Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macskás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: macskás. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 28., kedd

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Borúra derű

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„Emlékezetes nyaralásnak indult.
De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?

May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek…
Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?

A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?”
A mű eredeti címe: It’s Raining Man
Kiadás éve: 2025
Fordította: Frei-Kovács Judit
Oldalszám: 440
ISBN: 978 615 664 494 7

A borító nekem nem tetszik, mert nem illik a történethez. És kicsit sem olyan bájos és művészi, mint a korábbi regények rajzos borítói.

Ahogy az írónő regényeiben lenni szokott, ebben is sok szereplő van, és több szálon fut a cselekmény. Minden karakternek megvan a története, és problémája. A részletgazdag leírások lehetővé teszik, hogy könnyen magunk elé képzelhessük a helyszíneket. Az írónő finoman tárja fel a szereplők belső világát, küzdelmeit.
A történet lényegében három barátnő: Lara, May és Clare nyaralásáról szól. Megismerhetjük a szereplők múltjának traumáit és fájdalmait, és ezeknek a jelenre gyakorolt hatását. A regény szereplőire súlyos teherként nehezedtek a titkok, amiket őriztek. Mind azt hitték a másik életéről, hogy szép és jó, és nem ismerték elég jól egymást ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek egymással az életük nehézségeiről, a velük történt rossz dolgokról. Eléggé kiszámítható a cselekmény. Viszonylag könnyen rá lehet jönni a falu lakói által rejtegetett nagy titokra. A múltban történtek finoman szövik át a regényt. A történetben megfelelő arányban van a misztikus hangulat és a csípős humor is. Időnként előfordulnak benne könyves és filmes utalások.

Lara, Clare és May mindhárman Yorkshire-ből származnak és évek óta ugyanannál a vállalatnál dolgoznak. Céltudatos, keményen dolgozó nők. Csak tizennyolc hónapja voltak barátok, és nagyon ritkán találkoztak. Alig ismerték egymást. Egyik nőnek sem volt irigylésre méltó élete. Lara és May kifejezetten méltatlan helyzetben volt. Évek óta alig vettek ki szabadságot, ezért úgy döntöttek, hogy időpontot foglalnak egy wellnesshotelbe. A hölgy az utazási irodában nem volt a helyzet magaslatán. Nekem nagyon furcsának tűnt, hogy Lara nem olvasta el a visszaigazoló üzenetet. Szerintem ez bármilyen foglalásnál vagy rendelésnél alapvető. Lara, Clare és May viselkedése nem mindig tetszett, főleg a könyv elején.
A nehézkes indulás után a nők úgy döntöttek, hogy belevetik magukat a nyaralásba, és megpróbálják a legjobbat kihozni a helyzetből. Egyre több különös, rejtélyes dolgot tapasztaltak.
Ren Dullemben az emberek régimódiak és babonások. Clare-t a heterokrómiája (a két szem színe nem azonos) miatt boszorkánynak nevezték. Tetszett, hogy egy kedves idős nőnek és az öreg macskájának ugyanúgy felemás szeme volt, az egyik szeme kék, a másik zöld, mint Clare-nek. Clare könnyen összebarátkozott Raine-nel. Megható volt az a különleges kapcsolat, ami kialakult köztük. Raine hitt abban, hogy egy náluk jóval erősebb hatalom akarta, hogy az útjaik keresztezzék egymást.
A három nő lassan rájött, hogy a hely jóval bájosabb, és több lehetőség van benne, mint hitték. Sok ötletük támadt a falu felújításával, felvirágoztatásával kapcsolatban. Az a hely „meghódította a szívüket”.
A Hathersage testvérek érdekes karakterek. Főleg Gene, a titokzatos, morcos fafaragó, aki bérbe adta a házat a három nőnek. Nagyon tetszett az a rész, amikor Gene örökbe fogadta a háromlábú kiskutyát. A mogorvasága ellenére sok kedves megnyilvánulása volt, ami nyilvánvalóvá tette, hogy nagyszerű ember. Frank is szimpatikus volt. Sok teher nyomta a vállát, mégis kedves, becsületes és jó ember. Val Hathersage viszont kifejezetten ellenszenves.
A romantikus szál sem okozott különösebb meglepetést. Elég sok dolog utalt arra, hogy Lara és Gene, May és Frank, valamint Clare és Ludwig ha rögös, kanyargós úton is, de együtt révbe érnek.

A nyaralásról szóló részekben végig ott volt egy furcsa kettősség. Egyrészt nyomasztó, baljós hangulat, másrészt varázslatos, idilli légkör. Ren Dullem eredeti neve Reines de la Mer (A tenger királynői). A sellők tiszteletére nevezték el, hogy cserébe ne süllyesszék el a halászhajókat. A Ren Dullem-ben töltött idő rádöbbentette a három nőt, hogy nem azt az életet élik, amit szeretnének. Akartak és tudtak is fejlődni, változtatni. Végül rátaláltak a boldogságra. A történet vége tartogatott váratlan fordulatokat. Szóval ez egy édes-bús sellős mese, aminek nagyon bájos vége van.

„… igazán nem árthat, ha hiszünk az élet aprócska csodáiban, nem igaz?”


2026. július 18., szombat

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Teaház a sarkon

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„A Spring Hill tér kedves kis menedékhely, távol a mindennapok nyüzsgésétől. Itt várja vendégeit Leni Merryman Sarki teaháza, amely valódi paradicsom a könyvmolyok számára, és csak úgy vonzza a magányos szíveket. Leni kínálja a környék legkülönlegesebb tortáit a legizgalmasabb irodalmi témákkal fűszerezve: ki az ellenszenvesebb, Mr. Darcy vagy Heathcliff? A Manderley-ház asszonyának története szívszorítóbb, vagy Jane Eyre-é? Az irodalmi teadélutánok résztvevői hétről hétre mind jobban megnyílnak egymás előtt, s kiderül, hogy az ő életük is csaknem olyan regényes, mint kedvenc hőseiké. Hazugságok, tönkrement házasságok, éveken át titkolt kapcsolatok, személyes tragédiák látnak napvilágot. De nincs az a szív, amelyet ne melegítene át egy forró angol tea, egy szelet finom sütemény és Leni Merryman mosolya.”
Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2017
Fordította: Frei-Kovács Judit
Oldalszám: 448
ISBN: 978-615-5435-29-4
Milly Johnson Barnsley-ban, Dél-Yorkshire-ben született, nevelkedett, és él jelenleg is. Szívből ír a dolgokról és helyekről, amiket ismer, hangsúlyozva a közösségi szellem fontosságát. Könyveiben nyomatékosan támogatja a nőket, kiemelve erejüket és szívósságukat, ünnepli a szerelmet, a barátságokat és a második esély lehetőségét.

