Roald Dahl: Matilda

Vigyázat! Cselekményleírást tartamazhat.

Fülszöveg:

„Matilda különleges lány, de a szülei sajnos komplett idióták.

Az apja szélhámos, az anyja meg sötét, mint egy belső zseb. Ki nem állhatják a lányukat, azt szeretnék, ha többet tévézne, és kevesebbet olvasna. Czukor kisasszony, a tündéri tanárnő viszont hamar rájön, hogy Matilda zseni. Az iskola rettegett igazgatónője azonban mindkettőjük életét megkeseríti… Még szerencse, hogy Matilda elképesztő trükköket tartogat a tarsolyában, és nem fél megmutatni a szörnyű felnőtteknek, hogy vele jobb nem ujjat húzni!

A Matilda a Kolibri Kiadó Roald Dahl-életműsorozatának második darabja, amelyet új fordításban, Totth Benedek tolmácsolásában olvashatunk.”

Kiadta: Kolibri kiadó

Megjelent: 2022 (harmadik kiadás)

Fordította: Totth Benedek

Fordítás alapjául szolgáló mű: Roald Dahl: Matilda

Oldalszám: 304

ISBN: 978-963-599-280-5

Illusztrálta: Quentin Blake

Nem sűrűn fordul elő, hogy előbb látom a filmet, mint hogy a könyvet olvasnám, ám most ez történt. Gyerekként láttam először a Matildát (1996-os film), és az igazat megvallva akkoriban elvarázsolt. Láttam egy kislányt (Matilda Wormwood – Mara Wilson), aki azon felül, hogy magas intelligenciával rendelkezett, varázserővel bírt. A gondolataival mozgatott dolgokat. Emlékszem akkoriban úgy gondoltam, hogy ez mennyire menő már… Na jó, a varázslat most is menő. Ki ne akarna tárgyakat mozgatni pusztán a gondolataival, illetve egy ujjmozdulattal? Mivel élénk képzelettel rendelkeztem, nem volt nehéz beleképzelnem magam Matilda helyébe. A film szereposztása szerintem kiváló lett, Danny DeVito tökéletesen hozta a rosszindulatú, kapzsi gazembert (Harry Wormwood), akit semmi más nem érdekelt, csak az, hogy minél könnyebben és gyorsabban meggazdagodjon, és nem érdekelte, ha ehhez mocskos módszereket kellett alkalmaznia.

Most, évekkel később kíváncsian és lelkesen vettem kézbe a könyvet, melyből az általam oly szeretett film született. Azt hittem, egy nap alatt kiolvasom, de meg kell vallanom, hogy nem így történt. Rettentően idegesített ugyanis, hogy lefordították a neveket is. Talán, ha nem láttam volna filmet, akkor nem zavart volt ez a dolog, ám így nagyon. Néhány oldal után le kellett tennem, mert nem igazán sikerült a lényegre koncentrálnom, mindig félrevitt, hogy fejben kijavítottam a neveket.

Egyébként érdekelne, hogy miként lett Miss Jennifer Honey-ból Czukor Janka, Miss Agatha Trunchbull-ból Dorong kisasszony, vagy épp Wormwood-ékból Lonczék. Értem én, hogy gyerekkönyv, és szerették volna könnyebbé tenni az olvasást a kisebbeknek, de például erre lehetett volna a könyv hátuljában található üres oldalak egyikét felhasználni, és az eredeti nevek mellé feltüntetni a kiejtésüket, ahogy néhány régebbi könyvnél tették azt más kiadók.

Mint ahogy azt már megszokhattuk, a könyv és a film között vannak kisebb-nagyobb eltérések, ami a történet cselekményszálát illeti, ám lényegében azért egyezik.

Adott egy nagyon okos és tehetséges kislány, akit elhanyagolnak a szülei. Egészen pici korától egyedül hagyták otthon, magának kellett gondoskodnia az ételről, szórakozásról. A való világban felnőtt fejjel ezt hívjuk kiskorú veszélyeztetésének.

Matilda olyan, mint egy kis szivacs, mindent magába szív. Mire iskolába kerül, ír, olvas, számol, minden érdekli, rengeteget olvas, és fejlett az erkölcsi és igazságérzete.

Ezért aztán amikor elég idősnek érezte magát, úgy döntött, ha igazságtalanságot tapasztal, azt megtorolja. Ebben lett segítségére az újonnan felfedezett különleges képessége is.

A könyvet körüllengi egyfajta szomorúság, ugyanakkor bőven akadtak mosolyfakasztó jelenetek is.

A pozitív szereplők abszolút kedvelhetőek, és Roald Dahl-nak sikerült egy olyan főgonoszt kreálnia, akit válogatás nélkül mindenki nyugodt szívvel utálhat.

Bár a könyv egy ifjúsági fantasy regény, és alapjáraton gyermekeknek íródott, szerintem a komolyabb témakörök miatt (lelki és fizikai bántalmazás, csalás, stb.) remek beszélgetésindító lehet az idősebbek körében is.

A kisebb-nagyobb zavaró dolgokon felülemelkedve egy igazán élvezhető regényt kaptam, bár számomra most a film verzió áll az első helyen.

Ana könyvajánlói - Ritecz Balázs első könyvéről

 Ritecz Balázs könyvéről már olvashattátok Ariadne véleményét. Mivel mi többnyire eltérő műfajban olvasunk, másféle a gondolkodásunk, ezért egy kicsit más nézőpontból mutatom be Balázs könyvét.

Általában másféle könyveket szoktam olvasni. Szóval ez kívül esik a komfortzónámon.

Ami negatívum, az leginkább a kiadó munkájára vonatkozik, és nem a történetre. Megemlíthetném a betűtípus kiválasztását (szerintem biztosan lett volna jobb választási lehetőség is…), meg a korrektúra nyilvánvaló hiányát. Az szintén „érdekes”, hogy nem könnyű megtudni azt sem, hogy egyáltalán létezik ez a könyv. Könnyebb tudomást szerezni róla, ha van ismerősöd, vagy ismerősöd ismerőse, aki ismeri a szerzőt, vagy valamelyik családtagját. Esetleg valaki, aki meglátta valahol, megvette, és elolvasta.

Egyetértek Balázs volt tanáraival, jó érzéke van az íráshoz.

Voltak a történetben ironikus és humoros részek. És voltak nagyon abszurd, szürreális helyzetek is, amiknél elgondolkodtam, hogy ezt mégis hogy sikerült összehozni. Megjegyzem, okkal. Hiszen vannak dolgok, amiket elvileg értelmes, felnőtt ember nem csinál. Ha egyszer megfilmesítenék ezt a regényt, akkor garantáltan sokat nevetnének a nézők. Fontos szerepe van a humornak, hiszen ellensúlyozza a mai társadalmunkat érintő problémákkal kapcsolatos nyomasztó érzéseket. Nyerő ez az olvasmány, ha kikapcsolódásra, a gondolataid elterelésére van szükséged. Nem az a típusú könyv, aminek az olvasása közben unatkozni kezdene az olvasó. Humoros és elgondolkodtató történet. Az álláskereséshez sokszor olyan érzések társulnak, mint a bizonytalanság, tehetetlenség, csalódás… Szóval a sok vicces pillanat ellenére a téma nem olyan vidám. Valós helyzeteket, igazságokat fedezhetünk fel a humor mögött. Kicsit hihetetlen, de a humor működik. Annak ellenére, hogy a főnök (főnökök) helyében már korábban kirúgtam volna Tamást (és hozzávágtam volna valamit), valójában mégis drukkoltam neki, hogy szedje össze magát, oldja meg a helyzetet. Legalábbis eleinte. Pedig a kelekótya munkavállaló elég komoly problémákat okozott. Mindenhol hatalmas felfordulást csinált. Később már inkább úgy gondoltam, hogy segíteni csak annak lehet, aki igazán akarja és hagyja.

