Ana könyvajánlói - Amanda Quick: Ezzel a gyűrűvel

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Beatrice Poole, a falusi lelkész leánya, mellesleg Amelia York álnéven sikeres rémregényszerző, e sorokat papírra veti, még nem gyanítja, hogy olyan kalandokba keveredik, amilyeneket még ő maga sem tudna kitalálni. Mintha természetfeletti erők lépnének működésbe a lány körül, az események hátterében pedig felsejlik Aphrodité Titkos Gyűrűinek legendája. Beatrice elhatározza, hogy az okkult tudományok veszedelmes tudorától, Monkcrest titokzatos earljétől, a Tébolyult Remetétől kér segítséget. Nem sejti még, hogy az earl végzetes vonzerejének képtelenség ellenállni…”

Kiadó: Maecenas Könyvkiadó

Kiadás éve: 2018

Fordította: Varga Mónika

Oldalszám: 278

ISBN: 978-963-203-376-1

Mindig szívesen olvasom az írónő akár Amanda Quick, akár Jayne Ann Krentz néven írt regényeit. Nagyon szeretem a stílusát. Újra és újra elolvasom a könyveit, ha könnyed kikapcsolódásra vágyom. Ez a regény is szórakoztató, izgalmas és humoros. Megvolt benne minden, ami az írónő regényeire jellemző: erős egyéniségek, kockázat, bűncselekmény, vicces jelenetek, érzékiség, szerelem. A romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van a regényben. A krimi szál mozgatja az eseményeket. Az írónő tudatosan és logikusan építette fel a cselekményt, a nyomozás minden apró részletét. Tele van váratlan fordulatokkal, és van benne egy végső csavar. Nem kiszámítható. A szerző okosan, fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Van egy kis misztikus jelleg is benne.

Volt olyan történetszál, ami lehetett volna picit kidolgozottabb.

Volt néhány elütés a szövegben.

A megszokottnál kicsit idősebbek a szereplők. Bár nem is baj, hogy már nem első bálozók. Leo és Beatrice is makacs, erős jellem. Ebből adódóan garantáltak az izgalmas és szellemes párbeszédek.

A kutyás szál nagyon tetszett. Monkcrest Remetéjének, Leonak a hű kutyáját Koboldnak hívják. Szerintem mókás név egy vérebnek. Leo magányosan élt Kobolddal és a szolgálatkész cselédséggel. Egy viharos éjszakán váratlan vendég érkezett hozzá, Mrs. Beatrice Poole, aki beszélni akart vele. A hölgy meglehetősen eltökélt és makacs volt. Felvilágosítást kért Aphrodité Titkos Gyűrűiről. A nagybátyját a gyűrűk miatt gyilkolták meg. A két gyűrű, amit Beatrice szándékában állt megkeresni, egy régi Aphrodité-szobor zárjába illik, ami kincset rejt.

Beatrice rémregényeket írt Mrs. Amelia York álnéven. Kicsit szokatlan elfoglaltság egy lelkész lányának. A festői Monkcrest Apátság atmoszférája szerinte rémregények lapjaira kívánkozik.

Leo figyelmét felkeltette az özvegyasszony. Beatrice harminc éves, Leo negyvenéves és szintén özvegy. Mindketten úgy gondolták, hogy nem fognak új házasságot kötni.

„Semmiről nem alkotok véleményt anélkül, hogy előtte alaposan meg ne vizsgálnám a problémát.”

Egy kicsit nehezen jutottak megállapodásra a nyomozást illetően. A nő minden alkalmat megragadott, hogy dacoljon Leo-val.

„Apám azt tanította, a Teremtő férfinak és nőnek egyaránt megadta a logikus gondolkodás képességét. Isten ellen való vétek nem kihasználni.”

Csak kevesen tudták, hogy valójában ki az a Mrs. Amelia York. Az olvasók imádták a regényeit, ellentétben a kritikusokkal.

„… aki írásra adja a fejét, döntse el, kinek akar a kedvében járni: az olvasóknak vagy a kritikusoknak. A kettő együtt nem megy.”

Beatrice az unokahúgának akart segíteni. Ha megtalálja a gyűrűket, azokkal pótolni tudja azt a pénzt, amitől Reggie bácsi halálakor Arabella elesett. Addig is próbálták titkolni, hogy a lány hozománya nem akkora, mint amiről eredetileg szó volt. Arabella hitt abban, hogy az udvarlója érzései nem változnának iránta attól, ha kiderülne. Beatrice próbálta megóvni az unokahúga szerelembe vetett hitét.

„Az ártatlanság törékeny holmi, ha egyszer megsérül, soha többé nem lehet helyreállítani.”

Leo Drake segítségére lehetett a régiségekkel és legendákkal kapcsolatos tudásával.

Beatrice úgy vélte, hogy minden, amit átél a hasznára válhat, beleszőheti a következő regényébe.

Ahogy Beatrice és Leo egyre többet beszélgettek, kiderült, hogy mindkettejük tökéletesnek tartott házassága minden volt csak harmonikus és tökéletes nem. Időnként maga volt a pokol. El kellett ismerniük, hogy az életük sokkal eseménydúsabb, amióta megismerték egymást. Beatrice szinte mindig a saját feje után ment. Kezdetben Arabella hozományát akarta visszaszerezni, és Reggie bácsi gyilkosát megtalálni, azonban egyre közelebb került Leo-hoz. Szenvedélyes viszony alakult ki köztük.

„Kevesen vannak, akik felismerik a kínálkozó lehetőséget, még kevesebben, akik hajlandók is tenni érte, hogy a sorsuk jobbra forduljon.”

A regény vége felé egyre kevesebb volt az elvarratlan szál. Gyorsan zajlottak le a dolgok. Az ügy egy váratlan fordulat után lezárult, szerencsésen végződött. Az olvasó megkapta a várva várt boldog végkifejletet.

Tetszett a Monkcrest-legendakör rubinköves gyűrűre vonatkozó része. Szerintem nagyon szép.

„Ha olvasná a regényeimet, tudná, hogy a hősnő nem futamodik meg a kihívások elől. És a könyv végén mindig feleségül megy a főhőshöz!”

Ana könyvajánlói - Amanda Quick: Bukott Angyal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Prudence Merryweather a fényárban úszó londoni bálteremből egyenesen esti táncpartnerének öreg fák között megbúvó vidéki kastélyába hajtat. Tisztában van vele, hogy nem illendő dolog éjnek évadján a lakásán felkeresni egy férfit. Különösen kockázatos az efféle vállalkozás, ha az a férfi történetesen a Bukott Angyal, Angelstone grófja, akiről azt suttogják, hogy magával az ördöggel cimborál. De Prudence-nek nincs más választása, ha meg akarja óvni forrófejű öccsét egy végzetes párbajtól.

Hosszas rábeszélés után a két ember alkut köt: Sebastian Fleetwood nagylelkű gesztussal visszalép a párbajtól, Prudence pedig elfogadja, hogy mostantól viszontszolgálattal tartozik a grófnak. A férfi által majdan behajtani szándékozott szívesség természetét illetően Prudence-nek alighanem szemernyi kétsége sem marad, amikor az egyezség megpecsételése gyanánt a férfi magához vonja, és hosszasan, érzékien szájon csókolja.

Így hát Prudence és a Bukott Angyal sorsa ezen az éjszakán végzetszerűen összefonódik...”

Kiadó: Maecenas Könyvkiadó

Kiadás éve: 2016

Fordította: F. Nagy Piroska

Oldalszám: 254

ISBN: 978-963-203-291-7

Nagyon szeretem az írónő stílusát. Minden van a regényben: kockázatok, családi viszály, izgalmas helyzetek, szerelem, intimitás, humor. Bőven akad a könyvben rejtély. A két főszereplő néha külön-külön, többnyire azonban együtt nyomoz. Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Ez egy feszültséggel teli történet, amiben vannak olyan filmbe illő jelenetek, amitől az olvasót kirázza a hideg. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Igazából szinte filmszerűen peregtek az események, láttam magam előtt a történetet. Rendkívül szórakoztató. A krimi szálat ellensúlyozta a humor és a romantika. Nekem kellemes kikapcsolódás volt az olvasása. Még jobb lehetett volna, ha mindent részletesen kifejtett volna az írónő. Én nem bántam volna, ha kétszáz oldallal terjedelmesebb a regény.

