Aux Eliza: A ​könyvek városa (Írósuli 1.)

Fülszöveg:

Dixy a fura nevű, zárkózott lány a suliban. Mióta elvesztette az apját, nem akar mást, csak túlélni a gimit a testvéreivel. Még akkor is, ha Era és Lia néha levakarhatatlanok. Hiszen ő csak egy átlagos kamasz.

Vagy mégsem?

A nyári szünet végén egy váratlan látogató érkezése mindent megváltoztat. A rejtélyes férfi kora hajnalban kopogtat be a külvárosi ház ajtaján. Egy titokról beszél, amit többé nem lehet elhallgatni Dixyék előtt. De Krúda, a lányok anyja hajthatatlan, nem engedi a férfit a testvérek közelébe.

Dixy, Era és Lia közös nyomozásba fognak, hogy kiderítsék, mi történt az apjukkal és mi az, amit a szüleik már a kezdetektől eltitkoltak előlük. A rejtély szálai egy eltitkolt világba vezetik őket, ahol minden az írás körül forog. A szavak varázserővel bírnak, a pennák repülni tudnak, és a fantázia a legnagyobb kincs. De mindezek ellenére a srácok itt is beképzeltek, a lányok pedig ugyanolyan kirekesztőek tudnak lenni, mint a budapesti gimiben. Az írósuli tanárairól nem is beszélve…

„Aux Eliza regénye az írók és a könyvek varázslatos világába kalauzol el, egy olyan világba, ahol én is szívesen élnék.” – Csoma-Lőrincz Tamara író

Kiadó: Eleven Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2025

Illusztrálta: Ofra Dóra, Kocsondi Nelli

Oldalszám: 380

ISBN: 978-615-6742-10-0

A sorozat eddig megjelent részei:

1. Aux Eliza: A könyvek városa

2. Aux Eliza: Aranytinta

Aux Eliza: Kardex és a könyvmolyok csapása (novella)

Hasznos linkek a szerzőhöz:

Aux Eliza bemutatkozását az Eleven kiadó oldalán megtalálhatjátok itt: https://www.elevenkiado.hu/aux-eliza/

10+1 kérdés a szerzőhöz az Álomgyár kiadó oldalán: https://alomgyar.hu/magazin/szerzok-bemutatkoznak-aux-eliza

Aux Eliza facebook oldalán rengeteg érdekességet találhattok. Nekem az egyik kedvencem a könyv szereplőinek zenelistája, illetve a különböző érdekességek a szereplőkről. Igazi spoilermentes kedvcsinálók. Ha érdekel, itt megtekinthetitek: https://www.facebook.com/elizauxirasok

Először is szeretném megköszönni az írónőnek a dedikált példányt, nagy örömöt szerzett vele!

A Kardex és a könyvmolyok csapása című novella után kíváncsian vártam, hogy sikerül-e az Írósuli világának magába szippantania. Jelentem: igen!

Elizának sikerült egy olyan világot kreálnia, ami vonzza az olvasót. Olvastam néhány olvasói véleményt, melyben arra panaszkodtak, hogy túl sok a Harry Potter sorozatra hasonlító dolog. Például ami a Harry Potterben az aranyvérű vs. mugli szülők gyereke felállás, az ebben a regényben a többgenerációs írók vs. olvasó szülők gyereke (első generációs írók) ellentét. Vagy épp a legjobban utált tanár karakter: a Harry Potterben Piton, az Írósuliban pedig Corpus.

Személy szerint engem nem zavart, hogy a szerző a HP világból is ihletet merített. Ráadásul a könyv ettől azért jóval több. Persze lehet keresni a párhuzamokat, de ha csak erre figyelsz, könnyen lemaradsz a lényegről! Ugyanis ebben a könyvben minden megtalálható: szerethető és utálható szereplők, gyilkosság, titkok, egy varázslatos világ, iskolai klikkek, történelem, nyomozás, írás, olvasás, könyvek és persze némi románc. Semmi sem az, aminek látszik, és olvasás közben gyakran érezheted úgy, hogy teljesen tévúton jársz.

A főszereplő, Appendix Carta – becenevén Dixy – igencsak megosztó személyiség. A történet elején nem ellenszenvet éreztem iránta, hanem sokkal inkább sajnálatot. Elveszítette az édesapját, az édesanyjával folyamatos harcot vívott, a testvéreivel meg nem igazán álltak közel egymáshoz. Mindig is ő volt az, aki kilógott a sorból, és neki ez így is volt jó. Nem vágyott beilleszkedni, meggyőzte magát arról, hogy neki úgy jó, ahogy van, és egyébként is mindenki mással van a baj, nem vele. Sokáig azzal indokoltam a gyakran bicskanyitogató stílusát, hogy biztos a gyász, a veszteség, a megnemértettség miatt olyan, amilyen, de a könyv felénél már kezdtem gyanítani, hogy nem feltétlenül volt helyes ez a felvetésem. Időnként borzasztóan idegesített, máskor viszont maximálisan azonosulni tudtam vele – és ez a kettősség engem is meglepett. A korábbi olvasói vélemények alapján azt hittem, hogy a testvérei fognak hozzám közelebb állni, velük fogok jobban szimpatizálni, de nem így lett. Dixy karaktere elérte, hogy rá figyeljek, ő legyen a középpontban akkor is, amikor épp a testvéreiről mesél a szerző. Az ő szemszögéből megismerni ezt a történetet igazi kuriózum volt – még akkor is, ha a vele kapcsolatos érzelmeim úgy hullámoztak, mint a viharos tenger. Végül úgy zártam be a kötetet, hogy bár rettentően haragudtam rá, a lelkesedésem egyáltalán nem hagyott alább, és mérhetetlenül kíváncsi vagyok, miképp alakul majd a sorsa.

Gyakran éreztem úgy nyomozás közben, hogy bizony mellékvágányra futottam. Még most sem vagyok benne teljesen biztos, hogy a saját képzeletbeli „jó vs. gonosz” listámon szereplők a megfelelő helyen állnak-e. Na meg ugye ott van az a bizonyos mondás, hogy „nem minden fekete vagy fehér”, szóval biztos lesz még a további részekben bonyodalom és csavar. Annak kifejezetten örülök, hogy a második rész, az Aranytinta már itt figyel az asztalomon, mert a kíváncsiság nagy úr – rögtön bele is vetem magam!

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amire mindig is vágytunk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Paige és Gannon között folyamatosan izzik a levegő – de inkább az indulattól, mint a vonzalomtól. A nő és a férfi egy házfelújító valóságshow-ban dolgozik, ahol nehéz sorsú családok életét teszik szebbé azzal, hogy átalakítják, kicsinosítják az otthonukat. Gannon, az érző szívű, de kemény külsejű asztalos a kamerák előtt szorgoskodik, míg Paige, a figyelmes és agilis produkciós vezető a kamerák mögött tart mindent kézben, miközben semmi kedve egy arrogáns, lelketlen tahóval jópofizni. Csakhogy Gannon a fejébe vette, hogy rábírja a mindig hűvös és profin viselkedő nőt érzelmei kimutatására, még ha ezzel az őrületbe is kergeti őt.

Paige mindenáron megpróbálja elkerülni, hogy bármilyen viszonyba keveredjen Gannonnal, de vajon képes lesz ellenállni a férfi perzselő, mogyoróbarna tekintetének, erős, védelmező karjának és annak a bizonyos szexi szerszámtartó övnek?

Az Amire mindig is vágytunk az Amit a hurrikán meghagyott testvérkötete, és legalább ugyanannyira vicces, romantikus és pikáns.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Oldalszám: 472

ISBN: 978-615-664-476-3

Lucy Score könyvei közül eddig a Knockemout - sorozatot olvastam, ami nagyon tetszett. A másik, amit olvastam, a Karácsonyra állni fog! kevésbé nyerte el a tetszésem, főleg a sok trágár szó miatt. A cselekmény abban is érdekes és szórakoztató volt. Mivel ebben a könyvben is hasonló a történet, hasonló karakterekkel, ezért úgy gondoltam, hogy ezt is elolvasom. Sajnos ebben is van csúnya beszéd, és ez nagyon kiábrándító. Bár azt el kell ismernem, hogy lényegesen kevesebb, mint a Karácsonyra állni fog! című regényben. Legalább a szerelmi vallomáskor mellőzhette volna az írónő. Azzal így beszélni, akit szeretünk kifejezetten tiszteletlenség. Egyéb esetben – munka közben, vagy amikor mérgesek a férfiak – előfordul, hogy kicsúszik egy-egy trágár kifejezés, az néha belefér egymás között. Ha erre jobban ügyelt volna a szerző, és kicsit kifinomultabban, részletesebben kidolgozza a fejezeteket (volt egy-két rész, ami igényelte volna a téma alaposabb kifejtését), akkor simán megérdemelte volna a maximális pontszámot.

A nagy, izmos, jóképű, morgós pasi, és az erős, talpraesett főhősnő párosa többnyire bejön. Most is. Maga a téma aranyos: két ember egymásra találása, amikor nehéz helyzetű családoknak segítenek, újjáépítik az otthonukat. Az írónő humora nagyon jól érződik a történeten, ráadásul az izgalomról is gondoskodott, miközben mélyebb témákat is érintett. Sok jó ember és megható történet van a regényben. Mindez nagyon tetszett. A cselekmény lendületes, és az események sodrása magával ragadja az olvasót. A szöveg könnyed, és gördülékeny. Ez a regény egy kedves és tartalmas olvasmány.

Paige St. James fagyos hatékonysággal dolgozott egy tévécsatornánál. A csatorna vezetői azt várták a nőtől, hogy találja meg Gannon King gyenge pontját, bosszantsa fel, és örökítse meg. Felkavart érzelmeket akartak. Paige egyedül ezt a műsort (Az építés királyai) tudta elviselni, mert ezzel segítettek az embereken. Már a regény első fejezetében megtudhat az olvasó néhány dolgot a tévécsatornák működéséről, és szórakozhat a két főszereplő incselkedésén. A finom csipkelődés kifejezetten aranyosra sikerült.

Gannon King nagy termetű, izmos, jóképű, erős férfi. Paige és Ő imádták bosszantani egymást. Gannon a famegmunkálás mestere volt, építészként dolgozott a valóságshow-ban. Szenvedélyes, makacs személyiség. Cat King, Gannon tehetséges és vonzó ikertestvére mesterien manipulálta a férfiakat. Ő és Paige jó barátnők voltak.

Paige-nek a jólelkű emberek tették fontossá a munkáját. Bátor, sebezhető és győztes emberek sikertörténetét mesélte el. Már az évad harmadik házát újították fel, amikor Gannon a saját fülével hallotta, ahogy Paige az ő pártjára állt valamiben, és rájött, hogy nem ez volt az első alkalom, amikor kiállt mellettük.

„Szeretem, amikor felhúzod magad. Akkor elhiszem, hogy érdekel a körülötted lévő világ.”

Gannonnak tetszett Paige, már az elején észrevette, hogy mennyire gyönyörű a nő. Ahogy az is feltűnt neki, hogy rengeteget dolgozott, és összetartotta a csapatot.

Egy baleset során kiderült, hogy Gannon nagyon figyelmes, gondoskodó és oltalmazó. Gondoskodott a sebesült nőről, segített neki és vigyázott rá.

„Őszinte, valódi érzelmeket táplált iránta, és mindketten megérdemelték, hogy felfedezzék, milyenek lennének együtt.”

Sok mindenen mentek keresztül. Ők olyan karakterek, akiknek az olvasó tiszta szívvel drukkol.

Cat tudta, hogy a testvére és Paige éreznek valamit egymás iránt.

„Csak azért, mert valami nem a terv szerint alakul, még nem biztos, hogy katasztrófa.”

Természetesen ebben a regényben is van negatív, gonosz karakter: Meeghan. Paige lakótársa, Becca viszont szimpatikus. Kifejezetten tetszett, hogy próbált segíteni Gannonnak, és támogatta a barátnőjét. Paige a munkája miatt az anyja és a húga állandó céltáblája volt. Meeghan és a csatorna vezetői aljas módon viselkedtek. Egy ideig úgy tűnt, hogy egy félreértés miatt Gannon és közte véget ér a kapcsolat. Szóval összecsaptak a hullámok a feje felett. Gyomorforgató volt, ahogy a csatorna vezetői mozgatták a szálakat. Paige tudta, hogy nem lenne szabad magára vennie az anyja állandó kritikáit, és azt, hogy a főnökei kihasználják őt a nézettség növelése érdekében, mégis kezdte felemészteni a dolog. Már azon gondolkodott, hogy másik állást keres. Ő és Gannon szerették egymást, bár ezt egyedül a férfi ismerte be. Elszomorító volt, hogy csak a férfi volt hajlandó küzdeni a kapcsolatukért, Paige pedig hagyta, hogy megfosszák attól, amit akart. Nem volt hajlandó kiállni magáért. Megnehezítette a dolgát, hogy még nem tudta kezelni azt, ahogy a munkahelyén viszonyultak hozzá. Tudta, hogy változtatni kell a dolgokon, csak félt, hogy felborulnak a tervei. Attól tartott, hogy a magánélete miatt (és azért, mert nőnek született) nem tudja megvalósítani az álmát. A munkahelyi problémáival sokan tudunk azonosulni.

„Létezik a kettős mérce, sőt, némelyik annyira tudat alatti, hogy észre sem vesszük, hogy aszerint viselkedünk, amíg valaki rá nem mutat. Ha szar napom van, vagy ha nagyon koncentrálok, biztos lesz egy srác, aki azt hiszi, rendben van, ha azt mondja, hogy mosolyogjak inkább.”

Paige és Gannon segítettek egymásnak fejlődni. Ahogy a félreértés után egy alkalommal hosszasan beszélgettek, a nyílt, világos kommunikáció mellett döntöttek. Átmenetileg (legalábbis a férfi tervei szerint) barátokként újra találkozgatni kezdtek.

Aranyos volt az a rész, amikor Paige Gannonnal és a férfi nagymamájával vacsorázott. Sajnos nem volt részletesen kidolgozva, pedig nagyon sok lehetőség volt benne. Ugyanis nyilvánvaló volt, hogy nagyon fontos a férfinak a nagymamája.

„Túl sok minden kavargott bennük, és érdemes volt ragaszkodni ehhez a kapcsolathoz.”

Tetszett, hogy végül Paige kiállt magáért, és végre belátta, hogy a férfi igazán szereti és továbbra is támogatni fogja őt a tervei megvalósításában, a munkájában. És azok a nagy romantikus gesztusok! Hűha! Nincs még egy ilyen kitartó, védelmező és romantikus férfi a világon (bár szerintem titokban sokan reménykedünk benne, hogy létezik). Gannon egy igazán jó ember és megbízható társ.

Szerintem ez egy nagyon szórakoztató romantikus történet, szerethető karakterekkel, érdekes témákkal, és nagyon jó humorral. Nagyon élveztem az olvasását.

Ana könyvajánlói - Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Fülszöveg:

„A világ megváltoztatható? Igen! Van megoldás!”

„Valóban paradigmaváltás küszöbén, egy új világszemlélet kezdetén vagyunk? Mi lenne, ha a világ tényleg megváltozna? Képzeljenek el egy olyan világot, ahol a jótett már nem is olyan nagy dolog. Ahol bárki odaadhatja a drága irhakabátját egy csavargónak, egy másik meg a kocsiját egy rászorulónak. Ahol az erőszak és a gyilkosság annyira megritkul, hogy a rendőröknek alig akad dolguk. Ahol egyetlen kisfiú ötlete az egész világot megváltoztathatja…

Egy kaliforniai iskolában nem mindennapi feladatot kapnak a gyerekek új tanáruktól. Váltsák meg a világot, vagy legalábbis álljanak elő valamivel, ami jobbá tehetné azt. A diákok többsége értelmetlennek találja a feladatot, a tizenegy éves Trevor azonban nagyon is komolyan veszi, és példátlan eltökéltséggel nekilát, hogy megvalósítsa, amit eltervezett…

Elgondolása pofonegyszerű: tégy jót három emberrel, és ahelyett hogy viszonzást várnál tőlük, kérd meg őket, adják tovább másik három valakinek. A kis Trevor szerint, ha mindenki átveszi az „add tovább” elvet, akkor előbb-utóbb a Föld minden emberéhez el kell, hogy jusson a segítségnyújtás.

