Ana könyvajánlói - Isida Só: Még egy macskát receptre

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Ha olyan gondod van, amit egy macska nem képes megoldani… vess be még több macskát!

A titokzatos Nakagjó Lélekgyógyászat hosszú ideje ugyanazzal a különös, mégis hatékony módszerrel gyógyítja betegeit: mindenki számára, aki átlépi a rendelő küszöbét, macskát írnak fel kezelésként. A cicák kedvességükkel, játékosságukkal és szépségükkel minden páciens számára elhozzák a várt gyógyulást: segítenek az egyetemista Moénak megoldani a párkapcsolati gondjait, az idős, özvegy Tacuját közelebb hozzák zárkózott unokájához, Leonát pedig emlékeztetik az empátia fontosságára. De igazából vajon mi a siker titka?

Kicsoda valójában a rejtélyes Nyau doktor, és mi köze a Kiotói Puhamancs Macskamentő Központ örökké kimerült igazgatóhelyetteséhez? A Macskát receptre sikere után Isida Só a tőle megszokott humorral és csillapíthatatlan mesélőkedvvel gombolyítja tovább a Kiotóban játszódó misztikus történet fonalát. Kötelező olvasmány minden macskarajongó számára!”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2026

Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Oldalszám: 256

ISBN: 9789636047559

Ez is egy feel-good olvasmány volt. Lehet, hogy kezdem megkedvelni a japán mágikus realizmus műfaját. Könnyed, hangulatos olvasmány, ami a hétköznapi drámákat egy kis misztikus hangulattal fűszerezi meg és egészíti ki. Lassú folyású és érzelmes. Érzékelteti a hétköznapi élet apró csodáit, és a kapcsolatok csendes erejét.

Humoros, kedves, misztikus történetek vannak a könyvben. Érzékelhető benne valami szívből jövő, időtlen báj. Ebben a kötetben kicsit több szó volt a macskatartásról, és mindarról, ami vele jár. Ebben is a macskák segítik át az embereket egy-egy nehezebb időszakon, és melegséggel töltik meg az otthonokat. A macskák leírásai szépek és részletesek. A páciensek valamilyen módon kapcsolódtak egymáshoz.

Első történet

Moe egyetemista lány, aki attól tartott, hogy a barátja szakítani akar vele. Szerintem nagyon bizonytalanul és gyerekesen viszonyult a dologhoz.

Nyau doktor továbbra is úgy viselkedett, mint egy huncut gyerek. Amikor Moe véletlenül odatévedt a rendelőbe, és a doktor felírt neki egy macskát, átmenetileg meg is feledkezett a kapcsolatát érintő aggodalmakról. A barátja egy érett, okos, kedves és nyugodt srác. Az utóbbi időben távolságtartó volt vele. Úgy tűnt, hogy a macskának köszönhetően „elnapolták” a szakítást. Moe mégis szomorú volt. Nem akarta, hogy elhagyja a szerelme, mégsem beszélt vele. Nekem ez nagyon furcsa volt. Moe elmesélte a barátnőjének, Leonának, hogyan botlott véletlenül a rendelőbe.

Telt az idő, a macskák cserélődtek. A tájékoztató a macska nevén és korán kívül nem tartalmazott semmi újat. Moe figyelte a macskákat és bátran szembenézett a nehézségekkel is. Talán ezért lett elege a bizonytalanságból, és hozta szóba a kapcsolatukat a fiúnak.

„Hiába menekül el a kellemetlenségek elől, az nem old meg semmit.”

Nekem nagyon úgy tűnt, hogy a kommunikáció nem az erősségük.

Három hét eseményeit sűrítette a történetbe a szerző. Igazából nem sokat tudtunk meg. A fiatalembert áthelyezték, ezért a távkapcsolat mellett döntöttek. Moe visszavitte a macskákat. Nem fogadott örökbe egyet sem. Ez a rész lehetett volna ennél egy kicsivel kidolgozottabb. Szerintem a négy történet közül ez volt a leggyengébb.

Második történet

Szatonaka Tacuja hetvennyolc éves nyugdíjas. A felesége Meiko meghalt. A menye ajánlotta neki a Nakagjó Lélekgyógyászatot. A megnyugtatása érdekében döntött úgy, hogy elmegy a rendelőbe. Tacuja nem igazán tudta, hogyan kellene viszonyulnia a tizenhét éves unokájához. Mindketten bezárkóztak. Tacuja nem vitt haza macskát, csak egy nyakörvet. A nyakörvhöz tartozó cica egy hirdetés szerint eltűnt. Az idős férfi az unokájával indult a macska felkutatására.

„A különböző generációk gyakran nehezen dekódolják egymás nyelvét és érzéseit. Nem egyszerű a megértés.”

Az együttműködés közelebb hozta egymáshoz a nagypapát és unokáját.

Harmadik történet

Ebben a történetben újra felbukkant Leona. Korábban Moe mesélt neki a Nakagjó Lélekgyógyászatról, és most egy másik barátja, Sószuke is beszélt neki róla. Sószuke biztos volt abban, hogy Leona bátyja, Tomoja írt fel neki egy macskát receptre. Leona kételkedett ebben, mivel Tomoja a Macskamentő Központban dolgozik, rengeteg a dolga, nem lenne ideje arra, hogy másodállást vállaljon. Éppen ezért elkísérte a barátját, amikor visszavitte a macskát. Megdöbbent, hogy a doki milyen kísértetiesen hasonlít Tomojára.

Leona úgy érezte, hogy a szülei csak a bátyjával foglalkoznak, ő nem érdekli őket. Nagyon haragudott az anyjára.

„Tudom, hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, de olykor ha kimondasz valamit, onnan már nincs visszaút. Egyetlen szó is olyan sebet ejthet, amit nem lehet begyógyítani.”

A felírt kiscica nagyon hamar a szívéhez nőtt, segített felismerni dolgokat. Már sok mindent tisztábban látott a kapcsolatait illetően. A kiscicát megtartották, és Leona elhatározta, hogy ha valamelyik ismerősének gondja lesz, akkor bátran ajánlja majd neki a Nakagjó Lélekgyógyászatot, ahol Nyau doktor rendel.

Negyedik történet

Kadzsivara Tomoja fekete macskája, Nyau békésen tűrte a gondoskodást. Tomoja szeretettel gondoskodott róla. Sokat és lelkiismeretesen dolgozott. Mindig aggódott valami miatt. Sokat túlórázott és nagyon kimerült volt. Sokan aggódtak érte.

„Ha csak kis megnyugvást hoz is, talán mégis jobb lenne beszélni valakivel.”

A Nakagjó Lélekgyógyászat épülete ismerős volt Tomojának. Biztos volt benne, hogy ugyanaz a ház, ahonnan Nyaut és a társait kimentették. Gyötrődött azért, mert későn érkeztek, és a macskák többségét már nem tudták megmenteni. Szörnyen megviselte a dolog. Az egész helyzet nagyon különös volt.

„A halál pillanatában mind egyedül vagyunk. Ahogy senki nem választhatja meg a találkozás pillanatát, ugyanúgy senki nem választhatja meg a halálét.”

Az elengedés nagyon nehéz téma. Könnyű volt Tomojával együttérezni. Szerintem ez a rész kifejezetten igényelte volna a téma alaposabb kifejtését, bár így is érdekes és megható volt.

Összességében ez egy szívmelengető és szerethető könyv.

Lesz még folytatás, mert valakinek az érkezésére még várnak a rendelőben.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Délutáni tea a Napraforgó Kávéházban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A Napraforgó Kávéházban a délutáni tea legfontosabb hozzávalója egy jó adag barátság és csipetnyi szeretet. Connie élete fenekestül felfordul, amikor megtudja, hogy férje, Jimmy Diamond, akivel huszonnégy éve él őszintének hitt házasságban, azt tervezi, elhagyja őt a szemtelenül fiatal és szőke titkárnőjéért. Maradék önbecsülésének megmentésére bosszút forral. Célja eléréséhez szüksége van férjével közösen alapított takarítócégük, a Diamond Shine alkalmazottainak segítségére, akikről Napraforgó kávéházbeli találkozóik során kiderül, hogy egytől egyig csupa szív lányok és asszonyok, és a takarítás mellett szoros barátság is összeköti őket. Vajon képesek lesznek a Napraforgó Kávéház hölgyvendégei arra, hogy minden foltot eltüntető tisztítószereikkel megszabadítsák Connie-t a sérelmeitől és a fájdalmától?

