Ana könyvajánlói - Erich Fromm: A szeretet művészete

Fülszöveg:

„Művészet-e a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, „beleesik”? Ez a könyvecske – noha az emberek többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja – az előbbi feltevésen alapul: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget, a magányt legyőzzük, leküzdjük.”

Kiadó: Háttér (a Helikon Kiadó 1984-es kiadása alapján)

Kiadás éve: 1993

Fordította: Várady Szabolcs

Oldalszám: 182

ISBN: 963 9365 05 X

Elgondolkodtató olvasmány. Rövid és lényegretörő. Fontos dolgokról szól, és néhol kissé olyan, mint egy tananyag. Azt gondolom, hogy a pszichológiai ismeretekhez hasznos alap ez a könyv. Néhány résznél úgy éreztem, hogy egy kicsit túlmagyarázta a dolgot. Azzal pedig nem értek egyet, hogy a művészethez mindenképpen műértőnek kell lenni. Többnyire azonban jók a meglátásai. A szerző sok szemszögből közelítette meg a témát. Szót ejtett korszakokról, kultúrákról, a szeretet jelentéséről, az elkülönültség élményéről, polaritásról…

„… az érett szeretet olyan egyesülés, amelynek során az ember megőrzi integritását, egyéniségét.”

A szeretet magában foglalja a törődést, a felelősséget, a tiszteletet és az ismeretet. Lehetővé teszi, hogy az egyén legyőzze az elszigeteltséget és elkülönültség érzését, ugyanakkor azonos maradjon önmagával.

A szerző szót ejtett a lélektannak, mint tudománynak a korlátairól, következményeiről. A magatartásunk függ az érettségünktől. Az érett ember szeretete, szerelme a másik ember létezésének és boldogságának szeretete.

Finoman rávilágított Freud tévedésére. A nemi erkölcsök és szokások sokat változtak, ezért ami igaz volt az 1900-as évek táján, az már nem az napjainkban.

Meglehetősen sok a bibliai szimbolizmus az érvelésében.

„Ha szeretem a felebarátomat, valamennyi felebarátomat szeretem; ha szeretem a gyerekemet, valamennyi gyerekemet szeretem; sőt, tovább megyek: szeretek minden gyereket, mindazokat, akik rászorulnak a segítségemre.”

A szerelem viszont természeténél fogva kizárólagos, nem úgy, mint a felebaráti és az anyai szeretet. Vágyódás az egybeolvadásra, az egyesülésre egyetlen másik személlyel.

„Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés – az döntés, ítélet és ígéret.”

A szeretet tevékeny törekvés a szeretet személy fejlődésére és boldogságára.

A második fejezet vége nekem már egy picit unalmas volt.

A harmadik fejezetben a szerző kifejtette a kapitalizmust; a huszadik századi elidegenedett, piacközpontú személyiség tapasztalatait; a szeretet patológiáját.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az emberek gyakran hiszik azt tévesen, hogy a szeretet konfliktushiányt jelent.

A negyedik fejezetben a szeretet művészetének gyakorlatával foglalkozott. Nem adott „használati utasítást”, nem tanított. Állást foglalt benne. „A további lépéseket a cél felé már csak önállóan lehet gyakorolni…” Műve átfogó tudáson alapul.

„…. a szeretet az egyetlen észszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére…”

Sárközi Erika Nilla – Aki ​dzsinnekkel játszik (Hat kártya sorozat 1.)

Fülszöveg:

„Alkut kötnél egy dzsinnel, ha az életed lenne a tét?

Kasia leleményes alkudozó, aki nem riad vissza a varázslattól izzó, koppenhágai éjszakától sem. Különleges kártyapaklijával megbízásokat teljesít: bárkit és bármit képes megtalálni a megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe. Hisz a mágiának mindig ára van… Ezt Kasia is fájdalmasan tapasztalja a saját bőrén, amikor a varázsereje szeszélyessé válik, és még a pakliját is ellopják. Ezek nélkül ő is vérző préda egy ragadozókkal teli világban.

Ráadásul egy dzsinn érkezik Koppenhágába, aki Kasiánál is ravaszabb alkudozó, és a lányt keresi. A dzsinn mindig megszerzi, amit akar, ezúttal pedig a kártyákra fáj a foga. Ám azok eltűnése fellobbantja közöttük az amúgy is ellenséges lángokat.

Kasiának biztonság és válaszok kellenek, a dzsinnek pedig a pakli. Többet is kaphatnának egymástól, mint amire vágynak, de ehhez össze kell dolgozniuk egy pattanásig feszült helyzetben.

Sötét alkuk.

Végzetes árulások.

Élet-halál harc a nagyvadak között.

Kasia és a dzsinn találkozásával egy kegyetlen játszma veszi kezdetét, amiben semmilyen ár sem túl nagy – de lehet-e egyáltalán győztese ennek a harcnak?”

Megjelent: 2026. június

Kiadta: Skarlát kiadó

Borítóterv: Hannah Sternjakob Design

Belső grafika: Vörös Zsófia

Oldalszám: 412 (puhatáblás, élfestett kiadás)

ISBN: 978-615-6781-08-6

Felnőtt tartalom! A könyv 18 éves kortól ajánlott!

A molyon található egy 21 oldalas beleolvasó: https://assets.moly.hu/beleolvaso/sarkozi-erika-aki-dzsinnekkel-jatszik-beleolvaso.pdf?1778285078

Hogy mit tudhatunk a szerzőről?

Sárközi Erika Nilla az írásba tiniként szeretett bele, kedvencei azóta is a romantikus, humoros alkotások és a misztikum. Történeteivel szórakoztatni szeretne, ámulatba ejteni, menedéket nyújtani. 

Svédországban él, két kisfiú édesanyja, érdekli a lakberendezés és a házfelújítós tartalmak. 

A regényeket jobban kedveli a novelláknál: a titkokkal fűszerezett Carpe Noctem 2024-ben jelent meg, egyelőre még csak ebook-ban. 

Én is a könyv: 

Úgy érzem, mintha már ezer éve ismerném Sárközi Erikát, azaz Nillát. Közel tíz éve annak, hogy elnevezett könyvszörnynek, mivel akkoriban tényleg faltam a köteteket – pont úgy, mint Sütiszörny a különböző sütiket a Szezám utcában. Többször ért az a megtiszteltetés, hogy olvashattam az írásait, és valóságos rajongója lettem. A történeteinek ugyanis van egy olyan varázslatos képessége, hogy képesek kizökkenteni az aktuális olvasói válságomból.

Sajnos egy ideje egyéb okok miatt újfent kissé akadozik nálam az olvasás, de a könyvek szeretete örök. Ezért is örültem annyira, amikor tavaly jött a hír, hogy megjelenik a Hat kártya sorozat első része, az Aki dzsinnekkel játszik. Volt szerencsém olvasni még nyers verzióban, és már akkor szerelem volt első olvasásra. Azóta rengeteg finomítás, módosítás történt, én pedig kíváncsian vártam, végül mit hoz ki a történetből az írónő.

Imádom a történetmesélés gördülékenységét, a cselekményszálak felépítettségét és a szereplők kidolgozottságát. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő karakterek is megkapják a megfelelő bemutatást, így garantált, hogy az olvasó emlékezni fog rájuk fejezetekkel később is.

Amit nem szeretek, az a függővég, de ez ugye várható volt egy könyvsorozat első részénél, úgyhogy erre több szót nem is vesztegetek, csak erősen reménykedem, hogy még azelőtt jön a folytatás, mielőtt akkora lyuk keletkezne az oldalamon, mint a Mariana-árok.