A könyvről: 
Tetszik a könyv borítója. Jó ötlet volt ilyen színes, rajzolt megoldást választani. Szerintem sokkal jobb, mint a fotós borítók. Nagyon szép, kedves, szórakoztató történet. Mélyen megindító és elgondolkodtató. Ismeretlenek barátokká válnak, és segítik egymást. A valóságban is előforduló élethelyzetek (megcsalás, bántalmazás, elhanyagolt gyerekek, hálátlanság, pénzéhes emberek…) teszik érdekessé és szívszorítóvá. Több cselekményszál volt a könyvben. Imádom a történetmesélés gördülékenységét; és a jól felépített, egybeszőtt cselekményszálakat. Az írónő mélyebb témákat is érzékletesen érint. Elképesztő érzékenységgel tárja fel a regényei karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. A szereplők segítik egymást a felismerésekben és a kiteljesedésben. A vívódások, a vágyak, a reménybe kapaszkodó emberek mind fájdalmasan valóságosak. A mű fontos témája a veszteségek, traumák hatása az ember későbbi életére. A regény szereplői nagy terhet cipelnek, sok sebet kaptak. Sok minden van benne: múltbéli titok, tragédiák, újrakezdés, különös véletlenek, szerelem. Ebben a történetben (is) volt fájdalom, voltak nehéz sorsok, de pozitív (happy end) a lezárás. A könyv minden egyes fejezete magával ragad. Imádtam a történet cicás szálát (a cuki fekete cicát, és Leni vörös szőrű cicáját). Nagyon tetszettek a különös véletlenek is. Az érzelmek széles skálája megtapasztalható a regény olvasásakor. Döbbenet, harag, remény, vidámság, szomorúság, elégedettség… Érzékelhető rajta a könyvek szeretete. Nagyon sok a könyves és filmes utalás.

Leonora Merrymann (Leni) bérelte Shaun McCarthy-tól az üzlethelyiséget, ami a Sarki teaház volt. Irodalmi kávéháznak tervezte. Mindig derűs, mosolygós volt. Az egyik vendégével (egy kedves, idős, indiai úrral) folytatott beszélgetés után új ötletekkel állt elő. Bevezette a teaházban a tematikus keddeket. A „Sarki teaház” a varázslatos légkörével vonzotta a nehéz helyzetben lévő embereket. Ott végre valami másra is gondolhattak a gondjaikon és a zűrzavaron kívül. Volt valami ebben a bájos teaházban és a barátságos tulajdonosában, amitől a betérő emberekben enyhülni kezdett a feszültség. Szerintem mindenkinek jó lenne, ha lenne a közelében hasonló teaház, és ilyen barátok. Senki sem gondolta, hogy a kedves, nagylelkű és mosolygós Leni egy sérült, összetört nő. Shaun is csak a regény vége felé ismerte fel a „gyötrelem jelzését”, bár a megismerkedésük óta próbálta segíteni és védelmezni a nőt.

Shaun McCarthyt gyerekkorában elvették az anyjától és nevelőotthonba vitték. A családi háttere ellenére sokra vitte. Szorgalmasan dolgozott. A szeretet nélküli gyerekkor lehetett az oka, hogy általában ridegen viselkedett. Nem tudott kötődni. Remek építőipari szakember volt. Csodásan felújított épületeket.

Carla férje szívinfarktust kapott, és elhunyt. A temetésen derült ki, hogy volt egy másik felesége is. Martin kettős életet élt. Carla nehezen tette túl magát a megrázkódtatáson. Szerencsére mellette állt a legjobb barátnője, Theresa, akinek a férje, Jonty Pennant ingatlanügynök. Jonty kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett, és nagyon okos. Carla szépen lassan „újraépítette” az életét. Elhatározta, hogy újra a lánykori nevét használja majd. Újra Miss Martelli lett. Úgy döntött, hogy megünnepli az új életét.

Will Linton próbálta megmenteni a cégét a bezárástól. De az üzletnek befellegzett. Will felesége, Nicole nem mutatott semmi együttérzést, nem igyekezett támogatni, vigasztalni a férjét. Egyszerűen elhagyta. Willnek mindent elölről kellett kezdenie. Szorgalmas, dolgos ember. Tekintve, hogy a korábbi sikereit, vagyonát is kemény munkával érte el, bizakodva tekintett a jövőbe. Ő is, akár Carla, tiszta lappal akart indulni, ezért nem sok holmit tartott meg a korábbi életéből. Mindketten keményen dolgoztak azon, hogy az életük visszatérjen a rendes kerékvágásba.

Molly egy hatvannyolc éves, jó erőben lévő asszony, akiben a nehéz múltja komoly sebeket hagyott. A fia, Graham és a felesége, Sherry csak a saját érdekeit nézte. Szörnyű emberek. Molly ikertestvére, Margaret viszont jó ember, és az élete árán is megvédte volna. Szerető családja van, akik szívesen látják Mollyt. Amikor Molly második férje, Harvey visszatért, fény derült a titkokra. Hosszú évek után újra egymásra találtak, de alig maradt idejük élvezni az együtt töltött időt.

„Vannak olyan dolgok, amelyekhez soha nem lehet túl öreg az ember: nyaralás, jó barátok, és boldog befejezések.”

Szimpatikusak a regényben az erős, eltökélt, ugyanakkor kedves és gyengéd nők, akiknek fenekestül felfordult az élete, mégis talpra álltak, és egy jobb, minőségibb életet építettek fel.
Bizonyos mértékig mindannyian érzelmileg sérültek voltak, és mind képesek voltak valami jót létrehozni, támogatni egymást. A történeteiket olvasva gyakran hullottak a könnyeim, és sokat mosolyogtam is.

A regény fontos mondandója, hogy „az életet élni kell”.

Aki igényes kikapcsolódásra vágyik egy megindító, romantikus regénnyel, annak ez a könyv tökéletes választás. Remélem, hogy az írónő még sok jó könyvvel megörvendeztet minket.

2026. május 26., kedd

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Egy független nő (Happily Inc 5.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„Az esküvőszervező Renee Grothen nem szándékozik férjhez menni. Aki tudja, az ugye csinálja – aki nem tudja, az tervezi… Azt azonban soha nem tervezte el, hogy a jóképű és tehetséges thrilleríró, Jasper Dembenski megkéri a kezét. Nem, ő csak kalandot akart. Gondtalan szórakozást, elköteleződés nélkül.A katonaságnál töltött évek után Jaspernek szent meggyőződése, hogy nem alkalmas tartós kapcsolatra. Abban viszont semmi kivetnivalót nem talál, hogy szenvedélyes viszonyba bocsátkozzon a szép és talpraesett Renee-vel. Igen ám, csakhogy a futó kaland abban a pillanatban átalakul, amikor a lány a vágyai tárgyából a múzsájává válik.
Renee esküvőszervezőként mindig ügyesen kézben tartotta a dolgokat, soha nem történt semmi baj. De vajon készen áll arra, hogy fejest ugorjon a szerelembe, ami tökéletesen kiszámíthatatlan?”
Kiadó: Vinton
Eredeti mű: Meant to Be Yours
Kiadás éve: 2022
Fordította: Szabó Júlia
Oldalszám: 368
ISBN: 978-963-540-560-2

Aranyos kisvárosi románc. Érzelmekkel teli, humorral átszőtt történet. Megérintett. A női főszereplő tele van vívódással. A félelmei nem a korábbi szerencsétlen szerelmi életében gyökereznek (ahogy eleinte hiszi), hanem abban a traumatikus élményben, hogy gyerekként az apja elhagyta, és az anyja egyedül nevelte. A férfi főszereplő poszttraumás stressz betegséggel (PTSB) küzd. Ezt a szálat érdemes lett volna egy kicsit alaposabban kidolgozni. Bár így is érzékelhető volt, hogy milyen komoly terhet rótt Jasper-re és a környezetére. Egy futó kapcsolatnak indult az egész, mind a két fél részéről, ám hamar komolyra fordulnak a dolgok. Renee és Jasper érzelmileg sérültek, ezért nem mernek komolyabb viszonyt kialakítani. Ez az „akarlak, de nem lehet, mert félek elköteleződni” téma együtt jár a bizonytalansággal, önmarcangolással, kötődési igénnyel… Érzelmileg nagyon intenzív. A maguk módján próbáltak megküzdeni az érzéseikkel. Az írónő végig fenntartotta az érdeklődésem. A történet kutyás szálát imádtam. Nagyon tetszett a macskás rész is, bár abból elég kevés volt. A baráti kapcsolatok is szépen kiemelkedtek a történetből.

