Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Téli láng (Four Seasons 4.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A karácsony a vidámság és a szeretet ünnepe…

Vajon Eve is megtalálhatja a boldogságot?

Eve soha nem szerette a karácsonyt, azóta pedig különösen gyűlöli, hogy a vőlegénye karácsony napján veszítette életét egy afganisztáni bevetésen. A legkevésbé sem számít arra, hogy kedves, idős nagynénje egy élményparkot hagy rá a végrendeletében, mégpedig olyat, amelynek fő témája épp a karácsony…

És nem ez az egyetlen meglepetés. A nagynénje végakarata úgy szól, hogy Eve-nek egy rejtélyes üzlettárssal, Jacques Glace-szal közösen kell vezetnie a parkot. Ki ez a Jacques Glace, és vajon miért vette be Evelyn néni a végrendeletébe?

Ám Eve nem retten vissza a kihívástól. Elhatározza, hogy bármi áron sikerre viszi Winterworldöt. Vajon sikerül egyszer s mindenkorra felülkerekednie a karácsony és a mindent eluraló karácsonyi giccs iránti ellenszenvén? És végül sikerül Jacques-nak felolvasztania a lány jéggé fagyott szívét?”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2016

Eredeti mű: A Winter Flame

Fordította: Frei-Kovács Judit

Oldalszám: 320

ISBN: 978-615-5435-23-2

A téli, ünnepi hangulat miatt kellemes szezonális kikapcsolódás. Szívmelengető, szentimentális, és úgy simogatja a lelkünket, mint a napfény melege. Olyan történet, ami feltölt derűvel.

Humor, és pozitív életszemlélet hatja át… A barátság, a csapatszellem, valamint a háborús sérült katonák iránti együttérzés és tisztelet különleges atmoszférát teremt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy mennyi munka van mögötte. Egyértelmű volt, hogy a regény megírásához komoly információgyűjtés társult. Mélyebb témákat is érzékletesen érint. Ötletes történet szerethető karakterekkel. Az írónő felidézte a szereplők múltjának traumáit és fájdalmait, finoman ábrázolta a jelenre gyakorolt hatását. Benne van az ünnepek hangulata, és a második esély varázsa. A mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek.

A Four Seasons sorozat regényei teljesen különálló történetek. 

Eve szeretett nagynénje, Evelyn meghalt. Hóbortos, idős hölgy volt, aki bármit megvett, aminek köze volt a karácsonyhoz. Egy csodaszép medált és egy karácsonyi élményparkot hagyott Eve-re. A nőt és a társkedvezményezettet, Jacques Glace-t hidegzuhanyként érte az öröklés híre.

Eve éles eszű, jó szervező, leleményes nő, aki semmit sem bíz a véletlenre. A rendezvényszervező irodája nyereséges és fejlődő vállalkozásnak számított. De egyszerre két vállalkozást nem vezethetett. Bár a karácsonyi élményparkkal kapcsolatban minden bizonytalan volt, úgy döntött, hogy elfogadja a kihívást. Szeretett volna mindent a saját elképzelései szerint intézni.

Az kicsit „meredek” volt, amikor az első találkozásukkor Jacques közölte a nővel, hogy egyszer a felesége lesz. Eszembe jutott, hogy vállon felül lehet vele valami probléma…

Jacques mosolygós, jóképű, vonzó férfi. Az első találkozásukkor tapasztaltak miatt Eve rossz véleménnyel volt róla. Nem bízott benne.

Eve-nek nehéz gyerekkora volt. Akkor zárkózott be teljesen, amikor a vőlegénye meghalt Afganisztánban. Sok fájdalom érte, és nem tudott továbblépni. Szinte belerögzült abba az élethelyzetbe, beburkolva saját gondolataiba, és nem veszi észre, hogy előtte szinte minden „fényben úszik”, és csak néhány lépést kellene tennie, hogy megragadja a lehetőségeket, amik a boldogság felé vezetnek.

Evelyn megbízott Jacques-ban, ezért hagyta rá az élménypark felét. Úgy gondolta, hogy segíthet beteljesíteni egy álmot. Be is vallotta Eve-nek, hogy neki is meglepetés volt, de mindent megtesz, hogy a nagynénje álma valóra váljon.

„A leghasznosabb tapasztalat, ha az ember egy gyerek szemével láthat egy élményparkot.”

Violet (Eve unokatestvére) nem értette, hogy Eve-nek miért olyan ellenszenves Jacques. Amikor Eve betegség miatt hosszú ideig ágyhoz volt kötve, a férfi irányította a munkálatokat és gondoskodott mindenről, akkor a nő szinte idegbajt kapott. Nem akart hosszabb ideig távol maradni. Jacques olyan, mint egy rosszcsont gyerek. Eve-et halálra idegesíti, hogy folyton incselkedik vele. Eszembe jutott, hogy a nő helyében valószínűleg néhányszor hozzávágtam volna valamit a fickóhoz.

Violet, Alison (Eve barátnője) és mások is tudták, hogy Eve azért olyan, amilyen, mert a gyász megfosztotta az életörömétől. Remélték, hogy előbb-utóbb újra vidám, nevetgélő és viccelődő lesz. Mindenki úgy látta, hogy elvesztegeti az életét. Aggódtak érte.

Eve érdekes elméletet talált ki Jacques-ról, és nyomozni kezdett. Azzal, hogy átkutatta Jacques házát, kémkedett utána túllőtt a célon. Amikor kiderült, hogy mit tett, a férfi nagyon megbántódott. Jacques magabiztos és erőt sugárzó személyisége mindenkire hatással volt. A parkban dolgozók mélységesen tisztelték. Lassan Eve is kezdett bizalmat szavazni neki. Winterworld egyre pompásabb hely lett. Mindannyian közösen dolgoztak azon, hogy megvalósítsák Evelyn álmát.

Úgy tűnt, hogy Eve fél továbblépni, és igazán élni. Nem akarta bevallani, hogy magányos és szüksége van valakire, aki szereti. A regény végére sok dolog kiderült, „összeállt a kép”. Nyilvánvalóvá vált, hogy Jacques különleges ember. Eve kezdett visszatérni a „való életbe”, és megnyílt. Evelyn néni másik álma is megvalósult, Eve és Jacques egymásba szerettek.

„Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.” (Albert Schweitzer)

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Őszi románc (Four Seasons 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Juliet Miller egy viharos válás után új lakásba költözik, és hirdetésben keres társbérlőt. Túl a harmincon nem nagyon bízik benne, hogy talál megfelelő lakótársat. Már feladná a reményt, amikor megjelenik Floz, a szabadúszó reklámszövegíró, és a két nő azonnal összebarátkozik.

Amikor Juliet ikerbátyja, Guy, a félénk, szelíd óriás megismeri Flozt, rögvest fülig belehabarodik. De hiába igyekszik, hogy vonzalmat ébresszen benne, valahogy mindig minden rosszul sül el…

Guy legjobb barátja, Steve már régóta titokban szerelmes Julietbe. Egy átborozott éjszakán az ágyban kötnek ki – ám Steve érzelmekre vágyik. És bonyolítja a dolgot, hogy Julietre felfigyel álmai férfija, Piers…

Ahogy Floz és Juliet barátsága mélyül, Floz a Miller család tagjává válik. Hogyan tudná a javára fordítani ezt a kedvező helyzetet Guy, hogy a nő ne csak a barátot lássa benne, hanem felfedezze az érte lángoló férfit is?

Bonyodalom bonyodalom hátán…”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2014

Eredeti mű: An Autumn Crush

Fordította: Tóth Attila

Oldalszám: 508

ISBN: 978 963 383 147 2

Ennél a résznél is az a helyzet, mint az előző kettőnél. A végén könyvrészletek vannak, amiknek szerintem egy külön kiadványban lenne a helyük, és nem a regény végén. Ennél a kötetnél az 508 oldalból csak 476 oldal Milly Johnson regénye. Szerintem ez a leggyengébb kötet a sorozatból. Ezt is jól kidolgozta az írónő, és nagyon jók benne a leírások. Továbbá érzékelhető volt az írónő kedves stílusa, és voltak benne humoros jelenetek. Nem ezekkel volt a probléma. Nagyon szeretem az írónő könyveit, de ez most nem igazán tetszett. A birkózás és az internetes ismerkedés téma nem keltette fel az érdeklődésem. Nagyon távol áll tőlem. Túl sok volt benne a keserűség, a nyafogás, és az erőltetett helyzet. A szereplők többnyire gyerekesen viselkedtek, és sok butaságot csináltak.

Az írónő felhívja a figyelmet az internetes párkeresés buktatóira, veszélyeire.

„Néhányan nagyon ügyesen festenek olyan képet magukról az interneten, amelynek semmi köze a valósághoz.”

Olyan nehéz témákat is érint, mint az alkoholizmus, meddőség, öngyilkosság.

Az ősz szépségeit viszont szépen kiemelte. Az aprólékos, szemléletes leírásnak köszönhetően láthatjuk, hogy az ősz az év csodálatos évszaka. Szinte elénk tárul a gyönyörű színek elegye. A zöldségek és gyümölcsök szedése, az aratási ünnepek, a töklámpások készítése aktívabbá teszi az évszakot, és a remény üzenetét fejezi ki. A természet csak pihenni tér, hogy újult erővel felébredjen és virágozzon. Ebben reménykednek a regény főszereplői is.

