„Jávor
Pál a huszadik század legismertebb és legnépszerűbb magyar férfi színésze, nyolcvan film főhőse. Ahány film, annyi Jávor Pál!
Volt egy korszak, amikor Jávor Pál, a színész testesítette meg az összes magyar társadalmi toposzt a szerepein keresztül. Nincstelen, jóképű törtető, lángoló hazafi, reformer mérnök, nyalka huszártiszt, eladósodott földesúr, reménytelen, öngyilkosságra hajlamos bússzerelmes, városi polgár, krakéler párbajhős, kedélyes úri huncut, zsidó és keresztény, de mindenekelőtt mindig mosolygós férfiideál, aki képes meghódítani a közönséget, nemre és korra való tekintet nélkül. Az idő tájt mindenki a szíve mélyén egy kicsit Jávor szeretett volna lenni.
Volt egy korszak, amikor Jávor Pál, a színész testesítette meg az összes magyar társadalmi toposzt a szerepein keresztül. Nincstelen, jóképű törtető, lángoló hazafi, reformer mérnök, nyalka huszártiszt, eladósodott földesúr, reménytelen, öngyilkosságra hajlamos bússzerelmes, városi polgár, krakéler párbajhős, kedélyes úri huncut, zsidó és keresztény, de mindenekelőtt mindig mosolygós férfiideál, aki képes meghódítani a közönséget, nemre és korra való tekintet nélkül. Az idő tájt mindenki a szíve mélyén egy kicsit Jávor szeretett volna lenni.
De
ki is volt valójában Jávor, amikor nem a filmvászonról vagy a színpadról küldte
csábos mosolyát? Trianon áldozata, a torz vágyakban élő magyar virtus
megtestesítője, irigyelt filmsztár, női szívek elrablója, csélcsap nőcsábász,
példás férj, nemzeti hős, aki helytállásával a vészkorszakban kiemelkedett az
átlagos magyar sorstörténetből? Aki csak itt, ezen a tájon, a magyar nyelvbe
zárt zsigeri tehetségével volt képes életben maradni, kiteljesíteni színészi
képességeit. Nincsen számára más hely, legyen az éppen roncsolt demokrácia,
tomboló fasizmus vagy kommunista önkényuralom, csakis itt. Magyarországon,
magyarok között.”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2018. október 10.
Kötés: tábla, védőborítóval
Borító: Halasi Zoltán
Oldalszám: 448
ISBN: 978-963-293-830-1
Itt olvashatsz bele:
Vajda Pierre eredeti
foglalkozására nézve filmrendező, az utóbbi években televíziós gasztronómiai
szakértőként lett ismert, szenvedélye minden, aminek köze van az evéshez,
főzéshez. Aztán egy megvilágosodott pillanatban Jávor Pál oly sok változatban
ismert arca, gesztusai jelentek meg Pierre képzeletében, egyre sürgetőbben arra
kényszerítve őt, hogy nézze újra a filmjeit, kutasson, ismerkedjen a
Jávor-jelenséggel, a korral. Ez érlelte Pierre-ben, hogy ha enni, írni és
filmezni is akar egyszerre, akkor írjon regényt, a közel nyolcvan Jávor-film
után, egy összefoglaló nyolcvanegyediket, egy igazi Jávor-filmet. Ez a
Ripityom.
A könyvről:
Amikor a kiadó értesített arról,
hogy hamarosan megjelenik egy életrajzi könyv Jávor Pálról, már tudtam, hogy
egyszer olvasni fogom. Mindig is kíváncsi voltam minden idők egyik legnagyobb
színészére, hiszen apukámnak köszönhetően már egészen fiatal korom óta ismerkedem
a filmjeivel.
Ágai (Ágay) Irén és Jávor Pál a Maga lesz a férjem című filmben (1937) |
Egyik kedvencem az 1937-es Maga lesz a férjem című filmje,
melyben Ágai (Ágay) Irén volt a partnere. Hihetetlen alakítást nyújtottak
mindketten.
Másik kedvencem pedig Jókai Mór:
Fekete gyémántok című könyvének megfilmesítése volt, melyben magát Berend Ivánt
alakította.
Több helyen is írták, hogy a magyar némafilmgyártás Jávor Pállal
végződött, a hangosfilmgyártás pedig vele indult el, hiszen ő formálhatta meg
az első magyar hangos-, és egyben zenés film férfi főszerepét. Nem csoda hát,
hogy kíváncsi voltam, mi újat tudhatok meg erről a sokak által nagyra tartott
férfiról. Olyan nagyszerű színésznőkkel és színészekkel dolgozhatott együtt,
mint Karády Katalin, Szörényi Éva, Tolnay Klári, Dajka Margit, Muráti Lili,
Turay Ida, Szeleczky Zita, Ágai Irén, Kiss Manyi, Kabos Gyula, Csortos Gyula, Gózon
Gyula, Páger Antal, vagy épp Latabár Kálmán. Ugyanakkor hihetetlen, hogy mennyi
híres magyar szerzővel is volt szerencséje találkozni. Mondhatni a kor nagyjai
köszönnek vissza a könyv lapjairól.
