Kérdezz-Felelek Anával

Sziasztok!

Régebben blogos körökben elterjedt a Teaszünet-díj, melyben bloggerek tettek fel kérdéseket más bloggereknek, hogy jobban megismerjék őket, és ne csak a munkásságukat. Arra gondoltam, hogy mivel jelen felállásban ketten visszük a blogot, így Ana is megérdemel néhány kérdést, hogy jobban megismerhessétek. 

1: Készítesz vázlatot, jegyzetet olvasás közben?

Igen. Fontosnak tartom frissen leírni a könyvvel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet, kedvenc részletemet / részleteimet is.

2: Mit teszel, ha sokan rajonganak az aktuális könyvért, de neked valamiért nem tetszik?

Természetesen, akkor is őszintén megírom a véleményem. Leírom, hogy nem tetszett, és azt is, hogy miért. Sajnos sokan nem veszik tudomásul, hogy sokfélék vagyunk, ezért nem ugyanazt szeretjük, más az ízlésünk. Ha megindokoljuk, hogy miért nem tetszett egy könyv, akkor szerintem azzal nincs semmi gond. Az, hogy nekem nem tetszett egy könyv, nem jelenti azt, hogy másnak sem tetszik. És nyilván fordítva is igaz. Ha másoknak nem tetszett egy könyv, az nem jelenti azt, hogy nekem sem fog.

3: Kik a kedvenc íróid?

Több is van. Mindig szívesen elolvasom Jayne Ann Krentz könyveit. Szerintem szórakoztató olvasmányok, tele izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Nagyon jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket. Szeretem Sarah Morgan és Milly Johnson élettel és érzelmekkel teli regényeit. Úgy gondolom, hogy ezek az írónők mindig megtalálják az egyensúlyt a romantikus, könnyed történet és a komolyabb témák között. Kedvelem Susan Mallery történeteit is, amik magukkal ragadják az olvasót a humorukkal, a kedves karaktereikkel, és a romantikájukkal.

Donna VanLiere könyveinek a látványa mindig hívogató. Végtelenül szerethető könyveket ír, amik megérintik a lelket. Úgy gondolom, hogy a Karácsonyi remény sorozatáról elmondhatom, hogy gazdagították az életem. Nagyon szeretem Heidi Swain stílusát is. A könyvei visszatérő témája az újrakezdés, a közösségi szerepvállalás és az összetartozás. Ez a végtelenül kedves, pozitív életszemléletű írónő egy kis reményt csepegtet az olvasókba, kellemes érzésekkel tölti el őket, és talán egy kicsit visszaadja az emberekbe vetett hitüket. A történetein érezni azt a szeretetet, amivel íródtak. És még sorolhatnám… Sok jó szerző volt és van.

4: Jobban érdekel egy könyv, ha nyert valamiféle díjat?

Nem. Ez nem befolyásol abban, hogy elolvasom-e. Többet számít a fülszöveg, és a borító.

5: Van olyan hely idehaza, ahová szeretnél elutazni, megismerni?

Nagyon szeretném egyszer megnézni a Bory-várat. Fantasztikus lehet ott sétálni, és mindent megcsodálni. Szerintem nagyon sok gyönyörű vár és kastély van. Az edelényi L'Huillier-Coburg-kastély is nagyon tetszett. Ha tehettem volna, akkor sokkal több időt töltöttem volna ott. Szívesen nézek meg várkerteket, parkokat. Szeretem a gyönyörű kertek, fák, virágok látványát. És mivel ez egy könyves blog, fontosnak tartom megjegyezni, hogy többek közt ez az oka annak, hogy nagyon lényegesek számomra egy regényben a tájleírások.

6: Van olyan meghatározó könyvélményed, amit mindenkinek a kezébe adnál olvasásra?

Nehéz egyet kiválasztani. Mindenkinek más az ízlése. Valószínűleg mielőtt valakinek a kezébe adnék egy könyvet, hogy olvassa el, előbb megpróbálnám kideríteni az illető ízlését. Rám nagy hatással volt az alábbi két könyv (is), és szívesen ajánlom.

Lucy Maud Montgomery: A kék kastély ( Lazi )

Ez ifjúsági regény, bár szerintem minden korosztály számára nagyon szép és szórakoztató. Csupa humor, romantika, szépség és melegség ez a történet, mély mondanivalóval, csodás tájleírásokkal, a természet szeretetével, kalandvággyal és élettel. Van benne valami időtlen báj. A cselekmény annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Tele van érzelmekkel.

Lucy Gilmore: Magányos szívek könyvklubja ( I. P. C. )

Szívmelengető, keserédes történet a könyvek szeretetéről, a magányról és összetartozásról. Arról, hogy mennyi mindent megtudhatunk valakiről, ha ismerjük a kedvenc könyveit. Az olvasás lehetőséget ad arra, hogy bizonyos témákat megbeszéljünk, könnyebben kapcsolódjunk egymáshoz.

Egy véletlenszerűen összeverődött csapat könyvklubot alapított, ezzel átsegítették egymást az élet nehézségein. A társaság mellett a könyvek gondoskodnak arról, hogy ne érezzék magukat egyedül a világban. Az írónő több nézőpontból, különböző személyiségű és korú szereplőkkel mutatja be a történetet.

7: Az elmúlt másfél évben megjelent könyvek közt volt olyan, ami beváltotta vagy túl is szárnyalta a hozzá fűzött reményeket?

Igen. Szerencsére több is volt.

Julie Klassen: A tenger nővérei ( General Press )

Egy kedves barátnőmtől kaptam ezt a regényt, aki tudta, hogy felkeltette az érdeklődésem. Ritkán olvasok történelmi romantikus regényt, most viszont úgy éreztem, hogy ez tetszeni fog. Így is lett. Érdekes történet, tele érzelmekkel. Könnyed, romantikus, szerethető. Határozottan kijelenthetem, hogy sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam.

Nicholas Spraks: Törékeny csodák ( General Press )

Azt kaptam, amit vártam. Szerintem szívmelengető regény. Kedves és szentimentális. Örülök, hogy elolvashattam.

Jillian Meadows: Give Me Butterflies - Jöhetnek a pillangók ( Könyvmolyképző )

Elképesztően bájos, és hihetetlenül érzéki. Annyira magával ragadott, hogy le sem tudtam tenni. A szókimondó, humoros, könnyed stílus ellenére érint néhány nagyon nehéz témát. Sejtettem, hogy tetszeni fog. De azt nem, hogy ennyire.

Natori Szavako: A Pénteki Pavilon könyvesbolt ( Libri )

Ritkán akad a kezembe Japán szerző műve. Felkeltette az érdeklődésem, de nem hittem volna, hogy ennyire olvastatja magát.

Amanda Cabot: Karácsonyi rózsák ( Lazi )

Szerintem nagyon szép történet. Jobban tetszett, mint amire számítottam.

Donna VanLiere: A karácsonyi csillag ( Lazi )

Ahogy számítottam rá, magával ragadott a történet a bájos humorával, a kedves karaktereivel, a romantikájával. Szeretem az írónő regényeit, és biztos voltam benne, hogy egy szórakoztató, nagyon kedves és tartalmas olvasmányhoz lesz szerencsém.

Lili Hayward: Macska a karácsonyfa alatt ( General Press )

Arra gondoltam, hogy ez egy cuki, cicás könyv lesz. Viszont ennél jóval többnek bizonyult. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

Sarah Morgan: A karácsonyi könyvklub ( Vinton )

Számítottam arra, hogy az írónő ismét csodás történetet alkotott. Ahogy elkezdtem olvasni, nem tudtam elszakadni tőle. Úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan értem az utolsó oldalhoz.

Lucy Gilmore: Magányos szívek könyvklubja ( I. P. C. )

Nagyobb hatással volt rám, mint amire számítottam. Jóval több van ebben a könyvben, mint amennyit a fülszöveg sugall. Kár lett volna kihagyni. Nekem nagyon tetszett.

Melodie Edwards: Jane és Edward ( General Press )

A cím és a fülszöveg egyértelművé teszi a tartalmat. Mivel szeretem az eredeti történetet, és láttam a film egyik változatát is, ezért egyértelmű volt, hogy elolvasom ezt a könyvet. Az eredeti történethez képest egy lágyabb, könnyedebb változathoz volt szerencsém. Nem hittem volna, hogy ennyire szórakoztató lesz. Szerintem kár lett volna kihagyni.