„A gond mindig ott kezdődik, ha unatkozik az ember, és ennek tetejében még kellőképpen lankad a figyelme is.”

Tamás egy gyermeklelkű felnőtt, aki különös helyzeteket idéz elő, és láthatjuk, hogy hogyan kezeli a kialakult problémákat. Még három hónapot sem töltött el recepciósként, amikor „betelt a pohár”, és kirúgták. Azután egy áruház játékrészlegén helyezkedett el, ahol folytatódtak a bonyodalmak. Amikor ügyfélszolgálatosként dolgozott, és összekeverte a valóságot a fikcióval, álmokkal, akkor már egy nagyobb probléma kezdett el körvonalazódni. A felelőtlen és gyerekes viselkedésű fiatalember helyett már egy elkeseredett és kétségbeesett ember volt, mentális problémákkal. A negyedik rész (Önkéntes száműzetés külföldre) nekem már egy kicsit sok volt. Ezekben a fejezetekben is voltak vicces jelenetek, mégis valahogy „keserűbb” volt. Sehol sem tudta a rábízott feladatokat problémák előidézése nélkül megoldani. Végül sajátos módon oldotta meg az egzisztenciális válságot.

Mivel általában próbálom tárgyilagosan felmérni a dolgokat, és fegyelmezett vagyok, valószínűleg kicsit másabb a humorérzékem, mint a könyv írójának. Rendszerető és „listázó” típusú emberként engem egy-két rész inkább kissé bosszantott, mint mulattatott. Ettől függetlenül érzékeltem a könyvön a szerző sziporkázó, humoros stílusát. Szerintem ez egy olvasmányos, szórakoztató regény.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Téli láng (Four Seasons 4.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A karácsony a vidámság és a szeretet ünnepe…

Vajon Eve is megtalálhatja a boldogságot?

Eve soha nem szerette a karácsonyt, azóta pedig különösen gyűlöli, hogy a vőlegénye karácsony napján veszítette életét egy afganisztáni bevetésen. A legkevésbé sem számít arra, hogy kedves, idős nagynénje egy élményparkot hagy rá a végrendeletében, mégpedig olyat, amelynek fő témája épp a karácsony…

És nem ez az egyetlen meglepetés. A nagynénje végakarata úgy szól, hogy Eve-nek egy rejtélyes üzlettárssal, Jacques Glace-szal közösen kell vezetnie a parkot. Ki ez a Jacques Glace, és vajon miért vette be Evelyn néni a végrendeletébe?

Ám Eve nem retten vissza a kihívástól. Elhatározza, hogy bármi áron sikerre viszi Winterworldöt. Vajon sikerül egyszer s mindenkorra felülkerekednie a karácsony és a mindent eluraló karácsonyi giccs iránti ellenszenvén? És végül sikerül Jacques-nak felolvasztania a lány jéggé fagyott szívét?”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2016

Eredeti mű: A Winter Flame

Fordította: Frei-Kovács Judit

Oldalszám: 320

ISBN: 978-615-5435-23-2

A téli, ünnepi hangulat miatt kellemes szezonális kikapcsolódás. Szívmelengető, szentimentális, és úgy simogatja a lelkünket, mint a napfény melege. Olyan történet, ami feltölt derűvel.

Humor, és pozitív életszemlélet hatja át… A barátság, a csapatszellem, valamint a háborús sérült katonák iránti együttérzés és tisztelet különleges atmoszférát teremt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy mennyi munka van mögötte. Egyértelmű volt, hogy a regény megírásához komoly információgyűjtés társult. Mélyebb témákat is érzékletesen érint. Ötletes történet szerethető karakterekkel. Az írónő felidézte a szereplők múltjának traumáit és fájdalmait, finoman ábrázolta a jelenre gyakorolt hatását. Benne van az ünnepek hangulata, és a második esély varázsa. A mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek.

A Four Seasons sorozat regényei teljesen különálló történetek. 

Eve szeretett nagynénje, Evelyn meghalt. Hóbortos, idős hölgy volt, aki bármit megvett, aminek köze volt a karácsonyhoz. Egy csodaszép medált és egy karácsonyi élményparkot hagyott Eve-re. A nőt és a társkedvezményezettet, Jacques Glace-t hidegzuhanyként érte az öröklés híre.

Eve éles eszű, jó szervező, leleményes nő, aki semmit sem bíz a véletlenre. A rendezvényszervező irodája nyereséges és fejlődő vállalkozásnak számított. De egyszerre két vállalkozást nem vezethetett. Bár a karácsonyi élményparkkal kapcsolatban minden bizonytalan volt, úgy döntött, hogy elfogadja a kihívást. Szeretett volna mindent a saját elképzelései szerint intézni.

Az kicsit „meredek” volt, amikor az első találkozásukkor Jacques közölte a nővel, hogy egyszer a felesége lesz. Eszembe jutott, hogy vállon felül lehet vele valami probléma…

Jacques mosolygós, jóképű, vonzó férfi. Az első találkozásukkor tapasztaltak miatt Eve rossz véleménnyel volt róla. Nem bízott benne.

Eve-nek nehéz gyerekkora volt. Akkor zárkózott be teljesen, amikor a vőlegénye meghalt Afganisztánban. Sok fájdalom érte, és nem tudott továbblépni. Szinte belerögzült abba az élethelyzetbe, beburkolva saját gondolataiba, és nem veszi észre, hogy előtte szinte minden „fényben úszik”, és csak néhány lépést kellene tennie, hogy megragadja a lehetőségeket, amik a boldogság felé vezetnek.

Evelyn megbízott Jacques-ban, ezért hagyta rá az élménypark felét. Úgy gondolta, hogy segíthet beteljesíteni egy álmot. A férfi be is vallotta Eve-nek, hogy neki is meglepetés volt, de mindent megtesz, hogy a nagynénje álma valóra váljon.

„A leghasznosabb tapasztalat, ha az ember egy gyerek szemével láthat egy élményparkot.”

Violet (Eve unokatestvére) nem értette, hogy Eve-nek miért olyan ellenszenves Jacques. Amikor Eve betegség miatt hosszú ideig ágyhoz volt kötve, a férfi irányította a munkálatokat és gondoskodott mindenről, akkor a nő szinte idegbajt kapott. Nem akart hosszabb ideig távol maradni. Jacques olyan, mint egy rosszcsont gyerek. Eve-et halálra idegesíti, hogy folyton incselkedik vele. Eszembe jutott, hogy a nő helyében valószínűleg néhányszor hozzávágtam volna valamit a fickóhoz.

Violet, Alison (Eve barátnője) és mások is tudták, hogy Eve azért olyan, amilyen, mert a gyász megfosztotta az életörömétől. Remélték, hogy előbb-utóbb újra vidám, nevetgélő és viccelődő lesz. Mindenki úgy látta, hogy elvesztegeti az életét. Aggódtak érte.

Eve érdekes elméletet talált ki Jacques-ról, és nyomozni kezdett. Azzal, hogy átkutatta Jacques házát, kémkedett utána túllőtt a célon. Amikor kiderült, hogy mit tett, a férfi nagyon megbántódott. Jacques magabiztos és erőt sugárzó személyisége mindenkire hatással volt. A parkban dolgozók mélységesen tisztelték. Lassan Eve is kezdett bizalmat szavazni neki. Winterworld egyre pompásabb hely lett. Mindannyian közösen dolgoztak azon, hogy megvalósítsák Evelyn álmát.