Miközben a regényből megtudhatjuk, hogyan működik a kisfiú ötlete a saját életében és környezetében, az író kiválóan rávilágít arra, hogy manapság mennyire inkább a saját önző érdekeinkkel vagyunk elfoglalva, pedig mindnyájunkban ott van a jóság, a segítségnyújtás lehetősége.”

A regényből film is készült nagyszerű színészekkel, „A jövő kezdete” címmel.

Kiadó: Lazi

A mű eredeti címe: Pay It Forward

Kiadás éve: 2012

Fordította: Béresi Csilla

Oldalszám: 296

ISBN: 9789632671710

Előbb a filmet láttam, és nagyon tetszett. Sajnos a könyvet nem könnyű beszerezni. Sok könyvesboltban és antikváriumban kerestem, míg végül egy antikváriumban találtam rá.

Szívfájdító és nagyon szép történet, a nyelvtani hibák ellenére is. A téma nagyon jó. A kivitelezés lehetett volna jobb is. A rövid kis fejezetek más-más ember nézőpontját mutatják be. Nem mindig egyértelmű, hogy annak, akiről az adott fejezet szól, milyen szerepe van a történetben. A tartalma mély és elgondolkodtató. Ahogy számítani lehetett rá, a könyv sokkal jobb volt, mint a film. Szerintem többet adott. Talán, ha nem tértek volna el olyan sokban a könyvtől, akkor az is erősebben visszaadta volna azt a hangulatot, azt a reményt keltő eszmét, amiről szól. A történet jól szemlélteti, hogy bárki elkezdhet egy jó dolgot, akár egészen kicsiben is. Trevor fiatal, tapasztalatlan és talán túl optimista volt, és elhatározta, hogy élhetővé, otthonossá, jobbá teszi a világot. Inspirálta az embereket. Eleinte úgy tűnt, hogy a módszer kudarcra van ítélve. Azután valami megváltozott. Végül jóval túlnőtte a kezdeti szűk környezetét.

Az egész azzal kezdődött, hogy egy tanár, Reuben St. Clair a kaliforniai Atascaderóba költözött, és az új munkahelyén társadalomismeret órán szorgalmi feladatot adott a diákoknak. A feladat az volt, hogy gondolkodjanak egy ötleten, ami megváltoztatja a világot.

„Hamar hozzászokunk a változáshoz, még ha fennen hangoztatjuk is, hogy nem így van. Különben is, mindenki örül a változásnak, ha jobbra fordulnak a dolgok. A múltra meg senki nem szeret gondolni, ha ez a múlt csúnya, a jelenben viszont minden jól megy.”

A tanár úr negyvennégy éves, fekete, háborús veterán, jó iskolákkal. Súlyosan megsebesült Vietnámban. Adott az ápolt megjelenésére.

Trevor koraérett tizenkét éves fiú, aki az alkoholista anyjával él. Ennek ellenére kedves, őszinte gyerek. Nagyon megkedvelte Mr. St. Clair-t. A fiúnak fontos volt a tanár véleménye. Az volt a terve, hogy jót tesz három emberrel, és arra kéri őket, hogy adják tovább fejenként három másiknak. Az a kilenc ember is adja tovább fejenként három másiknak, és így tovább. A Jerry nevű drogos hajléktalannal nem úgy sült el a dolog, ahogy tervezte. De nem adta fel a tervét. Azt gondolta, hogy az anyja és Mr. St. Clair tetszenek egymásnak. Biztos volt abban, hogy a tanár jól bánna az anyjával. Szerette volna összehozni őket. A harmadik, akivel a tervei alapján foglalkozni kezdett, egy idős hölgy volt, Mrs. Greenberg. Elkezdte gondozni az öregasszony kertjét. Az özvegyasszonynak Trevor egy igazi csoda volt.

„Ez a csoda rámosolygott és átitatta, ő pedig visszamosolygott rá.”

A kedves idős asszonynak tetszett a kisfiú ötlete, és tovább akarta adni a segítséget. Viszont a férje halála óta megromlott az egészsége, és hamarosan eltávozott. Akkor még nem tudhatták, hogy az asszony a halála előtt gondoskodott a segítség továbbadásáról.

Trevor nem azért tett erőfeszítéseket, hogy jó jegyet kapjon. Azt akarta, hogy sikerüljön.

„Tényleg azt szerettem volna, ha jobb lesz a világ.”

Reuben azért zárkózott el Arlene elől, mert félt, hogy a sérülései miatt visszataszítónak találja. Arlene pedig azért viselkedett ugyanúgy, mert azt gondolta, hogy Reuben butának tartja. A nő azért nyitott a férfi felé, mert magányos volt, hiányzott neki a közelség. A férfinak szinte ismerős, kellemes érzés volt, amikor a nő mérgesen jelent meg nála. Ezzel a reakcióval legalább tudott kezdeni valamit. Pedig mindketten vágytak a másikra. Reuben már szinte „berendezkedett” a magányra, és most azt vette észre, hogy kell neki a társaság. Amikor kevesebbet találkoztak, akkor szembesültek azzal, hogy mennyire szükségük van egymásra. Olyankor egyre erősebben érezték a másik hiányát, és azt, hogy mennyire jól estek azok az apró, hétköznapi gesztusok, amiket a másiktól kaptak. Reuben előbb vette észre, hogy szerelmes, mint Arlene. A korábban csendesnek és nyugodtnak hitt magánya most már zavaróvá, nyomasztóvá vált. Ebből tudta, hogy mennyire fontossá vált számára a nő.

„Adjon az idejéből vagy az együttérzéséből. Pénze sok embernek van, effélékből annál kevesebbnek.”

Trevor és Reuben nagyon jól megértették egymást. A fiú könnyen eltudta képzelni, hogy apjaként tekint Reuben-re. A férfi is atyai szeretettel tekintett a gyerekre.

Arlene és Reuben sok időt töltöttek egymással. Otthonos, jóleső melegség járta át őket, amikor együtt voltak. Egy októberi napig minden rendben volt. Akkor Trevor apja visszatért. Nem értettem Arlene viselkedését. Miért nem küldte el Ricky-t? Miért nem becsülte meg jobban a kapcsolatát Reuben-nel? Miért nem volt tekintettel Trevor igényeire?

„Akinek nincs meg a magához való esze, az újra meg újra ugyanazokat a köröket rója, és közben más eredményt vár.”

Hónapok teltek el, mire Arlene észhez tért, és kitette azt a férget. Trevor pedig arra kérte Reuben-t, hogy adjon az anyjának még egy esélyt. A férfi úgy érezte, hogy nem megy ez neki. Nehéz időszak volt ez, mindannyiuknak. Arlene esetében később jelent meg a felismerés. Csak most kezdte el igazán érezni, amit már korábban is tudott. Reuben jóval kedvesebb, figyelmesebb, és több annál, mint azok a fickók, akikkel korábban dolga volt. Most ismét rajta volt a sor, hogy közeledni kezdjen Reuben-hez. Tudta, hogy tennie kell valamit, hogy visszanyerje a férfit. Mindketten szerettek volna elmondani valamit a másiknak. A történtek miatt ez nagyon nehéz volt.

Később Trevor egy újságírótól tudta meg, hogy az ötlete mégis működik. Sőt! Mozgalommá vált.

„A legnehezebb az egészben, hogy higgyünk az emberekben. Ez az, amin korábban mindenki elbukott.”

Arlene már egy éve nem ivott. Trevor bekerült egy országos műsorba. Beindultak a dolgok. Arlene és Reuben újra közel kerültek egymáshoz.

