Ana könyvajánlói - Donna VanLiere: A karácsonyi asztal (Karácsonyi remény 10.)

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A nagy sikerű Karácsonyi remény-sorozat szerzője, Donna VanLiere újabb szívmelengető, reményt adó ünnepi történettel ajándékozza meg olvasóit.

1972 júniusában John Creighton elhatározza, hogy konyhaasztalt készít a feleségének, Joannak. Addigi legnagyobb munkái néhány képkeretnél nem terjedtek tovább, de megígéri, hogy az asztal elkészül a hálaadásnapi vacsorára. Joan pedig, hogy valami igazán finom kerüljön rá, előveszi az anyja receptjeit, amiket annak idején a házasságkötésükkor kapott.

2012 júniusában Lauren Mabrey megtudja, hogy gyermeket vár. Gloria, Miriam és a többi barátja is mellé áll, és segít felkészíteni az otthonukat a baba érkezésére. Lauren egy helyi bútorasztalosnál tett látogatása során felfigyel egy asztalra, amit a mester egy garázsvásáron vett, és nemrégiben felújított. Miután hazaviszik, az asztal alatt egy rejtett fiókra bukkannak, benne egy köteg receptkártyával.

A történet 1972 és 2012 között váltakozva bontakozik ki: miközben Joan mellrákkal küzd, Lauren megtanul főzni, és gyermeke érkezésére készül. Ahogy közeledik a karácsony, Lauren egyre eltökéltebben próbálja megfejteni az asztal titkát. Vajon sikerül feltárnia a múlt rejtélyét, és rátalálnia arra a békére, amire egész életében vágyott?”

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2026

Fordította: Barcza Gerda

Oldalszám: 208

ISBN: 9789632677095

A szerző könyveinek legfőbb előnye, hogy tele vannak szeretettel, hittel, és megtanítanak értékelni azt, amink van. Jó olyan történeteket olvasni, amik reménnyel töltenek el, és elhitetik, hogy valahogy megoldódnak a problémák, elsimulnak a gondok. Ez a kötet is megerősítette a véleményem, hogy a Karácsonyi remény sorozat kötetei végtelenül szerethető könyvek, amik megérintik a lelket. A vallás ebben a könyvben is úgy van jelen, hogy egy kicsit sem tolakodó. Ez egy női érzékenységgel megírt, igényes kivitelezésű, olvasmányos regény. És van egy kis különlegessége is, mégpedig az, hogy a gasztronómia világába visz kalandozni. Számos receptet oszt meg az olvasókkal. Úgy vélem, hogy ez hasznos érdekesség a téma iránt érdeklődőknek. Nagyon szépen átjön a hagyomány az ételek elkészítésében, a kapcsolódás, a hangulat… Megidézett családi pillanatokat, emlékeket. A könyvben felfedezni véltem a szerző gasztronómia iránti lelkesedését. Az biztos, hogy generációkat kötött össze. Ami a legjobban megfogott az a család fontossága, a gyökerekhez való kötődés, és az, hogy minderről úgy írt az írónő, hogy időnként olyan, mintha az olvasó is ott ülne a konyhában. Van valami önfeledt bája.

Ez a történet is magával ragadott a kedves karaktereivel, a romantikájával, az érzelmességével. Megható és inspiráló. Szeretem az írónő regényeiben, hogy a mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, sokat hozzáadnak, megvan a saját múltjuk, szerepük, és az életük egy bizonyos ponton összefonódik. A regény szereplői hús-vér emberek, mindegyiküknek megvan a maga terhe, mindegyik gazdagítja a történetet.

A szöveg könnyed és gördülékeny. Szórakoztató, nagyon kedves és tartalmas olvasmány.

Minden alkalommal, amikor olvasni kezdem az írónő következő könyvét, szinte régi ismerősként „térek vissza” Grandonba. Jó volt arról olvasni, hogy a korábbi kötetek szereplőinek hogyan alakult a sorsa, és hogyan kapcsolódtak a mostani eseményekhez. A regény visszatérő szereplői megosztották az örömüket, a szeretetüket és reményeiket másokkal. A Glory Házában dolgozók közt erős kötelék volt, továbbra is sokat segítettek az egyedülálló anyáknak, meg a nehéz helyzetben lévő családoknak. Gloria és Miriam ezt a regényt is még humorosabbá és érzelmesebbé tette, mindig cívódtak, de nagyon szerették egymást, évek óta legjobb barátnők voltak. Oltalmazó szeretettel fordultak a gyerekek felé.

A karaktereknek olyan hitük van, ami megtartja az embert, amikor az élet kihúzza a lába alól a talajt. Az írónő könyveiben újra és újra megmutatja, hogy egy összetört élet darabjaiból is lehet mégis egész. Érdekes és megható egyéni sorsokról mesélt, amik valahogy összefonódtak.

Ahogy a fülszövegben olvasható, a történet 1972 és 2012 között váltakozva bontakozik ki.

1972.

John Creighton diófa deszkákból akart konyhaasztalt készíteni. Sosem csinált még asztalt. A felesége, Joan kedvesen viccelődött vele. Az asszony ritkán mutatott különösebb érdeklődést a főzés iránt, pedig szeretett volna olyan jó szakács lenni, mint az anyja, aki néhány héttel az esküvője előtt adott neki egy köteg receptkártyát.

Egy napon, egy szörnyű és ijesztő diagnózis felforgatta a család életét.

„Attól, hogy kimondom, még nem feltétlenül leszek erős. Apa szerint viszont, ha kimondjuk, az hitet ébreszt bennünk, segít hinni.”

„ – Mint a szél – suttogja, és figyeli a két gyereket, ahogy teli szájjal nevetgélnek. Soha nem gondolt különösebben a szélre, de az ötéves lánya most valami láthatatlan, mégis valós dologra tapintott rá. – Azt látjuk, amit megérint.”

Gyönyörű volt, ahogy az egész közösség összefogott körülöttük. Az olvasó végig drukkolhat ezeknek a szimpatikus embereknek, remélve, hogy megbirkóznak a nehézségekkel, és Joan győztesen kerül ki a betegséggel vívott harcból.

2012.

Még egy éve sincs, hogy Lauren Mabrey (A karácsonyi város, A karácsonyi csillag) férjhez ment. Hiányzott egy kis szín és melegség az otthonukból, és ezen változtatni szeretett volna.

Új önkéntes érkezett a Glory Házában dolgozók csapatába, Andrea King. Gloria néhány éve találkozott vele, és barátok lettek.

Amikor Lauren megtudta, hogy babát vár, Miriam elhatározta, hogy segít otthonosabbá tenni Laurenék házát. Ehhez hozzá tartozott egy konyhaasztal vásárlása is. Amikor megvettek egy felújított, régi asztalt, Lauren férje, Travis felfedezett alatta egy kis fiókot, amiben receptkártyák voltak. Úgy tűnt, hogy az asztal és a kártyák összetartoznak. Lauren sorra próbálgatta a recepteket, és sokat mosolygott, mert a receptkártyák könnyen érthetően voltak megfogalmazva. Tapasztalat nélkül is képes volt követni. A receptkártyák tele voltak családi emlékekkel, ezért gyakran gondolt a kártyák előző tulajdonosára. Szerette volna megtalálni és visszaadni neki a kártyákat. Azok a receptek egy összetartó család történetei és emlékei voltak. Meséltek a régmúlt napokról.

Valahogy sejtettem, hogy Robertnek lesz valami köze a megoldáshoz. Az egész sokkal jobban alakult, mint ahogy Lauren remélte. Megoldotta a rejtélyt. Az asztal és a receptek összehoztak mindenkit.

„Én is emlékszem anyámra a konyhában. Még most is érzem néhány étel illatát, amit nekünk készített, amikor gyerek voltam.”

Az összefogás, a támogatás és a szeretet fontossága, hatása szépen kiemelkedik a történetből.

Az írónőnek ismét sikerült elérnie, hogy sírjak a megrendítő, megható történet-, és a csodás befejezés miatt. Az egyik oldalon ott egy súlyos betegség árnyékában élt élet, a mindennapi megpróbáltatások, a másik oldalon az élet örömei, a gyermekvárás. Fontos és nehéz témákat dolgoz fel, mégsem mellőzi a humort. Mélyen emberi, elgondolkodtató, gyönyörű történet. Hite és életszeretete erőt adhat az olvasóknak.

Szeretem ezt a könyvsorozatot. Újra és újra elbűvöl az írónő stílusa. Minden könyve fontos üzenetet hordoz, tele van érzelmekkel, hittel és reménnyel. Eltöprenghetünk Donna VanLiere bölcs gondolatain, együtt sírhatunk és nevethetünk a könyvei szereplőivel.

Bár ebben a regényben is vannak szívfájdító helyzetek, események, ugyanakkor tele van aranyos szituációkkal, humorral. Nagyon szép és lélekemelő. Rövid, de annál érzelmesebb regény. Az olvasása minden percét élveztem.