Úgy tűnt, hogy Eve fél továbblépni, és igazán élni. Nem akarta bevallani, hogy magányos és szüksége van valakire, aki szereti. A regény végére sok dolog kiderült, „összeállt a kép”. Nyilvánvalóvá vált, hogy Jacques különleges ember. Eve kezdett visszatérni a „való életbe”, és megnyílt. Evelyn néni másik álma is megvalósult, Eve és Jacques egymásba szerettek.

„Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.” (Albert Schweitzer)

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Őszi románc (Four Seasons 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Juliet Miller egy viharos válás után új lakásba költözik, és hirdetésben keres társbérlőt. Túl a harmincon nem nagyon bízik benne, hogy talál megfelelő lakótársat. Már feladná a reményt, amikor megjelenik Floz, a szabadúszó reklámszövegíró, és a két nő azonnal összebarátkozik.

Amikor Juliet ikerbátyja, Guy, a félénk, szelíd óriás megismeri Flozt, rögvest fülig belehabarodik. De hiába igyekszik, hogy vonzalmat ébresszen benne, valahogy mindig minden rosszul sül el…

Guy legjobb barátja, Steve már régóta titokban szerelmes Julietbe. Egy átborozott éjszakán az ágyban kötnek ki – ám Steve érzelmekre vágyik. És bonyolítja a dolgot, hogy Julietre felfigyel álmai férfija, Piers…

Ahogy Floz és Juliet barátsága mélyül, Floz a Miller család tagjává válik. Hogyan tudná a javára fordítani ezt a kedvező helyzetet Guy, hogy a nő ne csak a barátot lássa benne, hanem felfedezze az érte lángoló férfit is?

Bonyodalom bonyodalom hátán…”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2014

Eredeti mű: An Autumn Crush

Fordította: Tóth Attila

Oldalszám: 508

ISBN: 978 963 383 147 2

Ennél a résznél is az a helyzet, mint az előző kettőnél. A végén könyvrészletek vannak, amiknek szerintem egy külön kiadványban lenne a helyük, és nem a regény végén. Ennél a kötetnél az 508 oldalból csak 476 oldal Milly Johnson regénye. Szerintem ez a leggyengébb kötet a sorozatból. Ezt is jól kidolgozta az írónő, és nagyon jók benne a leírások. Továbbá érzékelhető volt az írónő kedves stílusa, és voltak benne humoros jelenetek. Nem ezekkel volt a probléma. Nagyon szeretem az írónő könyveit, de ez most nem igazán tetszett. A birkózás és az internetes ismerkedés téma nem keltette fel az érdeklődésem. Nagyon távol áll tőlem. Túl sok volt benne a keserűség, a nyafogás, és az erőltetett helyzet. A szereplők többnyire gyerekesen viselkedtek, és sok butaságot csináltak.

Az írónő felhívja a figyelmet az internetes párkeresés buktatóira, veszélyeire.

„Néhányan nagyon ügyesen festenek olyan képet magukról az interneten, amelynek semmi köze a valósághoz.”

Olyan nehéz témákat is érint, mint az alkoholizmus, meddőség, öngyilkosság.

Az ősz szépségeit viszont szépen kiemelte. Az aprólékos, szemléletes leírásnak köszönhetően láthatjuk, hogy az ősz az év csodálatos évszaka. Szinte elénk tárul a gyönyörű színek elegye. A zöldségek és gyümölcsök szedése, az aratási ünnepek, a töklámpások készítése aktívabbá teszi az évszakot, és a remény üzenetét fejezi ki. A természet csak pihenni tér, hogy újult erővel felébredjen és virágozzon. Ebben reménykednek a regény főszereplői is.

Juliet Miller megfelelő társbérlőt keresett. Floz Cherrydale, egy pici, vörös hajú, és törékeny nő lett a lakótársa. A két nő hamar összebarátkozott.

Flozban izgató érzéseket keltett Juliet ikertestvérének, Guynak a fotója. De az első találkozásuk rosszul sikerült, és félreértéshez vezetett. Ekkor még nem tudta, hogy a magas, izmos és jóképű Guy kedves és figyelmes. Mindkettő sérült lélek volt. Mégis… Guy szinte első látásra beleszeretett a lányba. És minél jobban vonzódott hozzá, annál esetlenebb volt.

Néhány karakter már az általános iskola óta ismeri egymást. Juliet és Coco (a valódi neve Raymond, és meleg) is a suli óta barátok. Guy és a barátja, Steve együtt birkóztak, és Guy időnként még most is „beugrik”, ha egy mérkőzésen Steve-nek nincs ellenfele. Steve átsegítette a barátját egy nehéz időszakon. Szereti Juliet-et, aki viszont a főnökéért epekedik. Ettől függetlenül viszonyt kezdenek. Abban maradnak, hogy ez csak puszta szex. Steve-nek azonban ez már a kezdetektől több volt. Sok időt töltöttek együtt. Amikor kiderült, hogy Juliet viszonozza Steve érzéseit, mindketten nagyon boldogok voltak.

Steve úgy szerette Guyt, mint a testvérét. Biztos volt abban, hogy ha Floz és Guy összejönnének, akkor boldoggá tehetnék egymást. Ugyanazt kívánta Guynak, amit magának is: feleséget, gyerekeket, és meleg, biztonságos otthont.

Floz nehéz időszakon ment keresztül. Valahogy úgy tűnt, mintha az élete tragédiák sorozata lenne. A barátai segítettek neki. A nőt meglepte, hogy Guy mennyire gyengéden, figyelmesen, megnyugtatóan támogatta és vigyázott rá. A férfi megosztotta vele egy korábbi barátnőjének a nyomorúságos történetét. Megnyíltak egymásnak.

A sok tragédia után a szereplők sora jobbra fordult, ráleltek a boldogságra.

„Az egymással és egymásért leélt élet öröme

el fogja törölni az arcotokról a bánatot,

és csillogást visz a szemetekbe.”

Ana könyvajánlói - Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„London a csodák városa. Így amikor Agnes Martí, a Barcelonából érkező régészlány betéved Edward Livingstone, a hírneves felfedező leszármazottjának varázslatos könyvesboltjába, rögvest Alice, Pán Péter, Twist Olivér társaságában és világában találja magát. Nem kevés furcsa kérdésekkel hozzá forduló vásárlóval, vagy egy kék fénybe burkolózó, állandóan körmölő íróval. A könyvespolcok és a világirodalom labirintusában lépten-nyomon rejtélyekbe botlik, melyek megfejtéséhez egy detektív szegődik mellé társául a Scotland Yardtól – hogy közösen leljék meg a legtitokzatosabb kincset, mely két embert összefűzhet…

A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei egy könyvbolond, az angol regényekért és humorért egyaránt lelkesedő spanyol író csodás ajándéka minden, szintúgy a könyvekért rajongó, az irodalom és a szív titkaira egyformán kíváncsi olvasónak.

Na és a Sztárom a párom című film kedvelőinek…”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2024.

Eredeti mű: La Librería Del Senor Livingstone

Fordította: Mester Yvonne

Oldalszám: 275

ISBN 978 963 504 438 2

Monica Gutiérrez Artero újságíró és történész Barcelonában született, és jelenleg is ott él. Versei és novellái mellett hét regénye is megjelent – köztük negyedikként 2017-ben A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei.

