Vavyan Fable: Válós regény

„Elütnek ​és cserbenhagynak egy kutyát az úton. A gázolás szemtanúja – egy zsaru – orvoshoz viszi az ebet, és igyekszik megtalálni annak gazdáját az ömlő esőben. Sikerrel keres-kutat. A már-már haldokló nő kórházba kerül a csalitosból. Wales nyomozó a tettesekre pályázik, ám ehhez előbb az indítékot kell kiderítenie. Az összevert lány maga is zsaru, komplikáltnak rémlő kapcsolati viszonyokkal, borzongató bűnüldözői múlttal. Wales és csapata az ismeretségi körét, régebbi és újabb letartóztatásait, haragosait vizsgálja. Miközben mind több és több bűnténybe botlanak, gyermekrontók, mafflások, pszichopaták kerülnek látóterükbe, látszólag egyre távolabb jutnak az eredeti ügytől, az elkövető(k)től.

Ráadásul a memóriazakkant lány biztosra veszi, hogy Wales a kedvese, hiába bizonygatja ennek ellenkezőjét a volt férje és a próbapasasa, valamint a válófélben lévő Wales maga is. Mindezt tetézve a lábadozó Yahya a nyomozásban is részt akar venni.

Sőt, részt is vesz.”

Kiadta: Fabyen kiadó

Megjelent: 2016. október

Oldalszám: 370
ISBN: 978-963-9300-69-9

A szerzőről: Vavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.

Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.

Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.

Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.

Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.

Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.

Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.

Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.

Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.

Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.

/forrás: fabyen.hu/

A könyvről:

Mindig is imádtam Meseanyó könyveit, mert minden hangulatomra találtam gyógyírt. Most sem volt ez másképp, hiszen épp egy kisebb olvasási válság közepén találtam rá a Válós regényre a polcom egyik rejtekében, s úgy gondoltam próbát teszek, hátha helyrezökkenek, és visszatér a könyvhabzsoló énem.

A Válós regény abszolút nekem való volt. Egyszerre vérengzős és sírva nevetős. Mondhatjuk, hogy akció és kalandregény, de ha valaki tőlem kérdezi, hogy milyen könyv, akkor csak annyit fogok mondani: igazi Fable. Olvastatja magát, sodró lendületű, mélymerülős, vájkálós, dagonyázós, sziporkázó és kacagtató műremek. Nyelvezete ízes, míves és egyedi, karaktereiről szuperlatívuszokban lehetne beszélni, cselekménye akciódús és lehengerlő.

Szerettem a megmagyarázhatatlan tudatállapotot Yahyánál, amivel kétségkívül mindenkit meghökkentett maga körül, engem viszont nevetésre sarkallt, és a Wessex-el közös párbeszédeiket, amiken könnyesre nevettem magam. Imádtam Yahya állatkáit, különösen Mozart kutyát, aki igazi hősnek számított a történetben. A hangyás rokonságtól és még zakkantabb ismerősöktől néha kivert a víz, mert eszembe jutott milyen könnyen válna az ember elmeroggyanttá, ha ilyen emberek vennék őt körül. Egy-kettő határozottan klinikai eset. Az exférj már-már szimpatikus volt, a próbapasas viszont sűrűn irritált.

Amikor kiderült, hogy ki volt a kieszelője Yahya megtámadásának egyáltalán nem lepődtem meg, mert már az elejétől unszimpatikus volt az illető. Neki azért csúnyább véget kívántam, mint amit végül kapott.

Összességében szerettem a regényt, de a gyermekbántalmazós rész jócskán megviselt, mert bármennyire igyekeztem az eszembe vésni, hogy ez csak egy könyv, tudom, hogy léteznek hasonszőrű aberráltak, akik úgy élik ki magukat, hogy gyerekeket bántanak.

10/10

Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Az ​Egyesült Államok tengeralattjáró-haderejének parancsnoksága szokatlan mozgolódást észlel az Atlanti-óceánon. Ramiusz, a litván származású hajóskapitány ugyanis úgy dönt, hogy bosszút áll a szovjet rezsimen, amely a felesége halálát okozta, és átszökik az Egyesült Államokba. Az USA hírszerzése támadásként értelmezi a gépóriás mozgását, és beindítja ellene hadigépezetét, miközben a szökést sejtő oroszok is üldözőbe veszik az áruló tengeralattjárót. Bár a rettenthetetlen parancsnok nagy körültekintéssel tervezte meg a menekülést, minden leleményességét össze kell szednie, hogy kivághassa magát a kettős szorításból. Itt lép a képbe a fiatal Jack Ryan, aki felismeri a hajóskapitány szándékait, és pontosan tudja: az évszázad legnagyobb hírszerzési fogása lenne, ha az amerikaiak idejében megtalálnák és védett kikötőbe vezetnék a Vörös Októbert…

Tom Clancy a katonai-politikai thriller nagymestere. A Vadászat a Vörös Októberre a szerző első regénye, amelyből a nagy sikerű, Oscar-díjas akciófilm készült Sean Connery főszereplésével. A történet Marko Alekszandrovics Ramiusz kapitány és Jack Ryan CIA-ügynök összefonódó kalandjait mutatja be.”

Kiadta: Partvonal kiadó

Megjelent: 2019. február 14.

Fordította: Barkóczi András, et al.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Tom Clancy: The hunt for Red October

ISBN: 978-615-5783-44-9

Oldalszám: 632

Műfaj: krimi, thriller, politika

Borító: Tabák Miklós

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1605802.pdf

Thomas Leo Clancy Jr. (1947. április 12. - 2013. október 1.) amerikai író, aki leginkább a hidegháború alatti és utáni időszakban történő kémkedési és katonai regényeiről híres.

A marylandi Baltimore-ban született, a Loyola Blakefield középiskolába járt, majd felvették a baltimore-i Loyola College angol irodalom szakára. Diploma után be akart vonulni az amerikai hadseregbe, de a rossz hallása miatt nem vették fel. A kilencvenes években csatlakozott egy befektetői csoporthoz, megvette a Baltimore Orioles baseball csapatot. Szó volt, hogy a Minnesota Vikings nevű amerikai futballcsapat is az övé lesz, ám a válópere miatt erről lecsúszott. Politikailag konzervatív, közép-jobb nézetet vallott, többszázezer dollárral támogatott republikánus jelölteket.

Az irodalmi thriller atyjaként számon tartott világhírű író számos regényéből – Vadászat a Vörös Októberre, Férfias játékok, A rettegés arénája, Végveszélyben – sikeres hollywoodi film készült. Tom Clancy, aki a hadtörténet, a hidegháború és a napi politika aktív ismerője volt, műveiben a részletekbe menő és hiteles hírszerzői/katonai világ bemutatásával szerzett nevet magának. A New York Times bestseller írója 2011-ben megjelent regényét (Against all enemies; Egy mindenki ellen) Peter Telep közreműködésével írta, melyben az alvilág köreibe beépülő Moore ügynök újszerű képességekkel lép fel a modern kor kihívásai ellen. 2012-ben napvilágot látott újabb regénye, a Locked On (Célkeresztben) magyarul a Partvonalnál 2013 karácsonyára jelent meg, és ebben ismét jól ismert főhősét, Jack Ryant lépteti fel. A legutóbbi hazai kiadás megjelenése előtt nem sokkal, 2013 októberében Tom Clancy váratlanul elhunyt, legalább még két kiadatlan regényt hagyva hátra a magyar olvasóknak. A két utolsó regény kiadásának előkészületei folyamatban vannak.

A szerző kiadónál megjelent művei:

Veszélyzóna

Célkeresztben

Egy mindenki ellen

Krízis

Bűntudat nélkül

Köztünk az áruló

Vadászat a Vörös Októberre

Életem első Tom Clancy regénye. A könyv alapján készült filmet még évekkel ezelőtt láttam édesapámmal, s akkoriban érdekesnek találtam. Az is igaz, hogy Sean Connery és Sam Neill neve ösztönzően hatott rám akkoriban, mert jó színészeknek tartottam őket. A film által keletkezett pozitív élmény hatására döntöttem úgy, megismerkedem a könyvvel is, bár tudom (többektől hallottam), jó néhány dologban eltér a könyvtől, ahogy eddig minden általam látott film, amit könyv alapján készítettek.

A Vadászat a Vörös Októberre Tom Clancy első regénye, ami 1984-ben jelent meg. Főszereplői Marko Ramiusz, a szovjet haditengerészet első osztályú kapitánya, a Vörös Október tengeralattjáró parancsnoka, valamint Jack Ryan, a CIA elemzője. A regény a Jack Ryan sorozat része. Bár időrendileg első, a történeti sorrend szerint a negyedik kötet. A történet fiktív és valós elemeket egyaránt tartalmaz.

Marko Alekszandrovics Ramiusz karakterét nagyon jól felépítette a szerző. Megtudhatjuk, hogy gyermekkorát Litvániában töltötte, apai nagyanyja nevelte, mivel édesanyja a szülést követően meghalt, apja pedig elszánt kommunistaként igyekezett bejutni a moszkvai vezetésbe. Származását tekintve félig litván volt, nem volt tősgyökeres orosz, így sokak számára meglepő volt, hogy egy szovjet hadihajó parancsnokának választották.

A szerző már az első pár oldalon megalapozta Ramiusz karakterét, érthetővé tette a cselekedeteit, és szimpátiát ébresztett az olvasókban.

Marko Ramiusz okos, elszánt és hű az elveihez. Sokak számára megosztó személyiség, ám szerintem abszolút pozitív karakter a történetben.

