Paulo Coelho: Az Ötödik Hegy

„A Krisztus előtti 9. században járunk. Akháb izraeli király felesége kívánságára üldözőbe veszi azokat, akik nem imádják a föníciai Ötödik Hegy isteneit, és fejét veszi az Úr prófétáinak. Illés azonban megmenekül, és az Úr angyalának szavára elhagyja Izraelt. A vérszomjas libanoni hercegnő hazájában, egy özvegyasszony házában lel menedékre, hogy ott várja ki küldetését: le kell győznie a világszép Jézabelt.

A fiatal próféta életébe váratlanul beköszönt a szerelem, a rövid békés időszaknak azonban hamarosan vége szakad, és Illésnek szembesülnie kell azzal, mit is jelent, hogy sorsát nem maga irányítja…

Paulo Coelho regényét olvasva az Ótestamentum és a 21. század találkozásának lehetünk tanúi: a bibliai Illés próféta útkeresése a ma esendő emberének állhatatos próbálkozásaira emlékeztet. A hit, a tudás, a szerelem és a sors kérdéskörét mesterien boncolgató író ezúttal is azt teszi, amihez a legjobban ért: elgondolkodtat és megríkat, tanít és mosolyt csal az arcunkra.

A szerző e korai remeke új köntösben, Nagy Viktória fordításában jelenik meg az Athenaeumnál.”

Kiadó: Athenaeum

Tervezett megjelenés: 2017. 08. 28.

Fordította: Nagy Viktória

Fordítás alapjául szolgáló mű: Paulo Coelho: O Monte Cinco

ISBN: 978-963-293-111-1

Kötés: tábla, védő

Oldal: 288 

Borító: Tetszik a színvilága és a minimalista stílusa. Egyszerű és nagyszerű.

20% kedvezménnyel megrendelhető itt:

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/az-otodik-hegy

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak! :)

A szerzőről:

Paulo Coelho 1947. augusztus 24-én született  Rio de Janeiróban, Brazíliában. Pörgős életet élt, számos akadályt kellett leküzdenie, mielőtt világszerte ismert sikerkönyvek írójaként nemzetközi hírnévre tett szert.

Napjaink egyik legkedveltebb írója, amit jórészt mondanivalójával és gördülékeny stílusával ért el. Előszeretettel ír spirituális utazásokról, gyakran boncolgatja az emberi lelket, megpróbálja elemezni, miként juthat el az egyén a boldogsághoz

Könyvei több mint 160 országban 81 nyelven jelentek meg, és több mint 215 millió példányban keltek el. A kritikusok gyakran dicsérik költői, realista és filozofikus stílusát, szimbolikus nyelvhasználatát, mely nem értelmünkhöz, hanem szívünkhöz szól. Az író 2002 óta a nagy presztízsű Brazil Irodalmi Akadémia tagja. Számos rangos nemzetközi elismerésben részesült: a Világgazdasági Fórum Kristály-díjával és a Francia Nemzeti Becsületrend Lovagi címével is kitüntették. 2005-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként a Budapest Nagydíjat is átvehette. 2007 óta az Egyesült Nemzetek békenagykövete. A legtöbb nyelvre lefordított könyv szerzőjeként 2009-ben bekerült a Guinness-világrekorderek közé. Ő a legnagyobb internetes rajongótáborral büszkélkedő szerző, több mint 29 millió követője van a közösségi média felületein.

Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:

Veronika meg akar halni (2001), 

Az alkimista (2002), 

Az ördög és Prym kisasszony (2002), 

A Piedra folyó partján ültem és sírtam(2003), 

Tizenegy perc (2004), 

Az alkimista - Díszkiadás (2004),

A Zahir (2005), 

A zarándoklat (2005), 

Az alkimista - Hangoskönyv(2005), 

A portobellói boszorkány (2007), 

A portobellói boszorkány-Hangoskönyv (2007), 

A zahir-Hangoskönyv (2007), 

Tizenegy perc - Hangoskönyv (2007), 

A fény harcosának kézikönyve (2008), 

A győztes egyedül van (2009), 

Brida (2010), 

Alef (2011), 

Mint az áradó folyó (2012), 

Az alkimista - évfordulós kiadvány (2012), 

Az accrai kézirat (2013),

Házasságtörés (2014),

A kém (2016),

Szabadság – Naptár 2018 (2017).