A könyvről:

Kedves, aranyos, hangulatos történet. Érzékelhető rajta a könyvek szeretete. Nagyon sok a könyves utalás. Nagyon jók a leírások. Ennek köszönhetően nagyon könnyű elképzelni a könyvesboltot. Az is nyilvánvaló, hogy az írónő szereti az angol irodalmat, valamint a tea mellé felszolgált süteményeket. Nem sok esemény van a regényben. A lényeg a hangulata. Valószínűleg ezt a könyvet is besorolhatnánk a feelgood regények közé. „Olyan történetek, melyekben nem történik semmi egetverő, és a főszereplők nem valami nagy hősök. Ahol a boldogság a röpke pillanatokban és a hétköznapi gesztusokban rejlik…” Ezek az olvasmányok mindig happy end-del végződnek, mert valahogy kárpótolni kell az olvasókat a sok gondért és kellemetlenségért, amivel nap mint nap szembesülnek a valóságban.

Edward Livingstone negyven éve volt könyvkereskedő. Felháborítónak találta, hogy Roberta Twist asszony Olivérnek kereszteltette egyetlen fiát. Twist Olivér egy nagyon okos, tehetséges, magányos kisfiú, aki általában a történelem szekcióban tartózkodik a csillagászati könyveivel. Twisték alkalmazottja iskola után minden nap a Holdsugár könyvesboltba kíséri a gyereket. Mr. Livingstone elfogadta a jelenlétét. A kisfiú pedig megszokta a könyvkereskedő nyers modorát. Olivérnek sikerült kivívnia Livingstone rokonszenvét.

„Olivér szerelmes a világmindenségbe. És azoknak, akik szeretnek, az idő nem számít, már Shakespeare is megmondta...”

Az öreg Edwardnak már fájt a csípője, ezért fontolóra vette, hogy felvesz egy kisegítőt.

A régész Agnes Martí új szakmai kihívások reményében ment Londonba. Livingstone úrnak azonnal szimpatikusnak tűnt az okos, kicsit mélabús és elveszettnek tűnő lány. Agnes elfogadta Livingstone úr ajánlatát, és beállt dolgozni a Holdsugár könyvesboltba.

Edward kedvese, Sioban is könyveket értékesített, és volt egy kiadója.

A férfi türelmesen és szórakoztatóan magyarázta el Agnesnek az üzlet sajátosságait. Beszámolt a könyvesboltról és a vendégeiről.

Lényeges eleme a történetnek egy napló, amit Livingstone úr felmenője, Dr. David Livingstone írt. Agnes tisztában volt a dokumentum jelentőségével. Éppen ezért megrázta az eltűnése. Sioban ragaszkodott John Lockwood segítségéhez, akit melegséggel és szimpátiával üdvözölt. A jóképű nyomozó a Scotland Yardtól megbeszélte velük, hogy megpróbál úgy segíteni, hogy ne kelljen végigjárniuk a hivatalos utat.

John-nak azonnal megakadt a szeme a meseszép kisegítő munkatárson. Vonzódott Agnes-hez.

Agnest fejlődésre bírták az új barátai, és a könyvek, amiket Livingstone úr ajánlott neki. Kezdte értékelni azt, ami az egyes emberekben egyedi és eredeti. Aznap látott először havazást, Londonba érkezése óta, amikor együtt töltött egy varázslatos délelőttöt John-nal.

Livingstone úrnak feltűnt, hogyan néz John az új alkalmazottjára. Aranyos volt, ahogy Agnest és Johnt ugratta a közös teázásukkal. Edward nemcsak John Agnes iránti csodálatát vette észre, hanem „a lány védelmezőjének szerepében lépett fel”. Azon kevesek közé tartozott, akik fellázadnak az igazságtalanság ellen. Ez a történet „csavarjában” meg is mutatkozott. John-nak elnézést kellett kérnie (és magyarázattal szolgálnia) a volt barátnőjével kapcsolatos félreértésért. Szerencsére sikerült tisztázni a dolgokat. John csókjaival halmozta el Agnest, és képtelen volt elengedni a lányt az öleléséből.

És persze végül Sioban is legyőzte a házassággal szemben érzett előítéleteit, mert annyira szerette Edwardot.

„Nem kell lehunynunk a szemünket, hogy álmodjunk; elég, ha olvasunk.” (Michael Foucault)

Ez egy tüneményes könyv. A vége lehetett volna kicsivel kidolgozottabb. Szívesen olvastam volna arról, hogy hogyan alakult később Agnes és John élete. Összességében véve azonban így is tetszett. Kár lett volna kihagyni.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk (Knockemout 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…

Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian – csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer – ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.

Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.

Lucy Score elsöprő sikerű Knockemout-sorozatának harmadik része érzéki romantika, szívszorító dráma és egy csipetnyi humor tökéletes keveréke.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Left Behind

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 696, puhatáblás

ISBN: 978 615 664 421 3

A történet tele van humorral, szívszorító eseményekkel, érzékiséggel, és fontos gondolatokkal.

Nagyon idilli elég sok helyzet, viszont az érzelmi és mentális problémák, amikkel a szereplőink szembenéznek, valamint azok megoldásai tükrözik a valóságot.

A szerelmi szál megdobogtatta a szívemet, izgultam a párokért. Sokszor szellemes szócsatákat vívtak. Nekem kell a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezés, ezért nagyon reméltem, hogy Sloane és Lucian története jól alakul.

A könyv üzenete az, hogy ha az életünkben ér valami hatalmas csalódás, történik egy borzalmas tragédia, az nem tart örökké. Minden rendbe jöhet. Szembe kell nézni a problémáinkkal, és a lehető legjobbat kihozni a dologból.

Ez a kötet Sloane (Tündér) és Lucian (Lucifer) története.

Sloane, a környék legjobb vezető könyvtárosa, egy nagy viktoriánus házban él. Az apja temetésekor a ház zsúfolásig megtelt családtagokkal és barátokkal. Sloane próbálta elfojtani az érzéseit, elrejteni a végtelen szomorúságot, amit érzett. Tudta, hogy számíthat a Morgan testvérekre, akikkel együtt nőtt fel. A szertartás és a tor az egész napot kitöltötte. Utálta, hogy kellemes bizsergés járta át a testét, valahányszor megjelent Lucian Rollins. Egykor szerette (amikor Lucian még álmodozó fiú volt, aki túl nehéz terhet cipelt), de most ki nem állhatta (bár erősen vonzódott hozzá). Közös titkot őrzött az ördögien jóképű férfival. Lucian szíve is nagyot dobbant valahányszor meglátta Sloanet. Vágyott a közelségére, akkor is ha haragudott rá. Nem tudta kiverni a fejéből.

Az előző két rész bűnügyi szála folytatódik ebben a kötetben is. Lucian együttműködik a nyomozásban az FBI-ügynökökkel.

Sloane apja, Simon Walton hitt abban, hogy megmentheti Luciant. Megmentette az életét, és segített lerombolni a múltja legcsúnyább részeit. Luciant nagyon feldúlta Simon halála.

Sloane és Lucian tinédzserként nagyon jól kijöttek egymással. A múltjuk, és a köztük lévő nézeteltérés, feszültség még mindig emésztette őket. Gyakorlatilag olyan dolog miatt haragudtak egymásra, ami a gyerekkorukban történt. Ez eléggé szánalmas, és nagyon elszomorító volt.

Lucian egyik barátja, Dr. Emry Sadik pszichológus, aki a barátai mellett áll akkor is, amikor azok nem erre vágynak. Sokat tett azért, hogy Lucian dolgozzon magán, és fejlődjön.

Ahogy Knox, Lucian sem volt az a fajta főnök, akinek mindig nyitva áll az ajtaja. Nem volt kíváncsi a visszajelzésekre, ötletekre. Szerette megmondani másoknak, hogy mit csináljanak. Felépített egy birodalmat. Erős, gazdag, befolyásos és rideg lett.

