Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Egy független nő (Happily Inc 5.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az esküvőszervező Renee Grothen nem szándékozik férjhez menni. Aki tudja, az ugye csinálja – aki nem tudja, az tervezi… Azt azonban soha nem tervezte el, hogy a jóképű és tehetséges thrilleríró, Jasper Dembenski megkéri a kezét. Nem, ő csak kalandot akart. Gondtalan szórakozást, elköteleződés nélkül.A katonaságnál töltött évek után Jaspernek szent meggyőződése, hogy nem alkalmas tartós kapcsolatra. Abban viszont semmi kivetnivalót nem talál, hogy szenvedélyes viszonyba bocsátkozzon a szép és talpraesett Renee-vel. Igen ám, csakhogy a futó kaland abban a pillanatban átalakul, amikor a lány a vágyai tárgyából a múzsájává válik.

Renee esküvőszervezőként mindig ügyesen kézben tartotta a dolgokat, soha nem történt semmi baj. De vajon készen áll arra, hogy fejest ugorjon a szerelembe, ami tökéletesen kiszámíthatatlan?”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Meant to Be Yours

Kiadás éve: 2022

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-540-560-2

Aranyos kisvárosi románc. Érzelmekkel teli, humorral átszőtt történet. Megérintett. A női főszereplő tele van vívódással. A félelmei nem a korábbi szerencsétlen szerelmi életében gyökereznek (ahogy eleinte hiszi), hanem abban a traumatikus élményben, hogy gyerekként az apja elhagyta, és az anyja egyedül nevelte. A férfi főszereplő poszttraumás stressz betegséggel (PTSB) küzd. Ezt a szálat érdemes lett volna egy kicsit alaposabban kidolgozni. Bár így is érzékelhető volt, hogy milyen komoly terhet rótt Jasper-re és a környezetére. Egy futó kapcsolatnak indult az egész, mind a két fél részéről, ám hamar komolyra fordulnak a dolgok. Renee és Jasper érzelmileg sérültek, ezért nem mernek komolyabb viszonyt kialakítani. Ez az „akarlak, de nem lehet, mert félek elköteleződni” téma együtt jár a bizonytalansággal, önmarcangolással, kötődési igénnyel… Érzelmileg nagyon intenzív. A maguk módján próbáltak megküzdeni az érzéseikkel. Az írónő végig fenntartotta az érdeklődésem. A történet kutyás szálát imádtam. Nagyon tetszett a macskás rész is, bár abból elég kevés volt. A baráti kapcsolatok is szépen kiemelkedtek a történetből.

Jasper Dembenski Afganisztánból visszatérve írással próbált megküzdeni a poszttraumás stresszel. Rengeteg terápia és gyógyszeres kezelés után az írás volt az, ami félig-meddig meggyógyította. Annyira legalábbis, hogy többé-kevésbé normális életet élhessen. Az eddigi köteteket olvasva is rájöhetett az olvasó, hogy rendes fickó. A kiadója három hónapos könyvbemutató turnéra küldte. A turné végén megmentett egy kóbor kutyát.

Renee Grothen esküvőszervező. Pallas Mitchell a főnöke. Amíg Pallas várandós volt, addig Renee helyettesítette. Renee örült, hogy Jasper hazatért a könyvturnéjáról. Tetszett neki a kedves, magas, erős, szexi mosolyú és jóképű férfi.

Jasper és Koda (így nevezte el a kutyát) közös rutinja gyorsan kialakult. Amíg a férfi dolgozott, addig a kutya rendszerint nyugodtan aludt. Jót tett neki az eb társasága. És Renee is jó hatással volt rá. Tetszett neki a nő humorérzéke és a mosolya. Megállapította, hogy bár alacsony, de szép és formás nő. Nagyon vonzódtak egymáshoz, és gyorsan egymásra találtak. Renee korábbi szerelmi élete katasztrofális volt, ezért nem akart tartós kapcsolatot. Minden férfiban csalódott korábban, ezért nagyon bizalmatlan, gyanakvó volt. Nem akart szerelmes lenni, mert próbálta megóvni magát. A kapcsolatuk kezdetben a vágyról és szenvedélyről szólt, majd fokozatosan egyre mélyebb érzelmek alakultak ki közöttük.

Jasper-nek az új regényéhez szüksége volt egy kis kutatásra és ötletekre. Eldöntötte, hogy a következő regényében a női karakter esküvőszervező lesz, ezért követni fogja Reneet, hogy megismerje a munkáját. Renee némi nyomás hatására beengedte a férfit a világába. Sokat segített a férfinak az írásban.

A múltbéli traumák fokozatosan derültek ki. A Renee anyjával kapcsolatos rész szerintem egy kicsit fel lett fújva. Bár Verity tényleg különös karakter, mégis túlzónak tűnt Renee viselkedése. Renee szereti az anyját, ennek ellenére próbálta távol tartani Happily Inc-től. Biztos volt abban, hogy amikor kiderül az anyja képessége, akkor a dolgok számára rosszra fordulnak. Félt attól, hogy fény derül a családi titokra. Jasper-nek elmondta, de a férfi megdöbbent és nem hitte el. Amikor megjelent Verity, és tolmácsolta neki Koda gondolatait, akkor már elhitte és nem kételkedett benne. Sőt! Csodálatosnak tartotta. Renee barátai nagyon jól reagáltak a hírre. Természetesen, elfogadással álltak hozzá az anyja képességeihez. Végre Renee is kezdte elfogadni, és már nem „rejtegette” az anyját a barátai elől. „Talán csak néhány pozitív élményre volt szüksége, hogy a dolgok új megvilágításba kerüljenek.” Renee feldúlt volt, amikor az anyja Happily Inc-be érkezett, mert biztosra vette, hogy Verity jelenléte mindent tönkretesz, de teljesen megalapozatlanok voltak a félelmei. Az anyja egyértelműen pozitív irányba befolyásolta az eseményeket. Renee mindig menekült, mert félt megkockáztatni, hogy valaki összetöri a szívét.

A vicces, kicsit furcsa, de mindenképpen szeretetreméltó Jasper abban a hitben élt, hogy sohasem gyógyul meg teljesen a komoly lelki sérülésekből. Végül mégis sikerült. Persze voltak még rémálmai, de sokkal jobban érezte magát, és nyitottabbá vált. A kapcsolata Renee-vel jobb emberré tette, és szeretett gondoskodni a nőről. Ebben biztos volt, és valami azt súgta neki, hogy sokkal jobb lehetne az élete vele. Volt valami aranyos abban, ahogy a férfi átgondolta az érzéseit, és rájött, hogy szereti Reneet.

Végül megtalálták a boldogságot egymás mellett.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Nem vagyok túl rajtad (Happily Inc 4.)

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Silver Tesdal okos üzletasszony, ráadásul szexi nő – ezek egyike sem kerüli el Drew Lovato figyelmét. Ám annak idején volt annyira ostoba, hogy hagyta elmenni őt. Amikor a helyi bank elutasítja a lány hitelkérelmét, Drew felismeri a vissza nem térő lehetőséget – egyrészt támogathatja Silver briliáns üzleti tervét, másrészt visszanyerheti a bizalmát.

Silver nem olyan kemény, mint amilyennek hiszik. A Drew-val történt szakítás annak idején porig sújtotta. A férfi csókját azonban még mindig ugyanolyan ellenállhatatlannak találja, mint az üzleti ajánlatát. Ha már képtelen túltenni magát élete első szerelmén, akkor talán jobb, ha enged a kísértésnek, így egyszer s mindenkorra kiöli magából ezt az érzést.

Ám a terv kudarcot vall, és Silver rádöbben, nincs más lehetősége, be kell vallania évek óta rejtegetett titkát, jóllehet ezzel kockáztatja, hogy örökre elveszíti Drew-t…”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Not Quite Over You

Kiadás éve: 2022

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-540-515-2

Ez a Happily Inc sorozat negyedik kötete. A cselekmény kiszámítható volt. Az érzelmileg sebzett főszereplők gyógyulása és újra egymásra találása szívmelengető történet. Valahogy mégsem tudtam „közel kerülni” a szereplőkhöz. Pedig szimpatikus karakterek. Talán azért, mert ebben a kötetben olyan témák voltak, amik távol állnak tőlem. A pénzügyi területek, a vendéglátó ipar és az esküvőszervezés nem igazán kötnek le. A krimiíró, Jasper Dembenski ötletei és alkotói folyamatai, stílusa viszont érdekes volt. Szerintem Jasper rendes fickó.

„Hajlamos volt azt gondolni, hogy ő az egyetlen, akinek gondjai vannak, és akit a múlt sötét árnyai kísértenek. Folyton emlékeztetnie kellett magát, hogy mindenkinek megvan a maga baja.”

