Ana könyvajánlói - Sarah Morgan: Írd újra az életed!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Kathleen elmúlt nyolcvan. A lánya azt akarja, hogy költözzön be egy otthonba, de neki ez egyáltalán nem tetszik! Amire vágyik – és amire szüksége van –, az a nagybetűs KALAND.

Liza fuldoklik a családi élet mindennapos stresszétől, erre azt hallja, hogy az anyja el akar menni egy utolsó, vad nyaralásra, mert ez áll a bakancslistáján! Miután kibosszankodta magát, lassacskán elgondolkodik, nem lenne-e szüksége neki is egy kis kikapcsolódásra.

Martha életkezdési válságban van. Munkanélküli, nem inspirálja semmi, képtelen megállni a saját lábán. Tudja persze, hogy ezen sürgősen változtatnia kell. Amikor meglátja Kathleen hirdetését, amelyben sofőrt és egyben társat keres egy egész Amerikát átszelő nyaralásra, úgy dönt, ez a munka a válasz az imáira. Bár nem ő a világ legjobb autóvezetője, bármi jobb, mint a szüleivel élni, nem igaz? És hogy egy idegennel utazzon együtt? Nem probléma. Különben is, mennyi bajt okozhat egy nyolcvanéves asszony?

Amikor elindulnak életük egyik legnagyobb kalandjára, mindannyian rájönnek, hogy sosem késő újrakezdeni…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 400

Eredeti mű: The Summer Seekers

Fordította: Szabó Júlia

ISBN: 978-963-540-602-9

Könnyed, humoros, élvezetes, elgondolkodtató, jól megírt történet, kedves karakterekkel és romantikával. A könyv tele van túláradó érzelmekkel. Nincs olyan szó, ami megfelelően kifejezné, hogy ez a regény milyen szépen kihangsúlyozza az élet, és a minőségi idő fontosságát. Hogy sokszor valami rossz után következik a jó, ami miatt ha tudnánk sem változtatnánk a történteken. Annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Kathleen, a lánya Liza, és egy huszonöt éves nő, Martha. Három különböző korú nő nehézségekkel, sérelmekkel. Tanulságos történet a változásról, és arról, hogy szembe kell nézni a problémákkal, meg kell nyílni mások felé. A jelenből kell kihozni a lehető legtöbbet. Az a fontos, hogy mindent megtudjunk beszélni egymással, és sok, minőségi időt töltsünk együtt. Az életet élni kell, bármilyen nehéznek tűnik időnként. Jó, ha van kire támaszkodni, ha van, aki törődik az emberrel...

Kathleen nyolcvanéves nő, aki szereti a kalandokat, a függetlenséget, és elhatározza, hogy valóra váltja egy régi álmát és végig autózik a híres 66-os úton. Mindig lázadó volt. A függetlensége elvesztése volt a legnagyobb félelme. Imádta a harsány színeket, és mindig tevékenykedett. A férjén kívül senkit sem engedett közel magához. Ő volt az egyetlen ember, aki igazából ismerte.

Liza, Kathleen lánya, akinek az életét meghatározta édesanyja érzelmi távolságtartása, úgy érzi, hogy válságban van a házassága. Magára alig van ideje. Kontrollmániás anyuka. Dolgozik, háztartást vezet, neveli a lányait, segíti a férje karrierjét. Az aggodalom és a kötelességtudat vezérli. Időnként bosszantott a viselkedése, és legszívesebben megráztam volna. Ugyanakkor sajnáltam is szerencsétlent. Az szép és jó, hogy gondoskodó és körültekintő. Az viszont nem az, hogy ő maga választotta a mártír szerepet, és eszébe sem jutott kiállni magáért. A túlhajszoltság legnagyobb átka az volt, hogy örömtelen kötelességgé vált sok minden, amit korábban szeretett (például a főzés). Nem jutott egy lélegzetvételnyi szünethez, ezért minden teherré vált. Imádott festeni, de már hosszú ideje nem festett. Ráadásul a férje nem változtathat, javíthat a dolgokon, ha nem is tud a problémáról. Azt azért lássuk be, hogy egyikünk sem várhatja, hogy a másik kitalálja a gondolatait! Nem áll közel az anyjához. Nincs igazán jóban vele. Igyekszik közel kerülni hozzá, de többnyire nem úgy sikerül, ahogy szeretné. Cornwallba utazik, az édesanyja házába, hogy gondolkodhasson. Jó ötlet volt Liza részéről, hogy elutazott. Ideje volt végre bekeményíteni, és egy kicsit felrázni a családját. És persze a kommunikáción sem ártott dolgozni. Nem azért ment Cornwallba, az Oakwood Cottage-ba, hogy visszavágjon a sérelmei miatt, hanem azért, mert térre és időre volt szüksége ahhoz, hogy átgondolja a dolgokat. Hogy kitalálja, mit is akar valójában. Már rég meg kellett volna tennie.

„Olyan könnyű elfogadni a napi rutint, és egy idő után az ember már meg sem kérdőjelezi, tényleg muszáj-e így csinálni.”

A férjével, Sean-nal és az édesanyjával, Kathleen-nel is sikerült mindent megbeszélnie. Visszanyerték a mindennapi dolgaik „fényét”, és a férjével újra elkezdtek álmodozni, tervezgetni.

Martha vállalja Kathleen mellett a sofőr szerepét. A családja állandóan a „tökéletes” nővéréhez hasonlítja. Mindig elégedetlenek vele. Ő természetesen arra vágyik, hogy olyannak fogadják el, amilyen. Komoly csapásokat mértek az önbizalmára. Nem tett jót a lelkének, hogy olyan emberekkel él együtt, akik miatt rosszabbul érzi magát a bőrében. Nem volt jó sofőr, és nem szeretett vezetni. Viszont el akart menekülni, mert valami másra vágyott, mint amiben élt. Barátságos, jó kedélyű és rugalmas. A nagymamája volt az egyetlen, aki mindig kedves volt vele. Imádta őt, és borzasztóan hiányzott neki. A nagymamája ápolása miatt hagyta abba a főiskolát, és az asszony halála után nem folytatta a tanulmányait. Az út során Martha egyre jobban megkedvelte Kathleent. Az idős hölgy megpróbálta biztatni a lányt.

„Az önbizalom abból fakad, hogy ismered a saját értékedet. Abból, hogy szereted azt, aki vagy.”

Kathleennel könnyű volt beszélgetni. Támogató volt. Martha pedig egyre magabiztosabb lett. Tetszett, ahogy Kathleen és Martha összebarátkoztak. Kathleen közlékeny volt a cserfes természetű lánnyal. Jó hatással voltak egymásra. Az idős hölgynek köszönhetően talált rá Martha a szerelemre (is), egy vonzó és segítőkész férfi, Josh személyében.

„Történnek dolgok. Zajlik az élet. És minden egyes esemény és tapasztalat alakít egy kicsit rajtunk.”

Mindhárom nő új ismeretségeket, új barátságokat kötött, és ennek köszönhetően könnyebbnek, felszabadultabbnak érezték magukat. A regény szereplői lassan rádöbbentek, hogy nem kellene kivárni egy krízist, egy válságot ahhoz, hogy az ember újragondolja az életét. Szembenéztek a problémákkal, a múlt árnyai lassan szertefoszlottak, visszataláltak önmagukhoz és egymáshoz is. Képesek voltak megélni az érzéseiket, és beszélni róluk.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élettel és érzelmekkel teli történeteket.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amit magunk mögött hagyunk (Knockemout 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Lucian Rollinsnak két célja van: a bosszú, és hogy eltörölje azt a foltot, amelyet abuzív apja ejtett családja nevén. Élete éppolyan élre vasalt, mint személyre szabott öltönye, nincs benne helye kételynek és felesleges érzelmeknek. Kivéve, ha egy tűzrőlpattant kisvárosi könyvtárosról van szó…

Sloane Walton tökéletesen tudja, mi rejlik Lucian – csekély számú barátjának Luce, ellenségei tömegének Lucifer – ördögi szépségű vonásai mögött, elvégre együtt nőttek fel, amíg egy sötét titok el nem választotta őket. Valami azonban mégis a férfihoz vonzza, és amikor veszekedésük előjátékba csap át, egyikük sem bánja meg a történteket.

