Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Ha leszáll az éj

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg: 

„Irene Stenson jelentéktelen, visszahúzódó kamasz lány volt, amikor egy borzalmas esemény hatására elhagyta szülővárosát, s nem vitt magával egyebet az emlékein kívül, amelyek miatt azóta is retteg az éjszakától. Tizenhét év múlva, immár vonzó és rámenős oknyomozó újságírónőként, egykori barátnője hívására tér vissza, aki levelében azzal kecsegteti, hogy megmagyaráz bizonyos dolgokat a múlttal kapcsolatban. Irene elmegy a találkozóra, ám barátnőjét holtan találja. Öngyilkosság vagy szerencsétlen baleset, állapítja meg a rendőrség, Irene azonban másra gyanakszik, s elhatározza, hogy utánajár a rejtélyes halálesetnek.

Váratlanul segítőtársa akad egy motel tulajdonosának, Luke-nak a személyében, aki valamikor tengerészgyalogosként szolgált. Ez a Luke rettentő jóképű, és rögtön látja, hogy Irene egyáltalán nem olyan magabiztos, mint amilyennek mutatja magát – éppen ellenkezőleg: védelemre szoruló, gyenge nő. Szenvedélyes viszonyba bonyolódnak, de közben azért életük kockáztatásával megoldják a barátnő halálának ügyét, sőt fényt derítenek arra is, mi történt igazában azon a tizenhét évvel korábbi, borzalmas éjszakán.

A modern románc koronázatlan királynője ezúttal is izgalmas, érzéki történettel örvendezteti meg olvasóit.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2009.

Eredeti mű: All night long

Fordította: Komáromy Zsófia

Oldalszám: 372

ISBN: 978 963 07 8795 6

Nagyon lendületes, gyorsan lehet haladni vele. Izgalmas. Tele van váratlan fordulatokkal. Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Minden szereplőnek megvan a titka, megvannak a démonai. A főszereplők sem tökéletesek. Nagyon is emberiek. Mindkét főszereplő poszttraumás stressz betegséggel (PTSB) küzd. A romantikus és a krimi szál egyensúlyban van. Voltak részek, amik után eltartott egy kis ideig míg a szívverésem normalizálódott.

Nagyon nehéz téma. A gyilkos kiléte csak a végén derül ki.

Az írónő festői tájként írta le a hegyi Ventana-tóvidéket. Dunsley látszólag békés kisváros, de ahogy haladunk előre a történetben, érezni lehet, hogy valami nagyon nincs rendben. Egyre több dolog kérdőjeleződik meg, válik gyanússá. Nyilvánvaló, hogy sokkal sötétebb titkokat próbálnak rejtegetni, mint amit eleinte feltételezünk. A titkok lassan derülnek ki. Minden nyom újabb fordulatot, és még nagyobb veszélyt hoz. A csendes kisváros szörnyű titkokat rejt. A szereplők kénytelenek szembenézni a múlt árnyaival, és kideríteni az igazságot.

Egy borzalmas bűnténnyel kezdődik a könyv. A Stenson házaspárt meggyilkolták az otthonukban. A lányuk Irene csak azért maradt életben, mert a barátnőjével, Pamelával volt, és későn ért haza. Azon az éjjelen megváltozott az élete, darabokra hullt a világa. Tizenhét évvel később egy titokzatos e-mailt kapott Pamela Webbtől, aki a múltról akart beszélni vele személyesen. Irene, aki azóta újságíró lett, úgy döntött, hogy visszatér Dunsleyba, és beszél Pamelával. A Tóparti Napfelkelte Turistaszálló egyik házában szállt meg. Tizenöt éves kora óta rettegett a sötétben.

A szálló tulajdonosa, Luke Danner bonyolult ember. Irene nagyon érdekes és vonzó férfinak látja. Luke-nak is nagyon tetszik a nő. A vonzalom kölcsönös. Luke intelligens, igazi alfa hím, aki hat hónappal korábban szerelt le a tengerészgyalogságtól. A gondolatai a rejtélyes Irene Stensonon jártak. Érzékelte, hogy a nő szorong, mégis nagyon eltökélt, fél és mégis van benne bátorság és harciasság. Elhatározta, hogy segít a nőnek.

Irene többször próbálta hívni Pamelát, de ő nem vette fel a telefont. Még szerencse, hogy Luke követte, amikor elment Webbék házához. Így legalább nem volt egyedül, amikor holtan találta Pamelát. Gyanús volt a nő halála. Irene szerint meggyilkolták. Súlyos, megrázó titkok lappangtak a történetben. Nyilvánvaló volt, hogy Irene és Luke mindent megtesznek majd, hogy kiderítsék mi történt. Irene megvolt győződve arról, hogy Pamelának valami fontos mondandója volt a múlttal kapcsolatban. Szerinte a halálának nem csak a piához meg a nyugtatókhoz van köze. Meggyőződése, hogy Pamela apja el akar tussolni valamit.

Irene megértette Luke-ot, mert az apja is szolgált a tengerészgyalogságnál, majd a haláláig rendőrként dolgozott. Stenson rendőrfőnök jó ember volt, és sokan lehettek hálásak neki. Ez sokat segített Irene nyomozásánál. Voltak, akikért rengeteget tett az apja, ezért mondhatni „tartoztak” neki, illett viszonozniuk a kedvességét.

Szerintem Luke családja időnként nagyon bosszantó volt. Megértem, hogy aggódtak érte, de azért a túlféltésnek is van határa. Igazából az „bökte a csőrüket”, hogy a férfi nem akar a családi vállalkozásban dolgozni. Felháborító volt, hogy megpróbálták ráerőszakolni az akaratukat. A Danner család tagjai csökönyös, „minden lében kanál”, tolakodó emberek.

Irene-t és Luke-ot is rémálmok gyötörték. Mindkettőnek vannak rítusai. Luke tudta, hogy amikor rémálomból riad fel, akkor valami másra kell koncentrálnia. Ha mozog, ledolgozza az adrenalint. A nőre pedig a sötétséggel együtt elkerülhetetlenül rátört a félelem, ezért felkapcsolva hagyta a lámpákat egész éjjel, éjjeli fényt is használt, és zseblámpát hordott magával. Amikor tudta, hogy Luke a közelében van, akkor nem félt a sötéttől. Mellette biztonságban érezte magát. Irene és Luke közt a kezdetektől szikrázott a levegő. Luke igazából nem akart fogadós lenni. A körülmények hatására hozta a döntést. Így ő is jól járt, mert talált egy csendes, nyugodt helyet, ahol megírhatta a könyvét. És néhány helybéli is jól járt, mert az ott végzett munkának köszönhetően van miből megélniük. Luke az írás segítségével birkózott meg a lelki problémáival. A könyv arra szolgált, hogy a férfi egybeolvassza a tudós és a harcos oldalát. (Ez tetszett.)