Coelho könyveiről a vélemények erőteljesen megosztóak. Vannak, akik nagyon szeretik, míg mások nagyon nem értik, s úgy gondolják értelmetlen, amit ír. Én jelenleg az arany középúton helyezkedem el. Volt már olyan könyve, ami számomra a „nagyon nem” kategóriát erősítette (a témája nem állt hozzám közel), míg volt olyan is, amit nagyon megszerettem. Az utóbbihoz sorolható a tavalyi év nagy megjelenése: A kém, ami Mata Hari életéről szólt.

Erről a könyvről is sok jót hallottam, ugyanakkor olvastam már negatív véleményt is róla. Igazság szerint rendszerint óvakodom a vallási témájú könyvektől, tekintve hogy nem az a „fajta” hívő vagyok, aki minden héten ott ül a misén és hallgatja a prédikációkat, tehát kissé szkeptikusan állok bizonyos nézetek felé, viszont érdekelt, hogy a szerző milyen mondanivalóval rukkol elő. Mondanivalója ugyanis mindig van.

Már az első részben megfogott egy mondat, ami Istenről fogalmazódott meg. Eddig mindig csak azt hallottam, hogy Isten igazságos, ő mindenkinek csak jót akar és segít. Aztán amikor rosszra fordulnak a dolgok, rögtön az első kérdés, hogy Isten ilyenkor hol van? Miért nem segít? Íme, itt megfogalmazódott az, amit inkább képes vagyok magamévá tenni gondolatilag:

„– Isten az Isten – felelte a lévita. – Mózesnek sem mondta, hogy jó-e vagy rossz, csupán annyit mondott: Vagyok. Ő tehát minden létező egyszerre: Ő a mennykő, amely lerombolja a házat, és Ő a kéz is, amely újjáépíti.”

Ahogy ezzel kapcsolatban a későbbiekben is megfogalmazódott egy gondolat, amit az Athenaeum kiadó oldalán kép formájában meglelhettünk. 

Elgondolkodtató írás, olvastatja magát és rengeteg kérdés megfogalmazódik az emberben olvasás közben. Ugyanakkor olyan mondandója is van, ami tengernyi kérdésre feleletül szolgálhat. Megfogalmazása könnyed, kivitelezése megnyerő. Jól tagolt, érthető.

Együtt merenghetünk a főszereplővel az élet nagy kérdésein, s szembesülhetünk újra és újra azzal, hogy nem minden fehér vagy fekete. Létezik Isten? Ha igen, akkor miért hagyja, hogy szenvedjünk? Egy Isten van, vagy esetleg több? Mi az élet értelme? Miért vagyunk a világon? Valóban van szabad akarat vagy marionettek vagyunk valami felsőbb hatalom kezében? Előre meg van írva a sorsunk, vagy mi írjuk életünk könyvét? Hiszem, hogy létezik szabad akarat, s emiatt a sors könyvében végtelen variáció is létezik az életünk alakulására, és rajtunk is múlik, hogy melyik verzió valósul meg. 

Sokszor halljuk, hogy az élet végeláthatatlan tanulás, tapasztalás. Mindig találkozunk új helyzetekkel, amelyekkel meg kell birkóznunk, hogy az életünk haladhasson tovább a saját medrében. S talán ez is visszatükröződik kicsit Coelho könyvéből. Vannak az ember életében hullámvölgyek, amikor kicsit kilátástalannak érezzük a helyzetet, s csak rajtunk áll, hogy mit lépünk. Beletörődünk az élet ilyen irányú alakulásába, vagy felvesszük a kesztyűt és harcolunk azért, amit szeretnénk? Mi az, ami a pozitív irányba terel?

