Marni Bates - Gyilkos a vonal végén-Zűrzavar a vonal végén

 Egy ideje már halogattam ennek a duológiának (jaj, ez a kifejezés...) az elolvasását, mert bár imádom az írónő stílusát, kicsit aggasztott, hogy egy tiniknek szóló regényben mégis hogy kap szerepet egy bérgyilkoshálózat. Nos, a válasz az, hogy könnyen. 

Igaz, hogy nem tartozom a célközönségbe, mert már réges régen voltam tini (harmincas éveim közepén járok), mégis imádom a Móra kiadó, ezen belül is a LOL könyvek égisze alatt megjelenő könyvek többségét, mert szórakoztatnak és tanítanak egyszerre. Mindnek van mondanivalója, a szerzők néha burkoltan, máskor nyíltan tanítanak az élet dolgaira. A tini énem abszolút örült volna az ilyen regényeknek, akkor talán nem éreztem volna annyiszor azt, hogy senki nem ért meg. 

Mindenesetre Marni Bates-nek a Smith gimi sorozata után a Gyilkos a vonal végén duológiája is sikert aratott. Az írónő ezt a két kötetet a magyar olvasóinak ajánlotta, akiket nagyon szeret. Nos, elmondhatom, hogy ő is a szívünkhöz nőtt az elmúlt évek során. 

Most pedig jöjjön hát a lényeg a két könyvvel kapcsolatban! 

A duológia első kötete, a Gyilkos a vonal végén 2016-ban jelent meg Magyarországon, a második kötet, a Zűrzavar a vonal végén pedig két évvel később, 2018-ban. Mindkét kötetet Chovanecz-Molnár Éva fordította, s ezzel be is fejeződött a sorozat, ami körülbelül laza 600 oldalt jelentett. Addig nem akartam elkezdeni a sorozatot, míg a LOL könyvek oldal üzemeltetője szavát nem adta, hogy normális befejezése van a történetnek. Most viszont, hogy a második kötet végére értem és megkaptam a befejezést és lezárást, azt kell mondanom, hogy szívesen olvasnék még a szereplőkről további hatszáz oldalon keresztül. Ez azt hiszem mindent elmond. 

A cselekményvezetés tökéletes, a szereplők jellemábrázolása megkapó, a történet érdekes és rejtélyekkel teli, ráadásul roppantul szórakoztató. A humorszál erős, a szerző mindig akkor veti be, amikor épp a feszültség a tetőfokára hág, és ez így tökéletes elegyet alkot. 

A történet magába szippant és nem ereszt. Az ember belecsöppen az eseményekbe, izgul, nyomoz, gondolatban vitázik a szereplőkkel, néha már magáénak érzi egy-egy szereplő indulatait, és szívesen képen vágná az arcoskodó gazdag ficsúrt, aki mintha erre is játszana. Az olvasó mindeközben érzi, hogy Sebastian mégse annyira "szenya", mint ahogy a látszat mutatja, és több van a gőgös, mindent is tudó srác álarca mögött, mint amennyit látni enged. 

Spoiler helyett inkább csak annyit írok, hogy ha még nem olvastad, szerezd be és olvasd el! Remélem legalább annyira fogod szeretni, mint amennyire én imádtam minden sorát. Nem tudtam, hogy mennyire szükségem van erre a történetre, míg a végére nem értem. Mindkét részt elolvastam egyetlen nap alatt, ami annyit tesz, hogy tényleg lebilincselt. 

Nálam ez a két részes kis sorozat 10 pontból 10. 

Köszönöm Marni, köszönöm Móra kiadó! Tényleg kellenek néha az ilyen könyvek kortól függetlenül mindenkinek. 

LOL könyvek a Móra kiadótól 2.

Nem olyan régen írtam pár LOL könyvről, ám bőven van még, amit nem olvastam. 
A bejegyzést itt tudjátok megnézni: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2015/08/lol-konyvek-mora-kiadotol.html
Ma újabb három ilyen kötetről fog szólni a bejegyzés. Egyrészt, a Smith gimi utolsó két kötetéről, másrészt pedig Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel című könyvéről. Ezen kívül persze lesz majd még egy harmadik bejegyzés is, amiben a többi könyv is kivesézésre fog kerülni (amint elolvastam), egyelőre azonban lássuk a fent említetteket. :) 

Marni Bates: Menő-riadó Kambodzsában

Fülszöveg: „Nincs olyan szitu, amit Chelsea Halloway ne tudna megoldani! Elvált szülők? Nem probléma. Az expasija belezúgott a gimi legbénább csajába? Csak idő kérdése, és észre téríti a srácot. De azzal még a rettegve bálványozott Menő-királynő sem tud mit kezdeni, hogy a szülei egy évre Kambodzsába (!) küldik tanulni, egy rakás stréber fősulis közé. A társai hígagyú libának tartják, ráadásul a tanára egy drogbáró fogságába kerül. Most Chelsea-re vár, hogy megszervezze a mentőakciót, és kijuttassa a csoportot az országból − lehetőleg élve. Még azt az idegesítő(en szexi és szuperokos) Houstont is, aki az beszólásaival az őrületbe kergeti.”