Jávor Pál, eredetileg Jermann Pál
Gusztáv 1902. január 31-én született Aradon. Szegényes körülmények között
éltek, sokszor költöztek. Édesanyja az Állami Főreálba íratta, de az iskola
helyett szívesebben járt az Uránia és az Apolló mozikba.
Az első világháború alatt
kiszökött a frontra és leveleket kézbesített a katonáknak, később az Aradi
Hírlap újságíró gyakornoka lett. Dániába szeretett volna utazni, végül
Budapesten kötött ki, mert érvénytelenítették a jegyét. Beiratkozott az
Országos Színművészeti Akadémiára, s talán itt mondható, hogy megpecsételődött
a sorsa.
Tetszett a szerző stílusa, ahogy
az egész Jávor-jelenséget bemutatta. Mesélt a Színművészetire kerülésről, az
első bukásról vagy épp a sikerekről, amelyek érték. Bemutatta az emberek
Jávorhoz fűződő kapcsolatait, érzéseit, gondolatait. A jellemzését pedig abszolút
helytállónak éreztem.
„Úgy mulatni, sírni, vigadni, búsulni, krakélerkedni, ahogy Jávor, senki sem tudott – aki, ha önmagát adja is, mégis az idealizált, legendákba vesző magyar lelket alakítja, hiszen mást nem is tudhat, mert ott csörgedezik a vérében, a sorsában, a génjeiben. Jávor a mozdulataival, a gesztusaival, a kissé éneklős, reszelős hangjával, szelíd bájával, vagy haragba, indulatba fojtott testbeszéddel, szomorú tekintetével szólítja meg a magyar álmodozókat, de az ébereket, realistákat is. Szükség van rá.”
(Krakélerkedni = kötözködni)
Szó esett Jávor magánéletéről,
nősüléséről, hogy mennyire szájára vette a nép, mert elvált, két gyermekes,
zsidó nőt akart feleségül venni. A válás akkoriban nem számított igazán elfogadhatónak,
és a nő családja sem akarta, hogy Olga egy léha színészhez kösse életét, ám
Jávor Pál és Landesmann Olga kitartása végül megenyhítette a családot, a szülők
úgy döntöttek mégsem tagadják ki Olgát, áldásukat adják a frigyre.
Vajda Pierre-nek köszönhetően megismerhettük
Jávor Pál életének fontosabb állomásait. Hihetetlen történelmi utazás volt ez
számomra, rengeteg információval gazdagodtam, s a leírásoknak köszönhetően, szinte
tanúja voltam az eseményeknek.
Jávor épp az A Noszty fiú esete
Tóth Marival című filmben játszott, amikor Fényes Szabolccsal íratott magának
egy nótát, a mester pedig boldogan teljesítette a kérést. Vajda Pierre így írt
az eseményről:
„A Ripityom kifejezetten Jávor
kérésére született. Eszelős ritmusú, a mulatós dal esszenciájaként is
felfogható, Jávor megveszekedett virtusának, keserűségbe oltott, a végzetet
mindig kihívó, szerencséjét túlpróbáló, kétségbeesett férfierőt sugalló nóta.
Halálba kergető, de az elmúlást sutba vágó győzelmi induló”
Mit gondoltok? Tényleg az? Itt meghallgathatjátok:
A könyv szerzője igyekezett
visszaadni Jávor Pált az olvasóknak. Ha kis időre is, de úgy gondolom sikerült.
Egy ember munkássága, víg, vagy épp édes-bús hangulattal átszőtt élete köszön
vissza a lapokról. Míg a filmjeit nézve láthatjuk az ezerarcú Jávort, a
sármőrt, a hőst, az amorózót, a cigányzenére mulatozót, a szenvedélyest, a víg
kedélyűt, addig Vajda Pierre könyvének köszönhetően megismerhetjük az embert, a
fiút, a színészt, a férjet, a magánembert. A könyvnek köszönhetően már nem csak
egy nagyszerű színészt látok, hanem az életútját is, hogy hogyan lett az, aki. Az utolsó oldalakat már nehéz szívvel olvastam, ugyanakkor vigasztalt, hogy a nehézségek és viszontagságok ellenére is, azért szép élete volt. A felesége és a színház volt a mindene.
Jávor Pál és felesége, Landesmann Olga |
A könyvet szívből ajánlom
mindenkinek, aki szeretne egy kicsit többet megtudni Jávor Pálról, és a
korszakról, amiben élt és alkotott.
Köszönöm a szerzőnek és a
kiadónak, hogy olvashattam a könyvet.
Pontozás: 10/10
U.i.: Imádom a régi filmek plakátjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése