Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Mielőtt elmegyek

Fülszöveg:

„A múltat megváltoztatni nem lehet, csak elengedni a fájdalmát.

Anne mindent elért Manhattanben, amiről egy sikeres nő álmodhat, ám a lelkében mégis fojtogató űr tátong. Amikor már nem bírja tovább, a skóciai Loch Lomond partjáig menekül. Nem vágyik másra, csak csendre és megnyugvásra.

Jack a kislányával visszavonultan él a tónál. A régmúlt sebei csendes mederbe terelték az életét, és már nem számít arra, hogy a sors tartogathat számára meglepetést. Anne érkezése azonban alaposan felforgatja a megszokott biztonságát.

Ezúttal a Loch Lomond környéki őszi viharok nemcsak a vizet kavarják fel, hanem a legmélyebben őrzött titkokat is. A két megtört lélek között feltartóztathatatlanul ébredezni kezd a vonzalom, de vajon képesek lesznek egymásba kapaszkodva hazatalálni, vagy a múlt kísértetei végleg elsodorják őket?

Péntek Tünde regénye egy magával ragadó történet gyászról, elengedésről és az újrakezdésről, amely megmutatja, hogy a legsötétebb árnyak közül is van kiút a világosság felé.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026

Oldalszám: 528

ISBN: 978-963-6833-64-0

A regény első változata 2020-ban született, és ez volt a legelső kézirat, amit Péntek Tünde valaha írt. Nagyjából egy évvel ezelőtt vette elő a régi kéziratot, hogy leporolja és átdolgozza. Skóciába, a Loch Lomond tó partjára álmodta meg ezt a regényét. A hatalmas vízfelületet partján zöld dombok és ködbe vesző hegyek sorakoznak. A tó egyik különlegessége, hogy a környező táj észak felé haladva szinte észrevétlenül változik meg. Délen lankásabb dombok ölelik körül, északon viszont már magasabb, meredekebb hegyek uralják a látképet. A Loch Lomond Skócia legnagyobb édesvizű tava a vízfelszínét tekintve. Több mint húsz sziget tartozik hozzá, és saját dala is van. A „The Bonnie Banks o’ Loch Lomond” ma már szinte ugyanúgy hozzátartozik a tóhoz, mint a hegyek és a szigetek. A címben szereplő „bonnie banks” egyszerűen annyit jelent: „szép partok”. A Mielőtt elmegyek egyik meghatározó helyszíne ez a vidék. A regény a tó őszi arcát mutatja meg, a The Bonnie Banks o’ Loch Lomond című dalnak pedig rendkívül fontos szerepet szánt az írónő. A könyv témája érzékeny, helyenként felkavaró.

„Vannak emberek, akik nem azért érkeznek az életünkbe, hogy örökre maradjanak. Hanem azért, hogy valamit megváltoztassanak bennünk.

A Mielőtt elmegyek számomra leginkább erről szól. Arról, hogy mit kezdünk a veszteségekkel, az emlékekkel, amelyeket örökre a szívünkben hordozunk. És arról, hogyan tanulunk meg újra szeretni, újra mosolyogni, újra boldognak lenni, miután a világ már nem ugyanaz a hely, mint egyszer volt - és tisztában vagyunk vele, hogy nem is lehet az.” (Péntek Tünde)

A borító rögtön megfogja az ember tekintetét. Jó ránézni. Amikor elkezdtem olvasni fel sem tűnt, hogy az írónő észrevétlenül magával rántott a történetbe. Minden megvan a regényben, ami elhozza az őszi hangulatot. Olvasmányos, lendületes, jól felépített történet, eleven karakterekkel. A kezdés jól megadta az alaphangot. Érezhetően kidolgozott a cselekmény, érdekes a téma. Meggyőző módon mutatta be a skóciai életet, szokásokat. Tetszettek az ügyesen beépített kulturális részek, érdekességek. Érezhető volt a regényen a rengeteg és alapos kutatómunka. A hangulatos tájleírások részletesek, meggyőzőek. Tünde annyira jó munkát végzett Skócia bemutatásával, hogy a regénye sokkal hatásosabb volt, mint egy útikönyv, valóságossá tette az élményt. Annyira tele van érzelmekkel, hogy nem lehet közömbösen olvasni, és nyomot hagy. Nem könnyű olvasmány. Úgy is mondhatnám, hogy elemi erővel hat az olvasóra, lelkileg megterhelő.

A szemszögeket folyamatosan váltogatta az írónő, így mindkét főszereplő érzéseit és gondolatait megismerheti az olvasó.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Anne azért utazott Skóciába, mert szeretett volna eltávolodni a múltjától. Csendre vágyott, hogy összeszedhesse magát, és kitalálhassa, hogyan tovább. Szüksége volt a környezetváltozásra, és a pihenésre. Szerintem nagyon bátor döntés volt határozatlan időre egy idegen helyre költözni.

„Ahogyan a táj egyre sárgább és rozsdásabb színekbe öltözött, és a hegyek között aranyló levelek kavarogtak a szélben, a testét furcsa érzés kezdte átjárni. A feszültség lassan elpárolgott, kitisztult a feje, és nem tudott másra koncentrálni, mint erre a páratlan szépségű, őszbe hajló vidékre, amely minden kilométerrel egyre vadregényesebb lett.”

Jack asztalosként dolgozott. A munka számára kreatív tevékenység, és egyfajta menedék is volt.

„A tóparti erdő szélén felnőve a fa természetes formái, a kérge alatt rejlő mintázatok és a friss illat mindennapos részei voltak az életének. Sosem vágyott többre, nem akart mást. A fa megmunkálása számára nem csupán munka volt: igazi kreatív alkotás, amelybe minden tudását és érzését képes volt beleadni.”

Anne és Jack megismerkedése izgalmas volt, és már az első pillanattól kezdve vonzónak találták egymást. Mintha egy láthatatlan erő húzta volna őket egymás felé. Sorsfordító találkozás volt. A jellemábrázolásoknak és részletes leírásoknak köszönhetően nagyon könnyű volt elképzelni őket.

Jack, a kislánya, Elsie és Mary néni is nagyon kedvesek, vendégszeretők voltak a nővel. Hamar megkedvelték Anne-t. Nem sokat tudtak meg róla, viszont remélték, hogy megnyílik majd, amíg Marynél lakik. Jack is otthon érezte magát a nagynénje házában. Gondoskodó, jó apa volt. A felesége halála után többé senkit sem akart közel engedni. Anne érkezésével valami megváltozott, felkavarta.

Anne jól érezte magát Marynél. Vonzotta Jack elbűvölő személyisége, és Elsie tündéri bájossága. A kislány sok bájos pillanatot teremtett. Anne nagyon megkedvelte és a szívébe zárta őket. Skócia szépsége és történelme is nagy hatással volt rá.

„A táj csendes volt, megnyugtató és furcsa módon ismerős, mintha a lelke régóta vágyott volna ide.”

Természetesen voltak a történetben negatív karakterek is. Jack anyósa Janet merev, rideg, ellenszenves nőnek tűnt. Elérte, hogy Anne betolakodónak érezze magát. Szörnyen viselkedett a vejével. Megértem, hogy megviselte a lánya halála, de szerintem ez nem ok arra, hogy a keserűségével a mélybe rántson másokat. Bár volt nála ellenszenvesebb, rosszabb szereplő is, a pofátlan idióta Mark.

A Markkal kapcsolatos részek nagyon bosszantóak voltak. Felháborítónak tartom, hogy Mark, és sajnos Jack is úgy gondolta, hogy Anne New York-hoz tartozik, és úgy tettek, mintha tudnák, hogy mire van szüksége a nőnek, mit kell tennie. Olyan volt, mintha beképzelt és tolakodó módon helyette akartak volna dönteni. Örültem, amikor legalább Jack-et kiosztotta miatta. És itt jegyzem meg, hogy szerintem pontosan ezért nem szabad finomkodni, udvariaskodni ilyen szituációkban, mert félreértésekhez vezethet! Persze, hogy Mark az üzeneteivel zaklatta, ha Anne nem volt képes nyíltan elküldeni a fickót a pokolba. Igazából a Markkal kapcsolatos szálat feleslegesnek éreztem, mert nélküle is volt bőven feszültség és bonyodalom.

„Ha az embert veszteség éri, időt kell adni a gyászra. Viszont azt nem szabad hagyni, hogy beleragadjon. Semmi jóra nem vezet, ha dühös vagy a világra, ha a szőnyeg alá söpröd a dolgokat, vagy feleslegesen ostorozod magad. Ami megtörtént, azt már úgysem tudod megváltoztatni.”