Juliet Miller megfelelő társbérlőt keresett. Floz Cherrydale, egy pici, vörös hajú, és törékeny nő lett a lakótársa. A két nő hamar összebarátkozott.

Flozban izgató érzéseket keltett Juliet ikertestvérének, Guynak a fotója. De az első találkozásuk rosszul sikerült, és félreértéshez vezetett. Ekkor még nem tudta, hogy a magas, izmos és jóképű Guy kedves és figyelmes. Mindkettő sérült lélek volt. Mégis… Guy szinte első látásra beleszeretett a lányba. És minél jobban vonzódott hozzá, annál esetlenebb volt.

Néhány karakter már az általános iskola óta ismeri egymást. Juliet és Coco (a valódi neve Raymond, és meleg) is a suli óta barátok. Guy és a barátja, Steve együtt birkóztak, és Guy időnként még most is „beugrik”, ha egy mérkőzésen Steve-nek nincs ellenfele. Steve átsegítette a barátját egy nehéz időszakon. Szereti Juliet-et, aki viszont a főnökéért epekedik. Ettől függetlenül viszonyt kezdenek. Abban maradnak, hogy ez csak puszta szex. Steve-nek azonban ez már a kezdetektől több volt. Sok időt töltöttek együtt. Amikor kiderült, hogy Juliet viszonozza Steve érzéseit, mindketten nagyon boldogok voltak.

Steve úgy szerette Guyt, mint a testvérét. Biztos volt abban, hogy ha Floz és Guy összejönnének, akkor boldoggá tehetnék egymást. Ugyanazt kívánta Guynak, amit magának is: feleséget, gyerekeket, és meleg, biztonságos otthont.

Floz nehéz időszakon ment keresztül. Valahogy úgy tűnt, mintha az élete tragédiák sorozata lenne. A barátai segítettek neki. A nőt meglepte, hogy Guy mennyire gyengéden, figyelmesen, megnyugtatóan támogatta és vigyázott rá. A férfi megosztotta vele egy korábbi barátnőjének a nyomorúságos történetét. Megnyíltak egymásnak.

A sok tragédia után a szereplők sora jobbra fordult, ráleltek a boldogságra.

„Az egymással és egymásért leélt élet öröme

el fogja törölni az arcotokról a bánatot,

és csillogást visz a szemetekbe.”

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Nyári flört (Four Seasons 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Amikor a csupa élet Christie forgószélként beviharzik hozzájuk az irodába, hogy átvegye a részlegük vezetését, öt nagyon különböző nőnek kell csapattá kovácsolódnia.

A 39 éves Anna képtelen feldolgozni, hogy a vőlegénye elhagyta őt egy fiatalabb nőért. Az ötvenes Grace egy szerelem nélküli házasság foglya, aki annak idején azért ment hozzá a férjéhez, mert beleszeretett annak gyerekeibe. A tinédzserként árvaságra jutott 33 éves Dawn egy iszákos menyasszonya, aki talán ugyanazt a hibát készül elkövetni, mint Grace.

Mindnyájuk közül a 28 éves Raychel lehetne a legboldogabb, hisz szerető férjével kettecskén éldegél édes otthonukban. Ám a tökéletesség leple mögött sötét titkok rejtőznek.

Christie gondoskodó irányítása alatt az öt nő ráeszmél, hogy súlyos döntések várnak rájuk. És közben azt is megértik, milyen nagy szükségük volt már a nevetésre, az igaz barátságra, és a női összetartásra.”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013

Eredeti mű: A Summer Fling

Fordította: Darvas Eszter

Oldalszám: 589

ISBN: 978 963 254 819 7

A könyv 589 oldalas, de ebből csak 562 oldal Milly Johnson regénye, és a köszönetnyilvánítás. A többi más szerzők könyveiből kiragadott részletek. Szerintem nem volt jó ötlet beletenni a könyvbe. Ezeknek megfelelőbb lett volna egy külön kiadvány.

Az írónő könyvei kellemes, szórakoztató, felszabadító olvasmányok, amiknek bájos a borítója. Nagyszerűen ír. Szívből. Elképesztő érzékenységgel tárja fel a regényei karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. Nagyon tetszik, hogy elgondolkodtató és szívmelengető történeteket ír. Élmény a könyveit olvasni.

Van négy nő, akik együtt dolgoznak, de nem ismerik egymást. Közéjük érkezik meg Christie, aki a részleg vezetője lesz, és összekovácsolja a csapatot. Lassan mindegyik nő megnyílik, szépen lassan próbálnak változtatni, javítani a helyzetükön. Valóságos, komoly „hétköznapi” problémákról esik szó. A főszereplő nők olyan nehézségekkel, krízishelyzetekkel szembesülnek, amik a való életben is előfordulnak.

A történet fő mondanivalója, hogy sokszor hozunk rossz döntéseket, de ha felismerjük, megpróbáljuk helyrehozni, és úgy élni az életet, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle, akkor még a legnagyobb probléma is megoldódhat. Érdemes néha kockáztatni, elhagyni a komfortzónánkat. És az életkor nem lehet akadálya a barátságnak meg a nagy nevetéseknek.

Christie Somerst személyesen a nagyfőnök, James McAskill mutatta be az új csapatának. Jó benyomást tettek egymásra.

Minden nő örült, amikor a korábbi csoportvezető helyettesét, Malcolm Spatchcockot máshová helyezték a részlegükről. Senki sem kedvelte. Malcolm sötét és fondorlatos terveket szőtt. Ahogy telt az idő, egyre nőtt az ellenszenve Christie iránt.

Chrisite szeretett konfrontálódni, és jól reagált a támadásokra. Mindenki azt találgatta, hogy kije ez a nő a nagyfőnöknek. Próbálta összekovácsolni a társaságot. A kávé és sütemény mellett folytatott beszélgetések során jobban megismerték egymást. Az öt nő rövid idő leforgása alatt nagyon megszerette egymást. Ahogy megnyíltak egymásnak, megváltozott az életük. Kis lépésekkel haladtak előre. Amikor valamelyikük mélyponton volt, a többiek megvigasztalták.

„A többiek körbevették, ahogy a virágszirmok zárulnak rá óvón a bibére.”

Christie-nek évekbe telt, mire valamennyire feltudta dolgozni a férje halálát, és tovább tudott lépni. Még mindig nagyon hiányzott neki.

A huszonnyolc éves, hollófekete szépség, Raychel zárkózott volt. Feszengett a közösségi eseményeken. Utálta, ha valaki hozzáért. Ez alól a férje, Ben volt az egyedüli kivétel. Nagyon kedves, tüneményes pár. Eredetileg más néven kezdték az életüket. A tragikus gyerekkorukat hátrahagyva választották a jelenleg használt nevüket. Ben nagy és erős lett, hogy mindkettejüket meg tudja óvni. Egy kedves és közvetlen családtaggal való váratlan találkozás után Raychel már nem érezte úgy, hogy egyedül vannak Bennel a világban.

A harminckilenc éves Anna élete szürke és lehangoló volt, mert a néhai jegyese félrelépése óta elvesztette a lelkesedését, és depressziós lett. Szívesen töltötte az időt a kolléganői társaságában. És izgalomban is volt része, amikor megismerkedett egy híres divattervezővel, és részese lett egy televíziós show-műsornak. Végül megtanulta elengedni azt, aki nem értékelte. Vladimir (a divattervező) felismerte Annában a rokon lelket. Anna kisimult Vladimir mellett. Élettelibbnek és fiatalabbnak látszott. Magabiztosabb és boldogabb lett.

Az ötvenöt éves Grace szerette a kihívásokat, és nagyon jó híre volt a szakmában. Szimpatizált a kolléganőivel, bár nem sokat beszélgettek. Nem akart korkedvezménnyel nyugdíjba menni. Mióta a gyerekei felnőttek, és kiköltöztek a szülői házból, egyre fullasztóbbnak érezte a házasságát. Számára az iroda jelentett menedéket a családi problémák elől. Nem vett volna ki szabadságot anélkül, hogy ne szólt volna valamelyik kollégájának. Ezért, amikor egyik nap nem ment be dolgozni, a többiek sejtették, hogy valami baj van. Azt nem feltételezték volna, hogy a férje borzalmas dolgokat művelt ezzel a tüneményes, elegáns hölggyel. A kolléganői és a fia közreműködésének hála, a rendőrség kiszabadította. A történtek után Grace átmenetileg Christie-hez meg a fivéréhez költözött. A gyermekei, Paul és Laura segítettek neki elhozni a házból a legszükségesebb holmijait. Grace és Christie bátyja, Niki (Nikita Koslov) közt hamar vonzalom alakult ki.

A harminchárom éves Dawn szinte minden gondolata a közelgő esküvője körül forgott. Már nagyon várta a menyasszonyi ruhája kiválasztását. A tapintatlan szókimondásával néha kiborította az embereket. Sokat vergődött. Nem érezte otthonosan magát abban a világban, amelyben élni kényszerült. A vőlegénye megalázó módon viselkedett vele, és lazán kezelte az esküvő témáját is. Calum családja pedig teljesen elnyomta. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy Dawn nem tud, vagy nem akar szembenézni azzal, hogy Calum milyen aljasságokra képes. Sajnáltam őt, de nem kedveltem.

