Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amin sosem leszünk túl (Knockemout 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Knox örömmel játssza a rosszfiú szerepét, az életét pedig épp úgy szereti, mint a kávéját: magában. Egyedül basset houndját, Waylont tűri meg maga mellett. Knox ki nem állhatja a drámát, még akkor sem, ha az egy szökevény menyasszony formájában kopogtat az ajtaján.

Naomi persze nemcsak úgy elszökött az esküvőjéről, hanem mentőmisszióra indult, hogy kiszabadítsa rég látott ikertestvérét Knockmeutból, ebből a bárdolatlan városkából, ahol a vitákat hagyományos módon rendezik: némi ütlegeléssel és pár korsó sörrel. Többnyire ebben a sorrendben.

Azonban Naomi pechjére gonosz ikertestvére semmit sem változott az elmúlt években. Tina rövid úton meglovasítja testvére autóját és pénzét, cserébe viszont valami teljesen váratlan dolgot hagy rá: egy unokahúgot. Naomi így pénz, autó, lakás és munka nélkül ragad egy teljesen ismeretlen városban, ahol bónuszként egy vadóc 11 évesnek is a gondját kellene viselnie.

Knoxnak jó oka van rá, hogy ne bonyolódjon komplikált kapcsolatokba és ne kezdjen zűrös nőkkel. De miután Naomi élete épp lassított felvételben omlik össze előtte, legalább annyit megtesz, hogy kihúzza őt a csávából. Amint aztán Naomi összeszedi magát, visszatérhet nyugodt, magányos életéhez.

Legalábbis ez a terv – egészen addig, amíg valódi veszély nem üti fel a fejét.

Lucy Score lehengerlő romantikus komédiája az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Never Got Over

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 655 keménytáblás, élfestett

ISBN: 978-615-697-806-6

Szerintem szép a borítója.

A kötet pont azt nyújtja, amit ígér: kiszámítható fordulatokban, feszültségben és érzelmekben gazdag romantikus történetet. Ez a könyv a bátorságról szól, arról, hogy merjünk szeretni valakit. Az érzékeny, romantikus lelkű olvasókban nagyon intenzív érzéseket ébreszt. Sok morális kérdést feszeget. A kifejezetten szórakoztató és humoros párbeszédek, valamint az érdekes és vicces mellékszereplők igazán jó kikapcsolódást nyújtanak, és magukkal ragadják az olvasókat. Sokszor hangosan kacagtam. Néha viszont szinte szorított a mellkasom, és potyogtak a könnyeim. Ez az a fajta történet, ami nyomot hagy.

Szeretem a kisvárosban játszódó történeteket, az összetartó közösséget, hangulatos környezetet. Nagyon jók és részletesek a leírások. Az aprólékosan kidolgozott részletek hozzájárultak ahhoz, hogy az olvasó úgy érezze, mintha része lenne annak a közösségnek. A mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, és sokat hozzáadnak. Megvan a saját múltjuk, szerepük, és az életük egy bizonyos ponton összefonódik.

Az első Knockemout kötet Naomi (Százszorszép) és Knox (Viking) története.

Sajnos nem ilyen egyszerű újra felépíteni az életed egy teljesen idegen helyen.

Naominak volt éppen elég problémája, de az ördögi ikertestvérének, Tinának sikerült még tetézni. Elveszítette az állását, elmenekült az esküvője elől, felfordult az élete, és kiderült, hogy a szörnyeteg ikertestvére hazudott neki, és meglopta. Ráadásul azt is megtudta, hogy van egy tizenegy éves unokahúga. Egyik krízis követte a másikat.

Nem ez volt az egyetlen testvérek közötti feszültség a történetben (bár a másik nem volt ennyire durva). Knox és Nash (a rendőrfőnök) közt sem volt felhőtlen a kapcsolat.

Naomi és Knox kapcsolata finoman szólva nem indult zökkenőmentesen. Mindkettőnek terhelt a múltja. A mogorvasága ellenére Knox nagyon segítőkész és védelmező. Ő a tulajdonosa a borbély szalonnak, és egy stílusos kocsmának. Nem az a fajta főnök, akinek mindig nyitva áll az ajtaja. A Whiskey Barber és a Honkey Tonk nevű vállalkozása is jövedelmező volt.

Knox egyik embere, Sherry állást ajánlott Naominak a Honkey Tonk-ban. Mindketten meglepődtek, amikor találkoztak a nő első munkanapján. Bár a nagydarab, izmos, tetovált fickó egyébként is morgós volt, csak azért beszélt sokszor bunkón Naomival, mert nagyon vonzódott hozzá (rá volt gerjedve). A kedves, barátságos, gyönyörű nőt azonban nem kellett félteni, mert mindig bátran visszaszólt a „Vikingnek”. Mindenki érzékelte, hogy szikrázik köztük a levegő.

Naomi legjobb barátja, Stefan hamar megkedvelte a férfit. Tetszett neki, hogy védelmezi a nőt.

Feltűnt a városban Knox és Nash gyerekkori legjobb barátja Lucian is. Vicces volt, hogy mindenki Naomi-val ugratta Knox-ot. Lucian nem volt a vérrokonuk, de minden tekintetben olyan volt, mintha a Morgan fiúk testvére lenne. Amikor Nasht lelőtte valaki, akkor Lucian ugyanannyira szeretett volna igazságot szolgáltatni, mint Knox.

Knox megismerkedése Naomi szüleivel nagyon viccesre sikerült. A „világ legjobb szexe után” elég kínos lehetett, hogy váratlanul beállítottak a szülők, majd egy elfelejtett aláírás miatt a szociális munkás is… Így lett az alkalmi szexből színlelt párkapcsolat.

Naomi mindig azzal foglalkozott, hogy a többieknek jó legyen. Mindent helyre akart hozni. Egész életében Tina „botlásainak árnyékában” élt, és dühítette, hogy az unokahúgának, Waylay-nek ugyanezzel a problémával kell szembenéznie.

Waylay (ezek a nevek… itt egy szemforgatós hangulatjel) egy okos, független, aranyos kislány.

Naomi lassan kezdett önmagára találni. Állást kapott a könyvtárban, és mellette továbbra is a Honky Tonkban dolgozott. Knox pedig törődött vele, védelmezte.

Knox beleszeretett Naomiba, ez megijesztette, ezért szakított a nővel. A családja, barátai, ismerősei próbálták szembesíteni a problémával. Tetszett, ahogy Naomi apja, Lou elbeszélgetett vele. De úgy tűnt, hogy senki sem tudott hatni rá. Nem jött a megkönnyebbülés, amire számított. Nyomorultul érezte magát. Az zökkentette ki ebből az állapotból, és késztette helyes cselekvésre, amikor Tina elrabolta és veszélybe sodorta Naomit és Waylayt. A „kaland” szerencsésen végződött. Az „incidens” óta minden helyre állt. Knox telhetetlen volt, már az esküvőt tervezte. Naomit akarta, és gyerekeket.

A bónusz epilógus nagyon jó ötlet volt, és „cukormázas” lett. Úgy gondolom, hogy ez kellett a sok izgalmas és szívszorító rész után.

A könyv végén a szerző egy elgondolkodtató és nagyon megható üzenetet írt az olvasónak.

Ana könyvajánlói - Emily Blaine: Az álmok könyvesboltja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„A nagyanyja kis falusi könyvesboltját megöröklő Sarah híresen nem tud ellenállni a kísértésnek: minden egyes használt könyvet megvásárol, ami csak a keze ügyébe kerül. Nem csoda, hogy omladozó üzlete a csőd szélén áll. Egy barátja meglepő és jövedelmező ajánlattal húzná ki őt a bajból: be kell fogadnia Maxime Maréchalt, az ismert színészt, aki nemcsak a kamerák előtt, hanem a való életben is a rosszfiú szerepét játssza, és akit legutóbbi balhéja miatt közmunkára ítéltek. Maxime számára a vidéki száműzetés túlélése a tét, míg Sarah-nak maga előtt is bizonyítania kell, hogy képes befogadni másvalakit is történetekkel és regényhősökkel teli világába. Mi közös lehet a nagyvilági színészben és az életét ódon könyvek között töltő könyvesboltosban? Álmodhatnak együtt az elfeledett antikváriumban?”

