Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2018. november 28., szerda

Izolde Johannsen: Megölni a királyt! - La Fayette I.


„XVI. Lajos francia király tilalma ellenére Los Pasajes kikötőjében már indulásra készen ringatózik a La Victoire nevű brigg. Fedélzetén álnéven több mint egy tucat fiatal, becsvágytól fűtött francia nemes rejtőzik fegyverekkel, szolgákkal - köztük Gilbert La Fayette, korának egyik legvagyonosabb katonatisztje. Az angolokat tiszta szívből gyűlölő, alig tizenkilenc éves márki a rejtélyes Jasonnel, a titkos tervet rejtegető mesterlövésszel Amerikába készül. Az elfogásukra küldött katonai osztag már úton van, hogy megakadályozza a példátlan küldetést. Eközben az óceán túlpartján függetlenségi háború dúl Anglia és a fellázadt gyarmatok között...

Izolde Johannsen tengeri kalandokkal átszőtt történelmi regénye egyedülállóan, a franciák szemszögéből mutatja be az amerikai függetlenségi háborút, majd La Fayette márki politikai életútját a királya és a nemesség ellen fordult francia nép borzalmakkal teli, forradalmi éveiben.”
 
Kiadó: Helikon kiadó - Szenzár könyvek
Megjelenés: 2018.11.29.
Borítókép, grafika: Kertai Zalán
Borítóterv: Oláh Gábor
Oldalszám: 320
ISBN: 978-963-479-127-0

A történelmi regényírók koronázatlan királynője, Izolde Johannsen új vizekre evez következő könyvében. Legújabb történelmi kalandregényében az ezerhétszázas évek Franciaországába és Amerikájába kalauzolja az olvasókat és bővíti ismereteiket az európai és amerikai tengerhajózás terén. A Megölni a királyt! címet viselő történelmi kalandregény 1774-1793-ig követi végig Gilbert La Fayette márki kalandos életútját, s mutatja be gyönyörű vitorlásait melyekkel a kalandjaira indult. A két kötetesre tervezett La Fayette széria második kötete, a Pontlövész 2019-re várható.
L' Victoire
La Fayette hajói a Megölni a királyt! című könyvben:
L' Victoire (1777. ápr. 20. Los Pasajes - 1777. jún.13. Georgetown)
L' Alliance (1779. jan. 11. Boston - 1779. febr. 6. Brest)
L'Hermione (1780. márc. 20. Rochefort - 1780. ápr. 17. Boston)
L'Alliance (1781. dec. 23. Boston - 1782. jan. 18. Lorient)
Le Courrier de New York (1784.jún.17. Lorient - 1784. aug. 4. New York.)
L' Nympf (1784. dec.22. New York - 1785. jan. 20. Brest)
L'Hermione
A történet főszereplője Marie-Joseph Paul Yves Roch Gilbert du Motier de La Fayette márki, akit röviden csak La Fayette márkiként vagy Gilbert La Fayette-ként emlegetünk. Első gondolatom az volt, hogy szegény jól el volt látva névvel. Aztán olvasás közben hirtelen felnevettem, mert másik főszereplőnk, Jason meg is jegyezte még a történet elején Gilbertnek, hogy nem fiatal ő még ehhez az utcahossznyi névhez?
Mindketten nagyon hamar elnyerték a szívem, mert olyan szereplők, akiket nagyon nehéz nem kedvelni.
Marie-Joseph Paul Yves Roch Gilbert du Motier de La Fayette 
Gilbert La Fayette francia arisztokrata, katonatiszt, politikus, s nem utolsó sorban férj és apa volt. Céltudatos, szenvedélyes, határozott ember, aki mindent elkövetett, hogy véghezvigye azt, amit eltervezett. Tizenhét évesen nősült, feleségül vette Marie Adrienne Françoise de Noailles-t, egy gazdag arisztokrata lányát, akit szenvedélyesen szeretett. Adrienne jelentette számára a biztos pontot a világban. Első gyermekük, Adrienne Henriette Catherine Charlotte du Motier de La Fayette születésénél is jelen volt, bár akkoriban nem igazán volt szokás, hogy az apa jelen legyen a szüléskor.
Első gyermeke születése után úgy érezte, tennie kell valamit, hogy céljait véghezvigye. Titokban csatlakozott az amerikai hadseregbe, s többedmagával elhajózott Amerikába, hogy részt vegyen az amerikai függetlenségi háborúban.
Nagyon tetszett, ahogy erről az időszakról írt a szerző, mert bemutatta a csaták emberi oldalát, a száraz tények helyett gondolatokat és érzéseket közvetített, s olvasás közben szinte érezni lehetett a puskaport a levegőben, a vér és izzadság fanyar szagát, a halál leheletét.
Washington és La Fayette első találkozása
Amikor La Fayette Amerikába történő elutazásának titkára fény derült, sokan bolondnak nézték. Ám amikor először hazautazott csapatával, már hősként ünnepelték, bebocsátást nyert a királyi palotába, és különböző feladatokkal bízták meg. A felesége mindvégig támogatta, bár nehezen viselte a férjétől való távollétet.

