Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2014. január 9., csütörtök

Julie Kagawa Vastündérek sorozat


Ismertetők: „Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem. 
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer. 
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.”

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Egy ideje már a Téli Udvarban élek. Hogy mióta is? Nem tudom. Az idő itt nem úgy telik, ahogy kellene. Ha valaha is kijutok innen, meglehet, azt fogom látni, hogy eltelt száz év, és a családom minden tagja és minden barátom rég halott. 
Igyekszem nem túl sokat gondolni erre, de néha képtelen vagyok kiverni a fejemből. 
A nevem Meghan Chase”.
Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.”
A Vastündérek sorozatot Julie Kagawa-nak és a Könyvmolyképző kiadónak köszönhetjük. Amennyiben lényeges besorolni, én az ifjúsági fantasy kategóriával illetném, de nem csak fiataloknak ajánlom. A történet megnyerő és lebilincselő. 
Adott egy 16 éves lány, aki egészen kicsi korában elvesztette az apját. Nem, nem halt meg, csupán eltűnt. Egyik pillanatról a másikra. Meghant ez eléggé rosszul érintette (ahogy szerintem mindenki mást is így érintene). Ezután édesanyja elhurcolta a világ végére, majd újra férjhez ment fafejű Luke-hoz. Az első közös "jelenet" után azt mondtam hangosan, "ez egy paraszt".  Nem igazán lopta magát a szívembe, ám ez nem gond, szerencsére nem főszereplő. 
Meghan Chase különleges. Ám ő sokkal inkább mondaná azt magáról, hogy katasztrofális. Tipikus tini, aki igyekszik láthatatlan maradni a suli éveire. Titkon "szerelmes" az iskola focicsapatának a kapitányába, aki egy tetű. Több atrocitás éri az iskolában, ám ez semmi ahhoz képest, ami később még rá vár. Eltűnik Ethan (4 éves féltestvér), s a helyébe lépett az ál Ethan, akiről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy békés. Igazi bajkeverő, aki gonoszságokat művel, és élvezi. Meghan elhatározza, hogy visszaszerzi öccsét, s nem riad vissza a rá váró különleges feladatoktól sem. 
Rengeteg érdekességre fény derült olvasás közben, izgultam a szereplőkért, és szorítottam Meghan-nek, hogy sikerüljön véghez vinnie amit eltervezett. Viszont elég gyakran megharagudtam rá, mert felelőtlenül ígérgetett.  Néha annyira ostobán viselkedett, mintha nem lenne más a fejében egy marék molylepkén kívül. 

A második kötetben (mint ahogy azt a fülszövegben is olvashatjuk) a Téli udvarban találjuk magunkat, történik egy s más, amitől az ember haja égnek állna, de Meghan állja a sarat, s ezzel kivívja a tiszteletemet. Rengeteg újdonságot kap az olvasó, csupa meglepetés a történet. A szereplők kedvelhetőek, ám Meghan karakterével még mindig nem tudtam azonosulni. Sokszor megráztam volna, hogy térjen már észhez. 
Kedvenc szereplőm Vasparipa volt. Hogy miért?Ő mindig a jó célért harcolt. Hitt abban, amit képviselt, s nem volt köpönyegforgató. 
Aki a legtöbbször idegesített címet két szereplő is megkapná tőlem, hiszen Meghan és Kacor egyaránt megpendítette a feszült idegeimet egy párszor. 
Puck azaz Robin pajtás volt az egyik általam nagyra becsült szereplő, és nagyon sajnáltam, hogy nem ő volt a végső befutó, bár Ash herceget is kedveltem.  Sokféleképpen alakulhatott volna ez a történet… Meghan lehetett volna a Vashercegnő, és uralkodhatott volna egy külön vidéken Ash herceggel, vagy épp Puck-al? :D Rengeteg jó befejezést elképzeltem a könyvnek, bár ez sem volt rossz. 
Csalódás volt? Nem, csak más. Ez nem baj, mindenki másképp képzeli a dolgokat. A történet maga jó, a szereplők szerethetőek. Én pedig egy érzelgős liba vagyok, mert a Vasparipával történtek után kibőgtem a szemem. :D Ajánlom mindenkinek ezt a történetet
!

Pontozás: 10/8.5

Friss!

2013.12.02. : Felhívást intéztem az emberekhez, miszerint szavazzanak a facebook-on a mesémre. Ennek eredménye volt a következő:
Az én mesém
LIKE VERSENY
Kedves Alkotók!
Aki már nézegette a meséket, az láthatta, hogy két író meséje kapta a legtöbb szavazatot és az ő meséiket olvasták el a legtöbben. Eredeti tervünkkel ellentétben úgy döntöttünk, hogy mindketten 2-2 mesével jelenhetnek meg Az én mesém 7. nyomtatott mesekönyvében.
A nyertesek:
Tajti Bernadett 31 like, 576 megtekintés
Kalotai Ildikó 11 like, 383 megtekintés
Sok szeretettel gratulálunk és várjuk a 2-2 új mesét! 
Ezért aztán szeretném itt is megköszönni a szavazóknak, hogy voksoltak, támogattak. Sokat jelent nekem, hogy részt vehettem ezen a szavazáson, s hogy a nyeremény esélyt ad az idei évben duplán is. Köszönöm! 

2014. január 3., péntek

Alice Clayton: Faldöngető


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ismertető: „Caroline Reynolds magáénak tudhat egy fantasztikus, új lakást San Franciscóban, egy irigylésre méltó háztartási robotgépet… O-t viszont nélkülözni kénytelen (és itt most nem Oprah-ról van szó, kedves olvasók). Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz, egy bombasztikus cukkini kenyér receptje is az övé… de O-nak se híre, se hamva. Ott van neki Clive (a világ legaranyosabb cicája), a jó barátok, egy hatalmas ágy, csak O nem.
Azóta, hogy beköltözött új lakásába, az O nélküliség állapotát szexuálisan túlfűtött szomszédja tetőzi be, aki éjnek évadján olyan hangos faldöngetésben részesíti, amilyet még sosem hallott. Minden nyögés, náspángolás és… ez csak nem egy nyávogás volt? …hangsúlyozza a tényt, hogy nem csupán nem hagyják aludni, de még mindig meg van fosztva…, igen, helyes a tipp: O-tól is.
Majd belép a képbe Simon Parker (tényleg, Simon, kérlek, lépj be). Amikor a faldöngetés odáig fajul, hogy jóformán szó szerint kilöki a gazdáját az ágyból, Caroline, arcán kielégületlenséggel, rózsaszín bébidoll pizsamájában végre szemtől szembe kerül már sokszor hallott, de sosem látott szomszédjával. A késő éjjeli ütközet, nos, vegyes érzelmekkel zárul. Hmm! Ilyen vékonyka falak mellett, a feszültség bizony hatalmas…
Incselkedés, gúnyos megjegyzések, forró fürdőben lubickoló cicalányok a gyönyörű San Franciscó-i ég alatt – és ráadásként a legszexisebb almás pite, amely valaha készült. Mindez ott rejtőzik ebben az érzéki, szellemes, romantikus mesében.

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2013
Fordította: Balázs Júlia

Először szkeptikus voltam a könyvvel kapcsolatban. Láttam rengeteg véleményt, s azt is, hogy milyen könyvekhez hasonlították. Most viszont úgy döntöttem, hogy új év, új lehetőségek. Egy esélyt megérdemel. S lám, hová jutottam. Alapjában véve a történet átlagos, semmi egetverő nincs benne, mégis a humor rész az, amivel megfogott. Rettentő sokat nevettem, s bár a fordításban akadtak hibák, és volt pár elütés, attól még élvezhető volt.
Simon karakterét nagyon kedveltem, bár az elején megfojtottam volna egy kanál vízben. Korrekt ember volt, bár az életvitelével nem értettem egyet, ezt el kellett ismernem. Volt humora, és bővelkedett olyan tulajdonságokkal, amit egy nő kedvel egy karakterben.
Caroline szintén kedvelhető volt, imádta a munkáját, szeretett főzni, sütni, és tudta magáról, hogy nőies. Nem kellett neki bókolni agyba főbe, volt önbizalma.
Akikkel nem tudtam azonosulni, és nem is nagyon nyerték el a szimpátiámat, azok Caroline barátnői voltak. Két idegesítő liba, számomra semmi több.
Ami különösen tetszett, az Jilliane partiján Simon és Caroline összetalálkozása, valamint az, hogy nem feküdtek össze a megismerkedésük első öt percében. A történet szépen lassan alakult, néha unalomba ment át, ám szerencsére ügyesen vissza is zökkentette az írónő a helyes medrébe a dolgokat.
A pontokat a humor, a karakterek, és a különböző élethelyzetek miatt adom. A könyv vége felé a konyhás jelenet külön pontot érdemelt. Méz, lekvár, liszt és cukor. :D + ugye Clive nélkül a történet nem sokat ért volna. :D 

