Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2020. december 19., szombat

Helene Flood: A terapeuta

Az emlékek változnak. De a vérfagyasztó igazság előbb-utóbb kiderül.
 
„Sara, a fiatal pszichológusnő egy nemrég megörökölt, régi oslói házban praktizál, amelyet közösen újít fel ambiciózus, építész férjével, Sigurddal. Azonban mind a munka, mind a felújítás nehézkesen halad, a férfi pedig egy nap furcsa üzenetet hagy Sara telefonján, majd eltűnik. A magányos Sara egyre kevésbé érzi otthonosnak és biztonságosnak a félkész házat. Furcsa dolgok történnek körülötte: tárgyak tűnnek el, majd bukkannak fel újra, éjszaka pedig mintha lépéseket hallana a padlásról – vagy csak kezdi elveszíteni a józan eszét?
 
Sara a fenyegetések hatására végül eljut arra a pontra, hogy úgy érzi, nem bízhat senkiben – legkevésbé a férjében, akiről igencsak titokzatos dolgok derülnek ki…”
Kiadó: Partvonal kiadó
Megjelent: 2020. november 18.
Fordította: Petrikovics Edit
Fordítás alapjául szolgáló mű: Helene Flood: Terapeuten
Oldalszám: 352
ISBN: 978-615-578-391-3
Borító: Földi Andrea munkája. Imádom. Minimalista, ugyanakkor borzongató. Amúgy az írónő büszkén mutatta meg a könyvének a különböző borítóit a facebook-os oldalán, én pedig gyorsan hozzászólásban elküldtem neki a hazait. Azt írta, hogy: „This one is so spooky – I love it! Thanks”, azaz „Ez annyira kísérteties – Imádom! Köszönöm”
 
Én is így gondoltam. Nagyon ígéretesnek tűnt a fülszöveg meg a borító alapján.

Az eddig olvasott skandináv krimikben egy dolog mindig egyezett, mégpedig a lendületesség. A szerzők rögtön belevágtak a történetbe, nem volt túl sok bevezetés, a hangulat pedig azonnal a tetőfokára hágott. Helene Flood ellenben szereti a bevezetőt és a körítést. Több hangsúlyt fektet a szereplők hátterére, mint magára a bűnesetre. A könyv felénél járva azon gondolkodtam, mikor jön már a jól ismert feszültség és izgalom, amit már az eddigi, általam olvasott krimiknél megszoktam. Nos, ez kimaradt.
 
A könyv inkább elgondolkodtató és nyomasztó volt, mint izgalmas. 
Különböző emberi sorsok tárulnak a szem elé. Egyik sem ragad igazán magával.
A főszereplő karakterben sok lehetőség volt, kár hogy nem igazán élt ezzel a szerző. Helyette kreált nekünk egy labilis pszichológust, aki sokszor életuntnak tűnt, előfordult, hogy összeszedett volt, máskor pedig ő is egy szakember segítségére szorult volna. A legpozitívabb benyomást akkor tette rám, amikor a nővére gyermekeivel volt, illetve a regény utolsó 80 oldalában. Ott éreztem, hogy mintha történne is valami. 
Az esemény lassú lefolyású, nem érződik igazi feszültség, hiányzik belőle a felfokozódó hangulathoz szükséges szál. Nevezhetném lélektani kriminek is, hiszen az kapott nagyobb hangsúlyt a történetben. Ehhez kellően komor is.
 
Az érdeklődést fenntartotta, hiszen érdekelt, hogy a szerző végül mire is akar kilyukadni, de nem sóvárogtam a végkifejlet után. Csendes megnyugvással olvastam végig. A könyv utolsó negyede vitte a hátán a történetet. A végkifejlettel kapcsolatban volt tippem, de örülök, hogy végül nem úgy alakult, mert így tudott végül egy apró meglepetést okozni.

Azoknak ajánlom, akik szeretnek elveszni a könyv lélektani útvesztőiben, s nem vágynak egetverő izgalomra és akcióra. 

2020. december 2., szerda

Karen Rose: Egyedül a sötétben (Romantic Suspense 17./Cincinnati 2.)

„Karen ​Rose, a New York Times bestseller írónője visszatér a Cincinnati sorozat egy újabb, lélegzetelállítóan izgalmas kötetével, amiben találkozik a veszély és a vágy, az igazságosság és a bosszú.
Scarlett Bishop gyilkossági nyomozó már látott elég gazembert, aki az igazságszolgáltatásban megtalálta a kiskapukat, és ártatlan áldozatot, akit senki sem bosszult meg. Tudja, hogy a jó nem mindig győzedelmeskedik. Eddig sikeresen elrejtette magában a haragját és a vágyát, hogy ő maga szolgáltasson igazságot. De ez már nem tarthat sokáig.
Marcus O’Bannion, aki korábban a hadseregben szolgált, félelmet nem ismerve harcol az áldozatokért. A titokzatos múltja miatt ez nem is csoda. Úgy hiszi, látta már az emberi gonoszság legalját, de aztán elkezd kutakodni annak a fiatal lánynak a meggyilkolása ügyében, aki korábban az ő segítségét kérte. Scarlett-tel közösen elindulnak egy olyan sötét úton, ami miatt egy veszélyes emberkereskedő hálózat célkeresztjében találják magukat. Hogy a bűnözőket megállítsák, egyszerre kell ravasznak és könyörtelennek lenniük. De túl is kell élniük ezt a kalandot.”
Kiadta: Könyvmolyképző kiadó
Megjelent: 2020. november 18.
Fordította: Irás Emese
Fordítás alapjául szolgáló mű: Karen Rose: Alone In the Dark
ISBN: 978-963-457-798-0
Oldalszám: 816
Műfaját tekintve krimi, egy leheletnyi romantikával és humorral fűszerezve.
 
Nyolc évvel ezelőtt ismerkedtem meg Karen Rose könyveivel, amikor még az Ulpius kiadó égisze alatt jelentek meg a könyvei magyar nyelven, s azonnal a rabjává váltam. Első könyvem tőle a Vartanian trilógia első kötete, a Halj meg értem című regény volt (Romantic Suspense 7.), és úgy éreztem, hogy minél gyorsabban el kell olvasnom a többi magyarul megjelent könyvét is.
Karen Rose könyveiben minden szükséges krimi elem megtalálható. Fordulatos, cselekményekben gazdag, izgalmas, sokkoló, lélegzetelállító, sokszor szomorú, néha humoros. Az érzelmi skálán rengeteg mindent megtapasztalunk olvasás közben. A szereplői kiforrottak, egyszerűen nagyszerűek. Könnyen beleélhetjük magunkat a karakterek helyébe, hiszen kedvelhető, igazán emberi szereplőket kreál az írónő. A nyomozás izgalmas, az információkat nem egyszerre kapjuk, hanem szépen fokozatosan, képes mindvégig fenntartani az érdeklődést, és az emelkedő feszültség jellemzi.
 
Ennél a kötetnél sem volt ez másképp. A krimi szál erős, sokszor megrázó és sokkoló, néha gyomorforgató. Alaposan megjártam az érzelmi hullámvasutat, ejtettem pár könnycseppet, és úgy éreztem, mintha valami ránehezedett volna a mellkasomra. Tehetetlennek éreztem magam és mérhetetlen düh munkált bennem az olvasottak miatt. Mondhatni alaposan kihozott a sodromból. Karen Rose olyan témához nyúlt, ami alaposan felkavarja az embert. Emberkereskedelem, gyermekbántalmazás, kínzások, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok tömkelege alkotja a cselekmények egyik szálát. Ugyanakkor az írónő most is igyekezett humorral enyhíteni a történet generálta feszültséget, amire szükség is volt. A romantikus szál erőteljes lett, kissé aggódtam a könyv utolsó harmadánál, hogy esetleg a szerző túlzásba is esik, de végül visszazökkentünk a krimi szál sűrűjébe, így mondhatni egyensúlyba került minden elem. Az írónő mindenből annyit tett a történetbe, amennyire szükség volt. Most is csak azt tudom mondani, ez a nő egy zseni. Lendületes, feszültséggel teli, izgalmas, rejtélyes, döbbenetes és még sorolhatnám a jelzőket, ami mind helytálló lenne a regénnyel kapcsolatban. Nagyon vártam már ezt a részt, és egyáltalán nem csalódtam. Bár sorozat része, önálló kötetként is simán helytáll. Erőteljes történet, határozottan nagyot üt. Marcus O’Bannion pedig hab a tortán. Hogy miért gondolom ezt? Olvassátok el!
Reméljük az írónő többi könyvére már nem kell ennyit várni. Számomra abszolút a kedvenc szerzők között szerepel.
 
