Ana könyvajánlói - Sarah Morgan: Írd újra az életed!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Kathleen elmúlt nyolcvan. A lánya azt akarja, hogy költözzön be egy otthonba, de neki ez egyáltalán nem tetszik! Amire vágyik – és amire szüksége van –, az a nagybetűs KALAND.

Liza fuldoklik a családi élet mindennapos stresszétől, erre azt hallja, hogy az anyja el akar menni egy utolsó, vad nyaralásra, mert ez áll a bakancslistáján! Miután kibosszankodta magát, lassacskán elgondolkodik, nem lenne-e szüksége neki is egy kis kikapcsolódásra.

Martha életkezdési válságban van. Munkanélküli, nem inspirálja semmi, képtelen megállni a saját lábán. Tudja persze, hogy ezen sürgősen változtatnia kell. Amikor meglátja Kathleen hirdetését, amelyben sofőrt és egyben társat keres egy egész Amerikát átszelő nyaralásra, úgy dönt, ez a munka a válasz az imáira. Bár nem ő a világ legjobb autóvezetője, bármi jobb, mint a szüleivel élni, nem igaz? És hogy egy idegennel utazzon együtt? Nem probléma. Különben is, mennyi bajt okozhat egy nyolcvanéves asszony?

Amikor elindulnak életük egyik legnagyobb kalandjára, mindannyian rájönnek, hogy sosem késő újrakezdeni…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 400

Eredeti mű: The Summer Seekers

Fordította: Szabó Júlia

ISBN: 978-963-540-602-9

Könnyed, humoros, élvezetes, elgondolkodtató, jól megírt történet, kedves karakterekkel és romantikával. A könyv tele van túláradó érzelmekkel. Nincs olyan szó, ami megfelelően kifejezné, hogy ez a regény milyen szépen kihangsúlyozza az élet, és a minőségi idő fontosságát. Hogy sokszor valami rossz után következik a jó, ami miatt ha tudnánk sem változtatnánk a történteken. Annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Kathleen, a lánya Liza, és egy huszonöt éves nő, Martha. Három különböző korú nő nehézségekkel, sérelmekkel. Tanulságos történet a változásról, és arról, hogy szembe kell nézni a problémákkal, meg kell nyílni mások felé. A jelenből kell kihozni a lehető legtöbbet. Az a fontos, hogy mindent megtudjunk beszélni egymással, és sok, minőségi időt töltsünk együtt. Az életet élni kell, bármilyen nehéznek tűnik időnként. Jó, ha van kire támaszkodni, ha van, aki törődik az emberrel...

Kathleen nyolcvanéves nő, aki szereti a kalandokat, a függetlenséget, és elhatározza, hogy valóra váltja egy régi álmát és végig autózik a híres 66-os úton. Mindig lázadó volt. A függetlensége elvesztése volt a legnagyobb félelme. Imádta a harsány színeket, és mindig tevékenykedett. A férjén kívül senkit sem engedett közel magához. Ő volt az egyetlen ember, aki igazából ismerte.

Liza, Kathleen lánya, akinek az életét meghatározta édesanyja érzelmi távolságtartása, úgy érzi, hogy válságban van a házassága. Magára alig van ideje. Kontrollmániás anyuka. Dolgozik, háztartást vezet, neveli a lányait, segíti a férje karrierjét. Az aggodalom és a kötelességtudat vezérli. Időnként bosszantott a viselkedése, és legszívesebben megráztam volna. Ugyanakkor sajnáltam is szerencsétlent. Az szép és jó, hogy gondoskodó és körültekintő. Az viszont nem az, hogy ő maga választotta a mártír szerepet, és eszébe sem jutott kiállni magáért. A túlhajszoltság legnagyobb átka az volt, hogy örömtelen kötelességgé vált sok minden, amit korábban szeretett (például a főzés). Nem jutott egy lélegzetvételnyi szünethez, ezért minden teherré vált. Imádott festeni, de már hosszú ideje nem festett. Ráadásul a férje nem változtathat, javíthat a dolgokon, ha nem is tud a problémáról. Azt azért lássuk be, hogy egyikünk sem várhatja, hogy a másik kitalálja a gondolatait! Nem áll közel az anyjához. Nincs igazán jóban vele. Igyekszik közel kerülni hozzá, de többnyire nem úgy sikerül, ahogy szeretné. Cornwallba utazik, az édesanyja házába, hogy gondolkodhasson. Jó ötlet volt Liza részéről, hogy elutazott. Ideje volt végre bekeményíteni, és egy kicsit felrázni a családját. És persze a kommunikáción sem ártott dolgozni. Nem azért ment Cornwallba, az Oakwood Cottage-ba, hogy visszavágjon a sérelmei miatt, hanem azért, mert térre és időre volt szüksége ahhoz, hogy átgondolja a dolgokat. Hogy kitalálja, mit is akar valójában. Már rég meg kellett volna tennie.

„Olyan könnyű elfogadni a napi rutint, és egy idő után az ember már meg sem kérdőjelezi, tényleg muszáj-e így csinálni.”

A férjével, Sean-nal és az édesanyjával, Kathleen-nel is sikerült mindent megbeszélnie. Visszanyerték a mindennapi dolgaik „fényét”, és a férjével újra elkezdtek álmodozni, tervezgetni.

Martha vállalja Kathleen mellett a sofőr szerepét. A családja állandóan a „tökéletes” nővéréhez hasonlítja. Mindig elégedetlenek vele. Ő természetesen arra vágyik, hogy olyannak fogadják el, amilyen. Komoly csapásokat mértek az önbizalmára. Nem tett jót a lelkének, hogy olyan emberekkel él együtt, akik miatt rosszabbul érzi magát a bőrében. Nem volt jó sofőr, és nem szeretett vezetni. Viszont el akart menekülni, mert valami másra vágyott, mint amiben élt. Barátságos, jó kedélyű és rugalmas. A nagymamája volt az egyetlen, aki mindig kedves volt vele. Imádta őt, és borzasztóan hiányzott neki. A nagymamája ápolása miatt hagyta abba a főiskolát, és az asszony halála után nem folytatta a tanulmányait. Az út során Martha egyre jobban megkedvelte Kathleent. Az idős hölgy megpróbálta biztatni a lányt.

„Az önbizalom abból fakad, hogy ismered a saját értékedet. Abból, hogy szereted azt, aki vagy.”

Kathleennel könnyű volt beszélgetni. Támogató volt. Martha pedig egyre magabiztosabb lett. Tetszett, ahogy Kathleen és Martha összebarátkoztak. Kathleen közlékeny volt a cserfes természetű lánnyal. Jó hatással voltak egymásra. Az idős hölgynek köszönhetően talált rá Martha a szerelemre (is), egy vonzó és segítőkész férfi, Josh személyében.

„Történnek dolgok. Zajlik az élet. És minden egyes esemény és tapasztalat alakít egy kicsit rajtunk.”

Mindhárom nő új ismeretségeket, új barátságokat kötött, és ennek köszönhetően könnyebbnek, felszabadultabbnak érezték magukat. A regény szereplői lassan rádöbbentek, hogy nem kellene kivárni egy krízist, egy válságot ahhoz, hogy az ember újragondolja az életét. Szembenéztek a problémákkal, a múlt árnyai lassan szertefoszlottak, visszataláltak önmagukhoz és egymáshoz is. Képesek voltak megélni az érzéseiket, és beszélni róluk.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élettel és érzelmekkel teli történeteket.

Ana könyvajánlói - Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„London a csodák városa. Így amikor Agnes Martí, a Barcelonából érkező régészlány betéved Edward Livingstone, a hírneves felfedező leszármazottjának varázslatos könyvesboltjába, rögvest Alice, Pán Péter, Twist Olivér társaságában és világában találja magát. Nem kevés furcsa kérdésekkel hozzá forduló vásárlóval, vagy egy kék fénybe burkolózó, állandóan körmölő íróval. A könyvespolcok és a világirodalom labirintusában lépten-nyomon rejtélyekbe botlik, melyek megfejtéséhez egy detektív szegődik mellé társául a Scotland Yardtól – hogy közösen leljék meg a legtitokzatosabb kincset, mely két embert összefűzhet…

A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei egy könyvbolond, az angol regényekért és humorért egyaránt lelkesedő spanyol író csodás ajándéka minden, szintúgy a könyvekért rajongó, az irodalom és a szív titkaira egyformán kíváncsi olvasónak.

