Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Most vagy soha

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az árva gyerekként felnőtt Philadelphia Foxnak egyetlen igaz barátnője volt, és őt is elvesztette a mesésen gazdag Castleton család miatt. Phila örökli barátnője részvényeit a Castleton & Lightfoot Rt-ben, és ezek visszaszerzése a feladata Nicknek, a jóképű Lightfoot fiúnak, aki azzal a javaslattal áll elő, hogy Phila költözzön egy időre a két család pazar tengerparti birtokára, ismerkedjen meg a családtagokkal, s csak azután döntsön arról, mihez is kezd a részvényekkel. A lány elfogadja az ajánlatot, titkon ugyanis bosszút kíván állni barátnője haláláért, ám a tengerparton átélt érzéki kalandok hatására megváltoztatja tervét…”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 1999

Eredeti cím: The Golden Chance

Fordította: Szabó Hedvig

Oldalszám: 366

ISBN: 963 07 6490 3

Érdekes és szórakoztató könyv. Sajnos volt benne néhány „elütés”. Feltételezem, hogy elsiklottak felette a korrektúrázásnál. Ettől eltekintve rendben volt. A romantikus, erotikus szál mellett van egy kusza, sötét szál is, ami felhívja a figyelmet a hataloméhség, a képmutatás, az erőszak hatásaira. Érzékletesen érintette a mélyebb témákat. A humoros jelenetek jól oldják a feszültséget. A karakterek időnként hibáznak, néha kifejezetten bosszantóak, és ettől lesznek valóságosak.

A főszereplő egy jóképű, gazdag srác, akinek kegyetlen és sznob családja van, és egy idealista árva lány, aki igazságot akar szolgáltatni. A főszereplő páros két nagyon különböző ember. Nick Lightfoot taktikázó, tervezgető, okos, precíz üzletember. Fegyelmezett és gyakorlatias férfi, aki megszokta, hogy tökéletesen ura minden helyzetnek. Sok titok és ármány van a családjában.

Philadelphia Fox harsány, meggondolatlan, szeleburdi, szókimondó nő, aki radikális nézeteket vall. Nick már az első találkozásukkor úgy gondolta, hogy van benne valami, amitől kecsesnek és ravasznak tűnt. Olyan nőnek, aki ha egyszer eldönt valamit, akkor makacsul halad a célja felé.

Phila szülei és nagymamája kiálltak az általuk fontosnak tartott elvek mellett, mindenben kihívást láttak, és próbálták megoldani a problémákat. Nagyon kicsi volt, amikor a szülei meghaltak. Tizenhárom éves koráig a nagyanyja nevelte. Amikor az idős hölgy meghalt, nevelőszülőkhöz került. Akkoriban ismerte meg Crissie Masterst.

Reed Lightfoot (Nick apja) és a barátja, Burke Castleton (aki nagyon ellenszenves karakternek tűnt) a semmiből építették fel a cégüket. Crissie, Burke törvénytelen lánya volt. A Lightfoot és a Castleton család finoman szólva nem kedvelte. Amikor Burke szívrohamban meghalt, szép számú C & L részvényt hagyott rá. Crissie Masters huszonhat évesen halt meg autóbalesetben, és Phila örökölte a részvényeit.

Nick fantáziáját általában nem mozgatták meg a nagyszájú, liberális nők, akik pimasz módon kioktatták az erkölcsi felelősségről. Phila azonban vonzotta. Nyilvánvaló volt, hogy nem az a számító nő, akinek a családja hinni szerette volna. Nick már a megismerkedésükkor tudta, hogy képtelen megnyugodni, amíg a kis vadóc nőt ágyba nem viszi.

Philát tinédzser korában az akkori nevelőapjának az öccse meg akarta erőszakolni. Maradandó lelki sebeket szerzett, mert egy mocsoknak kislányokhoz támadt kedve. Egy önző gazember úgy döntött, hogy kihasználja azt, hogy nagyobb és erősebb. Crissie mentette meg a lányt. A történtek után érthető volt, hogy Phila a közeledéstől könnyen lefagyott, pánikba esett. Meg kellett küzdenie a régi traumával.

„A történtek miatt már annak puszta gondolatára is, hogy egy férfi ráfekszik, elemi erővel tört rá a pánik.”

Kívánta Nicket, aki nem igyekezett fölébe kerülni, nem akarta ráerőszakolni magát. Bár megrohanták a régi emlékek, és a hozzájuk társuló félelmek, hamar úrrá lett rajtuk. Kezdett megbízni Nickben, és megnyugtatónak találta a jelenlétét. Vele biztonságban érezte magát. Az élete egyes területein kezdett visszatérni a normális kerékvágásba. Hamar bensőséges kapcsolat alakult ki Phila és Nick közt.

A kutyás szál nagyon tetszett. A rotweilerek nevein jót nevettem. Nem hinném, hogy bárki a Puszedli és Fifi nevet adná nekik. A kutyák azonnal megkedvelték Philát, és a sarkában voltak. Állatok és gyerekek gyakran viselkedtek így vele.

Gyomorforgató volt az ármánykodás. A családja elvárta Nicktől, hogy segítsen visszaszerezni a céges részvényeket Philától. Ugyanakkor azt nem szerették volna, hogy Nick átvegye a családi cég vezetését, áskálódtak ellene.

Phila tudta, hogy Nicknek is vannak hibái, és tudta, hogy bizonyos dolgokban szándékosan félrevezette őt, mégis megvédte a férfit a családja szidalmaitól. Szerintem aranyos volt, hogy próbálta jobb belátásra bírni, jó irányba terelgetni a családtagokat.

Mindenkinek megvan a maga baja. A Castelton és Lightfoot család az életmódjuk bűvkörében él, nagyon ügyelve a külsőségekre. Szánalmasak. Hilary (Reed felesége) viszont aljas is. A két család ellenségesen viselkedett (legalábbis eleinte) Philával, a nő mégis megpróbált segíteni nekik. Ő és Nick – ahogy sejthető volt – egymásba szerettek. Phila biztonságban érezte magát a férfi karjaiban. Ahogy egyre jobban „összemelegedtek”, rájöttek, hogy jó, hogy van aki mellett önmaguk lehetnek, hogy szükségük van egymásra.

Phila az ösztöneire hallgatott. Azt tette, amit helyesnek tartott. Jókat vitatkozott Nick apjával, és kiselőadást tartott neki a fia megbízhatóságáról. A kezdeti nézeteltérések ellenére Tec Sherman, volt tengerészgyalogossal (aki hosszú évek óta dolgozott a Lightfootoknak) is megkedvelték egymást. Egy idő után már szinte mulattatta a hűséges, fegyelmezett, csupa izom embert. Elérte, hogy Vicky és Darren Castleton átértékeljék a múltjukat, és visszataláljanak egymáshoz. Hamarabb rájött, mint a többiek, hogy mi motiválja Hilaryt. Még Eleanor Castletont is megértette, hogy miért védi annyira a család becsületét, és igyekszik fenntartani a látszatot. Phila mindkét családot alaposan felrázta. Victoria és Darren is tudta, hogy Phila mindent megváltoztatott. Reed is rájött, hogy Philának igaza van. A regény végén már mind családtagnak tekintették.

A krimi szál szinte észrevétlenül simul bele a történetbe. A mocskos gazember, akit a történet elején (még szociális munkásként) Phila börtönbe juttatott, a történet végén még felbukkant. A Lightfootok és a Castletonok egy emberként siettek a nő megmentésére.

A kapcsolatok nem voltak könnyűek és hibátlanok, viszont érzékelhető volt mögöttük a mély kötődés. A láthatatlan kötelék a nehézségek, intrikák és akadályok ellenére is kitartott. Phila és Nick kapcsolatának gyógyító ereje nagyon szépen kiemelkedik a történetből.

Ana könyvajánlói - Sarah Morgan: A mozaikcsalád

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Flora Donovan, a New York-i virágboltos látszólag áloméletet él, ám van egy fájó titka: nagyon szenved a magánytól. Mióta gyerekkorában árvaságra jutott, úgy érzi, senkihez sem tartozik. Aztán találkozik Jack Parkerrel, és hirtelen minden megváltozik.

A kamasz Izzy Parker világa darabokra hullott, amikor egy éve meghalt az édesanyja. Csak a kötelességtudat élteti, hiszen neki is gondoskodnia kell a húgáról. Ráadásul őriz egy olyan titkot, amelyet soha senkinek nem szabad megtudnia. Amikor rájön, hogy az apjának barátnője van, úgy érzi, összedől a világ. Semmi kedve egy mostohához! De aztán „az a nő” velük tart a családi nyaralásra, és a dacos lány lassacskán megenyhül.

Flora szíve majd megszakad, annyira sajnálja szegény Izzyt, viszont leghőbb vágya, hogy jól működjön a kapcsolata Jackkel. Miközben tombol a nyár, felfedezi néhány olyan tulajdonságát, amelynek eddig a létezéséről sem tudott. És talán elnyeri méltó jutalmát is: a szerető családot, amire mindig is vágyott…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2022

Eredeti mű: Family for Beginners

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 416

ISBN: 978-963-540-480-3

Ez a könyv tele van fájdalommal. Nem könnyű olvasmány, annak ellenére, hogy happy end-del végződik. A múltban történtek, a feldolgozatlan problémák, és a kimondatlan érzelmek finoman szövik át a regényt. Az írónő elképesztő érzékenységgel tárta fel a karakterek lelki mélységét, érzelmeit. Lassú folyású történet, mégsem unalmas. A regény egyik tanulsága, hogy minden pillanatot ki kell élvezni, és nem szabad arra pazarolni az időnket, hogy a tegnap vagy a holnap miatt aggódunk. Felhívja a figyelmet arra, hogy a család sokféle lehet, és nem kell tökéletesnek lennie. A lényeg, hogy a nézeteltérések és viták ellenére is tudatában legyünk, hogy milyen fontos, hogy szeressük egymást, és egy biztos pont az a tudat, hogy bárhol vagyunk is, valaki hazavár.

Jack Parker kedves, becsületes, okos, jóképű, gondoskodó férfi.

Flora Donovan mosolygós, csinos, művész típus, aki virágosként dolgozik. Nem igazán tudja kezelni a negatív érzéseket. Nem bírja a konfliktusokat. Jól tud bánni a nehéz emberekkel. Egy szerető családra vágyott, hogy legyen valaki mellette, aki ismeri őt, és akinek szüksége van rá. Magányos volt. Nyolc évesen vesztette el az édesanyját, aki egyedül nevelte. Az anyja is virágüzletben dolgozott, ezért a halála után a virágok segítségével közelebb érezhette magához. Amikor az özvegy Jack bement a virágüzletbe (csokrot venni az egyik lányának) gyorsan egymásra hangolódtak Flórával.

Izzy tizenhét éves. Amikor nem suliban van, akkor a hétéves húgára, Mollyra vigyáz. Próbálta tartani magát, próbált bátor és erős lenni. Belül kétségbeesett és összezavarodott volt. Bűntudatot és haragot érzett. Nem akart a terhére lenni senkinek. Ugyanakkor egy pszichológus segítségét sem akarta elfogadni.

Flora és Jack barátsága lassan elmélyült. A nő nem akarta pótolni a lányok anyját. Abban reménykedett, hogy összebarátkozhatnak, és talán idővel segíthet is nekik. Az első találkozásukkor Izzy nagyon rideg és elutasító volt. Inkább anyaként, mint testvérként viselkedett a kishúgával. Szerintem aggasztó volt a viselkedése. Nehéz élethelyzetben volt. Ez tény. Mégis úgy tűnt, hogy a családjukkal már az anyja halála előtt, jóval korábban is voltak problémák. Már majdnem egy év telt el Becca halála óta. Jack pedig próbálta kitalálni, hogy hogyan segítsen Mollynak. Izzyvel kapcsolatban viszont kevésbé aggódott, és azt hitte, hogy jó úton halad. Nem tűnt fel neki, hogy mennyire természetellenes a kamaszlánya viselkedése. Nem vette észre, hogy valami nagyon nem stimmel a gyerekkel.

Flora mellett a férfi újra mosolygott. Boldoggá tette. Illetve boldoggá tették egymást. Amikor a nő lakása elázott egy csőtörés miatt, akkor Jack meghívta, hogy lakjon náluk. Izzy akkor úgy érezte, hogy még rosszabbra fordult minden. Jack kedves és gondoskodó volt Florával. Molly pedig imádni való. Megértem, hogy Izzy egy sebzett, gyászoló tinilány. Ez azonban nem minden sötét gondolatára és tettére mentség. Többször is eszembe jutott, hogy a többiek kedvessége és igyekezete ellenére szükség lenne egy szakpszichológus segítségére. Mint kiderült, az apjuk el is vitte őket pszichológushoz, de hamar úgy döntöttek, hogy abbahagyják.

Amikor Jack megkérte Florát, hogy töltse velük a nyarat, akkor Molly nagyon lelkes volt. A kislány egyre gyakrabban nevetett, és szívesen volt a nővel. Az apjukhoz hasonlóan ő is „gyógyulni kezdett” és továbblépett.

Clare-nek, a Lake Lodge nyaraló tulajdonosának Becca volt a legjobb barátnője, akit minden hibája ellenére szeretett. Clare-t ellentmondásos érzések kerítették hatalmukba, amikor megtudta, hogy a Parker család, és Jack barátnője néhány hetet náluk tölt majd. A férje, Todd örült a hírnek, és alig várta, hogy újra találkozhasson Jackkel. Clare és Todd szimpatikus házaspár. Egyetlen fiú gyermekük gyengéd érzelmeket táplált Izzy iránt.

Flora kedves, vicces, rokonszenves volt, és jól bánt Mollyval. Nagyon megszerette a kislányt. Őszintén szerette volna megismerni Jack gyerekeit, ezért próbált több időt tölteni velük.

Izzy többnyire látszólag higgadt és visszafogott volt, közben belül tele volt feszültséggel. Sejthető volt, hogy előbb-utóbb hisztérikus kirohanásban fog kicsúcsosodni ez az ellentmondásos viselkedés, az elfojtott feszültség. És amikor „kirobbant”, Flora volt az egyetlen, aki mellé állt, megvédte. A dühkitörése alatt egy pillanatra kapcsolódtak egymáshoz.

„Nincs szó elfogadásról, ha félsz önmagad lenni, és azt az életet élni, amit akartál.”

Az nem igazi elfogadás, ha cserébe az embernek meg kell játszania magát, a természetével ellentétes módon kell viselkednie. Flora a korábbi kapcsolataiban többnyire alkalmazkodott, próbált mások kedvében járni, nem nyílt meg. Jackkel ez megváltozott. Jó érzéssel töltötte el, hogy mellette önmaga lehet.

„Egyetlen kapcsolat sem lehet mély és tartós, ha nem őszinte.”

A közös vakáció során megosztottak egymással titkokat, gondolatokat, érzéseket.

Clare és Flora lassan összebarátkoztak, és már kicsit sem feszélyezte őket egymás társasága. Ez Izzynek is feltűnt. Az ő viselkedése is megváltozott. A kapcsolatukban jóval kevesebb volt a feszültség, mint korábban. Izzy végig elfojtotta a kétségeit, miközben megpróbálta nélkülözhetetlenné tenni magát. (Erre komoly oka volt. Fájó titkot őrzött.) A kedvességnek és a sok őszinte beszélgetésnek köszönhetően Florának sikerült tisztáznia a félreértéseket Izzyvel. Az univerzumnak eléggé különös a humora, mert végül az az ember került Izzyhez a legközelebb, akit minden erejével igyekezett távol tartani magától és a családjától. Az elhallgatott dolgok miatt Florának bizonytalanná vált a Jackkel való kapcsolata. Hatással voltak rájuk a félelmeik, és a nem megfelelő kommunikáció. Végül mindenki belátta, hogy az volt a hiba, hogy nem osztották meg egymással az aggodalmaikat, és mindent egyedül próbáltak megoldani. Bármi is történt, kétségkívül szerették egymást. A családdá válás nem egyik napról a másikra történt. Idő és sok dolog kellett hozzá. Apró lépésekre, türelemre, megértésre, megbocsátásra, gondoskodásra és önzetlen szeretetre volt szükség. Ez egy folyamat, egy kaland. Egy család lettek, és elhatározták, hogy továbbra is minden nyáron Lake Lodge-ban töltenek néhány hetet.