Jasper Dembenski Afganisztánból visszatérve írással próbált megküzdeni a poszttraumás stresszel. Rengeteg terápia és gyógyszeres kezelés után az írás volt az, ami félig-meddig meggyógyította. Annyira legalábbis, hogy többé-kevésbé normális életet élhessen. Az eddigi köteteket olvasva is rájöhetett az olvasó, hogy rendes fickó. A kiadója három hónapos könyvbemutató turnéra küldte. A turné végén megmentett egy kóbor kutyát.

Renee Grothen esküvőszervező. Pallas Mitchell a főnöke. Amíg Pallas várandós volt, addig Renee helyettesítette. Renee örült, hogy Jasper hazatért a könyvturnéjáról. Tetszett neki a kedves, magas, erős, szexi mosolyú és jóképű férfi.
Jasper és Koda (így nevezte el a kutyát) közös rutinja gyorsan kialakult. Amíg a férfi dolgozott, addig a kutya rendszerint nyugodtan aludt. Jót tett neki az eb társasága. És Renee is jó hatással volt rá. Tetszett neki a nő humorérzéke és a mosolya. Megállapította, hogy bár alacsony, de szép és formás nő. Nagyon vonzódtak egymáshoz, és gyorsan egymásra találtak. Renee korábbi szerelmi élete katasztrofális volt, ezért nem akart tartós kapcsolatot. Minden férfiban csalódott korábban, ezért nagyon bizalmatlan, gyanakvó volt. Nem akart szerelmes lenni, mert próbálta megóvni magát. A kapcsolatuk kezdetben a vágyról és szenvedélyről szólt, majd fokozatosan egyre mélyebb érzelmek alakultak ki közöttük.
Jasper-nek az új regényéhez szüksége volt egy kis kutatásra és ötletekre. Eldöntötte, hogy a következő regényében a női karakter esküvőszervező lesz, ezért követni fogja Reneet, hogy megismerje a munkáját. Renee némi nyomás hatására beengedte a férfit a világába. Sokat segített a férfinak az írásban.
A múltbéli traumák fokozatosan derültek ki. A Renee anyjával kapcsolatos rész szerintem egy kicsit fel lett fújva. Bár Verity tényleg különös karakter, mégis túlzónak tűnt Renee viselkedése. Renee szereti az anyját, ennek ellenére próbálta távol tartani Happily Inc-től. Biztos volt abban, hogy amikor kiderül az anyja képessége, akkor a dolgok számára rosszra fordulnak. Félt attól, hogy fény derül a családi titokra. Jasper-nek elmondta, de a férfi megdöbbent és nem hitte el. Amikor megjelent Verity, és tolmácsolta neki Koda gondolatait, akkor már elhitte és nem kételkedett benne. Sőt! Csodálatosnak tartotta. Renee barátai nagyon jól reagáltak a hírre. Természetesen, elfogadással álltak hozzá az anyja képességeihez. Végre Renee is kezdte elfogadni, és már nem „rejtegette” az anyját a barátai elől. „Talán csak néhány pozitív élményre volt szüksége, hogy a dolgok új megvilágításba kerüljenek.” Renee feldúlt volt, amikor az anyja Happily Inc-be érkezett, mert biztosra vette, hogy Verity jelenléte mindent tönkretesz, de teljesen megalapozatlanok voltak a félelmei. Az anyja egyértelműen pozitív irányba befolyásolta az eseményeket. Renee mindig menekült, mert félt megkockáztatni, hogy valaki összetöri a szívét.

A vicces, kicsit furcsa, de mindenképpen szeretetreméltó Jasper abban a hitben élt, hogy sohasem gyógyul meg teljesen a komoly lelki sérülésekből. Végül mégis sikerült. Persze voltak még rémálmai, de sokkal jobban érezte magát, és nyitottabbá vált. A kapcsolata Renee-vel jobb emberré tette, és szeretett gondoskodni a nőről. Ebben biztos volt, és valami azt súgta neki, hogy sokkal jobb lehetne az élete vele. Volt valami aranyos abban, ahogy a férfi átgondolta az érzéseit, és rájött, hogy szereti Reneet.
Végül megtalálták a boldogságot egymás mellett.

2026. május 1., péntek

Ana könyvajánlói - James Norbury: A macska, aki zent tanított

Fülszöveg:
„Mese a zen tanaiban járatos macskáról, aki meghallotta, hogy a juharerdő mélyén áll egy ezeréves, magányos fenyőfa, és a bölcsességet az alatt a fenyő alatt lehet megtalálni.

Ezzel kezdetét veszi a macska felfedezőútja.
Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi hollóval.
Mindegyikük elmond valamit a macskának, és mindegyikük leckével szolgál.
De miután a macskát egy játékos kiscicával hozza össze az élet, mindent kétségbe von, amiben addig bizonyos volt.

JAMES NORBURY Sunday Times bestsellerszerző, a Nagy Panda és Kicsi Sárkány, valamint Az utazás című gyönyörűen illusztrált könyvek szerzője és megrajzolója. Imádja a természetet és az állatokat. Egyetemen zoológiát tanult, majd a diplomát követően egy darabig Írországban élt. Angliába visszatérve több városban is lakott, és az idő egy részében egy lakóhajó volt az otthona. Jelenleg Swansea városában élnek a felségével és hét macskájukkal.”
Kiadó: XXI. Század
Kiadás éve: 2023
Illusztrálta: James Norbury
Fordította: Laik Eszter
Oldalszám: 176
ISBN: 978 963 568 433 5

Ez egy szépen kidolgozott, aranyos könyv. Bájos tanmese, nagyon szép csomagolásban. Bölcs mondatok, rövid példázatok teszik elgondolkodtatóvá. Bár a megértés legegyszerűbb módja a tapasztalás, a szerző mégis megpróbálja bemutatni az olvasóknak a zent. Illetve azt, hogy számára mit jelent a zen. A létezés egy módjának a gyakorlását, amely békét és bölcsességet hoz az életünkbe. Az illusztrációk is nagyon beszédesek.

„Ebben a könyvben igyekeztem gyakorlatiasabb módon megközelíteni a zent annak néhány alapvetése és története segítségével, ily módon hozzáférhetőbbé és hasznosabbá tenni a mindennapok szintjén.”

Felhívja a figyelmet a jelen fontosságára. Örök érvényű igazságokat fogalmaz meg. Sokszor tétovázunk, és hajlamosak vagyunk a „megfelelő időpontra” várni. És a dolgok valahogy mindig kialakulnak.

