Ana könyvajánlói - Jamamoto Jukihisza: Egy kis tokiói virágboltban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A 24 éves Kimina Kikuko kiégett. Hiába áldozza fel minden idejét és energiáját a munkája, a munkahelye, az érzéketlen és igazságtalan főnökei oltárán, nincsenek örömei, céljai, a jövő kietlenül, siváran tátong előtte. Ekkor a véletlen elsodorja a Kavarazaki Virágboltba, ebbe az aprócska, de mozgalmas üzletbe, amely a vasútállomás közelében várja a vásárlókat.

Kikuko megismerkedik Todzsima Ritával, a kedves és bohókás tulajdonossal és a munkatársaival, majd elfogadja a Rita által felkínált álláslehetőséget, és ezzel belép a virágok csendes csodavilágába.

Ebben a barátságos és inspiráló közegben Kikuko elkezdi figyelni és szavak nélkül is érteni azokat az érzéseket, amelyek a boltba látogató vagy virágot rendelő vásárlókat mozgatják. Minden csokorban ott lapul az a szépség, az az öröm, amely a legnehezebb pillanatokban is képes vigaszt nyújtani, begyógyítani a lélek sebeit. A méltóságot szimbolizáló kecses magnóliától a reményteljes napraforgón át a krizantém őszies, bölcs szépségéig minden fejezetben egy-egy újabb leheletfinom, a virágok titokzatos és illékony üzeneteivel átszőtt történetet tárul fel előttünk.

Kikuko lassan maga is a gyógyulás útjára lép, újra felfedezi a saját álmait és azokat az apró örömöket, amelyek széppé, tartalmassá tehetik az életet.

Az Egy kis tokiói virágbolt egy lefegyverzően bájos, szívhez szóló regény, amely a lélek tisztaságát, a vigaszt, a szelídséget, a virágok és a bennük örömöt lelő emberek csendes erejét ünnepli.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2025

Fordította: Slánicz Barlázs

Virágszakértő: Szűts Krisztina

Oldalszám: 348

ISBN: 978-615-106-167-1

Jamamoto Jukihisza (1966) Tokióban született. 2003-ban elnyerte az első kötetes szerzőknek odaítélt Sószecu Szubaru-díjat. Ez az első magyarul is megjelent műve.

Csak mostanában kezdtem el japán szerzők könyveit olvasni. Ennek a könyvnek a borítója és a fülszövege felkeltette az érdeklődésem. Szeretem a festői szépségű tájak részletes leírását, és a gyönyörű virágok bemutatását. Az sem titok, hogy szívesen olvasok olyan történeteket, amik tele vannak érzelmekkel, és amikben a főszereplő fejlődik, sikeresen túljut egy nehéz élethelyzeten, és rátalál a boldogságra, megtalálja a helyét.

Az Egy kis tokiói virágboltban egy szívmelengető, bájos regény. A stílusa könnyed és gördülékeny. Egy kicsit lassú folyású, mégis szinte magába szippant, olvastatja magát. Tele van sajátosan japán vonásokkal, amik a szereplők viselkedésében, a gondolkodásmódjukban, az ételekben, italokban nyilvánul meg. Az olvasó betekinthet a szereplők különböző élethelyzeteibe, egyéni problémáiba.

A történet középpontjában egy huszonnégy éves nő, Kimina Kikuko áll, aki nem bírja már lehangoló, kegyetlen, kizsákmányoló munkáját, így felmond a munkahelyén. Részmunkaidősként helyezkedik el egy virágboltban. Úgy tűnt, hogy Rita, a virágbolt tulajdonosa hamar felfigyelt rá, segítette, és hasznosnak találta, hogy Kiku tervezőgrafikát tanult.

Kikuko nevében a kiku krizantémot jelent.

A szerző finoman írt arról is, hogy fizikálisan milyen megterhelő a virágárusok munkája. A virágok részletes bemutatásán kívül versekkel, irodalmi utalásokkal is színesítette a történetet. Szépek és részletesek a leírások. Szerintem nagyon kedves gesztus, hogy szinte minden alkalomra virágot adnak egymásnak. A virágok segítségével szavak nélkül is el tudják mondani, hogy mit éreznek. Érdekes volt arról olvasni, hogy minden virág más és mást jelent virágnyelven.

A szereplőket könnyű megkedvelni.

Rita korábban jogi asszisztens volt egy ügyvédi irodában, majd átvette az édesanyja virágkereskedését. A kolléganőjük, Micujo korábban gimnáziumi irodalomtanár volt, és most részmunkaidőben dolgozik a virágboltban. Haga, a harmincesztendős férfi főállásban kutatóasszisztens az agráregyetemen, részmunkaidőben pedig a virágboltban dolgozik.

Kiku a virágboltban is hasznát vette a tervezőgrafikus képesítésének. Egyre több tervezői munkája volt. Rita és a virágboltban végzett munka Kiku eszébe juttatta a mindennapok apró örömeit. Újra érezte, hogy igazán él.

Kifejezetten tetszettek a novellaszerű fejezetek. A harmadik fejezet, a Krizantém szerintem nagyon különös és megindító volt. Kiku és Ifukube véletlen találkozása; a virág; meg a történet, amit a nő olvasott… és a kedves gondolat a barátságról. Egy kicsit sorsszerűnek tűnt. Újra és újra találkoztak. A lépcsőházban, ugyanott, ahol korábban. A nőt teljesen elbűvölte a férfi arca, amikor lelkesen mesélt a munkájáról, a kutatásról, az új virágfajták létrehozásáról. Szerintem nagyon aranyos volt, ahogy Kiku virágot választott Ifukube könyvjelzőjéhez. Az is nagyon tetszett, ahogy a férfi anyák napján felajánlotta a segítségét, és együtt szállították ki a virágokat. Meglepő volt, amikor a történet végén kiderült, hogy Kiku és Ifukube találkozásai nem is voltak véletlen egybeesések.

Bár alapvetően nem akciódús a cselekmény, mégis tartogatott egy kis izgalmat például a Fekete hunyor című fejezetben.

A könyvben hangsúlyos volt a kiégés és az újrakezdés témája, az emberi kapcsolatok ereje. Tetszett a finom szimbolika, a remény, a betekintés a japán kultúra szépségeibe. Jó lett volna, ha a szerelmi szálat kicsit részletesebben kidolgozta volna az író.

Erről a regényről is elmondható, hogy jellegzetesen japán. A cél maga az út. Sok dolog nincs leírva, de érzékelhető, csak a szavak mögé kell látni. Olyan történet, amiben a boldogság a röpke pillanatokban és a hétköznapi gesztusokban rejlik… Nagyon szívesen olvastam volna még tovább.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Borúra derű

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Emlékezetes nyaralásnak indult.

De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?

May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek…

Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?

A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?”

Kiadó: Pioneer Books

A mű eredeti címe: It’s Raining Man

Kiadás éve: 2025

Fordította: Frei-Kovács Judit

Oldalszám: 440

ISBN: 978 615 664 494 7

A borító nekem nem tetszik, mert nem illik a történethez. És kicsit sem olyan bájos és művészi, mint a korábbi regények rajzos borítói.

Ahogy az írónő regényeiben lenni szokott, ebben is sok szereplő van, és több szálon fut a cselekmény. Minden karakternek megvan a története, és problémája. A részletgazdag leírások lehetővé teszik, hogy könnyen magunk elé képzelhessük a helyszíneket. Az írónő finoman tárja fel a szereplők belső világát, küzdelmeit.