Silver Tesdal bővíteni akarta a vállalkozását. Ehhez kölcsönre volt szüksége, de a bankok elutasították.

Drew Lovato kölcsön akarta adni neki a pénzt, de kételkedett benne, hogy a nő elfogadná. Silver szép, okos, elszánt, nagyon büszke és szókimondó. Drew szívesen töltött volna vele több időt. Ezért arra gondolt, hogy az lenne a legjobb, ha csendestársként beszállna a nő vállalkozásába. Ő maga bankárként dolgozott, és mindig fontosnak tartotta, hogy támogassa a helyi vállalkozásokat. Silver esetében a közös múltjuk is fontos tényező volt. Nagyon bánta, hogy annak idején nem vette feleségül Silvert. A nő próbálta győzködni magát, hogy már túl van rajta. Mielőtt a férfi főiskolára ment, szenvedélyesen szerelmesek voltak egymásba. Silver feldúlt volt, de nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a férfi lehetőséget adna neki, hogy terjeszkedjen. Szerette volna megvalósítani a terveit, de félt, hogy a múlt átveszi az irányítást fölöttük. Nagyon szenvedett, amikor szakítottak, és örökbe adták a közös gyermeküket. Amit Drew nem tudott, hogy Silver összebarátkozott az örökbefogadó anyával, és rendszeresen látogatta a gyermeküket, Autumn-öt, aki nagyon hasonlított az apjára. Bár Drew közelsége, és az új partnerség felkavarta Silvert, mégis elfogadta a férfi ajánlatát. A közös üzlet, a közös munka jobban alakult, mint ahogy Drew remélte. Még csábítóbbnak találta Silvert, mint sok évvel korábban. Minél több időt töltöttek együtt, Silver egyre jobban belátta, hogy tévedett a férfit illetően. Még nem volt túl rajta, és mindig is Drew volt a legnagyobb gyengéje. Valami olyan volt köztük, mint a gravitáció, ellenállhatatlanul vonzotta hozzá. Drew is odavolt Silverért. Imádta őt. A férfi nehéz helyzetben volt. A szülei elvárták tőle, hogy ő legyen a legjobb. Mindig győznie kellett. A nagyapjával viszont megnyugodhatott és olyan lehetett, mint mindenki más. Az anyjának nagy tervei voltak vele. Drew nénikéjével, Libbyvel is vigyázniuk kellett.

Silver és Drew újra szenvedélyes viszonyba kezdett. Sok izgalomban volt részük, és a nőnek még arra is fel kellett készítenie a férfit, hogy a lányuk találkozni akar velük, és velük tölt majd egy hetet. Autumn mindent tudott az örökbefogadásról. A nevelőanyja azt akarta, hogy tudja az igazságot. A kislány nagyon ügyesen, rugalmasan kezelte a helyzetet.

Silver vállalkozása együttműködött a barátnője, Pallas esküvőszervező cégével. Cade (Pallas ikertestvére, Drew unokatestvére) és Bethany is nagyon stresszes időszakot élt át. Bethany apja El-Bahar királya, és ez megbonyolította az esküvőszervezést. Szívük szerint nem akartak nagy felhajtást, de ez a nő családja miatt nem volt opció. Pallas igyekezett megnyugtatni a leendő sógornőjét, és mindent megtett azért, hogy a menyasszony szeresse a nekik szervezett partit.

Silver és Drew izgatottan várták a lányuk érkezését. A férfi emellett számított az anyjával való összecsapásra. Irene nagyon gorombán viselkedett, és mindig irányítani akarta a fiát.

Autumn gyönyörű, okos, határozott lány. Drewnak sok mindennel kellett megbirkóznia. Szembe kellett néznie a döntései következményeivel. Rádöbbent, hogy az anyja még annál is rosszabb, mint ahogy emlékezett rá. Gyorsan eltelt az Autumn-mel töltött hét. Drew tudta, hogy hiányozni fog neki a lánya. Remélte, hogy hosszú távon is működni fog a kapcsolatuk. Mindketten jól kijöttek a lányukkal, és Autumn is jól érezte magát velük. Amikor a lány hazament, Silver nehezen talált vissza a mindennapok rutinjához. A férfi sokkal nehezebben viselte a lányuk távozását. Silver érezte, tudta, hogy Drew az élete szerelme, és ezen nem változtathatott senki és semmi. Szüksége volt rá. Drew pedig biztosította arról, hogy bármilyen fordulatot is vesz az élete, marad. Szeret Happily Inc-ben élni. A nő szerette volna elhinni, hogy valóban így van. Drew aggódott amiatt, hogy az anyja megkörnyékezte Silvert, megpróbálta manipulálni és elválasztani tőle. Vigyázni akart Silverre, és szerette volna megvédeni minden rossztól. Rájött, hogy Silver a legfontosabb az életében. Nem értette, hogy egy olyan kedves embernek, mint Frank nagyapa, miként lehet két ilyen szörnyű, rosszindulatú lánya, mint Irene és Libby. Az anyja kavarása sem választhatta el Silver-től. Szerencsére az apja, Howard és Frank nagyapa mellette állt. Howard azt akarta, hogy a fia boldog legyen, és meg akarta ismerni az unokáját. Végül Silver és Drew kiálltak magukért, és tervezni kezdték a közös jövőjüket.

Egyes részeket talán érdemes lett volna egy kicsit részletesebben kidolgozni. A történetben kiderült, hogy hogyan bánt Irene a fiával, és az is, hogy Silver anyja milyen volt. De leginkább csak utalások voltak arra, hogy ez milyen hatással volt a két főszereplőre, hogyan befolyásolták az életüket. Inkább csak sejtéseink lehetnek az életüket megkeserítő pszichológiai játszmákról. Milyen szülői minta volt előttük? Az egyiknek egy irányító, érzéketlen anyja van, aki bárkin átgázol a céljai elérése érdekében. A másiknak egy olyan, aki csak hányódik a világban. Szerencsére Silver és Drew olyan közösséghez tartoztak, olyan baráti körrel rendelkeztek, hogy átélhették az összetartozást. Feltudták vállalni egymás előtt a gyengeségeiket, és felismerték egymás igényeit. Megható és szórakoztató regény.

Roald Dahl: Matilda

Vigyázat! Cselekményleírást tartamazhat.

Fülszöveg:

„Matilda különleges lány, de a szülei sajnos komplett idióták.

Az apja szélhámos, az anyja meg sötét, mint egy belső zseb. Ki nem állhatják a lányukat, azt szeretnék, ha többet tévézne, és kevesebbet olvasna. Czukor kisasszony, a tündéri tanárnő viszont hamar rájön, hogy Matilda zseni. Az iskola rettegett igazgatónője azonban mindkettőjük életét megkeseríti… Még szerencse, hogy Matilda elképesztő trükköket tartogat a tarsolyában, és nem fél megmutatni a szörnyű felnőtteknek, hogy vele jobb nem ujjat húzni!

A Matilda a Kolibri Kiadó Roald Dahl-életműsorozatának második darabja, amelyet új fordításban, Totth Benedek tolmácsolásában olvashatunk.”

Kiadta: Kolibri kiadó

Megjelent: 2022 (harmadik kiadás)

Fordította: Totth Benedek

Fordítás alapjául szolgáló mű: Roald Dahl: Matilda

Oldalszám: 304

ISBN: 978-963-599-280-5

Illusztrálta: Quentin Blake

Nem sűrűn fordul elő, hogy előbb látom a filmet, mint hogy a könyvet olvasnám, ám most ez történt. Gyerekként láttam először a Matildát (1996-os film), és az igazat megvallva akkoriban elvarázsolt. Láttam egy kislányt (Matilda Wormwood – Mara Wilson), aki azon felül, hogy magas intelligenciával rendelkezett, varázserővel bírt. A gondolataival mozgatott dolgokat. Emlékszem akkoriban úgy gondoltam, hogy ez mennyire menő már… Na jó, a varázslat most is menő. Ki ne akarna tárgyakat mozgatni pusztán a gondolataival, illetve egy ujjmozdulattal? Mivel élénk képzelettel rendelkeztem, nem volt nehéz beleképzelnem magam Matilda helyébe. A film szereposztása szerintem kiváló lett, Danny DeVito tökéletesen hozta a rosszindulatú, kapzsi gazembert (Harry Wormwood), akit semmi más nem érdekelt, csak az, hogy minél könnyebben és gyorsabban meggazdagodjon, és nem érdekelte, ha ehhez mocskos módszereket kellett alkalmaznia.

