Advent negyedik vasárnapja

Meggyújtottuk a szeretet gyertyáját is, melynek fénye azt üzeni, hogy nyitott szívvel érkezhessünk meg karácsony ünnepéhez.

Hétről hétre erősebb a gyertyák fénye, hisz először egy, majd végül már négy ég, s általa a hit, remény, öröm, szeretet teljessége válik eggyé.

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,

kiviláglik tiszta fénye.

Ott ragyog a csillagokban,

s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,

HITünk ajtót nyit a jóra.

Aki ránk néz, máris látja:

– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,

ott gonosznak helye nincsen.

Hol a jóság jövőt remél,

ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,

tudom, itt lesz, lent a Földön.

Nyíljon ki szívünk virága,

aki remél, készülődjön!

Szöllősi Bernadett: A négy gyertya

Az első gyertya már lángol,

talán fényesebben, mint máskor,

beragyogja a hit fénye a szobát,

magadban, ne máshol keresd a csodát.

A második gyertya is ég,

lila ez is, mint a tavaszi ég,

arcunkon a két lángtól fény tündököl,

ki jól él a Földön, az megüdvözül.

A rózsaszín viasz kanóca is tűzre kap,

eltelt hát a harmadik vasárnap,

lassan vége hát a kis-böjtnek,

még egy láng – közeleg az úrjövet.

Négy adventi láng táncol a sötétben,

a hit egy pillanatra most nagyon törékeny.

A sok vendég este egymásnak kilincsel -

Hallgasd csak! – egy hópehely csilingel.

Az adventi koszorún négy gyertya égett. Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek. Azt mondta az első: „Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni…” És néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

Azt mondta a második: „Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem…” A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: „Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám…” – ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek a szobába, és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: „De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!” – és elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: „Ne félj! Amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!”

A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.

Forrás: Veress Hajnalka Andrea

Írói szárnypróbálgatásaim kezdetén

Egyszer régen, még a kezdet kezdetén, amikor írni kezdtem, megszületett az első mesém, az Angyalka Mikulása. Kezdő szárnypróbálgatásként beküldtem egy meseíró pályázatra, hogy visszajelzést, kritikát kapjak. 2008-ban, a Pataky művelődési ház meseíró pályázatának keretein belül, megjelent egy válogatás a beérkező mesékből, köztük az enyém is. Hatalmas megtiszteltetés volt. Négy évvel később, kellemes meglepetés ért, amikor az Anyakanyar oldal decemberi meseválogatásába beválasztották a mesémet, amit nem más olvasott fel, mint Farkasházi Réka, magyar színésznő, műsorvezető, színház- és drámapedagógus, szinkronszínész.

Ha van kedvetek, itt meghallgathatjátok: Tajti Bernadett - Angyalka Mikulása

Ha saját magatok olvasnátok fel, akkor pedig íme:

Tajti Bernadett: Angyalka Mikulása

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Annának hívtak.

Anna imádta az állatokat, és már nagyon régóta szeretett volna egy kiskutyát, de édesapja hal­lani se akart róla. Szerinte Anna túl kicsi még ahhoz, hogy kiskutyája legyen. A kislány írt egy levelet a Mikulásnak, hogy ő bizony, nem kér babát, nem kér kisvasutat, semmilyen drága ajándékra nem vágyik, csak egy kiskutyát szeretne. Sokat hallott róla, hogy a Mikulás karácsony éjjelén a jó gyerekeknek teljesíti a kívánságát, és megkapják azt, amit a szívük mélyén a legjobban szeretnének. Anna kitette az ablakba a csizmáját, mellé pedig egy dobozkát, amire egy papírt ragasztott azzal a felirattal, hogy Bruno. Azt gondolta, hogy a Mikulás, december hatodikán ott fogja hagy­ni neki a hőn áhított kutyust. Édesapja nem tudta mire vélni a dobozt, de nem kérdezte meg, gondolta biztos valami gyere­kes dolog.

Eljött december hatodika, Mikulás napja. Anna reggel vidáman szaladt oda az ablakhoz, de a doboz üres maradt. Nem volt ott a kutyus. Nagyon szomorú volt, és senki nem tudta megvi­gasz­talni. Így teltek a napok, egészen december 24-éig, amikor is a kislány elment szán­kóz­ni és eltévedt. Édesapja nagyon aggódott érte, és mikor esteledni kezdett, már csapatosan keres­ték a kislányt.

Nagyon hideg volt, fújt a szél, és nagy pelyhekben hullt a hó. A kislány dideregve kereste a ha­za­felé vezető utat. Nagyon fázott, és félt, mert még sose maradt egyedül a sötét erdőben. Ekkor furcsa neszre lett figyelmes. Valószínű, hogy a fáradtságtól, de egy angyalt látott távolodni az egyik ösvény irányában. El­in­du­lt felé, hátha eléri. S ekkor látta meg a barna kis gombócot a hóban. Nem akart hinni a sze­mé­nek, mikor a barna gombóc mocorogni kezdett.