Nillának sikerült egy erős, határozott és független női főszereplőt megalkotnia, akinek bizalmi problémái vannak. Kasiának minden oka megvan rá, hogy kételkedjen a körülötte élőkben, hiszen már kislányként azt sulykolta bele a keresztapja, hogy nem bízhat senkiben, csak önmagában és a mágiájában. Ám úgy hozza a helyzet, hogy kénytelen együttműködni – mi több, alkut kötni – egy dzsinnel, hogy visszaszerezze amit elloptak tőle, és élve kerüljön ki egy soktényezős játszmából, ami mögött olyan személyek húzódnak meg, akikre nem is számítana. Kasiánál már csak Ace, a dzsinn „örül” jobban ennek az együttműködésnek. A kettejük közötti feszültség szinte az első találkozásuktól tapintható, és lapról lapra csak növekszik. Macska-egér játékot játszanak, kerülgetik egymást, ugyanakkor mindketten tudatosan visszafogják magukat – harcolnak önmagukkal és egymással, míg végül eljön az idő, amikor már egymásért is. Ez már néha őrjítő volt számomra, pláne, ha azt nézzük, milyen perzselő álmai voltak Kasiának, amiket az egyezség miatti kötelék miatt Ace is ugyanúgy látott és átélt.

Ám ahogy azt már többször megállapítottam, Nilla különösen találékony tud lenni, és nem csak a szereplői kínzásához ért, de az olvasók alapos meggyötrésében is profi. Ugyanis többször is elhúzza az orrunk előtt a mézesmadzagot, fejezetről fejezetre gyötri a szereplőket és az olvasókat egyaránt, alkalmanként ad némi fájdalmat enyhítő balzsamot a léleknek, de épp csak annyit, hogy még többre és többre szomjazzunk. Amikor pedig végre azt érzi az olvasó, hogy „na most már beindulnak közöttük a dolgok”, egy tollvonással keresztülhúzza a számításainkat, és jön a következő megpróbáltatás, majd egyszer csak arra eszmélsz, hogy elfogytak az oldalak, és vége az első résznek.

Imádtam a főszereplők közötti sziporkázó párbeszédeket, a tapintható feszültséget, a zűröktől korántsem mentes közös kalandokat, a kémiát, a perzselő és alkalmanként arcpirító jeleneteket, meg úgy általánosságban mindent. Most azonnal akarom a folytatást!

Nillaaaaa! (Ezt most olyan hangszínben képzeljétek el, mint a Reszkessetek betörőkben, amikor azt üvöltik, hogy Keviiiiin!)

Ana könyvajánlói - Kóda Aja: Fák

Fülszöveg:

„Mit tanítanak nekünk a fák?

Kóda Aja már gyerekkorában felismerte, hogy egy fa több puszta szépségnél. Amikor édesapjától facsemetét kapott ajándékba, megtanulta: éppannyira rá vagyunk utalva a fákra, mint ők miránk. Jelzik az idő múlását, megtisztítják a levegőt, megújítják a földet – a jövőjükért viszont nekünk kell felelősséget vállalnunk.

Kóda Japánt járva földcsuszamlásokat lát, favágókkal és hamuba hulló erdőkkel, friss csemetékkel és ősi, megzabolázhatatlan gyökerekkel találkozik. Útja során felismeri, hogy minden fa – legyen bár cseresznye-, hinoki, ezo luc, juhar vagy ciprus – saját, külön történetet hordoz. Ebben az időtlen, modern klasszikusban Kóda emlékeztet bennünket arra, hogy a fák tükröt tartanak nekünk: megmutatják, kik vagyunk, és mit hagyunk magunk után.”

Kóda Aja (1904–1990) japán író és esszéista, Kóda Rohan író lánya. A Tokiói Egyetemen tanult japán irodalmat. Műveiben központi szerepet játszik a természet, a mindennapi élet és a hagyományos japán kultúra kapcsolata. Több rangos irodalmi díjjal kitüntették, írásai Japánban ma is népszerűek.

Kiadó: Park

Kiadás éve: 2026

Fordította: Vihar Judit

Oldalszám: 192

ISBN: 978-963-633-193-1

Ez a gondolatébresztő prózai kötet, ami eredetileg 1992-ben jelent meg, egy személyes úti beszámoló Japánból. Hosszú évek munkája. Ezalatt az utazás alatt Kóda Aja próbálta megismerni és szívébe zárni azokat a fákat, amikkel „találkozott”. A kötet tizenöt esszét tartalmaz a fákról. Minden rövid fejezet egy-egy fafajtát mutat be a szerző nézőpontján keresztül. Voltak esszék, amik nagyon tetszettek. És voltak, amik kevésbé.

„… valójában semmit sem ismerünk igazán, amíg nem tapasztaljuk meg tavasszal, nyáron, ősszel és télen… Ahhoz, hogy azt állíthassuk, ismerjük őket, minden évszakban többször látnunk kellene őket.”

Körültekintő figyelemmel és lenyűgözően részletgazdagon mutatja be a fákat, a tájat, az érzelmeket, a japán embereket. Bizonyára a remek fordításnak is köszönhető, hogy könnyű követni az írónő útját, átérezni a bemutatott helyek hangulatát. Az egészet belengi a tisztelet és áhítat.

„Megérintett az erdő békéje.”

A cselekmény lényegében egy idős asszony kirándulásának története, és merengés a fákról, az élet folytonosságáról, és a természet tiszteletéről. Már az elején könnyű elképzelni a lenyűgöző látványt nyújtó színüket váltó lombokat, a vörösödő juharleveleket, az őszi tájat.

„A fák nem csupán élőlények, de érző teremtmények is, akárcsak mi magunk.”

A második esszében az írónő mesél a gyermekkoráról, és a növények iránti érdeklődéséről. Nyíltan írt az érzéseiről, az életéről, a lányáról. Később azt is elárulta, hogy úgy tanulta meg megkülönböztetni a fákat, hogy a fák megkülönböztető jegyeit „ruházatként” képzelte el, a kérgüket különféle kimonóstílusokhoz hasonlította. Így sokkal könnyebben jegyezte meg őket.

Udvariasan, kedvesen írt azokról az emberekről, akik segítettek neki, akik megtanítottak neki valamit. Ezzel továbbadta azoknak az embereknek a kedvességét, akikkel találkozott. A történeteivel szép emléket is állított nekik.

Az Abe-hágónál című esszében szinte rajongással írt a juharfák rügyfakadásáról. Örömről, háláról és békéről.

„Egy jó történet, akár az áldás, mindig velünk marad.”

Nagyon szépen bemutatta, hogy a cseresznyevirágzás gyönyörködteti a szemet és a lelket. Többfajta cseresznyevirágról írt részletesen, és a leírásuk alapján elbűvölően szépek lehetnek.

Úgy vélem, hogy jó lenne, ha mindenhol megértenék az emberek, hogy az erdeinket tisztelettel kellene óvnunk.

Ana könyvajánlói - Al Ghaoui Hesna: Félj bátran

Fülszöveg:

„Mi a félelem? Hogyan hozunk félelemből olyan döntéseket, amelyek egyébként nem jellemzők ránk? Miként használja fel a politika, a média a félelmeinket arra, hogy manipuláljon bennünket? Könyvében egyebek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Al Ghaoui Hesna újságíró, aki az elmúlt tizenöt évben több mint húsz országból, köztük számos háborús helyszínről tudósított. Ezeken a küldetéseken megdöbbenve figyelte meg a félelem pszichés és fizikai hatásait, nemcsak a rettegő lakosságon, hanem a katonákon, a többi újságírón – és saját magán is. Elhatározta, utánajár, mi is a félelem valójában. Neves kutatókat keresett fel, hogy megtudja, mi történik az agyban, a testben, amikor félünk, és világhírű szociálpszichológusokat kérdezett arról, hogyan vehetjük észre, ha a félelem alattomosan elkezdi átalakítani a szokásainkat, a viselkedésünket. Kutatta a félelem fiziológiáját, evolúciós szerepét, a traumák természetét és azokat a megközelítéseket, amelyek a félelem feldolgozásában segíthetnek. Al Ghaoui Hesna saját tapasztalatait és a legkiválóbb szakemberek tudását összegzi ebben a személyes hangvételű, izgalmas kötetben, miközben megfejti a félelem és a bátorság titkát.

