Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!
Fülszöveg:
„Jane Austen regényeiben a vidéki angol úri családok hétköznapjai, szűkre szabott társasági élete és érzelmi bonyodalmai elevenednek meg. A csupán néhány gesztussal teljes jellemmé felépített hősei felett az írónő mindvégig bölcs humorral és szelíd iróniával ítél és ítéltet. A legérettebbnek és legjobbnak tartott Austen-regény, a Meggyőző érvek hősnője, a már nem fiatal, vénlánysorsába beletörődött Anne Elliot nyolc év után véletlenül újra találkozik egykori vőlegényével, az immár meggazdagodott tengerésztiszttel…”
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2024.
Eredeti mű: Jane Austen: Persuasion
Fordította: Tomori Gábor
Oldalszám: 301, keménytáblás
ISBN: 978-963-584-187-5
Tudva, hogy mennyi olvasó szereti Jane Austen könyveit, be kell vallanom, hogy nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Bár azt el kell ismernem, hogy a regényeiben szórakoztató az ironikus hangvétel, és tetszik, hogy a női főszereplők okos, erkölcsileg erős nők. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a Meggyőző érvek a legérettebb és legszórakoztatóbb regénye.
Több életrajzi esemény hatással volt a Meggyőző érvek-re.
Cassandra volt Jane egyetlen lánytestvére és legfőbb bizalmasa. Jane-nek több mint száz Cassandrához írt levele maradt fönn, bepillantást engedve az írónő életének bensőségesebb részleteibe. Cassandra vőlegénye, Thomas Fowle sárgalázban halt meg a Karib-térségben 1797 folyamán, ahol katonai lelkészként szolgált. Cassandra élményei talán a Meggyőző érvek Mrs. Musgrove és Mrs. Croftjának „hosszú és bizonytalan jegyességek”-től való undorában jelennek meg. Fowle és Cassandra a család pénzhiánya miatt 1794-ig jegyben maradtak, és később sem házasodtak össze. Akárcsak Jane, ő is gyakran látogatta testvéreit és családjaikat, rokonait és barátait.
1800 vége felé hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, és a rá következő évben a család is odaköltözött. Bath-ban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott. Míg a család a partvidéken időzött (valószínűleg Lyme-tól nyugatra, Devonshire déli részén), Jane találkozott egy fiatalemberrel. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.”
Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be. Nem lehet bizonyosan tudni, hogy Jane-t mennyire érintette mélyen ez a csalódás, de jó néhányan eltűnődtek azon, hogy Austen 1817-es, Meggyőző érvek című regényében vajon ez az élmény tükröződik-e. Jane Austen 1802-1803 folyamán 27 éves volt, mint a Meggyőző érvek főhősnője, Anne Elliot is, és a műben a kérdéses jelenet Lyme-ban játszódik le.
A Meggyőző érvek megírásához 1815 augusztusában látott hozzá, és pontosan egy évre rá fejezte be.
A regény a 19. századi angol arisztokrácia világába kalauzol el minket. Hitelesen ábrázolja a korabeli társadalmi viszonyokat. Itt nagyon is számít ki vagy, és mennyire vagy művelt. Maga a cselekmény pár mondatban összefoglalható.
A karakterek viselkedése a kor embereinek, a korabeli arisztokráciának ékes kritikája volt. Sok ellenszenves karakter tűnik fel, mégis megmarad a történet bájossága.
A társadalmi kapcsolatokról, és a jellemábrázolásról nyilván sokat tudott az írónő. Ugyanakkor arról, hogy egy hadihajón töltött évek és a háború milyen hatással van az egyén személyiségfejlődésére valószínűleg nem sokat tudott.
A megözvegyült Sir Walter Elliot, a somersetshire-i Kellynch-kastély hiú, ostoba, büszke ura. A cím és a rang megszállottja. A legidősebb lánya, Elizabeth a kedvence. A két másik lányának alárendelt szerep jutott. A legfiatalabb, Mary férjhez ment. Elizabeth egyedül maradt. A finom lelkű, kedves természetű, művelt Anne-t az apja és a nővére semmibe vette. „Lady Russelnek viszont ő volt a legkedvesebb, nagyra becsült keresztlánya, kedvence és barátnője.” Laddy Russel jóindulatú, könyörületes, derék asszony. A barátsága értékes volt Anne számára, még ha nem is mindig látta kristálytisztán a helyzetet. Mentségére szolgáljon, hogy mindig Anne érdekeit tartotta szem előtt.
