Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Igaz vagy hamis (Susogó Forrás 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Zoe Luce, miután férje, Ethan Truax segítségével kiderítette, hogy ki ölte meg első férjét, és milyen szerepet játszott a család abban, hogy őt elmegyógyintézetbe zárták, végre arra koncentrálhat, ami a legfontosabb az életében: férjére és munkájára. De a múlt nem nyugszik. Legújabb feladata a Lakberendezők Álomotthona könyvtárának berendezése, ahol ijesztő pókhálókra bukkan. A baj az, hogy ezek a pókhálók csak asztrális szinten vannak jelen, de Zoe számára ugyanolyan valóságosak, mint amilyeneknek seprűvel-partvissal szokott nekiesni.

Ki hagyja maga után a pókhálókat? Ki leselkedik barátnőjére, Arcadiára, aki annak idején vele együtt szökött meg az Udvarház nevű privát diliházból? Milyen veszély fenyegeti Ethant, akinek a múltja szintén rejt sötét titkokat?

Jayne Ann Krentz a tőle megszokott, feszültségekkel teli, szórakoztató mesét kínálja ismét az olvasóknak. A Fény vagy árnyék hőseinek további sorsát kísérhetjük most figyelemmel Arizonában, Susogó Forrásban, ahová mindenki azért érkezik, hogy új életet kezdjen.

Jayne Ann Krentz negyven bestseller világhírű írója. Mai témákról szóló, romantikus és krimiszerűen izgalmas regényei – közöttük a nálunk is ismert Holtomiglan, holtodiglan, az Örökkön-örökké, a FényVarázs – sorra felkerülnek a legnépszerűbb könyvek listájára. Jayne Ann Krentz Seattle-ben él.”

Eredeti cím: Truth or Dare

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2005

Fordította: Urbán Erika

Oldalszám: 348

ISBN: 963 07 7836 X

Ez egy érdekes és szórakoztató olvasmány. Ahogy Jayne Ann Krentz regényeiben lenni szokott, ebben is volt izgalom, humor, szenvedély, szerelem. Sodró lendületű történet, ami végig fenntartja az érdeklődést. Még jobb lett volna, ha több kötetből áll a sorozat, és minden párnak jut egy külön kötet. Az első kötetben (Fény vagy árnyék) Zoe és Ethan volt a középpontban (együtt a romantikus és a krimi szál). Ebben a részben szintén nagy szerepük van, bár a krimi része főleg Zoe barátnőjét érinti, valamint Arcadia és Harry kapcsolatát (ez utóbbit egy kicsit felületesen). Gondolom Bonnie és Singleton története egy másik kötetbe került volna. Nagyon kíváncsi lettem volna rá, mert már az első részben is drukkoltam nekik, és ebben a kötetben is jó volt olvasni róluk meg a gyerekekről. A cselekmény alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést.

Ott folytatódott a történet, ahol az előző véget ért. Voltak visszatekintések az előző rész eseményeire. Ez is összetett, rejtélyes történet. Több komoly témához is hozzányúlt az írónő, és ezeket kellemes humorral és romantikával ellensúlyozta. Az erős pszichológiai, és talán misztikusnak nevezhető szál kifejezetten nagy hatással van a könyv hangulatára. A szereplők tele voltak kétségekkel és vívódással, amikkel képesek voltak szembenézni. Az írónő tudatosan és logikusan építette fel a cselekményt.