Pontozás: 10/10
Egyetlen észrevétel: több elütés is volt a könyvben, ami picit zavaró volt, de ez nem vont le a történet értékéből.
Könyveim Karen Rose-tól

Egy kis érdekesség:
Karen Rose "Romantic Suspense" könyvei sorrendben
1.) Don't Tell (Chicago, IL) - Caroline Stewart és Max Hunter
2.) Have You Seen Her?  (Raleigh, NC) - Steven Thatcher és Jenna Marshall   
3.) I'm Watching You  (Chicago, IL) - Abe Reagan és Kristen Mayhew
4.) Nothing To Fear  - Vigyázz rám (Chicago, IL) - Ethan Buchanan és Dana Dupinsky
4.5) Dirty Secrets eBook Only
5.) You Can't Hide - Érints meg (Chicago, IL) - Aidan Reagan és Tess Ciccotelli
6.) Count To Ten - Számolj tízig (Chicago, IL) - Reed Solliday és Mia Mitchell
7.) Die For Me - Halj meg értem (Vartanian 1) (Philadelphia, PA) - Vito Ciccotelli és Sophie Johannsen
8.) Scream For Me - Sikíts értem (Vartanian 2) (Atlanta, GA) - Daniel Vartanian és Alexandra Fallon
9.) Kill For Me - Gyilkolj értem (Vartanian 3) (Atlanta, GA) - Luke Papadopoulos és Susannah Vartanian
10.) I Can See You (Minneapolis, MN) - Noah Webster és Eve Wilson
11.) Silent Scream  (Minneapolis, MN) - David Hunter és Olivia Sutherland
12.) You Belong To Me  (Baltimore, MD) - JD Fitzpatrick és Lucy Trask
13.) No One Left To Tell  (Baltimore, MD) - Grayson Smith és Paige Holden
14.) Did You Miss Me? (Baltimore, MD) - Joseph Carter és Daphne Montgomery
14.5) Broken Silence eBook Only (Baltimore, MD) Daphne Montgomery és Joseph Carter
15.) Watch Your Back  (Baltimore, MD) - Clay Maynard és Stevie Mazzetti
16.) Closer Than You Think  - Közelebb, mint hinnéd (Cincinnati, OH) - Faith Corcoran és Deacon Novak
17.) Alone In The Dark – Egyedül a sötétben  (Cincinnati, OH) - Scarlett Bishop és Marcus O'Bannion
18.) Every Dark Corner (Cincinnati, OH) - Griffin 'Decker' Davenport és Kate Coppola
19.) Monster In The Closet  (Baltimore, MD) - Clay Maynard
20. Edge Of Darkness (Cincinatti, OH) - Adam Kimble és Meredith Fallon
21. Death Is Not Enough (Baltimore, MD)
22. Say You're Sorry (Sacramento) - Gideon Reynolds és Daisy Dawson
23. Into The Dark (Cincinatti, OH) - Diesel Kennedy és Dr. Dani Novak
24. Say No More (Sacramento)
 
Főbb karakterek városokra lebontva:
Chicago, IL: Abe Reagan, Aidan Reagan, Caroline Stewart, Dana Dupinsky, Ethan Buchanan, Kristen Mayhew, Max Hunter, Mia Mitchell, Reed Solliday, Tess Ciccotelli
Raleigh, NC: Jenna Marshall, Steven Thatcher
Philadelphia, PA: Sophie Johannsen, Vito Ciccotelli
Atlanta, GA: Alexandra Fallon, Daniel Vartanian, Luke Papadopoulos, Susannah Vartanian
Minneapolis, MN: David Hunter, Olivia Sutherland, Eve Wilson, Noah Webster
Baltimore, MD: Clay Maynard, Daphne Montgomery, Joseph Carter, Stevie Mazzetti, Grayson Smith, Paige Holden, JD Fitzpatrick, Lucy Trask
St. Petersburg, FL: Christopher Walker, Emma Townsend
Cincinnati, OH: Deacon Novak, Faith Corcoran, Scarlett Bishop, Marcus O'Bannion, Griffin 'Decker' Davenport, Kate Coppola
Sacramento: Gideon Reynolds, Rafe Sokolov, Daisy Dawson, Mercy Callahan, Ephraim Burton

2020. november 22., vasárnap

Katty Kay · Claire Shipman: Az önbizalom kódja nőknek - A magabiztosság tudománya és művészete -

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!
 

Önbizalom. Mindannyiunknak szüksége van rá, de sokszor elérhetetlennek tűnik. Vajon a szerencsés kiválasztottak génjeibe van kódolva, vagy akárki felépítheti magában? Miért küzdenek még a legsikeresebb nők is kétségekkel önmagukat illetően? Mi az önbizalom titka, és hogyan lehetsz magabiztosabb?
Az önbizalom kódja nőknek szerzői, Katty Kay és Claire Shipman újságírók az önbizalom génje után kutatva, pszichológus szakembereket is megkérdezve arra jutottak, hogy ez a fontos tulajdonság az agyban gyökerezik. Ennek fényében elmagyarázzák, miképpen kezdj el cselekedni és kockázatot vállalni az önbizalmad tudatos növelése érdekében, s milyen hatással lesz mindez az agyműködésedre. Könyvükben tehát megmutatják, hogyan lehetsz az igazi önmagad. Tapasztald meg te is az önbizalom erejét, aztán csak figyeld, hogyan változik ettől az életed!
Kiadta: Partvonal kiadó
Megjelent: 2020. október 5.
Fordította: Kertész Edina
Fordítás alapjául szolgáló mű: The Confidence Code
ISBN: 978-615-6058-23-2
Oldalszám: 312
 
Katty Kay brit újságíró, szerző és műsorvezető. 2002-ben tette át székhelyét az Egyesült Államokba.  A BBC tudósítója.
Claire Shipman amerikai televíziós műsorvezető, újságíró, hosszú éveken át az ABC Good Morning America vezető országos tudósítója.
Évek óta jó barátnők, 2009-ben jelent meg első közös könyvük Womenomics címmel, majd azt követte az Önbizalom kódja nőknek 2014-ben, 2018-ban pedig az Önbizalom kódja lányoknak.
A szerzők bár igyekeznek a nőknek segédkezet nyújtani az önbizalom megtalálásában és tartós megtartásában, interjúalanyaikat kérdezve mégis rá kellett jönniük, hogy ez nem olyan egyszerű. Sokszor felmerült a nők és férfiak közötti különbözőség, illetve a társadalom szerepe az önbizalomhiányban.
 
Érdekes volt olvasni a különböző nemű és korú interjúalanyok álláspontját, valamint azt, hogy legtöbbjük tisztában van azzal, hogy bizony ténylegesen hátrányos helyzetből indulnak a nők, ha a karriert nézik. A férfiak kezdeményezőbbek, határozottabbak, már-már túlzott önbizalom figyelhető meg náluk, míg a nők gyakran hezitálnak, és félnek a kudarctól, így legtöbbször meg sem próbálják megpályázni a hőn áhított pozíciót.
 