Mikor közelebb ért, látta, hogy egy kiskutya fekszik a hóban. Nem tudta, hogy mikor és mi­ként került oda, de nagyon örült, hogy nincs egyedül. Karjába vette a kutyust, és elindult az ös­vényen tovább.

Nem messze fényt pillantott meg, és hallotta, hogy a nevét kiáltják. Felismerte édesapját, és na­gyon megörült. Mindenki boldogan tért haza a családjához. Otthon Anna kivette a kabátja alól az elszunyókált kutyust, és megkérdezte, hogy megtart­hatja-e. Ekkor édesapja nem tudott neki nemet mondani, örült, hogy meglett a kislány, és igent mon­dott. Ezen az estén a kislány a kutyussal együtt tért nyugovóra. Másnap reggel, karácsony reg­gelén vette észre csak a kislány a kutyus nyakában lévő nyakörvet, rajta a feliratot, és egy kis üzenetet.

A nyakörvön ez állt: „Bruno”

Az üzenet pedig így szólt: „A karácsony Angyala átadta az üzeneted. Boldog karácsonyt kicsi lány. Mikulás”

Anna nem szólt az üzenetről a szüleinek, de utána minden évben gyújtott egy gyertyát a Karácsonyi angyalnak, és a jótevő Mikulásnak.

A mese szövege csak teljes egészében másolható, szerzővel és címmel, forrásmegjelöléssel. Az illusztrációt 2009-ben egy kezdő grafikus készítette gyakorlás gyanánt, majd nekem adta. Azóta is hálás szívvel gondolok rá, ha a képre nézek. 

Rögtönzött mese

 Sziasztok!

Biztos ti is láttátok már az alábbi képet, amin az áll, Mi a karácsonyi manó neved? Én ma futottam bele, s jókat kacarászva azon, amik kijöttek az ismerősi körben, úgy döntöttem, ezt valahogy meg kell örökíteni. Így született tehát néhány perc alatt ez a kis szösszenet, remélem kicsit mosolyt csal az arcotokra. :) Egyébként ha van kedvetek, írjátok meg itt hozzászólásban, vagy akár a facebook oldalon a kép alá, hogy nektek mi jött ki. 

Tajti Bernadett: A Mikulás manói

Miután a Mikulás a világ minden táján csodás ünnepet varázsolt az otthonokba, úgy döntött, hogy személyesen hívja meg a legfőbb segítőit egy ünnepi forrócsokizásra, hogy megköszönje az egész éves kemény munkájukat.

Mérges Fagyot, a művészmanót a raktárban találta meg, ahol épp a festőállványokat és vásznakat számlálta. Épp dúlt-fúlt a rettentő rendetlenség láttán, ám a Mikulást meglátva felderült arcocskája. Az invitálást örömmel fogadta, megígérte, hogy amint egy kis rendet tett, csatlakozik az ünneplő tömeghez.

Mikulás ezután Pimasz Hóangyal keresésére indult, aki épp a raktár mögött magát hanyatt dobva, kacagva hóangyalt készített. Körbenézve, mosolyogva állapította meg, hogy aznap már nem az elsőt. A huncut kismanó tengernyi hóangyalt és hóembert készített, s amikor a többiek nem figyeltek, megdobta őket egy-egy hógolyóval, majd elbújt az egyik hóember mögött. Mikulás épp megszólította volna, amikor Bolondos Hógolyó, Akaratos Hópihe, és Ijedős Zúzmara, bekerítve Pimasz Hóangyalt hatalmas hógolyócsatába kezdett. Kacagásuk odavonzotta egész manóvölgyet. Az idősebb és bölcsebb manók mosolyogva rázták a fejüket, a fiatalabbak csatlakoztak a rögtönzött mulatsághoz. Mikulás úgy gondolta, hogy ez így még jobb is, egyszerre hívhat meg mindenkit. Megköszörülte hát torkát, és épp megszólalt volna, amikor a semmiből egy hatalmas hógolyó találta el nagy pocakját. Mikulás először meglepődött, majd felkacagott.

- Hohohó! Hát erre nem számítottam. – mondta nevetve. – Azért jöttem kedveseim, hogy mindenkit meghívjak egy kis forrócsokizásra, na meg persze egy kis mézeskalács majszolásra, már amennyiben Mikulásné eleget sütött. Gyertek hát mind, legyetek vendégeink!

Hatalmas taps, és üdvrivalgás fogadta a meghívást, és lassan mindenki a Mikuláslak felé indult. A csapatot utolérte Mérges Fagy is, aki kezében egy hatalmas hógolyóval épp megcélozta Pimasz Hóangyalt, ám arra nem számított, hogy őt is eltalálja majd egy, a Bolondos Hógolyótól származó lövedék. Mérgesen tekintett körbe, hátha felfedezi, hogy ki dobta meg, ám csak a kuncogásokból tudott következtetni.

