Ana könyvajánlói - Ritecz Balázs első könyvéről

 Ritecz Balázs könyvéről már olvashattátok Ariadne véleményét. Mivel mi többnyire eltérő műfajban olvasunk, másféle a gondolkodásunk, ezért egy kicsit más nézőpontból mutatom be Balázs könyvét.

Általában másféle könyveket szoktam olvasni. Szóval ez kívül esik a komfortzónámon.

Ami negatívum, az leginkább a kiadó munkájára vonatkozik, és nem a történetre. Megemlíthetném a betűtípus kiválasztását (szerintem biztosan lett volna jobb választási lehetőség is…), meg a korrektúra nyilvánvaló hiányát. Az szintén „érdekes”, hogy nem könnyű megtudni azt sem, hogy egyáltalán létezik ez a könyv. Könnyebb tudomást szerezni róla, ha van ismerősöd, vagy ismerősöd ismerőse, aki ismeri a szerzőt, vagy valamelyik családtagját. Esetleg valaki, aki meglátta valahol, megvette, és elolvasta.

Egyetértek Balázs volt tanáraival, jó érzéke van az íráshoz.

Voltak a történetben ironikus és humoros részek. És voltak nagyon abszurd, szürreális helyzetek is, amiknél elgondolkodtam, hogy ezt mégis hogy sikerült összehozni. Megjegyzem, okkal. Hiszen vannak dolgok, amiket elvileg értelmes, felnőtt ember nem csinál. Ha egyszer megfilmesítenék ezt a regényt, akkor garantáltan sokat nevetnének a nézők. Fontos szerepe van a humornak, hiszen ellensúlyozza a mai társadalmunkat érintő problémákkal kapcsolatos nyomasztó érzéseket. Nyerő ez az olvasmány, ha kikapcsolódásra, a gondolataid elterelésére van szükséged. Nem az a típusú könyv, aminek az olvasása közben unatkozni kezdene az olvasó. Humoros és elgondolkodtató történet. Az álláskereséshez sokszor olyan érzések társulnak, mint a bizonytalanság, tehetetlenség, csalódás… Szóval a sok vicces pillanat ellenére a téma nem olyan vidám. Valós helyzeteket, igazságokat fedezhetünk fel a humor mögött. Kicsit hihetetlen, de a humor működik. Annak ellenére, hogy a főnök (főnökök) helyében már korábban kirúgtam volna Tamást (és hozzávágtam volna valamit), valójában mégis drukkoltam neki, hogy szedje össze magát, oldja meg a helyzetet. Legalábbis eleinte. Pedig a kelekótya munkavállaló elég komoly problémákat okozott. Mindenhol hatalmas felfordulást csinált. Később már inkább úgy gondoltam, hogy segíteni csak annak lehet, aki igazán akarja és hagyja.

„A gond mindig ott kezdődik, ha unatkozik az ember, és ennek tetejében még kellőképpen lankad a figyelme is.”

Tamás egy gyermeklelkű felnőtt, aki különös helyzeteket idéz elő, és láthatjuk, hogy hogyan kezeli a kialakult problémákat. Még három hónapot sem töltött el recepciósként, amikor „betelt a pohár”, és kirúgták. Azután egy áruház játékrészlegén helyezkedett el, ahol folytatódtak a bonyodalmak. Amikor ügyfélszolgálatosként dolgozott, és összekeverte a valóságot a fikcióval, álmokkal, akkor már egy nagyobb probléma kezdett el körvonalazódni. A felelőtlen és gyerekes viselkedésű fiatalember helyett már egy elkeseredett és kétségbeesett ember volt, mentális problémákkal. A negyedik rész (Önkéntes száműzetés külföldre) nekem már egy kicsit sok volt. Ezekben a fejezetekben is voltak vicces jelenetek, mégis valahogy „keserűbb” volt. Sehol sem tudta a rábízott feladatokat problémák előidézése nélkül megoldani. Végül sajátos módon oldotta meg az egzisztenciális válságot.

Mivel általában próbálom tárgyilagosan felmérni a dolgokat, és fegyelmezett vagyok, valószínűleg kicsit másabb a humorérzékem, mint a könyv írójának. Rendszerető és „listázó” típusú emberként engem egy-két rész inkább kissé bosszantott, mint mulattatott. Ettől függetlenül érzékeltem a könyvön a szerző sziporkázó, humoros stílusát. Szerintem ez egy olvasmányos, szórakoztató regény.