Voltak nagyon érdekes és könnyen érthető felvetések, ugyanakkor a tudományosabb magyarázatok, melyek a genetikai és epigenetikai tényezőket taglalták, számomra kissé szárazak voltak (mint a Szahara), nehezebben emésztettem az információkat. Neurotranszmitterek, gének és egyebek, illetve ezek kapcsolatai az önbizalommal illetve annak hiányával.
Aztán szerzőpárosunk eljutott egy régi tudományos megállapításhoz, mely szerint az öröklődés és a környezet egyaránt meghatároz bennünket.

Az összes fejezetrész közül a legjobban talán az „Önmagunknak okozott sérülések az önbizalmunkon” fogott meg. Nagyon jól összefoglalták, hogy mennyi mindennel képesek vagyunk bántani önmagunkat.
 
Az ötödik nagy fejezet (Új nevelés) első felén megbotránkoztam, és dühös lettem. Nem értettem, hogy egyes emberek hogyan cselekedhetnek úgy, mint a példaként felhozott személyek családjai. A szerzők hiába próbálták megmagyarázni az okokat, számomra ez már túl van bizonyos határon.
 
Összességét tekintve a könyv egy útjelző. Rámutat, hogy az önbizalomhoz rengeteg apró dolognak kell összeállnia, hogy tartós legyen. Benne van a génjeinkben, de erősíthetjük, ha tudatosan dolgozunk önmagunkon. S hogy miért olyan nagy a különbség a férfi és a női önbizalom között? Talán azért, mert a férfiak többnyire racionálisan gondolkodnak, míg a nők érzelemközpontúak. Sokkal inkább képesek vagyunk leragadni egy-egy problémánál, mint férfitársaink. Ők megrázzák magukat és mennek tovább. Mi erre nem igazán vagyunk képesek. A szerzők úgy fogalmaztak, hogy míg a férfiak a külső tényezőket okolják a kudarcaikért, addig a nők önmagukban keresik a hibát.
 
Végezetül álljon itt három idézet a könyvből, melyeken érdemes elgondolkozni:
 
„Az, hogy túlagyalunk dolgokat, hosszasan tépelődünk valamin, nemcsak a munkában, hanem az élet más területein, így a magánéletünkben is nehézségeket okoz.”
 
„Az önbizalom lényege, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból, és olyan célokért dolgozzunk, amelyek a saját értékeinkből és igényeinkből fakadnak, nem pedig olyanokért, amiket a társadalom határoz meg.”

„Az önbizalmunk abban rejlik, hogy szeretjük meghallgatni mások véleményét, és nem kérünk elnézést a sajátunkért.”
 
Pontozás: 10/5
Számomra a könyv túl tömény volt és sokszor száraz. Nehezen haladtam, főleg mikor a genetikai és epigenetikai tényezőket részletezték. Érdekes volt és elgondolkodtató, de sajnos az előbbiek sokat rontottak az élményen.

2020. november 6., péntek

Jodi Picoult: A két út könyve

Ismertető: „A döntéseink időnként meglepő utakra terelnek.

Dawn mindent tud a halálról – legalábbis ebben a hitben él. Hospice-dúlaként segíti a betegeit, hogy helyrehozzák a múlt hibáit és befejezzék félbemaradt dolgaikat, hogy megbékélve léphessenek át a túlvilágba.
Amikor azonban Dawn repülőgépe zuhanni kezd, és úgy hiszi, már csak pillanatok vannak hátra az életéből, maga is megdöbben, hogy nem a férje jut eszébe, hanem másvalaki. Egykori egyiptológus kollégája, Wyatt Armstrong régész.
A szerencsés kimenetelű repülőgép-katasztrófa után Dawn úgy dönt, visszamegy Egyiptomba, a régészeti ásatáshoz, és megkeresi hajdani szerelmét, Wyattet, sőt, folytatja a túlvilágra vezető út első ismert térképének, a Két út könyvének kutatását.
A könyv fejezeteiben Dawn két lehetséges jövője bontakozik ki egymás mellett, és mindkét jövőképben feltárulnak a rég eltemetett titkok és kételyek.

Mi alakítjuk a választásainkat, vagy a választásaink alakítanak bennünket?
Kik lennénk most, ha másként alakult volna az életünk?”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020. október 12.
Fordította: Novák Petra
Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult: The Book of Two Ways
Oldalszám: 472
ISBN: 978-963-543-041-3
A könyvet megrendelhetitek: ITT
 
A szerzőről:
Jodi Lynn Picoult amerikai írónő, a Long Island-i Nesconsetben született és nevelkedett. A Prinston egyetemre járt, ahol írást tanult. Rengeteg mindenbe belekezdett, és ezeknek többnyire közük volt az irodalomhoz. Szövegkönyveket szerkesztett, nyolcadikosoknak tartott irodalom órákat, mesterszintű tanári diplomát szerzett, de dolgozott a Wall Streeten is.
Tim Van Leerhez ment feleségül, három gyermekük született.
Picoult három gyermekével, férjével és három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben a honlapján olvashattok, a www.jodipicoult.com címen, vagy követhetitek a magyar hivatalos rajongói oldalát a www.facebook.com/JPfunpagehu linkre kattintva.
1992-ben jelent meg első könyve, ám első nagyobb sikerét a Nővérem húga című könyvének köszönheti, ami 2004-ben jelent meg. Könyveivel gyakran volt a bestsellerlisták élén, és hatalmas olvasótábora lett.
2016-ban Magyarországon is megjelent a lányával, Samantha Van Leer-rel közös ifjúsági regénye, a Sorok között, majd még ugyanebben az évben a Lapról lapra című folytatás is, ami hatalmas sikernek örvend külföldön és a hazai piacon egyaránt. Számomra nagyszerű élményt jelentett, hogy betekintést nyerhettem az általuk teremtett világba, és abszolút kedvenccé vált ez a két kötetes „mese”, mely a felnőtt szíveket is képes rabul ejteni.
Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek, rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact) című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe.
Eddig több mint ötven regényt és huszonhárom novellát tudhat magáénak, melyeknek magyar nyelvű kiadásait kizárólag az Athenaeum kiadó gondozza.

Az Athenaeum kiadónál megjelent könyvei:
Apró csodák
Csodalány
Egyszerű igazság
Elrabolt az apám
Életszikra
Gyere haza
Házirend
Ítélet
Magányos farkas
Második látásra
A nővérem húga
Sorsfordítók
Szívtől szívig
Szívverés
Találj rám!
A tizedik kör
Tizenkilenc perc
Törékeny
Vezeklés
Szelíd vadak (e-könyv)
Jodi Picoult–Samantha van Leer: Lapról lapra
Jodi Picoult–Samantha van Leer: Sorok között
Valamint a legújabb: A két út könyve
A könyvről:
Sokáig gondolkodtam, mit is írhatnék a könyvről. Múlt éjjel fejeztem be, de még mindig a hatása alatt vagyok, s nagyon úgy tűnik, hogy ez még egy ideig így lesz. Határozottan igaz, hogy akit megragad, azt nem ereszti.
Őszintén szólva nem lepett meg, hogy ilyen hatással volt rám, hiszen Jodi Picoult már többször elérte ezt a könyveivel. Mindig jó érzékkel nyúl olyan témákhoz, amik valamilyen okból betalálnak. Azon kívül, hogy szórakoztat, gondolkodásra is késztet. Most sem volt ez másképp. Egyrészt, ifjúkorom nagy „szerelme”, a régészet is helyet kapott a könyvben, ráadásul Egyiptom a történet egyik cselekményszálának a helyszíne, így már emiatt is izgatottan vártam, mit hoz ki az írónő a történetből.
Másoknak lehet, hogy kicsit sok a történelmi háttér, illetve az Egyiptommal kapcsolatos információk mennyisége, ám én élvezettel vetettem bele magam a sűrűjébe. Mindig is közel állt hozzám ez a téma (ezt is bizonyítja az egyik polcom, ami tele van Egyiptomos könyvekkel), tizenévesen sokáig tanulmányoztam a hieroglifákat, s elemi erővel vonzott a misztikusság, ami körüllengte az egyiptomi kultúrát. Szóval mondhatni, hogy otthonra leltem, ismerős volt a téma, így faltam az oldalakat anélkül, hogy észrevenném mennyire elszaladt az idő. Persze többször megálltam, szünetet tartottam a könyv olvasása közben, mivel a regény nem csak ennyiből áll, és alaposan megbolygatta a lelkivilágomat. A történet sokszínűsége alaposan kihat az érzelmekre. Minden magasságot és mélységet megjárunk ezen a kicsivel több, mint négyszáz oldalon.