Ana könyvajánlói - Sarah Morgan: Írd újra az életed!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Kathleen elmúlt nyolcvan. A lánya azt akarja, hogy költözzön be egy otthonba, de neki ez egyáltalán nem tetszik! Amire vágyik – és amire szüksége van –, az a nagybetűs KALAND.

Liza fuldoklik a családi élet mindennapos stresszétől, erre azt hallja, hogy az anyja el akar menni egy utolsó, vad nyaralásra, mert ez áll a bakancslistáján! Miután kibosszankodta magát, lassacskán elgondolkodik, nem lenne-e szüksége neki is egy kis kikapcsolódásra.

Martha életkezdési válságban van. Munkanélküli, nem inspirálja semmi, képtelen megállni a saját lábán. Tudja persze, hogy ezen sürgősen változtatnia kell. Amikor meglátja Kathleen hirdetését, amelyben sofőrt és egyben társat keres egy egész Amerikát átszelő nyaralásra, úgy dönt, ez a munka a válasz az imáira. Bár nem ő a világ legjobb autóvezetője, bármi jobb, mint a szüleivel élni, nem igaz? És hogy egy idegennel utazzon együtt? Nem probléma. Különben is, mennyi bajt okozhat egy nyolcvanéves asszony?

Amikor elindulnak életük egyik legnagyobb kalandjára, mindannyian rájönnek, hogy sosem késő újrakezdeni…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 400

Eredeti mű: The Summer Seekers

Fordította: Szabó Júlia

ISBN: 978-963-540-602-9

Könnyed, humoros, élvezetes, elgondolkodtató, jól megírt történet, kedves karakterekkel és romantikával. A könyv tele van túláradó érzelmekkel. Nincs olyan szó, ami megfelelően kifejezné, hogy ez a regény milyen szépen kihangsúlyozza az élet, és a minőségi idő fontosságát. Hogy sokszor valami rossz után következik a jó, ami miatt ha tudnánk sem változtatnánk a történteken. Annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Kathleen, a lánya Liza, és egy huszonöt éves nő, Martha. Három különböző korú nő nehézségekkel, sérelmekkel. Tanulságos történet a változásról, és arról, hogy szembe kell nézni a problémákkal, meg kell nyílni mások felé. A jelenből kell kihozni a lehető legtöbbet. Az a fontos, hogy mindent megtudjunk beszélni egymással, és sok, minőségi időt töltsünk együtt. Az életet élni kell, bármilyen nehéznek tűnik időnként. Jó, ha van kire támaszkodni, ha van, aki törődik az emberrel...

Kathleen nyolcvanéves nő, aki szereti a kalandokat, a függetlenséget, és elhatározza, hogy valóra váltja egy régi álmát és végig autózik a híres 66-os úton. Mindig lázadó volt. A függetlensége elvesztése volt a legnagyobb félelme. Imádta a harsány színeket, és mindig tevékenykedett. A férjén kívül senkit sem engedett közel magához. Ő volt az egyetlen ember, aki igazából ismerte.

Liza, Kathleen lánya, akinek az életét meghatározta édesanyja érzelmi távolságtartása, úgy érzi, hogy válságban van a házassága. Magára alig van ideje. Kontrollmániás anyuka. Dolgozik, háztartást vezet, neveli a lányait, segíti a férje karrierjét. Az aggodalom és a kötelességtudat vezérli. Időnként bosszantott a viselkedése, és legszívesebben megráztam volna. Ugyanakkor sajnáltam is szerencsétlent. Az szép és jó, hogy gondoskodó és körültekintő. Az viszont nem az, hogy ő maga választotta a mártír szerepet, és eszébe sem jutott kiállni magáért. A túlhajszoltság legnagyobb átka az volt, hogy örömtelen kötelességgé vált sok minden, amit korábban szeretett (például a főzés). Nem jutott egy lélegzetvételnyi szünethez, ezért minden teherré vált. Imádott festeni, de már hosszú ideje nem festett. Ráadásul a férje nem változtathat, javíthat a dolgokon, ha nem is tud a problémáról. Azt azért lássuk be, hogy egyikünk sem várhatja, hogy a másik kitalálja a gondolatait! Nem áll közel az anyjához. Nincs igazán jóban vele. Igyekszik közel kerülni hozzá, de többnyire nem úgy sikerül, ahogy szeretné. Cornwallba utazik, az édesanyja házába, hogy gondolkodhasson. Jó ötlet volt Liza részéről, hogy elutazott. Ideje volt végre bekeményíteni, és egy kicsit felrázni a családját. És persze a kommunikáción sem ártott dolgozni. Nem azért ment Cornwallba, az Oakwood Cottage-ba, hogy visszavágjon a sérelmei miatt, hanem azért, mert térre és időre volt szüksége ahhoz, hogy átgondolja a dolgokat. Hogy kitalálja, mit is akar valójában. Már rég meg kellett volna tennie.

„Olyan könnyű elfogadni a napi rutint, és egy idő után az ember már meg sem kérdőjelezi, tényleg muszáj-e így csinálni.”

A férjével, Sean-nal és az édesanyjával, Kathleen-nel is sikerült mindent megbeszélnie. Visszanyerték a mindennapi dolgaik „fényét”, és a férjével újra elkezdtek álmodozni, tervezgetni.

Martha vállalja Kathleen mellett a sofőr szerepét. A családja állandóan a „tökéletes” nővéréhez hasonlítja. Mindig elégedetlenek vele. Ő természetesen arra vágyik, hogy olyannak fogadják el, amilyen. Komoly csapásokat mértek az önbizalmára. Nem tett jót a lelkének, hogy olyan emberekkel él együtt, akik miatt rosszabbul érzi magát a bőrében. Nem volt jó sofőr, és nem szeretett vezetni. Viszont el akart menekülni, mert valami másra vágyott, mint amiben élt. Barátságos, jó kedélyű és rugalmas. A nagymamája volt az egyetlen, aki mindig kedves volt vele. Imádta őt, és borzasztóan hiányzott neki. A nagymamája ápolása miatt hagyta abba a főiskolát, és az asszony halála után nem folytatta a tanulmányait. Az út során Martha egyre jobban megkedvelte Kathleent. Az idős hölgy megpróbálta biztatni a lányt.

„Az önbizalom abból fakad, hogy ismered a saját értékedet. Abból, hogy szereted azt, aki vagy.”

Kathleennel könnyű volt beszélgetni. Támogató volt. Martha pedig egyre magabiztosabb lett. Tetszett, ahogy Kathleen és Martha összebarátkoztak. Kathleen közlékeny volt a cserfes természetű lánnyal. Jó hatással voltak egymásra. Az idős hölgynek köszönhetően talált rá Martha a szerelemre (is), egy vonzó és segítőkész férfi, Josh személyében.

„Történnek dolgok. Zajlik az élet. És minden egyes esemény és tapasztalat alakít egy kicsit rajtunk.”

Mindhárom nő új ismeretségeket, új barátságokat kötött, és ennek köszönhetően könnyebbnek, felszabadultabbnak érezték magukat. A regény szereplői lassan rádöbbentek, hogy nem kellene kivárni egy krízist, egy válságot ahhoz, hogy az ember újragondolja az életét. Szembenéztek a problémákkal, a múlt árnyai lassan szertefoszlottak, visszataláltak önmagukhoz és egymáshoz is. Képesek voltak megélni az érzéseiket, és beszélni róluk.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élettel és érzelmekkel teli történeteket.