Irene volt tanárnője, Tess Carpenter is szimpatikus karakter. „A tanár és diákja közti kötődés az ő esetükben nagyon mély volt.” A baráti kapcsolatok szépen kiemelkedtek a történetből.

Ryland Webb szenátornak, Pamela apjának az elmúlt évek halálesetei (a felesége, Stensonék, Pamela…) a lehető legjobban jöttek… De a dolgok nagy részét valaki más irányította, akinek érdekében állt, hogy Ryland sikeres legyen. A szenátor tudta, hogy ha a sötét titka kiderül, akkor a pályafutása néhány óra leforgása alatt romokban fog heverni.

Végül kiderült a Webb család mocskos titka.

Az igazság felszabadította Irene-t. A rémálomnak vége volt. Végre rendesen eltemethette a múltat. Ő és Luke tervezgetni kezdték a közös jövőjüket. Tudták, hogy a szerelmük és a családjuk mindenen átsegíti őket, bármit hoz is a jövő.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Nem bízhatsz senkiben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A szerelem mindent megváltoztat.

Grace Ellandnek sem a munkájában, sem a férfiakkal nincs szerencséje. És amikor végre el merné hinni, hogy stabil és szerethető állást talált (a férfiakat most hagyjuk), ahol megbecsülik, sőt pótolhatatlannak érzik, éppen neki kell rábukkannia a főnöke holttestére. Sprague Witherspoon menő önsegítő guru volt, nála minden a pozitív gondolkodásról és az optimista hozzáállásról szólt, de mivel Grace tehetsége révén jutott a csúcsra, most Grace is a gyanúsítottak listájára kerül. Már csak azért is, mert a holttest mellett egy üveg vodka állt, egyértelműen utalva arra a szörnyűségre, amelyet Grace élt át sok-sok évvel korábban, és amelyet minden erejével elfelejteni igyekszik.

Grace-t rémálmok gyötrik, pánikrohamokat él át, hiába végzi a légzőgyakorlatait, mondja a mantráit, és szedi a gyógyszereit. Aztán elmegy egy vakrandira, amely végképp kibillenti törékeny lelki egyensúlyából. Julius Arkwright híres-hírhedt befektetési szakember, akinek egyetlen célja van az életben: bármilyen módon minél több pénzt keresni. Semmi közös nincs bennünk vagy mégis? Julius mellesleg valamikor a tengerészgyalogságnál szolgált, és mesterien verekszik, ami nagyon jól jön, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy valaki Grace vesztére tör.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2016.

Eredeti mű: Trust no one

Fordította: Palkó Katalin

Oldalszám: 360

ISBN: 978-963-405-394-1

Korábban már olvastam Jayne Ann Krentz regényeit, csak akkor nem írtam róluk. Most úgy döntöttem, hogy újra elolvasom néhány könyvét, és megosztom a véleményem róluk. Kezdetnek a Nem bízhatsz senkiben című regényét választottam. Izgalmas cselekmény, romantika és humor. Szerintem szórakoztató. Nagyon jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket. A romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van a regényben. Szellemesek a párbeszédek.

Az írónő rögtön a dolgok közepébe vágott, és egy gyilkossággal indította a történetet. Grace Elland holtan találta a főnökét. Ennek hatására emléktöredékek villantak fel benne egy másik halottal kapcsolatban (akit tizenhat évesen látott). Rémálom kísértette, és pánikrohamok kínozták. Régóta a napi rutinjává váltak a légzőgyakorlatok.

Grace és Julius Arkwright egy balul sikerült vakrandin ismerkedtek meg, amit a barátaik szerveztek. Irene és Grace kicsi koruk óta barátnők voltak. Irene férje (a rendőrfőnök) és Julius pedig együtt szolgált a tengerészgyalogságnál. Julius hűvös, fegyelmezett, gyakorlatias, határozott, sikeres férfi. Amikor kitűz maga elé egy célt, nem hátrál meg. Grace optimista, erős jellemű nő, aki különös üzeneteket kapott az elhunyt főnöke privát e-mailjéről. A kolléganői nem kaptak e-maileket, csak ő.

Bár Grace és Julius kapcsolata nem indult zökkenőmentesen, a férfi nagyon figyelmes és segítőkész volt a nővel. Erősen vonzódtak egymáshoz. Aranyos volt, ahogy a férfi megkérte Grace-t, hogy kísérje el egy fogadásra, mint a partnere. A nő segített neki megírni a vacsora utáni beszédet. Julius-nak tervei voltak Grace-szel. Nem szórakozást keresett, hanem valami mást.

Mivel számítottam a krimi szálra, ami nem durván és nyersen van megfogalmazva, ezért úgy gondoltam, hogy a gyilkosság, a sikkasztás és a hátborzongató e-mailek küldözgetése megfelelő módon volt kifejtve. A bűnügyi szál még számomra is elfogadható határon belül volt. Mivel szeretek éjjel jól aludni, ezért a vérfagyasztó krimiket inkább kihagyom. Bevallom, hogy a döglött patkányos rész miatt majdnem elvesztett az írónő. Annál azért végigfutott a hideg a hátamon. És ez nem jól eső borzongás volt, hanem az a fajta, ami megijeszt.

Bár a történet egy adott sémát követ, mégis voltak benne váratlan fordulatok.

Elragadó volt, ahogy Julius védelmezte Grace-t. A forró pillanatokból nem hiányzott az intimitás.

Szerintem az írónő szépen egybeszőtte a szenvedélyes, romantikus, és a titokzatos, bűnügyi szálakat.

Julius új beszéde sikert aratott az estélyen. Ő és a partnere, Grace szinte mindenkit lenyűgöztek. Persze voltak néhányan, akik igyekeztek megakadályozni, hogy jól végződjön a napjuk. Grace és Julius azonban nagyon jó csapatot alkottak. Nagyon meghitt és szenvedélyes volt az éjszakájuk. Tetszett, hogy a férfi nem akarta másnak mutatni magát Grace előtt, mint aki volt. Jó volt, hogy nyíltan tudtak beszélni egymással a pánikbetegségről. Itt kihagyott az írónő egy remek alkalmat arra, hogy olvasmányosan ismertesse a poszttraumás stresszt.

Lépésről lépésre zajlik a nyomozás. Fokozatosan bontják ki a rejtély szálait. Az új információkat „csepegtetve” kapjuk. Így a szereplőkkel együtt találgathatunk, izgulhatunk. Kapcsolat van a két (a mostani és az évekkel korábbi) gyilkosság között. A főszereplők és barátaik próbálják megtalálni a kapcsolatot, ami összeköti az ügyeket.

Voltak nehéz helyzetek, de Julius bízott Grace bátorságában, elszántságában. Bár Grace talán egy kicsit naiv. Igyekszik mindenkiben meglátni a jót. A férfi ezt igyekszik ellensúlyozni, és védelmezni a nőt.