8: Vannak olyan külföldön kiadott könyvek, amiknek reménykedsz a hazai megjelenésében, mert szívesen olvasnád magyar nyelven?

Persze, több is.

Heidi Swain könyvei. Főleg a Nightingale tér sorozata. Sajnos csak nagyon kevés könyve jelent meg magyarul.

Melissa Hill: A Gift to Remember

Milly Johnson: Same Time Next Week

Milly Johnson: The Happiest Ever After

Milly Johnson: The Perfectly Imperfect Woman

Sarah Morgan: The Christmas Cottage

Sheila Roberts: Nine Lives of Christmas

Volt szerencsém elolvasni Rachel Wells Alfie című könyvsorozatának az első két kötetét, és érdekelne a folytatása is. Külföldön már hét kötetből áll a sorozat.

9: És van olyan könyvmegjelenés, amiről tudsz és nagyon vársz?

Igen. Júliusban jelenik meg Péntek Tünde Amíg a nyár véget ér című regénye (Álomgyár), amit már előrendeltem. Elvileg októberben érkezik a könyvesboltokba Sol Raymond Szeretetnapló-ja. De amit a legjobban várok, az Donna VanLiere új regénye (a Karácsonyi remény sorozat következő kötete), ami elvileg decemberben jelenik meg a Lazi kiadónak köszönhetően.

10: Az új megjelenésekkel kapcsolatban a könyvesboltok kínálatát figyeled, vagy konkrétan tájékozódsz több helyen / felületen?

A könyves webáruházak előrendelési lehetőségeit figyelem. Továbbá a kiadók honlapjain, és facebook oldalain nézegetem a hamarosan megjelenő könyveket. Valamint a könyves blogok bejegyzéseit követem figyelemmel. A szerzőkkel kapcsolatos egyéb oldalakat is megnézem időnként, mert így láthatom, hogy a magyar kiadók mennyivel vannak elmaradva a külföldi megjelenésekhez képest. Ezek így együtt bizonyultak hatékony módszernek.

Köszönöm a válaszokat Anának, nektek pedig a figyelmet! 

Szép napot! 

Ariadne

Ana könyvajánlói - Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Szenvedélyes mulatságok, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.

Jane Austen utánozhatatlan ironikus humora és a XIX. századi Anglia színes korrajza teszi páratlanul szórakoztatóvá az írónő legismertebb és legtöbbször filmre vitt romantikus regényét.”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2024

A mű eredeti címe: Pride and Prejudice

Fordította: Loósz Vera

Oldalszám: 452

ISBN 978-963-403-830-6

Jane Austen korának romantikus túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus modern úttörője. Összesen hat befejezett regénye maradt ránk. Regényeiben szórakoztató az ironikus hangvétel, és tetszik, hogy a női főszereplők okos, erkölcsileg erős nők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával. A regény a 19. századi angol arisztokrácia világába kalauzol el minket. Hitelesen ábrázolja a korabeli társadalmi viszonyokat. A karakterek viselkedése a kor embereinek, a korabeli arisztokráciának ékes kritikája volt. Austen korának szokásai szerint a házasságok érdekből köttettek, hogy a család vagyona gyarapodjon, a jó hírnév pedig fennmaradjon. Szerintem felháborító és igazságtalan az „örökjogi korlátozás”, hogy női ágon nem öröklődhetett birtok. El kell ismerni, hogy az írónő rendkívül elegánsan fedte fel az igazságot kora társadalmáról, az emberi értékekről. Az elvárások súlya komoly lelki terhet jelentett. Szomorú, de az intrika, a képmutatás, és a pletykálkodás napjainkban is ugyanúgy jelen van a társadalmakban.

Sokféle kiadásban jelent már meg. Nekem egy szépen kidolgozott, nagyon kellemes látványt nyújtó, kemény fedlapos változathoz volt szerencsém.

Ez a klasszikus mű élethűen ábrázolja a XIX. századi házasság intézményét, amely kizárólag pénz- és rangszerzésre szolgált. A passzív, nem túl intelligens nők közül kiemelkedik Elizabeth karaktere, aki csak és kizárólag szerelemből hajlandó házasodni, és általában nagyon határozottan fejti ki a véleményét.

Austen szellemes és éles eszű meglátásai, csípős humora jól felfedezhető a regényben. Jól felépített, csavaros történet.

Mr. Bennet a pletykás feleségével és öt lányukkal él jómódú, ám nem túl gazdag polgári életet vidéki birtokán. A csekély értelmű és szeszélyes természetű Mrs. Bennet élete egyik fő feladatának tekinti a leányai férjhez adását. Az unalmas hétköznapokat megzavarja, amikor a szomszédjukba költözik a jóképű és gazdag Mr. Bingley és barátja. Mr. Bingley nagyon kellemes fiatalember. Értelmes, vidám, jóképű. „Darcyhoz, erősen ellentétes karakterük dacára, állhatatos barátság fűzte.” Megbízik benne. Mr. Bingley beleszeret a legidősebb Bennet lányba, Jane-be. Ám a történet főszereplője nem a szép, és szelíd természetű Jane, hanem az okos, szellemes és csípős nyelvű Elizabeth (Lizzy), aki szócsatákat vív Mr. Bingley barátjával, az arrogáns és kellemetlen természetű Mr. Darcy-val. A két főszereplő kezdetben ellenszenvet érez egymás iránt. Mr. Darcy-t taszítják a faragatlan vidéki emberek. Hamar elterjed róla, hogy egy öntelt, rémes alak. Lizzy sok rosszat hall Mr. Darcy-ról, és úgy tűnik, hogy a férfi gőgje alátámasztja a híresztelést. Egy kicsit megdöbbentett, egy olyan értelmes nő, mint Elizabeth, ilyen könnyen bedől a szóbeszédnek. Szerintem Wickham már a felbukkanásakor gyanús volt.

Elizabeth más életre vágyik, mint amilyet az anyja elképzelt neki, szerelemből akar férjhez menni, és ebben az apja is támogatja. Mr. Bennet-nek Lizzy a kedvenc lánya. Gyorsabban vág az esze, mint a testvéreinek. Mrs. Bennet-nek a gyermekei közül Elizabeth volt a legkevésbé kedves a szívének.

A két főszereplő szócsatái, a félreértéseik és a fokozatosan kibontakozó szerelmük rendkívül szórakoztató. Nem hull a boldogság az ölükbe, meg kell küzdeniük érte.

Elizabeth váratlanul házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, Mr. Collinstól, aki egy öntelt, behízelgő modorú, fennhéjázó férfi. Mr. Bingley nővérei sem szimpatikusak. Amikor Mr. Bingley váratlanul Londonba utazik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzy a férfi testvéreit és Mr. Darcyt teszi felelőssé a helyzetért. Gyötri Jane szenvedése. Dühíti, hogy ilyet tettek az ő gyengéd és nemes szívű testvérével. Fáj neki, hogy a mindenki felé szeretettel és megértéssel forduló Jane boldogtalan. Bár a nővére nem panaszkodik, hiányzik belőle a derű, ami korábban jellemezte.

Úgy alakul, hogy amikor Elizabeth Kentben tartózkodik Lady Catherine de Bourgh szomszédságában, Mr. Darcy is meglátogatja a társaságot, és bevallja a nőnek az érzéseit. Ezzel nagyon megdöbbentve Elizabeth-et.

Mr. Darcy mondandóját olvasva megértettem Elizabeth ingerültségét. Szívem szerint hozzávágtam volna valamit a fickóhoz. Megakadályozta a barátja házasságát Jane-nel, sértegette a Bennett családot (mondjuk voltak köztük, akiket okkal), és mégis volt képe megkérni Elizabeth kezét.

A nő a fejére olvassa a vétkeit. A vádak egy része alaptalannak, más része pedig teljesen érthetőnek tűnik. A visszautasítás és a vádak meghallgatása után Mr. Darcy hamarosan levelet ír a nőnek, amiben őszintén reagál az őt ért vádakra, és magyarázattal szolgál. Úgy vélem, hogy az minden olvasó számára nyilvánvaló, hogy Mr. Darcy végig őszinte és erkölcsös volt. A tapintatlan modora ellenére jó ember.