Mikulás boldogan nézte a jókedvű csapatot, ám felfedezte, hogy egy kis manója távolmaradt. Gyorsan a keresésére is indult. A manólak egy csendes, eldugott szobájában, épp egy számfestőn dolgozott Éneklő Csillagfény, miközben egy karácsonyi dalt dúdolt. Szépen, precízen dolgozott, nem zavarta meg semmi. Mikor a Mikulás belépve megköszörülte a torkát, felderült az arca, úgy fordult az öreg felé.

- Mikulás! Örülök, hogy látlak. Mi szél hozott hozzám?

- Drága barátom! Azért jöttem, hogy meghívjalak a Mikuláslakba egy kis rögtönzött ünneplésre. Lesz forrócsoki, mézeskalács, zene, tánc, és mulatság. Ezzel szeretném megköszönni, hogy egész évben ennyit segítettetek. Ugye eljössz?

Éneklő Csillagfény megvakarta kis szakállát, megigazította elengedhetetlen Star Wars-os sapkáját, visszanézett az alkotására, majd piros pozsgás arcán mosoly terült el, úgy bólintott.

Együtt sétáltak át Mikulásékhoz, ahol már a többi manó vígan mulatozott. Előkerült néhány zsáknyi pillecukor is, amit a fiatalabbak a kandallónál sütögettek, majd két csokis keksz közé dugtak, és lelkesen befaltak.

Mikulás egy rövid beszédet tartott, aztán ettek, ittak, mulatoztak, míg el nem fáradtak. Mikulásné mosolyogva tekintett végig a boldog arcokon, és arra gondolt, ő is megkapta a legnagyobb ajándékot, mérhetetlen szeretetet, jókedvet, és csillogó tekinteteket.

A mese továbbvitele csak forrásmegjelöléssel, és teljes egészében engedélyezett!

Advent harmadik vasárnapja

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap

örömgyertyát gyújtunk,

rózsaszínre vált a lelkünk,

nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,

öröm gyúl lelkünkben,

a szeretet és a hála,

vendég életünkben.

Az Adventi várakozást

még az is fokozza,

hogy minden nap, a Karácsonyt,

még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére

készül minden lélek.

Három gyertya lángja fénylik,

s hálatelt az ének.

"Advent harmadik vasárnapján egy fehér angyal érkezik a földre. Jobb kezében fénysugarat tart, odalép a tiszta emberekhez, s megérinti vele őket. S akkor az emberek szemébe beköltözik a fény, átjárja egész testüket, s maguk is békét, szeretetet sugároznak a többi embernek. Az angyalok köztünk járnak. Engedjük, hogy megérintsen bennünket a szeretet fénye."

Advent második vasárnapja

Advent 2. vasárnapján a HIT gyertyája után meggyújtjuk a koszorún a REMÉNY gyertyáját is.

Hit és Remény - kéz a kézben járnak, erősítik egymást. Mindkettő nagyon fontos az ember életében.

Aranyosi Ervin : Advent második gyertya

… A második is fényre lobban,

jelzi, angyal szállt a földre:

– Éljetek méltóbban, jobban,

s várjatok az újszülöttre!

Lelketeket készítsétek,

– a világ újjá születhet.

Szóljon szívből belső ének,

– nyissátok meg szeretetnek!

Legyen bennünk könyörület,

új megváltónk, mikor várjuk.

A világ is szebbnek tűnhet,

ha utunkat eképp járjuk.

Találd meg a belső békét,

s majd, ha utad tisztán járod,

élvezheted eredményét,

egy csendes, békés világot...

Advent

Az advent jelentése: várakozás, felkészülés – maga a szó latin eredetű, a megérkezést jelentő adventus szóból ered.

Az adventi időszak a nagyböjt idejéhez hasonlított, ekkor már nem tartottak lakodalmat, zajos mulatságot. Bűnbánati és készületi, lelki időszak volt az advent, de nem olyan szigorú, mint a nagyböjt.

"Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket."

(Pilinszky János: Advent - részlet)

Adventi koszorú

Az első korunkbeli adventi koszorút (ahhoz hasonlót, amelyet manapság mi is asztali díszként kiteszünk) 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette el. Johann Heinrich Wichern egy gigantikus, fakerék alapú fenyőkoszorút függesztett a plafonra, erre 24 gyertyát tett (vasárnapokra piros, hétköznapokra fehér gyertyákat), ezzel utalva az ünnep valamennyi napjára. Ebből lett mára egy asztalra kerülő koszorú 4 gyertyával, amelyek közül minden vasárnap meggyújtunk egyet. A világító gyertyák számának növekedése a növekvő fényt jelzi, ugyanakkor valamennyi gyertya szimbolizál egy-egy fogalmat, amelyek a hit, a remény, az öröm és a szeretet.