Ha hiteles, szerethető és lenyűgöző karakterekről akarunk olvasni, akkor elég, ha kinyitjuk Milly valamelyik könyvét – ő mindig a fején találja a szöget.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2018

Eredeti mű: Afternoon Tea at the Sunflower Café

Fordította: H. Pikler Renáta

Oldalszám: 512

ISBN: 978 615 5435 33 1

Ez a vidám és bájos borító nem illik a történethez (talán csak a végéhez). Gördülékeny stílusú regény, több szálon fut a cselekmény. Lényegében három nő traumáit és jellemfejlődését ismerhetjük meg. A komoly téma ellenére érzékelhető volt az írónő kellemes humora, kedves stílusa. Elgondolkodtató és szívmelengető. Ahogy azt már többször megemlítettem Milly Johnson-nal kapcsolatban, mindig megtalálja az egyensúlyt a romantikus, könnyed történet és a komolyabb témák között. Ez a regény olyan nőkről szól, akik keményen dolgoztak, akiket kihasználtak és „hátba szúrtak”, akik csalódtak, akik nehéz időszakon mentek keresztül, mégis fel tudtak állni, és újra tudták kezdeni. Ehhez persze hozzájárult a közösség segítsége. Meg kellett tanulniuk azt is, hogy elfogadják a felajánlott segítséget. Az életük felfordult, de ezzel együtt, szerencsére jobb irányba változott. A végén mindenki megkapta amit megérdemelt.

A cselekmény középpontjában, a címével ellentétben, nem egy kávéház, hanem egy takarító cég áll. A kávéházban havonta egyszer összegyűltek a takarító cég dolgozói. „Szinte tapintható volt a teremben a szeretet. Ezek a kávéházi délutánok, ahogy most ő is megtapasztalta, nem csak a napraforgókról meg a sütikről szólnak, hanem a testvériességről és a törődésről is.” A napraforgó, mint szimbólum volt fontos.

Jimmy Diamond egy mocsok, manipulatív féreg, aki megcsalta a feleségét és kihasznált mindenkit, akit csak tudott. Connie tisztán és őszintén szerette a férjét, aki évtizedeken át képes volt kettős életet élni. Abszolút nem törődött azzal, hogy becsapta a felségét, kockáztatta a közös életüket. Érthető volt, hogy az asszony azt akarta, hogy megérezzen valamennyit abból a kimondhatatlan fájdalomból, amit ő érzett, akitől elvett valamit, akit megalázott.

A takarítócégnél dolgozó Della szerelmes volt Jimmy-be. Ábrándozott a főnökről. Éppen ezért nagyon feldühödött, amikor megtudta, hogy a fickónak viszonya van az új irodai kisegítővel. Eldöntötte, hogy bosszút áll rajtuk. Tudta, hogy nélküle az iroda „a feje tetejére fog állni”. Nagyon rossz véleménnyel volt Jimmy feleségéről is. Pedig nem is ismerte. Csupa rossz tulajdonsággal ruházta fel Connie-t, akire féltékeny volt. Nem érdekelte, hogy fájdalmat okoz neki, amikor elmondta, hogy miket tett Jimmy. Ocsmány módon beletaposott a lelkébe. Megérdemelte, hogy mardossa a bűntudat. Arra kényszerült – ahogy Connie is –, hogy átgondolja a dolgokat és szembenézzen a helyzettel. Rájött, hogy Jimmy már a kezdetektől sárba tiporta őt is, és a szeretőjét szánta a helyére. A bosszúvágy együttműködésre késztette a két nőt. Connie elképesztő módon különbözött attól a nőtől, akinek Della képzelte.

Később kiderült, hogy Della élete nagyon nehéz volt, ezért lett olyan, amilyen. A múltja nem menti fel a viselkedése alól, de sok dolgot megmagyaráz. Érzelmi elhanyagolásban nőtt fel. Valószínűleg ezért is lett fogékony a manipulációra, ezért volt olyan nagy hatással rá Jimmy. Della esetében az egymás iránti bizalom megtört a szüleivel kapcsolatban, a párkapcsolatokban és a kollegális kapcsolataiban is. Nem csoda tehát, hogy elmagányosodott és nem mert mások felé megnyílni, megmutatni az érzéseit. A gondolatai nagy részét is inkább megtartotta magának.

Sajnáltam szegény Connie-t, hogy megutálta a csokit, amikor kiderült, hogy azok nem a férje szeretetének a jelei voltak, hanem bűntudati kényeztetés (és még abba sem fektetett erőfeszítést). A macska-egér játék idegen volt Connie természetétől. Mégis összeszedte magát, és gyorsan akcióba lendült, hogy visszavághasson a gazembernek. Elhatározta, hogy tönkreteszi Jimmy üzleti vállalkozását. Della segítségére volt ebben. A kapcsolataikban megsérült az önmagukról alkotott képük, megrendült a jövőjük. Elárultnak, cserben hagyottnak érezték magukat. Nem értettem egyet minden tettükkel (a szándékos rongálás erős túlzás volt), viszont az tetszett, hogy nem ragadtak bele a megalázott, áldozati szerepbe. Kiszálltak a méltatlan helyzetből. A takarítónők és kedves ügyfeleik sorban egymás után mentek át Jimmy vállalkozásától Connie új cégéhez.

Jimmy próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a cselekedeteinek előbb-utóbb következményei lesznek.

Cheryl Parker elküldte az élettársát, mert Gary eljátszotta az összes megtakarított pénzét. És nem ez volt az első alkalom. Nem is értem hogyan tűrhette el évekig. Cheryl egy kedves és szorgalmas nő. Úgy tűnt, hogy helyén van az esze és a szíve is, és mégis képes volt több mint egy évtizedig együtt élni valakivel egy rossz kapcsolatban. A történtek ellenére eleinte hajlandó lett volna újabb esélyt adni a fickónak. Nem értettem, hogy egy értelmes nő hogy viselkedhet ilyen ostobán. Pedig belefáradt már a veszekedésekbe, ígérgetésekbe és csalódásokba.

„Egy kapcsolat sohasem alapulhat kizárólag szereteten, bármit állítsanak is a nagyokosok. Ha nincs benne tisztelet és bizalom, semmit sem ér. És ez mindkét félre vonatkozik.”

Cheryl bátrabban kiállt másokért, mint önmagáért. A régi ügyfeléről és barátnőjéről szóló részekkel az írónő bevitt egy mély ütést. Könnyű volt megkedvelni és megsajnálni az idős hölgyet. Cheryl Edith halála okán ismerkedett meg John Oakwell nyomozóval. Bár a férfi nem tudott lépéseket tenni az idős hölgy halálával kapcsolatos ügyben, mégis próbált segíteni Cheryl-nek. A magas, tekintélyt parancsoló, komor nyomozó munkaidőn kívül kedves, jó humorú, okos és mosolygós volt. Amikor Cheryl vásárlás közben összefutott vele, beszélgetni kezdtek és a férfi meghívta kávézni, és elhívta moziba is. Tökéletes úriemberként viselkedett. Megnevettette a nőt és nagyon figyelmes volt.

A könyvben szereplő nők a csalódás és keserűség után megpróbáltak megküzdési formát találni, újraépíteni magukat. Úgy tűnt, hogy nehezen ismerték fel a valódi igényeiket. Mindhárom nő úgy érezte, hogy „kihúzták a lábai alól a talajt” és vége mindennek. Majd a fájdalmukat és szomorúságukat felülmúlta a harag. A sérelmük okán úgy döntöttek, hogy visszavágnak. Lelkileg rettenetesen nehéz helyzetben voltak. Szépen lassan egy egészen új oldaluk bontakozott ki. Tiszteletre méltó volt, hogy ezek a nők sohasem engedték teljesen elszabadulni az indulataikat, valamennyire mindig méltósággal kordában tartották. Fokozatosan kialakult köztük egy mély szövetség. Bár Connie elégtételt akart venni, mégsem töltötte el teljesen a bosszúvágy. Képes volt szem előtt tartani az értékeit, céljait, azoknak a nőknek a sorsát, akik átmentek hozzá dolgozni. Félt a bosszú káros hatásaitól. Nem akarta, hogy azok, akik neki dolgoznak károsuljanak. Éppen ezért sikeressé akarta tenni a céget. Ehhez pedig felhasználta azt, ami a rendelkezésére állt. Ahogy Connie és Della elkezdtek erősödni, belül gyógyulni egyre jobban észrevették Jimmy nem őszinte, manipulatív megnyilvánulásait. És ami még fontosabb volt, hogy képesek lettek ezekre nem a megszokott módon reagálni. Ahogy a nők erősödtek, úgy kezdett el Jimmy bizonytalanodni, gyötrődni.