A két főszereplő nem szokványos, nem tökéletes, nagyon is emberi. Mindkét főszereplő múltja nehéz, terhelt, mégis mindennel képesek szembenézni, mert kialakul közöttük egy mély kötődés, ami arra ösztönzi őket, hogy megértsék és támogassák egymást. Látják egymásban a szépet, jót és a furcsaságokat, sebeket, bizonytalanságokat is. Az egész igazi embert.

Nagyon tetszett a férfi főszereplő macskája.

Prudence egyetlen kivételtől eltekintve jó emberismerőnek tartotta magát, és hallgatott a megérzéseire. A komor, büszke arcvonású, fekete hajú Sebastian lenyűgöző hatással volt rá. Nem hitte el, hogy a férfi olyan rossz lenne, mint a híre. A bálon kifejezetten kellemesen beszélgettek az őket kölcsönösen érdeklő témákról. A nő forrófejű fivére ezért hívta párbajra a grófot.

Sebastian Fleetwood, Angelston grófja, az izmos, értelmes, olvasott férfi azért akart megismerkedni a nővel, mert úgy gondolta, hogy lehetnek közös érdeklődési területeik, érdekesnek találta Prudence kedvenc időtöltését. Ő maga kedvtelésből egy derék detektív társaként részt vett nyomozásokban. Konkrétan átvett tőle bizonyos ügyeket. Nagyon okos ember, aki a híresztelések szerint különös dolgokban leli kedvét.

Prudence és Sebastian alkut kötöttek egymással, így a párbaj elmaradt. Sebastian elragadónak tartotta a lányt, elbűvölte a becsületes tekintete, az intelligenciája és a merészsége. Prue is „különc” volt.

Prudence és az öccse, Trevor vidékről utaztak Londonba, Hester Pembroke-nak köszönhetően. Trevor egyik napról a másikra alakult át társaságbeli ficsúrrá. Valahányszor Sebastian felkérte Prudence-t táncolni vagy beszélgetett vele, az ostoba kölyök párbajra hívta a férfit. Állandó kihívásaival Trevor bolondot csinált magából.

Prue a szüleitől tanulta meg hogyan kell megfigyeléseket végezni, adatokat gyűjteni. Sebastian szülei nagy utazók voltak. Az apja részletes beszámolókat írt az utazásairól és a felfedezéseiről. Az is közös vonásuk volt, hogy a szüleik tragikus körülmények közt haltak meg.

„Nem tartom jónak, ha túl sokat rágódunk a múlton. A jelen és a jövő a fontos, nem gondolja?”

A Bukott Angyalnak a nyomozások érdekes fejtörő játékok voltak. Eleinte nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy Prudence aktívan részt vegyen a nyomozásokban. Védeni próbálta a nőt. Az egyik nyomozás során lebuktak, ezért úgy mentették a helyzetet, hogy jegyespárnak adták ki magukat. Lady Pembroke, Trevor és maga Sebastian is siettette az esküvőt. Magáról a ceremóniáról nem esett szó a könyvben.

„A világ véleménye nem számít, fiam. Az a lényeg, hogy te tudd: nem szennyezted be a becsületedet. A becsület szent kötelesség, úgy is kell bánni vele. Botrányt, romlást és még rosszabbat is túlél az ember, ha tudja, hogy a becsületén nem esett folt.”

A grófot és feleségét nagyon lelkesítette a detektívesdi. Többen észrevették, hogy Lady Angelstone-nak van némi befolyása a férjére. A férfi bármit megtett volna a felesége kedvéért. Nagyon fontossá váltak egymás számára. Sebastian a szülei és az öccse halála után érzelmileg bezárkózott, hideg fallal védte a lelkét. Prue szenvedélyes nyíltságától, eszétől, nőies életerejétől olvadni kezdett benne a jég. Az asszony varázslatos lényétől belülről melegedett föl.

Az egyik krimi szál kifejezetten durva volt. A nyomozás során sokszor bukkant fel Sebastian unokaöccsének a neve.

„De legalábbis próbálj úgy tenni, mintha nyugodt lennél. Semmi sem bőszíti fel annyira az ember ellenfelét, mint ha azt látja rajta, hogy kimondhatatlanul jól szórakozik, vagy ellenkezőleg, unja magát.”

A nyomozás során komoly veszély fenyegette őket. Végül a bűnösök megbűnhődtek, és helyreállt a rend. A családi viszály megszűnt, vagy legalábbis mérséklődött. Prue és Sebastian pedig boldogan tervezgette a közös jövőt.

„Belenézett felesége csillogó szemébe, és belülről lassan átmelegítette a szerelem éltető tüze.”

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: Az udvarház titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Abigail családja anyagi gondok miatt arra kényszerül, hogy eladja londoni otthonát, egy ügyvéd meghökkentő ajánlattal jelentkezik: egy tizennyolc éve elhagyatottan álló, távoli udvarházat ajánl fel számukra. Az épület azonban furcsa titkot rejt; az új lakók molyrágta ruhákat, bevetetlen ágyakat, félbehagyott hímzést találnak benne – egyértelmű, hogy a korábbi tulajdonosok meglehetősen sietve távoztak. De vajon miért?

Ráadásul a faluban azt pletykálják, hogy az udvarházban található egy titkos szoba, tele kincsekkel. Abban a reményben, hogy megoldást találhat a családja nehéz helyzetére, Abigail nekiáll a kincs felkutatásának, hiába óvja ettől a jóképű, helyi segédlelkész, William. Vajon a titkok napfényre kerülésével, Abigail rábukkan a régóta vágyott szerelemre és a kincsre is – vagy igazi veszély leselkedik rá?”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2020

Fordította: Bánki Vera

Oldalszám: 430

ISBN: 9789634523574

Szeretem Julie Klassen stílusát. Az udvarház titka egy szépen felépített történet, sok kusza szállal. Kellemes, szórakoztató olvasmány. Az alapötlet jó volt. Adva volt a gyönyörű angliai táj, klasszikus angol hangulat, romantika, érdekes karakterek és krimi. Adott volt a bizalmatlan légkör, amiben mégis voltak olyan kapcsolódások, amik bizakodásra adtak okot, és még a szerelem is fellángolt. A romantikus szál a kornak megfelelően tele volt tartózkodó gyengédséggel, kedvességgel, és lassan bontakozott ki. A női és a férfi főszereplő finoman közeledett egymáshoz, bár néha a szerző utalt arra, hogy az illendőség határán voltak. A helyszínnek megvan a maga hangulata. Egy régi, angol vidéki ház, hatalmas parkkal. A krimi szál kissé szövevényes volt. Az írónő próbálta összezavarni az olvasót. Nem sok sikerrel. Összerakható a kép. Viszonylag könnyen rá lehetett jönni, hogy mi történt a múltban, milyen titkot őriznek a helybéliek, de a kisebb csavarok elbizonytalaníthatják az olvasót. Érdekes volt, hogy annyira összetartó volt a közösség, hogy képes volt hosszú időn át megőrizni a titkot.

A huszonhárom éves Abigail gyakorlatias, észszerűen gondolkodó fiatal nő. A családja egy rossz befektetés miatt sokat veszített. Úri család voltak, rang és föld nélkül. Ezek után pedig el kellett adniuk a házukat is. Abigail nyomorúságosan érezte magát, mert ő biztatta az apját, hogy fektessen be a nagybátyja új bankjába. Egy távoli rokonuk az ügyvédjén keresztül felajánlotta nekik a Pembrooke Park udvarházat azzal a feltétellel, hogy legalább tizenkét hónapig ott laknak. A másik feltétel az volt, hogy Abigail és az apja ott legyen az épület megnyitásakor és felügyelje a személyzet előkészületeit. Az ügyvéd biztosította őket arról, hogy az udvarház mindennel fel lesz szerelve, amikor beköltöznek.

Mrs. Foster és a fiatalabb lánya, Abigail húga a városban maradtak a báli szezon idejére. Abigail beköltözött az udvarházba. Az apja visszament Londonba, elrendezni a házuk eladását. Nagyon különös volt, hogy a főszereplő művelt, fiatal nő gardedám nélkül marad egy idegen helyen. Bár volt szobalánya, és vele volt a többi cseléd is, mégis furcsa volt, hogy magára hagyták. Abigail családja nem volt igazán szerető család.

A nő először a Chapman családdal ismerkedett meg. A lelkész, William Chapman jóképű, szorgalmas, szellemes, kedves, jó ember. Abigail és William hamar vonzódni kezdtek egymáshoz és gyakran összemosolyogtak. William-et újra és újra lenyűgözte Miss Foster szépsége. A nő kedvelte a káplánt és a családját.