Napjainkban az adventi koszorú általában fenyőágból vagy egyéb örökzöldekből készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. Az utóbbi években azonban nagyon sok új formával és anyagválasztással találkozunk. A tartósságot szem előtt tartva divat lett a szőrme, a textil, a kötött alapanyag az örökzöldek helyett. Robbant a cukiság bomba is, így díszítésként gyakran kerülnek rá állatfigurák és téli tárgyak (szánkó, síléc, stb.) makettjei. A kerek forma mellett teret nyert a négyszögletes, hosszúkás, stb. alakzat is.

A hagyományos adventi koszorú még mindig kerek, örökzöld alapú és visszafogottan díszített. A katolikus egyház színein alapulva három lila és egy rózsaszín gyertya kerül fel. A lila a bűnbánat, a megtérés színe, míg a rózsaszín az örömé. A gyertyákat vasárnaponként vagy előző este gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A rózsaszín gyertyát a harmadik vasárnapon kell meggyújtani. Advent utolsó vasárnapján már mind a négy gyertya ég.

Legyen akár hagyományos színű, formájú vagy formabontó egy adventi koszorú, a gyertya nem hiányozhat róla. A gyertyák színének is van szimbolikus jelentése. A fehér az ártatlanságot, őszinteséget, tisztaságot szimbolizálja. Népszerű a tüzes piros és jeges türkiz gyertya is. Napjainkban már sokféle színváltozatban készülnek az adventi koszorúk.

Az adventi koszorú első gyertyája, a hit gyertyája.

Aranyosi Ervin: Advent – első gyertya

Advent első vasárnapján

felgyullad egy gyertya fénye.

Melegítse át szívedet,

legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás,

ahogy egykor Jézust várták:

szeretettel, bizalommal,

a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz,

szeretetet, ami éltet.

Felemel a puszta földről,

Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked,

öleld át a nagyvilágot,

kívánd azt, hogy minden ember

itt a Földön, legyen áldott.

Ana ünnepre hangoló gondolatai és olvasói véleménye

Bár a házban ilyenkor még az őszi dekoráció van (általában az évszaknak megfelelően díszítjük a házat, mert úgy gondoljuk, hogy minden évszaknak megvan a maga szépsége), de november táján elkezdjük a karácsonyra hangolódást. A karácsonyi díszítést még nem csináljuk meg, csak ötleteket gyűjtünk, tervezgetünk, megszervezzük a közös kreatív tevékenységeket, és elkezdjük az ajándékok, díszek készítését. Sokkal egyszerűbb, és kevésbé megterhelő, ha apránként és nem egyszerre vesszük meg, készítjük el az ajándékokat, díszeket. Mondjuk nálunk mi felnőttek csak apró, jelképes ajándékokat adunk egymásnak (pl.: bögrét, könyvet, karácsonyfadíszeket, vagy olyan dolgokat, amiket magunk készítettünk). Varrás, horgolás, gyöngyfűzés... Időben el kell kezdeni, mert munka és házimunka mellett nem egyszerű időt találni rá. Ha megtehetjük, akkor együtt is alkotunk, és közben szívesen hallgatjuk egymás történeteit, vagy a szebbnél szebb karácsonyi dalokat. Vannak olyan kreatív tevékenységek, amiket gyerekekkel is lehet csinálni. Például tobozokból, termésekből, szalagokból díszeket készíteni. Vagy mézeskalácsot sütni. Az öcsém kislányai nagyon szeretik. Ez vicces, mert nekem nem igazán megy a mézeskalácsok díszítése. A közös időtöltés, a mosoly az arcokon, a gyerekek kacagása mindennél többet ér. Nem hagyhatjuk, hogy a hétköznapi gondok eltüntessék a Karácsony varázsát. Nincs szebb annál, mint amikor békésen, meghitten és vidáman töltjük az időt azokkal, akiket szeretünk. Talán kicsit lelassítunk, picit több időt hagyunk arra, hogy megéljük mindazt a szépet és jót, ami körülöttünk van. Az ünnepre hangolódás, és maga az ünnep is fantasztikus lehetőség arra, hogy megmutassuk egymásnak, hogy jobban, másként is lehet... Nem kell túlhajszolnunk magunk, szépen lassan is lehet készülődni, egymást segítve (veszekedés, duzzogás nélkül). Remek alkalom arra, hogy mindenki megpróbáljon egy kicsit jobb, kedvesebb lenni. A karácsony az év legvarázslatosabb időszaka.

Csodás készülődést kívánok mindenkinek!

Az olvasáshoz, és a könyvek ajándékozásához szeretnénk néhány ötletet adni.

Szinte minden évben elolvasom (mint karácsonyi hagyomány): Charles Dickens - Karácsonyi ének, Clement C. Moore - Karácsony előestéje (ezt a gyerekeknek szoktam felolvasni).

De ezek mellett is mindig van egy-egy „téli történet”, amit elolvasok. Korábban például: Panov apó különös napja (Ruben Saillens meséjének Lev Tolsztoj által átdolgozott változata), F. H. Burnett - A padlásszoba kis hercegnője, Nora Roberts - Téli álmok, Donna VanLiere – Karácsonyi remény könyvsorozata, Lisa Kleypas - Karácsonyéj a Péntek kikötőben, Sheila Norton - Oliver A macska, aki megmentette a karácsonyt, Mary Alice Monroe - Déli karácsony, Louisa May Alcott - A valóra vált álom...