Connie egyre jobban összeszedte magát. Lefogyott, fiatalosabb és magabiztosabb lett. Több energiája volt. Amellett, hogy a férje vállalkozásával rivalizáló céget működtette, maga is takarítani járt. Az egyik ügyfele, a jóképű és kedves Brandon Locke elhatározta, hogy újra megszeretteti vele a csokoládét. Bár Connie az új takarító vállalkozásban álnevet használt, Brandon kiderítette, hogy ki is ő valójában. A beszélgetésüket olvasva egy rendkívül bájos történet elevenedik meg az olvasó előtt. Már gyermekkorukban ismerte a lányt, aki motiválta őt. „Miatta nem adta fel; miatta lett sikeres.” A kedves, jóképű, szexi és figyelmes férfi megértette, hálás volt az inspirációért és gyengéd volt vele. Nem csoda, hogy egymásba szerettek. Brandon húgai egyetértettek abban, hogy Connie kedves és aranyos. A férfi képtelen volt kiverni a fejéből Connie illatát, gyengédségét, szelíd pillantását és lelkierejét. Türelmesen várt a nőre.

„Az igazán nagy dolgok apró mozzanatok együtteséből születnek.” (Vincent Van Gogh)

Szerintem a történet befejezése ötletes és stílusos volt. A nők végül megtalálták a saját hangjukat, a társukat, a boldogságukat.

Dolly Parton

Dolly Rebecca Parton

1946. Január 19. – 2026. Augusztus 25.

1946-ban született Tenessee-ben egy elképesztően szegény családban. Szüleivel és 11 testvérével egy kétszobás kis faházikóban laktak, amiben sem folyó víz, sem áram nem volt. Egy szegény földművescsalád negyedik gyermekéből lett a country királynője. „Sose szégyelltem azt, honnan jöttem. A gyerekkorom tett azzá, aki ma vagyok. Semmit nem változtatnék rajta.” – vallotta, amikor a gyerekkoráról beszélt. Amikor megkérdezték tőle, hogy mire a legbüszkébb, azokat a könyveket említette, amiket havonta ingyen postáz az alapítványa.

A Képzeletbeli könyvtárat (Imagination Library) 1995-ben alapította édesapja tiszteletére, aki soha nem tanult meg írni és olvasni, mert gyerekként nem járhatott iskolába. Eredetileg csak az volt a célja, hogy szülőhelyén, Sevier megyében minden egyes öt éven aluli gyerekhez eljuttasson havonta egy ajándék könyvet. A cél mindössze annyi volt, hogy megszerettesse a gyakran szegény sorsú gyerekekkel az olvasást. A kezdeményezés azonban rendkívül népszerűvé vált. Szerzőként óriási megtiszteltetés bekerülni a kiválasztott könyvek közé, mert Dolly Parton fontosnak tartja, hogy az általa támogatott gyerekek a legjobbat kapják, ezért a műveket egy szakmai zsűri választja ki.

Dolly Parton jótékonysági tevékenységének jelentős része az olvasás népszerűsítéséhez kötődik. Az általa létrehozott könyves program több mint harminc éve juttat havonta, életkoruknak megfelelő könyveket hat év alatti gyerekekhez. A kínálatban klasszikus és kortárs történetek, szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvek, mondókás kötetek, valamint az iskolakezdésre felkészítő kiadványok egyaránt megtalálhatók. A válogatás során fontos szempont a sokszínűség, a gyerekek önbizalmának erősítése, valamint a művészet jelentőségének és szerepének bemutatása. A program jelenleg mintegy kétezer közösségben működik az Egyesült Államokban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Írországban és Ausztráliában. A kezdeményezés indulása óta több kétszázmillió kötetet juttattak el a családokhoz, azzal a céllal, hogy a gyerekek már egészen kicsi koruktól kapcsolatba kerüljenek a könyvekkel, és megszeressék az olvasást.

Ez a nagyszerű nő bebizonyította, hogy valóban több annál, mint aminek látszik. A csodálatos hangja, tehetsége és jó szíve a bizonyíték arra, hogy valóban nagy hiba bárkit is a külseje alapján megítélni. A lényeg ugyanis belül van.

Saját vidámparkja, a tennessee-i Dollywood, a mai napig az egyik leglátogatottabb turisztikai központ az Egyesült Államokban.

Nyugodjék békében!

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: Az udvarház titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Abigail családja anyagi gondok miatt arra kényszerül, hogy eladja londoni otthonát, egy ügyvéd meghökkentő ajánlattal jelentkezik: egy tizennyolc éve elhagyatottan álló, távoli udvarházat ajánl fel számukra. Az épület azonban furcsa titkot rejt; az új lakók molyrágta ruhákat, bevetetlen ágyakat, félbehagyott hímzést találnak benne – egyértelmű, hogy a korábbi tulajdonosok meglehetősen sietve távoztak. De vajon miért?

Ráadásul a faluban azt pletykálják, hogy az udvarházban található egy titkos szoba, tele kincsekkel. Abban a reményben, hogy megoldást találhat a családja nehéz helyzetére, Abigail nekiáll a kincs felkutatásának, hiába óvja ettől a jóképű, helyi segédlelkész, William. Vajon a titkok napfényre kerülésével, Abigail rábukkan a régóta vágyott szerelemre és a kincsre is – vagy igazi veszély leselkedik rá?”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2020

Fordította: Bánki Vera

Oldalszám: 430

ISBN: 9789634523574

Szeretem Julie Klassen stílusát. Az udvarház titka egy szépen felépített történet, sok kusza szállal. Kellemes, szórakoztató olvasmány. Az alapötlet jó volt. Adva volt a gyönyörű angliai táj, klasszikus angol hangulat, romantika, érdekes karakterek és krimi. Adott volt a bizalmatlan légkör, amiben mégis voltak olyan kapcsolódások, amik bizakodásra adtak okot, és még a szerelem is fellángolt. A romantikus szál a kornak megfelelően tele volt tartózkodó gyengédséggel, kedvességgel, és lassan bontakozott ki. A női és a férfi főszereplő finoman közeledett egymáshoz, bár néha a szerző utalt arra, hogy az illendőség határán voltak. A helyszínnek megvan a maga hangulata. Egy régi, angol vidéki ház, hatalmas parkkal. A krimi szál kissé szövevényes volt. Az írónő próbálta összezavarni az olvasót. Nem sok sikerrel. Összerakható a kép. Viszonylag könnyen rá lehetett jönni, hogy mi történt a múltban, milyen titkot őriznek a helybéliek, de a kisebb csavarok elbizonytalaníthatják az olvasót. Érdekes volt, hogy annyira összetartó volt a közösség, hogy képes volt hosszú időn át megőrizni a titkot.

A huszonhárom éves Abigail gyakorlatias, észszerűen gondolkodó fiatal nő. A családja egy rossz befektetés miatt sokat veszített. Úri család voltak, rang és föld nélkül. Ezek után pedig el kellett adniuk a házukat is. Abigail nyomorúságosan érezte magát, mert ő biztatta az apját, hogy fektessen be a nagybátyja új bankjába. Egy távoli rokonuk az ügyvédjén keresztül felajánlotta nekik a Pembrooke Park udvarházat azzal a feltétellel, hogy legalább tizenkét hónapig ott laknak. A másik feltétel az volt, hogy Abigail és az apja ott legyen az épület megnyitásakor és felügyelje a személyzet előkészületeit. Az ügyvéd biztosította őket arról, hogy az udvarház mindennel fel lesz szerelve, amikor beköltöznek.