Jack Ryan a CIA elemzője. Házas, két gyermek apja, és ezzel ő teljes mértékig elégedett. Szereti a feleségét, imádja a gyermekeit. Mondhatni boldog a családi élete. Munkájában sikeres, nem vágyik nagy hírnévre, mert már így is elég bonyolult az élete. Anyagilag független, így nem kellett senkinek fejet hajtania, nem tudták sem megvesztegetni, sem megfélemlíteni. Talpig becsületes, éles eszű elemző, olyan karakter, akivel bátran azonosulhatott az olvasó. Már az elején is kedveltem, de a Vörös Októberen töltött idők alatt került hozzám közelebb.

A szereplők ábrázolása megfelelő, pont annyi információt kapunk mindenkiről, mint amennyire szükség van. A cselekményszál erőteljes, érdekes, lendületes és izgalmas, bár az első száz oldal inkább csak bevezetőként hatott nekem, onnantól kezdett fokozódni a hangulat. Ugyanakkor a történet eleje is szükséges ahhoz, hogy megismerjük Ramiusz és Ryan karakterét. Plusz ugye nekem ennyi idő kellett ahhoz is, hogy elvonatkoztassak a filmtől.

A kedvenc részem Ramiusz és Ryan találkozása volt, s az azt követő események. Tetszett, ahogy megtalálták az összhangot, és együttműködtek a cél érdekében.

A főszereplők a szívemhez nőttek. Mellékszereplők közül több kedvencem is akadt. Az első Skip Tyler volt, aki nem csak, hogy okos, talpraesett, megbízható és zseni a szakmájában, de jó a humora is.

A második Burgajev volt a Vörös Októberről, aki visszafogott orosz tiszt, de ha megnyílik, sok érdekességet megtudhat róla ez ember. A harmadik pedig Jones volt, a szonár kezelője, aki a Dallas-ról szállt át a kapitánnyal együtt a Vörös Októberre, hogy segítsen eljutni a tengeralattjárónak a végső célba. Burgajev és Jones közel olyan jól megértették egymást, mint Ramiusz és Ryan. Őszintén szólva mindenkit megkedveltem, akik a Vörös Októberen befutottak Norfolkba.

Mivel nem sűrűn olvasok tengeralattjárókról, így laikusként nem tudom megállapítani, hogy mennyire volt a könyv szakszerű, ugyanakkor elmondhatom, hogy rendkívül olvasmányos és érdekes volt, főként a tengeralattjárók manőverei, a nyomkövetések illetve támadások. A karakterek jól megformáltak, mindegyiknek megvolt a maga szerepe. A politikai szál is erős, de egyáltalán nem zavaró, így akiket csak ez tart vissza a könyv elolvasásától, annak azt tanácsolom, tegyen próbát. Nagyobb lélegzetű könyvnek számít a maga 632 oldalával, de megéri elolvasni.

Pontozás: 10/9

Vavyan Fable: Holt volt, holt nem volt… (Banyamese)

„Antidepresszáns, immunerősítő. 

Adagolás: igény szerint.

Mellékhatások: gyakori röhögőgörcs, szívtáji felmelegedés, néha pityergés. 
Hatóanyagok: humor, szeretet, szerelem, akció, őszinteség, tisztaság.

Vigyázat, ez egy Banyamese! Humort, varázslatot, hamisítatlan Fable-t, nyomokban vasreszeléket tartalmaz.”

Megjelent a Fabyen kiadó gondozásában 2014-ben.

ISBN: 978-963-930-054-5

Oldalszám: 504

Megjelenés óta ott csücsült Meseanyó újabb fantasy regénye a polcomon, de eddig nem igazán jutott rá „idő”, bár a legújabb regényét a teljes Vis Major és Halkirálynő sorozattal már újraolvastam. Igazság szerint kicsit tartottam ettől a kötettől, mert a fantasy terén igen magas mércét állított saját magának, amikor megírta az Álomhajszát és a Tündértáncot. Nekem személyes kedvenceim, úgyhogy reméltem, újra nagyot alkotott.

Már az első oldalak bizonyították, hogy nem fogok unatkozni. Könnyesre nevettem magam, ráadásul mindezt egy parkoló autóban. Csendes magányomban várakoztam az anyósülésen, elővettem hát eme remek irományt, s bár számítottam arra, hogy jócskán fogok nevetni a történet folyamán – amire kellőképp fel is hívták a figyelmet a könyv hátoldalán – arra azért nem számítottam, hogy ez már a tizenegyedik oldalon kezdetét veszi.

Névalkotásban megint jeleskedett a mi igen nagyra tartott írónőnk, ugyanis a főszereplő úrnak bőven adott. Mire végig olvastam, ismét könnyeztem a nevetéstől.

Casablanca Biscaya Cavall Conamore Dharma El Aziz Gnoma Maha Nemesis Sangraall Vadzsra Glock, kinek beceneve csak Zsömönfu. Az isteni pasiról tudni kell még azon kívül, hogy rengeteg nevet kapott drága szülőanyjától – amit szerintem nem köszönt meg – az, hogy mogyorós csoki színű haja van, magas termetű, szolidan izmos, arcformája hosszúdad, borostás, szeme „zavarbaejtően kék vagy inkább kékesszürke, esetleg szürkészöld, zöldeskék, netán mindezek együtt; íriszén sötét szegély futott körbe, az esztétikai hatást fokozandó”. Álla széles és makacsságot sugallt, ám a szélességen finomítottak azok a bizonyos gödröcskék, amik annyira jól tudnak állni egy férfinak. Ráadásul, ahogy a történet elején megtudja az olvasó, a pacáknak erogénes hangja van.

„…fülbe-agyba, szoknya alá lopakodó, borzongatóan hajlékony, játszi hang”

Pár oldallal később:

„A férfi kuncogott. Ez a hangadása is gerincvelőig hatolt, ha nem is kéjes, de taglózóan pikáns érzést keltve. A szerelem első látásra frázis helyett a szexdüh első hallásra nevezet illett volna rá. A hang, amelynek gazdájával akár láthatatlanul is megérné ágyba zuhanni. Vagy kizárólag láthatatlanul.”

 Főhősnőnk Samira Empress csinos, hosszú „vörösbarna” hajú hölgy, zöld macskaszemmel, formás testtel. Vagány, profi a közelharcban és a szájkaratéban is. Szövegezésétől egyfolytában kacarásztam, mint aki valami bogyót szedett. Nagy valószínűséggel nem keltettem túlságosan épelméjű ember benyomását.

A cselekmények fordulatosak voltak, volt itt minden, amire csak az olvasó vágyhatott. Nevetés, sírás, sírva nevetés, romantikázás, akciók, gyilkosság, szellemek, anyósok, boszorkányok, állatok, állatorvos, agyturkász, pap, bolond násznép, házasulandó pár és még sorolhatnánk.

Voltak, akik megjegyezték, hogy túl hosszú és szövevényes volt, ám én ezt is szerettem benne. Rengeteg szereplő volt, furcsábbnál furcsább jelenetek, frappáns idézetek, odaillő képek, jó hangulat. Kellően kikapcsolt, ellazított. Más volt, mint az eddig általam olvasott Fable regények, de szerettem. Kedvenc karakterem Samira, Zsömönfu és Szenzor után Befana volt. Hatalmasat alakított a banya.

Pontozás: 10/10

Julie Garwood: Teljes gázzal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Cordelia Kane mindig is apuci kislánya volt – az apja egyedül nevelte, miután az anyja meghalt egy autóbalesetben, amikor Cordelia még csak kétéves volt. Így aztán, amikor az apa szívrohamot kap, Cordelia kétségbeesik, s ezt csak fokozza a zavar is, amelyet akkor érez, amikor az apja feltárja az igazat az anyjáról. Cordelia nem tudja elfojtani a kíváncsiságát, és érdeklődni kezd a nő iránt, aki a világra hozta. Amikor rájön, hogy kérdéseire a választ Sydney-ben találja, odautazik. Aiden Madison, a hotelmágnás, Cordelia legjobb barátnőjének, a Halállistában megismert Regannek a legidősebb bátyja. Fogalma sincs róla, hogy Cordelia évek óta szerelmes belé. Amikor csellel ráveszik, hogy a társaság gépén a lányt Ausztráliába vigye, nem is sejti, hogy ezzel veszélybe sodorja az életét. Nem sokkal korábban magára haragított egy nagy hatalmú kongresszusi képviselőt, mert nem volt hajlandó megvenni a földet, amelyet az túl drágán akart adni. Chambers képviselő azonban nem az az ember, aki elsiklik egy ilyen sértés felett, és megvannak az eszközei, hogy kiegyenlítse a számlát és megkapja, amit akar. Ausztráliában röpködnek a szikrák Cordelia és Aiden közt, de néhány gyilkossági kísérletnek kell történnie ahhoz, hogy a férfi rájöjjön, vagy véget vet ennek az őrületnek, vagy elveszíti a számára legértékesebb dolgot.”

Kiadta: a GABO könyvkiadó 2015-ben.

Fordította: Tóth Gizella.

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Julie Garwood: Fast Track

ISBN: 978-963-406-040-6

Oldalszám: 328

Már nagyon vártam Cordie és Aiden történetét, mert a Halállista című kötet óta borítékolható volt a kettőjük közös szála. Bár ez a kötet az írónő FBI-os sorozatának, más néven a Buchanan-Renard-MacKenna történeteknek a 12. része, mégis megállja a helyét (ahogy a többi kötet is) önálló történetként.

A könyv az előszóval indít, melyben többek között bemutatja Cordie megismerkedését a Madison családdal is. Mivel én személy szerint már erről többször is olvastam, mosolyogva emlékeztem vissza a történtekre. Ami nagyon tetszett, az a Cordie múltjába való betekintés. Na meg az, ahogy megismerkedett Aiden és Spencer Madisonnal. Hatalmasat kacagtam. Cordie hozta a formáját. Ha öt évesen olyan volt, mint olvashattuk, akkor nem csodálom, hogy ilyen felnőtt lett belőle.