A hangulatos, meghitt, megnyugtató családi dinamika jól érződik a gyász fájdalma és az újrakezdés nehézségei mellett. Az olvasó alaposan megismerheti a két főszereplő belső vívódásait. Néha úgy tűnt, hogy az időjárás összhangban van a főszereplők belső viharaival.

„Az élet megy tovább. Bármekkora közhely is, de így van.”

Anne és Jack összeillő párnak tűntek. Átsegítették egymást a sötét pillanatokon, visszahozták egymást az életbe. Amikor együtt voltak valahogy minden a helyére került, békével és melegséggel telt meg. Azokban a részekben, amikben kettesben voltak, vagy hármasban a kislánnyal, tisztán kirajzolódott a boldog, közös élet lehetősége. És ezzel együtt volt még egy fontos gondolat ezekben a jelenetekben, mégpedig az, hogy azokat kell megtalálni, akik megértenek. Lényeges dolog, mert tény, hogy nincs értelme arra várni, hogy az érzéseinket, döntéseinket elfogadják azok, akik nem értenek. Az egy lényeges célkitűzés, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akik úgy értenek meg, hogy mellettük önmagunk lehetünk.

Tetszett, amikor Jack elvitte Anne-t a szüleihez. Aranyos és szívmelengető volt, ahogy Jack apjának, Jimnek a születésnapját ünnepelték. A MacDonald klán őszinte szeretettel fogadta, azonnal befogadta Anne-t.

Anne és Jack tökéletes párost alkottak. A kapcsolatuk természetes dinamikája miatt könnyű felismerni az összetartozásukat. Gyengéden szerették egymást. Kettejük közt végig ott vibrált a szenvedély, amit időnként beárnyékolt a múlt, a félelem, és a jövővel kapcsolatos bizonytalanság. Egyik pillanatban még pirul és nevet az olvasó a mókás szituációk miatt, a másik pillanatban már sajog a szíve. Igazi érzelmi hullámvasút. Kevés olyan fejezet van, ahol ne lehetne érezni a múlt sebeinek lüktető fájdalmát, a bizonytalanság okozta torokszorító érzést.

Nem volt könnyű menet, mert vannak olyan részei, amik összetörik az ember szívét. Anne érzelmi viharait túl soknak találtam. Megértettem, mégis sok volt. Viszonylag hamar rájöttem, hogy mi történhetett Anne múltjában, mi az a súlyos titok, amiről sokáig nem volt képes beszélni. Amikor a regény vége felé Jack mesélt annak a bizonyos skót dalnak a történetéről, és Anne végre megnyílt neki, akkor már biztos voltam benne, hogy megrázó lesz, és potyogni fognak a könnyeim (ahogy 2001. szeptember 11-én is, amikor a New York-ban történtekről tájékoztatták a híradók a világot, mi is mélyen megrendültünk).

A férfi feltétel nélküli szeretete és gyengédsége lenyűgöző volt. Jack megtestesített mindent, amire Anne valaha is vágyott, biztonságban érezte magát mellette. Támogatta abban, hogy szembenézzen a múlttal. Ez a szerelem erőt adott neki, és begyógyította a sebeit. Segítettek egymásnak rájönni, hogy még vár rájuk boldogság.

Szerintem Mark megjelenése, és ahogy Anne reagált, amikor Jack védeni próbálta tőle rontott a történeten, azt nem kellett volna.

Szeretem, ha egy történetben minden jól alakul és boldog a vége, akkor is, ha a való életben nem lenne lehetséges, vagy éppen annak ellenére. És mivel megkaptam a boldog befejezést, az mérsékelte azt a csalódást, amit a Mark-féle incidens okozott. A főszereplők rájöttek, hogy a veszteségek ellenére az élet megy tovább, és az összetört lélekből is lehet újra egész, érdemes élni. Az epilógus és az utószó szép lezárása volt a regénynek. Nem ez a legjobb választás, ha egy könnyed történetre vágyunk, amivel teljesen ki tudunk kapcsolódni egy fárasztó nap végén. Gyönyörű történet, tele édes-bús fájdalommal.

„A szeretet olyan különös energia, amely téren és időn átívelve velünk marad mindörökre.”

Az egyik legismertebb tradicionális skót dal, ami sokat elárul a nemzetük érzelmi világáról: The Bonnie Banks of Loch Lomond (A Loch Lomond gyönyörű partján). Az alábbi linkeken meghallgatható. Érdemes minden verziót meghallgatni. A dalban megemlített Ben Lomond Skócia egyik legismertebb hegye.

The Bonnie Banks of Loch Lomond - Ella Roberts

Loch Lomond

Loch Lomond Sonic World Orchestra

Tünde elárulta, hogy amikor a regényt írta, ez a verzió volt a fejében, számára ez a leggyönyörűbb, amit hallott:

John McDermott - Loch Lomond

Ana könyvajánlói - Nora Roberts: Végső célpont

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Arden Bowie a fiatal, tehetséges és vonzó írónő éppen első könyvének dedikálására készül egykori munkahelyén, a Next Chapter könyvesboltban. A jeles alkalmon egy különös férfi, Dustin is felbukkan a regény egy példányával, lelkesen mosolyog, bókokkal halmozza el az írónőt és autogramot kér tőle. Aztán megjelenik a következő rendezvényén. Majd az azutánin is. Arden enged a férfi kitartó ostromának, és elfogadja az egyik meghívását. Csak a kávé mellett beszélgetve döbben rá arra, hogy hatalmas hibát követett el, amikor figyelmen kívül hagyta belső megérzéseit… és végül a férfi megszállottságának áldozatává válik.

A szörnyű traumát követően Arden csak rettegve és bezárkózva tud létezni, ám egy nap elhatározza, hogy új fejezetet nyit az életében, és egy apró oregoni városba költözik. Itt barátkozik össze Gideonnal, egy volt Los Angeles-i nyomozóval, aki nemcsak új házának, hanem az új életének a felépítésében is segít. Mindeközben Dustin alig várja, hogy kiszabaduljon a pszichológiai intézetből, mert meggyőződése, hogy meg kell óvnia az asszonyát mindenkitől, aki ellenük támad. De vajon ki fogja tőle megvédeni Ardent?”

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2026

Fordította: Tóth Gizella

Oldalszám: 543

ISBN: 978-615-110-107-0

Az írónő előző könyvét (Sötét ösztönök) imádtam. A Végső célpont – bár nagyon jó volt - nekem kevésbé tetszett. Megvolt a szokásos stílus, gördülékeny történetmesélés, jó leírások. A kutyás részeket kifejezetten szerettem. Az is tetszett, ahogy az írónő az összetartó családról írt, meg ahogy bemutatta a könyvkiadás marketing részét. Viszont a témája sokkal nehezebb, borongósabb az atmoszférája. Nekem néhány rész már nyomasztóan sötétnek tűnt. Hátborzongató és hihető történet. Az emberi természet sötét oldala valóságosnak hat a történetben. Nem kézenfekvően biztos a boldog befejezés. Talán inkább drámai volt, mint romantikus. Szívesen írnám, hogy kiemelkedik a szerző többi könyve közül az érdekes helyszínével és karaktereivel, de sajnos nem így van. Ő ennél jobbra is képes, ahogy azt már többször is bizonyította. A megszokott nyelvezetet és stílust hozta, azonban a történet bizonyos részei az én ízlésemnek már túl durvák. Szerencsére voltak olyan részek, amikben teljesen mellőzte a brutalitást, és azok „könnyebben fogyaszthatóvá” tették a történetet. Érezhetően kidolgozott a cselekmény. Meggyőző módon mutatta be, hogy milyen veszélyes egy megbomlott elméjű, megszállott ember.

A könyv három részre van tagolva.

I. rész: Összetörve

Arden Bowie egy könyvesboltban dolgozott részmunkaidőben. Ugyanabban a könyvesboltban volt az első író-olvasó találkozója, amin bemutatták az első regényét, a Suttogásokat. Volt egy rámenős férfi, aki a könyvbemutató után követni kezdte a nőt. Már a második találkozásukkor kezdett ijesztővé válni. Minden rendezvényen megjelent, ahol Arden előadott és dedikált. Nyilvánvaló volt, hogy valami baj van nála „a toronyban”. Megszállottan akarta a nőt. A helyzet kezdett eldurvulni, amikor betört Arden lakásába és elvitte néhány személyes holmiját.

„Ha előre tervezel, azzal kizárod a kapkodást és a pánikot.”

Arden nagyon jól szervezett, rutinos nő, aki megtervezett napirend szerint élt. Alaposan átgondolva hozott döntéseket. Mélyen beleivódott a rend iránti igény. A nénikéje nevelte fel, mert a szülei tizennégy éves korában meghaltak. Talán ez is közrejátszott abban, hogy fontosnak tartotta a rendezett életet, és a kiszámítható dolgokat.