Az elkövető legnagyobb terve darabokra hullott, minden összeomlóban volt. Azt tervezte, hogy lelép. Amikor megpróbálta „elvarrni a szálakat”, elkapták. Csakhogy az ügy összetettebb volt, mint azt gondolták. Elvileg a másik elkövetőnek el kellett volna rejtőznie, el kellett volna menekülnie. De a bosszú fontosabb volt. Ez vezetett a következő „csavarhoz” a történetben.

„Tégy úgy, mintha ura lennél a helyzetnek, különösen akkor, ha tudod, hogy nem így van. A tudatod kitisztul, és meglátod a lehetőségeket, amelyeket most elfed a káosz.”

Három férfi sietett Grace segítségére. De nem kellett megmenteni a bajba jutott nőt, mert megmentette saját magát.

Az, hogy Grace és Julius megismerkedtek és egymásba szerettek megváltoztatta az életüket. Minden sokkal jobb lett.

Ana könyvajánlói - Nora Roberts: Személyazonosság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg:

"A New York Times bestseller szerzőjének félelmetes, új thrillere egy férfi kísérteties gonoszságáról és egy nőről szól, aki azért küzd, hogy visszaszerezze az életét.

Morgan Albright, az egykori állandóan költöző katonagyerek végre gyökeret eresztett egy Baltimore melletti barátságos környéken. Barátnője és lakótársa, Nina segít neki a jelzáloghitel törlesztésében, miközben Morgan pultosként dolgozik. De miután Ninával megrendezik első vacsorapartijukat, amelyen Luke, a jóképű informatikus srác is részt vesz, akivel Morgan a bárban ismerkedett meg, a lány gondosan felépített világa darabokra hullik. A hátsó ajtó üvege betörve, a készpénz és az ékszerek eltűntek, az autóját elvitték, Nina pedig holtan fekszik a padlón.

Hamarosan kiderül a szörnyű igazság: Morgan volt az, aki a szörnyeteget beengedte. „Luke” valójában egy Gavin nevű szélhámos, aki egy bizonyos nőtípust vesz célba, ellopja a vagyonát és a személyazonosságát, majd megvalósítja végső célját, a gyilkosságot.

Amit az FBI elmond Morgannek, az több mint hátborzongató. Nem Nina Gavin esete, hanem Morgan. Nina egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen. És a rémálom Morgan számára csak most kezdődik. Hamarosan nincs más választása, mint anyja vermonti otthonába menekülni. Miközben azon fáradozik, hogy újrakezdje az életét, találkozik egy másik férfival, Miles Jamesonnal, akinek családi vállalkozása mélyen gyökerezik a városban.

De Gavin még mindig új áldozatokra vadászik, és nem felejtette el azt sem, aki megmenekült."

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2023

Fordította: Tóth Gizella

Oldalszám: 552, puhatáblás

ISBN: 9789635664733

Az írónőtől megszokott stílus. Lassan építette fel a történetet. Nagyon részletesek a leírások. Összetartó közösség, családias légkör, újrakezdés.

Morgan Albright bátor, céltudatos, erős, független és okos nő. (Jól megismerjük, mire Miles feltűnik.) Szorgalmasan tanult, mert szerette volna megvalósítani az álmait. A saját otthon megteremtését, és a saját vállalkozás indítását. Amikor úgy tűnt, hogy jól alakulnak a dolgai, az egyik álma (az otthonteremtés) megvalósult, váratlanul tragédia történt. A lakótársát, és barátnőjét, Ninát valaki meggyilkolta az otthonukban. Nagyon összetört. A kezdeti sokk után elhatározta, hogy túlteszi magát a megrázkódtatáson, és megoldja a problémáit, mert muszáj. Újra szembe kellett néznie az élettel. De ez sokkal nehezebb volt, mint hitte. Megjelent az FBI, és kiderült, hogy a pszichopata, szélhámos, sorozatgyilkos valójában őt szemelte ki. Morgan volt az egyetlen túlélő, akiről tudtak. A helyzet rosszabb lett, és tovább romlott. Amikor összecsaptak a hullámok a feje felett, akkor úgy döntött, hogy hazamegy a nagymamájához és az édesanyjához. A két nő szeretettel várta. Az élet, amit felépített, romokban hevert. Tovább kellett lépnie. Legalább nem volt egyedül. A családjával volt egy festői szépségű helyen.

„Új terveket szősz majd, új világot építesz.”

És a nagyinak igaza lett. Kedveltem az idős hölgyet. És Morgan anyukája is szimpatikus volt. Sok szerethető szereplő volt a könyvben. Miles és a kutyája, Howl is megnyerő volt. Tetszett a történet kutyás szála. Jót nevettem azon, hogy a nőnek visszavitte a kutya az eldobott labdát, de a gazdájának nem volt hajlandó. Aranyos jelenet volt.

Miles egy vonzó, férfias, érdekes ember, szilárd erkölcsi kódexszel. Tisztelettudó, öntudatos és kedves, de kicsit „nyers” is. Ő és Morgan illettek egymáshoz. Kiállt Morgan mellett, és tudta, hogy a nő is kifog állni magáért. Erőt adott neki. Jó élete lett. Jobb, mint amiről valaha álmodott.

Morgan talpra állt, és újra önmagára talált az őt ért megrázkódtatások után. „Újraépítette” az életét. Ezzel szemben a személyiségtolvaj sorozatgyilkos elindult lefelé a lejtőn, és egyre többet hibázott.

Gavin Rozwell, a gyilkos még mindig Morgant akarta. Őt hibáztatta mindenért. Úgy gondolta, hogy azért vesztette el a szerencséjét, és az okozta minden problémáját, hogy a nő megmenekült. Elhatározta, hogy befejezi, amit elkezdett.

Morgan mégis összeszedte magát. Erős asszonyokból álló háztartásban élt, volt munkája, amit szeretett, és volt egy férfi, Miles, akivel szerették egymást. Azért költözött Vermontba, mert muszáj volt. És azért maradt, mert boldog volt.

Végigkísérhettük Morgan megerősödését, boldogságra találását. És láthattuk, hogy a kegyetlen bűnöző hogyan halad felé, nem számítva arra, hogy a nő legyőzheti.

Nagyon érdekes és szórakoztató regény.

Ana voltam, sziasztok. 

Nora Roberts: Sötét örvények

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg: 

„Kívülről nézve a Lakeview Terrace-i ház tökéletesnek tűnik, ahogy a Bigelow család is látszatra tökéletes család: jó nevű, mindenki által tisztelt apa, elbűvölő és odaadó anya, két gyönyörű gyermek. Egy tökéletes életet élő tökéletes család egy tökéletes házban.

De a hibátlan felszín alatt sötét dolgok rejtőznek, és a zárt ajtók mögött egy egészen más élet zajlik. Az erőszakos apa és a diszfunkcionális anya terrorizálja a tizenéves Zane-t és Brittet. Zane túlságosan fél ahhoz, hogy bárkinek is szóljon a helyzetükről, de mindent megtesz, hogy megvédje a húgát, s közben számolja a napokat, mikor lehetnek végre szabadok.