Pontozás: 10/7

2014. január 2., csütörtök

Az év első könyve! Helena Silence: Enigma



Úgy gondolom, fontos egy jó könyvvel indítani az évet, már csak azért is, hogy erőt gyűjthessünk egy későbbi kevésbé jóhoz. Az elmúlt években megfigyeltem, hogy erőteljesen befolyásolta az éves olvasott könyvmennyiségemet az, hogy mi volt az első amit olvastam. 2012-ben jó könyvvel indítottam, és szép számú olvasással sikerült zárnom az évet. Sajnos 2013-ban belenyúltam egy borzalmasba rögtön, és az évet elég gyengének értékeltem. Szóval most örülök, hogy megint jó könyv került a kezeim ügyébe. :) Mindenképpen szeretném beszerezni, ahogy a folytatását is. Most pedig magáról a könyvről egy pár szót:


Ismertető: „Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Először is nagyon örülök annak, hogy egy hihetetlenül tehetséges magyar írónő könyvét olvashattam. Ilyenkor úgy érzem, van még remény, lehetőség a világban. Még most is felkavart vagyok, pedig már egy pár órája befejeztem a könyvet. Hihetetlenül nagyon várom a folytatást, ami elvileg 2014 tavaszán/nyarán megjelenik. Az Ezüsthíd címet fogja viselni, tehát azt kell majd keresni észvesztve a boltokban legkésőbb nyáron, de azért mi reménykedünk benne, hogy már tavasszal. :)

Tehát mit várhat az, aki kezébe veszi az Enigmát?
Egy lebilincselő történetet, amely egyszerre érdekes, izgalmas, szomorú, romantikus és vicces.
Az olvasás minden percét élveztem. Szinte minden szereplő a szívembe lopta magát (természetesen Kramp-ot és Cillát kivéve, mert őket rühelltem a végtelenségig), s szívesen olvasnék tovább róluk. Remélem, hogy az Ezüsthíd felteszi az I-re a pontot, és az Enigmában már jól megismert szereplők élete a megfelelő kerékvágásba kerül.
Zoe és Lena megismerkedése nagyon jól sikerült, és ahogy kibontakozott a barátságuk, kifejezetten tetszett. Imádtam Lenát, Zoe-t, Victort, Alexet és nem utolsó sorban Ethelt. Rajongtam a pacigolós jelenetekért, az első csókért, ahogy az egész összeállt. Lena helyében valószínűleg én megzakkantam volna már az elején a történtektől. Tartson nyugodtan bárki hangyásnak, de egyik kedvencem az volt, amikor Victor elmesélte a ház „titkát” Lenának. Sokszor már láttam Enigma falait, s láttam a szobákat, a berendezéseket. A karakterek is fantasztikusak. Annyira azonosultam velük, amennyire csak lehetett. Megéltem az érzelmeiket, beleéltem magam a helyzetekbe (kivéve bizonyos részek, pl. raktárjelenet, azt inkább kihagynám :D), együtt örültem, szomorkodtam, dühöngtem, aggódtam, sírtam és nevettem velük. Igazi érzelemdömpinget él meg az olvasó, ami után kell egy pár óra nyugalom, hogy megeméssze. Hiába fejeztem be délután négykor az olvasást, este tízkor még ugyanúgy a hatása alatt álltam. És ez jó! Méghozzá nagyon. Szeretem azokat a jó történeteket, amik az olvasás után is velem maradnak még egy ideig. 
Egy szó mint száz, Helena Silence jól ír, s ezt be is bizonyította mindenkinek. Az írásaival kapcsolatban megtalálhatjátok ám őt a facebook-on is, ahol mutat néha egy kis betekintést a készülő könyvébe is. :) Higgyétek el, megéri követni.

Pontozás: 10/10