Ethan Truax nyomozóirodájának több folyamatban lévő ügye volt. Az erős, összeszedett, és öntudatos magánnyomozó az a típus, aki befejezi, amit elkezdett, és nincs nyugta, amíg a dolgok végére nem jár. Visszafogott, megbízható, intelligens, határozott, és szexi. A felesége, Zoe lakberendező, aki különleges képességgel rendelkezik. Meglehetősen különös körülmények között lettek egy pár, és rövid ideje voltak házasok. Ethant megviselte az öccse halálának az évfordulója, viszont Zoe próbált neki segíteni, mellette állt, figyelemre méltó módon támogatta. Aggódott Ethan ingadozó kedélye miatt, és féltette a házasságát. Pedig szoros kötelék volt köztük. A férfi nem volt könnyű eset, megszokta, hogy senkit sem érdekel a bonyolult lelkivilága. Ezért érezte magát furcsán attól, hogy a nő szinte a lelkébe látott, vigyázni akart rá. Számíthattak egymásra. Mindent megtudtak beszélni, mégis voltak olyan dolgok, amiket nem mertek elmesélni egymásnak. Ethan megértő volt, ha a felesége hatodik érzékéről hallott, Zoe mégis bizonytalan volt. Az asszonyban is felmerült néhány kérdés az egyik házban felfedezett energiaszálakkal kapcsolatban, és nem tudta hogyan magyarázhatná meg a férjének, hogy mibe botlott bele. Félt attól, hogy megőrül. Próbálta legyőzni az energiahálót. Döbbenetére Arcadia irodájában is érzékelte a sötét energia hálóit.

Mindenki gondokkal küszködött.

Arcadia Ames csüggedt volt és félt. Rejtőzködött a férje elől, aki szerette volna holtan látni. Arcadia és Harry Stagg (akit Ethan mutatott be neki) éjszakai baglyok voltak, és sok közös vonásuk volt. Ebben a részben kiderült, hogy mik történtek Arcadia múltjában, hogyan akarta megölni a férje, hogyan szerzett bizonyítékokat Grant Loring svindlijeiről, sikkasztásáról.

Az Ethan elleni gyilkossági merénylet egy kicsit elbizonyította a baráti társaságot. Felvetődött, hogy talán Ethan volt a célpont, nem Arcadia. Amíg Ethan és a felesége ezen a nyomon haladt tovább, addig Grant akcióba lendült, és lecsapott Arcadiára.

A nyomozás lassan haladt, lépésről lépésre. Percről percre bonyolultabbá vált az ügy, de végül megoldották.

Zoe és Ethan lassan összeszedték a bátorságukat, és őszintén elmondtak egymásnak mindent, ami nyomasztotta őket. Szembenéztek a félelmeikkel. Ethan nem hitte, hogy a felesége parafenomén. Azt gondolta, hogy pusztán arról van szó, hogy nagyon erősek a megérzései. Nem akarta elfogadni, hogy Zoe különleges képességekkel bír. Ezért az asszony attól félt, hogy veszélybe kerülhet a kapcsolatuk. Ethan egyértelművé tette, hogy előle nem kell takargatnia az igazságot, és ők összetartoznak. Mindketten elfogadták a másikat úgy, ahogy van, ami ritka és csodálatos ajándék.

A történetből szépen kiemelkedett a kapcsolatuk dinamikája. Főleg a regény második felében. Ahogy Ethan végigsimított Zoe karján, ahogy homlokon csókolta, ahogy a homlokát a felesége homlokához támasztotta, ahogy a kezét a derekára tette, és ahogy Zoe a férje szemébe nézett, ahogy közelebb húzódott hozzá… A mozdulataik sokszor tele voltak gyengédséggel. Valahogy ezektől a mozdulatoktól, és attól ahogy gondoskodtak egymásról, ahogy gondoltak egymásra az egész még intenzívebbé vált. Egyikük sem akart távol lenni a másiktól. Volt abban valami, ahogy ott voltak egymásnak. A félelmeik ellenére ott volt bennük az a bizalom, ami lehetővé tette, hogy igazán önmaguk legyenek.

„Túl kell tennünk magunkat a félelmünkön, ha választ szeretnénk kapni a kérdéseinkre.”

Egy kicsit meglepett, amikor kiderült, hogy kiből áradt a sötét energia pókháló-szerű nyoma.

„Ki tudja, hol húzható meg a határ a puszta megérzés és a valódi hatodik érzék között?”

