Peter Swanson: Védtelenül

„Kate ​Priddy mindig is szorongó típus volt, ám miután a barátja kis híján végez vele, egyetlen szó határozza meg az életét: a rettegés. Amikor az édesanyja előáll az ötlettel, hogy a lány fél évre költözzön a másod-unokatestvére, Corbin bostoni lakásába, a férfi pedig az ő londoni otthonába, Kate vonakodva ugyan, de igent mond. Abban bízik, hogy az új környezetben végre maga mögött hagyhatja a múltat, és megszabadulhat a démonaitól… 

Ám alig ér Bostonba, máris sokkoló felfedezést tesz: a luxuslakások egyikében, a közvetlen szomszédságában megölnek egy Audrey nevű lányt. Túl sok a véletlen egybeesés, és mind az unokatestvérére tereli a gyanút. Ráadásul a lány furcsa dolgokra lesz figyelmes a lakásban…
A lidérceivel küzdő, érzelmileg labilis Kate már saját magában sem mer bízni.
És úgy tűnik, az őt megbéklyózó félelmek nem is teljesen alaptalanok – hamarabb és közelebb öltenek testet, mint gondolná…

Peter Swanson legújabb, hátborzongató, tűpontos thrillerében az emberi psziché legsötétebb bugyraiba enged bepillantást, egy olyan dermesztő világba, ahová minden bizonnyal egyikünk sem akarna önszántából ellátogatni.”

Kiadta: General Press könyvkiadó

Megjelent: 2017

Fordította: Kiss Ádám

Fordítás alapjául szolgáló mű: Peter Swanson: Her Every Fear

Oldalszám: 288

ISBN: 978-963-452-083-2

Borító: Kenyó Ildikó tervezte, Clem Onojeghuo fotójának a felhasználásával készült.

A szerzőről:

Peter Swanson a Massachusettsi Egyetemen tanult irodalmat és kreatív írást. A könyveit több mint harminc nyelvre lefordították, valamint számos elbeszélése és verse jelent meg különböző folyóiratok hasábjain. A massachusettsi Somerville-ben él a feleségével és a macskájával, jelenleg a következő kötetén dolgozik.

Az első regénye bekerült a Los Angeles Times Book Award jelöltjei közé. A második, Egy gyilkosság ára című regényét, amely megkapta a New England Society Book Awardot, jelölték a Brit Krimiírók Szövetségének Ian Fleming Steel Dagger díjára.

A szerző oldala: http://www.peter-swanson.com/

A könyv olvastatja magát. Már az elején érezhető egy bizonyos belső feszültség, ami kitörni készül.

A főszereplő nő, Kate pánikbeteg, ami a vele történtek ismeretében nem is csoda. Új életre, változásra vágyik, egy kis távolságra, hogy összeszedhesse magát. A szülei és terapeutája tanácsára átköltözik hat hónapra egy másik kontinensre, hogy kiterjessze a határait. Végül egyik rémálomból a másikba csöppen.

Szerintem nagyon érdekesen építette fel a szerző a történetet, az elején számomra szinte mindenki gyanús volt, amíg meg nem ismertem Corbin szemszögét. Onnantól olyan események láncolatával találtam magam szembe, ami kissé megbolygatta a lelkivilágomat.

A tizenötödik fejezettől tudni lehetett, hogy ki a gyilkos, ettől függetlenül a későbbiekben sem találtam unalmasnak.

A fülszövegben hátborzongató thrillernek nevezték a regényt, számomra viszont a borzongás kimaradt. Talán azért, mert ennél azért erősebb, durvább és részletesebb könyvekhez vagyok szokva.

A védtelenül című könyv egy kíméletesebb krimi, olyanoknak ajánlom, akik még csak ismerkednek a kategóriával és nem nagyon szeretnek mélyrehatóan belemerülni egy zakkant gyilkos lelkivilágába, gondolatmenetébe. Ugyanis hiába volt váltott nézőpont, meg visszatekintés, maradtak azért bőven homályos foltok az elkövető lélektanát, indítékait illetően. Ugyanakkor, ha ezektől a kis hiányosságoktól eltekintünk, egy érdekes, néhol izgalmas könyvet kapunk.