Most, évekkel később kíváncsian és lelkesen vettem kézbe a könyvet, melyből az általam oly szeretett film született. Azt hittem, egy nap alatt kiolvasom, de meg kell vallanom, hogy nem így történt. Rettentően idegesített ugyanis, hogy lefordították a neveket is. Talán, ha nem láttam volna filmet, akkor nem zavart volt ez a dolog, ám így nagyon. Néhány oldal után le kellett tennem, mert nem igazán sikerült a lényegre koncentrálnom, mindig félrevitt, hogy fejben kijavítottam a neveket.

Egyébként érdekelne, hogy miként lett Miss Jennifer Honey-ból Czukor Janka, Miss Agatha Trunchbull-ból Dorong kisasszony, vagy épp Wormwood-ékból Lonczék. Értem én, hogy gyerekkönyv, és szerették volna könnyebbé tenni az olvasást a kisebbeknek, de például erre lehetett volna a könyv hátuljában található üres oldalak egyikét felhasználni, és az eredeti nevek mellé feltüntetni a kiejtésüket, ahogy néhány régebbi könyvnél tették azt más kiadók.

Mint ahogy azt már megszokhattuk, a könyv és a film között vannak kisebb-nagyobb eltérések, ami a történet cselekményszálát illeti, ám lényegében azért egyezik.

Adott egy nagyon okos és tehetséges kislány, akit elhanyagolnak a szülei. Egészen pici korától egyedül hagyták otthon, magának kellett gondoskodnia az ételről, szórakozásról. A való világban felnőtt fejjel ezt hívjuk kiskorú veszélyeztetésének.

Matilda olyan, mint egy kis szivacs, mindent magába szív. Mire iskolába kerül, ír, olvas, számol, minden érdekli, rengeteget olvas, és fejlett az erkölcsi és igazságérzete.

Ezért aztán amikor elég idősnek érezte magát, úgy döntött, ha igazságtalanságot tapasztal, azt megtorolja. Ebben lett segítségére az újonnan felfedezett különleges képessége is.

A könyvet körüllengi egyfajta szomorúság, ugyanakkor bőven akadtak mosolyfakasztó jelenetek is.

A pozitív szereplők abszolút kedvelhetőek, és Roald Dahl-nak sikerült egy olyan főgonoszt kreálnia, akit válogatás nélkül mindenki nyugodt szívvel utálhat.

Bár a könyv egy ifjúsági fantasy regény, és alapjáraton gyermekeknek íródott, szerintem a komolyabb témakörök miatt (lelki és fizikai bántalmazás, csalás, stb.) remek beszélgetésindító lehet az idősebbek körében is.

A kisebb-nagyobb zavaró dolgokon felülemelkedve egy igazán élvezhető regényt kaptam, bár számomra most a film verzió áll az első helyen.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Miért ne ma éjjel? (Happily Inc 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Natalie Kaleta, a galériában dolgozó asszisztens mindent bevet a művészek érdekében. Akár az életét is kockára téve dacol a felhőszakadással, hogy megnézze, nem történt-e valami baja a hegyek közt élő Ronan Mitchellnek, aki öt napja nem adott életjelet magáról. Ám egy sárlavina miatt a férfi házában reked, ahol megtapasztalja a fásult, emberkerülő művész derűsebb oldalát is.

Miután kipattan egy szörnyű családi titok, Ronan otthagyja szülővárosát, ám a napfényes Happily Incben sem talál enyhülést. Megismerkedik a gyönyörű, örökké vidám Natalie-vel, de nem akar elköteleződni mellette, mert attól fél, hogy megfertőzné búskomorságával és apátiájával.

Pedig Natalie saját tapasztalatból tudja, hogy a sorscsapások megedzik az embert. Az élet nem tündérmese, de az álmok néha valóra válnak. Akkor leghőbb vágya miért ne teljesülhetne? És miért ne ma éjjel?”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2022

Eredeti mű: Why not tonight

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 367

ISBN: 978-963-540-434-6

A történet helyszíne egy kisváros, Happily Inc. Minden alkalommal, amikor olvasni kezdem az írónő sorozatának következő kötetét, szinte ismerősként „térek vissza” ebbe a kisvárosba. Vannak visszautalások a korábbi kötetek történeteire, de önálló regényként is megállja a helyét. A Mitchell testvérek közül most Ronan történetét olvashatjuk. Az előző részekben nem igazán ismerhettük meg Ronant, hisz eltávolodott a családjától. Egy vihar és kényszerű összezártság Natalie-vel kimozdítja az eseményeket a holtpontról. A két művészlélek segít feldolgozni egymás traumáit. A nő megpróbál segíteni a Mitchel fiúknak, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat. A történet egyik fontos mondandója, hogy a problémák nem oldódnak meg maguktól. A könyv egyik legnagyobb erőssége a karakterek mélysége és fejlődése, valamint a testvéri és baráti kapcsolatok ereje.

Natalie Kaleta részmunkaidőben a helyi Willow Galériában dolgozik. Többnyire nem tesz féket a nyelvére, kimondja, amit gondol. Kedves és vidám nő, aki értékeli az élet apró örömeit. Általában Ronan is jobban érezte magát a társaságában. Mivel Ronan Mitchell öt napja nem adott hírt magáról (az üzenetekre sem válaszolt), ezért Natalie felment a hegyre hozzá. Egy vihar megnehezítette a dolgát. Földcsuszamlásokat okozott, és napokra járhatatlanná tette az utakat. Ronan fantasztikus tehetséggel megáldott, megnyerő külsejű, nem különösebben barátságos fickó. A fivérei arra tippeltek, hogy az öccsük elbújt a világ elől, alkotni. A nőnek feltűnt, hogy Ronan az utóbbi időkben semmit sem alkotott, alkotói válságba került.

Bár a nő ott ragadt, és elveszítette az autóját, mégis remekül érezte magát. Tetszett, hogy mindennek próbálta a jó oldalát nézni. Az anyja hét évvel ezelőtti elvesztése óta igyekezett a barátaiból létrehozni egy „pótcsaládot”. Az embernek társaságra van szüksége. A kötődés alapvető emberi szükséglet. Natalie és Ronan már az elején vonzódtak egymáshoz. A szívük mélyén mindketten vágytak arra, hogy kapcsolatban éljenek valakivel, aki fontos, és megtartsák. Szerencsére Ronan nem veszítette el teljesen a régi önmagát. Kezdte élvezni a társalgást. Szórakoztató, csipkelődő párbeszédeket folytattak.

Nataliet két évvel korábban az esküvője előtt elhagyta a vőlegénye. Úgy hitte, hogy nincs szerencséje a szerelemben.

Natalie és Ronan bagoly típusok. Éjjel kezdtek igazán „élni”, leginkább akkor tört rájuk az ihlet. Szerintem nagyon aranyos, ahogy évődve kötekedtek egymással. Bár Ronan többnyire üveggel dolgozott, volt egy másik műterme is mindenféle alapanyagokkal, amit most örömmel engedett át a nőnek. Arra bátorította őt, hogy engedje szabadon a benne élő művészt. Minél több időt töltöttek együtt, annál jobban érvényesült a humorérzékük, és egyre erősebb lett a kémia köztük. Ki hitte volna, hogy a legvisszavonultabb, legmorcosabb Mitchell fiú története lesz a legcukormázasabb?

Natalie biztos volt benne, hogy csak egy átlagos lány, aki nem is igazi művész, mint Ronan. Mindkettőnek jót tett, hogy megnyíltak, kiöntötték a szívüket egymásnak. Ronan még mindig nem tudta feldolgozni a múltban történteket. Hiányzott neki Mathias. Úgy gondolta, hogy a szoros testvéri köteléknek véget vetett az igazság, amit az apjuk kíméletlenül az arcukba vágott. Pedig Mathias sokáig próbálkozott megmenteni a kapcsolatukat, és meggyőzni őt, hogy a testvéri kötelékükön ez nem változtat. (Ez már az előző kötetekből is kiderült.) Nem állt helyre a kötelék, és ettől mindketten szenvedtek. Pedig nagyon vágytak arra, hogy javuljon a helyzet.

Natalie inspirálta Ronant. A férfi újra alkotni kezdett. Tetszett a nő derűs természete, a temperamentumossága, és az, hogy mindig új dolgokat talált ki. Szerintem nagyon illik Ronan-hez.

Három napot és három éjszakát töltöttek egy fedél alatt, Ronan házában. Amikor megtisztították az utakat, és Natalie hazament, egyikük sem örült ennek. Véleményem szerint kedves, lovagias volt, hogy Ronan addig nem akart „rámozdulni” a nőre, amíg a vendége volt. Bezzeg utána… Nagyon imponáló volt, hogy nyíltan, egyenesen beszélt vele. Mindketten úgy érezték, hogy még egyikük sem áll készen egy komoly kapcsolatra, és megállapodtak, hogy a kapcsolatuk könnyed lesz, komolyabb kötelezettségek nélkül. Egy olyan viszony, amibe a hazugság és a megcsalás nem fér bele. Élvezték az együttlétüket. Natalie úgy gondolta, hogy nincs közös jövője Ronannel, mert nem meri rábízni a szívét. A férfi hátat fordított a testvéreinek, a családjának, és a nő attól félt, hogy vele is ezt teszi majd.

Egy „hídprojekt” lehetőséget adott arra, hogy a testvérek sok időt töltsenek egymás társaságában, és jól érezzék magukat együtt. Natalie foglalta le nekik a művészeti célra szánt területet, és vette rá őket az együttműködésre. Ronan is úgy vélte, hogy talán a közös munka a megfelelő lépés a helyes irányba, hogy minden olyan legyen köztük, mint egykor. A fivéreivel találkozgatás és közös munka, valamint a Natalie és közte kialakult viszony biztonságérzetet és fényt hozott az életébe.

Bevallom, egy kicsit furcsának találtam azt, hogy amikor kiderült, hogy Ronan és Mathias nem ikrek, ráadásul „csak” féltestvérek, akkor Ronan kezdett kételkedni magában, és már nem tudta, kicsoda. Azt viszont megértem, hogy a narcisztikus személyiségű apjuk mellett a fiúk sok lelki sebet szereztek. Lassan Ronan is belátta, hogy valamennyiüknek meg kellett küzdenie azzal, amit az apjuk előidézett. Rajta kívül leginkább Mathiasnak. Őszintén szólva engem is komolyan elgondolkodtatott, hogy hogyan is hathatott ez pszichológiailag a fiúkra. És persze Natalie múltjának pszichológiai hatásain is el lehet töprengeni. Mindannyiuknak volt mit feldolgozni. Ez a vergődés energiaigényes, fárasztó állapot. És a helyrehozása sok belső munkát igényel. Ezt a nehéz témát nagyon jól ellensúlyozták a humoros, erotikus, romantikus részek.

Szerintem a születésnapi parti a molinóval (főleg a kiírt szöveggel) nagyon kedves és megható ötlet volt. Felkavaró volt az érzelmek hullámzása.

Ronan fejlődése nyilvánvaló volt. Sokat javult a helyzet. A sebei kezdtek begyógyulni, és ezt ő maga is érezte. De még nem teljesen gyógyultak be. Egy családi összejövetelen, amin a fivérei és a feleségeik, meg Natalie volt jelen kezdetben jól érezte magát. Amikor kiderült, hogy a testvéreinek hamarosan gyerekük lesz, ráadásul mindnek egyszerre, akkor elkezdte kényelmetlenül érezni magát. Azon rágódott, hogy ő az egyetlen Mitchell fivér, akinek nincs felesége és gyereke. Szerette volna, ha Natalie és közte tartós kötelék lenne, de még nem bízott magában. Nem hitte, hogy jó férj és apa lenne.

Az iskolai művészeti oktatás nagyon elragadó ötlet volt. Pláne így, hogy többen is csatlakoztak a kezdeményezéshez. Ronan hálás volt minden pillanatért, amit a bátyjaival tölthetett. Az együtt töltött időnek köszönhetően egyre jobban ment az alkotás is. Tele volt tervekkel.

Natalie egyik alkotása, mely szó szerint a hamvaiból született újjá, nagyon érzékletes, szimbolikus volt. A képet baleset érte, de megmaradt, és sok munkával jobb lett, mint új korában.

Az egyik nap még minden rendben volt a fiúk közt, aztán összekaptak és oda a békesség. Ezúttal egy kicsit könnyebben sikerült Natalie-nek észhez térítenie Ronant, visszarántania az „életbe”. Jó hatással volt rá a nő.

„A művészet lényege a szenvedély és az alkotás maga, a művész érzéseinek a kifejezésre juttatása.”

Elég gyakran szóba kerül a könyvben a félelem is. Bizonyos szempontból érthető a szereplők félelme. Ugyanakkor elgondolkodtatja az olvasót. Ha valaminek meg kell történnie, azt úgy sem tudjuk kikerülni. Mindannyian csak reménykedhetünk, hogy képesek leszünk jól dönteni, jól reagálni. Arra világít rá, hogy bíznunk kell magunkban. Bíznunk kell abban, hogy képesek leszünk megfelelően kezelni a helyzetet. El kell fogadni, hogy időnként félünk, és ennek ellenére cselekedni. Hiszen ez van, bizonyos társas helyzetekben félünk. Azt tehetjük, hogy megpróbáljuk a legjobbat kihozni a helyzetből.

Natalie még magának is nehezen ismerte be, hogy beleszeretett Ronanbe. Idő kellett hozzá, hogy teljesen elfogadja a Ronan iránti érzéseit. Utána viszont rendkívül bátran viselkedett. A félelmei ellenére őszintén beszélt Ronannel. Lecsupaszította a lelkét, vállalta, hogy kiszolgáltatottá válik. Amikor bevallotta az érzéseit, a férfi elmenekült. Natalie tudta, hogy Ronannek mindent egyedül kell feldolgoznia. Amikor pedig Ronan készen állt rá, hogy segítséget kérjen tőle, akkor a nő önzetlenül segített. Számomra ekkor vált igazán nyilvánvalóvá, hogy milyen erős személyisége van Natalie-nek. Hitt abban, hogy felül tud emelkedni a fájdalmán, és jóra tudja fordítani a dolgokat. Mert kapcsolódni Ronanhez. Bátor volt, és ezt a férfi is észrevette.

Ronan félt attól, hogy tönkretenné Natalie-t. Attól rettegett, hogy előtör belőle az „apja része”, az apja minden önzése és erőszakossága. Nem értette, hogy mit szeret rajta Natalie.

Vicces volt, hogy Natalie többször megjegyezte, hogy Ronan milyen csökönyös. Pedig mindketten nagyon akaratosak. Kétségbeesetten vágytak egymásra. Szívszorító volt arról olvasni, hogy mennyit kellett küszködniük, küzdeniük azért, hogy együtt lehessenek.

A cselekmény alapvetően kiszámítható volt, a lezárás mégis tartogatott meglepetéseket, amik közelebb vittek a megoldáshoz.

Jó volt arról olvasni, hogy a korábbi kötetek szereplőinek hogyan alakult a sorsa, és hogyan kapcsolódnak a mostani eseményekhez.

A főszereplők kapcsolata nem volt könnyű és tökéletes, éppen ezért tűnt valóságosnak. A művészlelkek, a mély barátságok, az összetartás, és maga a történet elemi erővel hatott rám. Gondolatébresztő és magával ragadó volt.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Másodszor ​nem hibázhatsz! (Happily Inc 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Mathias Mitchell könnyed mosolya megtévesztő, a férfi komoly lelki sebeket hordoz. Egy családi botrányt követően otthagyja gyerekkora színhelyét, és a kaliforniai Happily Incbe, az álomesküvők városába költözik. A „ne ígérj, nem fáj fejed” mottó szerint éli az életét, míg meg nem ismeri a közeli vadrezervátum gyönyörű és titokzatos állatgondozóját.

Carol Lund tisztában van vele, nem elég különleges ahhoz, hogy felkeltse a tehetséges és jóképű Mathias figyelmét. Ő lepődik meg a leginkább, amikor a férfi felajánlja, hogy segít társat keresni a rezervátum magányos zsiráfjának. Ennél már csak akkor döbben meg jobban, amikor a férfi kísérletet tesz az elcsábítására. Végül kötélnek áll, ám a szenvedélyesen induló pásztoróra nem várt véget ér. A sértett önérzetű Carol egyáltalán nem biztos benne, hogy Mathias megérdemel egy második esélyt. Ő ugyanis az első szeretne lenni a férfi számára…”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Second Chance Girl

Kiadás éve: 2021

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 400

ISBN: 978-963-540-361-5

Sok szálon fut a szórakoztató, humoros, kedves, romantikus történet. Helyszíne egy kisváros, Happily Inc. A történet középpontjában két pár áll, az egyik Mitchell fiú, Mathias és Carol Lund, valamint a másik Lund lány, Violet és Ulrich, egy angol herceg. Nagyszerű érzékkel találta el az írónő a humor, az érzelmek és az erotika arányát. Ízlésesen írta meg az érzéki részeket, amik még jobban elmélyítik a főszereplők közti érzelmi kötődést. Mélyebb témákat is érzékletesen érint. A cselekmény lendületes, és az események sodrása könnyedén magával ragadja az olvasót. Bár ez a sorozat második kötete, önálló történetként is megállja a helyét.