Ez a regény nagyon jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket. A romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van benne. Szellemesek a párbeszédek. Nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott az olvasása.

Ana könyvajánlói - Lily Hayward: Macska a fagyöngy alatt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg:

"Közeleg a karácsony, és a tősgyökeres londoni Mina sorsfordító pillanat előtt áll: már csak alá kell írnia egy szerződést, hogy elérje a hőn áhított állást. Ám ekkor titokzatos levelet kap, benne egy ódon kulccsal, amelyet a rég nem látott keresztapja küldött…

Mina évtizedek óta nem hallott a habókos művész felől, ám a férfi most arra kéri, vigyázzon egy ideig a kis cornwalli szigeten álló házikójára – és a macskájára. A lány elhatározza, hogy rendbe szedi a lakot, no meg a macskát, majd azonnal visszarohan Londonba. Ám amikor rájön, hogy egy könyörtelen ingatlanfejlesztő cég rá akarja tenni a kezét a szigetre, szembe kell néznie azzal, hogy talán ő az egyetlen, aki az útjukba állhat, és megmentheti a szívének egyre fontosabb helyet, még mielőtt minden elveszne."

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 256, puhatáblás

Fordította: Gieler Gyöngyi

ISBN: 9789634528272

Egy varázslatos sziget, egy rendkívüli macska, titkok, összetartás. Keserédes, szívmelengető, aranyos történet a reményről és a megbocsátásról. Fontos elemei a mítoszok és a hagyományok. Tanulságos és érzelmekben gazdag. Van a könyvben romantika, misztikusság és egy kis karácsonyi hangulat is. Bár nem kimondottan karácsonyi történet. Felhívja a figyelmet a család, a szeretet, az összetartás fontosságára.

Nagyon szép a könyv borítója, de azt azért megemlítem, hogy a képen látható növény nem fagyöngy. Inkább magyal girlandnak néz ki.

A regény főszereplője, Mina képzőművészettel szeretett volna foglalkozni. Mégis egy marketinges állása van, amit próbál megmenteni. Egy új ügyfelet kellene szereznie a cégnek, amikor minden megváltozik. A céges karácsonyi partin elolvassa a keresztapja titokzatos levelét. A férfi meghatározó alakja volt a gyermekkorának, de megszakadt a kapcsolatuk, amikor a lány nyolc éves volt. Annak ellenére, hogy nagyon régen beszéltek egymással, megpróbálja kideríteni, hogy mi történt vele. Megtudja, hogy kórházba szállították, és nincs jól. Úgy dönt, hogy még aznap éjjel útnak indul. És nem is sejti, hogy mennyi különös és titokzatos dolog vár még rá. Elhatározza, hogy utánajár mi történik Morgelyn szigetén, és siet vissza Londonba. A kis cornwalli szigeten szembesül a múltjával, kiderülnek a titkok, és Mina elkezd a szívére hallgatni. Lassan kezd a hely hatása alá kerülni. És a különös események közt felrémlik néhány régi emlék. Emlékezni kezd a régi mesékre, történetekre. Hiányzik neki az az időszak, amit a szigeten töltött a keresztapjával és az édesanyjával, meg a cicával, Murr-ral.

A keresztapja rokonai (Olivia és Sam) behízelgő és gyanús módon viselkednek. Gyomorforgatóak. Álnok módon akarják megkaparintani a szigetet. A kapzsiság és önzés ütközik a helyi érdekekkel.

A könyv közepén vesznek nagyobb lendületet az események.

A Scilly-szigetek mindegyikének ősi történelme van. Morgelyn lakói pedig mindent igyekeznek megtenni azért, hogy megvédjék az otthonukat.

Tetszett, hogy a problémáik ellenére összefogtak, és megtartották a téli napfordulós ünnepséget. Jelmezekbe öltöztek és együtt mulattak. Mina pedig tökéletesen illett közéjük. Jó volt a finoman kidolgozott romantikus szál. Szép volt, ahogy Mina és Jem egymásba szerettek.

