmi hátborzongató rejtély. Más, mint a többi regénye, mégis szórakoztató, kellemes olvasmány. Van benne irónia és játékosság. Vannak benne nézetek, vélemények, amik a XVIII. és XIX. században sajnos elég általánosak voltak. Austen meglepően sokszor szólt az olvasóhoz. A mindent és mindenkit kifigurázáson kívül talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy vajon hol húzódik meg a határ a fikció és a valóság között… Tetszett a karakterek bemutatása, és az érdekes, szellemes párbeszédek. Az emberi kapcsolatok bonyolultsága nagyon elgondolkodtatóvá teszi. Szerintem tanulságos fejlődéstörténet. Kifejezetten kellemesnek találtam a modoros beszédstílust.
A regény első felének Bath, a második felének többnyire a Klastrom a helyszíne. Az utóbbi kétségkívül érdekesebb. A Bath-ban játszódó részek leginkább az idegesítő és irritáló Thorpe család miatt nem tetszettek.
Catherine volt a szülei negyedik gyermeke, egy teljesen átlagos, naiv fiatal lány, aki kedvelte a fiús játékokat és nagyon szeretett olvasni. Csak azt tanulta meg könnyen, ami érdekelte. Édesanyja, Mrs. Morland figyelmét többnyire a kicsik kötötték le, a nagyobb lányaira nem sok ideje volt. Catherine naivitására magyarázat a kora; a korszak, amiben él; és az elzártan nevelkedés. A könyvek iránti szeretete, a kedvessége és képzelőereje miatt érdekes és könnyen megkedvelhető karakternek tűnt.
A Morlandék lakóhelye körüli földek birtokosai kedvelték Catherinet, és Mrs. Allen meghívta, hogy tartson velük Bathba. A lány örömmel beleegyezett. Az egyik bálon megismerkedett egy fiatalemberrel, Henry Tilney-vel, aki nagyon megtetszett neki, aki azonban hamarosan eltűnt egy rövid időre. Viszont felbukkant Mrs. Allen egyik régi barátnője, Mrs. Thorpe. Allanék és Thorpe-ék keresték egymás társaságát. Catherine jószívű, vidám, nyílt természetű teremtés volt, akinek a regényimádata erősen hatott az érzelemvilágára, képzeletére és viselkedésére. A valóságtól elrugaszkodva és tapasztalatok hiányában többnyire hiszékenyebb volt társainál. Eleinte éppen ezért volt könnyű prédája a Thorpe családnak. Többnyire nem is tűnt fel neki, hogy a bathi kapcsolatokat mesterkéltség, felszínesség, képmutatás és gőg jellemezte.
A könyv első fele gyakran untatott. Azután, hogy Catherine elkezdett kiállni magáért, és azt tette, amit helyesnek gondolt, már érdekesebbé vált. Imponált a lány szilárd jelleme, és az, hogy nem hagyta magát eltéríteni attól, amit helyesnek érzett.
Fontos eleme a történetnek, hogy Catherine nagyon sokat olvasott. Néhány rémregény említésre került. (Tudomásom szerint ezek magyar nyelven nem elérhetőek.)
„Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.”
Mr. Tilney a húga miatt járatos volt a női témákban, csipkelődő humora volt, és – ahogy Catherine – ő is tapasztalatlan volt a szerelemben. Tetszett, hogy ő is szerette a regényeket. A modora néha kicsit meghökkentő volt, és úgy tűnt, hogy kissé fura a humora. Ugyanakkor odafigyelt Catherine-re és segítségére sietett, amikor kellett.
Catherine nagyon boldog volt, amikor Tilney tábornok és a lánya, Eleanor meghívták az otthonukba Gloucestershire-be, Northanger klastromba. Gyorsan írt is haza, és a szülei beleegyeztek. Catherine azt képzelte, hogy a klastrom olyan lesz, mint a könyvekben. Henry pedig ennek tudatában cukkolta, igyekezett megrémíteni. Bár a hely szép és kényelmes volt, tehát látszólag nagyon különbözött attól, amiről Henry mesélt, és amikről a történetekben írtak, mégis felélénkült tőle Catherine képzelete. Erre még az időjárás is rásegített egy viharral. A klastromban töltött idő alatt elég gyakran elragadta a képzelete. Szörnyű gyanúja is támadt, ami miatt később szégyellte is magát. Tudatában volt annak, hogy mennyit ártottak, illetve árthattak volna a képzelgései. Belátta, hogy józanabbul kellene gondolkodnia és cselekednie. Megrendült az önbizalma.
A klastromban tett látogatásánál is jobban várta a Woodstonba tett látogatást. Boldog volt, hogy megtekintheti Henry otthonát. Nagyon megnyerte a tetszését. „Életének egyik legboldogabb napját töltötte ott.” Akkor még nem is sejtette, hogy nagyon hamar fájó szívvel tér haza. Nem értette, hogy Tilney tábornok, aki – karizmatikus és zsarnok szülő – addig nagy vendégszeretettel és tisztelettel bánt vele, hirtelen miért viselkedett érzéketlenül és sértő módon. Catherine a hónapok alatt, amíg nem volt otthon, sokat változott, érettebb lett. Nagyon megviselték az események, és boldog volt, amikor Henry meglátogatta őt és magyarázattal szolgált Tilney tábornok viselkedésére, valamint megvallotta vonzalmát. Catherine csak egy eszköze volt egy félreértésnek. Nem volt olyan gazdag, mint amilyennek a tábornok hitte. Henry az apja tiltakozása ellenére kitartott a szándéka mellett, hogy megkéri Catherine kezét. Bár a lány szülei örültek a lánykérésnek, addig nem hagyhatták jóvá az eljegyzést, amíg Henry apja nem adta a beleegyezését. Eleanor a segítségükre volt, és hamarosan egybekeltek. A történet befejezése nem volt részletesen kidolgozva. Az írónő az olvasókra bízta az elmélkedést, és a kevésbé kidolgozott részek elképzelését.
Jane Austen a korának társadalmáról alkotott lesújtó véleményét jól kidolgozta a történetben. Az igazán mély érzelmek sajnos nem voltak kifejezve. A szerelmi szálat kicsit kidolgozatlannak éreztem.
Tizenévesen és a húszas éveim elején valamiért még nem tudtam értékelni Jane Austen stílusát. Mostanában viszont már szívesen olvastam egyes regényeit. Na nem mindet, mert például az Emmát még mindig kerülöm. Továbbra is meggyőződésem, hogy a Meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet az írónő legjobb regényei. Elismerem, hogy könnyed és elgondolkodtató regényei megmelengetik az olvasók szívét.