Kiadta: Móra kiadó 2015-ben.

Fordította: Kulcsár Júlia

Fordításul szolgáló mű: Marni Bates: Notable

ISBN: 978-963-11-9949-9

Oldalszám: 312, ebből a történet 306 oldal.

A borító vidám, csajos, fiatalos, ahogy azt már a többi LOL könyvnél is megszokhattuk.

A könyv elején az ajánlás nagyon jó. :)

„Neked ajánlom ezt a könyvet, ha úgy érzed, kizárólag a külsőd alapján ítélnek meg. Sose feledd, mennyi szépség rejlik benned a felszín alatt! Hidd el nekem, gyönyörű vagy!”

A könyv cselekménye elég fordulatos. Egyrészt ugye ott van a „menő” Chelsea, a suli legszuperebb és legvagányabb csaja, akit szülei száműznek Kambodzsába egy tanulmányi út erejéig. Azt hitték, hogy ha odaküldik, a lány végre tisztában lesz azzal mit akar, és kicsit lehiggad. Ezzel szemben jó nagy bajba keveredik, ám az tény, hogy sikerül magára találnia. Már az előző kötetekben is megmutatott néhány dolgot magáról, ám elég felszínes képet kaptunk róla. Most viszont határozottan másnak tűnt. Nem egy üres fejű, butuska libuska, aki a suli legmenőbb arca, hanem több is lapul a szíve mélyén, ha enged egy kis betekintést az életébe, gondolataiba, érzéseibe. Támadtak jó és rossz ötletei, ám határozottságával, problémamegoldó képességével tényleg haladt előre a tervei megvalósításában.

Másrészt pedig ott volt a történetben Houston is, aki miatt a szerelmi szál is erős volt a történetben. Imádtam a szócsatáikat, azt hogy Chelsea mindig kitalált neki valami más nevet, csak hogy bosszantsa, és törlesszen az állandó királylányozásért.

Ben, a tipikus szoknyabolond szereplő, akit annyira nem csíptem, viszont a másik két társuk, Liz és Amy abszolút kedvenc lett, és jó barátnőkké váltak, amire Chelsea-nek nagy szüksége volt, ugyanis eddig csak két álszent Barbie utánzat volt mellette, Smink és Pink.

 A könyvet az alábbi jelzőkkel illetném: izgalmas, érdekes, vicces, aranyos. 

 

Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle!

Fülszöveg: „Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire egyáltalán nincs felkészülve… 

Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője öccsével. De irtó nehéz ellenállni Dylannek, aki maga a két lábon járó kísértés. 
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes okból randira hívja. A lányt már ettől is kitöri a frász, hát még attól, hogy a kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat. 

Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják kitiltani őket a buliból? 

Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom…”

Kiadta: Móra kiadó 2015-ben.

Fordította: Béres Csilla

Fordításul szolgáló mű: Marni Bates: Awkwardly Ever After

ISBN: 978-963-11-9950-5

Oldalszám: 340

Nem szokásom a karakterek iránti mély nyáladzás, de Spencer karaktere annyira zabálnivaló. Humoros, aranyos, törődik másokkal, még ha ezt nem is igazán szereti kimutatni. A focit imádja, és a külvilág számára talán nem más, mint egy gazdag, focizó csajmágnes, de ennél jóval több lapul a felszín alatt. Imádom, hogy Isobel mellett szépen lassan kibontakozik, és végre megmeri mutatni önmagát. Persze ez fordítva is így van, hiszen Isobel (akit Spencer csak Belle-nek becéz) kivirul Spencer mellett. A történet fő cselekményszála az övék, amiért nem győzök elég hálás lenni az írónőnek.

Aztán ott van a Melanie és Dylan közötti szál, ami elég vékonyka, ám annál akciódúsabb.

Majd feltűnik Dylan és Mackenzie apja, és borul a bili.

S végül, de nem utolsó sorban ott van Corey és Tim kapcsolata, ami nem túl zökkenőmentes. Corey nyafogásait nehezen viseltem, viszont a bálon való viselkedésével abszolút kiengesztelt. Imádtam a beszédét, korábban kellett volna.

Az összes kötetből Spencer volt a kedvenc, majd őt követi Logan és Houston. Na meg persze a párjaik, bár Mack néha az agyamra ment. Isobel viszont a csajok közül kedvenc, ahogy Chelsea is. Nagyon jó karakterek.