A történetet Dawn szemszögéből ismerhetjük meg. Több cselekményszál váltakozik, ahogy térben és időben is ugrálunk. Felváltva ismerhetjük meg a múlt és jelen eseményeit, tobzódunk a különböző érzelmekben és helyzetekben, és jócskán kapunk gondolkodnivalót is minden fejezetben.
Dawn hospice-dúlaként (haláldúlaként) dolgozik, a haldoklóknak segít megkönnyíteni az utolsó időszakot. Tehermentesíti és támogatja a haldoklót és a hozzátartozót is valamilyen szinten. Segít megszervezni, amit szükséges, illetve teljesíti az utolsó kívánságokat, amennyiben módjában áll. Kemény hivatás. Újra és újra szembesül a halállal.
Aztán egy repülőgép-szerencsétlenségnek köszönhetően úgy dönt, egy időre visszatér Egyiptomba, megkeresi a régi nagy szerelmét, Wyatt-et, és folytatja a régészeti munkát, s egyúttal a végére jár, mi lett volna, ha másképp döntött volna évekkel azelőtt.
Ahogy haladunk a történetben, annál több titokra derül fény. Tetszik a folytonosság, s az, ahogy az információkat adagolja a szerző. A könyv mindvégig fenntartja az érdeklődést.

Dawn és Wyatt párosát nagyon szerettem, jól kiegészítették egymást. Tetszett, hogy a romantikán kívül ott volt a humor szál, illetve volt feszültség a főszereplők között. Jól dolgoztak együtt, kihozták egymásból a legjobbat.
A szereplők között akadt, aki jobban közel került hozzám, és volt olyan, aki nem igazán. Nagyon szerettem Wyatt és Meret karakterét, Briant viszont kevésbé.
Dawn a munkája során elég sok emberrel megismerkedett, róluk is olvashatunk a könyvben, s közülük Félix és Win megismerkedésének története ragadt meg az emlékezetemben. Sorsszerű volt és aranyos. Az pedig, ahogy Win és Dawn beszélgetnek arról, mi vár Winre a halálakor, mélyen elgondolkodtató. 
Miért félünk a haláltól, elmúlástól? Tudhatjuk, megérezhetjük, hogy mikor jön el az időnk? Miért csak a halálunk közeledtével lesz bátorságunk ahhoz, hogy megtegyünk valamit, amire már oly régóta vágytunk? Miért csak akkor kezdünk el igazán élni, amikor az elmúlás fenyeget? 

 A kedvenc jelenetem egy múltbéli visszaemlékezés útján tárult elém, amikor Wyatt egy törött mészkődarabot nyomott Dawn kezébe, melyen az alábbi sorok álltak:

„Megcsókolom őt mindenki előtt,
ország-világ hadd tudja szerelmem.
Bizony ő az, aki elorozta szívem,
ki ha rám pillant, nyugalom száll le reám.”

/ Ostracon Gardiner 304 rt. - Molnár Imre fordítása/

Ez a mészkődarab volt az egyetlen dolog, amit magával vitt Dawn, mikor elutazott Egyiptomból, és több mint tizenöt évig meg is őrizte.

Összességét tekintve nagyon szerettem a történetet, számomra érdekes volt és jól szórakoztam, illetve elég sok dolgon elgondolkodtam. Jodi Picoult hajlamos arra ösztönözni, hogy átértékeljem az addigi nézőpontjaimat, és új gondolatoknak adjak teret.

Egyetlen egy dolog zavart, méghozzá a könyv vége. Kétségek között hagyott a végkifejletet illetően, bár jó sok utalás volt rá. Sejtésem, reményem van. Mégis nekem hiányzott a végéről az az egy sor, vagy legalábbis egy név. Esetleg egy epilógus, mondjuk három évvel későbbre utalva. Értem a könyv mondanivalóját, talán még azt is, hogy miért így zárta le az írónő, de ez így akkor sem fair. Megadja a lányának a választ, de minket meg kétséget között hagy? Gondoljak, amit akarok? Válasszam azt, ami nekem tetszik?

Pontozás: 10/9

2020. október 13., kedd

Julian Brass: Légy úrrá a szorongásodon!

 99 egyszerű módszer, hogyan uraljuk rejtett erőforrásainkat

 „Julian ​Brass eltökélte, hogy komoly hatással lesz azoknak az embereknek az életére, akik úgy döntöttek, hogy – hozzá hasonló módon – a boldogabb élet reményében szembenéznek a szorongásukkal. A Légy úrrá a szorongásodon gyakorlatias és könnyen elvégezhető gyakorlatokat kínál, amelyek segítségével bárki szembe szállhat a kihívásokkal – társadalmi hovatartozásától, földrajzi helyzetétől és fizikai képességeitől függetlenül.

A sikeres média- és üzleti tanácsadóvá vált férfi megosztja velünk életének legfélelmetesebb, legkeményebb és legmagányosabb időszakát, amikor nem becsülte eléggé önmagát, így a stressz, a depresszió és az érzelmi hullámvölgyek uralták a hétköznapjait. Ám a gyakorlatoknak köszönhetően Julian megtanulta, hogyan használhatja ki a szorongásban rejlő erőt. A szerző roppant őszinte, motiváló, orvosilag is alátámasztott, hiteles és – nem utolsó sorban szellemes – meglátásait olvasva világossá válik számunkra, miért ajánlják jó szívvel neves sportolók, orvosok, üzletemberek, jógik, nyugati és keleti spirituális vezetők a nemzetközi sikereket elért könyvet.”

Kiadta: Partvonal kiadó
Megjelent: 2020. május 20.
Fordította: Bosnyák Viktória
Fordítás alapjául szolgáló mű: Julian Brass: Own Your Anxiety
ISBN: 978-615-6058-12-6
Oldalszám: 296
Itt olvashatsz bele:
https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1830859.pdf

A szerzőről:

Mint egy díjnyertes kanadai médiacég alapítója és volt igazgatója, Julian Brass pontosan tudja, mennyire fontos úrrá lenni a szorongáson mind a szakmai, mind a magánéletben.

Julian évekig Floridában a Szilícium-völgyben dolgozott, ám több mint tíz éve hazaköltözött Kanadába, hogy részese legyen, és maga is hozzá tegyen az akkoriban még csak szirmait bontogató internet technikai hátteréhez. Hiányolta egy Y-generációt inspiráló online brand meglétét, ezért létrehozta a Notable Awards és a Notable.ca oldalakat, melyek később Notable Life néven egyesültek.

Nem sokkal a Notable 2008-as indítása után Julian komolyan szorongani kezdett, és elhatározta, hogy természetes módszerekkel küzd meg ezzel az állapottal. Ez egy véget nem érő útra terelte, amelyen haladva egyszerre irányította és fejlesztette korábbi cégét, és igyekezett változtatni életmódján a holisztikus egészség és jóllét, az öngondoskodás, a spiritualitás, a jóga és a pozitív pszichológia jegyében.