Egy kegyetlen éjszaka után, amikor apjukat olyan mértékben elragadja az indulat, hogy úgy tűnik, minden még rosszabbra fordul, a testvéreknek sikerül elmenekülniük. Szeretett nagynénjük segítségével fokozatosan újra felépítik az életüket, új családot teremtenek, és maguk mögött hagyják a múltat. De egy olyan gyerekkor, mint az övék, örökre árnyékot vethet az életükre. Meg tudnak-e valaha szabadulni a múltjuktól? Vagy azok a sötét örvények a felszínre törnek, és arra kényszerítik őket, hogy ismét az életükért küzdjenek?”

Kiadta: GABO kiadó

Megjelent: 2019

Fordította: Tóth Gizella

Fordításul szolgáló mű: Nora Roberts: Under Currents

Oldalszám: 544

ISBN: 978-963-406-892-1

Témáját tekintve 18 éves kor alatt nem ajánlott.

Az írónő, ahogy a legtöbb könyvénél, úgy itt is az "in medias res", bele a dolgok közepébe elvet vallotta, és rögtön leverte az olvasót a lábáról egy durva családon belüli erőszakkal. Szívszorító volt olvasni, hogy mennyi mindent megtehetett Graham Bigelow büntetlenül, oly sok éven át, amiért szerintem soha nem kapta meg igazán a büntetését. Annyi szörnyűség után tizennyolc év börtön enyhe büntetés volt neki.

A történet ezen része valósághűre sikerült a tökéletes családanyával, aki a szülői munkaközösség vezetője, és a nagy presztízsű orvos apukával, aki rengeteget adakozik a közösség javára, embereket ment, tökéletes otthont teremt a feleségével és két csodás gyermekével, közben pedig zárt ajtók mögött, mikor nincsenek figyelő szempárok, jönnek a lelki és fizikai bántalmazások, megfélemlítések, mert megteheti. Persze a verést mindig úgy csinálja, hogy annak látszólagos nyoma ne maradjon. Szívesen üt gyomron, vesén, vagy a törzsön szinte bárhol, hiszen ahol ruha fedi, ott nem fogja senki meglátni. Ha véletlenül mégis úgy alakul, kimagyarázza, hogy szerencsétlen baleset történt. S amikor végre, nagyon hosszú idő után kiderül, az önmarketingnek és a jól felépített hazugsággyárnak köszönhetően a kiérkező rendőrök nem hisznek a súlyosan bántalmazott gyereknek, sőt… tovább járatják vele a poklot, ami úgy tűnhet, soha nem ér véget.

Sajnos ez abszolút hihető. Nem egyszer olvastam vagy hallottam olyat, hogy a bántalmazó fél annyira meggyőzően adta elő a kis meséjét, hogy végül az áldozatot hibáztatta mindenki a történtekért. Ugye ez nektek is ismerős?

Mindenesetre ebben a történetben voltak, akik jól ismerték a gyerekeket, és segítettek abban, hogy kikerüljenek a pokoli szülők karmaiból. Dave, Emily néni, Lee Keller nyomozó és még jó pár ember, akiket olvasás során a szívembe zártam.

Emily néni és a többiek minden követ megmozgattak azért, hogy Britt és Zane biztonságban érezze magát, és jó irányt vegyen az életük. A feltétel nélküli szeretet csodákra képes, ezt bizonyítja az is, hogy végül mindketten a lehető legjobbat hozták ki abból a traumából, amit sajnálatos módon át kellett élniük.

A könyv első része pörgősre sikerült, aztán ahogy a szerzőtől megszokhattuk, jött egy kis enyhülés, a történet szépen lassan csordogált a maga kis medrében, hogy az olvasó jusson egy kis lélegzethez, és utolérhesse magát. Évek teltek, szereplők jöttek és mentek, bővült a család, és új embereket ismerhettünk meg. Belépett a képbe Darby McCray, aki szerintem abszolút magával ragadja az olvasót. Darby tájépítészeti szenvedélyét olyan szinten képes volt átadni az írónő, hogy legszívesebben beköltöztem volna az egyik bungalóba, amit már Darby kicsinosított.

Imádtam a tájleírásokat, a megannyi apró részletet, ami miatt magam előtt láttam egész Lakeview városát, a tóval, a körülötte lévő házakkal, és persze Emily néni üdülőparadicsomával, a Walker Lakeside nyaralókkal. Nagyon megszerettem a szereplőket, legyenek két vagy négylábúak, kivéve a Bigelow házaspárt, a Draper családot, illetve Trentet.

Tetszett, hogy a durvább és lágyabb jelenetek a könyvben váltották egymást, így a krimi és a romantika kellemes elegyet alkotott, és egyiknél sem éreztem azt, hogy túl sok. Mondanám, hogy ennyi kóros lelki alkatú egyénnel képtelenség találkoznia egy embernek, de sajnos nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy ez nem életszerű.

A könyv nagyon jó, olvastatja magát, kellően izgalmas, időnként romantikus. Tetszik, hogy a szerző felhívja a figyelmet a családon belüli erőszakra, illetve arra, hogy az ember merjen segítséget kérni. Azon felül, hogy szórakoztat, elgondolkodtat, és arra ösztönöz, hogy hallgassunk a megérzéseinkre, mert olykor életet menthet.

Számomra ez a könyv 10/10.

Karen Rose: Egyedül a sötétben (Romantic Suspense 17./Cincinnati 2.)

„Karen ​Rose, a New York Times bestseller írónője visszatér a Cincinnati sorozat egy újabb, lélegzetelállítóan izgalmas kötetével, amiben találkozik a veszély és a vágy, az igazságosság és a bosszú.
Scarlett Bishop gyilkossági nyomozó már látott elég gazembert, aki az igazságszolgáltatásban megtalálta a kiskapukat, és ártatlan áldozatot, akit senki sem bosszult meg. Tudja, hogy a jó nem mindig győzedelmeskedik. Eddig sikeresen elrejtette magában a haragját és a vágyát, hogy ő maga szolgáltasson igazságot. De ez már nem tarthat sokáig.
Marcus O’Bannion, aki korábban a hadseregben szolgált, félelmet nem ismerve harcol az áldozatokért. A titokzatos múltja miatt ez nem is csoda. Úgy hiszi, látta már az emberi gonoszság legalját, de aztán elkezd kutakodni annak a fiatal lánynak a meggyilkolása ügyében, aki korábban az ő segítségét kérte. Scarlett-tel közösen elindulnak egy olyan sötét úton, ami miatt egy veszélyes emberkereskedő hálózat célkeresztjében találják magukat. Hogy a bűnözőket megállítsák, egyszerre kell ravasznak és könyörtelennek lenniük. De túl is kell élniük ezt a kalandot.”

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó
Megjelent: 2020. november 18.
Fordította: Irás Emese
Fordítás alapjául szolgáló mű: Karen Rose: Alone In the Dark
ISBN: 978-963-457-798-0
Oldalszám: 816
Műfaját tekintve krimi, egy leheletnyi romantikával és humorral fűszerezve.
 