A történet lényegében három barátnő: Lara, May és Clare nyaralásáról szól. Megismerhetjük a szereplők múltjának traumáit és fájdalmait, és ezeknek a jelenre gyakorolt hatását. A regény szereplőire súlyos teherként nehezedtek a titkok, amiket őriztek. Mind azt hitték a másik életéről, hogy szép és jó, és nem ismerték elég jól egymást ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek egymással az életük nehézségeiről, a velük történt rossz dolgokról. Eléggé kiszámítható a cselekmény. Viszonylag könnyen rá lehet jönni a falu lakói által rejtegetett nagy titokra. A múltban történtek finoman szövik át a regényt. A történetben megfelelő arányban van a misztikus hangulat és a csípős humor is. Időnként előfordulnak benne könyves és filmes utalások.

Lara, Clare és May mindhárman Yorkshire-ből származnak és évek óta ugyanannál a vállalatnál dolgoznak. Céltudatos, keményen dolgozó nők. Csak tizennyolc hónapja voltak barátok, és nagyon ritkán találkoztak. Alig ismerték egymást. Egyik nőnek sem volt irigylésre méltó élete. Lara és May kifejezetten méltatlan helyzetben volt. Évek óta alig vettek ki szabadságot, ezért úgy döntöttek, hogy időpontot foglalnak egy wellnesshotelbe. A hölgy az utazási irodában nem volt a helyzet magaslatán. Nekem nagyon furcsának tűnt, hogy Lara nem olvasta el a visszaigazoló üzenetet. Szerintem ez bármilyen foglalásnál vagy rendelésnél alapvető. Lara, Clare és May viselkedése nem mindig tetszett, főleg a könyv elején.

A nehézkes indulás után a nők úgy döntöttek, hogy belevetik magukat a nyaralásba, és megpróbálják a legjobbat kihozni a helyzetből. Egyre több különös, rejtélyes dolgot tapasztaltak.

Ren Dullemben az emberek régimódiak és babonások. Clare-t a heterokrómiája (a két szem színe nem azonos) miatt boszorkánynak nevezték. Tetszett, hogy egy kedves idős nőnek és az öreg macskájának ugyanúgy felemás szeme volt, az egyik szeme kék, a másik zöld, mint Clare-nek. Clare könnyen összebarátkozott Raine-nel. Megható volt az a különleges kapcsolat, ami kialakult köztük. Raine hitt abban, hogy egy náluk jóval erősebb hatalom akarta, hogy az útjaik keresztezzék egymást.

A három nő lassan rájött, hogy a hely jóval bájosabb, és több lehetőség van benne, mint hitték. Sok ötletük támadt a falu felújításával, felvirágoztatásával kapcsolatban. Az a hely „meghódította a szívüket”.

A Hathersage testvérek érdekes karakterek. Főleg Gene, a titokzatos, morcos fafaragó, aki bérbe adta a házat a három nőnek. Nagyon tetszett az a rész, amikor Gene örökbe fogadta a háromlábú kiskutyát. A mogorvasága ellenére sok kedves megnyilvánulása volt, ami nyilvánvalóvá tette, hogy nagyszerű ember. Frank is szimpatikus volt. Sok teher nyomta a vállát, mégis kedves, becsületes és jó ember. Val Hathersage viszont kifejezetten ellenszenves.

A romantikus szál sem okozott különösebb meglepetést. Elég sok dolog utalt arra, hogy Lara és Gene, May és Frank, valamint Clare és Ludwig ha rögös, kanyargós úton is, de együtt révbe érnek.

A nyaralásról szóló részekben végig ott volt egy furcsa kettősség. Egyrészt nyomasztó, baljós hangulat, másrészt varázslatos, idilli légkör. Ren Dullem eredeti neve Reines de la Mer (A tenger királynői). A sellők tiszteletére nevezték el, hogy cserébe ne süllyesszék el a halászhajókat. A Ren Dullem-ben töltött idő rádöbbentette a három nőt, hogy nem azt az életet élik, amit szeretnének. Akartak és tudtak is fejlődni, változtatni. Végül rátaláltak a boldogságra. A történet vége tartogatott váratlan fordulatokat. Szóval ez egy édes-bús sellős mese, aminek nagyon bájos vége van.

„… igazán nem árthat, ha hiszünk az élet aprócska csodáiban, nem igaz?”

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Amíg a nyár véget ér

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A találkozásuk nem véletlen volt, ám egyikük sem volt rá felkészülve.

Léna már akkor a nyár végét várta, amikor az még el sem kezdődött. A forró és fojtogató budapesti hétköznapok már májusban a padlóra küldték, így megváltásként érkezett számára a lehetőség, hogy a nyári időszakban külföldön taníthat angolt. Nem volt más dolga, mint megkeresni a nyelviskola kínálatából azt az európai várost, ahol a leghidegebb van.

Matti viszont élete legboldogabb nyarára készült Helsinkiben. Frissen elvált férfiként megérintette a szabadság szele, élvezte, hogy a sötét fellegek tovaszálltak, és végre megérkezett a napsütés a hosszú tél után. Ám minden számítását keresztülhúzta az új tanárnő érkezése, aki nemcsak elhappolta előle a haladó kurzust, de koordinátorként még támogatni is kénytelen az óráin.

Léna kitörő lelkesedéssel, Matti hűvös ellenszenvvel vág bele a közös munkába. A két angoltanár között igen hamar feszültté válik a légkör, ám a szikrázó hangulat és a heves viták egy idő után egészen másfajta szenvedéllyé alakulnak át.

Péntek Tünde romantikus regényével egy különleges finn kalandra csábítja az olvasókat. Szórakoztató köntösbe bújtatott történet újrakezdésről, kimondatlan vágyakról és arról, mit is lehet kezdeni azzal, ha a szív valami teljesen mást szeretne, mint amit az ész diktál.”

Kiadó: Álomgyár

Borító és fedélterv: Koppányi Lilla

Kiadás éve: 2026

Oldalszám: 464

ISBN: 978-963-6832-39-1

Péntek Tünde író, okleveles kommunikátor újságírói specializációval, kommunikáció- és médiaszakértő. Északon érzi jól magát. Izland számára az álomország, ahol szívesen élne. A nyarat leginkább csak túlélni szeretné. Semmit sem vár jobban, minthogy végre megérkezzen az ősz és vele együtt a hűvös - a tél pedig az éve megkoronázása szokott lenni, annyira szereti. Ennek a regénynek a női főszereplője az írónőhöz hasonlóan már akkor várja, hogy véget érjen a nyár, amikor még el sem kezdődött. Finnország különös helyet foglal el a szívében, hiszen ez volt az első skandináv ország, ahol valaha járt és egyben az is, ahová legtöbbször visszavezetett az útja. Az írónő számára nagyon fontos, hogy olyan helyszínt válasszon a regényeinek, ahová személyes élmények és emlékek kötik. Finnország elvarázsolta a békéjével. A cselekmény idővonala pontosan addig tart, amíg a nyár véget ér.

A könyv borítója vonzza a tekintetet, figyelemfelkeltő. Váltott szemszögből ismerhetjük meg a történetet. Olvastatja magát, nehéz elszakadni tőle. Könnyed stílusa miatt gördülékenyen lehetett haladni vele. Sok a zenei és filmes utalás, valamint az északi kultúra is fellelhető a könyvben. A cselekmény kiszámítható, mégis nagyon szórakoztató. Humoros és érzelmes. Tele volt olyan jelenetekkel, amik megmelengetik az olvasó szívét, megnevettetik, vagy épp könnyeket csalnak a szemeibe. Nagyon szépek a leírások. Az írónőt külön dicséret illeti Finnország (főleg Helsinki) széles körben, olvasmányosan történő bemutatásáért.

Matti frissen elvált férfi. Hosszú évek óta először teljesen rendben volt magával. Lénának nehéz éve volt, és a hirtelen támadt májusi kánikulától még nyűgösebb és idegesebb lett.

Matti az elején nem volt szimpatikus. Ő csinált hülyeséget, amiért a főnöke „megbüntette”. A nyári kurzusát egy magyar lánynak adta. Mégis Lénára haragudott ezért, és elhatározta, hogy egy kicsit sem fogja megkönnyíteni a dolgát. A barátja (Mikko) reakciója tetszett, amikor elpanaszolta neki, hogy mi történt.