Lucian „gonosz birodalmának” valójában nagyon nemes mozgató rugói voltak. Bár az eszközei megkérdőjelezhetőek, ahhoz kétség sem férhet, hogy a férfi igyekezett a jó embereknek segíteni, jobbá tenni a világot. Amikor a lányok és Stef ellátogattak a Rollins Szaktanácsadó Irodába, meglepődve tapasztalták, hogy az ott dolgozók milyen boldognak tűnnek, és senki sem akar csalódást okozni a „gyönyörű fenevad” főnöknek.

Lucian próbálta kiverni a fejéből Sloanet. Kívánta őt. A civakodásuktól mindig „beindult”, vágyott rá. A nő vidám, temperamentumos, okos, kedves és vicces.

Két jó ember szenvedett hosszú éveken át, olyan dolog miatt, amiről tulajdonképpen egyikük sem tehetett. Ők csak a koruknak és élethelyzetüknek megfelelően reagáltak. Beleragadtak egy olyan szituációba, amit egy olyan ember okozott, aki úgy gondolta, hogy joga van bántalmazni a családját, és másokat. Teljesen érthető volt, hogy Lucian felnőttként nem tudott mindent a szeretettel teli kapcsolódásról, az érzelmekről. Mivel egy szeretetlen, bántó, kiszámíthatatlan közegben nőtt fel. Nem volt része szerető családban, biztonságban. Nem volt előtte példa. Ez nem az ő hibája.

De van egy olyan pont, ahol valami megváltozik. Nála ez akkor volt, amikor közelebbről megismerte Sloanet és a családját. Csakhogy valami „törést” okozott. Azt, ahogyan Sloane megpróbált segíteni neki, megpróbálta megmenteni, Lucian árulásnak érezte. A távolság nőtt. Az intimitás eltűnt. A múltja magyarázat a viselkedésére. De nem lehet kifogás egy életen át. Szembenézni a múlttal, felismerni a mintákat, tanulni belőle, megpróbálni jó irányba változtatni az már döntés. Lucian tudta, hogy ha nem lett volna a Walton család, akkor kisiklott volna az élete. Így is gyakran „játszott a tűzzel”, és a „szürke zónában” mozgott, de jó ember lett. Sloane szülei mindig úgy bántak vele, mintha ő is a család tagja lenne.

Sloane és Lucian túl sok időt töltöttek azzal, hogy veszekedtek, majd visszataláltak egymáshoz, hogy aztán újra egymás torkának ugorjanak.

Reméltem, hogy ebből a kötetből kimarad az „aggódó férfi félti a nőt, ezért szakít vele, hogy megvédje” írói eszköz, de nem maradt. Lucian úgy nőtt fel, hogy nem volt semmiféle érzelmi támasza, és senki sem tanította meg neki, hogyan kell igazi férfiként viselkedni egy párkapcsolatban, ezért gondolhatta azt, hogy csak úgy tudja megvédeni a nőt, ha távol tartja magától. Szabotálja a saját boldogságát. Legalább következetes volt az írónő, mert ezek után a lányok ismét a Hellhoundban iszogattak.

Sloane harcolt az igazságtalanság ellen, és szerette Luciant, aki úgy érezte, hogy nem méltó a szerelmére. Legalább Knox és Nash jót nevetett, amikor Lucian közölte velük, hogy azért nem ad esélyt a kapcsolatuknak, mert Sloane túl jó hozzá. Elmondták neki, hogy ők is úgy érzik, hogy az asszonyaik túl jók hozzájuk. És éppen ez a lényeg, hogy a szerencsés életük hátralévő részét azzal tölthetik, hogy megpróbálnak felnőni hozzájuk, jobbak lenni.

„A szerelem arról szól, hogy olyan partnert találj, aki jobb emberré tesz, mint amilyen egyedül vagy, és fordítva.”

Lucian ellökte magától Sloane-t, mert azt hitte, hogy így nagyobb biztonságban lesz. Nem is sejtette, hogy ezzel milyen veszélynek tette ki. Kiszolgáltatott és sebezhető lett. Egy gyújtogató miatt majdnem elvesztette a nőt. Ez észhez térítette. Gyengéden gondoskodott a gyönyörű, megtört nőjéről. Belátta, hogy Sloane az egyetlen ember a világon, aki mindig kiállt érte, anélkül hogy ő erre kérte volna. És ezt el is mondta neki. Sloane pedig elmondta a férfinak, hogy mennyire büszke rá, és hősiesnek tartja, mert észreveszi, amikor valakinek szüksége van valamire, és csendben segít az illetőnek. Nincs szüksége közönségre vagy elismerésre.

Lucian rájött, hogy segítségre van szüksége abban, hogy feldolgozza az apjától elszenvedett traumákat.

A kapzsi, hataloméhes emberek sok pusztítást hagytak maguk után. De a párosaink megoldják, és nem fogják hagyni, hogy a gonoszság és kapzsiság tönkretegyen valamit, ami értékes számukra.

Sloane és Lucian az első táncukat házastársként Shania Twain From This Moment On című dalára táncolták.

A bónusz epilógus bepillantást enged a párok életébe körülbelül egy évtizeddel később. Tele van boldog párokkal, kiterjedt családdal, álomélettel, szerelemmel, és reménnyel.

Megkaptuk azt a lezárást, amit szerettünk volna.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amit sosem fedünk fel (Knockemout 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.

Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Hide from the Light

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 638 puhatáblás

ISBN: 978 615 664 406 0

Ez a kötet nem volt annyira könnyed, mint az első. Megvan a kisvárosi idill, ugyanakkor sok a titok és a trauma is. Súlyos témák. A szórakoztató, humoros történetnek van komoly mondanivalója is. Az egyik, hogy fontos a kommunikáció. A másik, hogy felnőtt emberként te vagy felelős azért, hogy hogyan alakul az életed, milyen emberré válsz. Felhívja a figyelmet arra, hogy a problémák leplezése, és feldolgozásuk hiánya nem vezet semmi jóra. A fő mondanivalója pedig az, hogy szeretni valakit a legbátrabb dolog a világon. És az a legnagyobb ajándék, ha valakit pontosan olyannak szeretsz, amilyen. Ez tipikusan olyan kisvárosi romantikus regény, amitől elpirulsz.

Ez a kötet Angelina / Lina (Angyal) és Nash (Csődör) története.

A múltban átélt trauma végig ott lappang a háttérben. Nash a lövöldözés óta ürességet érzett, időnként a vállába hasított a fájdalom. Úgy érezte, hogy egy része meghalt aznap este, amikor szolgálatteljesítés közben meglőtték. Csak árnyéka volt régi önmagának. A történet bűnügyi része, az előző kötetben történtekkel kapcsolatos elvarratlan szál. Egy szervezett maffiaháború.

Lina, sok-sok évvel korábban (még a főiskolán) Knox exbarátnője volt, és most beköltözött a Nash otthona melletti lakásba. Kölcsönös vonzalom alakult ki köztük. Nash a sérülése óta olyan mogorva lett, mint a testvére. Nem emlékezett a lövöldözésre, és pánikrohamok gyötörték. A sebzett, szomorú Nash Morgan arra késztette Linát, hogy megvigasztalja. Nash figyelmes, szexi és valódi úriember. Linának feladata volt, és úgy gondolta, hogy nem lenne szabad összemelegednie a dögös szomszédjával.

A kiskutyás részek szerintem nagyon aranyosak. Az első kötetben is tetszettek a kutyás részek, de ebben kifejezetten cukik. (Pirulós – szívecskés hangulatjel.)