Ana könyvajánlói - Nora Roberts: Végső célpont

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Arden Bowie a fiatal, tehetséges és vonzó írónő éppen első könyvének dedikálására készül egykori munkahelyén, a Next Chapter könyvesboltban. A jeles alkalmon egy különös férfi, Dustin is felbukkan a regény egy példányával, lelkesen mosolyog, bókokkal halmozza el az írónőt és autogramot kér tőle. Aztán megjelenik a következő rendezvényén. Majd az azutánin is. Arden enged a férfi kitartó ostromának, és elfogadja az egyik meghívását. Csak a kávé mellett beszélgetve döbben rá arra, hogy hatalmas hibát követett el, amikor figyelmen kívül hagyta belső megérzéseit… és végül a férfi megszállottságának áldozatává válik.

A szörnyű traumát követően Arden csak rettegve és bezárkózva tud létezni, ám egy nap elhatározza, hogy új fejezetet nyit az életében, és egy apró oregoni városba költözik. Itt barátkozik össze Gideonnal, egy volt Los Angeles-i nyomozóval, aki nemcsak új házának, hanem az új életének a felépítésében is segít. Mindeközben Dustin alig várja, hogy kiszabaduljon a pszichológiai intézetből, mert meggyőződése, hogy meg kell óvnia az asszonyát mindenkitől, aki ellenük támad. De vajon ki fogja tőle megvédeni Ardent?”

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2026

Fordította: Tóth Gizella

Oldalszám: 543

ISBN: 978-615-110-107-0

Az írónő előző könyvét (Sötét ösztönök) imádtam. A Végső célpont – bár nagyon jó volt - nekem kevésbé tetszett. Megvolt a szokásos stílus, gördülékeny történetmesélés, jó leírások. A kutyás részeket kifejezetten szerettem. Az is tetszett, ahogy az írónő az összetartó családról írt, meg ahogy bemutatta a könyvkiadás marketing részét. Viszont a témája sokkal nehezebb, borongósabb az atmoszférája. Nekem néhány rész már nyomasztóan sötétnek tűnt. Hátborzongató és hihető történet. Az emberi természet sötét oldala valóságosnak hat a történetben. Nem kézenfekvően biztos a boldog befejezés. Talán inkább drámai volt, mint romantikus. Szívesen írnám, hogy kiemelkedik a szerző többi könyve közül az érdekes helyszínével és karaktereivel, de sajnos nem így van. Ő ennél jobbra is képes, ahogy azt már többször is bizonyította. A megszokott nyelvezetet és stílust hozta, azonban a történet bizonyos részei az én ízlésemnek már túl durvák. Szerencsére voltak olyan részek, amikben teljesen mellőzte a brutalitást, és azok „könnyebben fogyaszthatóvá” tették a történetet. Érezhetően kidolgozott a cselekmény. Meggyőző módon mutatta be, hogy milyen veszélyes egy megbomlott elméjű, megszállott ember.

A könyv három részre van tagolva.

I. rész: Összetörve

Arden Bowie egy könyvesboltban dolgozott részmunkaidőben. Ugyanabban a könyvesboltban volt az első író-olvasó találkozója, amin bemutatták az első regényét, a Suttogásokat. Volt egy rámenős férfi, aki a könyvbemutató után követni kezdte a nőt. Már a második találkozásukkor kezdett ijesztővé válni. Minden rendezvényen megjelent, ahol Arden előadott és dedikált. Nyilvánvaló volt, hogy valami baj van nála „a toronyban”. Megszállottan akarta a nőt. A helyzet kezdett eldurvulni, amikor betört Arden lakásába és elvitte néhány személyes holmiját.

„Ha előre tervezel, azzal kizárod a kapkodást és a pánikot.”

Arden nagyon jól szervezett, rutinos nő, aki megtervezett napirend szerint élt. Alaposan átgondolva hozott döntéseket. Mélyen beleivódott a rend iránti igény. A nénikéje nevelte fel, mert a szülei tizennégy éves korában meghaltak. Talán ez is közrejátszott abban, hogy fontosnak tartotta a rendezett életet, és a kiszámítható dolgokat.

Amikor Dustin Dubeckit testi sértés, szexuális bántalmazás, gyilkossági kísérlet, és még sok egyéb vádpont miatt letartóztatták még nem múlt el a rémálom. Hajmeresztően meghökkentő volt az a brutalitás, ami ebben a részben volt.

A szomszéd pár, Monica és John sokat segítettek Ardennek. Gyakorlatilag John mentette meg attól a szörnyetegtől. A kórházban töltött idő alatt megnyugtatta a tudat, hogy az emberek törődnek vele. Virágok vették körül, amiket a családjától, a szomszédaitól, a munkatársaitól, és a barátaitól kapott. Nagyon aranyos volt, amikor Zoey (Arden unokatestvére és legjobb barátnője) egy lila sárkányt ajándékozott neki. Arden tudta, hogy nagyszerű családja van, és nagyon szeretik őt.

A beteg, erőszakos gazember azt tervezte, hogy amikor kiszabadul, akkor ott folytatja, ahol abbahagyta. Mentális zavarra hivatkozva öt évet szabtak ki rá egy pszichiátriai intézetbe zárva, teljes őrizet alatt. Megértettem az emberek felháborodását, főleg a nőét és a két rendőrét. Ez egy nagyon enyhe és helytelen ítélet volt egy ilyen erőszakos és téveszmés gazembernek.

Dubecki egy megszállott, erőszakos, narcisztikus, nőgyűlölő szociopata volt, aki úgy tett, mintha hatott volna a kezelés, úgy viselkedett, ahogy elvárták a terápia során. Azt gondolta, hogy megtalálja majd a módját, hogy ezért mindenki megfizessen. Az ügyvédek, a bíró, az anyja, a zsaruk és Arden. Mindenkin bosszút akart állni. A vele kapcsolatos részek rendkívül sötét hangulatot árasztottak magukból.

Arden eldöntötte, hogy leküzdi a késztetést, hogy bezárkózzon, és kiküzdi magát abból a helyzetből, amibe került. Ebben szakértő segítségét kérte. Az elkövetkező években sok változás volt az életében. Az egyik fontos változás, hogy megosztotta a házát egy kutyával. Már az ötödik könyvén dolgozott. Nem maradhatott olyan helyen, ahol nem érzi magát biztonságban, mert tudta, hogy az a gazember megtalálhatja, ha tíz hónap múlva kiengedik. Eldöntötte, hogy Oregonba költözik. Úgy választotta ki az új otthonát, hogy Zorrónak a labradornak legyen udvara; a ház tágas, de ne nyomasztóan nagy legyen; és alig húszperces autóútra lakhasson Zoey-tól és a családjától. Minden helyes lépést megtett, hogy visszanyerje az irányítást.

Kedveltem a kilencedik fejezetet, mert nagyon hangulatos volt, ahogy Arden a bolhapiacon és a régiségboltban vásárolt, hogy otthonossá tegye az új házát. Az idilli környezet erős kontrasztban állt az elszenvedett támadás traumájával, és a fenyegető veszéllyel.

Joe Riley, a vaskereskedés tulajdonosa szimpatikus karakter. Az unokája, Gideon tipikusan az a férfi főszereplő, aki védelmező, férfias megjelenésű, nagyon szexi. Fekete hajú, zöld szemű, nagyon jóképű férfi. Ügyes kezű, segített a nagyapjának, amikor szüksége volt rá, és fából készített dolgokat (tálakat, lámpákat…). Korábban nyomozó volt Los Angelesben. Szeretett fával dolgozni, bár hiányzott neki a nyomozói munka. Los Angeles nem. Elégedett volt az életével Riverbendben. Már majdnem két év telt el a nagyanyja halála óta. A nagyszülei szerelme mély és tartós volt. Tudta, hogy a nagyapja azt reméli, ő is megtalálja a tartós, igaz szerelmet. A nagyapja kérésére cserélte le Arden házában a kilincseket. Amíg felszerelte az új ajtógombokat, tanulmányozta a nő házát. Mire befejezte, addigra úgy érezte, hogy elég jól kiismerte a lányt. Rövid ismertség után kedvelte őt és a kutyáját.

Tetszett, ahogy a férfi a fáról, a famegmunkálásról beszélt. Érdekesnek találtam a témát. Az alkotói tevékenység, a kreativitás gazdagította a történetet.

II. rész: A gyógyulás útján

„Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb.” (William Shakespeare)

Arden szomszédai érdekesek és szórakoztatóak voltak. Az egyik férfi, Jamie festőművész. A férje, Nick pék. Jamie lett Arden új, nem rokon legjobb barátja. A baráti kapcsolatok (is) szépen kiemelkedtek a történetből. Az okos, vicces, kedves, jó ízlésű nő hamar megkedveltette magát mindenkivel. Úgy tűnt, hogy jó közösségbe került, és gyakran találkozott a rokonaival. Bár könnyen megijedt, és időnként késztetést érzett a bezárkózásra, szépen „újraépítette” az életét. Az a véleményem, hogy nagyon inspiráló ennek a szimpatikus nőnek a szervezettsége és ereje.

