Aux Eliza: Aranytinta (Írósuli 2.)

Fülszöveg:

„Viharsebesen magukkal ragadnak az események, magába szippant ez a különös világ, amelytől nagyon nehéz búcsút venni." – Smoking Barrels Blog

A fekete kódex kinyílt. De vajon a három testvér elbírja a könyvben rejlő fékezhetetlen hatalom súlyát? Hisz még csak gyerekek. Mégis óriási felelősség zúdul a nyakukba.

Dixy, Era és Lia egy egész világ sorsáról kell hogy döntsön.

A kódex megjelenése felforgatja az írósuli életét. A múzsák és a lázadó rubrikátorok közti feszültség egyre csak fokozódik, mígnem az egész város a feje tetejére áll. Kémek, betörések és félelmetes összecsapások árnyékolják be a mindennapokat. Az erdő rejtekében veszedelmes tiltott szavak szállnak, míg a novemberi fagy sötét idők előszelét hozza magával. A közelgő változás tanárt és diákot egyaránt megérint. Senki sem menekülhet előle.

A lányoknak a legnagyobb káoszban kell tovább kutatniuk az örökségük után. Ha megtalálják az aranytintát, az minden kívánságukat valóra válthatja. Visszatérhet az apjuk, és újra helyreállhat a rend az íróvilágban. Ők pedig végre azzal foglalkozhatnak, ami igazán fontos: a szerelemmel, a barátaikkal és talán még a sulival is.

Kalandjaik során a legnagyobb veszélyek közepette is készek kiállni az igazságért. A gond csak az, hogy ez a csalafinta szó mindhármuknak mást jelent.

Megjelenés éve: 2026

Kiadta: Eleven Kiadó Kft.

Illusztrálta: Kocsondi Nelli, Ofra Dóra

Oldalszám: 320

ISBN: 978-615-6742-22-3

Mondtam már, hogy mennyire utálom a függővégeket? Ez hatványozottan igaz akkor, ha a folytatás még nem jelent meg. Mert hát most mit kellene tennem? Raboljam el Elizát, hogy mesélje tovább a történetet? Csak remélni tudom, hogy a kiadó nem ül sokáig a kéziraton, és hamarosan megjelenik a várva várt harmadik rész. Tudni akarom, hogy alakul a lányok, illetve az egész író és olvasó világ sorsa! Ki kivel lesz a végén? Ugye megkapjuk a happy end-et? Ugye az írónő nem végzi ki a kedvenc szereplőmet a harmadik kötet végére? Nem, egyelőre nem árulom el, hogy ki az. Tippeljétek meg!

Mivel az első rész telitalálat lett, arra gondoltam, azonnal bele is kezdek a folytatásba. Nem bántam meg. Röpke pár óra alatt kivégeztem nyolc fejezetet, túl voltam egy kisebb agybajon, és a fokozódó érzelmek miatt írtam egy üzenetet a szerzőnek, melyben csak annyit kérdeztem, hogy „Á, te nő! Mit műveltél???”

Ez a kötet is bővelkedett eseményekben és érzelmekben. A történet olvastatja magát, ha van elég időd, villámgyorsan a könyv végére érhetsz. Ha nincs, akkor se bánkódj, fejezetenként haladva is élvezetes olvasmány, ugyanis lapról lapra fokozódik a feszültség.

Számomra az Aranytinta lehangolóbb volt, mint az első kötet, mivel sokkal több volt a negatív cselekmény, ugyanakkor érdekes volt végigkísérni a lányok útját, valamint jellemük alakulását. Tetszett, hogy az írónő hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa a lányok vívódását, valamint a családi kapcsolatok alakulását. Plusz ahogy nekem azt ígérte is, rendesen megkínozta Dixy-t. Míg az első részben többnyire megértettem a lány viselkedését, ebben a kötetben a falat vakartam az idióta húzásai miatt. Néha szívem szerint megráztam volna, miközben a képébe üvöltöm, hogy normális vagy???

A Mátyás öröksége utáni nyomozás most is nagyon érdekes és bonyodalmakkal teli volt.

A Rubrikátorok és Múzsák közötti feszültség kiéleződése zseniális lett, ahogy a lányok helyzethez való viszonyulásának jellemzése is. Többször felmerült bennem, hogy melyik lehet a jó oldal, illetve hogy van-e egyáltalán olyan. Aztán végül a történetben ennek Era is hangot adott.

„– Egyre inkább úgy érzem, itt nincs jó meg rossz oldal. Csak rossz van, és kevésbé rossz.”

Mindkét félnek igaza van, ugyanakkor egyiknek sincs, ráadásul mindkét oldal önkényuralmat próbál gyakorolni, ami egyáltalán nem helyes.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a harmadik kötetben a feszültség a tetőfokára hág, és bőven lesz lehetőségünk felülni egy újabb érzelmi hullámvasútra. Kíváncsian várom, hogy miképp végződik majd a három testvér története.

Aux Eliza: A ​könyvek városa (Írósuli 1.)

Fülszöveg:

Dixy a fura nevű, zárkózott lány a suliban. Mióta elvesztette az apját, nem akar mást, csak túlélni a gimit a testvéreivel. Még akkor is, ha Era és Lia néha levakarhatatlanok. Hiszen ő csak egy átlagos kamasz.

Vagy mégsem?

A nyári szünet végén egy váratlan látogató érkezése mindent megváltoztat. A rejtélyes férfi kora hajnalban kopogtat be a külvárosi ház ajtaján. Egy titokról beszél, amit többé nem lehet elhallgatni Dixyék előtt. De Krúda, a lányok anyja hajthatatlan, nem engedi a férfit a testvérek közelébe.

