Nora Roberts: Az Oromház rejtélye

Fülszöveg: „Whiskey Beach csodálatos tengerpartja minden évben rengeteg turistát vonz a környékre. A hely legjellegzetesebb épülete a part egyik sziklájára épült Oromház, amely már nemzedékek óta a Landon család otthona. Eli Landon, a sikeres ügyvéd ugyan Bostonban él, de a szíve mindig oda húzza vissza. Amikor a felesége brutális gyilkosság áldozata lesz, sokáig őt vádolják a bűntény elkövetésével. Tudja, hogy addig nem moshatja tisztára a nevét, amíg meg nem találják Lindsay gyilkosát. Az élete romokban hever, az állását elveszítette, ezért örül, amikor nagyanyja, Hester Landon felajánlja, hogy költözzön az Oromházba, és gondoskodjon az otthonáról, amíg ő felépül egy súlyos baleset után. Abra Walsh életében is voltak nehéz időszakok, mielőtt Whiskey Beachbe költözött, hogy itt kezdjen új életet. A nő jógafoglalkozásokat tart, ékszereket készít, segít az idős szomszédainak, felszolgál a falu bárjában, és ő Hester Landon bejárónője is. Természetesnek veszi, hogy Eli odaköltözése után róla is gondoskodjon, annál is inkább, mert tiszta szívből sajnálja az ártatlanul meghurcolt férfit. Közben egyre gyanúsabb események történnek, és szaporodnak a megválaszolatlan kérdések. Ki és miért ölte meg Lindsay-t? Eli nagyanyja miért zuhant le a lépcsőn, az éjszaka közepén? Mit akar Eli-tól a magánnyomozó, és ki bérelte fel? A legnagyobb rejtélyt mégis a titokzatos betörő jelenti, aki több alkalommal is behatolt a házba. Miért ásott árkokat az alagsorban?”

Mit lát az ember amikor kezébe veszi ezt a könyvet?

Egy szép borítót, aminél a lila és a kék a domináns szín, valamint egy figyelemfelkeltő fülszöveget.

Műfaját tekintve: romantikus krimi.

Terjedelme: 588, tényleges terjedelme 586 oldal.

Kiadta a Gabo kiadó 2014-ben. 

A könyv első száz oldalát leírónak nevezném. Többnyire szereplőjellemzések, tájleírások, rövid előcselekmény a tartalma. Ez alatt a szösszenet alatt néha kissé unatkoztam, ám a későbbiekben (úgy a százhatvanadik oldal környékén) beindultak a cselekmények.

Hester Landon: egy nagyon kedves, nagyon karakán, és erőteljesen rafinált idős hölgy, akit első olvasatra megkedveltem. Meg kell jegyeznem, hogy sokkal jobban kedveltem, mint az unokáját, aki a főszereplő férfi volt. Igaz, hogy sokban hasonlítottak ők ketten (amit meg is állapítottak egy párszor a könyvben), ám voltak olyan különbségek, amit nehéz lenne nem észrevenni. Hester tele volt élettel. Bármi rossz történt is körülötte, igyekezett jó oldaláról szemlélni a dolgokat.

Eli Landon: Íme a főszereplő férfink. Az elején nagyon nem kedveltem, bár öt perc olvasás után rájöttem, hogy ő nem lenne képes gyilkolni. Gyilkossággal vádolták, ő pedig begubózott, elmenekült az emberek zaklatása elől. Na kérem az rendben is van, hogy nem szereti ha zaklatják, és olyannal vádolják amit nem követett el, ám nem az a megoldás, hogy hónapokig ki se dugom az orrom, s nem foglalkozom a külvilággal. Erre később szépen fel is nyitják a szemét, és végre összekaparja magát, mind testileg, mind pedig lelkileg, és harcolni kezd. Kb. ezen a ponton kezdtem el kedvelni. Sikerült bebizonyítania a környezetében élőknek és az olvasóknak egyaránt, hogy tud ő talpig férfi is lenni, már ha akar. Később vele nyomozhatunk, tehát pozitív a végkifejlet vele szemben. Akár mondhatnám azt is, hogy gyenge kezdés után pozitív végkifejlet.

Abra Wals: Női főszereplőnk azon ritka fajta, aki szinte mindenhez ért, rá is tukmálja magát mindenkire, akiről azt gondolja, szüksége van rá, s meglepően be is bizonyosodik, hogy tényleg így is van. Kedves, nyitott, okos, rettentően energetikus személy. Hester jó barátnője, bár korát tekintve simán lehetne az unokája is. Ő vezeti a háztartást, amíg Eli az Oromházban él, emellett gondozza nem csak a kertet, de Elit is. Főz rá, takarít, mos, emellett kizökkenti az önmarcangoló módból, s neki köszönhetően végre élni kezd a pasas. Néha idegesítően tudálékos, ám ő mindvégig pozitív karakter számomra. Sokszor mosolyra fakasztott olvasás közben.

Barbie: abszolút kedvenc!!! Hogy miért? Olvasd el a regényt. Garantáltan mosolyra húzódik a szád, amikor bekerül a történet cselekményeibe.

Határozottan elmondhatom, hogy bár tíz nap kellett a könyv elolvasásához (Igen, nekem. Engem is meglepett.), végül pozitívan könyveltem el ezt az időszakot. Ugyanis a nyögvenyelős kezdés után jól szórakoztam, kikapcsolt a regény. Mit kaptam a könyvtől? Rejtélyeket, kalandot, gyilkosságokat, nyomozást, szerethető karaktereket, romantikát és egy imádni való ebet. Különösen tetszett, hogy a mellékszereplőkre ugyanannyi hangsúlyt fektetett a kidolgozáskor az írónő, mint a főszereplőkre. Imádtam Abra szomszédait, jóravaló, kedves emberek, akikre lehetett számítani.