Gideon és a nagyapja közt nagyon szoros és meghitt volt a kapcsolat. Boldoggá tette őket a közös időtöltés, és az, hogy ugyanott élnek. Szerintem nagyon szép volt, hogy mindenben támogatták egymást. Megértő szeretettel és gondoskodással fordultak egymás felé.

„Ki a fene tudja, miért történnek meg dolgok? Azt mondják, mindennek oka van, és talán igazuk van.”

Arden és Gideon egyre közelebb kerültek egymáshoz, esélyt adva annak, hogy szárba szökkenjen egy szerelem.

A nő egyszerűen csak el akarta felejteni a borzalmat, ami történt vele. Remélte, hogy öt év után már nem ő lesz Dubecki megszállottságának a tárgya.

Dubeckit kegyelmi szabadlábra helyezéssel öt hónappal korábban kiengedték. Amikor Arden megtudta, hogy kiszabadult, nem igazán tudta meggyőzni magát, hogy még mindig biztonságban van.

Amikor Gideon lett a helyi rendőrfőnök, Arden egyszer sem panaszkodott, amikor a munka távol tartotta, vagy éjszaka riasztották. Rajongott Gideon nagyapjáért. Okos, olvasott, talpraesett nő volt, aki jobban vonzotta Gideont, mint amire korábban számított. Szerintem a férfi jól kezelte a helyzetet. Őszintén beszéltek egymással, és biztosította a nőt arról, hogy vigyáz rá. Mindent megtett azért, hogy Arden biztonságban érezze magát.

III. rész: Erő

Gideon igyekezett mindent kideríteni Dubeckiről, és a nyomozásról tájékoztatta Ardent és a columbusi nyomozókat (akik évekkel korábban segítettek a nőnek). Tudta, hogy az évek alatt, amelyeket bezárva töltött az a kóros lelkialkatú fickó, minden felgyülemlett benne, és nagyon valószínű volt, hogy hamarosan ölni fog, és egynél nem áll meg. Igaza volt.

Arden elégedett volt az életével, boldog volt az új otthonában, és vágyakozott a jövőre Gideonnal, akit szeret és aki szereti őt.

Szerintem nem ez az írónő legjobb könyve, ámbár ügyesen felépített és hátborzongató történet. Az egy nagyon erős húzás volt, hogy a hősnőt nem kellett megmenteni, mert önmagát mentette meg, és egy csajos karácsonyi ajándékot használt hozzá. Arden és Gideon jó karakterek és méltó társak. Tetszettek a beceneveik is. A családjaikat és barátaikat is nagyon kedveltem.

Jó volt a befejezés, és méltó lezárása volt a történetnek, mégis nagyon jó lett volna egy epilógus.

Ana könyvajánlói - Ann Swanson: Meditáció a mindennapokra

Ann Swanson: Meditáció a mindennapokra

Egyszerű módszerek elme és test lenyugtatására

Fülszöveg:

„Bármennyire elfoglalt vagy, bármilyen kihívásokkal kell is szembenézned, a meditáció hatásos támogatást nyújthat a mindennapokban, hogy mentálisan és fizikailag is jobban érezd magad.

Ha úgy gondolod, hogy az agyad túlságosan pörög az elcsendesüléshez, ez a könyv épp neked való. Akár a pihentetőbb alváshoz, akár a kreativitásod szárnyalásához vagy esetleg a fájdalomcsillapításhoz van szükséged segítségre, itt megtalálhatod a számodra legmegfelelőbb módszert. A több mint 75 egyszerűen megvalósítható meditációs technika, életmódtanács és egyéb terápiás eszköz a való élet helyzeteire kínál kutatásokkal alátámasztott megoldást.

Ann Swanson diplomás jógaterapeuta a legújabb tudományos eredményeket ötvözi az ősi bölcsességgel, hogy a modern ember rohanó életmódjába is könnyedén beilleszthető technikákat dolgozzon ki. Dr. Sara Lazar, a könyv tudományos tanácsadója a Harvard Orvosi Iskolájának professzora, aki a jóga és a meditáció jótékony hatásait kutatja.”

Kiadó: HVG Könyvek

Kiadás éve: 2025

Eredeti mű: Meditation for the Real World

Fordította: Bakos Kata Dóra

Oldalszám: 192

ISBN: 978-963-565-617-2

Gazdagon illusztrált, jól hasznosítható könyv. Különböző életszakaszokra és helyzetekre mutat egyszerű, a mindennapi életbe könnyen beilleszthető gyakorlatokat. A kötet nagyon hasznos információkkal szolgál mindenkinek, aki érdeklődik a téma iránt.

Szerintem nagyon fontos szempont, hogy a meditáció személyre szabható. Ez egy nagyon informatív, hasznos könyv, ami megmutatja a különféle meditációs technikákat, ismerteti a legfontosabb tudományos eredményeket és javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogyan illeszthetjük bele a mindennapjainkba a tudatos jelenlétet és a meditációs technikákat.

„Gyakorlati útmutató valódi élethelyzetekhez – társasági esetlenséghez, vizsgadrukkhoz, családi összejövetelekhez – egyszerű meditációk formájában.”

A könyv szerzője elmagyarázta, hogy mi a meditáció, továbbá egy útmutatót készített a gyakorláshoz, valamint tudományos alapokon nyugvó áttekintést. A könyv a meditációs technikákon kívül életmódtanácsokat és egyéb terápiás eszközöket is kínál.

„Fókuszálhatunk a légzésünkre, hangokra vagy a talajra a talpunk alatt. A figyelem irányításának készsége gyakorlás révén alakul ki.”

Ebben a könyvben mindenki megtalálhatja azokat a gyakorlatokat, amiket könnyen be tud illeszteni a napi rutinjába. A meditáció lassíthatja az öregedési folyamat egyes elemeit, segít méltósággal és egészségben megöregedni. Természetesen más tényezők is szerepet játszanak, például az életmód.

„Az ismétlés újrahuzalozza az agyunkat, és a gyakorlásból fejlődés születik (nem tökéletesség). A meditáció esetében a gyakorlás a jelenhez is kapcsol.”

A meditációval kontrollálhatjuk a légzésünket és az idegrendszerünk stresszes helyzetekre adott reakcióit. Azt gondolom, hogy ez napjainkban nagyon hasznos és fontos.

„Amikor a sötétség uralkodik, nehéz elképzelni, hogy létezik a fény.”

A rendszeres meditálás segíthet kiszabadulni a borús hangulatból, megszakítani a rágódást.

Nem kell magányos tevékenységként tekinteni rá.

„Azáltal, hogy olyasvalaki közelében vagyunk, aki érzékeli a stresszünket és ért minket, jobban tudjuk szabályozni az érzelmeinket, mint egyedül.”

A meditáció, az együttérzés, az egészséges életmód, a testedzés javítja az immunrendszer működését. Tetszett, ahogy a szerző a mindfulness és az étkezések társításáról írt. A természethez kapcsolódás is nagyon jó és érdekes téma. Sokan nem is gondolnák, hogy mennyi minden lehet meditatív élmény. A tudatos jelenlét folyamatosan része lehet az életünknek. Egy rövid meditáció, vagy egyetlen tudatos lélegzetvétel is számít.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Igaz vagy hamis (Susogó Forrás 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Zoe Luce, miután férje, Ethan Truax segítségével kiderítette, hogy ki ölte meg első férjét, és milyen szerepet játszott a család abban, hogy őt elmegyógyintézetbe zárták, végre arra koncentrálhat, ami a legfontosabb az életében: férjére és munkájára. De a múlt nem nyugszik. Legújabb feladata a Lakberendezők Álomotthona könyvtárának berendezése, ahol ijesztő pókhálókra bukkan. A baj az, hogy ezek a pókhálók csak asztrális szinten vannak jelen, de Zoe számára ugyanolyan valóságosak, mint amilyeneknek seprűvel-partvissal szokott nekiesni.

Ki hagyja maga után a pókhálókat? Ki leselkedik barátnőjére, Arcadiára, aki annak idején vele együtt szökött meg az Udvarház nevű privát diliházból? Milyen veszély fenyegeti Ethant, akinek a múltja szintén rejt sötét titkokat?

Jayne Ann Krentz a tőle megszokott, feszültségekkel teli, szórakoztató mesét kínálja ismét az olvasóknak. A Fény vagy árnyék hőseinek további sorsát kísérhetjük most figyelemmel Arizonában, Susogó Forrásban, ahová mindenki azért érkezik, hogy új életet kezdjen.

Jayne Ann Krentz negyven bestseller világhírű írója. Mai témákról szóló, romantikus és krimiszerűen izgalmas regényei – közöttük a nálunk is ismert Holtomiglan, holtodiglan, az Örökkön-örökké, a FényVarázs – sorra felkerülnek a legnépszerűbb könyvek listájára. Jayne Ann Krentz Seattle-ben él.”