Frederick Wentworth kapitány jóképű, értelmes, szellemes fiatalember. Annie pedig csinos, kedves, csendes, jó ízlésű, kötelességtudó, illedelmes és igencsak művelt lány. Előbb utána járt mindennek és csak azután döntött. Apránként megismerkedtek, és „mélységesen egymásba szerettek”. A boldogságuknak hamar vége szakadt, mert Anne családja helytelenítette a kapcsolatot. Wentworth kapitány nem rendelkezett vagyonnal, és nem volt előkelő származású. Még Lady Russell is arról győzködte Anne-t, hogy ez a jegyesség meggondolatlan és helytelen dolog. Az eljegyzés felbontása sok szenvedést okozott, megfosztotta Anne-t a vidámságától, lefogyott. Évekkel később, huszonhét esztendősen másként gondolkodott, nem hagyta magát befolyásolni. Az élete tele van emlékekkel, küzdelemmel, belső vívódással, lehetetlen családtagokkal és helyzetekkel, titkokkal. Minden bizonytalansága ellenére, nagy lelki erővel és kitartással bír.
Sir Walter Elliot szörnyen eladósodott. Távoztak a Kellynch-kastélyból. Az új otthonuk Bath lett, mert úgy gondolták, hogy így (és a kastély bérbeadásával) sem tekintélyükből, sem kedvteléseikből nem kell engedniük.
Eljegyzésük felbontása után Wentworth egyre feljebb lépett a ranglétrán, és meggazdagodott. Majdnem nyolc év elteltével sem veszített a vonzerejéből. Nem bocsátott meg Anne Elliotnak. A nő megbántotta őt, amikor elhagyta. A férfit általános tisztelet és figyelem övezte. Az ifjú hölgyek versengtek a kegyeiért.
Bár sok időt töltöttek egy társaságban, annál többre nem került sor Anne és Wantworth kapitány között, hogy kölcsönösen eleget tettek a hétköznapi udvariasság szabályainak.
Szerintem Louisa balesete el lett túlozva. Ráadásul erősen kétlem, hogy harcban edzett férfiak ilyen könnyen elsápadnak és kétségbe esnek hasonló körülmények között. Felötlött bennem, hogy kissé fura, mondhatni gyanús, hogy a hadihajókon szolgáló, háborúban részt vevő tiszteket melegszívű úriemberként emlegette az írónő. Persze lehettek köztük ilyenek is, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy már akkor is sokan szenvedhettek poszttraumás stresszben (PTSD), megkeseredhettek, és a kitüntetéseket sem feltétlenül a „grál lovagok” kapják.
Mindkét oldalról felbukkannak „csábítások”. Wentworth kapitány gyakran van csinos hölgyek társaságában. Anne is felkeltette több férfi érdeklődését. Nem kell nélkülöznünk az írónő egyik kedvenc írói „eszközét”, ugyanis megjelenik egy megnyerőnek tűnő, azonban megbízhatatlan úriember is.
Benwick kapitány kereste a társaságát, szívesen társalgott vele. Mr. Elliot (Anne unokafivére) is megcsodálta a csinos Anne-t. Az utóbbi férfi szerencsére nem csak bennem ébresztett gyanakvást, hanem Anne-ben is. Benwick kapitány állítólagos rajongásának az lett a vége, hogy beleszeretett Louisa Musgrove-ba, és megkérte a kezét. Bár ez esetben a körülmények is ebbe az irányba terelték az eseményeket. Anne és Frederick is őszintén remélte, hogy boldogok lesznek egymással.
Anne és egy régi iskolatársa ugyanakkor tartózkodott Bathban. A nála három évvel idősebb Miss Hamilton (most Mrs. Smith) sokat segített, és jelentősen enyhítette Anne gyötrelmeit, amikor tizennégy évesen szeretett édesanyját gyászolta. Anne soha sem feledkezett meg a jóságáról. Tizenkét év telt el azóta, hogy elszakadtak egymástól. Anne a hamvas, szótlan, érzékeny kislányból huszonhét éves, elegáns, változatlanul szép nő lett, aki tiszteletteljes és barátságos. A szép és magabiztos Miss Hamiltont pedig a tizenkét év szegény, beteges, gyámoltalan özvegyasszonnyá tette. Anne ugyanazt a kellemes modort, társalgókedvet és vidámságot tapasztalta, ami korábban is jellemezte a barátnőjét. Időnként meglátogatta Mrs. Smith-t. Az egyik beszélgetésük során teljesen világossá vált, hogy Anne okkal gyanakodott. Mr. Elliot nagyon ügyelt a látszatra, és nem kockáztatta a jó hírét. A saját érdekéért bármit elkövetne. Teljesen híján van az igazságérzetnek és az együttérzésnek. Álnok, alakoskodó, anyagias ember. Anne örült, hogy mindent megtudott róla.
Amikor Anne és Wentworth kapitány egy érzelmes levél, és egy hosszas beszélgetés során újra egymásra találtak, megvallották érzéseiket, akkor már érettebbek voltak a cselekvésre.
A végkifejlet persze nem volt meglepetés. Anne és Wentworth boldogságra lelt a történet végén.
„Anne maga volt a szerető gondoskodás, és érzelmei Wentworth kapitány részéről maradéktalanul viszonzásra találtak.”
