Fülszöveg:
„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A KÖNYVEKBEN ANNYIVAL JOBB PASIK VANNAK.
Legalábbis Merrilee Campbell szerint, akinek meggyőződése, hogy a való életben már nem létezik lovagiasság, és hogy mi sem lehetne romantikusabb annál, mint hogy talál végre egy olyan fiút, aki pont úgy imádja őt, mint a klasszikus szerelmi történetek hősei a hősnőiket. Barátnőjével, Elizával, és a húgával, Roryval új diákként érkeznek szeptemberben a Reginald R. Hero gimnáziumba, ahol minden fiú olyan, mintha egyenesen egy szerelmes regény lapjai közül lépett volna elő. Merri bármerre is néz, mindenhol egy kiköpött Rómeó jön vele szembe.
Így, amikor a titokzatos Monroe Stratford próbálja meghódítani, Merri azonnal úgy érzi, hogy ő Júlia.
Karizmatikus irodalomtanára segítségével egyre jobban elmerül a klasszikusok világában, aminek köszönhetően élete olyan fordulatot vesz, amelyre maga sem számított.
Hamar ráébred, hogy sorsa alakításának kulcsa egyedül az ő kezében van.
És hát „egyetemesen elismert igazság”, hogy az első benyomás bizony néha csalóka…”
Kiadta: Menő Könyvek, a Manó könyvek Kiadó Kft. imprint kiadója
Megjelent: 2020. augusztus 27.
Fordítás alapjául szolgáló mű: Tiffany Schmidt: A Date with Darcy (Bookish Boyfriends 1.)
Fordította: Nánási Yvette
Oldalszám: 400
ISBN: 978-963-403-793-4
Tiffany Schmidt egy népszerű amerikai ifjúsági (YA) regényíró, aki leginkább a könnyed, romantikus és szórakoztató történeteiről ismert. A Lehigh Egyetemen szerzett angol nyelv és irodalom diplomát, valamint mesterfokozatot pedagógiából. Mielőtt főállású író lett, hét éven át tanított hatodik osztályosokat a Pennsylvania állambeli Doylestownban, és jelenleg is ott él a férjével – aki elmondása szerint egy szent –, valamint három huncut kisfiával, illetve a család csintalan kiskutyájával. Saját bevallása szerint javíthatatlanul romantikus, aki szentül hisz a boldog befejezésekben, a takaró alatti olvasásban, és abban, hogy a desszertet vacsora előtt is meg lehet enni. Egy interjúban elárulta, hogy tinédzserként imádta a szerelmi történeteket a könyvekben, de a való életben fogalma sem volt, hogyan beszélgessen a fiúkkal, akik tetszettek neki. Azért kezdett el írni, hogy olyan világokat teremtsen, ahol a könyvmoly lányok is megtalálják a szerelmet. Érdekességként megemlítette, hogy a történetek írásakor mindig a csókolózós jeleneteket írja meg legelőször, mert azokat szereti a legjobban.
Bár itthon még nem annyira ismert, külföldön már több sikeres sorozata és önálló kötete is megjelent:
Könyvemben már láttalak (Bookish Boyfriends): Ez az a 4 részes sorozat (A Date with Darcy, The Boy Next Story, Talk Nerdy to Me, Get a Clue), aminek az első kötetéről (Randi Darcyval) most hoztam az értékelést. A sorozat alapötlete, hogy minden rész egy-egy klasszikus irodalmi művet (pl. Büszkeség és balítélet, Rómeó és Júlia, Kisasszonyok) dolgoz fel modern, gimis környezetben.
Once Upon a Crime Family duológia: Egy sötétebb tónusú, kortárs thriller sorozat (Hold Me Like a Breath, Break Me Like a Promise), ami a szervkereskedelem feketepiacán játszódik.
Monster High: Once Bitten, Twice Dead: Ő írta a népszerű Monster High világában játszódó hivatalos YA (ifjúsági) regényt is.
Karácsonyi történetek: 2021-ben jelent meg az I'm Dreaming of a Wyatt Christmas című könyve. A balett és a bébiszitterkedés hoz össze két tinédzsert ebben a vidám, ünnepi romantikus regényben.
A szerzőről közölt adatok forrásai:
A könyvről:
Véleményem szerint a magyar borító szebb, mint a külföldi.