Sloane viszont családot akar, míg Luciannek esze ágában sincs továbbörökítenie magát, mivel jól tudja, hogy a tönkretett férfiak tönkretett nőket hagynak maguk után. Képtelen lenne ártani Sloane-nak, de képtelen elhagyni is őt. Egy dologra viszont képesnek kell lennie: megvédeni szerelmét bármi áron.

Lucy Score elsöprő sikerű Knockemout-sorozatának harmadik része érzéki romantika, szívszorító dráma és egy csipetnyi humor tökéletes keveréke.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Left Behind

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 696, puhatáblás

ISBN: 978 615 664 421 3

A történet tele van humorral, szívszorító eseményekkel, érzékiséggel, és fontos gondolatokkal.

Nagyon idilli elég sok helyzet, viszont az érzelmi és mentális problémák, amikkel a szereplőink szembenéznek, valamint azok megoldásai tükrözik a valóságot.

A szerelmi szál megdobogtatta a szívemet, izgultam a párokért. Sokszor szellemes szócsatákat vívtak. Nekem kell a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezés, ezért nagyon reméltem, hogy Sloane és Lucian története jól alakul.

A könyv üzenete az, hogy ha az életünkben ér valami hatalmas csalódás, történik egy borzalmas tragédia, az nem tart örökké. Minden rendbe jöhet. Szembe kell nézni a problémáinkkal, és a lehető legjobbat kihozni a dologból.

Ez a kötet Sloane (Tündér) és Lucian (Lucifer) története.

Sloane, a környék legjobb vezető könyvtárosa, egy nagy viktoriánus házban él. Az apja temetésekor a ház zsúfolásig megtelt családtagokkal és barátokkal. Sloane próbálta elfojtani az érzéseit, elrejteni a végtelen szomorúságot, amit érzett. Tudta, hogy számíthat a Morgan testvérekre, akikkel együtt nőtt fel. A szertartás és a tor az egész napot kitöltötte. Utálta, hogy kellemes bizsergés járta át a testét, valahányszor megjelent Lucian Rollins. Egykor szerette (amikor Lucian még álmodozó fiú volt, aki túl nehéz terhet cipelt), de most ki nem állhatta (bár erősen vonzódott hozzá). Közös titkot őrzött az ördögien jóképű férfival. Lucian szíve is nagyot dobbant valahányszor meglátta Sloanet. Vágyott a közelségére, akkor is ha haragudott rá. Nem tudta kiverni a fejéből.

Az előző két rész bűnügyi szála folytatódik ebben a kötetben is. Lucian együttműködik a nyomozásban az FBI-ügynökökkel.

Sloane apja, Simon Walton hitt abban, hogy megmentheti Luciant. Megmentette az életét, és segített lerombolni a múltja legcsúnyább részeit. Luciant nagyon feldúlta Simon halála.

Sloane és Lucian tinédzserként nagyon jól kijöttek egymással. A múltjuk, és a köztük lévő nézeteltérés, feszültség még mindig emésztette őket. Gyakorlatilag olyan dolog miatt haragudtak egymásra, ami a gyerekkorukban történt. Ez eléggé szánalmas, és nagyon elszomorító volt.

Lucian egyik barátja, Dr. Emry Sadik pszichológus, aki a barátai mellett áll akkor is, amikor azok nem erre vágynak. Sokat tett azért, hogy Lucian dolgozzon magán, és fejlődjön.

Ahogy Knox, Lucian sem volt az a fajta főnök, akinek mindig nyitva áll az ajtaja. Nem volt kíváncsi a visszajelzésekre, ötletekre. Szerette megmondani másoknak, hogy mit csináljanak. Felépített egy birodalmat. Erős, gazdag, befolyásos és rideg lett.

Lucian „gonosz birodalmának” valójában nagyon nemes mozgató rugói voltak. Bár az eszközei megkérdőjelezhetőek, ahhoz kétség sem férhet, hogy a férfi igyekezett a jó embereknek segíteni, jobbá tenni a világot. Amikor a lányok és Stef ellátogattak a Rollins Szaktanácsadó Irodába, meglepődve tapasztalták, hogy az ott dolgozók milyen boldognak tűnnek, és senki sem akar csalódást okozni a „gyönyörű fenevad” főnöknek.

Lucian próbálta kiverni a fejéből Sloanet. Kívánta őt. A civakodásuktól mindig „beindult”, vágyott rá. A nő vidám, temperamentumos, okos, kedves és vicces.

Két jó ember szenvedett hosszú éveken át, olyan dolog miatt, amiről tulajdonképpen egyikük sem tehetett. Ők csak a koruknak és élethelyzetüknek megfelelően reagáltak. Beleragadtak egy olyan szituációba, amit egy olyan ember okozott, aki úgy gondolta, hogy joga van bántalmazni a családját, és másokat. Teljesen érthető volt, hogy Lucian felnőttként nem tudott mindent a szeretettel teli kapcsolódásról, az érzelmekről. Mivel egy szeretetlen, bántó, kiszámíthatatlan közegben nőtt fel. Nem volt része szerető családban, biztonságban. Nem volt előtte példa. Ez nem az ő hibája.

De van egy olyan pont, ahol valami megváltozik. Nála ez akkor volt, amikor közelebbről megismerte Sloanet és a családját. Csakhogy valami „törést” okozott. Azt, ahogyan Sloane megpróbált segíteni neki, megpróbálta megmenteni, Lucian árulásnak érezte. A távolság nőtt. Az intimitás eltűnt. A múltja magyarázat a viselkedésére. De nem lehet kifogás egy életen át. Szembenézni a múlttal, felismerni a mintákat, tanulni belőle, megpróbálni jó irányba változtatni az már döntés. Lucian tudta, hogy ha nem lett volna a Walton család, akkor kisiklott volna az élete. Így is gyakran „játszott a tűzzel”, és a „szürke zónában” mozgott, de jó ember lett. Sloane szülei mindig úgy bántak vele, mintha ő is a család tagja lenne.

Sloane és Lucian túl sok időt töltöttek azzal, hogy veszekedtek, majd visszataláltak egymáshoz, hogy aztán újra egymás torkának ugorjanak.

Reméltem, hogy ebből a kötetből kimarad az „aggódó férfi félti a nőt, ezért szakít vele, hogy megvédje” írói eszköz, de nem maradt. Lucian úgy nőtt fel, hogy nem volt semmiféle érzelmi támasza, és senki sem tanította meg neki, hogyan kell igazi férfiként viselkedni egy párkapcsolatban, ezért gondolhatta azt, hogy csak úgy tudja megvédeni a nőt, ha távol tartja magától. Szabotálja a saját boldogságát. Legalább következetes volt az írónő, mert ezek után a lányok ismét a Hellhoundban iszogattak.

Sloane harcolt az igazságtalanság ellen, és szerette Luciant, aki úgy érezte, hogy nem méltó a szerelmére. Legalább Knox és Nash jót nevetett, amikor Lucian közölte velük, hogy azért nem ad esélyt a kapcsolatuknak, mert Sloane túl jó hozzá. Elmondták neki, hogy ők is úgy érzik, hogy az asszonyaik túl jók hozzájuk. És éppen ez a lényeg, hogy a szerencsés életük hátralévő részét azzal tölthetik, hogy megpróbálnak felnőni hozzájuk, jobbak lenni.

„A szerelem arról szól, hogy olyan partnert találj, aki jobb emberré tesz, mint amilyen egyedül vagy, és fordítva.”

Lucian ellökte magától Sloane-t, mert azt hitte, hogy így nagyobb biztonságban lesz. Nem is sejtette, hogy ezzel milyen veszélynek tette ki. Kiszolgáltatott és sebezhető lett. Egy gyújtogató miatt majdnem elvesztette a nőt. Ez észhez térítette. Gyengéden gondoskodott a gyönyörű, megtört nőjéről. Belátta, hogy Sloane az egyetlen ember a világon, aki mindig kiállt érte, anélkül hogy ő erre kérte volna. És ezt el is mondta neki. Sloane pedig elmondta a férfinak, hogy mennyire büszke rá, és hősiesnek tartja, mert észreveszi, amikor valakinek szüksége van valamire, és csendben segít az illetőnek. Nincs szüksége közönségre vagy elismerésre.