Bajtársiasság, hősiesség, önfeláldozás, honvágy, bosszú, árulás és még megannyi más helyet kap a regényben. Emberi sorsok milliói tekintenek ránk a lapokról, régmúlt történésekről kerül lehúzásra a lepel, megismerhetjük az amerikai függetlenségi háború véres és kevésbé véres eseményeit, hajókat, fegyvereket, szárazföldi ütközeteket, különböző akkoriban alkalmazott haditechnikákat.

Évek teltek el, La Fayette és társai alaposan kivették a részüket az amerikai függetlenségi háborúból, rengeteg megnyert, és jó néhány vesztett csatát könyvelhettek el maguknak Washington vezetése alatt.

1781-ben La Fayette Virginiába ment egy kis létszámú csapata élén. Charles Cornwallis tábornok üldözte jóval nagyobb seregével. La Fayette ügyes manőverekkel becsalta Cornwallisékat a Chesapeake-öbölbe, majd Saint-Simon márki seregével együtt körülzárták őket. François Joseph Paul de Grasse márki a francia flottával elzárta a tengeri kijáratot. Közben Washington és nyomában Rochambeau erőltetett menetben közeledtek, majd egyesítették csapataikat. A támadást 1781. október 1-jén indították, a harcokat La Fayette irányította. Október 17-én az amerikaiak döntő győzelmet arattak.
A háborúnak hivatalosan az 1783-as párizsi béke vetetett véget, ahol bár George Washington nem vett részt, de Amerikát három bajtársa is képviselte, méghozzá az általunk is ismert John Adams, Benjamin Franklin és John Jay.
Párizsi béke - John Adams , John Jay, Benjamin Franklin
Nagyon tetszett, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett az emberi kapcsolatok bemutatására. Nagyszerűen ábrázolta a nemesség és az alsóbb rétegek közötti látszólagos szakadékot, ugyanakkor azt is, hogy a távolság ellenére is lehetőség van közvetlenebb hangnem alkalmazására, kötődhetnek furcsa barátságok, még ha a külvilág számára ez nem is nagyon érthető. La Fayette és Jason is furcsa ismeretséget, már-már barátságot kötött, sok mindent átéltek együtt, jót és rosszat egyaránt.
Aztán ott volt George Washington és La Fayette barátsága, mely a külvilág számára különösnek, néha már gyanúsnak számított.

Egy ideig látszólag béke honolt, ám a felszín alatt már izzott a lázadás tüze Franciaországban. Mindenki a király fejét akarta. Rengeteg szörnyűség történt, az olvasó csak kapkodja a fejét. Bár a történelemórákon tanultunk erről a korszakról, nem volt ennyire szem előtt megjelenő, vérben úszó, rettenetes látvánnyal kísért időszak. Száraz tények voltak. Most viszont annyira döbbenetes és borzasztó volt, hogy belesajdult a szívem. Mindvégig azért szorítottam, hogy az általam kedvelt szereplők tartsanak ki, ússzák meg élve ezt a tragédiát. Az utolsó oldalakat már könnyezve olvastam. Soha nem fogom megérteni, hogy lehetnek ennyire kegyetlenek az emberek.

Ahogy azt már megszokhattuk, Izzie őszinte szeretete és tisztelete a történelem iránt sugárzik a lapokról. Regényét korhű ábrázolás jellemzi, olvasmányos, lendületes, közvetlen és magával ragadó. A szereplőket úgy mutatja be, mint régi ismerősöket, ennek köszönhetően azonnal megszerethetőek, elvesztésük pedig annál fájdalmasabb. Érdekes volt olvasni a kor jellegzetességeiről, és meglátni az embert a karakter mögött. Hatalmas élményt jelent betekintést nyerni a történelem valós eseményeibe úgy, hogy közben még jól is szórakozunk.
Mindenképpen várom a következő részt. Szívem szerint már most olvasnám.

Kedvenc megnyilvánulások a könyvből:
Egyik kedvenc gondolatom George Washington nevéhez volt köthető, és az amerikai függetlenségi háborúval kapcsolatban fogalmazódott meg:
„Soha még ehhez fogható nem volt a világtörténelemben. Minden kornak eljön a maga nagy csatája. A miénk ez! A nap, amikor Amerika népe nem habozott többé, és függetlensége védelmében mindenki önként adta vérét, sőt életét áldozta, hogy szembeszálljon a brit világbirodalommal. Felgyulladt a forradalom lángja, amely azonmód lángra lobbantotta a szíveket.”