”A probléma, amivel épp most nézel szembe, végül hozhat számodra valami pozitívat is, és ennek a tudata átsegíthet a gondokon.”

A macska személyes útjának története szépen összefogja a rövid példázatokat. Útja során a „főhős” sokféle állattal találkozik, és miközben segít nekik, jót tesz magával is.
Az utószó nagyon kedves és könnyed hangvételű.

"Ha csak egy dolgot kellene megőrizned magadban ebből a könyvből, akkor arra kérnélek, hogy sose felejtsd el: a jó dolgok gyakran látszólag rossz dolgokból születnek."

Szeretettel ajánlom a könyvet gyerekeknek és felnőtteknek, mert minden korcsoport számára érthető. Irányt mutat és inspirál. Nekem tetszett ez a tanulságos, szívhez szóló történet.

2026. április 28., kedd

Ana könyvajánlói - Laura Agustí: Egy macska története


Fülszöveg:
„Vajon mi teszi olyan különlegessé a macskákat? Miért nyűgöz le annyi embert eleganciájuk, közömbösségük és gőgös viselkedésük? És hogyan képesek segíteni nekünk, embereknek megküzdeni a szorongással, a magánnyal és a szomorúsággal?

Laura Agustí spanyol grafikus meseszép illusztrációkkal teli könyvében saját élettörténetét mondja el, amelyben gyermekkorától kezdve kitüntetett szerep jutott az állatoknak – különösen a macskáknak. Laura Barcelonába költözve vette magához Hékást, a nehéz természetű sziámi macskát, akivel tizennyolc éven át osztotta meg az életét. S miközben különleges és érzelmes kapcsolatukról mesél, Laura elénk tárja a macskákról szerzett gazdag tudását is: kiderül, miért ihlettek meg annyi művészt az ókori Egyiptomtól kezdve a modern festészetig, hasznos tanácsokkal szolgál a macskatartásról, és azt is megtudhatjuk, miként dolgozható fel szeretett állatunk elvesztése.

Kötelező olvasmány a macskák szerelmeseinek.”
Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2022
A mű eredeti címe: Historia de un gato
Illusztrálta: Laura Agustí
Fordította: Eőry Zsófia
Oldalszám: 156
ISBN: 978-963-620-011-4

A szerzőről:
Laura Agustí az alteai Miguel Hernández Egyetemen szerzett képzőművészeti diplomát, a barcelonai Massana Oktatóközpontban pedig vezető belsőépítész képesítéssel zárta tanulmányait. Éveken keresztül foglalkozott festészettel, jelenleg azonban szinte kizárólag az illusztrálásra koncentrál.

A könyvről:
Nagyon szép a borítója. Ráadásul erős, kemény fedlapos, jó minőségű. Gyönyörűen illusztrált, aranyos és érdekes könyv. Leginkább a szerző érzéseit, gondolatait ismerhetjük meg. Érződik a könyvön az állatok iránt érzett szeretete. A szerző írt a saját életéről, amiben fontos szerep jutott az állatokkal való kapcsolatnak. Írt az állattartásról, és arról ahogy a macskák megjelentek a művészetekben is. Ez a könyv nem egy regény, hanem egy memoár és művészeti album. A szerzőnek a művészet a szenvedélye, főleg a művészetekben megjelenő macskák. A kedves, gördülékeny történetben sokat olvashatunk Hékásról, a kötet borítóján szereplő sziámiról, Laura macskájáról. Élmény kézbe venni, és elolvasni ezt az igényesen kidolgozott, különleges könyvet.

„Mi, akik annyira szeretjük az állatokat, mindannyiukban, minden egyes példányban meglátjuk a szépséget, és nehezünkre esik úgy élni az életünket, hogy nem gondolunk rájuk.”

A könyv elején a szerző a gyerekkoráról, és az állatokhoz fűződő kapcsolatáról írt. Egyszer karácsonykor egy állatos enciklopédiát kaptak (Laura és a húga), ami nagy hatással volt rájuk. A hideg teleket olvasással és rajzolással töltötték. Laura jól mesél. Szépek és részletesek a leírásai. Marina (a húga) és ő is képzőművészetet tanult. A macskák évszázadok óta a világon mindenhol megihletik a művészeket.

„Már a legkisebb macska is valóságos műalkotás.” (Leonardo da Vinci)

Laura huszonhárom évesen, a tanulmányai végeztével befogadott egy sziámi cicát. Onnantól kezdve minden idejüket együtt töltötték. Hékásnak nevezte el, hátha így nagyobb eséllyel figyel majd rá, ha kimondja a nevét.
A szerző a macskatartással kapcsolatban hasznos tippekkel is ellátta az olvasókat. Nyíltan írt arról az időszakról is, amikor Hékás idős korában megbetegedett, és véget ért a közös történetük.

„Ha ennyi éven át lakunk egy állattal, ha ilyen meghittség alakul ki köztünk és egy másik lény között, aki figyel ránk és feltétel nélkül mellettünk áll, a kapcsolat annyira szorossá válik, hogy a gyász intenzitása egy családtag vagy egy barát elvesztését idézheti.”

Fél évvel később eljött az idő, hogy új állat lépjen az életébe. A kettős befogadás során egy fekete nőstény perzsamacska, és egy szürke nőstény macska lelt nála új otthonra.

Nem egy terjedelmes mű. Néhány témát érdemes lett volna egy kicsit részletesebben kidolgozni. Ettől függetlenül figyelemre méltó.

2026. április 3., péntek

Ana könyvajánlói - Rachel Wells: Alfie új munkát kap (Alfie 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„A KÉTLÁBÚAK GUBANCOS PROBLÉMÁIT EGY OKOS NÉGYLÁBÚNÁL SENKI SE KÉPES JOBBAN MEGOLDANI. Alfie új történetéből ismét kiderül, mennyivel bölcsebb gyakran egy állat az embernél.
A szürke szőrgombolyag továbbra is a londoni Edgar Roadon éldegél, és az utca lakói már el sem tudnák képzelni az életüket nélküle. De vajon tudja-e ezt az a család is, amelyik nemrégen költözött a környékre? Mert nagy szükségük lenne rá, hogy Alfie kigubancolja a gondjaikat.
A világsikerű ALFIE sorozat mindegyik kötete önálló történet. És nem csupán a BOB, AZ UTCAMACSKA vagy AZ EGY KUTYA NÉGY ÉLETE rajongóinak kínálnak humoros, intelligens szórakozást. Hanem mindenkinek, aki szeret önmagára ismerni görbe tükörből.”
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 384
ISBN: 978-615-5685-42-2

A sorozat második részében új lakók költöznek az utcába. Vannak visszautalások (visszaemlékezések) a sorozat első részére, de mindegyik Alfie-regény önálló történet. Az elbűvölő és szeretetre méltó macskának továbbra is az a küldetése, hogy összehozza az embereket egymással, segítsen másokon. Ebben a részben jobban megismerhetjük az utcában lakó macskákat.
Alfie gazdái közt nagyon szilárd barátság van. Számíthatnak egymásra. Ez az összetartás és szeretettel teli gondoskodás szépen kiemelkedik a történetből.
Van olyan történetszál, ami lehetne picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, nagyon cuki könyv. Egy hangulatos történet a szeretetről és a segíteni akarásról.