Ana könyvajánlói - Jane Austen: Meggyőző érvek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Jane Austen regényeiben a vidéki angol úri családok hétköznapjai, szűkre szabott társasági élete és érzelmi bonyodalmai elevenednek meg. A csupán néhány gesztussal teljes jellemmé felépített hősei felett az írónő mindvégig bölcs humorral és szelíd iróniával ítél és ítéltet. A legérettebbnek és legjobbnak tartott Austen-regény, a Meggyőző érvek hősnője, a már nem fiatal, vénlánysorsába beletörődött Anne Elliot nyolc év után véletlenül újra találkozik egykori vőlegényével, az immár meggazdagodott tengerésztiszttel…”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2024.

Eredeti mű: Jane Austen: Persuasion

Fordította: Tomori Gábor

Oldalszám: 301, keménytáblás

ISBN: 978-963-584-187-5

Tudva, hogy mennyi olvasó szereti Jane Austen könyveit, be kell vallanom, hogy nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Bár azt el kell ismernem, hogy a regényeiben szórakoztató az ironikus hangvétel, és tetszik, hogy a női főszereplők okos, erkölcsileg erős nők. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a Meggyőző érvek a legérettebb és legszórakoztatóbb regénye.

Több életrajzi esemény hatással volt a Meggyőző érvek-re.

Cassandra volt Jane egyetlen lánytestvére és legfőbb bizalmasa. Jane-nek több mint száz Cassandrához írt levele maradt fönn, bepillantást engedve az írónő életének bensőségesebb részleteibe. Cassandra vőlegénye, Thomas Fowle sárgalázban halt meg a Karib-térségben 1797 folyamán, ahol katonai lelkészként szolgált. Cassandra élményei talán a Meggyőző érvek Mrs. Musgrove és Mrs. Croftjának „hosszú és bizonytalan jegyességek”-től való undorában jelennek meg. Fowle és Cassandra a család pénzhiánya miatt 1794-ig jegyben maradtak, és később sem házasodtak össze. Akárcsak Jane, ő is gyakran látogatta testvéreit és családjaikat, rokonait és barátait.

1800 vége felé hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, és a rá következő évben a család is odaköltözött. Bath-ban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott. Míg a család a partvidéken időzött (valószínűleg Lyme-tól nyugatra, Devonshire déli részén), Jane találkozott egy fiatalemberrel. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.”

Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be. Nem lehet bizonyosan tudni, hogy Jane-t mennyire érintette mélyen ez a csalódás, de jó néhányan eltűnődtek azon, hogy Austen 1817-es, Meggyőző érvek című regényében vajon ez az élmény tükröződik-e. Jane Austen 1802-1803 folyamán 27 éves volt, mint a Meggyőző érvek főhősnője, Anne Elliot is, és a műben a kérdéses jelenet Lyme-ban játszódik le.

A Meggyőző érvek megírásához 1815 augusztusában látott hozzá, és pontosan egy évre rá fejezte be.

A regény a 19. századi angol arisztokrácia világába kalauzol el minket. Hitelesen ábrázolja a korabeli társadalmi viszonyokat. Itt nagyon is számít ki vagy, és mennyire vagy művelt. Maga a cselekmény pár mondatban összefoglalható.

A karakterek viselkedése a kor embereinek, a korabeli arisztokráciának ékes kritikája volt. Sok ellenszenves karakter tűnik fel, mégis megmarad a történet bájossága.

A társadalmi kapcsolatokról, és a jellemábrázolásról nyilván sokat tudott az írónő. Ugyanakkor arról, hogy egy hadihajón töltött évek és a háború milyen hatással van az egyén személyiségfejlődésére valószínűleg nem sokat tudott.

A megözvegyült Sir Walter Elliot, a somersetshire-i Kellynch-kastély hiú, ostoba, büszke ura. A cím és a rang megszállottja. A legidősebb lánya, Elizabeth a kedvence. A két másik lányának alárendelt szerep jutott. A legfiatalabb, Mary férjhez ment. Elizabeth egyedül maradt. A finom lelkű, kedves természetű, művelt Anne-t az apja és a nővére semmibe vette. „Lady Russelnek viszont ő volt a legkedvesebb, nagyra becsült keresztlánya, kedvence és barátnője.” Laddy Russel jóindulatú, könyörületes, derék asszony. A barátsága értékes volt Anne számára, még ha nem is mindig látta kristálytisztán a helyzetet. Mentségére szolgáljon, hogy mindig Anne érdekeit tartotta szem előtt.

Frederick Wentworth kapitány jóképű, értelmes, szellemes fiatalember. Annie pedig csinos, kedves, csendes, jó ízlésű, kötelességtudó, illedelmes és igencsak művelt lány. Előbb utána járt mindennek és csak azután döntött. Apránként megismerkedtek, és „mélységesen egymásba szerettek”. A boldogságuknak hamar vége szakadt, mert Anne családja helytelenítette a kapcsolatot. Wentworth kapitány nem rendelkezett vagyonnal, és nem volt előkelő származású. Még Lady Russell is arról győzködte Anne-t, hogy ez a jegyesség meggondolatlan és helytelen dolog. Az eljegyzés felbontása sok szenvedést okozott, megfosztotta Anne-t a vidámságától, lefogyott. Évekkel később, huszonhét esztendősen másként gondolkodott, nem hagyta magát befolyásolni. Az élete tele van emlékekkel, küzdelemmel, belső vívódással, lehetetlen családtagokkal és helyzetekkel, titkokkal. Minden bizonytalansága ellenére, nagy lelki erővel és kitartással bír.

Sir Walter Elliot szörnyen eladósodott. Távoztak a Kellynch-kastélyból. Az új otthonuk Bath lett, mert úgy gondolták, hogy így (és a kastély bérbeadásával) sem tekintélyükből, sem kedvteléseikből nem kell engedniük.

Eljegyzésük felbontása után Wentworth egyre feljebb lépett a ranglétrán, és meggazdagodott. Majdnem nyolc év elteltével sem veszített a vonzerejéből. Nem bocsátott meg Anne Elliotnak. A nő megbántotta őt, amikor elhagyta. A férfit általános tisztelet és figyelem övezte. Az ifjú hölgyek versengtek a kegyeiért.

Bár sok időt töltöttek egy társaságban, annál többre nem került sor Anne és Wantworth kapitány között, hogy kölcsönösen eleget tettek a hétköznapi udvariasság szabályainak.

Szerintem Louisa balesete el lett túlozva. Ráadásul erősen kétlem, hogy harcban edzett férfiak ilyen könnyen elsápadnak és kétségbe esnek hasonló körülmények között. Felötlött bennem, hogy kissé fura, mondhatni gyanús, hogy a hadihajókon szolgáló, háborúban részt vevő tiszteket melegszívű úriemberként emlegette az írónő. Persze lehettek köztük ilyenek is, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy már akkor is sokan szenvedhettek poszttraumás stresszben (PTSD), megkeseredhettek, és a kitüntetéseket sem feltétlenül a „grál lovagok” kapják.

Mindkét oldalról felbukkannak „csábítások”. Wentworth kapitány gyakran van csinos hölgyek társaságában. Anne is felkeltette több férfi érdeklődését. Nem kell nélkülöznünk az írónő egyik kedvenc írói „eszközét”, ugyanis megjelenik egy megnyerőnek tűnő, azonban megbízhatatlan úriember is.

Benwick kapitány kereste a társaságát, szívesen társalgott vele. Mr. Elliot (Anne unokafivére) is megcsodálta a csinos Anne-t. Az utóbbi férfi szerencsére nem csak bennem ébresztett gyanakvást, hanem Anne-ben is. Benwick kapitány állítólagos rajongásának az lett a vége, hogy beleszeretett Louisa Musgrove-ba, és megkérte a kezét. Bár ez esetben a körülmények is ebbe az irányba terelték az eseményeket. Anne és Frederick is őszintén remélte, hogy boldogok lesznek egymással.