Al Ghaoui Hesna 1978-ban született magyar édesanyától és szír édesapától. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán jogi diplomát szerzett, majd Budapesten és Tunéziában is arab tanulmányokat folytatott. A Magyar Televízió munkatársaként éveken keresztül tudósított a világ háborús övezeteiből. Riport- és dokumentumfilmjeivel számos díjat nyert.”

Kiadó: Bookline könyvek

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 344

ISBN: 9789633108031

Ennek a könyvnek az olvasásával átfogó képet kaphatunk a félelemről. Megtudhatjuk, hogyan hat ránk a félelem, hogyan használják fel mások a céljaik eléréséhez, és hogyan tudunk cselekedni a félelem ellenére is. Nagyon érdekes, rendkívül informatív könyv. Nagyon tetszett, hogy a szerző személyes tapasztalatait tudományos kutatásokkal ötvözte. Közvetlen, személyes hangvétele és történetei végig fenntartják a figyelmet. Érzékelhető volt rajta Hesna érzékenysége és tájékozottsága. Sok kutatómunka van benne. Olyan technikákat tanulmányozott, amik segíthetnek a félelem leküzdésében. Szerintem reményt keltő a gondolat, hogy az agy bármikor „újrahuzalozható”, és hogy a félelmünket képesek vagyunk a javunkra fordítani. Számos részt kiemeltem és újraolvastam.

„A baj bárhol megtörténhet.”

Ha valaminek meg kell történnie, az valószínűleg elkerülhetetlen. Akár félünk, akár nem. Csak abban bízhatunk, hogy képesek leszünk kezelni a helyzetet. A félelem hátráltathat és hajtóerő is lehet. Az egymás után tett kis lépésekkel szerzett sikerélmények lassan felépítik az önbizalmat, a gyakorlás, rutin pedig megerősíti. Így a félelmetes helyzetek idővel kezelhetőbbnek tűnnek.

A szerző leírta, hogy fenyegetés hatására mi zajlik az idegrendszerben, kitért az evolúciós okokra, az „üss vagy fuss” reakcióra.

Külön dicséret illeti a PTSD (poszttraumás stressz szindróma) széles körben történő bemutatásáért.

Nagyon megrendítő volt a történet az izraeli és palesztin apáról, akiknek a gyermekei az értelmetlen vérontásban haltak meg. Ők a történtek hatására a békemozgalom aktív tagjai lettek. Nem kerültek bele a bosszú ördögi körébe. A szerző ezt a példát hozta fel a poszttraumás növekedés jelenségére. Ahogy minden megváltozott, meghoztak egy döntést. Hinni kezdtek abban, hogy tudnak változtatni. Az volt a lényeg, hogy mindkét fél békét akart. Felül tudtak emelkedni a fájdalmon és a dühön. Sok ember képtelen rá, mert nagyon nehéz megérteni, hogy a düh nem vezet sehová, és a bosszú csak újabb erőszakot szül. Hatalmas belső erőről tesz tanúbizonyságot a két édesapa története. Megpróbálták felhívni a figyelmet arra, hogy az ellenségeskedést és a háborút a politika és a hatalom gerjeszti, az egyszerű emberek mindkét oldalon ugyanolyan családok, akik csak békés, normális életet akarnak.

A szociálpszichológiai kísérletekről szóló történetek is nagyon megrázóak voltak.

Az egyik pozitív gondolat, ami végig kíséri a könyvet, hogy képesek vagyunk változni, fejlődni. Tudatos hozzáállással egy esetleges kudarc esetén is tanulhatunk a szituációból.

„… minden idegszálunkkal arra figyelünk, hogy érezzük talpunkkal a talaj apró részecskéit, érzékeljük, ahogy a bőrünk a ruhánkkal találkozik, az orrunkból ki- és beáramlik a levegő. Hogy érzékeljünk mindent, ami az adott pillanatra koncentrálva a biztonság, a kapcsolódás érzését segíti. És talán épp ez a lényeg. Hogy figyelj. Figyeld az érzéseidet, a félelmet is. Hogy ne ítéld meg, csak fogadd el. És hogy találj egy vágyat, ami erősebb a félelemnél. Ne bánd, hogy félsz! Csak félj bátran!”

Ana könyvajánlói - Fredrik Backman: A barátaim

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A többség észre sem veszi azt a három apró alakot, akik ott ülnek a mólón a világ egyik legismertebb festményén. Azt hiszik, a kép csupán a tengerről mesél. De Louisa, ez a zűrös fiatal lány, aki maga is művész, tudja, hogy nem így van. Teljesen lenyűgözi az alkotás, bár még csak képeslapról ismeri, és eltökéli, hogy kideríti a három titokzatos figura történetét.

Huszonöt évvel korábban egy kikötővárosban egy csapat nehéz sorsú tinédzser rábukkan egy elhagyatott mólóra, amely a menedékükké válik, és szinte az egész nyarat ott töltik. Nevetnek, megosztják egymással a titkaikat, dugicigiznek, hűsölnek a vízben. A barátságuk ad nekik erőt, hogy reggelente fel tudjanak kelni, hogy merjenek álmodni és szeretni. Azután egyikük megfesti élete első képét. A festményt később vagyont érő mesterműként tartják számon.

Egy sor igen különös esemény következtében a híres alkotás Louisa birtokába kerül, és a lány útnak indul, hogy megtudja, hogyan keletkezett, és eldöntse, mihez kezdjen vele. Ám minél többet tud meg a kép szereplőiről, annál nyugtalanabbul várja, mi derülhet még ki. Mert Louisa tapasztalatai szerint a boldog vég, ha van is, nem mindig olyan formát ölt, amilyenre számítunk.

Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak című művével vált ismertté. Most végre új regénnyel jelentkezik, amelynek a főszereplőit olyan erős barátság köti össze, ami évtizedekkel később is képes megváltoztatni egy számukra idegen ember életét.

A barátaim című kötet – amely világszerte robbanásszerű sikert aratott – végleg bebizonyítja, hogy Backman már nem csupán „Svédország nemzeti írója”, hanem elfoglalta helyét a világ felejthetetlen mesemondói között.”

Kiadó: Animus

Kiadás éve: 2026

Fordította: Bándi Eszter

Oldalszám: 415

ISBN: 978-963-614-923-9

Fredrik Backman 1981-ben született. Feleségével és két gyermekével Stockholm egyik külvárosában él. Nagyszerű történetmesélő.

Ez a regény egy szép és megható történet a barátságról, emberi sorsokról, a felnőtté válásról, a művészetről. A történetben a festészet játszik fontos szerepet. Mélyen megindító és elgondolkodtató. A meghozott döntéseik következményei elkísérik a szereplőket egész életükben. Nagyon magával ragadó történet. Nagyon sok olyan része van, amiből sugárzik, szinte indaként nyúlik ki a fájdalom, és szorongatja az olvasót, könnyeket csalva a szemébe. Ezért nehéz gyorsan haladni ennek a könyvnek az olvasásával. Nem könnyű úgy olvasni, hogy az ember látását elhomályosítják a könnyek. Nagyon szomorú, jól kidolgozott és szép történet. Örültem, hogy idézetek is voltak benne.