Aztán az első fejezetben rögtön az érzelmek hullámai csaptak át a fejem felett. Miután annyi jót olvastam Cordie apjáról, sajnálattal fogadtam, hogy eltávozott az élők soraiból. Ám ekkor egy titokra is fény derült, ami alapjaiban rengethette meg a nő életét.

Amikor Cordie „anyjának” a levele előkerült, döbbenet lett rajtam úrrá. Hogy képes egy nő ilyesmire? Egyszerre voltam döbbent és dühös. Aztán persze a történet vége felé haladva egyre mélyebb érzéseket tápláltam a biológiai anya és annak családja iránt, teljes mértékben átéreztem Aidan érzéseit, indulatait, amit a család tagjai iránt érzett. Én is meg tudtam volna fojtani őket egy kanál vízben. Cordie szerencsés, hogy nem kellett ilyen közegben felnőnie, hanem egy csodálatos és csupa szív ember nevelte, aki mindent megtett azért, hogy nagyszerű felnőtt váljon belőle.

Az események végig fordulatosak voltak, átláthatóak. Aidan hozta a formáját, akárcsak a Halállistában, most is parancsolgató volt, ugyanakkor aggodalmas, gondoskodó, és szeretni való, s nem utolsó sorban észvesztően szexi. Szerettem a karakterét, ahogy Cordie karaktere is fontos helyet foglalt el számomra. Mindig is egy mosolygós, öntudatos, néha kicsit hebrencs, de nagyon jó szívű nőnek gondoltam, és ebben a kötetben sem cáfolt rá.

Nem véletlen, imádtam a kötet szereplőit, legyenek fő vagy mellékszereplők. Tetszett, hogy Sophie, Regan, Alec és Jack is fontos szerepet kapott, mert az előző kötetekben is imádtam őket, és jó csapatot alkottak együtt. Igazi családként viselkedtek, és ez szívmelengető volt.

Nagyon szerettem a szellemes és frappáns párbeszédeket, az enyhe célzásokat, a rengeteg mosolygással töltött pillanatot, amit okozott a könyv.  20:45 van, és befejeztem a könyvet, amit csak 16:05-kor kezdtem el. Azt hiszem ez is mutatja, hogy mennyire letehetetlen.

Bár borítékolható volt a siker, felülmúlta a kötet a várakozásomat. Szellemes volt, izgalmas, és éppen annyira romantikus és szexi, amennyire egy jó Julie Garwood FBI-os történetnek lennie kell. Azt hiszem, az egész sorozatból most új kedvenc lépett elő. Bár azt sajnáltam, hogy Noah Clayborne nem volt benne, mert őt minden kötetben imádtam.

Hálásan köszönöm a GABO kiadónak, hogy megjelentette a régóta várt Garwood kötetet, s ezzel rengeteg boldog percet okoztak nekem, és biztos vagyok benne, hogy fognak is még rengeteg olvasónak. Öröm az ilyen kiadó, hisz’ tényleg az olvasókért vannak! :)

Pontozás: 10/10*

Kristen Ashley: A Vadember (Álomférfi sorozat 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Miközben Tessa O'Hara cukrászda kirakatának kosarait tölti fel, megszólal az ajtó feletti csengő, és Tessa álmai férfiját pillantja meg. Fél perc sem kell, hogy a férfi meghívja egy sörre. Újabb fél perccel később Tessa elfogadja a meghívást. De négy szerelmes hónap múlva Tessa rájön, hogy a férfi fedett DEA-ügynök, aki azt akarja kideríteni, Tessa benne van-e volt férje drogügyiben. 

Nyilvánvaló, hogy Tessa ezek után úgy dönt, köztük vége mindennek. 
De Brock Lucas, a DEA-ügynök nem így gondolja. A küldetéstudattól fűtött férfi valóban elkötelezettje a hivatásának, és éveket töltött Denver alvilágában, a társadalom alja közt. A lánnyal töltött négy hónapot azonban igazán élvezte, hiszen Tess legalább olyan édes volt, mint a süteményei. De a nyomozás közben Brock Tess szörnyű titkáról is tudomást szerez, és szilárdan eltökéli, ő lesz az a férfi, aki meggyógyítja a lányt, és egyben vissza is hozza énjének vad, szövevényes világából. 
Ahogy a vad és az édes keveredik, kihívások egész sora vár rájuk, családi tragédiák és halálos betegség. Nem beszélve Tess drogbáró ex-férjéről és Brock volt feleségéről, aki minden eszközt bevet, hogy szétválassza a párt. 
De Brock Lucasnak is megvan a maga vad oldala, de a múltban, a bosszú ösvényén járva egyszer már szabadon engedte magában ezt a vadságot, nem is sejtve, hogy olyan hibát követ el, amelyért évek múlva az ő édes Tessének kell fizetnie.”

Kiadta: GABO kiadó 2015-ben.

Fordította: Tóth Gizella

Oldalszám: 520

ISBN: 978-963-406-003-1

A fordítás az eredeti, Kristen Ashley: Wild Man című könyv alapján készült.

Hiszek abban, hogy az első benyomás (még ha későbbiekben meg is változik a véleményünk) fontos, így leírom/elmondom, hogy az első két oldal meg a fülszöveg után mi jutott eszembe. Egyrészt: az írónő csak ennyire tartja a főszereplő nőit? Hogy simán az orruknál fogva vezethetők, és nem fontos számukra más, csak hogy: bocsánat a kifejezésért (előző kötetben előszeretettel használták), de szétkeféljék az agyukat? Tényleg ennyire felszínes a főszereplő? Másrészt pedig: az első oldalon a jelzők. Már akkor felsóhajtottam (és nem az élvezettől), mikor megláttam ezt a sorrendet: fantasztikusan, gyönyörű, fantasztikus, csodás, elragadó, fantasztikus, lenyűgöző, vad. <- Ez komoly? Ó, anyám borogass!

Szerencsétlen Tess-t mint ha gyomorszájon vágták volna, mikor kiderült, hogy Jake Knox nem is létezik, s akit ő annak vélt, az nem más, mint egy beépített DEA ügynök.

DEA = Drug Enforcement Administration =Kábítószer-ellenes Hivatal.

Meg kell hagyni, Tess karaktere közelebb került hozzám, nem úgy, mint az előző kötetben Gwen.

Már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt számomra, sajnáltam amiért a férje egy mocskos féreg volt, és hogy emiatt került bele ebbe az egész ügybe. Haragudtam Brock Lucas-ra (alias Jake Knox), amiért az orránál fogva vezette őt, és fájdalmat okozott neki. Megértem én, hogy beépülés és egyebek, de akkor sem fair más érzéseivel szórakozni. Amikor közölte Tess-el, hogy Slim a beceneve, hatalmasat nevettem. Egy nagy, tagbaszakadt fickóra a vékony jelzőt aggatták. :D Valamiért nem voltam kibékülve sem a Slim becenévvel, sem a Brock névvel, inkább neveztem még mindig gondolatban Jake-nek az ügynök urat.

A 71. oldalon egy „Ó, te jó ég” kíséretében döbbentem rá, hogy Brock Lucas, a Slim becenevű, Jake Knox fedőnevű férfi nem más, mint az a „seggfej” beépített DEA ügynök, aki Gwent is bajba sodorta az előző kötetben, csak akkor épp a Skull (koponya) becenevet használta. Ettől sokkot kaptam. Azt hittem legalább valami Nightingale féle pasi lesz a főszerepben, erre megkaptuk azt a fickót, akiről az előző kötetet olvasva már elkönyveltem, hogy egy felelőtlen idióta. Szépen állunk… gondoltam, de valahogy azért sejtettem, hogy ő is szépíteni fog, ahogy az előző kötetben is sikerült végül Hawk-ot megkedvelnem.

Annak örültem, hogy Gwennel együtt azért Elvira, Tracy és Cam is szerepet kapott ebben a kötetben is, mert Elvira a kedvenc volt mind közül. Az ő történetét nagyon szívesen olvasnám.

Haladt a történet a maga tempójában, és meglepődve tapasztaltam, hogy Brock Lucas jó pontot szerzett nálam, mivel szereti az Eaglest, Santanát, és szinte mindent, ami country, én pedig hasonlóan vagyok ezzel. Kezdtem azt gondolni, hogy talán mégse akkora nagy idióta, vagy legalábbis ízléssel rendelkező fajta. :)

Aztán úgy a kétszázadik oldal táján kezdtem igazán megkedvelni Brock-ot, bár a nevével az életben nem békülök ki. :D

A hálaadásról szóló fejezet volt talán az egyik kedvencem. Ott volt egy csomó ember, aki számított a történetben, és Olíviát leszámítva mindenkit sikerült is megkedvelnem. A gyerekek tüneményesek voltak, a felnőttek pedig néha furcsák, máskor pedig aranyosak.

Később, amikor mocsok került a gépezetbe (Olívia és Damian személyében), felbukkant a fentebb már általam említett Nightingale két embere, Vance és Hector. Segíteni akartak Brock-nak és Tess-nek, hogy kikeveredjenek a katyvaszból, amibe önkéntelenül belemásztak. Akkor és ott mindkét fickót a szívembe zártam.

Olíviát egy kanál vízben meg tudtam volna fojtani, vagy a puszta kezemmel. Hogy lehet valaki egy ilyen átkozott áspiskígyó? Képes érzelmileg zsarolni a gyerekeit, meg minden körülötte lévőt… Hánynom kell az ilyen nőktől. :( Viszont az épp aktuális férjét Dade-et kedveltem. Annyira szimpatikus volt, ahogy a gyerekekről beszélt, meg ahogy segített Brock-nak és Tessnek, hogy azonnal a szívembe zártam, és örültem, hogy ő továbbra is az életük része maradt.