Második kedvenc megnyilvánulásom La Fayette márkihoz fűződik:
 Mondd velem, barátom: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad. A társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak!”

Pontozás: 10/10


2018. november 24., szombat

Debbie Macomber: Szerelem karácsonyra


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg: „Merry Knight igen elfoglalt. Gondoskodik a családjáról, sütit süt, dekorál az ünnepekre, és mindeközben reméli, hogy nem kerül az állandóan feszült és a szabályokhoz mindenáron ragaszkodó főnöke útjába a munkahelyén. Saját magára sincs ideje, egy kapcsolat pedig már végképp nem fér bele az életébe. Az anyja és az öccse azonban megelégeli ezt a helyzetet, és a tudtán kívül – születésnapi ajándékként – regisztrálják egy társkereső oldalra, a fotója nélkül. A lány eleinte ellenérzésekkel fogadja ezt a beavatkozást, aztán vonakodva mégis úgy dönt, tesz egy próbát. 
Merry kicsivel később már egy elbűvölő idegennel csetel, és nemsokára a beszélgetéseik jelentik számára a nap fénypontját. Ám amikor szemtől szembe találkoznak, kiderül, hogy a férfi egyáltalán nem az, akire számított – és akire vágyik. Merrynek azonban rá kell jönnie, hogy a szív néha azt is látja, amire a szem nem képes.
Debbie Macomber legújabb karácsonyi történetében a nem várt szerelem csak egy kattintásra van.” 

Kiadó: General Press könyvkiadó
Megjelent: 2018. október 11.
Fordította: Ligeti Lujza
Fordítás alapjául szolgáló mű: Debbie Macomber: Merry and Bright
Oldalszám: 212
ISBN: 978-963-452-181-5
A borítót Kiss Gergely tervezte.

A szerzőről (forrás: http://www.generalpress.hu/):
„Debbie Macomber amerikai bestseller író 1948-ban született a Washington állambeli Yakimában. Több mint 150 romantikus regény szerzője, művei 70 millió példányban keltek el világszerte, négy regényéből pedig TV-sorozat készült.

"Soha ne add fel az álmaidat!" - így hangzik Debbie Macomber mottója, melyre saját szédületes pályafutása a bizonyíték. Ki gondolta volna, hogy a négygyerekes, diszlexiás családanyából egyszer világhírű írónő lesz? A sikert csakis saját hitének és kitartásának köszönheti. A kiadók öt éven keresztül visszautasították a kéziratait, végül egy magazinnál vállalt munkát szabadúszóként, hogy segítse családját. Abból a pénzből, amit a cikkeiért kapott, részt vett egy romantikus írói konferencián, ahol kiválasztották egyik művét és a Harlequin Enterprises Ltd. nyilvános kritikával illette. Debbie nem adta fel, és elküldte ugyanazt a regényt a Harlequin riválisának, a Silhouette Booksnak. Ez a könyv lett az első romantikus regény, amelyről a Publishers Weekly írt. Neve ma már nem hiányzik a világ egyetlen bestsellerlistájáról sem, olvasók milliói várják újabb és újabb regényeit. 

Önkéntesként is dolgozik. Fiatalok mentorálásában segít, valamint részt vesz a bántalmazott nők számára rendezett adománygyűjtéseken, valamint orvosi és tudományos kutatásokat támogat.

Debbie férjével, Wayne-nel Port Orchardban él. Amikor nem ír, akkor legszívesebben köt és utazik.  

Díjai: B. Dalton Award, Romance Writer of America Award.”

A szerző honlapja: http://www.debbiemacomber.com/



Bár az írónő neve számomra sem ismeretlen, hiszen olvastam már tőle pár regényt, egészen a mai napig nem kötöttem össze őt az egyik kedvenc karácsonyi filmemmel. Aztán jobban megnéztem az eddig megjelent könyveinek a listáját, és felfedeztem az összefüggést. Remélem magyarul is megjelentetik a könyvet (Debbie Macomber: Call Me Mrs. Miracle), mert a Mentsük meg a karácsonyt vagy más néven Csoda Manhattanben az egész családnak újranézős az ünnepek közeledtével.