Pontozás: 10/8

Jilliane Hoffman: Az utolsó tanú

"Miami újra retteg!
Pedig három éve, a város történetének legnagyobb szabású embervadászata után végre sikerült kézre keríteni a szadista vérengzőt, egy szörnyeteget, aki most a halálsoron várja sorsának beteljesülését.
Ám a pánik visszatért Miamiba, mert új, rémisztő gyilkos settenkedik a város utcáin.
Ez a gonosztevő azonban a rendőrséget tette a céltáblájává.

Zsarukat gyilkolnak meg brutális kegyetlenséggel, miközben szolgálatukat teljesítik, és úgy tűnik, hogy a gyilkos, akit csak „Fekete Kabátosként” emlegetnek, még csak most kezdett munkába! Falconetti különleges ügynököt speciális osztag felállításával bízzák meg, mert a rendőröket súlyosan megrázzák a kegyetlen gyilkosságok, és igazságtételt követlenek.
A helyszíneken talált nyomok alapján a drognak is köze van az esetekhez, és amikor az egyik nagy bandavezér eltűnik, felmerül a szörnyű gyanú: Ebben az ügyben a rendőrségi korrupció is szerepet játszik.

C. J. Townsend államügyész is részt vesz a „rendőrgyilkos” megfékezésében, s egyre-másra kapja a névtelen telefonokat az éjszaka közepén. C. J. azonban arra is rádöbben, hogy mi lehet a valódi ok, csakhogy erről nem beszélhet. Mert az a titok, amiről ő tud, soha nem fedhető fel, nehogy egy őrült szabadlábra kerüljön.
És a rettegése fokozódik, amikor ráébred arra, hogy ezúttal ő is az üldözöttek között lehet…"

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az előző kötethet képest abszolút csalódás. C. J. elég sokszor idiótán viselkedik, s ezzel bántja Dominick-et, aki szereti. Nagy a szerelem kettőjük között, de nincs bizalom? Ugyan már... Ezt az írónő se gondolhatta komolyan. A csaj elég sokszor elhallgatott dolgokat a férfi elől, pedig tudta, hogy ezzel bántja őt. Még akkor is, amikor a férfi őt akarta védeni, inkább elmenekült, félredobva mindent és mindenkit, nem mondta el Domnak, hogy mégis mit gondol, érez. Közben adott egy sorozatgyilkos, aki a Cupido gyilkos nagy barátja, és bosszút áll a hazug rendőrökön, majd C. J.-t is célba veszi. Nem mondom, hogy nagyon kiszámítható volt, mert a vége felé jöttem csak rá, hogy ki áll az egész hátterében, de akkor se volt egy hű de nagy durranás. Dominick volt az egyetlen, akivel együttéreztem végig a történet során. 

Pontozás: 10/6

Jilliane Hoffman: Megtorlás

"Amikor az egyik legkiválóbb ügyésznő szembekerül a legkegyetlenebb gyilkossal, akivel valaha dolga volt, választania kell az igazság és a megtorlás között. C. J. Townsend kitűnő és sikeres ügyész, nő létére arról híres Miamiban, hogy a legszörnyűbb ügyekben is megőrzi a hidegvérét. A legutolsó gyanúsítottja azonban még a korábbiaknál is alávalóbb gonosztevő, egy könyörtelen sorozatgyilkos, aki élvezi a kegyetlenkedést, és „művészi tökélyre” akarja fejleszteni a gyilkosságot. Az ügy a média figyelmének kereszttüzében áll, mert Cupido, miután borzalmasan megkínozza áldozatit, még életükben kivágja a szívüket. Az ügyésznő azonban a bíróságon rádöbben, hogy a tettes a saját múltjához is kötődik, egy tragikus esethez, amely az egész életére rányomta a bélyegét. A gyanúsított ugyanis évekkel korábban őt is megerőszakolta. Össze kell szedni minden erejét, hogy helyt tudjon állni és végig tudja vinni az ügyet, hogy ezt a szörnyeteget végképp félreállítsa. Vajon képes lesz-e erre, vagy gondosan felépített világa apró darabokra hullik a kínzó felismerés súlya alatt? Hagyja, hogy elvakítsa a bosszúvágy, vagy pedig kitart a törvényszabta úton? És ha még mindez nem volna elég, C. J. nem tud szabadulni egy másik kérdés elől sem: vajon az igazi sorozatgyilkos ül a vádlottak padján, vagy Cupido újra lecsapni készül?"