Abigail különös dolgokat tapasztalt az udvarházban. Éjszakánként rosszul aludt, mert furcsa hangokat hallott. A nyugtalanságát az is tovább erősítette, hogy időről időre különös leveleket kapott, amikben naplóból kitépett oldalak voltak. Lassan indultak az események. Kicsit vontatott volt a történet. Többnyire az volt a középpontban, hogy Abigail egy tizennyolc évvel korábbi rejtélyt, egy titokzatos kincset és egy titkos szoba nyomait kereste. Többen is figyelmeztették a jövőre nézve. Informálódni próbált a múlttal kapcsolatban, és igyekezett ez által többet megtudni a várható fenyegetésről.

„Nem a kísértetektől kell tartania, hanem a nagyon is eleven emberi lényektől.”

Volt néhány elírás a szövegben (lemaradt egy-egy betű vagy több volt a kelleténél).

Az írónő említést tett a régens kori kontratáncokról (sorokban vagy körökben járható közösségi társas táncok) és a reel táncokról (gyors tempójú táncforma). Négyes reel? Talán Quadrille (négyes kontratánc).

Egyébként aranyos volt, ahogy a táncokat gyakorolták a bál előtt. Ugyanis a táncok fontosak voltak, mivel a bálok a legfontosabb ismerkedési és udvarlási színterek voltak. Ráadásul ebben az esetben lehetőséget adott Abigail-nek és William-nek, valamint Chapman kisasszonynak és William barátjának, hogy több időt tölthessenek együtt.

Abigail régi barátjának, Gilbertnek a viselkedése nem tetszett. Szerintem Abigail nagyon elnéző volt vele. Miles Pembrooke-kal kapcsolatban pedig kifejezetten naiv volt. A férfi felbukkanása felborzolta kedélyeket. Ügyesen manipulálta az embereket.

A regény közepe felé már sejthető volt a nagy titok.

Amikor a paplakban tűz ütött ki jól látszott, hogy milyen összetartó a közösség.

Ami a romantikus szálat illeti, egy kicsivel kevesebb is elég lett volna a Gilberttel kapcsolatos részekből, ellenben valamivel több lehetett volna azokból, amikor Abigail William társaságában volt. Szerintem azok a részek voltak a legszórakoztatóbbak. A kedves ugratások, a könnyed flört kellemesen ellensúlyozták a hátborzongató eseményeket és a súlyos titkot.

A helyiek között egyfajta szövetség volt Robert Pembrooke gyilkosával szemben, így tudták megőrizni annyi éven át a titkot. Végül fény derült a Pembrooke család szörnyű titkára. A történet vége tartogatott meglepetéseket. Többé senkinek sem kellett rejtőzködnie, menekülnie. Sok bonyodalom után hamarosan boldogság költözött Pembrooke Parkba.

Abigail és William a köztük lévő romantikus érzelmek ellenére (a társadalmi pozíciójuk és anyagi helyzetük miatt) végig kételkedett abban, hogy van közös jövőjük.

„Igent mondott egy életre, amelynek során együtt dolgozhat a férfival, akit szeret. Ez az élet különbözött attól, amit régebben elképzelt – mégis a megfelelő élet volt számára.”

Amikor Abigail William feleségeként tért vissza, a Chapman család szeretete őt is körülvette, és két nő szeretetteljes barátságát élvezhette.

„Ó, az élet leginkább óhajtott csodái! A hit. A család. És a barátok. Ezek az igazi kincsek, amelyeket életünkben birtokolhatunk.”

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a lassabban kibontakozó, rejtélyes történeteket.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: A klastrom árnyai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Egy baljós szálloda

Rebecca Lane társalkodónő egy családi ügyben kénytelen hazatérni a szülőfalujába. Egy közeli, középkori apátságból átalakított szállodában éjszakázik, amely kísértetjárta hely hírében áll. Rebecca vállalja, hogy addig a szállóban marad, amíg el nem juttatja az öccse kéziratát az ugyancsak ott tartózkodó híres írónak.

Nem várt találkozások

Rebecca a szállodába érve több furcsaságot tapasztal: éjszaka többször is lát egy csuklyás alakot az egykori apátság kerengőjénél. Az átalakítások és a pompás berendezés ellenére az ősi kövek között mintha a múlt árnyai ólálkodnának – beleértve Rebecca saját múltját is. A hotelban összefut ugyanis Sir Frederickkel, aki egykor összetörte a szívét.

Egy rejtélyes gyilkosság

Amikor a híres írót holtan találják, Sir Frederick nyomozni kezd, és hamarosan rájön, hogy többen nehezteltek az íróra, köztük Miss Lane és az öccse is. Miközben Frederick a válaszokat keresi, a Rebecca iránt feltámadó érzelmei és az igazság kiderítésének kettős szorításában vergődik. Miss Lane ugyanis nyilvánvalóan rejteget valamit…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2023

Fordította: Bánki Vera

Oldalszám: 384

ISBN: 9789634527077

Már a Híd a Temzén című regény olvasásakor feltűnt, ami ennél a regénynél is. Stílusát tekintve olyan, mintha Jane Austen és Agatha Christie történetmesélésének keveréke lenne. Szinte minden van benne: titkok, gyilkosság, nyomozás, illedelmes távolságtartás, gyengéd vonzalom, kedves évődés.

Szépen felépített történet, bár lassan indult és bontakozott ki. Julie Klassen remek karaktereket teremtett, érdekes helyszínnel, és cselekménnyel. A rejtély erős és cseles. A szerelmi szál bájos, és finoman kidolgozott. A szerelem időtlen, oltalmazó. Rebecca és Frederick kapcsolata elragadó. Élvezetes olvasmány.

Rebecca Lane több mint egyévi távollét után tért vissza Swanfordba. Aggódott a fivéréért. Lady Fitzhoward társalkodónőjeként utazgatott. Vágyott egy otthonra.

Sir Frederick Wilford mindig jóképű és kedves volt. Rebecca nagyon kedvelte, rajongott érte gyermekkorukban. A körülmények úgy hozták, hogy most ugyanott szálltak meg. Azt beszélték, hogy a szállodává alakított régi apátság szellemjárta hely. Frederick mindig vonzódott az értelmes, barna szemű lányhoz. Most, hogy újra találkoztak felfigyelt arra, hogy Rebecca nagyon szép nővé serdült. Arra gondolt, hogy a nő sokkal jobbat érdemel, mint egy nála tíz évvel idősebb, kiábrándult özvegyembert.

Az írónő nagyon szép költői képeket, leírásokat alkalmazott.

„Ön olyan számomra, mint a friss levegő, a napfény egy vihar után.”

Rebecca és Frederick vonzódtak egymáshoz. A férfi nagyon kedves és figyelmes volt a nővel. Rebecca egykor arról álmodozott, hogy Sir Frederick felesége lesz. Most is nagyon vonzódott hozzá, mégis úgy gondolta, hogy nem kockáztathatja meg, hogy a férfi újra összetörje a szívét.

Bevallom, azt nem értettem, hogy John miért küldte el a kéziratát egy olyan embernek, aki már egyszer ellopta az egyik történetét. Nem tűnt okos és logikus lépésnek. Sőt! Kifejezetten gyanús volt. Ambrose Oliver túlsúlyos, iszákos, önző, jellemtelen alak volt. Sok pénzzel tartozott veszélyes embereknek. Sokan megvetették. Nem is csodálkoztam azon, hogy valaki végzett vele. Természetesen nem voltak tanúk, nem voltak nyomok, a bizonyítékok is feltételezettek. Julie Klassen feladta a leckét. Mindenkinek a múltjából derültek ki sötét titkok. Az okos és jó megfigyelő Sir Frederick sokat gondolkodott, és igyekezett felgöngyölíteni az ügyet. Csak ő tudta igazán nyomon követni a szövevényes bűnesetet. Nagyon sok volt a gyanús személy. Több embernek volt rá oka, hogy bosszút álljon Mr. Oliver-en. Lebilincselőek a jellemrajzok, motivációk, a titkok.

A krimi szál érdekes és fordulatokban gazdag. Az írónő felvonultatott néhány különös szereplőt. Az nyilvánvaló volt, hogy a bő fekete ruhás, csuklyás alak hús-vér ember, és nem szellem. Több személynek volt rejtegetni valója, titka.

Frederick az apja halálakor megörökölte a bárói címet és a békebírói kötelezettséget. Tudta, hogy Rebecca titkol valamit, mégis védte a becsületét. Nehezére esett tartózkodóan és tárgyilagosan viselkednie vele. Rebecca csodálta Fredericket, és bűntudata volt azért, mert elhallgatott előle dolgokat. Nem is bírta sokáig a feszültséget, és mindent elmondott neki. A férfi továbbra is úgy érezte, hogy meg kell védenie őt. Tudta, hogy a nőnek nyomós okai vannak a titkolózásra.

