Ana könyvajánlói - Jagiszava Szatosi: A Moriszaki Könyvesbolt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A huszonéves Takako élete fenekestül felfordul, amikor csalódik a szerelmében, ráadásul a munkahelyén is felmond. Segítségére rég nem látott nagybátyja, Szatoru siet: felajánlja, hogy költözzön be a családjuk által működtetett antikvárium, a Moriszaki Könyvesbolt emeleti szobájába. Takako vonakodva ugyan, de elfogadja a meghívást, és átköltözik Tokió Dzsinbócsó negyedébe, az „antikvárium-csodaországba”, ahol egymást érik a könyvesboltok és a könyvkiadók.

Takako számára a környék kétszeresen is idegen, egyrészt azért, mert még soha nem járt arra, másrészt pedig azért, mert nem szokott olvasni. Lassanként mégis megszereti a városrészt, barátokat szerez, az olvasás pedig a szenvedélyévé válik. Amikor úgy érzi, az élete végre egyenesbe került, felbukkan egykori szerelme, Hideaki…

A Moriszaki Könyvesbolt üde és derűs japán regény, amelyből film is készült 2010-ben. Egy jelenet erejéig maga az író, Jagiszava is szerepel benne a Moriszaki Könyvesbolt egyik vásárlójaként.”

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2023

Fordította: Nagy Anita

Oldalszám: 192

ISBN: 978 963 543 245 5

Jagiszava Szatosi (1977) a Tokió melletti Csiba tartományban született. A Moriszaki könyvesbolt című regénye 2008-ban elnyerte Tokió Csijoda kerületének irodalmi díját. Ebben a kerületben található a regényben szereplő Dzsinbócsó negyed, amely könyvesboltjairól és antikváriumairól híres. A szerző azóta több kisregényt publikált, köztük 2011-ben A Moriszaki Könyvesbolt folytatását.

Egyszerű és bájos a borítója. Öröm volt arról olvasni, hogy hogyan viszonyulnak az olvasáshoz, a könyvekhez. Az olvasás szeretete mellett, a könyvek gyógyító erejéről, a japán szokásokról, hagyományokról, és a mindennapi élet mozzanatairól, apró örömeiről szól. Úgy gondolom, hogy jól illeszkedik az ázsiai „gyógyító irodalom” vonulatába. Szép gondolatok, megnyugtató életbölcsességek vannak benne. Egyszerű a nyelvezete. Bemutatja a monoton hétköznapok szépségét, és az emberi kapcsolatok erejét. Lassú folyású, érzelmes regény. Tetszett, hogy a szereplők időnként beszéltek az érzéseikről, illetve ki is mutatták azokat. Viszont a történet szerkezete, kidolgozottsága hagyott egy kicsi hiányérzetet, bár így is szerethető.

A történet Tokió antikváriumoktól nyüzsgő negyedében játszódik. Két részből áll. Az első részben Takako, egy összetört szívű lány a nagybátyja könyvesboltjában, az olvasás segítségével talál újra magára. A második részben Takako nagybátyjának a felesége kerül a középpontba. Volt egy kis hézag és különbség a két rész között. Nem alkotott igazi egységet.

A történet első része Takako és Hideaki szakításával kezdődött. Szerintem Takako furán reagált a helyzetre. A szerelméről kiderült, hogy egy kétszínű, gerinctelen mocsok, és nem tudta hogyan kellene kezelnie a helyzetet?

Takako és a nagybátyja, Szatoru már tíz éve nem tartották a kapcsolatot. Távol állt tőle Szatoru közvetlen, különc, különös természete. Először próbálta visszautasítani a bácsikája meghívását, mégis eltöprengett azon, hogyan tovább. Két hétre rá már Dzsinbócsóban volt. Azzal, hogy odaköltözött, nem változtak meg azonnal a mindennapjai. A könyv elején Takako nem volt szimpatikus. Egy naiv, gyerekes fiatal nő volt, aki nem szeretett olvasni, és állandóan aludni akart. A fejlődése – ahogy általában a változás – lassú volt.

„Az ember nem úgy születik, hogy rögtön tudja, mit akar. Az egész életünk azzal telik, hogy fokozatosan jövünk rá.”

Hamarosan helyreállt az egykori bensőséges hangulat Szatoru és a lány között. Amikor Takako elkezdett olvasni, akkor még jobban megértették egymást. Hirtelen egyik könyvet olvasta a másik után. Kezdte nagyon megszeretni a Moriszaki Könyvesboltot. Derűsebb, kedvesebb egyéniség lett. Megismerte a környéket és barátkozott. A nagybátyja vigyázott rá, és segített neki továbblépni. Mindig mellette állt.

„Mindenki így lehet ezzel, aki sokat olvas: egyszer csak rátalál egy könyvre, amely rabul ejti, és onnantól kezdve az olvasás a szenvedélyévé válik.”

Amikor Takako elköltözött a könyvesbolt feletti lakásból, mindenki kedvesen búcsúzott tőle, és a bácsikája rengeteg antikvár könyvet ajándékozott neki. A könyvesboltban töltött napok meghatározóak, emlékezetesek voltak a számára. Szatoru nagyon szerette őt, aggódott érte, és nehéz volt a búcsúzás, akkor is ha tudták, hogy ezek után gyakrabban találkoznak majd.

„Ne félj megszeretni valakit. Amíg szeretni tudsz, szeress minél jobban! Még ha végül fájdalmat okozna is, ne ítéld magad olyan magányos életre, hogy inkább senkit sem szeretsz! Komolyan aggódom, hogy a történtek miatt lemondasz a szerelemről. Szeretni csodálatos, ezt ne felejtsd el!”

A történet második részében megjelent Szatoru felesége, aki néhány évvel korábban tűnt el.

Másfél év telt el azóta, hogy Takako elköltözött a könyvesboltból. Nagyon abszurdnak tűnt, hogy Momoko csak úgy eltűnt öt évre, és amikor Takako a könyvesbolt előtt viszontlátta, a bácsikája felesége úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Helyette a lány érezte magát feszélyezve, aki a bácsikájától két nappal korábban tudta meg, hogy Momoko visszatért. Takako tudta, hogy amikor az asszony elment, akkor Szatoru vigasztalhatatlan volt. Az antikváriumban való újratalálkozásuk után két héttel Momoko váratlanul kirándulni hívta Takakót. A lány elfogadta a meghívást, és a bácsikája kérésére próbálta kifürkészni az asszony szándékát. Az együtt töltött idő alatt megismerte Momoko múltját. Bizonyára lesznek, akik a következő mondatom miatt azt hiszik majd, hogy egy jégszívű banya vagyok, de akkor is leírom. Nem kedveltem Momokót, és nem is akartam megérteni.

A hegyek, a gazdag és természetes környezet leírása viszont érdekelt. Azokról a helyekről szívesen olvastam volna még. Ahogy a Moriszaki Könyvesboltról, a kávéházról, és Takako ott megismert barátairól is. Kíváncsi lettem volna Takako és Akira kapcsolatának alakulására is.

Összességében ez egy kellemes olvasmány volt. Nekem tetszett a könyv hangulata. Kedves, szívhez szóló történet.

Ana könyvajánlói - Isida Só: Macskát receptre

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Szívmelengető olvasmány mindazoknak, akik szeretik a macskákat, és azoknak, akik csak ezután fogják megszeretni őket.

Egy homályos kiotói sikátorban, egy régi épület negyedik emeletén várja pácienseit a Nakagjó Lélekgyógyászat, ahol mindenki ugyanabban a különleges kezelésben részesül, bármi is legyen a panasza. A titokzatos klinika orvosa azt vallja, „a legtöbb gondra gyógyír a macska”, ezért egy-egy cicát ír fel a munkahelyi nehézségekkel küzdő Sútának éppúgy, mint a családjától elhidegült Kogának, vagy az iskolai beilleszkedés miatt szorongó Aobának. Bár a gyógymód kezdetben mindenkit meglep, a macskák az összes beteg életébe elhozzák a kívánt változást.

Isida Só nagy sikerű könyvében jó érzékkel ragadja meg a nagyvárosi élet sokunk számára ismerős sivár, sokszor abszurd hétköznapjait. Ebben az álomszerű történetben a macskák melegséget, reményt, misztikumot csempésznek gazdáik otthonába, segítenek nekik megismerni önmagukat, és társul szegődnek melléjük a gyógyulásban.”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2025

Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Oldalszám: 277

ISBN: 978-963-604-407-7

Nagyon szép a borítója. A könyv kedves, szívmelengető történeteket tartalmaz. Bemutatja, hogy hogyan változtatja meg az emberek életét a macskatartás. A ránk bízott állatokkal való törődés eltereli a figyelmünket önmagunkról, a problémáinkról. Enyhíti a feszültséget és a magányt. A történetek egyszerűek és szívmelengetők. Letisztult stílus és gördülékeny történetmesélés jellemzi. Egy rejtély húzódik meg a háttérben, ami miatt a történetek kissé kísértetiesek és szomorúak. Vibrál bennük a feszültség. Ezt a humoros, kedves részek jól ellensúlyozzák. Néha úgy tűnt, mintha a történetekből hiányozna valami. Olvastam, hogy misztikus történetről van szó, mégis voltak dolgok, amik megleptek. Kissé abszurd. A kötet öt történetet tartalmaz, amikben a titokzatos Nakagjó Lélekgyógyászat rendelőjéről valakinek az ismerősének az ismerőse mesél a segítségre szorulóknak. Jók voltak a leírások. Az író szépen bemutatta a macskákat.

