Samuel Bjørk: Őzike (Holger Munch & Mia Kruger 3.)

„Karácsony estéjén egy idős férfi vezet a hegyek között. Egyszer csak feltűnik valami az úton a sötétben, a férfinak épphogy sikerül lefékeznie. A kocsi előtt a hófúvásban egy kisfiú áll elkékült szájjal. Őzagancsot visel a fején. 

Tizennégy évvel később fiatal lány holttestére bukkannak az egyik hegyi tóban. A lány balettruhát visel. A parton egy fényképezőgépet találnak felállítva. A helyszínen előkerül az Oroszlánszívű testvérek című meseregény egyik kitépett lapja.

Mia Krügert továbbra is kínozza ikertestvére halála. Holger Munch fizetés nélküli szabadságot vesz ki, hogy gondját viselje balesetet szenvedett lányának. Egy nyomozónak azonban nem lehet magánélete. Egy különös ügy egyiküket sem hagyja nyugodni. Arról azonban sejtelmük sincs, hogy hamarosan mivel találják magukat szemben.
Samuel Bjorköt első krimije, a Magányos utazó tette népszerűvé világszerte. A regényt mintegy harminc országban kiadták. A folytatás, A bagoly röpte szintén sikerkönyv lett.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2018. november 14.

Fordította: Papolczy Péter

Fordítás alapjául szolgáló mű: Samuel Bjørk: Gutten som Elsket Rådyr

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-293-780-9

Műfaja: krimi, thriller

Borítóterv: Földi Andrea

Itt meg is kell jegyeznem, hogy szerintem a magyar borító is sejteti a történet milyenségét, ugyanakkor nem rettenti el azokat sem, akiknek érzékenyebb a gyomruk.

 Samuel Bjørk-ről az alábbiakat tudhatjuk meg a könyv belső borítóját olvasva:

A norvég író, színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Első színdarabját huszonegy évesen írta, azóta két nagy sikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez. A nyilvánosságtól visszavonultan élő művész eddig hat albumot adott ki, emellett alkotásai kortársművészeti kiállításokon szerepelnek.

A norvégiai Trondheimben él.

Két év telt el a sorozat második kötetének megjelenése óta, én pedig azóta vártam, hogy újra nyomozhassak az egyik kedvenc nyomozócsapatommal.  Pár oldal után úgy éreztem, mint ha nem is lett volna ennyi kihagyás. Zökkenőmentesen haladtam a történettel, egy-egy régi szereplő visszatérésekor pedig széles mosoly ragyogott fel az arcomon. Hiányzott ez a brancs.

Holger Munch, Mia Kruger, Jon Larsen (Curry), Gabriel Mørk, Ludvig Grønline és Anette Goli (ügyész), a különleges egység főbb tagjai, melyet hol feloszlatnak, hol újra felállítják, hogy ők foglalkozzanak az épp aktuális nehéz esetekkel. Mindegyik tag rendelkezik valamilyen erősséggel, mely hozzájárul ahhoz, hogy együttes erővel tökéletes elegyet alkothassanak, s elkapják a gyilkost. Az új orvosszakértővel ez az első közös ügyük, mivel az előző nyugdíjba vonult. Munch első találkozásakor figyelemreméltónak találta Lillian Lundot, első benyomásra precíznek és hatékonynak látszik. Ez a későbbiekben megerősítést nyer, számomra is szimpatikus a karaktere, miatta is remélem, hogy nincs még vége Mia, Holger és a csapat közös munkájának.

A nyomozás érdekes, a csapat újra egy sorozatgyilkos nyomában. Sokáig úgy tűnik, hogy a saját farkukat kergetik, nem minden nyom világos, ám ahogy haladunk a történetben, úgy nyernek értelmet bizonyos dolgok. Mia most is küzd a saját démonjaival, ám szerencsére ő áll nyerésre. Négy hónapja nem használ semmi tudatmódosítót (se gyógyszert, se alkoholt), igyekszik a múlt árnyaival és a jelen gonoszaival józanon, tiszta fejjel megbirkózni, még ha ez nem is megy mindig könnyen.

Holger igyekszik elszakadni a múlt bizonyos darabjától, ám nem megy túl könnyen, egyik társukat pedig megfigyeli a különleges ügyosztály. Rengeteg akadály kerül az útjukba, ám a nehézségek leküzdése után úgy néz ki, végre nyugalomra találnak. Hogy meddig? Nem tudható. Sejtéseim szerint a következő komoly ügy befutásáig.

A regény most is megállja a helyét, mint különálló történet, ugyanakkor a szereplőkről akkor kapnak teljes képet az olvasók, s akkor értik meg az előző kötetekre való visszautalásokat, ha az első két részre is sort kerítenek. Mindenesetre mindhárom részt melegen ajánlom a krimi kedvelőknek, mert izgalmas, fordulatokban gazdag, és meglepetést is okozhat. A szerző odafigyel a részletekre, fokozatosan juttat információmorzsát az olvasónak, néha vakvágányra visz, máskor utat mutat, a végére mindenképpen felgöngyölítjük a cselekmény szálait. Engem sikerült újra lebilincselnie, merem remélni nem kell újabb két évet várni a következő könyvére.

Pontozás: 10/10

Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd (Romantic Suspense 16./ Cincinnati 1. )

Fülszöveg: „A pszichológus Faith Corcoran kétségbeesetten próbál elszökni zaklatója elől, aki rémálommá változtatta az életét az elmúlt egy évben. Elég kétségbeesetten ahhoz, hogy arra a helyre meneküljön, ami még a zaklatójánál is régebb óta kísérti. Egyszerre áldás és átok, hogy a közelmúltban megörökölte nagymamája házát Cincinnatiben: az épület menedékké válik, ahol Faith újrakezdheti az életét. Vajon szembe tud nézni az életét a mai napig befolyásoló sötét emlékekkel? 

Csakhogy Faithnek fogalma sincsen róla, milyen közel került a félelmeihez. 

Két egyetemista lány is eltűnt a környéken, és az FBI különleges ügynökét, Deacon Novakot is bevonják az ügybe. A nyomozás váratlanul Faithhez vezeti őt, és beleszeret a gyönyörű, bátor nőbe. Ketten együtt hamarosan rádöbbennek, hogy az ügy bonyolultabb, mint hitték. Kapcsolódik mindahhoz, ami évtizedekkel ezelőtt Faithszel történt, megkérdőjelez mindent, amiben a pszichológusnő hisz, és hátborzongató új jelentést kölcsönöz a hús-vér szónak.”

Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó 2016-ban.

Fordította: Szabó Krisztina

Fordítás alapjául szolgáló mű: Closer Than You Think (Cincinnati Book 1.)

Oldalszám: 788

ISBN: 978-963-399-788-9

Műfaja: romantikus krimi

Az írónő hozta a formáját, rögtön in medias res, bele a közepébe. Még bele se melegedhettél a történetbe, mert azonnal sorozatos gyilkosságokról, kínzásokról, menekülésekről olvashatsz. Amivel személy szerint nekem nincs semmi bajom, simán ráhangolódtam a témára. 