Ez a kötet sokkal jobban tetszett, mint az előző. Egyrészt: nem fedeztem fel benne annyi „hibát”/idegesítő tényezőt, az állandó bébizés sem zavart már annyira, ráadásul eszméletlenül megkedveltem a szereplőket. Imádtam Tess karakterét, Rexet és Joelt, az unokatestvéreiket, a teljes Lucas családot. Rengeteget nevettem Martha és Elvira kettősén, és örültem, hogy az előző kötet szereplői itt is feltűntek (Lawson rendőr, Hawk, Gwen, Tracy és Cam, stb.), mert sokkal jobban megkedveltem néhányukat ebben a részben, mint az előzőben. A történetvezetés sokkal összetettebb volt, ráadásul szerintem mélyebb is volt érzelmileg, mint az előző. Sok mosolyt csalt az arcomra, igaz egy-két könnycseppet is elmorzsoltam olvasás közben.

Tehát összességében egy szórakoztató történetet kaptam, kedvelhető karakterekkel, és persze utálható karakterekkel is (lásd Damian és Olívia), humort, romantikát, rengeteg gyerkőcös részt, akciót (minden téren), és olvashattam sok finomságról is. A héten már a második írónőről mondhatom el azt, hogy az első kötet számára a bemelegítés volt, a másodikban teljesedett ki igazán. Ettől már csak jobb lehet (pozitívak vagyunk ugye? )! Határozottan kíváncsi vagyok a folytatásra. :) 

Pontozás: 10/9,5

A fél pont levonás azért, mert az írónő úgy állítja be a női főszereplőit a történetek elején, mint butuska libuskákat, akik nem veszik észre (vagy nem akarják észrevenni), hogy a főszereplő hím egyed épp az orruknál vezeti őket. 

Kristen Ashley: A titokzatos Ő (Álomférfi sorozat 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Miközben Gwendolyn Kidd Cosmopolitan koktélt iszik, találkozik álmai férfijával. És a találkozásból furcsa kapcsolat lesz a titokzatos férfival, aki éjszakáról éjszakára megjelenik a szobájában, mindig többet akarva. 
Gwen már éppen azon tanakodik, hogy véget kellene vetnie ennek az őrült kapcsolatnak, amikor megjelenik pokolfajzat húga, Ginger legjobb barátnője, és figyelmezteti Gwent, ha neki meg a húgának nem jön meg az esze, „mindketten megdöglenek". Gwen úgy dönt, a problémát rátestálja húga motoros barátjára. 

Ezzel azonban felhívja magára a denveri alvilág figyelmét, ezért Cabe „Hawk" Delgadónak – aki nem más, mint a titokzatos férfi – kell vigyáznia Gwen testi épségére. 

Így kezdődik a kommandós és a Cosmo-lány ember ember elleni küzdelme, és miközben Hawk a maga egyéni módján teszi a szépet Gwennek, a lány túlél egy bombatámadást, egy lövöldözést, egy-két emberrablást, dögös motorosok és szívdöglesztő rendőrnyomozók heves ostromát, és megismeri a szívszorító okot, amiért Hawk igyekezett távolságot tartani tőle. 

S miközben mindez történik, Gwen megtudja azt is, hogy a húga komoly bajban van, és el kell döntenie, kinek az életét kívánja megmenteni: pokolfajzat húgáét vagy álmai férfijáét.”

Kiadta: GABO kiadó 2015-ben.

Fordította: Tóth Gizella

Borítóterv: Szabó Vince

ISBN: 978-963-689-954-7

Oldalszám: 564

A fordítás alapjául szolgáló mű: Kristen Ashley: Mystery Man

Az első fejezetet végig vigyorogtam. Sőt… majdnem az egész kötetet végig vigyorogtam. Nem tehetek róla, elég viccesnek találtam a helyzetet. Először is: Nagy valószínűséggel én nem biztos, hogy besétáltam volna egy motorosokkal teli helyre, hiába szeretem a motorokat, na meg a tetkókat (bár nekem egyik sincs). Egész szimpatikusnak találtam Dogot és Tack-ot (polgári nevén Kane Allan, aki a Chaos motoros banda vezére), hiába képviselték ők a nehézfiúkat, hisz’ nekik tartozott Ginger, ráadásul alapjáraton sem voltak túlságosan törvénytisztelő polgárok. 

Nos… tekintve, hogy a húga egy igazi pokolfajzat (99%-ban), Gwen helyében egyáltalán nem próbáltam volna meg kihúzni a bajból. Magának kereste, oldja is meg. Nem gondolhatják komolyan, hogy minden egyes balhéból majd a jóságos nővérke kisegíti.

Aztán ott volt a Titokzatos Ő. Hogy lehet, hogy másfél éve „kapcsolatban” van a fickóval, de a nevét nem tudja? Ez azért nálam már az abszurd kategóriát súrolja.

Camille Antoine, Gwen egyik legjobb barátnője abszolút szimpatikus volt a történetben. Már az elején is látszott, hogy mennyire aggódik a barátnőjéért, és igyekezett ellátni hasznos tanácsokkal, amit persze Gwen nem nagyon fogadott meg. Ugyan miért is tette volna? (Bocsánat, néha átmegyek cinikusba vagy szarkasztikusba.) A párja Leo eszméletlen jó fej, imádtam.

Mitch Lawson nyomozó: Gwen szavaival élve „pompás példánya a férfinemnek”. Elég erőteljesen érezhető volt a feszültség közötte, és a Titokzatos Ő között, aki már annyira nem is volt titokzatos, miután kiderült, hogy ő nem más, mint a Hawk becenévre hallgató Cabe Delgadó. Igyekezett segíteni mindenben, ám ő a visszafogott udvarlás híve volt, nem úgy mint Tack vagy Hawk. 

Gwen apját és mostohaanyját imádtam. A kedves papa ugyanúgy Broncos drukker, mint én, szóval simán tudtam volna a való életben is közös témát vele. :D Meredith pedig egy földre szállt angyal. Anyja helyett anyja volt Gwennek, csupa szív nő, igazán tetszett a közöttük kialakult kapcsolat.

Lehet gonosz vagyok egy kicsit, de Troy szerintem jól járt azzal, hogy Hawk és az egyébként mindig kedves Tracy közölte vele a tutit. Igaz, hogy szegény Gwen viszont ettől agybajt kapott, de ugye cél szentesíti az eszközt. S minden jó, ha a vége jó.

Cabe „Hawk” Delgadóval viszont volt, hogy hadilábon álltam. Sok dolog nem tetszett vele kapcsolatban, túl parancsolgató, basáskodó volt, aki birtokolni akarta a nőt. Ráadásul voltak egyéb „történések”, ami miatt néha kiesett a kedvelt karakterek közül, de pár oldallal később visszaküzdötte magát. 

Akcióban nem volt hiány, Gwen iránt minden oldalról volt érdeklődő. Gengszter, rendőr, kommandós, félküllős tökfilkók, és persze a félig meddig rossz úton járó motoros bandavezér. Nem állítom, hogy nem idegesített néha a nő viselkedése, vagy nem kaptam agybajt Cabe (Hawk) tetteitől, gondolkodásmódjától, mégis volt, ami szórakoztatott. A vicces az, hogy még a legváratlanabb, legakciódúsabb részeken is csak mosolyogtam (kivéve az utolsó két fejezetet). Volt olyan rész, amikor mindkét főszereplőt elküldtem volna a jó fenébe, és helyettük olvastam volna Cam és Leó megismerkedésének történetét, mert Hawk és Gwen az agyamra ment. A családjaikat azonban nagyon megszerettem. 

A történet utolsó két fejezetét imádtam. Tényleg. Ahogy a végére összekovácsolódtak úgy igazán, és megkaptam a happy end-et.

Bár azt meg kell hagyni, hogy a Krisztusnak hála és a rohadt életbe kifejezések egy mondatban való szerepeltetésével valahogy nem értettem egyet.

Alapjáraton kaptunk egy szórakoztató történetet, bár voltak, amiktől tényleg sikítófrászt kaptam.

- Állandó bébizés

- Állandó cukorborsózás

- A túlzott megfigyelés, nyomozgatás a másik után

- A „keféljünk” és nyomjunk el mindent bánásmód

- Bizonyos rövidítések újra és újra felbukkanása. Pl.: T.Ő.

És még tudnám sorolni.

Ám voltak pozitív dolgok is, amiket lényeges kiemelnem.

- Nagyon erős humor szál

- Érzelmi húrok pedzegetése

- akciókban bővelkedő történet

- nagyon szerethető karakterek (Meredith, Cam, Elvira, Gwen apja Bax, Leo és még sorolhatnám)

- Hawk csapata

- az utolsó két fejezet történései egytől egyig.

Tehát összességét tekintve kaptam egy (macho túltengéses) történetet, ami akció is, érzelmes is, szerethető karakterekben és humoros jelenetekben bővelkedett, tehát élvezhető volt. Viszont nem volt hibátlan, így a pontozásnál kicsit szőrös szívű vagyok.

10/8

Meglátjuk, hogy a második kötet mennyire vesz le a lábamról.

Karen Rose: Vigyázz rám

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Ismertető: „Gyermekrablás

Sue Conroy bosszúra szomjazik. Nemrég szabadult a börtönből, és eltökélte, hogy mindenkit kézre kerít, aki annak idején a rács mögé juttatta. Elrabol egy tizenegy éves siket kisfiút, de ez csak az első felvonás a gondosan kitervelt hadjáratban.