A Vietnám-emlékhely meglátogatása nagyon megható volt. Ott és akkor talán még nagyobb jelentőséget kapott a múlt, a jelen és a jövő. Ha nem úgy történtek volna a dolgok a múltban, ahogy történtek, akkor három ember életéből is kimaradt volna egy fontos találkozás. Ha Reuben nem sérült volna meg Vietnámban, akkor talán soha sem ismerte volna meg Arlene-t és Trevor-t. Egyszerre volt szomorú és boldog pillanat. Eldöntötték, hogy mit kezdenek az érzéseikkel, és vállalták a kapcsolatukat. A félreértéseiken, bizonytalanságaikon, és félelmeiken keresztül eljutottak egymáshoz. És ez is rávilágít Trevor „add tovább” elvére. Az a legigazibb, legnagyobb segítség, amikor nehéz, amikor kockáztatsz. Szerintem mindhárman tanultak egymástól. A kapcsolatuk formálta őket. Arlene, Trevor és Reuben egy családként álltak ott. Rövid ideig végre újra boldogok voltak.

„Azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket, noha magam sem nagyon hiszek ebben. Kérdés, mennyi idő. Gondolom, egy örökkévalóság.”

„Igen, ez a mi világunk. Az egyetlen, amelyben részünk lehet. Amelyben átkozottul nehéz élni. Hogyne érdekelne hát minket, hogyan élünk?”

Az elbűvölő és szeretetre méltó fiú akkor is segíteni próbált, amikor halálos támadás érte. A halála utáni napon lett volna tizennégy éves. Megölték egy értelmetlen utcai verekedés során. Azonban az emléke, és az, amit kitalált, megmaradt. Reuben pedig felhívta arra az emberek figyelmét, hogy ha Trevor esete megérintette őket, akkor akár „tovább is adhatják”, amit tőle kaptak.

„Ne kérdezzék tőlem, más kiveszi-e a részét ebből az egészből, hogy továbbadja-e. A kérdés az, önök maguk hajlandók-e erre?”

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Félig üres (Egyszer szedhetsz rá 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Trina Petrov házasságát eleve rövid életűre tervezték. Azonban egy tragédia következtében a gyönyörű, érzékeny nő egyik napról a másikra a világ egyik leggazdagabb özvegyévé válik. Hogy valamelyest kiheverje a megrázkódtatást, Olaszországba utazik. Megfogadja magának, hogy amíg ott van a világ egyik legromantikusabb városában, nem szeret bele senkibe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazafelé úton sem rabolhatják el a szívét.

A countryénekes sztár, Wade Thomas legutóbbi turnéja után egy hotelszobában pihen. A férfi nem tudja úgy kitenni a lábát az utcára, hogy ne rohamozza meg legalább egy rajongója, ezért kifejezetten üdítőnek találja, mikor a szálloda bárpultjánál mellette ülő, csinos nő a nevét meghallva értetlenül azt kérdezi tőle: „Talán ismernem kéne magát?”

Miközben egyre közelebbről megismerkednek, Trina megtudja, hogy néhai férje egészen más körülmények között halt meg, mint ahogyan azt mindenki gondolta. A nő veszélybe kerül, Wade azonban hallani sem akar arról, hogy szem elől veszítse őt. Fokról fokra közelebb kerülnek egymáshoz és a veszélyhez, és már mindketten tudják: ha életben maradnak, a szerelem fogja elsodorni őket.”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Half Empty

Kiadás éve: 2024

Fordította: Fazekas Eszter

Oldalszám: 383

ISBN 978-615-5781-92-6

Az előző kötet szálait szövi tovább az írónő. Felidézte benne az első kötet eseményeit is. Szinte minden van benne: barátság, titkok, gyilkosság, nyomozás, gyengéd vonzalom, évődés, szerelem és érzékiség. Gyakorlatilag ugyanaz a fenyegetettség és kockázat van, mint az első részben. A romantikus szálat tekintve ebben Trina kerül a középpontba.

Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Az első részben sem finomkodtak a bűnözők, viszont ebben volt néhány kifejezetten durva rész. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Ebből a regényből is hiányoltam a kicsit részletesebb leírásokat. Szépen felépített történet, bár lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató könyv.

Trina Petrov több nyelven beszélt, és egyedül utazgatott. Már majdnem egy éve özvegy volt. Wade Thomas egy kis nyugalomra vágyott. Trina és ő egy szálloda bárjában találkoztak. A nőnek fogalma sem volt arról, hogy a férfi egy híres countryénekes. Trina nem sietett haza találkozni a barátnőivel. A férfi segített neki késleltetni a hazaérkezést. Sokat beszélgettek. Wade egész idő alatt kedves és tisztelettudó volt vele.

Az nagyon fura és megdöbbentő volt, amikor Trina után mentek a barátnői. Avery – ha ez lehetséges – ebben a kötetben még idegesítőbb volt. Értem én, hogy vigyázni akartak Trinára, de ez kicsit túlzás. Amikor Trinának összetört a mobilja, és egy üzletben kicseréltette, akkor kiderült, hogy nyomkövető volt rajta. Csodálkoztam azon, hogy egyik nőnek sem volt gyanús, egyik sem foglalkozott vele.

Amikor Avery-t támadás érte, akkor Wade elkísérte hozzá Trinát, és próbált segíteni. A baráti társaság (az ügyvédnő, a volt nyomozó, Kalifornia állam korábbi first ladyje, a híres énekes, és persze a testőrök) megszervezte, hogy mindig legyen valaki Avery mellett a kórházban, és valaki mindig kövesse Trinát. Természetesen Wade sem mozdult Trina mellől. Viszonylag gyorsan egymásba szerettek. Wade egyszerre volt barát, szerető és támasz.

Az Avery-t ért támadással szinte egy időben betörtek Trina házába, és felforgatták Fjodor irodáját. Úgy tűnt, hogy az esetek közt van összefüggés. A nyomok hiánya arra utalt, hogy valaki „takarítókat” bérelt, ezért gyanússá vált Trina néhai férjének a halála. Reed-ék arra gyanakodtak, hogy megölték. Minden arra utalt, hogy Fjodor apja állt a bűncselekmények mögött, és tudták, hogy nehéz dolguk lesz, mert nem hagy tanúkat és nyomokat. Reed éles eszének, jó megfigyelő képességének és nyomozói múltjának nagy hasznát vették a nyomozásban.

Már javában benne voltak az események sűrűjében, amikor az eszükbe jutott, hogy korábban meghackelte valaki Trina telefonját.

Elég sok különös dolog történt, és senki sem gondolta, hogy ezek csak véletlen egybeesések. A regény végén minden kérdésre választ kaptak, és az ellenségük elbukott. A párok (Trina és Wade, Lori és Reed) végre nyugodtan tervezgethették a közös jövőjüket.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Egyszer szedhetsz rá (Egyszer szedhetsz rá 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Rejtély, intrika, hamis házasságok és igaz szerelem – a New York Times bestsellerszerzőjének új regénye újonnan született barátságról és a második esélyről.

Lori Cumberland, a kissé cinikus válóperes ügyvéd már megtanulta: a szerelem sokba fáj, de a válás százszor többe. Nem akarja megismételni ugyanazt a hibát, ezért inkább a munkába temetkezik: gazdag és híres ügyfelei számára készít házassági szerződéseket, majd intézi a válásukat. Mikor néhány nemrég elvált ügyfelével együtt hajóútra indul a Földközi-tengeren, egyetlen célja van: amellett, hogy a hölgyek lelkét ápolja, szórakozni akar, élvezni a ragyogó napsütést és a szép, mediterrán városokat.

Reed Barlow megtalálta a helyét magánnyomozóként: ismeri a törvényt és azt is tudja, hogyan kerülje el – épp csak egy hajszállal – a megszegését. Hideg fejjel, érzelemmentesen végzi el a munkákat, melyekkel megbízzák… egészen addig, míg nem találkozik Lorival. Elbűvölő mosolyával és pimaszságával sikerül rést ütnie a nő páncélján – és ahhoz, hogy teljesíteni tudja a megbízását, pont erre van szüksége.