A sorozat nem más, mint négy (öt, ha a Rocksztárt kaptam karácsonyra-t is ide számoljuk) aranyos történet, ami az élet és az iskola buktatóit mutatja meg. Klikkesedés, rivalizálás, kiközösítés, előítéletek, szerelem, csalódások, önbizalomhiány és társaik. A sorozat tíz pontból nálam egy erős kilencessel zárt. 

Lauren Morrill: Vakrandi a végzettel

„Julia semmit nem bíz a véletlenre, köszöni szépen. Pláne nem egy tanulmányi kirándulást Londonba, ami a hozzá hasonló Shakespeare-rajongóknak az ígéret földje! 

Csakhogy a kiszámítható terveknek lőttek, amikor idegesítő osztálytársával, a szabályokat hírből sem ismerő Jasonnel kerül párba az út idejére. Már első este egy vad buliban találják magukat, és másnap Julia flörtölős SMS-eket kap egy ismeretlen számról! A lány persze kíváncsi a rejtélyes imádóra, ezért alkut köt az ördöggel (izé… Jasonnel), aki segít kideríteni, ki küldi az üzeneteket, ha Julia hajlandó végre lazítani egy kicsit. A kalandos hajsza során a lány sok mindent megtanul, ami nem szerepel (kismillió) útikönyvében − például, hogy semmi nem lepi meg annyira az embert, mint az igaz szerelem.”

Kiadta: Móra kiadó 2015-ben.

Fordította: Chovanecz-Molnár Éva

Fordításul szolgáló mű: Lauren Morrill: Meant to Be

Oldalszám: 392

ISBN: 978-963-41-5024-4

Könnyed, szórakoztató, mélységeket kerülő történet.

Persze szó esik a különc viselkedésről, stréberkedésről, klikkesedésről, kiközösítésről, önmagunk megismeréséről, ám többnyire a humoros vagy épp romantikus jelenetek váltakoznak. 

Jason-t megpofoztam volna a repülőn való viselkedéséért, ám később nagyon megkedveltem, akármilyen link volt a viselkedése néha.

Julia a tipikus, mindent megszervezek, nehogy összeomoljon az életem egy szempillantás alatt karakter, aki a szabályoknak élt a Londonban tett tanulmányút előtt, ahol azonban Jason hatására elengedi magát.

A közös jelenetek nagyon szórakoztatóak voltak, és volt mondanivalójuk.

Az osztálytársak között voltak idegesítőek, beképzeltek, felületesek, többnyire azonban Jason és Julia van középpontban, a többieket nem is nagyon mutatja be az írónő.

A helyek leírása mesteri, imádtam a barangolásokat, a "tanulmányút" helyszíneit, ahová Jason elkalauzolja Julia-t. 

Amúgy az írónővel a facebook-on található LOL könyvek oldal szerkesztője készített egy rövid interjút, amit itt meg is találtok: https://www.facebook.com/notes/lol-k%C3%B6nyvek/k%C3%A9rd%C3%A9sekkel-ny%C3%BAztam-lauren-morrillt-/900934083333547

10/9

Tehát összességét tekintve a LOL könyvek eddig nagyon jó helyen végeztek, reméljük a későbbi kötetek is hasonlóan szórakoztatóak lesznek. Tiniknek és felnőtteknek egyaránt tartalmaznak ugyanis mondanivalót. :)

LOL könyvek a Móra kiadótól

Egészen zsenge korom óta rajongva, dédelgetve imádom a Móra kiadó könyveit. Az ő könyveiken nőttem fel (többnyire). Tartsatok érzelgősnek, de úgy éreztem, hogy mindig tudták, hogy mire van szükségem.

Minőséget adtak ki a kezükből már régen is, és örömmel mondhatom, hogy ez a mai napig így van. 

A bejegyzés címéből már rájöhettetek, hogy a Móra kiadó egyik sorozatáról, a LOL könyvekről ejtenék most majd pár szót. Először is mik a LOL könyvek?

"Ugye tudod, minek a rövidítése a LOL? Ha valami nagyon tetszik, vicces, röhejes vagy éppen szánalmas, na az LOL. Ha unod már a vámpírokat meg az egyéb misztikus lényeket, új sorozatunkban belevaló, hétköznapi csajokról olvashatsz, akiknek az élete tele van ilyen vicces, időnként meg persze romantikus pillanatokkal. Válaszd ki a hangulatodhoz legjobban illő történetet, és a végén úgy érzed majd: ez tényleg LOL!"  Található ez a bemutató szöveg a Móra kiadó honlapján (http://www.mora.hu/sorozat/lol-konyvek).  Számomra azonban kicsit mást is nyújtott a könyv, mint nevetést. Talán tini fejjel nem feltétlenül veszi ezt észre az ember, de elég mélyenszántó gondolatokkal is rendelkezik némelyik, és egész jó tanácsot ad a mai tiniknek (kár hogy egyet-kettőt nem tini fejjel olvastam el, talán másképp álltam volna a világhoz).