Carol szeretettel és elhivatottsággal gondoskodik az állatokról. Ő vezeti a vadrezervátumot. Azt teszi, amihez kedve van. Szeret önmaga lenni. Nem volt Mathias esete, mégis lenyűgözte őt. Carol azt hitte, hogy mivel átlagos nő, Mathias észre sem veszi. A férfi már vagy száz rajzot készített Carolról és Millie-ről, a zsiráfról. Az alkotói tevékenység, a Mitchell fiúk művészetének bemutatása gazdagítja a történetet.

Mathias jóképű, megnyerő személyiségű és sikeres férfi. Művész, aki „falja az életet”. Régen üvegszobrokat is készített, de most már inkább praktikus használati tárgyakat (tányérokat, vázákat, tálakat…) csinál. Carol is nagyon vonzó, szexi, szórakoztató és szeretetreméltó figurának tartja Mathiast.

A Mitchell fiúk terhelt családi háttérrel rendelkeztek. Néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy Mathias és Ronan mégsem ikrek, csak az apjuk közös. Addig nagyon közel álltak egymáshoz, de akkor valami megváltozott. Ronan-ben valami megszakadt. Csalódott és haragos lett.

Amikor a Mitchell fiúk szülei elutaztak egy hónapra, az anyjuk Mathiast kérte meg, hogy vigyázzon a kutyájára. Sophie (a kutyus) született bajkeverő. Egyedi „színfoltja” a történetnek.

Violet rajong a gombokért. Gombokkal kereskedik. Ulrich herceg azért érkezett a városba, hogy felelősségre vonja őt egy félreértés miatt. Meglehetősen nyersen és fenyegetőzve. Tehát Violet okkal háborodott fel, és zavarta ki az üzletéből. Csalódott a hercegben, mert nem ilyennek ismerte meg tizenkét évvel ezelőtt. Elszomorította és dühítette a férfi viselkedése. Az egykor kedves, lovagias, mesebeli herceg úgy viselkedett, mint egy címeres ökör. Ulrich hamarosan belátta, hogy nagyot tévedett. Őszintén elmesélte a történteket a nagymamájának (aki kapcsolatban állt Violettel). Ez a beszélgetés sok dolgot tisztázott. A férfi nem köntörfalazott, amikor legközelebb meglátogatta Violet-et. Figyelemre méltón bocsánatot kért, és kiengesztelésként meghívta vacsorázni a nőt. A vacsora alatt Ulrich rájött, hogy Violet okos, vicces, kedves és szexi. Nagyon vonzónak találta. Violet szerint Ulrich ellenállhatatlan volt, méltó az emlékeihez.

Az már a könyv első felében nyilvánvaló volt, hogy Carol és Mathias, valamint Violet és Ulrich egymásba szeretnek.

A barátnők „csajos” találkozóit jó ötletnek tartom. Kedves, meghitt hangulatot teremtettek. Ennek a kötetnek a témái is érdekesebbek voltak nekem. A művészet mellett hangsúlyos volt az állatgondozás, újrahasznosítás. Nagyon kedves része a történetnek az is, ahogy pénzt gyűjtenek, hogy társakat vehessenek a zsiráfnak.

A Mitchell fiúk készültek a testvérük, Del esküvőjére. Del és Maya esküvője örömteli esemény. Ezzel szemben állt az a negatív tény, hogy a fiúk apja is ott lesz az eseményen. Vele rossz a kapcsolatuk. Mindig kegyetlen volt velük. Félt a tehetségüktől. Iszonyú nehéz ember. Miatta rejtegeti Mathias a tehetségét, mert megpróbálta megölni benne a hitet és a vállalkozókedvet. A fiúk és az apjuk közti ellentmondásos viszony éles ellentétben volt a vidám esküvői készülődéssel. Mathias sokat szenvedett amiatt, mert Ronan-nel eltávolodtak egymástól. Ez sok lelki vívódást, bizonytalanságot, bizalmatlanságot okozott.

Ahogy a könyveiben lenni szokott, az írónő a boldog végkifejlet előtt még gondoskodott egy kis bonyodalomról. A főszereplők szembe néztek a démonaikkal, és megküzdöttek a boldogságért. Susan Mallery olyan karaktereket teremtett, akiknek szívesen drukkol az olvasó, és együtt éli át velük az érzéseiket.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az olyan történeteket, amik magukkal ragadják az olvasót a humorukkal, a kedves karaktereikkel, és a romantikájukkal.

Ana könyvajánlói - Buda László: Mit üzen az életed?

Fülszöveg:

„Ha szeretnénk boldogabban, egészségesebben élni, az egyik legjobb dolog, amit tehetünk, ha új nézőpontból nézünk rá saját életünkre. Ezt a nézőpontot úgy is hívhatjuk: „élettudatosság”. Minden kulcsot, ami fontos a személyes fejlődésünkhöz, boldogulásunkhoz, gyógyulásunkhoz, megtalálhatunk a saját életünkben, csak tudni kell, hogyan keressük és mit kezdjünk vele.

Ami végül leginkább meghatározza életünk minőségét, az a hozzáállásunk. Tudatos döntés arról, hogy aktívan vagy passzívan reagálunk egy-egy helyzetre; hogy a környezetünkre vagy önmagunkra figyelünk; illetve, hogy romboló vagy építő irányba mozdulunk.

Ha jobban akarjuk magunkat érezni, egy ponton rá kell ébrednünk, hogy ehhez nem többre van szükségünk, hanem kevesebbre. Először belül kell takarítani, megszabadulni szükségtelenné vált terhektől, meghozni fontos döntéseket, megtisztulni és megújulni lélekben. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy lakást újítanánk fel: a kiürítéssel kezdünk. Előbb tiszta tereket hozunk létre, azután helyezzük el benne az új bútorokat.

Dr. Buda László „Mit üzen…” trilógiájának harmadik része – mely talán még az első két könyvnél is gyakorlatiasabb és szórakoztatóbb lett – számos kapaszkodót, modellt és térképet vonultat fel annak érdekében, hogy segítse ezt a belső megújulási folyamatot. A szerző a tőle megszokott személyességgel, együttérzéssel és humorral kíséri végig olvasóit a legnehezebb témákon is.”

Kiadó: Kulcslyuk

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 366

ISBN: 978-615-6471-66-6

Nem hiszem, hogy egy könyv fogja megadni a választ a címet adó kérdésre. Viszont úgy gondolom, hogy támpontokat adhat. Mivel olvastam az előző két kötetet is, ezért tudtam, hogy mire számíthatok. Több olyan dologról is olvastam ebben a könyvben, amiről már hallottam, tudtam, de így leírva egy kicsit más volt. Elgondolkodtat, hogy miként érdemes az élethez viszonyulni.

Buda László baráti, közvetlen hangnemű, bátorító sorai ösztönzőek. A könyv tele van a szerző személyes történeteivel, példáival. Érzékelhető rajta a stílusa, a humora.

„… mi minden történhet egy átlagos személlyel életében, hányféle módon reagálhat ezekre a behatásokra, és a saját hozzáállásán keresztül hogyan ronthat vagy javíthat a helyzetén.”

Mitől lesz valaki tényleg jobban? A könyvben sok szó esett a neurotikus működésekről, az életközepi válságról...

Az első fejezetek megerősítettek abban, hogy mind hajlamosak vagyunk túlgondolni a dolgokat, és egy kicsit mindannyian neurotikusak vagyunk.

„Mindannyian kicsit sebzettek vagyunk.”

Mit tehetünk azért, hogy az életminőségünk, az egészségi állapotunk és az emberi kapcsolataink javuljanak?

„… a pillanatok elmúlnak, ez a világ rendje. Annyit tudunk tenni, hogy megtöltjük őket szeretettel. Akkor fog legkevésbé fájni az idő múlása, ha a lehető legjobban kimaxolod.”

A krízisek, válságok választásokra kényszerítenek minket. A válságok és választások értünk vannak. Segítenek perspektívát váltani, radikálisan megújulni. Attól függően, hogy mennyire vagyunk nyitottak tanulni belőlük, változtatni. Akár úgy is, hogy elengedjük a kontrollt és a kapaszkodókat, egy olyan úton elindulva, ami szokatlan és kockázatos. Az lényeges, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználjuk, és önazonosak maradjunk.