Dixy, Era és Lia közös nyomozásba fognak, hogy kiderítsék, mi történt az apjukkal és mi az, amit a szüleik már a kezdetektől eltitkoltak előlük. A rejtély szálai egy eltitkolt világba vezetik őket, ahol minden az írás körül forog. A szavak varázserővel bírnak, a pennák repülni tudnak, és a fantázia a legnagyobb kincs. De mindezek ellenére a srácok itt is beképzeltek, a lányok pedig ugyanolyan kirekesztőek tudnak lenni, mint a budapesti gimiben. Az írósuli tanárairól nem is beszélve…

„Aux Eliza regénye az írók és a könyvek varázslatos világába kalauzol el, egy olyan világba, ahol én is szívesen élnék.” – Csoma-Lőrincz Tamara író

Kiadó: Eleven Kiadó Kft.

Megjelenés éve: 2025

Illusztrálta: Ofra Dóra, Kocsondi Nelli

Oldalszám: 380

ISBN: 978-615-6742-10-0

A sorozat eddig megjelent részei:

1. Aux Eliza: A könyvek városa

2. Aux Eliza: Aranytinta

Aux Eliza: Kardex és a könyvmolyok csapása (novella)

Hasznos linkek a szerzőhöz:

Aux Eliza bemutatkozását az Eleven kiadó oldalán megtalálhatjátok itt: https://www.elevenkiado.hu/aux-eliza/

10+1 kérdés a szerzőhöz az Álomgyár kiadó oldalán: https://alomgyar.hu/magazin/szerzok-bemutatkoznak-aux-eliza

Aux Eliza facebook oldalán rengeteg érdekességet találhattok. Nekem az egyik kedvencem a könyv szereplőinek zenelistája, illetve a különböző érdekességek a szereplőkről. Igazi spoilermentes kedvcsinálók. Ha érdekel, itt megtekinthetitek: https://www.facebook.com/elizauxirasok

Először is szeretném megköszönni az írónőnek a dedikált példányt, nagy örömöt szerzett vele!

A Kardex és a könyvmolyok csapása című novella után kíváncsian vártam, hogy sikerül-e az Írósuli világának magába szippantania. Jelentem: igen!

Elizának sikerült egy olyan világot kreálnia, ami vonzza az olvasót. Olvastam néhány olvasói véleményt, melyben arra panaszkodtak, hogy túl sok a Harry Potter sorozatra hasonlító dolog. Például ami a Harry Potterben az aranyvérű vs. mugli szülők gyereke felállás, az ebben a regényben a többgenerációs írók vs. olvasó szülők gyereke (első generációs írók) ellentét. Vagy épp a legjobban utált tanár karakter: a Harry Potterben Piton, az Írósuliban pedig Corpus.

Személy szerint engem nem zavart, hogy a szerző a HP világból is ihletet merített. Ráadásul a könyv ettől azért jóval több. Persze lehet keresni a párhuzamokat, de ha csak erre figyelsz, könnyen lemaradsz a lényegről! Ugyanis ebben a könyvben minden megtalálható: szerethető és utálható szereplők, gyilkosság, titkok, egy varázslatos világ, iskolai klikkek, történelem, nyomozás, írás, olvasás, könyvek és persze némi románc. Semmi sem az, aminek látszik, és olvasás közben gyakran érezheted úgy, hogy teljesen tévúton jársz.

A főszereplő, Appendix Carta – becenevén Dixy – igencsak megosztó személyiség. A történet elején nem ellenszenvet éreztem iránta, hanem sokkal inkább sajnálatot. Elveszítette az édesapját, az édesanyjával folyamatos harcot vívott, a testvéreivel meg nem igazán álltak közel egymáshoz. Mindig is ő volt az, aki kilógott a sorból, és neki ez így is volt jó. Nem vágyott beilleszkedni, meggyőzte magát arról, hogy neki úgy jó, ahogy van, és egyébként is mindenki mással van a baj, nem vele. Sokáig azzal indokoltam a gyakran bicskanyitogató stílusát, hogy biztos a gyász, a veszteség, a megnemértettség miatt olyan, amilyen, de a könyv felénél már kezdtem gyanítani, hogy nem feltétlenül volt helyes ez a felvetésem. Időnként borzasztóan idegesített, máskor viszont maximálisan azonosulni tudtam vele – és ez a kettősség engem is meglepett. A korábbi olvasói vélemények alapján azt hittem, hogy a testvérei fognak hozzám közelebb állni, velük fogok jobban szimpatizálni, de nem így lett. Dixy karaktere elérte, hogy rá figyeljek, ő legyen a középpontban akkor is, amikor épp a testvéreiről mesél a szerző. Az ő szemszögéből megismerni ezt a történetet igazi kuriózum volt – még akkor is, ha a vele kapcsolatos érzelmeim úgy hullámoztak, mint a viharos tenger. Végül úgy zártam be a kötetet, hogy bár rettentően haragudtam rá, a lelkesedésem egyáltalán nem hagyott alább, és mérhetetlenül kíváncsi vagyok, miképp alakul majd a sorsa.

Gyakran éreztem úgy nyomozás közben, hogy bizony mellékvágányra futottam. Még most sem vagyok benne teljesen biztos, hogy a saját képzeletbeli „jó vs. gonosz” listámon szereplők a megfelelő helyen állnak-e. Na meg ugye ott van az a bizonyos mondás, hogy „nem minden fekete vagy fehér”, szóval biztos lesz még a további részekben bonyodalom és csavar. Annak kifejezetten örülök, hogy a második rész, az Aranytinta már itt figyel az asztalomon, mert a kíváncsiság nagy úr – rögtön bele is vetem magam!