Két idősíkban játszódik a történet. Az egyik egy gyerekkori nyarat idéz fel. A másik huszonöt évvel későbbi eseményeket mutat be. A cselekményt egy festmény indítja el, amelyen három tinédzser egy mólón ül. Visszatekintésekből ismerheti meg az olvasó egy huszonöt éves barátság történetét. A barátok egy felejthetetlen nyarat töltöttek együtt, ami a későbbi életükre is hatással volt. A visszaemlékezésekből kiderül, hogy az a nyár sok dolgot tartogatott a számukra. Tele volt barátsággal, nevetéssel, ostoba döntésekkel, fájdalommal és halállal. Mégis pozitív érzés hatja át az egész regényt. Tetszik, hogy megpróbálják a legjobbat kihozni a lehetőségeikből. Kiállnak egymásért.

„Gyakran gondolt arra, hogy talán pont ez az igazság: a tinédzser éveink egyszerre foglalnak magukba végtelen világosságot és sötét mélységeket, mert így fogunk tájékozódni a világunkban.”

Louisának fájt az élet, és utálta a valóságot. Az apja még a születése előtt lelépett. Amikor Louisa öt éves volt, az anyja is elment, és sose tért vissza. Gyermekotthonokban nőtt fel. Amikor a barátnője, Hal tizennyolc éves lett, nem maradhatott a gyermekotthonban, és hamarosan meghalt. A Kép a tengerről című festmény C. Jat (művésznév a barátai nevének első betűjéből) első festménye. Louisa egész addigi életében látni szerette volna élőben. Egy véletlen során találkozott a művésszel, aki harminckilenc éves, és haldoklik.

Párhuzam vonható Louisa és a művész között. Mindkettő elvesztett egy barátot, sok erőszakot látott fiatalkorában, és nem szereti, ha megérintik. Amikor festenek, akkor érzik, hogy önmaguk. Akkor érzik magukat teljesnek.

A művész utálta a hírnevet. Négy legjobb barát volt azon a mólón, amikor megfestette a képet. Három fiú és egy lány.

Ted egyike volt a három kamasznak a képen. A művész pedig élete szerelme, aki halála előtt arra kérte, hogy keresse meg Louisát, és adja neki azt a képet.

„A művészet az, amit magunkból hagyunk másokban.”

Ted a művész hamvaival hazautazott a városba, ahol felnőtt. És Louisa elkísérte. Az út során Ted elmesélte neki a barátságuk történetét. A művészet, az elmesélt történetek, a kalandos utazás mind hozzájárult ahhoz, hogy Louisa és Ted élete összefonódjon.

Voltak mellékszereplők, akik bár rövid időre bukkantak fel a történetben, mégis nagy hatással voltak. Mint Christian és az édesanyja, a kalauz, az anyuka a kisbabájával, a taxis...

„Tényleg elképesztően nehéz elmesélni egy történetet, különösen akkor, ha nem ér boldog véget minden szeretted számára.”

Az a sok szörnyűség, amiket átéltek éppen elég tragikus volt. Mégis akadt még valami mellbevágó. Mégpedig az, amikor két tinédzser is azt gondolta magáról, hogy úgysincs jövője. Ez valahogy még megrázóbbá tette az egész történetet. Lehet, hogy nagyon érzelgős vagyok, gyakorlatilag végig sírtam.

Tetszett a gondolat, hogy a négy barát örökké együtt lesz a festményen. Hárman a mólón a tengernél, a művész pedig minden körülöttük. Olyan emberek halhatatlan barátságának szimbóluma a kép, akik erősen hittek és bíztak egymásban. Sohasem hagyták volna magukra azokat, akiknek szüksége volt rájuk. Elgondolkodtató volt, hogy milyen hatással lehetünk egymásra, és hogy az egyének hogyan kapcsolódnak be az élet nagy láncába. Azt hiszem, hogy csak a könyv végén tudatosult bennem igazán, hogy a bajok ellenére mind részesei voltak valami szépnek, sok boldog pillanatuk is volt, és sokat nevettek. Szerintem szép és pozitív hangulatú lezárása van a történetnek.

„A művészet törékeny varázslat, akár a szeretet, és ez az ember egyetlen fegyvere a halál ellen. Minden, amit alkotunk, festünk, amikor táncolunk, és szerelmesek leszünk, mind zendülés az örökkévalóság ellen.”

Kérdezz-Felelek Anával

Sziasztok!

Régebben blogos körökben elterjedt a Teaszünet-díj, melyben bloggerek tettek fel kérdéseket más bloggereknek, hogy jobban megismerjék őket, és ne csak a munkásságukat. Arra gondoltam, hogy mivel jelen felállásban ketten visszük a blogot, így Ana is megérdemel néhány kérdést, hogy jobban megismerhessétek. 

1: Készítesz vázlatot, jegyzetet olvasás közben?

Igen. Fontosnak tartom frissen leírni a könyvvel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet, kedvenc részletemet / részleteimet is.

2: Mit teszel, ha sokan rajonganak az aktuális könyvért, de neked valamiért nem tetszik?

Természetesen, akkor is őszintén megírom a véleményem. Leírom, hogy nem tetszett, és azt is, hogy miért. Sajnos sokan nem veszik tudomásul, hogy sokfélék vagyunk, ezért nem ugyanazt szeretjük, más az ízlésünk. Ha megindokoljuk, hogy miért nem tetszett egy könyv, akkor szerintem azzal nincs semmi gond. Az, hogy nekem nem tetszett egy könyv, nem jelenti azt, hogy másnak sem tetszik. És nyilván fordítva is igaz. Ha másoknak nem tetszett egy könyv, az nem jelenti azt, hogy nekem sem fog.

3: Kik a kedvenc íróid?

Több is van. Mindig szívesen elolvasom Jayne Ann Krentz könyveit. Szerintem szórakoztató olvasmányok, tele izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Nagyon jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket. Szeretem Sarah Morgan és Milly Johnson élettel és érzelmekkel teli regényeit. Úgy gondolom, hogy ezek az írónők mindig megtalálják az egyensúlyt a romantikus, könnyed történet és a komolyabb témák között. Kedvelem Susan Mallery történeteit is, amik magukkal ragadják az olvasót a humorukkal, a kedves karaktereikkel, és a romantikájukkal.

Donna VanLiere könyveinek a látványa mindig hívogató. Végtelenül szerethető könyveket ír, amik megérintik a lelket. Úgy gondolom, hogy a Karácsonyi remény sorozatáról elmondhatom, hogy gazdagították az életem. Nagyon szeretem Heidi Swain stílusát is. A könyvei visszatérő témája az újrakezdés, a közösségi szerepvállalás és az összetartozás. Ez a végtelenül kedves, pozitív életszemléletű írónő egy kis reményt csepegtet az olvasókba, kellemes érzésekkel tölti el őket, és talán egy kicsit visszaadja az emberekbe vetett hitüket. A történetein érezni azt a szeretetet, amivel íródtak. És még sorolhatnám… Sok jó szerző volt és van.

4: Jobban érdekel egy könyv, ha nyert valamiféle díjat?

Nem. Ez nem befolyásol abban, hogy elolvasom-e. Többet számít a fülszöveg, és a borító.

5: Van olyan hely idehaza, ahová szeretnél elutazni, megismerni?

Nagyon szeretném egyszer megnézni a Bory-várat. Fantasztikus lehet ott sétálni, és mindent megcsodálni. Szerintem nagyon sok gyönyörű vár és kastély van. Az edelényi L'Huillier-Coburg-kastély is nagyon tetszett. Ha tehettem volna, akkor sokkal több időt töltöttem volna ott. Szívesen nézek meg várkerteket, parkokat. Szeretem a gyönyörű kertek, fák, virágok látványát. És mivel ez egy könyves blog, fontosnak tartom megjegyezni, hogy többek közt ez az oka annak, hogy nagyon lényegesek számomra egy regényben a tájleírások.

6: Van olyan meghatározó könyvélményed, amit mindenkinek a kezébe adnál olvasásra?

Nehéz egyet kiválasztani. Mindenkinek más az ízlése. Valószínűleg mielőtt valakinek a kezébe adnék egy könyvet, hogy olvassa el, előbb megpróbálnám kideríteni az illető ízlését. Rám nagy hatással volt az alábbi két könyv (is), és szívesen ajánlom.

Lucy Maud Montgomery: A kék kastély ( Lazi )

Ez ifjúsági regény, bár szerintem minden korosztály számára nagyon szép és szórakoztató. Csupa humor, romantika, szépség és melegség ez a történet, mély mondanivalóval, csodás tájleírásokkal, a természet szeretetével, kalandvággyal és élettel. Van benne valami időtlen báj. A cselekmény annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Tele van érzelmekkel.

Lucy Gilmore: Magányos szívek könyvklubja ( I. P. C. )

Szívmelengető, keserédes történet a könyvek szeretetéről, a magányról és összetartozásról. Arról, hogy mennyi mindent megtudhatunk valakiről, ha ismerjük a kedvenc könyveit. Az olvasás lehetőséget ad arra, hogy bizonyos témákat megbeszéljünk, könnyebben kapcsolódjunk egymáshoz.

Egy véletlenszerűen összeverődött csapat könyvklubot alapított, ezzel átsegítették egymást az élet nehézségein. A társaság mellett a könyvek gondoskodnak arról, hogy ne érezzék magukat egyedül a világban. Az írónő több nézőpontból, különböző személyiségű és korú szereplőkkel mutatja be a történetet.

7: Az elmúlt másfél évben megjelent könyvek közt volt olyan, ami beváltotta vagy túl is szárnyalta a hozzá fűzött reményeket?

Igen. Szerencsére több is volt.

Julie Klassen: A tenger nővérei ( General Press )

Egy kedves barátnőmtől kaptam ezt a regényt, aki tudta, hogy felkeltette az érdeklődésem. Ritkán olvasok történelmi romantikus regényt, most viszont úgy éreztem, hogy ez tetszeni fog. Így is lett. Érdekes történet, tele érzelmekkel. Könnyed, romantikus, szerethető. Határozottan kijelenthetem, hogy sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam.

Nicholas Spraks: Törékeny csodák ( General Press )

Azt kaptam, amit vártam. Szerintem szívmelengető regény. Kedves és szentimentális. Örülök, hogy elolvashattam.

Jillian Meadows: Give Me Butterflies - Jöhetnek a pillangók ( Könyvmolyképző )

Elképesztően bájos, és hihetetlenül érzéki. Annyira magával ragadott, hogy le sem tudtam tenni. A szókimondó, humoros, könnyed stílus ellenére érint néhány nagyon nehéz témát. Sejtettem, hogy tetszeni fog. De azt nem, hogy ennyire.

Natori Szavako: A Pénteki Pavilon könyvesbolt ( Libri )

Ritkán akad a kezembe Japán szerző műve. Felkeltette az érdeklődésem, de nem hittem volna, hogy ennyire olvastatja magát.

Amanda Cabot: Karácsonyi rózsák ( Lazi )

Szerintem nagyon szép történet. Jobban tetszett, mint amire számítottam.

Donna VanLiere: A karácsonyi csillag ( Lazi )

Ahogy számítottam rá, magával ragadott a történet a bájos humorával, a kedves karaktereivel, a romantikájával. Szeretem az írónő regényeit, és biztos voltam benne, hogy egy szórakoztató, nagyon kedves és tartalmas olvasmányhoz lesz szerencsém.

Lili Hayward: Macska a karácsonyfa alatt ( General Press )

Arra gondoltam, hogy ez egy cuki, cicás könyv lesz. Viszont ennél jóval többnek bizonyult. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

Sarah Morgan: A karácsonyi könyvklub ( Vinton )

Számítottam arra, hogy az írónő ismét csodás történetet alkotott. Ahogy elkezdtem olvasni, nem tudtam elszakadni tőle. Úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan értem az utolsó oldalhoz.

Lucy Gilmore: Magányos szívek könyvklubja ( I. P. C. )

Nagyobb hatással volt rám, mint amire számítottam. Jóval több van ebben a könyvben, mint amennyit a fülszöveg sugall. Kár lett volna kihagyni. Nekem nagyon tetszett.

Melodie Edwards: Jane és Edward ( General Press )

A cím és a fülszöveg egyértelművé teszi a tartalmat. Mivel szeretem az eredeti történetet, és láttam a film egyik változatát is, ezért egyértelmű volt, hogy elolvasom ezt a könyvet. Az eredeti történethez képest egy lágyabb, könnyedebb változathoz volt szerencsém. Nem hittem volna, hogy ennyire szórakoztató lesz. Szerintem kár lett volna kihagyni.

8: Vannak olyan külföldön kiadott könyvek, amiknek reménykedsz a hazai megjelenésében, mert szívesen olvasnád magyar nyelven?

Persze, több is.

Heidi Swain könyvei. Főleg a Nightingale tér sorozata. Sajnos csak nagyon kevés könyve jelent meg magyarul.

Melissa Hill: A Gift to Remember

Milly Johnson: Same Time Next Week

Milly Johnson: The Happiest Ever After

Milly Johnson: The Perfectly Imperfect Woman

Sarah Morgan: The Christmas Cottage

Sheila Roberts: Nine Lives of Christmas

Volt szerencsém elolvasni Rachel Wells Alfie című könyvsorozatának az első két kötetét, és érdekelne a folytatása is. Külföldön már hét kötetből áll a sorozat.

9: És van olyan könyvmegjelenés, amiről tudsz és nagyon vársz?

Igen. Júliusban jelenik meg Péntek Tünde Amíg a nyár véget ér című regénye (Álomgyár), amit már előrendeltem. Elvileg októberben érkezik a könyvesboltokba Sol Raymond Szeretetnapló-ja. De amit a legjobban várok, az Donna VanLiere új regénye (a Karácsonyi remény sorozat következő kötete), ami elvileg decemberben jelenik meg a Lazi kiadónak köszönhetően.

10: Az új megjelenésekkel kapcsolatban a könyvesboltok kínálatát figyeled, vagy konkrétan tájékozódsz több helyen / felületen?

A könyves webáruházak előrendelési lehetőségeit figyelem. Továbbá a kiadók honlapjain, és facebook oldalain nézegetem a hamarosan megjelenő könyveket. Valamint a könyves blogok bejegyzéseit követem figyelemmel. A szerzőkkel kapcsolatos egyéb oldalakat is megnézem időnként, mert így láthatom, hogy a magyar kiadók mennyivel vannak elmaradva a külföldi megjelenésekhez képest. Ezek így együtt bizonyultak hatékony módszernek.

Köszönöm a válaszokat Anának, nektek pedig a figyelmet! 

Szép napot! 

Ariadne

Ana könyvajánlói - Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Szenvedélyes mulatságok, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.

Jane Austen utánozhatatlan ironikus humora és a XIX. századi Anglia színes korrajza teszi páratlanul szórakoztatóvá az írónő legismertebb és legtöbbször filmre vitt romantikus regényét.”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2024

A mű eredeti címe: Pride and Prejudice

Fordította: Loósz Vera

Oldalszám: 452

ISBN 978-963-403-830-6

Jane Austen korának romantikus túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus modern úttörője. Összesen hat befejezett regénye maradt ránk. Regényeiben szórakoztató az ironikus hangvétel, és tetszik, hogy a női főszereplők okos, erkölcsileg erős nők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával. A regény a 19. századi angol arisztokrácia világába kalauzol el minket. Hitelesen ábrázolja a korabeli társadalmi viszonyokat. A karakterek viselkedése a kor embereinek, a korabeli arisztokráciának ékes kritikája volt. Austen korának szokásai szerint a házasságok érdekből köttettek, hogy a család vagyona gyarapodjon, a jó hírnév pedig fennmaradjon. Szerintem felháborító és igazságtalan az „örökjogi korlátozás”, hogy női ágon nem öröklődhetett birtok. El kell ismerni, hogy az írónő rendkívül elegánsan fedte fel az igazságot kora társadalmáról, az emberi értékekről. Az elvárások súlya komoly lelki terhet jelentett. Szomorú, de az intrika, a képmutatás, és a pletykálkodás napjainkban is ugyanúgy jelen van a társadalmakban.