Lucian rájött, hogy segítségre van szüksége abban, hogy feldolgozza az apjától elszenvedett traumákat.

A kapzsi, hataloméhes emberek sok pusztítást hagytak maguk után. De a párosaink megoldják, és nem fogják hagyni, hogy a gonoszság és kapzsiság tönkretegyen valamit, ami értékes számukra.

Sloane és Lucian az első táncukat házastársként Shania Twain From This Moment On című dalára táncolták.

A bónusz epilógus bepillantást enged a párok életébe körülbelül egy évtizeddel később. Tele van boldog párokkal, kiterjedt családdal, álomélettel, szerelemmel, és reménnyel.

Megkaptuk azt a lezárást, amit szerettünk volna.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amit sosem fedünk fel (Knockemout 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.

Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?

Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Hide from the Light

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 638 puhatáblás

ISBN: 978 615 664 406 0

Ez a kötet nem volt annyira könnyed, mint az első. Megvan a kisvárosi idill, ugyanakkor sok a titok és a trauma is. Súlyos témák. A szórakoztató, humoros történetnek van komoly mondanivalója is. Az egyik, hogy fontos a kommunikáció. A másik, hogy felnőtt emberként te vagy felelős azért, hogy hogyan alakul az életed, milyen emberré válsz. Felhívja a figyelmet arra, hogy a problémák leplezése, és feldolgozásuk hiánya nem vezet semmi jóra. A fő mondanivalója pedig az, hogy szeretni valakit a legbátrabb dolog a világon. És az a legnagyobb ajándék, ha valakit pontosan olyannak szeretsz, amilyen. Ez tipikusan olyan kisvárosi romantikus regény, amitől elpirulsz.

Ez a kötet Angelina / Lina (Angyal) és Nash (Csődör) története.

A múltban átélt trauma végig ott lappang a háttérben. Nash a lövöldözés óta ürességet érzett, időnként a vállába hasított a fájdalom. Úgy érezte, hogy egy része meghalt aznap este, amikor szolgálatteljesítés közben meglőtték. Csak árnyéka volt régi önmagának. A történet bűnügyi része, az előző kötetben történtekkel kapcsolatos elvarratlan szál. Egy szervezett maffiaháború.

Lina, sok-sok évvel korábban (még a főiskolán) Knox exbarátnője volt, és most beköltözött a Nash otthona melletti lakásba. Kölcsönös vonzalom alakult ki köztük. Nash a sérülése óta olyan mogorva lett, mint a testvére. Nem emlékezett a lövöldözésre, és pánikrohamok gyötörték. A sebzett, szomorú Nash Morgan arra késztette Linát, hogy megvigasztalja. Nash figyelmes, szexi és valódi úriember. Linának feladata volt, és úgy gondolta, hogy nem lenne szabad összemelegednie a dögös szomszédjával.

A kiskutyás részek szerintem nagyon aranyosak. Az első kötetben is tetszettek a kutyás részek, de ebben kifejezetten cukik. (Pirulós – szívecskés hangulatjel.)

A Morgan család tagjai nem tudtak az érzéseikről beszélni. Nash próbálta eltitkolni a problémáját. Senkinek sem beszélt arról, amin keresztülmegy. Szerette volna újra úgy érezni, hogy él. Ez Lina mellett sikerült is. Elhatározta, hogy megfejti a nő minden titkát.

„Vékony vonal húzódik a szükséges kockázatvállalás és a hülyeség között.”

Az embereknek általában idő kell ahhoz, hogy elismerjék, egyedül nem tudnak kimászni abból a sötét mélységből, ahová a depresszió juttatja őket, és nem szégyen segítséget kérni. Nash utálta a gyengeséget, és azt, hogy bárhol rátörhet a pánik.

„Ahelyett, hogy arra használnád az energiádat, hogy eltitkold mások elől a problémáidat, talán próbáld meg feldolgozni őket. Mindkét út pokoli megterhelő, de csak az egyik visz át a túloldalra.”

Lina és Nash beszélgettek, és megnyíltak egymásnak. A nő átsegítette a férfit egy pánikrohamon, és nála aludt. Ennek köszönhetően Nash, hetek óta először, átaludta az éjszakát, és újra reménykedni kezdett. Késő esti bizalmas beszélgetések, érzelmi támasz, intimitás.

Bár az tetszik, hogy a kisváros lakói törődnek egymással, és összetartanak, de az nem tetszett, hogy túlzottan beleszólnak egymás életébe.

Lucian kétes hírű politikai tanácsadó. Megvan a hatalma, hogy kedve szerint mozgassa a szálakat. Képes volt megfélemlíteni és lenyűgözi az embereket. Nash-t nagyon idegesítette Knox és Lucian túlféltő viselkedése.

Amikor Lina és Nash között (illetve szinte majdnem mindenki közt...szemforgatós hangulatjel) viharos nézeteltérés támadt, akkor a lányok megint (az első kötetben is volt egy ilyen iszogatás) a Hellhound motoroskocsmában kötöttek ki. Ez egy eldugott, koszos lebuj volt. Úgy tűnt, hogy ez hatásos csapaterősítő találkozó volt.

Linának az volt az érzése, hogy Nash-nek szüksége van rá. Elhallgatott a férfi elől néhány dolgot, és szabotálta az igazi intimitást kettejük között, mert nem akart sebezhető lenni. Pedig kedvelte és nagyon vonzódott hozzá.

„A sebezhetőség nem egyenlő a gyengeséggel. Azt jelenti, bízol magadban, hogy elég erős vagy ahhoz, hogy kibírd a fájdalmat. Igazából ez az erő legtisztább formája.”

Bár veszekedtek, mégis egymást akarták. Meg kellett találniuk az egyensúlyt a kapcsolatukban. Annak ellenére, hogy felbosszantották és megbántották egymást, mégis törődtek egymással. Lina kezdett ráébredni, hogy jobb lenne, ha nem tartaná magától távol az embereket. Naomi és Sloan teljesen elfogadták, és a barátnői lettek.

A pánikrohamok a legváratlanabb pillanatokban lepték meg Nasht. Küzdött ellene, nem akarta hagyni megnyilvánulni. Lina sokat segített neki. Nash szerette volna, ha a nő biztonságban érzi magát a kapcsolatukban. Őszintén beszélgettek erről. Azzal foglalkoztak, hogy kiélvezzék a jelent. Nash megkapta, amit akart. Lina teljesen az övé volt. És azt szerette volna, hogy az övé legyen örökre.

Amikor Lina fenyegető üzenetet kapott, Nash attól félt, hogy nem tudja megvédeni. Nem akart rá támaszkodni. Ellökte magától a nőt, akire szüksége volt, és akit szeretett. A testvére ugyanezt csinálta az első kötetben. Szerencsére Nash hamarabb rájött, hogy idióta volt és hülyeséget csinált. Linát megrázta a dolog, de amikor Nash utána ment, végighallgatta. Emlékeztette a férfit arra, hogy minden nap szembenéz a démonaival, megvédi azokat, akiknek védelemre van szükségük, megvédi a városát. Nash azért fordult a nőhöz, hogy legyen oka megküzdeni a fájdalommal. És ezt Lina is tudta. Fel is hívta rá a férfi figyelmét. Segített neki visszatalálni az életbe.

„… csak úgy tudhatod meg, hogy ő-e az igazi, ha úgy bánsz vele, mintha az igazi lenne. Vagy kiérdemli, vagy elveszíti a címet. Ez már rajta múlik, de neked kell esélyt adnod, hogy kiérdemeljen téged.”

Ebben a kötetben is volt verekedés, emberrablás, hősködés, és lánykérés.

A bónusz epilógus csupa szeretet és boldogság.

Naomi és Knox esküvőjén, többek közt Tom Petty „Free Fallin” című dala szólt.

A Morgan fiúk anyukájának egyik kedvenc dala George Strait „All My Ex’s Live in Texas” volt.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amin sosem leszünk túl (Knockemout 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Knox örömmel játssza a rosszfiú szerepét, az életét pedig épp úgy szereti, mint a kávéját: magában. Egyedül basset houndját, Waylont tűri meg maga mellett. Knox ki nem állhatja a drámát, még akkor sem, ha az egy szökevény menyasszony formájában kopogtat az ajtaján.