A levél többszöri elolvasása után Elizabeth rádöbben, hogy mennyire részrehajló volt, és ostoba módon hagyta magát félrevezetni. Szembesül az igazsággal, és végre átlátja a dolgokat. Belátja, hogy Mr. Darcy jól mérte fel a Bennet családot. Jane és Elizabeth kivételével az egész család faragatlan modorú, többnyire ostoba, közönséges és mesterkélt. Elizabeth lassan ráébred arra, hogy a férfi valóban szerette. Nagybátyjával és nagynénjével (Gardinerékkel), akik intelligens és vidám emberek, hosszabb utazást terveznek. Körutazásuk során betérnek Pemberley-be, Mr. Darcy birtokára. Elizabeth abban a hitben van, hogy Mr. Darcy nem tartózkodik ott, elkerülhetik egymást, és nyugodtan megnézheti a férfi otthonát. Elbűvöli a hely természetes szépsége. Mr. Darcy alkalmazottai és bérlői nagyon jó véleménnyel vannak a Pemberly-ház uráról. A kulcsárnő minden szava jó fényt vet Darcy jellemére. Elizabeth megenyhülve gondol arra, hogy a férfi illetlenül fejezte ki magát. Mr. Darcy egy nappal korábban érkezik meg, mint várják, így Elizabeth és ő nem kerülik el egymást. A nő nagyon zavarban van, és nem érzi helyénvalónak, hogy a férfi ott találta őt. Szégyelli magát a váratlan találkozás miatt. Mr. Darcy igyekszik mindenben a kedvében járni. Elizabeth hamarosan meggyőződhet a férfi nagyszerű tulajdonságairól.

És pont akkor, amikor Elizabeth egyre inkább megérti, hogy megváltoztak az érzései, és őszintén tudná szeretni Darcyt, Lydia megszökik a környékükön állomásozó ezred egyik tisztjével, Wickhammel, szégyent hoz a családjára. Elizabeth úgy érzi, hogy hiábavaló a szerelem, elvesztette Darcyt. Már nem reméli, hogy udvarolni kezd neki és újra feleségül kéri. Megalázottnak érzi magát, és nagyon vágyik a férfi megbecsülésére. Egyre többször eszébe jut, hogy boldog lehetett volna vele. Végre megérti, hogy Darcy pontosan az a férfi, aki a legjobban illene hozzá.

Mr. Darcy időt és pénzt nem kímélve igyekszik a Bennet lány becsületét megmenteni. Helyrehozza Mr. Bingley és Jane kapcsolatát is. Elizabeth megtudja, hogy neki köszönhetik, hogy megmenekült a jó hírük. Büszke Darcy-ra, hálás neki, és fájlalja, hogy soha sem viszonozhatják a jóságát. Már biztosan tudja, mekkora hibát vétett a házassági ajánlat elutasításával, és fél, hogy Mr. Darcy végleg lemondott róla.

Elizabeth nagyon megdöbben, amikor az otthonukban hirtelen felbukkan Mr. Darcy nagynénje, s feldúltan közli, hogy az a hír járja, unokaöccse eljegyezte őt. Elizabeth tisztázza a helyzetet, hogy nem a menyasszonya Mr. Darcynak, ám nem hajlandó esküt tenni, hogy soha nem fogadja el a házassági ajánlatát. Lady Catherine ezután az unokaöccséhez megy, és belőle próbálja kicsikarni azt az ígéretet, amit Elizabeth megtagadott tőle. Épp az ellenkező hatást éri el. Mr. Darcy nemsokára megjelenik Bennetéknél, és elárulja, hogy nagynénje nála is látogatást tett. Elizabeth megvallja, hogy cseppet sem gyűlöli a férfit, és Mr. Darcy újra megkéri a kezét. Többé semmi sem állhat a boldogságuk útjába.

A regény tele van ellenszenves karakterekkel. Szerintem Elizabeth és Mr. Darcy szimpatikus szereplők. Jane és Mr. Bingley kedves páros, bár kissé túlzónak éreztem a szerénységüket és befolyásolhatóságukat. Időnként megdöbbentett Jane naivitása. Nagyon szépen kiemelkedett a történetből Jane és Elizabeth szoros testvéri és kebelbaráti kapcsolata. A Gardiner házaspár is megnyerő. Tetszett, hogy tapintatosan bántak Elizabethtel, és sokat hozzáadtak a történethez.

A történetet többször is megfilmesítették. Egyik filmet sem láttam, így ezzel kapcsolatban nincs hozzáfűzni valóm.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: A tenger nővérei ( Devonshire partjainál 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Mivel az apjuk halála után nehéz anyagi helyzetbe kerültek, Sarah Summer rábeszéli a húgait, hogy nyissák meg a tengerparti otthonukat az utazók előtt, hogy az így szerzett bevételből gondoskodhassanak a beteges édesanyjukról. Emily és Georgiana ráállnak az ötletre, Viola azonban, aki egy heg miatt idegenek társaságában fátylat visel, a lehető legkevesebb időt szeretné a vendégek között tölteni.

Azért, hogy megtarthassák az otthonukat, a nővérek belevágnak az új vállalkozásba. A várt idős, a tengerpartra gyógyulni érkező látogatók helyett azonban vonzó, partiképes urak jelentkeznek be hozzájuk. Sarah a titokzatos skót özvegyember iránti egyre növekvő vonzalma és a családja felé érzett kötelességtudat között őrlődik. Violát pedig egy új ismeretség arra készteti, hogy arca gyűlölt hibája mellett mélyen elrejtett fájdalmait is megmutassa. Aki pedig egyszer kilépett a fényre, többé már nem élhet bezárkózva.”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2026

A mű eredeti címe: The Sisters of Sea View

Fordította: Felszeghy Ildikó

Oldalszám: 461

ISBN: 978 615 104 116 1

Egy kedves barátnőmtől kaptam ezt a regényt, aki tudta, hogy felkeltette az érdeklődésem. Ritkán olvasok történelmi romantikus regényt, most viszont úgy éreztem, hogy ez tetszeni fog. Ez az első könyv, amit elolvastam az írónő eddig magyarul megjelent művei közül. Nem tudom, hogy a többi könyve milyen, azt kijelenthetem, hogy ez szórakoztató. Érdekes történet, tele érzelmekkel. Könnyed, romantikus, szerethető. A Devonshire partjainál sorozat első kötete.

Szépek és részletesek a tájleírások. A történet más regényekből ismert helyekre vezet. Elegáns, kedves és szórakoztató történet erős női karakterekkel. Számos érdekes szereplő bukkan fel benne. Az írónő részletgazdagon mutatta be a helyszínt és a szereplőket. Érzelmileg és vizuálisan is könnyű látni és átélni a cselekményt. Annyira gazdagok a leírások, hogy szinte filmszerűen elevenedik meg a történet. Érdemes volt megismerni a testvéreket, a környékükön élőket, és a vendégeket. Olvasás közben kíváncsian vártam, hogy milyen sorsot szánt a szerző a hőseinek. Látszik, hogy az írónő Jane Austen nagy rajongója. Julie Klassen írásstílusa emlékezetet Jane Austen műveire. Az ő tiszteletére tett utalásokat a szövegbe az Emma című könyvéből, valamint a Büszkeség és balítéletből.

Az idézetek, amik a fejezetek elején vannak, jól kiegészítik azt, amiről olvasunk. Úgy gondolom, hogy nagyon érdekesek voltak a régens kori szokások, játékok. A szerelmi szál kiszámítható volt, és lassan bontakozott ki.

Sarah Summers és testvérei (az ikrek: Viola és Emily, meg Georgiana, aki tizenöt éves) nagyon különböznek egymástól. Az apjuk meghalt, és nekik anyagi gondjaik támadtak. Az egyik lehetőségük az volt, hogy kiadnak néhány szobát az otthonukban, a Fényes Kilátásban. A szállásadás társadalmilag elfogadott, ideális üzleti lehetőség volt. A Summers testvéreknek volt egy idősebb nővérük is, Claire, aki korábban elment otthonról Skóciába. Még csak nem is írt nekik azóta. Ez a szál kissé titokzatos volt.