Na és a Sztárom a párom című film kedvelőinek…”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2024.

Eredeti mű: La Librería Del Senor Livingstone

Fordította: Mester Yvonne

Oldalszám: 275

ISBN 978 963 504 438 2

Monica Gutiérrez Artero újságíró és történész Barcelonában született, és jelenleg is ott él. Versei és novellái mellett hét regénye is megjelent – köztük negyedikként 2017-ben A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei.

A könyvről:

Kedves, aranyos, hangulatos történet. Érzékelhető rajta a könyvek szeretete. Nagyon sok a könyves utalás. Nagyon jók a leírások. Ennek köszönhetően nagyon könnyű elképzelni a könyvesboltot. Az is nyilvánvaló, hogy az írónő szereti az angol irodalmat, valamint a tea mellé felszolgált süteményeket. Nem sok esemény van a regényben. A lényeg a hangulata. Valószínűleg ezt a könyvet is besorolhatnánk a feelgood regények közé. „Olyan történetek, melyekben nem történik semmi egetverő, és a főszereplők nem valami nagy hősök. Ahol a boldogság a röpke pillanatokban és a hétköznapi gesztusokban rejlik…” Ezek az olvasmányok mindig happy end-del végződnek, mert valahogy kárpótolni kell az olvasókat a sok gondért és kellemetlenségért, amivel nap mint nap szembesülnek a valóságban.

Edward Livingstone negyven éve volt könyvkereskedő. Felháborítónak találta, hogy Roberta Twist asszony Olivérnek kereszteltette egyetlen fiát. Twist Olivér egy nagyon okos, tehetséges, magányos kisfiú, aki általában a történelem szekcióban tartózkodik a csillagászati könyveivel. Twisték alkalmazottja iskola után minden nap a Holdsugár könyvesboltba kíséri a gyereket. Mr. Livingstone elfogadta a jelenlétét. A kisfiú pedig megszokta a könyvkereskedő nyers modorát. Olivérnek sikerült kivívnia Livingstone rokonszenvét.

„Olivér szerelmes a világmindenségbe. És azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít, már Shakespeare is megmondta...”

Az öreg Edwardnak már fájt a csípője, ezért fontolóra vette, hogy felvesz egy kisegítőt.

A régész Agnes Martí új szakmai kihívások reményében ment Londonba. Livingstone úrnak azonnal szimpatikusnak tűnt az okos, kicsit mélabús és elveszettnek tűnő lány. Agnes elfogadta Livingstone úr ajánlatát, és beállt dolgozni a Holdsugár könyvesboltba.

Edward kedvese, Sioban is könyveket értékesített, és volt egy kiadója.

A férfi türelmesen és szórakoztatóan magyarázta el Agnesnek az üzlet sajátosságait. Beszámolt a könyvesboltról és a vendégeiről.

Lényeges eleme a történetnek egy napló, amit Livingstone úr felmenője, Dr. David Livingstone írt. Agnes tisztában volt a dokumentum jelentőségével. Éppen ezért megrázta az eltűnése. Sioban ragaszkodott John Lockwood segítségéhez, akit melegséggel és szimpátiával üdvözölt. A jóképű nyomozó a Scotland Yardtól megbeszélte velük, hogy megpróbál úgy segíteni, hogy ne kelljen végigjárniuk a hivatalos utat.

John-nak azonnal megakadt a szeme a meseszép kisegítő munkatárson. Vonzódott Agnes-hez.

Agnest fejlődésre bírták az új barátai, és a könyvek, amiket Livingstone úr ajánlott neki. Kezdte értékelni azt, ami az egyes emberekben egyedi és eredeti. Aznap látott először havazást, Londonba érkezése óta, amikor együtt töltött egy varázslatos délelőttöt John-nal.

Livingstone úrnak feltűnt, hogyan néz John az új alkalmazottjára. Aranyos volt, ahogy Agnest és Johnt ugratta a közös teázásukkal. Edward nemcsak John Agnes iránti csodálatát vette észre, hanem „a lány védelmezőjének szerepében lépett fel”. Azon kevesek közé tartozott, akik fellázadnak az igazságtalanság ellen. Ez a történet „csavarjában” meg is mutatkozott. John-nak elnézést kellett kérnie (és magyarázattal szolgálnia) a volt barátnőjével kapcsolatos félreértésért. Szerencsére sikerült tisztázni a dolgokat. John csókjaival halmozta el Agnest, és képtelen volt elengedni a lányt az öleléséből.

És persze végül Sioban is legyőzte a házassággal szemben érzett előítéleteit, mert annyira szerette Edwardot.

„Nem kell lehunynunk a szemünket, hogy álmodjunk; elég, ha olvasunk.” (Michael Foucault)

Ez egy tüneményes könyv. A vége lehetett volna kicsivel kidolgozottabb. Szívesen olvastam volna arról, hogy hogyan alakult később Agnes és John élete. Összességében véve azonban így is tetszett. Kár lett volna kihagyni.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk (Knockemout 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…

Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian – csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer – ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.

Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.

Lucy Score elsöprő sikerű Knockemout-sorozatának harmadik része érzéki romantika, szívszorító dráma és egy csipetnyi humor tökéletes keveréke.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Left Behind

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 696, puhatáblás

ISBN: 978 615 664 421 3

A történet tele van humorral, szívszorító eseményekkel, érzékiséggel, és fontos gondolatokkal.

Nagyon idilli elég sok helyzet, viszont az érzelmi és mentális problémák, amikkel a szereplőink szembenéznek, valamint azok megoldásai tükrözik a valóságot.

A szerelmi szál megdobogtatta a szívemet, izgultam a párokért. Sokszor szellemes szócsatákat vívtak. Nekem kell a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezés, ezért nagyon reméltem, hogy Sloane és Lucian története jól alakul.

A könyv üzenete az, hogy ha az életünkben ér valami hatalmas csalódás, történik egy borzalmas tragédia, az nem tart örökké. Minden rendbe jöhet. Szembe kell nézni a problémáinkkal, és a lehető legjobbat kihozni a dologból.

Ez a kötet Sloane (Tündér) és Lucian (Lucifer) története.

Sloane, a környék legjobb vezető könyvtárosa, egy nagy viktoriánus házban él. Az apja temetésekor a ház zsúfolásig megtelt családtagokkal és barátokkal. Sloane próbálta elfojtani az érzéseit, elrejteni a végtelen szomorúságot, amit érzett. Tudta, hogy számíthat a Morgan testvérekre, akikkel együtt nőtt fel. A szertartás és a tor az egész napot kitöltötte. Utálta, hogy kellemes bizsergés járta át a testét, valahányszor megjelent Lucian Rollins. Egykor szerette (amikor Lucian még álmodozó fiú volt, aki túl nehéz terhet cipelt), de most ki nem állhatta (bár erősen vonzódott hozzá). Közös titkot őrzött az ördögien jóképű férfival. Lucian szíve is nagyot dobbant valahányszor meglátta Sloanet. Vágyott a közelségére, akkor is ha haragudott rá. Nem tudta kiverni a fejéből.

Az előző két rész bűnügyi szála folytatódik ebben a kötetben is. Lucian együttműködik a nyomozásban az FBI-ügynökökkel.

Sloane apja, Simon Walton hitt abban, hogy megmentheti Luciant. Megmentette az életét, és segített lerombolni a múltja legcsúnyább részeit. Luciant nagyon feldúlta Simon halála.

Sloane és Lucian tinédzserként nagyon jól kijöttek egymással. A múltjuk, és a köztük lévő nézeteltérés, feszültség még mindig emésztette őket. Gyakorlatilag olyan dolog miatt haragudtak egymásra, ami a gyerekkorukban történt. Ez eléggé szánalmas, és nagyon elszomorító volt.

Lucian egyik barátja, Dr. Emry Sadik pszichológus, aki a barátai mellett áll akkor is, amikor azok nem erre vágynak. Sokat tett azért, hogy Lucian dolgozzon magán, és fejlődjön.

Ahogy Knox, Lucian sem volt az a fajta főnök, akinek mindig nyitva áll az ajtaja. Nem volt kíváncsi a visszajelzésekre, ötletekre. Szerette megmondani másoknak, hogy mit csináljanak. Felépített egy birodalmat. Erős, gazdag, befolyásos és rideg lett.

Lucian „gonosz birodalmának” valójában nagyon nemes mozgató rugói voltak. Bár az eszközei megkérdőjelezhetőek, ahhoz kétség sem férhet, hogy a férfi igyekezett a jó embereknek segíteni, jobbá tenni a világot. Amikor a lányok és Stef ellátogattak a Rollins Szaktanácsadó Irodába, meglepődve tapasztalták, hogy az ott dolgozók milyen boldognak tűnnek, és senki sem akar csalódást okozni a „gyönyörű fenevad” főnöknek.

Lucian próbálta kiverni a fejéből Sloanet. Kívánta őt. A civakodásuktól mindig „beindult”, vágyott rá. A nő vidám, temperamentumos, okos, kedves és vicces.

Két jó ember szenvedett hosszú éveken át, olyan dolog miatt, amiről tulajdonképpen egyikük sem tehetett. Ők csak a koruknak és élethelyzetüknek megfelelően reagáltak. Beleragadtak egy olyan szituációba, amit egy olyan ember okozott, aki úgy gondolta, hogy joga van bántalmazni a családját, és másokat. Teljesen érthető volt, hogy Lucian felnőttként nem tudott mindent a szeretettel teli kapcsolódásról, az érzelmekről. Mivel egy szeretetlen, bántó, kiszámíthatatlan közegben nőtt fel. Nem volt része szerető családban, biztonságban. Nem volt előtte példa. Ez nem az ő hibája.

De van egy olyan pont, ahol valami megváltozik. Nála ez akkor volt, amikor közelebbről megismerte Sloanet és a családját. Csakhogy valami „törést” okozott. Azt, ahogyan Sloane megpróbált segíteni neki, megpróbálta megmenteni, Lucian árulásnak érezte. A távolság nőtt. Az intimitás eltűnt. A múltja magyarázat a viselkedésére. De nem lehet kifogás egy életen át. Szembenézni a múlttal, felismerni a mintákat, tanulni belőle, megpróbálni jó irányba változtatni az már döntés. Lucian tudta, hogy ha nem lett volna a Walton család, akkor kisiklott volna az élete. Így is gyakran „játszott a tűzzel”, és a „szürke zónában” mozgott, de jó ember lett. Sloane szülei mindig úgy bántak vele, mintha ő is a család tagja lenne.

Sloane és Lucian túl sok időt töltöttek azzal, hogy veszekedtek, majd visszataláltak egymáshoz, hogy aztán újra egymás torkának ugorjanak.

Reméltem, hogy ebből a kötetből kimarad az „aggódó férfi félti a nőt, ezért szakít vele, hogy megvédje” írói eszköz, de nem maradt. Lucian úgy nőtt fel, hogy nem volt semmiféle érzelmi támasza, és senki sem tanította meg neki, hogyan kell igazi férfiként viselkedni egy párkapcsolatban, ezért gondolhatta azt, hogy csak úgy tudja megvédeni a nőt, ha távol tartja magától. Szabotálja a saját boldogságát. Legalább következetes volt az írónő, mert ezek után a lányok ismét a Hellhoundban iszogattak.

Sloane harcolt az igazságtalanság ellen, és szerette Luciant, aki úgy érezte, hogy nem méltó a szerelmére. Legalább Knox és Nash jót nevetett, amikor Lucian közölte velük, hogy azért nem ad esélyt a kapcsolatuknak, mert Sloane túl jó hozzá. Elmondták neki, hogy ők is úgy érzik, hogy az asszonyaik túl jók hozzájuk. És éppen ez a lényeg, hogy a szerencsés életük hátralévő részét azzal tölthetik, hogy megpróbálnak felnőni hozzájuk, jobbak lenni.

„A szerelem arról szól, hogy olyan partnert találj, aki jobb emberré tesz, mint amilyen egyedül vagy, és fordítva.”

Lucian ellökte magától Sloane-t, mert azt hitte, hogy így nagyobb biztonságban lesz. Nem is sejtette, hogy ezzel milyen veszélynek tette ki. Kiszolgáltatott és sebezhető lett. Egy gyújtogató miatt majdnem elvesztette a nőt. Ez észhez térítette. Gyengéden gondoskodott a gyönyörű, megtört nőjéről. Belátta, hogy Sloane az egyetlen ember a világon, aki mindig kiállt érte, anélkül hogy ő erre kérte volna. És ezt el is mondta neki. Sloane pedig elmondta a férfinak, hogy mennyire büszke rá, és hősiesnek tartja, mert észreveszi, amikor valakinek szüksége van valamire, és csendben segít az illetőnek. Nincs szüksége közönségre vagy elismerésre.

Lucian rájött, hogy segítségre van szüksége abban, hogy feldolgozza az apjától elszenvedett traumákat.

A kapzsi, hataloméhes emberek sok pusztítást hagytak maguk után. De a párosaink megoldják, és nem fogják hagyni, hogy a gonoszság és kapzsiság tönkretegyen valamit, ami értékes számukra.

Sloane és Lucian az első táncukat házastársként Shania Twain From This Moment On című dalára táncolták.

A bónusz epilógus bepillantást enged a párok életébe körülbelül egy évtizeddel később. Tele van boldog párokkal, kiterjedt családdal, álomélettel, szerelemmel, és reménnyel.

Megkaptuk azt a lezárást, amit szerettünk volna.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amit sosem fedünk fel (Knockemout 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.

Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Hide from the Light

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 638 puhatáblás

ISBN: 978 615 664 406 0

Ez a kötet nem volt annyira könnyed, mint az első. Megvan a kisvárosi idill, ugyanakkor sok a titok és a trauma is. Súlyos témák. A szórakoztató, humoros történetnek van komoly mondanivalója is. Az egyik, hogy fontos a kommunikáció. A másik, hogy felnőtt emberként te vagy felelős azért, hogy hogyan alakul az életed, milyen emberré válsz. Felhívja a figyelmet arra, hogy a problémák leplezése, és feldolgozásuk hiánya nem vezet semmi jóra. A fő mondanivalója pedig az, hogy szeretni valakit a legbátrabb dolog a világon. És az a legnagyobb ajándék, ha valakit pontosan olyannak szeretsz, amilyen. Ez tipikusan olyan kisvárosi romantikus regény, amitől elpirulsz.

Ez a kötet Angelina / Lina (Angyal) és Nash (Csődör) története.

A múltban átélt trauma végig ott lappang a háttérben. Nash a lövöldözés óta ürességet érzett, időnként a vállába hasított a fájdalom. Úgy érezte, hogy egy része meghalt aznap este, amikor szolgálatteljesítés közben meglőtték. Csak árnyéka volt régi önmagának. A történet bűnügyi része, az előző kötetben történtekkel kapcsolatos elvarratlan szál. Egy szervezett maffiaháború.

Lina, sok-sok évvel korábban (még a főiskolán) Knox exbarátnője volt, és most beköltözött a Nash otthona melletti lakásba. Kölcsönös vonzalom alakult ki köztük. Nash a sérülése óta olyan mogorva lett, mint a testvére. Nem emlékezett a lövöldözésre, és pánikrohamok gyötörték. A sebzett, szomorú Nash Morgan arra késztette Linát, hogy megvigasztalja. Nash figyelmes, szexi és valódi úriember. Linának feladata volt, és úgy gondolta, hogy nem lenne szabad összemelegednie a dögös szomszédjával.

A kiskutyás részek szerintem nagyon aranyosak. Az első kötetben is tetszettek a kutyás részek, de ebben kifejezetten cukik. (Pirulós – szívecskés hangulatjel.)

A Morgan család tagjai nem tudtak az érzéseikről beszélni. Nash próbálta eltitkolni a problémáját. Senkinek sem beszélt arról, amin keresztülmegy. Szerette volna újra úgy érezni, hogy él. Ez Lina mellett sikerült is. Elhatározta, hogy megfejti a nő minden titkát.

„Vékony vonal húzódik a szükséges kockázatvállalás és a hülyeség között.”

Az embereknek általában idő kell ahhoz, hogy elismerjék, egyedül nem tudnak kimászni abból a sötét mélységből, ahová a depresszió juttatja őket, és nem szégyen segítséget kérni. Nash utálta a gyengeséget, és azt, hogy bárhol rátörhet a pánik.

„Ahelyett, hogy arra használnád az energiádat, hogy eltitkold mások elől a problémáidat, talán próbáld meg feldolgozni őket. Mindkét út pokoli megterhelő, de csak az egyik visz át a túloldalra.”

Lina és Nash beszélgettek, és megnyíltak egymásnak. A nő átsegítette a férfit egy pánikrohamon, és nála aludt. Ennek köszönhetően Nash, hetek óta először, átaludta az éjszakát, és újra reménykedni kezdett. Késő esti bizalmas beszélgetések, érzelmi támasz, intimitás.

Bár az tetszik, hogy a kisváros lakói törődnek egymással, és összetartanak, de az nem tetszett, hogy túlzottan beleszólnak egymás életébe.

Lucian kétes hírű politikai tanácsadó. Megvan a hatalma, hogy kedve szerint mozgassa a szálakat. Képes volt megfélemlíteni és lenyűgözi az embereket. Nash-t nagyon idegesítette Knox és Lucian túlféltő viselkedése.

Amikor Lina és Nash között (illetve szinte majdnem mindenki közt...szemforgatós hangulatjel) viharos nézeteltérés támadt, akkor a lányok megint (az első kötetben is volt egy ilyen iszogatás) a Hellhound motoroskocsmában kötöttek ki. Ez egy eldugott, koszos lebuj volt. Úgy tűnt, hogy ez hatásos csapaterősítő találkozó volt.

Linának az volt az érzése, hogy Nash-nek szüksége van rá. Elhallgatott a férfi elől néhány dolgot, és szabotálta az igazi intimitást kettejük között, mert nem akart sebezhető lenni. Pedig kedvelte és nagyon vonzódott hozzá.

„A sebezhetőség nem egyenlő a gyengeséggel. Azt jelenti, bízol magadban, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy kibírd a fájdalmat. Igazából ez az erő legtisztább formája.”

Bár veszekedtek, mégis egymást akarták. Meg kellett találniuk az egyensúlyt a kapcsolatukban. Annak ellenére, hogy felbosszantották és megbántották egymást, mégis törődtek egymással. Lina kezdett ráébredni, hogy jobb lenne, ha nem tartaná magától távol az embereket. Naomi és Sloan teljesen elfogadták, és a barátnői lettek.

A pánikrohamok a legváratlanabb pillanatokban lepték meg Nasht. Küzdött ellene, nem akarta hagyni megnyilvánulni. Lina sokat segített neki. Nash szerette volna, ha a nő biztonságban érzi magát a kapcsolatukban. Őszintén beszélgettek erről. Azzal foglalkoztak, hogy kiélvezzék a jelent. Nash megkapta, amit akart. Lina teljesen az övé volt. És azt szerette volna, hogy az övé legyen örökre.

Amikor Lina fenyegető üzenetet kapott, Nash attól félt, hogy nem tudja megvédeni. Nem akart rá támaszkodni. Ellökte magától a nőt, akire szüksége volt, és akit szeretett. A testvére ugyanezt csinálta az első kötetben. Szerencsére Nash hamarabb rájött, hogy idióta volt és hülyeséget csinált. Linát megrázta a dolog, de amikor Nash utána ment, végighallgatta. Emlékeztette a férfit arra, hogy minden nap szembenéz a démonaival, megvédi azokat, akiknek védelemre van szükségük, megvédi a városát. Nash azért fordult a nőhöz, hogy legyen oka megküzdeni a fájdalommal. És ezt Lina is tudta. Fel is hívta rá a férfi figyelmét. Segített neki visszatalálni az életbe.

„… csak úgy tudhatod meg, hogy ő-e az igazi, ha úgy bánsz vele, mintha az igazi lenne. Vagy kiérdemli, vagy elveszíti a címet. Ez már rajta múlik, de neked kell esélyt adnod, hogy kiérdemeljen téged.”

Ebben a kötetben is volt verekedés, emberrablás, hősködés, és lánykérés.

A bónusz epilógus csupa szeretet és boldogság.

Naomi és Knox esküvőjén, többek közt Tom Petty „Free Fallin” című dala szólt.

A Morgan fiúk anyukájának egyik kedvenc dala George Strait „All My Ex’s Live in Texas” volt.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amin sosem leszünk túl (Knockemout 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Knox örömmel játssza a rosszfiú szerepét, az életét pedig épp úgy szereti, mint a kávéját: magában. Egyedül basset houndját, Waylont tűri meg maga mellett. Knox ki nem állhatja a drámát, még akkor sem, ha az egy szökevény menyasszony formájában kopogtat az ajtaján.

Naomi persze nemcsak úgy elszökött az esküvőjéről, hanem mentőmisszióra indult, hogy kiszabadítsa rég látott ikertestvérét Knockmeutból, ebből a bárdolatlan városkából, ahol a vitákat hagyományos módon rendezik: némi ütlegeléssel és pár korsó sörrel. Többnyire ebben a sorrendben.

Azonban Naomi pechjére gonosz ikertestvére semmit sem változott az elmúlt években. Tina rövid úton meglovasítja testvére autóját és pénzét, cserébe viszont valami teljesen váratlan dolgot hagy rá: egy unokahúgot. Naomi így pénz, autó, lakás és munka nélkül ragad egy teljesen ismeretlen városban, ahol bónuszként egy vadóc 11 évesnek is a gondját kellene viselnie.

Knoxnak jó oka van rá, hogy ne bonyolódjon komplikált kapcsolatokba és ne kezdjen zűrös nőkkel. De miután Naomi élete épp lassított felvételben omlik össze előtte, legalább annyit megtesz, hogy kihúzza őt a csávából. Amint aztán Naomi összeszedi magát, visszatérhet nyugodt, magányos életéhez.

Legalábbis ez a terv – egészen addig, amíg valódi veszély nem üti fel a fejét.

Lucy Score lehengerlő romantikus komédiája az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Never Got Over

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 655 keménytáblás, élfestett

ISBN: 978-615-697-806-6

Szerintem szép a borítója.

A kötet pont azt nyújtja, amit ígér: kiszámítható fordulatokban, feszültségben és érzelmekben gazdag romantikus történetet. Ez a könyv a bátorságról szól, arról, hogy merjünk szeretni valakit. Az érzékeny, romantikus lelkű olvasókban nagyon intenzív érzéseket ébreszt. Sok morális kérdést feszeget. A kifejezetten szórakoztató és humoros párbeszédek, valamint az érdekes és vicces mellékszereplők igazán jó kikapcsolódást nyújtanak, és magukkal ragadják az olvasókat. Sokszor hangosan kacagtam. Néha viszont szinte szorított a mellkasom, és potyogtak a könnyeim. Ez az a fajta történet, ami nyomot hagy.

Szeretem a kisvárosban játszódó történeteket, az összetartó közösséget, hangulatos környezetet. Nagyon jók és részletesek a leírások. Az aprólékosan kidolgozott részletek hozzájárultak ahhoz, hogy az olvasó úgy érezze, mintha része lenne annak a közösségnek. A mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, és sokat hozzáadnak. Megvan a saját múltjuk, szerepük, és az életük egy bizonyos ponton összefonódik.