Anne és egy régi iskolatársa ugyanakkor tartózkodott Bathban. A nála három évvel idősebb Miss Hamilton (most Mrs. Smith) sokat segített, és jelentősen enyhítette Anne gyötrelmeit, amikor tizennégy évesen szeretett édesanyját gyászolta. Anne soha sem feledkezett meg a jóságáról. Tizenkét év telt el azóta, hogy elszakadtak egymástól. Anne a hamvas, szótlan, érzékeny kislányból huszonhét éves, elegáns, változatlanul szép nő lett, aki tiszteletteljes és barátságos. A szép és magabiztos Miss Hamiltont pedig a tizenkét év szegény, beteges, gyámoltalan özvegyasszonnyá tette. Anne ugyanazt a kellemes modort, társalgókedvet és vidámságot tapasztalta, ami korábban is jellemezte a barátnőjét. Időnként meglátogatta Mrs. Smith-t. Az egyik beszélgetésük során teljesen világossá vált, hogy Anne okkal gyanakodott. Mr. Elliot nagyon ügyelt a látszatra, és nem kockáztatta a jó hírét. A saját érdekéért bármit elkövetne. Teljesen híján van az igazságérzetnek és az együttérzésnek. Álnok, alakoskodó, anyagias ember. Anne örült, hogy mindent megtudott róla.

Amikor Anne és Wentworth kapitány egy érzelmes levél, és egy hosszas beszélgetés során újra egymásra találtak, megvallották érzéseiket, akkor már érettebbek voltak a cselekvésre.

A végkifejlet persze nem volt meglepetés. Anne és Wentworth boldogságra lelt a történet végén.

„Anne maga volt a szerető gondoskodás, és érzelmei Wentworth kapitány részéről maradéktalanul viszonzásra találtak.”

Ana könyvajánlói - Christy Wilson Beam: Mennyei csodák

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A könyv egy édesanya gyönyörű (és igaz) meséje arról, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermeke, Annabel miként élt túl egy veszélyes balesetet, melynek során látogatást tett a mennyországban – hogy ezzel egy újabb csodás történet vegye kezdetét.

A mű legfantasztikusabb része a kilencéves kislány beszámolója az őrangyalával való találkozásról, aki végig vigyázott rá, és beszélgetése Jézussal, aki arra kérte, menjen vissza a földre, mert még feladata van számára ezen a világon.

A regény, melyből nem sokkal megjelenése után nagy sikerű film készült, Annabel és családja életének inspiráló és szívmelengető történetén keresztül arra tanít bennünket, hogy sosem szabad elveszíteni a reményt, mert a csoda itt van körülöttünk, és a szeretet és a hit segítségével mindannyiunk számára bekövetkezhet.

A Mennyei csodák elolvasása után másként fogjuk látni a körülöttünk lévő világot, és rájöhetünk, mivel magyarázhatók az emberi értelem számára felfoghatatlan jelenségek.”

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2020, 2025

Oldalszám: 197

A mű eredeti címe: Miracles from Heaven

Fordította: Zónai Melinda

ISBN 978-963-267-658-6

Amikor először láttam a filmet, már akkor arra gondoltam, hogy szívesen elolvasnám a könyvet. Ez a könyv egy hívő családban élő kislány betegségének és csodás gyógyulásának igaz története. Egy kedves barátnőmtől kaptam karácsonyra.

A Beam család története szívszorító, hitet és reményt adó. A család szilárd egysége és összetartása példaértékű. Az édesanya meséli el a kislány, Annabel betegségének, és csodás gyógyulásának történetét. Elmondja, hogy egy súlyos betegség hogyan tudja átírni egy család napjait. Betekintést enged abba, hogyan birkózik meg ezzel egy család.

A párbeszédekben Annabel kisgyermeki hittel tárja elénk a tapasztalatait és meggyőződéseit.

Négy évig küzdöttek azért, hogy megkapják a lesújtó diagnózist, és segítséget találjanak a kislány számára. Lenyűgöző volt, hogy Annabel minden szenvedése dacára milyen kedves és derűs kislány maradt, és méltósággal viselte az állapotát. Persze volt, hogy elkeseredett, és eszébe jutott a halál, ami megszabadíthatná a szenvedéstől, mégis többnyire optimista volt.

Szerintem Christy és Kevin nagyon szimpatikus, jó emberek. A lányaik pedig eleven, talpraesett, tanyán nevelkedett erős gyerekek. Annabel kedves, szelíd természetű, ugyanakkor bátor és rendíthetetlen kislány. Abbie a korához képest érett, megbízható, nagylelkű és okos. Sokat segített az anyukájának, és támogatta a húgait. Védelmező és gondoskodó szerepet töltött be a húgai életében. Adelynn bárhová és bármikor képes volt beilleszkedni.

„A mindennapokban is így teszünk, amikor a családunkat érő kihívásokkal kell szembenéznünk: ha olyasmi történik, ami túl nagy falatnak bizonyul számunkra, csak kinyújtjuk a kezünket egymás felé, mert tudjuk, hogy közös erővel minden harcot sikeresen megvívhatunk.”

Nagyon szép, hogy sok ember szeretete vette körül őket, egy összetartó közösség tagjai voltak. Azokban az években sokan voltak a segítségükre: a család, a barátok, Kevin munkatársai, a gyülekezetük, dr. Nurkó, dr. Siddiqui, Dani Dillard, Angela Cimino (aki a bostoni hotel éttermében dolgozott, és akivel gyorsan összebarátkoztak), a tűzoltók (különösen Tristan és Mike)… Mondhatjuk azt, hogy mindannyian egy-egy csodát megtestesítve.

„El kell engedned mindent, amit nem tudsz irányítani. Azt, ami már megtörtént, vagy amitől félsz, hogy megtörténhet, nem tudod irányítani. Csak azt, ahogyan reagálsz rá.”

Christy arról is őszintén írt, hogy az a néhány év alaposan próbára tette a hitüket, valamint a depresszióról. A történetük mélyen megrendített. Sokan és sokat imádkoztak Annabel gyógyulásáért.

„Azoknak, kik hisznek, nincs szükségük magyarázatra. Azoknak, kik nem hisznek, nincs lehetséges magyarázat.” (Franz Werfel)

Az alábbi dalt a filmben hallhattuk. Szerintem nagyon szép, és illik a történethez.

Third Day ft. Harvest - Your Words

Szeretettel ajánlom a Third Day többi dalát is.

Ana könyvajánlói - Jules Wake: Hóesés Notting Hillben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Szórakoztató és szívmelengető karácsonyi románc.

Tökéletes olvasmány mindazoknak, akik szeretik a Hugh Grant-féle romantikus vígjátékokat.

A kedves és bohókás Viola Smith a Londoni Metropolitan Operatársulat zenekarában brácsázik, és a főnöke kérésére kénytelen segíteni az egyik Notting Hill-i iskolában a karácsonyi műsor összeállításában.

Nate Williams igazi Grincs: nem mondhatni, hogy fellelkesítené a közeledő karácsony gondolata. Ám mivel a kislánya, Grace a főszereplő az ünnepi műsorban, beadja a derekát, és segít Violának a szervezésben.

Viola és Nate között úgy szikrázik a levegő, mint a parázs a Portobello Road-i piacon a sült gesztenye alatt. És amikor Londonban havazni kezd, Viola és Nate azon kapják magukat, hogy csapdába estek. Ráadásul nem is egybe…

Húszévnyi PR-karrier után Jules Wake szakmát váltott, hogy több ideje és energiája legyen az írásra. Napközben egy általános iskolában dolgozik, éjjelente pedig romantikus történeteket ír – olyanokat, amilyeneket maga is mindig szívesen olvasott.”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 428

Eredeti mű: Jules Wake: Notting Hill in the Snow

Fordította: Bosnyák Gabriella

ISBN: 9789636043735

A könyvről:

Vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első fele nem igazán tetszett. A második fele már jó volt. Egyszerű, és kiszámítható romantikus, bájos történet. Nem indult ígéretesen. A történet jó, de sokkal több lehetett volna. A könyv a karácsonynak azt a részét is megmutatja, amit sokan átélnek ilyenkor. A terheket, az extra tennivalókat, a rohanást…

Jó volt a zenekarról szóló részeket olvasni. Érdekes volt a beszélgetés arról, hogy hogyan működik egy zenekar belülről, és milyen hangszer a brácsa.