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2021

Eredeti mű: Emily Blaine: La librairie des rêves suspendus

Fordította: Balla Katalin

Oldalszám: 334

ISBN: 978-963-582-004-7

Őszintén szólva a borítója nem tetszik. A történettel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt szórakoztató volt, másrészt viszont több lehetett volna. Hiányzott belőle valami. Váltott szemszögű történet, a szokásos sablonokkal. Két teljesen eltérő személyiségű embernek a találkozásáról és megismerkedéséről szól. A cselekmény kiszámítható. Nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb egymásba szeretnek. Könnyed stílusa miatt gördülékenyen lehetett haladni vele. Ha nem lettek volna az erotikus részek, akkor simán lehetett volna a szelíd, félénk könyvkereskedő, és a jóképű, lázadó színész „tündérmeséje”, romantikus története kamaszoknak. Ha nem várunk túl sokat tőle, akkor kimondottan kellemes kikapcsolódást nyújt.

Max ládákat pakolt egy hipermarketben mielőtt színész lett. Gyűlölte az életét. Valamiért akkor is forrt benne a düh, amikor már gazdag és híres volt. Labilis, problémás, vad személyiségű férfi. Verekedéssel vezette le a feszültséget. Gyakran volt gondja az igazságszolgáltatással. A legutóbbi „balhéja” után – a barátainak köszönhetően – a börtön helyett két hónapig közhasznú munkát kellett végeznie. Még bűntudatot sem érzett.

Sarah minden idejét lefoglalta a könyvesboltja. A bolt feletti lakásban lakott. Kedves, nagylelkű, félénk nő, aki mindenen aggódik. Már egy ideje nagyon kényes anyagi helyzetben volt. Egy csőtörés tovább rontott rajta. Hatalmas energiákat fektetett a bolt megmentésébe.

„Számomra az olvasás mindig is olyan szenvedély volt, amelyet meg akartam osztani.”

Lassan kezdte feladni. Bár ezt a környezete nem hagyta volna.

Max gyerekkori barátja, Damien egyenes, becsületes, izmos férfi. Vidéki egyszerűség és erkölcsi tartás jellemezte. Hűséges és megbízható barát. Nagy szaktudással és kitartással irányította a borászatot, amit örökölt. Az ő ötlete volt, hogy Max Sarah könyvesboltjában végezze a közhasznú tevékenységet, így próbált egyszerre segíteni két barátjának. Úgy gondolta, hogy Sarah-nak lenne segítsége a boltban, Max pedig elkerülhetné a börtönt.

Négy hét ismeretség után Max úgy érezte, hogy Sarah fel tudná forgatni a világát. Intenzív és elfojthatatlan vonzalom alakult ki köztük. Amikor kiderült a férfi titka, akkor sem változott semmi. Sarah elfogadta a helyzetet, és ugyanúgy érzett iránta, ugyanúgy viselkedett vele. Max kezelhetetlen kitöréseinek nyoma sem volt. Egészen egy váratlan hírig. A színésztársa, és barátja, Simon halálhírére elsöprő erővel tört fel benne a fájdalom és a düh. Sarah kitartott mellette. Szerették egymást.

Egy kis bonyodalom után megkaptuk a boldog befejezést.

A helyszínek részletesebb leírását, és a szereplők alaposabb bemutatását hiányoltam. A lelki problémák és a személyiségfejlődés konkrétabb kifejtése is adott volna egy kis mélységet a történetnek. Max az elején kifejezetten ellenszenves volt. Bár azután sem lett sokkal szimpatikusabb, hogy kiderültek a viselkedésének az okai. A nagyvonalú, romantikus gesztusai megleptek. Az, ahogy igyekezett a nő kedvében járni, polcokat és könyveket vett neki. Sőt! Egy egész könyvtárat ajándékozott a nőnek!

A mellékszereplők közül Damien nagyon érdekes karakternek tűnt. Szívesen olvastam volna egy kicsit többet róla.

Bájos, hangulatos kis könyv, bár a „HŰHA!” élményt hiányoltam. Nem fog a kedvenceim közé tartozni, de nem is bántam meg az olvasására szánt időt.

A könyv végén említett hatvanas évekbeli szám az alábbi linken meghallgatható.

Groovy Kind of Love

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Légvárak és régiségek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Van amikor egy halálközeli élmény ad egérutat a boldogsághoz

Lewis Harley menő befektetési bankár, ám egy szívroham rádöbbenti, hogy többet akar az élettől, így felépülése után belevág régi álma megvalósításába, és régiségboltot nyit. Az egész életét régiségek között töltő Bonnie Brookland torkig van zsugori és rosszindulatú főnökével, és amikor a véletlen Lewis boltjába sodorja, örömmel fogadja a férfi állásajánlatát. Hamar kiderül, hogy több van köztük főnök-beosztott kapcsolatnál, ám az élet az útjukba áll: mindketten házasságban élnek, titkaikat és traumáikat pedig még saját maguk elől is rejtegetik. Kapnak-e egy utolsó esélyt a boldogságra?”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2019.

Oldalszám: 448

Fordította: Palásthy Ágnes

ISBN: 9786155435515

Az írónő mindig megtalálja az egyensúlyt a romantikus, könnyed történet és a komolyabb témák között. Nagyon tetszett, ahogy az ajánlásban megemlékezett a kutyájáról. A könyvben hangsúlyos szerepet kap a közösség ereje. Bemutatja, hogy néhány ember is képes köveket megmozgatni, ha összefognak egy közös cél érdekében. Felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos az, hogy egy közösségbe tartozzunk, mert akkor nem leszünk olyan kiszolgáltatottak és elveszettek. Felkavaró és izgalmas.

Ez a történet egy mesés régiségboltban játszódik. A szerző olyan szeretettel mutatta be, hogy le sem tagadhatná, mennyire szereti ezeket a helyeket. A részletgazdag leírások lehetővé teszik, hogy könnyen magunk elé képzelhessük a helyszíneket. Az írónő finoman tárja fel a szereplők belső világát, küzdelmeit. A főszereplők mellett, Milly Johnson-tól megszokottan a többi szereplő is nagyon jól kidolgozott, beleértve a negatív karaktereket is, mint a nárcisztikus, érzéketlen, zsarnok Stephen-t és a felszínes, csak az anyagiakat szem előtt tartó Charlotte-ot.

Az egyes fejezetek között a helyi újságból olvashattunk rövid híreket, félreírásokkal, amikkel egy kis plusz angol humort szőtt a történetbe. Ezeket nem hiányoltam volna a könyvből, ha kimaradtak volna belőle.

Többféle cselekmény (válóperek, nyomozás, romantikus kapcsolat kialakulása) gondoskodik arról, hogy a történet magával sodorjon. Az írónő 4 házaspárt mutatott be (Bonnie – Stephen Brookland, Charlotte – Lewis Harley, Regina – Patrik Sheffield, Gemma – Jason Whiteley), akiknél a csillogó külső mögött komoly problémák lapultak. Leírta a különböző házassági gondokat, az elhidegülést, a szex és a szenvedély hiányát, az anyagi jóléten alapuló érdekeket, a hazugságokat, a megcsalást.

A Harley, a Sheffield és a Whiteley házaspár egy baráti kört alkotott. A barátságot szétzúzták a hazugságok, a kapzsiság, és a hűtlenség. A rémesen sznob Charlotte, és a harsány, rámenős, ellenszenves Regina nagyon jó barátnők voltak. Mindkettő elkényeztetett, rosszindulatú liba.