Naomi persze nemcsak úgy elszökött az esküvőjéről, hanem mentőmisszióra indult, hogy kiszabadítsa rég látott ikertestvérét Knockemoutból, ebből a bárdolatlan városkából, ahol a vitákat hagyományos módon rendezik: némi ütlegeléssel és pár korsó sörrel. Többnyire ebben a sorrendben.

Azonban Naomi pechjére gonosz ikertestvére semmit sem változott az elmúlt években. Tina rövid úton meglovasítja testvére autóját és pénzét, cserébe viszont valami teljesen váratlan dolgot hagy rá: egy unokahúgot. Naomi így pénz, autó, lakás és munka nélkül ragad egy teljesen ismeretlen városban, ahol bónuszként egy vadóc 11 évesnek is a gondját kellene viselnie.

Knoxnak jó oka van rá, hogy ne bonyolódjon komplikált kapcsolatokba és ne kezdjen zűrös nőkkel. De miután Naomi élete épp lassított felvételben omlik össze előtte, legalább annyit megtesz, hogy kihúzza őt a csávából. Amint aztán Naomi összeszedi magát, visszatérhet nyugodt, magányos életéhez.

Legalábbis ez a terv – egészen addig, amíg valódi veszély nem üti fel a fejét.

Lucy Score lehengerlő romantikus komédiája az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

Eredeti mű: Lucy Score: Things We Never Got Over

Fordította: Bótyik Bettina

Oldalszám: 655 keménytáblás, élfestett

ISBN: 978-615-697-806-6

Szerintem szép a borítója.

A kötet pont azt nyújtja, amit ígér: kiszámítható fordulatokban, feszültségben és érzelmekben gazdag romantikus történetet. Ez a könyv a bátorságról szól, arról, hogy merjünk szeretni valakit. Az érzékeny, romantikus lelkű olvasókban nagyon intenzív érzéseket ébreszt. Sok morális kérdést feszeget. A kifejezetten szórakoztató és humoros párbeszédek, valamint az érdekes és vicces mellékszereplők igazán jó kikapcsolódást nyújtanak, és magukkal ragadják az olvasókat. Sokszor hangosan kacagtam. Néha viszont szinte szorított a mellkasom, és potyogtak a könnyeim. Ez az a fajta történet, ami nyomot hagy.

Szeretem a kisvárosban játszódó történeteket, az összetartó közösséget, hangulatos környezetet. Nagyon jók és részletesek a leírások. Az aprólékosan kidolgozott részletek hozzájárultak ahhoz, hogy az olvasó úgy érezze, mintha része lenne annak a közösségnek. A mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, és sokat hozzáadnak. Megvan a saját múltjuk, szerepük, és az életük egy bizonyos ponton összefonódik.

Az első Knockemout kötet Naomi (Százszorszép) és Knox (Viking) története.

Sajnos nem ilyen egyszerű újra felépíteni az életed egy teljesen idegen helyen.

Naominak volt éppen elég problémája, de az ördögi ikertestvérének, Tinának sikerült még tetézni. Elveszítette az állását, elmenekült az esküvője elől, felfordult az élete, és kiderült, hogy a szörnyeteg ikertestvére hazudott neki, és meglopta. Ráadásul azt is megtudta, hogy van egy tizenegy éves unokahúga. Egyik krízis követte a másikat.

Nem ez volt az egyetlen testvérek közötti feszültség a történetben (bár a másik nem volt ennyire durva). Knox és Nash (a rendőrfőnök) közt sem volt felhőtlen a kapcsolat.

Naomi és Knox kapcsolata finoman szólva nem indult zökkenőmentesen. Mindkettőnek terhelt a múltja. A mogorvasága ellenére Knox nagyon segítőkész és védelmező. Ő a tulajdonosa a borbély szalonnak, és egy stílusos kocsmának. Nem az a fajta főnök, akinek mindig nyitva áll az ajtaja. A Whiskey Barber és a Honkey Tonk nevű vállalkozása is jövedelmező volt.

Knox egyik embere, Sherry állást ajánlott Naominak a Honkey Tonk-ban. Mindketten meglepődtek, amikor találkoztak a nő első munkanapján. Bár a nagydarab, izmos, tetovált fickó egyébként is morgós volt, csak azért beszélt sokszor bunkón Naomival, mert nagyon vonzódott hozzá (rá volt gerjedve). A kedves, barátságos, gyönyörű nőt azonban nem kellett félteni, mert mindig bátran visszaszólt a „Vikingnek”. Mindenki érzékelte, hogy szikrázik köztük a levegő.

Naomi legjobb barátja, Stefan hamar megkedvelte a férfit. Tetszett neki, hogy védelmezi a nőt.

Feltűnt a városban Knox és Nash gyerekkori legjobb barátja Lucian is. Vicces volt, hogy mindenki Naomi-val ugratta Knox-ot. Lucian nem volt a vérrokonuk, de minden tekintetben olyan volt, mintha a Morgan fiúk testvére lenne. Amikor Nasht lelőtte valaki, akkor Lucian ugyanannyira szeretett volna igazságot szolgáltatni, mint Knox.

Knox megismerkedése Naomi szüleivel nagyon viccesre sikerült. A „világ legjobb szexe után” elég kínos lehetett, hogy váratlanul beállítottak a szülők, majd egy elfelejtett aláírás miatt a szociális munkás is… Így lett az alkalmi szexből színlelt párkapcsolat.

Naomi mindig azzal foglalkozott, hogy a többieknek jó legyen. Mindent helyre akart hozni. Egész életében Tina „botlásainak árnyékában” élt, és dühítette, hogy az unokahúgának, Waylay-nek ugyanezzel a problémával kell szembenéznie.

Waylay (ezek a nevek… itt egy szemforgatós hangulatjel) egy okos, független, aranyos kislány.

Naomi lassan kezdett önmagára találni. Állást kapott a könyvtárban, és mellette továbbra is a Honky Tonkban dolgozott. Knox pedig törődött vele, védelmezte.

Knox beleszeretett Naomiba, ez megijesztette, ezért szakított a nővel. A családja, barátai, ismerősei próbálták szembesíteni a problémával. Tetszett, ahogy Naomi apja, Lou elbeszélgetett vele. De úgy tűnt, hogy senki sem tudott hatni rá. Nem jött a megkönnyebbülés, amire számított. Nyomorultul érezte magát. Az zökkentette ki ebből az állapotból, és késztette helyes cselekvésre, amikor Tina elrabolta és veszélybe sodorta Naomit és Waylayt. A „kaland” szerencsésen végződött. Az „incidens” óta minden helyre állt. Knox telhetetlen volt, már az esküvőt tervezte. Naomit akarta, és gyerekeket.

A bónusz epilógus nagyon jó ötlet volt, és „cukormázas” lett. Úgy gondolom, hogy ez kellett a sok izgalmas és szívszorító rész után.

A könyv végén a szerző egy elgondolkodtató és nagyon megható üzenetet írt az olvasónak.

Ana könyvajánlói - Emily Blaine: Az álmok könyvesboltja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„A nagyanyja kis falusi könyvesboltját megöröklő Sarah híresen nem tud ellenállni a kísértésnek: minden egyes használt könyvet megvásárol, ami csak a keze ügyébe kerül. Nem csoda, hogy omladozó üzlete a csőd szélén áll. Egy barátja meglepő és jövedelmező ajánlattal húzná ki őt a bajból: be kell fogadnia Maxime Maréchalt, az ismert színészt, aki nemcsak a kamerák előtt, hanem a való életben is a rosszfiú szerepét játssza, és akit legutóbbi balhéja miatt közmunkára ítéltek. Maxime számára a vidéki száműzetés túlélése a tét, míg Sarah-nak maga előtt is bizonyítania kell, hogy képes befogadni másvalakit is történetekkel és regényhősökkel teli világába. Mi közös lehet a nagyvilági színészben és az életét ódon könyvek között töltő könyvesboltosban? Álmodhatnak együtt az elfeledett antikváriumban?”