Amikor Dustin Dubeckit testi sértés, szexuális bántalmazás, gyilkossági kísérlet, és még sok egyéb vádpont miatt letartóztatták még nem múlt el a rémálom. Hajmeresztően meghökkentő volt az a brutalitás, ami ebben a részben volt.

A szomszéd pár, Monica és John sokat segítettek Ardennek. Gyakorlatilag John mentette meg attól a szörnyetegtől. A kórházban töltött idő alatt megnyugtatta a tudat, hogy az emberek törődnek vele. Virágok vették körül, amiket a családjától, a szomszédaitól, a munkatársaitól, és a barátaitól kapott. Nagyon aranyos volt, amikor Zoey (Arden unokatestvére és legjobb barátnője) egy lila sárkányt ajándékozott neki. Arden tudta, hogy nagyszerű családja van, és nagyon szeretik őt.

A beteg, erőszakos gazember azt tervezte, hogy amikor kiszabadul, akkor ott folytatja, ahol abbahagyta. Mentális zavarra hivatkozva öt évet szabtak ki rá egy pszichiátriai intézetbe zárva, teljes őrizet alatt. Megértettem az emberek felháborodását, főleg a nőét és a két rendőrét. Ez egy nagyon enyhe és helytelen ítélet volt egy ilyen erőszakos és téveszmés gazembernek.

Dubecki egy megszállott, erőszakos, narcisztikus, nőgyűlölő szociopata volt, aki úgy tett, mintha hatott volna a kezelés, úgy viselkedett, ahogy elvárták a terápia során. Azt gondolta, hogy megtalálja majd a módját, hogy ezért mindenki megfizessen. Az ügyvédek, a bíró, az anyja, a zsaruk és Arden. Mindenkin bosszút akart állni. A vele kapcsolatos részek rendkívül sötét hangulatot árasztottak magukból.

Arden eldöntötte, hogy leküzdi a késztetést, hogy bezárkózzon, és kiküzdi magát abból a helyzetből, amibe került. Ebben szakértő segítségét kérte. Az elkövetkező években sok változás volt az életében. Az egyik fontos változás, hogy megosztotta a házát egy kutyával. Már az ötödik könyvén dolgozott. Nem maradhatott olyan helyen, ahol nem érzi magát biztonságban, mert tudta, hogy az a gazember megtalálhatja, ha tíz hónap múlva kiengedik. Eldöntötte, hogy Oregonba költözik. Úgy választotta ki az új otthonát, hogy Zorrónak a labradornak legyen udvara; a ház tágas, de ne nyomasztóan nagy legyen; és alig húszperces autóútra lakhasson Zoey-tól és a családjától. Minden helyes lépést megtett, hogy visszanyerje az irányítást.

Kedveltem a kilencedik fejezetet, mert nagyon hangulatos volt, ahogy Arden a bolhapiacon és a régiségboltban vásárolt, hogy otthonossá tegye az új házát. Az idilli környezet erős kontrasztban állt az elszenvedett támadás traumájával, és a fenyegető veszéllyel.

Joe Riley, a vaskereskedés tulajdonosa szimpatikus karakter. Az unokája, Gideon tipikusan az a férfi főszereplő, aki védelmező, férfias megjelenésű, nagyon szexi. Fekete hajú, zöld szemű, nagyon jóképű férfi. Ügyes kezű, segített a nagyapjának, amikor szüksége volt rá, és fából készített dolgokat (tálakat, lámpákat…). Korábban nyomozó volt Los Angelesben. Szeretett fával dolgozni, bár hiányzott neki a nyomozói munka. Los Angeles nem. Elégedett volt az életével Riverbendben. Már majdnem két év telt el a nagyanyja halála óta. A nagyszülei szerelme mély és tartós volt. Tudta, hogy a nagyapja azt reméli, ő is megtalálja a tartós, igaz szerelmet. A nagyapja kérésére cserélte le Arden házában a kilincseket. Amíg felszerelte az új ajtógombokat, tanulmányozta a nő házát. Mire befejezte, addigra úgy érezte, hogy elég jól kiismerte a lányt. Rövid ismertség után kedvelte őt és a kutyáját.

Tetszett, ahogy a férfi a fáról, a famegmunkálásról beszélt. Érdekesnek találtam a témát. Az alkotói tevékenység, a kreativitás gazdagította a történetet.

II. rész: A gyógyulás útján

„Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb.” (William Shakespeare)

Arden szomszédai érdekesek és szórakoztatóak voltak. Az egyik férfi, Jamie festőművész. A férje, Nick pék. Jamie lett Arden új, nem rokon legjobb barátja. A baráti kapcsolatok (is) szépen kiemelkedtek a történetből. Az okos, vicces, kedves, jó ízlésű nő hamar megkedveltette magát mindenkivel. Úgy tűnt, hogy jó közösségbe került, és gyakran találkozott a rokonaival. Bár könnyen megijedt, és időnként késztetést érzett a bezárkózásra, szépen „újraépítette” az életét. Az a véleményem, hogy nagyon inspiráló ennek a szimpatikus nőnek a szervezettsége és ereje.

Gideon és a nagyapja közt nagyon szoros és meghitt volt a kapcsolat. Boldoggá tette őket a közös időtöltés, és az, hogy ugyanott élnek. Szerintem nagyon szép volt, hogy mindenben támogatták egymást. Megértő szeretettel és gondoskodással fordultak egymás felé.

„Ki a fene tudja, miért történnek meg dolgok? Azt mondják, mindennek oka van, és talán igazuk van.”

Arden és Gideon egyre közelebb kerültek egymáshoz, esélyt adva annak, hogy szárba szökkenjen egy szerelem.

A nő egyszerűen csak el akarta felejteni a borzalmat, ami történt vele. Remélte, hogy öt év után már nem ő lesz Dubecki megszállottságának a tárgya.

Dubeckit kegyelmi szabadlábra helyezéssel öt hónappal korábban kiengedték. Amikor Arden megtudta, hogy kiszabadult, nem igazán tudta meggyőzni magát, hogy még mindig biztonságban van.

Amikor Gideon lett a helyi rendőrfőnök, Arden egyszer sem panaszkodott, amikor a munka távol tartotta, vagy éjszaka riasztották. Rajongott Gideon nagyapjáért. Okos, olvasott, talpraesett nő volt, aki jobban vonzotta Gideont, mint amire korábban számított. Szerintem a férfi jól kezelte a helyzetet. Őszintén beszéltek egymással, és biztosította a nőt arról, hogy vigyáz rá. Mindent megtett azért, hogy Arden biztonságban érezze magát.

III. rész: Erő

Gideon igyekezett mindent kideríteni Dubeckiről, és a nyomozásról tájékoztatta Ardent és a columbusi nyomozókat (akik évekkel korábban segítettek a nőnek). Tudta, hogy az évek alatt, amelyeket bezárva töltött az a kóros lelkialkatú fickó, minden felgyülemlett benne, és nagyon valószínű volt, hogy hamarosan ölni fog, és egynél nem áll meg. Igaza volt.

Arden elégedett volt az életével, boldog volt az új otthonában, és vágyakozott a jövőre Gideonnal, akit szeret és aki szereti őt.

Szerintem nem ez az írónő legjobb könyve, ámbár ügyesen felépített és hátborzongató történet. Az egy nagyon erős húzás volt, hogy a hősnőt nem kellett megmenteni, mert önmagát mentette meg, és egy csajos karácsonyi ajándékot használt hozzá. Arden és Gideon jó karakterek és méltó társak. Tetszettek a beceneveik is. A családjaikat és barátaikat is nagyon kedveltem.

Jó volt a befejezés, és méltó lezárása volt a történetnek, mégis nagyon jó lett volna egy epilógus.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Igaz vagy hamis (Susogó Forrás 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Zoe Luce, miután férje, Ethan Truax segítségével kiderítette, hogy ki ölte meg első férjét, és milyen szerepet játszott a család abban, hogy őt elmegyógyintézetbe zárták, végre arra koncentrálhat, ami a legfontosabb az életében: férjére és munkájára. De a múlt nem nyugszik. Legújabb feladata a Lakberendezők Álomotthona könyvtárának berendezése, ahol ijesztő pókhálókra bukkan. A baj az, hogy ezek a pókhálók csak asztrális szinten vannak jelen, de Zoe számára ugyanolyan valóságosak, mint amilyeneknek seprűvel-partvissal szokott nekiesni.