Sárközi Erika Nilla – Aki ​dzsinnekkel játszik (Hat kártya sorozat 1.)

Fülszöveg:

„Alkut kötnél egy dzsinnel, ha az életed lenne a tét?

Kasia leleményes alkudozó, aki nem riad vissza a varázslattól izzó, koppenhágai éjszakától sem. Különleges kártyapaklijával megbízásokat teljesít: bárkit és bármit képes megtalálni a megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe. Hisz a mágiának mindig ára van… Ezt Kasia is fájdalmasan tapasztalja a saját bőrén, amikor a varázsereje szeszélyessé válik, és még a pakliját is ellopják. Ezek nélkül ő is vérző préda egy ragadozókkal teli világban.

Ráadásul egy dzsinn érkezik Koppenhágába, aki Kasiánál is ravaszabb alkudozó, és a lányt keresi. A dzsinn mindig megszerzi, amit akar, ezúttal pedig a kártyákra fáj a foga. Ám azok eltűnése fellobbantja közöttük az amúgy is ellenséges lángokat.

Kasiának biztonság és válaszok kellenek, a dzsinnek pedig a pakli. Többet is kaphatnának egymástól, mint amire vágynak, de ehhez össze kell dolgozniuk egy pattanásig feszült helyzetben.

Sötét alkuk.

Végzetes árulások.

Élet-halál harc a nagyvadak között.

Kasia és a dzsinn találkozásával egy kegyetlen játszma veszi kezdetét, amiben semmilyen ár sem túl nagy – de lehet-e egyáltalán győztese ennek a harcnak?”

Megjelent: 2026. június

Kiadta: Skarlát kiadó

Borítóterv: Hannah Sternjakob Design

Belső grafika: Vörös Zsófia

Oldalszám: 412 (puhatáblás, élfestett kiadás)

ISBN: 978-615-6781-08-6

Felnőtt tartalom! A könyv 18 éves kortól ajánlott!

A molyon található egy 21 oldalas beleolvasó: https://assets.moly.hu/beleolvaso/sarkozi-erika-aki-dzsinnekkel-jatszik-beleolvaso.pdf?1778285078

Hogy mit tudhatunk a szerzőről?

Sárközi Erika Nilla az írásba tiniként szeretett bele, kedvencei azóta is a romantikus, humoros alkotások és a misztikum. Történeteivel szórakoztatni szeretne, ámulatba ejteni, menedéket nyújtani. 

Svédországban él, két kisfiú édesanyja, érdekli a lakberendezés és a házfelújítós tartalmak. 

A regényeket jobban kedveli a novelláknál: a titkokkal fűszerezett Carpe Noctem 2024-ben jelent meg, egyelőre még csak ebook-ban. 

Én is a könyv: 

Úgy érzem, mintha már ezer éve ismerném Sárközi Erikát, azaz Nillát. Közel tíz éve annak, hogy elnevezett könyvszörnynek, mivel akkoriban tényleg faltam a köteteket – pont úgy, mint Sütiszörny a különböző sütiket a Szezám utcában. Többször ért az a megtiszteltetés, hogy olvashattam az írásait, és valóságos rajongója lettem. A történeteinek ugyanis van egy olyan varázslatos képessége, hogy képesek kizökkenteni az aktuális olvasói válságomból.

Sajnos egy ideje egyéb okok miatt újfent kissé akadozik nálam az olvasás, de a könyvek szeretete örök. Ezért is örültem annyira, amikor tavaly jött a hír, hogy megjelenik a Hat kártya sorozat első része, az Aki dzsinnekkel játszik. Volt szerencsém olvasni még nyers verzióban, és már akkor szerelem volt első olvasásra. Azóta rengeteg finomítás, módosítás történt, én pedig kíváncsian vártam, végül mit hoz ki a történetből az írónő.

Imádom a történetmesélés gördülékenységét, a cselekményszálak felépítettségét és a szereplők kidolgozottságát. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő karakterek is megkapják a megfelelő bemutatást, így garantált, hogy az olvasó emlékezni fog rájuk fejezetekkel később is.

Amit nem szeretek, az a függővég, de ez ugye várható volt egy könyvsorozat első részénél, úgyhogy erre több szót nem is vesztegetek, csak erősen reménykedem, hogy még azelőtt jön a folytatás, mielőtt akkora lyuk keletkezne az oldalamon, mint a Mariana-árok.

Nillának sikerült egy erős, határozott és független női főszereplőt megalkotnia, akinek bizalmi problémái vannak. Kasiának minden oka megvan rá, hogy kételkedjen a körülötte élőkben, hiszen már kislányként azt sulykolta bele a keresztapja, hogy nem bízhat senkiben, csak önmagában és a mágiájában. Ám úgy hozza a helyzet, hogy kénytelen együttműködni – mi több, alkut kötni – egy dzsinnel, hogy visszaszerezze amit elloptak tőle, és élve kerüljön ki egy soktényezős játszmából, ami mögött olyan személyek húzódnak meg, akikre nem is számítana. Kasiánál már csak Ace, a dzsinn „örül” jobban ennek az együttműködésnek. A kettejük közötti feszültség szinte az első találkozásuktól tapintható, és lapról lapra csak növekszik. Macska-egér játékot játszanak, kerülgetik egymást, ugyanakkor mindketten tudatosan visszafogják magukat – harcolnak önmagukkal és egymással, míg végül eljön az idő, amikor már egymásért is. Ez már néha őrjítő volt számomra, pláne, ha azt nézzük, milyen perzselő álmai voltak Kasiának, amiket az egyezség miatti kötelék miatt Ace is ugyanúgy látott és átélt.