Adott egy fiatal nő, Merry, aki szívén viseli családja sorsát, minden idejét erre és a munkájára fordítja, a magánélete a háttérbe szorul. Édesanyja sclerosis multiplexben szenved, öccse, Patrick Down-szindrómás, édesapja pedig munkája miatt gyakran van távol a családjától, hiszen orvoslátogatóként rengeteget utazik.  Merry-nek se ideje, se energiája ismerkedni. A netes társkeresés ötlete ugyan felmerült benne, de a hosszú kérdéssor láttán úgy döntött, egyelőre biztos nem vág bele. Végül a sors úgy hozta, hogy lehetősége adódott egy társkereső kipróbálására, amire még munka után tud pár percet szánni.
Másik főszereplőnk Jayson Bright igazi munkamániás, másra sem vágyik, mint hogy bizonyítsa rátermettségét a cégénél. Legjobb barátja és unokatestvére váratlan bejelentése, miszerint megnősül, teljesen megdöbbenti, kibillentette őt az egyensúlyából. Ráeszmél, hogy régóta nem találkozott senkivel, a munkájának élt, s puszta kíváncsiságból ránézett arra a társkereső oldalra, ahol Cooper is rátalált az igazira.
Maga a könyv nagy meglepetéseket nem okoz, sejtjük a végkifejletet, ugyanakkor elmondható, hogy egy nagyon kellemes, könnyed romantikus regénnyel van dolgunk, a szereplők kedvelhetőek, a cselekmények mosolyfakasztóak, olvasás közben sikerül kikapcsolnia az embernek. Régen nevettem ennyit romantikus regényen. A könyv olvastatja magát, visz minket a lendület és kíváncsiság. Bár sejtjük a végkifejletet, az írónő azért okoz egy-két apró meglepetést, amin jókat derülhetünk. Szívet melengető történet két fiatalról, akik félve próbálkoznak az ismeretlennel, de szerencsére számukra jót tartogat a jövő.

A szerzőnek jó érzéke van ahhoz, hogy valósághű történetet írjon, hiszen a dolgos hétköznapok tényleg sokszor rányomják bélyegüket az ember magánéletére.

Nekem nagyon tetszett, kedveltem Jayson és Merry karakterét, és kicsit megmelengette a szívemet a történetük. Olyanoknak ajánlom, akik egy könnyed, kikapcsolódáshoz hozzásegítő karácsonyi történetre vágynak, ami mindenképpen happy enddel zárul. Azt hiszem, csak a könyv elolvasásakor tudatosult bennem, hogy mennyire szükségem volt egy ilyen történetre. Több karácsonyi romantikust kellene olvasnom.



Az egyetlen negatívum, hogy rettentő rövid. Egy ilyen aranyos és vicces történetből szívesen olvastam volna még. Talán egy prológust, mondjuk 1 évvel később. Ezt leszámítva azonban kedves, szívmelengető történet.

Pontozás: 10/10

2018. november 21., szerda

Blogszülinapi játék


Szép délutánt mindenkinek!

Az érzés, amikor rájössz, hogy annyira elhavazódtál, hogy elszalasztottad a saját blogod "születésnapját"... felülmúlhatatlan. 

Reggel még megvoltam róla győződve, hogy ma tegnap van.
2011. november 20-án indult a blog ezen a tárhelyen. 
Hét év... Rengeteg változás. Én is változtam, a blog is változott, bár személy szerint én inkább a tartalomra fektettem a hangsúlyt és nem a külső megújulásra. Nagyon sok dolog történt, amiket majd egyszer megosztok veletek is, ám most inkább jöjjön a játék, amit pár héttel ezelőtt beharangoztam a blog facebook-os oldalán. 

Természetesen a hagyományokhoz híven könyvet nyerhettek. Annyi változás lesz, hogy a játék végén kisorsolt nyertes választhat a felsorolt könyvek közül. Tehát aki nyer, azé a lehetőség. A félreértések elkerülése végett előre szólok, hogy a kérdések megválaszolása nem jelenti azt, hogy valaki nyert is, tehát addig se címet, se más személyes adatot nem fogok kérni senkitől, hiszen a nyertest megfogom keresni email-ben, és elkérem a postázáshoz szükséges adatokat, s akkor fogok arra is rákérdezni, hogy végül mely könyvet szeretné. 

A játék november 30-ig, azaz péntekig tart, szombaton sorsolok, hétfőn már szeretném magamnál tudni az adatokat hogy kedden vagy szerdán feladásra kerülhessen a nyeremény. 

Játszani most is mindenki játszhat, annyit kérek, hogy ha külföldi vagy, rendelkezz olyan magyar postacímmel, ahová a csomagot küldhetem (és legyen aki átveszi, mert futárral küldöm). Lehet rokoné, baráté, ismerősé. A lényeg hogy megkapd. 

A kérdések amikre válaszolnotok kell:
- Mi alapján választotok könyvet? 
- Mit vártok egy könyvajánlótól? 
- Szerintetek milyen témájú könyvekből kellene többnek megjelenni?

+1 csak az érdekesség kedvéért: Melyik a kedvenc karácsonyi könyvetek és filmetek? 

A válaszokat az ariadne0603@gmail.com e-mail címre várom. Az üzenet tárgyához annyit írjatok, hogy Blogos játék, hogy könnyen beazonosíthassam az üzeneteiteket. 
Kérlek a megfejtéseken kívül írjátok fel azt is, hogy milyen néven szeretnétek játszani. Akinél ez kimarad, azt az email-ben szereplő nevével írom be. Minden jelentkezőnek visszajelzek egy napon belül, ha nem kaptad meg, valószínűleg én sem az üzeneted. 

