Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 28., szerda

Ana könyvajánlói - Lucy Maud Montgomery: A kék kastély

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:
„A huszonkilenc éves Valancy még sosem volt szerelmes, és mintha a boldogság is elkerülte volna. Hatalmaskodó anyja és tolakodó nagynénje árnyékában egy vigasza van csupán: John Foster „tiltott" könyvei, és a Kék Kastélyról szőtt ábrándjai.
Ekkor érkezik meg dr. Trent levele, és Valancy végre megfeledkezik az óvatosságról. Életében először azt teszi és mondja, amit akar. És hamarosan felfedez egy bámulatosan új, szerelemmel és kalanddal teli világot, ami legmerészebb álmait is felülmúlja.”
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2025
Eredeti mű: The Blue Castle
Oldalszám: 224
ISBN: 978-963-267-677-7

Csupa humor, romantika, szépség és melegség ez a történet, mély mondanivalóval, csodás tájleírásokkal, a természet szeretetével, kalandvággyal és élettel. Van benne valami időtlen báj. A cselekmény annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Tele van érzelmekkel.
Valancy és Barney lassan ismerik meg egymást, és szeretnek egymásba.
Az írónő lenyűgöző érzékenységgel tárja fel a problémákat, mutatja be az embereket, és azt, hogy mennyire nincs igazuk. Nagyon erősek, részletesek a jellemrajzok és a tájleírások. Végig ott van a történetben, hogy mindig van választásunk önmagunk és a családnak megfelelés között. Lehet, hogy ott találjuk meg az otthonunkat, ahol nem is számítottunk volna rá.

Valancy, a húszas évei végén még nincs férjnél. Az élete egyhangú. Az elnyomó, sznob családja kimondja, amit gondol, nem számít, ha sértő. A lány később visszaadta nekik a szarkasztikus, csipkelődő beszólásokat. Öröm volt olvasni a fejlődéséről. Valancy szenvedélye a természeti leírásokról szóló könyvek olvasása, és a valódi természetben eltöltött idő. Évekig John Foster könyvei tartották benne a lelket.
Mivel megfélemlítették, kritizálták, ezért inkább szabadon engedte a fantáziáját, és lélekben a Kék Kastélyban élt.
„Minden, ami szép és csodálatos volt, abban a kastélyban volt.”
Amikor dr. Trent egy vizsgálat után levélben közölte vele, hogy halálos kimenetelű szívbetegségben szenved, megváltoztak a dolgok. Belátta, hogy korábban szinte mindentől félt. Dr. Trent levele felszabadította. Eldöntötte, hogy ezután csak a maga örömével törődik. Többé nem színlel semmit. Talán nem tesz meg mindent, amit szeretne, de többé olyat nem tesz, ami az akarata ellenére van. Nem félt a haláltól. Úgy döntött, hogy nem szól senkinek.
Nagyon szép volt, ahogy gondoskodott a haldokló Cecilia (Cissy) Gay-ről. A lány volt az első, akivel megosztotta a titkát a Kék Kastélyról. Tetszett, ahogy az írónő a sétáikról írt. Cissyt boldoggá tette, hogy Valancy vele volt. Sokat jelentett neki a társasága. Az apja is kedvelte Valancyt.
Bár korábban is találkozott Barney-val, de Abelnél (Cissy apja) ismerkedtek meg. Kiderült, hogy művelt, intelligens férfi. A nő szerette a kellemes hangját, különös mosolyát, vidáman csillogó szemeit. Természetesen és könnyen megtalálta a hangot vele. Egyre többet gondolt a férfira.
Amikor már biztosan tudta, hogy szereti Barneyt, mesélt neki a Kék Kastélyról. Beszélt arról is, hogy milyen volt az élete azelőtt, hogy házvezetőnőnek szegődött (a családja megrökönyödésére) Mr. Abel Gayhez és a lányához.
Cissy halála után Valancy nem akart visszatérni a családjához. Ő és Barney megállapodtak abban, hogy összeházasodnak. Barney saját bevallása szerint ekkor még nem volt szerelmes a nőbe, de nagyon kedves, szellemes, drága jó léleknek tartotta, és sajnálta is.
Valancy már négy napja élt a szigeten, amikor úgy döntött, hogy közli a rokonaival, hogy férjhez ment. A Stirling kláng úgy döntött, hogy halottnak tekintik Valancyt.
Elmúlt a nyár, és a nő nagyon boldog volt. Nem kellett a kispolgári hagyományokhoz ragaszkodniuk, nem kellett figyelembe venniük a rokonokat. Boldogan éltek szeretett kis házukban, a fenyvessel benőtt szigetükön. Valancy sokkal jobban nézett ki, egészségesebb lett. Júniusban döbbent rá, hogy már három hónapja egy rosszulléte sem volt. Ekkor derült ki, hogy tévedés történt. Az orvos összecserélt két levelet. Valancy aggódott, hogy mit gondol majd Barney. Félt a jövőtől, amit nélküle kell leélnie. Sok benyomás és megrázkódtatás érte. Nem hitte volna, hogy a férfi szereti őt.
Végül kiderültek a titkok, amik végig ott lappangtak a történetben, és a házaspár élete is jól alakult.

„Visszaadtad a hitemet a barátságban és a szerelemben. A világ ismét jó lett, mert te benne éltél. Hajlandó lettem volna egy örökkévalóságig úgy élni, ahogy megvoltunk. Már aznap éjjel ráébredtem erre, amikor hazajöttem, és életemben először láttam a házban a lámpavilágot. Este, éhesen hazatérni, és tudni, hogy finom vacsora, vidáman pattogó tűz és te vársz.”

A részletes tájleírások lélegzetelállító helyekre vezettek. Nagyon élveztem az olvasását. Ez egy gyönyörűen megírt történet. Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élettel és érzelmekkel teli történeteket.

2026. január 25., vasárnap

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Napsütés a Vadvirág Kunyhó fölött

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat! 

Füszöveg:

„Viv elszegődik a Vadvirág Kunyhó nevű, kissé lepukkant állatmenhelyre dolgozni. A feladata, hogy segítsen az adminisztrációban, ám igazából egy sokkal szívhez szólóbb küldetés vonzotta erre a helyre.
Geraldine az állatmenhely vezetője. A múltja elől menekülve itt talált rá a boldogságra, azonban a mentsvárát most veszély fenyegeti. Vajon képes lesz végleg maga mögött hagyni a múltját és megvédeni a jövőjét? Viv anyja, Stel azt hiszi, hogy életében először olyan férfivel hozta össze a sors, aki jól fog bánni vele. Ian kedves, figyelmes, és nyilvánvaló, hogy őrülten belezúgott. Hiszen mindig is erre vágyott, nem igaz? Új kezdetek, régi titkok és egy hely, amelyet mindenki otthonnak nevezhet – ez a Vadvirág Kunyhó.”
Kiadás éve: 2019
Eredeti mű: Milly Johnson: Sunshine Over Wildflower Cottage
Oldalszám: 430 puha kötés

Érzelmi hullámvasútra ültetett az írónő. Váltakozva jelent meg a döbbenet, a szánalom, a harag, a derű… sok érzelem. Felkavaró. Tetszik, amikor a könyveiben küzdő, túlélő, erős, mégis érzékeny és kedves nőkről ír. Egy kis misztikus hangulat járta át a könyvet. Egy kicsit nehezen indultak be az események, majd egy izgalmas, szívhez szóló, kedves történetté vált. Látszott rajta, hogy az írónő sok kutatást végzett, és szívügye a téma. Az aprólékosan kidolgozott részletek hozzájárultak ahhoz, hogy valóságosnak tűnjön az egész. A karakterek szinte életre keltek. Lassú folyású történet, mégsem unalmas. A múltban történtek finoman szövik át a regényt. Tetszett a könyvben, hogy a mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, és sokat hozzáadnak. A történet több szereplő sorsát fonja össze. A regény szereplőire súlyos teherként nehezedtek a titkok, amiket őriztek. Az írónő finoman tárta fel a belső világukat. Voltak egyértelmű dolgok a történetben, ugyanakkor tele volt rejtéllyel.