A történetből nagyon szépen kiemelkedik a testvéri szeretet is. Rebecca még akkor is igyekezett megvédeni és támogatni az öccsét, Johnt amikor kétségessé vált a férfi ártatlansága. Frederick és az öccse, Thomas egyik percben összecsaptak, a másikban támogatták egymást.

Az írónő logikusan építette fel a nyomozást, és lassan bontotta ki a rejtély szálait. A gyilkos kilétére csak a regény végén derült fény. Nem akarom felmenteni az elkövetőt, de megértem.

"A gyilkosság néha talán jogosnak látszik, de attól még gyilkosság marad." (Agatha Christie)

Ez egy nagyon szomorú történet. Sajnáltam az elkövetőt, és néhány érintettet. Viszont az, hogy a szerelmesek végül egymásra találtak, és boldogok lettek mindenért kárpótolt.

Nem jöttem rá minden rejtélyre. Volt, ami számomra igazi meglepetés volt. Persze utólag könnyű átlátni az összefüggéseket. A lélektani ábrázolások szerintem nagyon jók. A befejezés kétségtelenül brilliáns és teljes meglepetés. Stílusosan megírt és szórakoztató regény.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: Híd a Temzén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Miután elkövet egy megalázó hibát a tárgyalóteremben, az ifjú jogász, Benjamin Booker elhatározza, hogy soha többé nem bízik egyetlen gyönyörű nőben sem. Amikor azonban a munkaadója megkéri, hogy hagyja el Londont, és egy régi barátjának a meggyilkolása ügyében nyomozzon a Temze egyik szigetén, Benjamin még nem sejti, milyen nehéz lesz betartani a fogadalmát. A bűntény fő gyanúsítottja ugyanis a gyönyörű Isabelle, aki viszont állítása szerint évek óta nem hagyta el a ködbe burkolózó, kies szigetet. De hihet-e neki Benjamin?

Isabelle csak a szigeten érzi magát biztonságban, de egy ideje az otthona mintha egyre inkább a börtönévé válna. Amikor a jóképű Mr. Booker közli, hogy a családi vagyon gondnoka gyilkosság áldozata lett, a nő mélységesen megdöbben a hír hallatán. Egy visszatérő álom kísérti ugyanis, amelyben az áldozat halálát látja maga előtt. Vagy talán nem is álom volt?

Vajon sikerül-e a két fiatalnak leküzdeni a gátlásaikat és a szívük szavára hallgatva, kéz a kézben megoldani a rejtélyes gyilkosságot?”

Kiadó: General Press

A mű eredeti címe: Julie Klassen:The Bridge to Belle Island

Kiadás éve: 2021

Fordította: Fügedi Tímea

Oldalszám: 363

ISBN: 978 963 452 453 3

A tenger nővérei című regény volt az első, amit olvastam az írónőtől. Az egy nagyon kellemes romantikus regény, amit imádtam. A Híd a Temzén más, ami nem baj. Csak nem számítottam ennyire összetett krimire, és kevésnek éreztem a romantikus szálat.

Ez a könyv inkább detektívregény, mint romantikus. Összetett, rejtélyes történet. Van benne manipuláció, gyilkosság, bosszú, titkok, gyász feldolgozása… Izgalmas és fordulatokban gazdag. Elég sok csavar van a történetben. Sodró lendületű, ezért gyorsan lehet haladni vele. Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Ahogy haladunk az olvasással, a könyv közepe táján már szinte mindenki gyanússá válik, de a gyilkos kilétére csak a könyv végén derül fény. A cselekmény romantikus szála alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést. Örültem volna, ha a romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van a regényben, de így is élvezhető volt. Részletesek a leírások. Szinte filmszerűen láttam magam előtt a történetet.

Benjamin Booker-t rászedte egy gyönyörű nő. A jogász hitt a nő ártatlanságában, és a per végkimenetelére tette fel a karrierjét, a hírnevét. Aznap, amikor Benjamin elvesztette a pert, meggyilkolták az ügyvédi iroda egyik alapító tagját, Percival Norrist. A férfi legközelebbi rokona, a hajadon Isabelle Wilder a Belle-szigeten lakott, a Wilder család berkshire-i birtokán. Évek óta nem járt Londonban. Percival Norrist sokan nem kedvelték. Ben és a főnöke, Robert Hardy észrevett néhány furcsaságok a halálával kapcsolatban, ami a rendőrség figyelmét elkerülte. Ben azzal próbálta ellensúlyozni a korábbi tévedését, hogy kideríti felelős-e Miss Wilder, vagy valamelyik családtagja a férfi haláláért. Miss Wilder-nek már csak az unokahúga, Rose volt. A családja többi tagját már elvesztette. Isabelle vonzó, kedves, gondoskodó, természetes nő, aki „híján van mindenféle tettetésnek”. Az emberek tisztelik és szeretik. Nekem úgy tűnt, hogy próbálják védelmezni a sziget úrnőjét. Az a véleményem, hogy nagyon szép volt, ahogy törődtek egymással.

Isabelle és Ben párbeszédeiből az olvasó megismerheti a család és a hely történetét. Ben hamar megkedvelte a nőt és nagyon vonzódott hozzá, viszont a legutóbbi ügyfelével történt eset után gyanakvóvá és óvatossá vált. Isabelle rendkívül jóképűnek tartotta Bent. Szerette, ahogy élcelődtek egymással.

Ben és az apja között rossz volt a kapcsolat. Nekem úgy tűnt, hogy Ben korábban nem is igazán adott esélyt az apjának a kapcsolat helyrehozására.

„Mindnyájan követtünk már el hibákat. A jellemünkről azonban az árulkodik igazán, hogyan járunk el az ilyen helyzetekben. A legjobb, amit tehetünk, hogy tanulunk belőlük, helyrehozzuk a kárt, ha lehetséges, és a jövőben jobban viselkedünk.”

Ahogy bonyolódtak a dolgok, és kiderültek az összefüggések, Ben lassan rájött, hogy hisz a nőnek, és remélte, hogy nem fogja megbánni a bizalmát. Egyre többet töprengett, és egyre érettebbé vált. Sok dolgot tisztábban látott, és rájött, hogy bocsánatot kell kérnie az apjától. Örültem, hogy végül Ben és az apja higgadtan megbeszélték a dolgokat, kibékültek.

Tetszett, hogy Isabelle apjának a végrendeletével kapcsolatban egy könyv vezette nyomra Bent, amit egy fiatal fiú ajánlott neki.

Igazából nem volt mellbevágó meglepetés, amikor rájöttem ki áll az egész ügy hátterében, mert végig gyanús volt az a férfi (is). Szerintem más olvasó is biztos sejtette, hogy valami nem stimmel vele.

A szövevényes történet jól végződött. Kibogozták az összekuszálódott szálakat. Isabelle és Ben együtt dolgoztak, megtanultak bízni egymásban, megismerték egymást, szembenéztek a veszéllyel és túlélték a megpróbáltatásokat.

Nagyon aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Isabelle és Ben szeretetteljes jövőjébe. Összességében tetszett. Vannak benne aranyos kutyák, a helyszín (a Belle-sziget) nagyon szépnek és hangulatosnak tűnik, a cselekmény folyamatos, az írónő pedig mindig előrukkol valami új információval, ami nem hagyja szunnyadni az olvasó kíváncsiságát.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: A tenger nővérei ( Devonshire partjainál 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Mivel az apjuk halála után nehéz anyagi helyzetbe kerültek, Sarah Summer rábeszéli a húgait, hogy nyissák meg a tengerparti otthonukat az utazók előtt, hogy az így szerzett bevételből gondoskodhassanak a beteges édesanyjukról. Emily és Georgiana ráállnak az ötletre, Viola azonban, aki egy heg miatt idegenek társaságában fátylat visel, a lehető legkevesebb időt szeretné a vendégek között tölteni.

Azért, hogy megtarthassák az otthonukat, a nővérek belevágnak az új vállalkozásba. A várt idős, a tengerpartra gyógyulni érkező látogatók helyett azonban vonzó, partiképes urak jelentkeznek be hozzájuk. Sarah a titokzatos skót özvegyember iránti egyre növekvő vonzalma és a családja felé érzett kötelességtudat között őrlődik. Violát pedig egy új ismeretség arra készteti, hogy arca gyűlölt hibája mellett mélyen elrejtett fájdalmait is megmutassa. Aki pedig egyszer kilépett a fényre, többé már nem élhet bezárkózva.”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2026

A mű eredeti címe: The Sisters of Sea View

Fordította: Felszeghy Ildikó

Oldalszám: 461

ISBN: 978 615 104 116 1

Egy kedves barátnőmtől kaptam ezt a regényt, aki tudta, hogy felkeltette az érdeklődésem. Ritkán olvasok történelmi romantikus regényt, most viszont úgy éreztem, hogy ez tetszeni fog. Ez az első könyv, amit elolvastam az írónő eddig magyarul megjelent művei közül. Nem tudom, hogy a többi könyve milyen, azt kijelenthetem, hogy ez szórakoztató. Érdekes történet, tele érzelmekkel. Könnyed, romantikus, szerethető. A Devonshire partjainál sorozat első kötete.

Szépek és részletesek a tájleírások. A történet más regényekből ismert helyekre vezet. Elegáns, kedves és szórakoztató történet erős női karakterekkel. Számos érdekes szereplő bukkan fel benne. Az írónő részletgazdagon mutatta be a helyszínt és a szereplőket. Érzelmileg és vizuálisan is könnyű látni és átélni a cselekményt. Annyira gazdagok a leírások, hogy szinte filmszerűen elevenedik meg a történet. Érdemes volt megismerni a testvéreket, a környékükön élőket, és a vendégeket. Olvasás közben kíváncsian vártam, hogy milyen sorsot szánt a szerző a hőseinek. Látszik, hogy az írónő Jane Austen nagy rajongója. Julie Klassen írásstílusa emlékezetet Jane Austen műveire. Az ő tiszteletére tett utalásokat a szövegbe az Emma című könyvéből, valamint a Büszkeség és balítéletből.

Az idézetek, amik a fejezetek elején vannak, jól kiegészítik azt, amiről olvasunk. Úgy gondolom, hogy nagyon érdekesek voltak a régens kori szokások, játékok. A szerelmi szál kiszámítható volt, és lassan bontakozott ki.

Sarah Summers és testvérei (az ikrek: Viola és Emily, meg Georgiana, aki tizenöt éves) nagyon különböznek egymástól. Az apjuk meghalt, és nekik anyagi gondjaik támadtak. Az egyik lehetőségük az volt, hogy kiadnak néhány szobát az otthonukban, a Fényes Kilátásban. A szállásadás társadalmilag elfogadott, ideális üzleti lehetőség volt. A Summers testvéreknek volt egy idősebb nővérük is, Claire, aki korábban elment otthonról Skóciába. Még csak nem is írt nekik azóta. Ez a szál kissé titokzatos volt.

Jelentős szál a két nővér, Sarah és Viola története.

Viola visszavonultan él. Ennek fő oka a sebhelye. Ajakhasadékkal született, amit a köznyelvben nyúlszájnak neveznek. Fátylas kalapokat, főkötőket hordott (legalábbis a történet kezdetén), hogy eltakarja az arcát. Komoly lelki sebeket hagyott benne a sok gúnyolódás, csúfolódás, ami gyerekkorában érte. Szegény lány sokat szenvedett az orvosi beavatkozások miatt is. Hogy ő is besegítsen a családjának felolvasó lett. Az első, akinek felolvasott, a fiatal Hutton őrnagy volt, aki megsebesült Indiában.

A cselekménynek az a szála (is) sokat elárul Viola kedves és önzetlen jelleméről, amiben barátságot köt egy idős asszonnyal a szegényházban.

„Éveken át küzdöttem a hitemmel és a sorsommal – ismerte be. – Aztán eldöntöttem, hogy mindenért hálát adok, és akkor is ragaszkodom a boldogsághoz, ha az mindenáron el akar hagyni engem.” (Mrs. Denby mondta Violának)

Emily kedves, humoros és sebezhető nő. Nagyon szereti a könyveket, és szívesen jár könyvtárba. A szobája is tele van könyvekkel, aminek Mr. Stanley – akié átmenetileg lett a szoba – rendkívül örült. Ezzel felkeltette Emily érdeklődését.

„Egyik leányának ballépése hátrányosan fogja befolyásolni a többiek sorsát.” (Jane Austen: Büszkeség és balítélet)

Claire ballépése – ha a többiek életére nem is – Emily életére biztosan hatással volt. Elvesztette az esélyeit egy bizonyos fiatalemberrel. Néha úgy tűnt, hogy minden jó tulajdonsága ellenére nincs szerencséje a férfiakkal.

Szerintem aranyos volt, ahogy Sarah és Mr. Henshall kerülgették egymást, finoman flörtöltek egymással. Sarah nagyon kötelességtudó és elkötelezett a családja összetartásával kapcsolatban, és lelkiismeretesen végzi a feladatait. Szereti úgy érezni, hogy szükség van rá. Nem merte biztatni Callum Henshallt, mert azt gondolta, hogy nem hagyhatja hátra a feladatait, nem utazhat el vele Skóciába. Pedig nagyon kedvelte a férfit, vonzódott hozzá. Callum kitartóan udvarolt neki.

Viola és Jack Hutton őrnagy csipkelődő párbeszédei is kedvemre voltak. Viola hamar kötődni kezdett a Hutton családhoz. Az a véleményem, hogy nagyon szimpatikus emberek. Drukkoltam nekik. Nagyon tetszett, ahogy alakult Viola és Jack kapcsolata. Szívesen olvastam volna róluk többet is.

Szívmelengető volt az emberek összefogása az árvíz idején.

„Egy ember önmagában nem sokra képes. De közösen… Maradandó szépséget tudunk létrehozni”

Összességében tetszett ez a regény, bár volt néhány elírás benne. Sarah kapcsolata nem teljesedett be, habár az utolsó fejezetekből már sejthető, hogy nem zárult le. Viola és Jack összekötötték az életüket, és így megkaptuk az első kötet boldog befejezését. Szerencsére a kötet önmagában is olvasható.

Úgy gondolom, hogy ezzel a regénnyel az írónő megmutatta írói tehetségét, történetmesélési zsenialitását. Ez a könyv gyönyörű élményt nyújt a romantikus regények kedvelőinek. Remélem, hogy a regény folytatása példás gyorsasággal kerül majd a hazai olvasókhoz.

Sarah Dunant: A Borgiák végzete

„A Borgiák bosszúja szerzőjének új regénye a reneszánsz kori Itáliáról és a történelem egyik leghírhedtebb családjáról. A Corleonék és a Lannisterek előtt a nép a Borgiákat félte…

1502-őt írunk. Rodrigo Borgia, aki saját bevallása szerint is nőcsábász és korrupt politikus, VI. Sándor néven a pápai trónra kerül. Leánya, Lucrezia huszonkét évesen már háromszor volt férjnél, és apja terveiben csak bábként szerepel, ám kezd ráébredni saját hatalmára. Valamint itt van Cesare Borgia is, a pápa zseniális, könyörtelen és egyre kiszámíthatatlanabb fia.
Miközben a pápa az öregedés és fia egyre őrültebb viselkedése ellen hadakozik, Lucreziának boldogulnia kell az urbinói udvar intrikái között, ahol új otthonában egy újabb házasság kihívása várja, hogy elfoglalja méltó helyét a történelemben. 

Sarah Dunant ismét csodálatosan szövi a történet szálait, életre kelti a Borgia család szenvedélyes asszonyait és férfiúit, valamint Machiavelli lebilincselő figuráját. Az olvasó rajtuk keresztül élheti át a történelem egyik legbámulatosabb – és legtragikusabb – családjának kalandos történetét.”

Megjelent: 2017.06.03.

Kiadta: Athenaeum kiadó

Fordította: Goitein Veronika

Fordítás alapjául szolgáló mű: Sarah Dunant: In the Name of the Family

ISBN: 978-963-293-655-0

Kötés: füles, kartonált

Oldal: 432

Műfaj: történelmi romantikus

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

Sarah Dunant

A szerzőről: Sarah Dunant 1950. augusztus 8-án született Londonban. Brit regényíró, újságíró, rádiós műsorvezető és kritikus. Két lánya van, akik Londonban és Firenzében élnek.

A Borgiák történetével azért foglalkozik, hogy elkülönítse a történelmi igazságot és a pletykát, ami az életüket végigkísérte. Szenvedélyesen támogatta a Borgiákról készült tv sorozatot, hogy minél pontosabb és történelemhez hű legyen.

A könyvről: Kezdeném azzal, hogy imádom a borítót. Szerintem nagyon szép, szolid, mégis vonzza a tekintetet.