Hamarosan ez a magasabb tudatossághoz vezető út vált Julian mindennapjaivá. Indiai jógiktól, jeruzsálemi rabbiktól és papoktól, neves New York-i orvosoktól és a világ legsikeresebb vállalkozóitól tanult, illetve működött együtt az évek során. Mások segítése a küldetésévé vált: 2017-ben eladta a Notable-t, és azóta annak szenteli az életét,hogy másoknak is megtanítsa, hogyan lehetnek úrrá a szorongásukon. Manapság hatékony, természetes eszközökkel segít az embereknek a világ minden tájáról legyőzni a szorongásukat, melyet nyugati orvosi kutatásokkal és keleti holisztikus filozófiával egészít ki. Ezeket az eszközöket használva – amelyek Julian módszerének alapját képezik – újradefiniálhatjuk kapcsolatunkat a szorongással, és a negatív, erőnktől megfosztó energiákat pozitív, támogató energiává alakíthatjuk át. Neves nemzetközi előadóként, tanfolyamvezetőként, coachként, tanárként és gyógyítóként Julian azt tűzte ki célul, hogy nemcsak a szorongásukon tanítja meg úrrá lenni az embereket, de életük más területein is, kezükbe adva ezzel az életük irányítását. 

/Forrás: http://www.lira.hu/hu/szerzo/julian-brass /

A könyvről:

Minden ember életében jelen van a félelem, a nyugtalanság, a feszültség, a stressz illetve a szorongás. Természetes velejárója az életnek, főleg a mai világban. A mai pszichológiai felfogás szerint a szorongás valamilyen vélt vagy valós veszélyhelyzetre adott reakció. Egy bizonyos szintig teljesen normális. Julian Brass könyve ahhoz nyújt segítséget, hogy ezt az egészet normál keretek között tudjuk tartani, mielőtt átcsap súlyos szorongásba, amit már pszichológiai betegségként definiálnak.

A könyv kevesebb, mint háromszáz oldal, mely három nagy részre tagolva tárja elénk a megoldásokat, amik segíthetnek a mindennapokban.
Törődj a testeddel!
Törődj az elméddel!
Törődj a lelkeddel!
A szerző nagyon jól összefoglalta az ajánlott módszereket, hasznos tanácsokat ad, és a saját életéből hoz példákat, így az olvasó közelebb érezheti magához a kötetet.
Teljesen hétköznapi dolgokat tanácsol, így nem kell azon gondolkodni, mit hogyan oldjon meg az ember. Nem kell költségekbe verni magunkat, nem vásároltatja fel velünk a fél világot, sokkal inkább arra buzdít, hogy dolgozzunk önmagunkon.
Önismeret és praktikák, hogy megkönnyítsük magunknak az életet.

Julian Brass nem akarja megváltani a világot. Egyszerűen segíteni akar a sorstársain. Akik nem érzik magukat teljesnek vagy normálisnak, mert előfordul, hogy nem uralják a testüket. Ezért írt egy összefoglaló könyvet néhány jól bevált, orvosilag is tanácsolt praktikáról, hogy könnyebbé tegye az emberek hétköznapjait.

Miket tanácsol?
Ajánl különböző légzéstechnikákat, meditációt, kellő mennyiségű és minőségű alvást, mozgást, nevetést, olvasást, vizualizációt, alkotást és még megannyi mást. Érdemes elolvasni, átgondolni, és kipróbálni azt, ami szimpatikus. Ne várjatok csodát, vannak olyan tanácsok, amik az embernek természetesek. Ugyanakkor, akik még csak most kutatnak megoldás után, azoknak jó kiindulópont lehet.
 
Számomra ez a könyv nem sok újdonsággal tudott szolgálni, tekintve hogy elég korán meg kellett tanulnom kezelni a belső feszültséget. Vérbeli vizsgadrukkos vagyok, ami annyira durván jelentkezett minden alkalommal, hogy fizikai jelei mutatkoztak. Márpedig elég sokat vizsgáztam eddigi életem során. Mellette klausztrofóbiás vagyok, ami miatt volt, hogy durván bepánikoltam (beragadtam a liftbe), tehát szükségem volt a feszültségoldó technikákra.
 
Szerintem az első és legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy ezzel nem vagyunk egyedül, és hogy teljesen normális. Én sokáig azon idegeskedtem és szorongtam, hogy mi lesz, ha mások megtudják, milyen defektes vagyok. Úgy éreztem, hogy kilógok a sorból, és milyen ciki már, hogy fejben tudom, hogy pl. mindent megtanultam a vizsgára, mégis annyira izgulok előtte, hogy az ájulás környékez, hányingerem lesz, alig kapok levegőt, vagy szó szerint kiver a víz. Persze utána mindig jól teljesítettem, meg is nyugodtam, a félelmemet mintha elfújták volna, ám hirtelen jött az újabb feszültségdózis, mert eszembe jutott, hogy ok nélkül idegeskedtem. Saját magamat hajszoltam bele ebbe, mert túlságosan is az volt a fontos, hogy mit gondolnak rólam mások. Aztán kiderült, nem vagyok ezzel egyedül, ahogy az a gondolat sem csak az én fejemben fogalmazódott meg, hogy esetleg emiatt másképp nézhetnek ránk a „normális” emberek. Hosszú utat jártam be, mire megtanultam kezelni a váratlan stresszes helyzeteket. Nem mindenkinek válik be ugyanaz a technika, így érdemes kísérletezni. Én próbáltam a jóga légzést, meditációt (meditációs zene illetve irányított meditáció is), olvasást, nyugtató zenét, vizualizációt, és még megannyi mást. Vannak bevált technikáim, és bátran ötvözöm is azokat, ha gyors feszültségoldásra van szükségem. Szerencsére azóta, hogy megvannak a biztos praktikáim, magabiztosabb vagyok, és kevésbé engedek teret a félelmeimnek.
 
Tanácsaim: Minden ember másképp reagál a különböző helyzetekre, így ne hasonlítsátok magatokat másokhoz! Merjetek kísérletezni! Legyetek nyitottak a tanácsokra! Ötvözzétek a különböző technikákat a saját ízlésetek szerint. Ti vagytok azok, akik a legjobban ismeritek önmagatokat. Figyeljetek a belső hangra és a testetekre! Ha érzitek, hogy kezdetek ellazulni, akkor jó úton haladtok. Olvassátok el a könyvet, és hasznosítsátok az olvasottakat a saját igényeitek szerint!
 
Pontozás: 10/10

2020. október 4., vasárnap

Kimberley Freeman: Duett

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy németországi faluban a fiatal Ellie operaénekesi karrierről dédelget csillogó álmokat. Nagyravágyó ambíciói rengeteg csalódást, sóvárgást és bánatot hoznak majd számára. Londonban a tinédzser Angie megszökik otthonról és Penny Bright néven a popszínpadok ünnepelt kedvence lesz. De egy durva támadás után a félelem és a drog foglyává válik.
Az egyik nő elrabolja a másik életét, miközben elveszíti a legnagyobb szerelmét. A másik megpróbál elmenekülni a múltja elől, de nem tudja elkerülni, hogy szembenézzen a legsötétebb emlékeivel. És mindkettejük élete szorosan összefonódik egy zenei producer ambiciózus terveivel.
London ragyogó rockéletének díszleteitől Európa operaházainak színpadáig, egy kies görög szigettől isten háta mögötti ausztrál tengerparti vidékig követhetjük nyomon Ellie és Angie történetét. A duett utolsó hangjai azonban csak a szívszorító végkifejletkor hangozhatnak el, amikor visszatérnek a múlt követelő árnyai.”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020. szeptember 11.
Fordította: Kurta Zsuzsanna
Fordítás alapjául szolgáló mű: Kimberley Freeman: Duet
Oldalszám: 560
ISBN: 978-963-543-020-8
Borító: Földi Andrea

A szerzőről:

Kimberley Freeman Londonban született, majd 3 évesen családjával Ausztráliába költözött. Queensland-ben nőtt fel, és most is ott él a férjével és két gyermekével. Díjnyertes gyerekkönyveinek, történelmi- és fantasy regényeinek kiterjedt rajongótábora van számos országban. Családnevét anyai nagymamája tiszteletére vette fel, izgalmas bestsellereinek különleges hősnőit is ő ihlette. Jelenleg a Queenslandi Egyetem előadója.