A Morgan család tagjai nem tudtak az érzéseikről beszélni. Nash próbálta eltitkolni a problémáját. Senkinek sem beszélt arról, amin keresztülmegy. Szerette volna újra úgy érezni, hogy él. Ez Lina mellett sikerült is. Elhatározta, hogy megfejti a nő minden titkát.

„Vékony vonal húzódik a szükséges kockázatvállalás és a hülyeség között.”

Az embereknek általában idő kell ahhoz, hogy elismerjék, egyedül nem tudnak kimászni abból a sötét mélységből, ahová a depresszió juttatja őket, és nem szégyen segítséget kérni. Nash utálta a gyengeséget, és azt, hogy bárhol rátörhet a pánik.

„Ahelyett, hogy arra használnád az energiádat, hogy eltitkold mások elől a problémáidat, talán próbáld meg feldolgozni őket. Mindkét út pokoli megterhelő, de csak az egyik visz át a túloldalra.”

Lina és Nash beszélgettek, és megnyíltak egymásnak. A nő átsegítette a férfit egy pánikrohamon, és nála aludt. Ennek köszönhetően Nash, hetek óta először, átaludta az éjszakát, és újra reménykedni kezdett. Késő esti bizalmas beszélgetések, érzelmi támasz, intimitás.

Bár az tetszik, hogy a kisváros lakói törődnek egymással, és összetartanak, de az nem tetszett, hogy túlzottan beleszólnak egymás életébe.

Lucian kétes hírű politikai tanácsadó. Megvan a hatalma, hogy kedve szerint mozgassa a szálakat. Képes volt megfélemlíteni és lenyűgözi az embereket. Nash-t nagyon idegesítette Knox és Lucian túlféltő viselkedése.

Amikor Lina és Nash között (illetve szinte majdnem mindenki közt...szemforgatós hangulatjel) viharos nézeteltérés támadt, akkor a lányok megint (az első kötetben is volt egy ilyen iszogatás) a Hellhound motoroskocsmában kötöttek ki. Ez egy eldugott, koszos lebuj volt. Úgy tűnt, hogy ez hatásos csapaterősítő találkozó volt.

Linának az volt az érzése, hogy Nash-nek szüksége van rá. Elhallgatott a férfi elől néhány dolgot, és szabotálta az igazi intimitást kettejük között, mert nem akart sebezhető lenni. Pedig kedvelte és nagyon vonzódott hozzá.

„A sebezhetőség nem egyenlő a gyengeséggel. Azt jelenti, bízol magadban, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy kibírd a fájdalmat. Igazából ez az erő legtisztább formája.”

Bár veszekedtek, mégis egymást akarták. Meg kellett találniuk az egyensúlyt a kapcsolatukban. Annak ellenére, hogy felbosszantották és megbántották egymást, mégis törődtek egymással. Lina kezdett ráébredni, hogy jobb lenne, ha nem tartaná magától távol az embereket. Naomi és Sloan teljesen elfogadták, és a barátnői lettek.

A pánikrohamok a legváratlanabb pillanatokban lepték meg Nasht. Küzdött ellene, nem akarta hagyni megnyilvánulni. Lina sokat segített neki. Nash szerette volna, ha a nő biztonságban érzi magát a kapcsolatukban. Őszintén beszélgettek erről. Azzal foglalkoztak, hogy kiélvezzék a jelent. Nash megkapta, amit akart. Lina teljesen az övé volt. És azt szerette volna, hogy az övé legyen örökre.

Amikor Lina fenyegető üzenetet kapott, Nash attól félt, hogy nem tudja megvédeni. Nem akart rá támaszkodni. Ellökte magától a nőt, akire szüksége volt, és akit szeretett. A testvére ugyanezt csinálta az első kötetben. Szerencsére Nash hamarabb rájött, hogy idióta volt és hülyeséget csinált. Linát megrázta a dolog, de amikor Nash utána ment, végighallgatta. Emlékeztette a férfit arra, hogy minden nap szembenéz a démonaival, megvédi azokat, akiknek védelemre van szükségük, megvédi a városát. Nash azért fordult a nőhöz, hogy legyen oka megküzdeni a fájdalommal. És ezt Lina is tudta. Fel is hívta rá a férfi figyelmét. Segített neki visszatalálni az életbe.

„… csak úgy tudhatod meg, hogy ő-e az igazi, ha úgy bánsz vele, mintha az igazi lenne. Vagy kiérdemli, vagy elveszíti a címet. Ez már rajta múlik, de neked kell esélyt adnod, hogy kiérdemeljen téged.”

Ebben a kötetben is volt verekedés, emberrablás, hősködés, és lánykérés.

A bónusz epilógus csupa szeretet és boldogság.

Naomi és Knox esküvőjén, többek közt Tom Petty „Free Fallin” című dala szólt.

A Morgan fiúk anyukájának egyik kedvenc dala George Strait „All My Ex’s Live in Texas” volt.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amin sosem leszünk túl (Knockemout 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Knox örömmel játssza a rosszfiú szerepét, az életét pedig épp úgy szereti, mint a kávéját: magában. Egyedül basset houndját, Waylont tűri meg maga mellett. Knox ki nem állhatja a drámát, még akkor sem, ha az egy szökevény menyasszony formájában kopogtat az ajtaján.

Naomi persze nemcsak úgy elszökött az esküvőjéről, hanem mentőmisszióra indult, hogy kiszabadítsa rég látott ikertestvérét Knockemoutból, ebből a bárdolatlan városkából, ahol a vitákat hagyományos módon rendezik: némi ütlegeléssel és pár korsó sörrel. Többnyire ebben a sorrendben.

Azonban Naomi pechjére gonosz ikertestvére semmit sem változott az elmúlt években. Tina rövid úton meglovasítja testvére autóját és pénzét, cserébe viszont valami teljesen váratlan dolgot hagy rá: egy unokahúgot. Naomi így pénz, autó, lakás és munka nélkül ragad egy teljesen ismeretlen városban, ahol bónuszként egy vadóc 11 évesnek is a gondját kellene viselnie.

Knoxnak jó oka van rá, hogy ne bonyolódjon komplikált kapcsolatokba és ne kezdjen zűrös nőkkel. De miután Naomi élete épp lassított felvételben omlik össze előtte, legalább annyit megtesz, hogy kihúzza őt a csávából. Amint aztán Naomi összeszedi magát, visszatérhet nyugodt, magányos életéhez.

Legalábbis ez a terv – egészen addig, amíg valódi veszély nem üti fel a fejét.

Lucy Score lehengerlő romantikus komédiája az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Never Got Over

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 655 keménytáblás, élfestett

ISBN: 978-615-697-806-6

Szerintem szép a borítója.

A kötet pont azt nyújtja, amit ígér: kiszámítható fordulatokban, feszültségben és érzelmekben gazdag romantikus történetet. Ez a könyv a bátorságról szól, arról, hogy merjünk szeretni valakit. Az érzékeny, romantikus lelkű olvasókban nagyon intenzív érzéseket ébreszt. Sok morális kérdést feszeget. A kifejezetten szórakoztató és humoros párbeszédek, valamint az érdekes és vicces mellékszereplők igazán jó kikapcsolódást nyújtanak, és magukkal ragadják az olvasókat. Sokszor hangosan kacagtam. Néha viszont szinte szorított a mellkasom, és potyogtak a könnyeim. Ez az a fajta történet, ami nyomot hagy.

Szeretem a kisvárosban játszódó történeteket, az összetartó közösséget, hangulatos környezetet. Nagyon jók és részletesek a leírások. Az aprólékosan kidolgozott részletek hozzájárultak ahhoz, hogy az olvasó úgy érezze, mintha része lenne annak a közösségnek. A mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, és sokat hozzáadnak. Megvan a saját múltjuk, szerepük, és az életük egy bizonyos ponton összefonódik.