Alfiet több, mint három éve szerető családok vették körül. Mégis szívesen ismert meg újabb embereket. Az egyik éjszaka közepén új emberek költöztek a szomszédba. Nagyon furcsán, gyanúsan viselkedtek. Ez gyanakvással töltötte el az Edgar Road lakóit. Nem sokat segített a helyzeten, hogy úgy viselkedtek, mintha bujkálnának. Az új szomszédok egy gyönyörű, fehér cicát is hoztak, akinek Hógolyó a neve. Alfie szerette volna megismerni őket. Próbált „a felszín alá nézni”.
Clarie és Jonathan boldog házasok, és nagyon szeretnének gyereket. Jonathan gyengéd, hűséges és gondoskodó férj. Tud morcos is lenni, de arany szíve van. Ami a fogantatást illeti, ő úgy gondolta, hogy addig is, amíg összejön a baba, élvezzék ki a próbálkozás minden percét. Claire viszont sokat aggodalmaskodott, mert még nem lett várandós. Az otthonuk sugárzik a szeretettől. Polly és Matt nagyon jó barátaik lettek. Mindkét pár szerette Alfiet, és gondoskodtak róla. Bár Franceska és a fiúk elköltöztek, időnként meglátogatják őket. Havonta egyszer Alfie „összes családja” egybegyűlt. Ez volt a cica kedvenc napja, mert mindenki egy helyen volt, akit a szívébe zárt.
„...elég, ha értékeled azt, amid van, és odafigyelsz azokra, akik szeretnek téged.”
Aleksy (Franceska egyik fia) rendszeresen sebekkel és zúzódásokkal ment haza az iskolából. Nem mondta el senkinek, hogy mik történnek vele, mi a baj. Úgy tűnt, hogy terrorizálja valaki. Alfie úgy döntött, hogy a mancsába veszi az ügyet. Kiderítette, hogy egy másik gyerek nem hagyja őt békén, akitől a többi gyerek is tartott. A macska segített neki, és így Aleksy is népszerű lett a gyerekek között. Szóval Alfie megoldott egy súlyos zaklatási ügyet.

Bár a szomszédba költözött házaspár a két kamasz gyerekkel furcsán viselkedett, mégis úgy tűnt, hogy jó emberek. Alfie így érezte. El is határozta, hogy közelebb hozza a családtagjaikat egymáshoz.
Egyre gyűltek a gondok, amire Alfie megoldást akart találni.
Az utcában a Goodwin házaspár kotnyeles és kellemetlen volt. Túlzottan szerették beleütni az orrukat mások dolgába. Sajnos a viselkedésük nem segített oldani a helyzetet az új szomszédokkal. Polly rájött, hogy ha sikerülne megfékezni a Goodwin házaspárt, akkor javulna a helyzet.
Amikor Hógolyó eltűnt, akkor a Snells család megtapasztalhatta, hogy milyen kedves emberek laknak az utcában (leszámítva a Goodwin házaspárt). Alfie ötlete megint jónak bizonyult. Kóbor macskák segítségét kérte, és meg is találták. A Snells család hálás volt a segítségért, de továbbra is távolságtartó volt. A könyv végére kiderült, hogy miért rejtőzködnek ennyire. Tisztázódott a helyzet. Új barátságok szövődtek. Alfie ismét összehozta az embereket. Olyan sok mindenen túl voltak már, jó és rossz dolgokon egyaránt. Mindenki kiegyensúlyozottabb és boldogabb lett.

„Egy mosolyban, egy pillantásban, egy gesztusban mind ott bújik a szeretet, látható és érezhető. Olyan energiát sugároz, ami mindenkit körülvesz. Biztonságot ad, melegen tart. A világot ragyogóbbnak látod, a nap melegebben süt rád, a virágok még színpompásabbak, mint máskor, egyszerűen bármerre nézel, csak a szépet veszed észre.”

Ezt a részt is sikerült az írónőnek nagyon aranyos „jelenettel” befejezni.

2026. április 1., szerda

Ana könyvajánlói - Rachel Wells: Mindenki macskája, Alfie (Alfie 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„Hagyd a pszichológust! Fordulj egy állati profihoz. Ismerd meg Alfie-t, a macska-pszichológust.
Amióta idős gazdája meghalt, egyedül cselleng a városban. Aztán rábukkan az Edgar utcára, és egy gyors környezetfelmérés után úgy dönt, ez pont megfelel neki. A lakók először hallani sem akarnak a kóbor macskáról. Micsoda buta gőg! Hiszen minden kétlábúnak szüksége van léleksimogatásra. Főleg, ha annyira gubancosak az ügyeik, mint az Edgar utca embereinek.
Tanulj te is Alfie-tól: lesd el, miként kell megoldani az élet nehéz problémáit szeretettel, humorral, bátorsággal. Felemelő, vicces és intelligens regény a BOB, AZ UTCAMACSKA és AZ EGY KUTYA NÉGY ÉLETE rajongóinak.”
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 352
ISBN: 978-615-5921-32-2

Ez egy sorozat első része. (Önálló regényként is olvasható.) Magyar nyelven sajnos még csak két kötet jelent meg.
Sokszor nagyon szívszorító, mégis szívmelengető történet egy elbűvölő macskáról. A könnyed stílusa miatt nagyon gördülékenyen olvasható. A történetet a cica szemszögéből ismerhetjük meg. Az írónő felruházta a macskát emberi tulajdonságokkal és gondolatokkal. Aki hajlamos ezen kiakadni, az jobb, ha nem olvassa el ezt a könyvet. Azoknak viszont ajánlom, akik szeretik a tüneményes, szórakoztató, érzelmes, állatos történeteket. Szerintem aranyos, hogy minden fejezet elejét egy macska sziluett díszíti.