Reedet nem zavarná, hogy a nyomozás során etikátlan módszerekhez nyúl, de hamarosan azon kapja magát, hogy, bár csak egy futó viszonyt tervezett, a dolgok kicsúsztak a kezéből: eljutott arra a pontra, ahol, ha színt vall, elveszíti a nőt. Ki tud-e keveredni a csapdából, melybe saját titkolózása vezette, vagy örökre elveszíti az esélyt a boldogságra?”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Fool Me Once

Fordította: Fazekas Eszter

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 368

ISBN: 978-615-5781-91-9

Elég sok dolgot belesűrített az írónő. Volt szórakozás, üzlet, manipuláció, kockázatok, rablás, intrika, fenyegetés, emberrablás, titkok, szenvedélyes kapcsolat… Szerencsére ez nem volt zavaró. Nem kiemelkedő mű, viszont szórakoztató. Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Vannak benne olyan szereplők, akiket könnyű megkedvelni. A karakterek időnként hibáznak, néha kifejezetten bosszantóak, és ettől lesznek valóságosak. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Volt olyan történetszál, ami lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyv.

Az Alliance házasságközvetítő cég rövid távúra tervezett „elrendezett házasságokra” specializálódott. Lori az ügyfeleiket képviselte, bár a munkája túlmutatott egy válóperes ügyvéd feladatain. Maga is túl volt egy váláson. Nehéz volt kapcsolatot kezdenie valakivel, hogy ne lássa a végét. Úgy gondolta, hogy többé nem megy férjhez.

Az Alliance Samantha Harrison cége. Amikor az egyik ügyfelének, Trinának a férje, Fjodor Petrov öngyilkos lett, Sam és Lori úgy döntött, hogy összehívnak egy támogató csapatot, és elviszik valahová az özvegyet. Mivel az elhunyt apja Trinát vádolta Fjodor haláláért, és meg akarta kaparintani az örökséget, ezért Sam úgy döntött, hogy szüksége lesz védelemre. Azt senki sem sejtette, hogy Trina anyósa a halála előtt mindenre gondolt, mindenről gondoskodott.

A négy nő nem azért hajókázott a Földközi-tengeren, hogy elszökjenek a problémáik elől, hanem azért, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni és összeszedjék magukat. Lorinak az volt a feladata, hogy az ügyfelei lelkét ápolja. Egy Reed nevű férfi időnként elvonta a figyelmét. A lányok megpróbálták rávenni Lorit arra, hogy lazítson és élvezze az utazást.

Reed magánnyomozó (nyugalmazott rendőr), és egy megbízás miatt van a hajón. Lori biztos volt benne, hogy a férfi forgat valamit a fejében. Azt nem is sejthette, hogy Reed az egyik volt férjjel kapcsolatban nyomoz. És nem ő volt az egyetlen, aki figyelte őket. Reed aggódott a csapatért. Vigyázott a nőkre. Lori és közte működött a kémia. Egyhetes futó kalandnak indult a kapcsolatuk. Aranyosak voltak együtt, még akkor is, amikor elég sor zűr alakult ki körülöttük. A kapcsolatuk a hajókirándulás után is folytatódott. Reed minél többet tudott meg Loriról és a gazdag barátairól, annál inkább a szívén viselte a sorsukat. Sokat gyötörte a lelkiismerete. Pláne azután, hogy egyre jobban elkezdett kötődni Lorihoz. Bár Reed a munkája miatt a szürke zónában mozgott, nyilvánvaló volt, hogy jó ember. Már nem azon gondolkodott, hogyan tudná megfogni Shannon volt férjét, hanem azon, hogy hogyan tudná megvédeni a nőket és megőrizni a titkaikat. Nagyobb veszélyben voltak, mint hitték. Hamar rájött, hogy Lori túl sok ember terhét cipeli. Amikor színt vallott, akkor Lori nagyon kiborult. Azt hitte, hogy minden megrendezett volt. Nem tudhatta, hogy csak kezdetben volt így. A férfi félt attól, hogy meggyűlöli őt, és próbált mindent elmondani és elmagyarázni. Az egész helyzet szappanoperába illő volt. Ha ez nem lett volna elég, adódott még más bonyodalom is.

Reed mindent megtett azért, hogy a nő megbocsásson neki, és adjon egy második esélyt. Jó ötlet volt beleszőni a történetbe Reed nővérét és Lori öccsét. Kár, hogy nem volt jobban kidolgozva ez a szál. Volt a regényben néhány jó leírás. Mégis, tekintve a sok helyszínt és szereplőt, szerintem bőven lehetett volna benne több is.

Aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Lori és Reed jövőjébe.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.

Tiffany Schmidt: Randi ​Darcyval (Könyvemben már láttalak 1.)

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A KÖNYVEKBEN ANNYIVAL JOBB PASIK VANNAK.

Legalábbis Merrilee Campbell szerint, akinek meggyőződése, hogy a való életben már nem létezik lovagiasság, és hogy mi sem lehetne romantikusabb annál, mint hogy talál végre egy olyan fiút, aki pont úgy imádja őt, mint a klasszikus szerelmi történetek hősei a hősnőiket. Barátnőjével, Elizával, és a húgával, Roryval új diákként érkeznek szeptemberben a Reginald R. Hero gimnáziumba, ahol minden fiú olyan, mintha egyenesen egy szerelmes regény lapjai közül lépett volna elő. Merri bármerre is néz, mindenhol egy kiköpött Rómeó jön vele szembe.

Így, amikor a titokzatos Monroe Stratford próbálja meghódítani, Merri azonnal úgy érzi, hogy ő Júlia.

Karizmatikus irodalomtanára segítségével egyre jobban elmerül a klasszikusok világában, aminek köszönhetően élete olyan fordulatot vesz, amelyre maga sem számított.

Hamar ráébred, hogy sorsa alakításának kulcsa egyedül az ő kezében van.

És hát „egyetemesen elismert igazság”, hogy az első benyomás bizony néha csalóka…”

Kiadta: Menő Könyvek, a Manó könyvek Kiadó Kft. imprint kiadója

Megjelent: 2020. augusztus 27.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Tiffany Schmidt: A ​Date with Darcy (Bookish Boyfriends 1.)

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 400

ISBN: 978-963-403-793-4

Tiffany Schmidt egy népszerű amerikai ifjúsági (YA) regényíró, aki leginkább a könnyed, romantikus és szórakoztató történeteiről ismert. A Lehigh Egyetemen szerzett angol nyelv és irodalom diplomát, valamint mesterfokozatot pedagógiából. Mielőtt főállású író lett, hét éven át tanított hatodik osztályosokat a Pennsylvania állambeli Doylestownban, és jelenleg is ott él a férjével – aki elmondása szerint egy szent –, valamint három huncut kisfiával, illetve a család csintalan kiskutyájával. Saját bevallása szerint javíthatatlanul romantikus, aki szentül hisz a boldog befejezésekben, a takaró alatti olvasásban, és abban, hogy a desszertet vacsora előtt is meg lehet enni. Egy interjúban elárulta, hogy tinédzserként imádta a szerelmi történeteket a könyvekben, de a való életben fogalma sem volt, hogyan beszélgessen a fiúkkal, akik tetszettek neki. Azért kezdett el írni, hogy olyan világokat teremtsen, ahol a könyvmoly lányok is megtalálják a szerelmet. Érdekességként megemlítette, hogy a történetek írásakor mindig a csókolózós jeleneteket írja meg legelőször, mert azokat szereti a legjobban.

Bár itthon még nem annyira ismert, külföldön már több sikeres sorozata és önálló kötete is megjelent:

Könyvemben már láttalak (Bookish Boyfriends): Ez az a 4 részes sorozat (A Date with Darcy, The Boy Next Story, Talk Nerdy to Me, Get a Clue), aminek az első kötetéről (Randi Darcyval) most hoztam az értékelést. A sorozat alapötlete, hogy minden rész egy-egy klasszikus irodalmi művet (pl. Büszkeség és balítélet, Rómeó és Júlia, Kisasszonyok) dolgoz fel modern, gimis környezetben.

Once Upon a Crime Family duológia: Egy sötétebb tónusú, kortárs thriller sorozat (Hold Me Like a Breath, Break Me Like a Promise), ami a szervkereskedelem feketepiacán játszódik.

Monster High: Once Bitten, Twice Dead: Ő írta a népszerű Monster High világában játszódó hivatalos YA (ifjúsági) regényt is.

Karácsonyi történetek: 2021-ben jelent meg az I'm Dreaming of a Wyatt Christmas című könyve. A balett és a bébiszitterkedés hoz össze két tinédzsert ebben a vidám, ünnepi romantikus regényben.