A főszereplőket azonnal megkedveltem, dr. Faith Fray alias dr. Corcoran egy nagyon szimpatikus hölgy, akivel kapcsolatban első gondolatom az volt, hogy jól megszívta szerencsétlen. Egy elmeháborodott sorozatgyilkos üldözi, a titkok amiket fel kell tárnia pedig egészen a régmúltig húzódnak vissza.

Deacon Novak különleges ügynök igen különös jelenség a szó minden értelmében. Karaktere magával ragadó, bizalomgerjesztő. Munkájában és magánéletében alapos, törekszik arra, hogy mindenből a lehető legjobbat hozza ki. Magas, izmos, magabiztos. Fehér tüsis haja van, egyik szeme kék, a másik meg barna. (Waardenburg: genetikai szindróma, ami a haj, a bőr és a szem pigmentációját érinti és gyakran különböző mértékű halláskárosodás is társul hozzá.) Ruházatát tekintve elengedhetetlen viselete a bőrkabát és a napszemüveg. Faith szerint úgy néz ki, mint egy szuperhős.

Greg Novak: Deacon öccse. Elég sok gond van a kölyökkel, ám alapjaiban véve pozitív karakter.

dr. Dani Novak: orvos, Deacon húga. Kedves, humoros, okos, segítőkész. Számomra abszolút pozitív karakter, ráadásul igen jó emberismerő.

Adam Kimble: Deacon-ék unokatestvére és ugyanannak a különleges egységnek a tagja, mint Deacon. Először egy kissé irritált a fickó, aztán az írónő rámutatott az okokra, hogy miért is viselkedett úgy, ahogy. Ezek után már elkezdtem megkedvelni.  

Jim és Thammy: Kimble szülők. A Novak testvérek gyámjai a szülők halála után, majd Greg nevelőszülei. Jim nyugdíjas rendőr, a vasszigor híve. Thammy a lágyság, az engedékenység a párosban.

Scarlett Bishop: Deacon társa. Nagyon aranyos nő, bár néha túlfeszítette a húrt. Ahogy megfigyeltem nagyon jól együtt tud dolgozni az emberekkel, s jó megfigyelő.

Roza: teljes nevén Firoza. Kulcsfontosságú szereplője a történetnek. Gyerek még.

További szereplők: családtagok, rokonok, barátok, városlakók, rendőrök, FBI-os nyomozók, különböző hivatalok alkalmazottai és idegenek.

Külön öröm volt, hogy a régebbi kötetek szereplői közül is helyet kaptak páran. Ilyen volt Sophie Johannsen vagy épp Meredith Fallon. Mindkettőjüket szerettem az előző kötetekben, így jó volt újra olvasni róluk. 

A cselekmények kuszák, bőven akad lehetőség arra, hogy nyomozz, agyalj azon, hogy kiket mi köt össze és hogyan, illetve ki áll a dolgok hátterében. Sok meglepetés ért olvasás közben, még úgy is, hogy már a könyv egyharmadánál sejtettem, ki a hunyó.

Tetszett, hogy az alapjáraton elég erős krimit megbolondította a szerző a romantikus jegyekkel, így néha az olvasó is kiengedhetett, lelazulhatott, majd újra belemerülhetett a gyilkos utáni hajszába. Érzelmi hullámvasútra száll az olvasó amikor elkezdi a könyvet, és csak a 788. oldalon kel le onnan. Mindenképpen erős lelkületű embereknek ajánlom, mert kemény témába sikerült most is belecsöppennünk. Igazi Karen Rose krimi, izgalmas, vérfagyasztó, ugyanakkor néha romantikus és perzselő.

Ez a könyv a hetedik magyarul is megjelenő kötet, remélem folytatódnak majd a könyvkiadások, mert határozottan ő az egyik kedvenc írónőm ebben a műfajban.

Pontozás: 10/10*****

Egy kis érdekesség gyanánt Karen Rose "Romantic Suspense" könyvei sorrendben (főszereplőkkel, helyszínekkel):

1.) Don't Tell (Chicago, IL) - Caroline Stewart és Max Hunter

2.) Have You Seen Her?  (Raleigh, NC) - Steven Thatcher és Jenna Marshall   

3.) I'm Watching You  (Chicago, IL) - Abe Reagan és Kristen Mayhew

4.) Nothing To Fear  - Vigyázz rám (Chicago, IL) - Ethan Buchanan és Dana Dupinsky

4.5) Dirty Secrets eBook Only

5.) You Can't Hide - Érints meg (Chicago, IL) - Aidan Reagan és Tess Ciccotelli

6.) Count To Ten - Számolj tízig (Chicago, IL) - Reed Solliday és Mia Mitchell

7.) Die For Me - Halj meg értem (Vartanian 1) (Philadelphia, PA) - Vito Ciccotelli és Sophie Johannsen

8.) Scream For Me - Sikíts értem (Vartanian 2) (Atlanta, GA) - Daniel Vartanian és Alexandra Fallon

9.) Kill For Me - Gyilkolj értem (Vartanian 3) (Atlanta, GA) - Luke Papadopoulos és Susannah Vartanian

10.) I Can See You (Minneapolis, MN) - Noah Webster és Eve Wilson

11.) Silent Scream  (Minneapolis, MN) - David Hunter és Olivia Sutherland

12.) You Belong To Me  (Baltimore, MD) - JD Fitzpatrick és Lucy Trask

13.) No One Left To Tell  (Baltimore, MD) - Grayson Smith és Paige Holden

14.) Did You Miss Me? (Baltimore, MD) - Joseph Carter és Daphne Montgomery

14.5) Broken Silence eBook Only (Baltimore, MD) Daphne Montgomery és Joseph Carter

15.) Watch Your Back  (Baltimore, MD) - Clay Maynard és Stevie Mazzetti

16.) Closer Than You Think  - Közelebb, mint hinnéd (Cincinnati, OH) - Faith Corcoran és Deacon Novak

17.) Alone In The Dark  (Cincinnati, OH) - Scarlett Bishop és Marcus O'Bannion

18.) Every Dark Corner (Cincinnati, OH) - Griffin 'Decker' Davenport és Kate Coppola

19.) Monster In The Closet  (Baltimore, MD) - Clay Maynard

Főbb karakterek városokra lebontva:

Chicago, IL: Abe Reagan, Aidan Reagan, Caroline Stewart, Dana Dupinsky, Ethan Buchanan, Kristen Mayhew, Max Hunter, Mia Mitchell, Reed Solliday, Tess Ciccotelli

Raleigh, NC: Jenna Marshall, Steven Thatcher

Philadelphia, PA: Sophie Johannsen, Vito Ciccotelli

Atlanta, GA: Alexandra Fallon, Daniel Vartanian, Luke Papadopoulos, Susannah Vartanian

Minneapolis, MN: David Hunter, Olivia Sutherland, Eve Wilson, Noah Webster

Baltimore, MD: Clay Maynard, Daphne Montgomery, Joseph Carter, Stevie Mazzetti, Grayson Smith, Paige Holden, JD Fitzpatrick, Lucy Trask

St. Petersburg, FL: Christopher Walker, Emma Townsend

Cincinnati, OH: Deacon Novak, Faith Corcoran, Scarlett Bishop, Marcus O'Bannion, Griffin 'Decker' Davenport, Kate Coppola

Nora Roberts: Megszállottság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg: „Naomi Bowes gyermekkorában egy éjjel titokban apja nyomába szegődik, és azon az éjszakán az ártatlanság számára örökre elvész. Iszonyú dolgokat fed fel azáltal, hogy kiszabadít egy erdei veremben fogva tartott lányt, ezzel hírhedtté téve apját, aki a borzalmas bűnöket elkövette.

Naomi Carson néven sikeres fotóssá válik, és utazásai során egyszer csak rátalál egy olyan helyre, amely rendkívüli módon vonzza – ez azonban több ezer mérföldre van mindentől és mindenkitől, amit és akit addig ismert.

A nő szeretné fenntartani magányos életformáját, Sunrise Cove lakói azonban valami módon folyton elérik, hogy megnyíljon előttük – különösképpen az eltökélt Xander Keaton.

Naomi érzékeli, ahogy sorra leomlanak a maga köré emelt falak, és annak is tudatában van, hogy titkon mindig is arra az életre vágyott, amit ez az új helyzet tálcán kínál neki. De már oly sokszor kellett rádöbbennie, hogy a múlt fenyegető árnya mindenhová követi…”

Megjelent a GABO kiadó gondozásában 2016-ban.

Fordította: Gázsity Mila

Fordítás alapjául szolgáló mű: Nora Roberts: The Obsession

Oldalszám: 596

ISBN: 978-963-406-318-6

Itt olvashattok a könyvből részletet:

http://gaboromantika.blogspot.hu/2016/07/nora-roberts-megszallottsag-reszlet.html

Itt pedig megrendelhetitek:

http://www.gabo.hu/hu/romantikus/2178-nora-roberts-megszallottsag-9789634063186.html

Aki régebb óta követi már a blogot, az tudja, hogy nagyon szeretem Nora Roberts könyveit, legyen az krimi, romantikus vagy akár fantasy. Eddig huszonegy bejegyzés született, ez lett a huszonkettedik. Bár van még olvasatlan könyvem tőle nem is kevés (pl. az újabbak közül a Boonsboro Inn trilógia vagy az O’Dwyer-örökség trilógia), úgy gondoltam most a legújabb könyve az, aminek engedem magam elcsábítani. Miért pont ennek? Mert imádom a borítóját és megkapó a fülszövege. Elég sok múlik azon, hogy mennyire figyelemfelkeltő a könyv bemutatása, szerencsére a GABO kiadó hasonlóan néhány másik kiadóhoz erre nagyon odafigyel.

Ahogy Nora Robertstől már megszokhattuk, egyből belevágott a dolgok közepébe. Az első három fejezetben megéltem az első sokkomat, éreztem, hogy ez jó kis történet lesz. Izgalmas, fordulatos, lendületes. Bár a romantikus kategóriába sorolták, a romantikus krimi a megfelelőbb kifejezés. Hangulatilag, felépítésileg kicsit A tanú című könyvre emlékeztet, amit szintén Roberts írt és egyik kedvencemmé vált (a nyomkövetőkön kívül persze). A krimi szál mindvégig jelen van a történetben, ám a történet magját / közepét a romantikus szál tölti meg. Olyan, mint ha keretbe foglalták volna. Az elején kapunk krimit, aztán átvált romantikusba, aminél azért érezhető a krimi szál miatti feszültség, majd újra lassacskán belecsúszunk a krimi részbe.

Naomi karakterét az első pillanatban megszereti az ember. Okos, aranyos, segítőkész kislány még, amikor először olvasunk róla, aki rengeteg kemény dolgon megy keresztül gyerekként. Erős, szívós, büszke és gondoskodó. A szemünk előtt változik felnőtté.

Mason, Naomi öccse szintén a kedvelt karakterek táborát erősítette, ahogy a család többi tagja is. Tetszett, hogy a durcás kisfiúból egy érett férfi lett. Tiszteletet ébresztett bennem azzal, amit tett már tiniként is. Igazán kíváncsi természet, elhivatott, gondoskodó.

Seth: az egyik kedvenc szereplőm a történetben. Igazi szuper nagybácsi illetve pótapa, aki teljes szívébe fogadta a két gyerkőcöt, amikor a legnagyobb szükségük volt rá.

Harry: Seth élettársa szintén kedvelt karakter, ő volt az, aki rávette Naomit, hogy mindig mindent mondjon el őszintén. Szakács, ezen felül pedig szeret gondoskodni a családjáról. Naomit és Masont saját gyermekeként szereti.

Kevin Banner építész: harmincas férfi, alkatra nem magas, viszont izmos. Állkapcsa erős, határozott vonalú. Házas, két gyermek (egy fiú Tyler és egy kislány Maddy) apja.

Jenny Banner: Kevin felesége, családanya. Humoros, kedves, aranyos, ráadásul hobbi restaurátor. Szereti helyrehozni a kissé rozzant bútorokat. Egy boltban dolgozik, ahol ő a főnöknő jobbkeze. 

Xander Keaton: sűrű, sötét haj, mélykék szem, csontos arcél, éles, szabályos vonalú arc, borosta. Jóképű, kemény legény. Hosszú láb, jelentős méretű kéz. Ezen felül a természete is megkapó. Humoros, kedves, intelligens, ugyanakkor makacs és erős akaratú férfi, aki igyekszik elérni mindig, amit akar. 

Történetünk 1998-ban kezdődik, amikor Naomi és családja élete teljesen megváltozik egy szörnyűségnek köszönhetően, majd éveket átugorva tanúi lehetünk a fontosabb változásoknak, amik bekövetkeztek az életükben. A 109. oldaltól napjaink eseményei tárulnak a szemünk elé, 2016-ot írunk, Naomi pedig önálló, felnőtt nő, aki nagy lépésre szánta el magát.

Imádom a szereplőket, akik körülveszik Naomit. Jó kis csapat, a karakterek szerethetőek. Xander igazi etalon férfi, mindig mosolyt tud csalni az arcomra.  Szerettem, ahogy pártfogásába fogta Tagot, akit elég sokáig névtelenként ismertünk, mert Naomi nem volt hajlandó elnevezni. :D Aztán végül csak rávette magát, és attól a pillanattól Tag otthonra talált. :)

A történet mindvégig feszültséggel volt tele, bár ahogy haladtunk a történettel, úgy váltotta fel a kínos és kellemetlen érzéseket valami jobb, több.

Szerettem Jenny-t és Kevint, ahogy Loot, és Xander együttesének tagjait is. A gyilkosságokat leszámítva tényleg eszményi kis városba költözött Naomi szirti házában én is eltudnám képzelni az életemet. Főleg ilyen emberekkel körülvéve. 