Nem tudom, hogy mennyire valósítható meg az a fajta teljes megbocsátás, amiről a szerző ír. Szerintem vannak sérelmek, amiket az emberek nem tudnak elengedni. Persze idővel elmúlhatnak az indulatok, és beletörődhetnek, hogy a történteken már nem változtathatnak. A teljes megbocsátás és elengedés valószínűleg a spirituális fejlődés során tapasztalható meg. Ahogy szóba is került a könyvben, az emberek többsége meg sem próbál ilyen jellegű, aktív belső munkát folytatni. Valószínűleg mindenki jobban boldogulna, ha konstruktív hozzáállásokkal próbálná kezelni a dolgokat. Ez szépen és jól hangzik, de lehetnek olyan szituációk, amikben nehéz leküzdeni a destruktív működést. Viszont a döntés a miénk. Felismerhetjük, tudatosíthatjuk magunkban a destruktív hozzáállást, és elindulhatunk a konstruktív irányba. Úgy gondolom érdemes megpróbálni elsajátítani a konstruktív hozzáállás képességét, hogy bölcsebben tudjunk viszonyulni a különböző élethelyzetekhez.

Kifejezetten tetszett a Buda László által kifejlesztett módszer, az Ultrarövid Terápia ismertetése. Az utolsó fejezetben adott még 13+1 tanácsot az élethez. Szerintem hasznos olvasmány.

Ana könyvajánlói - Meik Wiking: Hygge

Meik Wiking: Hygge - A dán életérzés, amely boldoggá tesz

Fülszöveg:

„Egyre többször halljuk, hogy Dánia a világ legboldogabb országa. Mi lehet a dánok titka, ami a legboldogabb nemzetté teszi őket? Meik Wiking, a koppenhágai Boldogságkutató Intézet igazgatója többéves munkája során arra jutott, hogy a válasz nem más, mint a hygge.

Ezt a kifejezést fordították már a meghittség művészetének, a lélek otthonosságának és a megnyugtató környezet élvezetének is, ám ahhoz, hogy valóban megértsük ennek a különleges életérzésnek a lényegét, néhány kifejezésnél többre lesz szükségünk.

E gyönyörű és inspiráló könyv a segítségével lépésről lépésre sajátíthatjuk el a hygge – és általa a boldogság – titkát: megtudhatjuk, milyen szerepet játszanak ebben a fények, a jó ételek, a társas kapcsolatok, a karácsony vagy éppen az öltözködés.

A rengeteg érdekes információ és összefüggés mellett a gazdagon illusztrált kötet gyakorlati tanácsokkal (konkrét példákkal, receptekkel, ötletekkel) is szolgál, melyek segítségével bárki könnyedén belecsempészheti a hygge elemeit a mindennapjaiba.”

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2017

Eredeti mű: Meik Wiking: The Little Book of Hygge

Fordította: Vágó Nándor

Oldalszám: 288

ISBN 978-963-098-875-9

A hygge (kiejtése: hüge) egy dán kifejezés, egy életfelfogás, ami ott van minden meghitt pillanatban. A könyv írója a dániai Boldogságkutató Intézetben dolgozik. Bevezetőjében megemlíti, hogy nem igazán fontos hogyan ejtjük a hygge szót. A hygge a hétköznapi dolgok élvezete, és a boldogság megtalálása az apró örömökben. Igazából nincs konkrét, pontos magyar megfelelője. De még más nyelvű megfelelője sem. A hygge inkább egy fogalom. A könyv aprólékosan felépített, jól bemutatja, hogy hogyan lesz hygge valami. Szó esik benne a kultúrákról, hagyományokról, egyedi szavakról is. Színes képekkel gazdagon illusztrált könyv. Vannak benne visszatérő elemek. A mindfulness-en alapul. Konkrét példákkal, hogyan csinálják ezt a dánok. Attól persze nem lehet elvonatkoztatni, hogy a dánok életvitele teljesen más, mint a miénk. Nyilván nehéz megteremteni az egészséges munka-szabadidő egyensúlyt.

A hygge a hangulatról és élményekről szól. Arról, hogy együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk.

A hygge nem lehet teljes gyertyák nélkül. A dánoknál a cél, hogy hangulatos fényfoltokat hozzanak létre, megszállottjai a fényeknek. A finom ételek, gyertyák (lágy és szórt fény), kandallók, takarók és párnák a hygge állandó tartozékai. Ez az „élmény” más országokban is fellelhető, ha nem is ugyanúgy. A különböző országokban a meghittség, az otthonosság és az együttlét érzésének fejlettebb, összetettebb változatai.

„Ez az a helyzet, amikor teljesen ellazulhatunk és önmagunk lehetünk.”

A negyedik fejezetben az evésről és ivásról van szó, és a szerző megoszt az olvasóval néhány receptet is. Tőlem kissé távol állnak, idegenek az ízlésemnek. Nem hiszem, hogy bármelyik ételt elkészíteném, de érdekes volt olvasni róluk.

A szerző írt az öltözködésről és a dán divatról is. Továbbá szóba került a lakberendezés is. Minden otthonban szükség van egy olyan helyre, ahová jól „bevackolhatjuk magunkat egy takaró, egy könyv és egy csésze tea társaságában.” A fából készült dolgok révén közelebb érezhetjük magunkat a természethez. Levelek, termések, ágak, könyvek, kerámia (például egy szép teáskanna, vagy a kedvenc bögrénk) is a hygge tartozékai. Az még jobb, ha kedves emlékek kötődnek hozzájuk.

„Arról szól, hogy az egyszerű élvezetekben megleljük a boldogságot, és tudjuk, minden rendben lesz.”

A hygge egyszerű, szerény és lassú.

„Bár a hygge központi színtere a biztonságot adó otthon, azért azt határozottan lehetséges az otthontól távol is élvezni.”

A hygge életérzés akkor létezhet, ha szemben áll valamivel, ami nem hygge.

„Az élet tűnhet feszültségekkel telinek. Tűnhet veszélyesnek és igazságtalannak. Gyakran a pénz és státusz körül forog. De a hygge pillanataiban az élet nem ezekről szól.”

A grillezés és a közösségi kertek kialakítása szintén hygge tevékenység. Megkönnyíti a boldogság elérését, ha az emberek a munka mellett elég időt tudnak fordítani a családjukra és barátaikra.

„A dolgok élvezete leginkább a háláról szól.”

A hála az, amikor tudatában vagyunk, hogy most élünk, és megengedjük magunknak, hogy az adott pillanatra figyeljünk, és értékeljük azt, ami a miénk. A hála segítségével kisebb valószínűséggel tekintjük természetesnek az életünkben lévő jó dolgokat. Ebben segíthet a hygge, ami az egyszerű dolgok élvezetéről szól. Végül is az számít igazán, hogy hogyan látjuk a saját életünket.

Ana könyvajánlói - Vi Keeland: Tóparti kaland

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Egy örökké tartó nyár?

Amikor az életem váratlan fordulatot vesz, úgy döntök, egy időre otthagyom New Yorkot. Egy kisvárosba megyek, amelyről gyerekkoromban apám oly sokat mesélt. Laurel Lake tizenhét éve büszke tulajdonosa az Amerika Legbarátságosabb Városa címnek, és nekem most pontosan ilyen környezetre van szükségem.

Sajnos a megérkezésem egyáltalán nem ilyenre sikerül. Ugyanis „megnyertem” magamnak Fox Cassidyt. A magas és szexi szomszédot, aki köszönés helyett csak odamorog valamit. Igaz, van rá egy kis alapja… Egy összezúzott postaláda, egy betörés… De akkor is… nem kellene olyan morcosnak lennie.

Azonban ahogy telik az idő, látom, élénken figyel, amikor azt hiszi, nem veszem észre. Szemében tűz lobban fel minden egyes szócsatánk alkalmával. Csakhogy én azért vagyok Laurel Lake-ben, hogy elmeneküljek a gondjaim elől, nem pedig azért, hogy új gondokat hozzak létre.

De úgy fest, idén vonzom a bajt. Akkor miért ne érezzem jól magam egy kicsit, ha már itt töltöm a nyarat? Jó tervnek tűnik. De egyszer csak haza kell indulni.

Azt mondják, hogy ami a tónál történik, az a tónál is marad. De nem olyan könnyű mindezt hátrahagyni, amikor az, amit magad mögött hagysz… a szíved.

A New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző Vi Keeland regénye a hűsítő vízpartra csábít minket, ahol egy szenvedélytől izzó kaland vár ránk.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025

Fordította: Márton Andrea

Oldalszám: 352

ISBN: 978-963-6831-31-8

Könnyed nyári olvasmány. Nincs túlbonyolítva. Nehéz témákat is érint. Bemutatja az alkoholizmus, a gyász és a depresszió hatásait egy párkapcsolatra. Mindkét főszereplő személyes traumákkal küzd, komoly terheket cipel. Josie és Fox két ember, annak minden velejárójával, sebeket szereztek és hagytak maguk után. Próbálják a sebeiket meggyógyítani. Megértésre, gondoskodásra, melegségre vágynak, miközben félnek mély, tartós kötődést kialakítani. A kapcsolatuk jó példa arra, hogy milyen nehéz szoros kapcsolatban lenni valakivel úgy, hogy az egyszersmind ne lenne bonyolult is, annak minden következményével együtt. A szemszögeket folyamatosan váltja az írónő, így mindkét főszereplő érzéseit és gondolatait megismerhetjük.