Eredeti cím: Truth or Dare

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2005

Fordította: Urbán Erika

Oldalszám: 348

ISBN: 963 07 7836 X

Ez egy érdekes és szórakoztató olvasmány. Ahogy Jayne Ann Krentz regényeiben lenni szokott, ebben is volt izgalom, humor, szenvedély, szerelem. Sodró lendületű történet, ami végig fenntartja az érdeklődést. Még jobb lett volna, ha több kötetből áll a sorozat, és minden párnak jut egy külön kötet. Az első kötetben (Fény vagy árnyék) Zoe és Ethan volt a középpontban (együtt a romantikus és a krimi szál). Ebben a részben szintén nagy szerepük van, bár a krimi része főleg Zoe barátnőjét érinti, valamint Arcadia és Harry kapcsolatát (ez utóbbit egy kicsit felületesen). Gondolom Bonnie és Singleton története egy másik kötetbe került volna. Nagyon kíváncsi lettem volna rá, mert már az első részben is drukkoltam nekik, és ebben a kötetben is jó volt olvasni róluk meg a gyerekekről. A cselekmény alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést.

Ott folytatódott a történet, ahol az előző véget ért. Voltak visszatekintések az előző rész eseményeire. Ez is összetett, rejtélyes történet. Több komoly témához is hozzányúlt az írónő, és ezeket kellemes humorral és romantikával ellensúlyozta. Az erős pszichológiai, és talán misztikusnak nevezhető szál kifejezetten nagy hatással van a könyv hangulatára. A szereplők tele voltak kétségekkel és vívódással, amikkel képesek voltak szembenézni. Az írónő tudatosan és logikusan építette fel a cselekményt.

Ethan Truax nyomozóirodájának több folyamatban lévő ügye volt. Az erős, összeszedett, és öntudatos magánnyomozó az a típus, aki befejezi, amit elkezdett, és nincs nyugta, amíg a dolgok végére nem jár. Visszafogott, megbízható, intelligens, határozott, és szexi. A felesége, Zoe lakberendező, aki különleges képességgel rendelkezik. Meglehetősen különös körülmények között lettek egy pár, és rövid ideje voltak házasok. Ethant megviselte az öccse halálának az évfordulója, viszont Zoe próbált neki segíteni, mellette állt, figyelemre méltó módon támogatta. Aggódott Ethan ingadozó kedélye miatt, és féltette a házasságát. Pedig szoros kötelék volt köztük. A férfi nem volt könnyű eset, megszokta, hogy senkit sem érdekel a bonyolult lelkivilága. Ezért érezte magát furcsán attól, hogy a nő szinte a lelkébe látott, vigyázni akart rá. Számíthattak egymásra. Mindent megtudtak beszélni, mégis voltak olyan dolgok, amiket nem mertek elmesélni egymásnak. Ethan megértő volt, ha a felesége hatodik érzékéről hallott, Zoe mégis bizonytalan volt. Az asszonyban is felmerült néhány kérdés az egyik házban felfedezett energiaszálakkal kapcsolatban, és nem tudta hogyan magyarázhatná meg a férjének, hogy mibe botlott bele. Félt attól, hogy megőrül. Próbálta legyőzni az energiahálót. Döbbenetére Arcadia irodájában is érzékelte a sötét energia hálóit.

Mindenki gondokkal küszködött.

Arcadia Ames csüggedt volt és félt. Rejtőzködött a férje elől, aki szerette volna holtan látni. Arcadia és Harry Stagg (akit Ethan mutatott be neki) éjszakai baglyok voltak, és sok közös vonásuk volt. Ebben a részben kiderült, hogy mik történtek Arcadia múltjában, hogyan akarta megölni a férje, hogyan szerzett bizonyítékokat Grant Loring svindlijeiről, sikkasztásáról.

Az Ethan elleni gyilkossági merénylet egy kicsit elbizonyította a baráti társaságot. Felvetődött, hogy talán Ethan volt a célpont, nem Arcadia. Amíg Ethan és a felesége ezen a nyomon haladt tovább, addig Grant akcióba lendült, és lecsapott Arcadiára.

A nyomozás lassan haladt, lépésről lépésre. Percről percre bonyolultabbá vált az ügy, de végül megoldották.

Zoe és Ethan lassan összeszedték a bátorságukat, és őszintén elmondtak egymásnak mindent, ami nyomasztotta őket. Szembenéztek a félelmeikkel. Ethan nem hitte, hogy a felesége parafenomén. Azt gondolta, hogy pusztán arról van szó, hogy nagyon erősek a megérzései. Nem akarta elfogadni, hogy Zoe különleges képességekkel bír. Ezért az asszony attól félt, hogy veszélybe kerülhet a kapcsolatuk. Ethan egyértelművé tette, hogy előle nem kell takargatnia az igazságot, és ők összetartoznak. Mindketten elfogadták a másikat úgy, ahogy van, ami ritka és csodálatos ajándék.

A történetből szépen kiemelkedett a kapcsolatuk dinamikája. Főleg a regény második felében. Ahogy Ethan végigsimított Zoe karján, ahogy homlokon csókolta, ahogy a homlokát a felesége homlokához támasztotta, ahogy a kezét a derekára tette, és ahogy Zoe a férje szemébe nézett, ahogy közelebb húzódott hozzá… A mozdulataik sokszor tele voltak gyengédséggel. Valahogy ezektől a mozdulatoktól, és attól ahogy gondoskodtak egymásról, ahogy gondoltak egymásra az egész még intenzívebbé vált. Egyikük sem akart távol lenni a másiktól. Volt abban valami, ahogy ott voltak egymásnak. A félelmeik ellenére ott volt bennük az a bizalom, ami lehetővé tette, hogy igazán önmaguk legyenek.

„Túl kell tennünk magunkat a félelmünkön, ha választ szeretnénk kapni a kérdéseinkre.”

Egy kicsit meglepett, amikor kiderült, hogy kiből áradt a sötét energia pókháló-szerű nyoma.

„Ki tudja, hol húzható meg a határ a puszta megérzés és a valódi hatodik érzék között?”

Ez a regény nagyon jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket. A romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van benne. Szellemesek a párbeszédek. Nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott az olvasása.

Ana könyvajánlói - Caitlin Sainio: Horgolt hópelyhek lépésről lépésre

Fülszöveg:

„Hangoljuk mosolyra a világot!

Egy horgolt hópehely nagyon kedves ajándék lehet, több hópehelyből pedig már hóesést is alkothatunk – például sál képében –, sőt ha elkap a hópehelyláz, akár egész hóvihart is szélnek ereszthetünk!

Lássuk mire vagyunk képesek!

A könyvben található mintákhoz ábra és ehhez kapcsolódó világos, könnyen követhető, lépésről lépésre haladó leírás tartozik. Ezeket követve fokozatosan mélyíthetjük el horgolótudásunkat. A kész hópelyhekkel ruhadarabokat, kiegészítőket és lakáscikkeket díszíthetünk.

Válasszunk mintát!

A könyv lapjain 40 minta kapott helyet az egyszerű hópelyhektől az egészen bonyolultakig – válogassunk kedvünk szerint!”

A könyv eredeti címe: Crochet Snowflakes Step by Step

Kiadó: Cser

Kiadás éve: 2017

Fordította: Vági Emőke

Oldalszám: 112

ISBN 978-963-278-497-7

Szépen kidolgozott, minőségi könyv. A leírásoknak és képeknek köszönhetően nagyon jó útmutató. A szerző mindent aprólékosan kidolgozva, részletesen írt le. Egyértelmű, hogy a könyv megírását sok munka előzte meg. Összességében nagyon hasznosnak találtam ezt a könyvet. Nekem kifejezetten tetszett. Sokféle minta van benne, ezért szerintem mindenki talál kedvére valót. Mivel a horgolásban kezdő vagyok, maradtam az egyes és kettes nehézségi szintű mintáknál.

Nagyon jó, hogy jól felépített részekre van tagolva. A szerző felsorolta az eszközöket, anyagokat, alapvető technikákat, és csak ezek után tért rá a minták bemutatására, végül pedig a sokoldalú felhasználásra hozott példákat (bemutatott néhány lehetőséget a sok közül).

Nekem a 38. oldalon lévő Szentpétervár, és a 68. oldalon lévő Uppsala nevű minták tetszenek a legjobban.

Ana könyvajánlói - Amanda Quick: Az éj leple alatt (Vanza 4.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Concordia Glade minden idegszálával érzi, hogy valami nincs rendjén abban az elhagyatott kastélyban, ahol négy árván maradt leány nevelésével bízzák meg. Ráadásul újdonsült tanítványai jóvoltából egyre több különös dologról értesül.