Grace férje, Gordon és Dawn vőlegénye, Calum nagyon ellenszenves karakterek. Nagyon reméltem, hogy mielőbb „eltűnnek” a nők életéből.

Azon a helyen, ahová a nők péntekenként jártak munka után, egy kanadai vendégzenekar játszott. Az együttes (főleg a gitáros) nagy hatással volt Dawn-ra. Nekik köszönhetően visszatalált a zenéhez, és önmagához. Nemcsak Dawn barátnői drukkoltak azért, hogy térjen észhez, és szökjön meg a kanadai gitárossal… De nem tette. Szerintem nagyon buta volt. Hozzáment valakihez, akit nem szeretett, és akinek a családja megvetette. Áldozati bárányt csinált magából, és ez csak az esküvő után jutott az eszébe. Nagy szerencséje volt, hogy ott voltak a barátnői, akik segítettek neki megszökni.

Szerintem Dawn történetéből elég lett volna egy kicsivel rövidebb verzió is, és inkább a többi szereplőről lehetett volna kicsivel hosszabb történet. Ben, Niki és Vladimir nagyon érdekes és kedves szereplők. Szívesen olvastam volna róluk egy kicsit többet.

A regény végére mindenki megtalálta a boldogságot.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Tavaszi affér (Four Seasons 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Lou Winter, hogy a fogorvosi rendelő várójában elviselhetővé tegye a várakozást, felkap egy szamárfüles magazint, és felfedez benne egy tavaszi nagytakarításról szóló cikket, még nem is sejti, hogy az írás gyökeresen megváltoztatja az életét. Az, ami egyszerű és nagyon időszerű rendrakásnak indul, hamarosan mániává duzzad, és kicsúszik a keze közül.

Minél több szeméttől szabadítja meg Lou az otthonát, és minél több szekrényt és fiókot rak rendbe, annál több fényhez és levegőhöz jutnak az agyában és szívében szorosan bezárt, rejtett zugok is. Ettől kezdve új megvilágításban kezdi látni önmagát és a környezetét, és képes szembenézni azokkal az érzésekkel, amelyeket a soha meg nem született gyermeke iránti vágyakozás, a férje hűtlensége és a legjobb barátnőjének a hiánya váltott ki belőle.

Lázas ténykedése közepette egyre gyakrabban körvonalazódik emlékezetében annak a merész, félelmet nem ismerő lánynak az alakja, aki valaha ő maga volt. Eszébe jutnak a vad álmok, amelyeket a barátnőjével, Debbel szövögetett, és amelyekről a megvalósítás küszöbén kényszerült lemondani hűtlen és képmutató férje, Phil miatt.

Azt a Lou Wintert, akivé a házassága alatt vált, nemcsak a férje használja ki gátlástalanul, hanem örökké elégedetlen anyja, extrém kívánságokkal előálló húga és erotikus vágyainak kielégítését hajhászó új barátnője is. Részmunkaidős könyvelői állása sem visz színt az életébe. Gátlástalan, erkölcsi normákat nem ismerő, szakmai hiányosságait mások sárba tiprásával ellensúlyozni akaró, irigy főnöke tovább nehezíti az életét. Bizalmatlanná válik mindenkivel, így nem csoda, ha a nagytakarításhoz konténereket szállító, jóképű és tisztességes Tom Broomnak is csak nagy nehézségek árán sikerül áttörnie a Lou által maga köré emelt, magas és vastag falakon.

De lesz-e ereje Lou Winternek ahhoz, hogy addigi élete látszatbiztonságát maga mögött hagyja? El tudja-e hinni, hogy az új tavasz új reményei felpattintják személyisége jelképes fiókjain a zárakat, és némi bátorsággal képes lesz rendet tenni a saját életében is?

A kérdésekre még maga Lou sem tudja a választ, mindazonáltal senki sem tarthatja vissza attól, hogy a küldetését teljesítse.”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013

Eredeti mű: A Spring Affair

Fordította: H. Pikler Renáta

Oldalszám: 539

ISBN: 978 963 254 779 4

Nagyon szép a könyv borítója. A fordulatok ellenére ez nem egy sodró, lendületes történet. Lassan indulnak be az események. Jól felépített. Tele van hatalmi játszmákkal. Bemutatja a verbális bántalmazást, és azt is, hogy mindig van kiút. A regényben lüktető feszültség szinte magával ránt.

Az első pillanattól drukkoltam Lou-nak. Sok évnyi elnyomás, megaláztatás után Lou végre szép fokozatosan visszatalált önmagához, és kiállt saját magáért. Csodálatos jellemfejlődésen ment át. Tetszett, hogy mennyire felszabadító rendet rakni magunk után. Találó a megfogalmazás, ha káosz, rendetlenség van a házadban, benned is az lesz. A tényleges, és lelki nagytakarítás hangulata hitelesen jelenik meg a könyvben. Szinte érezni a megújulást.

Lou (Mrs. Elouise Winter) egy fogorvosi rendelő várójában egy képes újságot olvasgatott. Felkeltette az érdeklődését egy cikk arról, hogy milyen felszabadító hatású lehet a lomtalanítás, nagytakarítás. Elhatározta, hogy „nagytakarítást” csinál az életében.

„Tégy rendet a házadban, és a fejedben is. Ne engedd, hogy a zűrzavaros élet diktálja a tempót. Dobd ki a felesleges cuccot, és vedd a kezedbe az irányítást!”

Lou kedves, vicces, eszes nő. Szegénynek nem volt szerencséje a kapcsolataival. A férje verbálisan bántalmazta. Az anyja és a húga is nagyon ellenszenves. És volt néhány ilyen karakter a történetben. Nem hittem volna, hogy ennyi rosszindulatú szereplő lesz ebben a regényben.

A férje, Phil nagyon rondán beszélt vele, és manipulálta. Durva megjegyzéseket tett rá. Pedig Lou nyomába sem ért. Az a nő sokkal jobb férjet érdemelt. Drukkoltam neki, hogy mielőbb megszabaduljon attól az undorító féregtől.

Amikor a nőt a munkahelyén, az íróasztalfiókok rendbetételét követően elégedettség töltötte el, úgy döntött, hogy otthon is megcsinálja a tavaszi nagytakarítást, és megszabadul néhány dologtól. Végül annyi dolgot ítélt kidobásra, hogy hulladékszállítót kellett rendelnie. Tom Broom nevét és telefonszámát egy konténer oldalán látta meg, és gyorsan fel is írta.

Tom Broom figyelmes, szellemes, kedves, nagy és erős férfi. Van egy elbűvölő, óriás német juhász kutyája. Lou azonnal megkedvelte.

Lou és Debra főiskolás korukban ismerkedtek meg. Nagy terveik voltak, de eltávolodtak egymástól. Most, hogy évekkel később újra találkoztak, megállapodtak, hogy mivel a múltat nem tudják megváltoztatni, ezért inkább előre néznek. Újra tervezgetni kezdték a közös kávéházat. És a tervezést hamarosan a megvalósítás követte.

Tom egyik alkalommal megtréfálta Lout. Ez nagyon megrázta a nőt. Úgy érezte, hogy mindenki „balekra veszi”. Kicsinek és jelentéktelennek érezte magát. Úgy döntött, hogy megszakítja Tommal a kapcsolatot.

Jó volt, hogy lassan kezdett visszatalálni önmagához. Azt viszont nem értettem, hogy miért így. A barátnőjének, Michelle-nek, aki szerintem klinikai eset, végre megtanult nemet mondani és határokat szabni. Tomnak sem nézte el azt az egyetlen rossz tréfát. Bezzeg az undorító férjével (aki verbálisan bántalmazta és kihasználta) még mindig együtt volt. Az ég szerelmére! Még azt sem merte elmondani neki, hogy újra találkozgat a régi barátnőjével. Ha már „semmilyen potenciális szemét látványát nem bírta elviselni maga körül”, akkor a kapcsolatait (főleg a házasságát) is ideje lett volna felülvizsgálni. Nagyon sok dologról lemondott, amiről nem kellett volna. Hova lett az önbecsülése? Hogy tűrhette el ennyi ideig ezt a bánásmódot?

Egy viharos, esős éjszakán náluk keresett menedéket Tom kutyája. Ez alkalmat adott a kibékülésre. Amikor a férfi elment a kutyájáért, bocsánatot kért azért, mert korábban túl messzire ment a viccelődéssel, és jót beszélgettek. Tom közelében hevesebben dobogott a szíve. Ha tényleg boldog lett volna a férjével (nyilvánvaló volt, hogy nem az), akkor nem vonzódott volna ennyire máshoz, és nem fantáziált volna másról. Lou és Tom sokáig nem akart igazán szembenézni a köztük lévő vonzalommal, vibráló energiával, mivel a nő férjnél volt.