Sokféle kiadásban jelent már meg. Nekem egy szépen kidolgozott, nagyon kellemes látványt nyújtó, kemény fedlapos változathoz volt szerencsém.

Ez a klasszikus mű élethűen ábrázolja a XIX. századi házasság intézményét, amely kizárólag pénz- és rangszerzésre szolgált. A passzív, nem túl intelligens nők közül kiemelkedik Elizabeth karaktere, aki csak és kizárólag szerelemből hajlandó házasodni, és általában nagyon határozottan fejti ki a véleményét.

Austen szellemes és éles eszű meglátásai, csípős humora jól felfedezhető a regényben. Jól felépített, csavaros történet.

Mr. Bennet a pletykás feleségével és öt lányukkal él jómódú, ám nem túl gazdag polgári életet vidéki birtokán. A csekély értelmű és szeszélyes természetű Mrs. Bennet élete egyik fő feladatának tekinti a leányai férjhez adását. Az unalmas hétköznapokat megzavarja, amikor a szomszédjukba költözik a jóképű és gazdag Mr. Bingley és barátja. Mr. Bingley nagyon kellemes fiatalember. Értelmes, vidám, jóképű. „Darcyhoz, erősen ellentétes karakterük dacára, állhatatos barátság fűzte.” Megbízik benne. Mr. Bingley beleszeret a legidősebb Bennet lányba, Jane-be. Ám a történet főszereplője nem a szép, és szelíd természetű Jane, hanem az okos, szellemes és csípős nyelvű Elizabeth (Lizzy), aki szócsatákat vív Mr. Bingley barátjával, az arrogáns és kellemetlen természetű Mr. Darcy-val. A két főszereplő kezdetben ellenszenvet érez egymás iránt. Mr. Darcy-t taszítják a faragatlan vidéki emberek. Hamar elterjed róla, hogy egy öntelt, rémes alak. Lizzy sok rosszat hall Mr. Darcy-ról, és úgy tűnik, hogy a férfi gőgje alátámasztja a híresztelést. Egy kicsit megdöbbentett, egy olyan értelmes nő, mint Elizabeth, ilyen könnyen bedől a szóbeszédnek. Szerintem Wickham már a felbukkanásakor gyanús volt.

Elizabeth más életre vágyik, mint amilyet az anyja elképzelt neki, szerelemből akar férjhez menni, és ebben az apja is támogatja. Mr. Bennet-nek Lizzy a kedvenc lánya. Gyorsabban vág az esze, mint a testvéreinek. Mrs. Bennet-nek a gyermekei közül Elizabeth volt a legkevésbé kedves a szívének.

A két főszereplő szócsatái, a félreértéseik és a fokozatosan kibontakozó szerelmük rendkívül szórakoztató. Nem hull a boldogság az ölükbe, meg kell küzdeniük érte.

Elizabeth váratlanul házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, Mr. Collinstól, aki egy öntelt, behízelgő modorú, fennhéjázó férfi. Mr. Bingley nővérei sem szimpatikusak. Amikor Mr. Bingley váratlanul Londonba utazik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzy a férfi testvéreit és Mr. Darcyt teszi felelőssé a helyzetért. Gyötri Jane szenvedése. Dühíti, hogy ilyet tettek az ő gyengéd és nemes szívű testvérével. Fáj neki, hogy a mindenki felé szeretettel és megértéssel forduló Jane boldogtalan. Bár a nővére nem panaszkodik, hiányzik belőle a derű, ami korábban jellemezte.

Úgy alakul, hogy amikor Elizabeth Kentben tartózkodik Lady Catherine de Bourgh szomszédságában, Mr. Darcy is meglátogatja a társaságot, és bevallja a nőnek az érzéseit. Ezzel nagyon megdöbbentve Elizabeth-et.

Mr. Darcy mondandóját olvasva megértettem Elizabeth ingerültségét. Szívem szerint hozzávágtam volna valamit a fickóhoz. Megakadályozta a barátja házasságát Jane-nel, sértegette a Bennett családot (mondjuk voltak köztük, akiket okkal), és mégis volt képe megkérni Elizabeth kezét.

A nő a fejére olvassa a vétkeit. A vádak egy része alaptalannak, más része pedig teljesen érthetőnek tűnik. A visszautasítás és a vádak meghallgatása után Mr. Darcy hamarosan levelet ír a nőnek, amiben őszintén reagál az őt ért vádakra, és magyarázattal szolgál. Úgy vélem, hogy az minden olvasó számára nyilvánvaló, hogy Mr. Darcy végig őszinte és erkölcsös volt. A tapintatlan modora ellenére jó ember.

A levél többszöri elolvasása után Elizabeth rádöbben, hogy mennyire részrehajló volt, és ostoba módon hagyta magát félrevezetni. Szembesül az igazsággal, és végre átlátja a dolgokat. Belátja, hogy Mr. Darcy jól mérte fel a Bennet családot. Jane és Elizabeth kivételével az egész család faragatlan modorú, többnyire ostoba, közönséges és mesterkélt. Elizabeth lassan ráébred arra, hogy a férfi valóban szerette. Nagybátyjával és nagynénjével (Gardinerékkel), akik intelligens és vidám emberek, hosszabb utazást terveznek. Körutazásuk során betérnek Pemberley-be, Mr. Darcy birtokára. Elizabeth abban a hitben van, hogy Mr. Darcy nem tartózkodik ott, elkerülhetik egymást, és nyugodtan megnézheti a férfi otthonát. Elbűvöli a hely természetes szépsége. Mr. Darcy alkalmazottai és bérlői nagyon jó véleménnyel vannak a Pemberly-ház uráról. A kulcsárnő minden szava jó fényt vet Darcy jellemére. Elizabeth megenyhülve gondol arra, hogy a férfi illetlenül fejezte ki magát. Mr. Darcy egy nappal korábban érkezik meg, mint várják, így Elizabeth és ő nem kerülik el egymást. A nő nagyon zavarban van, és nem érzi helyénvalónak, hogy a férfi ott találta őt. Szégyelli magát a váratlan találkozás miatt. Mr. Darcy igyekszik mindenben a kedvében járni. Elizabeth hamarosan meggyőződhet a férfi nagyszerű tulajdonságairól.

És pont akkor, amikor Elizabeth egyre inkább megérti, hogy megváltoztak az érzései, és őszintén tudná szeretni Darcyt, Lydia megszökik a környékükön állomásozó ezred egyik tisztjével, Wickhammel, szégyent hoz a családjára. Elizabeth úgy érzi, hogy hiábavaló a szerelem, elvesztette Darcyt. Már nem reméli, hogy udvarolni kezd neki és újra feleségül kéri. Megalázottnak érzi magát, és nagyon vágyik a férfi megbecsülésére. Egyre többször eszébe jut, hogy boldog lehetett volna vele. Végre megérti, hogy Darcy pontosan az a férfi, aki a legjobban illene hozzá.

Mr. Darcy időt és pénzt nem kímélve igyekszik a Bennet lány becsületét megmenteni. Helyrehozza Mr. Bingley és Jane kapcsolatát is. Elizabeth megtudja, hogy neki köszönhetik, hogy megmenekült a jó hírük. Büszke Darcy-ra, hálás neki, és fájlalja, hogy soha sem viszonozhatják a jóságát. Már biztosan tudja, mekkora hibát vétett a házassági ajánlat elutasításával, és fél, hogy Mr. Darcy végleg lemondott róla.