Lewis Harley mindig arra vágyott, hogy nyithasson egy régiségboltot. A szívrohama után úgy döntött, hogy élni fog a második esély nyújtotta lehetőségekkel. Megnyitotta a Kincsesláda nevű régiségkereskedést. Pontosan olyat, amilyet megálmodott.

Bonnie Brookland csodálatosan bánik az emberekkel, és ért a régiségekhez. A visszataszító főnöke, Ken Grimshaw kirúgta. Bármennyire is szüksége volt az állásra, Bonnie képtelen lett volna tovább dolgozni ennél az aljas gazembernél. Ráadásul már évek óta fantáziált arról, hogy elhagyja a zsarnok, borzalmas férjét, Stephent, de még mindig vele élt. Csodálkoztam azon, hogy Bonnie hogyan maradhatott együtt tizenhárom évig egy ilyen szörnyű emberrel. Élete egyik legjobb döntése volt, hogy a Kincsesládában keresett új munkát. Bonnie és Lew azonnal szimpatikusak voltak egymásnak. Nyilvánvaló volt, hogy mindkettőnek előnyére válik majd a közös munka, az együtt töltött idő. Bonnie és Lew ugyanazt az izgatottságot érezte, amikor felfedeztek egy-egy értékes régiséget, „kincset”.

Lew jó üzleti érzékkel rendelkező, jómódú ember. Kedves, figyelmes, tisztességes, hűséges férfi. Nem is értettem, hogy mi tartotta a pénzéhes, „rongyrázós”, önző Charlotte mellett.

Bonnie és Lew együttműködésének köszönhetően a régiségbolt kezdett jövedelmező lenni.

Bonnie pedig hallott egy kiadó lakásról, kedvező feltételekkel. Tökéletes időzítés volt. A férje aznap ütötte meg először. A Kincsesládában végre úgy érezte, hogy kezd visszatérni az életébe a melegség és a remény. Kellemes modorú, kedves tekintetű, szeretetre méltó, melegszívű nő. Jó kézügyességgel volt megáldva. Minden eszközt megragadott, hogy elhagyhassa a férjét. Kreatív alapanyagokkal, kellékekkel próbált egy kis plusz pénzt keresni, és amikor csak lehetősége volt rá, túlórázott. Nagyon drukkoltam neki, hogy végre eljusson „a légvárak építésétől a cselekvésig”.

„Az élet túl rövid ahhoz, hogy tovább küszködj, amikor tudod, hogy nem a megfelelő helyen vagy.”

Bonnie és Lew minden nap előre örültek egymás társaságának. Lew felhívta Bonnie figyelmét arra, hogy Stephen nyilvánvalóan manipulálta. Amikor elmenekült tőle, és már az új házában volt, akkor átgondolta, és átlátta a helyzetet. Világosan látta, hogyan manipulálhatta a férfi.

A régiségkereskedők is összefogtak, hogy segítsenek Bonnie-nak. Nyilvánvaló volt, hogy nagyon kedves, bolondos társaság, és szeretik Bonnie-t. Tetszett, ahogy Valerie „felkarolta”, és mindig értő figyelemmel hallgatta, támogatta. Az, ahogy a régiségkereskedők összefogtak, és segítették Bonnie-t, nagyon szép, megtisztelő visszaemlékezés volt Bonnie apjára. Nem felejtették el Brian Sherman múltbeli jóságát.

A bosszúszomjas Stephen meg akarta büntetni a feleségét, amiért elhagyta, és felborította „a dolgok megszokott rendjét”. Szerencsére a rendőrök hamar átlátták a helyzetet. Nyilvánvaló volt, hogy Stephen Brookland egy hideg, érzéketlen, gonosz gazember. Az ügyészség visszadobta az ügyet. Stephent őrjöngő düh fogta el.

Bár voltak nézeteltéréseik, Lew mégis úgy gondolta, hogy a házassága kezd kilábalni a válságból. Mintha nem vette volna észre az ellenkezőjére utaló jeleket. Közben próbálta figyelmen kívül hagyni a vonzalmat, amit Bonnie iránt érzett. Nem is sejtette, hogy hamarosan mennyi ocsmányság derül ki a feleségéről, és a házassága (meg a barátságai) összeomlik, mint egy kártyavár.

Bonnie és Lew nagyon szimpatikus karakterek. Csak drukkolni lehet nekik, hogy olyan gyorsan és tisztán szabaduljanak a házasságukból, amennyire lehetséges, majd egymásra találjanak, és boldogan éljenek együtt.

„A férfi szeretné elmondani a világnak, hogy ha az élet egy második esélyt kínál, meg kell ragadni két kézzel, elrohanni vele, megtartani, és kincsként őrizni.”

„Az asszony elmondaná mindenkinek, hogy ha az ember vágyik valamire, aztán elképzeli, hogy megteszi, aztán harcba száll érte minden erejével, akkor megvalósíthatja az álmait, ahogyan ő tette.”

„Minél jobban tombol a vihar,

annál szebben ragyog a szivárvány.”

Összességében ez egy kedves, romantikus történet, melyben bőven találhatók mélyebb gondolatok, tanulságok. Egyszerre humoros, izgalmas és elgondolkodtató. A komolyabb témák ellenére a könyv stílusa könnyed, így gyorsan olvasható és szórakoztató.

Ana könyvajánlói - Jane Austen: Meggyőző érvek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Jane Austen regényeiben a vidéki angol úri családok hétköznapjai, szűkre szabott társasági élete és érzelmi bonyodalmai elevenednek meg. A csupán néhány gesztussal teljes jellemmé felépített hősei felett az írónő mindvégig bölcs humorral és szelíd iróniával ítél és ítéltet. A legérettebbnek és legjobbnak tartott Austen-regény, a Meggyőző érvek hősnője, a már nem fiatal, vénlánysorsába beletörődött Anne Elliot nyolc év után véletlenül újra találkozik egykori vőlegényével, az immár meggazdagodott tengerésztiszttel…”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2024.

Eredeti mű: Jane Austen: Persuasion

Fordította: Tomori Gábor

Oldalszám: 301, keménytáblás

ISBN: 978-963-584-187-5

Tudva, hogy mennyi olvasó szereti Jane Austen könyveit, be kell vallanom, hogy nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Bár azt el kell ismernem, hogy a regényeiben szórakoztató az ironikus hangvétel, és tetszik, hogy a női főszereplők okos, erkölcsileg erős nők. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a Meggyőző érvek a legérettebb és legszórakoztatóbb regénye.

Több életrajzi esemény hatással volt a Meggyőző érvek-re.

Cassandra volt Jane egyetlen lánytestvére és legfőbb bizalmasa. Jane-nek több mint száz Cassandrához írt levele maradt fönn, bepillantást engedve az írónő életének bensőségesebb részleteibe. Cassandra vőlegénye, Thomas Fowle sárgalázban halt meg a Karib-térségben 1797 folyamán, ahol katonai lelkészként szolgált. Cassandra élményei talán a Meggyőző érvek Mrs. Musgrove és Mrs. Croftjának „hosszú és bizonytalan jegyességek”-től való undorában jelennek meg. Fowle és Cassandra a család pénzhiánya miatt 1794-ig jegyben maradtak, és később sem házasodtak össze. Akárcsak Jane, ő is gyakran látogatta testvéreit és családjaikat, rokonait és barátait.

1800 vége felé hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, és a rá következő évben a család is odaköltözött. Bath-ban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott. Míg a család a partvidéken időzött (valószínűleg Lyme-tól nyugatra, Devonshire déli részén), Jane találkozott egy fiatalemberrel. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.”

Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be. Nem lehet bizonyosan tudni, hogy Jane-t mennyire érintette mélyen ez a csalódás, de jó néhányan eltűnődtek azon, hogy Austen 1817-es, Meggyőző érvek című regényében vajon ez az élmény tükröződik-e. Jane Austen 1802-1803 folyamán 27 éves volt, mint a Meggyőző érvek főhősnője, Anne Elliot is, és a műben a kérdéses jelenet Lyme-ban játszódik le.

A Meggyőző érvek megírásához 1815 augusztusában látott hozzá, és pontosan egy évre rá fejezte be.

A regény a 19. századi angol arisztokrácia világába kalauzol el minket. Hitelesen ábrázolja a korabeli társadalmi viszonyokat. Itt nagyon is számít ki vagy, és mennyire vagy művelt. Maga a cselekmény pár mondatban összefoglalható.

A karakterek viselkedése a kor embereinek, a korabeli arisztokráciának ékes kritikája volt. Sok ellenszenves karakter tűnik fel, mégis megmarad a történet bájossága.

A társadalmi kapcsolatokról, és a jellemábrázolásról nyilván sokat tudott az írónő. Ugyanakkor arról, hogy egy hadihajón töltött évek és a háború milyen hatással van az egyén személyiségfejlődésére valószínűleg nem sokat tudott.

A megözvegyült Sir Walter Elliot, a somersetshire-i Kellynch-kastély hiú, ostoba, büszke ura. A cím és a rang megszállottja. A legidősebb lánya, Elizabeth a kedvence. A két másik lányának alárendelt szerep jutott. A legfiatalabb, Mary férjhez ment. Elizabeth egyedül maradt. A finom lelkű, kedves természetű, művelt Anne-t az apja és a nővére semmibe vette. „Lady Russelnek viszont ő volt a legkedvesebb, nagyra becsült keresztlánya, kedvence és barátnője.” Laddy Russel jóindulatú, könyörületes, derék asszony. A barátsága értékes volt Anne számára, még ha nem is mindig látta kristálytisztán a helyzetet. Mentségére szolgáljon, hogy mindig Anne érdekeit tartotta szem előtt.

Frederick Wentworth kapitány jóképű, értelmes, szellemes fiatalember. Annie pedig csinos, kedves, csendes, jó ízlésű, kötelességtudó, illedelmes és igencsak művelt lány. Előbb utána járt mindennek és csak azután döntött. Apránként megismerkedtek, és „mélységesen egymásba szerettek”. A boldogságuknak hamar vége szakadt, mert Anne családja helytelenítette a kapcsolatot. Wentworth kapitány nem rendelkezett vagyonnal, és nem volt előkelő származású. Még Lady Russell is arról győzködte Anne-t, hogy ez a jegyesség meggondolatlan és helytelen dolog. Az eljegyzés felbontása sok szenvedést okozott, megfosztotta Anne-t a vidámságától, lefogyott. Évekkel később, huszonhét esztendősen másként gondolkodott, nem hagyta magát befolyásolni. Az élete tele van emlékekkel, küzdelemmel, belső vívódással, lehetetlen családtagokkal és helyzetekkel, titkokkal. Minden bizonytalansága ellenére, nagy lelki erővel és kitartással bír.

Sir Walter Elliot szörnyen eladósodott. Távoztak a Kellynch-kastélyból. Az új otthonuk Bath lett, mert úgy gondolták, hogy így (és a kastély bérbeadásával) sem tekintélyükből, sem kedvteléseikből nem kell engedniük.

Eljegyzésük felbontása után Wentworth egyre feljebb lépett a ranglétrán, és meggazdagodott. Majdnem nyolc év elteltével sem veszített a vonzerejéből. Nem bocsátott meg Anne Elliotnak. A nő megbántotta őt, amikor elhagyta. A férfit általános tisztelet és figyelem övezte. Az ifjú hölgyek versengtek a kegyeiért.

Bár sok időt töltöttek egy társaságban, annál többre nem került sor Anne és Wantworth kapitány között, hogy kölcsönösen eleget tettek a hétköznapi udvariasság szabályainak.

Szerintem Louisa balesete el lett túlozva. Ráadásul erősen kétlem, hogy harcban edzett férfiak ilyen könnyen elsápadnak és kétségbe esnek hasonló körülmények között. Felötlött bennem, hogy kissé fura, mondhatni gyanús, hogy a hadihajókon szolgáló, háborúban részt vevő tiszteket melegszívű úriemberként emlegette az írónő. Persze lehettek köztük ilyenek is, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy már akkor is sokan szenvedhettek poszttraumás stresszben (PTSD), megkeseredhettek, és a kitüntetéseket sem feltétlenül a „grál lovagok” kapják.

Mindkét oldalról felbukkannak „csábítások”. Wentworth kapitány gyakran van csinos hölgyek társaságában. Anne is felkeltette több férfi érdeklődését. Nem kell nélkülöznünk az írónő egyik kedvenc írói „eszközét”, ugyanis megjelenik egy megnyerőnek tűnő, azonban megbízhatatlan úriember is.

Benwick kapitány kereste a társaságát, szívesen társalgott vele. Mr. Elliot (Anne unokafivére) is megcsodálta a csinos Anne-t. Az utóbbi férfi szerencsére nem csak bennem ébresztett gyanakvást, hanem Anne-ben is. Benwick kapitány állítólagos rajongásának az lett a vége, hogy beleszeretett Louisa Musgrove-ba, és megkérte a kezét. Bár ez esetben a körülmények is ebbe az irányba terelték az eseményeket. Anne és Frederick is őszintén remélte, hogy boldogok lesznek egymással.

Anne és egy régi iskolatársa ugyanakkor tartózkodott Bathban. A nála három évvel idősebb Miss Hamilton (most Mrs. Smith) sokat segített, és jelentősen enyhítette Anne gyötrelmeit, amikor tizennégy évesen szeretett édesanyját gyászolta. Anne soha sem feledkezett meg a jóságáról. Tizenkét év telt el azóta, hogy elszakadtak egymástól. Anne a hamvas, szótlan, érzékeny kislányból huszonhét éves, elegáns, változatlanul szép nő lett, aki tiszteletteljes és barátságos. A szép és magabiztos Miss Hamiltont pedig a tizenkét év szegény, beteges, gyámoltalan özvegyasszonnyá tette. Anne ugyanazt a kellemes modort, társalgókedvet és vidámságot tapasztalta, ami korábban is jellemezte a barátnőjét. Időnként meglátogatta Mrs. Smith-t. Az egyik beszélgetésük során teljesen világossá vált, hogy Anne okkal gyanakodott. Mr. Elliot nagyon ügyelt a látszatra, és nem kockáztatta a jó hírét. A saját érdekéért bármit elkövetne. Teljesen híján van az igazságérzetnek és az együttérzésnek. Álnok, alakoskodó, anyagias ember. Anne örült, hogy mindent megtudott róla.

Amikor Anne és Wentworth kapitány egy érzelmes levél, és egy hosszas beszélgetés során újra egymásra találtak, megvallották érzéseiket, akkor már érettebbek voltak a cselekvésre.

A végkifejlet persze nem volt meglepetés. Anne és Wentworth boldogságra lelt a történet végén.

„Anne maga volt a szerető gondoskodás, és érzelmei Wentworth kapitány részéről maradéktalanul viszonzásra találtak.”

Ana könyvajánlói - Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.”

Kiadó: Animus

Kiadás éve: 2025 (magyarul először 2014-ben jelent meg, azóta már többször újranyomtatták.)

Eredeti mű: Fredrik Backman: En man som heter Ove

Fordította: Bándi Eszter

Oldalszám: 335

ISBN: 978-963-614-192-9

Keserédes történet, aminek bizonyos részeinél nevetni, más részeknél meg sírni támad kedve az olvasónak. A gördülékeny nyelvezet miatt gyorsan lehetett haladni vele. Szépen kiemelkednek a történetből az emberi értékek, és az összetartás ereje. A történet tele van sokféle, érdekes mellékszereplővel.