Az első Knockemout kötet Naomi (Százszorszép) és Knox (Viking) története.

Sajnos nem ilyen egyszerű újra felépíteni az életed egy teljesen idegen helyen.

Naominak volt éppen elég problémája, de az ördögi ikertestvérének, Tinának sikerült még tetézni. Elveszítette az állását, elmenekült az esküvője elől, felfordult az élete, és kiderült, hogy a szörnyeteg ikertestvére hazudott neki, és meglopta. Ráadásul azt is megtudta, hogy van egy tizenegy éves unokahúga. Egyik krízis követte a másikat.

Nem ez volt az egyetlen testvérek közötti feszültség a történetben (bár a másik nem volt ennyire durva). Knox és Nash (a rendőrfőnök) közt sem volt felhőtlen a kapcsolat.

Naomi és Knox kapcsolata finoman szólva nem indult zökkenőmentesen. Mindkettőnek terhelt a múltja. A mogorvasága ellenére Knox nagyon segítőkész és védelmező. Ő a tulajdonosa a borbély szalonnak, és egy stílusos kocsmának. Nem az a fajta főnök, akinek mindig nyitva áll az ajtaja. A Whiskey Barber és a Honkey Tonk nevű vállalkozása is jövedelmező volt.

Knox egyik embere, Sherry állást ajánlott Naominak a Honkey Tonk-ban. Mindketten meglepődtek, amikor találkoztak a nő első munkanapján. Bár a nagydarab, izmos, tetovált fickó egyébként is morgós volt, csak azért beszélt sokszor bunkón Naomival, mert nagyon vonzódott hozzá (rá volt gerjedve). A kedves, barátságos, gyönyörű nőt azonban nem kellett félteni, mert mindig bátran visszaszólt a „Vikingnek”. Mindenki érzékelte, hogy szikrázik köztük a levegő.

Naomi legjobb barátja, Stefan hamar megkedvelte a férfit. Tetszett neki, hogy védelmezi a nőt.

Feltűnt a városban Knox és Nash gyerekkori legjobb barátja Lucian is. Vicces volt, hogy mindenki Naomi-val ugratta Knox-ot. Lucian nem volt a vérrokonuk, de minden tekintetben olyan volt, mintha a Morgan fiúk testvére lenne. Amikor Nasht lelőtte valaki, akkor Lucian ugyanannyira szeretett volna igazságot szolgáltatni, mint Knox.

Knox megismerkedése Naomi szüleivel nagyon viccesre sikerült. A „világ legjobb szexe után” elég kínos lehetett, hogy váratlanul beállítottak a szülők, majd egy elfelejtett aláírás miatt a szociális munkás is… Így lett az alkalmi szexből színlelt párkapcsolat.

Naomi mindig azzal foglalkozott, hogy a többieknek jó legyen. Mindent helyre akart hozni. Egész életében Tina „botlásainak árnyékában” élt, és dühítette, hogy az unokahúgának, Waylay-nek ugyanezzel a problémával kell szembenéznie.

Waylay (ezek a nevek… itt egy szemforgatós hangulatjel) egy okos, független, aranyos kislány.

Naomi lassan kezdett önmagára találni. Állást kapott a könyvtárban, és mellette továbbra is a Honky Tonkban dolgozott. Knox pedig törődött vele, védelmezte.

Knox beleszeretett Naomiba, ez megijesztette, ezért szakított a nővel. A családja, barátai, ismerősei próbálták szembesíteni a problémával. Tetszett, ahogy Naomi apja, Lou elbeszélgetett vele. De úgy tűnt, hogy senki sem tudott hatni rá. Nem jött a megkönnyebbülés, amire számított. Nyomorultul érezte magát. Az zökkentette ki ebből az állapotból, és késztette helyes cselekvésre, amikor Tina elrabolta és veszélybe sodorta Naomit és Waylayt. A „kaland” szerencsésen végződött. Az „incidens” óta minden helyre állt. Knox telhetetlen volt, már az esküvőt tervezte. Naomit akarta, és gyerekeket.

A bónusz epilógus nagyon jó ötlet volt, és „cukormázas” lett. Úgy gondolom, hogy ez kellett a sok izgalmas és szívszorító rész után.

A könyv végén a szerző egy elgondolkodtató és nagyon megható üzenetet írt az olvasónak.

Ana könyvajánlói - Emily Blaine: Az álmok könyvesboltja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„A nagyanyja kis falusi könyvesboltját megöröklő Sarah híresen nem tud ellenállni a kísértésnek: minden egyes használt könyvet megvásárol, ami csak a keze ügyébe kerül. Nem csoda, hogy omladozó üzlete a csőd szélén áll. Egy barátja meglepő és jövedelmező ajánlattal húzná ki őt a bajból: be kell fogadnia Maxime Maréchalt, az ismert színészt, aki nemcsak a kamerák előtt, hanem a való életben is a rosszfiú szerepét játssza, és akit legutóbbi balhéja miatt közmunkára ítéltek. Maxime számára a vidéki száműzetés túlélése a tét, míg Sarah-nak maga előtt is bizonyítania kell, hogy képes befogadni másvalakit is történetekkel és regényhősökkel teli világába. Mi közös lehet a nagyvilági színészben és az életét ódon könyvek között töltő könyvesboltosban? Álmodhatnak együtt az elfeledett antikváriumban?”

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2021

Eredeti mű: Emily Blaine: La librairie des rêves suspendus

Fordította: Balla Katalin

Oldalszám: 334

ISBN: 978-963-582-004-7

Őszintén szólva a borítója nem tetszik. A történettel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt szórakoztató volt, másrészt viszont több lehetett volna. Hiányzott belőle valami. Váltott szemszögű történet, a szokásos sablonokkal. Két teljesen eltérő személyiségű embernek a találkozásáról és megismerkedéséről szól. A cselekmény kiszámítható. Nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb egymásba szeretnek. Könnyed stílusa miatt gördülékenyen lehetett haladni vele. Ha nem lettek volna az erotikus részek, akkor simán lehetett volna a szelíd, félénk könyvkereskedő, és a jóképű, lázadó színész „tündérmeséje”, romantikus története kamaszoknak. Ha nem várunk túl sokat tőle, akkor kimondottan kellemes kikapcsolódást nyújt.

Max ládákat pakolt egy hipermarketben mielőtt színész lett. Gyűlölte az életét. Valamiért akkor is forrt benne a düh, amikor már gazdag és híres volt. Labilis, problémás, vad személyiségű férfi. Verekedéssel vezette le a feszültséget. Gyakran volt gondja az igazságszolgáltatással. A legutóbbi „balhéja” után – a barátainak köszönhetően – a börtön helyett két hónapig közhasznú munkát kellett végeznie. Még bűntudatot sem érzett.

Sarah minden idejét lefoglalta a könyvesboltja. A bolt feletti lakásban lakott. Kedves, nagylelkű, félénk nő, aki mindenen aggódik. Már egy ideje nagyon kényes anyagi helyzetben volt. Egy csőtörés tovább rontott rajta. Hatalmas energiákat fektetett a bolt megmentésébe.

„Számomra az olvasás mindig is olyan szenvedély volt, amelyet meg akartam osztani.”

Lassan kezdte feladni. Bár ezt a környezete nem hagyta volna.

Max gyerekkori barátja, Damien egyenes, becsületes, izmos férfi. Vidéki egyszerűség és erkölcsi tartás jellemezte. Hűséges és megbízható barát. Nagy szaktudással és kitartással irányította a borászatot, amit örökölt. Az ő ötlete volt, hogy Max Sarah könyvesboltjában végezze a közhasznú tevékenységet, így próbált egyszerre segíteni két barátjának. Úgy gondolta, hogy Sarah-nak lenne segítsége a boltban, Max pedig elkerülhetné a börtönt.