Ha frusztráltak vagyunk, öntudatlanul is keressük a belső feszültségünk csökkentésének a lehetőségeit. A kiotói Nakagjó kerületben van egy hely, amit nehéz megtalálni. Ám azok, akiknek valamilyen lelki bánatuk van, mindig megtalálják.

Az első történetben egy huszonöt éves fiatalember, Kagava Súta már sok rendelőt felkeresett. A korábban meglátogatott szakemberek munkájával nem volt elégedett, ezért úgy döntött, hogy tesz egy próbát ezzel a nem szokványos rendelővel. Súta egyik ámulatból a másikba esett. A munkahelyén túlterhelték, álmatlanság és étvágytalanság gyötörte, erre ebben a rendelőben egy macskát írtak fel neki receptre.

„Az állatok közelségével gyógyítják a lelket.”

A kiszipolyozó, megszégyenítő vállalattól, ahol dolgozott, távozni kényszerült. A brókercég vezetői visszaéltek a hatalmukkal. Nem csoda, hogy Súta kikészült. Ahogy elvesztette a munkáját, úgy talált másikat, a macska „segítségével”. A cicának, Ezüstnek köszönhetően Súta újra tudott nevetni. Ahogy macskatartó lett megváltozott az élete. Munkahelyet váltott, elköltözött, megnyílt. Végül minden jól alakult. Ezüst pedig otthonra talált nála. Új életet kezdtek együtt. Az építőipari cég vezetőiről, munkatársairól és munkájáról szívesen olvastam volna még.

A második történetben az ötvenes éveiben járó férfi, Koga nehezen szánta rá magát, hogy felkeresse a Nakagjó Lélekgyógyászatot. Megrekedt a ranglétrán, és nehezen jött ki az új kolléganőjével. A sok stressz miatt alvási nehézségei voltak. Kiközösítve érezte magát. A doktor úr természetesen egy macskát írt fel neki. Koga nehezen viselte a változást.

„Akik felnőve is képesek ugyanúgy rácsodálkozni valami aranyosra, azok között természetes módon megindul a beszélgetés.”

Eleinte Koga kételkedett abban, hogy a macska segíteni fog, de hamarosan észre vette, hogy valami változást elindított.

A harmadik történetben Minamida Megumi rideg volt. A lánya, Aoba a negyedik osztályt kezdte, amikor visszahúzódó lett. A kislány hallott a Nakagjó Lélekgyógyászatról, és el akart menni oda. Megumi mindenért rászólt a lányára, és valahogy nem ment neki a kommunikáció. Nem hallgatta meg értő figyelemmel a lányát. A visszaemlékezésből kiderült, hogy őt is azzal rázta le a mindig az anyja, hogy ne beszéljen butaságokat. Eleve negatívan állt mindenhez. Szóval az anyukának nagyobb szüksége volt lélekgyógyászra, mint a gyereknek. Ez a történet kicsit rövidebb volt, mint a többi, és hátborzongató.

A negyedik történet egy nőről szól. Takamine Tomoka egy maximalista dizájner. Három alkalmazotta is lelépett. Állandóan pörög, és nem lazít. Fáj a gyomra. Ahogy az Nyau doktor úr pácienseivel lenni szokott, ő is hallomásból szerzett tudomást a Nakagjó Lélekgyógyászatról. Természetesen ő is macskát kapott receptre. Tíz nappal később úgy gondolta, hogy rá nem hatott. A környezete viszont észrevette a változást. A macska megihlette. Teljesen elbűvölte és alkotásra inspirálta. Ebben a történetben még több volt a furcsaság, mint az előző háromban.

Az ötödik történet kicsit más volt. Ebben Abino, a gésa egy terhelt múltú cica gazdija lett, de nem úgy, ahogy a korábbi történetek szereplői. Később, egy este a macska megszökött, és Abino hiába kereste. Nagyon megviselte a dolog. Úgy gondolta, hogy ha a macska nincs meg, akkor nem lehet boldog. Az a rövid idő, ami megadatott nekik, boldogságban telt. Az elengedés, elválás fájdalmas volt. Különös történet. Engem egy kicsit összezavart.

„Nyilván számít, milyen hosszú volt az együtt töltött idő, de a szeretet mélysége nem ettől függ.”

Aranyos volt, és nem volt rossz élmény, de nem vált meghatározó olvasmánnyá.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: Híd a Temzén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Miután elkövet egy megalázó hibát a tárgyalóteremben, az ifjú jogász, Benjamin Booker elhatározza, hogy soha többé nem bízik egyetlen gyönyörű nőben sem. Amikor azonban a munkaadója megkéri, hogy hagyja el Londont, és egy régi barátjának a meggyilkolása ügyében nyomozzon a Temze egyik szigetén, Benjamin még nem sejti, milyen nehéz lesz betartani a fogadalmát. A bűntény fő gyanúsítottja ugyanis a gyönyörű Isabelle, aki viszont állítása szerint évek óta nem hagyta el a ködbe burkolózó, kies szigetet. De hihet-e neki Benjamin?

Isabelle csak a szigeten érzi magát biztonságban, de egy ideje az otthona mintha egyre inkább a börtönévé válna. Amikor a jóképű Mr. Booker közli, hogy a családi vagyon gondnoka gyilkosság áldozata lett, a nő mélységesen megdöbben a hír hallatán. Egy visszatérő álom kísérti ugyanis, amelyben az áldozat halálát látja maga előtt. Vagy talán nem is álom volt?

Vajon sikerül-e a két fiatalnak leküzdeni a gátlásaikat és a szívük szavára hallgatva, kéz a kézben megoldani a rejtélyes gyilkosságot?”

Kiadó: General Press

A mű eredeti címe: Julie Klassen:The Bridge to Belle Island

Kiadás éve: 2021

Fordította: Fügedi Tímea

Oldalszám: 363

ISBN: 978 963 452 453 3

A tenger nővérei című regény volt az első, amit olvastam az írónőtől. Az egy nagyon kellemes romantikus regény, amit imádtam. A Híd a Temzén más, ami nem baj. Csak nem számítottam ennyire összetett krimire, és kevésnek éreztem a romantikus szálat.

Ez a könyv inkább detektívregény, mint romantikus. Összetett, rejtélyes történet. Van benne manipuláció, gyilkosság, bosszú, titkok, gyász feldolgozása… Izgalmas és fordulatokban gazdag. Elég sok csavar van a történetben. Sodró lendületű, ezért gyorsan lehet haladni vele. Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Ahogy haladunk az olvasással, a könyv közepe táján már szinte mindenki gyanússá válik, de a gyilkos kilétére csak a könyv végén derül fény. A cselekmény romantikus szála alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést. Örültem volna, ha a romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van a regényben, de így is élvezhető volt. Részletesek a leírások. Szinte filmszerűen láttam magam előtt a történetet.

Benjamin Booker-t rászedte egy gyönyörű nő. A jogász hitt a nő ártatlanságában, és a per végkimenetelére tette fel a karrierjét, a hírnevét. Aznap, amikor Benjamin elvesztette a pert, meggyilkolták az ügyvédi iroda egyik alapító tagját, Percival Norrist. A férfi legközelebbi rokona, a hajadon Isabelle Wilder a Belle-szigeten lakott, a Wilder család berkshire-i birtokán. Évek óta nem járt Londonban. Percival Norrist sokan nem kedvelték. Ben és a főnöke, Robert Hardy észrevett néhány furcsaságok a halálával kapcsolatban, ami a rendőrség figyelmét elkerülte. Ben azzal próbálta ellensúlyozni a korábbi tévedését, hogy kideríti felelős-e Miss Wilder, vagy valamelyik családtagja a férfi haláláért. Miss Wilder-nek már csak az unokahúga, Rose volt. A családja többi tagját már elvesztette. Isabelle vonzó, kedves, gondoskodó, természetes nő, aki „híján van mindenféle tettetésnek”. Az emberek tisztelik és szeretik. Nekem úgy tűnt, hogy próbálják védelmezni a sziget úrnőjét. Az a véleményem, hogy nagyon szép volt, ahogy törődtek egymással.