Imádtam, hogy a fotós téma a középpontban állt, rengeteget olvashattunk Naomi munkásságáról, az ábárzolásokról, fényviszonyokról.

Egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Mason és Xander megismerkedtek, majd Naomi beszélgetett Masonnel.

„ - Akkor talán elkezdem Xandernek szólítani. Egyébként pedig miféle név ez?

- Ezt a te neveddel még képes vagy komolyan kérdezni, Mason?

- Dugulj el –vágott vissza az öccse, és felállt az asztaltól, hogy segítsen leszedni.”

Ennél már csak Xander szerelmi vallomása volt, amin jobban kuncogtam. Tetszett, hogy Naomi megtalálta a párját makacsságban is. Xander bármilyen oldalát mutatta, az tetszett. Olyan karakter, akit lehetetlen utálni.

A másoló sorozatgyilkos személyét már az elején megtippeltem, minél jobban a történet mélységeiben jártunk, annál biztosabb voltam, majd az 559. oldalon kaptam egy újabb utalást, amiből azt mondtam, hogy „megvagy rohadék”. Igazam lett. Bár mindvégig sejtettem ki az, aki a sok szörnyűséget elköveti, ugyanúgy élveztem a történetet, a cselekményeket, azt hogy a romantikus és a krimi kellemes egyensúlyban volt, és hogy a családias kisváros lakói a szívemhez nőttek egy pillanat alatt.

Történet, szereplők, borító mind-mind tíz pontos nálam. Hamisítatlan Roberts. A Nyomkövetők és A tanú után újabb kedvenccel gazdagodtam.

A történet akkor kapott volna még + pontot, ha Seth, Harry és Mason is többet lett volna benne. Persze akkor már egy hétszáz oldalas könyvről beszélnénk. 

Apró megjegyzés: én is akarok egy saját Xandert magamnak. 

Pontozás: 10/10

Carin Gerhardsen: A mézeskalács ház (Hammarby 1.)

Fülszöveg: „Rejtélyes gyilkosságok tartják rettegésben Stockholm békés lakóit, a véres puzzle kirakása pedig Conny Sjöberg felügyelőre és kis csapatára vár. Sorra kerülnek elő a holttestek, egy zseniális és elfajzott sorozatgyilkos mestertervének áldozatai… de mi az indíték? Harmincnyolc évvel ezelőtt kinyílt egy ódon villa kapuja, és kisereglett rajta egy csoport óvodás. Majd újra megcsikordult a rozsdás vasajtó, s félve előbújt még egy kisfiú és egy kislány. Ami ezután történt, annak nem lett volna szabad megtörténnie… Az igazság pedig elviselhetetlenül fájdalmas… Carin Gerhardsen világhírű sorozatának első kötetében egy felejthetetlen sorozatgyilkos lelkébe látunk, aki céltudatos, kíméletlen és megállíthatatlan. A Mézeskalács ház igazi csemege a vérfagyasztó krimik szerelmeseinek. Carin Gerhardsen eredetileg matematikusnak tanult, regényeit is a szakmájától elvárható pontossággal és kíméletlen logikával építi fel. A Stockholmban játszódó Hammarby-trilógia az egyre népszerűbb skandináv krimik rajongóinak új kedvence világszerte. Méltatói a The Wire (Drót) című tévésorozathoz hasonlítják; meglepő és fordulatos történet, hiteles szereplők, eszeveszett tempó. Stieg Larsson, Jo Nesbo és Camilla Läckberg olvasóinak kötelező.”

 

Kiadta az Athenaeum kiadó 2013-ban.

Fordította: Teplán Ágnes, Markwarth Zsófia

Fordítás alapjául szolgáló mű: Carin Gerhardsen: Pepparkakshuset

ISBN: 978-963-293-242-2

Oldalszám: 328

Verner von Heidenstam svéd költő egyik versével nyit a könyv.

Ezután jön a bevezető történet, ami azonnal felborítja az ember lelki nyugalmát. Azt hiszem ez az első közös az eddig olvasott skandináv krimikben. Nincs idő ráhangolódásra, rögtön a bevezetővel sokkolják az olvasót.

Ezt követi egy számomra kicsit lassú felvezetés, de végül rátalál az írónő a megfelelő ritmusra és információadagolásra.

Samuel Bjørk könyvei után számomra eléggé nehéz volt a váltás. Az ő könyveiben pörögtek az események, míg ezt a történetet a visszafogottság jellemezte. Ami közös mindkettőben, az nem más, mint a személy és helységnevek „furcsasága” és nehéz kiejtése. Míg Bjørk regényeinél mindig volt valami csavar a gyilkosságokkal kapcsolatban, s az utolsó fejezetekig nem tudtad ki a gyilkos, Gerhardsen történeténél azonnal ráérezhetünk, bár van egy bizonyos pont, ami elvisz rossz irányba, mégis hamar, talán túlságosan hamar rájövünk a megoldásra.

Teljesen más a két író történetének szerkezeti felépítése, kidolgozása, így ha egy skandináv krimikkel ismerkedő kezdő kérdezné, melyiket ajánlanám elsőnek, mindenképpen az „egyszerűbb” Gerhardsen könyvet adnám indításként, aztán persze hozzátenném, hogy Bjørk regényei határozottan tarolnak majd, ha szeret nyomozni. S ugye ott van Kati Hiekkapelto Fekete Anna sorozata is, amit kár lenne kihagyni.

A mézeskalács ház több szemszögből vetíti elénk a cselekményeket. Egyrészt van a leíró cselekményábrázolás, a nyomozók és az egyik főszereplő szemszöge, másrészt viszont a gyilkos naplója, ami által betekintést nyerhetünk a gyilkos lelkivilágába, érzéseibe. Bár nem gondolom, hogy más emberek kivégzése lenne a megoldás a problémára, határozottan együtt éreztem néha a gyilkossal, megértettem, hogy mit miért tesz. A múltja irányította a jelenben, ami pedig megpecsételte a jövőjét. A kiskorában ért vagy látott bántalmazások, kegyetlenkedések miatt soha nem lehetett teljes ember. Aztán egy nap meglátta az egyik bántalmazót a régmúltból, s elpattant benne valami. Elégtételt akart venni az elszenvedett dolgokért. Mindenkin.

Az egyik főszereplő is mindig furcsa volt a külvilág számára, beilleszkedési zavarokkal küzdött, nem járta ki az iskolát, magányos volt és boldogtalan, ám ő mégsem lépte át a határt.

Ez is azt bizonyítja, hogy sok függ attól, hogy kinek milyen a hozzáállása.

A történet nehézkesen indul, többször ellaposodik, ám a gyilkosságok és maga a gyilkos naplója érdekesre sikerült.

Remélem a Hammarby sorozat következő köteteiben bátrabban és részletesebben ír a szerző a gyilkosságokról és nyomozásokról, s nem utolsó sorban a szereplőkről.