Titkok

Sue Chicagóba menekül, és a Hanover-házban, egy bántalmazott nőknek fenntartott menedékben húzza meg magát. Dana Dupinsky féltve őrzi a körülötte élő nők titkait, és sosem nyújtana védelmet egy gyermekrablónak. Csakhogy fogalma sincs arról, hogy ezúttal kígyót melenget a keblén…

Gyilkosság

Dana csak akkor döbben rá, mekkora veszély fenyegeti, amikor egyik pillanatról a másikra Sue gonosz játékának kellős közepén találja magát, és a körülötte levők sorban halnak meg – és gyilkos nem válogat a módszerekben.

Karen Rose világhírű sorozata a romantikus thriller műfajának legjobbja, díjnyertes könyveit számos nyelven kiadják, olvasótábora lelkesen várja az írónő bestsellereit.”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013.

Fordította: Weisz Böbe

Eredeti címe: Nothing to fear

Eredeti megjelenés éve: 2005
Borító: Szolid, szép. Viszont nem sok köze van a történethez. A borítón található rózsának maximum az írónő nevéhez van köze, a történetben nem is esik szó virágról. Viszont az eredeti megjelenésnél a borító szerintem teli találat. Érdemes lett volna azt megtartani. 

Sue Conway: gyilkos, pszichopata. Különös kegyetlenséggel gyilkol, és élvezi. Úgy gondolja, jó oka van rá. Ahogy egyre jobban megismerjük, és feltárulnak a múltjáról bizonyos tények, az ember elgondolkodik rajta, hogy esetleg nem-e lehet megérteni ezért? Nem. A bosszú ilyen eszköze…

Alec Vaughn: 12 éves siket kisfiú. Beszédterapeutája van, hogy némaságát legyőzhesse. Elrabolta Sue Conway, Eriknek nevezi, éhezteti, begyógyszerezi, túl is adagolja. Rengeteg kegyetlenségen keresztül megy, több gyilkosságnak szemtanúja is lesz, mégis harcol, hogy kiszabaduljon, és hogy segítsen másnak. Igazán erős kisfiú, és bátor.

Dana Dupinsky: A Hanover ház vezetője. Régen ő is a lakója volt, évek óta viszont ő vezeti az otthont, és igyekszik segíteni a bajba jutott bántalmazott nőkön és gyerekeken. Harcol a védtelen bántalmazottakért, s harcol a múlt árnyaival, amik éjszaka nem hagyják nyugodni. Aztán belép az életébe Ethan, és szépen lassan megváltozik minden. 

Ethan Buchanan: Biztonságelektronikai céget vezet, magánnyomozói igazolványa is van, s volt haditengerész. Bátor, szívós személy. Alec keresztapja, akinek a keresését magára vállalta barátjával és társával Clay-jel együtt. Nagyon sok olyan dolgot megtesz, amiről úgy gondolja, tán nem helyes, de a gyerek érdekében mindent. Közben ő is megharcol a maga démonjaival, és megpróbálja helyretenni a Dana iránt táplált érzéseit is.

Evie: 15 évesen került Danához a menedékhelyre. Rengeteget szenvedett, testét-lelkét megkínozták, számtalan heget visel. A történetben már 20 éves, interneten keresztül végez tanfolyamokat, gyermekpszichológus akar lenni. A történet olvasása közben kettős érzéseim voltak, hiszen elég gyakran haragudtam is rá, viszont többnyire kedveltem. Nagyon sokat tett Alec-ért, ezért abszolút tiszteletet érdemelt.

Stan és Randi Vaughn: Alec szülei. Sok titokra fény derül olvasás közben, többek között arra is, hogy Stan mekkora patkány, és hogy Randi nem az akinek mondta magát. Bár őt legalább jó cél vezérelte.

Clay Maynard: Ethan Buchanan társa a biztonságelektronikai cégnél, s egyúttal az egyik legjobb barátja, akire mindig is számíthatott. A haditengerészetnél ismerkedtek meg, miután leszerelt rendőrnek ment, majd pedig Ethan sérülése és hazaérkezése után kilépett a rendőrségtől és Ethan-el együtt meglapították a céget. Alec elrablása után segített a nyomára bukkanni, s közben aggódva figyelte barátja önmarcangolását. Igazi bajtárs, s igaz barát is.

David Hunter: Dana és Evie egyik barátja, aki sok dolgot megszerel az otthon körül. Titkon vonzódik Danához, félti és óvni próbálja. Legszívesebben Evie-vel boronáltam volna össze.

A könyvben találkozhatunk (egy számunkra már ismerős csapattal) Mia Michellel és Abe Regan-el (Számolj tízig) is. Mia Dana egyik legjobb barátnője (Caroline és Evie mellett), rengeteget tettek már egymásért, s ővele egyenes arányban jár Abe Regan, mivel barátok és társak a rendőrségnél. Mikor elkezdődnek a gyilkosságok, ők kapják az ügyet, majd meglepődve tapasztalják, hogy a szálak többek között a Hanover házhoz vezetnek.

Rengeteg izgalmas esemény történik, az új információkat csepegtetve kapjuk, így nem túl sok egyszerre. Az írónő mesterien keveri a kártyákat, hiszen a szövevényes cselekményeken túl olyan szereplőket is alkotott, akiknek a helyükbe tudja képzelni magát az olvasó, és velük együtt nyomozhatnak, izgulhatnak, félhetnek, őrjönghetnek, vagy épp szerelmezhetnek, ha akarnak. Minden csak fantázia kérdése.

Ám a dicséreten túl azért volt, ami nem tetszett. Akadtak félrefordítások, félreütések (nyomtatási hibák), ami miatt néha kizökkentem a cselekménykövetésből, és nehezebben vettem fel a fonalat újra. Valamint idegesített az is, hogy ennyi ideig húzták a hatóságok bevonását. Rendben, ez volt a gyilkos utasítása, viszont tudni kellene, hogy hol a határ. Ráadásul a fülszövegben azt írják, hogy 11 éves a kisfiú, ám a történetben 12.  

Összességét tekintve nagyon tetszett, nem csalódtam Karen Rose e könyvében sem, és várom a következő köteteket. Igaz, hogy nem bántam volna, ha a sorozatot sorrendben olvashatom, ám ez csak egy csekély észrevétel, hiszen még így is élvezhető a könyv. Remélem, minden kötetét megjelentetik magyarul a sorozatnak, és a lehető leghamarabb olvashatjuk őket, bár amennyit ez a kötet is csúszott (májusra volt ígérve, novemberben jelent meg) kevés az esély, viszont a remény hal meg utoljára! Jó olvasást kívánok mindenkinek!

Pontozás: 10/9,5

Vavyan Fable - Halkirálynő sorozat

Vavyan Fable (Molnár Éva) Magyarország egyik csodája. Egyik kedvenc írónőm, hiszen lebilincselő stílusával, humorával, sajátos nyelvezetével elvarázsolja az olvasót. Több mint tíz éve már, hogy bevezettek a világába, ahol zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák várták, hogy elolvassam őket. A Halkirálynő sorozat 0. részével indítottam, s azóta is nagy szerelmem ez a sorozat. Meseanyó könyvei minden hangulatomnak megfelelőek. Imádom, hogy bárhol olvashatom a könyveit, minimum 10-ből 7 ember tudja, hogy ki ő, s nem kell magyarázkodnom, hogy miért is nyihogok egy-egy könyvrészletnél. Neki köszönhetően megtanultam kezelni a kényesebb helyzeteket is, s nem ütöm le én sem a velem gizdáskodókat, hanem megpróbálom ledumálni őket a lábukról. Ha megkérdeznék tőlem, hogy melyik a kedvenc Fable könyvem, nem tudnék rá válaszolni, hiszen majdnem mindet imádom. Egyetlen egy könyvet nem tudtam úgy igazán a magaménak érezni, az pedig a Kedves mint egy kéjgyilkos volt, de hamarosan azzal is újrapróbálkozom. Egyedülálló akcióregényei közül a kedvencem azt hiszem a Sárkánykönny, Burleszkek, bohóságok közül abszolút nyerő az Ezüstegér, Fantasy kategóriában Álomhajsza és Tündértánc a nyerő, a sorozatait pedig egy az egyben imádom. 

Halkirálynő sorozat

0. Vavyan Fable: A pokol is elnyeli ismertető: "Patrick Wyne, az akciócsoport fáradt vezetője éppen aludni készül, amikor váratlan látogatója érkezik: Joy Smith. A lányról csak annyit lehet tudni, hogy nem az, akinek kiadja magát, viszont remekül rajzol, s ha kell, verekedni is tud. Ennek aztán nagy hasznát veszi, mert rövidesen többen is üldözni kezdik. A titokzatos lány a kommandósok segítségét kéri egy már-már hihetetlen ügyben: meggyilkolt barátjáért akar bosszút állni, akit egy embertelen orvosi kísérletnek vetettek alá, és valami emberrablásról is mesél. Joy gyönyörű nő, Wyne viszont esendő férfi. Kötélnek áll tehát, és vele tartanak a társai is. A sötét história hajmeresztő kalandokban folytatódik, s számos meglepetést tartogat. Amikor már-már úgy tűnik, vége a hosszú „szafárinak”, nem késlekedik a fordulat: hosszú üldözés veszi kezdetét. (Patrick Wyne-t és akciócsoportját a Halkirálynő sorozatból ismerhetik az olvasók. E regény egy korábbi akciójukat meséli el, amelyben a kommandónak jutott a főszerep.)" 

1. Vavyan Fable: A Halkirálynő és a Kommandó ismertető: " …Újabb tompa dörrenés hallatszik odafönt, majd újabb, ám ez már közelebbinek rémlik. Füst szaga keveredik a kavargó portól fojtogató levegőbe. Szám mintha sárral volna tele, s ekkor fény lobban mögöttünk. Lángok marnak a rejtekajtóba, s az félelmetes robajjal leomlik. Nyargalunk. Lépteink dübörgését nem halljuk a fejünk fölött és mögöttünk összeroskadó épület haláltusájában, hörgő légvételeink kínját is csak érezzük. A száguldó Louis lámpája tovább küzd a sötétséggel: imbolygó-sápadt fénysugár, apokaliptikus robajlás, füst – a halál maga. Ott fújtat a sarkunkban. Belloq lemarad, átnyalábolja vállamat, magával vonszol, kiáltozik valamit, szavát nem értem. A folyosó beomlik mögöttünk. A fénykör olykor ajtókra villan, az ájulás határán suhan át rajtam a gondolat: mégis itt, ebben a pincében halok meg, ahonnan egyszer már kiszabadultam. A következő, még közelibb robbanás hatására a folyosó megremeg, akár egy haldokló állat belei. A mennyezetről kődarabok mállanak. 
Wyne megroggyan a vállára zuhanó omladék súlya alatt, mégis fut tovább. Már körülöttünk is záporozik a törmelék, lábunk alá torlódik, átbukdácsolunk rajta, tűz robog nyomunkban, levegő híján megfulladunk!  S a fénysugár ismét a folyosó végét tapogatja. Már jártam itt!  Előrevetődöm, s míg Louis felfelé világít, Belloq fölemel. Körmeim mind egy szálig letörnek, mire kitépdesem a csapóajtó zárját.

A regény 1987-ben jelent meg először, népszerűsége azóta is nőttön-nő."

2. Vavyan Fable: A Halkirálynő és a dzsinnek ismertető: "A Halkirálynő és a kommandó hőseit újra veszély fenyegeti. Denisa, a roppant nőies, képzetten szájaló-verekedő zsarulány, valamint szerelmese, a férfiasan konok Belloq, másképpen Mogorva, nagystílű terv végrehajtásának útjában állnak. Mindez úgy kezdődik, hogy Denisa egy gyilkossági ügy felderítésén fáradozva, Line egyik kórházába jut. Gyógyszerkísérletekről, visszaélésekről értesül. Egy fiatal orvos különös balesetéről, reanimálásáról beszélnek neki, felkeltve gyanúját, hogy gyilkosság történt. Itt csaknem zsákutcába jut, mígnem felismeri végre: egy szervezett ölőcsapat terveit keresztezi. A bűnözők a vezetőjüket akarják kiszabadítani a börtönből. A gengszterek hadat üzennek Denisának és az akciócsoportnak. Pozíciójuk megerősítése érdekében – többek között – egy titokzatos fegyvert is bevetnek. Kuszálódnak a szálak, kirobban a háború. Az idő rövidsége miatt Justitia segítsége sem elég. Denisa nem válogathat a módszereiben. Hajmeresztő kalandba bocsátkozik. A rivális banda vezérével, a Kokókirállyal beszél meg tatátkát, és szövetséget ajánl neki. A vesszőfutás, móka-zokogás csak ezután kezdődik." 

3. Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban? ismertető: "Denisa, a fiatal nyomozólány dacból, szorongva, ám sikeresen megfékez egy ámokfutót. Tettét, mint már annyiszor, önfejűségnek minősítik. Sajátos munkastílusa miatt kedvese, Belloq szünetelteti kapcsolatukat. Az ügyet, amelynek felgöngyölítésén fáradozik, az akciócsoport veszi át. 
Denisa elvonul a tengerpartra, és a sziklák közt hasalva áthelyezési kérelméhez körmöl piszkozatokat. Mintegy mellesleg a hajóforgalmat figyeli. Rövidesen csónak érkezik az öbölbe, utasai érdekesnek rémlő csomagokat rakodnak ki. Aztán a sziklák közül fegyveresek rontanak rájuk, s kitör a harc.  Denisa aznap éjjel felszed a kocsijába egy sebesült férfit. Hazaviszi, ápolja, injekciózza. Csaknem beleszeret, pedig sejtelme sincs, kinek a jótündére. Néhány nap múlva az akciócsoport főnöke s annak helyettese, Belloq, nem hiszi el ezt neki. Nyaralásból hazatérő öccse, Martin is kikel magából, és úgy kiabál vele, mint egy szóló hét törpe: Ki feküdt az ágyamban? Ki használta a párnámat, takarómat? Kérdezik mások is, gorombán. Denisa öt napot kap, hogy válasszal szolgáljon. Közben törheti a fejét Martin másik kérdésén is: Nem tudod, hol a határ zsaru és gengszter között?"

4. Vavyan Fable: Ébredj velem!  ismertető: "A Halkirálynő sorozat ezen történetét Daniel Belloq, alias Mogorva meséli el, mivel Denisa egy különös baleset következtében amnéziás állapotba kerül. Danielt nem csupán a baleset körülményeinek tisztázása és egyéb bűnügyek kiderítése köti le, azon is fáradozik, hogy visszakerüljön Denisa emlékezetébe.
"Kirúgom magam alól a Mazdát. A néhány kocsival előttem parkoló Saab motorja felbőg, a jármű megugrik, majd mégis megtorpan, mintha vezetője azt nézné, társa valóban mozdulatlanná vált-e a járda mocskában. Cyd meglendíti a markában tartott kézigránátot. Mielőtt eldobhatná, a Saab ismét elrugaszkodik álló helyéből. Ekkor már a kocsi csomagtartófedelén állok, abban a boldog tudatban, hogy Cyd felrobbantja velem együtt. Feldobom magam a tetőre, ahogy a kiképzésen belém lőcsölték (csakhogy akkor fegyver volt a kezemben!). Elvetődöm, keresztben fekve. Legurulok a motorháztetőre. Jobb híján két csupasz öklömmel zúzom be a szélvédőt. Látom a fickó arcát: őrült nagyra tágult szempár, a pupilla zöldesen felizzik, a szájon torz fintor…" " 

5. Vavyan Fable: Mogorva nyár  ismertető: "Belloq és akciócsoportos társai különleges kiképzési programról hazatérve tudatják Denisával, hogy egy dél-amerikai országba utaznak nyaralni. Festői helyre érkeznek, ottlétük az első napokban valóban nyaralásnak látszik, ám hamarosan támadás éri őket, s a dzsungelen át kell menekülniük. „Kicipzározom a puttonyt. Ők persze dögösebbek: a hét zsákon egyszerre reccsennek a fémfogak. Három másodperc alatt alsónadrágra vetkőznek. No, akkor én is. További három másodpercig tart, amíg előhúzzák a káprázatosan összehajtogatott ruhacsomagot. Éjfekete kezeslábas bomlik ki előttem, különös anyaggal bélelt, állig galléros modell, gyanítom, hogy lőhatlan. A Nagyszerűek gyorsan végeznek felöltésével, nekem Leon segít, hogy megtaláljam az elrejtett műanyag cipzárt, a szigeteléssel bevont kapcsokat. Ebben a cuccban zajtalanul kúszhatunk, mászhatunk, egyetlen alkatrésze sem csikordul, zörren meg soha. Pilótasapka-féle sisak következik, minden oldalról zárt, bélelt modell, Batman is valami hasonlóban szuper. Nem tudom, az övé golyóálló-e, a mienk biztosan az, feltéve persze, hogy nem túl nagy erejű vagy robbanó lövedéket kapunk a fejünkbe. Fresson végigmér bennünket, lerántja a sapkát és elröhinti magát. – Mint egy Batman-kommandó! Máris leszögezem, hogy nem vagyok hajlandó kívül hordani az alsógatyámat, mint az a marha!” " 

6. Vavyan Fable: A Hold forró jegén  ismertető: ""Denisa Wry-nak mintha nem volna elég, hogy zsaruként – meggyilkolt lányra lel egy kísérteties házban; – és lemészárolt gladiátorra bukkan a huszadik század végén; – ezenközben mélységesen belekeveredik egy különös betörő rejtelmes ügyeibe. Ráadásul: – egy hisztérikus teherautósofőr rosszvoltából kórházba kerül; – ám onnan hamarost megszökik; – népes családja összejövetelt rendez, kultiváld a kakás-mamást! jeligére; – társa, Laco szexkórság áldozata lesz; – akit helyettesítvén Zsötem, a tesztoszteron-túltengéses, újonc zsaru szakad a nyakába; – miáltal gyakori összeveretésben részesülnek; – cserben hagyott kezelőorvosa is mániákusan üzenget érte. Az égnek hála, segítség is kínálkozik: – Daniel Belloq (alias Mogorva); – a furabogár barátok (Cyd, Dalia, Quasimodo); – valamint a Fellini-kedvence alkatú jós és léleklátó asszony, Ramona személyében." 