Isabelle és Ben párbeszédeiből az olvasó megismerheti a család és a hely történetét. Ben hamar megkedvelte a nőt és nagyon vonzódott hozzá, viszont a legutóbbi ügyfelével történt eset után gyanakvóvá és óvatossá vált. Isabelle rendkívül jóképűnek tartotta Bent. Szerette, ahogy élcelődtek egymással.

Ben és az apja között rossz volt a kapcsolat. Nekem úgy tűnt, hogy Ben korábban nem is igazán adott esélyt az apjának a kapcsolat helyrehozására.

„Mindnyájan követtünk már el hibákat. A jellemünkről azonban az árulkodik igazán, hogyan járunk el az ilyen helyzetekben. A legjobb, amit tehetünk, hogy tanulunk belőlük, helyrehozzuk a kárt, ha lehetséges, és a jövőben jobban viselkedünk.”

Ahogy bonyolódtak a dolgok, és kiderültek az összefüggések, Ben lassan rájött, hogy hisz a nőnek, és remélte, hogy nem fogja megbánni a bizalmát. Egyre többet töprengett, és egyre érettebbé vált. Sok dolgot tisztábban látott, és rájött, hogy bocsánatot kell kérnie az apjától. Örültem, hogy végül Ben és az apja higgadtan megbeszélték a dolgokat, kibékültek.

Tetszett, hogy Isabelle apjának a végrendeletével kapcsolatban egy könyv vezette nyomra Bent, amit egy fiatal fiú ajánlott neki.

Igazából nem volt mellbevágó meglepetés, amikor rájöttem ki áll az egész ügy hátterében, mert végig gyanús volt az a férfi (is). Szerintem más olvasó is biztos sejtette, hogy valami nem stimmel vele.

A szövevényes történet jól végződött. Kibogozták az összekuszálódott szálakat. Isabelle és Ben együtt dolgoztak, megtanultak bízni egymásban, megismerték egymást, szembenéztek a veszéllyel és túlélték a megpróbáltatásokat.

Nagyon aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Isabelle és Ben szeretetteljes jövőjébe. Összességében tetszett. Vannak benne aranyos kutyák, a helyszín (a Belle-sziget) nagyon szépnek és hangulatosnak tűnik, a cselekmény folyamatos, az írónő pedig mindig előrukkol valami új információval, ami nem hagyja szunnyadni az olvasó kíváncsiságát.

Vámos Robi: Never Mind – hagyjuk… nem számít

Fülszöveg:

„TÉNYLEG HAGYJUK? TÉNYLEG NEM SZÁMÍT?

Hanna kívülről nézve sokaknak csak egy kamasz. Csakhogy ő másként látja a világot. Képes észrevenni azt is, amit mások nem. Ezért vette észre elsőként, hogy a kishúga bajban van. És hiába szólt, hiába kérlelt… már késő volt.

A helyzet azóta egyre rosszabb.

Az anyja állandó szorongással küzd, az iskolában kívülállónak érzi magát, a tanárai átnéznek rajta. A barátai meg… inkább csak úgy… vannak.

Ebben a világban még egy plüssnyúl is többet tud az emberekről, mint a pszichológusok.

Most, évekkel később, Hanna megint tudja. És az anyja megint nem hisz neki. A tanárok pedig ismét mással vannak elfoglalva.

Csakhogy Hanna ezúttal már nem hajlandó csendben maradni.

Egy lány története, aki mindenkinél jobban tudja, milyen érzés láthatatlannak lenni. És aki mégis eldöntötte, hogy ha kell, egyedül is megment valakit. De mi lesz az ára annak, ha egy gyerek komolyabban veszi az életet, mint a felnőttek?

Ha neked is volt már olyan érzésed, hogy senki sem ért igazán, akkor ez a könyv biztosan neked szól. Sőt. Lehet, hogy rólad!

Szívszorítóan ismerős, fájóan pontos, mégis gyengéden felemelő regény egy belső világról, amit ritkán mutatunk meg.

Ha elolvasod, rájöhetsz, hogy igazából sosem vagy egyedül. És arra is, hogy mennyire fontos figyelni másokra – és magadra.”

Kiadta: Táblácska.hu

Megjelent: 2026.

Oldalszám: 240

ISBN: 978-615-6746-06-1

A borítóterv a szerző munkája.

A könyvbe beleolvashatsz itt: https://nevermindkonyv.hu/

Vámos Robi író, gyermek+szülő mentor, senior Gyémántbogár coach. Olyan, mint egy tündérkeresztapa, aki szebbé és jobbá akarja varázsolni a világot. Amikor először találkoztam az írásaival, még nem tudtam, ki ő, vagy mivel foglalkozik, a mondatai mégis az elevenembe vágtak. Rákerestem, és azóta követem a munkásságát.

A honlapján a bemutatkozásában van egy rész, amit annyira szeretek, hogy elhoztam nektek: „Én abban hiszek, hogy mindenki egy kicsit varázsló. Egy kicsit bátor, egy kicsit bolond, egy kicsit rendkívüli. És ez az, ami előre viszi a világot. Nem a tökéletesség, hanem a különbség; nem az elvárások, hanem az egyéniség. Mert amikor valaki elhiszi, hogy lehet más, amikor elhiszi, hogy amit érez, az nem gyengeség, hanem szupererő, akkor születik meg az igazi varázslat.”

Ugye milyen szép gondolat?

Legújabb könyve, a Never Mind kicsit más, mint az eddigiek. Nem motivációs vagy edukációs könyv, sokkal inkább egy regény. A szerző a főszereplő lány, Hanna személyén keresztül mutatja be a sokunk által jól ismert kamaszkori szorongást, és támpontot ad a tinédzsereknek, valamint szüleiknek a helyzet kezeléséhez. Megpróbálja áthidalni a generációs szakadékokat, így minden korosztály számára segítséget kínál. Ez a regény kicsit olyan, mint a dolgozathoz a megoldókulcs.

A címben szereplő „hagyjuk… nem számít” kifejezés egy általános reakció a tiniknél (is), amikor azt érzik, hogy a környezetüket nem érdekli a valódi véleményük vagy a fájdalmuk.

Hanna hatalmas terhet cipel, és úgy érzi, egyedül Nyunyu, a plüssnyúl érti meg őt. Persze ott van neki Orsi, Dávid, Mira és időnként Sári, de nekik sem mond el mindent; sokszor csak magában fogalmazza meg, ami a lelkét nyomja. Zárkózott és magányos.

A szüleivel való kapcsolata korántsem tökéletes: az édesanyjával sok a konfliktusa, amiben közrejátszik az az örökölt minta is, amelyet az anya hordoz magában. Olyan tudatalatti érzelmi, viselkedési és kommunikációs sémák mutatkoznak meg náluk, amelyek az édesanya és a nagypapa közötti kapcsolat miatt rögzültek. Ezektől a sémáktól rendkívül nehéz szabadulni – főleg úgy, hogy az édesanya sokáig tagadásban él, és nem látja be a probléma létezését. Az édesapa ebben a feszült környezetben sokszor a békítő szerepét tölti be. Egy alkalommal azonban igazán megmutatkozik, mennyire törődik Hannával: amikor a lány helyére ülve talál egy cetlit, beszélgetést kezdeményez róla. Ebből végül egy valódi, odafigyelős, mély beszélgetés bontakozik ki, ami mindkét félnek rengeteget ad.

A könyv témája nem könnyű, rengeteg érzést hoz a felszínre – bevallom, többször megkönnyeztem.

A kedvenc szereplőm Tamás bá volt, aki fényt vitt a diákok életébe. Nem hétköznapi módszerekkel tanított, a tananyagnál sokkal fontosabbnak tartotta a gyermekek lelkivilágát. Nemegyszer a matematika helyett is beszélgetős órát tartott, amelyek keretében igyekezett oldani a kamaszokban felgyűlő feszültséget. A diákjainak küldött cikkeiben és leveleiben olyan témákat vetett fel, amelyek segítettek a gyerekeknek megérteni az érzéseiket és a mindennapi történéseket. Nagyon tetszett, hogy kihangsúlyozta: a negatív érzések sem cikik, nem kell szégyellni, meg kell őket élni, és meg kell tanulni a helyükön kezelni őket!

Ez egy jól felépített, cselekményekben és érzelmekben gazdag regény, mely tele van fontos mondanivalóval, amire reményeim szerint rengetegen nyitottak lesznek. Számomra is sokat adott.

Ti mit gondoltok?

Szerintetek is nehéz megtörni az otthonról hozott, tudatalatti mintákat?

Nektek volt olyan „Tamás bá” az életetekben, akihez tinédzserként bármivel fordulhattatok?

Ti hogyan kezelitek, ha a környezetetekben egy kamasz bezárkózik és azt mondja: „hagyjuk... nem számít”?

Nektek is van/volt olyan plüssötök, akivel megosztjátok/megosztottátok a legmélyebb gondolataitokat? 