Ki hagyja maga után a pókhálókat? Ki leselkedik barátnőjére, Arcadiára, aki annak idején vele együtt szökött meg az Udvarház nevű privát diliházból? Milyen veszély fenyegeti Ethant, akinek a múltja szintén rejt sötét titkokat?

Jayne Ann Krentz a tőle megszokott, feszültségekkel teli, szórakoztató mesét kínálja ismét az olvasóknak. A Fény vagy árnyék hőseinek további sorsát kísérhetjük most figyelemmel Arizonában, Susogó Forrásban, ahová mindenki azért érkezik, hogy új életet kezdjen.

Jayne Ann Krentz negyven bestseller világhírű írója. Mai témákról szóló, romantikus és krimiszerűen izgalmas regényei – közöttük a nálunk is ismert Holtomiglan, holtodiglan, az Örökkön-örökké, a FényVarázs – sorra felkerülnek a legnépszerűbb könyvek listájára. Jayne Ann Krentz Seattle-ben él.”

Eredeti cím: Truth or Dare

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2005

Fordította: Urbán Erika

Oldalszám: 348

ISBN: 963 07 7836 X

Ez egy érdekes és szórakoztató olvasmány. Ahogy Jayne Ann Krentz regényeiben lenni szokott, ebben is volt izgalom, humor, szenvedély, szerelem. Sodró lendületű történet, ami végig fenntartja az érdeklődést. Még jobb lett volna, ha több kötetből áll a sorozat, és minden párnak jut egy külön kötet. Az első kötetben (Fény vagy árnyék) Zoe és Ethan volt a középpontban (együtt a romantikus és a krimi szál). Ebben a részben szintén nagy szerepük van, bár a krimi része főleg Zoe barátnőjét érinti, valamint Arcadia és Harry kapcsolatát (ez utóbbit egy kicsit felületesen). Gondolom Bonnie és Singleton története egy másik kötetbe került volna. Nagyon kíváncsi lettem volna rá, mert már az első részben is drukkoltam nekik, és ebben a kötetben is jó volt olvasni róluk meg a gyerekekről. A cselekmény alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést.

Ott folytatódott a történet, ahol az előző véget ért. Voltak visszatekintések az előző rész eseményeire. Ez is összetett, rejtélyes történet. Több komoly témához is hozzányúlt az írónő, és ezeket kellemes humorral és romantikával ellensúlyozta. Az erős pszichológiai, és talán misztikusnak nevezhető szál kifejezetten nagy hatással van a könyv hangulatára. A szereplők tele voltak kétségekkel és vívódással, amikkel képesek voltak szembenézni. Az írónő tudatosan és logikusan építette fel a cselekményt.

Ethan Truax nyomozóirodájának több folyamatban lévő ügye volt. Az erős, összeszedett, és öntudatos magánnyomozó az a típus, aki befejezi, amit elkezdett, és nincs nyugta, amíg a dolgok végére nem jár. Visszafogott, megbízható, intelligens, határozott, és szexi. A felesége, Zoe lakberendező, aki különleges képességgel rendelkezik. Meglehetősen különös körülmények között lettek egy pár, és rövid ideje voltak házasok. Ethant megviselte az öccse halálának az évfordulója, viszont Zoe próbált neki segíteni, mellette állt, figyelemre méltó módon támogatta. Aggódott Ethan ingadozó kedélye miatt, és féltette a házasságát. Pedig szoros kötelék volt köztük. A férfi nem volt könnyű eset, megszokta, hogy senkit sem érdekel a bonyolult lelkivilága. Ezért érezte magát furcsán attól, hogy a nő szinte a lelkébe látott, vigyázni akart rá. Számíthattak egymásra. Mindent megtudtak beszélni, mégis voltak olyan dolgok, amiket nem mertek elmesélni egymásnak. Ethan megértő volt, ha a felesége hatodik érzékéről hallott, Zoe mégis bizonytalan volt. Az asszonyban is felmerült néhány kérdés az egyik házban felfedezett energiaszálakkal kapcsolatban, és nem tudta hogyan magyarázhatná meg a férjének, hogy mibe botlott bele. Félt attól, hogy megőrül. Próbálta legyőzni az energiahálót. Döbbenetére Arcadia irodájában is érzékelte a sötét energia hálóit.

Mindenki gondokkal küszködött.

Arcadia Ames csüggedt volt és félt. Rejtőzködött a férje elől, aki szerette volna holtan látni. Arcadia és Harry Stagg (akit Ethan mutatott be neki) éjszakai baglyok voltak, és sok közös vonásuk volt. Ebben a részben kiderült, hogy mik történtek Arcadia múltjában, hogyan akarta megölni a férje, hogyan szerzett bizonyítékokat Grant Loring svindlijeiről, sikkasztásáról.

Az Ethan elleni gyilkossági merénylet egy kicsit elbizonyította a baráti társaságot. Felvetődött, hogy talán Ethan volt a célpont, nem Arcadia. Amíg Ethan és a felesége ezen a nyomon haladt tovább, addig Grant akcióba lendült, és lecsapott Arcadiára.

A nyomozás lassan haladt, lépésről lépésre. Percről percre bonyolultabbá vált az ügy, de végül megoldották.

Zoe és Ethan lassan összeszedték a bátorságukat, és őszintén elmondtak egymásnak mindent, ami nyomasztotta őket. Szembenéztek a félelmeikkel. Ethan nem hitte, hogy a felesége parafenomén. Azt gondolta, hogy pusztán arról van szó, hogy nagyon erősek a megérzései. Nem akarta elfogadni, hogy Zoe különleges képességekkel bír. Ezért az asszony attól félt, hogy veszélybe kerülhet a kapcsolatuk. Ethan egyértelművé tette, hogy előle nem kell takargatnia az igazságot, és ők összetartoznak. Mindketten elfogadták a másikat úgy, ahogy van, ami ritka és csodálatos ajándék.

A történetből szépen kiemelkedett a kapcsolatuk dinamikája. Főleg a regény második felében. Ahogy Ethan végigsimított Zoe karján, ahogy homlokon csókolta, ahogy a homlokát a felesége homlokához támasztotta, ahogy a kezét a derekára tette, és ahogy Zoe a férje szemébe nézett, ahogy közelebb húzódott hozzá… A mozdulataik sokszor tele voltak gyengédséggel. Valahogy ezektől a mozdulatoktól, és attól ahogy gondoskodtak egymásról, ahogy gondoltak egymásra az egész még intenzívebbé vált. Egyikük sem akart távol lenni a másiktól. Volt abban valami, ahogy ott voltak egymásnak. A félelmeik ellenére ott volt bennük az a bizalom, ami lehetővé tette, hogy igazán önmaguk legyenek.

„Túl kell tennünk magunkat a félelmünkön, ha választ szeretnénk kapni a kérdéseinkre.”

Egy kicsit meglepett, amikor kiderült, hogy kiből áradt a sötét energia pókháló-szerű nyoma.

„Ki tudja, hol húzható meg a határ a puszta megérzés és a valódi hatodik érzék között?”

Ez a regény nagyon jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket. A romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van benne. Szellemesek a párbeszédek. Nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott az olvasása.

Ana könyvajánlói - Nicholas Sparks: A leghosszabb út

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Áprilisban, amikor az óceán felől fújó szél orgonaillattól édes, Landon Carternek mindig eszébe jut a Beaufortban töltött utolsó év. Annak idején, 1958-ban a nők még finoman öltözködtek, és a férfiak kalapot viseltek. Az akkor tizenhét éves Landon már randevúzott egy-két lánnyal, és azt hitte, tudja, mi a szerelem. Azt azonban álmában sem gondolta volna, hogy a városka baptista lelkészének lányába, Jamie Sullivanbe szeret bele úgy istenigazából. Jamie-t, akinek mindig ott volt a Biblia az iskolatáskájában, egy világ választotta el a többi tizenévestől. Ő viselte gondját özvegy apjának, megsebzett állatokat gyógyított, és besegített az árvaház munkájába. Nem akadt fiú, aki randevút mert volna kérni tőle. Landonnak sem jutott volna eszébe, ám a véletlen a lányt szemelte ki partneréül egy iskolai előadásban, és abban a pillanatban megváltozott az élete…”

Eredeti mű: A Walk to Remember

Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadás éve: 2002.

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Oldalszám: 242

ISBN: 9635476280

Bár a Magyar Könyvklub-féle kötetet olvastam, szerintem a General Press-nél megjelentnek sokkal szebb a borítója.