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2021

Eredeti mű: Emily Blaine: La librairie des rêves suspendus

Fordította: Balla Katalin

Oldalszám: 334

ISBN: 978-963-582-004-7

Őszintén szólva a borítója nem tetszik. A történettel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Egyrészt szórakoztató volt, másrészt viszont több lehetett volna. Hiányzott belőle valami. Váltott szemszögű történet, a szokásos sablonokkal. Két teljesen eltérő személyiségű embernek a találkozásáról és megismerkedéséről szól. A cselekmény kiszámítható. Nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb egymásba szeretnek. Könnyed stílusa miatt gördülékenyen lehetett haladni vele. Ha nem lettek volna az erotikus részek, akkor simán lehetett volna a szelíd, félénk könyvkereskedő, és a jóképű, lázadó színész „tündérmeséje”, romantikus története kamaszoknak. Ha nem várunk túl sokat tőle, akkor kimondottan kellemes kikapcsolódást nyújt.

Max ládákat pakolt egy hipermarketben mielőtt színész lett. Gyűlölte az életét. Valamiért akkor is forrt benne a düh, amikor már gazdag és híres volt. Labilis, problémás, vad személyiségű férfi. Verekedéssel vezette le a feszültséget. Gyakran volt gondja az igazságszolgáltatással. A legutóbbi „balhéja” után – a barátainak köszönhetően – a börtön helyett két hónapig közhasznú munkát kellett végeznie. Még bűntudatot sem érzett.

Sarah minden idejét lefoglalta a könyvesboltja. A bolt feletti lakásban lakott. Kedves, nagylelkű, félénk nő, aki mindenen aggódik. Már egy ideje nagyon kényes anyagi helyzetben volt. Egy csőtörés tovább rontott rajta. Hatalmas energiákat fektetett a bolt megmentésébe.

„Számomra az olvasás mindig is olyan szenvedély volt, amelyet meg akartam osztani.”

Lassan kezdte feladni. Bár ezt a környezete nem hagyta volna.

Max gyerekkori barátja, Damien egyenes, becsületes, izmos férfi. Vidéki egyszerűség és erkölcsi tartás jellemezte. Hűséges és megbízható barát. Nagy szaktudással és kitartással irányította a borászatot, amit örökölt. Az ő ötlete volt, hogy Max Sarah könyvesboltjában végezze a közhasznú tevékenységet, így próbált egyszerre segíteni két barátjának. Úgy gondolta, hogy Sarah-nak lenne segítsége a boltban, Max pedig elkerülhetné a börtönt.

Négy hét ismeretség után Max úgy érezte, hogy Sarah fel tudná forgatni a világát. Intenzív és elfojthatatlan vonzalom alakult ki köztük. Amikor kiderült a férfi titka, akkor sem változott semmi. Sarah elfogadta a helyzetet, és ugyanúgy érzett iránta, ugyanúgy viselkedett vele. Max kezelhetetlen kitöréseinek nyoma sem volt. Egészen egy váratlan hírig. A színésztársa, és barátja, Simon halálhírére elsöprő erővel tört fel benne a fájdalom és a düh. Sarah kitartott mellette. Szerették egymást.

Egy kis bonyodalom után megkaptuk a boldog befejezést.

A helyszínek részletesebb leírását, és a szereplők alaposabb bemutatását hiányoltam. A lelki problémák és a személyiségfejlődés konkrétabb kifejtése is adott volna egy kis mélységet a történetnek. Max az elején kifejezetten ellenszenves volt. Bár azután sem lett sokkal szimpatikusabb, hogy kiderültek a viselkedésének az okai. A nagyvonalú, romantikus gesztusai megleptek. Az, ahogy igyekezett a nő kedvében járni, polcokat és könyveket vett neki. Sőt! Egy egész könyvtárat ajándékozott a nőnek!

A mellékszereplők közül Damien nagyon érdekes karakternek tűnt. Szívesen olvastam volna egy kicsit többet róla.

Bájos, hangulatos kis könyv, bár a „HŰHA!” élményt hiányoltam. Nem fog a kedvenceim közé tartozni, de nem is bántam meg az olvasására szánt időt.

A könyv végén említett hatvanas évekbeli szám az alábbi linken meghallgatható.

Groovy Kind of Love

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Mondj rám igent! (Happily Inc. 1.)

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szobrász Nick Mitchell művészcsaládban nőtt fel, és öntörvényű apjától azt az egyet sikerült megtanulnia, hogy a nagy érzelmeket nagy szenvedés követi. Miközben a következő komoly megrendelésére vár, elvállal egy könnyűnek ígérkező asztalosmunkát egy tematikus esküvőket rendező kis cégnél. Az új állásának vannak előnyei, mindenekelőtt Pallas Saunders, az esküvőszervező vállalkozás csinos tulajdonosa. Noha Nick nem vágyik mindent elsöprő érzésekre, egy rövid ideig tartó viszony ellen semmi kifogása.

Pallas imádja a munkáját, de ha nem sikerül felvirágoztatnia esküvőszervező cégét, akkor alighanem kénytelen lesz engedni erőszakos anyjának, és állást vállalni a családi tulajdonú bankban. Új alkalmazottja, Nick próbálja meggyőzni, hogy nem való bankba, íróasztal mögé. A lelke mélyén Pallas is tisztában van ezzel, ugyanis egyre inkább úgy érzi, hogy az ő helye Nick karjában van…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 352

Eredeti mű: Susan Mallery: You Say It First

Fordította: Szabó Júlia

ISBN: 978-963-540-314-1

Ez a könyv a Happily Inc sorozat első része. Kedves kis limonádé, de nem igazán sikerült kifejteni a témát. Valami hiányzott belőle. Ezt betudhatjuk annak is, hogy – tekintve azt, hogy sorozatról van szó – a többi szereplő felületesen lett bemutatva (nyilván külön könyvekben lesznek részletesebben kidolgozva a karaktereik). Ettől függetlenül nagyon szórakoztató volt.

Az esküvőszervező téma egy kicsit untatott. Biztosan sokan vannak, akik érdekesnek találják a tematikus esküvőket, de én nem tartozom közéjük. A történet helyszíne egy kisváros, Happily Inc. A város szoros kapcsolatban van az esküvői szolgáltatásokkal. Több üzlet és utca elnevezése is erre utal.

„Működő” karakterek vannak benne, és az alapötlet is jó. A szereplőknek valós problémáik vannak. Pallas és Nick terhelt családi háttérrel rendelkeztek. A romantikus kapcsolat két sebzett lélek közt alakult ki. A kapcsolatuk érzelmi menedéket nyújtott nekik a családi feszültségek közepén.

Sok szereplő feltűnt a regényben. Többek közt Pallas ikertestvére, Cade, valamint Nick fivérei. Pallas nagyapja, Frank egy huncut kilencven év körüli, stramm öreg úr. Fiatalos, és nyitott az újdonságokra.

Pallas Saunders egy kedves, derűs és érzékeny nő. A cége tematikus esküvőket szervez.

Nick Mitchell, egy híres művész, egy részmunkaidős állásra jelentkezett nála. A felvételi beszélgetéskor félreértés történt. Magas, izmos, jóképű, világhírű szobrász, aki nagyon szeret fával dolgozni. Bár az asztalosmunka miatt jött, úgy döntött, hogy segít a nőnek. Amikor később tisztázták a félreértést, elvállalta a fapanelek restaurálását. Lassan, fokozatosan alakult ki a vonzalom, majd a szerelem Pallas és Nick között. A férfi kedves, okos, erős, figyelmes, jó humorú, lenyűgöző dolgokat alkotó művész. Örömmel segített a nőnek az esküvőszervezői munkában. A csapat nagyon értékes tagja lett. Nagyon szép romantikus gesztus volt, hogy védelmezte a nőt. Szerették egymás kedvességét és lelkesedését.

Pallas anyja, Libby kifejezetten ellenszenves volt. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy nem szereti a lányát. A lány nagyon küzdött a szeretetéért, próbált megfelelni neki. A merev, kötekedő nő elvárta, hogy a lánya úgy ugráljon, ahogy ő fütyül.

