Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Fülszöveg:
„Kívülről nézve a Lakeview Terrace-i ház tökéletesnek tűnik, ahogy a Bigelow család is látszatra tökéletes család: jó nevű, mindenki által tisztelt apa, elbűvölő és odaadó anya, két gyönyörű gyermek. Egy tökéletes életet élő tökéletes család egy tökéletes házban.
De a hibátlan felszín alatt sötét dolgok rejtőznek, és a zárt ajtók mögött egy egészen más élet zajlik. Az erőszakos apa és a diszfunkcionális anya terrorizálja a tizenéves Zane-t és Brittet. Zane túlságosan fél ahhoz, hogy bárkinek is szóljon a helyzetükről, de mindent megtesz, hogy megvédje a húgát, s közben számolja a napokat, mikor lehetnek végre szabadok.
Egy kegyetlen éjszaka után, amikor apjukat olyan mértékben elragadja az indulat, hogy úgy tűnik, minden még rosszabbra fordul, a testvéreknek sikerül elmenekülniük. Szeretett nagynénjük segítségével fokozatosan újra felépítik az életüket, új családot teremtenek, és maguk mögött hagyják a múltat. De egy olyan gyerekkor, mint az övék, örökre árnyékot vethet az életükre. Meg tudnak-e valaha szabadulni a múltjuktól? Vagy azok a sötét örvények a felszínre törnek, és arra kényszerítik őket, hogy ismét az életükért küzdjenek?”
Kiadta: GABO kiadó
Megjelent: 2019
Fordította: Tóth Gizella
Fordításul szolgáló mű: Nora Roberts: Under Currents
Oldalszám: 544
ISBN: 978-963-406-892-1
Témáját tekintve 18 éves kor alatt nem ajánlott.
Az írónő, ahogy a legtöbb könyvénél, úgy itt is az "in medias res", bele a dolgok közepébe elvet vallotta, és rögtön leverte az olvasót a lábáról egy durva családon belüli erőszakkal. Szívszorító volt olvasni, hogy mennyi mindent megtehetett Graham Bigelow büntetlenül, oly sok éven át, amiért szerintem soha nem kapta meg igazán a büntetését. Annyi szörnyűség után tizennyolc év börtön enyhe büntetés volt neki.
A történet ezen része valósághűre sikerült a tökéletes családanyával, aki a szülői munkaközösség vezetője, és a nagy presztízsű orvos apukával, aki rengeteget adakozik a közösség javára, embereket ment, tökéletes otthont teremt a feleségével és két csodás gyermekével, közben pedig zárt ajtók mögött, mikor nincsenek figyelő szempárok, jönnek a lelki és fizikai bántalmazások, megfélemlítések, mert megteheti. Persze a verést mindig úgy csinálja, hogy annak látszólagos nyoma ne maradjon. Szívesen üt gyomron, vesén, vagy a törzsön szinte bárhol, hiszen ahol ruha fedi, ott nem fogja senki meglátni. Ha véletlenül mégis úgy alakul, kimagyarázza, hogy szerencsétlen baleset történt. S amikor végre, nagyon hosszú idő után kiderül, az önmarketingnek és a jól felépített hazugsággyárnak köszönhetően a kiérkező rendőrök nem hisznek a súlyosan bántalmazott gyereknek, sőt… tovább járatják vele a poklot, ami úgy tűnhet, soha nem ér véget.
Sajnos ez abszolút hihető. Nem egyszer olvastam vagy hallottam olyat, hogy a bántalmazó fél annyira meggyőzően adta elő a kis meséjét, hogy végül az áldozatot hibáztatta mindenki a történtekért. Ugye ez nektek is ismerős?
Mindenesetre ebben a történetben voltak, akik jól ismerték a gyerekeket, és segítettek abban, hogy kikerüljenek a pokoli szülők karmaiból. Dave, Emily néni, Lee Keller nyomozó és még jó pár ember, akiket olvasás során a szívembe zártam.
Emily néni és a többiek minden követ megmozgattak azért, hogy Britt és Zane biztonságban érezze magát, és jó irányt vegyen az életük. A feltétel nélküli szeretet csodákra képes, ezt bizonyítja az is, hogy végül mindketten a lehető legjobbat hozták ki abból a traumából, amit sajnálatos módon át kellett élniük.
A könyv első része pörgősre sikerült, aztán ahogy a szerzőtől megszokhattuk, jött egy kis enyhülés, a történet szépen lassan csordogált a maga kis medrében, hogy az olvasó jusson egy kis lélegzethez, és utolérhesse magát. Évek teltek, szereplők jöttek és mentek, bővült a család, és új embereket ismerhettünk meg. Belépett a képbe Darby McCray, aki szerintem abszolút magával ragadja az olvasót. Darby tájépítészeti szenvedélyét olyan szinten képes volt átadni az írónő, hogy legszívesebben beköltöztem volna az egyik bungalóba, amit már Darby kicsinosított.
Imádtam a tájleírásokat, a megannyi apró részletet, ami miatt magam előtt láttam egész Lakeview városát, a tóval, a körülötte lévő házakkal, és persze Emily néni üdülőparadicsomával, a Walker Lakeside nyaralókkal. Nagyon megszerettem a szereplőket, legyenek két vagy négylábúak, kivéve a Bigelow házaspárt, a Draper családot, illetve Trentet.
Tetszett, hogy a durvább és lágyabb jelenetek a könyvben váltották egymást, így a krimi és a romantika kellemes elegyet alkotott, és egyiknél sem éreztem azt, hogy túl sok. Mondanám, hogy ennyi kóros lelki alkatú egyénnel képtelenség találkoznia egy embernek, de sajnos nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy ez nem életszerű.
A könyv nagyon jó, olvastatja magát, kellően izgalmas, időnként romantikus. Tetszik, hogy a szerző felhívja a figyelmet a családon belüli erőszakra, illetve arra, hogy az ember merjen segítséget kérni. Azon felül, hogy szórakoztat, elgondolkodtat, és arra ösztönöz, hogy hallgassunk a megérzéseinkre, mert olykor életet menthet.
Számomra ez a könyv 10/10.