Aki mindenféle köszönés nélkül belöki a válaszokat és kész, azt figyelmen kívül hagyom. Elfogadhatatlannak tartom ugyanis, hogy olvasó emberek ennyire nem ismerik az illemet.

Könyvek amikből a nyertes választhat egyet: 
John Ajvide Lindqvist: Hívj be!  (Könyvmolyképző, Vörös pöttyös könyvek - vámpíros krimi)
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja (Athenaeum kiadó - krimi, fantasy elemekkel)
Sara Blædel: Bízz bennem (Nyitott Könyvműhely - skandináv krimi)
Karin Tidbeck: Amatka (Athenaeum kiadó - sci-fi / fantasy / horror)
Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája (Athenaeum kiadó - lélektani krimi)

Játékra fel!
Ariadne 

2018. november 20., kedd

Jodi Picoult: Életszikra


„Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit őt is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki.
Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál… és talán megértésre sarkall.”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2018. október 24.
Fordította: Goitein Veronika
Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult: A Spark of Light
Borítóterv: Laura Klynstra
Borítóképek: Shutterstock
ISBN: 978-963-293-831-8
Oldalszám: 368
Beleolvashattok itt:
A szerzőről:
Jodi Lynn Picoult amerikai írónő, a Long Island-i Nesconsetben született és nevelkedett. A Prinston egyetemre járt, ahol írást tanult. Rengeteg mindenbe belekezdett, és ezeknek többnyire közük volt az irodalomhoz. Szövegkönyveket szerkesztett, nyolcadikosoknak tartott irodalom órákat, mesterszintű tanári diplomát szerzett, de dolgozott a Wall Streeten is.
Tim Van Leerhez ment feleségül, három gyermekük született.
Picoult három gyermekével, férjével és három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben a honlapján olvashattok, a www.jodipicoult.com címen, vagy követhetitek a magyar hivatalos rajongói oldalát a www.facebook.com/JPfunpagehu linkre kattintva.
1992-ben jelent meg első könyve, ám első nagyobb sikerét a Nővérem húga című könyvének köszönheti, ami 2004-ben jelent meg. Könyveivel gyakran volt a bestsellerlisták élén, és hatalmas olvasótábora lett.
2016-ban Magyarországon is megjelent a lányával, Samantha Van Leer-rel közös ifjúsági regénye, a Sorok között, majd még ugyanebben az évben a Lapról lapra című folytatás is, ami hatalmas sikernek örvend külföldön és a hazai piacon egyaránt. Számomra nagyszerű élményt jelentett, hogy betekintést nyerhettem az általuk teremtett világba, és abszolút kedvenccé vált ez a két kötetes „mese”, mely a felnőtt szíveket is képes rabul ejteni.
Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek, rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact) című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe.
Eddig több mint ötven regényt és huszonhárom novellát tudhat magáénak, melyeknek magyar nyelvű kiadásait kizárólag az Athenaeum kiadó gondozza.
A könyvről:
Először is megjegyezném, hogy szemkápráztató a borító. Imádom a színskálát, amit felvonultattak. Van, akinek első látásra vidám borítónak tűnhet, ugyanakkor szerintem a vélemények, lehetőségek és az emberi sorsok sokszínűségét szimbolizálja.
Egy nagyon kemény, lelket próbáló, több pártra osztó témát feszeget az írónő. Bár megszokhattuk már, hogy ő mindig igyekszik tabu témákat boncolgatni, mégis talán ez a könyv eddig a legkeményebb témailag.
Abortusz. A terhesség megszakítása (nem egészségügyi okok miatt). Helyes? Helytelen? Mikortól számít gyilkosságnak? Mi vezethet oda, hogy egy nő erre az elhatározásra jusson? Meg lehet érteni egy ilyen döntést?
Világszerte törvényileg szabályozzák az abortuszt. Európában már nem létezik kizárólag a nő akaratától függő abortusz, mindenhol jogi korlátok közé szorítják.  Vannak olyan országok, amelyek az indikációs korlátozások módszerét követik, tehát valamilyen meghatározott ok miatt lehet csak a terhességet megszakítani, ilyen, ha a nő élete veszélyben van, vagy ha erőszak következménye a terhesség. Ezt a módszert alkalmazza Magyarország is. Ugyanakkor léteznek olyan országok, akik az időbeli korlátozások módszerét követik, ahol az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról  egy meghatározott időpontig – általában a fogamzástól számított 12 hétig.
 Ázsiai országokban az iszlám, buddhista és hindu kultúrkörökben szigorúan ellenzik az abortuszt.
A magzat fejlődése
A könyv elején található egy idézet, ami igazán kifejező.
„Nem az a kérdés, hogy szélsőségesek leszünk-e, hanem az, hogy miféle szélsőséget képviselünk. A szeretetben leszünk szélsőségesek, vagy a gyűlöletben.” Dr. Martin Luther King Jr.