Bár a női főszereplő egy kedves, szimpatikus karakter, mégis sokszor bosszantó. Néha legszívesebben megráztam volna, hogy szedje már össze magát, és ne akarjon balek lenni. Alkalmanként jó lett volna a történetbe egy olyan barát, aki közli vele, hogy ideje végre megmutatnia azt az erőt, amit addig csendben hordozott. Idegesítő volt, hogy már a könyv közepénél tartottam, és Lou még mindig önként vállalta az áldozat szerepét. Hagyta, hogy a férje bolondot csináljon belőle. Nagyon lassan ülepedtek le a gondolatok, változtak a nézőpontok, és Lou kezdte felülbírálni a kapcsolatait. Végre rájött, hogy nem alkalmazkodhat a végtelenségig a környezetében élők elvárásaihoz.

Amikor a könyv közepe felé végre elkezdett kiállni magáért, úgy gondoltam, hogy már éppen itt volt az ideje. A „nagytakarítás” megtisztító élményétől erősebbnek érezte magát. Elhatározta, hogy többé nem hagyja, hogy rábeszéljék bármire, ami nem jó neki. Nem volt szükség bosszúra, sem magyarázatra. Amikor Lou végre kezdte tisztelni magát, öntudatos lett, akkor fordult a kocka. Azok az emberek, akik addig visszaéltek a kedvességével, megalázták, rájöttek az értékére, és arra, hogy mit vesztettek.

Lou szemei újra ragyogtak a boldogságtól, és Tom hatékonyan gondoskodott arról, hogy így is maradjon.

Ana könyvajánlói - Rachel Wells: Alfie új munkát kap (Alfie 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A KÉTLÁBÚAK GUBANCOS PROBLÉMÁIT EGY OKOS NÉGYLÁBÚNÁL SENKI SE KÉPES JOBBAN MEGOLDANI. Alfie új történetéből ismét kiderül, mennyivel bölcsebb gyakran egy állat az embernél.

A szürke szőrgombolyag továbbra is a londoni Edgar Roadon éldegél, és az utca lakói már el sem tudnák képzelni az életüket nélküle. De vajon tudja-e ezt az a család is, amelyik nemrégen költözött a környékre? Mert nagy szükségük lenne rá, hogy Alfie kigubancolja a gondjaikat.

A világsikerű ALFIE sorozat mindegyik kötete önálló történet. És nem csupán a BOB, AZ UTCAMACSKA vagy AZ EGY KUTYA NÉGY ÉLETE rajongóinak kínálnak humoros, intelligens szórakozást. Hanem mindenkinek, aki szeret önmagára ismerni görbe tükörből.”

Kiadó: Lettero

Kiadás éve: 2020

Fordította: Molnár Júlia Dóra

Oldalszám: 384

ISBN: 978-615-5685-42-2

A sorozat második részében új lakók költöznek az utcába. Vannak visszautalások (visszaemlékezések) a sorozat első részére, de mindegyik Alfie-regény önálló történet. Az elbűvölő és szeretetre méltó macskának továbbra is az a küldetése, hogy összehozza az embereket egymással, segítsen másokon. Ebben a részben jobban megismerhetjük az utcában lakó macskákat.

Alfie gazdái közt nagyon szilárd barátság van. Számíthatnak egymásra. Ez az összetartás és szeretettel teli gondoskodás szépen kiemelkedik a történetből.

Van olyan történetszál, ami lehetne picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, nagyon cuki könyv. Egy hangulatos történet a szeretetről és a segíteni akarásról.

Alfiet több, mint három éve szerető családok vették körül. Mégis szívesen ismert meg újabb embereket. Az egyik éjszaka közepén új emberek költöztek a szomszédba. Nagyon furcsán, gyanúsan viselkedtek. Ez gyanakvással töltötte el az Edgar Road lakóit. Nem sokat segített a helyzeten, hogy úgy viselkedtek, mintha bujkálnának. Az új szomszédok egy gyönyörű, fehér cicát is hoztak, akinek Hógolyó a neve. Alfie szerette volna megismerni őket. Próbált „a felszín alá nézni”.

Clarie és Jonathan boldog házasok, és nagyon szeretnének gyereket. Jonathan gyengéd, hűséges és gondoskodó férj. Tud morcos is lenni, de arany szíve van. Ami a fogantatást illeti, ő úgy gondolta, hogy addig is, amíg összejön a baba, élvezzék ki a próbálkozás minden percét. Claire viszont sokat aggodalmaskodott, mert még nem lett várandós. Az otthonuk sugárzik a szeretettől. Polly és Matt nagyon jó barátaik lettek. Mindkét pár szerette Alfiet, és gondoskodtak róla. Bár Franceska és a fiúk elköltöztek, időnként meglátogatják őket. Havonta egyszer Alfie „összes családja” egybegyűlt. Ez volt a cica kedvenc napja, mert mindenki egy helyen volt, akit a szívébe zárt.

„...elég, ha értékeled azt, amid van, és odafigyelsz azokra, akik szeretnek téged.”

Aleksy (Franceska egyik fia) rendszeresen sebekkel és zúzódásokkal ment haza az iskolából. Nem mondta el senkinek, hogy mik történnek vele, mi a baj. Úgy tűnt, hogy terrorizálja valaki. Alfie úgy döntött, hogy a mancsába veszi az ügyet. Kiderítette, hogy egy másik gyerek nem hagyja őt békén, akitől a többi gyerek is tartott. A macska segített neki, és így Aleksy is népszerű lett a gyerekek között. Szóval Alfie megoldott egy súlyos zaklatási ügyet.

Bár a szomszédba költözött házaspár a két kamasz gyerekkel furcsán viselkedett, mégis úgy tűnt, hogy jó emberek. Alfie így érezte. El is határozta, hogy közelebb hozza a családtagjaikat egymáshoz.

Egyre gyűltek a gondok, amire Alfie megoldást akart találni.

Az utcában a Goodwin házaspár kotnyeles és kellemetlen volt. Túlzottan szerették beleütni az orrukat mások dolgába. Sajnos a viselkedésük nem segített oldani a helyzetet az új szomszédokkal. Polly rájött, hogy ha sikerülne megfékezni a Goodwin házaspárt, akkor javulna a helyzet.

Amikor Hógolyó eltűnt, akkor a Snells család megtapasztalhatta, hogy milyen kedves emberek laknak az utcában (leszámítva a Goodwin házaspárt). Alfie ötlete megint jónak bizonyult. Kóbor macskák segítségét kérte, és meg is találták. A Snells család hálás volt a segítségért, de továbbra is távolságtartó volt. A könyv végére kiderült, hogy miért rejtőzködnek ennyire. Tisztázódott a helyzet. Új barátságok szövődtek. Alfie ismét összehozta az embereket. Olyan sok mindenen túl voltak már, jó és rossz dolgokon egyaránt. Mindenki kiegyensúlyozottabb és boldogabb lett.

„Egy mosolyban, egy pillantásban, egy gesztusban mind ott bújik a szeretet, látható és érezhető. Olyan energiát sugároz, ami mindenkit körülvesz. Biztonságot ad, melegen tart. A világot ragyogóbbnak látod, a nap melegebben süt rád, a virágok még színpompásabbak, mint máskor, egyszerűen bármerre nézel, csak a szépet veszed észre.”

Ezt a részt is sikerült az írónőnek nagyon aranyos „jelenettel” befejezni.

Ana könyvajánlói - Rachel Wells: Mindenki macskája, Alfie (Alfie 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Hagyd a pszichológust! Fordulj egy állati profihoz. Ismerd meg Alfie-t, a macska-pszichológust.

Amióta idős gazdája meghalt, egyedül cselleng a városban. Aztán rábukkan az Edgar utcára, és egy gyors környezetfelmérés után úgy dönt, ez pont megfelel neki. A lakók először hallani sem akarnak a kóbor macskáról. Micsoda buta gőg! Hiszen minden kétlábúnak szüksége van léleksimogatásra. Főleg, ha annyira gubancosak az ügyeik, mint az Edgar utca embereinek.

Tanulj te is Alfie-tól: lesd el, miként kell megoldani az élet nehéz problémáit szeretettel, humorral, bátorsággal. Felemelő, vicces és intelligens regény a BOB, AZ UTCAMACSKA és AZ EGY KUTYA NÉGY ÉLETE rajongóinak.”

Kiadó: Lettero

Kiadás éve: 2019

Fordította: Molnár Júlia Dóra

Oldalszám: 352

ISBN: 978-615-5921-32-2

Ez egy sorozat első része. (Önálló regényként is olvasható.) Magyar nyelven sajnos még csak két kötet jelent meg.

Sokszor nagyon szívszorító, mégis szívmelengető történet egy elbűvölő macskáról. A könnyed stílusa miatt nagyon gördülékenyen olvasható. A történetet a cica szemszögéből ismerhetjük meg. Az írónő felruházta a macskát emberi tulajdonságokkal és gondolatokkal. Aki hajlamos ezen kiakadni, az jobb, ha nem olvassa el ezt a könyvet. Azoknak viszont ajánlom, akik szeretik a tüneményes, szórakoztató, érzelmes, állatos történeteket. Szerintem aranyos, hogy minden fejezet elejét egy macska sziluett díszíti.