Nyolc évvel ezelőtt ismerkedtem meg Karen Rose könyveivel, amikor még az Ulpius kiadó égisze alatt jelentek meg a könyvei magyar nyelven, s azonnal a rabjává váltam. Első könyvem tőle a Vartanian trilógia első kötete, a Halj meg értem című regény volt (Romantic Suspense 7.), és úgy éreztem, hogy minél gyorsabban el kell olvasnom a többi magyarul megjelent könyvét is.
Karen Rose könyveiben minden szükséges krimi elem megtalálható. Fordulatos, cselekményekben gazdag, izgalmas, sokkoló, lélegzetelállító, sokszor szomorú, néha humoros. Az érzelmi skálán rengeteg mindent megtapasztalunk olvasás közben. A szereplői kiforrottak, egyszerűen nagyszerűek. Könnyen beleélhetjük magunkat a karakterek helyébe, hiszen kedvelhető, igazán emberi szereplőket kreál az írónő. A nyomozás izgalmas, az információkat nem egyszerre kapjuk, hanem szépen fokozatosan, képes mindvégig fenntartani az érdeklődést, és az emelkedő feszültség jellemzi.
 
Ennél a kötetnél sem volt ez másképp. A krimi szál erős, sokszor megrázó és sokkoló, néha gyomorforgató. Alaposan megjártam az érzelmi hullámvasutat, ejtettem pár könnycseppet, és úgy éreztem, mintha valami ránehezedett volna a mellkasomra. Tehetetlennek éreztem magam és mérhetetlen düh munkált bennem az olvasottak miatt. Mondhatni alaposan kihozott a sodromból. Karen Rose olyan témához nyúlt, ami alaposan felkavarja az embert. Emberkereskedelem, gyermekbántalmazás, kínzások, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok tömkelege alkotja a cselekmények egyik szálát. Ugyanakkor az írónő most is igyekezett humorral enyhíteni a történet generálta feszültséget, amire szükség is volt. A romantikus szál erőteljes lett, kissé aggódtam a könyv utolsó harmadánál, hogy esetleg a szerző túlzásba is esik, de végül visszazökkentünk a krimi szál sűrűjébe, így mondhatni egyensúlyba került minden elem. Az írónő mindenből annyit tett a történetbe, amennyire szükség volt. Most is csak azt tudom mondani, ez a nő egy zseni. Lendületes, feszültséggel teli, izgalmas, rejtélyes, döbbenetes és még sorolhatnám a jelzőket, ami mind helytálló lenne a regénnyel kapcsolatban. Nagyon vártam már ezt a részt, és egyáltalán nem csalódtam. Bár sorozat része, önálló kötetként is simán helytáll. Erőteljes történet, határozottan nagyot üt. Marcus O’Bannion pedig hab a tortán. Hogy miért gondolom ezt? Olvassátok el!
Reméljük az írónő többi könyvére már nem kell ennyit várni. Számomra abszolút a kedvenc szerzők között szerepel.
 
Pontozás: 10/10
Egyetlen észrevétel: több elütés is volt a könyvben, ami picit zavaró volt, de ez nem vont le a történet értékéből.

Könyveim Karen Rose-tól

Egy kis érdekesség:
Karen Rose "Romantic Suspense" könyvei sorrendben
1.) Don't Tell (Chicago, IL) - Caroline Stewart és Max Hunter
2.) Have You Seen Her?  (Raleigh, NC) - Steven Thatcher és Jenna Marshall   
3.) I'm Watching You  (Chicago, IL) - Abe Reagan és Kristen Mayhew
4.) Nothing To Fear  - Vigyázz rám (Chicago, IL) - Ethan Buchanan és Dana Dupinsky
4.5) Dirty Secrets eBook Only
5.) You Can't Hide - Érints meg (Chicago, IL) - Aidan Reagan és Tess Ciccotelli
6.) Count To Ten - Számolj tízig (Chicago, IL) - Reed Solliday és Mia Mitchell
7.) Die For Me - Halj meg értem (Vartanian 1) (Philadelphia, PA) - Vito Ciccotelli és Sophie Johannsen
8.) Scream For Me - Sikíts értem (Vartanian 2) (Atlanta, GA) - Daniel Vartanian és Alexandra Fallon
9.) Kill For Me - Gyilkolj értem (Vartanian 3) (Atlanta, GA) - Luke Papadopoulos és Susannah Vartanian
10.) I Can See You (Minneapolis, MN) - Noah Webster és Eve Wilson
11.) Silent Scream  (Minneapolis, MN) - David Hunter és Olivia Sutherland
12.) You Belong To Me  (Baltimore, MD) - JD Fitzpatrick és Lucy Trask
13.) No One Left To Tell  (Baltimore, MD) - Grayson Smith és Paige Holden
14.) Did You Miss Me? (Baltimore, MD) - Joseph Carter és Daphne Montgomery
14.5) Broken Silence eBook Only (Baltimore, MD) Daphne Montgomery és Joseph Carter
15.) Watch Your Back  (Baltimore, MD) - Clay Maynard és Stevie Mazzetti
16.) Closer Than You Think  - Közelebb, mint hinnéd (Cincinnati, OH) - Faith Corcoran és Deacon Novak
17.) Alone In The Dark – Egyedül a sötétben  (Cincinnati, OH) - Scarlett Bishop és Marcus O'Bannion
18.) Every Dark Corner (Cincinnati, OH) - Griffin 'Decker' Davenport és Kate Coppola
19.) Monster In The Closet  (Baltimore, MD) - Clay Maynard
20. Edge Of Darkness (Cincinatti, OH) - Adam Kimble és Meredith Fallon
21. Death Is Not Enough (Baltimore, MD)
22. Say You're Sorry (Sacramento) - Gideon Reynolds és Daisy Dawson
23. Into The Dark (Cincinatti, OH) - Diesel Kennedy és Dr. Dani Novak
24. Say No More (Sacramento)
 
Főbb karakterek városokra lebontva:
Chicago, IL: Abe Reagan, Aidan Reagan, Caroline Stewart, Dana Dupinsky, Ethan Buchanan, Kristen Mayhew, Max Hunter, Mia Mitchell, Reed Solliday, Tess Ciccotelli
Raleigh, NC: Jenna Marshall, Steven Thatcher
Philadelphia, PA: Sophie Johannsen, Vito Ciccotelli
Atlanta, GA: Alexandra Fallon, Daniel Vartanian, Luke Papadopoulos, Susannah Vartanian
Minneapolis, MN: David Hunter, Olivia Sutherland, Eve Wilson, Noah Webster
Baltimore, MD: Clay Maynard, Daphne Montgomery, Joseph Carter, Stevie Mazzetti, Grayson Smith, Paige Holden, JD Fitzpatrick, Lucy Trask
St. Petersburg, FL: Christopher Walker, Emma Townsend
Cincinnati, OH: Deacon Novak, Faith Corcoran, Scarlett Bishop, Marcus O'Bannion, Griffin 'Decker' Davenport, Kate Coppola
Sacramento: Gideon Reynolds, Rafe Sokolov, Daisy Dawson, Mercy Callahan, Ephraim Burton

Nora Roberts: Biztos menedék

„Néha ​előfordul, hogy nincs olyan biztonságos hely, ahol elrejtőzhetünk.