A cselekményvezetés időrendben visszafelé halad, a tragédiával, lövöldözéssel és túszejtéssel indul, majd ezután folyamatosan időrendben visszafelé haladva derül ki, hogy kit milyen okok vezéreltek, hogy megjelenjen a központban, és megtegye, amit végül megtett.
Mondhatni nekünk kell újra felgöngyölíteni a gombolyag szálait, hogy kiderüljön az ok-okozat.  Lassan megismerhetjük a szereplőket, fő és mellékszereplőket egyaránt, mindenki életébe betekintést nyerhetünk, s a szerző nagyszerű érzékkel mutatja be a pro és kontra véleményeket az abortusszal kapcsolatban. A könyv lezárásaképp pedig kapunk egy prológust, valamint a szerző megjegyzését és a köszönetnyilvánítását.

Nagyon szimpatikusnak találtam Hugh McElroy karakterét, aki a történetben több szerepet is betöltött. Elsősorban apa volt, aki bármit megtett volna a lányáért, Wren-ért. Aztán testvér, hiszen Bex és ő többségben csak egymásra számíthattak. Majd végül, de nem utolsósorban túsztárgyaló. Nem is akármilyen. A regényt olvasva betekinthetünk a családi hátterébe, a munkája körülményeibe, megtudhatjuk, hogy lett belőle az, aki, s ezáltal szépen lassan megkedveljük őt.

A túsztárgyalóban és a túszszedőben két dolog volt közös. Az egyik, hogy mindketten egyedülálló szülők voltak, a másik pedig, hogy bármit megtettek volna a lányaikért, hogy megóvják őket.  A kérdés csak az volt, hogy milyen módszerekkel és milyen áron? Meddig mehet el az ember, hogy megóvja a szeretteit?
Felmerült bennem a kérdés, hogy ha Beth őszinte tudott volna lenni az édesapjával, elkerülhető lett volna az ámokfutás?
Vagy ha Hugh átadja az ügyet egy kollégájának, más lett volna a végkifejlet?
Olvasás közben folyamatosan jött a mi lett volna, ha… kérdés.

Ahogy haladtam visszafelé a történetben, úgy vált szimpatikussá Dr. Ward karaktere. Segítőkész volt, humoros, kedves. Végül elértem a tragédia reggelén történt beszélgetéséhez a magzatvédő aktivistával, és azt vettem észre, hogy jogos és igazán elgondolkodtató kérdéseket tett fel Allen-nek. Azóta is azon jár a fejem, hogy Allen helyében én mit válaszoltam volna.

Jodi Picoult célja nem az volt a könyv megírásával, hogy állást foglaljon a témában, inkább próbálja mindkét oldal indokait felsorakoztatni, s arra biztatni az olvasókat, hogy gondolják bele magukat a másik álláspontot képviselők helyzetébe is. Vita helyett beszélgetésre ösztönöz, észérveket vonultat fel, és erőteljesen érzelmi húrokat penget, így az olvasónak esélye sincs kívülállónak maradni. Azt hiszem, leginkább toleranciára buzdít, hogy ne bélyegezzünk meg valakit a döntése miatt, mert nem tudhatjuk, hogy végül miért hozta meg azt a döntést.

Ezt a könyvet olvasva az embernek rá kell jönnie, hogy nem minden fekete vagy fehér. Nem jó, ha az ember fanatikusan csak a saját igazát akarja érvényesíteni, minden észérvet félresöpörve.
Egyetértek a könyv végén található szerzői megjegyzésben foglaltakkal, miszerint mindkét tábornak le kellene ülnie, és figyelmesen végighallgatnia a másikat, s tiszteletben tartani akkor is, ha nem egyezik a véleményük.
Ahogy azzal is mélyen egyetértek, hogy rengeteg mindent át kellene gondolnia az emberiségnek, mert ha bizonyos élethelyzetekben több segítséget kapnának a nők, nem biztos, hogy annyian az abortuszra gondolnának.

A könyvet nemtől függetlenül ajánlom mindenkinek, hiszen a gyermekvállalás vagy épp a gyermek nem vállalása nem csak a nő döntésének kellene lennie, hanem közös döntésnek, bár a történet épp arra hoz többnyire példát, hogy a nő egyedül kénytelen megoldást keresni a helyzetre, és rákényszerül erre a nem éppen könnyű döntésre.