Alfie élete megváltozott, amikor meghalt a gazdája. Az idős hölgy lánya nem vihette haza a kutyái miatt. Alfie elhagyta az egyetlen otthont, amit ismert. Nem akart menhelyre kerülni. Szüksége volt otthonra és szeretetre. Kölyökként került Margarethez, ezért most minden fura és ijesztő volt. Megtapasztalta és megértette, hogy a világ veszedelmes. Ismerte, hogy mit jelent a szeretet és az otthon, és rettenetes volt, hogy most már a kóbor macskák közé tartozik. Sok veszély és viszontagság után elért egy barátságos utcát, és úgy érezte, hogy ott fogja megtalálni, amire vágyik.

Úgy próbálta meg elérni, hogy többé sose legyen egyedül, hogy egynél több otthont szerez magának. Nem akarta újra átélni azt, amit Margaret halála után. Szóval szerette volna bebiztosítani magát a jövőre nézve. Úgy gondolta, hogy ha több otthona van, akkor sosem marad egyedül. Volt egy másik cél is az életében. Segíteni azoknak, akiknek szüksége van rá. A szíve mélyén érezte, hogy kiknek kell segítenie.

Claire otthona volt az első számú otthona. Szinte azonnal szoros kötődés alakult ki közöttük. Jonathannel nehezebb dolga volt. Alfie felismerte, hogy Jonathan a kemény felszín mögött magányos és ijedt. Ezt az érzést ismerte magában is. Elég sok humoros helyzet volt a kapcsolatukban. Alfie kedvelte Clairet és Jonathant, de ők egyedül éltek, és amikor dolgozni mentek, akkor a macska egyedül maradt. Ezért örült, amikor talált magának két családot is, ráadásul egymás szomszédságában. Az egyik családban egy, a másikban két kisgyerek volt. Az egyik család messzebbről érkezett, mint Alfie. Lengyelországból. Alfie összehozta az embereket. Boldoggá tenni minden „gazdáját” kemény és kimerítő munka volt.

Francesca (a lengyel származású anyuka) jobban megmelengette a szívét, mint bármelyik másik lakó az utcában. Megértette a nőt. Örült, hogy a közreműködésével összebarátkozott a szomszéd asszonnyal, Pollyval. Mindkét család egy kicsit elveszettnek és magányosnak tűnt, ezért gondolta Alfie, hogy összehozza őket. Ebben segítségére voltak az asszonyok férjei. Szimpatikus, jó emberek.

Idővel Claire és Jonathan olyan emberekkel kezdtek randevúzni, akik nem kedvelték a macskát. És nem csak azért voltak ellenszenvesek, mert nem macskabarátok. Természetesen nem ejtettem könnyeket, amikor Jonathan barátnője, Philippa végre „kikerült a képből”. Örültem, hogy a férfi megmenekült attól a hárpiától. Joe-val sokkal nagyobb baj volt. Ez később még nyilvánvalóbb lett. Az írónő egy nagyon romlott és hátborzongató karaktert alkotott Joe személyében. Alfie is érezte, hogy egy aljas gazember. Sajnos Claire sokáig nem vette észre, hogy a férfi milyen gonosz. Tetszett Alfie terve, hogy megszabadul Joe-tól, és összehozza Claire-t és Jonathant. A terve sikerült. Bár nagy árat fizetett érte. Majdnem az életébe került. Az esetnek köszönhetően Alfie „gazdái” most már tudtak egymásról. Amikor a macskát hazaengedték az állatkórházból, mind együtt várták. Mindenkinek hiányzott. Ennek az elbűvölő cicának sikerült minden „családja” között barátságot kialakítania. És az emberek tudták, hogy Alfie mentette meg őket.

A regény minden szereplőjének megvolt a maga baja. Alfie minden emberét látta a legelkeseredettebb pillanataikban. És szívvel-lélekkel próbált segíteni. Sikerült jó cselekedeteket véghez vinnie. Kiépítette a maga kis emberi közösségét. Empátiájával, ragaszkodásával és segítségével a lakók dolgai lassan elkezdtek változni, javulni.

Pereczes Nikolett: Tarka macska – Versek óvodásoknak és kisiskolásoknak

Fülszöveg:

„Pereczes Nikolett verseskötete olyan, mint egy színes, zsebre vágható gyerekkert: minden lapján egy új csoda bújik meg. A kedves tarka macska dorombolva kísér végig a mindennapok apró kalandjain, nefelejcs, méhek, lufik és sellők hívnak játékba, miközben a versek ritmusa ringat, megnevettet vagy épp álomba simogat.

A rövid, dallamos rímek könnyen megjegyezhetők, a humor és a gyermeki rácsodálkozás végig ott csillog bennük. A kötet finoman tanít is – észrevétlenül beszél szeretetről, bátorságról, családról, természetről, barátságról –, de leginkább azt adja, amit a jó gyerekvers mindig: közös pillanatokat. Esti összebújásokhoz, napindító nevetéshez, óvodai mondókázáshoz vagy csak úgy, „belelapozunk, olvassuk" öröméhez.

A hangulatot Kovács Nikolett illusztrációi teszik még élőbbé és varázslatosabbá.”

Kiadta: Publio Kiadó Kft.

Megjelent: 2026

Illusztrálta: Kovács Nikolett

Oldalszám:44

ISBN: 978-615-103-416-3

Amikor először megláttam ezt a kis könyvet, rögtön az jutott eszembe, hogy milyen cuki és hívogató a borítója. Mosolyt csalt az arcomra.

A könyvet végiglapozva megállapítottam, hogy mindvégig igényes és szép illusztráció kíséri a különböző hosszúságú verseket. A könyv tizenhét verset tartalmaz, melyek vidám hangulatot kölcsönöznek az olvasójuknak. A kedvencem rögtön az első és egyben címadó, Tarka macska lett, mely könnyű nyelvezetével és dallamosságával nagyon hamar képes megtapadni az ember fejében.

Ha meg kellene neveznem a top3 verset, akkor: Tarka macska, Altató, Édesanyámnak. Utóbbi vers könnyen megtanulható anyák napjára, mely garantáltan könnyeket csal a megilletődött anyukák, nagymamák vagy épp keresztanyukák szemébe.

Szívből ajánlom minden óvodás és kisiskolás gyermeknek és szüleinek, valamint a pedagógusoknak, akik szívesen gazdagítanák egy igényes és kidolgozott könyvvel a könyvgyűjteményüket.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Ölelő karok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Az excentrikus Molly Abberwick tea- és fűszerüzletet vezet, valamint néhai apja tudományos alapítványán keresztül ígéretes feltalálókat támogat. Elhatározza, hogy kirúgja tudományos szakértőjét, dr. Harry Trevelyant… Igaz, hogy Harry zseniális, jóképű és szexi, de sajnos arrogáns és basáskodó, egyszóval kiállhatatlan alak. Nem átallja például azt az ajánlatot tenni Mollynak, hogy kezdjenek egymással szerelmi viszonyt, amelyet ugyanúgy megtervezhetnének és irányíthatnának, mint egy tudományos projektet. Harry ráadásul rendelkezik bizonyos paranormális képességekkel…

Molly egyre bonyolultabbnak érzi az életét, és mintha nem volna elég baja, valaki cseppet sem vicces tréfákat űz vele, és hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy az életére törnek…

Jayne Ann Krentz a modern románc koronázatlan királynője – rajongói szerint az Ölelő karok a legelbűvölőbb regénye.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2014

Eredeti mű: Jayne Ann Krentz: Absolutely, positively

Fordította: Palkó Katalin

Oldalszám: 427

ISBN 978-963-07-9621-7

Szórakoztató olvasmány, és gördülékeny a történetmesélés. Igazából szinte filmszerűen peregtek az események, láttam magam előtt a történetet. A teabolt és a feltalálók támogatása érdekes ötlet volt. Ezen kívül is elég sok dolog van a regényben: erős egyéniségek, vonzalom és szenvedélyes kapcsolat, szerelem, kockázatok, paranormális képességek, családi viszály… Talán egy kicsit sok dolgot akart az írónő belesűríteni egyetlen könyvbe. Szerencsére ez nem volt zavaró. A paranormális képesség sem eltúlzottan van jelen a könyvben. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek. Volt olyan történetszál, ami lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyv. Az írónő ebben a regényben is megemlíti Seattle „kávékultúráját”.

Harry Stratton Trevelyan nagyon óvatos, szkeptikus, intelligens, elemző és logikus gondolkodású férfi. Molly Abberwicket akarja. A nő elkápráztatta. Molly szemrevaló, okos, öntudatos, sikeres vállalkozó, aki egyedül nevelte fel a húgát. Az apja, a néhai Jasper Abberwick létrehozott egy alapítványt. Ebbe vonta be Molly Harryt szakértőként. Már a megismerkedésükkor rádöbbent, hogy tetszik Harrynek. Bár a férfi felkeltette szunnyadó érzékeit, az esze számos dolgot hozott fel, hogy miért nem jó ötlet intimebb kapcsolatba kerülni vele. Ugyanakkor nagyon kíváncsi volt Harryre. Molly impulzív és okos, de a műszaki dolgokhoz nem ért. A húga, Kelsey örökölte a feltalálói hajlamot.