Megtévesztő a fülszöveg. Nate Williams nem Grincs. Egy kicsit sem az. Csak nagyon óvatos, és igyekszik vigyázni a szeretett lányára, akit már egy éve egyedül nevel. Kedves, figyelmes férfi. Próbál "egyensúlyozni" az ügyvédi hivatása, és a magánélete között.

Viola egy brácsaművész, akit a munkahelye, a Londoni Metropolitan Operatársulat felkér, hogy segítsen egy iskolai betlehemes előadás megrendezésében. Az egyik édesapa, Nate, akivel már korábban keresztezték egymás útját, szintén segítőként csatlakozik. Már az első találkozáskor megvolt a kémia köztük. A romantikus szál lassan bontakozott ki. Nate elképesztően jól nézett ki, és Viola biztos volt benne, hogy semmi esélye nála.

Viola kedves, gondoskodó, segítőkész, energikus, kreatív nő. Borzasztó volt, hogy a családja mennyire kihasználta. Lekezelő, tapintatlan és érzéketlen emberek. Ugyanakkor Viola is felelős volt a helyzetért, mert hagyta magát belekényszeríteni. A pofátlan, élősködő családjáról szóló részek miatt egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását. Ridegen semmibe vették Violát, és még el is várták, hogy eltűrje. Ha sikerült volna „elvenni a zsarnokoskodásuk élét”, akkor talán nem tűnt volna a könyv első fele olyan erőltetettnek. Eleinte ezért hiányoltam a karácsonyi hangulatot. Megvoltak a karácsony „kellékei”: díszek, ünnepi világítás, mézeskalács… de az elején sokkal inkább emlékeztetett egy bevásárló listára, csak a krumpli, hagyma, vaj, és egyebek helyett girlandok, gömbök, stb. szerepelt rajta.

Később már minden megvolt a karácsonyi hangulathoz: bensőséges hangulat, együttérzés, gondoskodás, hóesés, mézeskalácsház építése, karácsonyfa, személyes ajándékok, papírlánc-ragasztás, koszorúkészítés… Megmutatta a karácsony gyönyörű oldalát is.

Amikor Viola, Nate és a kislánya, Grace együtt voltak, akkor az egészet átjárta a meghittség. A közös időtöltés, a meghitt hangulat, a kis apróságok jobban elmélyítették a főszereplők közti érzelmi kötődést. Azok a részek szórakoztatóak voltak.

„A mosoly csodákat művel. Nem kerül semmibe, és máris derűsebben látja az ember az előtte álló napot.”

Azok a részek, amikben Grace, Viola és Nate egyre jobban megismerték egymást, egyre közelebb kerültek egymáshoz, nagyon hangulatosak voltak.

Grace állandó óvatoskodása, tökéletességre törekvése, és felnőttes összpontosítása elszomorító volt. Egy ilyen korú gyereknek nem szabadna mindenért aggódnia. Jó volt arról olvasni, hogy az együtt töltött idő során egyre vidámabbak, nyugodtabbak, lazábbak lettek.

Kezdetben Viola és Grace hasonlóan viselkedtek. Úgy gondolták, hogy „ha jól viselkednek”, és másoknak a kedvére tesznek, akkor kicsit több időt töltenek majd velük. Állandóan megakartak felelni mindenkinek. Így többnyire azt csinálták, amit mások akartak, nem azt, amit ők.

Tetszett, amikor Nate felhívta arra Viola figyelmét, hogy határozottabban kellene kiállnia magáért. Szép volt, ahogy keresztül húzta Bella (Viola egyik unokatesója) tervét. Gyakorlatilag megmentette ezzel a nőt. Örültem, hogy végül Viola kiállt magáért, és nagyon jól megoldotta a dolgokat. Nagyra becsültem őt azért, mert amikor visszatért Nate felesége, közölte a férfivel, hogy sosem lenne egy házasember szeretője. Pedig nyilvánvaló volt, hogy nagyon szereti a férfit és a kislányát, és nagyon szenved a kialakult helyzet miatt.

Nate felesége, Elaine egy nagyon ellenszenves, utálatos, rosszindulatú nő, akinek a munkája a legfontosabb. Nyilvánvaló volt, hogy Violával ellentétben, belőle hiányzik az együttérzés, a megértés, az őszinte kedvesség. Felháborítóan viselkedett a kislánnyal. Nem volt meglepő, hogy képes volt újra elhagyni. Az az egy pozitívum volt vele kapcsolatban, hogy belátta azt, hogy a férjével nem illenek egymáshoz, és ő nem való anyának.

Szóval érdemes felülemelkedni a könyv első felének bosszantó részein, mert a második fele kárpótol érte.

Kasie West: Szerelem karnyújtásnyira

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Charlotte Reynolds három bátyjával és rendőr apjukkal nő fel. A fiús kiképzésnek is vannak előnyei: Charlie mindenkinél klasszabb futó, jobb kosaras és focijátékos, a baseballról sem sokan tudnak nála többet. Amikor kénytelen megkeresni a gyorshajtásért kiszabott pénzbüntetését, egy butikban kap munkát, és hirtelen a ruhák, sminkek és egyéb lányos dolgok ismeretlen világában találja magát. És ami még ennél is furcsább, egy olyan fiúval tölti az idejét, aki még sohasem látta, mire képes a focipályán.

A sok hazugság, amit annak érdekében eszel ki, hogy meg tudjon birkózni ezzel a nyomasztó, új világgal, nagyon megviseli, ezért éjszakánként kijár a kertbe, ahol (az őket elválasztó kerítés két oldalán ülve) a negyedik bátyként működő baráttal, Bradennel osztja meg a gondjait.

Vajon ezek a beszélgetések tudnak segíteni abban, hogy megküzdjön a rémálmaival, a múlttal, és mostani életével, ami nem olyan egyértelmű, mint a sportok játékszabályai?”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2020

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: On the Fence

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 288

ISBN: 978-963-403-865-8

Kasie West Kaliforniában él három lányával, fiával és a férjével. Első könyve 2013-ban jelent meg, és azóta töretlen a sikere. Főleg ifjúsági regényeket ír, az élete az írás, szeret a tengerparton sétálni és rockzenét hallgatni.

Kilenc könyve jelent meg eddig magyarul, melyből én eddig négyet olvastam, és mindegyiket szerettem valamiért.

A könyvről:

Imádtam az első betűtől az utolsóig. Vicces és könnyed, ugyanakkor nem hiányzik belőle a mélység és a dráma sem.

Adott egy tizenhat éves lány, Charlotte, akit mindenki Charlie-nak hív. Hat éves korában tragikus körülmények között veszítette el édesanyját, édesapja nevelte fel őt és három bátyját. Imádja a családját, a szomszéd fiút, valamint a sportokat. Lehet futás, foci, baseball vagy kosárlabda, Charlie brillíroz a pályán. Kissé vadóc énjét imádják a körülötte élők, bátyjaival és Braden-nel folyamatosan szívatják egymást, persze szeretetből. Édesapja próbálja felelősségre is tanítani. Amikor sokadjára elkapják gyorshajtásért, az édesapja arra kötelezi, hogy vállaljon munkát és fizesse ki a keresetéből az eléggé borsos büntetést. Így köt ki egy nem éppen átlagos ruhaüzletben, ahol azonnal pártfogásába veszi Linda, az üzlet kissé furcsa tulajdonosa. Az állás miatt kénytelen csajosabb ruhákat is felvenni, majd beszervezik „próbababának” egy sminkbemutatóra. A munka és az új ismerősök megnyitják előtte a kaput a női lét felé, megtapasztalja azt, ami kimaradt az életéből az édesanyja hiánya miatt. Rémálmok ellen számára a futás a gyógyír. Addig fut, míg annyira el nem fárad, hogy az álmok elkerüljék. Többek között ez is az oka annak, hogy sok srácot leköröz.