A történet felkavaró, néhol megrázó vagy épp meglepő, és kétségbeejtő, hogy ez mennyire valóságos. Bár Jodi Picoult regényének eseményei fiktívek, akár a mindennapokból kiragadott dokumentumregény is lehetne. A történet karaktereinek élethelyzetére a valóságból is könnyűszerrel lehetne példát hozni, ahogy azt a szerző meg is tette, hiszen rengeteg abortuszon átesett nővel beszélt, megismerve hátterüket, okaikat, lelki vívódásaikat.
Nem könnyű téma, de ahogy Picoult regényeivel kapcsolatban már egy párszor elmondtam, szükséges.

Pontozás: 10/10

2018. november 5., hétfő

Vajda Pierre: Ripityom – Jávor Pál, aki kétszer halt meg


Jávor Pál a huszadik század legismertebb és legnépszerűbb magyar férfi színésze, nyolcvan film főhőse. Ahány film, annyi Jávor Pál! 
Volt egy korszak, amikor Jávor Pál, a színész testesítette meg az összes magyar társadalmi toposzt a szerepein keresztül. Nincstelen, jóképű törtető, lángoló hazafi, reformer mérnök, nyalka huszártiszt, eladósodott földesúr, reménytelen, öngyilkosságra hajlamos bússzerelmes, városi polgár, krakéler párbajhős, kedélyes úri huncut, zsidó és keresztény, de mindenekelőtt mindig mosolygós férfiideál, aki képes meghódítani a közönséget, nemre és korra való tekintet nélkül. Az idő tájt mindenki a szíve mélyén egy kicsit Jávor szeretett volna lenni.
De ki is volt valójában Jávor, amikor nem a filmvászonról vagy a színpadról küldte csábos mosolyát? Trianon áldozata, a torz vágyakban élő magyar virtus megtestesítője, irigyelt filmsztár, női szívek elrablója, csélcsap nőcsábász, példás férj, nemzeti hős, aki helytállásával a vészkorszakban kiemelkedett az átlagos magyar sorstörténetből? Aki csak itt, ezen a tájon, a magyar nyelvbe zárt zsigeri tehetségével volt képes életben maradni, kiteljesíteni színészi képességeit. Nincsen számára más hely, legyen az éppen roncsolt demokrácia, tomboló fasizmus vagy kommunista önkényuralom, csakis itt. Magyarországon, magyarok között.”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2018. október 10.
Kötés: tábla, védőborítóval
Borító: Halasi Zoltán
Oldalszám: 448
ISBN: 978-963-293-830-1
Itt olvashatsz bele:

A szerzőről az alábbiakat olvashatjuk a könyv belső borítóján:
Vajda Pierre eredeti foglalkozására nézve filmrendező, az utóbbi években televíziós gasztronómiai szakértőként lett ismert, szenvedélye minden, aminek köze van az evéshez, főzéshez. Aztán egy megvilágosodott pillanatban Jávor Pál oly sok változatban ismert arca, gesztusai jelentek meg Pierre képzeletében, egyre sürgetőbben arra kényszerítve őt, hogy nézze újra a filmjeit, kutasson, ismerkedjen a Jávor-jelenséggel, a korral. Ez érlelte Pierre-ben, hogy ha enni, írni és filmezni is akar egyszerre, akkor írjon regényt, a közel nyolcvan Jávor-film után, egy összefoglaló nyolcvanegyediket, egy igazi Jávor-filmet. Ez a Ripityom.


A könyvről:
Amikor a kiadó értesített arról, hogy hamarosan megjelenik egy életrajzi könyv Jávor Pálról, már tudtam, hogy egyszer olvasni fogom. Mindig is kíváncsi voltam minden idők egyik legnagyobb színészére, hiszen apukámnak köszönhetően már egészen fiatal korom óta ismerkedem a filmjeivel. 
Ágai (Ágay) Irén és Jávor Pál a Maga lesz a férjem című filmben (1937)
Egyik kedvencem az 1937-es Maga lesz a férjem című filmje, melyben Ágai (Ágay) Irén volt a partnere. Hihetetlen alakítást nyújtottak mindketten. 
Másik kedvencem pedig Jókai Mór: Fekete gyémántok című könyvének megfilmesítése volt, melyben magát Berend Ivánt alakította. 
Több helyen is írták, hogy a magyar némafilmgyártás Jávor Pállal végződött, a hangosfilmgyártás pedig vele indult el, hiszen ő formálhatta meg az első magyar hangos-, és egyben zenés film férfi főszerepét. Nem csoda hát, hogy kíváncsi voltam, mi újat tudhatok meg erről a sokak által nagyra tartott férfiról. Olyan nagyszerű színésznőkkel és színészekkel dolgozhatott együtt, mint Karády Katalin, Szörényi Éva, Tolnay Klári, Dajka Margit, Muráti Lili, Turay Ida, Szeleczky Zita, Ágai Irén, Kiss Manyi, Kabos Gyula, Csortos Gyula, Gózon Gyula, Páger Antal, vagy épp Latabár Kálmán. Ugyanakkor hihetetlen, hogy mennyi híres magyar szerzővel is volt szerencséje találkozni. Mondhatni a kor nagyjai köszönnek vissza a könyv lapjairól.
Jávor Pál, eredetileg Jermann Pál Gusztáv 1902. január 31-én született Aradon. Szegényes körülmények között éltek, sokszor költöztek. Édesanyja az Állami Főreálba íratta, de az iskola helyett szívesebben járt az Uránia és az Apolló mozikba.
Az első világháború alatt kiszökött a frontra és leveleket kézbesített a katonáknak, később az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka lett.  Dániába szeretett volna utazni, végül Budapesten kötött ki, mert érvénytelenítették a jegyét. Beiratkozott az Országos Színművészeti Akadémiára, s talán itt mondható, hogy megpecsételődött a sorsa.