Pontozás: 10/7

Samuel Bjørk: Magányos utazó (Holger Munch & Mia Kruger 1.)

„Holger Munch veterán nyomozó különös üggyel találja szemben magát: Oslo mellett az erdőben egy felakasztott kislányt találnak, babaruhákba öltöztetve, nyakában tábla: Magányos utazó. Már önmagában a tábla is elég lett volna, de ki és miért öltöztette a holttestet babaruhákba? Az oslói speciális gyilkossági csoport egyik nyomozója, Mia Krüger felfigyel egy fontos részletre: a halott kislány körmébe egy egyes szám van karcolva, amiből arra következtet, hogy nem ő az egyetlen áldozat. Mia rendkívüli nyomozói képességének hála a rendőrség párhuzamot von a gyilkosság és egy hat évvel korábban történt eset között, amelyben elraboltak egy csecsemőt Honefoss városából. Az újszülöttet sosem találták meg. Mia szerint a gyilkosnak köze van az eltűnt gyermekhez, és a jelen történései a rendőrség korábbi kudarcát hivatottak megtorolni. Samuel Bjork krimijében vérfagyasztó titkok nyomába ered, újabb és újabb szörnyűségeket feltárva a norvég múltból, ugyanakkor megteremti napjaink antihősét: Munch nyomozó jó modorát szakmai alázattal, simulékonyságát tökéletes szimattal helyettesíti.”

Kiadta az Athenaeum kiadó 2014-ben.

Fordította: Domsa Zsófia

Fordításul szolgáló mű: Samuel Bjørk: Det henger en engel alene i skogen

ISBN: 978-963-293-367-2

Oldalszám: 488

Műfaja: krimi, thriller

Borító: Nekem most a magyar borító tetszik jobban. Bár a történet tényleg komor és beteg néha, számomra a külföldi borító semmi jóval nem kecsegtet, olyan, mint ha azt sugallná, hogy kudarccal zárul a történet. 

Samuel Bjørk:

A norvég író, színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Øien első színdarabját huszonegy évesen írta, azóta két nagy sikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez. A magába forduló, a médiától szinte teljesen elzárkózó művész hat albumot adott ki eddig, emellett kortársművészeti kiállításokon szerepel és Shakespeare-t fordít. Jelenleg Oslóban él.

(forrás: Athenaeum kiadó, szerzők menü)

Személy szerint én még nem igazán vagyok „felavatott” a skandináv krimik terén, hiszen ha minden igaz, akkor Kati Hiekkapelto: Kolibri című könyvével debütáltam tavaly. Viszont úgy érzem, kezdek rákapni az „ízére”. :) Néhány könyvmoly már ajánlott nekem skandináv krimiket, – PRicsmond ajánlására fel is vettem várólistára többek között Jo Nesbo: Vörösbegy című könyvét is – szóval biztos, hogy fogok még ilyen témában olvasni.

Imádom a krimiket, thrillereket, viszont a gyerekgyilkosság téma mindig nagyon megvisel, ehhez mérten igyekeztem szakaszokban haladni, s hagytam időt magamnak arra, hogy megemésszem az olvasottakat. Valószínűleg, ha több időm lett volna olvasni, nehezebben iktatom be a szüneteket, mert a könyv egyszerűen olvastatta magát.

A regény egy 2006-os bevezető történettel indít, amikor is egy huszonöt éves tanárnő világra hozza rendkívüli szépségű kislányát, ám mivel vérzékeny, belehal a szülésbe. A gyermek apja ismeretlen, így igyekeznek felkutatni a legközelebbi élő rokonát. Kiderül, hogy a tanárnő édesanyja nem is tudott arról, hogy lánya állapotos, mire pedig a kórházba ért a gyermekért, a kicsinek hűlt helyét találták. Két hónappal később az egyik ápolót holtan találták, felakasztotta magát, s csak egy egyszavas levelet találtak mellette, ami nem volt más, mint a sajnálom. A kislány sosem került elő. Ahogy haladunk a történettel, az is kiderül, hogy ennek köze lesz Mia és Holger új ügyéhez.

Az első fejezet elején egy olyan férfi karakter tárul a szemünk elé, aki bár utálja azt, ami körülveszi, elviseli, mert a felesége ezt szereti. Megette a reggelit, aminek már a gondolatától is forgott a gyomra tekintvén, hogy másnapos volt, és elvitte sétálni a kutyájukat, akire sokszor még ránézni se bírt, annyira nem szerette. A kutya elszaladt az erdőben, nem reagált a hívásra, a gazdája némán feküdve talált rá egy kis tisztáson. Nem sokkal később látta meg a fán lógó kislányt, iskolatáskával a hátán, nyakában egy táblával, amire az volt írva: Magányos utazó. A gyermek hat éves volt, még alig indult ez az élet ösvényén.

Az első pár fejezet a történet megalapozása volt, hogy jobban megismerjük a főszereplőket, s csak utána indult el több szálon az események láncolata.

Mia Krüger nyomozónő a városból elköltözött egy szigetre, mert csendre és nyugalomra vágyott. Meg gyógyszerekre és alkoholra. Sok-sok bogyóra és alkoholra. A történet folyamán elég sok dolgot kideríthetünk róla. Például azt, hogy Sigrid nevű ikertestvére meghalt heroin túladagolásban tíz évvel a fő történetünk eseményei előtt, ő pedig mindenáron utána akart halni. Ki is tűzött erre egy dátumot. Április 18. A testvére halálának évfordulója. Mia régen vékony, egészséges és erős volt, szeme kékje mindig élénken csillogott. Ám ez már a múlté. Hollófekete haja törékeny vállára omlott (régen rövidre vágta, amíg volt hozzá ereje), betegesen sovány lett, minden bordája kilátszott, akár meg is számolhatta volna őket, arca beesett, szeme fakó és tompa. Már csak árnyéka volt önmagának. Vele kapcsolatban, legjobban talán a nagymamával kapcsolatos emlékei tetszettek. Amikor még minden jó volt.

Holger Munch nem csak rendőr, de hobbimatematikus is. Szereti a komolyzenét, s határozottan cigarettafüggő és kajaholista. Túlsúlya feszélyezi, családi és munkahelyi helyzete szintén. Ötvennégy éves, tíz éve elvált, de nem heverte még ki. Van egy lánya, Miriam – aki épp férjhez készül menni –, és egy unokája, Marion.

„Elsősorban különc megszállott volt. Kövér és barátságos különc, aki sosem nyúlt alkoholhoz, imádta a matematikát, a klasszikus zenét, a keresztrejtvényt meg a sakkot. Embernek talán egy kicsit unalmas, de rendkívüli nyomozó volt. És igazságos főnök.”

Régi főnöke Mikkelson bízta meg azzal, hogy vigyen el egy dossziét Miának, aki régi kollégája volt. Mindketten szeretettel gondoltak a régi társra. Amikor újra találkoztak, az egy nagyon jó fejezet volt. Akkor kezdtem igazán érezni, hogy valamerre haladunk a történettel. A közös párbeszédeik mindig sziporkáztak, s néha még mosolyt is csaltak az arcomra.