 

Régebben már olvastam ezt a könyvet, de akkor nem írtam róla. Ez a regény tele van érzelmekkel és hittel. Előbb láttam (többször is) a filmet (Séta a múltba), és később olvastam el a könyvet. Szerintem nagyon szép a film. A könyv egy kicsit más, de az is tetszett. Nehéz szavakba önteni azt, hogy mennyi érzést ad át, és mennyire elgondolkodtató ez a történet. Rövid terjedelme ellenére nagyon tömény, tartalmas olvasmány, bár volt egy-két hiányossága is. Egy kicsit kevésnek éreztem a leírásokat, és a vége kicsit összecsapottnak tűnt. Néhol akadozott a történet, pedig az igyekezet érzékelhető volt. A korszak (az 1950-es évek) ábrázolása, a betegség lefolyásának bemutatása, a szülő-gyerek kapcsolatok hitelesnek tűntek. Az író nagyon jól érzékeltette azt is, hogy a lelkész édesapa mennyire félti és tiltja a lányát a korabeli fiataloktól. Ezzel egyidejűleg viszont hiányoltam Jamie és Landon kapcsolata részleteinek aprólékos kidolgozását. Ettől függetlenül szerintem kár lett volna kihagyni. Azt hiszem, nem lehet végigolvasni könnyek nélkül. A filmet még meghatóbbnak éreztem, mert abban erősebbnek tűnt a szerelmi szál, ezért még megrendítőbb volt az egész történet.

Vallásos emberként engem nem zavart a vallásos tartalom, viszont lehetnek olyanok, akik soknak érzik, pedig illik a történethez.

Jamie Sullivan (egy lelkész lánya) és Landon Carter alig ismerték egymást, más körökben mozogtak. A fiú eleinte nem is kedvelte a lányt, és túlzottan el volt foglalva azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Amikor elkezdte jobban megismerni, és megszeretni, akkor nem merte bevallani, mert félt attól, hogy mit mondanak majd mások. Eleinte nem merte felvállalni, hogy beleszeretett az iskolai ugratások céltáblájába, a mélyen vallásos, különcnek számító lányba. A középiskola utolsó tanévében Landon élete örökre megváltozott. A zűrös fiúból komoly férfi lett. Egy olyan szerelmet élt át, ami átformálta, megmentette. Bár Jamie csak rövid időre lett az övé, a lány maga után hagyta a végtelen szeretetét és hitét. A sok fájdalom és szenvedés ellenére ez egy pozitív hangvételű történet. Az a szeretet, az optimizmus és legfőképpen a hit, amit a lány képviselt, áthatott mindent és mindenkit. Landon karakterfejlődése rendkívüli. Az elkényeztetett és felelőtlen srác megtapasztalta az önzetlenség, a hit és a szeretet erejét, aminek köszönhetően egy felelősségteljes, jó emberré vált. Jamie és Landon erős egységet alkottak, és a legnehezebb pillanatokban is erőt merítettek egymásból, a hitükbe és a reménybe kapaszkodva. Olyan szerethető karakterek, akiknek az olvasó végig drukkol. Tudtam, hogy mi lesz a vége, szomorú a befejezés, mégis el akartam olvasni ezt a könyvet. Szívfájdító volt az a kétségbeesés és küzdelem, amivel Landon próbált segíteni a szerelmének, próbálta széppé és teljessé tenni Jamie napjait, jelen lenni a kapcsolatukban.

Úgy gondolom, hogy a regény hatására az ember átértékeli a dolgait.

„Jamie több volt, mint az a nő, akit szerettem. Egy év alatt azzá a férfivá tett, aki most vagyok. Erős kézzel mutatta meg, milyen fontos másokon segíteni, türelemmel és kedvességgel rávezetett az élet értelmére. Vidámsága és derűlátása, amely a betegség idején sem hagyta cserben, olyan bámulatos tulajdonságok voltak, amelyekhez foghatót azóta sem tapasztaltam.”

A történet lassan bontakozott ki. Nem ez a legjobb választás, ha egy könnyed történetre vágyunk. Szívszorító, melankolikus és inspiráló. A könyv fontos üzenetet közvetít. Nem szabad a külső alapján ítélni, és mások véleménye alapján cselekedni. Igazából csak az adott pillanat a miénk, csak a jelen van, és nem tudhatjuk, hogy van-e jövőnk, hogy mennyi időnk van még. Emlékeztet arra, hogy a szívünkre hallgassunk és önazonosak legyünk. A könyv egyik legnagyobb erőssége Landon karakterének fejlődése.

Őszintén szólva nem vagyok nagy rajongója Nicholas Sparks könyveinek, viszont három regénye kifejezetten tetszett. Ez, a Törékeny csodák (talán ezt mondanám a kedvencemnek), és a Szerelmünk lapjai.

Szerintem a filmben elhangzott dal szép és illik a történethez.

Only Hope (A Walk to Remember) - Mandy Moore Ft. Shane West

Ana könyvajánlói - Nora Roberts: Sötét ösztönök

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A New York Times bestsellerszerzőjének új regényében egy korábbi akcióban megsérült rendőrnő néz szembe két torz elméjű, hidegvérű gyilkossal…

A Természetvédelmi Rendőrség tisztje, Sloan Cooper tizedes és társa elfognak három férfit, akik túrázókat fosztogatnak Nyugat-Maryland hegyeiben. Hazafelé tartva Sloan megáll egy kisboltnál, és egy fegyveres rablás kellős közepébe csöppen. Az elkövető lövése örökre megváltoztatja az életét.

Miután a műtőasztalon visszahozzák az életbe, hosszú felépülés vár rá, ezért visszaköltözik szülei békés, Heron’s Rest-i otthonába. Ráadásul a barátja is elhagyja, amíg ő a kórházban fekszik. Sloan úgy érzi, hogy padlóra került, de aztán egy váratlan ügy újra „játékba” hívja.

Amikor a környéken egy nő nyomtalanul eltűnik, Sloan elkezd hasonló esetek után kutatni. Többet is talál, három államban szétszórva. Férfiak és nők, öregek és fiatalok, az eltűnésekben látszólag nincs semmi közös.

És az emberrablások folytatódnak.

Az életében megjelenő új férfi szerencsére ugyanolyan szenvedélyesen meg akarja oldani ezt a rejtélyt, mint ő. De minden csepp erejére szükség lesz, hogy ennek a bizarr ügynek a sötét mélyére hatoljon… és Sloan ismét hajlandó kockára tenni az életét, hogy véget vessen a borzalmaknak.”

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2026

Fordította: Tóth Gizella

Oldalszám: 560 oldal

ISBN: 978 963 566 940 0

Nem szeretem a nagyon véres krimiket. Ha krimit választok, akkor inkább olyat, ami lélektani, érzelmeken alapuló, és van benne romantikus szál is. Ez is ilyen háttérrel bíró történet. Bár vannak benne nyomasztóan sötét, gyomorforgató részek. Kellően szövevényes. Ügyesen felépített, hátborzongató, ugyanakkor romantikus krimi. Nora Roberts mesterien teremtett egyensúlyt a bűnügyi szál és a romantika között. Kedveltem a szereplőket, a hangulatot, a nyomozás menetét. Szemléletesek a jellemábrázolások és a leírások. Olvasmányos és lendületes történet. A nyelvezet és a stílus pont olyan, ahogy az írónőtől megszokhattuk.

A nyitó fejezet drámája jól megalapozta a további történéseket. Az emberi természet sötét oldala valóságosnak hat a történetben. Az idilli környezet erős kontrasztban van az erőszakos bűncselekményekkel.

Sloan Cooper céltudatos, konzervatív, sportos nő, a Természetvédelmi Rendőrség tisztje. Egy nap, munka után hazafelé egy kisboltnál fegyveres rablásba csöppent. Az elkövető lelőtte, ami után hosszú felépülés várt rá. Jó emberek vették körül a kórházban (és később is). A társa, Joel, aki húgaként szerette, sokat törődött vele. A szüleire és a húgára is számíthatott. Örültek, hogy él, és mindenben segítették.

„A boldogság a legjobb dolog, amit megoszthatunk.”

Sloant rémálmok gyötörték. Elhatározta, hogy mindent megtesz a gyógyulása érdekében, és élni fog. Egy időre visszaköltözött a szülei Heron’s Rest-i otthonába. Azt tervezte, hogy a hegyek közt megbúvó, csendes, békés helyen megerősödik és fejleszti az állóképességét. A történtek miatt felismerte, hogy túl sok mindenről lemondott.

Az írónő leírása alapján Nyugat-Maryland nagyon szép lehet. Szinte láttam magam előtt a barátságos, verandás, erdei házakat, meg a természetes anyagokból készült dolgokat, kézműves dekorációkat, felújított régi bútorokat…

A krimi szál megdöbbentő volt. Eléggé nyilvánvalónak tűnt, hogy vállon felül komoly problémájuk van az elkövetőknek. Néhány jelenet kifejezetten abszurd és gyomorforgató volt.