A szerző kiadónál megjelent művei:
Vadvirágok lányai
Álom-öböl
Aranypor
Parázs-sziget
Örökzöld-zuhatag
Csillagok az óceán felett

A könyvről:

Ahogy azt már megszokhattuk Kimberley Freeman-től, a cselekményszálak váltakoznak a történet során, és ugrálunk a múlt és jelen eseményei között.

Két hányatott sorsú fiatal lány életét ismerhetjük meg, tanúi leszünk a nővé válásuknak, és általuk nyerünk betekintést a művészvilágba. A két főszereplő nő bőrébe bújva megtapasztalhatjuk a dolgok jó és rossz oldalát egyaránt. Kemény munka, harc, kudarc, áldozathozatal, lemondások, fájdalom és csalódás övezi a siker útját. Sokszor felmerült bennem, biztos, hogy megéri ekkora áldozatot hozni valamiért, amiről tudjuk, hogy bármikor vége szakadhat? Biztos, hogy arra vágyunk igazán?

Angela „Angie” Smith és Ellie Frankel teljesen más neveltetést kaptak, más közegben nőttek fel, mégis a kezdetektől volt bennük valami közös, ami nem volt más, mint a zene szeretete. Míg Ellie-t kicsi kora óta az opera világa vonzotta, addig Angie-t a popzene. Mindketten megéltek nehéz pillanatokat, amik sorsdöntő változást hoztak az életükbe. Sorsuk láthatatlanul összefonódott, miközben nem is tudtak egymásról. Végül a sors úgy hozta, hogy fény derült a nagy titokra, ami alapjaiban változtatta meg az életüket.

Kezdetben Ellie volt a szimpatikusabb, de miután Londonba utazott megváltozott, és néha rettentő irritáló volt a karaktere. Angie viszont a Görögországba való utazása során közelebb került hozzám. Azt hiszem a vele történtek abszolút a hasznára váltak, még ha nehéz utat is kellett bejárnia, de rátalált arra, ami igazán boldoggá tette. Minél többet megtudtam a két nő hátteréről, annál inkább erősödött a gyanúm, hogy mi is kötheti őket össze igazán.


Nagyon tetszett, ahogy az írónő szőtte a szálakat, mert végig fenntartja az olvasó figyelmét, és olyan karaktereket kreált, akik szerethetőek vagy épp erőteljesen utálhatóak (mint pl. Benedict). Rejtélyekkel teli történetet kaptam, kalandozással, rengeteg utazással. Fantasztikusak voltak a tájleírások, olvasás közben szinte már láttam magam előtt a helyszíneket, ahol a főhőseink jártak. Németország, Anglia, Görögország és Ausztrália. Mindegyik hely, egy-egy állomás, melyet érdemes volt felfedezni.

Hozzám legközelebb talán Petaludosz állt, azaz a Pillangó-sziget. Ott bontakozott ki igazán Angela karaktere, és rengeteg szerethető emberrel ismerkedett meg, akik mind hozzátettek a fejlődéséhez.

Kimberley Freeman hozta a formáját, a könyv szórakoztatott, lebilincselt. A karakterei összetettek, egyáltalán nem tökéletesek, kellően esendőek, emberiek. A tájleírások épp csak annyira részletesek, hogy a leírásoknak köszönhetően az események filmszerűen peregnek le az ember szeme előtt. Egyetlen egy dolog volt számomra negatívum, mégpedig az Ellie szerelmi élete körüli kissé eltúlzott huzavona. Nekem az már kicsit sok volt. Ám maga a történet nagyon tetszett, a könyv olvastatta magát, ha az embernek van egy kis ideje, egy-két nap alatt a könyv végére érhet.

Pontozás: 10/9,5

2020. szeptember 3., csütörtök

Lana Millan - Egy angyal a szerelem küszöbén (Raziel 2.)


„Ismered a viccet, amiben egy bukott angyal és egy félnótás démon néhány társával elindul, hogy megmentse az emberiséget, miközben néha abban sem biztosak, hogy érdemes-e reggelente felkelni az ágyból?
Raziel és Belader párosa Nevada kopár vidékét ezúttal a napfényes Miamira cseréli. Kalandos útjuk során szerencsére arra is jut idejük, hogy a rájuk vadászó pokolfajzatokon kívül saját magukkal és egymás iránti érzéseikkel is fölvegyék a harcot.
Küldetésükhöz olyan különös figurák csatlakoznak, mint Theo, az ateista, Manuel, az elvált mexikói pincér, Soren, a dán cserediák vagy Tully, az angyalból lett sürgősségi sebész. Lucifer mellett most Belader történetét is megismerhetjük.
Tengerpart, pálmafák, luxus, mexikói konyha, mocsár, aligátorok és egy cseppnyi armageddon egy eltökélt bukott angyal és egy útkereső démon társaságában.”
Megjelent: 2020. június 2.
Kiadta: Athenaeum kiadó
Borító: Földi Andrea
Oldalszám: 248
ISBN: 978-963-293-979-7
Mit tudhatunk a szerzőről?
„Lana Millan nem hisz az írói önéletrajzokban, ahogyan a véletlenekben sem, viszont elég jó meggyes csokitortát süt. Régebben Trónok Harca rajongó volt, de a Gyűrűk Urát még ma is szereti (a kedvence Gollum). Korábban gyakran fogyókúrázott, de amióta kutyája van, nincsenek súlyproblémái, csak problémái. Ha az életében nehézség adódik, már nem esik kétségbe, egyszer megfelelő szerszámok híján kenőkések segítségével cserélt ki egy kerékpárbelsőt, miközben a YouTube-on az oktatóvideót nézte. Az Athenaeum Kiadó gondozásában 2015-ben jelent meg Átkozott Hannah Brown című regénye, melyet 2017-ben Raziel története követette. Jelenleg a kutyáját sétáltatja, vagy ha nem, szinte biztos, hogy a Raziel regénysorozat harmadik részén dolgozik.”

2015-ben, első regényének megjelenésekor volt szerencsém interjút készíteni az írónővel, amit most meg is mutatok nektek. Igaz, főképp az előző könyvhöz kapcsolódtak a kérdések, ám megtudhatjátok belőle azt is, hogy honnan az írói neve, illetve pár apróságot az írással kapcsolatban. 

A szerző kiadónál megjelent művei:
Átkozott Hannah Brown
Raziel
Raziel 2. - Egy angyal a szerelem küszöbén
A könyvről:
Már nagyon vártam Razielék történetének folytatását, mert az első kötet lebilincselt. Imádtam az első betűtől az utolsóig, így elég magas volt a léc, amit el kellett érnie a második kötetnek is.

Az események két cselekményszálon és idősíkon futnak. Egyrészt Razielék kalandjai a jelenben, másrészt Belader élete a múltban.
Érdekes volt betekinteni Belader múltjába, ugyanakkor számomra most picit zavaró volt a váltakozó idő és cselekmény, mivel mindig megakasztott a lendületben. Míg a jelen eseményei sodró lendületűek és izgalmasak, szinte tapintani lehet a feszültséget, addig a múlt eseményeit kissé vontatottnak éreztem. Valószínű azért, mert a csapat kalandozása és harca az idővel (meg minden mással), sokkal inkább magával ragadott, mint a múltbéli események. Ugyanakkor mindennek megvan a maga oka, így annak is, hogy Lana Millan miért pont így alakította a történet ezen cselekményszálát.

Ez a kötet is bővelkedett kalandokban és szórakoztató párbeszédekben. Egyszerre volt humoros és elgondolkodtató. Ha darabjaira szednénk a történetet, akkor látnánk igazán, hogy mennyi mindent beleszőtt az írónő.