Mindig kerülnek újabb és újabb könyvek a listámra.

Sheila Norton: Oliver

Fülszöveg:

"Oliver egy félénk macska, aki szinte soha nem hagyja el otthonát, a fogadót.

Élete hirtelen drámai fordulatot vesz, amikor a fogadó konyhájában tűz üt ki, ő pedig hontalanul magára marad.

A körülötte élő emberek kedvességének köszönhetően azonban hamarosan megint megtanul bízni, és a maga módján ő is segít meggyógyítani a körülötte élők lelkét.

Ám amikor összetalálkozik egy kislánnyal, akinek mindenképpen segítségre van szüksége, Oliver rádöbben, hogy a falu közösségén csak egy karácsonyi csoda segíthet…"

„Vidám és szívmelengető történet…”

„Történet egy kis macskáról, akinek a szíve viszont hatalmas…”

„Egy barát, aki a legsötétebb pillanatokban is reményt hoz…”

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 252

ISBN: 9789632673486

Aranyos történet tele szeretettel és erkölcsi tanulsággal. Könnyed olvasmány. Az eseményeket Oliver cica meséli el egy másik cicának. Egy faluban játszódik, ahol összetartók az emberek, mindenki kedves és segítőkész.

Allan Zullo: A kutya, aki megmentette a karácsonyt

Fülszöveg:

"Állat és ember évezredek óta nélkülözhetetlen társai egymásnak. Kitartás, szeretet, hűség, öröm és fájdalom, mind e kapcsolat sajátja. Erőt meríthetünk a példájukból, megtanítanak együtt élni a gyengeségeinkkel és azokat erősségekké változtatják.

Van, hogy ők mentik meg a karácsonyt, és előfordul, hogy veszéllyel nem törődve a gazdájuk életét is. Igazi társak, jóban, rosszban. Csínytevéseik sok bosszúságot okozhatnak, de szeretetükkel, ragaszkodásukkal mindenért kárpótolnak.

Nincs is nagyobb öröm, mint egy eltűnt, majd megkerült cica, aki hirtelen előbukkan egy karácsonyi dobozból, a fa alól. De kóborló tappancsost sem utolsó befogadni karácsony estéjén. Valamint rénszarvasból is lehet kezes házi kedvenc, bármily furcsa is. E történetek mindegyike megható tanúbizonysága annak, hogy az állatokkal való kapcsolatunk maga a karácsonyi csoda."

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 128

ISBN: 9789632673998

Gyönyörű a borítója. Bevallom, amikor megvettem, azt hittem, hogy kutyákról szóló történetet / történeteket olvashatok majd. De nem csak kutyáról szóló történetek vannak benne.

Nagyon cuki, hogy az oldalak számozásai mancsmintában vannak.

Egyszerű, de kedves történeteket olvashattam, amiken néha könnyeztem, és volt hogy nevettem. A novellák az állatokkal való kapcsolatunktól, a szeretetről és a karácsonyról szólnak. Arról tanúskodnak, milyen hatalmas szeretet lakik az állatok szívében. Tanulságos és megható.

Jenny Hale: Karácsony a Kandalló Vendégházban

Fülszöveg:

"Sohasem tudhatod, hol találod meg az igazi otthonod

Ennek a karácsonynak tökéletesnek kell lennie! Hiszen valószínűleg ez lesz az utolsó ünnepi szezon, amit Leila együtt tölthet a barátnőivel. Mindegyikük éli a maga életét, építik a karrierjüket, lassan családot alapítanak, csak Leila nem találja sem a párját, sem a hivatását, sem a helyét az életben. Az úti cél Pinewood Hills, a festői hegyek között megbúvó kisváros, amely mintha csak egy megelevenedett karácsonyi képeslap lenne. Minden házat és kirakatot karácsonyi díszek borítanak, a fényfüzérek ragyognak, fényük meghitten csillog a hóban. A hirdetésben olyannyira otthonos vendégház azonban kész romhalmaz, a helyi kávézó jóképű, ám roppant mogorva tulajdonosa pedig úgy tűnik, már a puszta jelenlétüktől is rosszul van… Ám ha a tökéletes karácsonyhoz az kell, hogy Leila a két kezével mentse meg a romos vendégházat, és meggyőzzön egy fanatikus karácsonygyűlölőt, akkor készen áll.

A Karácsony a Kandalló Vendégházban igazi finomság a léleknek, ideális választás a bekuckózós téli estékre. Merüljön el ebben a szívmelengető karácsonyi történetben, ahol a magányt elűzi az összetartozás érzése, az önzetlen segíteni akarás pedig minden akadályt legyőz!"