A huszonhárom éves Viv Blackbird egy állásra jelentkezett a Vadvirág Kunyhó Állatmenhelyen. Bár nem viselkedett magabiztosan az állatok közelében. A céltudatos, kedves és okos nő szimpatikusnak tartotta az új kolléganőjét, Geraldinet. Gyönyörű volt a „menedékhely”. Viv elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy beilleszkedjen. Még akkor is, ha csak rövid ideig marad a birtokon. Amikor először látta, az állatmenhely irodája rosszul nézett ki. Annak köszönhetően, hogy már tizenöt éves korában a saját kezébe kellett vennie az irányítást (hogy segíteni, támogatni tudja az anyját) értett a dolgok rendszerezéséhez. Tudta, hogy rendbe tudja tenni az irodát. Hamar ragaszkodni kezdett a különleges helyhez.

Az öreglányok (Old Spice Girls) fejezetei néha egy kicsit furán hatottak. Mégis lényeges részei a regénynek, mivel közéjük tartozott Viv anyja, Stel, és a történeteik elgondolkodtatóak, tanulságosak. Viv és Stel kapcsolatán keresztül megjelent a ragaszkodás, az aggódás. A fiatal nő volt az érettebb, megfontoltabb. Az anyja sokszor gyerekesen viselkedett. Talán ez volt az oka annak, hogy neki nem tűnt gyanúsnak az udvarlója, Ian viselkedése. Azt sem vette észre, hogy voltak olyan dolgok, amik nem illettek bele abba a tökéletes képbe, amit kialakított a férfiról. Bízni és hinni akart benne. Ő maga sétált bele a csapdába. Mindenért saját magát okolta. A regény vége felé kezdett szembesülni azzal, hogy ideje kirángatni magát abból, amibe olyan buzgón belemászott, és végre felnőtt nőként viselkedni. Végül mégis Geraldine és Viv győzték le azt az aljas, beképzelt, undorító alakot.

Heath Merlo állatorvos volt az állatmenhely vezetője. Szorgalmas, tisztességes, jószívű, jóképű férfi. Viv és Heath kapcsolata nem indult zökkenőmentesen. A férfi eleinte hátsó szándékot sejtett a nő megjelenése mögött. Hamarosan rájött, hogy tévedett. A nő nagyon sokat dolgozott, tanult az állatok gondozásáról, illatkompozíciókat alkotott olajokból...

A Leightonok kegyetlenek voltak. Minden az övék volt a környéken. Kapzsi emberek, akik mindent megakarnak szerezni, ami a másé. Arra a területre is igényt tartottak, amin a Vadvirág Kunyhó Állatmenhely állt.

Nem könnyű, nem egyszerű kapcsolódások vannak a könyvben. Többek közt ez teszi a történetet valóságossá.
Szívmelengető volt az állatok, és az állatgondozás bemutatása. Vezér, a nagy testű kutya szinte azonnal közel került a szívemhez.
Viv és Ursula, a hóbagoly kapcsolata szépen kiemelkedett a történetből. Fokozatosan barátkoztak meg egymással. A kötődésüknek köszönhetően jött rá a nő, hogy mit fog csinálni, és arra is hogy hogyan fogja megvalósítani. Meg is tette.
A sok megrázkódtatás után a szereplők lehetőséget kaptak, hogy rendbe tegyék az életüket.

2026. január 18., vasárnap

Ana könyvajánlói - Freya Sampson: Az utolsó könyvtár

Fülszöveg:
„Csodálatosan szívmelengető és felemelő történet a kedvességről, az összefogásról és a szeretetről – Clare Pooley
Elragadó tanúságtétel az olvasás, a könyvtárak és a barátság megtartó ereje mellett – Booklist

June még sohasem hagyta el az álmos angol kisvárost, ahol felnőtt. A zárkózott és félénk harmincéves könyvtáros minden idejét olvasással tölti, amikor azonban megtudja, hogy a munkahelyét bezárják, kimerészkedik az olvasókuckójából, hogy megmentse a helyi közösség lelkét jelentő könyvtárat. Sokan a segítségére sietnek, és June – az édesanyja halála óta először – újra megnyílik az emberek felé. Így találkozik megint a régi iskolai barátjával, Alexszel is. Hamarosan az egész kisváros észreveszi, mit érez a segítőkész ügyvéd a nő iránt, csak épp June nem, aki nem hiszi el, hogy bárki is randizni szeretne vele. Ahhoz, hogy megmentse a szívének oly kedves könyveket, June-nak változtatnia kell az élethez való hozzáállásán. Elhatározza hát, hogy küzdeni fog a könyvtárért, és ezzel talán a boldogsághoz is közelebb kerül egy lépéssel…”
Kiadás éve: 2021
Eredeti mű: The Last Library
Fordította: Fügedi Tímea
Oldalszám: 332

Ha egy könyv címében könyvtár, könyvklub, vagy könyvesbolt van, akkor jó eséllyel felkelti az érdeklődésem. Ezzel a könyvvel is így volt. Teljesen áttudtam érezni June könyvek iránti rajongását, a regény hangulatát. Nagyon szép történet a szeretet és a közösségi összefogás erejéről. Csak nem volt annyira kidolgozva, mint kellett volna. Az alapötlet, a történet ígéretes volt, csak sajnos nem mélyült el. Hiányzott belőle valami. Nem voltak összetettebb jellemrajzok, hely- és tájleírások. Ez is azok közé a történetek közé tartozik, amikből sokkal többet lehetett volna kihozni. Elvileg a női főszereplő volt a kulcsfigura, mégis a mellékszereplők voltak érdekesebbek, „aktívabbak”. Bár ők sem lettek részletesen bemutatva. A cselekmény alapvetően kiszámítható volt, a lezárás mégis tartogatott meglepetést.

A regény főszereplője, June segédkönyvtárosként dolgozott. Elhunyt édesanyját gyászolta, és csak a könyveknek élt. Szeretett munkahelyét a bezárás veszélye fenyegette. Meg kellett tanulnia kiállni magáért és a könyvtárért. Zavart, ahogy June eleinte viselkedett. Mintha az emlékeiben akart volna élni. „Bocs, hogy élek” típusú, félénk nőként, aki még az otthonát sem akarta a saját ízlésére formálni. Elszomorító volt, hogy szinte a könyv végéig csak sodorták magukkal az események. De legalább a regény végére megtalálta a hangját.
Azt szerette a legjobban, amikor reggelente teljesen egyedül lehetett a könyvtárban. Négyéves kora óta csodákkal teli helynek tartotta. Megértem, ha valaki sokszor kellemesebben érzi magát a könyvek között, mint mások társaságában. Ugyanakkor June viselkedését sokszor a félelem uralta, és már-már az üldözési mánia határát súrolta. Nem csak a munkahelyének elvesztése miatt aggódott. Eszébe jutottak azok az emberek, akiknek fontos volt ez a hely, a mindennapi látogatók. Az egymástól teljesen különböző személyiségű, korú, és sorsú emberek összefogtak az ügyért, amiben hittek.