Voltak nyelvtani hibák és elírások a regényben. Ettől függetlenül ez egy egyszerű és aranyos történet.

Josie egy új élethelyzetbe került, talpra esett és kedves nő. Nekitolatott az új szomszédja piros postaládájának. A férfi bár kissé mogorva, mégis segítőkész volt. A nő nem számított arra, hogy mennyire lepukkant házba készül beköltözni. Ő nem volt eléggé körültekintő és tájékozott, mégis a férfin vezette le a feszültségét. És még neki nem tetszett a fogadtatás, amiben a férfi részesítette. Szerinte Fox képtelen rendesen viselkedni. Azok után, amit ő művelt, ahogy ő viselkedett. Ez most komoly? Bezzeg a látvány nagyon tetszett neki. Fox izmos és jóképű. Korábban profi sportoló volt. Most az építőiparban dolgozik. Szabad idejében sérült fiatalokból (részben Down-szindrómásokból) álló hokicsapatot edz.

Lassan Josie is belátta, hogy Fox jobb, mint ahogy ő feltételezte. Felismerte, hogy a férfi észreveszi, ha baj van (még akkor is, ha a másik mosolyog), és ott van, próbál segíteni. Helyén van a szíve, és mindig helyesen cselekszik.

Foxnak évekkel korábban meghalt az öccse, és a menyasszonya. Ryder ittasan vezetett, és autóbalesetben halt meg egy nappal a tizennyolcadik születésnapja előtt. Néhány évvel később Fox menyasszonya, Evie (aki alkoholista volt) bevett egy csomó gyógyszert, és mire megtalálták, a tóban lebegett a holtteste. Fox mindkét esetben úgy érezte, hogy többet kellett volna tennie, valahogy segítenie kellett volna. Nem jött rá, hogy nem hibáztathatja magát mások döntéseiért. Ezért lett zárkózott.

Eléggé kiszámítható a történet. Josie Laurel Lake lakóitól egyre több dolgot tudott meg az apja kamaszkoráról. És Foxnak hála egyre jobban haladt a házfelújítással. Többek közt ezért volt nagyon csúnya, hogy továbbra is szemétládának tartotta. Pedig már tudta jól, hogy Fox gondoskodó, becsületes, őszinte, nagylelkű, tisztelettudó és védelmező. A kezdetektől vonzódott a „nagy morcoshoz”. Bár voltak dolgok, amik kicsit zavartak a nővel kapcsolatban, az tetszett, hogy kimondta, amit akart, és az alapján hozta meg a döntéseit, ami boldoggá tette.

A kacsás részek nagyon aranyosak voltak. A sok pletykálkodás eléggé zavaró volt. Idegesítő lehet, ha mindenki tud mindenről, és beleavatkoznak egymás életébe. Bár ebben az esetben, ebben a kisvárosban nem volt a pletykák mögött rosszindulat.

Josie és Fox között eleinte „csak” szexuális kapcsolat volt, ami idővel egyre intimebb lett. Egymásba szerettek. Egy darabig minden csupa napfény és boldogság volt. Azután felkavarta a dolgokat a múlt, és Fox eltaszította magától a nőt. Úgy érezte, hogy nem érdemli meg Josie-t. Pedig mellette nagyon boldog volt. Ezek után az önmarcangolás, önsajnálat és nyűglődés következett. Mondjuk azt kicsit furának találtam az előzményeket tekintve, hogy amikor „különváltak”, akkor Fox az alkoholhoz nyúlt. Hiszen az nyilvánvaló volt, hogy a múltban történtek miatt ritkán iszik alkoholt, és akkor is csak keveset. Pontosan azért, mert nagyon jól tudta, hogy az alkoholfogyasztás mennyire tönkretehet életeket. Majd észhez tértek. Nagyon sokat beszélgettek mindenről, és helyrehozták a kapcsolatukat. Laurel Lake-ben valóra vált Josie tündérmeséje. Fox csodás közös életet tervezett vele.

Bár így is kellemes kis történet volt, mégis… ha az írónő kicsit aprólékosabban kidolgozta volna a részleteket, akkor még jobb regény lehetett volna belőle. Fox karaktere képes nagyon megfogni az olvasót. Josie stílusa és kedvessége pedig könnyedebbé, hangulatosabbá teszi. Megmutatják, hogy a legzárkózottabb ember is képes megnyílni, ha érzi az őszinte szeretet erejét. Tele van érzelmekkel.

Ana könyvajánlói - Phaedra Patrick: Az elveszett történetek könyve

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Egy titokzatos könyv. Egy elveszett múlt. Egy nő, aki végre rátalál önmagára.

Martha Storm könyvtáros, és egész életében könnyebben talált menedéket a könyvek között, mint az emberek társaságában. Bár szuperhősös jegyzetfüzetében lelkiismeretesen vezeti listáit arról, hogyan segíthet másokon, gyakran mégis úgy érzi, mintha láthatatlan lenne a világ számára.

Amikor azonban egy régi könyvben személyes üzenetet talál évekkel korábban elhunyt nagymamájától, rádöbben: a múlt talán nem zárult le végleg. A rejtett nyomok új kérdéseket vetnek fel – és Martha elhatározza, hogy utánajár az igazságnak.

A keresés során nemcsak egy rég elhallgatott családi titok tárul fel, hanem saját félelmeivel és vágyott jövőjével is szembe kell néznie. Vajon képes lesz-e megírni a saját boldog befejezését?

Az elveszett történetek könyvtára megható, reményteli regény a könyvek varázsáról, a második esélyről és arról, hogy sosem késő új fejezetet nyitni az életünkben, mert akár egyetlen könyv is képes megváltoztatni a sorsunkat.”

Kiadó: I. P. C.

Kiadás éve: 2026

Eredeti mű: Phaedra Patrick: The Library of Lost and Found

Fordította: Gazdag-Lukács Edit

Oldalszám: 384

ISBN: 978-963-635-916-4

Valójában csak 374 oldal, a többi oldalon könyvajánlók vannak.

Talán túl nagy elvárással kezdtem el olvasni ezt a könyvet. Azt hittem, hogy a könyvekről, a könyvek szeretetéről szól. Arról, hogy a könyvek segítették át a főszereplőt az élet nehézségein. És tényleg benne van ez is. Viszont sokkal inkább egy család tragikus története. Jó volt, de nem nyűgözött le. Valami hiányzott. Ez egy izgalmas, fordulatokkal teli történet lehetett volna. A rejtélyes események és családi szálak kibogozása érdekes volt. A szereplők traumákkal terhelt múltjának feltárása megrázó, bár a végkifejlet boldog. Sok téma van benne: gyász, az igazság kiderítése, a múltbéli traumák feldolgozása, elszalasztott lehetőségek, elszigeteltség… De mintha szinte mindegyiknek csak a felszínét súrolná. Viszont a leírások gazdagsága tetszett, és hitelessé tette a történetet.

Olvasás közben sajnos több elírással találkoztam. Ezek néha kizökkenthetik az olvasót a történetből.

Martha Storm önkéntes volt a könyvtárban. Másoknak tett szívességeket, ez adott értelmet az életének. Képtelen volt elszakadni a feladataitól. Valentin-nap egy különös csomagot kapott, amiben egy régi könyv volt. A férfi, akinek a birtokába került a könyv, a benne rejlő üzenet miatt küldte el neki. Martha nagymamája, Zelda (aki „elviselhetővé tette az otthoni lét feszültségét”) hagyott benne üzenetet neki. Azon a napon, amikor Zelda meghalt, Martha elvesztette a reményeit és álmait, meg a történetírás iránt érzett vágyát. A könyvek segítettek neki megbirkózni a gyászával. Mindig a könyvtár volt a menedéke.

Eleinte nagyon zavart Martha viselkedése. Nagyon reméltem, hogy nem fog az egész könyv az ő szerencsétlenkedéséről szólni. Bíztam abban, hogy jellemfejlődésen megy majd keresztül. Mindenki más igényei fontosabbak voltak az övéinél. Sóvárgott mások elismerésére, kedvességére. Az volt a legszomorúbb, hogy a húga, Lilian is pofátlanul kihasználta. Bár az is igaz, hogy ő hagyta neki.

Örültem, amikor Martha végre kiállt magáért, és a saját kezébe vette az irányítást. A kolléganője és barátja, Suki támogatta és próbált neki segíteni.