Kiadó: Cartaphilus

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 320

ISBN: 9789632668642

A Karácsony a Kandalló Vendégházban igazi romantikus, karácsonyi történet. Könnyed és szerethető. Karácsonyi hangulatból nincs hiány. Nagyon szépek a leírások. Gyönyörű tájakról, hangulatos karácsonyi díszítésekről és rendezvényekről.

Az írónő aranyosan írt a lányok barátságáról. Tetszik, hogy mindenből próbálják a legjobbat kihozni. Életvidámak és összetartóak. Szórakoztató és izgalmas történet.

Lisa Kleypas: Karácsonyéj a Péntek kikötőben

Fülszöveg:

"EGY KISLÁNYNAK CSALÁD KELLENE

Egy esőtől síkos éjszakán a hatéves Holly elvesztette az egyetlen embert, aki addig gondoskodott róla: szeretett édesanyját, Victoriát. Azóta egy szót sem szól.

EGY SZÓLÓ FÉRFINAK FELESÉG KELLENE

Mark Nolannak mi sem hiányzott kevésbé, mint egy hatéves kislány. Hamarosan mégis ráébred: bármire kész lenne, hogy a gyermek életét újra teljessé tegye. A húga végrendelete megmondta, mit kell tennie: Senki sem jöhet szóba, csak te. Kezdetnek csak szeressed. A többi majd jön magától.

NÉHA CSAK EGY KIS VARÁZSLAT HIÁNYZIK…

Miután Maggie Conroy egy év házasság után elvesztette a férjét, nem hisz benne, hogy újra szerelemre találhat. Annál inkább hisz a képzelet varázserejében. Amióta játékboltot vezet, abban élhet, amit szeret. És amikor összetalálkozik Holly Nolannal, egy olyan kislányt lát maga előtt, akinek nagyon hiányzik egy kis varázslat.

HOGY VALÓRA VÁLJANAK AZ ÁLMOK

Három magányos ember. Három válaszúthoz érkezett élet. Három ember, akik hamarosan megtapasztalhatják, hogy karácsonykor bármi lehetséges, hogy ilyenkor a kívánságok mintha maguktól válnának valóra.

Lisa Kleypas 34 regény szerzője és számos díj nyertese.

Kritikusai a női lélek rejtelmeinek egyik legnagyobb ismerőjeként ünneplik a szerzőt."

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 228

ISBN: 9789633831496

Egy négy kötetes könyvsorozat (Friday Harbor) első része. Szép, szívhez szóló történet a szeretetről, összetartozásról, újrakezdésről. Szórakoztató és megható. A szereplők próbálnak együtt élni a veszteséggel, és hinni abban, hogy létezik még öröm és boldogság.

A Nolan testvérek nagyon különbözőek, de mindegyiknek fontos a sziget. Nagyon megrázta őket a testvérük halála. A hat éves Holly elvesztette az egyetlen embert, aki addig gondoskodott róla: szeretett édesanyját, Victoriát. Azóta egy szót sem szólt.

Holly gyengédségérzettel töltötte el Markot, akinek a tervei között nem szerepelt gyerek, de mégis jól akart gondoskodni a testvére kislányáról. Elhatározta, hogy ha Viktória őt jelölte ki a gyermek gyámjául, akkor biztosítja neki a boldog gyerekkort. Bármire kész lenne érte.

Maggie Conroy egy játékboltot működtet, és igen súlyos terhet cipel. Gyorsan összebarátkozott Hollyval, és egyre közelebb került hozzá. Bár Maggie a fájdalmas múltja miatt próbált távol maradni Márktól, mégis kibontakozott a szerelmük, aminek köszönhetően végül a gyászoló kislány is megkapta a hőn áhított családot.

A vége egy kicsit összecsapottnak tűnt, de összességében egy szép történetet kaptunk.

Charles Dickens: Karácsonyi ének

Fülszöveg:

"A szőrösszívű Scrooge úr, a -zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös-, akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez, s jó barát, jó gazda, jó szomszéd válik belőle.

Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem."

Kiadó: Lilliput

Kiadás éve: 1992

Oldalszám: 126

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9637839178

Fordította: Benedek Marcell

Illusztrálta: John Worsley

Dickenst a viktoriánus kor és az angol nyelvű irodalom legnagyobbjai közt emlegetik. Regényeiben mindenekelőtt a viktoriánus korszak szociális helyzetét állítja pellengérre. Egyszerű nyelvezete mély benyomást keltve ábrázolja az élet árnyoldalait, s különös szeretettel viseltetik az eredeti gondolkodású emberek iránt, gyengéiket sok humorral mutatja be.

A Karácsonyi ének szinte szimbólummá vált. Tanító jellegű klasszikus mű. Felhívja a figyelmet a fontos dolgokra. Emlékeztet arra a képességre, hogy az ember képes legyőzni az önzését, képes megváltozni. Az ünnepre hangolódás, és maga az ünnep is fantasztikus lehetőség arra, hogy megmutassuk egymásnak, hogy jobban, másként is lehet… Remek alkalom arra, hogy mindenki megpróbáljon egy kicsit jobb, kedvesebb lenni.