Harry volt az egyedüli kapocs a Stratton és a Trevelyan család között, és mindkét fél azt akarta, hogy ez maradjon is így. Sosem bocsátották meg, hogy Brittany Stratton és Sean Trevelyan (Harry szülei) megszökött és összeházasodott. Abban mindkét család egyetértett, hogy Harry szándékosan választotta a tudomány világát. Azért foglalkozik tudományos kutatásokkal, hogy őket bosszantsa. Van némi ellenérzésem a mutatványosokkal, illuzionistákkal, szemfényvesztőkkel kapcsolatban. Többek közt ezért nem igazán voltak szimpatikusak Harry családjának apai ágának tagjai. Bár az is igaz, hogy a családja anyai ágával sem szimpatizáltam. Szegény Harrynek nem volt könnyű velük. Szeretett volna véget vetni a Stratton és a Trevelyan család között dúló viszálynak. Ezzel vissza is éltek a családtagok. A család mindkét ágának tagjai úgy gondolták, hogy Harry feladata megoldani az összes problémájukat.

Harry időnként próbára tette Molly türelmét, de sosem untatta. A férfi komoly önuralmat fejlesztett ki, és nem volt képes lemondani az irányításról. Harry nevelte fel az unokaöccsét, Josht. Éppen ezért megértette Mollyt, és próbálta megkönnyíteni neki azt a fordulatot, hogy a húga egyetemre megy, „kirepül a családi fészekből”. Harry már átélte ugyanezt.

Harrynek nagyon jók a reflexei, és jól ráérez dolgokra. Azt viszont nem volt hajlandó elismerni, hogy „látó”. A Trevelyan-féle okkult erő témájától általában ingerült lett, vagy elkomorult. Volt néhány dolog az életben, amitől félt. Például attól, hogy megőrül. Sebezhetőnek érezte magát. Nagyon sajnáltam, mert iszonyatos lehetett a folyamatos belső küzdelem, és az, hogy minden helyzetben igyekezett megőrizni az önfegyelmét. Elszomorító volt, hogy mielőtt megismerkedett Mollyval, senkivel sem mert igazán önmaga lenni. Mindennél jobban vágyott a szeretetre, szerelemre. Az, hogy valaki rájuk akart ijeszteni egy elutasított pályázat miatt, egy kicsit felgyorsította az eseményeket. Miközben egyre szorosabbá vált Molly és Harry kapcsolata, kiderítették, hogy ki akar rajtuk bosszút állni. Megbeszélték, hogy Molly a férfi lakásában marad addig, amíg ezt az ügyet nem tisztázzák. Bár Harry hosszabb időre szeretett volna összeköltözni vele. Nem tudta megkérni arra a nőt, amire neki van szüksége, hogy együtt éljenek.

Bár Harry nagyon vágyott Mollyra és élvezte a társaságát, kétségbeesetten igyekezett megőrizni az önuralmát. Legalábbis addig, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy a lány nem fél tőle a furcsaságai miatt. Molly nem sértődött meg, ha ő a gondolataiba merült, és megértette az érzéseit. Harry harcban állt a saját természetével, és sok dolgot helyre kellett tennie magában. Molly türelmesen támogatta, mellette állt, bátorította. És feltétel nélkül hitt a megérzéseiben.

Amikor azt a hírt kapták, hogy a bosszúra éhes fickó autóbalesetben meghalt, azt hitték, hogy lezárult az ügy. De a férfi halálával nem múlt el a veszély. Ahogy arra számítani lehetett, más is érdekelt volt az ügyben.

Az írónő elég sok ellenszenves karaktert felvonultatott ebben a regényben. Ott van például a Strattonok közül Harry nagyapja, Parker, és az unokatestvére felesége, Olivia. A Trevelyan családból Harry nagybátyja, Leon. És persze Molly nagynénje és a vőlegénye is unszimpatikus. Szerencsére a két főszereplő szerethető karakter.

Több ember megpróbálta elhitetni Mollyval, hogy Harrynek az a szándéka, hogy becsapja és kicsalja a pénzét. Pedig a férfi mindig tisztességes volt. Molly bízott benne. Egy idő után már nagyon bosszantó volt, hogy mindenki beleszólt a kapcsolatukba. Szerintem ezt ellensúlyozni kellett volna legalább egy olyan szereplővel, aki végig mellettük áll. Például egy jó baráttal. A csipkelődő humor nem mindig tudta kompenzálni azt, hogy mindenki Mollyt és Harryt támadta.

Nagyon tetszett, hogy amikor már szoros kötelék alakult ki köztük, akkor a beszélgetéseik, évődéseik, a közös étkezéseik… az otthonosság érzését adták. Akkor érezték otthon magukat, amikor együtt voltak. Az erről szóló részek nagyon meghitt hangulatot árasztottak.

Nagyon szórakoztató volt, ahogy Molly „rendbe tette” Harry kapcsolatát a kiterjedt családjával. Annak érdekében, hogy a családtagok ne tudják kihasználni Harryt – ahogy azt eddig tették –, korlátozta a kapcsolattartást. Összehívta a népes családot, és nyilvánvalóvá tette számukra, hogy nem hagyja, hogy visszaéljenek Harry szeretetvágyával. Azt is tudatta velük, hogy az a közös a két családban, hogy amikor Harryvel beszélnek, mindnyájan akarnak tőle valamit. Mesteri (és meglehetősen vicces) húzás volt, ahogy „eligazította” őket. Molly elérte azt, amire Harry mindig is törekedett, hogy olyan fontos legyen a családjának, hogy „fegyverszünetet kössenek” a kedvéért.

Úgy tűnik, hogy egy legénybúcsú és egy kocsmai verekedés összehozza a fiúkat. (Fejcsóváló és nevető hangulatjel.) Jól érezték magukat. Harry számára ez nem tartott soká, mert megérezte a veszélyt. A csaló gazember visszatért, hogy az életükre törjön. Harry tudta, hogy csak úgy mentheti meg a menyasszonyát, ha elfogadja a természet adta képességeit. Segítségére volt a logika és a megfigyelés is. Megmentette.

Nagyon aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Molly és Harry családjának szeretetteljes jövőjébe.

Kár lett volna kihagyni ezt a szórakoztató, hangulatos és érzelmes történetet.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Fény vagy árnyék (Susogó Forrás 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Zoe Luce sikeres lakberendező Arizonában, Susogó Forrásban. Specialitása a frissen elvált kuncsaftok házának berendezése, hogy megkönnyítse számukra a továbblépést. De amikor legújabb ügyfele házában megérzi, hogy a férfi valószínűleg nem elvált, hanem özvegy, magándetektívet fogad, hogy nyomozza ki az igazságot. Sikerül is fényt deríteni a bűntényre, de Zoe kiengedte a szellemet a palackból: kénytelen egyre mélyebben felfedni a múltját a magándetektív, Ethan Truax előtt. Márpedig Zoe múltja nem makulátlan. Kezdődik azzal, hogy nem ez a neve, hogy egy magán-elmegyógyintézetből szökött meg, és hatodik érzékével felfogja a falakból áradó érzelmeket – így tudta meg, hogy ideális ügyfele rejteget valamit. Most azonban fel kell vennie a harcot múltja és rokonai ellen, és csak Ethanre számíthat. Fizetségképpen elvállalja Ethan házának, Éji Szellőnek a felújítását, de sok-sok évvel azelőtt ott is gyilkosság történt, amit szintén meg kell oldani, hogy Zoe egyáltalán be tudjon lépni a házba.

Zoe és Ethan verhetetlen csapatot alkotnak, és minden rejtélyt kibogoznak barátaik és rokonaik segítségével. Segít Arcadia, aki Zoéval együtt szökött az Udvarházból, Harry, a testőr, Ethan sógornője, Bonnie és két fia, meg Singleton Cobb, a pokol angyala külsejű antikvárius és számítógépzseni.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2005.

Eredeti cím: Jayne Ann Krentz: Light In Shadow

Fordította: Molnár Katalin

Oldalszám: 391

ISBN: 963 07 7835 1

Összetett, rejtélyes történet. Több komoly témához is hozzányúlt az írónő. Van a történetben csalás, sikkasztás, gyilkosság, bosszú, gyász feldolgozása… Ezeket kellemes humorral és romantikával ellensúlyozta. Könnyű olvasni, mert lendületes, izgalmas és szórakoztató.

A női főszereplő különleges képességgel van megáldva. Szerencsére nem vitte túlzásba az írónő a természetfeletti adottságot. Az erős pszichológiai, és talán misztikusnak nevezhető szál kifejezetten nagy hatással van a könyv hangulatára.

Mindkét főszereplő múltja nehéz, terhelt. Tele vannak kétségekkel és vívódással. Ezekkel képesek szembenézni, mert kialakul közöttük egy mély kötődés, ami arra ösztönzi őket, hogy megértsék és támogassák egymást.

Az írónő tudatosan és logikusan építette fel a cselekményt, a nyomozás minden apró részletét. Ahogy haladunk az olvasással, a könyv második felében már szinte mindenki gyanússá válik, de a gyilkosok kilétére csak a könyv végén derül fény. Fokozatosan oldották meg a bűneseteket, így nem maradt „elvarratlan szál”. Ez egy feszültséggel teli történet, amiben vannak olyan filmbe illő jelenetek, amitől az olvasót kirázza a hideg.