A szerzőről közölt adatok forrásai:

http://www.tiffanyschmidt.com/welcome-2/about-me/

https://readingmiddlegrade.com/tiffany-schmidt-bookish-boyfriends-interview/

https://missprint.wordpress.com/2019/02/14/author-interview-tiffany-schmidt-on-bookish-boyfriends-a-date-with-darcy/

A könyvről:

Véleményem szerint a magyar borító szebb, mint a külföldi. 

Ez a regény jelenleg nálam a „Minek nevezzelek?” csoportban kapott helyet. Ugyanis kettős érzésem van a könyvvel kapcsolatban.

Egyrészt:

A fülszöveg figyelemfelkeltő, a történet ötlete jó, láttam benne potenciált. A szereplők között akadtak, akiket szinte azonnal a szívembe zártam – Eliza, Toby, Hannah, Sera, Ms. Gregoire. Így elmondható, hogy létrejött egyfajta érzelmi kötődés a részemről, még ha Merrilee-vel, a főszereplő lánnyal kapcsolatban ellenérzéseim is voltak a történet első kétszáz oldalán. A lány nettó katasztrófa, bármivel próbálkozik, garantált, hogy valami félresikerül, mert teljesen álomvilágban él. Azzal nem is lenne baj, hogy élénk a fantáziája, de amikor a fantáziálgatásait megpróbálja átültetni a valóságba, nem kevés kínos szituációt okoz vele magának, és másoknak is. Szerencséje van, hogy a családja megértő, a baráti köre pedig támogató csapatot alkot.

Eliza, a legjobb barátnő, korához képest túlságosan megfontolt, túlszabályzott életet él, teljes ellentéte Merrilee-nek. Kissé furcsállottam is, hogy mennyire jóban vannak, aztán eszembe jutott, hogy lehet valami az „ellentétek vonzzák egymást” mondásban.

Toby a másik legjobb barát, aki szeretne kicsit más is lenni a lány számára. Abszolút pozitív szereplő, nagyon megkedveltem. Gondoskodó, vicces, kedves és őszinte.

Fielding tipikusan az a karakter, akivel kapcsolatban bebizonyosodik, hogy nem szabad első benyomásra ítélni, mert képes kellemes meglepetést okozni. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor igazán megnyílt, és megismerhettem a valós énjét.

Kedvenc szereplőm Ms. Gregoire, az irodalomtanár, aki igyekszik a helyes útra terelni a diákokat.

A történet mondanivalója átjön, a cselekményvezetés gördülékeny. A végkifejlet nem igazán tudott meglepni, de nem is volt erre szükség. Happy End-et akartam, azt pedig végül megkaptam.

Másrészt:

Sajnos nem tudok elvonatkoztatni a könyv hibáitól. Rettentően irritált a sok hiba, s ami azt illeti, meg is lepett, mert a Menő könyveknél még nem tapasztaltam, hogy ennyire ne figyelnének oda. Sok könyvet olvastam már a kiadótól és eddig mind kifogástalan volt. Szóval ez most abszolút lesokkolt. Mire gondolok? A névelők nem megfelelő használatára (ahol az ’a’ kellene, ott ’az’ szerepel), a helyesírási hibákra, betűkihagyásokra (pl.: ’ne hagy abba’ szerepel ne hagyd abba helyett), a mondatszerkezet felborulására, mivel egy szó kétszer szerepel a mondatban (pl.: meg sem szólaltunk meg többé…), vagy épp a megakasztó mondatösszetételre, amikor a fordító nem tudta (?), hogy mit is akart írni (pl.: a futópólómon ujján lévő...). Szívem szerint piros tollal javítanám, de akkor hogy nézne ki a könyv? Néha olyan volt, mintha egy gagyi fordítóprogrammal lett volna fordíttatva, aztán „jól van az úgy” felkiáltással ellenőrzés nélkül haladtak volna tovább. Megfordult a fejemben, hogy inkább leteszem a könyvet, de a hibák ellenére érdekelt a történet.

Bár a fentebb leírtak miatt vegyes érzéseim vannak, mégis azt kell írnom, hogy nem bántam meg, hogy belekezdtem ebbe a regénybe. Az utolsó száz oldalt olvasva végig vigyorogtam, majd úgy is tettem le a könyvet, hogy még mindig fülig ért a szám. Megkaptam a tökéletes befejezést. A Büszkeség és balítélet megmentette a történetet.

Ha el tudnék tekinteni a hibáktól, tízből kilenc pontot adnék a történetre. Viszont túl sok hiba volt benne ahhoz, hogy ezt csak úgy figyelmen kívül hagyjam. Szóval most szőrös szívű leszek, és tízből csak hét pontot adok.

Ana könyvajánlói - Isida Só: Macskát receptre

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Szívmelengető olvasmány mindazoknak, akik szeretik a macskákat, és azoknak, akik csak ezután fogják megszeretni őket.

Egy homályos kiotói sikátorban, egy régi épület negyedik emeletén várja pácienseit a Nakagjó Lélekgyógyászat, ahol mindenki ugyanabban a különleges kezelésben részesül, bármi is legyen a panasza. A titokzatos klinika orvosa azt vallja, „a legtöbb gondra gyógyír a macska”, ezért egy-egy cicát ír fel a munkahelyi nehézségekkel küzdő Sútának éppúgy, mint a családjától elhidegült Kogának, vagy az iskolai beilleszkedés miatt szorongó Aobának. Bár a gyógymód kezdetben mindenkit meglep, a macskák az összes beteg életébe elhozzák a kívánt változást.

Isida Só nagy sikerű könyvében jó érzékkel ragadja meg a nagyvárosi élet sokunk számára ismerős sivár, sokszor abszurd hétköznapjait. Ebben az álomszerű történetben a macskák melegséget, reményt, misztikumot csempésznek gazdáik otthonába, segítenek nekik megismerni önmagukat, és társul szegődnek melléjük a gyógyulásban.”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2025

Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Oldalszám: 277

ISBN: 978-963-604-407-7

Nagyon szép a borítója. A könyv kedves, szívmelengető történeteket tartalmaz. Bemutatja, hogy hogyan változtatja meg az emberek életét a macskatartás. A ránk bízott állatokkal való törődés eltereli a figyelmünket önmagunkról, a problémáinkról. Enyhíti a feszültséget és a magányt. A történetek egyszerűek és szívmelengetők. Letisztult stílus és gördülékeny történetmesélés jellemzi. Egy rejtély húzódik meg a háttérben, ami miatt a történetek kissé kísértetiesek és szomorúak. Vibrál bennük a feszültség. Ezt a humoros, kedves részek jól ellensúlyozzák. Néha úgy tűnt, mintha a történetekből hiányozna valami. Olvastam, hogy misztikus történetről van szó, mégis voltak dolgok, amik megleptek. Kissé abszurd. A kötet öt történetet tartalmaz, amikben a titokzatos Nakagjó Lélekgyógyászat rendelőjéről valakinek az ismerősének az ismerőse mesél a segítségre szorulóknak. Jók voltak a leírások. Az író szépen bemutatta a macskákat.

Ha frusztráltak vagyunk, öntudatlanul is keressük a belső feszültségünk csökkentésének a lehetőségeit. A kiotói Nakagjó kerületben van egy hely, amit nehéz megtalálni. Ám azok, akiknek valamilyen lelki bánatuk van, mindig megtalálják.

Az első történetben egy huszonöt éves fiatalember, Kagava Súta már sok rendelőt felkeresett. A korábban meglátogatott szakemberek munkájával nem volt elégedett, ezért úgy döntött, hogy tesz egy próbát ezzel a nem szokványos rendelővel. Súta egyik ámulatból a másikba esett. A munkahelyén túlterhelték, álmatlanság és étvágytalanság gyötörte, erre ebben a rendelőben egy macskát írtak fel neki receptre.

„Az állatok közelségével gyógyítják a lelket.”