A történetet tekintve mondható, hogy már az előszó megfogja az olvasót, ugyanis nem másról, mint Niccoló Machiavelli-ről olvashatunk a bevezetőben, aki olasz író, filozófus, politikus volt, korának az egyik legnagyobb hatású gondolkodója. A történet egyik visszatérő karaktere. Gondolatában felidézte Michelangelo Buonarrotit, aki az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a képzőművészet legnagyobb alakjainak. Történetünk kezdetén 1502-t írunk, ekkor még csak félkész állapotban volt a Dávid szobor, mely mára a reneszánsz művészet egyik legismertebb alkotásává vált.

Az előző kötetből, A Borgiák bosszújából már ismerhetjük a szereplők többségét, de aki azt nem olvasta sem marad információk nélkül, mert ebben a kötetben is összetettek és kidolgozottak a karakterek, már-már életre kelnek a lapokról. Külön tetszik az első lapokon található összegzés és családfa, ami segíti a gondos áttekintést.

Kép a Borgiák sorozatból

A cselekmények három szemszögből engednek betekintést. Egyrészt megismerhetjük a szemszögét VI. Sándor (Rodrigo Borgia) pápának, aztán fiának, Cesare-nak, aki Valencia hercege és Itália leghírhedtebb harcosa egy személyben, és nem utolsó sorban lányának Lucrezia Borgiának a szemszögén át is ismerkedhetünk a történésekkel.

A Borgia családról az évszázadok során rengeteg mendemonda terjedt el, a tényeket elnyomták a találgatások, s egyfajta rejtély vette őket körül. Lucrezia Borgiáról olyan híresztelések terjedtek el, miszerint rengeteg szeretője volt, akik közül többet megölt üreges gyűrűjében tárolt mérgeivel. Azonban erre semmi bizonyíték nincs, sem arra, hogy bárkinek is ártott volna élete során. A körülötte kavargó intrikák inkább apja, VI. Sándor pápa és bátyja, Cesare, Valencia hercege nevéhez fűződtek.

Meg kell vallanom, rengeteg rosszat lehetett hallani és olvasni VI. Sándorról, de voltak olyan vonásai, amik miatt éreztem némi szimpátiát. Cesare viszont az a személy, akinek a cselekedeteit nem értettem meg. Persze, nagyszerű harcos volt és a húgát is szerette, ám érzelmileg szinte semmit nem lehetett róla megtudni. Élt a maga világában, és nem értette, hogy mások miért nem fogadják el. Lucrezia ellenben mindent megtett volna azért, hogy szolgálja a családja érdekeit. Egyrészt csodáltam, másrészt sajnáltam őt. Túl sok mindent kellett feláldoznia a családja érdekében. Többek között a gyermekét, Rodrigo-t is, aki még csak két éves volt, amikor Lucrezia hozzáment Alfonso d’Este herceghez. 

Lucrezia Borgia a sorozatban

Voltak jó és rossz időszakai, de sosem érezte a végtelen boldogságot. A házasságai mind üzleti érdekből köttettek, de igyekezett mindenből a legjobbat kihozni. Kétszer is meglegyintette a halál szele, ám sikerült a betegségből felgyógyulnia, de sosem lett a régi. Megváltozott lélekben. Hercegnéként több kötelessége volt, mint joga. Ráadásul egy viperafészekbe házasodott be. Szemtől szembe kedvesek voltak vele, ám a háta mögött ment a pletykálkodás, kavarás. A sógornője is egy áspiskígyó, az apósáról már ne is beszéljünk. Megkeseredett, undok, lelke mélyén gonosz ember volt a nagyherceg. Egyedül Lucrezia férje volt kedvelhető személy a d’Este családban. Bár tartózkodó volt és magának való, Lucrezia a végén igaz társra lelt benne.

Érdekes volt a történet, magával ragadó a történelem eme kora, bár ebben a kötetben is akadtak olyan dolgok, amiket nem igazán néztem jó szemmel. Számomra a legérdekesebb karakter mindenképpen Lucrezia Borgia d’Este volt.

Az utószóban olvashatjuk a szerző szavait, melyek arról is szólnak, hogyan született meg a Borgiákról szóló két regény, s mi volt a célja ezzel Sarah Dunant-nak.

„Tiszta vizet akartam tölteni a Borgiák poharába, különösképp Lucrezia személyét akartam tisztázni, aki a regényekben, operákban, filmekben és televíziós sorozatokban egy vérfertőző, méregkeverő gyilkos szajhaként van feltüntetve már évszázadok óta.A Borgiák végzete és előtte A Borgiák bosszúja igazmondásra törekszik, vagy legalábbis annyira, amennyit tudni lehet erről a színes és igen befolyásos családról.”

Örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet, még sok hasonlót szeretnék olvasni a jövőben.

Pontozás: 10/10

Julie Garwood: Teljes gázzal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Cordelia Kane mindig is apuci kislánya volt – az apja egyedül nevelte, miután az anyja meghalt egy autóbalesetben, amikor Cordelia még csak kétéves volt. Így aztán, amikor az apa szívrohamot kap, Cordelia kétségbeesik, s ezt csak fokozza a zavar is, amelyet akkor érez, amikor az apja feltárja az igazat az anyjáról. Cordelia nem tudja elfojtani a kíváncsiságát, és érdeklődni kezd a nő iránt, aki a világra hozta. Amikor rájön, hogy kérdéseire a választ Sydney-ben találja, odautazik. Aiden Madison, a hotelmágnás, Cordelia legjobb barátnőjének, a Halállistában megismert Regannek a legidősebb bátyja. Fogalma sincs róla, hogy Cordelia évek óta szerelmes belé. Amikor csellel ráveszik, hogy a társaság gépén a lányt Ausztráliába vigye, nem is sejti, hogy ezzel veszélybe sodorja az életét. Nem sokkal korábban magára haragított egy nagy hatalmú kongresszusi képviselőt, mert nem volt hajlandó megvenni a földet, amelyet az túl drágán akart adni. Chambers képviselő azonban nem az az ember, aki elsiklik egy ilyen sértés felett, és megvannak az eszközei, hogy kiegyenlítse a számlát és megkapja, amit akar. Ausztráliában röpködnek a szikrák Cordelia és Aiden közt, de néhány gyilkossági kísérletnek kell történnie ahhoz, hogy a férfi rájöjjön, vagy véget vet ennek az őrületnek, vagy elveszíti a számára legértékesebb dolgot.”

Kiadta: a GABO könyvkiadó 2015-ben.

Fordította: Tóth Gizella.

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Julie Garwood: Fast Track

ISBN: 978-963-406-040-6

Oldalszám: 328

Már nagyon vártam Cordie és Aiden történetét, mert a Halállista című kötet óta borítékolható volt a kettőjük közös szála. Bár ez a kötet az írónő FBI-os sorozatának, más néven a Buchanan-Renard-MacKenna történeteknek a 12. része, mégis megállja a helyét (ahogy a többi kötet is) önálló történetként.

A könyv az előszóval indít, melyben többek között bemutatja Cordie megismerkedését a Madison családdal is. Mivel én személy szerint már erről többször is olvastam, mosolyogva emlékeztem vissza a történtekre. Ami nagyon tetszett, az a Cordie múltjába való betekintés. Na meg az, ahogy megismerkedett Aiden és Spencer Madisonnal. Hatalmasat kacagtam. Cordie hozta a formáját. Ha öt évesen olyan volt, mint olvashattuk, akkor nem csodálom, hogy ilyen felnőtt lett belőle.

Aztán az első fejezetben rögtön az érzelmek hullámai csaptak át a fejem felett. Miután annyi jót olvastam Cordie apjáról, sajnálattal fogadtam, hogy eltávozott az élők soraiból. Ám ekkor egy titokra is fény derült, ami alapjaiban rengethette meg a nő életét.

Amikor Cordie „anyjának” a levele előkerült, döbbenet lett rajtam úrrá. Hogy képes egy nő ilyesmire? Egyszerre voltam döbbent és dühös. Aztán persze a történet vége felé haladva egyre mélyebb érzéseket tápláltam a biológiai anya és annak családja iránt, teljes mértékben átéreztem Aidan érzéseit, indulatait, amit a család tagjai iránt érzett. Én is meg tudtam volna fojtani őket egy kanál vízben. Cordie szerencsés, hogy nem kellett ilyen közegben felnőnie, hanem egy csodálatos és csupa szív ember nevelte, aki mindent megtett azért, hogy nagyszerű felnőtt váljon belőle.