Ritecz Balázs: Az észnélküliség legendája

Fülszöveg: „Amikor az ember kikerül az iskolapadból, általában az első dolog, amivel szembesül, hogy munkát kell találnia. Különösen igaz ez azokra, akik mögött nincs ott a szülői támogatás. Tamásnak szerencséje van, mert amint keresgélni kezd az álláspiacon, szinte azonnal alkalmazzák, annak ellenére, hogy semmi gyakorlata nincs. Eleinte jól is mennek a dolgok, ám egy idő után a fiú unatkozni kezd. Ekkor kezdődnek körülötte a káoszba fulladó események, amelyek követik a második, harmadik és az összes munkahelyére. Elkeseredésében egykori iskolatársa tanácsára még egy szakembert is meglátogat, hátha kiderül, mi a baj vele. Vajon van-e esély Tamás számára, hogy megtalálja helyét ebben a cseppet sem elfogadó és empatikus világban? Ritecz Balázs szórakoztató köntösbe bújtatott társadalomkritikája tükröt tart mindazok elé, akik munkaadóként találkoznak emberekkel mindennap, mindenki másnak pedig könnyed olvasmányul szolgálhat.”

Kiadó: Novum Publishing GMBH
Oldalak száma: 254
Megjelenés: 2025. május 28.
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9783991308270

A szerzőről:

Ritecz Balázs 1990. 07.22-én született Debrecenben. Végzettsége szerint idegenforgalmi menedzser. A cívisvárosban folytatta tanulmányait, ott is kezdett dolgozni. Hat évig recepciósként tevékenykedett, aztán rövid ideig a kereskedelemben, majd 2019-ben Budapesten, a bankszektorban helyezkedett el. Nőtlen. Kedvenc időtöltése a motorsportszériák követése, a túrázás és a fotózás. Három testvére van. Az észnélküliség legendája az első regénye.

Kérdezz-felelek Ritecz Balázzsal:

1. Mikor döntötted el, hogy könyvet fogsz írni?

- Gyerekkori álom volt.

2. Miért pont ezt a témát választottad?

- Mert Dunát lehetne rekeszteni a sok és unalmas szerelmes regénnyel, úgy gondoltam valami egyedit szeretnék alkotni. Mindenki tudna mesélni munkahelyi bénázásokról, én is, így arra jutottam, hogy e köré fogom felépíteni a mondandómat. Persze "kicsit" kiszínezve, túlgondolva, ahogy én szoktam. 

3. Úgy tudom, közel állsz a családodhoz. Mit szóltak, amikor megtudták, hogy egy saját könyvön dolgozol? Tudtak az ötletről, vagy csak akkor értesültek róla, amikor már lényegében készen volt, és csak a kiadó keresése volt hátra?

- Örültek neki, és várták, hogy végre a kezükbe foghassák. Miattuk is döntöttem úgy, hogy kiadom a könyvet, nem akartam nekik csalódást okozni.

4. Mi volt a legnehezebb a könyvvel kapcsolatban (írási folyamat, kiadókeresés, marketing)?

- Egyrészt az írási folyamat: nem hittem benne, hogy sikerülhet, és mindig volt valami kifogás, hogy miért nem írok. Volt, hogy 8-9 hónapon át hozzá sem nyúltam. Aztán amikor kész volt, még pihent egy ideig a fiókban, mire rávettem magam, hogy elküldjem a kiadónak. Másrészt pedig a marketing: nem szeretem a "nyomulást", nem is értek a reklámozáshoz.

5. Voltak/vannak meghatározó olvasmányok az életedben?

- Tizedikes koromban "Az iskola legolvasottabb diákja" versenyt nyertem meg, akkor a Gyűrűk urát, a Legyek urát és a Zabhegyezőt kellett elolvasni, majd kérdésekre válaszolni. Utóbbi könyv nagyon tetszett, de Agatha Christie Tíz kicsi néger című könyve is kedvenc, többször elolvastam anno.

6. Tervezel újabb könyvet írni? Ha igen, esetleg már van elképzelés a témájával kapcsolatban?

- Igen, tervben van, már el is kezdtem. Alapvetően ez is a munka világáról fog szólni (persze ez is túlzásokba fog esni néhol), de itt majd igyekszem jobban bemutatni a szereplőket.

Ezúton is köszönöm Balázsnak, hogy válaszolt a kérdéseimre.

Az elsőkönyves szerzőknek nincs könnyű dolga, mert az ember félve nyúl az ismeretlenhez. Pláne akkor, ha a könyv marketingje szinte egyenlő a nullával. Ha nem ismernék valakit, aki ismer valakit, aki ismeri személyesen Balázst, akkor valószínűleg csak sokkal később értesültem volna a könyvéről, így viszont az elsők között olvastam és megtudtam, hogy fergeteges humora és elképesztő fantáziája van. Introvertált személyiségként most erősen a határait feszegeti, hiszen muszáj nyitnia a világ felé, hogy kicsit megismerjék nem csak a könyvét, de őt magát is. Remélem hamarosan ismertebb lesz az olvasóközönség berkeiben.