A kiszipolyozó, megszégyenítő vállalattól, ahol dolgozott, távozni kényszerült. A brókercég vezetői visszaéltek a hatalmukkal. Nem csoda, hogy Súta kikészült. Ahogy elvesztette a munkáját, úgy talált másikat, a macska „segítségével”. A cicának, Ezüstnek köszönhetően Súta újra tudott nevetni. Ahogy macskatartó lett megváltozott az élete. Munkahelyet váltott, elköltözött, megnyílt. Végül minden jól alakult. Ezüst pedig otthonra talált nála. Új életet kezdtek együtt. Az építőipari cég vezetőiről, munkatársairól és munkájáról szívesen olvastam volna még.

A második történetben az ötvenes éveiben járó férfi, Koga nehezen szánta rá magát, hogy felkeresse a Nakagjó Lélekgyógyászatot. Megrekedt a ranglétrán, és nehezen jött ki az új kolléganőjével. A sok stressz miatt alvási nehézségei voltak. Kiközösítve érezte magát. A doktor úr természetesen egy macskát írt fel neki. Koga nehezen viselte a változást.

„Akik felnőve is képesek ugyanúgy rácsodálkozni valami aranyosra, azok között természetes módon megindul a beszélgetés.”

Eleinte Koga kételkedett abban, hogy a macska segíteni fog, de hamarosan észre vette, hogy valami változást elindított.

A harmadik történetben Minamida Megumi rideg volt. A lánya, Aoba a negyedik osztályt kezdte, amikor visszahúzódó lett. A kislány hallott a Nakagjó Lélekgyógyászatról, és el akart menni oda. Megumi mindenért rászólt a lányára, és valahogy nem ment neki a kommunikáció. Nem hallgatta meg értő figyelemmel a lányát. A visszaemlékezésből kiderült, hogy őt is azzal rázta le a mindig az anyja, hogy ne beszéljen butaságokat. Eleve negatívan állt mindenhez. Szóval az anyukának nagyobb szüksége volt lélekgyógyászra, mint a gyereknek. Ez a történet kicsit rövidebb volt, mint a többi, és hátborzongató.

A negyedik történet egy nőről szól. Takamine Tomoka egy maximalista dizájner. Három alkalmazotta is lelépett. Állandóan pörög, és nem lazít. Fáj a gyomra. Ahogy az Nyau doktor úr pácienseivel lenni szokott, ő is hallomásból szerzett tudomást a Nakagjó Lélekgyógyászatról. Természetesen ő is macskát kapott receptre. Tíz nappal később úgy gondolta, hogy rá nem hatott. A környezete viszont észrevette a változást. A macska megihlette. Teljesen elbűvölte és alkotásra inspirálta. Ebben a történetben még több volt a furcsaság, mint az előző háromban.

Az ötödik történet kicsit más volt. Ebben Abino, a gésa egy terhelt múltú cica gazdija lett, de nem úgy, ahogy a korábbi történetek szereplői. Később, egy este a macska megszökött, és Abino hiába kereste. Nagyon megviselte a dolog. Úgy gondolta, hogy ha a macska nincs meg, akkor nem lehet boldog. Az a rövid idő, ami megadatott nekik, boldogságban telt. Az elengedés, elválás fájdalmas volt. Különös történet. Engem egy kicsit összezavart.

„Nyilván számít, milyen hosszú volt az együtt töltött idő, de a szeretet mélysége nem ettől függ.”

Aranyos volt, és nem volt rossz élmény, de nem vált meghatározó olvasmánnyá.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: A klastrom árnyai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Egy baljós szálloda

Rebecca Lane társalkodónő egy családi ügyben kénytelen hazatérni a szülőfalujába. Egy közeli, középkori apátságból átalakított szállodában éjszakázik, amely kísértetjárta hely hírében áll. Rebecca vállalja, hogy addig a szállóban marad, amíg el nem juttatja az öccse kéziratát az ugyancsak ott tartózkodó híres írónak.

Nem várt találkozások

Rebecca a szállodába érve több furcsaságot tapasztal: éjszaka többször is lát egy csuklyás alakot az egykori apátság kerengőjénél. Az átalakítások és a pompás berendezés ellenére az ősi kövek között mintha a múlt árnyai ólálkodnának – beleértve Rebecca saját múltját is. A hotelban összefut ugyanis Sir Frederickkel, aki egykor összetörte a szívét.

Egy rejtélyes gyilkosság

Amikor a híres írót holtan találják, Sir Frederick nyomozni kezd, és hamarosan rájön, hogy többen nehezteltek az íróra, köztük Miss Lane és az öccse is. Miközben Frederick a válaszokat keresi, a Rebecca iránt feltámadó érzelmei és az igazság kiderítésének kettős szorításában vergődik. Miss Lane ugyanis nyilvánvalóan rejteget valamit…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2023

Fordította: Bánki Vera

Oldalszám: 384

ISBN: 9789634527077

Már a Híd a Temzén című regény olvasásakor feltűnt, ami ennél a regénynél is. Stílusát tekintve olyan, mintha Jane Austen és Agatha Christie történetmesélésének keveréke lenne. Szinte minden van benne: titkok, gyilkosság, nyomozás, illedelmes távolságtartás, gyengéd vonzalom, kedves évődés.

Szépen felépített történet, bár lassan indult és bontakozott ki. Julie Klassen remek karaktereket teremtett, érdekes helyszínnel, és cselekménnyel. A rejtély erős és cseles. A szerelmi szál bájos, és finoman kidolgozott. A szerelem időtlen, oltalmazó. Rebecca és Frederick kapcsolata elragadó. Élvezetes olvasmány.

Rebecca Lane több mint egyévi távollét után tért vissza Swanfordba. Aggódott a fivéréért. Lady Fitzhoward társalkodónőjeként utazgatott. Vágyott egy otthonra.

Sir Frederick Wilford mindig jóképű és kedves volt. Rebecca nagyon kedvelte, rajongott érte gyermekkorukban. A körülmények úgy hozták, hogy most ugyanott szálltak meg. Azt beszélték, hogy a szállodává alakított régi apátság szellemjárta hely. Frederick mindig vonzódott az értelmes, barna szemű lányhoz. Most, hogy újra találkoztak felfigyelt arra, hogy Rebecca nagyon szép nővé serdült. Arra gondolt, hogy a nő sokkal jobbat érdemel, mint egy nála tíz évvel idősebb, kiábrándult özvegyembert.

Az írónő nagyon szép költői képeket, leírásokat alkalmazott.

„Ön olyan számomra, mint a friss levegő, a napfény egy vihar után.”

Rebecca és Frederick vonzódtak egymáshoz. A férfi nagyon kedves és figyelmes volt a nővel. Rebecca egykor arról álmodozott, hogy Sir Frederick felesége lesz. Most is nagyon vonzódott hozzá, mégis úgy gondolta, hogy nem kockáztathatja meg, hogy a férfi újra összetörje a szívét.

Bevallom, azt nem értettem, hogy John miért küldte el a kéziratát egy olyan embernek, aki már egyszer ellopta az egyik történetét. Nem tűnt okos és logikus lépésnek. Sőt! Kifejezetten gyanús volt. Ambrose Oliver túlsúlyos, iszákos, önző, jellemtelen alak volt. Sok pénzzel tartozott veszélyes embereknek. Sokan megvetették. Nem is csodálkoztam azon, hogy valaki végzett vele. Természetesen nem voltak tanúk, nem voltak nyomok, a bizonyítékok is feltételezettek. Julie Klassen feladta a leckét. Mindenkinek a múltjából derültek ki sötét titkok. Az okos és jó megfigyelő Sir Frederick sokat gondolkodott, és igyekezett felgöngyölíteni az ügyet. Csak ő tudta igazán nyomon követni a szövevényes bűnesetet. Nagyon sok volt a gyanús személy. Több embernek volt rá oka, hogy bosszút álljon Mr. Oliver-en. Lebilincselőek a jellemrajzok, motivációk, a titkok.

A krimi szál érdekes és fordulatokban gazdag. Az írónő felvonultatott néhány különös szereplőt. Az nyilvánvaló volt, hogy a bő fekete ruhás, csuklyás alak hús-vér ember, és nem szellem. Több személynek volt rejtegetni valója, titka.