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Chloe a női főszereplő az elején nagyon idegesítő volt. Két éve volt együtt a párjával, és amikor a férfi az évfordulójukon nem gyűrűt, hanem gyémántos aranyláncot adott neki, csalódott volt, és megsértődött. A sértődés egyrészt jogos volt, mert a férfi 2 órát késett a randijukról, amit ő erőltetett, a lány viszont az államvizsgája miatt halasztotta volna még.  Aztán a férfi hazafuvarozta, majd a lány egyedül maradt. 24 éves, szőke hajú, nagy mellű, hosszú combú nő volt, akit elég régen megfigyelt egy idegen. Először csak telefonhívásokat kapott, majd ezen az estén több is történt. Erőszak áldozata lett. Nemi és testi erőszaké, hiszen a megerőszakoláson kívül elég súlyosan össze is vagdosta őt a bohóc álarcos támadó. A párja, amikor bement hozzá a kórházba, őt hibáztatta a történtekért, hiszen ő maradni akart, de a lány elküldte. Hysterectomiát végeztek rajta mikor bekerült, mert a méhe is súlyos sérülést szenvedett. Amikor ezt megtudta, teljesen kiborult, hiszen ez azt jelentette, hogy nem lehet gyereke. A barátjával Michael-el nem sokkal a kórházból való távozása után szakítottak. Ez mondjuk nem volt baj, mert elég ellenszenves volt a viselkedése.  

Az első hetven oldal nekem eléggé nyögvenyelős volt, és nem igazán tetszett. Elég sokat gondolkoztam rajta, hogy abbahagyom a történetet ott ahol van. Végül kitartottam, mert a fülszövege nagyon tetszett, és akartam, hogy jó történet legyen. Igazam lett. A nyolcvankettedik oldal táján beindultak a cselekmények, nyomoztam én is Dominick különleges ügynökkel és C. J.-vel, ráadásul erőteljesen szorítottam nekik, hogy sikerüljön rábizonyítani az erőszakoló szemétládára a gyilkosságokat. Persze voltak gyanúk, hogy ki dobhatta fel, és a végén volt egy kisebb meglepetés is, ami feltette az i-re a pontot. 

A szereplők:

Chloe avagy C. J. Thownsend: áldozatból lett ügyésznő. Első benyomás nem volt túl pozitív, viszont ügyészként megkedveltem. Harcolt azért, amiben hitt, s bár nem mindig volt mindenben tisztességes, ettől eltekintve jó célt szolgált. Tudom, a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve, de itt most igaza volt. Az is tetszett, hogy ügyészként már nem játszotta meg magát, és nem omlott elsőre az ügyben nyomozó ügynök karjaiba, mint amit már a legtöbb könyvben megszokhattunk.

Dominick Falconetti: A Floridai Rendvédelmi Ügyosztály különleges ügynöke. Tizenhét éve dolgozott gyilkossági ügyekben, és ő foglalkozott a sorozatgyilkossal is, aki brutális kegyetlenséggel kínozta meg és ölte meg áldozatait. Dominick tipikusan olyan férfi, akinél megkondulna a vészcsengő a fejünkben, ha találkoznánk. Jóképű, életerős, fekete hajú, kecskeszakállas férfi, aki nem rejti  véka alá a véleményét. Utálja az F.B.I. embereit, mert mindig ők aratják le a babérokat az ügyeknél, pedig Dominick csapata végzi a munka piszkos részét. Tisztelet övezi, és nagyra becsüli őt mindenki.