Három éves koromtól a bizalmasom

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Egy független nő (Happily Inc 5.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az esküvőszervező Renee Grothen nem szándékozik férjhez menni. Aki tudja, az ugye csinálja – aki nem tudja, az tervezi… Azt azonban soha nem tervezte el, hogy a jóképű és tehetséges thrilleríró, Jasper Dembenski megkéri a kezét. Nem, ő csak kalandot akart. Gondtalan szórakozást, elköteleződés nélkül.A katonaságnál töltött évek után Jaspernek szent meggyőződése, hogy nem alkalmas tartós kapcsolatra. Abban viszont semmi kivetnivalót nem talál, hogy szenvedélyes viszonyba bocsátkozzon a szép és talpraesett Renee-vel. Igen ám, csakhogy a futó kaland abban a pillanatban átalakul, amikor a lány a vágyai tárgyából a múzsájává válik.

Renee esküvőszervezőként mindig ügyesen kézben tartotta a dolgokat, soha nem történt semmi baj. De vajon készen áll arra, hogy fejest ugorjon a szerelembe, ami tökéletesen kiszámíthatatlan?”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Meant to Be Yours

Kiadás éve: 2022

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-540-560-2

Aranyos kisvárosi románc. Érzelmekkel teli, humorral átszőtt történet. Megérintett. A női főszereplő tele van vívódással. A félelmei nem a korábbi szerencsétlen szerelmi életében gyökereznek (ahogy eleinte hiszi), hanem abban a traumatikus élményben, hogy gyerekként az apja elhagyta, és az anyja egyedül nevelte. A férfi főszereplő poszttraumás stressz betegséggel (PTSB) küzd. Ezt a szálat érdemes lett volna egy kicsit alaposabban kidolgozni. Bár így is érzékelhető volt, hogy milyen komoly terhet rótt Jasper-re és a környezetére. Egy futó kapcsolatnak indult az egész, mind a két fél részéről, ám hamar komolyra fordulnak a dolgok. Renee és Jasper érzelmileg sérültek, ezért nem mernek komolyabb viszonyt kialakítani. Ez az „akarlak, de nem lehet, mert félek elköteleződni” téma együtt jár a bizonytalansággal, önmarcangolással, kötődési igénnyel… Érzelmileg nagyon intenzív. A maguk módján próbáltak megküzdeni az érzéseikkel. Az írónő végig fenntartotta az érdeklődésem. A történet kutyás szálát imádtam. Nagyon tetszett a macskás rész is, bár abból elég kevés volt. A baráti kapcsolatok is szépen kiemelkedtek a történetből.

Jasper Dembenski Afganisztánból visszatérve írással próbált megküzdeni a poszttraumás stresszel. Rengeteg terápia és gyógyszeres kezelés után az írás volt az, ami félig-meddig meggyógyította. Annyira legalábbis, hogy többé-kevésbé normális életet élhessen. Az eddigi köteteket olvasva is rájöhetett az olvasó, hogy rendes fickó. A kiadója három hónapos könyvbemutató turnéra küldte. A turné végén megmentett egy kóbor kutyát.

Renee Grothen esküvőszervező. Pallas Mitchell a főnöke. Amíg Pallas várandós volt, addig Renee helyettesítette. Renee örült, hogy Jasper hazatért a könyvturnéjáról. Tetszett neki a kedves, magas, erős, szexi mosolyú és jóképű férfi.

Jasper és Koda (így nevezte el a kutyát) közös rutinja gyorsan kialakult. Amíg a férfi dolgozott, addig a kutya rendszerint nyugodtan aludt. Jót tett neki az eb társasága. És Renee is jó hatással volt rá. Tetszett neki a nő humorérzéke és a mosolya. Megállapította, hogy bár alacsony, de szép és formás nő. Nagyon vonzódtak egymáshoz, és gyorsan egymásra találtak. Renee korábbi szerelmi élete katasztrofális volt, ezért nem akart tartós kapcsolatot. Minden férfiban csalódott korábban, ezért nagyon bizalmatlan, gyanakvó volt. Nem akart szerelmes lenni, mert próbálta megóvni magát. A kapcsolatuk kezdetben a vágyról és szenvedélyről szólt, majd fokozatosan egyre mélyebb érzelmek alakultak ki közöttük.

Jasper-nek az új regényéhez szüksége volt egy kis kutatásra és ötletekre. Eldöntötte, hogy a következő regényében a női karakter esküvőszervező lesz, ezért követni fogja Reneet, hogy megismerje a munkáját. Renee némi nyomás hatására beengedte a férfit a világába. Sokat segített a férfinak az írásban.

A múltbéli traumák fokozatosan derültek ki. A Renee anyjával kapcsolatos rész szerintem egy kicsit fel lett fújva. Bár Verity tényleg különös karakter, mégis túlzónak tűnt Renee viselkedése. Renee szereti az anyját, ennek ellenére próbálta távol tartani Happily Inc-től. Biztos volt abban, hogy amikor kiderül az anyja képessége, akkor a dolgok számára rosszra fordulnak. Félt attól, hogy fény derül a családi titokra. Jasper-nek elmondta, de a férfi megdöbbent és nem hitte el. Amikor megjelent Verity, és tolmácsolta neki Koda gondolatait, akkor már elhitte és nem kételkedett benne. Sőt! Csodálatosnak tartotta. Renee barátai nagyon jól reagáltak a hírre. Természetesen, elfogadással álltak hozzá az anyja képességeihez. Végre Renee is kezdte elfogadni, és már nem „rejtegette” az anyját a barátai elől. „Talán csak néhány pozitív élményre volt szüksége, hogy a dolgok új megvilágításba kerüljenek.” Renee feldúlt volt, amikor az anyja Happily Inc-be érkezett, mert biztosra vette, hogy Verity jelenléte mindent tönkretesz, de teljesen megalapozatlanok voltak a félelmei. Az anyja egyértelműen pozitív irányba befolyásolta az eseményeket. Renee mindig menekült, mert félt megkockáztatni, hogy valaki összetöri a szívét.

A vicces, kicsit furcsa, de mindenképpen szeretetreméltó Jasper abban a hitben élt, hogy sohasem gyógyul meg teljesen a komoly lelki sérülésekből. Végül mégis sikerült. Persze voltak még rémálmai, de sokkal jobban érezte magát, és nyitottabbá vált. A kapcsolata Renee-vel jobb emberré tette, és szeretett gondoskodni a nőről. Ebben biztos volt, és valami azt súgta neki, hogy sokkal jobb lehetne az élete vele. Volt valami aranyos abban, ahogy a férfi átgondolta az érzéseit, és rájött, hogy szereti Reneet.

Végül megtalálták a boldogságot egymás mellett.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Miért ne ma éjjel? (Happily Inc 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Natalie Kaleta, a galériában dolgozó asszisztens mindent bevet a művészek érdekében. Akár az életét is kockára téve dacol a felhőszakadással, hogy megnézze, nem történt-e valami baja a hegyek közt élő Ronan Mitchellnek, aki öt napja nem adott életjelet magáról. Ám egy sárlavina miatt a férfi házában reked, ahol megtapasztalja a fásult, emberkerülő művész derűsebb oldalát is.

Miután kipattan egy szörnyű családi titok, Ronan otthagyja szülővárosát, ám a napfényes Happily Incben sem talál enyhülést. Megismerkedik a gyönyörű, örökké vidám Natalie-vel, de nem akar elköteleződni mellette, mert attól fél, hogy megfertőzné búskomorságával és apátiájával.

Pedig Natalie saját tapasztalatból tudja, hogy a sorscsapások megedzik az embert. Az élet nem tündérmese, de az álmok néha valóra válnak. Akkor leghőbb vágya miért ne teljesülhetne? És miért ne ma éjjel?”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2022

Eredeti mű: Why not tonight

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 367

ISBN: 978-963-540-434-6

A történet helyszíne egy kisváros, Happily Inc. Minden alkalommal, amikor olvasni kezdem az írónő sorozatának következő kötetét, szinte ismerősként „térek vissza” ebbe a kisvárosba. Vannak visszautalások a korábbi kötetek történeteire, de önálló regényként is megállja a helyét. A Mitchell testvérek közül most Ronan történetét olvashatjuk. Az előző részekben nem igazán ismerhettük meg Ronant, hisz eltávolodott a családjától. Egy vihar és kényszerű összezártság Natalie-vel kimozdítja az eseményeket a holtpontról. A két művészlélek segít feldolgozni egymás traumáit. A nő megpróbál segíteni a Mitchel fiúknak, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat. A történet egyik fontos mondandója, hogy a problémák nem oldódnak meg maguktól. A könyv egyik legnagyobb erőssége a karakterek mélysége és fejlődése, valamint a testvéri és baráti kapcsolatok ereje.