A könyv 254 oldal, tagolását tekintve áll egy előszóból, 10 részből melyek fejezetekre vannak tagolva, valamint egy nem szokványos epilógusból.

Már az előszót olvasva többször felkacagtam, úgyhogy jó előérzetem volt a könyvvel kapcsolatban. Még mielőtt megosztanám veletek, a könyvvel kapcsolatos gondolataimat, szeretném idézni a szerző előszóbeli néhány sorát, melyben előrevetíti, mi is vár ránk, olvasókra, ha könyvet ragadunk.

„Néhány sor az első művemről: az abszurditás és a valóság különös szimbiózisa jellemzi. Mindezt azért, mert nem akartam, hogy egysíkú legyen, valamint ha a filmek eladhatnak a realitástól messze elrugaszkodó jeleneteket, akkor az én könyvemben is helye lehet ezeknek. Tehát érdemes felkészülni arra, hogy a cselekményben számos momentum csak a fantázia kreálmánya, azonban a mai társadalmunkat érintő problémákra is fel próbálja hívni a figyelmet, humoros tálalásban, de lényegében az egész írás a sokszor önmagából kiforduló környezetünk karikatúrája. 

Sajnos ez a világ sokszor nyomasztó és rideg, én viszont, ha mással nem is, de ezzel a történettel szeretném egy kicsit jobbá tenni.”

Az álláskeresés minden embernek ismerőssé válik előbb utóbb, a buktatóival együtt. Pályakezdőként pedig millió meg egy olyan kívánalommal szembesül az ember, aminél enyhén szólva keresztbeáll a szemünk, számomra ilyen volt, amikor megjegyezték egy álláshirdetés szövegében, hogy pályakezdők jelentkezését is várják, de legyen legalább 3 év tapasztalata. Felmerült a kérdés bennem, hogy ezt mégis hogy hozzam össze? Szóval, amikor hallottam, hogy Balázs könyve a munkakereséssel kapcsolatos kis szösszenetekről is szól, már sejtettem, hogy lesz néhány olyan gondolat, amivel azonosulni tudok, vagy legalább egy jót nevetni, nosztalgiázva a régi szép (?) időkön, amikor még én voltam pályakezdő, bár az igazat megvallva tapasztalattal rendelkezve sem könnyebb munkát találni, szóval skacok aki még előtte áll, kösse fel a gatyót.

Szóval jött is az első fejezetben az alábbi mondat, ami lássuk be, a pályakezdők 99,9%-ában felmerül:

 „No de felvetődik a magától értetődő kérdés, ami pont azoknak nem jut eszébe, akiknek kellene: mégis hogy az égbe meredt hajnalhasadásba’ szerezze meg az ember a gyakorlatot, ha esélyt sem adnak rá?”

Olvasás közben helyenként kifakadt belőlem egy cifra kifejezés, amit megyénkben (Nógrád) néhányan kötőszóként használnak. Szándékosan nem mondom ki, hogy b+.

Sokszor nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert vizuális alkat lévén, filmként elevenedtek meg a szemeim előtt az olvasottak. Mit mondhatnék? Kétrét görnyedve kacarásztam, nővérem úgy szólt rám, hogy ne felejtsek el levegőt venni. Volt egy jelenet a könyvben, amit olvasva egyszerűen muszáj volt ráírnom a szerzőre, hogy ennek mégis mennyi a valóságalapja? Annyira abszurd volt az adott történet, mégis… ha hiszitek, ha nem, van olyan ismerősöm, akiből simán kinézem, hogy megcsinálná azt a biciklis mutatványt a munkahelyén.

Mit kaphatunk a könyvtől? Abszurd események láncolatát, kifacsart logikát, nyakatekert magyarázatokat, baleseteket, extrém módon túltolt eseményeket, vicces beszólásokat, s a könyv végére érve rettentően fájó rekeszizmot és arcizmot.

Idézhetnék számtalan vicces vagy épp abszurd jelenetet, mely megfordult a könyv ilyen-olyan fejezeteiben, könnyeket csalva a szemeimbe, hisz elég gyakran fetrengtem a nevetéstől, de inkább arra bíztatok mindenkit, hogy olvassa el a könyvet. Néha fárasztó, máskor fájó, de legtöbbször vicces. Ha épp mélyponton vagy, felírjuk neked receptre! 

Pontozás: 10/10

Ritecz Balázs írói oldalát bekövethetitek a facebook-on, erre a linkre kattintva: Ritecz Balázs írói oldala