„Úgy képzelem, hogy jellemünk és cselekedeteink szabják meg életünk irányát és ezzel szükségképpen végzetünket. De ha képesek vagyunk jellemünkön változtatni, cselekedeteinket új célokra beállítani, akkor végzetünk is megváltozhatik.”

Az oldalon eddig is sokféle könyvről találhattatok olvasói véleményt, Karácsonyig pedig felkerül még néhány ünnepi témájú könyv, amik megkönnyíthetik az ajándékválasztást. 

Debbie Macomber: Szerelem karácsonyra

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg: „Merry Knight igen elfoglalt. Gondoskodik a családjáról, sütit süt, dekorál az ünnepekre, és mindeközben reméli, hogy nem kerül az állandóan feszült és a szabályokhoz mindenáron ragaszkodó főnöke útjába a munkahelyén. Saját magára sincs ideje, egy kapcsolat pedig már végképp nem fér bele az életébe. Az anyja és az öccse azonban megelégeli ezt a helyzetet, és a tudtán kívül – születésnapi ajándékként – regisztrálják egy társkereső oldalra, a fotója nélkül. A lány eleinte ellenérzésekkel fogadja ezt a beavatkozást, aztán vonakodva mégis úgy dönt, tesz egy próbát. 

Merry kicsivel később már egy elbűvölő idegennel csetel, és nemsokára a beszélgetéseik jelentik számára a nap fénypontját. Ám amikor szemtől szembe találkoznak, kiderül, hogy a férfi egyáltalán nem az, akire számított – és akire vágyik. Merrynek azonban rá kell jönnie, hogy a szív néha azt is látja, amire a szem nem képes.

Debbie Macomber legújabb karácsonyi történetében a nem várt szerelem csak egy kattintásra van.” 

Kiadó: General Press könyvkiadó

Megjelent: 2018. október 11.

Fordította: Ligeti Lujza

Fordítás alapjául szolgáló mű: Debbie Macomber: Merry and Bright

Oldalszám: 212

ISBN: 978-963-452-181-5

A borítót Kiss Gergely tervezte.

A szerzőről (forrás: http://www.generalpress.hu/):

„Debbie Macomber amerikai bestseller író 1948-ban született a Washington állambeli Yakimában. Több mint 150 romantikus regény szerzője, művei 70 millió példányban keltek el világszerte, négy regényéből pedig TV-sorozat készült.

"Soha ne add fel az álmaidat!" - így hangzik Debbie Macomber mottója, melyre saját szédületes pályafutása a bizonyíték. Ki gondolta volna, hogy a négygyerekes, diszlexiás családanyából egyszer világhírű írónő lesz? A sikert csakis saját hitének és kitartásának köszönheti. A kiadók öt éven keresztül visszautasították a kéziratait, végül egy magazinnál vállalt munkát szabadúszóként, hogy segítse családját. Abból a pénzből, amit a cikkeiért kapott, részt vett egy romantikus írói konferencián, ahol kiválasztották egyik művét és a Harlequin Enterprises Ltd. nyilvános kritikával illette. Debbie nem adta fel, és elküldte ugyanazt a regényt a Harlequin riválisának, a Silhouette Booksnak. Ez a könyv lett az első romantikus regény, amelyről a Publishers Weekly írt. Neve ma már nem hiányzik a világ egyetlen bestsellerlistájáról sem, olvasók milliói várják újabb és újabb regényeit. 

Önkéntesként is dolgozik. Fiatalok mentorálásában segít, valamint részt vesz a bántalmazott nők számára rendezett adománygyűjtéseken, valamint orvosi és tudományos kutatásokat támogat.

Debbie férjével, Wayne-nel Port Orchardban él. Amikor nem ír, akkor legszívesebben köt és utazik.  

Díjai: B. Dalton Award, Romance Writer of America Award.”

A szerző honlapja: http://www.debbiemacomber.com/

Bár az írónő neve számomra sem ismeretlen, hiszen olvastam már tőle pár regényt, egészen a mai napig nem kötöttem össze őt az egyik kedvenc karácsonyi filmemmel. Aztán jobban megnéztem az eddig megjelent könyveinek a listáját, és felfedeztem az összefüggést. Remélem magyarul is megjelentetik a könyvet (Debbie Macomber: Call Me Mrs. Miracle), mert a Mentsük meg a karácsonyt vagy más néven Csoda Manhattanben az egész családnak újranézős az ünnepek közeledtével.

Adott egy fiatal nő, Merry, aki szívén viseli családja sorsát, minden idejét erre és a munkájára fordítja, a magánélete a háttérbe szorul. Édesanyja sclerosis multiplexben szenved, öccse, Patrick Down-szindrómás, édesapja pedig munkája miatt gyakran van távol a családjától, hiszen orvoslátogatóként rengeteget utazik.  Merry-nek se ideje, se energiája ismerkedni. A netes társkeresés ötlete ugyan felmerült benne, de a hosszú kérdéssor láttán úgy döntött, egyelőre biztos nem vág bele. Végül a sors úgy hozta, hogy lehetősége adódott egy társkereső kipróbálására, amire még munka után tud pár percet szánni.