Jelentős szál a két nővér, Sarah és Viola története.

Viola visszavonultan él. Ennek fő oka a sebhelye. Ajakhasadékkal született, amit a köznyelvben nyúlszájnak neveznek. Fátylas kalapokat, főkötőket hordott (legalábbis a történet kezdetén), hogy eltakarja az arcát. Komoly lelki sebeket hagyott benne a sok gúnyolódás, csúfolódás, ami gyerekkorában érte. Szegény lány sokat szenvedett az orvosi beavatkozások miatt is. Hogy ő is besegítsen a családjának felolvasó lett. Az első, akinek felolvasott, a fiatal Hutton őrnagy volt, aki megsebesült Indiában.

A cselekménynek az a szála (is) sokat elárul Viola kedves és önzetlen jelleméről, amiben barátságot köt egy idős asszonnyal a szegényházban.

„Éveken át küzdöttem a hitemmel és a sorsommal – ismerte be. – Aztán eldöntöttem, hogy mindenért hálát adok, és akkor is ragaszkodom a boldogsághoz, ha az mindenáron el akar hagyni engem.” (Mrs. Denby mondta Violának)

Emily kedves, humoros és sebezhető nő. Nagyon szereti a könyveket, és szívesen jár könyvtárba. A szobája is tele van könyvekkel, aminek Mr. Stanley – akié átmenetileg lett a szoba – rendkívül örült. Ezzel felkeltette Emily érdeklődését.

„Egyik leányának ballépése hátrányosan fogja befolyásolni a többiek sorsát.” (Jane Austen: Büszkeség és balítélet)

Claire ballépése – ha a többiek életére nem is – Emily életére biztosan hatással volt. Elvesztette az esélyeit egy bizonyos fiatalemberrel. Néha úgy tűnt, hogy minden jó tulajdonsága ellenére nincs szerencséje a férfiakkal.

Szerintem aranyos volt, ahogy Sarah és Mr. Henshall kerülgették egymást, finoman flörtöltek egymással. Sarah nagyon kötelességtudó és elkötelezett a családja összetartásával kapcsolatban, és lelkiismeretesen végzi a feladatait. Szereti úgy érezni, hogy szükség van rá. Nem merte biztatni Callum Henshallt, mert azt gondolta, hogy nem hagyhatja hátra a feladatait, nem utazhat el vele Skóciába. Pedig nagyon kedvelte a férfit, vonzódott hozzá. Callum kitartóan udvarolt neki.

Viola és Jack Hutton őrnagy csipkelődő párbeszédei is kedvemre voltak. Viola hamar kötődni kezdett a Hutton családhoz. Az a véleményem, hogy nagyon szimpatikus emberek. Drukkoltam nekik. Nagyon tetszett, ahogy alakult Viola és Jack kapcsolata. Szívesen olvastam volna róluk többet is.

Szívmelengető volt az emberek összefogása az árvíz idején.

„Egy ember önmagában nem sokra képes. De közösen… Maradandó szépséget tudunk létrehozni”

Összességében tetszett ez a regény, bár volt néhány elírás benne. Sarah kapcsolata nem teljesedett be, habár az utolsó fejezetekből már sejthető, hogy nem zárult le. Viola és Jack összekötötték az életüket, és így megkaptuk az első kötet boldog befejezését. Szerencsére a kötet önmagában is olvasható.

Úgy gondolom, hogy ezzel a regénnyel az írónő megmutatta írói tehetségét, történetmesélési zsenialitását. Ez a könyv gyönyörű élményt nyújt a romantikus regények kedvelőinek. Remélem, hogy a regény folytatása példás gyorsasággal kerül majd a hazai olvasókhoz.

Ana könyvajánlói - Brooke Shields nem öregedhet meg

Brooke Shields nem öregedhet meg

Változom – és nem kérek bocsánatot

Fülszöveg:

„Brooke Shields nem kér az öregedésből – és abból sem, amit mások gondolnak róla.

Brooke Shields egész életét a reflektorfényben élte: már gyerekként plakátokon és reklámokban szerepelt, majd később fiatal lányként, modellként és színésznőként ő volt az, akitől egyetlen dolgot vártak el: hogy szép legyen. Ennek következtében ma már jó ideje azt hallgatja szinte mindenkitől, hogy „borzalmasan öregszik”, „milyen csúnya lett”, „mit akar még, amikor így néz ki”, „miért nem csinál magával valamit”.

Most, közel a hatvanhoz, jött el az életében az a korszak, amikor végre azt tudja mondani erre: elég volt. Szókimondó, önironikus könyvében nemcsak arról mesél – személyes történetein és saját élményein keresztül –, hogy milyen érzés nőként egy olyan korban élni, amikor még mindig elvárásokkal van tele a világ, hanem újra is írja a szabályokat. Nem nosztalgiázik és nem panaszkodik, hanem bebizonyítja, hogy a középkorúság nem egyenlő a leépüléssel, és ez az életszakasz nem a háttérbe húzódás, hanem épp a láthatóság ideje, amikor végre mi írhatjuk a saját történetünket.

Inspiráló és felszabadító könyvével Brooke Shields új lendületet adhat mindazoknak, akik azt szeretnék, ha nem a világ mondaná meg nekik, hogy milyennek kell lenniük, hanem ők maguk.”

Kiadó: Jaffa

Kiadás éve: 2025

A mű eredeti címe: Brooke Shields Is Not Allowed to Get Old – Thoughts on Aging as a Woman

Fordította: Hessky Eszter

Oldalszám: 312

ISBN 978-963-687-162-8

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Brooke Shields színésznő, író, feleség és anya. Eddig két könyve jelent meg, És hullott az eső Szülés utáni depresszióm és boldogságom naplója, illetve There Was a Little Girl (magyar nyelven nem adták ki) címmel. A családjával New Yorkban él, abban a városban, ahol született. Ebben a könyvben a saját érzésein és nézőpontján keresztül mutatja be a középkorúságot, a változásokat, és a saját életútját. Büszkeséggel és szeretettel mesél a lányairól. Elárulja, hogy milyen volt, hogy gyerekkora óta felnőttként kezelték. Negyvenéves korára fogadta el magát. Érett és játékos volt, tele energiával. Ahogy a negyvenes éveiből ötvenesek lettek, érzékelte, hogy a „külvilág” nem úgy látja, ahogy ő belülről érzékeli magát. A könyvén átsugárzik egy összetett személyiség sérülékenysége, tapasztalata, humora és nőiessége.

„Miért kritizáljuk folyamatosan magunkat és a testünket, miközben nevetséges módon hajszoljuk a tökéletességet? Miért nem vesszük észre, milyen különlegesek és egyediek vagyunk?”

Miért kellene sokkal fiatalabbnak kinéznünk a korunknál? Mintha a ráncok, az idő nyoma egy hiba lenne az arcon, nem pedig történetek. Állandóan támadják a nőket a reklámokkal, amikkel azt sugallják, hogy milyennek kellene lenniük. Ezzel hatalmas terhet rakva rájuk. Nagy baj, ha a természetes változás valami kijavítandó dolog. Nyomasztó, ha a szépség elvárás. Miért kellene félni az öregedéstől? A szépség nem korhoz kötött. Van szépség az érettségben is. Úgy is lehetünk szépek, hogy látszik, mennyi mindenen mentünk keresztül. Úgy is lehetünk igényesek, hogy közben nem tagadjuk meg önmagunk. Az arcunk és a testünk úgy változik, ahogy változnia kell. Miért kellene ezt kudarcként megélni?

A szerző emlékeztet minket arra, hogy minden megvan bennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

„A saját élete történetét mindenki maga írja.”

Rávilágít arra, hogy értékelni kell önmagunk, és van értelme csak az élvezet kedvéért csinálni valamit. Közvetlen hangnemben sztorizgat az életéről. Tetszett a karakánsága. Nyíltan mesélt veszteségekről, gyászról, egészségügyi gondokról is. Változásról és fejlődésről.

Pszichológusok szerint az önbizalom a képességeinkbe vetett hit és a meggyőződés, hogy képesek vagyunk leküzdeni a kihívásokat, a gondolatot cselekvéssé változtatni.