Amint a fiatal tanárnő megsejti, hogy a gondjaira bízott leányok becsülete és jó híre forog kockán, merész szökési tervet eszel ki. Menekülésük azonban már-már meghiúsulni látszik, amikor útjukat egy titokzatos idegen keresztezi.

Ambrose Wells magánnyomozó egy haláleset szálainak felgöngyölítése közben éjszaka csöppen a borzalmas események közepébe, és rögvest a szökevények védelmére kel.

Concordia kénytelen elfogadni a határozott és vonzó férfi segítségét. Ugyanis még a legelszántabb és legfüggetlenebb tanárnőnek is támogatásra van szüksége ahhoz, hogy leszámoljon a rejtélyes események hátterében álló félelmetes és befolyásos londoni bűnözőkkel. És miközben együtt keresik a sötétségből kivezető utat, maguk is megtanulnak egyet-mást – makacsságról, bátorságról, szerelemről…”

Kiadó: Maecenas

Kiadás éve: 2006

Fordította: F. Nagy Piroska

Oldalszám: 318

ISBN: 963 203 154 7

Ötletes, jól átgondolt, és jól felépített történet nagyon jó humorral. Kicsit borzongató atmoszférájú, és váratlan fordulatokban gazdag. Tele van érzelmekkel, és jól kitalált karakterekkel, bár néhány mellékszereplővel kapcsolatban írhatott volna az írónő egy kicsit részletesebben. A cselekmény lendületes, és az események sodrása magával ragadó. A szereplők hús-vér emberek, mindegyiküknek megvan a maga terhe. Örültem, hogy a mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, sokat hozzáadnak. A kellően sötét és titokzatos cselekmény ellenére a regényben benne van a második esély varázsa is. Aranyosak voltak a csipkelődő párbeszédek.

A kezdés jól megadta az alaphangot. Concordia Glade nagyon félt, de határozottnak és nyugodtnak kellett lennie, mert négy lány sorsa volt az ő kezében. Higgadtnak és leleményesnek kellett lenniük, hogy megszökhessenek Aldwick Castle-ből. Nagy veszélyben voltak, de egy idegen, izmos, erős férfi segített nekik. Ambrose Wells figyelemre méltónak találta a nevelőnőt, akiből erő és elszántság áradt. Tetszettek neki a nő idomai, az intelligenciája, és a megszelídíthetetlen szelleme. Titokzatos személynek tűnt számára. A kastélynál történtek miatt Ambrose gondosan felépített tervei meghiúsultak. Mivel Concordia és növendékei továbbra is veszélyben voltak, Ambrose eltervezte, hogy megvédi őket, ez pedig azt jelentette, hogy a közeljövőben sokat lesznek együtt. Concordia elfogadta a felajánlott védelmet. Próbált arra összpontosítani, hogy megvédje Phoebe-t, Hannah-t, Edwinát és Theodorát. Aranyos volt, ahogy a lányok ugratták a nevelőjüket azért, mert nyilvánvalóan vonzónak, jóképűnek tartotta Mr. Wellst.

Tetszett a történet kutyás szála. Dante és Beatrice elragadóak, és a lányok is azonnal összebarátkoztak velük.

Ha Ambrose valamit tudni szeretett volna, akkor addig nem nyugodott, amíg választ nem kapott. Titkon ő és Concordia is reménykedett egy szenvedélyes liezon kialakulásában, és hamar egyértelművé vált, hogy mohó vággyal közelednek egymáshoz.

„Én azonban tántoríthatatlanul hiszek a saját elveimben.”

A négy lány sokat tanult a nevelőnőtől. „Concordia lett számukra a minta, egy nőnek hogyan kell viselkedni.” Szerintem nagyon aranyos volt, ahogy próbálták védeni a nevelőnőjük erényeit. Sokat mosolyogtam rajta.

A krimi szál: rendkívül veszedelmes fickók (egyikük a londoni alvilág egyik leghírhedtebb figurája, gengszterfőnök) nagyon bonyolult alvilági üzlete, emberkereskedelem, gyilkosságok, és a nyomozás, ami a cselekmények előrehaladtával tovább bonyolódott.

Eleinte csak Concordia mesélt magáról Ambrose-nak. A férfi sokáig nem akart beszélni a tragikus múltjáról. Aztán egy éjjel elmesélte, hogy mi történt egy éjszaka, amikor tizenhárom éves volt, és hogyan élt egészen addig, amíg egy John Stoner nevű férfi megváltoztatta az életét. A nő együttérzéssel, megrendülve, megértően hallgatta.

„Nem csinálhatott volna önből hőst, ha nem látja meg önben a megfelelő nyersanyagot.”

Ambrose visszaemlékezéséből kiderült, hogy miféle tudós férfi volt Stoner, és mi történt Vanzagara szigetével és a Templomok Kertjével. Stoner Vanza-mester volt. Aznap, amikor megismerkedett vele, Ambrose és barátja, a tanítványai lettek. Stoner becsületes embereket faragott belőlük.

Korábban csak John Stoner és Felix Denver (Ambrose barátja, a Scotland Yard felügyelője) tudta vagy sejtette az igazság jó részét Ambrose múltjával kapcsolatban. A férfi nem is értette, hogy mi ütött belé, amikor annyi mindent elmesélt a tanárnőnek. Mindaz, amit átéltek, összekovácsolta őket. A kapcsolatuk különleges, szenvedélyes és modern volt.

„Ő az a férfi, akit szeretek. Ez teszi olyan különlegessé, olyan páratlanná az egész világon.”

Ambrose még a gondolatát sem bírta elviselni, hogy elveszítse a szeretett nőt. Szerelemtől és büszkeségtől sugárzó arccal figyelte. Vele volt boldog.

Concordia és Ambrose szimpatikus karakterek és méltó társak.

A négy lány, John Stoner és Felix Denver sokkal színesebbé és humorosabbá tették a történetet. Jól oldották a feszültséget.

Sok titokra fény derült a történet során. A cselekmény alapvetően kiszámítható volt, mégis tartogatott meglepetéseket, főleg a lezárás. A nyelvezet és a stílus olyan, ahogy az írónőtől megszokhattuk.

Magával ragadott ennek a könyvsorozatnak a hangulata.

A négykötetes sorozat darabjai a következők:

1. Ezzel a gyűrűvel (With This Ring, 1998)

2. Titkok Könyve (I Thee Wed, 1999)

3. A gonosz özvegy (Wicked Widow, 2000)

4. Az éj leple alatt (Lie by Moonlight, 2005)

Ana könyvajánlói - Nicholas Sparks: A leghosszabb út

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Áprilisban, amikor az óceán felől fújó szél orgonaillattól édes, Landon Carternek mindig eszébe jut a Beaufortban töltött utolsó év. Annak idején, 1958-ban a nők még finoman öltözködtek, és a férfiak kalapot viseltek. Az akkor tizenhét éves Landon már randevúzott egy-két lánnyal, és azt hitte, tudja, mi a szerelem. Azt azonban álmában sem gondolta volna, hogy a városka baptista lelkészének lányába, Jamie Sullivanbe szeret bele úgy istenigazából. Jamie-t, akinek mindig ott volt a Biblia az iskolatáskájában, egy világ választotta el a többi tizenévestől. Ő viselte gondját özvegy apjának, megsebzett állatokat gyógyított, és besegített az árvaház munkájába. Nem akadt fiú, aki randevút mert volna kérni tőle. Landonnak sem jutott volna eszébe, ám a véletlen a lányt szemelte ki partneréül egy iskolai előadásban, és abban a pillanatban megváltozott az élete…”

Eredeti mű: A Walk to Remember

Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadás éve: 2002.

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Oldalszám: 242

ISBN: 9635476280

Bár a Magyar Könyvklub-féle kötetet olvastam, szerintem a General Press-nél megjelentnek sokkal szebb a borítója.

 

Régebben már olvastam ezt a könyvet, de akkor nem írtam róla. Ez a regény tele van érzelmekkel és hittel. Előbb láttam (többször is) a filmet (Séta a múltba), és később olvastam el a könyvet. Szerintem nagyon szép a film. A könyv egy kicsit más, de az is tetszett. Nehéz szavakba önteni azt, hogy mennyi érzést ad át, és mennyire elgondolkodtató ez a történet. Rövid terjedelme ellenére nagyon tömény, tartalmas olvasmány, bár volt egy-két hiányossága is. Egy kicsit kevésnek éreztem a leírásokat, és a vége kicsit összecsapottnak tűnt. Néhol akadozott a történet, pedig az igyekezet érzékelhető volt. A korszak (az 1950-es évek) ábrázolása, a betegség lefolyásának bemutatása, a szülő-gyerek kapcsolatok hitelesnek tűntek. Az író nagyon jól érzékeltette azt is, hogy a lelkész édesapa mennyire félti és tiltja a lányát a korabeli fiataloktól. Ezzel egyidejűleg viszont hiányoltam Jamie és Landon kapcsolata részleteinek aprólékos kidolgozását. Ettől függetlenül szerintem kár lett volna kihagyni. Azt hiszem, nem lehet végigolvasni könnyek nélkül. A filmet még meghatóbbnak éreztem, mert abban erősebbnek tűnt a szerelmi szál, ezért még megrendítőbb volt az egész történet.

