Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!
Füszöveg:
„Viv elszegődik a Vadvirág Kunyhó nevű, kissé lepukkant állatmenhelyre dolgozni. A feladata, hogy segítsen az adminisztrációban, ám igazából egy sokkal szívhez szólóbb küldetés vonzotta erre a helyre.
Geraldine az állatmenhely vezetője. A múltja elől menekülve itt talált rá a boldogságra, azonban a mentsvárát most veszély fenyegeti. Vajon képes lesz végleg maga mögött hagyni a múltját és megvédeni a jövőjét? Viv anyja, Stel azt hiszi, hogy életében először olyan férfivel hozta össze a sors, aki jól fog bánni vele. Ian kedves, figyelmes, és nyilvánvaló, hogy őrülten belezúgott. Hiszen mindig is erre vágyott, nem igaz? Új kezdetek, régi titkok és egy hely, amelyet mindenki otthonnak nevezhet – ez a Vadvirág Kunyhó.”
Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2019
Eredeti mű: Milly Johnson: Sunshine Over Wildflower Cottage
Fordította: Bótyik Bettina Zora
Oldalszám: 430 puha kötés
Érzelmi hullámvasútra ültetett az írónő. Váltakozva jelent meg a döbbenet, a szánalom, a harag, a derű… sok érzelem. Felkavaró. Tetszik, amikor a könyveiben küzdő, túlélő, erős, mégis érzékeny és kedves nőkről ír. Egy kis misztikus hangulat járta át a könyvet. Egy kicsit nehezen indultak be az események, majd egy izgalmas, szívhez szóló, kedves történetté vált. Látszott rajta, hogy az írónő sok kutatást végzett, és szívügye a téma. Az aprólékosan kidolgozott részletek hozzájárultak ahhoz, hogy valóságosnak tűnjön az egész. A karakterek szinte életre keltek. Lassú folyású történet, mégsem unalmas. A múltban történtek finoman szövik át a regényt. Tetszett a könyvben, hogy a mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, és sokat hozzáadnak. A történet több szereplő sorsát fonja össze. A regény szereplőire súlyos teherként nehezedtek a titkok, amiket őriztek. Az írónő finoman tárta fel a belső világukat. Voltak egyértelmű dolgok a történetben, ugyanakkor tele volt rejtéllyel.
A huszonhárom éves Viv Blackbird egy állásra jelentkezett a Vadvirág Kunyhó Állatmenhelyen. Bár nem viselkedett magabiztosan az állatok közelében. A céltudatos, kedves és okos nő szimpatikusnak tartotta az új kolléganőjét, Geraldinet. Gyönyörű volt a „menedékhely”. Viv elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy beilleszkedjen. Még akkor is, ha csak rövid ideig marad a birtokon. Amikor először látta, az állatmenhely irodája rosszul nézett ki. Annak köszönhetően, hogy már tizenöt éves korában a saját kezébe kellett vennie az irányítást (hogy segíteni, támogatni tudja az anyját) értett a dolgok rendszerezéséhez. Tudta, hogy rendbe tudja tenni az irodát. Hamar ragaszkodni kezdett a különleges helyhez.
Az öreglányok (Old Spice Girls) fejezetei néha egy kicsit furán hatottak. Mégis lényeges részei a regénynek, mivel közéjük tartozott Viv anyja, Stel, és a történeteik elgondolkodtatóak, tanulságosak. Viv és Stel kapcsolatán keresztül megjelent a ragaszkodás, az aggódás. A fiatal nő volt az érettebb, megfontoltabb. Az anyja sokszor gyerekesen viselkedett. Talán ez volt az oka annak, hogy neki nem tűnt gyanúsnak az udvarlója, Ian viselkedése. Azt sem vette észre, hogy voltak olyan dolgok, amik nem illettek bele abba a tökéletes képbe, amit kialakított a férfiról. Bízni és hinni akart benne. Ő maga sétált bele a csapdába. Mindenért saját magát okolta. A regény vége felé kezdett szembesülni azzal, hogy ideje kirángatni magát abból, amibe olyan buzgón belemászott, és végre felnőtt nőként viselkedni. Végül mégis Geraldine és Viv győzték le azt az aljas, beképzelt, undorító alakot.
Heath Merlo állatorvos volt az állatmenhely vezetője. Szorgalmas, tisztességes, jószívű, jóképű férfi. Viv és Heath kapcsolata nem indult zökkenőmentesen. A férfi eleinte hátsó szándékot sejtett a nő megjelenése mögött. Hamarosan rájött, hogy tévedett. A nő nagyon sokat dolgozott, tanult az állatok gondozásáról, illatkompozíciókat alkotott olajokból...
A Leightonok kegyetlenek voltak. Minden az övék volt a környéken. Kapzsi emberek, akik mindent megakarnak szerezni, ami a másé. Arra a területre is igényt tartottak, amin a Vadvirág Kunyhó Állatmenhely állt.
Nem könnyű, nem egyszerű kapcsolódások vannak a könyvben. Többek közt ez teszi a történetet valóságossá.
Szívmelengető volt az állatok, és az állatgondozás bemutatása. Vezér, a nagy testű kutya szinte azonnal közel került a szívemhez.
Viv és Ursula, a hóbagoly kapcsolata szépen kiemelkedett a történetből. Fokozatosan barátkoztak meg egymással. A kötődésüknek köszönhetően jött rá a nő, hogy mit fog csinálni, és arra is hogy hogyan fogja megvalósítani. Meg is tette.
A sok megrázkódtatás után a szereplők lehetőséget kaptak, hogy rendbe tegyék az életüket.