A sok szívfájdító pillanat után megkaptuk a boldog befejezést.

Mélyen megérintett ez a regény. Imádtam a misztikus hangulatot, és azt a bűbájos cicát. A szerző végig fenntartotta a figyelmem. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

„Ahogy a lány elaludt, a macska dorombolni kezdett. Olyan volt ez a hang, mint egy dal, ősibb a szavaknál is, ódonabb magánál az időnél is. A dal friss levelekről és hajtásokról szólt, a hullámokon megcsillanó napfényről és az újból felcsendülő madárdalról, a méhek zümmögéséről a hanga között, és az eltemetett magok halk csírázásáról, ahogy a fény felé nyújtóznak. Az élet dala. A remény dala.”

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Benyák Zoltán (Budapest, 1976. június 4.) magyar író. Leginkább fantasy és szürrealista témájú munkáiról ismert.

A 2000-es évek közepén kezdett publikálni. Főként regény és novella műfajában alkot. Emberközpontú, lélektani témái és fantasztikus hangulatai felismerhetővé teszik stílusát.

Tatabányán él, első novellája 1997-ben jelent meg a Solaria internetes magazinban. 2004-ben szerzett mérnöki diplomát, az ezután következő évektől rendszeresen publikál. Írásai az Újgalaxis jelenteti meg. 2006-ban megnyeri az Ankh egyház novellapályázatát. Ezekben az években végzi el a Magyar Író Akadémia szemináriumait. Álnéven 2007-ben jelenik meg első regénye a Veszett lelkek városa az Agenda Kiadó gondozásában. 2008-ban a Kvartett című regényért Zsoldos Péter díjra jelölik. 2011-ben más írókkal közösen jelenteti meg a Pokoli Szimfóniák című novelláskötetet. 2012-ben először publikál saját néven, egy történelmi művet, A háború gyermekét, amit a Historium kiadó jelentet meg. Ezt követi ebben az évben az Ars Fatalis című regénye, amiben a hétköznapokat ruházza fel csodával. A regényt jelölték KIMTE egyesület Magyar Fantasy díjára. 2013-ban Az idő bolondjai regény következik, ami abban az évben el is nyeri a Magyar Könyvek Viadalának Szépirodalmi díját. 2014 egy realista regényt hoz, a Csavargók dalát, amiben három hontalan talál egy szemétbe dobott csecsemőt.

Utolsó írásában a másvilágra kalauzolja merészebb olvasóit egy rendhagyó történetben, A nagy Illúzióban!

„Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.

Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.

De az életének ezzel még koránt sincs vége.

A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.

Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.

A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.”

Kiadja: Athenaeum kiadó

Megjelenés időpontja: 2016. március 3.

ISBN: 978-963-293-523-2

Oldalszám: 352

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak! Élmény volt.

A könyv egy Poe idézettel indít, majd megismerkedhetünk Tom Pastor karakterével. A történet érdekesen indul, s rögtön egy olyan képet vetít az olvasó elé az író, ami felkelti a szunnyadó erőt. :)

 „…olykor nem hiszel majd a saját szemednek. Azt gondolod majd, hogy megőrültél. Kételkedsz az elméd épségében. És mikor azt hiszed, hogy nem lesz már ennél elképesztőbb, akkor kiderül, hogy mégis.”

A fentebbi idézet egy sivatag közepén található, vezeték nélküli elhagyatott telefonfülkében lezajló beszélgetésben hangzott el. Azon kívül, hogy hatalmas igazság van abban, hogy történhetnek az emberrel hihetetlen dolgok, utal a történetünk cselekményére is.

Már az elején magával ragadott a Nina és Tom közötti párbeszédek szellemessége.