Alfie élete megváltozott, amikor meghalt a gazdája. Az idős hölgy lánya nem vihette haza a kutyái miatt. Alfie elhagyta az egyetlen otthont, amit ismert. Nem akart menhelyre kerülni. Szüksége volt otthonra és szeretetre. Kölyökként került Margarethez, ezért most minden fura és ijesztő volt. Megtapasztalta és megértette, hogy a világ veszedelmes. Ismerte, hogy mit jelent a szeretet és az otthon, és rettenetes volt, hogy most már a kóbor macskák közé tartozik. Sok veszély és viszontagság után elért egy barátságos utcát, és úgy érezte, hogy ott fogja megtalálni, amire vágyik.
Úgy próbálta meg elérni, hogy többé sose legyen egyedül, hogy egynél több otthont szerez magának. Nem akarta újra átélni azt, amit Margaret halála után. Szóval szerette volna bebiztosítani magát a jövőre nézve. Úgy gondolta, hogy ha több otthona van, akkor sosem marad egyedül. Volt egy másik cél is az életében. Segíteni azoknak, akiknek szüksége van rá. A szíve mélyén érezte, hogy kiknek kell segítenie.
Claire otthona volt az első számú otthona. Szinte azonnal szoros kötődés alakult ki közöttük. Jonathannel nehezebb dolga volt. Alfie felismerte, hogy Jonathan a kemény felszín mögött magányos és ijedt. Ezt az érzést ismerte magában is. Elég sok humoros helyzet volt a kapcsolatukban. Alfie kedvelte Clairet és Jonathant, de ők egyedül éltek, és amikor dolgozni mentek, akkor a macska egyedül maradt. Ezért örült, amikor talált magának két családot is, ráadásul egymás szomszédságában. Az egyik családban egy, a másikban két kisgyerek volt. Az egyik család messzebbről érkezett, mint Alfie. Lengyelországból. Alfie összehozta az embereket. Boldoggá tenni minden „gazdáját” kemény és kimerítő munka volt.
Francesca (a lengyel származású anyuka) jobban megmelengette a szívét, mint bármelyik másik lakó az utcában. Megértette a nőt. Örült, hogy a közreműködésével összebarátkozott a szomszéd asszonnyal, Pollyval. Mindkét család egy kicsit elveszettnek és magányosnak tűnt, ezért gondolta Alfie, hogy összehozza őket. Ebben segítségére voltak az asszonyok férjei. Szimpatikus, jó emberek.
Idővel Claire és Jonathan olyan emberekkel kezdtek randevúzni, akik nem kedvelték a macskát. És nem csak azért voltak ellenszenvesek, mert nem macskabarátok. Természetesen nem ejtettem könnyeket, amikor Jonathan barátnője, Philippa végre „kikerült a képből”. Örültem, hogy a férfi megmenekült attól a hárpiától. Joe-val sokkal nagyobb baj volt. Ez később még nyilvánvalóbb lett. Az írónő egy nagyon romlott és hátborzongató karaktert alkotott Joe személyében. Alfie is érezte, hogy egy aljas gazember. Sajnos Claire sokáig nem vette észre, hogy a férfi milyen gonosz. Tetszett Alfie terve, hogy megszabadul Joe-tól, és összehozza Claire-t és Jonathant. A terve sikerült. Bár nagy árat fizetett érte. Majdnem az életébe került. Az esetnek köszönhetően Alfie „gazdái” most már tudtak egymásról. Amikor a macskát hazaengedték az állatkórházból, mind együtt várták. Mindenkinek hiányzott. Ennek az elbűvölő cicának sikerült minden „családja” között barátságot kialakítania. És az emberek tudták, hogy Alfie mentette meg őket.

A regény minden szereplőjének megvolt a maga baja. Alfie minden emberét látta a legelkeseredettebb pillanataikban. És szívvel-lélekkel próbált segíteni. Sikerült jó cselekedeteket véghez vinnie. Kiépítette a maga kis emberi közösségét. Empátiájával, ragaszkodásával és segítségével a lakók dolgai lassan elkezdtek változni, javulni.

2026. március 30., hétfő

Pereczes Nikolett: Tarka macska – Versek óvodásoknak és kisiskolásoknak

Fülszöveg:
Pereczes Nikolett verseskötete olyan, mint egy színes, zsebre vágható gyerekkert: minden lapján egy új csoda bújik meg. A kedves tarka macska dorombolva kísér végig a mindennapok apró kalandjain, nefelejcs, méhek, lufik és sellők hívnak játékba, miközben a versek ritmusa ringat, megnevettet vagy épp álomba simogat.

A rövid, dallamos rímek könnyen megjegyezhetők, a humor és a gyermeki rácsodálkozás végig ott csillog bennük. A kötet finoman tanít is – észrevétlenül beszél szeretetről, bátorságról, családról, természetről, barátságról –, de leginkább azt adja, amit a jó gyerekvers mindig: közös pillanatokat. Esti összebújásokhoz, napindító nevetéshez, óvodai mondókázáshoz vagy csak úgy, „belelapozunk, olvassuk" öröméhez.
A hangulatot Kovács Nikolett illusztrációi teszik még élőbbé és varázslatosabbá.”
Kiadta: Publio Kiadó Kft.
Megjelent: 2026
Illusztrálta: Kovács Nikolett
Oldalszám:44
ISBN: 978-615-103-416-3

Amikor először megláttam ezt a kis könyvet, rögtön az jutott eszembe, hogy milyen cuki és hívogató a borítója. Mosolyt csalt az arcomra.

A könyvet végiglapozva megállapítottam, hogy mindvégig igényes és szép illusztráció kíséri a különböző hosszúságú verseket. A könyv tizenhét verset tartalmaz, melyek vidám hangulatot kölcsönöznek az olvasójuknak. A kedvencem rögtön az első és egyben címadó, Tarka macska lett, mely könnyű nyelvezetével és dallamosságával nagyon hamar képes megtapadni az ember fejében.

Ha meg kellene neveznem a top3 verset, akkor: Tarka macska, Altató, Édesanyámnak. Utóbbi vers könnyen megtanulható anyák napjára, mely garantáltan könnyeket csal a megilletődött anyukák, nagymamák vagy épp keresztanyukák szemébe.

Szívből ajánlom minden óvodás és kisiskolás gyermeknek és szüleinek, valamint a pedagógusoknak, akik szívesen gazdagítanák egy igényes és kidolgozott könyvvel a könyvgyűjteményüket.

2026. február 20., péntek

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk (Knockemout 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:
„Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…
Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian – csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer – ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.
Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.
Lucy Score elsöprő sikerű Knockemout-sorozatának harmadik része érzéki romantika, szívszorító dráma és egy csipetnyi humor tökéletes keveréke.”
Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2024
Eredeti mű: Lucy Score: Things We Left Behind
Fordította: Bótyik Bettina
Oldalszám: 696, puhatáblás
ISBN: 978 615 664 421 3

A történet tele van humorral, szívszorító eseményekkel, érzékiséggel, és fontos gondolatokkal.
Nagyon idilli elég sok helyzet, viszont az érzelmi és mentális problémák, amikkel a szereplőink szembenéznek, valamint azok megoldásai tükrözik a valóságot.
A szerelmi szál megdobogtatta a szívemet, izgultam a párokért. Sokszor szellemes szócsatákat vívtak. Nekem kell a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezés, ezért nagyon reméltem, hogy Sloane és Lucian története jól alakul.
A könyv üzenete az, hogy ha az életünkben ér valami hatalmas csalódás, történik egy borzalmas tragédia, az nem tart örökké. Minden rendbe jöhet. Szembe kell nézni a problémáinkkal, és a lehető legjobbat kihozni a dologból.

Ez a kötet Sloane (Tündér) és Lucian (Lucifer) története.
Sloane, a környék legjobb vezető könyvtárosa, egy nagy viktoriánus házban él. Az apja temetésekor a ház zsúfolásig megtelt családtagokkal és barátokkal. Sloane próbálta elfojtani az érzéseit, elrejteni a végtelen szomorúságot, amit érzett. Tudta, hogy számíthat a Morgan testvérekre, akikkel együtt nőtt fel. A szertartás és a tor az egész napot kitöltötte. Utálta, hogy kellemes bizsergés járta át a testét, valahányszor megjelent Lucian Rollins. Egykor szerette (amikor Lucian még álmodozó fiú volt, aki túl nehéz terhet cipelt), de most ki nem állhatta (bár erősen vonzódott hozzá). Közös titkot őrzött az ördögien jóképű férfival. Lucian szíve is nagyot dobbant valahányszor meglátta Sloanet. Vágyott a közelségére, akkor is ha haragudott rá. Nem tudta kiverni a fejéből.