A szerelmi szál nagyon gyenge. June Jones és Alex Chen évfolyamtársak voltak a gimiben. A magas, kedves mosolyú férfi azért tért vissza (átmenetileg), hogy segítsen az apjának. Aranyos volt, amikor összefutottak, és beszélgettek az iskolás évekről, meg a könyvekről. Volt benne potenciál. Néhány alkalommal feltűnt az esély, hogy erősödhet ez a szál, és „húzóerőként” felpörgeti az eseményeket. Lényegesen nagyobb hatással lehetett volna a női főszereplőre, és a csoportra is. A segítségével hatásosabban eltudta volna érni a személyiségfejlődést.

Kár ezért a könyvért, mert a mondandója lényeges, tanulságos.
Szerintem egyszer ellehet olvasni, de nem az a könyv, amit újra elővennék.

2026. január 15., csütörtök

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Játszik még a fény

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:
„Laurie-nak és Pete-nek sosem kellett volna találkoznia. Ám a sors okkal hozta őket össze.
Hat hónappal korábban ugyanazon az estén veszítették el a párjukat és a rájuk váró közös jövőt. Gyászukkal küzdve csatlakoznak egy terápiás csoporthoz, és itt találnak egymásra.
Pete és Laurie azon kapják magukat, hogy szomorúságukból boldogság és egy új kezdet reménye kezd sarjadni. Csakhogy minél többet beszélgetnek, annál több furcsa párhuzamra bukkannak tragikus történeteik között.
Végül Pete rádöbben egy titokra, ami mindent megváltoztat. Miközben egész eddigi életüket újra kell értékelniük, csak egy dolog biztos: vannak, akiket épp olyan tévedhetetlenül vezet egymáshoz a sors, mint ahogy az iránytű mutatja északot.
Milly Johnson új regénye magával ragadó, keserédes történet barátságról, szerelemről, veszteségről, újrakezdésről és a sötétben irányt mutató sarki fényről.”
Kiadás éve: 2023
A mű eredeti címe: Milly Johnson: My One True North
Oldalszám: 494 puhatáblás
Fordította: Nagy Szilvia
ISBN: 978-615-664-412-1

Milly Johnson Barnsley-ban, Dél-Yorkshire-ben született, nevelkedett, és él jelenleg is. Szívből ír a dolgokról és helyekről, amiket ismer, hangsúlyozva a közösségi szellem fontosságát. Könyveiben nyomatékosan támogatja a nőket, kiemelve erejüket és szívósságukat, ünnepli a szerelmet, a barátságokat és a második esély lehetőségét.

A könyvről:
Azt hiszem, hogy az érzelmi hullámvasút még finom megfogalmazása annak, aminek ez a regény kitett. Felkavaró volt. Egy történet veszteségekről, második esélyről, szerelemről. Végig feszült, izgalmakkal és érzelmekkel teli. Tele van titkokkal és különös véletlenekkel. Az írónő nehéz témákat vonultatott fel, ugyanakkor az írásmódjával képes volt „elvenni az élüket”. Elképesztő érzékenységgel tárta fel a regény karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. Ezt akár bővebben is kifejthetném a baráti (például Pete és Sal) és családi (például Pete és az ikertestvére, Griff) kapcsolatokon keresztül, de nem teszem. Aki akarja, az elolvassa a könyvet, és látni, érteni fogja. A könyv minden egyes fejezete magával ragad.

A gyászcsoport találkozóinak egy teaház ad otthont. A nyugdíjas Molly vezeti, és nyújt ingyenes segítséget a gyászolóknak. Az ügyvéd Laurie és a tűzoltó Pete is ott találkoznak. Mindketten elvesztették a párjukat egy balesetben. A teázó barátságos, megnyugtató légköre tökéletes volt a csoportterápiákhoz. A hetvenes évei közepén járó Molly szerette segíteni az embereket a gyász folyamatában, feldolgozásában. Az emberek megnyíltak neki.
Laurie a Napi Harsona (ő volt a fogadott ügyvédjük) főszerkesztőjétől, Alan-től kapta Molly telefonszámát, és mivel tudta, hogy elakadt, és segítségre van szüksége, megfogadta Alan tanácsát. Pete szintén egy kollégájától kapta Molly névjegykártyáját. Sal hetekig hurcolta magával a névjegykártyát, mielőtt odaadta volna Pete-nek, aki próbálta azt mutatni, hogy képes megbirkózni a helyzetével. Az, hogy segítségre van szüksége a gyászfeldolgozáshoz, sértette a büszkeségét. Mivel olyasvalakik javasolták Molly Klubját, akiknek adtad a véleményére, ezért mindketten úgy döntöttek, hogy felkeresik. Az első terápiás alkalom jobb volt, mint várták.

„… azok a dolgok, amik korábban erőfeszítés nélkül jöttek, manapság nevetségesen sok energiát igényelnek.”

A gyász bonyolult, az apró lépések türelemjátéka. A szervezettség, ha van mibe fektetni az energiánkat, egy kis rutin kialakítása nagy segítséget jelenthet. Az apró kedvességek is sokat számítanak. Molly Klubjának tagjai próbáltak segíteni egymásnak utat találni a gyászfolyamaton át. A körülmények és Molly Klubja összehozták az embereket, és a legvalószínűtlenebb barátságok szövődtek. Előfordult, hogy a csoporttagok a gyűléseken túl is találkoztak.

A Napi Harsona hirdetései, illetve a hirdetéseinek kiigazítása szerintem feleslegesek voltak. Helyettük inkább szívesebben olvastam volna egy kicsit többet a gyászcsoportokról, és azokról a módszerekről, amik végig segítik az embert a gyász folyamatán.

Laurie és Alex, valamint Pete és a felesége, Tara közt is elromlott valami. Mindkét főszereplő tudta, hogy a kedvese kezd eltávolodni tőle. A nő azt is tudta, hogy okkal gyanakszik, hiszen Alex már korábban is hazudott neki, megcsalta. A halála előtt (is) érzékelhetően más lett. Alex és Tara viszonya aljas árulás volt. (Az emberek nagyon aljas módon tudnak bánni egymással.) Nem törődtek a következményekkel. Nem gondoltak bele, hogy mások életét megnyomorítják. Kegyetlenség volt hamis reményt kelteni a partnereikben. A sors furcsa fintora, hogy a haláluk napján helyesen akartak cselekedni. Elhatározták, hogy gondoskodnak arról, hogy Laurie és Pete „rendben legyenek” miután bevallottak nekik mindent, és különválnak tőlük. Erre azonban már életükben nem volt lehetőségük.
Laurie több furcsa dologra felfigyelt a balesettel kapcsolatban. Pete is hamar rádöbbent, hogy a feleségének a környéken sem kellett volna járnia, amikor meghalt. És vele kapcsolatban sem ez volta az egyetlen különös dolog. Szóval Laurie és Pete tele voltak megválaszolatlan kérdésekkel.
Hasonló korúak, könnyű volt egymással beszélgetniük. Egymásra hangolódtak. Egyértelmű volt, hogy hasznukra vált az együtt töltött idő. Könnyedebbek, mosolygósabbak lettek. Elevenebbnek érezték magukat. Az egymásra találásuk olyan volt, mintha így lett volna megírva. Sorsszerű volt.
A főszereplőknek sok akadályon kellett átküzdeniük magukat. Szomorú volt, hogy mindketten azt hitték, hogy a múltjuk sosem engedné, hogy közös jövőjük legyen. Próbálták megóvni egymást.

A „Reid szál” és az érzelmi abúzus már egy kicsit sok volt. Nélküle is sok megrázkódtatáson ment keresztül a női főszereplő. Arra viszont jó volt, hogy az írónő bemutassa, hogy milyen jelei és veszélyei vannak, ha valaki egy narcisztikus személlyel kerül kapcsolatba.