Az első Knockemout kötet Naomi (Százszorszép) és Knox (Viking) története.

Sajnos nem ilyen egyszerű újra felépíteni az életed egy teljesen idegen helyen.

Naominak volt éppen elég problémája, de az ördögi ikertestvérének, Tinának sikerült még tetézni. Elveszítette az állását, elmenekült az esküvője elől, felfordult az élete, és kiderült, hogy a szörnyeteg ikertestvére hazudott neki, és meglopta. Ráadásul azt is megtudta, hogy van egy tizenegy éves unokahúga. Egyik krízis követte a másikat.

Nem ez volt az egyetlen testvérek közötti feszültség a történetben (bár a másik nem volt ennyire durva). Knox és Nash (a rendőrfőnök) közt sem volt felhőtlen a kapcsolat.

Naomi és Knox kapcsolata finoman szólva nem indult zökkenőmentesen. Mindkettőnek terhelt a múltja. A mogorvasága ellenére Knox nagyon segítőkész és védelmező. Ő a tulajdonosa a borbély szalonnak, és egy stílusos kocsmának. Nem az a fajta főnök, akinek mindig nyitva áll az ajtaja. A Whiskey Barber és a Honkey Tonk nevű vállalkozása is jövedelmező volt.

Knox egyik embere, Sherry állást ajánlott Naominak a Honkey Tonk-ban. Mindketten meglepődtek, amikor találkoztak a nő első munkanapján. Bár a nagydarab, izmos, tetovált fickó egyébként is morgós volt, csak azért beszélt sokszor bunkón Naomival, mert nagyon vonzódott hozzá (rá volt gerjedve). A kedves, barátságos, gyönyörű nőt azonban nem kellett félteni, mert mindig bátran visszaszólt a „Vikingnek”. Mindenki érzékelte, hogy szikrázik köztük a levegő.

Naomi legjobb barátja, Stefan hamar megkedvelte a férfit. Tetszett neki, hogy védelmezi a nőt.

Feltűnt a városban Knox és Nash gyerekkori legjobb barátja Lucian is. Vicces volt, hogy mindenki Naomi-val ugratta Knox-ot. Lucian nem volt a vérrokonuk, de minden tekintetben olyan volt, mintha a Morgan fiúk testvére lenne. Amikor Nasht lelőtte valaki, akkor Lucian ugyanannyira szeretett volna igazságot szolgáltatni, mint Knox.

Knox megismerkedése Naomi szüleivel nagyon viccesre sikerült. A „világ legjobb szexe után” elég kínos lehetett, hogy váratlanul beállítottak a szülők, majd egy elfelejtett aláírás miatt a szociális munkás is… Így lett az alkalmi szexből színlelt párkapcsolat.

Naomi mindig azzal foglalkozott, hogy a többieknek jó legyen. Mindent helyre akart hozni. Egész életében Tina „botlásainak árnyékában” élt, és dühítette, hogy az unokahúgának, Waylay-nek ugyanezzel a problémával kell szembenéznie.

Waylay (ezek a nevek… itt egy szemforgatós hangulatjel) egy okos, független, aranyos kislány.

Naomi lassan kezdett önmagára találni. Állást kapott a könyvtárban, és mellette továbbra is a Honky Tonkban dolgozott. Knox pedig törődött vele, védelmezte.

Knox beleszeretett Naomiba, ez megijesztette, ezért szakított a nővel. A családja, barátai, ismerősei próbálták szembesíteni a problémával. Tetszett, ahogy Naomi apja, Lou elbeszélgetett vele. De úgy tűnt, hogy senki sem tudott hatni rá. Nem jött a megkönnyebbülés, amire számított. Nyomorultul érezte magát. Az zökkentette ki ebből az állapotból, és késztette helyes cselekvésre, amikor Tina elrabolta és veszélybe sodorta Naomit és Waylayt. A „kaland” szerencsésen végződött. Az „incidens” óta minden helyre állt. Knox telhetetlen volt, már az esküvőt tervezte. Naomit akarta, és gyerekeket.

A bónusz epilógus nagyon jó ötlet volt, és „cukormázas” lett. Úgy gondolom, hogy ez kellett a sok izgalmas és szívszorító rész után.

A könyv végén a szerző egy elgondolkodtató és nagyon megható üzenetet írt az olvasónak.

Ana könyvajánlói - Vi Keeland: A kemény főnök

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Egy állás, ami örökre megváltoztatta az életem.

Merrick Crawfordot az állásinterjúmon ismertem meg. Pontosabban húsz perccel korábban, amikor berontott a próbafülkémbe, pár háztömbnyire az interjú helyszínétől. Egy szál melltartóban veszekedtem a jóképű szemétládával, ezért amikor rájöttem, hogy ő lehet a jövendőbeli főnököm, nagyon megrémültem.

Ő azonban láthatóan nem ismert meg. Vagyis csak azt hittem…

Fel sem merült bennem, hogy megkapom az állást, mégis kaptam egy e-mailt, melyben behívtak egy második fordulóra. Elmentem, mert tudnom kellett, hogy a katasztrofális kezdés után miért tekintenek még potenciális jelöltnek. Kiderült, hogy Merrick csak azért akart alkalmazni, hogy lássa, ahogy kudarcot vallok. Csakhogy én nem adom meg neki ezt az örömet.

Arra azonban nem gondoltam, hogy lesz olyan, amit majd élvezetesnek találok Crawforddal való kapcsolatomban…

Vi Keeland, a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerző könyvei több millió példányban keltek el világszerte. Az írónő most egy olyan munkahelyet mutat be nekünk, ahol izzik a levegő, és vágytól elfúló sóhajok szűrődnek ki az irodákból.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 400, puhatáblás

Fordította: Márton Andrea

ISBN: 9789635705801

Romantikus, erotikus, érzelmes és humoros regény. A karakterek emberiek és szerethetők. A kezdés nem nyűgözött le, és a női főszereplő megnyilvánulásai az elején nem tetszettek, ezért nem hittem, hogy magával ragad majd a történet. De tévedtem. Ahogy a szereplők egyre többet beszélgettek, és szépen lassan összeállt a kép, muszáj volt tovább olvasnom. Kiderült, hogy nem egy egyszerű romantikus regény. Voltak a könyvben komoly témákat (pl.: családon belüli erőszak, disszociativ amnézia) érintő beszélgetések, és vicces ugratások is.

Az első gondolatom az volt a női főszereplővel kapcsolatban, hogy az a nő kész katasztrófa. Később kiderült, hogy okos, bátor, szexi és jó humorú. Evie azért tanult pszichológiát, és lett terapeuta, mert az apja verte az anyját.

Merrick Crawford, a Wall Street egyik legsikeresebb vagyonkezelő cégének a vezetője. Határozott, erős, magabiztos, okos, nagyon jóképű és vonzó férfi. Nagyon szerette a nagyanyját. A nagymamája, Kitty jó barátja volt Evie Vaughn mamájának. Kitty nagyit nagyon kellemes, szórakoztató idős hölgynek találtam. Élénk, életteli, huncut, színes egyéniség. Nagyon sokat hozzátett a történethez.

Bár a főnök nagymamája, Kitty ajánlotta be a nőt, mégis meglepő volt, hogy a balul elsült állásinterjú (meg az előzmények) után behívták a második fordulóra.

Megértettem Merrick reakcióját. Szerintem az viszont csúnya volt, hogy kibeszélte a nőt. Elmesélte Willnek, aki ugyanannál a cégnél dolgozik, és akivel az egyetem óta barátok, hogy mik történtek, amikor nem sokkal az állásinterjú előtt találkozott Evie-vel. Arról is beszélt, hogy a pozíciója teljesen fölösleges, illetve a nő tapasztalatlan a szakterületén, és képtelen lenne jól végezni a munkáját. Ez utóbbi miatt mégis felajánlotta neki az állást.