Illés élte az életét, ácsként dolgozott, amit szeretett is, aztán megjelent nála Isten angyala, és kizökkentette őt a megszokott mederből. Üzenettel érkezett, melyet Illésnek, prófétaként továbbítania kellett Akháb királynak. Bár a szülei úgy nevelték, hogy hagyja figyelmen kívül ezeket a látomásokat és hangokat, mert veszélybe sodorhatják, ő mégis úgy döntött, teljesíti azt, amire a felsőbb hatalom kérte. Amikor ezek után hirtelen rosszra fordult minden, megkérdőjelezte a hangokat, a látomást, még Isten létezését is. Kis híján őrültnek titulálta magát, mert félt a végkifejlettől. Aztán hirtelen megbékélt a lehetséges jövőképpel, felkészült a halálra, s Isten kezébe adta az életét.

Élet, halál, szerelem, árulás, pusztítás és újrakezdés, tárul az olvasó szeme elé. Megfigyelhetjük, hogy a hit és a remény mennyire képes megváltoztatni az emberi sorsok alakulását. A szerző mesterien szövi a szálakat, a főszereplőt akár ki is emelhetné abból a korszakból, hogy elhelyezze a mai világba, akkor is megállná a helyét a történet. Évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget, hogy mi kell ahhoz, hogy igazán boldogok lehessünk. Hajszoljuk a boldogságot, mégis van, aki szerint maga az útkeresés a boldogság. Ahány ember, annyi elmélet született már erről is. Coelho a könyveiben számtalan válaszlehetőséget felsorakoztat, nekünk csak választanunk kell. S ha ez nem megy, tovább kereshetjük mi is az élet értelmét.

„– A gyermek három dolgot taníthat a felnőttnek – folytatta Illés. – Az első az ok nélküli öröm. A második az állandó elfoglaltság. A harmadik az, hogy minden erejével tudja követelni azt, amire vágyik.”

Azt hiszem, ez az idézet is megerősít minket abban, hogy meg kell őriznünk magunkban a gyermeki énünket. Örüljünk annak, amink van, foglaljuk el magunkat, s ne hagyjuk, hogy az élet akadályokat gördítsen elénk. Ha igazán akarunk valamit, tegyünk is érte.

Számomra ez a könyv egy felfedezés, ismerkedés volt. Újabb spirituális utazásra indultam a szerzővel és a könyv szereplőivel, kérdéseket tettem fel, s meg is válaszoltam néhányat. Szerettem a hasonlatokat, a bölcs gondolatokat, s azt, hogy nem mindenre van kézenfekvő válasz. Munkálkodik bennem egyfajta kettős érzés, mert elégedettséggel tölt el, hogy a könyv által választ kaptam néhány kérdésemre, ugyanakkor frusztrál, hogy újabb kérdések is megfogalmazódtak bennem, amire viszont úgy érzem, már saját magamnak kell megtalálnom a választ. Egy biztos. Megerősített a könyv abban, hogy fontos a hit és a remény az ember életében, de ami szintén ugyanilyen fontos, hogy képesek legyünk nézőpontot váltani, s más perspektívából szemlélni a világot.

„… amikor fönt vagyunk a magasban, mindent kicsinek látunk. A dicsőségeink és a bánataink mind elveszítik a jelentőségüket. Mindent odalent hagyunk ilyenkor: a győzelmeinket és a vereségeinket egyaránt. A hegy tetejéről látni lehet, milyen nagy a világ, és milyen széles a láthatár.”

Bár kicsit tartottam a vallási téma miatt a történettől, abszolút pozitív véleménnyel zárult az olvasás. Újabb Coelho könyv, aminek helye van a könyvespolcomon.

Kiknek ajánlanám a könyvet? Kortól és vallástól függetlenül mindazoknak, akik szeretnek elgondolkodni az élet nagy kérdésein, s nem zavarja őket az sem, ha a válaszok mellé újabb kérdések is megfogalmazódnak.

Pontozás: 10/10

Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon

Fülszöveg: „Arlene ​​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. 

Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. 
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja… 

Szurovecz Kitti új, önéletrajzi ihletésű lélektani szerelmi története arra keresi a választ, lehet-e együtt boldog, illetve képes-e egymást meggyógyítani két lélekben mélyen sérült felnőtt. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem tudják, hogyan kell „jól szeretni.”

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.” 

(Faragó Melinda pszichológus)”

Megjelent: 2016. október 28-án.

Kiadta: Athenaeum kiadó

ISBN: 978-963-293-590-4

Oldalszám: 352

Műfaja: romantikus, lélektani regény

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

A szerzőről:

Író, újságíró és tévériporter.

Pályáját még a főiskolás évei alatt, a békéscsabai városi televíziónál kezdte, majd nem sokkal később a Magyar Televízió Navigátor című műsorának riporterévé vált, emellett sikeres női magazinoknak készített interjúkat a művészvilág képviselőivel, és hétköznapi hősökkel egyaránt. 2006-ban megszületett a kisfia, Ádám, ezt követően a mikrofont végleg a tollra cserélte. Mára a Meglepetés, a Nők Lapja Psziché és a NL Cafe rendszeres szerzője lett, emellett riportok írására tanítja a Central Médiaakadémia hallgatóit. Szabadidejében mindig is megszállottan imádott olvasni, nagy örömére mostanában könyvkritikákat ír, és könyves pódiumbeszélgetéseket is moderál.

Első regényét 2010-ben publikálta, Smink nélkül címmel, ezt követte előbb a Gyémántfiú, majd a Fényemberek trilógia. Az Athenaeum Kiadónál önéletrajzi ihletésű, lélektani, szerelmes regényével, a Hópelyhek a válladon című kötettel debütál, amely arra keresi a választ, lehet-e boldog együtt két lélekben mélyen sérült felnőtt. Mint mondja, eddig mindig mások – többnyire az interjúalanyai – történetei inspirálták, ez az első eset, hogy a saját szívét is az olvasói elé tárja. Új regénye szakmai lektora, Faragó Melinda pszichológus a kötetről így nyilatkozott:

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.”

/Forrás: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum /

A szerző így mutatkozott be a honlapján (http://www.szuroveczkitti.hu) :

„Mindig szerettem a képzeletem szárnyán repülni. Aztán, amint megtanultam írni, gyűlni kezdtek a füzetek, amikben általános iskolás koromtól följegyeztem a gondolataim. Sajnálom, hogy sokszor költöztünk, és az elkezdett, soha be nem fejezett történet töredékek elkallódtak. Aztán újabb és újabb mesék születtek bennem. Meggyőződéssel mondhatom, hogy az írás a legjobb barátom, az örök szerelmem és a megmentőm is. Sokszor, nagyon sokszor kihúzott már a szakadékból. Valóságos lelki gyönyör – ahogyan azt Spirit Bliss kolléganőm fantázianevében gyönyörűen megfogalmazta – drága Adri, én sem tudnám szebben mondani, ott a pont!”

Az uploaded magazinnak adott interjújából pedig az alábbi részletet emelném ki:

„A szeretetteljes család fontossága az, ami minden történetemben jelentős szerepet kap. Emellett az, hogy legyünk bármilyen picikék és elveszettek, válhatunk naggyá és sikeressé.”

Bár részleteket, idézeteket olvastam a szerző előző könyveiből, magukat a regényeket nem sikerült még elolvasni. Tehát mondhatom azt, hogy Szurovecz Kittitől számomra ez az első könyv, amit olvasok. Persze a cikkeivel sűrűn összefutottam régebben, de egy regény azért teljesen más szerintem.

Amikor először olvastam a könyvről (a kiadó beharangozójában), arra gondoltam, hogy a bemutató szöveg alapján érdekesnek tűnik, ráadásul gyönyörű a borítója. Aztán elolvastam az uploaded magazinbeli interjút, s a fentebb kiemelt idézet megerősített abban, hogy bizony érdemes odafigyelni a szerző munkásságára.

Adott egy fiatal, huszonnyolc éves nő, aki látszólag tökéletes életét éli a férjével és a kislányukkal, ám a látszat csal, hiszen nem boldog. Hiába van szerető férje és csodálatos kislánya, úgy érzi, hiányzik valami az életéből. Férjével a kapcsolata már átment barátságba, nincs meg a kezdeti szikra. Arlene alárendelte magát a család egységének, bármit megtesz a férje és a gyermeke kedvéért, azonban a saját érzéseit, kívánságait háttérbe szorítja. Egy idő után úgy érzi, csak statiszta a saját életében, s ebből a helyzetből egy kiút marad, elválni férjétől, és kislányával Cleveland-ből Franklinbe költözni, s ott riporteri állást vállalni, új életet kezdeni.