Zoe különleges adottsággal megáldott lakberendező. Megérezte a „falakba bezárt érzéseket”. Egy éve költözött Susogó Forrásba. Egyetlen barátnője, Arcadia Ames különleges és drága ajándéktárgyakat árult.

Ethan Truax erős, összeszedett, öntudatos magánnyomozó. Mindig megszerezte a válaszokat. Ha egyszer eldöntött valamit, nem hagyta, hogy bármi eltérítse. Ettől volt nagyon jó nyomozó. Amikor Zoe felkereste a Truax Nyomozóirodát, valami különös okból minden elbűvölte, ami Ethan Truaxszal állt kapcsolatban. Érezte, hogy a férfi komoly hatással lesz az életére. Megbízta a férfit egy jövendőbeli ügyfele feleségének a felkutatásával. Ethan feltételezte, hogy ez egy gyors munka lesz, de rájött, hogy a keresett nő ténylegesen eltűnt (nem volt nyoma sem hitelkártya használatnak, sem költözésnek, sem a válás elindításának), és volt egy olyan érzése, hogy Zoe már sejtette ezt, mielőtt felfogadta volna, hogy megkeresse az asszonyt.

Ethan az Éji Szellő nevű „rezidencián” lakik. A ház egy felújításra szoruló „hollywoodi giccs”. Úgy néz ki, mint „egy spanyol gyarmati udvarház hollywoodi fantáziaváltozata”.

A nyomozás során mindketten veszélybe kerültek, mert Mason rájött, hogy tudják, hogy megölte a feleségét. A gyilkos túl magabiztos volt, követte Zoet, hogy végezzen vele, de Ethan éppen időben érkezett. Zoe a konyhából nyíló apró borospincében rejtőzött, amíg Ethan a megmentésére sietett. A nyomozás szerencsésen végződött. A délután eseményei hatására tombolt bennük az adrenalin, és már nem is akartak ellenállni az egymás iránt érzett vágynak. Szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt.

A nő nem is sejtette, hogy a múltjának „árnyai” a nyomára bukkantak. Nagyon nehezen állta meg, hogy ne beszéljen a korábbi életéről. Sok dolog megoldatlan maradt. Egy zsaroló miatt azonban úgy döntött, hogy mesél a múltjáról és Ethan segítségét kéri. A férfi mindent megtett azért, hogy megvédje. Egyre szorosabbá vált a kapcsolatuk. Zoe, Ethan oldalán szembenézett a régi ellenfeleivel. A nő korábban fogoly volt a Gyertya-tavi Udvarházban, ami egy nagyon privát, és nagyon drága pszichiátriai kórház. Az első férjét, Prestont meggyilkolták. Őt pedig bezáratták, hogy a férfi családja rendelkezni tudjon a részvényekkel, ami az özvegyé lett. Preston nagyon gyengéd férfi volt. A kapcsolata Zoeval romantikus és szelíd volt. Zoe és Ethan között viszont perzselő a kapcsolat. Erős köztük a kémia. Ugyanakkor az érzelmek is jelen vannak.

Ethan a szabad idejében „kihűlt ügyek” nyomozásával, nagyon régi gyilkossági ügyek megoldásával foglalkozott. Ezzel egy kicsit igazságot teremtett. Akkor is, ha senki sem tudta, vagy már senkit sem érdekelt. Egy „láthatatlan mérlegen” helyreállította az egyensúlyt. És Zoe értette ezt. Megértette, hogy miért foglalkozik a férfi ezekkel az ügyekkel. Ő volt az egyetlen nő, aki igazán megértette ezt.

Az igazság és a múlt titkai lassan kerültek a felszínre. Végül összeállt a kép.

Szerintem nem ez az írónő legjobb könyve, de nagyon érdekes és szórakoztató volt.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: FényVarázs

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Lehet, hogy az asztalán rendetlenség uralkodik, Olivia Chantry mégis egyszerűen lehengerlő, ha üzletről van szó. Seattle-ben székelő cége, a Fantázia-FényVarázs látványos rendezvényeket szervez, melyek megteremtik mindazt a káprázatot, amelyre az ügyfeleknek szükségük van. Olivia bámulatos sikereket ér el – ezek csaknem kárpótolják őt katasztrófával végződött házasságáért, amely után magára maradt, kettesben a férjpótlék szerepét betöltő karrierjével.

Éppen elég teher nyugszik szépen kidolgozott vállán, amikor megörökli a Fényjáték Rt. (nagybátyja csúcstechnológiát alkalmazó világítástechnikai cége) egy részét – 49%-át, hogy egészen pontosak legyünk. Ráadásul össze kell mérnie erejét az 51%-ot bezsebelő betolakodóval: a tőkebefektetéssel és üzletkötéssel foglalkozó Jasper Sloannal, akiről közismert, hogy mániákus rendszerető, és fegyelmezett életének valamennyi részletét kézben tartja.

Az úgynevezett partnerek már viharos üzleti kapcsolatuk kezdetétől fogva gyanakodnak egymás indítékaira. Nem értenek egyet a vállalatvezetési stílust illetően. Vitatkoznak a Fényjáték üzletpolitikája miatt is, mivel a cég a Chantry család tagjait alkalmazza. Mindezek ellenére, tagadhatatlanul ott pattog és sistereg közöttük a szexuális energia. Némi erotikával fűszerezett közös vállalkozásuk félreérthetetlenül egy irányba halad: a katasztrófa felé.

Olivia és Sloan hamarosan rájön, hogy egy zsaroló garázdálkodik a Fényjáték Rt.-ben; olyan titkokat fed fel, melyeket a két főszereplő – okkal – rejtegetni szeretne. Ha ki akarják deríteni az igazságot, meg kell bízniuk egymásban: ez kemény próba elé állítja újdonsült kapcsolatukat. Szüntelenül harcolnak ugyan egymással, mégis amikor a zsarolásból gyilkosság lesz, az életben maradásra talán az egyetlen esélyt jelenti, ha összeteszik mindazt, amijük van: az eszüket és a szívüket.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2002.

Fordította: Urbán Erika

Oldalszám: 411

ISBN: 963-07-7119-5

Izgalmas, fordulatokban gazdag történet. Ahogy az Jayne Ann Krentz regényeiben lenni szokott, van benne bűncselekmény, bizalmatlanság, titkok, vicces jelenetek, érzékiség, szerelem. Szenvedélyes kapcsolat alakul ki a két erős akaratú főszereplő közt. Betekintést nyerhetünk a sokszínű Chantry család életébe és múltjába.

A regényen érződik Seattle pezsgő üzleti élete, a kávézóláncok és kávéfogyasztás jelentősége, a virágzó kultúra és színházi hangulat. Az írónő megemlítette a technológiai fejlesztések témáját, és az újrahasznosítást is. Egyes fejezetekben olvashatunk a politikáról, illetve annak árnyoldalairól is.

Jasper Sloan sok gyerekneveléssel foglalkozó könyvet vásárolt és tanulmányozott, hogy segíteni tudjon a két elárvult unokaöccsének. Jól szervezett és rendkívül fegyelmezett eltökéltséggel vállalta a pótapa szerepet, mint ahogy az élete minden egyéb részletét is megtervezte. Úgy tűnt, hogy jó munkát végzett, mert nyolc évvel később a fiúk egyetemi tanulmányokat folytattak és részmunkaidőben dolgoztak. Aktív életet éltek. Törődtek a bácsikájukkal (pótapjukkal), és szeretettel gondoltak rá.

Jasper a rend és a megszokás megszállottja volt. Számára az életet jelentette az információ, mivel tőkebefektetésekkel foglalkozott. Célratörő egyéniség volt. A nyaralása alatt valaki megpróbálta leszorítani az útról.

Olivia Chantry éppen arra készült, hogy beadja a válási papírokat, amikor a férje váratlanul meghalt.

A Fényjáték Rt. alapítója, Roland G. Chantry biztosítani szerette volna a vállalat jövőjét arra az esetre, ha történne vele valami. Nem egyszerűen tőkebefektetőre volt szüksége, hanem csendestársra. És Jasper lett ez a társ. Mivel R. G. Chantry egy kirándulás során életét vesztette, ezért most a Fényjáték Rt. részvényeinek ötvenegy százaléka Jasper tulajdonába került. A cég részvényeinek negyvenkilenc százalékát pedig az unokahúgára, Oliviára hagyta, akinek volt már egy saját sikeres vállalkozása, a Fantázia-FényVarázs.

Jasper így egy új vállalkozással, és egy új üzlettárssal büszkélkedhetett. Ez pedig azt jelentette, hogy problémák széles tárháza várt rá Seattle-ben. Örült, hogy vége az unalomnak, és olyan problémákkal foglalkozhat, amikkel jól tud bánni. Megállapította, hogy Olivia egy erotikus kisugárzással rendelkező, karakán, intelligens, energikus nő, aki nem fordít nagy gondot a kartotékolásra, rendre. Jasper úgy gondolta, hogy az intelligens nők iránt érzett vonzalma lesz a veszte.

Oliviának szándékában állt megvásárolni Jasper részvényeit, de a férfi nem akarta eladni. Át kívánta venni Rollie elnöki és ügyvezető-igazgatói helyét a cégnél. Bár volt egy kis vitájuk, Olivia mégis úgy gondolta, hogy ha Rollie megbízott Jasper Sloanban, akkor ő is megbízhat benne. Jaspert felizgatta, amikor a nő temperamentumosan vitatkozott vele. Többször tűnődött azon, hogy talán Oliviában nem tudatosult, hogy szikrázott közöttük a levegő.