Mrs. Foster és a fiatalabb lánya, Abigail húga a városban maradtak a báli szezon idejére. Abigail beköltözött az udvarházba. Az apja visszament Londonba, elrendezni a házuk eladását. Nagyon különös volt, hogy a főszereplő művelt, fiatal nő gardedám nélkül marad egy idegen helyen. Bár volt szobalánya, és vele volt a többi cseléd is, mégis furcsa volt, hogy magára hagyták. Abigail családja nem volt igazán szerető család.

A nő először a Chapman családdal ismerkedett meg. A lelkész, William Chapman jóképű, szorgalmas, szellemes, kedves, jó ember. Abigail és William hamar vonzódni kezdtek egymáshoz és gyakran összemosolyogtak. William-et újra és újra lenyűgözte Miss Foster szépsége. A nő kedvelte a káplánt és a családját.

Abigail különös dolgokat tapasztalt az udvarházban. Éjszakánként rosszul aludt, mert furcsa hangokat hallott. A nyugtalanságát az is tovább erősítette, hogy időről időre különös leveleket kapott, amikben naplóból kitépett oldalak voltak. Lassan indultak az események. Kicsit vontatott volt a történet. Többnyire az volt a középpontban, hogy Abigail egy tizennyolc évvel korábbi rejtélyt, egy titokzatos kincset és egy titkos szoba nyomait kereste. Többen is figyelmeztették a jövőre nézve. Informálódni próbált a múlttal kapcsolatban, és igyekezett ez által többet megtudni a várható fenyegetésről.

„Nem a kísértetektől kell tartania, hanem a nagyon is eleven emberi lényektől.”

Volt néhány elírás a szövegben (lemaradt egy-egy betű vagy több volt a kelleténél).

Az írónő említést tett a régens kori kontratáncokról (sorokban vagy körökben járható közösségi társas táncok) és a reel táncokról (gyors tempójú táncforma). Négyes reel? Talán Quadrille (négyes kontratánc).

Egyébként aranyos volt, ahogy a táncokat gyakorolták a bál előtt. Ugyanis a táncok fontosak voltak, mivel a bálok a legfontosabb ismerkedési és udvarlási színterek voltak. Ráadásul ebben az esetben lehetőséget adott Abigail-nek és William-nek, valamint Chapman kisasszonynak és William barátjának, hogy több időt tölthessenek együtt.

Abigail régi barátjának, Gilbertnek a viselkedése nem tetszett. Szerintem Abigail nagyon elnéző volt vele. Miles Pembrooke-kal kapcsolatban pedig kifejezetten naiv volt. A férfi felbukkanása felborzolta kedélyeket. Ügyesen manipulálta az embereket.

A regény közepe felé már sejthető volt a nagy titok.

Amikor a paplakban tűz ütött ki jól látszott, hogy milyen összetartó a közösség.

Ami a romantikus szálat illeti, egy kicsivel kevesebb is elég lett volna a Gilberttel kapcsolatos részekből, ellenben valamivel több lehetett volna azokból, amikor Abigail William társaságában volt. Szerintem azok a részek voltak a legszórakoztatóbbak. A kedves ugratások, a könnyed flört kellemesen ellensúlyozták a hátborzongató eseményeket és a súlyos titkot.

A helyiek között egyfajta szövetség volt Robert Pembrooke gyilkosával szemben, így tudták megőrizni annyi éven át a titkot. Végül fény derült a Pembrooke család szörnyű titkára. A történet vége tartogatott meglepetéseket. Többé senkinek sem kellett rejtőzködnie, menekülnie. Sok bonyodalom után hamarosan boldogság költözött Pembrooke Parkba.

Abigail és William a köztük lévő romantikus érzelmek ellenére (a társadalmi pozíciójuk és anyagi helyzetük miatt) végig kételkedett abban, hogy van közös jövőjük.

„Igent mondott egy életre, amelynek során együtt dolgozhat a férfival, akit szeret. Ez az élet különbözött attól, amit régebben elképzelt – mégis a megfelelő élet volt számára.”

Amikor Abigail William feleségeként tért vissza, a Chapman család szeretete őt is körülvette, és két nő szeretetteljes barátságát élvezhette.

„Ó, az élet leginkább óhajtott csodái! A hit. A család. És a barátok. Ezek az igazi kincsek, amelyeket életünkben birtokolhatunk.”

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a lassabban kibontakozó, rejtélyes történeteket.

Aux Eliza: A ​könyvek városa (Írósuli 1.)

Fülszöveg:

Dixy a fura nevű, zárkózott lány a suliban. Mióta elvesztette az apját, nem akar mást, csak túlélni a gimit a testvéreivel. Még akkor is, ha Era és Lia néha levakarhatatlanok. Hiszen ő csak egy átlagos kamasz.

Vagy mégsem?

A nyári szünet végén egy váratlan látogató érkezése mindent megváltoztat. A rejtélyes férfi kora hajnalban kopogtat be a külvárosi ház ajtaján. Egy titokról beszél, amit többé nem lehet elhallgatni Dixyék előtt. De Krúda, a lányok anyja hajthatatlan, nem engedi a férfit a testvérek közelébe.

Dixy, Era és Lia közös nyomozásba fognak, hogy kiderítsék, mi történt az apjukkal és mi az, amit a szüleik már a kezdetektől eltitkoltak előlük. A rejtély szálai egy eltitkolt világba vezetik őket, ahol minden az írás körül forog. A szavak varázserővel bírnak, a pennák repülni tudnak, és a fantázia a legnagyobb kincs. De mindezek ellenére a srácok itt is beképzeltek, a lányok pedig ugyanolyan kirekesztőek tudnak lenni, mint a budapesti gimiben. Az írósuli tanárairól nem is beszélve…

„Aux Eliza regénye az írók és a könyvek varázslatos világába kalauzol el, egy olyan világba, ahol én is szívesen élnék.” – Csoma-Lőrincz Tamara író

Kiadó: Eleven Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2025

Illusztrálta: Ofra Dóra, Kocsondi Nelli

Oldalszám: 380

ISBN: 978-615-6742-10-0

A sorozat eddig megjelent részei:

1. Aux Eliza: A könyvek városa

2. Aux Eliza: Aranytinta

Aux Eliza: Kardex és a könyvmolyok csapása (novella)

Hasznos linkek a szerzőhöz:

Aux Eliza bemutatkozását az Eleven kiadó oldalán megtalálhatjátok itt: https://www.elevenkiado.hu/aux-eliza/

10+1 kérdés a szerzőhöz az Álomgyár kiadó oldalán: https://alomgyar.hu/magazin/szerzok-bemutatkoznak-aux-eliza

Aux Eliza facebook oldalán rengeteg érdekességet találhattok. Nekem az egyik kedvencem a könyv szereplőinek zenelistája, illetve a különböző érdekességek a szereplőkről. Igazi spoilermentes kedvcsinálók. Ha érdekel, itt megtekinthetitek: https://www.facebook.com/elizauxirasok

Először is szeretném megköszönni az írónőnek a dedikált példányt, nagy örömöt szerzett vele!

A Kardex és a könyvmolyok csapása című novella után kíváncsian vártam, hogy sikerül-e az Írósuli világának magába szippantania. Jelentem: igen!

Elizának sikerült egy olyan világot kreálnia, ami vonzza az olvasót. Olvastam néhány olvasói véleményt, melyben arra panaszkodtak, hogy túl sok a Harry Potter sorozatra hasonlító dolog. Például ami a Harry Potterben az aranyvérű vs. mugli szülők gyereke felállás, az ebben a regényben a többgenerációs írók vs. olvasó szülők gyereke (első generációs írók) ellentét. Vagy épp a legjobban utált tanár karakter: a Harry Potterben Piton, az Írósuliban pedig Corpus.

Személy szerint engem nem zavart, hogy a szerző a HP világból is ihletet merített. Ráadásul a könyv ettől azért jóval több. Persze lehet keresni a párhuzamokat, de ha csak erre figyelsz, könnyen lemaradsz a lényegről! Ugyanis ebben a könyvben minden megtalálható: szerethető és utálható szereplők, gyilkosság, titkok, egy varázslatos világ, iskolai klikkek, történelem, nyomozás, írás, olvasás, könyvek és persze némi románc. Semmi sem az, aminek látszik, és olvasás közben gyakran érezheted úgy, hogy teljesen tévúton jársz.