Négy hét ismeretség után Max úgy érezte, hogy Sarah fel tudná forgatni a világát. Intenzív és elfojthatatlan vonzalom alakult ki köztük. Amikor kiderült a férfi titka, akkor sem változott semmi. Sarah elfogadta a helyzetet, és ugyanúgy érzett iránta, ugyanúgy viselkedett vele. Max kezelhetetlen kitöréseinek nyoma sem volt. Egészen egy váratlan hírig. A színésztársa, és barátja, Simon halálhírére elsöprő erővel tört fel benne a fájdalom és a düh. Sarah kitartott mellette. Szerették egymást.

Egy kis bonyodalom után megkaptuk a boldog befejezést.

A helyszínek részletesebb leírását, és a szereplők alaposabb bemutatását hiányoltam. A lelki problémák és a személyiségfejlődés konkrétabb kifejtése is adott volna egy kis mélységet a történetnek. Max az elején kifejezetten ellenszenves volt. Bár azután sem lett sokkal szimpatikusabb, hogy kiderültek a viselkedésének az okai. A nagyvonalú, romantikus gesztusai megleptek. Az, ahogy igyekezett a nő kedvében járni, polcokat és könyveket vett neki. Sőt! Egy egész könyvtárat ajándékozott a nőnek!

A mellékszereplők közül Damien nagyon érdekes karakternek tűnt. Szívesen olvastam volna egy kicsit többet róla.

Bájos, hangulatos kis könyv, bár a „HŰHA!” élményt hiányoltam. Nem fog a kedvenceim közé tartozni, de nem is bántam meg az olvasására szánt időt.

A könyv végén említett hatvanas évekbeli szám az alábbi linken meghallgatható.

Groovy Kind of Love

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Légvárak és régiségek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Van amikor egy halálközeli élmény ad egérutat a boldogsághoz

Lewis Harley menő befektetési bankár, ám egy szívroham rádöbbenti, hogy többet akar az élettől, így felépülése után belevág régi álma megvalósításába, és régiségboltot nyit. Az egész életét régiségek között töltő Bonnie Brookland torkig van zsugori és rosszindulatú főnökével, és amikor a véletlen Lewis boltjába sodorja, örömmel fogadja a férfi állásajánlatát. Hamar kiderül, hogy több van köztük főnök-beosztott kapcsolatnál, ám az élet az útjukba áll: mindketten házasságban élnek, titkaikat és traumáikat pedig még saját maguk elől is rejtegetik. Kapnak-e egy utolsó esélyt a boldogságra?”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2019.

Oldalszám: 448

Fordította: Palásthy Ágnes

ISBN: 9786155435515

Az írónő mindig megtalálja az egyensúlyt a romantikus, könnyed történet és a komolyabb témák között. Nagyon tetszett, ahogy az ajánlásban megemlékezett a kutyájáról. A könyvben hangsúlyos szerepet kap a közösség ereje. Bemutatja, hogy néhány ember is képes köveket megmozgatni, ha összefognak egy közös cél érdekében. Felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos az, hogy egy közösségbe tartozzunk, mert akkor nem leszünk olyan kiszolgáltatottak és elveszettek. Felkavaró és izgalmas.

Ez a történet egy mesés régiségboltban játszódik. A szerző olyan szeretettel mutatta be, hogy le sem tagadhatná, mennyire szereti ezeket a helyeket. A részletgazdag leírások lehetővé teszik, hogy könnyen magunk elé képzelhessük a helyszíneket. Az írónő finoman tárja fel a szereplők belső világát, küzdelmeit. A főszereplők mellett, Milly Johnson-tól megszokottan a többi szereplő is nagyon jól kidolgozott, beleértve a negatív karaktereket is, mint a nárcisztikus, érzéketlen, zsarnok Stephen-t és a felszínes, csak az anyagiakat szem előtt tartó Charlotte-ot.

Az egyes fejezetek között a helyi újságból olvashattunk rövid híreket, félreírásokkal, amikkel egy kis plusz angol humort szőtt a történetbe. Ezeket nem hiányoltam volna a könyvből, ha kimaradtak volna belőle.

Többféle cselekmény (válóperek, nyomozás, romantikus kapcsolat kialakulása) gondoskodik arról, hogy a történet magával sodorjon. Az írónő 4 házaspárt mutatott be (Bonnie – Stephen Brookland, Charlotte – Lewis Harley, Regina – Patrik Sheffield, Gemma – Jason Whiteley), akiknél a csillogó külső mögött komoly problémák lapultak. Leírta a különböző házassági gondokat, az elhidegülést, a szex és a szenvedély hiányát, az anyagi jóléten alapuló érdekeket, a hazugságokat, a megcsalást.

A Harley, a Sheffield és a Whiteley házaspár egy baráti kört alkotott. A barátságot szétzúzták a hazugságok, a kapzsiság, és a hűtlenség. A rémesen sznob Charlotte, és a harsány, rámenős, ellenszenves Regina nagyon jó barátnők voltak. Mindkettő elkényeztetett, rosszindulatú liba.

Lewis Harley mindig arra vágyott, hogy nyithasson egy régiségboltot. A szívrohama után úgy döntött, hogy élni fog a második esély nyújtotta lehetőségekkel. Megnyitotta a Kincsesláda nevű régiségkereskedést. Pontosan olyat, amilyet megálmodott.

Bonnie Brookland csodálatosan bánik az emberekkel, és ért a régiségekhez. A visszataszító főnöke, Ken Grimshaw kirúgta. Bármennyire is szüksége volt az állásra, Bonnie képtelen lett volna tovább dolgozni ennél az aljas gazembernél. Ráadásul már évek óta fantáziált arról, hogy elhagyja a zsarnok, borzalmas férjét, Stephent, de még mindig vele élt. Csodálkoztam azon, hogy Bonnie hogyan maradhatott együtt tizenhárom évig egy ilyen szörnyű emberrel. Élete egyik legjobb döntése volt, hogy a Kincsesládában keresett új munkát. Bonnie és Lew azonnal szimpatikusak voltak egymásnak. Nyilvánvaló volt, hogy mindkettőnek előnyére válik majd a közös munka, az együtt töltött idő. Bonnie és Lew ugyanazt az izgatottságot érezte, amikor felfedeztek egy-egy értékes régiséget, „kincset”.

Lew jó üzleti érzékkel rendelkező, jómódú ember. Kedves, figyelmes, tisztességes, hűséges férfi. Nem is értettem, hogy mi tartotta a pénzéhes, „rongyrázós”, önző Charlotte mellett.

Bonnie és Lew együttműködésének köszönhetően a régiségbolt kezdett jövedelmező lenni.

Bonnie pedig hallott egy kiadó lakásról, kedvező feltételekkel. Tökéletes időzítés volt. A férje aznap ütötte meg először. A Kincsesládában végre úgy érezte, hogy kezd visszatérni az életébe a melegség és a remény. Kellemes modorú, kedves tekintetű, szeretetre méltó, melegszívű nő. Jó kézügyességgel volt megáldva. Minden eszközt megragadott, hogy elhagyhassa a férjét. Kreatív alapanyagokkal, kellékekkel próbált egy kis plusz pénzt keresni, és amikor csak lehetősége volt rá, túlórázott. Nagyon drukkoltam neki, hogy végre eljusson „a légvárak építésétől a cselekvésig”.

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy tovább küszködj, amikor tudod, hogy nem a megfelelő helyen vagy.”

Bonnie és Lew minden nap előre örültek egymás társaságának. Lew felhívta Bonnie figyelmét arra, hogy Stephen nyilvánvalóan manipulálta. Amikor elmenekült tőle, és már az új házában volt, akkor átgondolta, és átlátta a helyzetet. Világosan látta, hogyan manipulálhatta a férfi.

A régiségkereskedők is összefogtak, hogy segítsenek Bonnie-nak. Nyilvánvaló volt, hogy nagyon kedves, bolondos társaság, és szeretik Bonnie-t. Tetszett, ahogy Valerie „felkarolta”, és mindig értő figyelemmel hallgatta, támogatta. Az, ahogy a régiségkereskedők összefogtak, és segítették Bonnie-t, nagyon szép, megtisztelő visszaemlékezés volt Bonnie apjára. Nem felejtették el Brian Sherman múltbeli jóságát.