Lehetőségünk van elutasítani azokat, amik nincsenek összhangban az értékrendünkkel. Mindenki maga tudja, hogy mire van szüksége. Visszautasíthatjuk, ami nem nekünk való. Szerintem az egyik legerősebb gondolat az volt, hogy jogunk van a testünk feletti önrendelkezéshez.

„Az, hogy néha eszedbe jut a halál, és felismered az elkerülhetetlenségét, nem azt jelenti, hogy közel vagy hozzá. Azt jelenti, hogy értékeled az életet, tudatosabban, teljesebb életet élsz, nagyobb hálával fordulsz a kapcsolataid felé. Tudatosabban bánsz a testeddel.”

Fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Kell a testmozgás és az ápoltság. A szépészeti eljárások mindenkinek a saját döntései. A jól ápoltság nem azonos a felismerhetetlenné válással.

„Azok a ráncok azért vannak ott, mert nevettem és éltem.”

Sok szó esett a menopauzáról is.

„Mindig van valami, amit meg kell oldani, de nálunk, nőknél ez az alapállapot. Nincs olyan biológiai szakasz az életünkben, ami ne tartogatna kihívásokat.”

Az emberi lét folyamatos változás. A változások érintik a testünket, a személyiségünket, a kapcsolatainkat… Tetszett, ahogy a barátságokról írt.

„Megtanultam mennyire felszabadító érzés kimondani, ha valami elfogadhatatlan számomra.”

Közvetlen stílusban, egy kis öniróniával írt a középkorú nők testi-lelki változásairól, és arról, hogy a hormonális változások hatással vannak a hangulatra, a testre, a komfortérzetre. Humorral és őszintén írt a női létről és az öregedésről. Megosztotta az olvasókkal a tapasztalatait.

„Amikor kimondod, mivel küzdesz, azzal lehetőséget adsz másoknak, akik hasonlót élnek át, hogy kapcsolódjanak, és egy közös térben létezzetek. Nagyon fontos, hogy az ember ne kérdőjelezze meg a saját élményeinek jogosságát, és ennek az az egyik módja, ha egy másik ember történetében magára ismer. Ez segít abban, hogy kevésbé érezzük magunkat egyedül.”

Nőként sok mindenen megyünk keresztül, és minden életszakasznak megvan a maga ereje, öröme.

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Bárhová mennél

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az élet sosem a tervek szerint alakul, hanem ahogyan a sors elrendeli.

Habár már közelít a negyvenhez, Katie Collins nem gondolja, hogy célba ért volna. Washingtoni munkája a külügyminiszter sajtós csapatában minden energiáját felemészti, és bármennyire is küzd az elismerésért, csupán még több feladat és teher a jutalma. Ami pedig a jóformán nem létező magánéletét illeti, annak is köze van a hivatalhoz, mivel nőcsábász főnöke munkaidőn túl is szívesen keresi a társaságát.

Katie tudja, hogy élete nem a helyes irányba tart, és kezd is belefáradni. A kiutat azonban nem találja. Ám amikor egy nem várt családi eseményt követően Írországba kell utaznia, úgy érzi, a fojtogató mindennapokból kiszakadva talán sikerül levegőhöz jutnia. Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy mennyire elbűvöli a sziget különleges atmoszférája, a varázslatos táj, a vidék nyugalma, a helyiek kedvessége – és nem utolsósorban egy szexi csapos.

Az aprócska óceánparti falu sorsfordító találkozások, izzó vágyak, szenvedélyes érzelmek, szívet tépő pillanatok, fájdalmas emlékek helyszíne lesz, ahonnan a kéthetes utazása végén Katie már más emberként távozik. Feltéve, ha nem marad ott örökre.

Péntek Tünde regénye ezúttal a meseszép Írországba repíti az olvasót, ahol nem csak egy csillagokban írt szerelem bontakozik ki. A Bárhová mennél egy szívszorító történet szeretetről, önzetlenségről, barátságról, családi kötelékekről és mindenekfelett arról, hogy nem elég az eleve elrendelt sors, a boldogságért meg is kell küzdeni.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 478

ISBN: 978-963-5708-08-6

Nekem sokkal jobban tetszett az írónő Csak még egy perc című regénye. Eszembe jutott, hogy a csodás tájleírások miatt, amikkel a szerző gyönyörűen bemutatta Írország szépségeit, talán inkább Ariadne lett volna a célközönség. Őt mindig érdekelte Írország. A történet nagy része egy ír faluban, a Moher-sziklák közelében játszódik. Szerettem olvasni a leírásokat a helyszínekről, a természeti szépségekről. A részletességüknek köszönhetően érzékelhető a sziget különleges atmoszférája. Tetszett a kis összetartó közösség. Érzelmekben gazdag regény. Nekem eléggé vegyesek ezzel a regénnyel kapcsolatban az érzéseim. A gyönyörű, idilli környezet leírását, a falu felvirágoztatásáról szóló részeket, a csillagokban megírt szerelemről szóló történetet sajnos beárnyékolta a női főszereplő időnként ostoba viselkedése, és a méltatlan helyzet, amibe került. Pedig e nélkül is voltak a könyvben izgalmas és megrázó részek. Például manipuláció, gyújtogatás, pánikrohamok.

A Washingtonban élő Katie Collins elégedetlen az életével. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen rengeteget dolgozik, és egy nős férfi szeretője. Ennek tudatában nálam eleve „rossz ponttal” indult. Az a véleményem, hogy aki a magánéletében csal és hazudik, az az élet más területein sem megbízható. A főszereplő hölgy valószínűleg nem osztotta Arisztotelész véleményét, ami szerint a boldogság úgy érhető el, hogy értelmes életet élünk és erényesen cselekszünk. Szerintem aki a párkapcsolatában hűtlen, az a többi kapcsolatában is az. Ilyen embertől nem lehet lojalitást várni. És éppen ezért David is nagyon ellenszenves, negatív karakter.

Katie a könyv elején kifejezetten szánalmas nő, és csak magának köszönhette, hogy olyan undorító és zavaros helyzetbe került. Nem tudtam, és nem is akartam azonosulni vele. Bár reménykedtem a személyisége fejlődésében, nem igazán bíztam benne, és nem is tudtam szívből drukkolni neki. A barátnője, Donna viszont nagyon szimpatikus volt.

Katie nagyapja (akivel csak egyszer találkozott) elhunyt, és rá hagyta mindenét. Ezért elutazott Írországba, hogy elintézzen mindent, amit kell. John Collinst mindenki szerette. Conor O’Sullivan, a helyi pub tulajdonosa önzetlenül segített az öregnek, amiben csak tudott. Hiányzott neki az öreg, aki apjaként nevelte. Ő faragott férfit belőle.

Amíg Katie Írországban tartózkodott megbízást kapott a dublini nagykövetségtől, amit Conor segítségével sikeresen teljesített. Akkor ismerkedett meg az öreg Harry Kennedy-vel, aki szerintem feldobta a történetet. Harry bácsi próbálta meggyőzni Katiet és Conort, hogy a sors egymásnak rendelte őket, összetartoznak, illenek egymáshoz.

Conor őszinte volt a nővel, és nem akart szórakozni vele. Amikor már kicsit jobban megismerkedtek, elmondta neki, hogy nős, több mint négy éve külön élnek, és csak anyagi okok miatt nem váltak még el. Vágyakozott Katie után, de uralkodott magán. Törődött a nő érzéseivel és vigyázni akart rá. Katie pedig pontosan erre vágyott, hogy azt érezze, hogy számít valakinek és pótolhatatlan. Steve Earle Galway Girl című slágere miatt Conor galwayi lánynak hívta Katiet. A férfi nagyon figyelmes, gondoskodó és megfontolt volt. A nő jól érezte magát Írországban, szinte otthonosan. Az apját viszont hiába győzködte, nem akart Liscannorba látogatni.

Katie az örökséggel egy új élet lehetőségét kapta meg. Kiderült, hogy önzetlen, segítőkész és szorgalmas nő. Viszont sokszor olyan volt, mint egy hormontúltengéses, hisztis kamasz.

Az első szeretkezésük után Conor egy dal refrénjét énekelte Katie-nek, ami a szerelmük jelképévé vált.

„Ha tehetném, megtenném,

bárhová mennél, én veled mennék.

Az égboltig fel, vagy a végtelen mélybe,

bárhová mennél, elkísérnélek.”