A főszereplő, Appendix Carta – becenevén Dixy – igencsak megosztó személyiség. A történet elején nem ellenszenvet éreztem iránta, hanem sokkal inkább sajnálatot. Elveszítette az édesapját, az édesanyjával folyamatos harcot vívott, a testvéreivel meg nem igazán álltak közel egymáshoz. Mindig is ő volt az, aki kilógott a sorból, és neki ez így is volt jó. Nem vágyott beilleszkedni, meggyőzte magát arról, hogy neki úgy jó, ahogy van, és egyébként is mindenki mással van a baj, nem vele. Sokáig azzal indokoltam a gyakran bicskanyitogató stílusát, hogy biztos a gyász, a veszteség, a megnemértettség miatt olyan, amilyen, de a könyv felénél már kezdtem gyanítani, hogy nem feltétlenül volt helyes ez a felvetésem. Időnként borzasztóan idegesített, máskor viszont maximálisan azonosulni tudtam vele – és ez a kettősség engem is meglepett. A korábbi olvasói vélemények alapján azt hittem, hogy a testvérei fognak hozzám közelebb állni, velük fogok jobban szimpatizálni, de nem így lett. Dixy karaktere elérte, hogy rá figyeljek, ő legyen a középpontban akkor is, amikor épp a testvéreiről mesél a szerző. Az ő szemszögéből megismerni ezt a történetet igazi kuriózum volt – még akkor is, ha a vele kapcsolatos érzelmeim úgy hullámoztak, mint a viharos tenger. Végül úgy zártam be a kötetet, hogy bár rettentően haragudtam rá, a lelkesedésem egyáltalán nem hagyott alább, és mérhetetlenül kíváncsi vagyok, miképp alakul majd a sorsa.

Gyakran éreztem úgy nyomozás közben, hogy bizony mellékvágányra futottam. Még most sem vagyok benne teljesen biztos, hogy a saját képzeletbeli „jó vs. gonosz” listámon szereplők a megfelelő helyen állnak-e. Na meg ugye ott van az a bizonyos mondás, hogy „nem minden fekete vagy fehér”, szóval biztos lesz még a további részekben bonyodalom és csavar. Annak kifejezetten örülök, hogy a második rész, az Aranytinta már itt figyel az asztalomon, mert a kíváncsiság nagy úr – rögtön bele is vetem magam!

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amire mindig is vágytunk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Paige és Gannon között folyamatosan izzik a levegő – de inkább az indulattól, mint a vonzalomtól. A nő és a férfi egy házfelújító valóságshow-ban dolgozik, ahol nehéz sorsú családok életét teszik szebbé azzal, hogy átalakítják, kicsinosítják az otthonukat. Gannon, az érző szívű, de kemény külsejű asztalos a kamerák előtt szorgoskodik, míg Paige, a figyelmes és agilis produkciós vezető a kamerák mögött tart mindent kézben, miközben semmi kedve egy arrogáns, lelketlen tahóval jópofizni. Csakhogy Gannon a fejébe vette, hogy rábírja a mindig hűvös és profin viselkedő nőt érzelmei kimutatására, még ha ezzel az őrületbe is kergeti őt.

Paige mindenáron megpróbálja elkerülni, hogy bármilyen viszonyba keveredjen Gannonnal, de vajon képes lesz ellenállni a férfi perzselő, mogyoróbarna tekintetének, erős, védelmező karjának és annak a bizonyos szexi szerszámtartó övnek?

Az Amire mindig is vágytunk az Amit a hurrikán meghagyott testvérkötete, és legalább ugyanannyira vicces, romantikus és pikáns.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Oldalszám: 472

ISBN: 978-615-664-476-3

Lucy Score könyvei közül eddig a Knockemout - sorozatot olvastam, ami nagyon tetszett. A másik, amit olvastam, a Karácsonyra állni fog! kevésbé nyerte el a tetszésem, főleg a sok trágár szó miatt. A cselekmény abban is érdekes és szórakoztató volt. Mivel ebben a könyvben is hasonló a történet, hasonló karakterekkel, ezért úgy gondoltam, hogy ezt is elolvasom. Sajnos ebben is van csúnya beszéd, és ez nagyon kiábrándító. Bár azt el kell ismernem, hogy lényegesen kevesebb, mint a Karácsonyra állni fog! című regényben. Legalább a szerelmi vallomáskor mellőzhette volna az írónő. Azzal így beszélni, akit szeretünk kifejezetten tiszteletlenség. Egyéb esetben – munka közben, vagy amikor mérgesek a férfiak – előfordul, hogy kicsúszik egy-egy trágár kifejezés, az néha belefér egymás között. Ha erre jobban ügyelt volna a szerző, és kicsit kifinomultabban, részletesebben kidolgozza a fejezeteket (volt egy-két rész, ami igényelte volna a téma alaposabb kifejtését), akkor simán megérdemelte volna a maximális pontszámot.

A nagy, izmos, jóképű, morgós pasi, és az erős, talpraesett főhősnő párosa többnyire bejön. Most is. Maga a téma aranyos: két ember egymásra találása, amikor nehéz helyzetű családoknak segítenek, újjáépítik az otthonukat. Az írónő humora nagyon jól érződik a történeten, ráadásul az izgalomról is gondoskodott, miközben mélyebb témákat is érintett. Sok jó ember és megható történet van a regényben. Mindez nagyon tetszett. A cselekmény lendületes, és az események sodrása magával ragadja az olvasót. A szöveg könnyed, és gördülékeny. Ez a regény egy kedves és tartalmas olvasmány.

Paige St. James fagyos hatékonysággal dolgozott egy tévécsatornánál. A csatorna vezetői azt várták a nőtől, hogy találja meg Gannon King gyenge pontját, bosszantsa fel, és örökítse meg. Felkavart érzelmeket akartak. Paige egyedül ezt a műsort (Az építés királyai) tudta elviselni, mert ezzel segítettek az embereken. Már a regény első fejezetében megtudhat az olvasó néhány dolgot a tévécsatornák működéséről, és szórakozhat a két főszereplő incselkedésén. A finom csipkelődés kifejezetten aranyosra sikerült.

Gannon King nagy termetű, izmos, jóképű, erős férfi. Paige és Ő imádták bosszantani egymást. Gannon a famegmunkálás mestere volt, építészként dolgozott a valóságshow-ban. Szenvedélyes, makacs személyiség. Cat King, Gannon tehetséges és vonzó ikertestvére mesterien manipulálta a férfiakat. Ő és Paige jó barátnők voltak.

Paige-nek a jólelkű emberek tették fontossá a munkáját. Bátor, sebezhető és győztes emberek sikertörténetét mesélte el. Már az évad harmadik házát újították fel, amikor Gannon a saját fülével hallotta, ahogy Paige az ő pártjára állt valamiben, és rájött, hogy nem ez volt az első alkalom, amikor kiállt mellettük.

„Szeretem, amikor felhúzod magad. Akkor elhiszem, hogy érdekel a körülötted lévő világ.”

Gannonnak tetszett Paige, már az elején észrevette, hogy mennyire gyönyörű a nő. Ahogy az is feltűnt neki, hogy rengeteget dolgozott, és összetartotta a csapatot.

Egy baleset során kiderült, hogy Gannon nagyon figyelmes, gondoskodó és oltalmazó. Gondoskodott a sebesült nőről, segített neki és vigyázott rá.

„Őszinte, valódi érzelmeket táplált iránta, és mindketten megérdemelték, hogy felfedezzék, milyenek lennének együtt.”

Sok mindenen mentek keresztül. Ők olyan karakterek, akiknek az olvasó tiszta szívvel drukkol.

Cat tudta, hogy a testvére és Paige éreznek valamit egymás iránt.

„Csak azért, mert valami nem a terv szerint alakul, még nem biztos, hogy katasztrófa.”