Vallásos emberként engem nem zavart a vallásos tartalom, viszont lehetnek olyanok, akik soknak érzik, pedig illik a történethez.

Jamie Sullivan (egy lelkész lánya) és Landon Carter alig ismerték egymást, más körökben mozogtak. A fiú eleinte nem is kedvelte a lányt, és túlzottan el volt foglalva azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Amikor elkezdte jobban megismerni, és megszeretni, akkor nem merte bevallani, mert félt attól, hogy mit mondanak majd mások. Eleinte nem merte felvállalni, hogy beleszeretett az iskolai ugratások céltáblájába, a mélyen vallásos, különcnek számító lányba. A középiskola utolsó tanévében Landon élete örökre megváltozott. A zűrös fiúból komoly férfi lett. Egy olyan szerelmet élt át, ami átformálta, megmentette. Bár Jamie csak rövid időre lett az övé, a lány maga után hagyta a végtelen szeretetét és hitét. A sok fájdalom és szenvedés ellenére ez egy pozitív hangvételű történet. Az a szeretet, az optimizmus és legfőképpen a hit, amit a lány képviselt, áthatott mindent és mindenkit. Landon karakterfejlődése rendkívüli. Az elkényeztetett és felelőtlen srác megtapasztalta az önzetlenség, a hit és a szeretet erejét, aminek köszönhetően egy felelősségteljes, jó emberré vált. Jamie és Landon erős egységet alkottak, és a legnehezebb pillanatokban is erőt merítettek egymásból, a hitükbe és a reménybe kapaszkodva. Olyan szerethető karakterek, akiknek az olvasó végig drukkol. Tudtam, hogy mi lesz a vége, szomorú a befejezés, mégis el akartam olvasni ezt a könyvet. Szívfájdító volt az a kétségbeesés és küzdelem, amivel Landon próbált segíteni a szerelmének, próbálta széppé és teljessé tenni Jamie napjait, jelen lenni a kapcsolatukban.

Úgy gondolom, hogy a regény hatására az ember átértékeli a dolgait.

„Jamie több volt, mint az a nő, akit szerettem. Egy év alatt azzá a férfivá tett, aki most vagyok. Erős kézzel mutatta meg, milyen fontos másokon segíteni, türelemmel és kedvességgel rávezetett az élet értelmére. Vidámsága és derűlátása, amely a betegség idején sem hagyta cserben, olyan bámulatos tulajdonságok voltak, amelyekhez foghatót azóta sem tapasztaltam.”

A történet lassan bontakozott ki. Nem ez a legjobb választás, ha egy könnyed történetre vágyunk. Szívszorító, melankolikus és inspiráló. A könyv fontos üzenetet közvetít. Nem szabad a külső alapján ítélni, és mások véleménye alapján cselekedni. Igazából csak az adott pillanat a miénk, csak a jelen van, és nem tudhatjuk, hogy van-e jövőnk, hogy mennyi időnk van még. Emlékeztet arra, hogy a szívünkre hallgassunk és önazonosak legyünk. A könyv egyik legnagyobb erőssége Landon karakterének fejlődése.

Őszintén szólva nem vagyok nagy rajongója Nicholas Sparks könyveinek, viszont három regénye kifejezetten tetszett. Ez, a Törékeny csodák (talán ezt mondanám a kedvencemnek), és a Szerelmünk lapjai.

Szerintem a filmben elhangzott dal szép és illik a történethez.

Only Hope (A Walk to Remember) - Mandy Moore Ft. Shane West

Ana könyvajánlói - Amanda Quick: A gonosz özvegy (Vanza 3.)

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Madeline Deveridge pontosan tudja, hogy városszerte csak Gonosz Özvegyként emlegetik, és azt híresztelik róla, hogy ő segítette át férjét a túlvilágra, majd eltüntette maga után a nyomokat. De kisebb gondja is nagyobb ennél. Egy ideje kísértetek zaklatják őt és szeretett nagynénjét. Minden jel arra utal, hogy az ez a kísértet nem más, mint néhai férje szelleme. Madeline tisztában van vele, hogy ez lehetetlen, de eltökélt szándéka, hogy fényt derít a titokzatos jelenségekre. Ebben a ragyogó eszű Artemis Hunt, az úri társaság megbecsült, ám rideg és zárkózott tagjának segítségét kéri. Artemis Hunt senkinek sem enged betekintést a magánéletébe. Épp ezért derült égből villámcsapásként éri a felismerés, hogy a Gonosz Özvegy minden titkát ismeri. Madeline értesülései pontosak: Hunt a kedvelt londoni szórakozóhely, az Álompark tulajdonosa, és egy titkos társaság nagymestere. Hunt biztosítékot követel a nőtől, hogy nem árulja el, cserébe felajánlja szolgálatait. Együtt vetik bele magukat a cselszövések és ősi titkok világába, ahol szívfájdítóan édes szenvedély – és egy hidegen számító gyilkos vár rájuk.”

Kiadó: Maecenas

Kiadás éve: 2014

Fordította: F. Nagy Piroska

Oldalszám: 320

ISBN: 978 963 203 199 6

Ennek a regénynek az olvasása közben is megkaptam azt a könnyed kikapcsolódást, amire Amanda Quick könyveivel kapcsolatban számítani szoktam. Ez a könyv egy sorozat része, de önálló történetként is olvasható. Ahogy az írónő regényeiben lenni szokott, ebben is erős, intelligens karakterek, jól működő dinamika, kockázat, viszály és izgalmas krimi szál van. Hozta a szokásos gördülékeny stílust, és a csipkelődő humort. A történet keretét a titkos társaság és a harcművészet adta. Ismét akadt olyan történetszál, aminél örültem volna, ha kicsit részletesebben kidolgozta volna a szerző. Újra azon kaptam magam, hogy azt kívánom, bárcsak terjedelmesebb lenne ez a könyv. A romantikus és a krimi szál finom egyensúlya mindig kellemes érzéssel tölt el. A krimi szál mozgatja az eseményeket, tele van váratlan fordulatokkal, és van benne egy végső csavar. Többszörösen meglepi az olvasót. Madeline és Hunt kapcsolatáról szívesen olvastam volna egy kicsit többet. Az egyik legmegkapóbb gondolat az volt, hogy a döntések életeket formálnak.

A férfi főszereplő neve zavart. Jó lett volna, ha egy kifejezetten férfias névre esett volna a választás.

Artemis Hunt fegyelmezett, felelősségtudó, makacs, okos férfi. Öt évet várt arra, hogy bosszút álljon három férfin, akik halálba kergették a kedvesét, Catherine-t. Játszott velük, mint macska az egérrel. Azt nem várta, hogy valami másra terelődik a figyelme, és megismeri az igazi boldogságot.

Madeline Deveridge pletykák célpontja volt. Gonosz Özvegy néven emlegették. Azt mondták, hogy megölte a férjét, és felgyújtotta a házat. Huntnak felébredt iránta az érdeklődése. A nő önfejű, akaratos, meggondolatlan, lobbanékony természetű.

A férfit a Kerti Templom szerzetesei ősi filozófiára és a Vanza harcművészetre oktatták. Madeline tudta, hogy köze van a Vanzagari Társasághoz, és egyéb információi is voltak róla. Ez megdöbbentette és feldühítette a férfit. Ki kellett derítenie, hogy honnan tud a nő a titkairól. A nőnek segítségre volt szüksége, ezért vállalt kockázatot és vette fel a kapcsolatot a Vanza-mesterrel. Nagyon vonzónak találta a sötét hajú, zöld szemű, okos, magabiztos férfit. Azok után, amit Hunt értük tett, Madeline válaszokkal tartozott neki. Egyezséget kötöttek egymással. Talán különös szövetség volt az övék, mégis működött. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a nő néhai férje egy gonosz, agyafúrt, veszedelmes őrült volt, aki a gyilkosságtól sem riadt vissza.

Ebben a kötetben lényegesen több szó esett a Vanza kultúráról, mint az előző kettőben. A könyv közepe felé már nem voltak olyan rejtélyesek a Vanza tagok, mint korábban.

„De vannak olyan álmok, amelyekért érdemes nagy árat fizetni.”

Az, ahogy Madeline és Hunt kapcsolata alakult elég sok humoros helyzetet teremtett. Részben meg is magyarázta azt, hogy miért volt néhány dologban naiv Madeline. A vonzalmuk nyilvánvaló volt, viszont mindketten vonakodtak megvallani egymásnak a gyengéd érzelmeiket.

A fiatal nő apjának a testvére érdekes karakter. A vidám, melegszívű, erélyes Bernice igyekezett megvédeni és segíteni az unokahúgát.

„Az én családomban nem szokás törődni a világ véleményével. Mi a tényekre figyelünk.”