Braden élete sem könnyű, alkoholista apja megnehezíti az életét. Az tartja a felszínen, hogy a Reynolds tesókkal tölti a mindennapjait. Éjjelente pedig, amikor apja tombolása miatt nem tud aludni, kimegy a kertbe, és a kerítés túloldalán ücsörgő Charlie-val beszélget. Imádtam ezeket a beszélgetéseket, mert rengeteg dolgot megtudhattam ezáltal róluk.

A szereplőket nagyon gyorsan a szívembe zártam. A Raynolds család nagyon szeretnivaló. Tetszett a családi összetartás és a belsős poénok. A kedvenc részeim a könyvben a családjukhoz köthető, illetve természetesen Bradenhez.

A szerző a történetbe csempészett pár csavart, bár túl sok meglepetést nem okozott, a kiszámíthatóság egyáltalán nem zavart. A könyv stílusa és hangulata nagyon tetszett, szerintem pont az ilyen könnyed kis romantikusok kellenek néha az embernek. Főleg, mert nem túl csöpögős, a szereplők élete pedig korántsem tökéletes.

Pontozás: 10/10

Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

"Aki kedveli Jodi Picoult írásait, annak felejthetetlen élményt nyújt ez a káprázatos bemutatkozó regény, amely egy hatéves kisfiú szemszögén keresztül mesél a gyógyulásról, a családról és a gyerekek kivételes bölcsességéről. Arra figyelmeztet bennünket, hogy néha a legkisebb testben lakozik a legnagyobb szív, és a legvékonyabb hang a legerősebb.

Az elsős Zach Taylor osztálytársaival és a tanárnőjével a gardróbszekrénybe préselődve hallgatja az iskola folyosóján eldördülő lövéseket. Az épületbe behatoló fegyveres tizenkilenc áldozatot szed. A szűk kis közösség élete soha többé nem lesz ugyanaz. Miközben anyja pert fontolgat – az ámokfutó szülei ellen, hiszen őket hibáztatja fiuk tette miatt –, Zach visszavonul szupertitkos búvóhelyére, elmerül a könyvek világában, és nekivág lebilincselő utazásának a gyógyulás és a megbocsátás felé. Rá akarja vezetni a környezetében élő felnőtteket a szeretet és együttérzés egyetemes igazságaira, hogy túljuthassanak életük legsötétebb óráin."

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2018. június 5.

Fordította: Tábori Zoltán

Fordítás alapjául szolgáló mű: Rhiannon Navin: Only Child

Oldalszám: 352

ISBN: 978-963-293-211-8

A borítót az angol eredeti (Ház illusztráció: Shutterstock, borítóterv: Ami Smithson, Pam Macmillan art department) alapján Földi Andrea készítette.

A szerzőről az alábbi információt láthatjuk a könyv belső borítóján: „Rhiannon Navin könyvimádó nők között nőtt fel Brémában. Mielőtt főállású anya és író lett, több jelentős ügynökségnél dolgozott New Yorkban. Jelenleg férjével, három gyermekével, két macskával és egy kutyával él nem messze New Yorktól. Az Egyetlen gyermek az első regénye.”

A fülszöveg már sejteti az olvasóval, hogy a regény nem lesz egy sétagalopp, mert egy borzalmas eseményről, illetve annak a vonzatairól ír a szerző, egy hat éves kisfiú szemszögéből. Egyáltalán nem túlzás, hogy aki kedveli Jodi Picoult írásait, annak felejthetetlen élményt nyújt ez a regény. Tényleg hasonló hatással volt rám, mint Picoult könyvei. Elgondolkodtató és érzelmeket közvetít. Talán ez most egy picit jobban meg is viselt, mert annyi gyermek vesztette életét egy értelmetlen tragédiában, s ezt követően is még rengeteg szenvedés tanúja lehettem.

Ez a könyv alaposan felborítja az ember lelki egyensúlyát. Mindennek nevezhetnénk, csak épp rendhagyónak nem. Szívet tépő eseményeknek leszünk tanúi, és garantált, hogy nem tudsz teljesen külső szemlélő maradni.

Zach Taylor hat éves, első osztályos gyermek, aki épp Miss Russel óráján ül, amikor egy ámokfutó lövöldözni kezd a biztonságosnak hitt iskola falai között. Felhangzik a hangosbeszélőn a zárkózás felhívás, mire Russel kisasszony egy cifra káromkodás kíséretében a gyerekeket igyekszik beterelni az egyetlen biztonságosnak hitt helyre, a kabáttárolóba. Három pukkanás, szünet, majd újabb három pukkanás. Ez ismétlődik újra meg újra, szinte végeláthatatlanul. Egyre inkább eluralkodik a gyerekeken a félelem. Volt, aki hangosan sírt, míg más bepisilt félelmében. A tanárnő igyekszik ugyan nyugalomra és csendre inteni őket, de rajta is látszott, hogy retteg a végkifejlettől. Zach megpróbált erős maradni és követni Miss Russel utasításait. Nem lehetett tudni, hogy percek vagy órák teltek el, mire kopogtatott az ajtón a rendőrség, és fellélegezhettek, nincs már veszély. Ám ezután szabadult el igazán a pokol.

Az ámokfutónak tizenkilenc áldozata lett, ebből tizenöt gyerek és négy felnőtt. Végül ő is halálos sérülést szerzett az egyik rendőrtől. Húsz ember értelmetlen halála.

Rengeteg kérdést felvet a könyv.

- Vajon megelőzhető lett volna a tragédia?

- Ki a felelős?

- Okolhatóak az ámokfutó szülei?

- Esetleg a rendszer, ami nem akadályozta meg, hogy egy fiatal fegyvert szerezzen és bevigye az iskolába?

- Mi volt a kiváltó ok?   

- Hogyan dolgoz fel egy közösség egy ilyen tragédiát?

- Hogyan dolgozza fel a család egy hozzátartozójuk elvesztését?

- Mennyire változtatja meg az emberek viselkedését a gyász?

- Képesek vagyunk egy ilyen tragédia után folytatni az életet, vagy megrekedünk, és napról napra újraéljük a pokoli eseményeket?

- Szétszakíthat egy ilyen borzalmas esemény egy családot?

Sok kérdésre egy nagyszerű hat évestől kapunk választ.

Nagyon szerettem Zach-et, szerintem a szerző nagyon jól felépítette a karakterét, és simán hihető, hogy így éli meg egy gyerek a történteket.

Örültem, hogy a történet során közelebb került az apukájához, és hogy valamilyen módon elkezdte feldolgozni a történteket.

Érthető volt a család fájdalma, ahogy az is, hogy az anya kereste a felelőst, ugyanakkor szomorúan tapasztaltam, hogy a felelős keresése és a tragédia átvészelése teljesen lefoglalta az anyukát, és nem maradt idő a túlélő gyermekre, akit láthatóan megviseltek a történtek. Rémálmai voltak, nem mert iskolába menni, szorongott, vizelettartási problémái lettek, illetve egy idő után dühkitörései, amik után általában bűntudatot érzett. Amikor a legfontosabb dolog a biztonságérzet lett volna, akkor borult fel minden, és a biztonságos, szeretetteljes családi légkör helyett otthon is egyfolytában viharos veszekedések, ajtócsapkodások voltak, a gyerek pedig magára maradt a tragédiával és következményeivel.

Hogyan képes feldolgozni egyedül egy gyermek egy ilyen tragédiát, főleg úgy, hogy a tíz éves bátyját is elveszítette? Bár Andy-vel nem volt felhőtlen a kapcsolatuk, mégis rá gondolva, hozzá beszélve kezdett oldódni a feszültség Zach-ben. Rá gondolva alakított ki magának búvóhelyet, amit berendezett olyan képekkel, tárgyakkal, amik segítettek a kisfiúnak elérni a belső béke egy kis szigetét. Különböző színekkel dekorálta ki a falat, s elnevezte érzelemképeknek. Egyszer az édesapja is bement a búvóhelyre, meglátta a képeket és megkérdezte melyik mit jelent. A zöld a harag, a szürke a szomorúság, a piros a szégyenkezés, a fekete a félelem, a sárga a boldogság, majd jött egy üres, ám lyukas lap, aminek a magyarázatánál összeszorult a szívem.