Ám ahogy azt már többször megállapítottam, Nilla különösen találékony tud lenni, és nem csak a szereplői kínzásához ért, de az olvasók alapos meggyötrésében is profi. Ugyanis többször is elhúzza az orrunk előtt a mézesmadzagot, fejezetről fejezetre gyötri a szereplőket és az olvasókat egyaránt, alkalmanként ad némi fájdalmat enyhítő balzsamot a léleknek, de épp csak annyit, hogy még többre és többre szomjazzunk. Amikor pedig végre azt érzi az olvasó, hogy „na most már beindulnak közöttük a dolgok”, egy tollvonással keresztülhúzza a számításainkat, és jön a következő megpróbáltatás, majd egyszer csak arra eszmélsz, hogy elfogytak az oldalak, és vége az első résznek.

Imádtam a főszereplők közötti sziporkázó párbeszédeket, a tapintható feszültséget, a zűröktől korántsem mentes közös kalandokat, a kémiát, a perzselő és alkalmanként arcpirító jeleneteket, meg úgy általánosságban mindent. Most azonnal akarom a folytatást!

Nillaaaaa! (Ezt most olyan hangszínben képzeljétek el, mint a Reszkessetek betörőkben, amikor azt üvöltik, hogy Keviiiiin!)

Roald Dahl: Matilda

Vigyázat! Cselekményleírást tartamazhat.

Fülszöveg:

„Matilda különleges lány, de a szülei sajnos komplett idióták.

Az apja szélhámos, az anyja meg sötét, mint egy belső zseb. Ki nem állhatják a lányukat, azt szeretnék, ha többet tévézne, és kevesebbet olvasna. Czukor kisasszony, a tündéri tanárnő viszont hamar rájön, hogy Matilda zseni. Az iskola rettegett igazgatónője azonban mindkettőjük életét megkeseríti… Még szerencse, hogy Matilda elképesztő trükköket tartogat a tarsolyában, és nem fél megmutatni a szörnyű felnőtteknek, hogy vele jobb nem ujjat húzni!

A Matilda a Kolibri Kiadó Roald Dahl-életműsorozatának második darabja, amelyet új fordításban, Totth Benedek tolmácsolásában olvashatunk.”

Kiadta: Kolibri kiadó

Megjelent: 2022 (harmadik kiadás)

Fordította: Totth Benedek

Fordítás alapjául szolgáló mű: Roald Dahl: Matilda

Oldalszám: 304

ISBN: 978-963-599-280-5

Illusztrálta: Quentin Blake

Nem sűrűn fordul elő, hogy előbb látom a filmet, mint hogy a könyvet olvasnám, ám most ez történt. Gyerekként láttam először a Matildát (1996-os film), és az igazat megvallva akkoriban elvarázsolt. Láttam egy kislányt (Matilda Wormwood – Mara Wilson), aki azon felül, hogy magas intelligenciával rendelkezett, varázserővel bírt. A gondolataival mozgatott dolgokat. Emlékszem akkoriban úgy gondoltam, hogy ez mennyire menő már… Na jó, a varázslat most is menő. Ki ne akarna tárgyakat mozgatni pusztán a gondolataival, illetve egy ujjmozdulattal? Mivel élénk képzelettel rendelkeztem, nem volt nehéz beleképzelnem magam Matilda helyébe. A film szereposztása szerintem kiváló lett, Danny DeVito tökéletesen hozta a rosszindulatú, kapzsi gazembert (Harry Wormwood), akit semmi más nem érdekelt, csak az, hogy minél könnyebben és gyorsabban meggazdagodjon, és nem érdekelte, ha ehhez mocskos módszereket kellett alkalmaznia.

Most, évekkel később kíváncsian és lelkesen vettem kézbe a könyvet, melyből az általam oly szeretett film született. Azt hittem, egy nap alatt kiolvasom, de meg kell vallanom, hogy nem így történt. Rettentően idegesített ugyanis, hogy lefordították a neveket is. Talán, ha nem láttam volna filmet, akkor nem zavart volt ez a dolog, ám így nagyon. Néhány oldal után le kellett tennem, mert nem igazán sikerült a lényegre koncentrálnom, mindig félrevitt, hogy fejben kijavítottam a neveket.

Egyébként érdekelne, hogy miként lett Miss Jennifer Honey-ból Czukor Janka, Miss Agatha Trunchbull-ból Dorong kisasszony, vagy épp Wormwood-ékból Lonczék. Értem én, hogy gyerekkönyv, és szerették volna könnyebbé tenni az olvasást a kisebbeknek, de például erre lehetett volna a könyv hátuljában található üres oldalak egyikét felhasználni, és az eredeti nevek mellé feltüntetni a kiejtésüket, ahogy néhány régebbi könyvnél tették azt más kiadók.

Mint ahogy azt már megszokhattuk, a könyv és a film között vannak kisebb-nagyobb eltérések, ami a történet cselekményszálát illeti, ám lényegében azért egyezik.

Adott egy nagyon okos és tehetséges kislány, akit elhanyagolnak a szülei. Egészen pici korától egyedül hagyták otthon, magának kellett gondoskodnia az ételről, szórakozásról. A való világban felnőtt fejjel ezt hívjuk kiskorú veszélyeztetésének.

Matilda olyan, mint egy kis szivacs, mindent magába szív. Mire iskolába kerül, ír, olvas, számol, minden érdekli, rengeteget olvas, és fejlett az erkölcsi és igazságérzete.

Ezért aztán amikor elég idősnek érezte magát, úgy döntött, ha igazságtalanságot tapasztal, azt megtorolja. Ebben lett segítségére az újonnan felfedezett különleges képessége is.

A könyvet körüllengi egyfajta szomorúság, ugyanakkor bőven akadtak mosolyfakasztó jelenetek is.