Egy teljesen átlagos este kezdődött a Portland Plázában. Három kamasz lány a film kezdetét várta a moziban. Egy fiú flörtölt egy napszemüveget árusító lánnyal. Anyák és gyerekek együtt járták a boltokat. Egy videojáték-üzlet vezetője a vevőivel foglalkozott. Aztán három fegyveres érkezett a plázába.

A káosz és az öldöklés csak nyolc percig tartott, mert a három ámokfutót gyorsan leterítették. De akik átélték ezt a nyolc percet, örökre a hatása alatt maradtak. A következő években az egyik túlélő a rendőrség kötelékében találja meg a hivatását. A másik magába zárkózik, megpróbálja eltemetni az emléket, amikor a női mosdóban rejtőzködve kétségbeesetten szorongatta a mobiltelefonját, míg végül rájön, hogy a művészetben tudja kifejezni az érzelmeit.

De egyvalaki nem volt elégedett a DownEast Mall-béli mészárlás halálos áldozatainak számával. És miközben a túlélők lassan meggyógyulnak, menedéket találnak, és újjáépítik az életüket, rá kell döbbenniük, hogy egy újabb merénylő les rájuk. És most már talán tényleg nem lesz biztos menedék, ahol elrejtőzhetnek.”

Kiadta: GABO Kiadó

Megjelent: 2018

Fordította: Gondáné Kaul Éva

Fordítás alapjául szolgáló mű: Nora Roberts: Shelter in Place

Oldalszám: 552

ISBN: 978-963-406-746-7

Nora Roberts eredeti nevén: Eleanor Marie Robertson (Silver Spring, Maryland, USA, 1950. október 10. –) amerikai írónő.

Karrierjét egy hóviharnak köszönheti: 1979 februárjában egy nagy hóvihar volt Keedysville-ben, ahol az írónő lakott, és mivel a vihar miatt nem tudott kimozdulni otthonából hasznosan akarta tölteni az időt, ezért elkezdett történeteket írni.

Összesen 133 regényt írt, amelyek közül kilencet filmesítettek meg, ezek: Bukott angyal, A menedékhely, Csendes öböl, Holdfogyatkozás, Kék füst, Északi fény, Délidő, Azúrkék égbolt, A múlt titkai.

A könyvről:

Nagyon örültem, hogy egy újabb Roberts regényhez jutottam, mert imádom az írónő stílusát, történeteit, és a fantáziája szinte kiapadhatatlannak tűnik. Legyen krimi, thriller, fantasy vagy romantikus, Nora Roberts mindegyik műfajban képes élvezhetőt alkotni.

Most sem volt ez másképp, egy érdekes, jól kivitelezett regényt kaptam, bár akadtak apróbb bakik, ezek mégsem vontak le az értékéből. Ugyanakkor hiányzott az az igazi, bizsergető, borzongató érzés, mint amit annó a Megszállottság olvasásakor is éreztem. Persze attól még nagyon jó regény volt, az eleje ütősre sikeredett, szó szerint letaglózott a lövöldözésről szóló rész, és az írónő képes volt végig fenntartani az izgalmat, de kár volt olyan korán elárulni, hogy ki áll a dolgok hátterében. Szerintem lehetett volna még ezt picit fokozni, hogy mi is nyomozhassunk Reed-ék csapatával.

A szereplőkről minden szükséges információt megkap az olvasó egy kis körítéssel, így nincs hiányérzetünk. Legyen fő vagy mellékszereplő, senki nem marad ki a bemutatásból. 

Tetszett, hogy a lövöldözés után arról is olvashattam, hogyan folytatták az életüket a túlélők. Betekintést nyerhettem a főszereplők életébe, megismerhettem a fájdalmukat, vívódásaikat, illetve azt, hogy ki milyen módon dolgozta fel a történteket.

Kedvenc szereplőm több is akadt. Az elsőszámú kedvenc a bohókás, kissé különc, de igazán vagány nagymama, Cici, aki igazi művész és talán kicsit boszi is. Fantasztikus karakter, humoros, kedves, szeretetreméltó. Első olvasásra az ember szívébe lopja magát.

A második kedvencem Reed, akit néhányan talán túl tökéletesnek találnának, de szerintem ő pont olyan főhős, akire szükség volt ebben a történetben. Ráadásul imádtam a közös jeleneteiket CiCi-vel, valamint Barney-val. A névválasztás miatt külön imádtam.

A harmadik kedvenc pedig Essie, aki szerintem kulcsfontosságú szereplő a könyvben. Okos, bátor, kedves és empatikus. Azon kívül, hogy kiváló nyomozó, szívén viseli az emberek sorsát és igyekszik figyelemmel kísérni, segíteni és bátorítani mindenkit. Tetszett, hogy a szárnyai alá vette Reed-et, és hogy szoros barátság alakult ki közöttük.

Ahogy az már lenni szokott, a krimi és a romantikus szál egyaránt teret kapott, és a szerző igyekezett úgy szőni a szálakat, hogy egyiket se érezzük túl soknak, ráadásul a téma miatt mélysége is van a történetnek.

A tájleírások most is meseszerűek, szinte láttam magam előtt a szigeti villákat, a szirteket és a partot nyaldosó hullámokat, melyeket megvilágított a holdfény.

Pontozás: 10/9

Søren Sveistrup: A gesztenyeember

„Hátborzongató ​pszichothriller a GYILKOSSÁG – THE KILLING filmsorozat szerzőjétől

Koppenhága külvárosban egy csendes októberi reggel a rendőrség egy fiatal, egyedülálló anya holttestére bukkan, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak: a nőnek levágták az egyik kezét, és a feje fölé egy kis gesztenyéből készült babát lógattak.

Az ügyet Naia Thulin, az ambiciózus fiatal detektív kapja. A partnere Mark Hess, a lelkileg kiégett nyomozó, akit nemrég rúgtak ki az Europolból. A nyomozók felfigyelnek a titokzatos, gesztenyéből készült figurára, ami elvezeti őket egy korábban eltűnt személyhez: a megtalált holttest Rosa Hartung politikusnő tizenkét éves lánya. De a Hartung-ügyet már rég lezárták, a mentálisan beteg férfi, aki anno bevallotta a gyilkosságát, már rács mögött van.

Ám nem sokkal ezután egy másik nőt is meggyilkolnak, és a gyilkosság helyszínén ismét felbukkan a kis gesztenyeember. Thulin és Hess gyanítja, hogy kapcsolat van a Hartung-ügy és a meggyilkolt nők között. De mi lehet az? Nincs sok ideje a nyomozóknak, Thulin és Hess gyakorlatilag versenyt fut az idővel, mert egyre valószínűbb, hogy sorozatgyilkosról van szó, aki korántsem fejezte be ámokfutását…”

Kiadta: Partvonal kiadó

Megjelent: 2019.09.30.