Egy zsarolási probléma, egy őszinte beszélgetés, és az esős időjárás még jobban összehozta Oliviát és Jaspert.

Miközben eltűnt akták után kutattak, egyre több kérdésre keresték a választ. Versenyt futottak az idővel. Egyre veszélyesebbé vált a helyzet. Kiderült, hogy az események közt összefüggés van.

„Végül – a nagy számok törvénye szerint – az szokott győzni, akinek több információ áll a rendelkezésére. Feltéve, hogy jól használja fel.”

Csak a könyv vége felé derül fény a zsaroló kilétére, és tudjuk meg, hogy ki volt a gyilkos.

Végül a két főszereplő arra is rájött, hogy milyen jók ők így együtt. Több közös dolog van köztük, mint az üzleti érdekeltség és a fantasztikus szex. Tudták, hogy azok után, ami történt, együtt bármire képesek. Ott lesznek egymásnak.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Csiszolatlan gyémánt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A bájos, fiatal Katy Wade tíz éve dolgozik a nagy hatalmú, igen gazdag Gilchrist családnál az étteremláncukat igazgató nagymama személyi titkáraként. Az állást vigasztalásul kapta azért, mert anyját az esküvő napján faképnél hagyta vőlegénye, egy Gilchrist fiú: a menyasszony már az oltár előtt állt, amikor a vőlegény megszökött a titkárnőjével.

Amikor a nagymama utódot keres a maga helyére, egyik unokáját, a család fekete bárányának tekintett Luke-ot szemeli ki, aki talán talpra állíthatná a pénzügyi gondokkal küszködő céget. Luke-nak esze ágában sincs kisegíteni a bajból utált rokonait, akik fattyúnak titulálják és megvetik azért, amit az apja tett Katy anyjával. De rögtön meggondolja magát, amint meglátja Katyt: azzal a feltétellel vállalja el a cég vezetését, hogy a lány az ő személyi titkára lesz. Katy, a család iránt érzett hálája miatt, beleegyezik, bár éppen azt fontolgatta, hogy saját éttermet nyit. Közösen nekiállnak tehát rendbe hozni a családi birodalom szénáját, és kiderítik, hogy valaki vagy valakik megpróbálják tönkretenni a vállalatot. Luke zseniális üzletember, de menthetetlenül elbukik… hacsak nem bízhatja titkait Katyre, Katy pedig nem hihet Luke igaz szerelmében.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2007.

Eredeti mű: Jayne Ann Krentz: Family Man

Fordította: Ladányi Katalin

Oldalszám: 461

ISBN: 978 963 07 8360 6

A könyv borítója keltette fel a figyelmem. Amikor megláttam rajta a kedvenc virágom, kíváncsian olvastam el a fülszöveget, és úgy döntöttem, hogy kell nekem ez a könyv. A történet jó volt. Izgalmas és szórakoztató. Megvolt benne minden, ami a Jayne Ann Krentz regényekre jellemző: bűncselekmény, bosszú, vicces jelenetek, erotika, szerelem.

De a nyelvezet… a megfogalmazás, a gyakori szóismétlés, betűk felcserélése… Lehet, hogy kimaradt a korrektúra?

Szép lassan megismerhetjük az egész Gilchrist családot, és betekintést nyerhetünk a múltjukba. Katy és Luke nagyon jó páros. Szerethető szereplők. Nagyon tetszett a történet kutyás szála. Aranyos volt, ahogy a nagy, fekete, keverék kutya mindenhova vitte a tányérját.

A Gilchrist család minden tagja a hatásvadászat nagymestere, és veszedelmes tud lenni.

Katy Wade korábban nem találkozott Luke-kal, de a Gilchrist család többi tagját évek óta ismerte. A családtagokra jellemző a hollófekete haj, az arisztokratikus arc, a zöld szem, és hogy vonzódnak a végletekhez. Luke rendkívül intelligens, harminchat éves, erős és izmos, makacs férfi, a klán díszpéldánya. Az a három ember, aki a legfontosabb volt számára (a szülei és a felesége, Ariel), egy légi katasztrófában lelte halálát három évvel korábban. A férfi azóta visszavonultan élt.

A klán nagyasszonya, Luke nagyanyja, Justine Gilchrist vasakaratú nő. Katy-vel mindig jól bánt. Ennek ellenére a fiatal nő már alig várta, hogy kiszabaduljon a markukból, és nyithasson egy éttermet. Katy azért kereste fel Luke-ot, mert a családjának szüksége volt rá. A cégük, a Gilchrist Inc. bajban volt. Justine (még Luke születése előtt) kitagadta Luke apját. Tudta, hogy a család többi tagja nem alkalmas a feladatra. Remélte, hogy az unokája visszatér, és megmenti a családi céget.

Katy tizenkilenc éves volt, amikor a szülei meghaltak. Senkije sem maradt az öccsén kívül. Az anyja volt az a lány, akit Luke apja, Thornton faképnél hagyott az oltár előtt. Katy a Glichrist-klán önjelölt őrangyala, derűs, kedves, rámenős, kitartó, lelkes, becsületes, megbízható, hűséges és odaadó nő. Nagyon aranyos és életteli karakter.

Első alkalommal Luke visszautasította a felkérést, hogy térjen vissza a családhoz, és mentse meg a céget. Hamarosan azonban meggondolta magát. Úgy döntött, hogy bizonyos feltételekkel hajlandó megmenteni a vállalatot. A család tagjai gyanakvással fogadták. Azt feltételezték, hogy csak bosszút akar állni a szüleit ért sérelmekért. Sokan nem voltak jó véleménnyel Luke-ról. Katy öccse Matt őszinte tiszteletet érzett iránta. Felnézett a férfira.

Katy időnként boszorkánybandának szokta nevezni a Gilchristokat. A klán tagjai ellenségesen fogadták a hírt, hogy Justine Luke-ot bízta meg a cég megmentésével. Döbbenten meredtek Luke-ra, amikor közölte velük, hogy az is a megállapodás része, hogy Katy már nem Justine személyi titkára, hanem az övé.

Luke szerint Katy egy naiv, optimista angyal. Szinte a kezdetektől vibrált a feszültség köztük. Nem voltak egymás zsánerei, mégis vágytak egymásra. Luke hosszú ideje nem kívánt annyira semmit és senkit, mint ezt a lányt. Viszont a lány eleinte nem akart viszonyt kezdeni vele, annak ellenére, hogy a szenvedélyük kölcsönös volt. Azonban Luke a fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, az övé lesz, amire vágyik. Ez esetben Katy. Hamarosan a nő is hagyta, hogy a szenvedélye úrrá legyen rajta, mert nem akart élete végéig azon töprengeni, hogy vajon mit szalasztott el. Próbáltak a jelenre koncentrálni.

A Gilchristok kitűnő éttermekkel szereztek hírnevet maguknak. Luke-nak is a kisujjában volt a szakmája, nagyon sikeres, pénzügyi zseni. Katy is tudta, hogy ha valaki képes arra, hogy megmentse a Gilchrist Inc-t, és a családot, akkor ő az.

A Katy-vel töltött első éjszaka Luke ráeszmélt, hogy időtlen idők óta nem érezte ilyen jól magát. Nyugodt, békés és boldog volt. Katy visszaadta az életkedvét. Luke a cég megmentésén kívül a családjának is segített. Katy segítséget kért tőle, ő pedig a saját módszerével megoldotta a problémákat. Nem érdekelték a rokonai nyavalyái, és az hogy hogyan másznak ki abból, amibe olyan buzgón belemásztak, mégis mindnek segített. Katy kedvéért. Nagyon tetszett, hogy általában angyalomnak szólította a nőt, és úgy viselkedett, mint egy párjáról gondoskodó, védelmező alfa hím. Jó ötlet volt az írónőtől, hogy finoman beleszőtte a történetbe, hogy mennyire másként gondolkodnak a férfiak és a nők, továbbá hogy ez mennyire megnehezíti a kommunikációt. Szerintem érdemes lett volna valahogy részletesebben kifejteni a témát. Szerintem sokszor megfeledkezünk arról, hogy a női és a férfi gondolkodás és viselkedés különbségei jobban meghatározzák az életünket, mint gondolnánk. Ahogy Katy és Luke közt egyre erősebb lett az érzelmi kötelék, a férfi ráébredt, hogy megszűnt a magány és az elszigeteltség. Élvezte az összetartozást az együttlétben, a rendszeressé váló közös vacsorákban, és az egymásra gondolásban. Amikor a kapcsolatukról olvastam, akkor eszembe jutott Jonathan Kramer és Diane Dunaway (amerikai pszichológus házaspár, szerzőpáros) egyik igen találó mondata. „A veszély és elszigeteltség világában a férfi békés kikötőre vágyik, amit asszonya karjaiban és ölében igyekszik megtalálni.”

Sok nehézség és bonyodalom után, Luke megmentette a vállalatot és a családot. Katy az övé volt, és boldoggá tette a tudat, hogy mindörökre összetartoznak.