„Ettől a Magyarország felől érkező tornádótól már semmi sem menthet meg.”

Na ennél a mondatnál megjelent egy cinikus vigyor az arcomon. Eszembe jutott valami, amit egyszer mondott nekem egy fickó. (Nem hiszem, hogy bóknak szánta. Itt vigyorgó hangulatjel.) Közölte velem, hogy a tornádó hozzám képest lágy tavaszi szellő. Szóval nagyon reméltem, hogy a női főszereplő akarva-akaratlanul néha borsot tör majd Matti orra alá. Most komolyan! Nyílt ellenszenvet tanúsított egy olyan nővel szemben, akit egy kicsit sem ismer. Amikor a nővérével találkozott, és ő is elmondta neki a véleményét, akkor már nevettem.

Figyelemre méltó és szimpatikus volt Helmi (Léna és Matti főnöke) hozzáállása. Kedvesen fogadta Lénát, és nagyon támogató volt.

Léna és Matti kapcsolata hasonlított a kötélhúzáshoz. 

Vicces, hogy mindkettőnek van egy közeli barátja (Léna – Vivi, Matti – Mikko), aki szerint jó ötlet lenne viszonyt kezdeniük egymással, és meggyőződése, hogy eszi a fene őket egymásért. És tényleg, mintha minden egymás felé sodorná őket. A munka, lázzal járó leégés egy kiránduláson, a juhannus ünnepség… Juhannus éjszakája és az északi bűbáj jó indok és kifogás volt a csókjukra. Mégsem sikerült kiverni a fejükből azt a csókot és a varázslatos péntek este emlékét. Le sem tagadhatták, hogy vonzódnak egymáshoz. Matti úgy gondolta, hogy távol kell tartania magát Lénától. Léna pedig úgy érezte, hogy a volt párja, Robi árulása után Matti viselkedése még jobban megsebezte.

Mindkettőnek idő kellett míg nyíltan betudták vallani, hogy odavannak egymásért, és nem tudták elfelejteni azt a csókot. A születésnapjuk rendkívüli meglepetéseket tartogatott. Elementáris erővel vonzódtak egymáshoz, és a szenvedély elhatalmasodott rajtuk. Az írónő ízlésesen írta meg az érzéki, romantikus részeket, amik még jobban elmélyítették a főszereplők közti érzelmi kötődést. Minden egyes csipkelődés és ugratás, minden intim pillanat szorosabbra fűzte köztük a szálakat. A kapcsolatuk titkos volt. Részben izgalmas volt a titkolózás, másrészt megmérgezte a kapcsolatukat. A kiélezett helyzetekben Matti többnyire gyerekesen viselkedett. A gyáva megfutamodása kiábrándító volt. Még szerencse, hogy Mikko próbált neki segíteni, és Léna is fejlődőképesnek tartotta, jól kommunikált vele. Tetszett, amikor már egy párként látogatták meg Mikkót.

Matti nem tudhatta, hogy Helmi beszélt-e arról Lénának, hogy a válása után voltak olyan „ügyei”, amikre nem büszke, és amiknek számára semmi jelentőségük sem volt. Nem akarta elveszíteni Lénát az érkezése előtti botlása miatt. Volt lehetősége elmondani neki a válás utáni zűrzavar történetét. Mégsem tette. Ez hiba volt. Nagyon felháborított az ostoba, éretlen és gyerekes viselkedése. Némi elégtételt éreztem, amikor a nővére, Sari közölte vele, hogy szerinte megijedt és idiótán viselkedett. Szerintem aranyos volt, hogy a maga módján próbált segíteni az öccsének.

Léna és Matti rájöttek, hogy nem akarják elengedni egymást. Ahogy számítani lehetett rá, Léna végül otthonra talált Finnországban. Szerintem nagyon szép, hangulatos és humoros volt a befejezés.

Összességében tetszett ez a regény, bár volt néhány elírás benne. Ez a könyv kellemes élményt nyújt a romantikus regények kedvelőinek. Pontosan annyira szenvedélyes ez a regény, amennyire szükséges, az írónő tökéletesen eltalálta a mértéket. A helyszínleírások, a hitelesen leírt karakterek, a mély érzelmek és az érdekes események együtt egy tökéletes romantikus regényt alkottak. Mindenki végig „aktív résztvevője” volt a történetnek. Jól érzékelhető volt a barátok közti szeretet és összetartás. Úgy gondolom, hogy ezzel a regénnyel az írónő ismét megmutatta írói tehetségét.

És most néhány dal következik a történetből.

Savage Garden: Truly Madly Deeply

Roxette: It Must Have Been Love

Gloria Gaynor: I Will Survive

Elvis Presley: Can’t Help Falling in Love

Backstreet Boys: Quit Playing Games (with My Heart)

Westlife: Uptown Girl

A teljes lejátszási listát megtaláljátok a könyv elején.

Sárközi Erika Nilla – Aki ​dzsinnekkel játszik (Hat kártya sorozat 1.)

Fülszöveg:

„Alkut kötnél egy dzsinnel, ha az életed lenne a tét?

Kasia leleményes alkudozó, aki nem riad vissza a varázslattól izzó, koppenhágai éjszakától sem. Különleges kártyapaklijával megbízásokat teljesít: bárkit és bármit képes megtalálni a megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe. Hisz a mágiának mindig ára van… Ezt Kasia is fájdalmasan tapasztalja a saját bőrén, amikor a varázsereje szeszélyessé válik, és még a pakliját is ellopják. Ezek nélkül ő is vérző préda egy ragadozókkal teli világban.

Ráadásul egy dzsinn érkezik Koppenhágába, aki Kasiánál is ravaszabb alkudozó, és a lányt keresi. A dzsinn mindig megszerzi, amit akar, ezúttal pedig a kártyákra fáj a foga. Ám azok eltűnése fellobbantja közöttük az amúgy is ellenséges lángokat.

Kasiának biztonság és válaszok kellenek, a dzsinnek pedig a pakli. Többet is kaphatnának egymástól, mint amire vágynak, de ehhez össze kell dolgozniuk egy pattanásig feszült helyzetben.

Sötét alkuk.

Végzetes árulások.

Élet-halál harc a nagyvadak között.

Kasia és a dzsinn találkozásával egy kegyetlen játszma veszi kezdetét, amiben semmilyen ár sem túl nagy – de lehet-e egyáltalán győztese ennek a harcnak?”

Megjelent: 2026. június

Kiadta: Skarlát kiadó

Borítóterv: Hannah Sternjakob Design

Belső grafika: Vörös Zsófia

Oldalszám: 412 (puhatáblás, élfestett kiadás)

ISBN: 978-615-6781-08-6

Felnőtt tartalom! A könyv 18 éves kortól ajánlott!

A molyon található egy 21 oldalas beleolvasó: https://assets.moly.hu/beleolvaso/sarkozi-erika-aki-dzsinnekkel-jatszik-beleolvaso.pdf?1778285078

Hogy mit tudhatunk a szerzőről?

Sárközi Erika Nilla az írásba tiniként szeretett bele, kedvencei azóta is a romantikus, humoros alkotások és a misztikum. Történeteivel szórakoztatni szeretne, ámulatba ejteni, menedéket nyújtani. 

Svédországban él, két kisfiú édesanyja, érdekli a lakberendezés és a házfelújítós tartalmak. 

A regényeket jobban kedveli a novelláknál: a titkokkal fűszerezett Carpe Noctem 2024-ben jelent meg, egyelőre még csak ebook-ban. 