Fordította: Sulyok Viktória

Fordítás alapjául szolgáló mű: Søren Sveistrup: Kastanjemanden

Borító: Földi Andrea

Oldalszám: 456

ISBN: 978-615-578-380-7

Műfaja: Krimi

A szerző portréját Les Kaner készítette.

A szerzőről: Soren Sveistrup író és producer 1968-ban született Dániában. A Koppenhágai Egyetemen szerzett BA diplomát irodalomból és történelemből, emellett forgatókönyvírást is tanult a dán Nemzeti Filmiskolában (National Film School).

Többek között az Emmy-díjas Nikola jog Juliet (2002-03) és Gyilkosság (2011-2014) című sorozatok írója, valamint az Eljön az a nap (2016) és a Jo Nesbo regényéből készült Hóember (2017) című filmek forgatókönyve kötődik a nevéhez. A televíziós sorozatok gyártásával foglalkozó SAM Productions céget 2014-ben alapította meg Meta Louise Foldager Sørensen és Adam Price társaságában. Első regénye, a The Chestnut Man 2018-ban jelent meg. Nős, feleségével és két gyermekével Hellerupban él.

 

A könyvről:

A regény érdekes, jól felépített, izgalmas. A hátborzongató jelzőt most abszolút jogosnak érzem.

A téma sokkoló, elgondolkodtató és figyelemfelkeltő.

A nyomozópáros nekem szimpatikus volt, és külön jó volt, hogy ők is csak most ismerkedtek egymással, mert így nem éreztem azt, hogy valamiről lemaradok.

Ahogy az lenni szokott, nem indult épp zökkenőmentesen ez a kapcsolat, hiszen Thulin nyomozó már fél lábbal egy másik osztályon volt (már csak a felettese ajánlására várt), míg Hess csak büntetésből került az irodájukhoz, amire egyfolytában emlékeztették, így nem csoda, hogy ellenérzésekkel vágtak bele a közös munkába. Két különc és teljesen máshogy gondolkodó nyomozóról van szó, akik ha kicsit nehezen is, de megtalálták a közös hangot, és elismerték egymás adottságait.

A szerző fokozatosan adagolta az információt a szereplőkről, a maguk esendőségükben ábrázolta őket, a jó és rossz tulajdonságaikkal együtt. Ez kedvemre való volt, mert így sokkal életszerűbb történetet kaptam.

A nyomozási rész érdekes, a szerző jól szőtte a szálakat, mert az utolsó ötven oldalig képes volt félrevezetni a tettest illetően. Sokáig szimpatizáltam a karakterével, így elég mellbevágó volt, amikor rájöttem ki áll az egész ügy hátterében, és hogy miért is tette, amit tett.  Bár az eszközeivel nem értettem egyet, egy részem azért az indítékot jogosnak érezte. Senki nem érdemeli meg azt, hogy olyan dolgokon menjen keresztül, mint a tettes a múltban.

A legjobban az tetszett a történetben, hogy képes volt újra és újra meglepni. Egyáltalán nem volt sablonos, fontos témát feszeget, és nagyon jól megmutatta az ok-okozati összefüggést.

Egyszerre ismerkedtem a szereplőkkel és a történettel, aggódtam, borzongtam, nyomoztam, majd alaposan megdöbbentem. Szerintem a szerző mindenből annyit tett a könyvbe, amennyi kellett. Kíváncsi vagyok, hogy a szerző miképp folytatja majd a nyomozópárosunk történetét, és milyen nyomozásokba fogunk még általuk belecsöppenni.

Pontozás: 10/10

Angela Marsons: Holt lelkek (Kim Stone 6.)

„Egy időtlen indíték, amely nemzedékeken át szedi áldozatait

Egy régészeti gyakorlat során a hallgatók emberi csontokat találnak. A West Midlands és a West Mercia rendőrkapitányságok határán húzódó magánbirtokra mindkét illetékes rendőrség felügyelője kiérkezik. Kim Stone és Tom Travis egykor munkatársak voltak, így jól ismerik egymást, de ha tehetik, messze elkerülik a másikat. Ezt az ügyet azonban ismét közösen kell megoldaniuk. Hamarosan kiderül, hogy a Preece család birtokán egy tömegsír őrzi az áldozatokat, akik embertelen körülmények között vesztették életüket.

Miközben Kim a névtelen áldozatok gyilkosa után kutat, a csapata a környéken egyre inkább elszaporodó gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban nyomoz. Amikor azonban az egyik kollégája élete veszélybe kerül, Kim azonnal a segítségére siet.

Lehet, hogy mindvégig rossz helyen keresték a tetteseket? Hogyan lehet megállítani egy eszmét, amely fertőzőbb, mint a vírus?”

Kiadó: General Press

Megjelent: 2019. július 15.

Fordította: Seregi Márton

Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Marsons: Dead Souls

A borítót tervezte: Kiss Gergely

Oldalszám: 360

ISBN: 978-963-452-302-4

Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.

Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.

Például:

- Titokban fél a tűktől.

- A kedvenc tv műsora a Top Gear.

- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.

- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.

- Utál nyilvánosság előtt beszélni.

- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

A szerző honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

A könyvről:

Már az első tíz fejezetben szembetűnő különbségeket fedeztem fel a többi kötethez képest. Ami nem feltétlenül volt baj, pusztán kicsit furcsa.

Más a csapatfelépítés, mert Kimet belekényszerítik egy közös nyomozásba a szomszédos rendőrkapitányság egyik felügyelőjével, akivel legszívesebben egy országban sem tartózkodna, nem még közös nyomozást vezessen. Persze ennek megvannak az okai, amire szépen lassan fény derül. A csapata saját utakon jár, nem tud rájuk figyelni annyira, mint amennyire szeretne, s ez kihat a csapattagok közötti kapcsolatra is.

Mindkét cselekményszál kemény, s egy bizonyos ponton összefonódik. Ebben a kötetben az ügyeknek köszönhetően újabb dolgokat tudhatunk meg a szereplőkről, közelebbről megismerhetjük őket, és láthatjuk a csapatot Kim nélkül is akcióban. Ugyanakkor Kim Stone bebizonyítja, hogy más körülmények között is képes helyt állni, és kivívni mások tiszteletét és megbecsülését, bár a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek. Travis felügyelő csapata nekem nagyon szimpatikus volt, így remélem, hogy lesznek még közös ügyeik.

A téma a mindennapokból kiragadott, sajnos bárhol és bármikor megtörténhet a valóságban is. A hetvenedik fejezetnél úgy éreztem, hogy most kell szünetet tartanom, különben nem bírom tovább az érzelemdömpinget, amivel a könyv jár. El kell ismernem, hogy az az átható gyűlölet, ami sugárzik a lapokról, már néha szíven ütött.