Egyetértek abban Pete apukájával, hogy rossz partnerrel lenni rosszabb, mint magányosnak lenni.
Mindazok után, amin Laurie és Pete keresztül mentek, még „talpon voltak”, békére leltek, és újra egymásra találtak. Úgy tűnt, hogy minden visszavezette őket egymáshoz.

A regényen végig érezhető volt, hogy az írónő utánajárt a témáknak, kutatott, és úgy írta meg teljes szívvel. A történet mélyén van valami szívből jövő őszinte érzés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az élet itt és most van. Élni kell a lehetőséggel, ha adódik egy!
„Magadhoz kell ölelni az életet, és kockáztatni.”

2026. január 11., vasárnap

Ana könyvajánlói - Hidasi Judit: Hamarosan esni kezd

Fülszöveg:
„Egy falatnyi boldogság
Az étteremkritikus Orsi egy cikksorozat miatt érkezik Balatonfaluba, és reméli, hogy ez a megbízás felpezsdíti újságírói karrierjét. És úgy általában az életét. Valamint régóta dédelgetett vágya, hogy írjon egy regényt. És ne csak a porosodó fióknak.
Előbb csak a kisvárosi hangulat és a nyár végi Balaton ragadja magával, néhány nap elteltével azonban feltűnően sok időt szán az olasz ételek kóstolására a helyi pizzériában. Gergő, az étterem tulajdonosa mintha sokkal jobban megértené a lányt, mint az a férfi, aki Budapesten várja őt.
Ahogy egyre több időt töltenek egymás társaságában, mindkettőjük számára egyértelművé válik, hogy nem csak az étel és a tópart szeretete köti össze őket…
Hidasi Judit sikerszerző ismét elvisz bennünket a balatoni sétányra, ahol az élet sohasem unalmas, de mindig szeretettel és szerelemmel teli. Engedjünk a csábításnak, és adjuk át magunkat az érzelmeinknek, mint ahogy az őszi levelek engedik, hogy a hűvös szél a tóba fújja őket.”
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 272

Ez egy könnyű, romantikus, hangulatos őszi olvasmány. Hidasi Judit karakterei hús-vér emberek, akiknek a történeteit könnyű átélni. A regényei elgondolkodtatóak, szórakoztatóak és mély mondanivalóval bírnak.
A regény felhívja a figyelmet arra, hogy nekünk kell a döntéseinket meghoznunk, és élni az életünk a következményekkel együtt, a szívünkre hallgatva. A külső elvárásoktól függetlenül néha le kell lassítani, és átgondolni, hogy hol tartunk az életben, és mit akarunk. A történet egyik tanulsága, hogy fontos az önismeret, és nem szégyen segítséget kérni.
Szeptember elején játszódik, amikor búcsúzik a nyár, és lassan beköszönt az ősz. A regény sorain érezni lehetett a nyárutó, és az ősz hangulatát.
Orsi étteremkritikusként érkezik meg Balatonfaluba. Szeretne komolyabb cikkeket, és könyvet írni. A balatoni utazása önismereti utazás is.
Kellemes érzéssel töltött el, hogy újra olvashattam Petra életéről is. Petrát és Pétert nagyon megkedveltem a Végre megérkeztél hozzám című regényben. Tavaly télen Orsinak is szerepe volt abban, hogy Petra és a lakosság megmentették a Sárgát.
Balatonfalu egy bájos település, ahol az emberek ismerik és segítik egymást. Nagyon összetartó közösség. Idilli környezet. Orsi hamar felveszi a ritmusát. Találkozik Gergővel, aki inspirálja. A pizzéria tulajdonosa különös vonzerővel bír. Úgy tűnik, hogy jobban érti a nőt, mint bárki más. És Orsi is tökéletesen értette, hogy Gergő mire gondol. Sok időt töltöttek együtt. Orsi a Balatonfaluban töltött idő alatt megismerte, „újrateremtette” magát. Gergő mellett önmaga lehetett. Lazán, felszabadultan.
Megértettem Orsit, és örültem a boldog befejezésnek. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a döntése (ami utólag helyesnek bizonyult) akár élete egyik legnagyobb hibája is lehetett volna.
Bizonyára sokan voltunk már úgy, hogy azt hittük egy számunkra fontos személyről, hogy még bőven van időnk közös tevékenységekre, és megváltoztatni dolgokat, azután kiderült, hogy tévedtünk. És ez olyan volt, mintha gyomron vágtak volna. Akárhogy is döntünk, együtt kell élnünk a következményekkel. Amikor elhagyjuk a komfortzónánk, akkor mindig „benne van a pakliban” a kudarc, és a siker lehetősége is. Mindkettő hozzájárulhat a fejlődésünkhöz. Azt hiszem, hogy végül is az a lényeg, hogy önazonosan éljünk, és bízzunk az isteni gondviselésben, hogy minden rendben lesz.

2026. január 8., csütörtök

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Boldogító karácsony (Happily Inc 6.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:
„Wynn Beauchene sikeres üzletasszony és nagyszerű édesanya. Úgy tűnik, semmi sem hiányzik az életéből, mégis belehabarodik a szomszédjába, a helyi zsaruba, Garrick McCabe-be, akit alig ismer. Ám ez hamarosan megváltozik, mert a férfi egy szép napon a segítségét kéri…
Az év végén ugyanis meglátogatja várandós lánya, és Garrick szeretné kicsinosítani a házát, hogy Joylyn otthon érezze magát. Valaha nagyon szoros volt a kapcsolatuk, és reméli, hogy egy hangulatos kisvárosi karácsony bensőséges ismét megtalálják a közös hangot. De ahhoz, hogy változtasson a lánya fagyos hozzáállásán, többre lesz szükség néhány fényfüzérnél.
A varázslatos ünnep jó hatással van Wynn sebzett lelkére: rájön, ideje abbahagynia, hogy büntesse magát egy fájdalmas titok miatt. Garricket azonban továbbra is gyötrik a múlt kísértetei. Vajon megengedi-e Wynn-nek, hogy kinyissa az egyetlen ajándékot, amelyre a nő igazán vágyik – a szívét?”
Kiadó: Vinton
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 352
Fordította: Szabó Júlia
ISBN: 978-963-540-757-6

A hat kötetből álló Happily Inc sorozatból nekem az első és az utolsó kötet van meg. Gondolkodtam azon, hogy várok az utolsóval, és majd csak akkor olvasom el, ha majd megveszem és elolvasom a többit is. De kíváncsi voltam rá, hogy különálló történetként is megállja-e a helyét. Bár a korábbi kötetek szereplőinek felbukkanásakor ad némi magyarázatot az írónő, hogy ki kicsoda, mégis érdemesebb sorban elolvasni a sorozat összes részét.
A sorozatzáró kötet egy kis betekintést is mutatott a szereplők jövőre vonatkozó terveibe.
Aranyos karácsonyi történet, egy kis erotikával, esküvővel és babavárással. Bár nagyon szépen megírt történet, mégis sokkal több lehetett volna. Voltak olyan elemei, amiket érdemes lett volna egy kicsit részletesebben kifejteni. A történet a valós problémáktól, és az „elevennek” tűnő (vannak belső vívódásaik, hibáznak, félnek, bizonytalanok) szereplőktől tűnik igazinak. Minden fejezet mögött ott lappang valami kimondatlan.

Wynn egy gyermekét (a tizennégy éves Huntert) egyedül nevelő anya, és erős, független, sikeres üzletasszony. Együttérző és gondoskodó nő. Nagyon vonzódott a szomszédjához, Garrickhez. A férfi is többször szemügyre vette Wynnt, de az érdeklődése eleinte pusztán fizikai természetű volt. Később azon kapta magát, hogy élvezi a nő társaságát. Garrick a fizikai sérüléseken kívül (hegek voltak a testén) hordozott lelki sebeket is. Ezért költözött vissza a szülővárosába, és lett új állása. Őrmesterként érkezett, majd rendőrkapitánnyá léptették elő. Erős, szilárd jellemű, jóképű férfi, aki törődik másokkal. Van egy lánya, Joylynn, aki állapotos, és akinek a férje tengerészgyalogos. A nő átmenetileg az apjához költözik, ezért a férfi úgy döntött, hogy Wynn segítségét, illetve lakberendezési tanácsát kéri. Ennek következtében egyre több időt töltöttek együtt, és lassan közel kerültek egymáshoz.
Amikor Joylyn kamasz volt, valami elromlott köztük. A történetnek ez a szála sok kommunikációs problémára hívta fel a figyelmet.
Joylyn nagyon hisztis, követelőző nő. És a viselkedését nem lehet a hormonokra fogni. Szándékosan próbált minél sértőbben viselkedni. Állandóan panaszkodott. És felháborító volt, hogy mindig a várandósságára hivatkozott, amikor valamit nem akart csinálni. Amikor javult a kapcsolata az apjával (tisztázták a félreértéseket), akkor kezdett egy kicsit megváltozni, kezdte összeszedni magát. Hosszú idő után újra egymásra találtak. Joylyn barátságosabb, közvetlenebb, vidámabb lett.

Voltak bonyodalmak, de Wynn jól kezelte a helyzeteket (főleg a fiával kapcsolatosat). A barátságok, és a közösség összetartó ereje szépen kiemelkedik a történetből.

„A szeretet gyógyít. Jobbá tesz minket, mint amilyenek valaha is voltunk. Szeretni valakit csodás ajándék. Az igazi szeretet az élet értelme.”

2026. január 6., kedd

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Mondj rám igent! (Happily Inc. 1.)

Fülszöveg:
„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A szobrász Nick Mitchell művészcsaládban nőtt fel, és öntörvényű apjától azt az egyet sikerült megtanulnia, hogy a nagy érzelmeket nagy szenvedés követi. Miközben a következő komoly megrendelésére vár, elvállal egy könnyűnek ígérkező asztalosmunkát egy tematikus esküvőket rendező kis cégnél. Az új állásának vannak előnyei, mindenekelőtt Pallas Saunders, az esküvőszervező vállalkozás csinos tulajdonosa. Noha Nick nem vágyik mindent elsöprő érzésekre, egy rövid ideig tartó viszony ellen semmi kifogása.
Pallas imádja a munkáját, de ha nem sikerül felvirágoztatnia esküvőszervező cégét, akkor alighanem kénytelen lesz engedni erőszakos anyjának, és állást vállalni a családi tulajdonú bankban. Új alkalmazottja, Nick próbálja meggyőzni, hogy nem való bankba, íróasztal mögé. A lelke mélyén Pallas is tisztában van ezzel, ugyanis egyre inkább úgy érzi, hogy az ő helye Nick karjában van…”
Kiadó: Vinton
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 352
Eredeti mű: Susan Mallery: You Say It First
Fordította: Szabó Júlia
ISBN: 978-963-540-314-1

Ez a könyv a Happily Inc sorozat első része. Kedves kis limonádé, de nem igazán sikerült kifejteni a témát. Valami hiányzott belőle. Ezt betudhatjuk annak is, hogy – tekintve azt, hogy sorozatról van szó – a többi szereplő felületesen lett bemutatva (nyilván külön könyvekben lesznek részletesebben kidolgozva a karaktereik). Ettől függetlenül nagyon szórakoztató volt.
Az esküvőszervező téma egy kicsit untatott. Biztosan sokan vannak, akik érdekesnek találják a tematikus esküvőket, de én nem tartozom közéjük. A történet helyszíne egy kisváros, Happily Inc. A város szoros kapcsolatban van az esküvői szolgáltatásokkal. Több üzlet és utca elnevezése is erre utal.
„Működő” karakterek vannak benne, és az alapötlet is jó. A szereplőknek valós problémáik vannak. Pallas és Nick terhelt családi háttérrel rendelkeztek. A romantikus kapcsolat két sebzett lélek közt alakult ki. A kapcsolatuk érzelmi menedéket nyújtott nekik a családi feszültségek közepén.
Sok szereplő feltűnt a regényben. Többek közt Pallas ikertestvére, Cade, valamint Nick fivérei. Pallas nagyapja, Frank egy huncut kilencven év körüli, stramm öreg úr. Fiatalos, és nyitott az újdonságokra.
Pallas Saunders egy kedves, derűs és érzékeny nő. A cége tematikus esküvőket szervez.
Nick Mitchell, egy híres művész, egy részmunkaidős állásra jelentkezett nála. A felvételi beszélgetéskor félreértés történt. Magas, izmos, jóképű, világhírű szobrász, aki nagyon szeret fával dolgozni. Bár az asztalosmunka miatt jött, úgy döntött, hogy segít a nőnek. Amikor később tisztázták a félreértést, elvállalta a fapanelek restaurálását. Lassan, fokozatosan alakult ki a vonzalom, majd a szerelem Pallas és Nick között. A férfi kedves, okos, erős, figyelmes, jó humorú, lenyűgöző dolgokat alkotó művész. Örömmel segített a nőnek az esküvőszervezői munkában. A csapat nagyon értékes tagja lett. Nagyon szép romantikus gesztus volt, hogy védelmezte a nőt. Szerették egymás kedvességét és lelkesedését.

Pallas anyja, Libby kifejezetten ellenszenves volt. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy nem szereti a lányát. A lány nagyon küzdött a szeretetéért, próbált megfelelni neki. A merev, kötekedő nő elvárta, hogy a lánya úgy ugráljon, ahogy ő fütyül.
Pallasnak a környezetével viszont nagy szerencséje volt. Csodás barátnői voltak. Mindig mellette álltak, és gondoskodtak róla. Tetszett, hogy mindenki, aki ismerte és szerette őt, próbálta meggyőzni arról, hogy hallgasson a szívére, és higgyen magában, ne akarjon mindenáron alkalmazkodni Libby-hez. Libby volt az oka annak, hogy Pallas azt hitte, hogy a szeretetet ki kell érdemelni. Ám bármennyire is igyekezett „kiérdemelni”, megszerezni az anyja szeretetét, nem sikerült. Örültem, amikor végre a sarkára állt Libbyvel szemben, és arra fókuszált, hogy őt mi teszi boldoggá.
Pallas rádöbbent, hogy ha nem hagyta volna el a komfortzónáját, megfutamodott volna a kihívás elől, akkor sohasem jött volna rá arra, hogy valójában mivel is akar foglalkozni, mi teszi igazán boldoggá. Sokat fejlődött, megnyílt, és felfedezte magában az erőt. Büszke lehetett magára.

A regény végén az írónő maga foglalta össze, a történetbe szőve a könyv fő mondandóját.
„Nincs fontosabb a szeretetnél. Annál, hogy legyenek körülöttünk olyanok, akik szeretnek, és akiket szerethetünk. Akik gondoskodnak rólunk, és akikről gondoskodhatunk. Akiknek szükségük van ránk, mert mi tesszük széppé az életüket.”
A szeretet ad értelmet az életnek.

2025. december 31., szerda

Kasie West: Borrow my Heart (Borrow my Heart 1.)