Az előző két rész bűnügyi szála folytatódik ebben a kötetben is. Lucian együttműködik a nyomozásban az FBI-ügynökökkel.

Sloane apja, Simon Walton hitt abban, hogy megmentheti Luciant. Megmentette az életét, és segített lerombolni a múltja legcsúnyább részeit. Luciant nagyon feldúlta Simon halála.
Sloane és Lucian tinédzserként nagyon jól kijöttek egymással. A múltjuk, és a köztük lévő nézeteltérés, feszültség még mindig emésztette őket. Gyakorlatilag olyan dolog miatt haragudtak egymásra, ami a gyerekkorukban történt. Ez eléggé szánalmas, és nagyon elszomorító volt.

Lucian egyik barátja, Dr. Emry Sadik pszichológus, aki a barátai mellett áll akkor is, amikor azok nem erre vágynak. Sokat tett azért, hogy Lucian dolgozzon magán, és fejlődjön.

Ahogy Knox, Lucian sem volt az a fajta főnök, akinek mindig nyitva áll az ajtaja. Nem volt kíváncsi a visszajelzésekre, ötletekre. Szerette megmondani másoknak, hogy mit csináljanak. Felépített egy birodalmat. Erős, gazdag, befolyásos és rideg lett.
Lucian „gonosz birodalmának” valójában nagyon nemes mozgató rugói voltak. Bár az eszközei megkérdőjelezhetőek, ahhoz kétség sem férhet, hogy a férfi igyekezett a jó embereknek segíteni, jobbá tenni a világot. Amikor a lányok és Stef ellátogattak a Rollins Szaktanácsadó Irodába, meglepődve tapasztalták, hogy az ott dolgozók milyen boldognak tűnnek, és senki sem akar csalódást okozni a „gyönyörű fenevad” főnöknek.
Lucian próbálta kiverni a fejéből Sloanet. Kívánta őt. A civakodásuktól mindig „beindult”, vágyott rá. A nő vidám, temperamentumos, okos, kedves és vicces.
Két jó ember szenvedett hosszú éveken át, olyan dolog miatt, amiről tulajdonképpen egyikük sem tehetett. Ők csak a koruknak és élethelyzetüknek megfelelően reagáltak. Beleragadtak egy olyan szituációba, amit egy olyan ember okozott, aki úgy gondolta, hogy joga van bántalmazni a családját, és másokat. Teljesen érthető volt, hogy Lucian felnőttként nem tudott mindent a szeretettel teli kapcsolódásról, az érzelmekről. Mivel egy szeretetlen, bántó, kiszámíthatatlan közegben nőtt fel. Nem volt része szerető családban, biztonságban. Nem volt előtte példa. Ez nem az ő hibája.
De van egy olyan pont, ahol valami megváltozik. Nála ez akkor volt, amikor közelebbről megismerte Sloanet és a családját. Csakhogy valami „törést” okozott. Azt, ahogyan Sloane megpróbált segíteni neki, megpróbálta megmenteni, Lucian árulásnak érezte. A távolság nőtt. Az intimitás eltűnt. A múltja magyarázat a viselkedésére. De nem lehet kifogás egy életen át. Szembenézni a múlttal, felismerni a mintákat, tanulni belőle, megpróbálni jó irányba változtatni az már döntés. Lucian tudta, hogy ha nem lett volna a Walton család, akkor kisiklott volna az élete. Így is gyakran „játszott a tűzzel”, és a „szürke zónában” mozgott, de jó ember lett. Sloane szülei mindig úgy bántak vele, mintha ő is a család tagja lenne.
Sloane és Lucian túl sok időt töltöttek azzal, hogy veszekedtek, majd visszataláltak egymáshoz, hogy aztán újra egymás torkának ugorjanak.
Reméltem, hogy ebből a kötetből kimarad az „aggódó férfi félti a nőt, ezért szakít vele, hogy megvédje” írói eszköz, de nem maradt. Lucian úgy nőtt fel, hogy nem volt semmiféle érzelmi támasza, és senki sem tanította meg neki, hogyan kell igazi férfiként viselkedni egy párkapcsolatban, ezért gondolhatta azt, hogy csak úgy tudja megvédeni a nőt, ha távol tartja magától. Szabotálja a saját boldogságát. Legalább következetes volt az írónő, mert ezek után a lányok ismét a Hellhoundban iszogattak.
Sloane harcolt az igazságtalanság ellen, és szerette Luciant, aki úgy érezte, hogy nem méltó a szerelmére. Legalább Knox és Nash jót nevetett, amikor Lucian közölte velük, hogy azért nem ad esélyt a kapcsolatuknak, mert Sloane túl jó hozzá. Elmondták neki, hogy ők is úgy érzik, hogy az asszonyaik túl jók hozzájuk. És éppen ez a lényeg, hogy a szerencsés életük hátralévő részét azzal tölthetik, hogy megpróbálnak felnőni hozzájuk, jobbak lenni.

„A szerelem arról szól, hogy olyan partnert találj, aki jobb emberré tesz, mint amilyen egyedül vagy, és fordítva.”

Lucian ellökte magától Sloane-t, mert azt hitte, hogy így nagyobb biztonságban lesz. Nem is sejtette, hogy ezzel milyen veszélynek tette ki. Kiszolgáltatott és sebezhető lett. Egy gyújtogató miatt majdnem elvesztette a nőt. Ez észhez térítette. Gyengéden gondoskodott a gyönyörű, megtört nőjéről. Belátta, hogy Sloane az egyetlen ember a világon, aki mindig kiállt érte, anélkül hogy ő erre kérte volna. És ezt el is mondta neki. Sloane pedig elmondta a férfinak, hogy mennyire büszke rá, és hősiesnek tartja, mert észreveszi, amikor valakinek szüksége van valamire, és csendben segít az illetőnek. Nincs szüksége közönségre vagy elismerésre.
Lucian rájött, hogy segítségre van szüksége abban, hogy feldolgozza az apjától elszenvedett traumákat.

A kapzsi, hataloméhes emberek sok pusztítást hagytak maguk után. De a párosaink megoldják, és nem fogják hagyni, hogy a gonoszság és kapzsiság tönkretegyen valamit, ami értékes számukra.

Sloane és Lucian az első táncukat házastársként Shania Twain From This Moment On című dalára táncolták.

A bónusz epilógus bepillantást enged a párok életébe körülbelül egy évtizeddel később. Tele van boldog párokkal, kiterjedt családdal, álomélettel, szerelemmel, és reménnyel.
Megkaptuk azt a lezárást, amit szerettünk volna.