Ove (ejtsd: Úve) egy mogorva ötvenkilenc éves férfi, aki már nehezen viseli az életet. Olyan ember, aki megrögzötten ragaszkodik a saját szabályaihoz, és a társadalmi szabályokhoz. A szomszédai, a környezete a bosszantó személyisége ellenére is kedveli, látja benne a jót. Becsületes, és az élet minden területén hűséges a választásához. Erősen hisz az igazságban, az erkölcsben és a kemény munkában. Én is osztom a véleményét a „fehér inges” emberekről (aktakukacokról) és a bürokráciáról.

Az író bemutatja, hogy egy ember mennyi minden miatt lehet más, mint mi. Senkiről sem tudhatjuk, hogy miért vált olyanná, amilyen. A sok múltba tekintés során megismerhetjük Ovét, aki korán elvesztette az édesanyját, és akit az apjával a SAABok szeretete kötött össze, megtudjuk, hogy hogyan találkozott a nővel, aki mellett egy egész életre elkötelezte magát.

„Ove fekete-fehér ember volt.

A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”

„Így van felosztva a ház: minden, amit Ove felesége vásárolt az szép és kedves. Minden, amit Ove vásárolt, az hasznos és praktikus. Jó valamire.”

Ove elvesztette a feleségét. Sonja volt az egyetlen, aki igazán megértette őt. A felesége volt az élete biztos pontja. Nem sokkal a felesége halála után, idő előtt nyugdíjazzák. „Összeomlott a világa”, már nem akar élni. Nem bírja elviselni a magányt, és hogy üressé váltak a napjai. Naponta látogatja Sonja sírját. Virágokat visz neki, beszél hozzá, beszámol neki mindenről. Ezekből a „beszélgetésekből” megismerjük a szereplőket, az életüket, a tragédiájukat. Bár Ove nagyon vágyott a felesége után, lassan rádöbbent, hogy neki még dolga van az életben, a szomszédainak igenis szükségük van rá. Megtanítja vezetni a szomszéd állapotos feleségét, a saját Saabján beviszi a kórházba a „mamlaszt”, aki képes volt leesni az Ovétól kölcsönkapott létráról… Hiába készül különböző módokon az öngyilkosságra, hogy végre újra Sonjával legyen, mindig megzavarják a szomszédok. Szükségük van rá, és számítanak rá.

A „rozzant” macska és ő különös kapcsolatban vannak. Bár nem szereti a macskákat, mert szerinte megbízhatatlanok, mégis befogadja, mert valami Sonjára emlékezteti benne. A felesége szerette a macskákat.

„Az embereket a tetteik minősítik, és nem az, hogy mások mit mondanak róluk.”

Ez a regény a kedvességre, elfogadásra, egymásra figyelésre, szeretetre hívja fel a figyelmet. Ez az a fajta történet, ami nyomot hagy.

A könyv alapján film is készült. Az ember, akit Ottónak hívnak (eredeti cím: A Man Called Otto) 2022-ben bemutatott amerikai filmvígjáték-dráma. Ez a regény második filmadaptációja, Az ember, akit Ovénak hívnak (2015) című svéd film után. Az első filmadaptációt nem láttam. Az általam megtekintett film szerintem nagyon jól sikerült. Ugyanúgy potyogtak a könnyeim a megható részeken, és nevettem a vicces részeknél. Tom Hanks szerintem tökéletes választás volt „Ove” szerepére. Alakításán végig érződik, hogy valahol a mogorvaság alatt bizony egy jólelkű, segítőkész ember lakik, akit az élet tett olyanná, amilyen. Mariana Trevino pedig tündökölt mellette Marisol szerepében.

Nagyon tetszett a film betétdala is, ami az alábbi linken meghallgatható.

Til You’re Home

Ana könyvajánlói - Lucy Maud Montgomery: A kék kastély

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„A huszonkilenc éves Valancy még sosem volt szerelmes, és mintha a boldogság is elkerülte volna. Hatalmaskodó anyja és tolakodó nagynénje árnyékában egy vigasza van csupán: John Foster „tiltott" könyvei, és a Kék Kastélyról szőtt ábrándjai.

Ekkor érkezik meg dr. Trent levele, és Valancy végre megfeledkezik az óvatosságról. Életében először azt teszi és mondja, amit akar. És hamarosan felfedez egy bámulatosan új, szerelemmel és kalanddal teli világot, ami legmerészebb álmait is felülmúlja.”

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2025

Eredeti mű: The Blue Castle

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Oldalszám: 224

ISBN: 978-963-267-677-7

Csupa humor, romantika, szépség és melegség ez a történet, mély mondanivalóval, csodás tájleírásokkal, a természet szeretetével, kalandvággyal és élettel. Van benne valami időtlen báj. A cselekmény annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Tele van érzelmekkel.

Valancy és Barney lassan ismerik meg egymást, és szeretnek egymásba.

Az írónő lenyűgöző érzékenységgel tárja fel a problémákat, mutatja be az embereket, és azt, hogy mennyire nincs igazuk. Nagyon erősek, részletesek a jellemrajzok és a tájleírások. Végig ott van a történetben, hogy mindig van választásunk önmagunk és a családnak megfelelés között. Lehet, hogy ott találjuk meg az otthonunkat, ahol nem is számítottunk volna rá.

Valancy, a húszas évei végén még nincs férjnél. Az élete egyhangú. Az elnyomó, sznob családja kimondja, amit gondol, nem számít, ha sértő. A lány később visszaadta nekik a szarkasztikus, csipkelődő beszólásokat. Öröm volt olvasni a fejlődéséről. Valancy szenvedélye a természeti leírásokról szóló könyvek olvasása, és a valódi természetben eltöltött idő. Évekig John Foster könyvei tartották benne a lelket.

Mivel megfélemlítették, kritizálták, ezért inkább szabadon engedte a fantáziáját, és lélekben a Kék Kastélyban élt.

„Minden, ami szép és csodálatos volt, abban a kastélyban volt.”

Amikor dr. Trent egy vizsgálat után levélben közölte vele, hogy halálos kimenetelű szívbetegségben szenved, megváltoztak a dolgok. Belátta, hogy korábban szinte mindentől félt. Dr. Trent levele felszabadította. Eldöntötte, hogy ezután csak a maga örömével törődik. Többé nem színlel semmit. Talán nem tesz meg mindent, amit szeretne, de többé olyat nem tesz, ami az akarata ellenére van. Nem félt a haláltól. Úgy döntött, hogy nem szól senkinek.

Nagyon szép volt, ahogy gondoskodott a haldokló Cecilia (Cissy) Gay-ről. A lány volt az első, akivel megosztotta a titkát a Kék Kastélyról. Tetszett, ahogy az írónő a sétáikról írt. Cissyt boldoggá tette, hogy Valancy vele volt. Sokat jelentett neki a társasága. Az apja is kedvelte Valancyt.

Bár korábban is találkozott Barney-val, de Abelnél (Cissy apja) ismerkedtek meg. Kiderült, hogy művelt, intelligens férfi. A nő szerette a kellemes hangját, különös mosolyát, vidáman csillogó szemeit. Természetesen és könnyen megtalálta a hangot vele. Egyre többet gondolt a férfira.

Amikor már biztosan tudta, hogy szereti Barneyt, mesélt neki a Kék Kastélyról. Beszélt arról is, hogy milyen volt az élete azelőtt, hogy házvezetőnőnek szegődött (a családja megrökönyödésére) Mr. Abel Gayhez és a lányához.

Cissy halála után Valancy nem akart visszatérni a családjához. Ő és Barney megállapodtak abban, hogy összeházasodnak. Barney saját bevallása szerint ekkor még nem volt szerelmes a nőbe, de nagyon kedves, szellemes, drága jó léleknek tartotta, és sajnálta is.