(The Calling: Wherever You Will Go)

Néha nagyon úgy tűnt, hogy Katie maga sem tudja, hogy mit akar. Sajnálta magát és panaszkodott a barátnőjének, közben pedig szinte semmit sem tett, hogy a helyzet megváltozzon. Komoly kapcsolatot, összetartozást, jelenlétet akart. Időnként mégis úgy csinált, mintha csak szexre vágyott volna. Mintha nem is az aktuális férfit akarta volna, csak kielégülést. Állítólag nagyon szép nő, szóval a szexet bárkitől megkaphatta volna. Ha pedig nem volt neki elég az a pár percnyi, esetleg pár órányi figyelem, akkor miért viselkedett így? Komolyan nem értettem ezt a nőt.

Conor nagyon rendes, jó ember. Nem csak megszerezni akarta Katie-t, hanem minden hibájával együtt akarta őt. Nem csak a teste érdekelte, hanem ami ő maga. A mozdulatai, a finom rezdülései, a mosolya, a magánya… minden. Látta őt teljes egészében. Nem tudott betelni vele. A helyiek hamar „elkönyvelték”, hogy Katie és Conor egy pár. A nő egyértelműen a közösség tagjává vált. Az írországi barátnőjét, Laoise-t is szimpatikusnak találtam.

Erősen érződik a történeten az ír nemzeti öntudat.

Beismerem, volt olyan pont (például a 33. fejezetnél), amikor annyira irritált Katie hisztije, ostoba viselkedése, hogy majdnem becsuktam a könyvet. Amikor azt mondta, hogy Conor gyáva, akkor felszaladt a szemöldököm. Amikor pedig felvetette egy beszélgetés során, Laoise egyik kérdésére válaszolva, hogy talán túl nagyok az elvárásai, akkor majdnem elnevettem magam. Nagyok az elvárásai? Neki? Aki nős fickókkal kezd, és meghunyászkodik a szakmájában is? Hamarosan megállapítottam, hogy Katie nem csak szánalmas, hanem képmutató is. Képes volt visszamenni a szeretőjéhez. Ő és David együtt éltek fél évig Dublin-ban. Harry bácsi rosszulléte és kórházba kerülése kellett ahhoz, hogy összeszedje magát. Meg persze az, hogy kiderüljön, hogy megint hagyta, hogy David hülyét csináljon belőle. Szerencsére azonnal útra kelt, és sietett az öreghez a kórházba. Harry bácsit örömmel töltötte el a látogatása. Amikor Conor hazafuvarozta a nőt a kórházból, felcsendült Katy édesanyjának a kedvenc dala. Audrey Hepburn: Moon River

Már régen elvesztette őt, és megtanult ezzel együtt élni, de most még jobban hiányzott neki. Szüksége lett volna arra, hogy beszélgethessen vele.

Harry bácsi nem ébredt fel másnap reggel. Liscannorban az emberek úgy élnek, mint egy nagy család. És most nagy szükségük volt egymásra.

Katy elküldte a felmondását, és Donna segített neki rendbe hozni az életét.

Hosszú hónapok múlva, amikor egy hurrikán csapott le a falura, Katie és Conor újra egymásra találtak. Elhatározták, hogy ha túlélik az éjszakát, akkor összeköltöznek. Másnap Katie apja, Gerard is áldását adta rájuk. Végül az összes akadályt legyőzték.

Ahogy már írtam, eléggé vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az alapötlet nagyon jó volt. A tájleírásokat nagyon szerettem. A faluért folytatott küzdelem, és a csillagokban megírt szerelem pedig olyan történet, ami képes megérinteni a lelket. Mégsem sikerült igazán közel kerülnie hozzám. Úgy éreztem, hogy beárnyékolta, bemocskolta az az erkölcsileg megkérdőjelezhető, méltatlan helyzet, amibe Katie került. Sajnálom, mert egyébként tetszett. Az írónő Csak még egy perc, és a Hóesésben találkoztunk című regényei olyanok, amiket máskor is szívesen újra elolvasok. Ez viszont sajnálatos módon nem olyan.

Kíváncsian várom a következő regényét. Az Amíg a nyár véget ér megjelenése: július 8.

Ana könyvajánlói - Nicholas Sparks: Törékeny csodák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Tanner Hughest a nagyszülei nevelték azzá, aki: egy határozott, világot látott férfivá, aki a nagyapja példáját követve katonaként szolgálja az országát. Az egész életét külföldön töltötte, és most, a leszerelése után sem áll szándékában megállapodni. Ám mielőtt újra útra kelne, hazautazik a beteg nagyanyjához, aki a halálos ágyán egyetlen dolgot kér tőle: „Találd meg, hová tartozol!” Emellett pedig Tanner sosem ismert apjának nevét is elárulja, és azt is, hol találhatja meg.

Amikor Tanner kíváncsiságtól hajtva az észak-karolinai kisvárosba utazik, még nem tudja, hogy az egész élete megváltozik. Az apja nyomát követve megismerkedik egy, a gyerekeit egyedül nevelő doktornővel és egy magányosan, elvonultan élő öregemberrel. Ha Tanner képes megnyitni a szívét a szeretet és a szerelem előtt, a csodálatos találkozások sora ezzel nem ér véget…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2025

A mű eredeti címe: Counting Miracles

Fordította: Szieberth Ádám

Oldalszám: 348

ISBN 978 963 452 990 3

Nagyon szép a borítója. A történet kiszámítható és tele van klisékkel. Ettől függetlenül olvasmányos, nagyon érdekes és szórakoztató. Szerintem szívmelengető regény. Sok minden van benne: múltbéli titok, tragédiák, apját kereső főhős, szerelem, hely és életcél keresés, idilli táj… Az olvasó fejezetről fejezetre lassan ismerheti meg a szereplők komplikált és érdekes (volt akinek megrázó) történetét. A könyvben benne van a sorsfordító tragédiák utáni újrakezdés lehetősége, az emberi lélek ereje is. Véleményem szerint az „emberi” szereplőktől, és valószerű helyzetektől hiteles a történet. Talán segít egy kicsit más szemmel nézni a saját nehézségeinkre is. Nem túl bonyolult történet, és szerencsére garantált a boldog befejezés. Érdemes időt szánni rá, és értő figyelemmel olvasni. Szeretem a leírásokban gazdag történetmesélést, és az író pontosan ezt nyújtotta ebben a könyvben.

A regényben sok a bibliai idézet. Ez hívő emberként engem nem zavar. Másoknak viszont kicsit sok lehet.

Tanner Hughes kedves, szimpatikus és férfias karakter. Az anyja meghalt a szülés után pár perccel. A nagyszülei nevelték fel. Katonaként élte az életét. A leszerelés után vándoréletet élt. Amikor megtudta, hogy a nagymamája gyógyíthatatlan beteg, és már nincs sok ideje hátra, akkor hazautazott Pensacolába. Szinte el sem mozdult a nagyanyja mellől. Igyekezett megkönnyíteni a nagymamája utolsó napjait. Gyengéden gondozta a haláláig. A nagyanyja temetése után elindult az Asheboro nevű észak-karolinai kisváros felé. Azért oda, mert vélhetően az volt az apja tartózkodási helye. Nem sok információja volt róla, csak annyi, amennyit a nagymamája egy papírra felírt a halála előtt. Az apja és az észak-karolinai kisváros neve.

Kaitlyn Copper egy elvált doktornő, aki egyedül neveli tinédzser lányát, Casey-t, és kilenc éves fiát, Mitchet. Mitch rajong a nővéréért, és Casey is imádja a kisöccsét. A kisfiú sok időt tölt egy kedves öregúrral, aki faragni tanítja.

Casey egy parkolóban nekitolatott egy férfi kocsijának. Így ismerkedett meg Tanner a Cooper családdal. Kaitlyn és Tanner közt szinte azonnal vonzalom alakult ki. Egyik találkozás követte a másikat. Érdekes beszélgetéseket folytattak, és kellemesen érezték magukat egymás társaságában. Ezeknél a beszélgetéseknél egy kicsit részletesebben is ki lehetett volna dolgozni a témát, hiszen mindkettőnek érdekes a hivatása, és a veteránokról meg a rászoruló embereket segítő szervezetekről is sok érdekességet és hasznos információt lehetett volna írni. Ettől függetlenül így is tetszettek.