A bosszúszomjas Stephen meg akarta büntetni a feleségét, amiért elhagyta, és felborította „a dolgok megszokott rendjét”. Szerencsére a rendőrök hamar átlátták a helyzetet. Nyilvánvaló volt, hogy Stephen Brookland egy hideg, érzéketlen, gonosz gazember. Az ügyészség visszadobta az ügyet. Stephent őrjöngő düh fogta el.

Bár voltak nézeteltéréseik, Lew mégis úgy gondolta, hogy a házassága kezd kilábalni a válságból. Mintha nem vette volna észre az ellenkezőjére utaló jeleket. Közben próbálta figyelmen kívül hagyni a vonzalmat, amit Bonnie iránt érzett. Nem is sejtette, hogy hamarosan mennyi ocsmányság derül ki a feleségéről, és a házassága (meg a barátságai) összeomlik, mint egy kártyavár.

Bonnie és Lew nagyon szimpatikus karakterek. Csak drukkolni lehet nekik, hogy olyan gyorsan és tisztán szabaduljanak a házasságukból, amennyire lehetséges, majd egymásra találjanak, és boldogan éljenek együtt.

„A férfi szeretné elmondani a világnak, hogy ha az élet egy második esélyt kínál, meg kell ragadni két kézzel, elrohanni vele, megtartani, és kincsként őrizni.”

„Az asszony elmondaná mindenkinek, hogy ha az ember vágyik valamire, aztán elképzeli, hogy megteszi, aztán harcba száll érte minden erejével, akkor megvalósíthatja az álmait, ahogyan ő tette.”

„Minél jobban tombol a vihar,

annál szebben ragyog a szivárvány.”

Összességében ez egy kedves, romantikus történet, melyben bőven találhatók mélyebb gondolatok, tanulságok. Egyszerre humoros, izgalmas és elgondolkodtató. A komolyabb témák ellenére a könyv stílusa könnyed, így gyorsan olvasható és szórakoztató.

Ana könyvajánlói - Jane Austen: Meggyőző érvek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Jane Austen regényeiben a vidéki angol úri családok hétköznapjai, szűkre szabott társasági élete és érzelmi bonyodalmai elevenednek meg. A csupán néhány gesztussal teljes jellemmé felépített hősei felett az írónő mindvégig bölcs humorral és szelíd iróniával ítél és ítéltet. A legérettebbnek és legjobbnak tartott Austen-regény, a Meggyőző érvek hősnője, a már nem fiatal, vénlánysorsába beletörődött Anne Elliot nyolc év után véletlenül újra találkozik egykori vőlegényével, az immár meggazdagodott tengerésztiszttel…”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2024.

Eredeti mű: Jane Austen: Persuasion

Fordította: Tomori Gábor

Oldalszám: 301, keménytáblás

ISBN: 978-963-584-187-5

Tudva, hogy mennyi olvasó szereti Jane Austen könyveit, be kell vallanom, hogy nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Bár azt el kell ismernem, hogy a regényeiben szórakoztató az ironikus hangvétel, és tetszik, hogy a női főszereplők okos, erkölcsileg erős nők. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a Meggyőző érvek a legérettebb és legszórakoztatóbb regénye.

Több életrajzi esemény hatással volt a Meggyőző érvek-re.

Cassandra volt Jane egyetlen lánytestvére és legfőbb bizalmasa. Jane-nek több mint száz Cassandrához írt levele maradt fönn, bepillantást engedve az írónő életének bensőségesebb részleteibe. Cassandra vőlegénye, Thomas Fowle sárgalázban halt meg a Karib-térségben 1797 folyamán, ahol katonai lelkészként szolgált. Cassandra élményei talán a Meggyőző érvek Mrs. Musgrove és Mrs. Croftjának „hosszú és bizonytalan jegyességek”-től való undorában jelennek meg. Fowle és Cassandra a család pénzhiánya miatt 1794-ig jegyben maradtak, és később sem házasodtak össze. Akárcsak Jane, ő is gyakran látogatta testvéreit és családjaikat, rokonait és barátait.

1800 vége felé hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, és a rá következő évben a család is odaköltözött. Bath-ban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott. Míg a család a partvidéken időzött (valószínűleg Lyme-tól nyugatra, Devonshire déli részén), Jane találkozott egy fiatalemberrel. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.”

Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be. Nem lehet bizonyosan tudni, hogy Jane-t mennyire érintette mélyen ez a csalódás, de jó néhányan eltűnődtek azon, hogy Austen 1817-es, Meggyőző érvek című regényében vajon ez az élmény tükröződik-e. Jane Austen 1802-1803 folyamán 27 éves volt, mint a Meggyőző érvek főhősnője, Anne Elliot is, és a műben a kérdéses jelenet Lyme-ban játszódik le.

A Meggyőző érvek megírásához 1815 augusztusában látott hozzá, és pontosan egy évre rá fejezte be.

A regény a 19. századi angol arisztokrácia világába kalauzol el minket. Hitelesen ábrázolja a korabeli társadalmi viszonyokat. Itt nagyon is számít ki vagy, és mennyire vagy művelt. Maga a cselekmény pár mondatban összefoglalható.

A karakterek viselkedése a kor embereinek, a korabeli arisztokráciának ékes kritikája volt. Sok ellenszenves karakter tűnik fel, mégis megmarad a történet bájossága.

A társadalmi kapcsolatokról, és a jellemábrázolásról nyilván sokat tudott az írónő. Ugyanakkor arról, hogy egy hadihajón töltött évek és a háború milyen hatással van az egyén személyiségfejlődésére valószínűleg nem sokat tudott.

A megözvegyült Sir Walter Elliot, a somersetshire-i Kellynch-kastély hiú, ostoba, büszke ura. A cím és a rang megszállottja. A legidősebb lánya, Elizabeth a kedvence. A két másik lányának alárendelt szerep jutott. A legfiatalabb, Mary férjhez ment. Elizabeth egyedül maradt. A finom lelkű, kedves természetű, művelt Anne-t az apja és a nővére semmibe vette. „Lady Russelnek viszont ő volt a legkedvesebb, nagyra becsült keresztlánya, kedvence és barátnője.” Laddy Russel jóindulatú, könyörületes, derék asszony. A barátsága értékes volt Anne számára, még ha nem is mindig látta kristálytisztán a helyzetet. Mentségére szolgáljon, hogy mindig Anne érdekeit tartotta szem előtt.

Frederick Wentworth kapitány jóképű, értelmes, szellemes fiatalember. Annie pedig csinos, kedves, csendes, jó ízlésű, kötelességtudó, illedelmes és igencsak művelt lány. Előbb utána járt mindennek és csak azután döntött. Apránként megismerkedtek, és „mélységesen egymásba szerettek”. A boldogságuknak hamar vége szakadt, mert Anne családja helytelenítette a kapcsolatot. Wentworth kapitány nem rendelkezett vagyonnal, és nem volt előkelő származású. Még Lady Russell is arról győzködte Anne-t, hogy ez a jegyesség meggondolatlan és helytelen dolog. Az eljegyzés felbontása sok szenvedést okozott, megfosztotta Anne-t a vidámságától, lefogyott. Évekkel később, huszonhét esztendősen másként gondolkodott, nem hagyta magát befolyásolni. Az élete tele van emlékekkel, küzdelemmel, belső vívódással, lehetetlen családtagokkal és helyzetekkel, titkokkal. Minden bizonytalansága ellenére, nagy lelki erővel és kitartással bír.

Sir Walter Elliot szörnyen eladósodott. Távoztak a Kellynch-kastélyból. Az új otthonuk Bath lett, mert úgy gondolták, hogy így (és a kastély bérbeadásával) sem tekintélyükből, sem kedvteléseikből nem kell engedniük.

Eljegyzésük felbontása után Wentworth egyre feljebb lépett a ranglétrán, és meggazdagodott. Majdnem nyolc év elteltével sem veszített a vonzerejéből. Nem bocsátott meg Anne Elliotnak. A nő megbántotta őt, amikor elhagyta. A férfit általános tisztelet és figyelem övezte. Az ifjú hölgyek versengtek a kegyeiért.