Valancy már négy napja élt a szigeten, amikor úgy döntött, hogy közli a rokonaival, hogy férjhez ment. A Stirling kláng úgy döntött, hogy halottnak tekintik Valancyt.

Elmúlt a nyár, és a nő nagyon boldog volt. Nem kellett a kispolgári hagyományokhoz ragaszkodniuk, nem kellett figyelembe venniük a rokonokat. Boldogan éltek szeretett kis házukban, a fenyvessel benőtt szigetükön. Valancy sokkal jobban nézett ki, egészségesebb lett. Júniusban döbbent rá, hogy már három hónapja egy rosszulléte sem volt. Ekkor derült ki, hogy tévedés történt. Az orvos összecserélt két levelet. Valancy aggódott, hogy mit gondol majd Barney. Félt a jövőtől, amit nélküle kell leélnie. Sok benyomás és megrázkódtatás érte. Nem hitte volna, hogy a férfi szereti őt.

Végül kiderültek a titkok, amik végig ott lappangtak a történetben, és a házaspár élete is jól alakult.

„Visszaadtad a hitemet a barátságban és a szerelemben. A világ ismét jó lett, mert te benne éltél. Hajlandó lettem volna egy örökkévalóságig úgy élni, ahogy megvoltunk. Már aznap éjjel ráébredtem erre, amikor hazajöttem, és életemben először láttam a házban a lámpavilágot. Este, éhesen hazatérni, és tudni, hogy finom vacsora, vidáman pattogó tűz és te vársz.”

A részletes tájleírások lélegzetelállító helyekre vezettek. Nagyon élveztem az olvasását. Ez egy gyönyörűen megírt történet. Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élettel és érzelmekkel teli történeteket.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Napsütés a Vadvirág Kunyhó fölött

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat! 

Füszöveg:

„Viv elszegődik a Vadvirág Kunyhó nevű, kissé lepukkant állatmenhelyre dolgozni. A feladata, hogy segítsen az adminisztrációban, ám igazából egy sokkal szívhez szólóbb küldetés vonzotta erre a helyre.

Geraldine az állatmenhely vezetője. A múltja elől menekülve itt talált rá a boldogságra, azonban a mentsvárát most veszély fenyegeti. Vajon képes lesz végleg maga mögött hagyni a múltját és megvédeni a jövőjét? Viv anyja, Stel azt hiszi, hogy életében először olyan férfivel hozta össze a sors, aki jól fog bánni vele. Ian kedves, figyelmes, és nyilvánvaló, hogy őrülten belezúgott. Hiszen mindig is erre vágyott, nem igaz? Új kezdetek, régi titkok és egy hely, amelyet mindenki otthonnak nevezhet – ez a Vadvirág Kunyhó.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2019

Eredeti mű: Milly Johnson: Sunshine Over Wildflower Cottage

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Oldalszám: 430 puha kötés

ISBN: 978 615 5435 47 8

Érzelmi hullámvasútra ültetett az írónő. Váltakozva jelent meg a döbbenet, a szánalom, a harag, a derű… sok érzelem. Felkavaró. Tetszik, amikor a könyveiben küzdő, túlélő, erős, mégis érzékeny és kedves nőkről ír. Egy kis misztikus hangulat járta át a könyvet. Egy kicsit nehezen indultak be az események, majd egy izgalmas, szívhez szóló, kedves történetté vált. Látszott rajta, hogy az írónő sok kutatást végzett, és szívügye a téma. Az aprólékosan kidolgozott részletek hozzájárultak ahhoz, hogy valóságosnak tűnjön az egész. A karakterek szinte életre keltek. Lassú folyású történet, mégsem unalmas. A múltban történtek finoman szövik át a regényt. Tetszett a könyvben, hogy a mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, és sokat hozzáadnak. A történet több szereplő sorsát fonja össze. A regény szereplőire súlyos teherként nehezedtek a titkok, amiket őriztek. Az írónő finoman tárta fel a belső világukat. Voltak egyértelmű dolgok a történetben, ugyanakkor tele volt rejtéllyel.

A huszonhárom éves Viv Blackbird egy állásra jelentkezett a Vadvirág Kunyhó Állatmenhelyen. Bár nem viselkedett magabiztosan az állatok közelében. A céltudatos, kedves és okos nő szimpatikusnak tartotta az új kolléganőjét, Geraldinet. Gyönyörű volt a „menedékhely”. Viv elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy beilleszkedjen. Még akkor is, ha csak rövid ideig marad a birtokon. Amikor először látta, az állatmenhely irodája rosszul nézett ki. Annak köszönhetően, hogy már tizenöt éves korában a saját kezébe kellett vennie az irányítást (hogy segíteni, támogatni tudja az anyját) értett a dolgok rendszerezéséhez. Tudta, hogy rendbe tudja tenni az irodát. Hamar ragaszkodni kezdett a különleges helyhez.

Az öreglányok (Old Spice Girls) fejezetei néha egy kicsit furán hatottak. Mégis lényeges részei a regénynek, mivel közéjük tartozott Viv anyja, Stel, és a történeteik elgondolkodtatóak, tanulságosak. Viv és Stel kapcsolatán keresztül megjelent a ragaszkodás, az aggódás. A fiatal nő volt az érettebb, megfontoltabb. Az anyja sokszor gyerekesen viselkedett. Talán ez volt az oka annak, hogy neki nem tűnt gyanúsnak az udvarlója, Ian viselkedése. Azt sem vette észre, hogy voltak olyan dolgok, amik nem illettek bele abba a tökéletes képbe, amit kialakított a férfiról. Bízni és hinni akart benne. Ő maga sétált bele a csapdába. Mindenért saját magát okolta. A regény vége felé kezdett szembesülni azzal, hogy ideje kirángatni magát abból, amibe olyan buzgón belemászott, és végre felnőtt nőként viselkedni. Végül mégis Geraldine és Viv győzték le azt az aljas, beképzelt, undorító alakot.

Heath Merlo állatorvos volt az állatmenhely vezetője. Szorgalmas, tisztességes, jószívű, jóképű férfi. Viv és Heath kapcsolata nem indult zökkenőmentesen. A férfi eleinte hátsó szándékot sejtett a nő megjelenése mögött. Hamarosan rájött, hogy tévedett. A nő nagyon sokat dolgozott, tanult az állatok gondozásáról, illatkompozíciókat alkotott olajokból...

A Leightonok kegyetlenek voltak. Minden az övék volt a környéken. Kapzsi emberek, akik mindent megakarnak szerezni, ami a másé. Arra a területre is igényt tartottak, amin a Vadvirág Kunyhó Állatmenhely állt.

Nem könnyű, nem egyszerű kapcsolódások vannak a könyvben. Többek közt ez teszi a történetet valóságossá.

Szívmelengető volt az állatok, és az állatgondozás bemutatása. Vezér, a nagy testű kutya szinte azonnal közel került a szívemhez.

Viv és Ursula, a hóbagoly kapcsolata szépen kiemelkedett a történetből. Fokozatosan barátkoztak meg egymással. A kötődésüknek köszönhetően jött rá a nő, hogy mit fog csinálni, és arra is hogy hogyan fogja megvalósítani. Meg is tette.

A sok megrázkódtatás után a szereplők lehetőséget kaptak, hogy rendbe tegyék az életüket.