Pallasnak a környezetével viszont nagy szerencséje volt. Csodás barátnői voltak. Mindig mellette álltak, és gondoskodtak róla. Tetszett, hogy mindenki, aki ismerte és szerette őt, próbálta meggyőzni arról, hogy hallgasson a szívére, és higgyen magában, ne akarjon mindenáron alkalmazkodni Libby-hez. Libby volt az oka annak, hogy Pallas azt hitte, hogy a szeretetet ki kell érdemelni. Ám bármennyire is igyekezett „kiérdemelni”, megszerezni az anyja szeretetét, nem sikerült. Örültem, amikor végre a sarkára állt Libbyvel szemben, és arra fókuszált, hogy őt mi teszi boldoggá.

Pallas rádöbbent, hogy ha nem hagyta volna el a komfortzónáját, megfutamodott volna a kihívás elől, akkor sohasem jött volna rá arra, hogy valójában mivel is akar foglalkozni, mi teszi igazán boldoggá. Sokat fejlődött, megnyílt, és felfedezte magában az erőt. Büszke lehetett magára.

A regény végén az írónő maga foglalta össze, a történetbe szőve a könyv fő mondandóját.

„Nincs fontosabb a szeretetnél. Annál, hogy legyenek körülöttünk olyanok, akik szeretnek, és akiket szerethetünk. Akik gondoskodnak rólunk, és akikről gondoskodhatunk. Akiknek szükségük van ránk, mert mi tesszük széppé az életüket.”

A szeretet ad értelmet az életnek.

Ana könyvajánlói - Lucy Gilmore: Magányos szívek könyvklubja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Egy visszahúzódó könyvtáros és egy különc öregúr meghatóan szokatlan barátsága bontakozik ki ebben a szívmelengető történetben, amely a könyvek gyógyító erejéről, az újrakezdésről és a váratlanul születő emberi kapcsolatok csodájáról mesél.

Sloane Parker könyvtárosként csendes, visszafogott életet él. Bár sosem tartotta magát magányosnak, napjai fénypontja mégis az a pillanat, amikor a zsémbes Arthur McLachlan belép a könyvtárba. A szurkálódó, mégis szellemes és szórakoztató szóváltásaik különös módon feldobják a napját.

Amikor Arthur egy időre eltűnik, Sloane felkeresi őt – és nem sokkal később elindít egy könyvklubot, amely nemcsak az ő kapcsolatukat mélyíti el, hanem a kis közösségüket is baráti társasággá kovácsolja össze.

Megkapó történet arról, hogy néha elég egy könyv, egy gesztus, egy ember – és újra otthon érezhetjük magunkat a világban.”

A könyveknek megvan az a különleges képessége, hogy még a legelveszettebb lelkeket is összehozzák – bizonyítva, hogy mindannyiunk szívében ott lapul egy könyv, amely segít rátalálni önmagunkra. – Booklist

Szívmelengető történet tele szeretettel, nevetéssel és megható pillanatokkal. A barátság legszebb formáját mutatja meg. – The Reading Corner

Egy történet, amely bebizonyítja: sosem vagyunk túl öregek a barátsághoz, az újrakezdéshez és egy jó könyvhöz. – The Literary Review

Kiadó: I. P. C.

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 416, puhatáblás, élfestett

Fordította: Gazdag-Lukács Edit

ISBN: 9789636358631

Szívmelengető, keserédes történet a könyvek szeretetéről, a magányról és összetartozásról. Arról, hogy mennyi mindent megtudhatunk valakiről, ha ismerjük a kedvenc könyveit. Az olvasás lehetőséget ad arra, hogy bizonyos témákat megbeszéljünk, könnyebben kapcsolódjunk egymáshoz.

Egy véletlenszerűen összeverődött csapat könyvklubot alapított, ezzel átsegítették egymást az élet nehézségein. A társaság mellett a könyvek gondoskodnak arról, hogy ne érezzék magukat egyedül a világban. Az írónő több nézőpontból, különböző személyiségű és korú szereplőkkel mutatja be a történetet.

Már Hemingway is megmondta, hogy a legsötétebb pillanatainkban emberi kapcsolódásra van szükségünk. Olyan emberekre, akik apró gesztusokkal jelzik, hogy melletted vannak, hogy legyen erőd megküzdeni a harcaidat. Akik emlékeztetnek, hogy nem vagy egyedül!

Sloan nővére tizenkét éves korában halt meg. A betegsége miatt soha sem csináltak semmi izgalmasat, és sohasem mentek néhány háztömbnyinél messzebbre az otthonuktól. Az olvasás nyújtotta nekik a kalandokat. Ezért lett Sloan könyvtáros. Egy átlagos napon a szórakoztató irodalom részlegén rakosgatta vissza a könyveket, amikor megismerte Arthurt. Az idős férfi mogorva és ellenséges volt. Sloan megpróbált kedvesen és udvariasan elbeszélgetni vele. Általában rendkívül ügyesen fogalmazott, hogy ne bántson meg másokat. A könyvtárosi munkája jelentett számára mindent.

Arthur minden nap ugyanabban az időpontban jelent meg a könyvtárban. Mindketten egyre jobban élvezték a szócsatáikat. Bár Sloan mindig hajlamos volt vita nélkül engedelmeskedni, és kerülte a figyelmet. Miután az írónő bemutatta Sloan- és a vőlegénye családját, már nem is csodálkoztam a viselkedésén. Nagyon sajnáltam.

Amikor Arthur bő két hónap elteltével néhány napig nem ment be a könyvtárba, Sloan úgy döntött, hogy meglátogatja és kideríti, hogy mi van vele. Segíteni akart neki, és ezért hajlandó volt az imádott állását is kockáztatni.

Maisey, aki abban az utcában lakott, mint Arthur, már az első találkozásukkor megkedvelte Sloant. Egyértelműen barátnak tekintette a kedves, intelligens, göndör hajú, törékeny lányt. Maisey kíváncsi és rámenős volt. Úgy tűnt, hogy szeretne segíteni a lánynak. Együtt vacsoráztak Arthurral. Amikor az idős úr kiment a szobából, megállapították, hogy nem hagyhatják magára estére. Maisey ekkor tudta meg, hogy Sloan elvesztette a munkáját. Mivel tudta, hogy Arthur elüldözte az ápolónőket, akiket küldtek hozzá, és Sloan nyilvánvalóan „illett hozzá”, tudta kezelni, ezért úgy vélte – és ezt meg is mondta nekik –, hogy az lesz a legjobb, ha Sloan lesz Arthur gondozója. Arthur hallani sem akart gondozóról, de azt jó ötletnek tartotta, hogy ha már így alakult, akkor a nő katalogizálja a könyveit. Bár Arthur eleinte ellenezte, megalakult a könyvklub.

Volt valami közös hármójukban. Csak a magányos, komor ház várta őket.

Nagyon szórakoztatónak találtam a beszélgetéseiket.

Időnként Arthur unokája is megjelent. Két hétig csak a kocsiból nézte a házat. Próbálta összeszedni a bátorságát, hogy bemenjen a nagyapja házába. Nyilvánvaló volt, hogy a két férfi nincs jó kapcsolatban. Maisey rábeszélésére mégis úgy döntött, hogy bemegy. Arthur és Maisey meglepődött, amikor megtudták, hogy Sloan és Greg már találkoztak. Vicces volt, hogy mindketten elpirultak.

Szépen lassan „összecsiszolódott” a társaság. Mind hordoztak valamilyen lelki sebet, de az együtt töltött idő jót tett nekik. A könyvklub pedig hamarosan bővült. Sloan meghívta az egyik volt kollégáját, Mateot, akinek az ápolói képesítése pont jól jött. Amikor Mateo megjelent Arthur házánál, meglepődött, hogy a magas, széles vállú férfi, Greg Arthur unokája. Azután nevetve belátta, hogy kísérteties a hasonlóság köztük.

Az is sokat elárult a könyvklub tagjairól, hogy Sloan vőlegényét, Brett-et senki sem kedvelte. Sőt! Kifejezetten ellenszenvesnek találták. Sótlan és lekezelő volt.