Frederick az apja halálakor megörökölte a bárói címet és a békebírói kötelezettséget. Tudta, hogy Rebecca titkol valamit, mégis védte a becsületét. Nehezére esett tartózkodóan és tárgyilagosan viselkednie vele. Rebecca csodálta Fredericket, és bűntudata volt azért, mert elhallgatott előle dolgokat. Nem is bírta sokáig a feszültséget, és mindent elmondott neki. A férfi továbbra is úgy érezte, hogy meg kell védenie őt. Tudta, hogy a nőnek nyomós okai vannak a titkolózásra.

A történetből nagyon szépen kiemelkedik a testvéri szeretet is. Rebecca még akkor is igyekezett megvédeni és támogatni az öccsét, Johnt amikor kétségessé vált a férfi ártatlansága. Frederick és az öccse, Thomas egyik percben összecsaptak, a másikban támogatták egymást.

Az írónő logikusan építette fel a nyomozást, és lassan bontotta ki a rejtély szálait. A gyilkos kilétére csak a regény végén derült fény. Nem akarom felmenteni az elkövetőt, de megértem.

"A gyilkosság néha talán jogosnak látszik, de attól még gyilkosság marad." (Agatha Christie)

Ez egy nagyon szomorú történet. Sajnáltam az elkövetőt, és néhány érintettet. Viszont az, hogy a szerelmesek végül egymásra találtak, és boldogok lettek mindenért kárpótolt.

Nem jöttem rá minden rejtélyre. Volt, ami számomra igazi meglepetés volt. Persze utólag könnyű átlátni az összefüggéseket. A lélektani ábrázolások szerintem nagyon jók. A befejezés kétségtelenül brilliáns és teljes meglepetés. Stílusosan megírt és szórakoztató regény.

Ana könyvajánlói - Jamamoto Jukihisza: Egy kis tokiói virágboltban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A 24 éves Kimina Kikuko kiégett. Hiába áldozza fel minden idejét és energiáját a munkája, a munkahelye, az érzéketlen és igazságtalan főnökei oltárán, nincsenek örömei, céljai, a jövő kietlenül, siváran tátong előtte. Ekkor a véletlen elsodorja a Kavarazaki Virágboltba, ebbe az aprócska, de mozgalmas üzletbe, amely a vasútállomás közelében várja a vásárlókat.

Kikuko megismerkedik Todzsima Ritával, a kedves és bohókás tulajdonossal és a munkatársaival, majd elfogadja a Rita által felkínált álláslehetőséget, és ezzel belép a virágok csendes csodavilágába.

Ebben a barátságos és inspiráló közegben Kikuko elkezdi figyelni és szavak nélkül is érteni azokat az érzéseket, amelyek a boltba látogató vagy virágot rendelő vásárlókat mozgatják. Minden csokorban ott lapul az a szépség, az az öröm, amely a legnehezebb pillanatokban is képes vigaszt nyújtani, begyógyítani a lélek sebeit. A méltóságot szimbolizáló kecses magnóliától a reményteljes napraforgón át a krizantém őszies, bölcs szépségéig minden fejezetben egy-egy újabb leheletfinom, a virágok titokzatos és illékony üzeneteivel átszőtt történetet tárul fel előttünk.

Kikuko lassan maga is a gyógyulás útjára lép, újra felfedezi a saját álmait és azokat az apró örömöket, amelyek széppé, tartalmassá tehetik az életet.

Az Egy kis tokiói virágbolt egy lefegyverzően bájos, szívhez szóló regény, amely a lélek tisztaságát, a vigaszt, a szelídséget, a virágok és a bennük örömöt lelő emberek csendes erejét ünnepli.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2025

Fordította: Slánicz Barlázs

Virágszakértő: Szűts Krisztina

Oldalszám: 348

ISBN: 978-615-106-167-1

Jamamoto Jukihisza (1966) Tokióban született. 2003-ban elnyerte az első kötetes szerzőknek odaítélt Sószecu Szubaru-díjat. Ez az első magyarul is megjelent műve.

Csak mostanában kezdtem el japán szerzők könyveit olvasni. Ennek a könyvnek a borítója és a fülszövege felkeltette az érdeklődésem. Szeretem a festői szépségű tájak részletes leírását, és a gyönyörű virágok bemutatását. Az sem titok, hogy szívesen olvasok olyan történeteket, amik tele vannak érzelmekkel, és amikben a főszereplő fejlődik, sikeresen túljut egy nehéz élethelyzeten, és rátalál a boldogságra, megtalálja a helyét.

Az Egy kis tokiói virágboltban egy szívmelengető, bájos regény. A stílusa könnyed és gördülékeny. Egy kicsit lassú folyású, mégis szinte magába szippant, olvastatja magát. Tele van sajátosan japán vonásokkal, amik a szereplők viselkedésében, a gondolkodásmódjukban, az ételekben, italokban nyilvánul meg. Az olvasó betekinthet a szereplők különböző élethelyzeteibe, egyéni problémáiba.

A történet középpontjában egy huszonnégy éves nő, Kimina Kikuko áll, aki nem bírja már lehangoló, kegyetlen, kizsákmányoló munkáját, így felmond a munkahelyén. Részmunkaidősként helyezkedik el egy virágboltban. Úgy tűnt, hogy Rita, a virágbolt tulajdonosa hamar felfigyelt rá, segítette, és hasznosnak találta, hogy Kiku tervezőgrafikát tanult.

Kikuko nevében a kiku krizantémot jelent.

A szerző finoman írt arról is, hogy fizikálisan milyen megterhelő a virágárusok munkája. A virágok részletes bemutatásán kívül versekkel, irodalmi utalásokkal is színesítette a történetet. Szépek és részletesek a leírások. Szerintem nagyon kedves gesztus, hogy szinte minden alkalomra virágot adnak egymásnak. A virágok segítségével szavak nélkül is el tudják mondani, hogy mit éreznek. Érdekes volt arról olvasni, hogy minden virág más és mást jelent virágnyelven.

A szereplőket könnyű megkedvelni.

Rita korábban jogi asszisztens volt egy ügyvédi irodában, majd átvette az édesanyja virágkereskedését. A kolléganőjük, Micujo korábban gimnáziumi irodalomtanár volt, és most részmunkaidőben dolgozik a virágboltban. Haga, a harmincesztendős férfi főállásban kutatóasszisztens az agráregyetemen, részmunkaidőben pedig a virágboltban dolgozik.

Kiku a virágboltban is hasznát vette a tervezőgrafikus képesítésének. Egyre több tervezői munkája volt. Rita és a virágboltban végzett munka Kiku eszébe juttatta a mindennapok apró örömeit. Újra érezte, hogy igazán él.

Kifejezetten tetszettek a novellaszerű fejezetek. A harmadik fejezet, a Krizantém szerintem nagyon különös és megindító volt. Kiku és Ifukube véletlen találkozása; a virág; meg a történet, amit a nő olvasott… és a kedves gondolat a barátságról. Egy kicsit sorsszerűnek tűnt. Újra és újra találkoztak. A lépcsőházban, ugyanott, ahol korábban. A nőt teljesen elbűvölte a férfi arca, amikor lelkesen mesélt a munkájáról, a kutatásról, az új virágfajták létrehozásáról. Szerintem nagyon aranyos volt, ahogy Kiku virágot választott Ifukube könyvjelzőjéhez. Az is nagyon tetszett, ahogy a férfi anyák napján felajánlotta a segítségét, és együtt szállították ki a virágokat. Meglepő volt, amikor a történet végén kiderült, hogy Kiku és Ifukube találkozásai nem is voltak véletlen egybeesések.

Bár alapvetően nem akciódús a cselekmény, mégis tartogatott egy kis izgalmat például a Fekete hunyor című fejezetben.

A könyvben hangsúlyos volt a kiégés és az újrakezdés témája, az emberi kapcsolatok ereje. Tetszett a finom szimbolika, a remény, a betekintés a japán kultúra szépségeibe. Jó lett volna, ha a szerelmi szálat kicsit részletesebben kidolgozta volna az író.

Erről a regényről is elmondható, hogy jellegzetesen japán. A cél maga az út. Sok dolog nincs leírva, de érzékelhető, csak a szavak mögé kell látni. Olyan történet, amiben a boldogság a röpke pillanatokban és a hétköznapi gesztusokban rejlik… Nagyon szívesen olvastam volna még tovább.