A könyvvel kapcsolatos „nyomozás” során fény derült a múltja titkaira. A szülei hazudtak neki a nagymamája haláláról. Úgy tűnt, hogy a Kék égbolt és tajtékzó tengerek című könyv tartogatott néhány meglepetést. A mesék közül sok Martha saját története volt. A könyvet övező rejtély megfejtésében sokat segített neki Owen Chamberlain (a férfi, aki eljuttatta hozzá a könyvet).

Martha harminc év múltán tudta meg, hogy Zelda még él. A nagymamájának az a harminc év, amíg nem találkoztak, szinte egy szempillantásnak tűnt. Élte az életét. Martha számára azok az évek inkább hosszú, fárasztó menetelésnek tűntek, elszigeteltségben és magányban. A könyv vezette el a nőt a nagymamájához, és az igazsághoz.

Fejezetről fejezetre emlékek bukkantak elő a múltból. Már túl voltam a regénynek több, mint a felén, amikor Martha végre rájött, hogy önmagán kellene változtatnia. Egy alapos nagytakarítás során, ami napokon át tartott, estébe nyúlóan, kezdtek a gondolatai is rendeződni. Elszántan pakolt, és igyekezett rendet tenni (az életében is). De voltak még dolgok, amikről nem tudott. Lassan, ahogy kiderültek a titkok, összeállt a kép, és ezt nehéz volt feldolgoznia. Két személy (Suki és Siegfried) apró, kedves gesztusai jelezték, hogy nincs egyedül, és segítettek megküzdeni a problémáival. Végül elhatározta, hogy többé nem fog mások elvárásainak megfelelni. Szembenézett a történtekkel, megbékélt a családjával, és „begyógyult” a szíve.

„Tölthetjük az időt azzal, hogy siránkozunk azon, mi mindent kellett volna másképp tennünk… vagy élhetünk vele bölcsen is.”

Az egyik tanulsága a történetnek az volt, hogy nem tudhatjuk, hogy mik történnek majd velünk, és meddig élünk, ezért élményeket kell gyűjteni, és minden másodpercet ki kell élvezni.

Nem volt rossz élmény elolvasni, ugyanakkor nem is az a fajta könyv, amit újra és újra elővennék.

Ana könyvajánlói - Natori Szavako: A Pénteki Pavilon könyvesbolt

Natori Szavako: A ​Pénteki Pavilon könyvesbolt

Tavaszi találkozások

Fülszöveg:

„Terjed egy szóbeszéd az interneten, miszerint Nohara városka vasútállomása különös kincset rejt: egy könyvesboltot, ahol mindenki megtalálhatja azt a könyvet, amire épp a legnagyobb szüksége van. Amikor a gátlásos fiatalember, Kurai Fumija értesül erről, azonnal vonatra száll, hiszen ő maga is égen-földön keresi azt a regényt, amivel súlyosan beteg édesapját felvidíthatná. Az aprócska üzlet küszöbét átlépve titokzatos, abszurd világba csöppen, ahol az elbűvölő üzletvezető, Makino és kollégái nap mint nap azon fáradoznak, hogy könyveikkel és a bolt presszójában felszolgált finomságaikkal jobbá tegyék a vásárlók életét.

Natori Szavako bájos regénye hamisítatlan kikapcsolódás mindazoknak, akik egy kis varázslatra, nevetésre és meghittségre vágynak a hétköznapok szürkeségében.”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2026

Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Oldalszám: 256

ISBN: 9789636046385

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Szép a könyv borítója. Ez egy érdekes japán történet. Egy négy kötetes sorozat első kötete. Tele van sajátosan japán vonásokkal, amik a szereplők viselkedésében, a gondolkodásmódjukban, az épületek használatában, az ételekben, italokban nyilvánul meg. Betekintést ad a japán kultúrába. Egy kicsit lassú folyású, kevésbé „akciódús”, mint az európai és amerikai történetek. Mégis szinte magába szippant, olvastatja magát.

A Pénteki Pavilon (egy olvasói klubról kapta a nevét) egy különleges hely Tokiótól távol. Büfé és könyvesbolt egyszerre. Egyfajta menedék. Azok közé tartozom, akik hisznek a történetek gyógyító erejében, és abban, hogy mindenki szeret olvasni, legfeljebb még nem találta meg a neki való könyvet. A könyvek szeretete, az olvasás egy kapcsolódási pont az emberek közt. Ez a könnyen olvasható, elgondolkodtató olvasmány arról szól, hogyan találhatunk kapaszkodót a történetekben. Egy mese arról, hogyan találnak ránk a könyvek a megfelelő pillanatban. Tetszettek a leírások. Szinte magam előtt láttam a színpompás virágokat, fákat, meg a könyvesbolt raktárát...

„Az olvasás nagyon intenzív személyes élmény. Magától értetődő, hogy mindenki máshogy rezonál egy adott műre. Az olvasónak nem kötelessége azon törnie magát, hogy kihámozza belőle a szerző gondolatait. Azt olvas ki belőle, amit akar. A véleményét pedig egyáltalán nem kell másokéhoz igazítania.”

A könyv egyik fontos eleme a bolt raktára (illetve annak titka). A másik fontos eleme Makino karaktere, aki egy olyan japán hölgy, aki mindent tud a könyvekről. Ő az üzletvezető, aki nagyon komoly lexikális tudással rendelkezik. Olyan könyveket ajánl az embereknek, amilyenekre akkor szükségük van, és amik megadják a második esély, az újrakezdés lehetőségét. Kedves, közvetlen, segítőkész nő. Makinóék elképesztő találékonysággal igyekeznek kiszolgálni a vásárlók ízlését, igényeit.

„… ebben a boltban az ember arra a könyvre talál rá, amire akkor éppen a legnagyobb szüksége van.”

Szépen végig tudjuk követni a könyv szereplőinek a történeteit. Felismerik a problémákat, és próbálnak felülkerekedni rajta. Nem kijavítani akarják, hanem inkább felhasználni, beépíteni, átformálni. A hibáink és a múlt sebei tesznek teljessé. Ez életfilozófia és művészet, mint a kintsugi vagy kincugi (a törött kerámia javításának japán művészete, porított arany, ezüst vagy platina keverékével). A trauma az élet természetes része. Az ember a traumáiból, a gyászból, a sérüléseiből felépülve új emberré, erősebb egyéniséggé válik. Az életünk a megtapasztalt nehézségektől válik mélyebbé és értékesebbé. Ez a művészet és filozófia a gyógyulás és elfogadás szimbóluma. Talán ez teszi egyedivé az embereket és a tárgyakat. A tökéletlenség is lehet gyönyörű.

A történet középpontjában egy fiatal egyetemista, Kurai Fumija áll, aki beteg édesapja felvidítására keres egy könyvet (ugyanolyan könyvet, amilyen az édesapjáé volt, és amit ő, Kurai elveszített), így jut el a Pénteki Pavilon Könyvesboltba, aztán valahogy ott egy fura világba csöppen, ahol a könyveknek valódi gyógyító erejük van. Kurai olyan ember, aki nem tudja magát adni, és mások véleménye, visszajelzései alapján látja a világot és önmagát. Amikor rátalálnak a könyvre, megveszi és olvasni kezdi. Ahogy olvassa a könyvet, egymás után érik a felismerések. Önbizalomhiányos, és igyekszik azt tenni, amit a környezete elvár tőle. Amikor elolvassa Sódzsi Kaoru Nincs semmiféle hattyúdal című könyvét, és a tetralógia további három kötetét, visszatér a Pénteki Pavilon könyvesboltba, és részmunkaidőben dolgozni kezd.

Minden fejezetben más-más probléma kerül elő, és mindegyik problémára van egy odaillő olvasnivaló is.

Az Inohara és Szemi (Tanaka Kento) kapcsolatáról szóló rész nagyon érdekes és megrendítő volt.

Örültem, hogy a szerző Michael Ende Momo című művét is megemlítette a regényben. Szeretem azt a könyvet (is). Nagisza és Szugava története is nagyon megható volt. Szerintem aranyos módon kapcsolódott a történetük a Momo című regényhez.

Bár Kurai a Pénteki Pavilon könyvesboltban dolgozik, úgy érzi mégsem tartozik igazán a bensőséges kis köréhez. Pedig nagyon vágyik rá. Beleszeretett Makinóba. És nem tudja, hogy mit tegyen. Elkezd fejlődni, de az esetlenségét a könyv végére sem sikerül leküzdenie.

Végül Vaku Jaszu érdekes története következett. Ebben a fejezetben kicsit több a misztikusság, természetfeletti.

Kifejezetten tetszettek a novellaszerű fejezetek. Vannak eldolgozatlan szálak. Néhány további kérdéseket vethet fel. A történetnek nincs végkifejlete. Tipikus japán történet, ahol az út sokkal fontosabb, mint a cél.