7. Vavyan Fable: Apád, anyád ide lőjön!  ismertető: "A halkirálynő nevében! Az előrahaladottan állapotos zsarulány, Denisa Wry és szintén viselős – amúgy harcművész és kegyszerűrus – barátnője horrorszerű bűnténybe keveredik, méghozzá életük kritikus napján. Ahelyett, hogy a szülőkádban vajúdnának, motoros hajszában vesznek részt a hóesésben, aztán lambadáznak a kórházban, tovább még egy alaposan kiérdemelt eljegyzési gyűrű is eltűnik – és mily rejtelmes módon! A gólyinváziító követően Denisa gyermekágyi depresszióba süllyed, ám gyógyulása érdekében megfogadja a bölcs krízisteraputa tanácsát. Ebből következően az akciózsaru Daniel Belloq társaságában éjjelente sírkertet, szellemvasutat, hírhedett kocsmákat látogat. Egyébként sincs otthon maradásuk. Hajlékukban go-go görlök, Chippendale-táncosok, halottkémek és pszicophaták adják egymás markába a kilincset, jórészt a szintén kopó foglalkozású, nőbolond fivérnek, Martinnak köszönhetően, aki viszont a háztetőre menekül a problémák elől, és a kéményen extrém-vasal, de később majd új hobbit fejleszt ki magának. Tetézetképpen a szomszédban lakó regényírónál gyakorta vijjog a tűzriasztó, ugyanis a habókos fickó folyton szanaszét feledi a pipáját. Ám a latorvadász párnak nincs ideje kétségbeesésre, miként alvásra sem. Belloq a rendőrgyilkos smasszernőt üldözi. Denisa a nőgyógyászokat öldöklő fanatikus nyomában jár. Mígnem felfigyelnek arra, hogy az ő nyomukban is lopakodnak néhányan. Jöhet a mondóka: kapd el, vagy ő kap el!" 

8. Vavyan Fable: Csontfuvola  ismertető: "A két súlyosan sérült kommandós, Daniel Belloq és Steve Delgado a tóparti nyaralóban lábadozik. Steve mélységesen depressziós, nem hajlandó felkelni, mosdani, étkezni. Akciócsoportos társai mindent elkövetnek talpra állítása érdekében, de még a nyári Mikulás-terápia se válik be nála. Tán-tán Nympha, a könyörtelen gyógytornásznő segíthet. Denisa válósat álmodik, ezért sürgősen a tóhoz száguld, hogy Belloqkal lehessen. Idilljük hamar véget ér; lovaglás közben géppisztolysorozatot zúdítanak rájuk egy dzsipből. A kergült ló elhagyott farmra robog Denisával, ő pedig a kútból áradó hullaszag éreztén mozgósítja a helyi erőket. Pedofil gyerekrablás-sorozat nyomára bukkannak, ám a rendőrfőnök nem akar statisztikarontó ügyeket a városában. Belloq nem kíván résztvenni az ügyben, arra hivatkozva, hogy besokallt, kiégett. Amikor azonban mesterlövész flintával megsebesítenek néhány helybéli hobbivadászt, feltámad benne a zsaru. Színre lép Gerret Flach, a nagy hatótávolságú vonzerővel bíró, örökbarna bőrű megyei főügyész-helyettes, és felkéri őket a nyomozásra. Denisa, Belloq, Steve, a kezdő zsaru Martin és a furabogár Cyd nekilát, hogy felderítsék a két bűnügyet. A gubancos szálak ekkor még alaposabban összekuszálódnak. A gyerekrablási gaztett véres fordulatot vesz. A hobbivadölők vadásza bedurvul. Eddigi és leendő áldozatai nem hajlandók együttműködni a zsarukkal, ugyanis szerintük ők a greenpeaces támadók. Nympha és Gerret Flach feromon-kisugárzása felbolydítja a kedélyeket; közös barátaik, Marcel és Dalia esküvői készülődése ámokozássá fajul, Belloq kamasz lánya kritikusan életun és világfáj, de még házi kedvenceik is agyászra szorulnak. Továbbá a válságos írómester, Donald is jelen van, hogy pipatüzeket okozzon.

Végül persze az akciócsoport közbelépése is szükségessé válik A HALKIRÁLYNŐ-SOROZAT ÚJ EPIZÓDJÁBAN." 

9. Vavyan Fable: Habospite  ismertető: " A HALKIRÁLYNŐ és a VIS MAJOR történetek hősei találkoznak!
Fertő Cityben menyegző készül. A harcművész Dalia és a sok kínpadot megjárt exzsaru, Marcel-Lobo kézfogózna a város hírneves kastélyában. Ám az élet nem habospite. 
Dalia a koszorúslányokkal – Cyddel és Denisával – kalandot kalandra halmozva lánybúcsúzik Fertő Cityben. Ennek során elkerülhetetlenül megismerkednek a járőröző kopópárossal, Vis Majorral és Kyrával.  Vis Major készülő gaztett nyomában jár, Kyra majdnem kétszáz éves sorozatgyilkosság szálait bogozza, közben aktívan praktizáló latrokba, vámpírokba botlanak. Tudomásukra jut, hogy egy dzsungelországi kokszbáró busás vérdíj fejében körözteti Marcelt. Egyéb bajok is megakaszthatják az egybekelést. Az esketésre felkért Rézorr Atya a márkapár öltözéke láttán avagy a meglepetéstánc hatására lefújhatja a frigyet. Az oltár előtt valóra is válik néhány kisebb rémálom. A jókorább tagló későbbre tartogatja magát. A vigalmat megzavaró támadás nyomán a Denisa-Belloq-Martin-Delgado által képviselt úthenger zsarucsapat és a lavina kopópáros közös akcióba lendül, Dalia és Cyd is velük tart. A földön-vízen-levegőben folyó üldözős-hajszás téboly hevében nincs idő átöltözni, s a két dudás egy csárdában-effektus is létrejön.
Halkirálynő és Vis Major 2 in 1!"  

10. Vavyan Fable: Tündérlovaglás ismertető: "Ella Belloq „példátlanul izgalmas kalandtúrán, élménykiránduláson” (by média) vesz részt iskolatársaival az Albatrosz-félszigeten. A túra kimondottan nem jó értelemben válik izgalmassá. Denisa a Shrek csúfnévre keresztelt rendőrfőnököt faggatja Ella hollétéről, emiatt erősen tart féltett kincse – maradék türelme – elvesztésétől. Nem növeli komfortérzetét az urna sem, amelyet egy játékbabákkal telezsúfolt, különös házból hozott haza. 
Martin a folyamatos nőrohamoktól csömörlötten használt gumióvszereket kukáz ki szerény hajléka padlójáról. Újrahasznosítással kapcsolatos, erősen környezetbarát álmodozásából azonban felébreszti a hideg gyanú: Egylövetű Izéke becenevű új ágymelegítője nem akar lelépni az „egyéjszaka” múltával. Sajnálatos módon a hölgyszemély nem pusztán a férjhez menési láztól idült: már régen elhagyta a normálisnak nevezhető elmeövezetet, és még egyre gyorsul.
Belloq egy neonáci bandát üldöz, és kiváltképp kínos titkukra bukkan egy monostorban. Denisával versenyt rohan ellenük Elláért, nehezítésképpen az amúgy is kusza nyomszálakat a szembenálló erők tovább gubancolják.
A hajsza csitultával marad egy súlyos kérdés: van-e, lehet-e esélye Ellának ép felnőtté érni valaha? "

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elég nehéz 11 könyvélményt különválasztani, főleg így, hogy mind összefügg, s a fülszövegek is elég sok támpontot adnak az embernek. (Végre normális fülszöveg, ami tényleg kedvet csinál az olvasáshoz) Ezért inkább összefoglalót írnék a sorozatról. Remélem nem bánjátok. 

A Pokol is elnyeli című könyv volt életem első szabad olvasmánya, amit önszántamból kezdtem el olvasni. A kíváncsiság vezérelt, hiszen nem értettem a sok kötelezővel a hátam mögött, hogy mégis hogy lehet ennyit nevetni egy könyvön. Persze olvastam már azelőtt is olyan könyveket, amiket nem a suliban adtak fel, de azok teljesen mások voltak. Mivel nem akarok túl sokat elárulni a történetből, így igyekszek a lényegre szorítkozni, hogy mi fogott meg benne. Elsőként az tetszett meg a könyvben, hogy már az elején érdekes volt, nem voltak unalmas részek benne, figyelemfelkeltő volt, izgalmas, néhol humoros, néhol szomorú. Gondolok a szomorúnál épp Stanley-re. Joy nagyon szerethető karakter volt, bátor, elszánt, őszinte, szókimondó. Patrick Wayne pedig megtestesítette azt a férfi ideált, amire majdnem minden nő vágyik titkon. Erős jellem, aki ismeretlenül is lát valamit a "betörőjében", s a végére jár a dolgoknak. Tartja az adott szavát, ami nagy pozitívum, hiszen rá nem kis nyomás nehezedik a munkája miatt sem. Abszolút pozitív személy, s bár nem sokszor tűnik fel az embernek, bizony van humora. Például mikor megkérdezi Joyt, hogy mennyire sürgős neki az a perec. Kedvenc jelenetem talán a rajzolós volt. Kedvenc szereplő? Fogós kérdés. Minden pozitív szereplő közel állt a szívemhez. Nagyon reméltem, hogy fogok még a csapatról a későbbiekben olvasni, s ez szerencsére bejött. 

A Halkirálynő és a kommandóban ismerhetjük meg jobban főhőseinket, Daniel Belloq-ot (Mogorva, Isten Lába, Indián, Jujujj, stb.) és Denisa Wry-t. Kapcsolatuk eleinte nehézkesen indul, nem igazán lelkesednek egymásért. Denisa sokszor fejjel rohan a falnak, Daniel viszont túlzottan nyugodt nekem. (Legalábbis eleinte) Mikor főnökük közös munkára osztja be őket, Denisa elég erőteljesen ágál ellene. Ez a kötet, ahogy a többi soronkövetkező is érdekes, akcióban dús, humorban gazdag, írónőnk leleményes, a párbeszédek sziporkázóak, a szövegek egyediek. Rengeteg új kifejezést tanultam a könyvekből. 