Michael Decker: Chloe pasija, szerencsére csak az első pár oldalon. Ellenszenves figura, aki cseppnyi tapintatot vagy együttérzést sem képes mutatni. 

Manny avagy Medve: Dominick társa. Igazi nőfaló, és állandóan humorizálni próbál. Alapjában véve pozitív figura. 

A főszereplők kalandjai folytatódnak Az utolsó tanú című kötetben. Úgy döntöttem, ez is kapni fog tőlem egy esélyt.

Pontozás: 10/7

Karen Rose - Számolj tízig

"Egy, két, otthon légy…
Kilenc, tíz, sírba visz.

Egy gyújtogató

Két kisfiú, akiket magukra hagytak az állami gondozói rendszerben, valóságos poklot él át nap nap után. Amikor az egyikük meghal, a másik bosszút esküszik azok ellen, akik felelősek mindezért.

Egy tűzvizsgáló

Reed Solliday, a Chicagói Tűzoltóság elismert tagja, elborzadva lát neki új feladatának. A boncolás szerint a robbanásban szinte teljesen megsemmisülő házban holtan talált fiatal lányt megerőszakolták és meggyilkolták, mielőtt a tűz végigsöpört volna az épületen. Solliday kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ha meg akarják találni a gyilkost…

Egy gyilkossági nyomozó

Mia Mitchell elhatározta, hogy a munkába temetkezik, miután a társát meglőtték, de rögtön az első napon megbízzák nyomozói pályafutása legnehezebb feladatával: el kell kapnia egy pszichopatát, aki gyújtogatással kezdte, de végül nemi erőszakig és gyilkosságig jutott.

Mi történik, ha az útjaik keresztezik egymást?

Karen Rose, számos nagy sikerű romantikus thriller, a Halj meg értem, a Sikíts értem és a Gyilkolj értem írója legújabb megint csak hátborzongatóan izgalmas regényében egy különös szakma világába és egy különösen veszélyes bűnöző lelkivilágába vezeti be az olvasót."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Így kezdtem el levezetni magamnak olvasás közben a tapasztalataimat: 

313. oldalon olvasottak alapján sejtésem szerint Devin White a gyilkos. Túl kedves Brookhoz.
361. oldalon már Justin-t a pszichológust gyanúsítom, de lehet, hogy csak az ellenszenv miatt.
A 393. oldalon olvasottak után kezdtem gyanítani, hogy Justin Thompson volt, akinek előző este elvágták a torkát... tehát ő nem lehet a gyilkos. Marad az első felvetésem, azaz Devin.
405. oldalon megbizonyosodtam az utóbbi sejtésemről, miszerint Thompson halott, tehát maradt Devin...
És ez a 413. oldalon megerősítést is nyert. :-/ A kérdés már csak az, ki ő valójában?

Végül erre is választ kaptam. 

Egy újabb kedvenccel gyarapodott a gyűjteményem. Miért van fél pont levonás?
Az elírások miatt. Volt egy pár nyomtatási hiba, ami bökte a csőrömet.  A könyv felénél már tudtam, hogy ki a gyilkos, de ez sem zavart meg, mivel rettentő sok fordulat volt még utána is.   A történettel és a szereplőkkel semmi bajom nem volt. Volt egy rész, ahol különösen megkönnyeztem a jelenetet. Ahol Jeremy megkérdezi Mia Michellt, hogy vele maradhatna-e. Itt könnybelábadt a szemem. Annyira éreztem, hogy a kisfiúnak Miánál kell maradnia. Örülök, hogy végül így lett.
Kedvenc szereplőm Jeremy volt. Félénk kisfiú, aki tudta, hogy ki követi el a gyilkosságokat, tudta, hogy valami rossz történik, de félt. 7 éves a szentem, persze hogy félt, miután az anyját már bántalmazta az a vadállat. Utána mégis összeszedte a bátorságát, és segített előrelépni az ügyben Miának. 