Ana könyvajánlói - Freya Sampson: Az utolsó könyvtár

Fülszöveg:

„Csodálatosan szívmelengető és felemelő történet a kedvességről, az összefogásról és a szeretetről – Clare Pooley

Elragadó tanúságtétel az olvasás, a könyvtárak és a barátság megtartó ereje mellett – Booklist

June még sohasem hagyta el az álmos angol kisvárost, ahol felnőtt. A zárkózott és félénk harmincéves könyvtáros minden idejét olvasással tölti, amikor azonban megtudja, hogy a munkahelyét bezárják, kimerészkedik az olvasókuckójából, hogy megmentse a helyi közösség lelkét jelentő könyvtárat. Sokan a segítségére sietnek, és June – az édesanyja halála óta először – újra megnyílik az emberek felé. Így találkozik megint a régi iskolai barátjával, Alexszel is. Hamarosan az egész kisváros észreveszi, mit érez a segítőkész ügyvéd a nő iránt, csak épp June nem, aki nem hiszi el, hogy bárki is randizni szeretne vele. Ahhoz, hogy megmentse a szívének oly kedves könyveket, June-nak változtatnia kell az élethez való hozzáállásán. Elhatározza hát, hogy küzdeni fog a könyvtárért, és ezzel talán a boldogsághoz is közelebb kerül egy lépéssel…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2021

Eredeti mű: The Last Library

Fordította: Fügedi Tímea

Oldalszám: 332

ISBN: 9789634525530

Ha egy könyv címében könyvtár, könyvklub, vagy könyvesbolt van, akkor jó eséllyel felkelti az érdeklődésem. Ezzel a könyvvel is így volt. Teljesen áttudtam érezni June könyvek iránti rajongását, a regény hangulatát. Nagyon szép történet a szeretet és a közösségi összefogás erejéről. Csak nem volt annyira kidolgozva, mint kellett volna. Az alapötlet, a történet ígéretes volt, csak sajnos nem mélyült el. Hiányzott belőle valami. Nem voltak összetettebb jellemrajzok, hely- és tájleírások. Ez is azok közé a történetek közé tartozik, amikből sokkal többet lehetett volna kihozni. Elvileg a női főszereplő volt a kulcsfigura, mégis a mellékszereplők voltak érdekesebbek, „aktívabbak”. Bár ők sem lettek részletesen bemutatva. A cselekmény alapvetően kiszámítható volt, a lezárás mégis tartogatott meglepetést.

A regény főszereplője, June segédkönyvtárosként dolgozott. Elhunyt édesanyját gyászolta, és csak a könyveknek élt. Szeretett munkahelyét a bezárás veszélye fenyegette. Meg kellett tanulnia kiállni magáért és a könyvtárért. Zavart, ahogy June eleinte viselkedett. Mintha az emlékeiben akart volna élni. „Bocs, hogy élek” típusú, félénk nőként, aki még az otthonát sem akarta a saját ízlésére formálni. Elszomorító volt, hogy szinte a könyv végéig csak sodorták magukkal az események. De legalább a regény végére megtalálta a hangját.

Azt szerette a legjobban, amikor reggelente teljesen egyedül lehetett a könyvtárban. Négyéves kora óta csodákkal teli helynek tartotta. Megértem, ha valaki sokszor kellemesebben érzi magát a könyvek között, mint mások társaságában. Ugyanakkor June viselkedését sokszor a félelem uralta, és már-már az üldözési mánia határát súrolta. Nem csak a munkahelyének elvesztése miatt aggódott. Eszébe jutottak azok az emberek, akiknek fontos volt ez a hely, a mindennapi látogatók. Az egymástól teljesen különböző személyiségű, korú, és sorsú emberek összefogtak az ügyért, amiben hittek.

A szerelmi szál nagyon gyenge. June Jones és Alex Chen évfolyamtársak voltak a gimiben. A magas, kedves mosolyú férfi azért tért vissza (átmenetileg), hogy segítsen az apjának. Aranyos volt, amikor összefutottak, és beszélgettek az iskolás évekről, meg a könyvekről. Volt benne potenciál. Néhány alkalommal feltűnt az esély, hogy erősödhet ez a szál, és „húzóerőként” felpörgeti az eseményeket. Lényegesen nagyobb hatással lehetett volna a női főszereplőre, és a csoportra is. A segítségével hatásosabban eltudta volna érni a személyiségfejlődést.

Kár ezért a könyvért, mert a mondandója lényeges, tanulságos.

Szerintem egyszer ellehet olvasni, de nem az a könyv, amit újra elővennék.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Játszik még a fény

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Laurie-nak és Pete-nek sosem kellett volna találkoznia. Ám a sors okkal hozta őket össze.

Hat hónappal korábban ugyanazon az estén veszítették el a párjukat és a rájuk váró közös jövőt. Gyászukkal küzdve csatlakoznak egy terápiás csoporthoz, és itt találnak egymásra.

Pete és Laurie azon kapják magukat, hogy szomorúságukból boldogság és egy új kezdet reménye kezd sarjadni. Csakhogy minél többet beszélgetnek, annál több furcsa párhuzamra bukkannak tragikus történeteik között.

Végül Pete rádöbben egy titokra, ami mindent megváltoztat. Miközben egész eddigi életüket újra kell értékelniük, csak egy dolog biztos: vannak, akiket épp olyan tévedhetetlenül vezet egymáshoz a sors, mint ahogy az iránytű mutatja északot.

Milly Johnson új regénye magával ragadó, keserédes történet barátságról, szerelemről, veszteségről, újrakezdésről és a sötétben irányt mutató sarki fényről.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2023

A mű eredeti címe: Milly Johnson: My One True North

Oldalszám: 494 puhatáblás

Fordította: Nagy Szilvia

ISBN: 978-615-664-412-1

Milly Johnson Barnsley-ban, Dél-Yorkshire-ben született, nevelkedett, és él jelenleg is. Szívből ír a dolgokról és helyekről, amiket ismer, hangsúlyozva a közösségi szellem fontosságát. Könyveiben nyomatékosan támogatja a nőket, kiemelve erejüket és szívósságukat, ünnepli a szerelmet, a barátságokat és a második esély lehetőségét.

A könyvről:

Azt hiszem, hogy az érzelmi hullámvasút még finom megfogalmazása annak, aminek ez a regény kitett. Felkavaró volt. Egy történet veszteségekről, második esélyről, szerelemről. Végig feszült, izgalmakkal és érzelmekkel teli. Tele van titkokkal és különös véletlenekkel. Az írónő nehéz témákat vonultatott fel, ugyanakkor az írásmódjával képes volt „elvenni az élüket”. Elképesztő érzékenységgel tárta fel a regény karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. Ezt akár bővebben is kifejthetném a baráti (például Pete és Sal) és családi (például Pete és az ikertestvére, Griff) kapcsolatokon keresztül, de nem teszem. Aki akarja, az elolvassa a könyvet, és látni, érteni fogja. A könyv minden egyes fejezete magával ragad.

A gyászcsoport találkozóinak egy teaház ad otthont. A nyugdíjas Molly vezeti, és nyújt ingyenes segítséget a gyászolóknak. Az ügyvéd Laurie és a tűzoltó Pete is ott találkoznak. Mindketten elvesztették a párjukat egy balesetben. A teázó barátságos, megnyugtató légköre tökéletes volt a csoportterápiákhoz. A hetvenes évei közepén járó Molly szerette segíteni az embereket a gyász folyamatában, feldolgozásában. Az emberek megnyíltak neki.

Laurie a Napi Harsona (ő volt a fogadott ügyvédjük) főszerkesztőjétől, Alan-től kapta Molly telefonszámát, és mivel tudta, hogy elakadt, és segítségre van szüksége, megfogadta Alan tanácsát. Pete szintén egy kollégájától kapta Molly névjegykártyáját. Sal hetekig hurcolta magával a névjegykártyát, mielőtt odaadta volna Pete-nek, aki próbálta azt mutatni, hogy képes megbirkózni a helyzetével. Az, hogy segítségre van szüksége a gyászfeldolgozáshoz, sértette a büszkeségét. Mivel olyasvalakik javasolták Molly Klubját, akiknek adtad a véleményére, ezért mindketten úgy döntöttek, hogy felkeresik. Az első terápiás alkalom jobb volt, mint várták.

„… azok a dolgok, amik korábban erőfeszítés nélkül jöttek, manapság nevetségesen sok energiát igényelnek.”