Ilyen párbeszéd volt még a történet kezdetén az alábbi:

„– Óvatosan vezess befelé, oké?
– Én mindig óvatos vagyok, Holger.
– Mia, te sosem vagy óvatos.
– Menj a fenébe, Holger.
– Én is szeretlek, Mia. Örülök, hogy visszajössz. Holnap találkozunk.”

 A csapat, amibe Mia belecsöppen olyan emberekből áll, akiket többnyire már a múltból ismer. Már-már családias volt a hangulat a megbeszélésen, s a komoly témák megvitatása közben is érezhető volt az együttérzés, a tisztelet, a megbecsülés és az egyetértés.

Miután megtalálták a második kislányt, igazán beindultak az események. Több cselekmény futott párhuzamosan, váltott szemszögből olvashattunk, így erőteljes koncentrációra volt szükség, hogy nehogy elmulasszunk valamit. Szerettem Mia és Holger közös jeleneteit.

A könyv mindvégig izgalmas volt, magával ragadó, lehengerlő és megrázó, s nem utolsó sorban beteges. A hetvenkettedik fejezetnél, amikor megbizonyosodtam arról, hogy a sejtéseimnek van alapja, egyszerűen rosszul voltam még a gondolattól is, milyen beteges karaktereket ábrázolt az író. Persze korántsem ez a karakter volt a legbetegebb. Sokszor éreztem olvasás közben, hogy tehetetlen és dühös vagyok. Sorban halnak meg a lányok, a gyilkos játszik mindenkivel, a rendőrök egyre kétségbeesettebben hajszolják a gyilkost, az olvasókat meg eközben a szerző hajszolja az őrületbe egy kicsit. Mi az, amit tudunk? Mi az, amit csak sejtünk? Vakvágányon járunk, vagy jó nyomot követünk? Most akkor jó fiú, vagy rossz fiú épp az, aki előttünk van? Melyik végkifejletnek szurkoljunk jobban? Ki a célpont és hol a vége az egésznek? Miért történik mindez tulajdonképpen?

Fordulatokban gazdag, hihetetlen írás. Még a legbékésebb embert is ki tudná hozni a sodrából. A karakterek összetettek, bár határozottan állíthatom, hogy a gyerekek személyisége számomra megnyerőbb volt, mint a felnőtteké. Igaz, a felnőttek között is találtam olyat, akit megszerettem. A két főszereplő nem lett kedvencem, viszont azt elismerem, hogy jó párost alakítottak. Már alig várom, hogy A bagoly röpte című folytatás is „bekebelezzen”.

Szerettem.

Ami zavart:

A hatodik fejezetben kicsit sokalltam az „a férfi, akinek a nyakára egy sas volt tetoválva” kifejezés gyakoriságát. Amikor már hatodszorra olvastam, halkan meg is jegyeztem, hogy oké, elsőre is értettem.

Pontozás: 10/10

Jeffery Deaver: A kék halál

Fülszöveg: „Hölgyem képzelje el magát, amint egy bárban üldögél. Egy férfi odajön, nem tűnik ismerősnek, de mindent tud önről, ismeri a múltját, tudja, mivel foglalkozik, mi a hobbija. Meghívja egy italra, ön elfogadja. Ez volt az első és utolsó hibája. Ön a modern idők gyilkosának legújabb áldozata. Ő az az ember, aki könnyedén léket vág arra a páncélra, amellyel élete titkait igyekszik takargatni, azét az életét, amely most az ő keze által véget ér. Frank Bishop feladata, hogy megállítsa az elvetemült bűnözőt. Ebben segít neki Wyatt Gillette, egy fiatal hacker. Együtt vadásznak erre az arc nélküli bűnözőre. De hogy kaphatnak el valakit, aki előre tudja minden lépésüket?”

Kiadta az Alexandra kiadó 2003-ban.

A borítója lényegre törő, nem csicsás, ráadásul témábavágó. Fő színe a kék . (A külföldi borító egy árnyalatnyival jobban tetszik)

     

Egy pár szó Jeffery Deaver-ről:

1950. május 6-án született Illinois államban, a Dupage megyei Glen Ellyn nevű faluban. A Missouri Egyetemen szerzett újságírói diplomát, a Fordham Egyetemen pedig jogi diplomát. Eleinte újságíróként dolgozott, majd később jogi területen is, ezt követően pedig sikereket ért el regényeivel.

Regényei a világ számos országában felkerültek a bestseller listák élére, ami alól nem képez kivételt a New York Times, a londoni Times, és a Los Angeles Times értékelése sem. A könyv borítóján két idézet is szerepel, ahol korunk legjobb pszichotriller írójának nevezték, illetve írták, hogy nem sok vetélytársa marad a mesteri megtévesztés birodalmában.

Több évben jelölték az Edgar Allan Poe díjra, és kétszer elnyerte az Ellery Queen Olvasói díjat az év legjobb novellája kategóriában.

Könyvei közül többet meg is filmesítettek, egyik legkiemelkedőbb közülük a Bone Collctor című könyvéből, Universal Pictures készítésében és Denzel Washington (Lincoln Rhyme) főszereplésével a Csontember.

Nagyon tetszett a könyv összetétele.

Mivel hangsúlyos benne az informatika szál, gondoskodtak egy „Glosszárium”-ról, ahol kigyűjtötték a lényegesebb fogalmakat, elnevezéseket, hogy tudjuk is, miről olvasunk. :) Bár felhasználói szinten kezelem a számítógépet, nekem is voltak új ismeretek.  Szóval ne hagyjátok ki semmiképpen a könyv elején ezt a három és fél oldalas szösszenetet.

A történet többféleképpen darabolva van. Egyrészt hat részre van tagolva, másrészt pedig fejezetekre. Részenként egy-egy idézettel egészítve ki a történetet. Fejezetek száma negyvenhét, ami érdekességképp kettes számrendszerben is felírásra került a fejezetszám mellett.

I.   rész: A Varázsló

„A számítógéppel bármilyen bűnt el lehet követni – Még gyilkolni is lehet vele. „  /Los Angeles-i rendőrségi tisztviselő/

II.  rész: Démonok

„Nem az ártatlan csodálat által inspirált harmadik nemzedéket, hanem a hackerek új, minden jogtól megfosztott negyedik generációját képviselte. Őket pedig a düh hajtotta." /Jonathan Littman: Az őrszem/

III.  rész: Az átváltozás

„[A]z anonimitás egyike azoknak a dolgoknak, amiket a számítástechnika következő hulláma az ismeretlenségbe sodor.” /Newsweek/

IV.  rész: Behatolás

„Az internet körülbelül annyira biztonságos, mint Kelet-Los Angeles szupermarketjei éjjelenként. /Jonathan Littman: A menekülő játszmája/

V. rész: A legfelső szint / A szakértői szint

„Csak két mód van arra, hogy megszabaduljatok a hackerektől és a phríkektől. Az egyik, ha megsemmisítetek minden számítógépet és telefont. A másik, ha megadjátok nekünk azt, amit akarunk, ez pedig a MINDEN információhoz való szabad hozzáférés lehetősége. Amíg az egyik be nem következik, mi nem megyünk sehova.