Lana Millan szerethető szereplőket kreált, akiknek a helyébe könnyen beleképzelheti magát az olvasó. Összetett személyiségek, akik első olvasásra nem feltétlenül lopják a szívünkbe magukat, aztán később bebizonyítják, hogy nem ok nélkül vannak jelen a csapatban. Ilyen volt számomra például Manny, akiért az elején egy huncut garast sem adtam volna. Nem tudtam eldönteni, hogy Lana tréfának szánta-e, vagy esetleg tényleg hasznát fogják venni a többiek a küldetés során. Nos, határozottan kellemeset csalódtam. Minél többet olvastam róla, annál szimpatikusabbnak találtam, a végére pedig egészen megkedveltem. Ő volt a tipikus példa arra, hogy ne ítéljünk elsőre, mert érhet még meglepetés.

Raziel és Belader nagyszerű páros, tökéletesen kiegészítik egymást. Erre szükség is van, hiszen kettejük feladata felkutatni és egységgé kovácsolni az emberiség megmentéséhez szükséges kis csapat tagjait, ami nem tűnik egyszerűnek. A tagok felkutatása során kisebb-nagyobb akadályokba ütköznek, amik sűrűn bonyodalmakhoz is vezetnek. Néha úgy tűnik, hogy tényleg minden és mindenki összeesküdött ellenük, mert Mihály arkangyalon és az alvilági lényeken túl még a természeti erőkkel is meg kell küzdeniük.

Van olyan szereplő, akivel nem igazán tudtam zöld ágra vergődni, nem tudom hová tenni. Jó? Rossz? Mi a célja a tetteinek? Tényleg segíteni akar, vagy csapda az egész, hogy akadályozza hőseinket a céljuk elérésében? Erre leghamarabb a következő kötetben fogok választ kapni, úgyhogy nagyon remélem, hogy az írónő ügyesen megírja a folytatást, hogy minél előbb a kezünkbe tarthassuk.

Örültem a Raziel és Belader között pattogó szikráknak, a humor mellett ez volt az, amit annyira vártam a történet folytatásában, mert bár sok minden a kapcsolatuk ellen szól, én azért reménykedem, hogy a történet végén valahogy mégis megoldják a dolgot. Ha máshogy nem, hát emberként, mint Tully és Vicky.

A szereplők közül Belader állt hozzám a legközelebb, mégpedig a nyíltsága miatt. Ő nem köntörfalaz, kimondja amit gondol, bár sokszor cenzúrázatlanul, és nem érti miért sértődnek meg körülötte.
Összességében tekintve szerettem a könyvet, izgalmas, eseménydús, elgondolkodtató, és humoros. Volt egy kicsi hiányérzetem, nem mindig éreztem olyan erősnek a történetet, mint az első kötetet, ugyanakkor a részleteket valamint a humort tekintve ez a kötet volt erősebb. + Ezzel a kötettel együtt megkaptam a 21 rövid novellát tartalmazó kis füzetet, ami szintén nagyon szórakoztató volt, és csak úgy izzott a levegő a főszereplők között. 
Itt olvasható: Karanténmesék 
A karanténmesékről annyit tudni kell, hogy bár a főszereplők ugyanazok, mint a Raziel trilógiában, maguk a történetek nem kapcsolódnak szorosan a regényekhez. Mondhatni alkalom szülte őket, hiszen mindenki tudja, hogy a világon tomboló vírus miatt sokan feszültek, idegesek, Lana pedig úgy gondolta, hogy Raziel és Belader segítségével egy kis színt visz a hétköznapjainkba, és csempész bele egy kis humort, hogy még véletlenül se veszítsük el a humorérzékünket.


Pontozás: 10/10

2020. július 9., csütörtök

Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma



„Apám ​nagy uralkodó volt: felült a szent királyok trónusára, és repedező örökségükből erős birodalmat épített. S rám miféle sors vár? Én láthatom mindezt elevenen szétrohadni…”
1348 nyarán Anjou Lajos hazatér a Nápoly elleni bosszúhadjáratából. A várost elfoglalta, politikailag és erkölcsileg azonban kudarcot vallott. Diadalmenetét mégsem az ellenségei, hanem egy titokzatos idegen kórság miatt kényszerül megszakítani. Az ifjú uralkodó meglehetős sietséggel igyekszik vissza a Magyar Királyságba, ahová magával hurcol valami olyasmit is, amit korábban még soha senki nem látott, nem tapasztalt: egy betegséget, amely nemcsak megöli, de fel is támasztja az embert halottaiból. Mindez először valódi csodának tűnik, ám a hálaimák helyét hamar átveszi a rémült könyörgés az isteni megbocsátásért. A feltámadottak ugyanis korántsem régi önmagukként térnek vissza: az életre kelt holtak megállíthatatlanok, és az éhségük csillapíthatatlan…
Bíró Szabolcs, a Non nobis Domine és az Anjouk-sorozat írója teljesen új oldalát mutatja be a Lázár evangéliuma lapjain. A liliomos lobogó ezúttal olyan háborúba megy, mint még soha azelőtt: az ellenség nem keletről vagy nyugatról, hanem a síron túlról érkezik, és jóval többet akar a puszta hatalomnál. A legfőbb kérdés, hogy fennmaradhat-e egyáltalán az emberi élet, vagy minden odavész a kárhozat oltárán.
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020. április 20.
Oldalszám: 288
ISBN: 978-963-543-013-0
Borítóterv és belső illusztráció: Bodnár Balázs
A borítót Bodnár Balázs festménye alapján Földi Andrea tervezte.

A szerzőről:
„Bíró Szabolcs 1988. július 29-én született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Az írói vénát minden bizonnyal édesapjától örökölte, és már kisgyermekként versikéket, rövid történeteket fabrikált. A versírással később felhagyott, a próza szerelmese lett. Tizenöt évesen kóstolt bele először a novellaírásba, eleinte főleg a fantasy műfajához és a kalóztörténetekhez vonzódott. Tizenhat évesen, gimnazistaként kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként, az iskolaújság főszerkesztőjeként és énekesként is bontogatta szárnyait. Prózai művei mellett 2006-tól több száz cikke jelent meg az Új Szó, a netBarátnő, az ekultura.hu, a Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és más internetes, illetve nyomtatott lapok hasábjain. 2010 októberétől 2012 januárjáig könyv- és filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. 2013-ban Vissza a középkorba! címmel önálló rovatot jegyzett a Csallóköz c. regionális hetilapban. Tizenegy éven keresztül folytatott aktív amatőrzenei pályát, ebből kilenc évig (2004 és 2013 között) a Csak Van zenekar énekeseként tevékenykedett: erről a korszakról tanúskodik többek között a zenekar első nagylemeze, a Mindennek a teteje.
(…)
Bíró Szabolcs 2007-ben debütált regényíróként, első öt könyve (és egy nem hivatalos e-novelláskötete) még Francis W. Scott álnéven jelent meg. 2010 első napjától kezdve kizárólag polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre megszállottabban fordul a középkor felé. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. kalandregényének köszönheti, mely három különböző kiadást is megért, a szakmai hírnevet azonban a Non nobis, Domine c. történelmi regénye hozta meg számára. 2014-ben megjelent Ragnarök c. regényével rövid kitérőt tett a vikingek és az óskandináv mitológia világába, ám azután ismét visszatért a magyar középkorhoz: tizenöt részesre tervezett, Anjouk c. történelmi regénysorozatát az Athenaeum Kiadó gondozza.