Ez a regény jelenleg nálam a „Minek nevezzelek?” csoportban kapott helyet. Ugyanis kettős érzésem van a könyvvel kapcsolatban.
Egyrészt:
A fülszöveg figyelemfelkeltő, a történet ötlete jó, láttam benne potenciált. A szereplők között akadtak, akiket szinte azonnal a szívembe zártam – Eliza, Toby, Hannah, Sera, Ms. Gregoire. Így elmondható, hogy létrejött egyfajta érzelmi kötődés a részemről, még ha Merrilee-vel, a főszereplő lánnyal kapcsolatban ellenérzéseim is voltak a történet első kétszáz oldalán. A lány nettó katasztrófa, bármivel próbálkozik, garantált, hogy valami félresikerül, mert teljesen álomvilágban él. Azzal nem is lenne baj, hogy élénk a fantáziája, de amikor a fantáziálgatásait megpróbálja átültetni a valóságba, nem kevés kínos szituációt okoz vele magának, és másoknak is. Szerencséje van, hogy a családja megértő, a baráti köre pedig támogató csapatot alkot.
Eliza, a legjobb barátnő, korához képest túlságosan megfontolt, túlszabályzott életet él, teljes ellentéte Merrilee-nek. Kissé furcsállottam is, hogy mennyire jóban vannak, aztán eszembe jutott, hogy lehet valami az „ellentétek vonzzák egymást” mondásban.
Toby a másik legjobb barát, aki szeretne kicsit más is lenni a lány számára. Abszolút pozitív szereplő, nagyon megkedveltem. Gondoskodó, vicces, kedves és őszinte.
Fielding tipikusan az a karakter, akivel kapcsolatban bebizonyosodik, hogy nem szabad első benyomásra ítélni, mert képes kellemes meglepetést okozni. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor igazán megnyílt, és megismerhettem a valós énjét.
Kedvenc szereplőm Ms. Gregoire, az irodalomtanár, aki igyekszik a helyes útra terelni a diákokat.
A történet mondanivalója átjön, a cselekményvezetés gördülékeny. A végkifejlet nem igazán tudott meglepni, de nem is volt erre szükség. Happy End-et akartam, azt pedig végül megkaptam.
Másrészt:
Sajnos nem tudok elvonatkoztatni a könyv hibáitól. Rettentően irritált a sok hiba, s ami azt illeti, meg is lepett, mert a Menő könyveknél még nem tapasztaltam, hogy ennyire ne figyelnének oda. Sok könyvet olvastam már a kiadótól és eddig mind kifogástalan volt. Szóval ez most abszolút lesokkolt. Mire gondolok? A névelők nem megfelelő használatára (ahol az ’a’ kellene, ott ’az’ szerepel), a helyesírási hibákra, betűkihagyásokra (pl.: ’ne hagy abba’ szerepel ne hagyd abba helyett), a mondatszerkezet felborulására, mivel egy szó kétszer szerepel a mondatban (pl.: meg sem szólaltunk meg többé…), vagy épp a megakasztó mondatösszetételre, amikor a fordító nem tudta (?), hogy mit is akart írni (pl.: a futópólómon ujján lévő...). Szívem szerint piros tollal javítanám, de akkor hogy nézne ki a könyv? Néha olyan volt, mintha egy gagyi fordítóprogrammal lett volna fordíttatva, aztán „jól van az úgy” felkiáltással ellenőrzés nélkül haladtak volna tovább. Megfordult a fejemben, hogy inkább leteszem a könyvet, de a hibák ellenére érdekelt a történet.
Bár a fentebb leírtak miatt vegyes érzéseim vannak, mégis azt kell írnom, hogy nem bántam meg, hogy belekezdtem ebbe a regénybe. Az utolsó száz oldalt olvasva végig vigyorogtam, majd úgy is tettem le a könyvet, hogy még mindig fülig ért a szám. Megkaptam a tökéletes befejezést. A Büszkeség és balítélet megmentette a történetet.
Ha el tudnék tekinteni a hibáktól, tízből kilenc pontot adnék a történetre. Viszont túl sok hiba volt benne ahhoz, hogy ezt csak úgy figyelmen kívül hagyjam. Szóval most szőrös szívű leszek, és tízből csak hét pontot adok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése