Angela Marsons: Holt lelkek (Kim Stone 6.)

„Egy időtlen indíték, amely nemzedékeken át szedi áldozatait

Egy régészeti gyakorlat során a hallgatók emberi csontokat találnak. A West Midlands és a West Mercia rendőrkapitányságok határán húzódó magánbirtokra mindkét illetékes rendőrség felügyelője kiérkezik. Kim Stone és Tom Travis egykor munkatársak voltak, így jól ismerik egymást, de ha tehetik, messze elkerülik a másikat. Ezt az ügyet azonban ismét közösen kell megoldaniuk. Hamarosan kiderül, hogy a Preece család birtokán egy tömegsír őrzi az áldozatokat, akik embertelen körülmények között vesztették életüket.

Miközben Kim a névtelen áldozatok gyilkosa után kutat, a csapata a környéken egyre inkább elszaporodó gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban nyomoz. Amikor azonban az egyik kollégája élete veszélybe kerül, Kim azonnal a segítségére siet.

Lehet, hogy mindvégig rossz helyen keresték a tetteseket? Hogyan lehet megállítani egy eszmét, amely fertőzőbb, mint a vírus?”

Kiadó: General Press

Megjelent: 2019. július 15.

Fordította: Seregi Márton

Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Marsons: Dead Souls

A borítót tervezte: Kiss Gergely

Oldalszám: 360

ISBN: 978-963-452-302-4

Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.

Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.

Például:

- Titokban fél a tűktől.

- A kedvenc tv műsora a Top Gear.

- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.

- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.

- Utál nyilvánosság előtt beszélni.

- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

A szerző honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

A könyvről:

Már az első tíz fejezetben szembetűnő különbségeket fedeztem fel a többi kötethez képest. Ami nem feltétlenül volt baj, pusztán kicsit furcsa.

Más a csapatfelépítés, mert Kimet belekényszerítik egy közös nyomozásba a szomszédos rendőrkapitányság egyik felügyelőjével, akivel legszívesebben egy országban sem tartózkodna, nem még közös nyomozást vezessen. Persze ennek megvannak az okai, amire szépen lassan fény derül. A csapata saját utakon jár, nem tud rájuk figyelni annyira, mint amennyire szeretne, s ez kihat a csapattagok közötti kapcsolatra is.

Mindkét cselekményszál kemény, s egy bizonyos ponton összefonódik. Ebben a kötetben az ügyeknek köszönhetően újabb dolgokat tudhatunk meg a szereplőkről, közelebbről megismerhetjük őket, és láthatjuk a csapatot Kim nélkül is akcióban. Ugyanakkor Kim Stone bebizonyítja, hogy más körülmények között is képes helyt állni, és kivívni mások tiszteletét és megbecsülését, bár a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek. Travis felügyelő csapata nekem nagyon szimpatikus volt, így remélem, hogy lesznek még közös ügyeik.

A téma a mindennapokból kiragadott, sajnos bárhol és bármikor megtörténhet a valóságban is. A hetvenedik fejezetnél úgy éreztem, hogy most kell szünetet tartanom, különben nem bírom tovább az érzelemdömpinget, amivel a könyv jár. El kell ismernem, hogy az az átható gyűlölet, ami sugárzik a lapokról, már néha szíven ütött.

A könyvet nagyon aktuálisnak éreztem, mert sajnos napjainkban is sűrűn teret kapnak a gyűlöletcselekmények, még ha az emberiség egy része igyekszik is érzékenyíteni a közegét, tudatában kell lennünk annak, hogy ez még nem elég. Rengeteg atrocitás éri az embereket nap mint nap, még ha sokan ennek nincsenek is tudatában, vagy épp nem érdekli őket, mert nem ők és szeretteik a támadások célpontjai. Pedig lássuk be, bárhol és bárkiből lehet áldozat.

A gyűlölet-bűncselekmények elsősorban erőszakos cselekmények, de vannak „enyhébb” formái is, mint például a gyűlöletbeszéd és a zaklatás.

Az áldozatok a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási hovatartozás, szexuális irányultság, nemi identitás, fogyatékosság vagy más hasonló tulajdonság miatt válnak a támadások célpontjává.

A könyvben volt egy megjegyzés, amit nagyon igaznak éreztem.

„A gyűlöletszítók annak idején az utcasarkon álltak, és szórólapokat osztogattak. Mostanában a mindenki által elérhető közösségi médiát használják. Az internet egy felbecsülhetetlen értékű eszközt adott a kezükbe. Az emberek sokkal könnyebben tudnak pszichésen azonosulni ezekkel a gyűlöletcsoportokkal úgy, ha nem kell eljárniuk a hivatalos gyűléseikre. Az internet megkönnyíti a gyűlöletet.”

Talán pont a témája miatt nem tudtam úgy gondolni erre a könyvre, mint egyszerű krimire, mert olvasás közben gyakran eszembe jutott, hogy mennyire beleillik ez az egész, a mai világba. Ugyanakkor örülök, hogy a szerző úgy érezte, fontos a téma, amiről beszélni és írni kell.

Általában Bryant vagy Kim a kedvencem a könyvekből, most azonban Stacey került a figyelmem középpontjába. Talán azért, mert ez az a kötet, amiben a legtöbb információt kapjuk róla. Az ő tettei, érzései, gondolatai miatt váltam szenzitívebbé a történetre.

Angela Marsons veszélyes vizekre evezett a könyv témáját illetően, hiszen nagyon megosztó vélemények vannak az előítéletességgel kapcsolatban, ugyanakkor a szereplőin keresztül megmutatta, mennyire eldurvulhatnak a dolgok. A könyv érdekes, izgalmas, borzongató és megrázó. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy érzékletesen ábrázolja az eseményeket, ennek köszönhetően volt, hogy a hideg síelt a hátamon. Bár kicsit nehézkesen indult, határozottan sikerült magával ragadnia, megérintenie, elgondolkodtatnia.

Remélem, hogy hamarosan olvashatjuk majd Kim Stone felügyelőnő következő történetét!

Pontozás: 10/10

Bíró Szabolcs: Királyok éneke (Anjouk VI.)

„1333. ​A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.

Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.

Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.

Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.

A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2019. 06.11.

Oldalszám: 434

ISBN: 978-963-293-881-3

Műfaja: történelmi regény

Kötés: keménytáblás, védőborítóval

Borító: Földi Andrea

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1649183.pdf?fbclid=IwAR3MB3Nhmy5mcunsTtESM7EppPfiaWT-9g6ABPMnm51Q7Fy1o8jsRPNXt64

A szerzőről:

„Bíró Szabolcs 1988. július 29-én született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Az írói vénát minden bizonnyal édesapjától örökölte, és már kisgyermekként versikéket, rövid történeteket fabrikált. A versírással később felhagyott, a próza szerelmese lett. Tizenöt évesen kóstolt bele először a novellaírásba, eleinte főleg a fantasy műfajához és a kalóztörténetekhez vonzódott. Tizenhat évesen, gimnazistaként kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként, az iskolaújság főszerkesztőjeként és énekesként is bontogatta szárnyait. Prózai művei mellett 2006-tól több száz cikke jelent meg az Új Szó, a netBarátnő, az ekultura.hu, a Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és más internetes, illetve nyomtatott lapok hasábjain. 2010 októberétől 2012 januárjáig könyv- és filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. 2013-ban Vissza a középkorba! címmel önálló rovatot jegyzett a Csallóköz c. regionális hetilapban. Tizenegy éven keresztül folytatott aktív amatőrzenei pályát, ebből kilenc évig (2004 és 2013 között) a Csak Van zenekar énekeseként tevékenykedett: erről a korszakról tanúskodik többek között a zenekar első nagylemeze, a Mindennek a teteje.

(…)

Bíró Szabolcs 2007-ben debütált regényíróként, első öt könyve (és egy nem hivatalos e-novelláskötete) még Francis W. Scott álnéven jelent meg. 2010 első napjától kezdve kizárólag polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre megszállottabban fordul a középkor felé. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. kalandregényének köszönheti, mely három különböző kiadást is megért, a szakmai hírnevet azonban a Non nobis, Domine c. történelmi regénye hozta meg számára. 2014-ben megjelent Ragnarök c. regényével rövid kitérőt tett a vikingek és az óskandináv mitológia világába, ám azután ismét visszatért a magyar középkorhoz: tizenöt részesre tervezett, Anjouk c. történelmi regénysorozatát az Athenaeum Kiadó gondozza.

Az író kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer, ezt a helyzetet pedig humorosan, ironikusan fogja fel. Innen ered a székirodalom kifejezés. Ez a kategória egyben azt is sejteti, hogy az író nem kíván egyetlen műfaj mellett lecövekelni: a székirodalomba bármilyen irodalmi kategória belefér. Emellett a székirodalomaz évek során egyfajta branddé erősödött: Bíró Szabolcs minden évben ún. székirodalmi könyvturné keretein belül indul előadó- és dedikálókörútra, 2015-től pedig havonta többször is jelentkezik a Székirodalom vlog címen futó videónaplója egyes epizódjaival.

Bíró Szabolcs jelenleg feleségével és fiával a Csallóközben él, főállású regényíróként dolgozik, folyamatosan álmodozik, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak.”

Forrás és teljes életrajz itt: http://biroszabolcs.eu/eletrajz

Bíró Szabolcsot 2016-ban, a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütötték. 2017 nyarán pedig Eger Kulturális Nagykövete lett.

A tizenöt részesre tervezett, öt trilógiára felosztható Anjouk regénysorozat eddigi kötetei, melyek az Athenaeum kiadónál jelentek meg:

Bátor Attila bosszútrilógiája:

Anjouk I. - Liliom és vér (2015)

Anjouk II. - Lángmarta dél (2015)

Anjouk III. - Az utolsó tartományúrig (2016)

Arany Visegrád-trilógia:

Anjouk IV. - Szent György testvérei (2017.)

Anjouk V. – Ötvenezer lándzsa (2018)

Anjouk VI. – Királyok éneke (2019)

A sorozat előzménykötete:

Non nobis Domine (2016)

Előkészületben van jelenleg Az ifjú lovagkirály-trilógia:

A birodalom ura

Dél pörölye

A pusztulás dala

A könyvről:

A keménykötéses borító egyszerű és szolid, a védőborító pedig igényes és stílusos, ahogy azt már az előző köteteknél megszokhattuk.

Azon kívül, hogy esztétikailag kifogástalan, a tartalmi részt is csak dicsérni tudom. Könnyed, olvasmányos, és érezhető, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett, mielőtt nekilátott az Anjouk sorozat hatodik kötetének. Korhű ábrázolás és karakterjellemzés, ízes szövegezés, csodás tájleírások gazdagítják Bíró Szabolcs legújabb regényét.

A szerző stílusa annyira magával ragadó, hogy egyszerűen nem tudod letenni a könyvet. Ha a kezedbe veszed, biztos vagyok benne, hogy egy oldalt sem fogsz feleslegesnek érezni. Aki még csak most ismerkedne Bíró Szabolcs munkásságával, bátran vágjon bele a sorozatba, minden kötet forgatása élmény. Én személy szerint a Non Nobis Domine című előzménykötettel kezdtem, és imádtam, ahogy minden egyes kötetet. Élvezet volt belemerülni ebbe a történelmi információs tengerbe.

A könyv az 1333 és 1339 közötti időszak eseményeit öleli fel, amikor Anjou Károly (Caroberto), vagy más néven Károly Róbert király uralkodása folytatódik. A Szent György lovagrend már nem avat fel új tagokat, az összejöveteleik száma is jócskán megcsappant a Zách Felícián féle tombolás óta, mely mindenkiben maradandó nyomott hagyott. Helyettük aranysarkantyús vitézeket avattak, ám ez már nem olyan, mint annó a Szent György lovagrend idejében.  Minden megváltozott. Anjou Károly igyekezett keménykezű uralkodó lenni és helyreállítani a rendet az országban, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy állandó készenlétben kell lennie, mert bármikor fordulhat a kocka. Bár a belső viszályokat és fenyegetéseket sikerült felszámolni, a szomszédos országokból bármikor érkezhetett fenyegetés.

Anjou Károly (Turoczi krónika)

Nagyon örültem, hogy Bátor Szilárd kalandjai folytatódtak, mert már az előző kötetben is szimpatizáltam az ifjúval, akit öt éven át Bátor Attila hű társa és jó barátja, Péter okított. A fegyverhasználaton, víváson és lovagláson kívül meg kellett tanítania Szilárdot a lovagi erényekre, a logikus gondolkodásra, és a józan ész használatára is.

Ebben a kötetben már az öt év tanulóidő letelte után találkozhatunk Szilárd karakterével, amikor Anjou Károly magához hívatja, és végre kinevezi udvari ifjúvá, fegyvernökké, de ígéretéhez híven örökségéről csak két év múlva dönt.  

Sokan tartottak attól, hogy Szilárdot elragadják az érzései, és bosszút áll szerelme haláláért, ám ettől pont Klárának tett ígérete tartja vissza a fiút. A történet során sokszor érezhető Szilárd vívódása és fájdalma, melyek a múltban történtekre vezethetőek vissza, ugyanakkor erőteljesen megfigyelhető jellemének fejlődése is. Határozott, fegyelmezett, elszánt, indulatait többnyire sikeresen kordában tartja.

Ahogy azt már megszokhattuk, a régi karakterek mellett új szereplők is teret kaptak a történetben. Egyik kedvencem most András herceg lett, aki gyermeki ártatlanságával, őszinte kérdéseivel és gondolataival azonnal megnyert magának a könyv első felében. A régi szereplők közül pedig továbbra is Péter és társai voltak a szívemhez közel, azt viszont sajnáltam, hogy Lackfi István most háttérbe szorult. Akadtak ugyan jelenetek, de nem annyi, mint az előző kötetben.

Kedvenc jelenetem most is több lett. Egyrészt nagyon szerettem azt a részt, amikor Anjou Károly fiai, Lajos és András játszanak és beszélgetnek az élet nagy dolgairól, vagy amikor Károly és András Nápolyban járnak és egy napot sikerül együtt töltenie apának és fiának. Annyira vágytam már egy ilyen részre, ahol a király megmutatkozik erről az oldaláról is. Másrészt kedvemre való volt Lorenzo il Toro és Bátor Szilárd megismerkedése és kalandozása Nápolyban. Fantasztikus volt a város leírása, ahogy az emberek jellemzése is. Az olvasó garantáltan úgy érezheti, ő maga is jelen van és nem csak szemlélője a történéseknek, de át is éli azokat.

Bíró Szabolcsnak köszönhetően a hangulatom hullámzó volt, mert a szomorú vagy dühítő jeleneteket humoros részek is megszakítják, amiken jóízűen kacaghat az olvasó.

Összességét tekintve kaptam egy nagyon jól megírt, könnyed és olvasmányos történelmi regényt, ami egyszerre érdekes, szórakoztató és informatív. Jó volt újra belemerülni az Anjouk világába, és remélem, hogy hamarosan olvashatom majd a hetedik részt, mely már egy új korszakot ölel fel.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak, Bíró Szabolcsnak pedig azt, hogy évről évre elkápráztatja az olvasókat a regényeivel!

Pontozás: 10/10

Kimberley Freeman: Csillagok az óceán felett

„Két ​zabolátlan természetű nő és az ár, amit ezért fizetniük kell Kimberley Freeman, az Örökzöld-zuhatag és az Álom-öböl népszerű írónőjének nagy hatású regénye a szerelemről, az anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a világon. 

1874-ben a vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja apró emléktárgyat, egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes abban a tudatban élt, hogy az anyja nem tudta eltartani, és ezért került lelencházba, csakhogy felismeri a gombot: a fenséges és gyönyörű Genevieve Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes ugyan csak egyszer látta őt, de soha nem tudta elfelejteni. Kideríti, hogy Genevieve Londonban van. Agnes követi, és London nyomornegyedében tengődik, amíg megtudja, hogy Genevieve továbbutazott Párizsba. 

Agnes követi édesanyját, de egyre több mindenben kell csalódnia, mire végül Melbourne-ben rátalál Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné? 

Nagyhatású történet két megfékezhetetlen szellemű nőről, szerelemről és anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a világon.”

Kiadó: Athenaeum

Megjelent: 2019. július 11.

Fordította: Gálvölgyi Judit és Novák Petra

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kimberley Freeman: Stars Across The Ocean

Oldalszám: 448

ISBN: 978-963-293-877-6

Műfaj: romantikus

A szerzőről:

Kimberley Freeman Londonban született, majd 3 évesen családjával Ausztráliába költözött. Queensland-ben nőtt fel, és most is ott él a férjével és két gyermekével. Díjnyertes gyerekkönyveinek, történelmi- és fantasy regényeinek kiterjedt rajongótábora van számos országban. Családnevét anyai nagymamája tiszteletére vette fel, izgalmas bestsellereinek különleges hősnőit is ő ihlette. Jelenleg a Queenslandi Egyetem előadója.

A szerző kiadónál megjelent művei:

Vadvirágok lányai

Álom-öböl

Aranypor

Parázs-sziget

Örökzöld-zuhatag

A könyvről:

A borító most is Földi Andrea munkája, amit nem győzök dicsérni. Vonzza a tekinteteket, figyelemfelkeltő, ugyanakkor szolid és kifinomult. Vannak, akik szerint a külföldi borító szebb vagy épp jobban illik a történethez, én úgy gondolom, hogy mindkettőnek megvan a maga bája és hangulata.

A regény huszonhat fejezetre van tagolva, múlt és jelen eseményei váltakozva tárulnak a szemünk elé, ám ez a tagolás miatt számomra nem volt zavaró. Ahogy azt már a szerző előző könyveinél is megszokhattuk, most is váltott szemszögből ismerhetjük meg a történteket, ahogy a korok is váltakoznak a cselekményszálakkal párhuzamban. Az elején még kicsit kusza minden, de ahogy haladunk a regényben, úgy kerülnek helyre fokozatosan a kirakós darabkái.

A könyv olvastatja magát, nehéz elszakadni tőle. Szinte pillanatok alatt – vagy legalábbis én úgy éreztem – túl voltam száz oldalon, és hajtott tovább a kíváncsiság. Addig olvastam, míg a szemem meg nem fájdult, illetve be nem sötétedett. Ha az embernek van egy kis ideje, egy-két nap alatt a könyv végére érhet.

Szerettem a történetet, bár a cselekményszálak közül a múltban játszódóak álltak hozzám közelebb, és az is volt az erőteljesebb. Nagyon sokáig azt éreztem, a jelen történései csak lógnak a levegőben.

Tetszettek a tájleírások, a kornak megfelelő jellemzések.

Karakterei összetettek, egyáltalán nem tökéletesek, tulajdonságaikkal és esendőségükkel valósághű szereplőket kapott a regény. Jócskán akadt a könyvben kedvelhető és utálható szereplő, ám egyiket sem éreztem feleslegesnek. 

Marianna és Julius karaktere nagyon közel állt hozzám, talán ők voltak az egész történetben a kedvenceim. Főleg Julius. Erős szívű, bátor, nemes jellemű, és igazán védelmező.

Mellékszereplők közül pedig Jack volt a favoritom, aki bár néha furcsán viselkedett, a szíve a helyén volt.

Agnest nagyon kedveltem, mert határozott volt, és amit célul tűzött ki, teljesítette. Nem mindig értettem egyet a módszereivel, ám azt el kellett ismerni, hogy csak a szívét követte. Imádtam a kalandos utazásait, a furcsábbnál furcsább helyzetekkel együtt, amiket csak hozhattak ezek az utak. Néha, amikor nehézségekbe ütközött, eszembe jutott, megéri-e ez az egész? Biztos, hogy jól jár, ha megtalálja Genevieve-et? Nem egyszer és nem kétszer került veszélybe, és csak a szerencsén múlott, hogy nem lett nagy baj az egészből. Mégis folytatta az útját, mert tudni akarta, ki is ő igazán.

Voltak olyan utalások, amik néha vakvágányra vittek, ugyanakkor mindvégig volt egyfajta megérzésem, és szerencsére beigazolódott a sejtésem. A könyv végén már a könnyeimet törölgettem és úgy örültem a végkifejletnek, mint ha valamelyik közeli ismerősömmel történt volna. A regény tényleg a szívemhez nőtt.

Mindenképpen ajánlom a regényt a Freeman rajongóknak, mert az írónő hozta a színvonalat, hasonlóan erős könyv, mint a Vadvirágok lányai vagy épp a Parázs-sziget.

Összességét tekintve az olvasó kap egy remek könyvet, mely tele van kalandokkal, rejtélyekkel, szeretettel, barátsággal, fájdalommal és veszteséggel. Fordulatokban gazdag, szórakoztató, néha mosolycsalogató vagy épp könnyfakasztó. A múlt történései megérintik az embert, együttérzésre késztetnek, és magukkal ragadnak. A jelen eseményei számomra viszont most csak úgy voltak.

Kimberley Freeman ért hozzá, hogy lebilincselje az olvasóit. Így mindenképpen ajánlom a romantikus regények kedvelőinek. Most is rengeteg mondanivalót szőtt a regénybe, tehát nem csak szórakoztat, de gondolkodni valóval is bőven ellát. Mit meg nem tennénk azért, hogy életünk kirakósának darabkái a helyükre kerüljenek?

A leendő olvasóknak csak annyit ajánlanék, hogy adják át magukat a történetnek, és engedjék meg, hogy a szívüket megszólítsa.

Pontozás: 10/10