Természetesen ebben a regényben is van negatív, gonosz karakter: Meeghan. Paige lakótársa, Becca viszont szimpatikus. Kifejezetten tetszett, hogy próbált segíteni Gannonnak, és támogatta a barátnőjét. Paige a munkája miatt az anyja és a húga állandó céltáblája volt. Meeghan és a csatorna vezetői aljas módon viselkedtek. Egy ideig úgy tűnt, hogy egy félreértés miatt Gannon és közte véget ér a kapcsolat. Szóval összecsaptak a hullámok a feje felett. Gyomorforgató volt, ahogy a csatorna vezetői mozgatták a szálakat. Paige tudta, hogy nem lenne szabad magára vennie az anyja állandó kritikáit, és azt, hogy a főnökei kihasználják őt a nézettség növelése érdekében, mégis kezdte felemészteni a dolog. Már azon gondolkodott, hogy másik állást keres. Ő és Gannon szerették egymást, bár ezt egyedül a férfi ismerte be. Elszomorító volt, hogy csak a férfi volt hajlandó küzdeni a kapcsolatukért, Paige pedig hagyta, hogy megfosszák attól, amit akart. Nem volt hajlandó kiállni magáért. Megnehezítette a dolgát, hogy még nem tudta kezelni azt, ahogy a munkahelyén viszonyultak hozzá. Tudta, hogy változtatni kell a dolgokon, csak félt, hogy felborulnak a tervei. Attól tartott, hogy a magánélete miatt (és azért, mert nőnek született) nem tudja megvalósítani az álmát. A munkahelyi problémáival sokan tudunk azonosulni.

„Létezik a kettős mérce, sőt, némelyik annyira tudat alatti, hogy észre sem vesszük, hogy aszerint viselkedünk, amíg valaki rá nem mutat. Ha szar napom van, vagy ha nagyon koncentrálok, biztos lesz egy srác, aki azt hiszi, rendben van, ha azt mondja, hogy mosolyogjak inkább.”

Paige és Gannon segítettek egymásnak fejlődni. Ahogy a félreértés után egy alkalommal hosszasan beszélgettek, a nyílt, világos kommunikáció mellett döntöttek. Átmenetileg (legalábbis a férfi tervei szerint) barátokként újra találkozgatni kezdtek.

Aranyos volt az a rész, amikor Paige Gannonnal és a férfi nagymamájával vacsorázott. Sajnos nem volt részletesen kidolgozva, pedig nagyon sok lehetőség volt benne. Ugyanis nyilvánvaló volt, hogy nagyon fontos a férfinak a nagymamája.

„Túl sok minden kavargott bennük, és érdemes volt ragaszkodni ehhez a kapcsolathoz.”

Tetszett, hogy végül Paige kiállt magáért, és végre belátta, hogy a férfi igazán szereti és továbbra is támogatni fogja őt a tervei megvalósításában, a munkájában. És azok a nagy romantikus gesztusok! Hűha! Nincs még egy ilyen kitartó, védelmező és romantikus férfi a világon (bár szerintem titokban sokan reménykedünk benne, hogy létezik). Gannon egy igazán jó ember és megbízható társ.

Szerintem ez egy nagyon szórakoztató romantikus történet, szerethető karakterekkel, érdekes témákkal, és nagyon jó humorral. Nagyon élveztem az olvasását.

Ana könyvajánlói - Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Fülszöveg:

„A világ megváltoztatható? Igen! Van megoldás!”

„Valóban paradigmaváltás küszöbén, egy új világszemlélet kezdetén vagyunk? Mi lenne, ha a világ tényleg megváltozna? Képzeljenek el egy olyan világot, ahol a jótett már nem is olyan nagy dolog. Ahol bárki odaadhatja a drága irhakabátját egy csavargónak, egy másik meg a kocsiját egy rászorulónak. Ahol az erőszak és a gyilkosság annyira megritkul, hogy a rendőröknek alig akad dolguk. Ahol egyetlen kisfiú ötlete az egész világot megváltoztathatja…

Egy kaliforniai iskolában nem mindennapi feladatot kapnak a gyerekek új tanáruktól. Váltsák meg a világot, vagy legalábbis álljanak elő valamivel, ami jobbá tehetné azt. A diákok többsége értelmetlennek találja a feladatot, a tizenegy éves Trevor azonban nagyon is komolyan veszi, és példátlan eltökéltséggel nekilát, hogy megvalósítsa, amit eltervezett…

Elgondolása pofonegyszerű: tégy jót három emberrel, és ahelyett hogy viszonzást várnál tőlük, kérd meg őket, adják tovább másik három valakinek. A kis Trevor szerint, ha mindenki átveszi az „add tovább” elvet, akkor előbb-utóbb a Föld minden emberéhez el kell, hogy jusson a segítségnyújtás.

Miközben a regényből megtudhatjuk, hogyan működik a kisfiú ötlete a saját életében és környezetében, az író kiválóan rávilágít arra, hogy manapság mennyire inkább a saját önző érdekeinkkel vagyunk elfoglalva, pedig mindnyájunkban ott van a jóság, a segítségnyújtás lehetősége.”

A regényből film is készült nagyszerű színészekkel, „A jövő kezdete” címmel.

Kiadó: Lazi

A mű eredeti címe: Pay It Forward

Kiadás éve: 2012

Fordította: Béresi Csilla

Oldalszám: 296

ISBN: 9789632671710

Előbb a filmet láttam, és nagyon tetszett. Sajnos a könyvet nem könnyű beszerezni. Sok könyvesboltban és antikváriumban kerestem, míg végül egy antikváriumban találtam rá.

Szívfájdító és nagyon szép történet, a nyelvtani hibák ellenére is. A téma nagyon jó. A kivitelezés lehetett volna jobb is. A rövid kis fejezetek más-más ember nézőpontját mutatják be. Nem mindig egyértelmű, hogy annak, akiről az adott fejezet szól, milyen szerepe van a történetben. A tartalma mély és elgondolkodtató. Ahogy számítani lehetett rá, a könyv sokkal jobb volt, mint a film. Szerintem többet adott. Talán, ha nem tértek volna el olyan sokban a könyvtől, akkor az is erősebben visszaadta volna azt a hangulatot, azt a reményt keltő eszmét, amiről szól. A történet jól szemlélteti, hogy bárki elkezdhet egy jó dolgot, akár egészen kicsiben is. Trevor fiatal, tapasztalatlan és talán túl optimista volt, és elhatározta, hogy élhetővé, otthonossá, jobbá teszi a világot. Inspirálta az embereket. Eleinte úgy tűnt, hogy a módszer kudarcra van ítélve. Azután valami megváltozott. Végül jóval túlnőtte a kezdeti szűk környezetét.

Az egész azzal kezdődött, hogy egy tanár, Reuben St. Clair a kaliforniai Atascaderóba költözött, és az új munkahelyén társadalomismeret órán szorgalmi feladatot adott a diákoknak. A feladat az volt, hogy gondolkodjanak egy ötleten, ami megváltoztatja a világot.

„Hamar hozzászokunk a változáshoz, még ha fennen hangoztatjuk is, hogy nem így van. Különben is, mindenki örül a változásnak, ha jobbra fordulnak a dolgok. A múltra meg senki nem szeret gondolni, ha ez a múlt csúnya, a jelenben viszont minden jól megy.”

A tanár úr negyvennégy éves, fekete, háborús veterán, jó iskolákkal. Súlyosan megsebesült Vietnámban. Adott az ápolt megjelenésére.

Trevor koraérett tizenkét éves fiú, aki az alkoholista anyjával él. Ennek ellenére kedves, őszinte gyerek. Nagyon megkedvelte Mr. St. Clair-t. A fiúnak fontos volt a tanár véleménye. Az volt a terve, hogy jót tesz három emberrel, és arra kéri őket, hogy adják tovább fejenként három másiknak. Az a kilenc ember is adja tovább fejenként három másiknak, és így tovább. A Jerry nevű drogos hajléktalannal nem úgy sült el a dolog, ahogy tervezte. De nem adta fel a tervét. Azt gondolta, hogy az anyja és Mr. St. Clair tetszenek egymásnak. Biztos volt abban, hogy a tanár jól bánna az anyjával. Szerette volna összehozni őket. A harmadik, akivel a tervei alapján foglalkozni kezdett, egy idős hölgy volt, Mrs. Greenberg. Elkezdte gondozni az öregasszony kertjét. Az özvegyasszonynak Trevor egy igazi csoda volt.