Natalie Kaleta részmunkaidőben a helyi Willow Galériában dolgozik. Többnyire nem tesz féket a nyelvére, kimondja, amit gondol. Kedves és vidám nő, aki értékeli az élet apró örömeit. Általában Ronan is jobban érezte magát a társaságában. Mivel Ronan Mitchell öt napja nem adott hírt magáról (az üzenetekre sem válaszolt), ezért Natalie felment a hegyre hozzá. Egy vihar megnehezítette a dolgát. Földcsuszamlásokat okozott, és napokra járhatatlanná tette az utakat. Ronan fantasztikus tehetséggel megáldott, megnyerő külsejű, nem különösebben barátságos fickó. A fivérei arra tippeltek, hogy az öccsük elbújt a világ elől, alkotni. A nőnek feltűnt, hogy Ronan az utóbbi időkben semmit sem alkotott, alkotói válságba került.

Bár a nő ott ragadt, és elveszítette az autóját, mégis remekül érezte magát. Tetszett, hogy mindennek próbálta a jó oldalát nézni. Az anyja hét évvel ezelőtti elvesztése óta igyekezett a barátaiból létrehozni egy „pótcsaládot”. Az embernek társaságra van szüksége. A kötődés alapvető emberi szükséglet. Natalie és Ronan már az elején vonzódtak egymáshoz. A szívük mélyén mindketten vágytak arra, hogy kapcsolatban éljenek valakivel, aki fontos, és megtartsák. Szerencsére Ronan nem veszítette el teljesen a régi önmagát. Kezdte élvezni a társalgást. Szórakoztató, csipkelődő párbeszédeket folytattak.

Nataliet két évvel korábban az esküvője előtt elhagyta a vőlegénye. Úgy hitte, hogy nincs szerencséje a szerelemben.

Natalie és Ronan bagoly típusok. Éjjel kezdtek igazán „élni”, leginkább akkor tört rájuk az ihlet. Szerintem nagyon aranyos, ahogy évődve kötekedtek egymással. Bár Ronan többnyire üveggel dolgozott, volt egy másik műterme is mindenféle alapanyagokkal, amit most örömmel engedett át a nőnek. Arra bátorította őt, hogy engedje szabadon a benne élő művészt. Minél több időt töltöttek együtt, annál jobban érvényesült a humorérzékük, és egyre erősebb lett a kémia köztük. Ki hitte volna, hogy a legvisszavonultabb, legmorcosabb Mitchell fiú története lesz a legcukormázasabb?

Natalie biztos volt benne, hogy csak egy átlagos lány, aki nem is igazi művész, mint Ronan. Mindkettőnek jót tett, hogy megnyíltak, kiöntötték a szívüket egymásnak. Ronan még mindig nem tudta feldolgozni a múltban történteket. Hiányzott neki Mathias. Úgy gondolta, hogy a szoros testvéri köteléknek véget vetett az igazság, amit az apjuk kíméletlenül az arcukba vágott. Pedig Mathias sokáig próbálkozott megmenteni a kapcsolatukat, és meggyőzni őt, hogy a testvéri kötelékükön ez nem változtat. (Ez már az előző kötetekből is kiderült.) Nem állt helyre a kötelék, és ettől mindketten szenvedtek. Pedig nagyon vágytak arra, hogy javuljon a helyzet.

Natalie inspirálta Ronant. A férfi újra alkotni kezdett. Tetszett a nő derűs természete, a temperamentumossága, és az, hogy mindig új dolgokat talált ki. Szerintem nagyon illik Ronan-hez.

Három napot és három éjszakát töltöttek egy fedél alatt, Ronan házában. Amikor megtisztították az utakat, és Natalie hazament, egyikük sem örült ennek. Véleményem szerint kedves, lovagias volt, hogy Ronan addig nem akart „rámozdulni” a nőre, amíg a vendége volt. Bezzeg utána… Nagyon imponáló volt, hogy nyíltan, egyenesen beszélt vele. Mindketten úgy érezték, hogy még egyikük sem áll készen egy komoly kapcsolatra, és megállapodtak, hogy a kapcsolatuk könnyed lesz, komolyabb kötelezettségek nélkül. Egy olyan viszony, amibe a hazugság és a megcsalás nem fér bele. Élvezték az együttlétüket. Natalie úgy gondolta, hogy nincs közös jövője Ronannel, mert nem meri rábízni a szívét. A férfi hátat fordított a testvéreinek, a családjának, és a nő attól félt, hogy vele is ezt teszi majd.

Egy „hídprojekt” lehetőséget adott arra, hogy a testvérek sok időt töltsenek egymás társaságában, és jól érezzék magukat együtt. Natalie foglalta le nekik a művészeti célra szánt területet, és vette rá őket az együttműködésre. Ronan is úgy vélte, hogy talán a közös munka a megfelelő lépés a helyes irányba, hogy minden olyan legyen köztük, mint egykor. A fivéreivel találkozgatás és közös munka, valamint a Natalie és közte kialakult viszony biztonságérzetet és fényt hozott az életébe.

Bevallom, egy kicsit furcsának találtam azt, hogy amikor kiderült, hogy Ronan és Mathias nem ikrek, ráadásul „csak” féltestvérek, akkor Ronan kezdett kételkedni magában, és már nem tudta, kicsoda. Azt viszont megértem, hogy a narcisztikus személyiségű apjuk mellett a fiúk sok lelki sebet szereztek. Lassan Ronan is belátta, hogy valamennyiüknek meg kellett küzdenie azzal, amit az apjuk előidézett. Rajta kívül leginkább Mathiasnak. Őszintén szólva engem is komolyan elgondolkodtatott, hogy hogyan is hathatott ez pszichológiailag a fiúkra. És persze Natalie múltjának pszichológiai hatásain is el lehet töprengeni. Mindannyiuknak volt mit feldolgozni. Ez a vergődés energiaigényes, fárasztó állapot. És a helyrehozása sok belső munkát igényel. Ezt a nehéz témát nagyon jól ellensúlyozták a humoros, erotikus, romantikus részek.

Szerintem a születésnapi parti a molinóval (főleg a kiírt szöveggel) nagyon kedves és megható ötlet volt. Felkavaró volt az érzelmek hullámzása.

Ronan fejlődése nyilvánvaló volt. Sokat javult a helyzet. A sebei kezdtek begyógyulni, és ezt ő maga is érezte. De még nem teljesen gyógyultak be. Egy családi összejövetelen, amin a fivérei és a feleségeik, meg Natalie volt jelen kezdetben jól érezte magát. Amikor kiderült, hogy a testvéreinek hamarosan gyerekük lesz, ráadásul mindnek egyszerre, akkor elkezdte kényelmetlenül érezni magát. Azon rágódott, hogy ő az egyetlen Mitchell fivér, akinek nincs felesége és gyereke. Szerette volna, ha Natalie és közte tartós kötelék lenne, de még nem bízott magában. Nem hitte, hogy jó férj és apa lenne.

Az iskolai művészeti oktatás nagyon elragadó ötlet volt. Pláne így, hogy többen is csatlakoztak a kezdeményezéshez. Ronan hálás volt minden pillanatért, amit a bátyjaival tölthetett. Az együtt töltött időnek köszönhetően egyre jobban ment az alkotás is. Tele volt tervekkel.

Natalie egyik alkotása, mely szó szerint a hamvaiból született újjá, nagyon érzékletes, szimbolikus volt. A képet baleset érte, de megmaradt, és sok munkával jobb lett, mint új korában.

Az egyik nap még minden rendben volt a fiúk közt, aztán összekaptak és oda a békesség. Ezúttal egy kicsit könnyebben sikerült Natalie-nek észhez térítenie Ronant, visszarántania az „életbe”. Jó hatással volt rá a nő.

„A művészet lényege a szenvedély és az alkotás maga, a művész érzéseinek a kifejezésre juttatása.”

Elég gyakran szóba kerül a könyvben a félelem is. Bizonyos szempontból érthető a szereplők félelme. Ugyanakkor elgondolkodtatja az olvasót. Ha valaminek meg kell történnie, azt úgy sem tudjuk kikerülni. Mindannyian csak reménykedhetünk, hogy képesek leszünk jól dönteni, jól reagálni. Arra világít rá, hogy bíznunk kell magunkban. Bíznunk kell abban, hogy képesek leszünk megfelelően kezelni a helyzetet. El kell fogadni, hogy időnként félünk, és ennek ellenére cselekedni. Hiszen ez van, bizonyos társas helyzetekben félünk. Azt tehetjük, hogy megpróbáljuk a legjobbat kihozni a helyzetből.