Az események végig fordulatosak voltak, átláthatóak. Aidan hozta a formáját, akárcsak a Halállistában, most is parancsolgató volt, ugyanakkor aggodalmas, gondoskodó, és szeretni való, s nem utolsó sorban észvesztően szexi. Szerettem a karakterét, ahogy Cordie karaktere is fontos helyet foglalt el számomra. Mindig is egy mosolygós, öntudatos, néha kicsit hebrencs, de nagyon jó szívű nőnek gondoltam, és ebben a kötetben sem cáfolt rá.

Nem véletlen, imádtam a kötet szereplőit, legyenek fő vagy mellékszereplők. Tetszett, hogy Sophie, Regan, Alec és Jack is fontos szerepet kapott, mert az előző kötetekben is imádtam őket, és jó csapatot alkottak együtt. Igazi családként viselkedtek, és ez szívmelengető volt.

Nagyon szerettem a szellemes és frappáns párbeszédeket, az enyhe célzásokat, a rengeteg mosolygással töltött pillanatot, amit okozott a könyv.  20:45 van, és befejeztem a könyvet, amit csak 16:05-kor kezdtem el. Azt hiszem ez is mutatja, hogy mennyire letehetetlen.

Bár borítékolható volt a siker, felülmúlta a kötet a várakozásomat. Szellemes volt, izgalmas, és éppen annyira romantikus és szexi, amennyire egy jó Julie Garwood FBI-os történetnek lennie kell. Azt hiszem, az egész sorozatból most új kedvenc lépett elő. Bár azt sajnáltam, hogy Noah Clayborne nem volt benne, mert őt minden kötetben imádtam.

Hálásan köszönöm a GABO kiadónak, hogy megjelentette a régóta várt Garwood kötetet, s ezzel rengeteg boldog percet okoztak nekem, és biztos vagyok benne, hogy fognak is még rengeteg olvasónak. Öröm az ilyen kiadó, hisz’ tényleg az olvasókért vannak! :)

Pontozás: 10/10*

Karen Hawkins MacLain átok sorozat

1. Karen Hawkins: Kalandor

Ismertető:" A vad skót tájakon Fiona névleges házasságot köt Black Jack Kincaiddel, a csinos senkiházival, és ezzel háborút robbant ki a klánok között. Sorsuk mégis elválaszthatatlan marad…
Fiona MacLean nem épp ilyen esküvőről álmodott. Nem volt jelen a családja, nem volt ünneplő vendégsereg, csak a vőlegény, Black Jack Kincaid, akit szó szerint az oltár elé vonszoltak. Pedig Fiona évekkel korábban megesküdött, hogy soha többé nem találkozik a jóképű kalandorral, de ha ez a házasság megállíthatja a klánjaik között folyó véres háborút, ám legyen. Meg fogja osztani vele az ágyát, anélkül, hogy összetörne a szíve…  Jack Kincaid jól ismert szoknyavadász, aki eddigi életében gyakran keveredett zűrös helyzetekbe, na de… házasság? Fionával? Egykor fiatalos hévvel szerették egymást, most a szenvedélyes, érzéki lány újra az övé lett.
Karen Hawkins első, magyar nyelven megjelenő romantikus regényének főhősei viszállyal lépnek házasságra, ám a mindent elsöprő szerelem megváltoztatja sorsukat."

2. Karen Hawkins: Viharos szerelem

Ismertető: "Venetia határozott és öntudatos ifjú hölgy, aki segítő szándékkal bármikor szívesen beleavatkozik a körülötte élők életébe. Amikor azonban egy hozományvadász csellel ráveszi, hogy megszökjön vele, nagy bajba kerül, és úgy tűnik, most ő szorul segítségre. Egy váratlan hóvihar miatt egy fedél alá kényszerülnek, kockára téve Venetia jóhírét. A fogadó, ahol megszállnak, időközben megtelik vendégekkel, akik nem hagynák szó nélkül azt, hogy egy ifjú hajadon idegen férfi társaságában utazgat. A szorult helyzetben lévő lány segítségére siet gyerekkori barátja, Gregor MacLean, aki egy ügyes hazugsággal elejét veszi a gyanúsítgatásnak.Ám a valódi kalandok még csak most kezdődnek: a hó miatt még napokra a fogadóban rekednek, összezárva egy úti társasággal.
Miközben azon igyekeznek, hogy fenntartsák a látszatot, McLeannek saját viharos természetével is meg kell küzdenie, Venetia pedig rájön, hogy amit Gregor iránt érez, sokkal több egyszerű barátságnál, és hiába próbálja megőrizni józanságát, menthetetlenül beleszeret a férfiba."

3. Karen Hawkins: Kockázatos szerelem

Ismertető: " Amikor apja elkártyázza a családi ékszereket és kastélyt, amely így a híres-hírhedt Lord Dougal MacLean kezébe kerül, Sophia MacFarlane-nek minden erejét latba kell vetnie otthona visszaszerzéséhez. Szépségét és ravaszságát használja fel arra, hogy rávegye MacLeant egy végső játszmára, ezúttal ellene. De még álmában sem gondolná, hogy mit kell tétként felajánlania. Lord Dougal MacLean meg van győződve arról, hogy a nők számító módon felhasználják a csáberejüket, ha valamit el akarnak érni, így ezúttal is lelkiismeret-furdalás nélkül veti bele magát az újabb kalandba, hiszen ő mindig minden játékot szenvedéllyel űz. Ám még ő sem sejti, hogy mire eljut a döntő küzdelemig, a legádázabb harcot saját magával kell megvívnia. A szerelemben a győzelem is lehet vereség, és a vereség semminek sem jelenti a végét…"

4. Karen Hawkins: Határtalan szerelem

Ismertető: "A londoni társasági évad közepén a meggondolatlan és csélcsap ifjú hölgy, Caitlyn Hurst komoly zűrzavarba keveredik: csapdát akar állítani a vagyonos és jóképű Alexander MacLane-nek, hogy a férfinek feleségül kelljen kérnie őt. Tervéről azonban értesül ikertestvére, Caitriona, valamint Alexander öccse, Hugh MacLane is, és egymásról mit sem sejtve, mindketten próbálják megakadályozni a tervet. A sors fintora, hogy végül ők keverednek botrányba, amelynek vége kényszerű házasságkötésük lesz. A gyors londoni esküvőt követően Triona és Hugh a férfi skóciai birtokán kezdi meg titkokkal és nehézségekkel teljes közös életét. Vajon sikerül-e érzelmileg is közel kerülniük egymáshoz? Elég erős lesz-e a szerelmük, hogy megtörjön a MacLeaneket évtizedek óta sújtó átok? Vajon Triona elszántsága rábírja-e Hugh-t, hogy teljes mértékig bevonja a lányt az életébe, és megossza vele minden titkát?"

5. Karen Hawkins: Szerelmi alku 

Ismertető: "Alexander MacLean rosszul alszik. Álmai kezdetben mámorítóak, amíg a gyönyörteljes flörtöt élvezi Caitlyn Hursttel, ám hirtelen rémálommá változnak át: ott térdepel a lány előtt, arra kéri, legyen a felesége, az egész londoni elit őket nézi, a moraj egyre hangosabb, végül elviselhetetlenné válik, miközben a lány válaszára vár… Ezért egy reggel végül Alexander elhatározza, hogy bosszút áll rémálmai okozóján. Régi szeretője segítségével csapdát állít a lánynak, aki mit sem sejtve belesétál. Caitly Hurstöt is nyugtalan álmok gyötrik, hiába próbálja megmagyarázni a történteket Alexander MacLeannek, a férfi újra és újra eltűnik előle, s nem hallgatja meg őt. Ezért különös boldogságot, már-már megnyugvást jelent számára, amikor a vendégségben, ahová egy gyönyörű asszony hívta meg váratlanul, ott találja Alexandert. Ám ahelyett, hogy a hideg fejjel, előre eltervezett lépéseiket követnék, mindkettőjük számára valósággá válik az álom. Egymásba fordul nappal és éj, ész és érzelem, szerelem és gyűlölet, s e két nem mindennapi ember számára egyetlen kiút marad: egy utolsó, kockázatos párbaj, amelyben végleg leszámolhatnak álmaikkal… "

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sokat törtem a fejemet, hogy mit is olvassak, s erre a sorozatra esett a választásom. Nehéz volt. Biztosan tudjátok ti is, hogy mit takar az a kifejezés „a bőség zavara”. Rettentő sok könyv van a várólistámon, ezért akartam arról választani. Ugyanis akárhányszor szétnézek a molytársaim polcain/blogjain, mindig találok valami jónak ígérkező könyvet, és bizony elcsábulok. Felkerülnek a várólistára, s ahelyett hogy csökkenteném azt a bizonyos listát, növelem őrült sebességgel. Karen Hawkins könyveiről több blogon is volt szerencsém olvasni, és igen sok figyelemfelkeltő bejegyzés látott napvilágot, ami alapján úgy döntöttem, nem árthat, ha belekezdek. Hajtóerő volt számomra az a tény, hogy az imádott Skócia egyik nemes családja alkotja a szereplők táborát. A Skóciában játszódó könyveket akkor szerettem meg, amikor elolvastam Nora Roberts Királyt Skóciának! című könyvét. Persze előtte is olvastam már hasonló könyveket, de ez indított el igazán a történelmi romantikus könyvek „útján”. Pozitívum volt még Hawkins könyveiben, hogy történelmi romantikus, a főszereplő nők viszont nem fiatal kisasszonyok, többségük a harmincas éveit tapossa (kivétel a Határtalan szerelem főszereplő hölgyeménye a maga 23 évével).