Madeline többször tett megjegyzést a Vanzagari Társaság tagjaira, ezért Hunt azt gondolta, hogy nem mer megbízni a Vanza-férfiakban. Bernice azonban felhívta arra a figyelmét, hogy a korábban történtek miatt Madeline a saját megérzéseiben és a női érzékenységében nem mer megbízni. A meghitt közelség és az események hatására egyre többet beszélgettek. Madeline mesélt a férje sötét titkáról, az apja haláláról, és a rémálmokról. Azzal a tudattal élt, hogy egy döntése egy másik ember halálát okozta. Magát vádolta az apja haláláért. A férfi pedig beszélt a múltjáról, a halott kedveséről, és a tervezett bosszúról. Nem Catherine emléke kísértette, hanem a tudat, hogy nem védte meg, cserben hagyta. És most valaki el akarta hitetni velük, hogy Deveridge él, és a célja érdekében gyilkolt is. Hunt megígérte, hogy hamarosan kiderítik az igazságot. Minél közelebb jutottak hozzá, annál idegesebb és elszántabb lett a gyilkos, hajlott a kapkodásra.

A történet végén volt még egy csavar.

Mind viselték a múltjuk jegyeit, sebeit. Együtt szembeszálltak a nehézségekkel, veszélyekkel. Madeline és Hunt megtalálták egymás mellett a boldogságot.

„Kacagása fölröppent a kert fái közé, át a magas kőfalon, súlytalanul, mint a boldogság, és oly valóságosan, mint a szerelem.”

Ana könyvajánlói - Nora Roberts: Sötét ösztönök

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A New York Times bestsellerszerzőjének új regényében egy korábbi akcióban megsérült rendőrnő néz szembe két torz elméjű, hidegvérű gyilkossal…

A Természetvédelmi Rendőrség tisztje, Sloan Cooper tizedes és társa elfognak három férfit, akik túrázókat fosztogatnak Nyugat-Maryland hegyeiben. Hazafelé tartva Sloan megáll egy kisboltnál, és egy fegyveres rablás kellős közepébe csöppen. Az elkövető lövése örökre megváltoztatja az életét.

Miután a műtőasztalon visszahozzák az életbe, hosszú felépülés vár rá, ezért visszaköltözik szülei békés, Heron’s Rest-i otthonába. Ráadásul a barátja is elhagyja, amíg ő a kórházban fekszik. Sloan úgy érzi, hogy padlóra került, de aztán egy váratlan ügy újra „játékba” hívja.

Amikor a környéken egy nő nyomtalanul eltűnik, Sloan elkezd hasonló esetek után kutatni. Többet is talál, három államban szétszórva. Férfiak és nők, öregek és fiatalok, az eltűnésekben látszólag nincs semmi közös.

És az emberrablások folytatódnak.

Az életében megjelenő új férfi szerencsére ugyanolyan szenvedélyesen meg akarja oldani ezt a rejtélyt, mint ő. De minden csepp erejére szükség lesz, hogy ennek a bizarr ügynek a sötét mélyére hatoljon… és Sloan ismét hajlandó kockára tenni az életét, hogy véget vessen a borzalmaknak.”

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2026

Fordította: Tóth Gizella

Oldalszám: 560 oldal

ISBN: 978 963 566 940 0

Nem szeretem a nagyon véres krimiket. Ha krimit választok, akkor inkább olyat, ami lélektani, érzelmeken alapuló, és van benne romantikus szál is. Ez is ilyen háttérrel bíró történet. Bár vannak benne nyomasztóan sötét, gyomorforgató részek. Kellően szövevényes. Ügyesen felépített, hátborzongató, ugyanakkor romantikus krimi. Nora Roberts mesterien teremtett egyensúlyt a bűnügyi szál és a romantika között. Kedveltem a szereplőket, a hangulatot, a nyomozás menetét. Szemléletesek a jellemábrázolások és a leírások. Olvasmányos és lendületes történet. A nyelvezet és a stílus pont olyan, ahogy az írónőtől megszokhattuk.

A nyitó fejezet drámája jól megalapozta a további történéseket. Az emberi természet sötét oldala valóságosnak hat a történetben. Az idilli környezet erős kontrasztban van az erőszakos bűncselekményekkel.

Sloan Cooper céltudatos, konzervatív, sportos nő, a Természetvédelmi Rendőrség tisztje. Egy nap, munka után hazafelé egy kisboltnál fegyveres rablásba csöppent. Az elkövető lelőtte, ami után hosszú felépülés várt rá. Jó emberek vették körül a kórházban (és később is). A társa, Joel, aki húgaként szerette, sokat törődött vele. A szüleire és a húgára is számíthatott. Örültek, hogy él, és mindenben segítették.

„A boldogság a legjobb dolog, amit megoszthatunk.”

Sloant rémálmok gyötörték. Elhatározta, hogy mindent megtesz a gyógyulása érdekében, és élni fog. Egy időre visszaköltözött a szülei Heron’s Rest-i otthonába. Azt tervezte, hogy a hegyek közt megbúvó, csendes, békés helyen megerősödik és fejleszti az állóképességét. A történtek miatt felismerte, hogy túl sok mindenről lemondott.

Az írónő leírása alapján Nyugat-Maryland nagyon szép lehet. Szinte láttam magam előtt a barátságos, verandás, erdei házakat, meg a természetes anyagokból készült dolgokat, kézműves dekorációkat, felújított régi bútorokat…

A krimi szál megdöbbentő volt. Eléggé nyilvánvalónak tűnt, hogy vállon felül komoly problémájuk van az elkövetőknek. Néhány jelenet kifejezetten abszurd és gyomorforgató volt.

Sloan egészen addig a gyógyulására koncentrált, amíg nem hallott egy eltűnt nőről. Úgy döntött, hogy utánanéz az ügyének. Szeretett volna valami távmunkát végezni, de a kapitány úr azt mondta neki, hogy az egészségére és a biztonságára kell gondolniuk. Ráadásul addig nem is láthatta el a munkáját, amíg az orvos és a pszichológus is jóvá nem hagyta, hogy folytathassa.

„Ki ne szeretné azt érezni, hogy szükség van rá, sőt nélkülözhetetlen?”

Szerintem lenyűgöző volt Sloan igyekezete és kitartása… az, hogy nem hagyta el magát, minden nap próbált megbirkózni azzal, ami történt. Utálta, hogy sebezhetőnek és gyengének érezte magát, és azon dolgozott, hogy mielőbb felépüljön. Azt gondolom, hogy ez figyelemre méltó lelki erőre vall. A szeretetteljes, szilárd kapcsolatoknak, és a kemény munkának köszönhetően szépen fejlődött, hamarosan elköltözött, munkába állt, előléptették és egyre ritkábban volt rémálma. Minden jól alakult.

A Littlefield testvérek mindig közel álltak egymáshoz. Nash egy Wall Street-i cégnél dolgozott, Theo pedig ügyvéd volt. Mindketten másra vágytak. Úgy döntöttek, hogy saját vállalkozást építenek fel, és Heron’s Rest-i ezermesterek lesznek. Tetszettek az elképzeléseik, terveik.

Általában szeretem a kutyás részeket a könyvekben, ez most is így volt. Szerintem nagyon aranyos volt, hogy Nash kiskutyát adott az öccsének karácsonyra. Littlefieldék kölyökkutyája és Cooperék kutyája, akár a gazdáik, nagyon hamar összebarátkoztak.

A Cooper és a Littlefield testvérek jó csapatot alkottak. Sloan Cooper és Nash Littlefield, valamint Drea és Theo összeillő pároknak tűntek. Szimpatikus karakterek, rendes emberek. Mindkét férfinél meghatározó volt az első találkozás. Nash gyorsan felismerte, hogy Sloan-nak több lelkiereje van, mint a legtöbb embernek. A köztük lévő vonzalom és érdeklődés gyorsan elmélyült.

A lányok szülei, Elsie és Dean és a Littlefield testvérek őszintén kedvelték egymást.

Szerettem a házfelújítós részeket is. Érzékelhető volt a lelkesedés és az elégedettség. Jó, hogy a krimi szál nem vonta el a figyelmet a többiről. Véleményem szerint az is remek ötlet volt, hogy Sloan bevonta az ötletelésbe Nasht. Így még hatásosabb volt, amikor a nő megtalálta a közös nevezőt az áldozatok között. Logikusan, lépésről lépésre kutatott a válaszok után. Ébernek és óvatosnak kellett lennie, mivel az elmélet szerint ő is megfelelt a célpont leírásának.

„Nem biztos, hogy a részletekben bújik meg az ördög, de a válaszok gyakran ott lapulnak.”

Nash okos és jó ember volt, aki keményen és jól dolgozott, tisztelte Sloant és a munkáját, odafigyelt rá, amikor beszélt. Csodálta Sloan erejét és kitartását. A nő pedig úgy támaszkodott a férfira, ahogy addig senki másra a családján és Joelen kívül. És ez jó volt. Többször az eszembe jutott, pláne a regény második felében, hogy nagyon illenek egymáshoz és egységet alkotnak.

Nash és Theo a szüleik miatt (fizikailag nem, viszont minden más módon bántalmazták őket) sebeket hordozott. Sloan tudta, amikor Nash beszélt neki erről, hogy ez azt jelenti, hogy a férfi is képes rá támaszkodni. Elképesztő és csodálatra méltó volt, hogy Nash és Theo ilyen jó emberekké váltak ezzel a rideg, szörnyű háttérrel.

Sloan az alapos nyomozásával magára vonta a sorozatgyilkosok figyelmét. Nem hitte, hogy maguktól le tudnak állni. Azt gondolta, hogy egy párról van szó, akik időt szánnak az áldozataik kiszemelésére és megfigyelésére, kockázatot vállalnak, és végül életet vesznek el. Sloan és Nash lassan összerakták a képet. Volt az elméletben egyfajta szörnyű logika. Sloan egyik erőssége a jó megfigyelő képesség, aminek nagy hasznát vette a gyilkosok ellen.

A baráti és családi kapcsolatok fontossága szépen kiemelkedett a történetből.

„A ház csak egy épület. A benne lakó emberek, és az, amit magukkal hoznak és egymásnak adnak, teszik otthonná.”

Szerettem ezt a könyvet, és nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. A hátborzongató részek ellenére is szívmelengető volt. Nagyon jó stílusban megírt, könnyed hangvételű, csavaros, jól felépített regény.

Ana könyvajánlói - Jane Austen: A klastrom titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Fülszöveg:

„Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.

Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek. Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíves hölgyét. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.

A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2023

Az eredeti mű címe: Northanger Abbey

Fordította: Borbás Mária

Oldalszám: 296

ISBN 978-963-584-375-6

Jane Austen angol regényírónő, aki korának romantikus túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus egyik méltán ünnepelt, máig modern úttörője. Írásaira jellemező a feszes kompozíció és az ironikus hangvétel. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával.

A könyvről:

Ez a mű Jane Austen első regénye volt. Nekem egy olyan kötethez volt szerencsém, aminek nagyon szép a borítója, a fordítás pedig igényes és választékos. Nem ez a kedvenc könyvem az írónőtől. A cím megtévesztő, mert nincs semmi titok. Nincs benne semmi hátborzongató rejtély. Más, mint a többi regénye, mégis szórakoztató, kellemes olvasmány. Van benne irónia és játékosság. Vannak benne nézetek, vélemények, amik a XVIII. és XIX. században sajnos elég általánosak voltak. Austen meglepően sokszor szólt az olvasóhoz. A mindent és mindenkit kifigurázáson kívül talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy vajon hol húzódik meg a határ a fikció és a valóság között… Tetszett a karakterek bemutatása, és az érdekes, szellemes párbeszédek. Az emberi kapcsolatok bonyolultsága nagyon elgondolkodtatóvá teszi. Szerintem tanulságos fejlődéstörténet. Kifejezetten kellemesnek találtam a modoros beszédstílust.

A regény első felének Bath, a második felének többnyire a Klastrom a helyszíne. Az utóbbi kétségkívül érdekesebb. A Bath-ban játszódó részek leginkább az idegesítő és irritáló Thorpe család miatt nem tetszettek.

Catherine volt a szülei negyedik gyermeke, egy teljesen átlagos, naiv fiatal lány, aki kedvelte a fiús játékokat és nagyon szeretett olvasni. Csak azt tanulta meg könnyen, ami érdekelte. Édesanyja, Mrs. Morland figyelmét többnyire a kicsik kötötték le, a nagyobb lányaira nem sok ideje volt. Catherine naivitására magyarázat a kora; a korszak, amiben él; és az elzártan nevelkedés. A könyvek iránti szeretete, a kedvessége és képzelőereje miatt érdekes és könnyen megkedvelhető karakternek tűnt.

A Morlandék lakóhelye körüli földek birtokosai kedvelték Catherinet, és Mrs. Allen meghívta, hogy tartson velük Bathba. A lány örömmel beleegyezett. Az egyik bálon megismerkedett egy fiatalemberrel, Henry Tilney-vel, aki nagyon megtetszett neki, aki azonban hamarosan eltűnt egy rövid időre. Viszont felbukkant Mrs. Allen egyik régi barátnője, Mrs. Thorpe. Allanék és Thorpe-ék keresték egymás társaságát. Catherine jószívű, vidám, nyílt természetű teremtés volt, akinek a regényimádata erősen hatott az érzelemvilágára, képzeletére és viselkedésére. A valóságtól elrugaszkodva és tapasztalatok hiányában többnyire hiszékenyebb volt társainál. Eleinte éppen ezért volt könnyű prédája a Thorpe családnak. Többnyire nem is tűnt fel neki, hogy a bathi kapcsolatokat mesterkéltség, felszínesség, képmutatás és gőg jellemezte.

A könyv első fele gyakran untatott. Azután, hogy Catherine elkezdett kiállni magáért, és azt tette, amit helyesnek gondolt, már érdekesebbé vált. Imponált a lány szilárd jelleme, és az, hogy nem hagyta magát eltéríteni attól, amit helyesnek érzett.

Fontos eleme a történetnek, hogy Catherine nagyon sokat olvasott. Néhány rémregény említésre került. (Tudomásom szerint ezek magyar nyelven nem elérhetőek.)

„Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.”

Mr. Tilney a húga miatt járatos volt a női témákban, csipkelődő humora volt, és – ahogy Catherine – ő is tapasztalatlan volt a szerelemben. Tetszett, hogy ő is szerette a regényeket. A modora néha kicsit meghökkentő volt, és úgy tűnt, hogy kissé fura a humora. Ugyanakkor odafigyelt Catherine-re és segítségére sietett, amikor kellett.

Catherine nagyon boldog volt, amikor Tilney tábornok és a lánya, Eleanor meghívták az otthonukba Gloucestershire-be, Northanger klastromba. Gyorsan írt is haza, és a szülei beleegyeztek. Catherine azt képzelte, hogy a klastrom olyan lesz, mint a könyvekben. Henry pedig ennek tudatában cukkolta, igyekezett megrémíteni. Bár a hely szép és kényelmes volt, tehát látszólag nagyon különbözött attól, amiről Henry mesélt, és amikről a történetekben írtak, mégis felélénkült tőle Catherine képzelete. Erre még az időjárás is rásegített egy viharral. A klastromban töltött idő alatt elég gyakran elragadta a képzelete. Szörnyű gyanúja is támadt, ami miatt később szégyellte is magát. Tudatában volt annak, hogy mennyit ártottak, illetve árthattak volna a képzelgései. Belátta, hogy józanabbul kellene gondolkodnia és cselekednie. Megrendült az önbizalma.

A klastromban tett látogatásánál is jobban várta a Woodstonba tett látogatást. Boldog volt, hogy megtekintheti Henry otthonát. Nagyon megnyerte a tetszését. „Életének egyik legboldogabb napját töltötte ott.” Akkor még nem is sejtette, hogy nagyon hamar fájó szívvel tér haza. Nem értette, hogy Tilney tábornok, aki – karizmatikus és zsarnok szülő – addig nagy vendégszeretettel és tisztelettel bánt vele, hirtelen miért viselkedett érzéketlenül és sértő módon. Catherine a hónapok alatt, amíg nem volt otthon, sokat változott, érettebb lett. Nagyon megviselték az események, és boldog volt, amikor Henry meglátogatta őt és magyarázattal szolgált Tilney tábornok viselkedésére, valamint megvallotta vonzalmát. Catherine csak egy eszköze volt egy félreértésnek. Nem volt olyan gazdag, mint amilyennek a tábornok hitte. Henry az apja tiltakozása ellenére kitartott a szándéka mellett, hogy megkéri Catherine kezét. Bár a lány szülei örültek a lánykérésnek, addig nem hagyhatták jóvá az eljegyzést, amíg Henry apja nem adta a beleegyezését. Eleanor a segítségükre volt, és hamarosan egybekeltek. A történet befejezése nem volt részletesen kidolgozva. Az írónő az olvasókra bízta az elmélkedést, és a kevésbé kidolgozott részek elképzelését.

Jane Austen a korának társadalmáról alkotott lesújtó véleményét jól kidolgozta a történetben. Az igazán mély érzelmek sajnos nem voltak kifejezve. A szerelmi szálat kicsit kidolgozatlannak éreztem.

Tizenévesen és a húszas éveim elején valamiért még nem tudtam értékelni Jane Austen stílusát. Mostanában viszont már szívesen olvastam egyes regényeit. Na nem mindet, mert például az Emmát még mindig kerülöm. Továbbra is meggyőződésem, hogy a Meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet az írónő legjobb regényei. Elismerem, hogy könnyed és elgondolkodtató regényei megmelengetik az olvasók szívét.