Összességében tetszett, a döcögős kezdés után villámgyorsan lehetett haladni a könyvvel. Tehát ha az első 100 oldalon nehezen boldogultok, ne adjátok fel. A kétszázadik oldaltól garantáltan eteti magát a történet.

Pontozás: 10/9

Nora Roberts - Nyomkövetők (végső benyomás)

Az előző bejegyzésemben már meséltem egy kicsit a könyvről. Ma be is fejeztem, mivel mindig hívogatott, hogy "gyere, folytasd". Tudom, ez vicces lehet másoknak, de én így éreztem. 

Amikor letettem a könyvet, a sírás kerülgetett. Vége lett, és egyszerre éreztem feltöltődést és ürességet. Nagyszerűen megírt történet, szeretnivaló szereplőkkel, érdekes sztorival, és fordulatos cselekményekkel. Mitől különleges ez a könyv? Attól, kedves olvasó, hogy neked szól. Neked meg nekem, és minden olyan akció és romantika kedvelőnek, aki szereti a kutyákat is. 

Olvastam egy pár könyvvéleményt, és sokan azt írták, hogy rühellték benne Simon karakterét. Erre csak azt tudom mondani, hogy akkor én defektes vagyok, mert én imádtam őt. Minden dilis megjegyzésével, morgásával, szeretetérintésével, famegmunkálós érzékenységével, s mégis durva stílusával. Szerettem benne, hogy nem mondott olyat, amit nem gondolt komolyan. Mindig őszinte volt, még ha bántott is ezzel valakit. Tiszteltem, becsültem, kedveltem. Szórakoztató volt, még ha néhány helyzetben én is szívesen összevitatkoztam volna vele. Volt olyan, amikor hangosan felsóhajtottam, és azt mondtam: Istenem, kell nekem ez a férfi. Röhejes, de ez van. Annyira magávalragadó a stílusa... Kicsit úgy éreztem, mintha Garwood könyveinek szereplőivel találnám szembe magam. Így éreztem annó, amikor Noah Clayborne történetét olvastam. Idegesített, ugyanakkor vonzott a stílusa. Kár, hogy az életben a bunkó pasik igazán bunkók, és nem ilyenek....

Mindenesetre összességében ez egy tökéletesen megírt Roberts regény. Izgalmas, érdekes, romantikus szálak is találhatóak benne, és imádni és utálnivaló karakterekkel is bővelkedik a könyv. A kutyakiképzés és mentőkutyás keresés cselekményszál különösen jó volt benne. Rajongtam Bogart, Peck, Newman és Jaws quartet-jéért, és örültem, hogy ennyi "szerepet" kaptak a könyvben. Számomra előlépett Roberts legjobb regényévé ez a könyv. 

Pontozás: 10/10 (számomra magasan túlszárnyalta még ezt is)

Nora Roberts - Nyomkövetők (első benyomás)

"Fiona Bristow kutyakiképző, aki az általa alapított önkéntes kutyás kereső-mentő szolgálatot is vezeti. Kiegyensúlyozottnak tűnő életét azonban váratlan esemény kavarja fel, amely egyenes folytatása korábbi szörnyű kalandjának és tragikus veszteségének."

575 oldalból jelenleg a 189.-en járok. Egyelőre többféle vélemény kavarok bennem, összességében pozitív. Imádom, hogy a kutyakiképzés részleteibe is beletekinthetünk, így minden állatszerető embert megnyerhet vele az író. Fiona igazán kedvelhető figura, a maga közvetlenségével, segítőkészségével. Főleg ha azt nézzük, hogy min ment keresztül. Ha nehézsége támadna az életben, a munkájába temetkezik, vagy humorral üti el a dolgok élét. Segítőtársa három nagyszerű fiú, akik nem csak együtt élnek, de együtt is dolgoznak vele. Imádják egymást. Igen, jól gondolod, kedves olvasó, a három nagyszerű fiú, három csodálatos kutya. Peck, Bogart, és Newman igazi társa a nőnek, miután megölték a vőlegényét. Kedvencem Peck egyelőre, de mindhárom csodálatos a maga nemében. 

Másik főszereplőnk Simon Doyle, aki famegmunkáló. Bútorokat, használati tárgyakat készít fából. Kap egy kölyökkutyát édesanyjától azért, hogy ne legyen magányos. (én ezt aranyosnak találtam) Jaws egy tündéri kölyökkutya, aki igényli a szeretetet és a játékot. Azért viszi el őt Fee-hez, hogy megtanítsa őt viselkedni. 

Simon olyan karakter, aki egyszerre vált ki szeretetet és gyűlöletet az emberből. Volt olyan rész, hogy fejbevágtam volna, de olyan is, amikor simán a nyakába ugrottam volna. :D Imádom. 

Izgulok, hogy mi lesz a folytatás, és alig várom a holnapot, hogy tovább olvashassam. Egyelőre úgy néz ki, hogy Robertsben most sem csalódok. :) Melegen ajánlom. 

Egyik rész nagyon megtetszett az eddig elolvasott részből:

"Fiona úgy vélte, a kutyákban az egyik legjobb az, hogy mindig kitörő örömmel fogadják az embert, akár öt percig, akár öt napig volt távol. Szeretetük feltétel nélküli és határtalan." 26. oldal

Folyt. köv.