Másik főszereplőnk Jayson Bright igazi munkamániás, másra sem vágyik, mint hogy bizonyítsa rátermettségét a cégénél. Legjobb barátja és unokatestvére váratlan bejelentése, miszerint megnősül, teljesen megdöbbenti, kibillentette őt az egyensúlyából. Ráeszmél, hogy régóta nem találkozott senkivel, a munkájának élt, s puszta kíváncsiságból ránézett arra a társkereső oldalra, ahol Cooper is rátalált az igazira.

Maga a könyv nagy meglepetéseket nem okoz, sejtjük a végkifejletet, ugyanakkor elmondható, hogy egy nagyon kellemes, könnyed romantikus regénnyel van dolgunk, a szereplők kedvelhetőek, a cselekmények mosolyfakasztóak, olvasás közben sikerül kikapcsolnia az embernek. Régen nevettem ennyit romantikus regényen. A könyv olvastatja magát, visz minket a lendület és kíváncsiság. Bár sejtjük a végkifejletet, az írónő azért okoz egy-két apró meglepetést, amin jókat derülhetünk. Szívet melengető történet két fiatalról, akik félve próbálkoznak az ismeretlennel, de szerencsére számukra jót tartogat a jövő.

A szerzőnek jó érzéke van ahhoz, hogy valósághű történetet írjon, hiszen a dolgos hétköznapok tényleg sokszor rányomják bélyegüket az ember magánéletére.

Nekem nagyon tetszett, kedveltem Jayson és Merry karakterét, és kicsit megmelengette a szívemet a történetük. Olyanoknak ajánlom, akik egy könnyed, kikapcsolódáshoz hozzásegítő karácsonyi történetre vágynak, ami mindenképpen happy enddel zárul. Azt hiszem, csak a könyv elolvasásakor tudatosult bennem, hogy mennyire szükségem volt egy ilyen történetre. Több karácsonyi romantikust kellene olvasnom.

Az egyetlen negatívum, hogy rettentő rövid. Egy ilyen aranyos és vicces történetből szívesen olvastam volna még. Talán egy prológust, mondjuk 1 évvel később. Ezt leszámítva azonban kedves, szívmelengető történet.

Pontozás: 10/10

Ünnep és köszönet!

Mindenkinek csodás napot, estét kívánok! :) 

Lassan ismét lezárunk egy évet, s beköszönt egy újabb.  Csütörtökön már szenteste, pénteken karácsony, jövőhét végén meg már 2016-ot írunk. Hihetetlen gyorsan szalad az idő.

Új élményekkel, emlékekkel, ismeretségekkel, tapasztalatokkal, boldog pillanatokkal és remélhetőleg sok-sok új könyvel, leszünk mindannyian gazdagabbak. Köszönöm, hogy idén velem tartottatok, remélem figyelmetekkel és észrevételeitekkel a jövőben is megtiszteltek. 

Külön köszönöm azoknak az íróknak, költőknek, és kiadóknak / kiadói munkatársaknak, akik megajándékoztak recenziós példányaikkal (több dedikált is), s ezzel hatalmas élményekhez, fantasztikus történetekhez, csodás emlékekhez jutottam. 

Szívből kívánok mindenkinek békés, boldog, áldott karácsonyt, és mosolyokban, emlékekben, könyvekben, egészségben, szeretetben és sikerekben gazdag boldog új évet! 

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

1902

"Van a csoda...

Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek...

Ez a karácsony csodája." Csitáry-Hock Tamás

"A legcsodálatosabb ajándék mindig az, amire várunk, de nem tudhatjuk, hogy megkapjuk-e. És ha egy napon mégis megkapjuk, az életünk legboldogabb pillanata lesz. A legnagyobb, legszebb. És az ajándék örökre a legbecsesebb, legszebb kincsünk lesz." Csitáry-Hock Tamás

"Volt egy év…

A valóság éve. Hétköznapokkal. Szürke reggelekkel, unalmas estékkel. Harcokkal, győzelmekkel, vereségekkel. Mindennapi gondokkal, örömökkel, fájdalmakkal. Ünnepekkel. Munkával. Sikerekkel, kudarcokkal. És volt egy másik év. Az álmok éve. Tündérrel, színes tavaszi erdővel. Pici kőhíddal. Angyali mosollyal. Szívmeleggel. Lélekkel. Élettel. A megfoghatatlan, megérthetetlen szeretet ajándékával.

Lesz egy év." Csitáry-Hock Tamás

Január elején hozom az évértékelő, évösszesítő bejegyzésem, amiben összefoglalót találhattok majd az idei olvasmányaimról (melyek voltak a kedvencek, mit ajánlok nagyon, és miért, stb.), addig pedig nyugodt, békés, szeretettel teli pihentető időszakot kívánok mindenkinek! :)