Sloan egészen addig a gyógyulására koncentrált, amíg nem hallott egy eltűnt nőről. Úgy döntött, hogy utánanéz az ügyének. Szeretett volna valami távmunkát végezni, de a kapitány úr azt mondta neki, hogy az egészségére és a biztonságára kell gondolniuk. Ráadásul addig nem is láthatta el a munkáját, amíg az orvos és a pszichológus is jóvá nem hagyta, hogy folytathassa.

„Ki ne szeretné azt érezni, hogy szükség van rá, sőt nélkülözhetetlen?”

Szerintem lenyűgöző volt Sloan igyekezete és kitartása… az, hogy nem hagyta el magát, minden nap próbált megbirkózni azzal, ami történt. Utálta, hogy sebezhetőnek és gyengének érezte magát, és azon dolgozott, hogy mielőbb felépüljön. Azt gondolom, hogy ez figyelemre méltó lelki erőre vall. A szeretetteljes, szilárd kapcsolatoknak, és a kemény munkának köszönhetően szépen fejlődött, hamarosan elköltözött, munkába állt, előléptették és egyre ritkábban volt rémálma. Minden jól alakult.

A Littlefield testvérek mindig közel álltak egymáshoz. Nash egy Wall Street-i cégnél dolgozott, Theo pedig ügyvéd volt. Mindketten másra vágytak. Úgy döntöttek, hogy saját vállalkozást építenek fel, és Heron’s Rest-i ezermesterek lesznek. Tetszettek az elképzeléseik, terveik.

Általában szeretem a kutyás részeket a könyvekben, ez most is így volt. Szerintem nagyon aranyos volt, hogy Nash kiskutyát adott az öccsének karácsonyra. Littlefieldék kölyökkutyája és Cooperék kutyája, akár a gazdáik, nagyon hamar összebarátkoztak.

A Cooper és a Littlefield testvérek jó csapatot alkottak. Sloan Cooper és Nash Littlefield, valamint Drea és Theo összeillő pároknak tűntek. Szimpatikus karakterek, rendes emberek. Mindkét férfinél meghatározó volt az első találkozás. Nash gyorsan felismerte, hogy Sloan-nak több lelkiereje van, mint a legtöbb embernek. A köztük lévő vonzalom és érdeklődés gyorsan elmélyült.

A lányok szülei, Elsie és Dean és a Littlefield testvérek őszintén kedvelték egymást.

Szerettem a házfelújítós részeket is. Érzékelhető volt a lelkesedés és az elégedettség. Jó, hogy a krimi szál nem vonta el a figyelmet a többiről. Véleményem szerint az is remek ötlet volt, hogy Sloan bevonta az ötletelésbe Nasht. Így még hatásosabb volt, amikor a nő megtalálta a közös nevezőt az áldozatok között. Logikusan, lépésről lépésre kutatott a válaszok után. Ébernek és óvatosnak kellett lennie, mivel az elmélet szerint ő is megfelelt a célpont leírásának.

„Nem biztos, hogy a részletekben bújik meg az ördög, de a válaszok gyakran ott lapulnak.”

Nash okos és jó ember volt, aki keményen és jól dolgozott, tisztelte Sloant és a munkáját, odafigyelt rá, amikor beszélt. Csodálta Sloan erejét és kitartását. A nő pedig úgy támaszkodott a férfira, ahogy addig senki másra a családján és Joelen kívül. És ez jó volt. Többször az eszembe jutott, pláne a regény második felében, hogy nagyon illenek egymáshoz és egységet alkotnak.

Nash és Theo a szüleik miatt (fizikailag nem, viszont minden más módon bántalmazták őket) sebeket hordozott. Sloan tudta, amikor Nash beszélt neki erről, hogy ez azt jelenti, hogy a férfi is képes rá támaszkodni. Elképesztő és csodálatra méltó volt, hogy Nash és Theo ilyen jó emberekké váltak ezzel a rideg, szörnyű háttérrel.

Sloan az alapos nyomozásával magára vonta a sorozatgyilkosok figyelmét. Nem hitte, hogy maguktól le tudnak állni. Azt gondolta, hogy egy párról van szó, akik időt szánnak az áldozataik kiszemelésére és megfigyelésére, kockázatot vállalnak, és végül életet vesznek el. Sloan és Nash lassan összerakták a képet. Volt az elméletben egyfajta szörnyű logika. Sloan egyik erőssége a jó megfigyelő képesség, aminek nagy hasznát vette a gyilkosok ellen.

A baráti és családi kapcsolatok fontossága szépen kiemelkedett a történetből.

„A ház csak egy épület. A benne lakó emberek, és az, amit magukkal hoznak és egymásnak adnak, teszik otthonná.”

Szerettem ezt a könyvet, és nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. A hátborzongató részek ellenére is szívmelengető volt. Nagyon jó stílusban megírt, könnyed hangvételű, csavaros, jól felépített regény.

Ana könyvajánlói - Jane Austen: A klastrom titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Fülszöveg:

„Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.

Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek. Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíves hölgyét. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.

A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2023

Az eredeti mű címe: Northanger Abbey

Fordította: Borbás Mária

Oldalszám: 296

ISBN 978-963-584-375-6

Jane Austen angol regényírónő, aki korának romantikus túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus egyik méltán ünnepelt, máig modern úttörője. Írásaira jellemező a feszes kompozíció és az ironikus hangvétel. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával.

A könyvről:

Ez a mű Jane Austen első regénye volt. Nekem egy olyan kötethez volt szerencsém, aminek nagyon szép a borítója, a fordítás pedig igényes és választékos. Nem ez a kedvenc könyvem az írónőtől. A cím megtévesztő, mert nincs semmi titok. Nincs benne semmi hátborzongató rejtély. Más, mint a többi regénye, mégis szórakoztató, kellemes olvasmány. Van benne irónia és játékosság. Vannak benne nézetek, vélemények, amik a XVIII. és XIX. században sajnos elég általánosak voltak. Austen meglepően sokszor szólt az olvasóhoz. A mindent és mindenkit kifigurázáson kívül talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy vajon hol húzódik meg a határ a fikció és a valóság között… Tetszett a karakterek bemutatása, és az érdekes, szellemes párbeszédek. Az emberi kapcsolatok bonyolultsága nagyon elgondolkodtatóvá teszi. Szerintem tanulságos fejlődéstörténet. Kifejezetten kellemesnek találtam a modoros beszédstílust.

A regény első felének Bath, a második felének többnyire a Klastrom a helyszíne. Az utóbbi kétségkívül érdekesebb. A Bath-ban játszódó részek leginkább az idegesítő és irritáló Thorpe család miatt nem tetszettek.

Catherine volt a szülei negyedik gyermeke, egy teljesen átlagos, naiv fiatal lány, aki kedvelte a fiús játékokat és nagyon szeretett olvasni. Csak azt tanulta meg könnyen, ami érdekelte. Édesanyja, Mrs. Morland figyelmét többnyire a kicsik kötötték le, a nagyobb lányaira nem sok ideje volt. Catherine naivitására magyarázat a kora; a korszak, amiben él; és az elzártan nevelkedés. A könyvek iránti szeretete, a kedvessége és képzelőereje miatt érdekes és könnyen megkedvelhető karakternek tűnt.

A Morlandék lakóhelye körüli földek birtokosai kedvelték Catherinet, és Mrs. Allen meghívta, hogy tartson velük Bathba. A lány örömmel beleegyezett. Az egyik bálon megismerkedett egy fiatalemberrel, Henry Tilney-vel, aki nagyon megtetszett neki, aki azonban hamarosan eltűnt egy rövid időre. Viszont felbukkant Mrs. Allen egyik régi barátnője, Mrs. Thorpe. Allanék és Thorpe-ék keresték egymás társaságát. Catherine jószívű, vidám, nyílt természetű teremtés volt, akinek a regényimádata erősen hatott az érzelemvilágára, képzeletére és viselkedésére. A valóságtól elrugaszkodva és tapasztalatok hiányában többnyire hiszékenyebb volt társainál. Eleinte éppen ezért volt könnyű prédája a Thorpe családnak. Többnyire nem is tűnt fel neki, hogy a bathi kapcsolatokat mesterkéltség, felszínesség, képmutatás és gőg jellemezte.

A könyv első fele gyakran untatott. Azután, hogy Catherine elkezdett kiállni magáért, és azt tette, amit helyesnek gondolt, már érdekesebbé vált. Imponált a lány szilárd jelleme, és az, hogy nem hagyta magát eltéríteni attól, amit helyesnek érzett.

Fontos eleme a történetnek, hogy Catherine nagyon sokat olvasott. Néhány rémregény említésre került. (Tudomásom szerint ezek magyar nyelven nem elérhetőek.)

„Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.”

Mr. Tilney a húga miatt járatos volt a női témákban, csipkelődő humora volt, és – ahogy Catherine – ő is tapasztalatlan volt a szerelemben. Tetszett, hogy ő is szerette a regényeket. A modora néha kicsit meghökkentő volt, és úgy tűnt, hogy kissé fura a humora. Ugyanakkor odafigyelt Catherine-re és segítségére sietett, amikor kellett.

Catherine nagyon boldog volt, amikor Tilney tábornok és a lánya, Eleanor meghívták az otthonukba Gloucestershire-be, Northanger klastromba. Gyorsan írt is haza, és a szülei beleegyeztek. Catherine azt képzelte, hogy a klastrom olyan lesz, mint a könyvekben. Henry pedig ennek tudatában cukkolta, igyekezett megrémíteni. Bár a hely szép és kényelmes volt, tehát látszólag nagyon különbözött attól, amiről Henry mesélt, és amikről a történetekben írtak, mégis felélénkült tőle Catherine képzelete. Erre még az időjárás is rásegített egy viharral. A klastromban töltött idő alatt elég gyakran elragadta a képzelete. Szörnyű gyanúja is támadt, ami miatt később szégyellte is magát. Tudatában volt annak, hogy mennyit ártottak, illetve árthattak volna a képzelgései. Belátta, hogy józanabbul kellene gondolkodnia és cselekednie. Megrendült az önbizalma.

A klastromban tett látogatásánál is jobban várta a Woodstonba tett látogatást. Boldog volt, hogy megtekintheti Henry otthonát. Nagyon megnyerte a tetszését. „Életének egyik legboldogabb napját töltötte ott.” Akkor még nem is sejtette, hogy nagyon hamar fájó szívvel tér haza. Nem értette, hogy Tilney tábornok, aki – karizmatikus és zsarnok szülő – addig nagy vendégszeretettel és tisztelettel bánt vele, hirtelen miért viselkedett érzéketlenül és sértő módon. Catherine a hónapok alatt, amíg nem volt otthon, sokat változott, érettebb lett. Nagyon megviselték az események, és boldog volt, amikor Henry meglátogatta őt és magyarázattal szolgált Tilney tábornok viselkedésére, valamint megvallotta vonzalmát. Catherine csak egy eszköze volt egy félreértésnek. Nem volt olyan gazdag, mint amilyennek a tábornok hitte. Henry az apja tiltakozása ellenére kitartott a szándéka mellett, hogy megkéri Catherine kezét. Bár a lány szülei örültek a lánykérésnek, addig nem hagyhatták jóvá az eljegyzést, amíg Henry apja nem adta a beleegyezését. Eleanor a segítségükre volt, és hamarosan egybekeltek. A történet befejezése nem volt részletesen kidolgozva. Az írónő az olvasókra bízta az elmélkedést, és a kevésbé kidolgozott részek elképzelését.

Jane Austen a korának társadalmáról alkotott lesújtó véleményét jól kidolgozta a történetben. Az igazán mély érzelmek sajnos nem voltak kifejezve. A szerelmi szálat kicsit kidolgozatlannak éreztem.

Tizenévesen és a húszas éveim elején valamiért még nem tudtam értékelni Jane Austen stílusát. Mostanában viszont már szívesen olvastam egyes regényeit. Na nem mindet, mert például az Emmát még mindig kerülöm. Továbbra is meggyőződésem, hogy a Meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet az írónő legjobb regényei. Elismerem, hogy könnyed és elgondolkodtató regényei megmelengetik az olvasók szívét.

Ana könyvajánlói - Louise Bay: Dr. Kísértés (Csábító doktorok 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Szeretőkből ellenségek?

Minden simán ment, amíg be nem toppant az életembe Vincent Cove, az idegesítően szexi amerikai milliárdos. Azt hittem, hogy a szenvedélyes éjszakánk után soha többé nem találkozunk. Azonban most nagyon is itt van, és szállodává akarja alakítani azt az angol vidéki kastélyt, ahol élek és dolgozom.

Nos, csak a holttestemen át!

Igaz, csak egy kisvárosi pincérnő vagyok, tehetetlen Vincent hatalmas vagyonával szemben, de akkor sem adom fel harc nélkül. Szembeszállok vele!

Ha tudtam volna, mire készül, biztosan (talán) nem feküdtem volna le vele. Mindenesetre elhatároztam, hogy nem veszek tudomást a köztünk kialakult szexuális feszültségről. Csakhogy bosszantóan sármos és dühítően kitartó. Markáns álla és ördögi mosolya pedig egyenesen vérlázító.

De legalább nem kell aggódnom, hogy itt marad. Ugyanis ő egy pillanattal sem tölt több időt egy helyen a kelleténél. Így kizárt, hogy elég sokáig maradjon ahhoz, hogy belehabarodjak…

A USA Today bestsellerszerző Louise Bay regényében egy olyan románcról olvashatunk, amelyben a szív és az ész folyamatosan hadban áll egymással. De vajon ki nyeri a döntő ütközetet a szerelemért vívott harcban?”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025

Fordította: Horváth M. Zsanett

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-5708-89-5

Annyira fel volt kapva ez a könyvsorozat, hogy egy idő után már én is úgy voltam vele, hogy rendben, adok az egyik kötetnek egy esélyt. Teljesen önálló történet, így nem volt zavaró, hogy nem olvastam az első két részt. Nem vártam tőle túl sokat, és így egy nagyon egyszerű és többé-kevésbé szórakoztató olvasmánynak bizonyult. Megközelítőleg azt kaptam, amire számítottam. Szerintem nem túl életszerű helyzetek vannak benne. Egy nagyvilági üzletember és egy egyszerű lány már a találkozásuk napján összejönnek, és hamar egymásba szeretnek. Nem igazán érzékeltem ebben a regényben azt az igazán mély érzelmi hátteret, amiket a romantikus regényekben nagyon szeretek. Stílusát tekintve könnyed, olvasmányos, de egy kicsit lapos, hiányzik belőle a részletesség, nincs meg a történet lágy íve. A gyerekkori traumáik okozta nehézségek ellenére, nagyobb drámák nélkül, végül minden a helyére kerül és megkapjuk a boldog befejezést.

„Annyi szépség vesz körül minket, hogy el vagyunk kényeztetve. Fel sem fogjuk, mennyire szerencsések vagyunk.”

Kate lelkesedett a helyért, ahol élt és dolgozott. Többnyire ki sem mozdult a Crompton-birtokról. Vincent, aki New Yorkból érkezett, komoly terveket szőtt a hellyel kapcsolatban. Tetszett neki a hely, és új kihívásra volt szüksége. A főúri házat ötcsillagos szállodává akarta alakítani. Kate felszolgálóként dolgozott, amikor találkozott Vincenttel. Magabiztos és kacér volt. Szerintem túl gyors volt a tempó. A szöveg kissé nyers és közönséges. Voltak benne nyelvtani hibák is.

Vincent hamar megtudta, hogy Kate Cromptonban nőtt fel és ott él, de nem volt hajlandó kihagyni a lehetőséget a birtok megvételére, az üzletkötésre. Kate finoman szólva nem rajongott a változásokért, és azt szerette volna, hogy minden ugyanúgy maradjon, ahogy volt. Mindenki más örömmel fogadta Vincent terveit. A férfi mindent megakart tenni azért, hogy enyhítse a nő elkeseredését. Próbálta bevonni az átalakítással kapcsolatos szervezésbe és munkálatokba. Kezdettől fogva vonzódtak egymáshoz, és minél több időt töltöttek együtt, annál jobban kedvelték egymást.

„Ne szalassz el egy lehetőséget csupán azért, mert félsz!”

Mindkét főszereplőre nagy hatással volt a sebzett gyerekkora. Ez a történet remek lehetőség lett volna a pánikbetegségek bemutatására, és a megküzdési módszerek megemlítésére. A történet szerint Vincent segített Kate-nek, bár ezt csak nagy vonalakban ábrázolta az írónő. Sok lehetőség volt a regényben, de a szerző ebben is csak a felszínt súrolta.

„- Itt vagyok – suttogom válaszul a saját szavait. Hosszú, lusta pislogással lehunyja a szemét.

- Akkor nincs is más hely, ahol szívesebben lennék.”

Amikor Kate és Vincent elmentek Norfolkba, akkor a férfi mindent megtett, hogy a nő jól érezze magát, boldog legyen. Amikor visszatértek Cromptonba, Vincent rájött, hogy elkezdett kötődni Kate-hez és a helyhez, ezért pánikba esett és elmenekült. Vincent sosem maradt sokáig egy helyen.

Kedves része volt a történetnek, hogy a nőre a nagymamája próbált hatni, Vincentre pedig az unokatestvérei. Szívmelengető volt, ahogy támogatták őket és igyekeztek segíteni nekik. Kár, hogy nem lett részletesebben kidolgozva. A végét pedig egy kicsit összecsapottnak éreztem, pedig reméltem, hogy legalább az utolsó fejezeteknél valamennyire összeszedi magát az írónő, mint ahogy egy kicsit a Mr. Arrogáns című regényénél történt.

Az alap ebben a történetben is rengeteg lehetőséget rejtett magában, amiket nem sikerült kidolgozni. Sajnálom, hogy kissé felszínes volt. Hiányoltam az aprólékos részleteket. Aranyos, hangulatos kis regény, de nekem egy kicsit kevés. Sajnos ez a könyv nem igazán nyerte el a tetszésemet. Persze attól, hogy nekem nem jött be, könnyen lehet, hogy másnak nagyon fog tetszeni.

Ana könyvajánlói - Louise Bay: Mr. Arrogáns (Londoni nagymenők 5.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Hideg, durva és tagadhatatlanul öntelt.

Andrew Blake-et így jellemzik a legjobb barátai.

Próbálj meg az új asszisztense lenni. Semmi sem elég jó, amit csinálok. Minél inkább igyekszem a kedvében járni, annál inkább figyelmen kívül hagy engem. Kezdek azon tűnődni, hogy van-e egyáltalán szív abban a magas, kemény, gyönyörű testben.

Egyik este, munka után az új legjobb barátomnak – az iroda közelében lévő kocsma csaposának – panaszkodom róla. Találd ki, ki ült egész végig mögöttem, és hallotta minden kis részletét a sirámomnak?

Andrew pillantásából azonban nem tudom eldönteni, hogy most kirúg-e, vagy megcsókol…

Vajon mit tartogat a jövő a kiismerhetetlenül szexi főnök és a szenvedélyesen pimasz asszisztens párosának? Erre keresi a választ a USA today bestsellerszerző, Louise Bay ebben a regényében.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 320

ISBN: 9789635706228

A sorozat többi részét nem olvastam, és nem is áll szándékomban. Úgy kezdtem el olvasni, hogy adok neki egy esélyt, lesz, ami lesz. Ettől függetlenül a fülszöveg alapján többet vártam. A főnök-beosztott románc volt az alaptörténet. Igazából az alapkoncepció tetszett. Rengeteg lehetőséget rejtett magában, amikre szépen lehetett volna építeni. Viszont, amit az írónő kihozott belőle történetileg, az nekem kevés. Nem rossz, ámbár nem is igazán jó. Voltak hiányosságok, nyelvtani hibák, és a tempó is gyors volt. Fontos üzeneteket közvetíthetett volna. Megvolt benne a lehetőség, hogy felhívja a figyelmet az elfogadás fontosságára, és megmutassa, attól, hogy valaki másképp él, mások a prioritásai, a módszerei, még ugyanúgy lehet jó és boldog ember. Szépen megjelent a történetben, hogy merni kell kockáztatni, megnyílni, kapcsolatot kialakítani, a korábbi sérülés / sérülések ellenére. Megvolt benne a lehetőség.

Sofia kedves, érzékeny, szenvedélyes természetű nő, aki munkanélküli volt, lakás és megtakarítás nélkül, ezért a barátnőjénél lakott. Natalie-nak elege lett a főnökéből, ezért otthagyta a munkáját. Jól fizető asszisztensi állás volt egy bunkó, elviselhetetlen főnök mellett. Sofia úgy gondolta, hogy pár hónapig elbír Andrew Blake-kel. Szüksége volt a pénzre. Natalie megpróbálta lebeszélni róla. Sofia elég érdekes módon szerezte meg az állást. Azért költözött Londonba, hogy segíteni tudjon az édesanyjának. Amikor Natalie hazautazott New Jersey-be, Sofia aggódni kezdett a lakbér és a számlák kifizetése miatt is. Ráadásul a rejtélyes és jóképű főnöke megnehezítette a dolgát.

Andrew arrogáns, nyers, mogorva, hatalmaskodó és basáskodó. A szörnyű személyiség egy nagyon szexi testben volt. Megszokta, hogy megkapja, amit akar. A céltudatossága és eltökéltsége szerintem kifejezetten a jó tulajdonságai közé tartoztak.

Andrew egyik korábbi asszisztense, Joanna, a férfi születésnapján beugrott az irodába, hogy felköszöntse őt. A távozásakor váltott pár szót Sofiával, és mint kiderült készített egy információs aktát, amit Andrew kézikönyvének nevezett el. A nyugdíjas asszony átadta az aktát Sofiának, és megadta neki a telefonszámát is, hogy a fiatal nő felhívhassa, ha szüksége van valamire. Voltak dolgok, amikre idő közben Sofia rájött magától, viszont voltak olyan dolgok is, amikben segítségére voltak a Joannától kapott információk.

Andrew a múltban történtek miatt nem keverte a munkát és a magánéletet. Sofia érkezésével viszont valami megváltozott. Nem sokáig tudott ellenállni neki, és hamar megszegte a saját szabályát.

Az olvasó lassan betekintést nyerhet Andrew indokaira és küzdelmeibe, valamint Sofia múltjába és családi hátterébe. Mindketten bizalmatlanok voltak. Sofia az apja miatt, aki még a születése előtt elhagyta. Andrew pedig egy rosszul végződő kapcsolata miatt.

Andrew próbálta megmenteni, amit a nagymamája létrehozott. Gondoskodni akart a nagymamája örökségéről, hogy az újság, amit alapított, a becsületről és az őszinteségről szóljon.

„Az életem egyik alapelve az volt, hogy vagy csinálj valamit rendesen, vagy egyáltalán ne is bajlódj vele.”

Nagyon úgy tűnt, hogy az írónő a könyve eladását a szexre alapozta, mivel az tette ki a történet nagy részét. A regény főleg arról szólt, hogy Andrew képtelen volt távol tartani magát Sofiától, amivel megszegte az egyik saját szabályát (ami többször is szóba került). Több fontos témát is megemlített a szerző, de nem építette fel rendesen. Alaposabban is bemutathatta volna a helyszíneket, meg azt, ahogyan a szereplők szembenéznek a félelmeikkel és a múltjukkal. Voltak részek, amikben kezdett kirajzolódni egy mély érzelmi háttér, de hamar váltott is a szerző. Ennél még a fürdővizem is mélyebb.

Feltételezem, hogy az erotikus jelenetek, a szenvedély volt hivatott fenntartani a feszültséget. Nos… ez nem igazán sikerült. Nem volt nehéz kitalálni, hogy merre fog továbbhaladni a történet.

Van egy olyan sejtésem, hogy ha kicsit visszafogta volna a szex részletezését, a főszereplők közötti dinamika akkor is érdekes része lett volna a könyvnek.

Sofia kellemesen árnyalt karakter, akivel könnyű együtt érezni. Vele kapcsolatban a szerző megmutatta, hogy mi formálta olyanná, amilyen.

A szöveg helyenként eléggé közönséges volt. A mellékszereplők kidolgozásával sem sokat bajlódott az írónő.

Tetszett, ahogy Sofia és Andrew „összecsiszolódtak” és napról napra egyre jobban szerették egymást. Jó hatással voltak egymásra, és nyilvánvalóvá vált, hogy Andrew valójában jó szívű, rendes ember. Nagyon erős eleme volt a történetnek az a kapcsolat, ami Andrew és a nagymamája közt volt, meg az a hatás, amit az idős asszony emléke gyakorolt rá. A baráti kapcsolatok is megfűszerezték a történetet. Értem, hogy az írónő miért csak a könyv második felében mutatta meg Andrew játékos oldalát, de azt nem, hogy miért nem építette fel szépen a tartalmi részét.

Az utolsó fejezetekben már kicsit több volt a mélység és melegség.

„Amikor nem vagy velem, úgy érzem, mintha hiányozna belőlem egy darab. Mintha lenne valahol egy élet, amelyet élnem kellene, de én rossz helyen lennék. Mindig olyan biztos voltam mindenben, és most… veled minden új, félelmetes és teljes mértékben megnyugtató is egyszerre.”

Hiányoltam a részletek aprólékos kidolgozását, a leírásokat. Ez a történet sokkal több lehetett volna. Ha nem hiányzott volna belőle valami, egy kicsit kidolgozottabb lett volna, akkor simán magával ragad a humorával, a karaktereivel és romantikájával. Így sem volt rossz élmény, de nem is hagyott maradandó nyomot.