Ami idegesített a történetekben, az a magázás-tegeződés váltakozása. Ide-oda ingadozik, az olvasó meg kapkodja a fejét, hogy most akkor megint mi van?

És most jöhetnek a különálló kötetekről a vélemények!

Kalandor: Nagyon jó történet. Fiona MacLain és "Black" Jack Kincaid parányi története. Romantikus, de nem túl csöpögős, érzelmes, szórakoztató. Bővelkedik humorban, sokat nevettem a cselekményeken. Fiona és Jack között már régen is megvolt a szikra, de félreértések sokasága miatt elváltak útjaik. A könyvben erről csak utalás van, a történet maga azzal kezdődik, hogy Fiona oltár elé ráncigálja az enyhén alkoholos mámorban úszó eszméletlen Jack-et. Egy röpke hazugsággal sikerül rávennie az atyát, hogy adja őket össze. Fiona ezt azért csinálta, hogy a családok közötti viszálynak véget vessen, s hogy a fivérei ne tudják Jack Kincaiden levezetni a haragjukat. Jack először haragszik, végül szépen lassan összeszoknak, s a fordulatokban gazdag cselekmények nem hagyják kétségben az olvasót sem, hogy mi is lesz a vége a történetnek. A MacLain család átkozott. Igen, kedves olvasó, most jót nevethetsz, de így van. Olyan átok sújtja szerencsétleneket, amit szerintem senki sem kívánna magának. Amint dühösek lesznek, vihar tör ki. A düh erősségétől függ a viharé is. Ez már csak azért is érdekes, mert a MacLain család tagjai mind igen vehemens, erőteljes személyiség. Igyekszenek kordában tartani az indulatokat, s hideg fejjel gondolkodni, ám ez sokszor nem sikerül nekik. Jack és Fiona is megvívtak egymással, ha nem is a szó eredeti értelmében. Szórakoztató párbeszédeket olvashatunk, s közben magunk elé képzelhetjük magukat a szereplőket is. A könyv végén, amikor azt hittem, hogy Fionának baja esett, egy kicsit elszontyolodtam, hiszen megkedveltem. Tetszett a makacssága, az elszántsága, és hogy nem riadt vissza szinte semmitől. Jack karakterét kedveltem a legjobban, bár néha két nagy pofont lekevertem volna neki a viselkedése miatt. 

Ismét olyan történelmi romantikushoz volt szerencsém, amit szívesen fogok máskor is olvasni.

Viharos szerelem: Azt hiszem a McLain átok sorozatból ez lesz a kedvenc kötetem. Fordulatokkal teli, humorban gazdag történetet olvashatunk, igazán jól kidolgozott karakterekkel. Venetia Oglive, mint főhősnő számomra kicsit idegesítő volt, hiszen azt gondolta, mindent jobban tud, s kissé kotnyeles hatást keltett. Rendben, jó szándék vezérelte, de mint tudjuk „a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve”. Túlságosan hamar véleményt alkot, aztán főhet a feje. Láthattuk ezt Mrs. Bloom és Miss Platt esetében is. Akiről azt hittük áldozat, igazi idegesítő perszóna, aki pedig a sanyargató szerepében tetszelgett előttünk, később kiderült, hogy egy jólelkű asszonyról van szó, aki mindig is csak segíteni akart a hölgyeménynek. Ravenscroft már az elejétől kezdve ellenszenves figura volt, ki nem állhattam. Szerencsére az írónő elrendezte a sorsát, legalábbis egy kicsit. :D (Lásd: Venetia ötlete). Gregor McLean tipikus nőfaló hírében állt, és régi barátságot ápolt Venetiával. A férfit a lány nagymamája előszeretettel nevezte pokolfajzatnak, amin jókat kacarásztam a könyv végén. A férfi barátilag cselekedett eleinte, amikor Venetia érdekeit nézte, végül ez átalakult valami mássá. Tetszett a történet, s remélem a hátralévő részek is hasonló jók lesznek.

Kockázatos szerelem: Ebben a kötetben Dougal McLean és Sophie MacFarlane történetét ismerhetjük meg. Sophie-t már az első pillanattól kezdve kedveltem. Okos, humoros, elszánt, szórakoztató személyiség. Dougal pedig nagyon sokban hasonlít az előző kötetekben megismert fivéreire. Pimasz, ravasz, jóképű, nőfaló zsivány.  Dougal elnyerte Sophie apjának a házát, s a lány megpróbálja csellel rávenni, hogy tegye fel tétnek egy kártyajátékban, de most a kártyapartner nem Red lenne, hanem ő. Napokig játszák a macska-egér játékot, amin sokat nevettem. Aztán hatalmas fordulat következik be, Dougal meglátogatja az első kötetből megismert nővérét Fionát, s Sophie otthon emészti magát (Dougal meg Fionáéknál). Apja unszolására utána megy, s újabb fordulatok következnek. Az ember ezt a történetet olvasva biztos, hogy nem unatkozik. 

Határtalan szerelem: Hugh MacLean és  Caitriona (Triona) Hurst bajba kerüléséről (?) és kalandjaikról olvashatunk. Triona szellemes, érdekes, okos, és mindemellett csinos nő. Tetszett, hogy teltebb alakja volt, s ez hívta fel igazán Hugh figyelmét. Kicsit unalmas volt már arról olvasni, hogy milyen girhes (bocsánat a vékony nőktől) és tökéletes nők vannak bizonyos történetekben. Triona ezek mellett még igen elszánt is volt, amivel megnehezítette néha a családja életét. Hugh elég hamar elveszíti a fejét, de ez már csak ilyen MacLane vonás. Igazán érdekes személyiség, a vonzó külső szerencsére vonzó belső tulajdonságokat is takar, ám ezeket szereti elrejteni a világ elől. Házasságuk kényszerből köttetik, de végül, mint az sejthető is volt, jól sült el a dolog. Triona és a lányok kapcsolata miatt aggódtam picit, mivel a három kis ördögfióka mindent megtett, hogy elűzze őt. Sokat nevettem, mikor olvastam a visszavágásokról. Könnyed olvasmány, egy pillanatig sem unatkoztam. 

Szerelmi alku: Alexander MacLean és Caitlyn Hurst történetét ismerhetjük meg a sorozat utolsó kötetében. Itt is dominál a humor, ami lassan már elmaradhatatlan Karen Hawkins könyveiből. Alexander és Caitlyn egymást túllicitálva próbálta a másikat megleckéztetni, sokszor nem túl szép eszközökkel. Caitlyn egyezséget köt Alexanderrel, hogy mindketten teljesítenek 3 próbát. Ha a férfi nyer, akkor a lány 2 hétig a szeretője lesz, ha a lány nyer, akkor Alexander megkéri a kezét nyilvánosan.

Alexander nagyon makacs férfi, hasonlóan a testvéreihez. Néha már túlságosan ragaszkodott a meggyőződéséhez, ami elvétve ugyan, de irritálóvá tette. Többnyire azonban az álarca mögül látszott az igazi énje. Caitlyn bájos kinézetével mindenkit meghódított maga körül, a kastély legtöbb nőtagját pedig maga mellé állította, és segítségül hívta, amikor szükség volt rá. Georgina hercegnét nagyon utáltam, számító perszóna, aki tönkre akarta tenni Caitlyn-t. Eredeti történelmi romantikus, kedvelhető karakterekkel, jó cselekménnyel.  

Pontozás: 10/9

A pontveszteség a tegeződés-magázódás idegesítő hirtelen váltakozása miatt volt.