Tetszett a szerző stílusa, ahogy az egész Jávor-jelenséget bemutatta. Mesélt a Színművészetire kerülésről, az első bukásról vagy épp a sikerekről, amelyek érték. Bemutatta az emberek Jávorhoz fűződő kapcsolatait, érzéseit, gondolatait. A jellemzését pedig abszolút helytállónak éreztem.
„Úgy mulatni, sírni, vigadni, búsulni, krakélerkedni, ahogy Jávor, senki sem tudott – aki, ha önmagát adja is, mégis az idealizált, legendákba vesző magyar lelket alakítja, hiszen mást nem is tudhat, mert ott csörgedezik a vérében, a sorsában, a génjeiben. Jávor a mozdulataival, a gesztusaival, a kissé éneklős, reszelős hangjával, szelíd bájával, vagy haragba, indulatba fojtott testbeszéddel, szomorú tekintetével szólítja meg a magyar álmodozókat, de az ébereket, realistákat is. Szükség van rá.”
(Krakélerkedni = kötözködni)

Szó esett Jávor magánéletéről, nősüléséről, hogy mennyire szájára vette a nép, mert elvált, két gyermekes, zsidó nőt akart feleségül venni. A válás akkoriban nem számított igazán elfogadhatónak, és a nő családja sem akarta, hogy Olga egy léha színészhez kösse életét, ám Jávor Pál és Landesmann Olga kitartása végül megenyhítette a családot, a szülők úgy döntöttek mégsem tagadják ki Olgát, áldásukat adják a frigyre.

Vajda Pierre-nek köszönhetően megismerhettük Jávor Pál életének fontosabb állomásait. Hihetetlen történelmi utazás volt ez számomra, rengeteg információval gazdagodtam, s a leírásoknak köszönhetően, szinte tanúja voltam az eseményeknek.

Jávor épp az A Noszty fiú esete Tóth Marival című filmben játszott, amikor Fényes Szabolccsal íratott magának egy nótát, a mester pedig boldogan teljesítette a kérést. Vajda Pierre így írt az eseményről:
„A Ripityom kifejezetten Jávor kérésére született. Eszelős ritmusú, a mulatós dal esszenciájaként is felfogható, Jávor megveszekedett virtusának, keserűségbe oltott, a végzetet mindig kihívó, szerencséjét túlpróbáló, kétségbeesett férfierőt sugalló nóta. Halálba kergető, de az elmúlást sutba vágó győzelmi induló”
Mit gondoltok? Tényleg az? Itt meghallgathatjátok:

A könyv szerzője igyekezett visszaadni Jávor Pált az olvasóknak. Ha kis időre is, de úgy gondolom sikerült. Egy ember munkássága, víg, vagy épp édes-bús hangulattal átszőtt élete köszön vissza a lapokról. Míg a filmjeit nézve láthatjuk az ezerarcú Jávort, a sármőrt, a hőst, az amorózót, a cigányzenére mulatozót, a szenvedélyest, a víg kedélyűt, addig Vajda Pierre könyvének köszönhetően megismerhetjük az embert, a fiút, a színészt, a férjet, a magánembert. A könyvnek köszönhetően már nem csak egy nagyszerű színészt látok, hanem az életútját is, hogy hogyan lett az, aki. Az utolsó oldalakat már nehéz szívvel olvastam, ugyanakkor vigasztalt, hogy a nehézségek és viszontagságok ellenére is, azért szép élete volt. A felesége és a színház volt a mindene. 
Jávor Pál és felesége, Landesmann Olga
A könyvet szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit többet megtudni Jávor Pálról, és a korszakról, amiben élt és alkotott.

Köszönöm a szerzőnek és a kiadónak, hogy olvashattam a könyvet.

Pontozás: 10/10

U.i.: Imádom a régi filmek plakátjait.