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:
„Wren már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell

Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.
Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?
Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben.”
Megjelenés éve: 2024
Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: Borrow My Heart
Fordította: Hartinger Emese
Oldalszám: 312

Egy újabb Kasie West regény, ami beszippantott. Imádtam. Tetszettek a karakterek, a cselekmények, a háttértörténet, és a mélyebb mondanivalók, amiket azért ebben a könyvben is elrejtett az írónő. Na meg a kutyák és cicák! A hangsúlyos állatos cselekményszál úgy kellett, mint egy falat kenyér. Ettől lett igazán szerethető. Ha pedig azt kérdeznétek, hogy mi volt a kedvencem, akkor rávágnám, hogy Bean, illetve Wren és Asher kapcsolata Beannel. Egyszerűen elolvadtam tőle. Tetszett a romantikus szál, a viccesebbnél viccesebb kihívások, kínos szituációk, és sziporkázó párbeszédek. Amik nem tetszettek, azok az engedély nélkül közzétett Tiktok videók, amik miatt elég nagy kalamajka lett. Ugyanakkor megértettem, hogy a szerző valószínűleg prevenciós célzattal tette ezt a könyvbe. A mai világban, ahol a kamaszok is órákat töltenek a cyber térben, muszáj, hogy felhívja valaki a figyelmet az online jelenlét veszélyeire, illetve arra, hogy akaratlanul is pillanatokon belül szereplői lehetünk a neten terjedő vírusként terjedő viccesnek szánt videóknak, melyek legtöbbször megalázóak, és teret adnak az arctalan és bántó kommenteknek.

A főszereplő kamaszok kedvelhetőek, bár eléggé eltérő családi háttérrel rendelkeznek.
Asher családja nagy és hangos, ugyanakkor érezhető, hogy szeretik egymást. Míg Wren családja az édesapjából és a nővéréből áll, az édesanyjuk elhagyta őket, amikor a lány még csak tíz éves volt. Bár imádja az apukáját, vele és nővérével is sokszor távolságtartó. Ismerve az anyukával való kapcsolatát, nem csoda, hogy a lány bizalmatlan, szarkazmussal, szabályokkal védi magát, és mindent mániákusan kézben akar tartani. Ebből az élethelyzetből zökkenti ki őt Asher. Napról napra jobban megnyílik a külvilág felé, többet árul el magáról a fiúnak, mint bárki másnak a közvetlen környezetében. Ez egyszerre felszabadító és ijesztő számára.

Szórakoztató történet volt, és még meglepetéssel is tudott szolgálni. Voltak benne számomra nem tetsző részek is, de még ezekkel együtt is szerethető regényt kaptam, ami sűrűn mosolygásra késztetett.

2025. december 30., kedd

Ana könyvajánlói - Susan Wiggs, Sarah Morgan: Az ünnep varázsa / Kis karácsony, nagy szerelem

Fülszöveg:
A munkájának élő Elaine nem szereti a karácsonyt, felesleges felhajtásnak tartja. Aztán különös dolgok történnek vele, váratlanul találkozik kamaszkori szerelmével, és reménykedni kezd a csodában… Felkavarhatja-e egy régi érzelem a sikeres, előkelő származású és gazdag Elaine életét? Szakít-e csillogó életével Tony, az egyszerű zsaru igaz szerelméért? Karácsony este, amikor a hó beborítja Manhattant, talán minden megtörténhet…

Liv nővér egyedül él a kisfiával. Egy nagy csalódás megfosztotta minden önbizalmától, s alig meri elhinni, hogy az új főorvos vonzónak találja. Pedig Stefanónak valóban elege van már a gyönyörű, de felszínes modellekből, és mindent elkövet, hogy Liv elfogadja önmagát… és őt. Egy szépségszalon meg egy pompás estélyi segítségével olyan varázslatot visz végbe, hogy a kórház karácsonyi bálján minden szem irigykedve tapad szépséges választottjára…”
Kiadó: Vinton
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 288
ISBN: 978-963-540-399-8

Susan Wiggs: Az ünnep varázsa
Kedves kis történet, de semmi különös. Kicsit kidolgozatlan. A történetben a mellékszereplőknek is fontos szerepe volt (hiszen két társadalmi réteghez tartozó, teljesen eltérő családokról van szó, akik erős hatást gyakoroltak a két főszereplőre), mégsem lettek részletesen bemutatva. Nem esett róluk sok szó. Két világ találkozása. Egy nő felismerései.
Elaine St. James-nek nem volt karácsonyi hangulata. Mindig azt tette, amit elvártak tőle. Minden csalódás ellenére, valahol a lelke mélyén hinni akart a varázslatban. A munkatársai voltak a legjobb barátai (legalábbis ő ezt hitte). Mozgalmas, eseményekkel teli életet élt. A város egyik legnépszerűbb és legbefolyásosabb reklám- és médiaszemélyisége volt. Nagyon felkavarta, amikor felbukkant az első szerelme, az amerikai olasz családból származó Tony Fiore.
Elaine megrekedt egy olyan életben, ami kívülről csillogó és gazdag volt, belül azonban üres és magányos. Szerencsére Tony a csillogó felszín mögé látott, és felfedezte a nő jóságát és sebezhetőségét.
A történetben volt egy különös „segítő”, Larry, aki olyan volt, mintha a karácsony egyik szelleme lett volna. Neki köszönhetően Elaine és Tony megbeszéltek mindent, és lassan rájöttek, hogy az eltérő társadalmi helyzetük ellenére felépíthetnek egy boldog, közös életet. Minden szinte sorsszerűen egymás felé terelte őket. Együtt boldogok voltak.

Sarah Morgan: Kis karácsony, nagy szerelem
Ez egy nagyon aranyos, könnyed, romantikus, modern Hamupipőke-történet.
Nagyon reális volt az egyedülálló anya szorongása. Liv nővérként dolgozott. Elvált. Esze ágában sem volt elmenni a karácsonyi bálba, randevúzni, és újra férjhez menni. Egy nagyon vonzó főorvos, Stefano remek ápolónőnek tartotta. A tudása, a kisugárzása, és a nőies formái felkeltették a férfi figyelmét. A nőnek eszébe sem jutott, hogy egy ilyen férfi érdeklődhet iránta. Azt sem hitte volna, hogy valaki olyan kedves és gondoskodó lehet a fiával, mint amilyen kedvességet és törődést a férfi tanúsított a gyerekkel kapcsolatban. Steafano figyelmesen és kitartóan igyekezett meggyőzni arról, hogy egy gyönyörű, szexi, melegszívű, okos nő, és jó anya. Ahogy egymásba szerettek, az élet izgalmas és gyönyörű lett.

Egy kicsit bővebben kidolgozva, részletesebb leírásokkal, kicsit több karácsonyi „kellékkel” és hagyománnyal mindkét történet önálló karácsonyi regény is lehetne.

2025. december 27., szombat

Ana könyvajánlói - Amanda Cabot: Karácsonyi rózsák

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
„Celia Anderson egy fogadót vezet Eastonban, özvegyként így próbálja meg eltartani magát és kislányát, Emmát. Mivel a kicsiny bányászvárosban nem túl élénk a forgalom, érthető, hogy Celia karácsonyi kívánságlistáján néhány új bérlő szerepel a legelső helyen.
Az 1880-as években járunk, amikor is egy házasságkötés sokkal egyszerűbben megoldaná egy gyermekét egyedül nevelő hölgy anyagi gondjait, mint a panzióvezetés, de Celia erről a lehetőségről hallani sem akar. Legalábbis mindaddig, amíg egy vándor asztalos az édesapja utáni kutatása során Eastonba érkezik, és úgy dönt, átmenetileg nála bérel szobát. A férfi felbukkanása olyan események láncolatát indítja el a kisvárosban, amelyeknek köszönhetően Celia átgondolja a helyzetét, és arra jut, mégis kész ismét oltár elé állni – bizonyos feltételekkel: jövendőbelije olyan férfi legyen, akivel kölcsönösen szeretik egymást, és aki sajátjaként fogadja el a kislányát – továbbá rózsát ad neki karácsonyra.
Egyik feltételnek sem könnyű megfelelni, ám az utolsó teljesítéséhez valóságos csodára lenne szükség, hiszen Wyomingban kemény a tél, és lehetetlen itt ilyenkor rózsára lelni.
De a karácsony végül is a csodák ideje…”
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 176
Fordította: Zónai Melinda

Szépen megírt regény, ami egy téli, korhű világot mutat be. A vallás szépen illeszkedik a történetbe. Az 1800-as évekhez híven visszafogottan jelenik meg az ünneplés.
A lassú folyású események ellenére könnyedén lehet haladni az olvasásával. A jól felépített cselekmény tele van feszültséggel. Könnyű volt megérteni és átérezni Celia vágyait és döntéseit. Nagyon szép történet.

Celia egy szőke hajú, mélykék szemű, csinos özvegyasszony, aki féltő gondoskodással óvta szeretett kislányát, Emmát. A gyászidő letelte végén két férfi, Frank és Jacob versengtek a kegyeiért. Frank egy bolttulajdonos agglegény. Jacob egy özvegy bányász. De a nő hallani sem akart arról, hogy újra férjhez menjen.
Mark Williams az apját keresve, két év utazgatás után jutott el Eastonba. Vándorasztalos volt. A magas, fekete hajú, szögletes arcú, vonzó, huszonhat éves férfi sokat segített a nőnek, és a figyelmessége melengette Celia szívét. Mark érkezése, amikor szükség volt rá, szinte maga volt a csoda. Celia biztos volt benne, hogy Isten küldte hozzá. A férfi észrevette, hogy mire van szüksége, miben segíthet, és magától megcsinálta. Különleges kapcsolat alakult ki közöttük. Sokat beszélgettek. Mark csodálta a nőt. A városban elkelt egy asztalos. Marknak egyre több megrendelése volt. Néhány hét elteltével Celia többet érzett Mark iránt barátságnál.
A főszereplők szerelme is olyan, mint egy lassan kibomló rózsabimbó.
Mark különleges karácsonyi ajándékot készített Celia-nak, ami mellé a szívét is felajánlotta. Elképzelhetetlennek tartotta a jövőjét nélküle. Egész lényükkel szerették egymást.
Celia tudta, hogy jobbat érdemel egy kölcsönös érdekekre épülő házasságnál, mint amilyet Jacob ajánlott neki. Mark mindent felajánlott neki, amire vágyott: szerelmet, házasságot, egy családban eltöltött boldog élet lehetőségét.

Kedves gesztus volt a könyv végén megosztani az olvasókkal egy svéd kuglóf receptet.
A karácsonyi könyveket különösen szeretem, mert én is hiszem, hogy a karácsony a csodák időszaka.

2025. december 21., vasárnap

Ana könyvajánlói - Debbie Macomber és Susan Mallery: Angyalhaj / Fagyöngy és csillagszóró

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Katherine az Orgona utca hangulatos kis kávézójában írja – mások megrendelésére készülő – karácsonyi leveleit. Az ügyesen megfogalmazott írásokban az unalmas hétköznapok eseményei sikertörténetekké kerekednek, és mindenki felhőtlenül boldognak tűnik. Nincs viszont ettől elragadtatva az ünnepelt gyerekpszichológus, dr. Wynn Jeffries, aki szerint a karácsony nem más, mint csupa hazugság, ezért azt tanácsolja minden szülőnek, hogy „temesse a szán alá a Mikulást”. Katherine természetesen óriási hibának tartja, ha így bánnak a gyerekekkel. Bár a két vitatkozó semmiben sem ért egyet, hogy, hogy nem, eszük ágában sincs abbahagyni a vitát. Ahogy közeledik a karácsony, Katherine és Wynn rájönnek, hogy a szeretet egymás különbözőségeinek elfogadása, maga az ünnep pedig az önzetlen és feltétlen odaadás szimbóluma…

Susan MalleryFagyöngy és csillagszóró
A vonzó tűzoltó, Jordan egy időre ágyba kényszerül, mert megsérült egy mentés során. Mindenre vágyik, csak arra nem, hogy viszontlássa Hollyt, mert éppen az ő macskája, Fagyöngy miatt sebesült meg, miközben kimentette a rémült állatot a lány viharban megrongálódott házából. Mégis képtelen elküldeni az elbűvölő, kék szemű, angyalarcú fiatal nőt, amikor az meglátogatja a kórházban. Szegény, végül is elveszítette az otthonát, ráadásul nemsokára itt a karácsony, a szeretet ünnepe…”
Kiadó: Vinton
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 336
Eredeti cím: Christmas Letters / Holly and Mistletoe

Debbie Macomber: Angyalhaj
Nem igazán értem, hogy miért lett a Karácsonyi levelekből Angyalhaj a történet címe.
Debbie Macomber minden regénye (legalábbis azok, amiket eddig olvastam) egyszerű, mint a faék, ugyanakkor kedves és humoros. Nyilvánvaló, hogy az írónő könnyed kikapcsolódásnak szánta a történetét, és szeretett volna mosolyt csalni az olvasók arcára.
Bár valóban szórakoztató olvasmány, a téma nem igazán tudott lekötni. A hippi életszemlélet, az elmélet, hogy hagyni kell a gyerekeket, hagy állítsák fel saját maguknak a korlátokat, nekem kissé abszurdnak tűnik. A történet kiszámítható, de azért volt benne olyan cselekmény, amit nem láttam előre. Összességében azt nyújtotta, amit vártam tőle, egy laza, humoros kikapcsolódást. Az írásmód könnyed, jól lehet haladni az olvasásával. A kicsit részletesebb leírásoknak, a szereplők alaposabb bemutatásának örültem volna.

Katherine szókimondó, lelkes, kreatív. Wynn egyenes, őszinte, jóképű úriember. A kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen. Az első benyomásaik ellenére hamar egymásra hangolódtak, és vonzalom alakult ki köztük. A fülszöveg egy kicsit félrevezető, mert ugyanolyan félreértést okoz, mint ami a két főszereplő közt van a történetben. Wynn nem a karácsony ellen van. Ő a „körítést”, a mítoszt, a gyerekek álomvilágának megerősítését nem támogatja. Tetszett, hogy Wynn képes- és hajlandó volt felülvizsgálni az elméleteit, nézeteit. Nagyon kedves, figyelmes, lovagias volt a nővel.
Kellemes, hangulatos, humoros, aranyos történet.


Susan Mallery: Fagyöngy és csillagszóró
Szívmelengető romantikus történet, egy kis erotikus tartalommal.
Jordan, a tűzoltó egy cica megmentése közben megsérült. A balesete miatt pihenésre kényszerült. Fagyöngy (a cica) gazdája, Holly felajánlotta a segítségét. Hamar megkedvelték egymást, és erős vonzalom alakult ki közöttük.
A nehéz élet, és a sok szomorú esemény ellenére Holly jószívű, kedves, szelíd és vidám maradt. Jordan szerette volna elfeledtetni a lánnyal a múlt fájdalmait. Nagyon tetszett neki, és kedvelte, ezért nem akarta elcsábítani. Úgy gondolta, hogy összetörné a lány szívét. De nem bírt sokáig ellenállni neki. Vonzotta a lány kedvessége, nőiessége, ártatlansága.
Jordan fivérei és sógornői is azonnal megkedvelték, és befogadták Hollyt.
Jordant magának való embernek tartották. Holly azonban nyíltszívűnek, kedvesnek ismerte meg. Olyan embernek, aki figyelmes, jóképű, és akinek remek humorérzéke van. Azt még a férfi sógornői is elismerték, hogy a Haynes fivérek között valószínűleg leginkább Jordan az úriember.
Mindenki hordozott terheket, múltbéli sebeket. Jordan félt a szerelemtől. Holly félt másokat megajándékozni a bizalmával, és elköteleződni. Az együtt töltött hetek során közel kerültek egymáshoz. Holly, a szelíd, drága lélek, megérintette a férfi lelkét, és „elűzte a sötét árnyakat”. Mindketten megtapasztalták a szerelem varázslatos, gyógyító erejét.