A pozitív szereplők abszolút kedvelhetőek, és Roald Dahl-nak sikerült egy olyan főgonoszt kreálnia, akit válogatás nélkül mindenki nyugodt szívvel utálhat.

Bár a könyv egy ifjúsági fantasy regény, és alapjáraton gyermekeknek íródott, szerintem a komolyabb témakörök miatt (lelki és fizikai bántalmazás, csalás, stb.) remek beszélgetésindító lehet az idősebbek körében is.

A kisebb-nagyobb zavaró dolgokon felülemelkedve egy igazán élvezhető regényt kaptam, bár számomra most a film verzió áll az első helyen.

Benyák Zoltán: Féktelen történet (Képtelen történet 2.)

Fülszöveg:

„Moirának nincs könnyű dolga. Nem elég, hogy Max, a nagy mesélő örökségét kell cipelnie, de a gimis évek is megviselik. Mindennek a tetejébe egy esős szeptemberi napon megjelenik egy beszélő vízköpő, aki eszébe juttatja azt a másik világot, ahol kislányként járt. A hősök és gonosztevők világát, a vad utazásokét.

Moira átmegy a féktelen kalandok földjére, hogy másodszor is megjárja Alíz csodaországát, Oz királyságát, a többi legendát. Régi és új útitársak szegődnek mellé, megismerkedik egy olyan jóképű fiúval, amilyenek csak a mesékben vannak. Áthajózik néhány ősi krónikán, megharcol olyan szörnyekkel, amik ezeréves mítoszokból kúsznak elő.

Te, aki e sorokat olvasod, azt gondolod, hogy tudod, mi történik majd ezeken a vad lapokon… de hidd el nekem, még csak nem is sejted.

Benyák Zoltán még magasabbra emeli a tétet a Képtelen történet folytatásában. A fantázia sodrában a Féktelen történet szavai a főszereplővel együtt viszik az olvasót az elfeledett mesék birodalmába.”

Kiadta: Főnix könyvműhely

Megjelenés éve: 2021

Oldalszám: 248

ISBN: 978-15-5999-37-6

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

Az első rész szerelem volt első olvasásra. Nagyszerűen felépített történet, imádnivaló szereplőkkel, izgalmas kalandokkal, hatalmas csavarokkal, vicces jelenetek tömkelegével, meglepetésekkel. Moira még kislány volt, körüllengte egyfajta gyermeki báj és ártatlanság. Végtelen fantáziájával és hitével bármire képes volt, amire csak elszánta magát.

A második történetben már tizenhét éves, gimnáziumba jár, rengeteget küzd, mert különc, kilóg a sorból, sokat gúnyolják, bántják. Nem találja a helyét. Magányos és elveszett. A gimire úgy tekint, mint egy börtönre. Suli egyenlő intézményesített szívás. Ismerős ugye? Nem könnyű a kamaszkor. Félix a legjobbkor toppan be, mint aki érezte, hogy Moirának szüksége van egy újabb nagy kalandra a mesék és egyéb történetek világában ahhoz, hogy emlékezzen, gyógyuljon, ihletet szerezzen.

Miután megérkezett kalandjának színhelyére, Moirának rá kellett jönnie, hogy a jól ismert hely már a múlté, sokkal nagyobb és ijesztőbb a világ, amibe csöppent, mint amilyen gyerekkorában volt. Rengeteg változás történt, amit hirtelen felfogni is képtelenség, ráadásul Max nélkül fájdalmasan üresnek érezte magát. Mikor szembesült vele, hogy egy rettentő alak és csapata minden valós személyt „kiír” a történetből és ezzel a való életből is, már nem is tartotta olyan jó ötletnek a maradást, még ha olyan társai is akadtak a kalandjai során, mint Félix, Frász, Mark és Fúzi úr.

Imádtam a történetet, az újdonság varázsát, az izgalmas kalandot, a Moira és Mark közötti kapcsolatot, a felbukkanó mellékszereplőket, ugyanakkor az első részhez viszonyítva ez a könyv jóval borongósabb, vészjóslóbb volt számomra sok esetben. Talán Max hiánya hatott rám így. Aztán mikor a főhőseink a Próféták völgyébe jutottak, bevallom hősiesen, megkönnyeztem az eseményeket.

Benyák Zoltán mesterien szőtte most is a szálakat. Érzelmi hullámvasutaztam, s közben egy olyan világban jártam gondolatban, ami szerintem az olvasni szeretők egyik titkos álma. Féktelen száguldás volt az ismeretlenbe. Minden percét imádtam. Felejthetetlen.

Azt azért megjegyezném, hogy Rosie és Titus karakterét ezerszer jobban utáltam, mint az első kötet főszemétládáját.

Számomra egyértelmű a pontozás. 10/10 természetesen. Ezt az ifjúsági sorozatot receptre írnám, ifjúnak és idősebbnek egyaránt.

Benyák Zoltán: Képtelen történet (Képtelen történet 1.)

Fülszöveg:

„Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja. Olyan jól, hogy észre sem veszi, a meséiben él. Egy olyan világban, ahol a történetei veszik körbe: hősök, fura lények, vad tájak. Ám egy napon bekopogtat az egyik szereplője, egy szemtelen kislány, és arra kéri, segítsen megtalálni az egyik történetben elveszett holmiját. Max belemegy a dologba. A lánnyal az oldalán kilép biztonságos tornyából, és a kalandok rögtön elsodorják. Egyenesen a szörnyek, legendák, gonosz tervet szövő szereplők világába.

Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.”