Bár sok időt töltöttek egy társaságban, annál többre nem került sor Anne és Wantworth kapitány között, hogy kölcsönösen eleget tettek a hétköznapi udvariasság szabályainak.

Szerintem Louisa balesete el lett túlozva. Ráadásul erősen kétlem, hogy harcban edzett férfiak ilyen könnyen elsápadnak és kétségbe esnek hasonló körülmények között. Felötlött bennem, hogy kissé fura, mondhatni gyanús, hogy a hadihajókon szolgáló, háborúban részt vevő tiszteket melegszívű úriemberként emlegette az írónő. Persze lehettek köztük ilyenek is, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy már akkor is sokan szenvedhettek poszttraumás stresszben (PTSD), megkeseredhettek, és a kitüntetéseket sem feltétlenül a „grál lovagok” kapják.

Mindkét oldalról felbukkannak „csábítások”. Wentworth kapitány gyakran van csinos hölgyek társaságában. Anne is felkeltette több férfi érdeklődését. Nem kell nélkülöznünk az írónő egyik kedvenc írói „eszközét”, ugyanis megjelenik egy megnyerőnek tűnő, azonban megbízhatatlan úriember is.

Benwick kapitány kereste a társaságát, szívesen társalgott vele. Mr. Elliot (Anne unokafivére) is megcsodálta a csinos Anne-t. Az utóbbi férfi szerencsére nem csak bennem ébresztett gyanakvást, hanem Anne-ben is. Benwick kapitány állítólagos rajongásának az lett a vége, hogy beleszeretett Louisa Musgrove-ba, és megkérte a kezét. Bár ez esetben a körülmények is ebbe az irányba terelték az eseményeket. Anne és Frederick is őszintén remélte, hogy boldogok lesznek egymással.

Anne és egy régi iskolatársa ugyanakkor tartózkodott Bathban. A nála három évvel idősebb Miss Hamilton (most Mrs. Smith) sokat segített, és jelentősen enyhítette Anne gyötrelmeit, amikor tizennégy évesen szeretett édesanyját gyászolta. Anne soha sem feledkezett meg a jóságáról. Tizenkét év telt el azóta, hogy elszakadtak egymástól. Anne a hamvas, szótlan, érzékeny kislányból huszonhét éves, elegáns, változatlanul szép nő lett, aki tiszteletteljes és barátságos. A szép és magabiztos Miss Hamiltont pedig a tizenkét év szegény, beteges, gyámoltalan özvegyasszonnyá tette. Anne ugyanazt a kellemes modort, társalgókedvet és vidámságot tapasztalta, ami korábban is jellemezte a barátnőjét. Időnként meglátogatta Mrs. Smith-t. Az egyik beszélgetésük során teljesen világossá vált, hogy Anne okkal gyanakodott. Mr. Elliot nagyon ügyelt a látszatra, és nem kockáztatta a jó hírét. A saját érdekéért bármit elkövetne. Teljesen híján van az igazságérzetnek és az együttérzésnek. Álnok, alakoskodó, anyagias ember. Anne örült, hogy mindent megtudott róla.

Amikor Anne és Wentworth kapitány egy érzelmes levél, és egy hosszas beszélgetés során újra egymásra találtak, megvallották érzéseiket, akkor már érettebbek voltak a cselekvésre.

A végkifejlet persze nem volt meglepetés. Anne és Wentworth boldogságra lelt a történet végén.

„Anne maga volt a szerető gondoskodás, és érzelmei Wentworth kapitány részéről maradéktalanul viszonzásra találtak.”

Ana könyvajánlói - Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.”

Kiadó: Animus

Kiadás éve: 2025 (magyarul először 2014-ben jelent meg, azóta már többször újranyomtatták.)

Eredeti mű: Fredrik Backman: En man som heter Ove

Fordította: Bándi Eszter

Oldalszám: 335

ISBN: 978-963-614-192-9

Keserédes történet, aminek bizonyos részeinél nevetni, más részeknél meg sírni támad kedve az olvasónak. A gördülékeny nyelvezet miatt gyorsan lehetett haladni vele. Szépen kiemelkednek a történetből az emberi értékek, és az összetartás ereje. A történet tele van sokféle, érdekes mellékszereplővel.

Ove (ejtsd: Úve) egy mogorva ötvenkilenc éves férfi, aki már nehezen viseli az életet. Olyan ember, aki megrögzötten ragaszkodik a saját szabályaihoz, és a társadalmi szabályokhoz. A szomszédai, a környezete a bosszantó személyisége ellenére is kedveli, látja benne a jót. Becsületes, és az élet minden területén hűséges a választásához. Erősen hisz az igazságban, az erkölcsben és a kemény munkában. Én is osztom a véleményét a „fehér inges” emberekről (aktakukacokról) és a bürokráciáról.

Az író bemutatja, hogy egy ember mennyi minden miatt lehet más, mint mi. Senkiről sem tudhatjuk, hogy miért vált olyanná, amilyen. A sok múltba tekintés során megismerhetjük Ovét, aki korán elvesztette az édesanyját, és akit az apjával a SAABok szeretete kötött össze, megtudjuk, hogy hogyan találkozott a nővel, aki mellett egy egész életre elkötelezte magát.

„Ove fekete-fehér ember volt.

A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”

„Így van felosztva a ház: minden, amit Ove felesége vásárolt az szép és kedves. Minden, amit Ove vásárolt, az hasznos és praktikus. Jó valamire.”

Ove elvesztette a feleségét. Sonja volt az egyetlen, aki igazán megértette őt. A felesége volt az élete biztos pontja. Nem sokkal a felesége halála után, idő előtt nyugdíjazzák. „Összeomlott a világa”, már nem akar élni. Nem bírja elviselni a magányt, és hogy üressé váltak a napjai. Naponta látogatja Sonja sírját. Virágokat visz neki, beszél hozzá, beszámol neki mindenről. Ezekből a „beszélgetésekből” megismerjük a szereplőket, az életüket, a tragédiájukat. Bár Ove nagyon vágyott a felesége után, lassan rádöbbent, hogy neki még dolga van az életben, a szomszédainak igenis szükségük van rá. Megtanítja vezetni a szomszéd állapotos feleségét, a saját Saabján beviszi a kórházba a „mamlaszt”, aki képes volt leesni az Ovétól kölcsönkapott létráról… Hiába készül különböző módokon az öngyilkosságra, hogy végre újra Sonjával legyen, mindig megzavarják a szomszédok. Szükségük van rá, és számítanak rá.

A „rozzant” macska és ő különös kapcsolatban vannak. Bár nem szereti a macskákat, mert szerinte megbízhatatlanok, mégis befogadja, mert valami Sonjára emlékezteti benne. A felesége szerette a macskákat.

„Az embereket a tetteik minősítik, és nem az, hogy mások mit mondanak róluk.”

Ez a regény a kedvességre, elfogadásra, egymásra figyelésre, szeretetre hívja fel a figyelmet. Ez az a fajta történet, ami nyomot hagy.

A könyv alapján film is készült. Az ember, akit Ottónak hívnak (eredeti cím: A Man Called Otto) 2022-ben bemutatott amerikai filmvígjáték-dráma. Ez a regény második filmadaptációja, Az ember, akit Ovénak hívnak (2015) című svéd film után. Az első filmadaptációt nem láttam. Az általam megtekintett film szerintem nagyon jól sikerült. Ugyanúgy potyogtak a könnyeim a megható részeken, és nevettem a vicces részeknél. Tom Hanks szerintem tökéletes választás volt „Ove” szerepére. Alakításán végig érződik, hogy valahol a mogorvaság alatt bizony egy jólelkű, segítőkész ember lakik, akit az élet tett olyanná, amilyen. Mariana Trevino pedig tündökölt mellette Marisol szerepében.

Nagyon tetszett a film betétdala is, ami az alábbi linken meghallgatható.

Til You’re Home