Az író kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer, ezt a helyzetet pedig humorosan, ironikusan fogja fel. Innen ered a székirodalom kifejezés. Ez a kategória egyben azt is sejteti, hogy az író nem kíván egyetlen műfaj mellett lecövekelni: a székirodalomba bármilyen irodalmi kategória belefér. Emellett a székirodalomaz évek során egyfajta branddé erősödött: Bíró Szabolcs minden évben ún. székirodalmi könyvturné keretein belül indul előadó- és dedikálókörútra, 2015-től pedig havonta többször is jelentkezik a Székirodalom vlog címen futó videónaplója egyes epizódjaival.
Bíró Szabolcs jelenleg feleségével és fiával a Csallóközben él, főállású regényíróként dolgozik, folyamatosan álmodozik, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak.”
Forrás és teljes életrajz itt: http://biroszabolcs.eu/eletrajz

Bíró Szabolcsot 2016-ban, a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütötték. 2017 nyarán pedig Eger Kulturális Nagykövete lett.
A könyvről:
Bíró Szabolcs ötrészes videósorozatot készített a könyvhöz, amely arra az alapötletre épül, hogy mi lett volna, ha 1348-ban pestis helyett élőholtak özönlik el Európát. Érdemes ezeket a videókat megnézni, mert Szabolcs sok információt megoszt az olvasókkal, ráadásul az ötödik videóban az olvasók néhány kérdésére is válaszol. A videók az Athenaeum Kiadó közösségi oldalán és Bíró Szabolcs YouTube-csatornáján is megtalálhatóak.

Történelmi horror. Furcsa párosítás, de a könyvet olvasva egyáltalán nem éreztem furának, sem idegennek. Ez többek között annak is köszönhető, hogy oly sokszor kalandoztam már Bíró Szabolcs által (is) az említett korban, így ismerősek voltak a helyek, valamint a szerzőnek köszönhetően régi ismerősök tekintettek vissza rám a lapokról. Ilyen volt Lackfi István, Bátor Szilárd, Holló Tamás, Szolnoki Pista, Lackfi Palkó és nem utolsó sorban Lajos király is.
Le kell szögezni, hogy bár az Anjouk uralkodása idején játszódik és a jól ismert szereplők is helyet kaptak a történetben, nem képezi a szintén Bíró Szabolcs által írt Anjouk történelmi sorozat részét. Ez a kötet abszolút különálló, melyben tökéletesen keveredik a történelem és a fikció.

A történet feléhez érve rá kellett jönnöm, hogy elég gyakran hagyta el a számat a „hű, a mindenit” és a „te jó ég” kifejezés. Bíró Szabolcs olyan könyvet írt, amitől sűrűn a padlón koppant az állam. Egyszerre borzongató, izgalmas, lendületes és lehengerlő. A regény olvastatja magát, ha az embernek van ideje, és nincs zavaró tényező, egy délután elolvasható.
Komor és döbbenetes, minden cselekményszál tovább növeli az ember baljós érzéseit. Ahogy haladunk a történetben Bátor Szilárddal és társaival, egyre inkább átragad ránk a könyv hangulata. A kezdeti hitetlenkedést és sokkot felváltja a küzdeni akarás és a remény, a kudarc után pedig a kétségbeesés és a kilátástalan helyzet miatti gyötrődés.

Hogy mit vártam a könyvtől?
Bíró Szabolcs neve számomra garancia arra, hogy nem fogok unatkozni, mi több, jól fogok szórakozni. Bármit olvastam tőle, mindig jó érzéssel tettem le a könyveket.
Olvasás közben reméltem, hogy az élőhalottakat valahogy sikerül megfékezni, mielőtt mindennek vége lenne. Vágytam a pozitív történésekre, ám ez másképp alakult. Búcsút kellett vennem a kedvelt szereplőim többségétől, és a könyv lezárása sem sugallt olyat, hogy bármi jó kisülhet még ebből.
Mégis imádtam ezt a történetet az első betűtől az utolsóig. Hogy miért? Minden oldal tartogatott valami meglepetést, sose tudtam, mi vár rám a következő fejezetben. Izgalmas volt, érdekes, és egyáltalán nem megszokott. Szabolcs képes volt egy igazán egyedi és ötletes zombis történetet írni.

Kedves Szabolcs! Köszönöm! Legyen mese, ifjúsági regény, történelmi regény vagy történelmi horror, én vevő vagyok rá. Itt a bizonyíték, hogy bármilyen műfajban képes vagy nagyot alkotni! Érezhető a rengeteg ráfordított idő és az aprólékos munka. Köszönöm, hogy a minőséget képviseled! A könyveidre érdemes várni.  

Pontozás: 10/10

2020. július 1., szerda

Harcosok ​Vértanúk Boszorkányok

„A hűvös, dohos helyiség közepén terpeszkedő, robusztus asztalt kéttucatnyi csuklyás alak ülte körül. A pislákoló faggyúmécsesek alig valamicske fény loptak a terembe, az apró lángok sejtelmes táncot jártak a sötétben. A Rend tagjai, nők és férfiak ismét megerősítették titkos szövetségüket. Nem kellett hozzá sem vér, sem oklevél, sem pecsét: elég volt az adott szó, a kölcsönös tisztelet. Döntöttek. Ahogy eddig, úgy ezután is vállvetve, egymást segítve, bátorítva osztják meg az arra érdemesekkel mindazt, amit a múltról tudnak, vagy tudni vélnek… Ezúttal egy újabb, immáron ötödik novelláskötet közreadásával, amihez minden kedves Olvasónak jó szórakozást kívánnak!
A Történelmiregény-írók Társasága nevében
Kapa Mátyás
elnök

A művek szerzői: Trux Béla, Izolde Johannsen, Hacsek Zsófia, Gál Vilmos, Tapodi Brigitta, Bakóczy Sára, Csikász Lajos, Bányai D. Ilona, Gáspár Ferenc, Urbánszki László, Bónizs Róbert, Cselenyák Imre, Solymár András, Soós Tibor, Andy Baron, Várkonyi Tibor”


Kiadta: Történelmiregény-írók Társasága
Megjelent: 2019.
Oldalszám: 230
ISBN: 978-615-581-617-8

Érdekes volt betekinteni a Történelmiregény-írók Társasága által megjelentetett novelláskötetbe, mely tizenhat szerző művét mutatja be. Különböző korokon és helyeken átívelő történetek ezek, melyek között mindenki megtalálja a hozzá közelállót. Bevallom, bár az írók/írónők neve nem ismeretlen számomra, csak egy apró töredéküktől olvastam (eddig), bár az említett szerzőktől több könyvet is.

Tetszett, hogy a kötetet a sokszínűség jellemzi. Nincs két egyforma történet, mindegyik egyedi a maga nemében. Nem csak a korok és helyszínek váltakoznak, de a szerzők stílusa is más és más. Furcsa volt, hogy a már régről ismert szerzőknél kiéleződve figyeltem, hogy feltűnnek-e azok a bizonyos stílusjegyek, melyek rájuk jellemzőek, vagy új oldalukról mutatkoznak be. Nem tagadom, voltak olyan novellák melyek nem tudtak közel kerülni hozzám, ám olyanok is, melyeket ismeretlen ismerősként üdvözölhettem.

Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a novellákkal úgy vagyok, mint a moziban a filmelőzetesekkel, vagy a különböző vendégségekben a vendégváró falatkákkal. Tetszenek ugyan, de nem elégítik ki a kíváncsiságomat. Egyszerűen nem kaptam eleget. Némelyik pont akkor ér véget, amikor már sikerül belemerülni a történetbe, és idő kell ahhoz, hogy „lapozni” tudjunk. Persze ott van a pozitív oldal, hogy egy könyvben több szerző mutatkozik be, s ha tetszik egy novella, valószínűleg beruház az olvasó a szerző egyik-másik regényére is, mert viszi a kíváncsiság. Megsúgom, az én várólistám is megnőtt egy kicsit.

Összességében tetszett a novelláskötet, megvolt a maga hangulata, rengeteg érzést megmozgat az emberben.
Bányai D. Ilona, Solymár András, Cselenyák Imre, Csikász Lajos és Trux Béla novellái kifejezetten kedvemre valóak voltak, Izolde Johannsené pedig abszolút kedvenc, mert kiegészítésül szolgált a Birodalom tengeri bástyái sorozathoz, mely úgy a szívemhez nőtt az évek során.

Pontozás: 10/8