„– Jobb már? – kérdezte Nina.– Jobb.– Okés! Akkor figyeljél! A játék neve haláli adok-kapok.A lényeg, hogy elárulok egy titkot magamról, mire te is így teszel. Ne is próbálj meg hazudni! Ne feledd, nő vagyok! Nem tudok állva brunyálni, de cserébe ezer mérföldről megérzem, ha egy férfi hazudik. Ne erőlködj! Csak mondj bármit, amit elő tudsz rántani a fejedből. Nos? Benne vagy egy menetben?– Van más választásom?– Kereshetsz másik révészt. Bár ilyen jót úgysem találsz.”

Az útjuk során Tom elég sok dologra visszaemlékszik, persze ehhez segítséget is kap egy-egy fura szerzettől, mint például dr. Hugo, aki nem orvos, vagy a kedvenc színésznőjétől Betty-től, aki bölcsességéről tanúbizonyságot is tett. 

 Ahogy Benyák Zoltán ábrázolja az emberi jellemet, az esendőséget és az élet buktatóit, az mesteri. A karaktereiről lassan adagolja az információt, s igyekszik az ok-okozatra rámutatni Tom Pastor életútján. Nagyon tetszett, hogy nem akart egy édes-nyálas, tökéletes emberekkel teli történetet letuszkolni az ember torkán, igyekezett inkább az emberi sors árnyvonalait is bemutatni. Amikor Tom lányának, Lily-nek a sorsáról mesélt, az brutális volt. Igazságtalanságnak éreztem, hogy így alakult. Aztán jött a túlvilági rész, és minden elkezdett helyrepakolódni bennem. Már annyi verziót olvastam arról, hogy mi vár az emberre a halála után, hogy igazán érdeklődve figyeltem, mit is hoz ki az író a történetéből. Sokkal többet, mint reméltem. Egyre jobban megismerhettük Tomot, Ninát, Lily-t, s persze a mellékszereplőket, akik egy kicsit színesebbé teszik a történetet.

Voltak komor hangulatú, ijesztő helyszínek és történések Tom utazása alatt, de voltak olyanok is, amik mosolyt csaltak az arcomra olvasás közben. Szerettem, hogy a Papírhősök című festménye megelevenedett a túlvilágon, ezzel is utalva a munkásságára.

Kedvenc részeim azokhoz a pillanatokhoz köthetőek, amikor Lily vagy Lily naplója kerül szóba, s persze nem utolsó sorban Van Gogh cica. Annyi érzelem, gondolat tükröződik olyankor vissza, pedig a történetben Lil’ csak egy tizenöt éves kamasz, aki rövid élete alatt rengeteg negatív dolgot tapasztalt meg.  

Persze voltak benne olyan fordulatok, amikre végképp nem számítottam, s talán pont ezek miatt lett kerek egész. Fény derül Tom Pastor életének bizonyos szakaszaira, emlékek idéződnek fel, a régmúlt újra bekopog az ajtónkon, és olyan dolgok változnak, amikről soha nem hittük volna.

A történet egésze kedvemre való volt, ám mégis az utolsó részek, - amikor Lily, Nina, Tom és Van Gogh együtt „élt” a szigeti házban - váltak igazán a kedvencemmé. Nina és Tom egymásra találása, Lily és az apja kutakodása a pincében a poros emlékek között, a nosztalgiázás, a hangulat… minden első osztályú volt. S ami különösen jó volt, hogy mindig volt valami, amitől a tetőfokára hágott a hangulat, s izgultam, hogy mi lesz a végkifejlet. Bár éreztem, hogy az alap búskomorság mellett erős mondanivalója is van a történetnek, szükségét éreztem annak, hogy valami pozitív élménnyel zárjam az olvasást.

Szerettem azt, ahonnan elindult a történet, s még jobban azt, amivé lett. Benyák Zoltántól ez volt az első könyv, amit olvastam, de nem az utolsó. Újabb magyar szerző, aki a könyveivel lebilincseli az olvasót.

Pontozás: 10/10