Mateot nem igazán értettem. Valamiért félt az elköteleződéstől. Ez fájó pontja volt a szerelmi kapcsolatának is. A szerelme, Lincoln szerintem nagyszerű ember. Drukkoltam nekik, hogy minden rendbe jöjjön, és jól alakuljon az életük.

A könyvklub tagjai szinte családdá formálódtak, egyre szorosabb lett a kapcsolatuk. Személyessé vált a kommunikáció. Kezdték egyre jobban megismerni egymás legbensőbb problémáit.

Szerintem Greg olyan volt, mint egy nagy, ölelni való mackó.

Amikor felbukkant egy idős, könyvkritikus férfi, Nigel Carthage, aki szeretett volna csatlakozni a könyvklubhoz, aranyos volt, ahogy Sloan és Greg próbálta kideríteni az Arthurral való múltbéli kapcsolatát.

Hullámzottak az érzelmek, elénk tárult a szereplők múltja. És egy kicsit sejthetővé vált a jövő. Sloan felbontotta az eljegyzését. Mindenki kezdett önmagára találni.

Szívesen olvastam volna tovább a történetet. Nagyon érdekes és szórakoztató volt. Jóval több van ebben a könyvben, mint amennyit a fülszöveg sugall. Kár lett volna kihagyni. Nekem nagyon tetszett.

„Az élet hívogatott engem, már évek óta csalogatott, de ez a véletlenszerűen összeverődött, csodálatos lelkű emberek társasága kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mit kell tennem.

Itt volt az ideje, hogy feleljek a hívásra.”

Ana voltam, sziasztok! 

Ana könyvajánlói - Hidasi Judit: Véletlenül rendben van

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Néha a véletleneknek köszönhetjük a boldogságunkat

Pircsi élete fordulópontjához ér. Választhat, tovább kesereg Afrikába utazó szerelme miatt, vagy elvállal egy munkát, amelyet rendező barátja, Dénes bíz rá.

Kilenc név egy listán. Kilenc színész. Mindegyikük aláírására szükség van ahhoz, hogy a Dénes által rendezett színdarab megszülethessen.

Hősnőnk bejárja az országot. Kilenc emberrel találkozik, akik mind fontos üzenetet adnak át neki. Az utazáshoz társául szegődik Lulu, az őrült barátnő és Attila, akivel egykor szerették egymást. A kilométerek peregnek, a regény szereplői pedig kezdik érteni, hogy ez az utazás az egész életüket megváltoztatja.

Amikor a darab szerzője, Kovács Vera is csatlakozik a trióhoz, a dolgok újabb fordulatot vesznek.

Hidasi Judit Kilenc című regényének bővített, átdolgozott újrakiadása egy olyan utazásra hív, amely lelkünk legmélyére kalauzol bennünket, miközben csodás tájakat és embereket ismerhetünk meg. Készen állsz erre a kalandra?”

Kiadó: Álomgyár

Megjelenés éve: 2024.

Oldalszám: 320

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786156145314

Élmény volt olvasni. Könnyed, gördülékeny stílusban íródott. A történet érdekes, elgondolkodtató és szórakoztató volt. A szereplők viszont nem kerültek közel hozzám.

A főszereplő Fehér Piroska nehéz időszakon ment keresztül. A munka nem nagyon ment, a tartalékai fogytán voltak, a napjaiból hiányzott a motiváció, és kétségbeesett volt a szerelme, Ákos elutazása miatt. A regény elején kiderült, hogy a férfi fél évre Afrikába megy dolgozni. Bár a nő kiborult, abban biztos volt, hogy minden okkal történik, és ha ezt kibírják, és a szerelme hazajön, akkor összekötik az életüket. Azért, hogy ne keseregjen, úgy döntött, hogy keres magának elfoglaltságot. Amikor a barátja Dénes meghívta magához egy különleges projekt megvalósítása miatt, akkor vele ment a barátnője Lulu. Bár furcsa volt az állásajánlat, mégis belement azzal a feltétellel, hogy Lulu is vele tart. Ezek után egymást követték a különös véletlenek. Felbukkant Attila (Pircsi exe), aki felajánlotta az úthoz a kocsiját, amit csak ő vezethetett. Határozott céllal, két hetes határidővel, és nagyon kevés információval hárman indultak útnak. Kezdetét vette a kaland. Piros rádöbbent, hogy az ő igazi kalandja önmaga megismerése.

Kilenc előadóművészt kellett felkeresniük, mert szükség volt az aláírásukra. Volt köztük olyan, aki már visszavonult, volt, akit szinte lehetetlen volt megközelíteni… Akármilyen nehéznek is ígérkezett, a darabhoz mindenkire szükség volt. Szerintem aranyos volt, hogy a második aláírást egy tizenkét éves kislány segítségével szerezték meg. Igazából egy kicsit valószerűtlen, de jó volt, hogy az aláírások megszerzése gyorsan, és viszonylag könnyen ment (kivéve az utolsót). Az írónő erőteljes érzelmeket közvetített ebben a szórakoztató regényben.

Ana voltam, sziasztok!

Cindi Madsen: Hamupipőke, menj a búsba! – Hogy ne csókolj meg több békát?

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Gondoltál ​már rá, melyik Disney-hercegnek felelnek meg a volt pasijaid? Ki lenne Hamupipőke párja, aki örömmel táncolt a lánnyal? Persze a kulimunkára már az egyik alkalmazottját küldte, hogy keresse meg a cipő tulajdonosát. Kire osztanád a meg nem értett művészlelket a Szépség és a szörnyetegből? És ki játszaná a munkamániás Robin Hoodot?

Darby Quinn olyan lány, aki régóta nem hisz a tündérmesékben. Kudarcos kapcsolatai után úgy dönt, le kell vonnia a megfelelő következtetéseket:
- Tilos randizni olyannal, aki teljesen rá van szervülve az autójára.
- Ha valaki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, az így is van.
- Képtelenség megváltoztatni a férfiakat. 

- Van néhány nem lehetetlen eset. De ők nem számítanak, mert a Sors annyira mocskos dög.

Ám egy napon Darby megismerkedik az észbontóan szexi Jake-kel. Elsőre a férfi tényleg kedvesnek, megbízhatónak és teljesen normálisnak látszik. Vajon már róla is rajzolják az új hercegfigurát a Disney-stúdióban? Vagy ő lesz Darby életében az üdítő kivétel, aki erősíti a szabályt?

Ha tudni szeretnéd, hogyan NE csókolj meg több békát, neked való ez a USA Today bestseller. Hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató női regény.”

 

Kiadta: Lettero kiadó

Megjelent: 2017

Fordította: Frei-Kovács Judit

A mű eredeti címe: Cindi Madsen: Cinderella Screwed Me Over

Műfaja: chick lit

Oldalszám: 400

ISBN: 978-615-5733-18-5

„Cindi Madsen megragad minden alkalmat, hogy leüljön a számítógépe elé, cselekményt sző, javítgat, és beleszeret a szereplőibe. Emiatt időnként teljesen elmegy az esze. De e nélkül végleg elmenne. Túl sok cipője van, de mindig talál rá okot, hogy beszerezzen egy újabb csinos példányt, különösen ha csillogós, színes vagy szupermagas sarkú. Coloradóban él (ahol a nyár határozottan NEM tart egész évben) a férjével és három gyerekével. Ír fiatal felnőtteknek szőlő könyveket, mint az All the broken pieces, a Cipher vagy a Demons of the sun, és felnőtteknek szóló regényeket is, mint a Falling for her fiancé, az Act like you live me és a Hamupipőke, menj a búsba!.” /Forrás: kiadó honlapja/

Az írónő weboldala: www.cindimadsen.com 

A könyvről:

Határozottan igazat írtak a könyv bemutatószövegében, hiszen a regény hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató. Többnyire azért kellett szünetet beiktatnom olvasás közben, mert már nem kaptam levegőt annyira nevettem, sokszor még a könnyem is kicsordult. Ha egy könnyed csajos könyvre vágysz, ezt neked találták ki!

Már az első oldalon tudtam, hogy ez kell most nekem. Nevettem, bólogattam majd újra nevettem és már idéztem is a könyvből a barátnőmnek, aki szintén nagyot kacagott az írónő stílusán.