Natalie még magának is nehezen ismerte be, hogy beleszeretett Ronanbe. Idő kellett hozzá, hogy teljesen elfogadja a Ronan iránti érzéseit. Utána viszont rendkívül bátran viselkedett. A félelmei ellenére őszintén beszélt Ronannel. Lecsupaszította a lelkét, vállalta, hogy kiszolgáltatottá válik. Amikor bevallotta az érzéseit, a férfi elmenekült. Natalie tudta, hogy Ronannek mindent egyedül kell feldolgoznia. Amikor pedig Ronan készen állt rá, hogy segítséget kérjen tőle, akkor a nő önzetlenül segített. Számomra ekkor vált igazán nyilvánvalóvá, hogy milyen erős személyisége van Natalie-nek. Hitt abban, hogy felül tud emelkedni a fájdalmán, és jóra tudja fordítani a dolgokat. Mert kapcsolódni Ronanhez. Bátor volt, és ezt a férfi is észrevette.

Ronan félt attól, hogy tönkretenné Natalie-t. Attól rettegett, hogy előtör belőle az „apja része”, az apja minden önzése és erőszakossága. Nem értette, hogy mit szeret rajta Natalie.

Vicces volt, hogy Natalie többször megjegyezte, hogy Ronan milyen csökönyös. Pedig mindketten nagyon akaratosak. Kétségbeesetten vágytak egymásra. Szívszorító volt arról olvasni, hogy mennyit kellett küszködniük, küzdeniük azért, hogy együtt lehessenek.

A cselekmény alapvetően kiszámítható volt, a lezárás mégis tartogatott meglepetéseket, amik közelebb vittek a megoldáshoz.

Jó volt arról olvasni, hogy a korábbi kötetek szereplőinek hogyan alakult a sorsa, és hogyan kapcsolódnak a mostani eseményekhez.

A főszereplők kapcsolata nem volt könnyű és tökéletes, éppen ezért tűnt valóságosnak. A művészlelkek, a mély barátságok, az összetartás, és maga a történet elemi erővel hatott rám. Gondolatébresztő és magával ragadó volt.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Másodszor ​nem hibázhatsz! (Happily Inc 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Mathias Mitchell könnyed mosolya megtévesztő, a férfi komoly lelki sebeket hordoz. Egy családi botrányt követően otthagyja gyerekkora színhelyét, és a kaliforniai Happily Incbe, az álomesküvők városába költözik. A „ne ígérj, nem fáj fejed” mottó szerint éli az életét, míg meg nem ismeri a közeli vadrezervátum gyönyörű és titokzatos állatgondozóját.

Carol Lund tisztában van vele, nem elég különleges ahhoz, hogy felkeltse a tehetséges és jóképű Mathias figyelmét. Ő lepődik meg a leginkább, amikor a férfi felajánlja, hogy segít társat keresni a rezervátum magányos zsiráfjának. Ennél már csak akkor döbben meg jobban, amikor a férfi kísérletet tesz az elcsábítására. Végül kötélnek áll, ám a szenvedélyesen induló pásztoróra nem várt véget ér. A sértett önérzetű Carol egyáltalán nem biztos benne, hogy Mathias megérdemel egy második esélyt. Ő ugyanis az első szeretne lenni a férfi számára…”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Second Chance Girl

Kiadás éve: 2021

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 400

ISBN: 978-963-540-361-5

Sok szálon fut a szórakoztató, humoros, kedves, romantikus történet. Helyszíne egy kisváros, Happily Inc. A történet középpontjában két pár áll, az egyik Mitchell fiú, Mathias és Carol Lund, valamint a másik Lund lány, Violet és Ulrich, egy angol herceg. Nagyszerű érzékkel találta el az írónő a humor, az érzelmek és az erotika arányát. Ízlésesen írta meg az érzéki részeket, amik még jobban elmélyítik a főszereplők közti érzelmi kötődést. Mélyebb témákat is érzékletesen érint. A cselekmény lendületes, és az események sodrása könnyedén magával ragadja az olvasót. Bár ez a sorozat második kötete, önálló történetként is megállja a helyét.

Carol szeretettel és elhivatottsággal gondoskodik az állatokról. Ő vezeti a vadrezervátumot. Azt teszi, amihez kedve van. Szeret önmaga lenni. Nem volt Mathias esete, mégis lenyűgözte őt. Carol azt hitte, hogy mivel átlagos nő, Mathias észre sem veszi. A férfi már vagy száz rajzot készített Carolról és Millie-ről, a zsiráfról. Az alkotói tevékenység, a Mitchell fiúk művészetének bemutatása gazdagítja a történetet.

Mathias jóképű, megnyerő személyiségű és sikeres férfi. Művész, aki „falja az életet”. Régen üvegszobrokat is készített, de most már inkább praktikus használati tárgyakat (tányérokat, vázákat, tálakat…) csinál. Carol is nagyon vonzó, szexi, szórakoztató és szeretetreméltó figurának tartja Mathiast.

A Mitchell fiúk terhelt családi háttérrel rendelkeztek. Néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy Mathias és Ronan mégsem ikrek, csak az apjuk közös. Addig nagyon közel álltak egymáshoz, de akkor valami megváltozott. Ronan-ben valami megszakadt. Csalódott és haragos lett.

Amikor a Mitchell fiúk szülei elutaztak egy hónapra, az anyjuk Mathiast kérte meg, hogy vigyázzon a kutyájára. Sophie (a kutyus) született bajkeverő. Egyedi „színfoltja” a történetnek.

Violet rajong a gombokért. Gombokkal kereskedik. Ulrich herceg azért érkezett a városba, hogy felelősségre vonja őt egy félreértés miatt. Meglehetősen nyersen és fenyegetőzve. Tehát Violet okkal háborodott fel, és zavarta ki az üzletéből. Csalódott a hercegben, mert nem ilyennek ismerte meg tizenkét évvel ezelőtt. Elszomorította és dühítette a férfi viselkedése. Az egykor kedves, lovagias, mesebeli herceg úgy viselkedett, mint egy címeres ökör. Ulrich hamarosan belátta, hogy nagyot tévedett. Őszintén elmesélte a történteket a nagymamájának (aki kapcsolatban állt Violettel). Ez a beszélgetés sok dolgot tisztázott. A férfi nem köntörfalazott, amikor legközelebb meglátogatta Violet-et. Figyelemre méltón bocsánatot kért, és kiengesztelésként meghívta vacsorázni a nőt. A vacsora alatt Ulrich rájött, hogy Violet okos, vicces, kedves és szexi. Nagyon vonzónak találta. Violet szerint Ulrich ellenállhatatlan volt, méltó az emlékeihez.

Az már a könyv első felében nyilvánvaló volt, hogy Carol és Mathias, valamint Violet és Ulrich egymásba szeretnek.

A barátnők „csajos” találkozóit jó ötletnek tartom. Kedves, meghitt hangulatot teremtettek. Ennek a kötetnek a témái is érdekesebbek voltak nekem. A művészet mellett hangsúlyos volt az állatgondozás, újrahasznosítás. Nagyon kedves része a történetnek az is, ahogy pénzt gyűjtenek, hogy társakat vehessenek a zsiráfnak.

A Mitchell fiúk készültek a testvérük, Del esküvőjére. Del és Maya esküvője örömteli esemény. Ezzel szemben állt az a negatív tény, hogy a fiúk apja is ott lesz az eseményen. Vele rossz a kapcsolatuk. Mindig kegyetlen volt velük. Félt a tehetségüktől. Iszonyú nehéz ember. Miatta rejtegeti Mathias a tehetségét, mert megpróbálta megölni benne a hitet és a vállalkozókedvet. A fiúk és az apjuk közti ellentmondásos viszony éles ellentétben volt a vidám esküvői készülődéssel. Mathias sokat szenvedett amiatt, mert Ronan-nel eltávolodtak egymástól. Ez sok lelki vívódást, bizonytalanságot, bizalmatlanságot okozott.

Ahogy a könyveiben lenni szokott, az írónő a boldog végkifejlet előtt még gondoskodott egy kis bonyodalomról. A főszereplők szembe néztek a démonaikkal, és megküzdöttek a boldogságért. Susan Mallery olyan karaktereket teremtett, akiknek szívesen drukkol az olvasó, és együtt éli át velük az érzéseiket.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az olyan történeteket, amik magukkal ragadják az olvasót a humorukkal, a kedves karaktereikkel, és a romantikájukkal.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Zabolátlan szívek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Alaszka felé tartva saját repülőgépén az óceán fölött eltűnik egy fiatal komputercég-tulajdonos, Daniel Lyncroft, akinek vállalata éppen áttörés előtt állt a kábel nélküli komputerrendszerek kidolgozásában és piacra dobásában.

Húga, Annie biztosra veszi, hogy Daniel elő fog kerülni, de addig is meg kell menteni a cégét a hitelezőktől és a szállítóktól – Annie ezért átmeneti érdekházasságot ajánl a legnagyobb hitelezőnek Északnyugat-Amerika leggazdagabb emberének, a titokzatos, nagy hatalmú és igen jóképű Oliver Rainnek.

Az érdekházasságot megkötik – és hamarosan tomboló, érzéki kapcsolat lesz belőle. S miközben az érzéki kapcsolat szerelemmé alakul, megkezdődik a bonyodalmak végeláthatatlan láncolata, az idill átvált krimibe, és sok-sok izgalom árán végül ki-ki elnyeri boldogságát.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 1998

Eredeti cím: Wildest Hearts

Fordította: Szabó Hedvig

Oldalszám: 362

ISBN: 963 07 6294 3

Szórakoztató olvasmány, tele izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. A páfránynevelés szerintem jó ötlet volt. Tetszett, ahogy az írónő beleszőtte a történetbe. Ezen kívül is elég sok dolog van a regényben, ahogy az Jayne Ann Krentz könyveiben lenni szokott: erős egyéniségek, vonzalom és szenvedélyes kapcsolat, szerelem, kockázatok, bosszú… Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. A cselekmény alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést. Ebben a regényben is megemlíti Seattle „kávékultúráját”.

Oliver Rain lakása és irodája is fegyelmezetten visszafogott és rideg volt. Tökéletesen illett hozzá. Annie Lyncroft bátyja, Daniel korábban nála dolgozott. Amikor önálló elektronikai vállalkozást alapított, Rain komoly tőkével támogatta.

Oliverből férfias erő, szenvedély és magabiztosság sugárzott. Magányos farkas, és kész tervekkel rendelkezik minden eshetőségre. Uralkodik az érzelmein, és megszokta, hogy a kezében van az irányítás.

Egy októberi napon Daniel magánrepülője Alaszka közelében a tengerbe zuhant. Annie nem volt hajlandó elhinni, hogy meghalt. Próbált erős maradni a zavaros helyzetben, és vigasztalta Daniel menyasszonyát, Joannát (akit ő kedvelt, én viszont kicsit bosszantónak találtam). Oliver Rain felajánlotta a segítségét. Továbbá megkérte Annie-t, hogy segítsen befejezni a tetőtéri luxuslakása dekorációját. Bár a nő napjai őrült rohanásban teltek, mégis elvállalta.

„A férfiból áradó erőben volt valami furcsán megnyugtató.”

Daniel volt Annie egyetlen élő rokona. A mentőexpedíciót lefújták. Nem találták meg sem a roncsot, sem a bátyja holttestét. A hitelezők ultimátummal álltak elő. Túl nagy nyomás nehezedett rá a befektetők részéről. Annie ezért átmeneti érdekházasságot ajánlott Olivernek. Nem is sejtette, hogy Oliver már az első találkozásukkor (Daniel eljegyzési partiján) szemet vetett rá. A férfi megfogadta, hogy megszerzi magának. Úgy gondolta, hogy Annie különleges nő. Lenyűgözte az elszántsága, a rendíthetetlen tisztasága, a sejtelmes és finom érzékisége. Kívánta Annie-t. Biztos volt benne, hogy egy kis türelemmel minden szempontból megszerezheti magának. Ezt a kitartó és hűséges nőt akarta feleségnek. Ő nagyon is komolyan gondolta ezt a házasságot. Pontosan ilyen nőre vágyott.

Olivernek csodás álmai voltak, botanikus akart lenni. De az önfejű, mocsok apja miatt nagy felelősség hárult rá. Saját erejéből épített fel egy birodalmat, gondoskodott a családjáról, védelmezte a testvéreit. Soha életében nem akart az üzleti szférában dolgozni. Türelmes ember, nagyon szép és érdekes hobbival, ami miatt üvegházat építtetett a tetőteraszon. A páfránynevelés volt a szenvedélye. Az esküvőjük napján megmutatta az üvegházat Annie-nek. Nagyon örültem, hogy Annie csodálatosnak tartotta. Reméltem, hogy így lesz, mert Olivernek nyilvánvalóan fontos volt. Boldogan figyelte, ahogy a felesége elragadtatással csodálta meg a páfrányokat. Kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. A házasságuk egyáltalán nem az a formális, üzleti kapcsolat lett, amire Annie számított.

Szerintem szimpatikus pár. Olyan karakterek, akiknek az olvasó végig drukkol, és reméli, hogy nagyon boldogok lesznek. Nagyon tetszett, hogy Annie a kezdetektől érezte, tudta, hogy Oliver a lelke mélyén kedves fickó.

A néha kicsit naiv Annie mindig segíteni akar, és beleüti az orrát mindenbe. Elég gyakran beleártja magát Oliver dolgaiba. Próbálja jobb irányba terelgetni, és a maga módján megvédeni. Ezzel persze belekavar Oliver terveibe. Jókat nevettem. Részben azért, mert szórakoztató szócsatáik és játékaik vannak. Másrészt azért, mert arra gondoltam, hogy ez a nő makacsabb, mint én. Ami nem kis teljesítmény, és „érdekes” helyzetekhez vezethet.

Fejezetről fejezetre haladva egyre jobban érzékelhetővé vált, hogy milyen szoros kötődés van Annie és Oliver között, és mennyire „felemelik”, erősítik egymást.

A férfi családja örül, mert a nő jó hatással van rá. Annie látja a jót a kemény üzletemberben.

Az esküvőt követő két hét izgalmasan telt. A házasságuk a nehézségek, intrikák és akadályok ellenére is kitartott. Eleinte nem is sejtették, hogy mekkora veszélyben vannak. Szerencsére Annie és Oliver nagyon jó páros, és eszes emberek, ennek köszönhetően megmenekültek. Fény derült a rejtélyre. És Danielnek sikerült végre visszatérnie Seattle-be.

Nos… lehet, hogy én vagyok „rosszul bekötve”, mert nem igazán értettem a végén azt a plusz bonyodalmat. Annie tudta, hogy Oliver szereti, és bizonyára nehéz beszélnie az érzéseiről. Miért volt olyan nagy baj, hogy nehezére esett bevallani a szerelmét?

És Oliver végül micsoda megoldást talált, hogy szerelmet valljon neki! (Itt pirulós és szívecskés hangulatjel.)

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Téli láng (Four Seasons 4.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A karácsony a vidámság és a szeretet ünnepe…

Vajon Eve is megtalálhatja a boldogságot?

Eve soha nem szerette a karácsonyt, azóta pedig különösen gyűlöli, hogy a vőlegénye karácsony napján veszítette életét egy afganisztáni bevetésen. A legkevésbé sem számít arra, hogy kedves, idős nagynénje egy élményparkot hagy rá a végrendeletében, mégpedig olyat, amelynek fő témája épp a karácsony…

És nem ez az egyetlen meglepetés. A nagynénje végakarata úgy szól, hogy Eve-nek egy rejtélyes üzlettárssal, Jacques Glace-szal közösen kell vezetnie a parkot. Ki ez a Jacques Glace, és vajon miért vette be Evelyn néni a végrendeletébe?

Ám Eve nem retten vissza a kihívástól. Elhatározza, hogy bármi áron sikerre viszi Winterworldöt. Vajon sikerül egyszer s mindenkorra felülkerekednie a karácsony és a mindent eluraló karácsonyi giccs iránti ellenszenvén? És végül sikerül Jacques-nak felolvasztania a lány jéggé fagyott szívét?”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2016

Eredeti mű: A Winter Flame

Fordította: Frei-Kovács Judit

Oldalszám: 320

ISBN: 978-615-5435-23-2

A téli, ünnepi hangulat miatt kellemes szezonális kikapcsolódás. Szívmelengető, szentimentális, és úgy simogatja a lelkünket, mint a napfény melege. Olyan történet, ami feltölt derűvel.

Humor, és pozitív életszemlélet hatja át… A barátság, a csapatszellem, valamint a háborús sérült katonák iránti együttérzés és tisztelet különleges atmoszférát teremt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy mennyi munka van mögötte. Egyértelmű volt, hogy a regény megírásához komoly információgyűjtés társult. Mélyebb témákat is érzékletesen érint. Ötletes történet szerethető karakterekkel. Az írónő felidézte a szereplők múltjának traumáit és fájdalmait, finoman ábrázolta a jelenre gyakorolt hatását. Benne van az ünnepek hangulata, és a második esély varázsa. A mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek.

A Four Seasons sorozat regényei teljesen különálló történetek. 

Eve szeretett nagynénje, Evelyn meghalt. Hóbortos, idős hölgy volt, aki bármit megvett, aminek köze volt a karácsonyhoz. Egy csodaszép medált és egy karácsonyi élményparkot hagyott Eve-re. A nőt és a társkedvezményezettet, Jacques Glace-t hidegzuhanyként érte az öröklés híre.

Eve éles eszű, jó szervező, leleményes nő, aki semmit sem bíz a véletlenre. A rendezvényszervező irodája nyereséges és fejlődő vállalkozásnak számított. De egyszerre két vállalkozást nem vezethetett. Bár a karácsonyi élményparkkal kapcsolatban minden bizonytalan volt, úgy döntött, hogy elfogadja a kihívást. Szeretett volna mindent a saját elképzelései szerint intézni.

Az kicsit „meredek” volt, amikor az első találkozásukkor Jacques közölte a nővel, hogy egyszer a felesége lesz. Eszembe jutott, hogy vállon felül lehet vele valami probléma…

Jacques mosolygós, jóképű, vonzó férfi. Az első találkozásukkor tapasztaltak miatt Eve rossz véleménnyel volt róla. Nem bízott benne.

Eve-nek nehéz gyerekkora volt. Akkor zárkózott be teljesen, amikor a vőlegénye meghalt Afganisztánban. Sok fájdalom érte, és nem tudott továbblépni. Szinte belerögzült abba az élethelyzetbe, beburkolva saját gondolataiba, és nem veszi észre, hogy előtte szinte minden „fényben úszik”, és csak néhány lépést kellene tennie, hogy megragadja a lehetőségeket, amik a boldogság felé vezetnek.

Evelyn megbízott Jacques-ban, ezért hagyta rá az élménypark felét. Úgy gondolta, hogy segíthet beteljesíteni egy álmot. A férfi be is vallotta Eve-nek, hogy neki is meglepetés volt, de mindent megtesz, hogy a nagynénje álma valóra váljon.

„A leghasznosabb tapasztalat, ha az ember egy gyerek szemével láthat egy élményparkot.”

Violet (Eve unokatestvére) nem értette, hogy Eve-nek miért olyan ellenszenves Jacques. Amikor Eve betegség miatt hosszú ideig ágyhoz volt kötve, a férfi irányította a munkálatokat és gondoskodott mindenről, akkor a nő szinte idegbajt kapott. Nem akart hosszabb ideig távol maradni. Jacques olyan, mint egy rosszcsont gyerek. Eve-et halálra idegesíti, hogy folyton incselkedik vele. Eszembe jutott, hogy a nő helyében valószínűleg néhányszor hozzávágtam volna valamit a fickóhoz.

Violet, Alison (Eve barátnője) és mások is tudták, hogy Eve azért olyan, amilyen, mert a gyász megfosztotta az életörömétől. Remélték, hogy előbb-utóbb újra vidám, nevetgélő és viccelődő lesz. Mindenki úgy látta, hogy elvesztegeti az életét. Aggódtak érte.

Eve érdekes elméletet talált ki Jacques-ról, és nyomozni kezdett. Azzal, hogy átkutatta Jacques házát, kémkedett utána túllőtt a célon. Amikor kiderült, hogy mit tett, a férfi nagyon megbántódott. Jacques magabiztos és erőt sugárzó személyisége mindenkire hatással volt. A parkban dolgozók mélységesen tisztelték. Lassan Eve is kezdett bizalmat szavazni neki. Winterworld egyre pompásabb hely lett. Mindannyian közösen dolgoztak azon, hogy megvalósítsák Evelyn álmát.

Úgy tűnt, hogy Eve fél továbblépni, és igazán élni. Nem akarta bevallani, hogy magányos és szüksége van valakire, aki szereti. A regény végére sok dolog kiderült, „összeállt a kép”. Nyilvánvalóvá vált, hogy Jacques különleges ember. Eve kezdett visszatérni a „való életbe”, és megnyílt. Evelyn néni másik álma is megvalósult, Eve és Jacques egymásba szerettek.

„Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.” (Albert Schweitzer)

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Őszi románc (Four Seasons 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Juliet Miller egy viharos válás után új lakásba költözik, és hirdetésben keres társbérlőt. Túl a harmincon nem nagyon bízik benne, hogy talál megfelelő lakótársat. Már feladná a reményt, amikor megjelenik Floz, a szabadúszó reklámszövegíró, és a két nő azonnal összebarátkozik.

Amikor Juliet ikerbátyja, Guy, a félénk, szelíd óriás megismeri Flozt, rögvest fülig belehabarodik. De hiába igyekszik, hogy vonzalmat ébresszen benne, valahogy mindig minden rosszul sül el…

Guy legjobb barátja, Steve már régóta titokban szerelmes Julietbe. Egy átborozott éjszakán az ágyban kötnek ki – ám Steve érzelmekre vágyik. És bonyolítja a dolgot, hogy Julietre felfigyel álmai férfija, Piers…

Ahogy Floz és Juliet barátsága mélyül, Floz a Miller család tagjává válik. Hogyan tudná a javára fordítani ezt a kedvező helyzetet Guy, hogy a nő ne csak a barátot lássa benne, hanem felfedezze az érte lángoló férfit is?

Bonyodalom bonyodalom hátán…”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2014

Eredeti mű: An Autumn Crush

Fordította: Tóth Attila

Oldalszám: 508

ISBN: 978 963 383 147 2

Ennél a résznél is az a helyzet, mint az előző kettőnél. A végén könyvrészletek vannak, amiknek szerintem egy külön kiadványban lenne a helyük, és nem a regény végén. Ennél a kötetnél az 508 oldalból csak 476 oldal Milly Johnson regénye. Szerintem ez a leggyengébb kötet a sorozatból. Ezt is jól kidolgozta az írónő, és nagyon jók benne a leírások. Továbbá érzékelhető volt az írónő kedves stílusa, és voltak benne humoros jelenetek. Nem ezekkel volt a probléma. Nagyon szeretem az írónő könyveit, de ez most nem igazán tetszett. A birkózás és az internetes ismerkedés téma nem keltette fel az érdeklődésem. Nagyon távol áll tőlem. Túl sok volt benne a keserűség, a nyafogás, és az erőltetett helyzet. A szereplők többnyire gyerekesen viselkedtek, és sok butaságot csináltak.

Az írónő felhívja a figyelmet az internetes párkeresés buktatóira, veszélyeire.

„Néhányan nagyon ügyesen festenek olyan képet magukról az interneten, amelynek semmi köze a valósághoz.”

Olyan nehéz témákat is érint, mint az alkoholizmus, meddőség, öngyilkosság.

Az ősz szépségeit viszont szépen kiemelte. Az aprólékos, szemléletes leírásnak köszönhetően láthatjuk, hogy az ősz az év csodálatos évszaka. Szinte elénk tárul a gyönyörű színek elegye. A zöldségek és gyümölcsök szedése, az aratási ünnepek, a töklámpások készítése aktívabbá teszi az évszakot, és a remény üzenetét fejezi ki. A természet csak pihenni tér, hogy újult erővel felébredjen és virágozzon. Ebben reménykednek a regény főszereplői is.

Juliet Miller megfelelő társbérlőt keresett. Floz Cherrydale, egy pici, vörös hajú, és törékeny nő lett a lakótársa. A két nő hamar összebarátkozott.

Flozban izgató érzéseket keltett Juliet ikertestvérének, Guynak a fotója. De az első találkozásuk rosszul sikerült, és félreértéshez vezetett. Ekkor még nem tudta, hogy a magas, izmos és jóképű Guy kedves és figyelmes. Mindkettő sérült lélek volt. Mégis… Guy szinte első látásra beleszeretett a lányba. És minél jobban vonzódott hozzá, annál esetlenebb volt.

Néhány karakter már az általános iskola óta ismeri egymást. Juliet és Coco (a valódi neve Raymond, és meleg) is a suli óta barátok. Guy és a barátja, Steve együtt birkóztak, és Guy időnként még most is „beugrik”, ha egy mérkőzésen Steve-nek nincs ellenfele. Steve átsegítette a barátját egy nehéz időszakon. Szereti Juliet-et, aki viszont a főnökéért epekedik. Ettől függetlenül viszonyt kezdenek. Abban maradnak, hogy ez csak puszta szex. Steve-nek azonban ez már a kezdetektől több volt. Sok időt töltöttek együtt. Amikor kiderült, hogy Juliet viszonozza Steve érzéseit, mindketten nagyon boldogok voltak.

Steve úgy szerette Guyt, mint a testvérét. Biztos volt abban, hogy ha Floz és Guy összejönnének, akkor boldoggá tehetnék egymást. Ugyanazt kívánta Guynak, amit magának is: feleséget, gyerekeket, és meleg, biztonságos otthont.

Floz nehéz időszakon ment keresztül. Valahogy úgy tűnt, mintha az élete tragédiák sorozata lenne. A barátai segítettek neki. A nőt meglepte, hogy Guy mennyire gyengéden, figyelmesen, megnyugtatóan támogatta és vigyázott rá. A férfi megosztotta vele egy korábbi barátnőjének a nyomorúságos történetét. Megnyíltak egymásnak.

A sok tragédia után a szereplők sora jobbra fordult, ráleltek a boldogságra.

„Az egymással és egymásért leélt élet öröme

el fogja törölni az arcotokról a bánatot,

és csillogást visz a szemetekbe.”