Mia és Reed nagyon jól összepasszoltak szerintem, és tetszett, ahogy Mia kezelte Beth ügyét. Jó párszor összefacsarodott a szívem bizonyos jeleneteken, de talán épp ezért lett egy újabb kedvenc a könyveim között. 

Pontozás: 10/9,5

Karen Rose - Érints meg!

"Chicagóban, egy fagyos márciusi éjjelen egy fiatal nő leveti magát huszonkét emelet magasból. Aidan Reagan nyomozó a tragédia helyszínén találkozik először Tess Ciccotellivel, az áldozat pszichiáterével, aki egy rejtélyes hívásra sietett a betegéhez. Aidan keserű előítéletektől hajtva azt igyekszik bebizonyítani, hogy Tess üldözte halálba a nőt. Eközben újabb furcsa öngyilkosságok történnek, és a nyomok mind Tesshez vezetnek. Levelek. Ujjlenyomatok. Telefonüzenetek. Morbid fényképek. Ám különös módon, ahogy 

gyűlnek a bizonyítékok, Aidan lassan arra a meggyőződésre jut, hogy Tess mégis ártatlan. A pszichiáter pedig egyre jobban retteg arctalan, névtelen – és halálos – ellenségétől. És ahogy szorul a hurok Tess nyaka körül, úgy válik egyre világosabbá, hogy a megoldást a múltban kell keresniük, és sokkal több minden köti őket össze, mint gondolták volna. 

Karen Rose világhírű sorozata a romantikus thriller műfajának legjobbja, az írónő majd minden könyve bestseller, olvasói világszerte lelkesen várják az újabb torokszorítóan izgalmas regényeket."

Izgalmas, érdekes, cselekménydús. Szerethető karakterek, és néha egy-egy humoros jelenet, ami megtöri a brutális hatást. A könyv angol címe You Can't Hide , ami nagyjából azt jelenti, hogy Nem bújhatsz el, így nem igazán értem, hogy lett ez a magyar cím. Na mindegy. Mellesleg a Nem bújhatsz el találóbb is lett volna a történetet tekintve. 

Mivel nem igazán voltam tisztában Karen Rose (külföldi) könyvmegjelenésének listájával, így ezt hagytam utoljára a kölcsönkönyveknél. Aztán kiderült, hogy ez a történet előbb játszódik, mint a Halj meg értem című könyv, amiben szintén szerepel Tess, csak mint mellékszereplő. Ezt onnan tudom, hogy a Vartanian trilógiát olvastam először, aztán ezt, és abban Vito épp becsajozott (meg is házasodott), ebben meg még szingli volt. 

Mindenesetre nem sok vizet zavart, hogy nem megjelenési sorrendben olvastam, mert a két történet csak annyiban kötődik egymáshoz (illetve a trilógia és ez a történet), hogy vannak közös szereplőik. 

Most, hogy már 4 könyvet elolvastam Karen Rose-tól, állíthatom, hogy tényleg belépett a kedvenc krimiíróim közé. Eszméletlenül tetszik a stílusa, és nagyon jól megragadja a történet lényegét is. 

És hogy a pasikra is kitérjek... A négy általam olvasott könyvben 4 különböző típusú férfit ismerhettünk meg, bár rengeteg a közös vonásuk. Ha választani lehetne közülük, én megkérdezném hogy nem lehetne esetleg ilyen sorrendben? Ugyanis Aidan, Luke, Daniel és Vito egyformán megnyerő pasik. 

Pontozás: 10/10 

Karen Rose Vartanian trilógia

1. Halj meg értem:  "Az első áldozatra Philadelphiában, egy hófödte földterületen bukkannak. Vito Giccotelli nyomozó egy archeológus, Sophie Johannsen segítségét kéri, hogy kiderítsék, pontosan mi is rejtőzik a csonttá fagyott földben. Hiába töltött el annyi évet rég eltemetett tárgyak és maradványok után kutatva, Sophie-t teljesen felkészületlenül éri a dermesztő pontossággal megásott sírmátrix. Az eltemetett áldozatok éjjel-nappal kísértik. Az üres sírok egyenesen megrémítik - a gyilkos ugyanis még nem végzett.