Tanner megállapította, hogy Kaitlyn gyerekei nagyszerűek. Casey okos, eleven és rámenős. Mitch pedig lelkes, elbűvölő, elégedett gyerek. A gyerekek is nagyon megkedvelték a férfit. Tanner elég sokáig sodródott az életben, élt nomád életet. Elég nehezen döbbent rá, hogy ideje lenne megtöltenie az életét tartalommal, célt találni. Kaitlyn mellett úgy érezte, hogy a helyén van.

Az idős Jasper, akinek a teste nagy részét égési sebek csúfították el, és aki faragni tanítja a kisfiút, kedveli Kaitlynt. Nagyra értékeli a doktornő jó természetét és a szaktudását. Jasper családját mélyen átjárta a hit és a tisztelet. A nagyapja lelkipásztor volt. Az apja pedig egy gyümölcsösben dolgozott. Szerette az őszibarackot, és mindent megtanított róla a fiának, amit tudott. Jasper szerette az apját a bölcsességéért, az emberi tartásáért, a türelméért, és kedvességéért. Jó emberek voltak. Borzalmas, ami Jasper családjával történt. Szegény fickó sokat szenvedett. Az író feltárja az olvasó előtt, hogy Jasper hogyan nézett szembe az életének legdrámaibb pillanataival. A történetben felbukkant egy fehér szarvas, és Jasper úgy érezte, hogy a sorsuk összefonódik. Az volt az érzése, hogy neki kell megvédeni a fehér szarvast. Szerintem nagyon megrendítő volt, amikor Jasper meglátogatta a felesége meg a gyerekei sírját, és elmesélte nekik, hogy mi minden történt.

Amikor Jaspert az erdőben baleset érte, Tanner kutatta fel, és mentette meg az öreg kutyájának, Arlo-nak a segítségével. Jasper erősebb volt a sorscsapásoknál, és egyre több örömteli pillanatban volt része. A történet végére sem múlt el a fájdalma, csak átalakult, és megtanulta hogyan tud tovább élni.

A három gonosz tinédzser fiún, és Littletonékon kívül nem volt a történetben igazán negatív karakter. Ők ugyan undorító orvvadászok, de szerencsére nem sokat szerepeltek a regényben. A történetből nem derült ki, hogy ők végül megbűnhődtek-e.

Ez a könyv az, aminek látszik. Egy érzelmes, könnyed, bár néhol megrázó történet. Kedves és szentimentális. Örülök, hogy elolvashattam.

Gyarapodtak a sárkányaim

Sziasztok!

Gondoltam megmutatom, milyen szuper kézműves ajándékkal (blogos, sárkányos) lepett meg Ana a 39. születésnapomra.

Felkerült a többi sárkány mellé

Ha esetleg kedvet kaptok hasonlóhoz, természetesen a saját elképzeléseitek szerint, akkor a termékekről érdeklődni lehet nála privát üzenetben az alábbi lehetőségek egyikén: Topi kreatív kuckója vagy itt: https://www.meska.hu/shop/Topi555 

Egyedi elképzeléseket is megvalósít. Nagyon segítőkész, kedves, rugalmas, megbízható eladó.

Ana könyvajánlói - Meik Wiking: A hygge otthon

Meik Wiking: A hygge otthon - Meghitt lakás skandináv módra

Fülszöveg:

„AZ OTTHON A KÖTŐDÉS ÉS A NEVETÉS HELYE. AZ A HELY, AHOL BIZTONSÁGBAN ÉREZHETJÜK MAGUNKAT, AHOL TÁMOGATÁSRA ÉS MEGÉRTÉSRE LELÜNK. AHOL TELJESEN ÖNMAGUNK LEHETÜNK.

Meik Wiking legújabb kötetében elénk tárja, hogyan hat otthonunk kialakítása jóllétünkre, és hogyan válhat az életterünk – a dán hygge elvének alkalmazásával – olyan hellyé, ahol nemcsak élünk, hanem igazán boldogok lehetünk.

A koppenhágai Boldogságkutató Intézet új kutatásain alapuló könyv olyan egyszerű praktikákat mutat be, amelyekkel nagy változást érhetünk el: például mitől érezhetjük bármelyik helyiséget tágasabbnak, miért okoz több örömet a kerek étkezőasztal, és miért fontos a jó világítás.

Nem számít, mennyi helyed van, vagy mekkora a költségvetésed, Meik megmutatja, hogy otthonodban miként teremtheted meg te is a hyggét, és hogyan élhetsz úgy, mint a világ legboldogabb emberei.”

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2022

Az eredeti mű: My Hygge Home. How To Make Home Your Happy Place

Fordította: Vágó Nándor

Oldalszám: 272

ISBN: 978-963-544-853-1

Meik Wiking 2013-ban alapította meg a világ első Boldogságkutató Intézetét Koppenhágában, Dániában. További könyvei:

Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz

Lykke – A boldogság nyomában és Az emlékteremtés művészete

Nagyon szép és igényesen összeállított könyv, hangulatos képekkel és színes illusztrációkkal. Nagyon hasznos és érdekes könyv, bár nem tudott túl sok újat mondani. Ettől függetlenül voltak benne megfontolandó tippek, ötletek. Jól rávilágít arra, hogy milyen mértékben befolyásol minket a környezetünk. A személyes történetek kiegészítik a könyv témáját. Ahogy a Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz című könyvében, itt is szó esik a hygge fogalmáról és megteremtéséről. Ez a könyv egy kicsit tovább mélyíti ezt a témát. Bár még csak ez a második könyv, amit olvastam az írótól, az nyilvánvalóvá vált, hogy szinte küldetésének tekinti a hygge népszerűsítését.

Bár sok szó esik a lakberendezésről is, mégis leginkább személyes anekdoták és életvezetési tanácsok vannak benne. Nagyon tetszettek az irodalmi utalások. Jó ötlet volt idézetekkel is gazdagítani ezt az informatív könyvet.

A hygge egy dán kifejezés, egy életfelfogás, ami ott van minden meghitt pillanatban.

„A dán dizájn lényege, hogy a lakóhelyünket egészségünk és jóllétünk szempontjából optimális környezetté formáljuk.”

A hygge otthon olyan hely, ahol megnyugvásra és kötődésekre találunk, és együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk. Egy helyiség atmoszférája képes befolyásolni a hangulatunkat.

„Lehet, hogy nem mindig tudjuk kontrollálni a minket érintő eseményeket, de mindig rajtunk múlik, hogy miként közelítjük meg a dolgokat.”

A Maslow-piramis nem volt ismeretlen.

„Maslow rendszerében a biztonság és a valahova tartozás – és így az otthon – a legalapvetőbb szükségletek közé számít, rögtön az élettani szükségletek után.”

A könyv szerzője megvizsgálta azt is, hogy az otthon hogyan játszhat szerepet a többi szükséglet kielégítésében is.

„Derűsebb lenne a világ, ha közülünk többen tartanák többre az evést, a jókedvet és a dalt, mint az arany halmait.” (J. R. R. Tolkien: A hobbit)

A hygge azt is jelenti, hogy lassan haladunk a dolgokkal, és élvezzük a folyamatot. A hygge az egyszerű örömök élvezete. A hygge otthon az a hely, ahol jelentőségteljes kapcsolatokat alakítunk ki, jó ételeket fogyasztva, meghitt, békés környezetben. A kerek asztalnál mindenki egyenrangúként foglal helyet (mivel senki sem ül az asztalfőn), és hangulatosabb a légkör.

„Nem extravagáns és nem pazarló. A hygge arról szól, hogy a legjobbat hozzuk ki abból, amink van.”

A természetes fény, és a megfelelő világítás kulcsfontosságú a boldog terek kialakításához és használatához. A sok zöld növény is növeli a hygge hangulatot. És persze az egészségünknek is jót tesz. A hála is fontos eleme a hygge életérzésnek, amikor tudatában vagyunk, hogy most élünk, és megengedjük magunknak, hogy az adott pillanatra figyeljünk, és értékeljük azt, ami a miénk.

„A hygge otthon megteremtéséhez fontos, hogy ne feledkezzünk meg a játékról.”