A gyász bonyolult, az apró lépések türelemjátéka. A szervezettség, ha van mibe fektetni az energiánkat, egy kis rutin kialakítása nagy segítséget jelenthet. Az apró kedvességek is sokat számítanak. Molly Klubjának tagjai próbáltak segíteni egymásnak utat találni a gyászfolyamaton át. A körülmények és Molly Klubja összehozták az embereket, és a legvalószínűtlenebb barátságok szövődtek. Előfordult, hogy a csoporttagok a gyűléseken túl is találkoztak.

A Napi Harsona hirdetései, illetve a hirdetéseinek kiigazítása szerintem feleslegesek voltak. Helyettük inkább szívesebben olvastam volna egy kicsit többet a gyászcsoportokról, és azokról a módszerekről, amik végig segítik az embert a gyász folyamatán.

Laurie és Alex, valamint Pete és a felesége, Tara közt is elromlott valami. Mindkét főszereplő tudta, hogy a kedvese kezd eltávolodni tőle. A nő azt is tudta, hogy okkal gyanakszik, hiszen Alex már korábban is hazudott neki, megcsalta. A halála előtt (is) érzékelhetően más lett. Alex és Tara viszonya aljas árulás volt. (Az emberek nagyon aljas módon tudnak bánni egymással.) Nem törődtek a következményekkel. Nem gondoltak bele, hogy mások életét megnyomorítják. Kegyetlenség volt hamis reményt kelteni a partnereikben. A sors furcsa fintora, hogy a haláluk napján helyesen akartak cselekedni. Elhatározták, hogy gondoskodnak arról, hogy Laurie és Pete „rendben legyenek” miután bevallottak nekik mindent, és különválnak tőlük. Erre azonban már életükben nem volt lehetőségük.

Laurie több furcsa dologra felfigyelt a balesettel kapcsolatban. Pete is hamar rádöbbent, hogy a feleségének a környéken sem kellett volna járnia, amikor meghalt. És vele kapcsolatban sem ez volta az egyetlen különös dolog. Szóval Laurie és Pete tele voltak megválaszolatlan kérdésekkel.

Hasonló korúak, könnyű volt egymással beszélgetniük. Egymásra hangolódtak. Egyértelmű volt, hogy hasznukra vált az együtt töltött idő. Könnyedebbek, mosolygósabbak lettek. Elevenebbnek érezték magukat. Az egymásra találásuk olyan volt, mintha így lett volna megírva. Sorsszerű volt.

A főszereplőknek sok akadályon kellett átküzdeniük magukat. Szomorú volt, hogy mindketten azt hitték, hogy a múltjuk sosem engedné, hogy közös jövőjük legyen. Próbálták megóvni egymást.

A „Reid szál” és az érzelmi abúzus már egy kicsit sok volt. Nélküle is sok megrázkódtatáson ment keresztül a női főszereplő. Arra viszont jó volt, hogy az írónő bemutassa, hogy milyen jelei és veszélyei vannak, ha valaki egy narcisztikus személlyel kerül kapcsolatba.

Egyetértek abban Pete apukájával, hogy rossz partnerrel lenni rosszabb, mint magányosnak lenni.

Mindazok után, amin Laurie és Pete keresztül mentek, még „talpon voltak”, békére leltek, és újra egymásra találtak. Úgy tűnt, hogy minden visszavezette őket egymáshoz.

A regényen végig érezhető volt, hogy az írónő utánajárt a témáknak, kutatott, és úgy írta meg teljes szívvel. A történet mélyén van valami szívből jövő őszinte érzés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az élet itt és most van. Élni kell a lehetőséggel, ha adódik egy!

„Magadhoz kell ölelni az életet, és kockáztatni.”

Ana könyvajánlói - Hidasi Judit: Hamarosan esni kezd

Fülszöveg:

„Egy falatnyi boldogság

Az étteremkritikus Orsi egy cikksorozat miatt érkezik Balatonfaluba, és reméli, hogy ez a megbízás felpezsdíti újságírói karrierjét. És úgy általában az életét. Valamint régóta dédelgetett vágya, hogy írjon egy regényt. És ne csak a porosodó fióknak.

Előbb csak a kisvárosi hangulat és a nyár végi Balaton ragadja magával, néhány nap elteltével azonban feltűnően sok időt szán az olasz ételek kóstolására a helyi pizzériában. Gergő, az étterem tulajdonosa mintha sokkal jobban megértené a lányt, mint az a férfi, aki Budapesten várja őt.

Ahogy egyre több időt töltenek egymás társaságában, mindkettőjük számára egyértelművé válik, hogy nem csak az étel és a tópart szeretete köti össze őket…

Hidasi Judit sikerszerző ismét elvisz bennünket a balatoni sétányra, ahol az élet sohasem unalmas, de mindig szeretettel és szerelemmel teli. Engedjünk a csábításnak, és adjuk át magunkat az érzelmeinknek, mint ahogy az őszi levelek engedik, hogy a hűvös szél a tóba fújja őket.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 272

ISBN: 9789636831257

Ez egy könnyű, romantikus, hangulatos őszi olvasmány. Hidasi Judit karakterei hús-vér emberek, akiknek a történeteit könnyű átélni. A regényei elgondolkodtatóak, szórakoztatóak és mély mondanivalóval bírnak.

A regény felhívja a figyelmet arra, hogy nekünk kell a döntéseinket meghoznunk, és élni az életünk a következményekkel együtt, a szívünkre hallgatva. A külső elvárásoktól függetlenül néha le kell lassítani, és átgondolni, hogy hol tartunk az életben, és mit akarunk. A történet egyik tanulsága, hogy fontos az önismeret, és nem szégyen segítséget kérni.

Szeptember elején játszódik, amikor búcsúzik a nyár, és lassan beköszönt az ősz. A regény sorain érezni lehetett a nyárutó, és az ősz hangulatát.

Orsi étteremkritikusként érkezik meg Balatonfaluba. Szeretne komolyabb cikkeket, és könyvet írni. A balatoni utazása önismereti utazás is.

Kellemes érzéssel töltött el, hogy újra olvashattam Petra életéről is. Petrát és Pétert nagyon megkedveltem a Végre megérkeztél hozzám című regényben. Tavaly télen Orsinak is szerepe volt abban, hogy Petra és a lakosság megmentették a Sárgát.

Balatonfalu egy bájos település, ahol az emberek ismerik és segítik egymást. Nagyon összetartó közösség. Idilli környezet. Orsi hamar felveszi a ritmusát. Találkozik Gergővel, aki inspirálja. A pizzéria tulajdonosa különös vonzerővel bír. Úgy tűnik, hogy jobban érti a nőt, mint bárki más. És Orsi is tökéletesen értette, hogy Gergő mire gondol. Sok időt töltöttek együtt. Orsi a Balatonfaluban töltött idő alatt megismerte, „újrateremtette” magát. Gergő mellett önmaga lehetett. Lazán, felszabadultan.

Megértettem Orsit, és örültem a boldog befejezésnek. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a döntése (ami utólag helyesnek bizonyult) akár élete egyik legnagyobb hibája is lehetett volna.

Bizonyára sokan voltunk már úgy, hogy azt hittük egy számunkra fontos személyről, hogy még bőven van időnk közös tevékenységekre, és megváltoztatni dolgokat, azután kiderült, hogy tévedtünk. És ez olyan volt, mintha gyomron vágtak volna. Akárhogy is döntünk, együtt kell élnünk a következményekkel. Amikor elhagyjuk a komfortzónánk, akkor mindig „benne van a pakliban” a kudarc, és a siker lehetősége is. Mindkettő hozzájárulhat a fejlődésünkhöz. Azt hiszem, hogy végül is az a lényeg, hogy önazonosan éljünk, és bízzunk az isteni gondviselésben, hogy minden rendben lesz.