Hűvös és számító férfi, egy groteszk játék nagymestere. Habár Vito és Sophie szorosan a nyomában vannak, nem torpan meg egy pillanatra sem. Még egy sír várja lakóját. Még föl kell vennie az utolsó sikolyt - az archeológus sikolyát, aki nyugtalanítóan közel került hozzá, túl közel ahhoz, hogy a férfi ellenálljon e kísértésnek... "

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz

Azt hiszem, újabb kedvenccel bővült a gyűjteményem. Igazi krimi, romantikával és pici humorral fűszerezve. Karen rose olyan könyvet írt, ami minden krimikedvelőnek elégedettséget nyújthat. Érdekes, izgalmas, szeretnivaló szereplőkkel bővelkedik. Kedveltem a főszereplő párt, de kedvencem a mellékszereplők között volt nem is egy. Nick, Vito társa elragadó fickó, ahogy Michael, Vito apja is. Harrry bácsit (Sophie nagybátyját) pedig azonnal a szívembe zártam. Női mellékszereplők közül pedig nagyon bírtam Katherine-t, és Jent. :) 

Még csak a közepénél jártam, amikor eszembe jutott, hogy talán valami megjegyzést nem ártana felvésni az eddig olvasottakról. Nagyon leköti az embert, hiszen igazi krimi. Izgalmas, néhol gyomorforgató, megdöbbentő, ugyanakkor van benne némi romantika, ami elveszi a történet élének egy darabját. A két főszereplő Vito és Sophie nagyon szerethető figura, bár mindkettőnél éreztem egy kis furcsaságot az első pár fejezetnél. Vito nagy szerelmének halála épp két éve volt, amikor is betoppan történetünkbe, és ezen a napon ismerkedik meg Sophie-val, aki archeológus.  Vito családja (testvérei, és a testvérek gyerekei) szerethetőek, és társa Nick is igazán jópofa ember. Tetszik a humora, és hogy mindig ugratja Vito-t amikor csak lehet, viszont tud nagyon komoly is lenni, és 110%-ot belead egy nyomozásba. Már csak egy pár oldal volt hátra, épp túlestem a szobai katapultozáson amit Sophie és Michael (Vito apja) rendezett a gyerekekkel, amikor rájöttem, hogy nem csak krimi és romantika, de humor is jócskán szorult a történetbe. És ez annyira jó. Amikor kiderült a végén, hogy ki a gyilkos, ki az aki a háttérben áll mindvégig, és hogy ki milyen néven ismerte, döbbentő volt. És ahogy Sophie küzdött vele... az pedig csúcs. :D Nagyon tetszett a végkifejlet, ahogy Vito és Daniel ment Sophie-t megmenteni, s végül Sophie egy karddal védte meg magát.  A záró rész pedig volt a hab azon a bizonyos tortán. :)

2. Sikíts értem: "Daniel Vartanian nyomozó megesküdött, hogy megtalálja a várost rettegésben tartó sorozatgyilkost, aki egy tizenhárom évvel korábbi bűncselekmény minden részletét lemásolva szedi áldozatait. Daniel öccse hagyatékában fényképeket talál, amelyek talán nyomra vezethetik, miközben saját családja pokoli történetével is szembesítik. Hamarosan Alex Fallon, a gyönyörű ápolónő is képbe kerül, aki ijesztően hasonlít az egykori bűncselekmények egyik áldozatára, és így esélyes célpontja a megszállott gyilkosnak, része lehet a perverz és érzéki játéknak. Daniel egy ördögi elme csapdájába keveredik, Alex szerelméért pedig a legvakmerőbb ötlettől sem riad vissza... 

 Karen Rose világhírű sorozata a romantikus thriller műfajának legjobbja, díjnyertes könyveit számos nyelven kiadják, olvasótábora lelkesen várja az írónő bestsellereit."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz

Ez a könyv a Halj meg értem folytatása. A könyv főszereplőjével Daniel Vartanian-nal és a húgával Susannah-val is megismerkedhettünk az első kötetben. Daniel azon dolgozik, hogy az öccse által 13 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságok áldozatainak kilétét felderítse. (Az áldozatok képeit az első kötetben átadta Vito-nak is.) Elég izgalmas ahhoz, hogy fenntartsa az ember érdeklődését. Ahogy egyre jobban megismertem Daniel és Alex karakterét, annál jobban szimpatizáltam velük. Daniel ráadásul csúcs pasi. Tetszett, hogy a legnagyobb izgalomba is tudtak egy kis humort vegyíteni, hogy az ember feloldódva folytathassa a történetet.  Végig fenntartotta az érdeklődésemet, a kíváncsiságomat. Tetszett a történet, és tetszett a végkifejlet.

Véleményem a könyvről: Ez a második Karen Rose könyv amit olvastam, és azt kell mondanom, hogy nehezemre esett volna letenni, így végigolvastam. Igazi, vérpezsdítő krimit kaptam, ami bővelkedett azért romantikával és humoros jelenetekkel is. (amikor ugratták Danielt, vagy épp amikor Meredith tette valami megjegyzést Alexnek) A megrázó részek után mindig jött valami, ami kizökkentett abból a "hú de nyomorultul érezném magam" érzésből. Aki szereti a jó krimiket, annak melegen ajánlani fogom ezeket a regényeket.

„- Ugye, képtelen voltál ott maradni a kanapén? - Daniel nem tudta megfékezni az arcára kiülő vigyort.

- Nem, ott maradtam. - Chase a szemét forgatta.

- Ó, az isten szerelmére, Daniel. A kanapén? - Daniel vállat vont.”

3. Gyilkolj értem: "Csókolj, aztán öld meg őket!

Öt tizenéves lányt meggyilkoltak. Csak egyetlen túlélő maradt, aki felfedheti a titkot. Ám azok, akik a rémtettekért felelősek, készen állnak, hogy elhallgattassák.

Susannah és Luke megesküdtek, hogy elkapják a gyilkosokat. Személyes okuk van a bosszúra. Susannah-t múltja sötét árnyai kísértik, és nem engedheti, hogy más ártatlanokat is megalázzanak. Luke internetes bűnügyekben nyomoz, és már régóta vár a gyerekeket rettegésben tartó gyilkos felbukkanására. Együtt lépnek be az internetes chatszobák labirintusába, ahol álnevek mögött rejtőznek a tettesek, és ahol bárkiből lehet áldozat. A hazugságok kusza hálójában már csak egymásban bízhatnak meg, és a barátság hamarosan szenvedélyes szerelemmé alakul... de valaki figyeli őket, és kegyetlen sorsot szán nekik."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz

Kb. a könyv felénél jártam, amikor sírva fakadtam. Azt hiszem, egymás után a három kötet kicsit nagy löket volt nekem. Jó krimi, érdekes, izgalmas, ugyanakkor megrázó is, amikor leírják, hogy mi történt a lányokkal. A kínzások, a gyilkosságok… mind-mind egy ütésnek számít az ember gyomorszáján. Főleg, amikor a szemeim előtt látom, hogy hogyan is nézhettek ki az áldozatok. Ilyenkor azért az ember nem dicséri a fantáziáját. Charles-t és Bobby-t felkoncolnám… Annyira sajnáltam a lányokat, akiket sikerült magukkal vinniük Rocky-éknak a hajóval… Aztán ahogy pörögtek az események, megint egyre jobban felpörögtem én is. Alig vártam, hogy legyen egy következő nagy „banzáj”, és hogy végre a jók győzedelmeskedjenek. Aztán a sajtótájékoztatón, amikor az a dög rálőtt Susannah-ra, akkor tiszta idegbe jöttem, mert Suzie visszalőtt, viszont egy rendőr rátaposott a kezére, és elvette a fegyvert, ami nála volt. Tett rá magasról, hogy önvédelemből lőtt a lány.  Utána a másik ami kiverte a biztosítékot nálam az volt, hogy az egyik szemétláda gyilkost beosztották Daniel védelmére… pfff. Ez betette nálam a kiskaput. Aztán a végén már végképp sokkolva voltam, amikor megtudtam ki az, aki a gyilkosságok meg minden hátterében állt. Ütős történet… A végét meg egyszerűen imádtam. Happy End, pont került a történet végére, mindenki folytatja tovább az életét. Rengeteg szeretnivaló karakter volt, és külön tetszett, hogy mindegyikről lehetett tudni sok háttérinfót, így az ember még jobban megismerhette őket, s ezáltal részese lett a történetnek. Sokat izgultam, féltem, csalódtam, megijedtem, nevettem, pityeregtem. Minden érzés végigcikázott rajtam, és a végére újjászülettem. Azt hiszem, az ember egy krimitől többet aligha várhat.

Döbbenetes, sokkoló, izgalmas, vérfagyasztó, hihetetlen. Ugyanakkor volt benne humor és romantika is, ami az ember lelkének kell néha, ha nem akar kiborulni. Tudom, hogy ez csak egy könyv, de mégis... Volt olyan rész a könyvben, ahol elpityeregtem magam, és majdnem a hajamat téptem, hogy te jó ég ez nem lehet igaz, húzz már onnan a fenébe. :D Mondhatnám az, hogy most az egyszer nem biztos hogy jót tett, hogy ennyire jó fantáziával rendelkezem. Nagyon beleéltem magam a történetbe, így meg is viselt picit. Kb. mint amikor a Komfortos mennyországot olvastam. Nem igazán bírom, amikor gyerekeket kínoznak, vagy ölnek. Viszont néha az embernek szüksége van rá, hogy ilyet is olvasson, és kitisztuljon agyilag.

A szereplők kedvelhetőek, a történet izgalmas és lebilincselő. Karen Rose ezen trilógiája nagyon sokat jelent a krimi műfajában. A krimi kedvelőinek csak ajánlani tudom.

Pontozás: Maximális 10/10 mind a három könyvnél. :) 

Nora Roberts - Lehull az álarc

"Nora Roberts új könyvében a szenvedélyes szerelmet gyilkosságok és kisvárosi botrányok kísérik. Egy nő hazatér szülővárosába, de a múlt árnyai az elpusztítására szövetkeznek. Clare Kimball tíz éve szinte menekülve hagyta ott a marylandi kisvárost, Emmitsborót, és meghódította a művészvilágot. Nemzedéke egyik legígéretesebb szobrászának tartják. A siker sem tudja azonban elhomályosítani az őt kísértő lidérces álmokat, és emlékeit apja öngyilkosságáról. A siker csúcsán Clare hátat fordít New Yorknak, hogy szembenézzen a démonaival. A városka seriffje, Cameron Rafferty már az iskolában távolról csodálta Clare-t. Most, hogy a lány visszajött, a régóta parázsló érzés fellángol, és egyre szorosabb szálak fűzik őket egymáshoz. A múlt azonban ott kísért a nyomukban, és egy rejtélyes gyilkosságról kiderül, köze van mindkettejükhöz. Ahogy halad a nyomozás, Clare és Cameron rájön, hogy a gonosz ott leselkedik mindenütt, még azokban is, akiket a legjobban szeretünk, akikben a legjobban megbízunk. Vajon nem késtek-e el ennek a felismerésével?"

Izgalmas, sokkoló, és döbbenetes. Valahogy soha nem éreztem késztetést, hogy a sátánizmusról olvassak, de ebben a könyvben minden volt, ami ezzel kapcsolatos. A karakterek érdekesek voltak, Clare-t és Cameront nagyon kedveltem, sőt.. Cameront szívesen elfogadnám. Clare barátai imádnivalóak, és a bátyja Blair is jópofa. Alapjában véve tetszett a történet is, és a szereplők is. Bár azt hittem valamivel light-osabb lesz. És a vége döbbenetes. :D Aki elolvassa, tuti meglepődik. 

Pontozás: 10/9