Az újrakezdésen kívül meg kell birkóznia azzal is, hogy lánya csak ideiglenesnek gondolja a helyzetet, és visszavárja édesapját. Belép az életükbe Hayden, aki felforgatja Arlene addigi világát, s egy teljesen újfajta kapcsolat veszi kezdetét. Már a megismerkedésükkor érezhető volt, hogy valami nem stimmel a férfival, majd ahogy haladt előre a történet, annál inkább tudatosul az olvasóban, hogy itt bizony nem kis gond van. Amikor néhány hét együtt járás után bemutatja Hayden Arlene-t és Lauren-t a családjának, egy véletlenül elejtett mondat után borul a bili, Hayden dührohamot kap, elviharzik, Arlene és Lauren pedig lelkileg összetörten távozik. Clarice felfedi Hayden „kis” titkát Arlene előtt, aki alig akarja elhinni, hogy ez a helyzet. Utánajár a Borderline személyiségzavarnak, kideríti, hogy akik ezzel küzdenek, szélsőségesek és kiszámíthatatlanok, a viselkedésüktől pedig leginkább a környezetük szenved, de ők maguk is szenvednek a kialakult helyzettől. Évekig tartó pszichoterápiás kezeléssel javítható ugyan, de csak nagyon nehezen.

„Nincs valós énképük, nincs hosszú távú céljuk, idegen tőlük a kitartás, hacsak nem épp aktuális mániájukról van szó – ez azért veszélyes, mert az érdeklődés tárgya többnyire egy másik személy, a legtöbb esetben szerelmük. Kirobbanó jókedvük képes percek alatt mély depresszióba fordulni.”

A történetben valós képet kaphatunk a borderline személyiségzavarral küzdő emberektől. Harcolnak a világgal, harcolnak önmagukkal. Szükségük van segítségre, ám azt nem szabad elfelejteni, hogy a hozzátartozó személyt felemésztheti ez a küzdelem.

Hayden karaktere igazi esettanulmány lehetne. Miként változik percről percre egy borderline-os személy viselkedése. Míg ő valamelyest kivirul Arlene mellett, addig a nő sorvadni kezd a kapcsolatban. Szereti a férfit, ezért sem akarja cserbenhagyni. Függőség alakul ki közöttük, és sokáig nem látod a kiutat ebből. Minden túl gyors, az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy mennyi minden történik rövid időn belül a szereplőkkel. Mégis pont ez az, ami miatt érezzük, nem úgy haladnak a dolgok, ahogy kellene. 

Tetszett a történet felépítése és a mondanivalója. A karakterek kiforrottak voltak, és senki sem tökéletes. Na jó, Cole mások elmondása szerint az. 

Hihetetlen volt arról olvasni, hogy mennyi mindent képes az ember elviselni, és mikor mondja azt végleg, hogy Állj, ne tovább!  

Súlyos és elgondolkodtató olvasmány. Mennyire adhatjuk át magunkat egy érzésnek? Mennyit kell és lehet eltűrnünk egy párkapcsolatban? Mi számít segítségnek és mi az, ami már az őrültség határát súrolja? Mennyit adhatunk úgy magunkból, hogy azért megőrizzük az igazi énünket? Mit tegyünk, vagy ne tegyünk, ha súlyos lelki sérült az, akit szeretünk? Biztos, hogy meg kell várnunk míg a lelki terror átmegy fizikaiba? Rengeteg kérdés felvetődött bennem olvasás közben, mindig visszakérdeztem, hogy vajon én mit tennék ebben a helyzetben? Létezik annyira elemésztő fizikai vonzalom, ami a józan észt felülírja?

A szereplők közül abszolút Lauren volt a kedvencem. A kislány gyermeki, tiszta lelke, gondolkodásmódja, viselkedése balzsam volt az ember lelkére, egy ilyen komoly téma kivesézése közben.

Ez volt az első könyvem a szerzőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Szeretem az olyan könyveket, amiknek van mondanivalója, ráadásul a kivitelezése is nagyszerű.

Pontozás: 10/10