Megjelenés éve: 2020

Kiadta: Főnix könyvműhely

Oldalszám: 256

ISBN: 978-615-5999-30-7

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

A szerző oldalán http://benyakzoltan.com/ megtalálhatjátok az életrajzát, a könyveit, kritikákat, kapcsolati elérhetőségeket, illetve egy galériát. Érdemes olvasgatni.

A nagy illúzió című könyv volt életem első Benyák Zoltán regénye. Lebilincselt a stílusával, imádtam olvasni. Akkoriban határoztam el, nekem mindenképp több könyvével kell majd megismerkednem. Rögtön be is szereztem az „Ars Fatalis” és „Az idő bolondjai” című könyveit, később pedig az Athenaeum kiadónak köszönhetően megismerkedtem „Az utolsó emberig” című urban fantasy regényével is. Meg kell vallanom, hogy bár a szerző stílusa lenyűgöző, a történetei pedig irodalmilag jól felépítettek, számomra egészen eddig az első általam olvasott könyvét nem sikerült túlszárnyalnia. A nagy illúzió volt számomra a mérce legmagasabb fokán. Eddig. Ugyanis a Képtelen történet pillanatok alatt letaszította onnan.

Hihetetlenül szórakoztató, kellemes szövegezésű regény, mely tényleg lebilincsel ifjút és idősebbet egyaránt. Az első oldalon magával ragad, és egészen az utolsóig nem is ereszti az olvasót. Remélem, hogy a szerző még nagyon sok ifjúsági fantasy regénnyel örvendezteti meg az olvasókat. Jól áll neki ez a műfaj. Nekem pedig abszolút jót tett ez a történet.

Imádtam a sziporkázó párbeszédeket Max és Moira között, a közös kalandjukat, a történet furcsa teremtményeit, a szereplő és helyszínábrázolásokat, az elgondolkodtató felvetéseket, a valóságban olvasható történetekre való utalásokat, valamint a történetmesélés milyenségét.

Max író, méghozzá nem is akármilyen. Ugyanis beleírta magát a történeteibe, és a saját maga által létrehozott világban él. Alkotói blokktól szenved, hosszú idő óta semmit nem sikerült papírra vetnie, ami eléggé frusztrálja, s áldott magányát megzavarja egyik történetének ifjú szereplője, Moira, aki ráveszi, hogy lépjen ki a biztonságot adó rejtekéből, és segítsen megtalálni egy számára fontos tárgyat.

Moira okos, vicces, szemtelen, szabadszájú kiskamasz, aki néha koravénnek tűnik a felvetései alapján. Nagyon nagy forma, első olvasatra megszerettem, ő lett a kedvenc szereplőm a történetben. Imádtam a beszólogatásait, kérdéseit. Egyik kedvencem, amit újra és újra feltett a kalandozásuk során, s amitől Max rendszerint csak sóhajtozott: „Mondja, szokott normális dolgokat is írni?” Mondjuk úgy, nagyon jó, kritikusi vénával rendelkezett a lányka.

Amikor a dunsztos üvegekben tartott eladó szép pillanatokról volt szó, mint például egy Rolling Stones koncert a hetvenes évekből, kedvem támadt ráírni a szerzőre. Persze végül józan eszemhez kapva nem tettem meg, mert végigpörgettem a fejemben a gondolatot, hogy mi lenne, ha én most nagy elragadtatásomban azt írnám neki, hogy én mennyire imádom. Valószínűleg legalább annyira bolondnak nézne, mint Moira Maxot a történet nagy részében. Ezen persze végül jót nevettem, mert épp akkor értem ahhoz a részhez a könyvben, ahol Moira szájából elhangzik a következő mondat: „Maga gyönyörű bolond.”

Benyák Zoltán gyönyörűen játszik a szavakkal. A történet lehengerlő, érdekes, tanulságos, ugyanakkor kalandos és rejtélyes, amit a legtöbben szeretnek. Az ifjúság számára egy szórakoztató történet tele csavarokkal, míg a felnőtteknek ennél talán több. Számomra biztosan. Ez a könyv olyan húrokat pendített meg bennem, amiket mostanában csak kevés. Rengeteg mondanivalóval rendelkezik, ha van hozzá képességed, hogy meghalld.

Amikor fény derült Max és Moira valós kapcsolatára, dobtam egy hátast. Számítanom kellett volna egy ilyen csavarra, de mégis váratlanul ért. Aztán jöttek újabb és újabb fordulatok, én meg már szinte pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről. A kötet végére megkaptam a happy end-et, amitől most örömmámorban úszik a lelkem. Sok ilyet szeretnék még olvasni! Lehet? Benyák Zoltán! Ugye lehet?

Pontozás: 10/10*

Ui.: Természetesen a második részt azonnal elkezdem.

Sárközi Erika: Carpe noctem – Ragadd meg az éjt!

Hosszú kihagyás után, egy számomra igen kedves, magyar szerző könyvéről hoztam véleményezést. 

Sárközi Erika (Nilla) bemutatkozását bemásolom nektek a Skarlát kiadó oldaláról, amit egyébként itt érhettek el: https://skarlatkiado.net/rolunk/

"Sárközi Erika vagyok, de Nillaként is ismerhettek, én vagyok Anett mellett a Skarlát Kiadó másik megálmodója és szerzője.

Az írás tizenkét-tizenhárom évesen, szinte pillanatok alatt lett az életem szerves része, és azóta sem engedtem el. Szenvedélyesen érdekelnek a jó történetek, rajongó típus vagyok, az írás világába is így csöppentem, úgyhogy ha tetszik valami, boldogan rajongok érte.

A humor és az élénk romantikus szál két olyan dolog, amit az olvasmányaimban és az írásaimban is preferálok. Hiába írok fantasy vagy realista történetet, ezek nélkül elképzelni sem tudom.

2016 óta tanulok írástechnikát: ez volt a legnagyobb fordulópont az írói utam során, olyan felfedezésekre nyitott ajtót, amik megsokszorozzák az írás örömét számomra.

Megtaláltok a Facebookon vagy a Tiktokon is, ahol szeretem kiélni a regényírás nehézségeit és örömeit vicces videók formájában."

Fülszöveg:

"Tizenkét csillagjegy és egyetlen éjszaka: generációjuk legnagyobb Párbaja az indigókék égbolt alatt dől el. A győztes dicsőséget hoz a családjának, a megmérettetésből világra szóló sztorik születnek.

A húszéves Asra egész életében nővére árnyékában élt, aki anno egyetlen hajszállal csúszott le az első helyről, így most mindenki diadalmat vár tőle. Csakhogy ő utálja a konvenciókat, és semmi kedve értelmetlen játékokat játszani egy szimbolikus győzelemért, amikor dolgozhatna is nagyszabású projektjén. Ráadásul a szíve is az emberi világhoz húzza, miután megismerkedett a titokzatos Caspiannel.

Asrának azonban szüksége van a tizenkét család támogatására, hogy sikerüljön a terve. Ehhez az út pedig a Csillagpárbajon keresztül vezet, ahol győzelmet kell aratnia.

Kaland és kockázat.

Veszély és varázslat.

Szenvedély és szerelem.

Az indulás helye adott ezen a sötétbe burkolózó játékmezőn, az viszont, hogy hová érkeznek, csak rajtuk múlik."

Megjelent: Skarlát kiadó

Megjelenlés éve: 2024 – ebook

Oldalszám: 330

Illusztrálta: Kocsondi Nelli

ISBN: 9786156781031

Figyelmeztetések: erotikus tartalom

18 éves kortól ajánljuk!

Hosszú-hosszú idő óta most először szippantott be úgy könyv, hogy hajnali negyed négyig olvastam megállás nélkül.

IMÁDTAM!!! Még akkor is, ha Nilla most is szadistaként gyötörte a szereplőket, s általuk engem is.

Nagyszerű történet, hihetetlen szereplőkkel, izgalmas cselekményekkel, rengeteg érzelemmel.

Egyik pillanatban jókat kuncogtam, a következőben már a könnyeimet törölgettem, nem sokkal később indulatosan, felháborodva felhördültem, hogy mi a fene… Igazi érzelmi hullámvasút volt, de az ilyenre bármikor felülnék, mert tudom, hogy a végén azt kapom, amire igazán szükségem van.

Kedvenc karakterem Rion volt, aki éles eszével és bicskanyitogató stílusával sokszor mosolyt csalt az arcomra. 

Kedvenc idézetem: „A világot már akkor megváltottad, amikor úgy döntöttél, hogy nem állsz be a sorba, hanem mersz önmagad lenni…”

Imádlak Nilla a lebilincselő történeteiddel, az utánozhatatlan történetmeséléseddel, a kimeríthetetlen fantáziáddal, és nem utolsó sorban a csodálatos lelkeddel együtt, amivel beragyogod mindenki életét! Örülök, hogy ismerhetlek, és már most várom az új könyved! A te történeteidre éhes a lelkem.

Ha ti is szeretnétek engedni a csábításnak, akkor a Skarlát Kiadó honlapján megtalálhatjátok ingyen ebook-ban. Ha pedig elolvastátok, és szeretnétek beszélni a könyvről valakivel, a blogom facebook-os oldalán várlak titeket sok szeretettel. ;) 

Pontozás: 10/10 természetesen, hiszen mindent megkaptam tőle, amire szükségem volt. 

 

Lana Millan - Egy angyal a szerelem küszöbén (Raziel 2.)

„Ismered a viccet, amiben egy bukott angyal és egy félnótás démon néhány társával elindul, hogy megmentse az emberiséget, miközben néha abban sem biztosak, hogy érdemes-e reggelente felkelni az ágyból?

Raziel és Belader párosa Nevada kopár vidékét ezúttal a napfényes Miamira cseréli. Kalandos útjuk során szerencsére arra is jut idejük, hogy a rájuk vadászó pokolfajzatokon kívül saját magukkal és egymás iránti érzéseikkel is fölvegyék a harcot.

Küldetésükhöz olyan különös figurák csatlakoznak, mint Theo, az ateista, Manuel, az elvált mexikói pincér, Soren, a dán cserediák vagy Tully, az angyalból lett sürgősségi sebész. Lucifer mellett most Belader történetét is megismerhetjük.

Tengerpart, pálmafák, luxus, mexikói konyha, mocsár, aligátorok és egy cseppnyi armageddon egy eltökélt bukott angyal és egy útkereső démon társaságában.”

Megjelent: 2020. június 2.

Kiadta: Athenaeum kiadó

Borító: Földi Andrea

Oldalszám: 248

ISBN: 978-963-293-979-7

Mit tudhatunk a szerzőről?

„Lana Millan nem hisz az írói önéletrajzokban, ahogyan a véletlenekben sem, viszont elég jó meggyes csokitortát süt. Régebben Trónok Harca rajongó volt, de a Gyűrűk Urát még ma is szereti (a kedvence Gollum). Korábban gyakran fogyókúrázott, de amióta kutyája van, nincsenek súlyproblémái, csak problémái. Ha az életében nehézség adódik, már nem esik kétségbe, egyszer megfelelő szerszámok híján kenőkések segítségével cserélt ki egy kerékpárbelsőt, miközben a YouTube-on az oktatóvideót nézte. Az Athenaeum Kiadó gondozásában 2015-ben jelent meg Átkozott Hannah Brown című regénye, melyet 2017-ben Raziel története követette. Jelenleg a kutyáját sétáltatja, vagy ha nem, szinte biztos, hogy a Raziel regénysorozat harmadik részén dolgozik.”

Forrás: https://athenaeum.hu/index.php?action=szerzo&id=354

2015-ben, első regényének megjelenésekor volt szerencsém interjút készíteni az írónővel, amit most meg is mutatok nektek. Igaz, főképp az előző könyvhöz kapcsolódtak a kérdések, ám megtudhatjátok belőle azt is, hogy honnan az írói neve, illetve pár apróságot az írással kapcsolatban. 

http://www.ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2015/10/interju-lana-millan-ironovel.html

A szerző kiadónál megjelent művei:

Átkozott Hannah Brown

Raziel

Raziel 2. - Egy angyal a szerelem küszöbén

A könyvről:

Már nagyon vártam Razielék történetének folytatását, mert az első kötet lebilincselt. Imádtam az első betűtől az utolsóig, így elég magas volt a léc, amit el kellett érnie a második kötetnek is.

Az események két cselekményszálon és idősíkon futnak. Egyrészt Razielék kalandjai a jelenben, másrészt Belader élete a múltban.

Érdekes volt betekinteni Belader múltjába, ugyanakkor számomra most picit zavaró volt a váltakozó idő és cselekmény, mivel mindig megakasztott a lendületben. Míg a jelen eseményei sodró lendületűek és izgalmasak, szinte tapintani lehet a feszültséget, addig a múlt eseményeit kissé vontatottnak éreztem. Valószínű azért, mert a csapat kalandozása és harca az idővel (meg minden mással), sokkal inkább magával ragadott, mint a múltbéli események. Ugyanakkor mindennek megvan a maga oka, így annak is, hogy Lana Millan miért pont így alakította a történet ezen cselekményszálát.

Ez a kötet is bővelkedett kalandokban és szórakoztató párbeszédekben. Egyszerre volt humoros és elgondolkodtató. Ha darabjaira szednénk a történetet, akkor látnánk igazán, hogy mennyi mindent beleszőtt az írónő.

Lana Millan szerethető szereplőket kreált, akiknek a helyébe könnyen beleképzelheti magát az olvasó. Összetett személyiségek, akik első olvasásra nem feltétlenül lopják a szívünkbe magukat, aztán később bebizonyítják, hogy nem ok nélkül vannak jelen a csapatban. Ilyen volt számomra például Manny, akiért az elején egy huncut garast sem adtam volna. Nem tudtam eldönteni, hogy Lana tréfának szánta-e, vagy esetleg tényleg hasznát fogják venni a többiek a küldetés során. Nos, határozottan kellemeset csalódtam. Minél többet olvastam róla, annál szimpatikusabbnak találtam, a végére pedig egészen megkedveltem. Ő volt a tipikus példa arra, hogy ne ítéljünk elsőre, mert érhet még meglepetés.

Raziel és Belader nagyszerű páros, tökéletesen kiegészítik egymást. Erre szükség is van, hiszen kettejük feladata felkutatni és egységgé kovácsolni az emberiség megmentéséhez szükséges kis csapat tagjait, ami nem tűnik egyszerűnek. A tagok felkutatása során kisebb-nagyobb akadályokba ütköznek, amik sűrűn bonyodalmakhoz is vezetnek. Néha úgy tűnik, hogy tényleg minden és mindenki összeesküdött ellenük, mert Mihály arkangyalon és az alvilági lényeken túl még a természeti erőkkel is meg kell küzdeniük.

Van olyan szereplő, akivel nem igazán tudtam zöld ágra vergődni, nem tudom hová tenni. Jó? Rossz? Mi a célja a tetteinek? Tényleg segíteni akar, vagy csapda az egész, hogy akadályozza hőseinket a céljuk elérésében? Erre leghamarabb a következő kötetben fogok választ kapni, úgyhogy nagyon remélem, hogy az írónő ügyesen megírja a folytatást, hogy minél előbb a kezünkbe tarthassuk.

Örültem a Raziel és Belader között pattogó szikráknak, a humor mellett ez volt az, amit annyira vártam a történet folytatásában, mert bár sok minden a kapcsolatuk ellen szól, én azért reménykedem, hogy a történet végén valahogy mégis megoldják a dolgot. Ha máshogy nem, hát emberként, mint Tully és Vicky.

A szereplők közül Belader állt hozzám a legközelebb, mégpedig a nyíltsága miatt. Ő nem köntörfalaz, kimondja amit gondol, bár sokszor cenzúrázatlanul, és nem érti miért sértődnek meg körülötte.

Összességében tekintve szerettem a könyvet, izgalmas, eseménydús, elgondolkodtató, és humoros. Volt egy kicsi hiányérzetem, nem mindig éreztem olyan erősnek a történetet, mint az első kötetet, ugyanakkor a részleteket valamint a humort tekintve ez a kötet volt erősebb. + Ezzel a kötettel együtt megkaptam a 21 rövid novellát tartalmazó kis füzetet, ami szintén nagyon szórakoztató volt, és csak úgy izzott a levegő a főszereplők között. 

Itt olvasható: Karanténmesék 

A karanténmesékről annyit tudni kell, hogy bár a főszereplők ugyanazok, mint a Raziel trilógiában, maguk a történetek nem kapcsolódnak szorosan a regényekhez. Mondhatni alkalom szülte őket, hiszen mindenki tudja, hogy a világon tomboló vírus miatt sokan feszültek, idegesek, Lana pedig úgy gondolta, hogy Raziel és Belader segítségével egy kis színt visz a hétköznapjainkba, és csempész bele egy kis humort, hogy még véletlenül se veszítsük el a humorérzékünket.

Pontozás: 10/10