Egyik nagyon tetszetős idézetem az alábbi ebből a könyvből:
" Donald püföli az írógépét. Kissé lehiggadva megállok mögötte, és azt látom, hogy a regényét írja. A fejemhez kapok: – Mit csinálsz te a munkahelyeden?
Rám vigyorog: – Dolgozom.
– Igen, azt látom. De mit dolgozol?
– Alkotok.
– És Beatrix Holl? Mi lesz a gyilkosával?
– Nincs gyilkos – feleli Donald. – A nő megkéselte magát, aztán betörte a saját fejét. Pont."

A Halkirálynő és a dzsinnek című kötetben feltűnik végre kedvenc szereplőm Cyd, akit néha manónak hívnak Denisáék. Kissé különc figura, de a szövegétől az ember hasravágódik. Denisa kissé túlbuzgó, pörgött mint a búgócsiga, Daniel próbálta hűteni a lelkesedését, mondta hogy maradjon a fenekén, közben ő ugyanúgy nyakig volt az ügyben, csak épp a háttérben. Mellékszereplők akik nagyon közel álltak hozzám: Cyd, Ella, Konrad. 

A Ki feküdt az ágyamban? című kötetben Denisa ismét nagy slamasztikába kerül, s ezzel magára haragítja a szeretteit. Oké, jó szándék vezérli, de néha én is jól megráncigálnám a grabancát, hogy térjen már észhez. Sokszor a vakmerősége már az őrültséggel határos. Szerencsére Daniel szereti annyira, hogy kihúzza őt a csávából, bár egy két oldal erejéig hagyja főni a maga levében. Martin (Denisa öccse) hol idegesít, hol szórakoztat ebben a kötetben. Nagyon jó beszólásai vannak, viszont Denisa helyébe jól kupáncsapdostam volna a pimasz kölykét néha.  Belloq most is a szívem csücske volt, ez a pasi egy fantasztikum. Cyd stílusa, szövege ennél a kötetnél is rengeteget dobott a kedvemen, annyit nevettem. Lobo-t is kedveltem, bár a módszereivel azért vitatkoznék. 

Az Ébredj velem című kötetnél nagyon sajnáltam Ellát és Danielt. Denisa amnéziája miatt ők ketten szenvedtek a legtöbbet, hiszen nem elég hogy Den nem emlékezett rájuk, így újra a szívébe kellett férkőzniük, de a sok idióta még viccelődött is azzal, hogy gyorsan gondolják meg magukat, és meneküljenek. Ezek az illetők néha igencsak az agyamra mentek. Mogorva szemszögéből olvashatjuk a történetet, hogyan próbálja visszahozni Denisa emlékeit, s közben hogyan űzi a rosszfiúkat a társaival. 

A Mogorva nyár című történetben elkalandozhatunk a szereplőkkel. A fantáziám életre kelt, s a saját szemem előtt láttam azt a tájat, ahová Patrick Wayne vitte kirándulni kis csapatunkat. Csodát láttam, méghozzá nem is kicsit. S ez nem csak a jó képzelőerőnek köszönhető, hanem Meseanyó varázslatos írásainak is. A stílus magával ragadó, lebilincseli az embert. Denisa nem véletlenül érezte magát úgy, hogy valamiből kihagyják, hiszen Daniel és a "nagyszerűek" a háta mögött intézkedtek. Sajnos a fantasztikus kirándulást kellemetlen események zavarják meg, s az életük is veszélybe kerül. Denisa és Ella kapcsolata szorosabbá válik, s a történet végig izgalmas, cselekményekkel teli.

A Hold forró jegén fordulatokban gazdag. Kezdődik azzal, hogy Denisa új társat kap Zsöti személyében. A fickó eleinte eszméletlenül idegesítő. Sokszor úgy megverném, hogy nyolc napon gyógyulna. Ész nélkül rohan a vesztébe, s Denisa vele megtapasztalhatja, hogy milyen is volt vele dolgozni. Ez a kötet különösen bővelkedik humorban. Denisa, Daniel, Ella, Cyd és Dalia sorozatos érzelemdömpinget ad az embernek. Ráadásul ebben a kötetben különösen fontos szerepet kap a megfogantatás témája, hiszen mindenki Denisát pátyolgatja, csak hogy végre teherbe essen. Ramona a jósnő (őt is kedveltem) közli vele, hogy nem kell aggódnia, a trónörökös már úton van. Hatalmas öröm éri így Belloq-ot és a családjukat. 

Apád, anyád ide lőjön! kötetben Denisa és Dalia előrehaladott állapotban vannak. Bármikor szülhetnek, mégis a bajt keresik. Denisának néha agymenése van, de ettől függetlenül abszolút imádott karakter, Mogorva imádatom ennél a résznél sem csökkent, bár legtöbbször Cyd és Ella az, akiről még többet akarok olvasni. Dalia ügyködésén néha sikoltani támadt kedvem, Martint pedig néha megtudnám nyúzni, ettől függetlenül az egész történet nagyszerű. A humor ismét elmaradhatatlan, sokszor a hasamat fogtam és úgy nevettem. Meseanyónak köszönhetően az ember mindig önfeledten szórakozhat, s felszabadultan nevethet. A könyv végére ellazulunk, tele vagyunk pozitívummal, ugyanakkor arra vágyunk, hogy még kapjunk ebből. A történet végén természetesen egészségesen megszületik Vivica és Urian :)

Csontfuvola: Akció, humor, kegyetlen jó szövegek, szeretni való szereplők, érdekes cselekmények, izgalom, megkönnyebbülés, nevetés, sírás, sírva nevetés, stb. Ezek jellemzik ezt a könyvet. Akit egyszer a Fable stílus elragadott, nincs menekvés! Ezer százalék, hogy örök életemre Fable függő lettem. Hiába olvasom már rongyosra a könyveit, újra és újra igényli a szervezetem ezt a „kínzást”. És hogy miért is kín? Azért, mert túlságosan hamar vége van a történetnek, és az új kötetekre sokat kell várni. Meseanyó portékáiból sosem elég. Mogorva és Denisa párosa még mindig lebilincselő, Daniel viselkedése Uriannal megható, Ella stílusa észbontó, szövegei pedig lehengerlőek. Martin szokás szerint jópofa és fárasztó egyszerre, a nagy csapat pedig utánozhatatlan. Új szereplők Nympha és Gerret szintén kedvelhetőek, Steve, Nympha és Gerret szerelmi háromszög érdekes, végül az ügyész úr marad hoppon, ettől függetlenül nem kezd ámokot futni, maradnak barátok. Gerret nem száll el magától, és simán beilleszkedik a csapatba. 

Habospite: Nekem egyáltalán nem volt sok Vis Major és Belloq együtt. Sőt… örültem, hogy végre találkoztak. Ugyanúgy megvoltak az összetett történetben is az izgalmas akciók, a frászok, a humoros jelenetek és a romantikázások, bár azok csak leheletnyiek. Szeretem Wayne-ék csapatát, Vis Majorék párosát és Denisáék furcsa kis brancsát is. Cyd elengedhetetlen a fékevesztett humorával és stílusával, amivel azonnal megtámadja az ember rekeszizmát.

Tündérlovaglás: Végre! Alig vártam már, hogy Ella Belloq legyen a főszerepben. S hogy milyen hatással volt rám? Íme!

Nem, nem, nem és nem! Ezt hajtogattam a könyv első két oldalán túljutva. Nem lehet igaz, hogy Denisa nincs többé. S aztán mit látok? Búcsú Danieltől. Mi a jó fene? Meseanyó mit művel? Könnybe lábadt szemmel olvastam tovább. Nem akartam elhinni, hogy igaz, amit olvasok. Hová csöppentem? Milyen könyvet olvasok én? Sokk. Aztán jött a bumm, kiderült, hogy egy nyamvadt házi feladatról van szó. Mázsás súly gördült le a szívemről. Meseanyó, a frászt hoztad rám. Én sem érzem magam „síró picsogó hisztikének”, de ezt a részt megkönnyeztem. Remegve lapoztam a következő oldalra, s kíváncsian olvastam tovább.

Denisa szokás szerint hozta a vagány nő stílt, ami újra megdobogtatta pici szívemet. Zsöti beleesett néhány kínos szituba, amiért elég erőteljesen szántam szerencsétlent, bár a saját hülyeségének köszönhette, hogy nyakig merült a ganéba. Elszabadultak a hangyabolyosok a városban, szegény Martinnak, Denisának, Belloq-nak és az akciózsaruknak volt melójuk bőven. Eközben szerencsétlen Ella próbált épelméjű maradni egy elmeroggyant közelében, aki halomra akart gyilkolni mindenkit. Eszméletlen lélekjelenléttel állta a sarat, és keresztbe tett állandóan a tomboló diliflepnisnek. Szerzett egy műholdas telefont az egyik sérülttől, és arról próbálta elérni a nagyszerűeket (Belloq-ékat), de mindnek ki volt kapcsolva a telefon. A segélykérő számok diszpécserei pedig azt hitték, hogy szórakozik. Végül sikerült őt kihozni a vérbálból. Több túlélő volt, mint halott, így viszonylag pozitívan zárult ez a horror. Kórházba nem ment, hazament lábadozni (tiszta apja meg Denisa). Tetszik, hogy a megrázkódtatások ellenére is ilyen talpraesett volt továbbra is. Az pedig különösen jó volt, hogy Arslan és ő ily módon megismerkedett.

A szereplőkről készült képeket imádtam, kiváltképp Martin arcformáját találtam kitűnő ábrázolásnak, bár Denisa és Ella is jól sikerült. Cyd-et és Belloq-ot kicsit máshogy képzeltem, de így sem rossz.

Elmepata után ketyópata :D Szuper. Bővül a szókincsem. Ha valaki megkérdezi honnan van, mondhatom hogy igazi Fable. :)

Pontozás: 10/10*