Elizabeth nagyon megdöbben, amikor az otthonukban hirtelen felbukkan Mr. Darcy nagynénje, s feldúltan közli, hogy az a hír járja, unokaöccse eljegyezte őt. Elizabeth tisztázza a helyzetet, hogy nem a menyasszonya Mr. Darcynak, ám nem hajlandó esküt tenni, hogy soha nem fogadja el a házassági ajánlatát. Lady Catherine ezután az unokaöccséhez megy, és belőle próbálja kicsikarni azt az ígéretet, amit Elizabeth megtagadott tőle. Épp az ellenkező hatást éri el. Mr. Darcy nemsokára megjelenik Bennetéknél, és elárulja, hogy nagynénje nála is látogatást tett. Elizabeth megvallja, hogy cseppet sem gyűlöli a férfit, és Mr. Darcy újra megkéri a kezét. Többé semmi sem állhat a boldogságuk útjába.

A regény tele van ellenszenves karakterekkel. Szerintem Elizabeth és Mr. Darcy szimpatikus szereplők. Jane és Mr. Bingley kedves páros, bár kissé túlzónak éreztem a szerénységüket és befolyásolhatóságukat. Időnként megdöbbentett Jane naivitása. Nagyon szépen kiemelkedett a történetből Jane és Elizabeth szoros testvéri és kebelbaráti kapcsolata. A Gardiner házaspár is megnyerő. Tetszett, hogy tapintatosan bántak Elizabethtel, és sokat hozzáadtak a történethez.

A történetet többször is megfilmesítették. Egyik filmet sem láttam, így ezzel kapcsolatban nincs hozzáfűzni valóm.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: A tenger nővérei ( Devonshire partjainál 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Mivel az apjuk halála után nehéz anyagi helyzetbe kerültek, Sarah Summer rábeszéli a húgait, hogy nyissák meg a tengerparti otthonukat az utazók előtt, hogy az így szerzett bevételből gondoskodhassanak a beteges édesanyjukról. Emily és Georgiana ráállnak az ötletre, Viola azonban, aki egy heg miatt idegenek társaságában fátylat visel, a lehető legkevesebb időt szeretné a vendégek között tölteni.

Azért, hogy megtarthassák az otthonukat, a nővérek belevágnak az új vállalkozásba. A várt idős, a tengerpartra gyógyulni érkező látogatók helyett azonban vonzó, partiképes urak jelentkeznek be hozzájuk. Sarah a titokzatos skót özvegyember iránti egyre növekvő vonzalma és a családja felé érzett kötelességtudat között őrlődik. Violát pedig egy új ismeretség arra készteti, hogy arca gyűlölt hibája mellett mélyen elrejtett fájdalmait is megmutassa. Aki pedig egyszer kilépett a fényre, többé már nem élhet bezárkózva.”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2026

A mű eredeti címe: The Sisters of Sea View

Fordította: Felszeghy Ildikó

Oldalszám: 461

ISBN: 978 615 104 116 1

Egy kedves barátnőmtől kaptam ezt a regényt, aki tudta, hogy felkeltette az érdeklődésem. Ritkán olvasok történelmi romantikus regényt, most viszont úgy éreztem, hogy ez tetszeni fog. Ez az első könyv, amit elolvastam az írónő eddig magyarul megjelent művei közül. Nem tudom, hogy a többi könyve milyen, azt kijelenthetem, hogy ez szórakoztató. Érdekes történet, tele érzelmekkel. Könnyed, romantikus, szerethető. A Devonshire partjainál sorozat első kötete.

Szépek és részletesek a tájleírások. A történet más regényekből ismert helyekre vezet. Elegáns, kedves és szórakoztató történet erős női karakterekkel. Számos érdekes szereplő bukkan fel benne. Az írónő részletgazdagon mutatta be a helyszínt és a szereplőket. Érzelmileg és vizuálisan is könnyű látni és átélni a cselekményt. Annyira gazdagok a leírások, hogy szinte filmszerűen elevenedik meg a történet. Érdemes volt megismerni a testvéreket, a környékükön élőket, és a vendégeket. Olvasás közben kíváncsian vártam, hogy milyen sorsot szánt a szerző a hőseinek. Látszik, hogy az írónő Jane Austen nagy rajongója. Julie Klassen írásstílusa emlékezetet Jane Austen műveire. Az ő tiszteletére tett utalásokat a szövegbe az Emma című könyvéből, valamint a Büszkeség és balítéletből.

Az idézetek, amik a fejezetek elején vannak, jól kiegészítik azt, amiről olvasunk. Úgy gondolom, hogy nagyon érdekesek voltak a régens kori szokások, játékok. A szerelmi szál kiszámítható volt, és lassan bontakozott ki.

Sarah Summers és testvérei (az ikrek: Viola és Emily, meg Georgiana, aki tizenöt éves) nagyon különböznek egymástól. Az apjuk meghalt, és nekik anyagi gondjaik támadtak. Az egyik lehetőségük az volt, hogy kiadnak néhány szobát az otthonukban, a Fényes Kilátásban. A szállásadás társadalmilag elfogadott, ideális üzleti lehetőség volt. A Summers testvéreknek volt egy idősebb nővérük is, Claire, aki korábban elment otthonról Skóciába. Még csak nem is írt nekik azóta. Ez a szál kissé titokzatos volt.

Jelentős szál a két nővér, Sarah és Viola története.

Viola visszavonultan él. Ennek fő oka a sebhelye. Ajakhasadékkal született, amit a köznyelvben nyúlszájnak neveznek. Fátylas kalapokat, főkötőket hordott (legalábbis a történet kezdetén), hogy eltakarja az arcát. Komoly lelki sebeket hagyott benne a sok gúnyolódás, csúfolódás, ami gyerekkorában érte. Szegény lány sokat szenvedett az orvosi beavatkozások miatt is. Hogy ő is besegítsen a családjának felolvasó lett. Az első, akinek felolvasott, a fiatal Hutton őrnagy volt, aki megsebesült Indiában.

A cselekménynek az a szála (is) sokat elárul Viola kedves és önzetlen jelleméről, amiben barátságot köt egy idős asszonnyal a szegényházban.

„Éveken át küzdöttem a hitemmel és a sorsommal – ismerte be. – Aztán eldöntöttem, hogy mindenért hálát adok, és akkor is ragaszkodom a boldogsághoz, ha az mindenáron el akar hagyni engem.” (Mrs. Denby mondta Violának)

Emily kedves, humoros és sebezhető nő. Nagyon szereti a könyveket, és szívesen jár könyvtárba. A szobája is tele van könyvekkel, aminek Mr. Stanley – akié átmenetileg lett a szoba – rendkívül örült. Ezzel felkeltette Emily érdeklődését.

„Egyik leányának ballépése hátrányosan fogja befolyásolni a többiek sorsát.” (Jane Austen: Büszkeség és balítélet)

Claire ballépése – ha a többiek életére nem is – Emily életére biztosan hatással volt. Elvesztette az esélyeit egy bizonyos fiatalemberrel. Néha úgy tűnt, hogy minden jó tulajdonsága ellenére nincs szerencséje a férfiakkal.

Szerintem aranyos volt, ahogy Sarah és Mr. Henshall kerülgették egymást, finoman flörtöltek egymással. Sarah nagyon kötelességtudó és elkötelezett a családja összetartásával kapcsolatban, és lelkiismeretesen végzi a feladatait. Szereti úgy érezni, hogy szükség van rá. Nem merte biztatni Callum Henshallt, mert azt gondolta, hogy nem hagyhatja hátra a feladatait, nem utazhat el vele Skóciába. Pedig nagyon kedvelte a férfit, vonzódott hozzá. Callum kitartóan udvarolt neki.