Evie azon gondolkodott, hogy elutasítja az állásajánlatot. De azután úgy döntött, hogy mégis elfogadja, és bebizonyítja, hogy a főnök téved.

Evie és a kemény főnök szép lassan kezdtek szót érteni egymással. Nem indult túl jól a kapcsolatuk, de egyre többet beszélgettek, viccelődtek. Nagyon aranyos volt az a rész, amikor Merrick nagymamája megsérült, és mindketten odautaztak, hogy segítsenek neki. A férfi figyelmesen hallgatta a Eviet. Igyekezett a kedvében járni. Mindkettőnek fájdalmas tapasztalatai voltak. Az írónő szépen alakította a történetet. Drukkoltam a két főszereplőnek, hogy a különbözőségük, és az érzelmi problémáik ellenére nagyon jól alakuljon a kapcsolatuk. Tetszett, hogy Will is próbált segíteni nekik.

Will szellemes, fanyar humorú elemző. Az első terápiás beszélgetés után azt mondta Merrick-nek, hogy szimpatikus neki Evie.

Az írónő fokozatosan tárta elénk a karakterek múltját, és mélyítette a történetet. Nem volt benne tolakodó az érzékiség. Viszonylag finoman egészítette ki, mondhatni megfűszerezte a történetet.

Annyira belemerültem az olvasásba, hogy még vacsorázni is elfelejtettem. (Lehet, hogy erre lassan ki kellene találnom valamit.) Pedig nem is volt a történetben újdonság. Már korábban is olvastam olyan könyveket, amikben a cégtulajdonos és a beosztott között lett szerelmi kapcsolat, a korábbi vőlegény/menyasszony csalta a jegyesét, stb. De érdekesen megírt regény.

A happy end előtt azért csavart még egy kicsit a történeten az írónő, hogy legyen min izgulni, és megszorongassa kicsit az olvasó szívét.

„Gyakran az ijeszt meg minket a legjobban, ami képes változást hozni az életünkbe. De ha megnyitod a szívedet, és elhiszed, hogy a boldogság megtörténhet veled, akkor meg is fog történni.”

Ana voltam, sziasztok!

Lucy Score: Karácsonyra állni fog!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A connecticuti Merry városa messze földön híres hangulatos karácsonyi vásáráról, amely nem csupán remek mulatság, hanem a település egyik legfőbb bevételi forrása is. Idén azonban másképp lesz, ugyanis a Veronica hurrikán pusztítása nyomán a kisváros hat héttel az ünnepek előtt még romokban hever.

Catalina King televíziós valóságshow-sztár, házfelújítóműsor-vezető számára a természeti katasztrófa a tökéletes kihívás. Tévécsatornája vállalna minden költséget, és elvégeznék az összes szükséges felújítást, ha cserébe sorozatot forgathatnának a munkálatokról. Ezzel mindenki nyer, nem? Azonban a mogorva, de szexi Noah Yates polgármester egyáltalán nem így gondolja: Catalina szerinte kiárusítja a lakosok nyomorát, aprópénzre váltja a szerencsétlenségüket. De valóban erről lenne szó? Catalina bombázó külseje tényleg egy lelketlen médiasztárt rejt csupán? És Noah ellenkezése biztosan a közösség javát szolgálja?

Hamisítatlan karácsonyi hangulat, csípős szóváltások és forró jelenetek a kisvárosi romantikus regények koronázatlan királynőjétől!”

Kiadta: Pioneer Books

Megjelent: 2023.

Fordította: Bótyik Bettina

Fordítás alapjául szolgáló mű: Lucy Score: The Christmas Fix

Oldalszám: 432

ISBN: 978-615-664-415-2

18 éven felülieknek ajánlott!

A szerzőről:

Lucy Score 1980. január 30-án született az amerikai Pennsylvania államban. Bár az édesapja könyörgött az édesanyjának, hogy ne az „év leghidegebb éjszakáján” kezdjen el vajúdni, Lucy természetesen ekkor döntött úgy, hogy előbújik. Elmondása szerint három gyermek közül az elsőként komolyan vette a felelősséget, hogy megtörje a szülei lelkét. :D Könyvszerető családban nőtt fel, szülei több száz könyvet olvastak fel neki és testvéreinek az évek során. Tizenhárom évesen „lopta el” első romantikus könyvét az édesanyja polcáról, ami meghatározó lett az élete további szakaszaira, hiszen teljesen beleszeretett a romantikus irodalomba.

Az iskolában a matematikát csapásnak tekintette, míg az irodalom és rajz órákat mentsvárként. A Superman sorozat egyik karaktere, Lois Lane inspirálta arra, hogy újságírást tanuljon, de rájött, hogy nem szereti pusztán csak a szigorú tényeket. Dolgozott korrektorként és szabadúszó újságíróként is, miközben bőszen jegyzetelte első romantikus novellájához az ötleteket. 2015-ben adták ki első regényét, mely mérsékelt sikert aratott. Néhány buktató után, 2022-ben megjelent a Things We Never Got Over (Amin ​sosem leszünk túl) című regénye, mely azonnal a New York Times bestseller listájának élére került. 2023-ban a Knockemout trilógiával világkörüli turnéra indult. Könyveiből világszerte több milliót adtak el, és 29 nyelvre fordították le őket. Jelenleg is Pennsylvaniában él férjével, és mogorva macskájukkal, Cleóval.

A könyvről:

A Karácsonyra állni fog! egy szórakoztató, romantikus regény, melyben Catalina King és Noah Yates ellenségekből szerelmesekké válnak. Klisés? Naná! Mégis működik. Egyszerre humoros és szívhez szóló, sok erotikával. Mondjuk úgy, hogy okkal kétértelmű a címe.

Szerintem egy kicsit sok benne a trágár kifejezés. Értem én, hogy sok a stressz, és fáradtak az emberek (olyankor kicsúszik egy-két csúnya szó az ember száján) – ráadásul egy olyan megyében élek, ahol a b.meg-et kötőszónak használják –, de egy karácsonyi hangulatú romantikus regényben talán egy picit finomabban kellett volna fogalmazni. Akadt benne egy-két nyelvtani hiba is. Továbbá többször említik a női főszereplő jellemzőit, és feltűnt, hogy midig más hajszínt írt (volt mézszőke, karamellszínű és rézszínű is). Ezektől függetlenül élvezhető a könyv.

Az írónő segíti a könnyed kikapcsolódást azzal, ahogyan a természeti katasztrófa utáni eseményekről, egy kisváros újjáépítése során kialakuló kapcsolatokról, a közösség erejéről, az apaságról, és a szárba szökkenő szerelemről ír.

Olyan konfliktusok alakultak, amik teljesen érthetőek voltak az adott körülmények között, de végül minden megoldódott.

Ami különösen tetszett, hogy a karakterek nem voltak elnagyoltak, sem pedig tökéletesek, s pont a kis tökéletlenségükkel tűntek annyira valóságosnak. Főszereplők és mellékszereplők egyaránt kedvelhetőek voltak, mindenkit sikerült a szívembe zárnom.

Imádtam, hogy a főszereplő nő, egy erős, céltudatos, független személyiség volt, határozott elképzelésekkel, ugyanakkor hatalmas szívvel és lélekjelenléttel.

Bár a trágár kifejezések zavaróak voltak, tökéletes kikapcsolódást nyújtott. Többet kaptam tőle, mint vártam.