„Ez a csoda rámosolygott és átitatta, ő pedig visszamosolygott rá.”

A kedves idős asszonynak tetszett a kisfiú ötlete, és tovább akarta adni a segítséget. Viszont a férje halála óta megromlott az egészsége, és hamarosan eltávozott. Akkor még nem tudhatták, hogy az asszony a halála előtt gondoskodott a segítség továbbadásáról.

Trevor nem azért tett erőfeszítéseket, hogy jó jegyet kapjon. Azt akarta, hogy sikerüljön.

„Tényleg azt szerettem volna, ha jobb lesz a világ.”

Reuben azért zárkózott el Arlene elől, mert félt, hogy a sérülései miatt visszataszítónak találja. Arlene pedig azért viselkedett ugyanúgy, mert azt gondolta, hogy Reuben butának tartja. A nő azért nyitott a férfi felé, mert magányos volt, hiányzott neki a közelség. A férfinak szinte ismerős, kellemes érzés volt, amikor a nő mérgesen jelent meg nála. Ezzel a reakcióval legalább tudott kezdeni valamit. Pedig mindketten vágytak a másikra. Reuben már szinte „berendezkedett” a magányra, és most azt vette észre, hogy kell neki a társaság. Amikor kevesebbet találkoztak, akkor szembesültek azzal, hogy mennyire szükségük van egymásra. Olyankor egyre erősebben érezték a másik hiányát, és azt, hogy mennyire jól estek azok az apró, hétköznapi gesztusok, amiket a másiktól kaptak. Reuben előbb vette észre, hogy szerelmes, mint Arlene. A korábban csendesnek és nyugodtnak hitt magánya most már zavaróvá, nyomasztóvá vált. Ebből tudta, hogy mennyire fontossá vált számára a nő.

„Adjon az idejéből vagy az együttérzéséből. Pénze sok embernek van, effélékből annál kevesebbnek.”

Trevor és Reuben nagyon jól megértették egymást. A fiú könnyen eltudta képzelni, hogy apjaként tekint Reuben-re. A férfi is atyai szeretettel tekintett a gyerekre.

Arlene és Reuben sok időt töltöttek egymással. Otthonos, jóleső melegség járta át őket, amikor együtt voltak. Egy októberi napig minden rendben volt. Akkor Trevor apja visszatért. Nem értettem Arlene viselkedését. Miért nem küldte el Ricky-t? Miért nem becsülte meg jobban a kapcsolatát Reuben-nel? Miért nem volt tekintettel Trevor igényeire?

„Akinek nincs meg a magához való esze, az újra meg újra ugyanazokat a köröket rója, és közben más eredményt vár.”

Hónapok teltek el, mire Arlene észhez tért, és kitette azt a férget. Trevor pedig arra kérte Reuben-t, hogy adjon az anyjának még egy esélyt. A férfi úgy érezte, hogy nem megy ez neki. Nehéz időszak volt ez, mindannyiuknak. Arlene esetében később jelent meg a felismerés. Csak most kezdte el igazán érezni, amit már korábban is tudott. Reuben jóval kedvesebb, figyelmesebb, és több annál, mint azok a fickók, akikkel korábban dolga volt. Most ismét rajta volt a sor, hogy közeledni kezdjen Reuben-hez. Tudta, hogy tennie kell valamit, hogy visszanyerje a férfit. Mindketten szerettek volna elmondani valamit a másiknak. A történtek miatt ez nagyon nehéz volt.

Később Trevor egy újságírótól tudta meg, hogy az ötlete mégis működik. Sőt! Mozgalommá vált.

„A legnehezebb az egészben, hogy higgyünk az emberekben. Ez az, amin korábban mindenki elbukott.”

Arlene már egy éve nem ivott. Trevor bekerült egy országos műsorba. Beindultak a dolgok. Arlene és Reuben újra közel kerültek egymáshoz.

A Vietnám-emlékhely meglátogatása nagyon megható volt. Ott és akkor talán még nagyobb jelentőséget kapott a múlt, a jelen és a jövő. Ha nem úgy történtek volna a dolgok a múltban, ahogy történtek, akkor három ember életéből is kimaradt volna egy fontos találkozás. Ha Reuben nem sérült volna meg Vietnámban, akkor talán soha sem ismerte volna meg Arlene-t és Trevor-t. Egyszerre volt szomorú és boldog pillanat. Eldöntötték, hogy mit kezdenek az érzéseikkel, és vállalták a kapcsolatukat. A félreértéseiken, bizonytalanságaikon, és félelmeiken keresztül eljutottak egymáshoz. És ez is rávilágít Trevor „add tovább” elvére. Az a legigazibb, legnagyobb segítség, amikor nehéz, amikor kockáztatsz. Szerintem mindhárman tanultak egymástól. A kapcsolatuk formálta őket. Arlene, Trevor és Reuben egy családként álltak ott. Rövid ideig végre újra boldogok voltak.

„Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket, noha magam sem nagyon hiszek ebben. Kérdés, mennyi idő. Gondolom, egy örökkévalóság.”

„Igen, ez a mi világunk. Az egyetlen, amelyben részünk lehet. Amelyben átkozottul nehéz élni. Hogyne érdekelne hát minket, hogyan élünk?”

Az elbűvölő és szeretetre méltó fiú akkor is segíteni próbált, amikor halálos támadás érte. A halála utáni napon lett volna tizennégy éves. Megölték egy értelmetlen utcai verekedés során. Azonban az emléke, és az, amit kitalált, megmaradt. Reuben pedig felhívta arra az emberek figyelmét, hogy ha Trevor esete megérintette őket, akkor akár „tovább is adhatják”, amit tőle kaptak.

„Ne kérdezzék tőlem, más kiveszi-e a részét ebből az egészből, hogy továbbadja-e. A kérdés az, önök maguk hajlandók-e erre?”

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Félig üres (Egyszer szedhetsz rá 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Trina Petrov házasságát eleve rövid életűre tervezték. Azonban egy tragédia következtében a gyönyörű, érzékeny nő egyik napról a másikra a világ egyik leggazdagabb özvegyévé válik. Hogy valamelyest kiheverje a megrázkódtatást, Olaszországba utazik. Megfogadja magának, hogy amíg ott van a világ egyik legromantikusabb városában, nem szeret bele senkibe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazafelé úton sem rabolhatják el a szívét.

A countryénekes sztár, Wade Thomas legutóbbi turnéja után egy hotelszobában pihen. A férfi nem tudja úgy kitenni a lábát az utcára, hogy ne rohamozza meg legalább egy rajongója, ezért kifejezetten üdítőnek találja, mikor a szálloda bárpultjánál mellette ülő, csinos nő a nevét meghallva értetlenül azt kérdezi tőle: „Talán ismernem kéne magát?”

Miközben egyre közelebbről megismerkednek, Trina megtudja, hogy néhai férje egészen más körülmények között halt meg, mint ahogyan azt mindenki gondolta. A nő veszélybe kerül, Wade azonban hallani sem akar arról, hogy szem elől veszítse őt. Fokról fokra közelebb kerülnek egymáshoz és a veszélyhez, és már mindketten tudják: ha életben maradnak, a szerelem fogja elsodorni őket.”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Half Empty

Kiadás éve: 2024

Fordította: Fazekas Eszter

Oldalszám: 383

ISBN 978-615-5781-92-6

Az előző kötet szálait szövi tovább az írónő. Felidézte benne az első kötet eseményeit is. Szinte minden van benne: barátság, titkok, gyilkosság, nyomozás, gyengéd vonzalom, évődés, szerelem és érzékiség. Gyakorlatilag ugyanaz a fenyegetettség és kockázat van, mint az első részben. A romantikus szálat tekintve ebben Trina kerül a középpontba.

Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Az első részben sem finomkodtak a bűnözők, viszont ebben volt néhány kifejezetten durva rész. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Ebből a regényből is hiányoltam a kicsit részletesebb leírásokat. Szépen felépített történet, bár lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató könyv.

Trina Petrov több nyelven beszélt, és egyedül utazgatott. Már majdnem egy éve özvegy volt. Wade Thomas egy kis nyugalomra vágyott. Trina és ő egy szálloda bárjában találkoztak. A nőnek fogalma sem volt arról, hogy a férfi egy híres countryénekes. Trina nem sietett haza találkozni a barátnőivel. A férfi segített neki késleltetni a hazaérkezést. Sokat beszélgettek. Wade egész idő alatt kedves és tisztelettudó volt vele.