Én is a könyv: 

Úgy érzem, mintha már ezer éve ismerném Sárközi Erikát, azaz Nillát. Közel tíz éve annak, hogy elnevezett könyvszörnynek, mivel akkoriban tényleg faltam a köteteket – pont úgy, mint Sütiszörny a különböző sütiket a Szezám utcában. Többször ért az a megtiszteltetés, hogy olvashattam az írásait, és valóságos rajongója lettem. A történeteinek ugyanis van egy olyan varázslatos képessége, hogy képesek kizökkenteni az aktuális olvasói válságomból.

Sajnos egy ideje egyéb okok miatt újfent kissé akadozik nálam az olvasás, de a könyvek szeretete örök. Ezért is örültem annyira, amikor tavaly jött a hír, hogy megjelenik a Hat kártya sorozat első része, az Aki dzsinnekkel játszik. Volt szerencsém olvasni még nyers verzióban, és már akkor szerelem volt első olvasásra. Azóta rengeteg finomítás, módosítás történt, én pedig kíváncsian vártam, végül mit hoz ki a történetből az írónő.

Imádom a történetmesélés gördülékenységét, a cselekményszálak felépítettségét és a szereplők kidolgozottságát. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő karakterek is megkapják a megfelelő bemutatást, így garantált, hogy az olvasó emlékezni fog rájuk fejezetekkel később is.

Amit nem szeretek, az a függővég, de ez ugye várható volt egy könyvsorozat első részénél, úgyhogy erre több szót nem is vesztegetek, csak erősen reménykedem, hogy még azelőtt jön a folytatás, mielőtt akkora lyuk keletkezne az oldalamon, mint a Mariana-árok.

Nillának sikerült egy erős, határozott és független női főszereplőt megalkotnia, akinek bizalmi problémái vannak. Kasiának minden oka megvan rá, hogy kételkedjen a körülötte élőkben, hiszen már kislányként azt sulykolta bele a keresztapja, hogy nem bízhat senkiben, csak önmagában és a mágiájában. Ám úgy hozza a helyzet, hogy kénytelen együttműködni – mi több, alkut kötni – egy dzsinnel, hogy visszaszerezze amit elloptak tőle, és élve kerüljön ki egy soktényezős játszmából, ami mögött olyan személyek húzódnak meg, akikre nem is számítana. Kasiánál már csak Ace, a dzsinn „örül” jobban ennek az együttműködésnek. A kettejük közötti feszültség szinte az első találkozásuktól tapintható, és lapról lapra csak növekszik. Macska-egér játékot játszanak, kerülgetik egymást, ugyanakkor mindketten tudatosan visszafogják magukat – harcolnak önmagukkal és egymással, míg végül eljön az idő, amikor már egymásért is. Ez már néha őrjítő volt számomra, pláne, ha azt nézzük, milyen perzselő álmai voltak Kasiának, amiket az egyezség miatti kötelék miatt Ace is ugyanúgy látott és átélt.

Ám ahogy azt már többször megállapítottam, Nilla különösen találékony tud lenni, és nem csak a szereplői kínzásához ért, de az olvasók alapos meggyötrésében is profi. Ugyanis többször is elhúzza az orrunk előtt a mézesmadzagot, fejezetről fejezetre gyötri a szereplőket és az olvasókat egyaránt, alkalmanként ad némi fájdalmat enyhítő balzsamot a léleknek, de épp csak annyit, hogy még többre és többre szomjazzunk. Amikor pedig végre azt érzi az olvasó, hogy „na most már beindulnak közöttük a dolgok”, egy tollvonással keresztülhúzza a számításainkat, és jön a következő megpróbáltatás, majd egyszer csak arra eszmélsz, hogy elfogytak az oldalak, és vége az első résznek.

Imádtam a főszereplők közötti sziporkázó párbeszédeket, a tapintható feszültséget, a zűröktől korántsem mentes közös kalandokat, a kémiát, a perzselő és alkalmanként arcpirító jeleneteket, meg úgy általánosságban mindent. Most azonnal akarom a folytatást!

Nillaaaaa! (Ezt most olyan hangszínben képzeljétek el, mint a Reszkessetek betörőkben, amikor azt üvöltik, hogy Keviiiiin!)

Ana könyvajánlói - Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Szenvedélyes mulatságok, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.

Jane Austen utánozhatatlan ironikus humora és a XIX. századi Anglia színes korrajza teszi páratlanul szórakoztatóvá az írónő legismertebb és legtöbbször filmre vitt romantikus regényét.”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2024

A mű eredeti címe: Pride and Prejudice

Fordította: Loósz Vera

Oldalszám: 452

ISBN 978-963-403-830-6

Jane Austen korának romantikus túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus modern úttörője. Összesen hat befejezett regénye maradt ránk. Regényeiben szórakoztató az ironikus hangvétel, és tetszik, hogy a női főszereplők okos, erkölcsileg erős nők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával. A regény a 19. századi angol arisztokrácia világába kalauzol el minket. Hitelesen ábrázolja a korabeli társadalmi viszonyokat. A karakterek viselkedése a kor embereinek, a korabeli arisztokráciának ékes kritikája volt. Austen korának szokásai szerint a házasságok érdekből köttettek, hogy a család vagyona gyarapodjon, a jó hírnév pedig fennmaradjon. Szerintem felháborító és igazságtalan az „örökjogi korlátozás”, hogy női ágon nem öröklődhetett birtok. El kell ismerni, hogy az írónő rendkívül elegánsan fedte fel az igazságot kora társadalmáról, az emberi értékekről. Az elvárások súlya komoly lelki terhet jelentett. Szomorú, de az intrika, a képmutatás, és a pletykálkodás napjainkban is ugyanúgy jelen van a társadalmakban.

Sokféle kiadásban jelent már meg. Nekem egy szépen kidolgozott, nagyon kellemes látványt nyújtó, kemény fedlapos változathoz volt szerencsém.

Ez a klasszikus mű élethűen ábrázolja a XIX. századi házasság intézményét, amely kizárólag pénz- és rangszerzésre szolgált. A passzív, nem túl intelligens nők közül kiemelkedik Elizabeth karaktere, aki csak és kizárólag szerelemből hajlandó házasodni, és általában nagyon határozottan fejti ki a véleményét.

Austen szellemes és éles eszű meglátásai, csípős humora jól felfedezhető a regényben. Jól felépített, csavaros történet.

Mr. Bennet a pletykás feleségével és öt lányukkal él jómódú, ám nem túl gazdag polgári életet vidéki birtokán. A csekély értelmű és szeszélyes természetű Mrs. Bennet élete egyik fő feladatának tekinti a leányai férjhez adását. Az unalmas hétköznapokat megzavarja, amikor a szomszédjukba költözik a jóképű és gazdag Mr. Bingley és barátja. Mr. Bingley nagyon kellemes fiatalember. Értelmes, vidám, jóképű. „Darcyhoz, erősen ellentétes karakterük dacára, állhatatos barátság fűzte.” Megbízik benne. Mr. Bingley beleszeret a legidősebb Bennet lányba, Jane-be. Ám a történet főszereplője nem a szép, és szelíd természetű Jane, hanem az okos, szellemes és csípős nyelvű Elizabeth (Lizzy), aki szócsatákat vív Mr. Bingley barátjával, az arrogáns és kellemetlen természetű Mr. Darcy-val. A két főszereplő kezdetben ellenszenvet érez egymás iránt. Mr. Darcy-t taszítják a faragatlan vidéki emberek. Hamar elterjed róla, hogy egy öntelt, rémes alak. Lizzy sok rosszat hall Mr. Darcy-ról, és úgy tűnik, hogy a férfi gőgje alátámasztja a híresztelést. Egy kicsit megdöbbentett, egy olyan értelmes nő, mint Elizabeth, ilyen könnyen bedől a szóbeszédnek. Szerintem Wickham már a felbukkanásakor gyanús volt.

Elizabeth más életre vágyik, mint amilyet az anyja elképzelt neki, szerelemből akar férjhez menni, és ebben az apja is támogatja. Mr. Bennet-nek Lizzy a kedvenc lánya. Gyorsabban vág az esze, mint a testvéreinek. Mrs. Bennet-nek a gyermekei közül Elizabeth volt a legkevésbé kedves a szívének.

A két főszereplő szócsatái, a félreértéseik és a fokozatosan kibontakozó szerelmük rendkívül szórakoztató. Nem hull a boldogság az ölükbe, meg kell küzdeniük érte.

Elizabeth váratlanul házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, Mr. Collinstól, aki egy öntelt, behízelgő modorú, fennhéjázó férfi. Mr. Bingley nővérei sem szimpatikusak. Amikor Mr. Bingley váratlanul Londonba utazik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzy a férfi testvéreit és Mr. Darcyt teszi felelőssé a helyzetért. Gyötri Jane szenvedése. Dühíti, hogy ilyet tettek az ő gyengéd és nemes szívű testvérével. Fáj neki, hogy a mindenki felé szeretettel és megértéssel forduló Jane boldogtalan. Bár a nővére nem panaszkodik, hiányzik belőle a derű, ami korábban jellemezte.

Úgy alakul, hogy amikor Elizabeth Kentben tartózkodik Lady Catherine de Bourgh szomszédságában, Mr. Darcy is meglátogatja a társaságot, és bevallja a nőnek az érzéseit. Ezzel nagyon megdöbbentve Elizabeth-et.

Mr. Darcy mondandóját olvasva megértettem Elizabeth ingerültségét. Szívem szerint hozzávágtam volna valamit a fickóhoz. Megakadályozta a barátja házasságát Jane-nel, sértegette a Bennett családot (mondjuk voltak köztük, akiket okkal), és mégis volt képe megkérni Elizabeth kezét.

A nő a fejére olvassa a vétkeit. A vádak egy része alaptalannak, más része pedig teljesen érthetőnek tűnik. A visszautasítás és a vádak meghallgatása után Mr. Darcy hamarosan levelet ír a nőnek, amiben őszintén reagál az őt ért vádakra, és magyarázattal szolgál. Úgy vélem, hogy az minden olvasó számára nyilvánvaló, hogy Mr. Darcy végig őszinte és erkölcsös volt. A tapintatlan modora ellenére jó ember.

A levél többszöri elolvasása után Elizabeth rádöbben, hogy mennyire részrehajló volt, és ostoba módon hagyta magát félrevezetni. Szembesül az igazsággal, és végre átlátja a dolgokat. Belátja, hogy Mr. Darcy jól mérte fel a Bennet családot. Jane és Elizabeth kivételével az egész család faragatlan modorú, többnyire ostoba, közönséges és mesterkélt. Elizabeth lassan ráébred arra, hogy a férfi valóban szerette. Nagybátyjával és nagynénjével (Gardinerékkel), akik intelligens és vidám emberek, hosszabb utazást terveznek. Körutazásuk során betérnek Pemberley-be, Mr. Darcy birtokára. Elizabeth abban a hitben van, hogy Mr. Darcy nem tartózkodik ott, elkerülhetik egymást, és nyugodtan megnézheti a férfi otthonát. Elbűvöli a hely természetes szépsége. Mr. Darcy alkalmazottai és bérlői nagyon jó véleménnyel vannak a Pemberly-ház uráról. A kulcsárnő minden szava jó fényt vet Darcy jellemére. Elizabeth megenyhülve gondol arra, hogy a férfi illetlenül fejezte ki magát. Mr. Darcy egy nappal korábban érkezik meg, mint várják, így Elizabeth és ő nem kerülik el egymást. A nő nagyon zavarban van, és nem érzi helyénvalónak, hogy a férfi ott találta őt. Szégyelli magát a váratlan találkozás miatt. Mr. Darcy igyekszik mindenben a kedvében járni. Elizabeth hamarosan meggyőződhet a férfi nagyszerű tulajdonságairól.

És pont akkor, amikor Elizabeth egyre inkább megérti, hogy megváltoztak az érzései, és őszintén tudná szeretni Darcyt, Lydia megszökik a környékükön állomásozó ezred egyik tisztjével, Wickhammel, szégyent hoz a családjára. Elizabeth úgy érzi, hogy hiábavaló a szerelem, elvesztette Darcyt. Már nem reméli, hogy udvarolni kezd neki és újra feleségül kéri. Megalázottnak érzi magát, és nagyon vágyik a férfi megbecsülésére. Egyre többször eszébe jut, hogy boldog lehetett volna vele. Végre megérti, hogy Darcy pontosan az a férfi, aki a legjobban illene hozzá.

Mr. Darcy időt és pénzt nem kímélve igyekszik a Bennet lány becsületét megmenteni. Helyrehozza Mr. Bingley és Jane kapcsolatát is. Elizabeth megtudja, hogy neki köszönhetik, hogy megmenekült a jó hírük. Büszke Darcy-ra, hálás neki, és fájlalja, hogy soha sem viszonozhatják a jóságát. Már biztosan tudja, mekkora hibát vétett a házassági ajánlat elutasításával, és fél, hogy Mr. Darcy végleg lemondott róla.

Elizabeth nagyon megdöbben, amikor az otthonukban hirtelen felbukkan Mr. Darcy nagynénje, s feldúltan közli, hogy az a hír járja, unokaöccse eljegyezte őt. Elizabeth tisztázza a helyzetet, hogy nem a menyasszonya Mr. Darcynak, ám nem hajlandó esküt tenni, hogy soha nem fogadja el a házassági ajánlatát. Lady Catherine ezután az unokaöccséhez megy, és belőle próbálja kicsikarni azt az ígéretet, amit Elizabeth megtagadott tőle. Épp az ellenkező hatást éri el. Mr. Darcy nemsokára megjelenik Bennetéknél, és elárulja, hogy nagynénje nála is látogatást tett. Elizabeth megvallja, hogy cseppet sem gyűlöli a férfit, és Mr. Darcy újra megkéri a kezét. Többé semmi sem állhat a boldogságuk útjába.

A regény tele van ellenszenves karakterekkel. Szerintem Elizabeth és Mr. Darcy szimpatikus szereplők. Jane és Mr. Bingley kedves páros, bár kissé túlzónak éreztem a szerénységüket és befolyásolhatóságukat. Időnként megdöbbentett Jane naivitása. Nagyon szépen kiemelkedett a történetből Jane és Elizabeth szoros testvéri és kebelbaráti kapcsolata. A Gardiner házaspár is megnyerő. Tetszett, hogy tapintatosan bántak Elizabethtel, és sokat hozzáadtak a történethez.

A történetet többször is megfilmesítették. Egyik filmet sem láttam, így ezzel kapcsolatban nincs hozzáfűzni valóm.

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Bárhová mennél

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az élet sosem a tervek szerint alakul, hanem ahogyan a sors elrendeli.

Habár már közelít a negyvenhez, Katie Collins nem gondolja, hogy célba ért volna. Washingtoni munkája a külügyminiszter sajtós csapatában minden energiáját felemészti, és bármennyire is küzd az elismerésért, csupán még több feladat és teher a jutalma. Ami pedig a jóformán nem létező magánéletét illeti, annak is köze van a hivatalhoz, mivel nőcsábász főnöke munkaidőn túl is szívesen keresi a társaságát.

Katie tudja, hogy élete nem a helyes irányba tart, és kezd is belefáradni. A kiutat azonban nem találja. Ám amikor egy nem várt családi eseményt követően Írországba kell utaznia, úgy érzi, a fojtogató mindennapokból kiszakadva talán sikerül levegőhöz jutnia. Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy mennyire elbűvöli a sziget különleges atmoszférája, a varázslatos táj, a vidék nyugalma, a helyiek kedvessége – és nem utolsósorban egy szexi csapos.

Az aprócska óceánparti falu sorsfordító találkozások, izzó vágyak, szenvedélyes érzelmek, szívet tépő pillanatok, fájdalmas emlékek helyszíne lesz, ahonnan a kéthetes utazása végén Katie már más emberként távozik. Feltéve, ha nem marad ott örökre.

Péntek Tünde regénye ezúttal a meseszép Írországba repíti az olvasót, ahol nem csak egy csillagokban írt szerelem bontakozik ki. A Bárhová mennél egy szívszorító történet szeretetről, önzetlenségről, barátságról, családi kötelékekről és mindenekfelett arról, hogy nem elég az eleve elrendelt sors, a boldogságért meg is kell küzdeni.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 478

ISBN: 978-963-5708-08-6

Nekem sokkal jobban tetszett az írónő Csak még egy perc című regénye. Eszembe jutott, hogy a csodás tájleírások miatt, amikkel a szerző gyönyörűen bemutatta Írország szépségeit, talán inkább Ariadne lett volna a célközönség. Őt mindig érdekelte Írország. A történet nagy része egy ír faluban, a Moher-sziklák közelében játszódik. Szerettem olvasni a leírásokat a helyszínekről, a természeti szépségekről. A részletességüknek köszönhetően érzékelhető a sziget különleges atmoszférája. Tetszett a kis összetartó közösség. Érzelmekben gazdag regény. Nekem eléggé vegyesek ezzel a regénnyel kapcsolatban az érzéseim. A gyönyörű, idilli környezet leírását, a falu felvirágoztatásáról szóló részeket, a csillagokban megírt szerelemről szóló történetet sajnos beárnyékolta a női főszereplő időnként ostoba viselkedése, és a méltatlan helyzet, amibe került. Pedig e nélkül is voltak a könyvben izgalmas és megrázó részek. Például manipuláció, gyújtogatás, pánikrohamok.

A Washingtonban élő Katie Collins elégedetlen az életével. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen rengeteget dolgozik, és egy nős férfi szeretője. Ennek tudatában nálam eleve „rossz ponttal” indult. Az a véleményem, hogy aki a magánéletében csal és hazudik, az az élet más területein sem megbízható. A főszereplő hölgy valószínűleg nem osztotta Arisztotelész véleményét, ami szerint a boldogság úgy érhető el, hogy értelmes életet élünk és erényesen cselekszünk. Szerintem aki a párkapcsolatában hűtlen, az a többi kapcsolatában is az. Ilyen embertől nem lehet lojalitást várni. És éppen ezért David is nagyon ellenszenves, negatív karakter.

Katie a könyv elején kifejezetten szánalmas nő, és csak magának köszönhette, hogy olyan undorító és zavaros helyzetbe került. Nem tudtam, és nem is akartam azonosulni vele. Bár reménykedtem a személyisége fejlődésében, nem igazán bíztam benne, és nem is tudtam szívből drukkolni neki. A barátnője, Donna viszont nagyon szimpatikus volt.

Katie nagyapja (akivel csak egyszer találkozott) elhunyt, és rá hagyta mindenét. Ezért elutazott Írországba, hogy elintézzen mindent, amit kell. John Collinst mindenki szerette. Conor O’Sullivan, a helyi pub tulajdonosa önzetlenül segített az öregnek, amiben csak tudott. Hiányzott neki az öreg, aki apjaként nevelte. Ő faragott férfit belőle.

Amíg Katie Írországban tartózkodott megbízást kapott a dublini nagykövetségtől, amit Conor segítségével sikeresen teljesített. Akkor ismerkedett meg az öreg Harry Kennedy-vel, aki szerintem feldobta a történetet. Harry bácsi próbálta meggyőzni Katiet és Conort, hogy a sors egymásnak rendelte őket, összetartoznak, illenek egymáshoz.

Conor őszinte volt a nővel, és nem akart szórakozni vele. Amikor már kicsit jobban megismerkedtek, elmondta neki, hogy nős, több mint négy éve külön élnek, és csak anyagi okok miatt nem váltak még el. Vágyakozott Katie után, de uralkodott magán. Törődött a nő érzéseivel és vigyázni akart rá. Katie pedig pontosan erre vágyott, hogy azt érezze, hogy számít valakinek és pótolhatatlan. Steve Earle Galway Girl című slágere miatt Conor galwayi lánynak hívta Katiet. A férfi nagyon figyelmes, gondoskodó és megfontolt volt. A nő jól érezte magát Írországban, szinte otthonosan. Az apját viszont hiába győzködte, nem akart Liscannorba látogatni.

Katie az örökséggel egy új élet lehetőségét kapta meg. Kiderült, hogy önzetlen, segítőkész és szorgalmas nő. Viszont sokszor olyan volt, mint egy hormontúltengéses, hisztis kamasz.

Az első szeretkezésük után Conor egy dal refrénjét énekelte Katie-nek, ami a szerelmük jelképévé vált.

„Ha tehetném, megtenném,

bárhová mennél, én veled mennék.

Az égboltig fel, vagy a végtelen mélybe,

bárhová mennél, elkísérnélek.”

(The Calling: Wherever You Will Go)

Néha nagyon úgy tűnt, hogy Katie maga sem tudja, hogy mit akar. Sajnálta magát és panaszkodott a barátnőjének, közben pedig szinte semmit sem tett, hogy a helyzet megváltozzon. Komoly kapcsolatot, összetartozást, jelenlétet akart. Időnként mégis úgy csinált, mintha csak szexre vágyott volna. Mintha nem is az aktuális férfit akarta volna, csak kielégülést. Állítólag nagyon szép nő, szóval a szexet bárkitől megkaphatta volna. Ha pedig nem volt neki elég az a pár percnyi, esetleg pár órányi figyelem, akkor miért viselkedett így? Komolyan nem értettem ezt a nőt.

Conor nagyon rendes, jó ember. Nem csak megszerezni akarta Katie-t, hanem minden hibájával együtt akarta őt. Nem csak a teste érdekelte, hanem ami ő maga. A mozdulatai, a finom rezdülései, a mosolya, a magánya… minden. Látta őt teljes egészében. Nem tudott betelni vele. A helyiek hamar „elkönyvelték”, hogy Katie és Conor egy pár. A nő egyértelműen a közösség tagjává vált. Az írországi barátnőjét, Laoise-t is szimpatikusnak találtam.

Erősen érződik a történeten az ír nemzeti öntudat.

Beismerem, volt olyan pont (például a 33. fejezetnél), amikor annyira irritált Katie hisztije, ostoba viselkedése, hogy majdnem becsuktam a könyvet. Amikor azt mondta, hogy Conor gyáva, akkor felszaladt a szemöldököm. Amikor pedig felvetette egy beszélgetés során, Laoise egyik kérdésére válaszolva, hogy talán túl nagyok az elvárásai, akkor majdnem elnevettem magam. Nagyok az elvárásai? Neki? Aki nős fickókkal kezd, és meghunyászkodik a szakmájában is? Hamarosan megállapítottam, hogy Katie nem csak szánalmas, hanem képmutató is. Képes volt visszamenni a szeretőjéhez. Ő és David együtt éltek fél évig Dublin-ban. Harry bácsi rosszulléte és kórházba kerülése kellett ahhoz, hogy összeszedje magát. Meg persze az, hogy kiderüljön, hogy megint hagyta, hogy David hülyét csináljon belőle. Szerencsére azonnal útra kelt, és sietett az öreghez a kórházba. Harry bácsit örömmel töltötte el a látogatása. Amikor Conor hazafuvarozta a nőt a kórházból, felcsendült Katy édesanyjának a kedvenc dala. Audrey Hepburn: Moon River

Már régen elvesztette őt, és megtanult ezzel együtt élni, de most még jobban hiányzott neki. Szüksége lett volna arra, hogy beszélgethessen vele.

Harry bácsi nem ébredt fel másnap reggel. Liscannorban az emberek úgy élnek, mint egy nagy család. És most nagy szükségük volt egymásra.

Katy elküldte a felmondását, és Donna segített neki rendbe hozni az életét.

Hosszú hónapok múlva, amikor egy hurrikán csapott le a falura, Katie és Conor újra egymásra találtak. Elhatározták, hogy ha túlélik az éjszakát, akkor összeköltöznek. Másnap Katie apja, Gerard is áldását adta rájuk. Végül az összes akadályt legyőzték.

Ahogy már írtam, eléggé vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az alapötlet nagyon jó volt. A tájleírásokat nagyon szerettem. A faluért folytatott küzdelem, és a csillagokban megírt szerelem pedig olyan történet, ami képes megérinteni a lelket. Mégsem sikerült igazán közel kerülnie hozzám. Úgy éreztem, hogy beárnyékolta, bemocskolta az az erkölcsileg megkérdőjelezhető, méltatlan helyzet, amibe Katie került. Sajnálom, mert egyébként tetszett. Az írónő Csak még egy perc, és a Hóesésben találkoztunk című regényei olyanok, amiket máskor is szívesen újra elolvasok. Ez viszont sajnálatos módon nem olyan.

Kíváncsian várom a következő regényét. Az Amíg a nyár véget ér megjelenése: július 8.

Ana könyvajánlói - Nicholas Sparks: Törékeny csodák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Tanner Hughest a nagyszülei nevelték azzá, aki: egy határozott, világot látott férfivá, aki a nagyapja példáját követve katonaként szolgálja az országát. Az egész életét külföldön töltötte, és most, a leszerelése után sem áll szándékában megállapodni. Ám mielőtt újra útra kelne, hazautazik a beteg nagyanyjához, aki a halálos ágyán egyetlen dolgot kér tőle: „Találd meg, hová tartozol!” Emellett pedig Tanner sosem ismert apjának nevét is elárulja, és azt is, hol találhatja meg.

Amikor Tanner kíváncsiságtól hajtva az észak-karolinai kisvárosba utazik, még nem tudja, hogy az egész élete megváltozik. Az apja nyomát követve megismerkedik egy, a gyerekeit egyedül nevelő doktornővel és egy magányosan, elvonultan élő öregemberrel. Ha Tanner képes megnyitni a szívét a szeretet és a szerelem előtt, a csodálatos találkozások sora ezzel nem ér véget…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2025

A mű eredeti címe: Counting Miracles

Fordította: Szieberth Ádám

Oldalszám: 348

ISBN 978 963 452 990 3

Nagyon szép a borítója. A történet kiszámítható és tele van klisékkel. Ettől függetlenül olvasmányos, nagyon érdekes és szórakoztató. Szerintem szívmelengető regény. Sok minden van benne: múltbéli titok, tragédiák, apját kereső főhős, szerelem, hely és életcél keresés, idilli táj… Az olvasó fejezetről fejezetre lassan ismerheti meg a szereplők komplikált és érdekes (volt akinek megrázó) történetét. A könyvben benne van a sorsfordító tragédiák utáni újrakezdés lehetősége, az emberi lélek ereje is. Véleményem szerint az „emberi” szereplőktől, és valószerű helyzetektől hiteles a történet. Talán segít egy kicsit más szemmel nézni a saját nehézségeinkre is. Nem túl bonyolult történet, és szerencsére garantált a boldog befejezés. Érdemes időt szánni rá, és értő figyelemmel olvasni. Szeretem a leírásokban gazdag történetmesélést, és az író pontosan ezt nyújtotta ebben a könyvben.

A regényben sok a bibliai idézet. Ez hívő emberként engem nem zavar. Másoknak viszont kicsit sok lehet.

Tanner Hughes kedves, szimpatikus és férfias karakter. Az anyja meghalt a szülés után pár perccel. A nagyszülei nevelték fel. Katonaként élte az életét. A leszerelés után vándoréletet élt. Amikor megtudta, hogy a nagymamája gyógyíthatatlan beteg, és már nincs sok ideje hátra, akkor hazautazott Pensacolába. Szinte el sem mozdult a nagyanyja mellől. Igyekezett megkönnyíteni a nagymamája utolsó napjait. Gyengéden gondozta a haláláig. A nagyanyja temetése után elindult az Asheboro nevű észak-karolinai kisváros felé. Azért oda, mert vélhetően az volt az apja tartózkodási helye. Nem sok információja volt róla, csak annyi, amennyit a nagymamája egy papírra felírt a halála előtt. Az apja és az észak-karolinai kisváros neve.

Kaitlyn Copper egy elvált doktornő, aki egyedül neveli tinédzser lányát, Casey-t, és kilenc éves fiát, Mitchet. Mitch rajong a nővéréért, és Casey is imádja a kisöccsét. A kisfiú sok időt tölt egy kedves öregúrral, aki faragni tanítja.

Casey egy parkolóban nekitolatott egy férfi kocsijának. Így ismerkedett meg Tanner a Cooper családdal. Kaitlyn és Tanner közt szinte azonnal vonzalom alakult ki. Egyik találkozás követte a másikat. Érdekes beszélgetéseket folytattak, és kellemesen érezték magukat egymás társaságában. Ezeknél a beszélgetéseknél egy kicsit részletesebben is ki lehetett volna dolgozni a témát, hiszen mindkettőnek érdekes a hivatása, és a veteránokról meg a rászoruló embereket segítő szervezetekről is sok érdekességet és hasznos információt lehetett volna írni. Ettől függetlenül így is tetszettek.

Tanner megállapította, hogy Kaitlyn gyerekei nagyszerűek. Casey okos, eleven és rámenős. Mitch pedig lelkes, elbűvölő, elégedett gyerek. A gyerekek is nagyon megkedvelték a férfit. Tanner elég sokáig sodródott az életben, élt nomád életet. Elég nehezen döbbent rá, hogy ideje lenne megtöltenie az életét tartalommal, célt találni. Kaitlyn mellett úgy érezte, hogy a helyén van.

Az idős Jasper, akinek a teste nagy részét égési sebek csúfították el, és aki faragni tanítja a kisfiút, kedveli Kaitlynt. Nagyra értékeli a doktornő jó természetét és a szaktudását. Jasper családját mélyen átjárta a hit és a tisztelet. A nagyapja lelkipásztor volt. Az apja pedig egy gyümölcsösben dolgozott. Szerette az őszibarackot, és mindent megtanított róla a fiának, amit tudott. Jasper szerette az apját a bölcsességéért, az emberi tartásáért, a türelméért, és kedvességéért. Jó emberek voltak. Borzalmas, ami Jasper családjával történt. Szegény fickó sokat szenvedett. Az író feltárja az olvasó előtt, hogy Jasper hogyan nézett szembe az életének legdrámaibb pillanataival. A történetben felbukkant egy fehér szarvas, és Jasper úgy érezte, hogy a sorsuk összefonódik. Az volt az érzése, hogy neki kell megvédeni a fehér szarvast. Szerintem nagyon megrendítő volt, amikor Jasper meglátogatta a felesége meg a gyerekei sírját, és elmesélte nekik, hogy mi minden történt.

Amikor Jaspert az erdőben baleset érte, Tanner kutatta fel, és mentette meg az öreg kutyájának, Arlo-nak a segítségével. Jasper erősebb volt a sorscsapásoknál, és egyre több örömteli pillanatban volt része. A történet végére sem múlt el a fájdalma, csak átalakult, és megtanulta hogyan tud tovább élni.

A három gonosz tinédzser fiún, és Littletonékon kívül nem volt a történetben igazán negatív karakter. Ők ugyan undorító orvvadászok, de szerencsére nem sokat szerepeltek a regényben. A történetből nem derült ki, hogy ők végül megbűnhődtek-e.

Ez a könyv az, aminek látszik. Egy érzelmes, könnyed, bár néhol megrázó történet. Kedves és szentimentális. Örülök, hogy elolvashattam.

Ana könyvajánlói - Jillian Meadows: Give Me Butterflies – Jöhetnek a pillangók (Oaks Sisters 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Megható, szenvedélyes munkahelyi románc egy tudományos múzeum falai közt.

Millie-t soha nem érdekelték az elvárások. Gyerekkori rajongása a bogarak és a természettudomány iránt a rovartan területére kalauzolta őt, és kurátorként naponta inspirálja a múzeumba látogatókat. Nagy álma, hogy a Rovartani tár osztályvezetőjévé váljon, ezért amikor a pozíció megüresedik, elhatározza, hogy semmi sem térítheti el a céljától. Főleg nem Finn, a mindig mogorva kolléga, akinek rosszalló tekintete, mélykék szeme és megszámlálhatatlan csillagászati mintás nyakkendője van… Nem mintha Millie ezekre odafigyelne.

Finn nem szándékosan mogorva mindenkivel, csupán nehezen tartja egyensúlyban az élete különböző területeit: egyedül neveli unokahúgait, igyekszik, hogy legalább néha ne égesse oda a vacsorájukat, gyászolja elveszített nővérét, és közben a múzeumban is helyt kell állnia. Nem engedheti el magát, és végképp nincs szüksége több bonyodalomra – különösen a ragyogó mosolyú, rendíthetetlenül optimista Millie-re, akivel szó szerint folyton összeütközik.

A férfi túl bogaras. A nő vakítóan ragyog, akár egy csillag. Nem áll szándékukban közelebbről megismerni egymást, de mivel Finn tagja a pozícióra interjúztató bizottságnak, ez elkerülhetetlen. Millie hamarosan rájön, hogy a karrierjét kockáztatni egy dolog; a szívét kockáztatni viszont már egészen más.

Készülj fel a gyomrodban repkedő pillangókra!”

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2026

Fordította: Koch Márta

Oldalszám: 416

ISBN: 978 963 675 954 4

Szép, színes, és sokatmondó a borítója.

Tudományos közegbe helyezett szívmelengető, gyönyörű szerelmi történet! Elképesztően bájos, és hihetetlenül érzéki. Annyira magával ragadott, hogy le sem tudtam tenni.

A szókimondó, humoros, könnyed stílus ellenére érint néhány nagyon nehéz témát. Gyász, verbális bántalmazás, manipuláció, szorongás…

A szemszögeket folyamatosan váltogatja az írónő, így mindkét főszereplő érzéseit és nézőpontját megismerhetjük. Aranyos, hogy minden fejezet elejét rajzokkal díszítették. A Millie nézőpontját bemutató fejezeteket pillangók, Finn fejezeteit pedig csillagok.

Két, teljesen eltérő családi háttérrel rendelkeznek. Millie összetartó, meleg családi légkörhöz tartozik. Finn egyedül a testvérétől kapott szeretetet. A szülei rideg, távolságtartó, manipulatív emberek.

Millie Oaks a Wilhelminai Természettudományi Múzeum rovartani osztályvezetői pozícióra pályázik. A kezdetektől fogva azért harcolt, hogy tudósként komolyan vegyék. A Csillagászati Tár osztályvezetője, dr. Finn Ashford jóképű, izmos, a morcossága ellenére is nagyon vonzó férfi.

„Ezek vagyunk mi: mikroszkóp a teleszkóppal szemben, mosoly a mogorvasággal szemben, meleg vidámság a hűvös tekintettel szemben.”

Finn nővére, Clara meghalt, ezért ő neveli a kislányait. Avery és Eloise kétpetéjű ikrek. Öt évesek. A férfi igyekszik a legjobb tudása szerint nevelni őket. A történetüket olvasva szinte érezni a szeretetet, amit irántuk érez.

Millie és Finn között erős a kémia. Már a regény elején szikrázik köztük a levegő. Bár mindkettő próbál ellenállni.

A regény tele van bájos „jelenetekkel”. Az egyik ilyen, amikor Millie Finnel és a lányokkal pizzát süt, és közben a lányok énekelnek, nevetnek, táncolnak. Finn pedig nézi őket. Valahogy úgy alakult, hogy péntekenként találkoztak a férfi házában. Ezek az együtt töltött péntek esték bearanyozták Finn hetét. És egyre többre vágyott. Próbálta visszafogni magát, pedig legszívesebben átadta volna magát annak a gravitációs vonzásnak, ami Millie felé húzta. Millie-nek is Finn körül jártak a gondolatai, és igyekezett emlékeztetni magát, hogy nem bonyolódhatnak tovább a dolgok közöttük. Bár nagyon vágyott Finn-re, aggódott, hogy mit jelent ez az állására nézve. Imádtam a családias találkozóikat! Nagyon imponáló a férfi figyelmessége, őszintesége, és az, hogy kiszállt a bizottságból, hogy a nővel lehessen. A tudat, hogy Finn-nek semmi köze sem lesz az interjúztatáshoz, megkönnyebbüléssel töltötte el Millie-t, és megtörte minden ellenállását.

A mellékszereplőket is nagyon megkedveltem. Lena, Micah és Emil szimpatikus karakterek.

Millie Lenával az egyetem alatt ismerkedett meg, és azóta a legjobb barátnők. Támogatják egymást.

Millie-t az exe, Kyle még mindig zaklatta. Tönkretette a nő önértékelését, és Millie még bizonytalan volt, hogy teljesen helyrejött-e. Kyle nárcisztikus jellemvonásait jól sikerült ábrázolni. A nővel borzalmasan viselkedett, de amikor más is jelen volt, akkor „maszkként” viselte a manipuláló énjét. A külvilág felé jól működött a látszat. Társaságban egészen más volt, mint Millie-vel. A múzeum vezetőségét is igyekezett elbűvölni a szórakoztató személyiségével, és biztos volt benne hogy figyelmet és csodálatot érdemel, valamint biztosra vette, hogy megszerzi az osztályvezetői állást.

Amikor Finn a nővéréről mesél Millie-nek, akkor egy kicsit az olvasó is megismerheti Clarát, és osztozhat a gyászon.

Szépen alakult Millie és Finn kapcsolata. A nő családja is elfogadta és megszerette Finnt meg az ikreket. Az idillt azonban megtörte az, hogy Finn aggódott, hogy elhanyagolja a gyerekeket. Félt attól, hogy olyan „gondviselővé” válik, mint amilyenek a szülei voltak. A pszichológusától remélt segítséget ahhoz, hogy egyensúlyba tudja hozni a Millie-vel és az ikrekkel töltött időt, és eltudja engedni a bűntudatát, amit akkor érez, amikor nem a lányokkal van.

„Valójában mindenkinek csak ennyit tudunk nyújtani. Tökéletességet nem, csupán a lehető legjobbat, amire képesek vagyunk.”

Tiszteletre méltó, ahogy Finn gondoskodott a lányokról, figyelmesen és csodásan gyengéden bánt Millie-vel, felvállalta a kapcsolatukat, és mindent megtett azért, hogy tovább fejlődjön ez a kapcsolat. Egymás életének alapvető részévé váltak, mintha egymásnak teremtették volna őket.

Imádni való volt, hogy a lányok rajzoltak Millie-nek, és Finn a rajzokat egy csodás üzenettel, virágcsokorral meg ajándékkal a nő irodájában hagyta a második interjú előtt.

Millie és Finn meggyógyították egymás lelkét.

A ráadás epilógus volt a „hab a tortán”. Kedves, romantikus, érzéki.

Nem számítottam arra, hogy ennyire nyugtalanító, megrendítő, érzelmes, humoros, elgondolkodtató olvasmány lesz. Pedig mindez egyszerre.

Sugárzik a könyvből az őszinte szeretet. Ez a regény is azok közé a könyvek közé tartozik, amik úgy simogatják az ember lelkét, mint a napfény melege. Olyan történet, amihez bármikor visszatérhetünk, és feltölt derűvel. Felemelő érzés, hogy rátaláltam erre a jó könyvre.