„– Az mit jelent azzal a lyukkal a közepén? – kérdezte apa.– Magányosságot – magyaráztam. – A magányosság átlátszó, úgyhogy lyukat csináltam, mert nincs átlátszó szín.– Magányosság? Andy miatt? – Apa torokhangra váltott.– Hát, a búvóhelyemen nem érzek magányosságot – feleltem.– Nem? Miért nem?Nem tudtam, elmondjam-e apának, hogy itt én Andyvel beszélgetek, és könyveket olvasok neki. Valószínűleg azt hiszi majd, hogy dilis vagyok.– Én… mert azt játszom, hogy Andy itt hall engem – feleltem, és a fénykört a gardróbsarok felé irányítottam. Nem akartam, hogy apával lássuk egymást.– Beszélsz hozzá? – kérdezte apa halkan.– Aha. Hangosan felolvasok neki – feleltem. Apa egyszeriben mindent ki akart deríteni a búvóhelyemről, én meg nem tudtam, hogy ez lesz belőle. – Illetve tudom, hogy ez nem valóságos, hiszen Andy meghalt, és a halottak nem hallják az embert. Szóval ez mindenképpen butaság – mondtam.Apa megfogta az elemlámpát tartó kezet, és kettőnk közé húzta. Így már nem a sötétben beszélgettünk. Ez nehezebb volt. Nem tudtam elrejteni apa elől a vöröslő arcom.– Én nem hiszem, hogy ez butaság lenne – mondta apa.– Jó érzés, amikor mondom neki a magamét. – Rántottam egyet a vállamon.– Akkor miért vetted be a magányosságot az érzelemképeid közé? – kérdezte apa.– Az a búvóhelyemen kívüli magányosságérzésre vonatkozik.– A búvóhelyeden kívül magányosnak érzed magad?Megint a vállamat rángattam.– Néha.”

Kétségbeesés, fájdalom, düh, könnyek, bosszúvágy, önvád, családi viszály, és még megannyi más tükröződik vissza a lapokról. Az olvasó könnyen beleéli magát a szerepbe, ami néha nem egy hálás dolog. Nekem fájt, amikor felmerült a kisfiúban az a gondolat, hogy esetleg a szülei inkább kívánnák az ő halálát, mint a bátyjáét. Egy-egy jelenetnél könnyeket hullattam, mert szíven ütöttek a történtek. A szerző nagyszerűen bemutatja egy gyermek szemszögéből a boldogságkeresést, valamint a gyász fázisait, és magát a feldolgozását.

Bár a szövegezése egyszerű, maga a könyv nem könnyű olvasmány, köszönhetően a súlyos témának, amit akár a mindennapokból is kiragadhatott volna a szerző. Annyira életszerű, valóságos, hogy az már fáj. Mindenképpen ajánlom a könyvet minden erős lelkű embernek, mert nagyon sok bölcs dolog megfogalmazódik a könyvben, és tényleg igaz, hogy a bölcsesség nem feltétlenül korfüggő.

Pontozás: 10/10

Számomra abszolút kihagyhatatlan volt. Remélem, még sokat olvashatok az írónőtől.

Kimberley Freeman: Örökzöld-zuhatag

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

„Kimberley Freeman legújabb regénye egy botrányos vonzalom, egy rég elfeledett titok meg egy furcsa szálloda története, ahol két nő élete egyszer és mindenkorra megváltozik.

1926-ot írunk. Violet Armstrong pincérnőként dolgozik a grandiózus Evergreen Spa Hotelben, ahol az ausztrál elit tölti téli vakációját. Sam és Flora Honeychurch-Black, a gazdag testvérpár hosszabb tartózkodásra rendezkedett be a szállóban. Violet és Sam között szenvedélyes, tiltott vonzalom alakul ki. 

Nyolcvannyolc évvel később Lauren Beck a Kék-hegységben vállal munkát: felszolgáló lesz egy kávézóban. Lauren megismerkedik Tomasszal, az Evergreen Spa Hotel felújítási munkálatait irányító dán építésszel. Miközben kapcsolatuk egyre szorosabbá válik, a nő felfedez egy sor szerelmeslevelet, még 1926-ból. Nekilát a rég feledésbe merült rejtély felgöngyölítésének…”

A könyvbe itt olvashatsz bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1492646.pdf

Kiadó: Athenaeum

Megjelenés ideje: 2018.05.15.

Fordította: Szieberth Ádám

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kimberley Freeman: Evergreen Falls

ISBN: 978-963-293-437-2

A szerzőről:

Kimberley Freeman Londonban született, majd 3 évesen családjával Ausztráliába költözött. Díjnyertes gyerekkönyveinek, történelmi- és fantasy regényeinek kiterjedt rajongótábora van számos országban. Családnevét anyai nagymamája tiszteletére vette fel, izgalmas bestsellereinek különleges hősnőit is ő ihlette. Két gyermek édesanyja, jelenleg a Queenslandi Egyetem lektora.

A szerző kiadónál megjelent művei:

Vadvirágok lányai

Álom-öböl

Aranypor

A könyvről:

Ahogy azt már a szerző előző könyveinél is megszokhattuk, most is váltott szemszögből ismerhetjük meg a történteket, ahogy a korok is váltakoznak a cselekményszálakkal párhuzamban. Nagyon megszerettem mindkét cselekményszálat, de most Thomas és Lauren párosa állt hozzám közelebb. Violet és Sam karaktere néha ingerültté tett, bár lehet inkább ez magának a cselekményszálnak volt köszönhető.

Violet karaktere kissé hiszékeny, kicsit csapongó, néha bátortalan, máskor az ellentettje, de soha nem ártana másoknak szándékosan.

Sam az a szereplő, aki kettős érzést váltott ki belőlem. Bizonyos szokásait határozottan nem néztem jó szemmel, ugyanakkor a tiszta pillanataiban egy elbűvölő fiatalembernek képzeltem.

Sam nővére Flora egy jóságos, szeretnivaló teremtés, ellenben a vőlegénye és a sleppje irritáló. Volt egy bizonyos személy, akinek szorítottam, hogy Flora vegye észre, mert ők ketten nagyon passzoltak egymáshoz. Hogy ez bekövetkezett-e? A regényt elolvasva választ kaphat mindenki a kérdésre. :)

Lauren-ről kiderült, hogy egy csupa szív, nagyon kedves, dolgos fiatal nő, aki még csak most kezdi el a saját életét, s emiatt még nagyon kezdő és néha naiv bizonyos téren.  Nem volt egyszerű élete, és egy családi titok is ott lappangott a háttérben, ami megfejtésre várt, ahogy azok a levelek is, amiket a lezárt nyugati szárnyban talált teljesen véletlenül.

Thomas-ról a könyv első fele alapján azt állapítottam meg, hogy figyelmes, gondoskodó, végtelenül türelmes. Ez szerencsére mindvégig így maradt. Fantasztikus karakter, akinek szintén nem volt könnyű élete, ám sikerült legyőznie a démonjait, és új életet kezdeni.

A szerzőnek most is sikerült olyan cselekményszálakat kitalálni, amik végig fenntartják az olvasó figyelmét, és olyan karaktereket, akik szerethetőek, vagy épp erőteljesen utálhatóak. A könyv sokszor könnyed, néha nyomasztó, máskor szomorú. Számomra a könnyed, mosolycsalogatós részek főleg a 2014-ben játszódó történetre voltak igazak, bár egy bizonyos doktornak köszönhetően 1926-ban is találtam olyan jeleneteket, amiktől kivirágzott a lelkem.  

Amikor végre összeért a két cselekményszál, kis híján dobtam egy hátast. Mindvégig sejtettem, hogy ilyen irányt vesz a történet, de kicsit másképp fűztem össze a szálakat. Imádtam a rejtvényfejtést, a nyomozást, a romantikus részeket, úgy kerek egészében a történetet. Igazi Kimberley Freeman könyv.

Pontozás: 10/10