Az nagyon fura és megdöbbentő volt, amikor Trina után mentek a barátnői. Avery – ha ez lehetséges – ebben a kötetben még idegesítőbb volt. Értem én, hogy vigyázni akartak Trinára, de ez kicsit túlzás. Amikor Trinának összetört a mobilja, és egy üzletben kicseréltette, akkor kiderült, hogy nyomkövető volt rajta. Csodálkoztam azon, hogy egyik nőnek sem volt gyanús, egyik sem foglalkozott vele.

Amikor Avery-t támadás érte, akkor Wade elkísérte hozzá Trinát, és próbált segíteni. A baráti társaság (az ügyvédnő, a volt nyomozó, Kalifornia állam korábbi first ladyje, a híres énekes, és persze a testőrök) megszervezte, hogy mindig legyen valaki Avery mellett a kórházban, és valaki mindig kövesse Trinát. Természetesen Wade sem mozdult Trina mellől. Viszonylag gyorsan egymásba szerettek. Wade egyszerre volt barát, szerető és támasz.

Az Avery-t ért támadással szinte egy időben betörtek Trina házába, és felforgatták Fjodor irodáját. Úgy tűnt, hogy az esetek közt van összefüggés. A nyomok hiánya arra utalt, hogy valaki „takarítókat” bérelt, ezért gyanússá vált Trina néhai férjének a halála. Reed-ék arra gyanakodtak, hogy megölték. Minden arra utalt, hogy Fjodor apja állt a bűncselekmények mögött, és tudták, hogy nehéz dolguk lesz, mert nem hagy tanúkat és nyomokat. Reed éles eszének, jó megfigyelő képességének és nyomozói múltjának nagy hasznát vették a nyomozásban.

Már javában benne voltak az események sűrűjében, amikor az eszükbe jutott, hogy korábban meghackelte valaki Trina telefonját.

Elég sok különös dolog történt, és senki sem gondolta, hogy ezek csak véletlen egybeesések. A regény végén minden kérdésre választ kaptak, és az ellenségük elbukott. A párok (Trina és Wade, Lori és Reed) végre nyugodtan tervezgethették a közös jövőjüket.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Egyszer szedhetsz rá (Egyszer szedhetsz rá 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Rejtély, intrika, hamis házasságok és igaz szerelem – a New York Times bestsellerszerzőjének új regénye újonnan született barátságról és a második esélyről.

Lori Cumberland, a kissé cinikus válóperes ügyvéd már megtanulta: a szerelem sokba fáj, de a válás százszor többe. Nem akarja megismételni ugyanazt a hibát, ezért inkább a munkába temetkezik: gazdag és híres ügyfelei számára készít házassági szerződéseket, majd intézi a válásukat. Mikor néhány nemrég elvált ügyfelével együtt hajóútra indul a Földközi-tengeren, egyetlen célja van: amellett, hogy a hölgyek lelkét ápolja, szórakozni akar, élvezni a ragyogó napsütést és a szép, mediterrán városokat.

Reed Barlow megtalálta a helyét magánnyomozóként: ismeri a törvényt és azt is tudja, hogyan kerülje el – épp csak egy hajszállal – a megszegését. Hideg fejjel, érzelemmentesen végzi el a munkákat, melyekkel megbízzák… egészen addig, míg nem találkozik Lorival. Elbűvölő mosolyával és pimaszságával sikerül rést ütnie a nő páncélján – és ahhoz, hogy teljesíteni tudja a megbízását, pont erre van szüksége.

Reedet nem zavarná, hogy a nyomozás során etikátlan módszerekhez nyúl, de hamarosan azon kapja magát, hogy, bár csak egy futó viszonyt tervezett, a dolgok kicsúsztak a kezéből: eljutott arra a pontra, ahol, ha színt vall, elveszíti a nőt. Ki tud-e keveredni a csapdából, melybe saját titkolózása vezette, vagy örökre elveszíti az esélyt a boldogságra?”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Fool Me Once

Fordította: Fazekas Eszter

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 368

ISBN: 978-615-5781-91-9

Elég sok dolgot belesűrített az írónő. Volt szórakozás, üzlet, manipuláció, kockázatok, rablás, intrika, fenyegetés, emberrablás, titkok, szenvedélyes kapcsolat… Szerencsére ez nem volt zavaró. Nem kiemelkedő mű, viszont szórakoztató. Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Vannak benne olyan szereplők, akiket könnyű megkedvelni. A karakterek időnként hibáznak, néha kifejezetten bosszantóak, és ettől lesznek valóságosak. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Volt olyan történetszál, ami lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyv.

Az Alliance házasságközvetítő cég rövid távúra tervezett „elrendezett házasságokra” specializálódott. Lori az ügyfeleiket képviselte, bár a munkája túlmutatott egy válóperes ügyvéd feladatain. Maga is túl volt egy váláson. Nehéz volt kapcsolatot kezdenie valakivel, hogy ne lássa a végét. Úgy gondolta, hogy többé nem megy férjhez.

Az Alliance Samantha Harrison cége. Amikor az egyik ügyfelének, Trinának a férje, Fjodor Petrov öngyilkos lett, Sam és Lori úgy döntött, hogy összehívnak egy támogató csapatot, és elviszik valahová az özvegyet. Mivel az elhunyt apja Trinát vádolta Fjodor haláláért, és meg akarta kaparintani az örökséget, ezért Sam úgy döntött, hogy szüksége lesz védelemre. Azt senki sem sejtette, hogy Trina anyósa a halála előtt mindenre gondolt, mindenről gondoskodott.

A négy nő nem azért hajókázott a Földközi-tengeren, hogy elszökjenek a problémáik elől, hanem azért, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni és összeszedjék magukat. Lorinak az volt a feladata, hogy az ügyfelei lelkét ápolja. Egy Reed nevű férfi időnként elvonta a figyelmét. A lányok megpróbálták rávenni Lorit arra, hogy lazítson és élvezze az utazást.

Reed magánnyomozó (nyugalmazott rendőr), és egy megbízás miatt van a hajón. Lori biztos volt benne, hogy a férfi forgat valamit a fejében. Azt nem is sejthette, hogy Reed az egyik volt férjjel kapcsolatban nyomoz. És nem ő volt az egyetlen, aki figyelte őket. Reed aggódott a csapatért. Vigyázott a nőkre. Lori és közte működött a kémia. Egyhetes futó kalandnak indult a kapcsolatuk. Aranyosak voltak együtt, még akkor is, amikor elég sor zűr alakult ki körülöttük. A kapcsolatuk a hajókirándulás után is folytatódott. Reed minél többet tudott meg Loriról és a gazdag barátairól, annál inkább a szívén viselte a sorsukat. Sokat gyötörte a lelkiismerete. Pláne azután, hogy egyre jobban elkezdett kötődni Lorihoz. Bár Reed a munkája miatt a szürke zónában mozgott, nyilvánvaló volt, hogy jó ember. Már nem azon gondolkodott, hogyan tudná megfogni Shannon volt férjét, hanem azon, hogy hogyan tudná megvédeni a nőket és megőrizni a titkaikat. Nagyobb veszélyben voltak, mint hitték. Hamar rájött, hogy Lori túl sok ember terhét cipeli. Amikor színt vallott, akkor Lori nagyon kiborult. Azt hitte, hogy minden megrendezett volt. Nem tudhatta, hogy csak kezdetben volt így. A férfi félt attól, hogy meggyűlöli őt, és próbált mindent elmondani és elmagyarázni. Az egész helyzet szappanoperába illő volt. Ha ez nem lett volna elég, adódott még más bonyodalom is.

Reed mindent megtett azért, hogy a nő megbocsásson neki, és adjon egy második esélyt. Jó ötlet volt beleszőni a történetbe Reed nővérét és Lori öccsét. Kár, hogy nem volt jobban kidolgozva ez a szál. Volt a regényben néhány jó leírás. Mégis, tekintve a sok helyszínt és szereplőt, szerintem bőven lehetett volna benne több is.

Aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Lori és Reed jövőjébe.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.