A játék együttlétet teremt, elősegíti a társas kapcsolatokat. A játék nagyszerű módja az ellazulásnak.

Az otthonunk megmutatja, hogy kik vagyunk. A rólunk szóló történetek kincsestára. Inspirálhat minket, elősegítheti az önmegvalósításunkat.

Ana könyvajánlói - Jillian Meadows: Give Me Butterflies – Jöhetnek a pillangók (Oaks Sisters 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Megható, szenvedélyes munkahelyi románc egy tudományos múzeum falai közt.

Millie-t soha nem érdekelték az elvárások. Gyerekkori rajongása a bogarak és a természettudomány iránt a rovartan területére kalauzolta őt, és kurátorként naponta inspirálja a múzeumba látogatókat. Nagy álma, hogy a Rovartani tár osztályvezetőjévé váljon, ezért amikor a pozíció megüresedik, elhatározza, hogy semmi sem térítheti el a céljától. Főleg nem Finn, a mindig mogorva kolléga, akinek rosszalló tekintete, mélykék szeme és megszámlálhatatlan csillagászati mintás nyakkendője van… Nem mintha Millie ezekre odafigyelne.

Finn nem szándékosan mogorva mindenkivel, csupán nehezen tartja egyensúlyban az élete különböző területeit: egyedül neveli unokahúgait, igyekszik, hogy legalább néha ne égesse oda a vacsorájukat, gyászolja elveszített nővérét, és közben a múzeumban is helyt kell állnia. Nem engedheti el magát, és végképp nincs szüksége több bonyodalomra – különösen a ragyogó mosolyú, rendíthetetlenül optimista Millie-re, akivel szó szerint folyton összeütközik.

A férfi túl bogaras. A nő vakítóan ragyog, akár egy csillag. Nem áll szándékukban közelebbről megismerni egymást, de mivel Finn tagja a pozícióra interjúztató bizottságnak, ez elkerülhetetlen. Millie hamarosan rájön, hogy a karrierjét kockáztatni egy dolog; a szívét kockáztatni viszont már egészen más.

Készülj fel a gyomrodban repkedő pillangókra!”

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2026

Fordította: Koch Márta

Oldalszám: 416

ISBN: 978 963 675 954 4

Szép, színes, és sokatmondó a borítója.

Tudományos közegbe helyezett szívmelengető, gyönyörű szerelmi történet! Elképesztően bájos, és hihetetlenül érzéki. Annyira magával ragadott, hogy le sem tudtam tenni.

A szókimondó, humoros, könnyed stílus ellenére érint néhány nagyon nehéz témát. Gyász, verbális bántalmazás, manipuláció, szorongás…

A szemszögeket folyamatosan váltogatja az írónő, így mindkét főszereplő érzéseit és nézőpontját megismerhetjük. Aranyos, hogy minden fejezet elejét rajzokkal díszítették. A Millie nézőpontját bemutató fejezeteket pillangók, Finn fejezeteit pedig csillagok.

Két, teljesen eltérő családi háttérrel rendelkeznek. Millie összetartó, meleg családi légkörhöz tartozik. Finn egyedül a testvérétől kapott szeretetet. A szülei rideg, távolságtartó, manipulatív emberek.

Millie Oaks a Wilhelminai Természettudományi Múzeum rovartani osztályvezetői pozícióra pályázik. A kezdetektől fogva azért harcolt, hogy tudósként komolyan vegyék. A Csillagászati Tár osztályvezetője, dr. Finn Ashford jóképű, izmos, a morcossága ellenére is nagyon vonzó férfi.

„Ezek vagyunk mi: mikroszkóp a teleszkóppal szemben, mosoly a mogorvasággal szemben, meleg vidámság a hűvös tekintettel szemben.”

Finn nővére, Clara meghalt, ezért ő neveli a kislányait. Avery és Eloise kétpetéjű ikrek. Öt évesek. A férfi igyekszik a legjobb tudása szerint nevelni őket. A történetüket olvasva szinte érezni a szeretetet, amit irántuk érez.

Millie és Finn között erős a kémia. Már a regény elején szikrázik köztük a levegő. Bár mindkettő próbál ellenállni.

A regény tele van bájos „jelenetekkel”. Az egyik ilyen, amikor Millie Finnel és a lányokkal pizzát süt, és közben a lányok énekelnek, nevetnek, táncolnak. Finn pedig nézi őket. Valahogy úgy alakult, hogy péntekenként találkoztak a férfi házában. Ezek az együtt töltött péntek esték bearanyozták Finn hetét. És egyre többre vágyott. Próbálta visszafogni magát, pedig legszívesebben átadta volna magát annak a gravitációs vonzásnak, ami Millie felé húzta. Millie-nek is Finn körül jártak a gondolatai, és igyekezett emlékeztetni magát, hogy nem bonyolódhatnak tovább a dolgok közöttük. Bár nagyon vágyott Finn-re, aggódott, hogy mit jelent ez az állására nézve. Imádtam a családias találkozóikat! Nagyon imponáló a férfi figyelmessége, őszintesége, és az, hogy kiszállt a bizottságból, hogy a nővel lehessen. A tudat, hogy Finn-nek semmi köze sem lesz az interjúztatáshoz, megkönnyebbüléssel töltötte el Millie-t, és megtörte minden ellenállását.

A mellékszereplőket is nagyon megkedveltem. Lena, Micah és Emil szimpatikus karakterek.

Millie Lenával az egyetem alatt ismerkedett meg, és azóta a legjobb barátnők. Támogatják egymást.

Millie-t az exe, Kyle még mindig zaklatta. Tönkretette a nő önértékelését, és Millie még bizonytalan volt, hogy teljesen helyrejött-e. Kyle nárcisztikus jellemvonásait jól sikerült ábrázolni. A nővel borzalmasan viselkedett, de amikor más is jelen volt, akkor „maszkként” viselte a manipuláló énjét. A külvilág felé jól működött a látszat. Társaságban egészen más volt, mint Millie-vel. A múzeum vezetőségét is igyekezett elbűvölni a szórakoztató személyiségével, és biztos volt benne hogy figyelmet és csodálatot érdemel, valamint biztosra vette, hogy megszerzi az osztályvezetői állást.

Amikor Finn a nővéréről mesél Millie-nek, akkor egy kicsit az olvasó is megismerheti Clarát, és osztozhat a gyászon.

Szépen alakult Millie és Finn kapcsolata. A nő családja is elfogadta és megszerette Finnt meg az ikreket. Az idillt azonban megtörte az, hogy Finn aggódott, hogy elhanyagolja a gyerekeket. Félt attól, hogy olyan „gondviselővé” válik, mint amilyenek a szülei voltak. A pszichológusától remélt segítséget ahhoz, hogy egyensúlyba tudja hozni a Millie-vel és az ikrekkel töltött időt, és eltudja engedni a bűntudatát, amit akkor érez, amikor nem a lányokkal van.

„Valójában mindenkinek csak ennyit tudunk nyújtani. Tökéletességet nem, csupán a lehető legjobbat, amire képesek vagyunk.”

Tiszteletre méltó, ahogy Finn gondoskodott a lányokról, figyelmesen és csodásan gyengéden bánt Millie-vel, felvállalta a kapcsolatukat, és mindent megtett azért, hogy tovább fejlődjön ez a kapcsolat. Egymás életének alapvető részévé váltak, mintha egymásnak teremtették volna őket.

Imádni való volt, hogy a lányok rajzoltak Millie-nek, és Finn a rajzokat egy csodás üzenettel, virágcsokorral meg ajándékkal a nő irodájában hagyta a második interjú előtt.

Millie és Finn meggyógyították egymás lelkét.

A ráadás epilógus volt a „hab a tortán”. Kedves, romantikus, érzéki.

Nem számítottam arra, hogy ennyire nyugtalanító, megrendítő, érzelmes, humoros, elgondolkodtató olvasmány lesz. Pedig mindez egyszerre.

Sugárzik a könyvből az őszinte szeretet. Ez a regény is azok közé a könyvek közé tartozik, amik úgy simogatják az ember lelkét, mint a napfény melege. Olyan történet, amihez bármikor visszatérhetünk, és feltölt derűvel. Felemelő érzés, hogy rátaláltam erre a jó könyvre.