Ezen kategórián belül jelenleg tíz könyvet lehet találni, amiből testvérek között is én már elolvastam legalább a felét. Itt az ideje, hogy ejtsek is róluk pár szót. 

Kelly Oram: Szívzűr terápia strébereknek című könyvéről már írtam egy bejegyzést (http://www.ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2015/02/kelly-oram-szivzurterapia-strebereknek.html) így erről különösebben nem ejtenék szót, esetleg annyit, hogy az eddig olvasottak közül azt hiszem ez volt az első, a kedvenc. Szerettem a stílus, a karakterek és a mondanivaló miatt. Ó, és ami még plusz jó, hogy a Móra kiadó honlapján vannak naplórészletek, amik kiegészítik a könyvet. Imádom :D (http://www.mora.hu/hirek/avery-es-grayson-naploja)

Aztán ott vannak a Marni Bates könyvek. Személy szerint először a Rocksztárt kaptam karácsonyra címűt olvastam, majd ezt követte a Smith gimi sorozat első  két része, a Segítség, YouTube-sztár lettem! majd a Láthatósági mellény lúzereknek. Bár a Rocksztárt kaptam karácsonyra címűt nem sorolják a sorozathoz, van közük egymáshoz. Ugyanis mindhárom általam olvasott kötetben feltűnik a ReadySet együttes, ráadásul nem is kis szerepben. Időben szerintem a történetek az alábbi időrendben következnének. Segítség, YouTube-sztár lettem! ezt követné a Rocksztárt kaptam karácsonyra, majd a Láthatósági mellény lúzereknek, majd a másik két rész, amihez nem volt még szerencsém, Menő-riadó Kambodzsában és az Itt a vége, lúzer véle!

A három általam olvasott kötet mind bővelkedett humorban, ám a lányok helyett inkább a főszereplő srácok voltak, akik a szívemhez nőttek. Eddig a sorozat 10 pontból egy erős 8, ami nem rossz, tekintve, hogy magasra tettem a lécet. 

A Rocksztárt kaptam karácsonyra című kötetből Dominic-et jobban megkedveltem a Segítség, YouTube-sztár lettem! című kötetben, mint a saját, róla szóló történetében, pedig utóbbiban csak apróbb szerepe volt. Timet viszont jobban kedveltem a rocksztárosban és a youtube-osban, mint a lúzeresben. Úgy látszik, ez így megy. A lányok közül azt hiszem Kenzie volt a kedvenc, őt követte Holly és Jane. A srácok között viszont abszolút Logan, Scott és a végén Dom jön, na meg ugye Tim. 

Önbizalomhiány, kiközösítés, klikkesedés, önmagunk elfogadása, stb. Elég sok témát felvetnek a könyvek, amin érdemes elgondolkodnia az embernek. Az írónő szórakoztató, színes és könnyed köntösbe burkolja a történeteket, ami élvezhetővé teszi az olvasást. 

És most jöjjön az az egy, ami nekem nagyon nem...

Jandy Nelson: Az ég a földig ér

A történet fő húzószála Joe és családja volt, akik kedvelhetőek voltak, ellenben a főszereplő lánnyal, Lennie-vel. Megértem én a gyászt, meg még elég sok mindent, de kicsit olyan volt, mint ha ezt a lányt a kedves írónő megpróbálta volna leszuszakolni a torkomon. Túl sok volt. Egyáltalán nem tudtam azonosulni a főszereplő lánnyal, irritált a karaktere, pedig tényleg igyekeztem megkedvelni. Voltak olyan megnyilvánulásai, amik tetszettek, de többnyire idegesített. A többi szereplő viszont kedvelhető volt, így a történetet ők vitték a hátukon. Kár, hogy Lenni körül forgott többnyire minden. Talán Joe szemszögéből jobb lett volna a történet. Esetleg nagyiéból. Őt nagyon szerettem, a virágoskertjével meg a titkaival együtt. 

Tehát mindent összevetve tíz könyvből eddig ötöt olvastam, ebből egy abszolút kedvenc, három nagyon tetszett, egy pedig nem az én világom. Ez azért egész jó arány. :) Mindenképpen megérdemel a maradék öt könyv is egy esélyt. :) A Smith gimi sorozat két fennmaradó részére abszolút kíváncsi vagyok, remélhetőleg hamarosan az a két könyv is górcső alá kerül. Addig pedig melegen ajánlom a Móra kiadó eddig olvasott könyveit, s kívánom, hogy mindannyian találjátok meg azt a könyvet, ami kikapcsol, ellazít, vagy épp felpörget egy olvasással töltött napon!