A karakterek észbontóak, azonnal a szívembe lopták magukat. A párbeszédek sziporkázóak, az események pedig mosolycsalogatóak.

Adott egy fiatal nő, Darby, aki a munkájában jól helytáll, imádja is, amit csinál, a magánélete azonban mutat némi hiányosságot. A párkapcsolataiban ugyanis sorozatosan melléfog. Azt hiszem, sokaknak ismerős lehet a helyzet. Aztán egy véletlen folytán szinte meseszerű találkozást él át a később lehetséges nagyon nagy Ő-vel, Jake-kel, ám kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Először hazugnak gondolja, majd amikor kiderül róla, hogy nem az, elkezd akadályokat felsorakoztatni, hogy megóvja magát a csalódástól. Jake viszont nem adja fel, és mindent belead, hogy meghódítsa szíve választottját.

Rengeteg kacagtató közös jelenet van a könyvben, ami egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Mennyire lehetünk biztosak a döntéseinkben? Jobb esélyt sem adni, mint esélyt adni és később talán csalódni? Te mit tennél a főszereplő helyében?

Többen megjegyezték, hogy ez biztos egy szirupos lányregény. Akár szirupos, akár nem, nekem ez a könyv kellett. Pont most, pont ez. Rengeteg mindent adott, pedig én is úgy álltam hozzá, hogy biztos egy könnyed kis csajos regény lesz. Újabb bizonyíték, hogy nem szabad beskatulyázni, mert érhet még kellemes meglepetés.

Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit mondok, ha úgy érzitek szükségetek van hangulatjavításra, vagy van olyan ismerősötök, akinek egy kis bátorításra van szüksége, akkor remek ajándék lehet számára ez a könyv. Számomra biztos, hogy még sokszor újraolvasós lesz. Remélem a szerző többi könyve is megjelenik majd kis hazánkban, és hamarosan olvashatok még tőle.

Pontozás: 10/10

Rachel Gibson: Az én pasim… (Hokisok 6.)

„Ami Vegasban történik, az nem mindig marad örök, ahogy ezt Rachel Gibson, a New York Times bestsellerszerzője csodaszépen demonstrálja ebben a szellemes, szexi románcban. Az én pasim… egy sikeres esküvőszervezőről szól, akinek élete a feje tetejére áll, miután a férfi, akihez évekkel ezelőtt egy gyorsan lezavart Las Vegas-i szertartás keretében, meggondolatlanul hozzáment, váratlanul újra berobban az életébe.

Vajon mi történt a forró vegasi éjszakákon, amit Autumn és szívdöglesztő jéghokis szerelme, Sam a szakításuk óta sem tudnak feledni?

A regény egy izzó, felejthetetlen szerelem és egy család megható története. Ezóttal is szeretettel ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe Rachel Gibson védjegyeit: a szív és az érzékiség bámulatos harmóniáját, és a szerző elragadó humorát.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2018. június 19.

Fordította: Szieberth Ádám

Fordítás alapjául szolgáló mű: Rachel Gibson: Any Man of Mine

Borítóterv: Földi Andrea

Műfaja: chick lit

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-293-472-3

A könyvbe beleolvashattok itt:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1503203.pdf

„Rachel Gibson először tizenhat éves korában talált ki egy történetet, hogy kimagyarázza magát egy autóbaleset miatt. Azóta a mesélés lett a hivatása.

Romantikus és erotikus regényeivel mára az egyik legismertebb bestsellerszerzővé vált az Egyesült Államokban. Könyveivel számos díjat nyert.

Családjával és elkényeztetett macskájával Idahóban élnek.”

Forrás: www.athenaeum.hu

A szerző Athenaeum Kiadónál megjelent művei:

Jégbe zárt szívek (2010),

Jane vékony jégen táncol (2011),

Ments meg! (2013)

Valentin-nap és egyéb őrültségek (2015),

Szerelmi katasztrófák (2016)

Csak a baj (2017)

A sorozat kötetei (megjelenés) + főszereplői:

Jégbe zárt szívek (2010) - John Kowalsky és Georgeanne

Jane vékony jégen táncol (2011) - Luc Martineau és Jane Alcott

Valentin-nap és egyéb őrültségek (2015) - Rob Sutter és Kate Hamilton

Szerelmi katasztrófák (2016) - Ty Savage és Faith Duffy

Csak a baj (2017) - Mark Bressler és Chelsea Ross

Az én pasim… (2018) - Sam LeClaire és Autumn Haven

Egy kis érdekesség:

A National Hockey League (NHL) egy profi jégkorongliga, melyben 30 észak-amerikai csapat szerepel. Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának, így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.

A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben, tehát tavaly volt a centenárium, azaz a századik évforduló

Bár a kötetek összefüggnek bizonyos szinten, a történetek különállóak, így az sem feltétlenül gond, ha az előzményeket valaki nem olvasta, persze úgy még élvezetesebb, ha tudjuk az elejétől, hogy ki kicsoda, mert akadnak visszatérő szereplők, csapatok és apróbb átfedések. Nem mellesleg mindegyik kötet szórakoztató, úgyhogy én mindenképpen ajánlom mindegyiket. Számomra eddig a Szerelmi katasztrófák című kötet volt a kedvenc, mert abban olvashattam a legtöbbet a hokiról, a sport és a romantika pedig kedvező elegyet alkotott. 

Amikor írtam az előző kötetről, már tudtam, hogy a hatodik kötet főszereplője Sam LeClaire, és azt gyanítottam, hogy hasonlóan szórakoztató lesz, mint Mark Bressler története. Eddig mindig szimpatizáltam a szereplőkkel, s az előző kötetben már megmutatkozott Sam LeClaire is, aki segített igazi jó barátként Bressler-nek, arra viszont nem számítottam, hogy a saját kötetének egy részében nagyon nem fogom szívlelni. Hogy kritizálhatja Autumn nevelési módszereit, amikor ő maga részt sem vett Conner nevelésében?

A könyv első felénél vegyes érzéseim voltak. Haragudtam a főszereplőkre, és sokszor Vince-hez hasonlóan én is orrba vertem volna Sam LeClaire-t, vagy épp jól megrángattam volna Autumn-t, hogy mégis mi a fenét csinál.

Conner aranyos kölyök volt, tipikus öt éves, aki nem tudja, mi megy végbe a felnőttek fejében, ugyanakkor kíváncsi volt mindenre és mindenkire. Szerette volna, ha az apukája velük él, és néha megijedt, amikor a szülei veszekedtek.

Örültem a régről ismert szereplők felbukkanásának, mondhatni ők voltak az üde színfoltjai a történetnek. Jules karaktere már az előző kötetekben a szívemhez nőtt, ebben a regényben csak bebetonozta a helyét. Kedves, aranyos, törődő ember, aki érti a dolgát ráadásul jó stílusérzékkel is rendelkezik.

Az új szereplők közül abszolút Vince volt a favoritom, mert nagyszerűen bánt Conner-rel és törődött Autumn lelkivilágával is. Igazi gondoskodó bátyó, aki egyúttal vagány motoros, tengerészgyalogos és még sorolhatnánk. Szívesen olvasnék még róla, bár nem hokis.

A regény a sport témában alulmaradt, ugyanakkor az emberi kapcsolatokra nagy hangsúlyt fektetett a szerző, és ez érezhető volt. Olvashattunk családi tragédiáról, barátságról, házasságról, családok széteséséről vagy épp családegyesítésről, arról, hogy mi vezet el egy embert oda, hogy képes legyen megbocsátani, illetve tanúja lehetünk bizonyos fokú jellemfejlődésnek is a karaktereknél.

Ez a könyv több pontban is különbözik az előzőektől. Egyrészt, hokiról nem sok szó esett, max amikor elvétve Sam meccseiről írt a szerző, vagy amikor Connert tanítgatta, másrészt inkább hasonlított egy rózsaszín koktél mellé olvasandó kissé szirupos nyári regényre, ami csipetnyi erotikával van fűszerezve, mint egy sporttal és romantikával vegyített könyvre. Ez nem feltétlenül rossz, csak más. Szórakoztató és kikapcsolódást nyújtó könyv, tehát aki erre vágyik, mindenképpen vegye kézbe.

Pontozás: 10/9