2026. január 31., szombat

Ana könyvajánlói - Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:
„Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.
Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?
Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.”
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2025 (magyarul először 2014-ben jelent meg, azóta már többször újranyomtatták.)
Fordította: Bándi Eszter
Oldalszám: 335
ISBN: 978-963-614-192-9

Keserédes történet, aminek bizonyos részeinél nevetni, más részeknél meg sírni támad kedve az olvasónak. A gördülékeny nyelvezet miatt gyorsan lehetett haladni vele. Szépen kiemelkednek a történetből az emberi értékek, és az összetartás ereje. A történet tele van sokféle, érdekes mellékszereplővel.
Ove (ejtsd: Úve) egy mogorva ötvenkilenc éves férfi, aki már nehezen viseli az életet. Olyan ember, aki megrögzötten ragaszkodik a saját szabályaihoz, és a társadalmi szabályokhoz. A szomszédai, a környezete a bosszantó személyisége ellenére is kedveli, látja benne a jót. Becsületes, és az élet minden területén hűséges a választásához. Erősen hisz az igazságban, az erkölcsben és a kemény munkában. Én is osztom a véleményét a „fehér inges” emberekről (aktakukacokról) és a bürokráciáról.
Az író bemutatja, hogy egy ember mennyi minden miatt lehet más, mint mi. Senkiről sem tudhatjuk, hogy miért vált olyanná, amilyen. A sok múltba tekintés során megismerhetjük Ovét, aki korán elvesztette az édesanyját, és akit az apjával a SAABok szeretete kötött össze, megtudjuk, hogy hogyan találkozott a nővel, aki mellett egy egész életre elkötelezte magát.
„Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”

„Így van felosztva a ház: minden, amit Ove felesége vásárolt az szép és kedves. Minden, amit Ove vásárolt, az hasznos és praktikus. Jó valamire.”

Ove elvesztette a feleségét. Sonja volt az egyetlen, aki igazán megértette őt. A felesége volt az élete biztos pontja. Nem sokkal a felesége halála után, idő előtt nyugdíjazzák. „Összeomlott a világa”, már nem akar élni. Nem bírja elviselni a magányt, és hogy üressé váltak a napjai. Naponta látogatja Sonja sírját. Virágokat visz neki, beszél hozzá, beszámol neki mindenről. Ezekből a „beszélgetésekből” megismerjük a szereplőket, az életüket, a tragédiájukat. Bár Ove nagyon vágyott a felesége után, lassan rádöbbent, hogy neki még dolga van az életben, a szomszédainak igenis szükségük van rá. Megtanítja vezetni a szomszéd állapotos feleségét, a saját Saabján beviszi a kórházba a „mamlaszt”, aki képes volt leesni az Ovétól kölcsönkapott létráról… Hiába készül különböző módokon az öngyilkosságra, hogy végre újra Sonjával legyen, mindig megzavarják a szomszédok. Szükségük van rá, és számítanak rá.
A „rozzant” macska és ő különös kapcsolatban vannak. Bár nem szereti a macskákat, mert szerinte megbízhatatlanok, mégis befogadja, mert valami Sonjára emlékezteti benne. A felesége szerette a macskákat.

„Az embereket a tetteik minősítik, és nem az, hogy mások mit mondanak róluk.”

Ez a regény a kedvességre, elfogadásra, egymásra figyelésre, szeretetre hívja fel a figyelmet. Ez az a fajta történet, ami nyomot hagy.
A könyv alapján film is készült. Az ember, akit Ottónak hívnak (eredeti cím: A Man Called Otto) 2022-ben bemutatott amerikai filmvígjáték-dráma. Ez a regény második filmadaptációja, Az ember, akit Ovénak hívnak (2015) című svéd film után. Az első filmadaptációt nem láttam. Az általam megtekintett film szerintem nagyon jól sikerült. Ugyanúgy potyogtak a könnyeim a megható részeken, és nevettem a vicces részeknél. Tom Hanks szerintem tökéletes választás volt „Ove” szerepére. Alakításán végig érződik, hogy valahol a mogorvaság alatt bizony egy jólelkű, segítőkész ember lakik, akit az élet tett olyanná, amilyen. Mariana Trevino pedig tündökölt mellette Marisol szerepében.
Nagyon tetszett a film betétdala is, ami az alábbi linken meghallgatható.


2025. december 31., szerda

Kasie West: Borrow my Heart (Borrow my Heart 1.)

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:
„Wren már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell

Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.
Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?
Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben.”
Megjelenés éve: 2024
Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: Borrow My Heart
Fordította: Hartinger Emese
Oldalszám: 312

Egy újabb Kasie West regény, ami beszippantott. Imádtam. Tetszettek a karakterek, a cselekmények, a háttértörténet, és a mélyebb mondanivalók, amiket azért ebben a könyvben is elrejtett az írónő. Na meg a kutyák és cicák! A hangsúlyos állatos cselekményszál úgy kellett, mint egy falat kenyér. Ettől lett igazán szerethető. Ha pedig azt kérdeznétek, hogy mi volt a kedvencem, akkor rávágnám, hogy Bean, illetve Wren és Asher kapcsolata Beannel. Egyszerűen elolvadtam tőle. Tetszett a romantikus szál, a viccesebbnél viccesebb kihívások, kínos szituációk, és sziporkázó párbeszédek. Amik nem tetszettek, azok az engedély nélkül közzétett Tiktok videók, amik miatt elég nagy kalamajka lett. Ugyanakkor megértettem, hogy a szerző valószínűleg prevenciós célzattal tette ezt a könyvbe. A mai világban, ahol a kamaszok is órákat töltenek a cyber térben, muszáj, hogy felhívja valaki a figyelmet az online jelenlét veszélyeire, illetve arra, hogy akaratlanul is pillanatokon belül szereplői lehetünk a neten terjedő vírusként terjedő viccesnek szánt videóknak, melyek legtöbbször megalázóak, és teret adnak az arctalan és bántó kommenteknek.

A főszereplő kamaszok kedvelhetőek, bár eléggé eltérő családi háttérrel rendelkeznek.
Asher családja nagy és hangos, ugyanakkor érezhető, hogy szeretik egymást. Míg Wren családja az édesapjából és a nővéréből áll, az édesanyjuk elhagyta őket, amikor a lány még csak tíz éves volt. Bár imádja az apukáját, vele és nővérével is sokszor távolságtartó. Ismerve az anyukával való kapcsolatát, nem csoda, hogy a lány bizalmatlan, szarkazmussal, szabályokkal védi magát, és mindent mániákusan kézben akar tartani. Ebből az élethelyzetből zökkenti ki őt Asher. Napról napra jobban megnyílik a külvilág felé, többet árul el magáról a fiúnak, mint bárki másnak a közvetlen környezetében. Ez egyszerre felszabadító és ijesztő számára.

Szórakoztató történet volt, és még meglepetéssel is tudott szolgálni. Voltak benne számomra nem tetsző részek is, de még ezekkel együtt is szerethető regényt kaptam, ami sűrűn mosolygásra késztetett.

2025. december 11., csütörtök

Amikor az olvasmány és az élet találkozik

Amikor Kasie West könyvében (Bosszúból jeles) olvastam, hogy a szereplői kecskejógára mentek, igen jót derültem rajta. Főleg amikor a lány az egyik póz végrehajtása közben döbbenten tapasztalta, hogy a kecske a hátára telepedett.
Aztán ma reggel, torna közben megtapasztaltam, hogy ez annyira nem poén. Oké, én egy csöpp cicussal. 
Épp előre hajolva igyekeztem megérinteni a lábam előtt a szőnyeget, amikor a cica úgy döntött, felmászik a nadrágomon, és rátelepszik az amúgy is sajgó derekamra. Aztán persze mint aki jól végezte dolgát, rám ült, és dorombolni kezdett.

Azt hiszem feltaláltuk a Macska Shaolin Yi Jin Jing tornát. 😃

Az eredeti gyakorlatokat megtekinthetitek itt:


Garantáltan átmozgat.