/Egy kinyilatkoztatás néven ismert hacker idézete. Útikalauz a hackerek és phríkek világának első lépéseihez./

VI. rész: Minden az írásmódon múlik

Ezt nem idézem, mivel egy vírus eredeti forráskódjából van idézve mindenféle krixkrax a könyvben, én pedig a negyedét sem értem. :) Akit érdekel, vegye meg a könyvet és olvassa el.

Főszereplő igazságosztónk Frank Bishop, negyven év körüli, sovány arcú, sötétszőke hajú férfi, aki az állami rendőrség gyilkossági osztályán töltött be nyomozói munkakört.  Saját szakterületén önjelölt varázslónak tartották, munkaköre és szakértelme a nehézsúlyú gyilkosok és nemierőszak-tevők felhajtása volt. Vele szimpatizáltam a legjobban, mivel lelkiismeretesen, becsületesen végezte a munkáját, és nem félt bevallani, hogy egyáltalán nem ért a számítógépekhez. (Rögtön nem éreztem magam olyan hülyének, hogy a felét sem értettem a hacker cuccoknak.) :)

Wyatt Gillette egy fiatal hacker, aki erőteljesen el volt magától szállva a történetben, idiótának nézve mindenkit, aki nem ért a számítógépekhez (tehát majdnem mindenkit). A vége felé már kezdtem megkedvelni, bár nem lett kedvenc karakter. Talán a „hobbija” miatt.

A nyomozás maga izgalmas volt, Bishop karaktere pedig magával ragadta az olvasót. A társát, Sheltont az elejétől fogva utáltam, ahogy ellenérzéseket tápláltam Patricia Nolan iránt is. A legmeglepőbb talán a végkifejlet volt. Az informatikai blabla kicsit unalmas volt, de a nyomozás kárpótolt érte.

Zárásul pedig álljon itt a könyv 539. oldala:

A SZERZŐ UTÓSZAVA

A könyv megírása során, jelentős szabadságot használtam a szövetségi és a kaliforniai állami törvényvégrehajtó szervek szerkezetének és működésének leírásában. Bárcsak ugyanezt mondhatnám el a számítógépes hackerek azon képességének mértékéről, amellyel képesek behatolni a magánéletünkbe, de e téren csupa rossz hírrel szolgálhatok Riasztó gyakorisággal történnek ilyen esetek. A néhány megkérdezett számítógépes szakember úgy véli, hogy egy, a Csapóajtóhoz hasonló programot jelenleg feltehetőleg még nem lehet megírni. Mégsem vagyok teljesen meggyőzve – ezen specialisták véleményét hallván akaratlanul is eszembe jutott a világ legnagyobb számítástechnikai vállalatának az a rangidős kutatója, aki az 1950-es években azt javasolta a vállalatának hogy az ne hagyjon fel a vákuumcsövek alkalmazásával, mert a mikrochipnek egyáltalán nincs jövője. Egy másik nemzetközi hardver- és szoftvergyártó cég vezérigazgatója pedig azt állította a '80-as években –, hogy soha nem lesz a személyi számítógépeknek jövedelmező piaca. Jelenleg azonban még joggal feltételezhetjük, hogy a Csapóajtóhoz hasonló program nem létezik. Nos, talán nem. És igen! A fejezetek számozása kettes számrendszerben történt! Ne érezzék emiatt rosszul magukat, a számok nekem is fejtörést okoznak!

Pontozás: 10/8

Karen Rose: Vigyázz rám

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Ismertető: „Gyermekrablás

Sue Conroy bosszúra szomjazik. Nemrég szabadult a börtönből, és eltökélte, hogy mindenkit kézre kerít, aki annak idején a rács mögé juttatta. Elrabol egy tizenegy éves siket kisfiút, de ez csak az első felvonás a gondosan kitervelt hadjáratban.

Titkok

Sue Chicagóba menekül, és a Hanover-házban, egy bántalmazott nőknek fenntartott menedékben húzza meg magát. Dana Dupinsky féltve őrzi a körülötte élő nők titkait, és sosem nyújtana védelmet egy gyermekrablónak. Csakhogy fogalma sincs arról, hogy ezúttal kígyót melenget a keblén…

Gyilkosság

Dana csak akkor döbben rá, mekkora veszély fenyegeti, amikor egyik pillanatról a másikra Sue gonosz játékának kellős közepén találja magát, és a körülötte levők sorban halnak meg – és gyilkos nem válogat a módszerekben.

Karen Rose világhírű sorozata a romantikus thriller műfajának legjobbja, díjnyertes könyveit számos nyelven kiadják, olvasótábora lelkesen várja az írónő bestsellereit.”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013.

Fordította: Weisz Böbe

Eredeti címe: Nothing to fear

Eredeti megjelenés éve: 2005
Borító: Szolid, szép. Viszont nem sok köze van a történethez. A borítón található rózsának maximum az írónő nevéhez van köze, a történetben nem is esik szó virágról. Viszont az eredeti megjelenésnél a borító szerintem teli találat. Érdemes lett volna azt megtartani. 

Sue Conway: gyilkos, pszichopata. Különös kegyetlenséggel gyilkol, és élvezi. Úgy gondolja, jó oka van rá. Ahogy egyre jobban megismerjük, és feltárulnak a múltjáról bizonyos tények, az ember elgondolkodik rajta, hogy esetleg nem-e lehet megérteni ezért? Nem. A bosszú ilyen eszköze…

Alec Vaughn: 12 éves siket kisfiú. Beszédterapeutája van, hogy némaságát legyőzhesse. Elrabolta Sue Conway, Eriknek nevezi, éhezteti, begyógyszerezi, túl is adagolja. Rengeteg kegyetlenségen keresztül megy, több gyilkosságnak szemtanúja is lesz, mégis harcol, hogy kiszabaduljon, és hogy segítsen másnak. Igazán erős kisfiú, és bátor.

Dana Dupinsky: A Hanover ház vezetője. Régen ő is a lakója volt, évek óta viszont ő vezeti az otthont, és igyekszik segíteni a bajba jutott bántalmazott nőkön és gyerekeken. Harcol a védtelen bántalmazottakért, s harcol a múlt árnyaival, amik éjszaka nem hagyják nyugodni. Aztán belép az életébe Ethan, és szépen lassan megváltozik minden. 

Ethan Buchanan: Biztonságelektronikai céget vezet, magánnyomozói igazolványa is van, s volt haditengerész. Bátor, szívós személy. Alec keresztapja, akinek a keresését magára vállalta barátjával és társával Clay-jel együtt. Nagyon sok olyan dolgot megtesz, amiről úgy gondolja, tán nem helyes, de a gyerek érdekében mindent. Közben ő is megharcol a maga démonjaival, és megpróbálja helyretenni a Dana iránt táplált érzéseit is.