A könyvet nagyon aktuálisnak éreztem, mert sajnos napjainkban is sűrűn teret kapnak a gyűlöletcselekmények, még ha az emberiség egy része igyekszik is érzékenyíteni a közegét, tudatában kell lennünk annak, hogy ez még nem elég. Rengeteg atrocitás éri az embereket nap mint nap, még ha sokan ennek nincsenek is tudatában, vagy épp nem érdekli őket, mert nem ők és szeretteik a támadások célpontjai. Pedig lássuk be, bárhol és bárkiből lehet áldozat.

A gyűlölet-bűncselekmények elsősorban erőszakos cselekmények, de vannak „enyhébb” formái is, mint például a gyűlöletbeszéd és a zaklatás.

Az áldozatok a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási hovatartozás, szexuális irányultság, nemi identitás, fogyatékosság vagy más hasonló tulajdonság miatt válnak a támadások célpontjává.

A könyvben volt egy megjegyzés, amit nagyon igaznak éreztem.

„A gyűlöletszítók annak idején az utcasarkon álltak, és szórólapokat osztogattak. Mostanában a mindenki által elérhető közösségi médiát használják. Az internet egy felbecsülhetetlen értékű eszközt adott a kezükbe. Az emberek sokkal könnyebben tudnak pszichésen azonosulni ezekkel a gyűlöletcsoportokkal úgy, ha nem kell eljárniuk a hivatalos gyűléseikre. Az internet megkönnyíti a gyűlöletet.”

Talán pont a témája miatt nem tudtam úgy gondolni erre a könyvre, mint egyszerű krimire, mert olvasás közben gyakran eszembe jutott, hogy mennyire beleillik ez az egész, a mai világba. Ugyanakkor örülök, hogy a szerző úgy érezte, fontos a téma, amiről beszélni és írni kell.

Általában Bryant vagy Kim a kedvencem a könyvekből, most azonban Stacey került a figyelmem középpontjába. Talán azért, mert ez az a kötet, amiben a legtöbb információt kapjuk róla. Az ő tettei, érzései, gondolatai miatt váltam szenzitívebbé a történetre.

Angela Marsons veszélyes vizekre evezett a könyv témáját illetően, hiszen nagyon megosztó vélemények vannak az előítéletességgel kapcsolatban, ugyanakkor a szereplőin keresztül megmutatta, mennyire eldurvulhatnak a dolgok. A könyv érdekes, izgalmas, borzongató és megrázó. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy érzékletesen ábrázolja az eseményeket, ennek köszönhetően volt, hogy a hideg síelt a hátamon. Bár kicsit nehézkesen indult, határozottan sikerült magával ragadnia, megérintenie, elgondolkodtatnia.

Remélem, hogy hamarosan olvashatjuk majd Kim Stone felügyelőnő következő történetét!

Pontozás: 10/10

Angela Marsons: Vérvonal (Kim Stone 5.)

„Deanna Brightmant egyetlen pontos, szívet ért szúrással gyilkolták meg. Az egykori szociális munkás holttestére egy meglehetősen rossz környéken találnák rá, ezért a bűntény sokaknak egy balul sikerült rablótámadásnak tűnik. Kim Stone nyomozó azonban nem elégszik meg az egyszerű magyarázatokkal.

Amikor nem sokkal később egy kábítószerfüggő, fiatal lány holttestére bukkannak a korábbi áldozatéval megegyező sérüléssel, a nyomozó már biztos abban, hogy egy hidegvérű sorozatgyilkost kell keresniük. De milyen nyomon indulhatnak el, ha látszólag semmi sem köti össze az áldozatokat?

Ám Kim Stone-nak nem csak a rejtélyes gyilkosságsorozat ügyét kell megoldania. Egy váratlan levél ugyanis meglehetősen fölzaklatja az életét. Dr. Alex Thorne pszichiáter már egy korábbi esetnél is kis híján az őrületbe kergette, ezúttal pedig a börtönből nyúl Kim után, a legérzékenyebb pontján támadva a felügyelőt, akinek így ismét szembe kell néznie a testvére gyilkosával: a saját anyjával.”

Kiadó: General Press

Megjelent: 2018. szeptember 20.

Fordította: Őri Péter

Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Marsons: Blood Lines

A borítót tervezte: Kiss Gergely

Oldalszám: 352

ISBN: 978-963-452-191-4

Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.

Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.

Például:

- Titokban fél a tűktől.

- A kedvenc tv műsora a Top Gear.

- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.

- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.

- Utál nyilvánosság előtt beszélni.

- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

A szerző honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

A könyvről:

Az előző két kötet olvasása közben nem igazán éreztem azt, hogy hiányoznak az előzmények, hiszen így is kerek egészet alkotott mindegyik kötet a maga nemében. Most viszont erőteljesen éreztem, hogy el kellett volna olvasnom az első két kötetet is, hogy teljesen érthessem, mi játszódik le ebben a részben. Hiszen visszatért a második kötetből másoknak jól ismert Alexandra ​Thorne, és csöppet fejtörést okozott a mi jó öreg Kim Stone nyomozónknak. Ha ettől a kis hiányosságtól eltekintek (és a következő kötet olvasása előtt most már aztán tényleg pótolom az első két kötetet) kaptam egy élvezhető regényt, volt benne érdekesség, most sem hiányoztak a gyilkosságok, a nyomozás és a csapat, amit úgy szeretek. 

Két cselekményszál futott egymással párhuzamban, alaposan megbonyolítva az olvasók számára a fonalkövetést, a szereplők számára pedig a nyomozást. Néha már nem tudtam, hogy ki melyik szálhoz kapcsolható, persze ez szépen lassan rendeződött.

Alex Thorne próbálkozása kicsit erőltetett volt szerintem, bár jó volt picit mélyebben betekinteni Kim Stone nyomozó múltjába, magánéletébe, és örültem, hogy újra megmutatta az érzékeny oldalát, melyet nem sűrűn enged felszínre törni. Kim Stone mindig profi, erős, intelligens és roppant makacs benyomást kelt, ám a szerző minden kötetben tesz arról, hogy tudjuk, a főszereplőnk sem tévedhetetlen, és nem is hibátlan. Megmutatja a szakmai és az emberi oldalát, a motorok iránti szenvedélyét, és a csapathoz fűződő kapcsolatát egyaránt.

A másik szál erőteljes volt és kissé felkavaró. A gyilkos kilétére nem derül azonnal fény, jó ideig arra sem jön rá a nyomozócsapat, hogy mi a közös az áldozatokban. Végül azonban sikeresen felgöngyölítik az ügyet.

Összességében tetszett, a sorozat kedvelőinek mindenképpen ajánlom, hogy ne hagyják ki. A szerzőnek nem ez a legerőteljesebb kötete, ám határozottan megért egy próbát. A folytatást pedig várom továbbra is.

Pontozás: 10/9