Viola és Jack Hutton őrnagy csipkelődő párbeszédei is kedvemre voltak. Viola hamar kötődni kezdett a Hutton családhoz. Az a véleményem, hogy nagyon szimpatikus emberek. Drukkoltam nekik. Nagyon tetszett, ahogy alakult Viola és Jack kapcsolata. Szívesen olvastam volna róluk többet is.

Szívmelengető volt az emberek összefogása az árvíz idején.

„Egy ember önmagában nem sokra képes. De közösen… Maradandó szépséget tudunk létrehozni”

Összességében tetszett ez a regény, bár volt néhány elírás benne. Sarah kapcsolata nem teljesedett be, habár az utolsó fejezetekből már sejthető, hogy nem zárult le. Viola és Jack összekötötték az életüket, és így megkaptuk az első kötet boldog befejezését. Szerencsére a kötet önmagában is olvasható.

Úgy gondolom, hogy ezzel a regénnyel az írónő megmutatta írói tehetségét, történetmesélési zsenialitását. Ez a könyv gyönyörű élményt nyújt a romantikus regények kedvelőinek. Remélem, hogy a regény folytatása példás gyorsasággal kerül majd a hazai olvasókhoz.

Ana könyvajánlói - Brooke Shields nem öregedhet meg

Brooke Shields nem öregedhet meg

Változom – és nem kérek bocsánatot

Fülszöveg:

„Brooke Shields nem kér az öregedésből – és abból sem, amit mások gondolnak róla.

Brooke Shields egész életét a reflektorfényben élte: már gyerekként plakátokon és reklámokban szerepelt, majd később fiatal lányként, modellként és színésznőként ő volt az, akitől egyetlen dolgot vártak el: hogy szép legyen. Ennek következtében ma már jó ideje azt hallgatja szinte mindenkitől, hogy „borzalmasan öregszik”, „milyen csúnya lett”, „mit akar még, amikor így néz ki”, „miért nem csinál magával valamit”.

Most, közel a hatvanhoz, jött el az életében az a korszak, amikor végre azt tudja mondani erre: elég volt. Szókimondó, önironikus könyvében nemcsak arról mesél – személyes történetein és saját élményein keresztül –, hogy milyen érzés nőként egy olyan korban élni, amikor még mindig elvárásokkal van tele a világ, hanem újra is írja a szabályokat. Nem nosztalgiázik és nem panaszkodik, hanem bebizonyítja, hogy a középkorúság nem egyenlő a leépüléssel, és ez az életszakasz nem a háttérbe húzódás, hanem épp a láthatóság ideje, amikor végre mi írhatjuk a saját történetünket.

Inspiráló és felszabadító könyvével Brooke Shields új lendületet adhat mindazoknak, akik azt szeretnék, ha nem a világ mondaná meg nekik, hogy milyennek kell lenniük, hanem ők maguk.”

Kiadó: Jaffa

Kiadás éve: 2025

A mű eredeti címe: Brooke Shields Is Not Allowed to Get Old – Thoughts on Aging as a Woman

Fordította: Hessky Eszter

Oldalszám: 312

ISBN 978-963-687-162-8

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Brooke Shields színésznő, író, feleség és anya. Eddig két könyve jelent meg, És hullott az eső Szülés utáni depresszióm és boldogságom naplója, illetve There Was a Little Girl (magyar nyelven nem adták ki) címmel. A családjával New Yorkban él, abban a városban, ahol született. Ebben a könyvben a saját érzésein és nézőpontján keresztül mutatja be a középkorúságot, a változásokat, és a saját életútját. Büszkeséggel és szeretettel mesél a lányairól. Elárulja, hogy milyen volt, hogy gyerekkora óta felnőttként kezelték. Negyvenéves korára fogadta el magát. Érett és játékos volt, tele energiával. Ahogy a negyvenes éveiből ötvenesek lettek, érzékelte, hogy a „külvilág” nem úgy látja, ahogy ő belülről érzékeli magát. A könyvén átsugárzik egy összetett személyiség sérülékenysége, tapasztalata, humora és nőiessége.

„Miért kritizáljuk folyamatosan magunkat és a testünket, miközben nevetséges módon hajszoljuk a tökéletességet? Miért nem vesszük észre, milyen különlegesek és egyediek vagyunk?”

Miért kellene sokkal fiatalabbnak kinéznünk a korunknál? Mintha a ráncok, az idő nyoma egy hiba lenne az arcon, nem pedig történetek. Állandóan támadják a nőket a reklámokkal, amikkel azt sugallják, hogy milyennek kellene lenniük. Ezzel hatalmas terhet rakva rájuk. Nagy baj, ha a természetes változás valami kijavítandó dolog. Nyomasztó, ha a szépség elvárás. Miért kellene félni az öregedéstől? A szépség nem korhoz kötött. Van szépség az érettségben is. Úgy is lehetünk szépek, hogy látszik, mennyi mindenen mentünk keresztül. Úgy is lehetünk igényesek, hogy közben nem tagadjuk meg önmagunk. Az arcunk és a testünk úgy változik, ahogy változnia kell. Miért kellene ezt kudarcként megélni?

A szerző emlékeztet minket arra, hogy minden megvan bennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

„A saját élete történetét mindenki maga írja.”

Rávilágít arra, hogy értékelni kell önmagunk, és van értelme csak az élvezet kedvéért csinálni valamit. Közvetlen hangnemben sztorizgat az életéről. Tetszett a karakánsága. Nyíltan mesélt veszteségekről, gyászról, egészségügyi gondokról is. Változásról és fejlődésről.

Pszichológusok szerint az önbizalom a képességeinkbe vetett hit és a meggyőződés, hogy képesek vagyunk leküzdeni a kihívásokat, a gondolatot cselekvéssé változtatni.

Lehetőségünk van elutasítani azokat, amik nincsenek összhangban az értékrendünkkel. Mindenki maga tudja, hogy mire van szüksége. Visszautasíthatjuk, ami nem nekünk való. Szerintem az egyik legerősebb gondolat az volt, hogy jogunk van a testünk feletti önrendelkezéshez.

„Az, hogy néha eszedbe jut a halál, és felismered az elkerülhetetlenségét, nem azt jelenti, hogy közel vagy hozzá. Azt jelenti, hogy értékeled az életet, tudatosabban, teljesebb életet élsz, nagyobb hálával fordulsz a kapcsolataid felé. Tudatosabban bánsz a testeddel.”

Fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Kell a testmozgás és az ápoltság. A szépészeti eljárások mindenkinek a saját döntései. A jól ápoltság nem azonos a felismerhetetlenné válással.

„Azok a ráncok azért vannak ott, mert nevettem és éltem.”

Sok szó esett a menopauzáról is.

„Mindig van valami, amit meg kell oldani, de nálunk, nőknél ez az alapállapot. Nincs olyan biológiai szakasz az életünkben, ami ne tartogatna kihívásokat.”

Az emberi lét folyamatos változás. A változások érintik a testünket, a személyiségünket, a kapcsolatainkat… Tetszett, ahogy a barátságokról írt.

„Megtanultam mennyire felszabadító érzés kimondani, ha valami elfogadhatatlan számomra.”

Közvetlen stílusban, egy kis öniróniával írt a középkorú nők testi-lelki változásairól, és arról, hogy a hormonális változások hatással vannak a hangulatra, a testre, a komfortérzetre. Humorral és őszintén írt a női létről és az öregedésről. Megosztotta az olvasókkal a tapasztalatait.

„Amikor kimondod, mivel küzdesz, azzal lehetőséget adsz másoknak, akik hasonlót élnek át, hogy kapcsolódjanak, és egy közös térben létezzetek. Nagyon fontos, hogy az ember ne kérdőjelezze meg a saját élményeinek jogosságát, és ennek az az egyik módja, ha egy másik ember történetében magára ismer. Ez segít abban, hogy kevésbé érezzük magunkat egyedül.”

Nőként sok mindenen megyünk keresztül, és minden életszakasznak megvan a maga ereje, öröme.