Evie: 15 évesen került Danához a menedékhelyre. Rengeteget szenvedett, testét-lelkét megkínozták, számtalan heget visel. A történetben már 20 éves, interneten keresztül végez tanfolyamokat, gyermekpszichológus akar lenni. A történet olvasása közben kettős érzéseim voltak, hiszen elég gyakran haragudtam is rá, viszont többnyire kedveltem. Nagyon sokat tett Alec-ért, ezért abszolút tiszteletet érdemelt.

Stan és Randi Vaughn: Alec szülei. Sok titokra fény derül olvasás közben, többek között arra is, hogy Stan mekkora patkány, és hogy Randi nem az akinek mondta magát. Bár őt legalább jó cél vezérelte.

Clay Maynard: Ethan Buchanan társa a biztonságelektronikai cégnél, s egyúttal az egyik legjobb barátja, akire mindig is számíthatott. A haditengerészetnél ismerkedtek meg, miután leszerelt rendőrnek ment, majd pedig Ethan sérülése és hazaérkezése után kilépett a rendőrségtől és Ethan-el együtt meglapították a céget. Alec elrablása után segített a nyomára bukkanni, s közben aggódva figyelte barátja önmarcangolását. Igazi bajtárs, s igaz barát is.

David Hunter: Dana és Evie egyik barátja, aki sok dolgot megszerel az otthon körül. Titkon vonzódik Danához, félti és óvni próbálja. Legszívesebben Evie-vel boronáltam volna össze.

A könyvben találkozhatunk (egy számunkra már ismerős csapattal) Mia Michellel és Abe Regan-el (Számolj tízig) is. Mia Dana egyik legjobb barátnője (Caroline és Evie mellett), rengeteget tettek már egymásért, s ővele egyenes arányban jár Abe Regan, mivel barátok és társak a rendőrségnél. Mikor elkezdődnek a gyilkosságok, ők kapják az ügyet, majd meglepődve tapasztalják, hogy a szálak többek között a Hanover házhoz vezetnek.

Rengeteg izgalmas esemény történik, az új információkat csepegtetve kapjuk, így nem túl sok egyszerre. Az írónő mesterien keveri a kártyákat, hiszen a szövevényes cselekményeken túl olyan szereplőket is alkotott, akiknek a helyükbe tudja képzelni magát az olvasó, és velük együtt nyomozhatnak, izgulhatnak, félhetnek, őrjönghetnek, vagy épp szerelmezhetnek, ha akarnak. Minden csak fantázia kérdése.

Ám a dicséreten túl azért volt, ami nem tetszett. Akadtak félrefordítások, félreütések (nyomtatási hibák), ami miatt néha kizökkentem a cselekménykövetésből, és nehezebben vettem fel a fonalat újra. Valamint idegesített az is, hogy ennyi ideig húzták a hatóságok bevonását. Rendben, ez volt a gyilkos utasítása, viszont tudni kellene, hogy hol a határ. Ráadásul a fülszövegben azt írják, hogy 11 éves a kisfiú, ám a történetben 12.  

Összességét tekintve nagyon tetszett, nem csalódtam Karen Rose e könyvében sem, és várom a következő köteteket. Igaz, hogy nem bántam volna, ha a sorozatot sorrendben olvashatom, ám ez csak egy csekély észrevétel, hiszen még így is élvezhető a könyv. Remélem, minden kötetét megjelentetik magyarul a sorozatnak, és a lehető leghamarabb olvashatjuk őket, bár amennyit ez a kötet is csúszott (májusra volt ígérve, novemberben jelent meg) kevés az esély, viszont a remény hal meg utoljára! Jó olvasást kívánok mindenkinek!

Pontozás: 10/9,5

Jessica Bird (J. R. Ward) - Egy felejthetetlen hölgy

Ismertető: "Grace Hall, az előkelő társaság szépséges tagja, a vagyona miatt egy őrült célpontjává válik. A gyilkos Manhattan legbefolyásosabb nőit öldösi. Grace új testőre, John Smith, egy kompromisszumokat nem ismerő, kemény férfi, a legkevésbé sem szeretne beköltözni Grace-hez a tetőtéri luxuslakásba, de nem tud nemet mondani neki. Miközben közli a szabályokat új ügyfelével, dühös szikrák pattognak közöttük, és lángra lobban a vágy. Az éjszakák lassan egyre forróbbakká válnak, a gyilkos egyre nagyobb veszélyt jelent, így Grace-nek és Smithnek választania kell: a szabályokat követik, vagy a szívük parancsát."

A borító átlagos, és túl sok köze nincs a történethez. A főszereplő nő ugyanis szőke.

A fülszöveg figyelemfelkeltő. 

Műfajilag a romantikus kategóriába sorolnám. 
Kiadó: Ulpius 
Kiadás éve: 2013

Ez volt életem első J.Bird/J.R.Ward könyvem, ezért eléggé magasra tettem a mércét. Főleg azért, mert mostanában az Ulpius-os könyvek nálam nem arattak osztatlan sikert. Sokan ajánlották Ward könyveit, s nem tudom megmondani hogy miért is választottam pont ezt. Talán a fülszöveg miatt. Mindenesetre pozitív véleménnyel zárult az olvasás, hiszen megnyerő szereplőket, érdekes és cselekménydús történetet ismerhet meg az olvasó. 
A karakterek összetettek, és mindvégig tudott újat mutatni az írónő. Szerencsére számomra a gyilkos kiléte egészen a végéig nem derült ki, bár eléggé ellenszenves volt számomra, mint szereplő. Bár nem mondhatjuk kriminek, azért a minimális krimi szál érezhető volt a történetben.  

Szereplők:
Grace Hall: szép, okos, karakán. Ránézésre azt mondaná az ember, hogy az élete tökéletes, hiszen "mindene" megvan, de ez csak a látszat. Volt néhány jelenet, amikor erőteljesen sajnáltam. Az édesanyja miatt biztosan. Az a nő egy érzéketlen dög. 

John Smith: Erről a névről rögtön a Pocahontas című mese jutott az eszembe, és megmosolyogtatott. Utána persze sikerült ettől elvonatkoztatnom, és sikerült véleményt kialakítani róla. Titokzatos férfi, aki bár munkájában soha nem hibázik, fél az elkötelezettségtől. Számomra pozitív figura volt, bár volt olyan jelenet, ahol eléggé fafejűként viselkedett, de a végén megbocsátottam neki érte.
Jack Walker: Humoros, szimpatikus, abszolút pozitív karakter. 

Reméljük az írónő folytatja ezt a színvonalat, és olvashatunk még többet is ezekről a szereplőkről, mert látok benne fantáziát. És persze ezzel a könyvvel rávett, hogy a többi könyvébe is belekóstoljak.

Pontozás: 10/9