Nem egy bonyolult, és részletesen kidolgozott mű. Hiányzott belőle valami, nem mélyült el. Ez egy cuki, könnyed, romantikus karácsonyi történet, megfűszerezve egy kis érzékiséggel.

2025. december 15., hétfő

Ana könyvajánlói: Meghan Quinn: How My Neighbor Stole Christmas – A szomszédom a Grincs (A szomszédom a Grincs 1.)

Fülszöveg:
„Kringletown minden lakója lelkesen ünnepelte a karácsonyt. Mindenki, kivéve Cole Black.
A különleges kis falu többi lakosa dalolva, vidáman díszíti az utcákat, de Cole másra sem vágyik, csak csendre és magányra. Sivár terve azonban meghiúsul, amikor karácsonyi ellensége, Storee Taylor, beköltözik a szomszédba, hogy gondoskodjon a nénikéjéről.
Cole élete rögtön egy igazi karácsonyi lidércnyomássá változik, főleg amikor megtudja, hogy Storee Cindy néni bátorítására benevezett a falu Karácsonyi Kringle versenyére. Ráadásul elszánta magát, hogy megnyeri a versenyt.
Na, majd ha piros hó esik! Cole úgy dönt, barátja, Max segítségével benevez a versenyre, és legyőzi Storeet. Eljátssza, hogy az állandó mogorvasága ellenére hatalmasat nőtt a szíve a karácsonytól, és beleszeretett a szomszéd lányba. Storee pedig sajnos kénytelen belemenni a játékba, ha meg akarja szerezni a karácsonyi Kringle-díjat.
De nem csak a verseny válik egyre fűtöttebbé. Cole és Storee tettetett kapcsolata hamarosan egyre valóságosabbá válik, és azon kapják magukat, hogy próbálják titkolni Cindy néni elől. Bonyolódik a helyzet, egyre keményebb a verseny, és valaki egyetlen éjszaka alatt ellopja az egész karácsonyt…
Olvasd el, ha imádod a Grincset és a morcos, de imádni való könyves álompasikat!”
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2025
Oldalszám: 560 oldal
Fordította: Csiky Villő Anna
ISBN: 9789636756079

Ezért a könyvért kár volt pénzt kiadni. Arra számítottam, hogy a történetben a szenvedély és a humor természetesen fonódik majd össze, ezzel sok vidám percet okozva az olvasóknak. Tévedtem. Erőltetett és gyenge volt. Nem is olvastam végig (pedig nem jellemző rám, hogy csak úgy abbahagyom egy könyv olvasását). Gyötrelmes lett volna. A századik oldalig még reménykedtem, hogy talán később jobb lesz. Azután beláttam, hogy ez a könyv valószínűleg végig ilyen vacak. A bugyuta versikék még akár jók is lehettek volna. Az ötlet nem volt rossz. Kár, hogy nem sikerült megvalósítani. Cole és a „Narrátor” közti szóváltások nagyon gagyik voltak és egyáltalán nem könyvbe valók. Talán egy filmben megállták volna a helyüket, de azt is erősen kétlem.
A női főszereplő nagyon ellenszenves.
Storee és a nővére, Taran Coloradoba utaztak a nénikéjükhöz, Cindyhez, aki elesett és megsérült. Storee nem volt oda az örömtől, hogy a hideg Kringletownban töltse a karácsonyt, a morcos, jól nevelt, és kioktató nővérével. De gondoskodni kellett az idős, törött csípőjű nénikéjükről.
A Taylor testvérek közül Taran volt az értelmesebb, felelősségteljesebb, gondoskodóbb. Storee nyafogós, gyerekes, felelőtlen, éretlen.
Kringletown lakói egész évben ünnepelték a karácsonyt.
Cole hű volt a helyhez, mert a szülei halálakor a faluban mindenki segített neki. (A falu lakói vigyáznak a sajátjaikra.) A Maxheimer család gondoskodott róla, hogy soha ne érezze magát kirekesztettnek, és sose legyen egyedül karácsonykor. És ő nagyon hálás volt ezért. Mégis úgy érezte, hogy amikor meghaltak a szülei, akkor magukkal vitték a karácsony varázsát. Cole talán ezért is szerette a magányt és a kemény munkát.

Az alapötlet ígéretes volt, de sajnos ez nem volt elég. A karakterekhez nem tudtam közel kerülni. Bár csak az első 226 oldalt olvastam el, mégis úgy tűnt, hogy nem volt benne igazi érzelmi mélység, a főszereplők között nem igazán lehetett felfedezni a kémiát (hiába utalt rá az írónő). Ez a történet nem ért el hozzám. Kár volt rá időt pocsékolni.

2025. december 13., szombat

Ana könyvajánlói - Jules Wake: Hóesés Notting Hillben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:
„Szórakoztató és szívmelengető karácsonyi románc.
Tökéletes olvasmány mindazoknak, akik szeretik a Hugh Grant-féle romantikus vígjátékokat.
A kedves és bohókás Viola Smith a Londoni Metropolitan Operatársulat zenekarában brácsázik, és a főnöke kérésére kénytelen segíteni az egyik Notting Hill-i iskolában a karácsonyi műsor összeállításában.
Nate Williams igazi Grincs: nem mondhatni, hogy fellelkesítené a közeledő karácsony gondolata. Ám mivel a kislánya, Grace a főszereplő az ünnepi műsorban, beadja a derekát, és segít Violának a szervezésben.
Viola és Nate között úgy szikrázik a levegő, mint a parázs a Portobello Road-i piacon a sült gesztenye alatt. És amikor Londonban havazni kezd, Viola és Nate azon kapják magukat, hogy csapdába estek. Ráadásul nem is egybe…
Húszévnyi PR-karrier után Jules Wake szakmát váltott, hogy több ideje és energiája legyen az írásra. Napközben egy általános iskolában dolgozik, éjjelente pedig romantikus történeteket ír – olyanokat, amilyeneket maga is mindig szívesen olvasott.”
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 428
Eredeti mű: Jules Wake: Notting Hill in the Snow
Fordította: Bosnyák Gabriella
ISBN: 9789636043735

A könyvről:
Vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első fele nem igazán tetszett. A második fele már jó volt. Egyszerű, és kiszámítható romantikus, bájos történet. Nem indult ígéretesen. A történet jó, de sokkal több lehetett volna. A könyv a karácsonynak azt a részét is megmutatja, amit sokan átélnek ilyenkor. A terheket, az extra tennivalókat, a rohanást…
Jó volt a zenekarról szóló részeket olvasni. Érdekes volt a beszélgetés arról, hogy hogyan működik egy zenekar belülről, és milyen hangszer a brácsa.
Megtévesztő a fülszöveg. Nate Williams nem Grincs. Egy kicsit sem az. Csak nagyon óvatos, és igyekszik vigyázni a szeretett lányára, akit már egy éve egyedül nevel. Kedves, figyelmes férfi. Próbál "egyensúlyozni" az ügyvédi hivatása, és a magánélete között.

Viola egy brácsaművész, akit a munkahelye, a Londoni Metropolitan Operatársulat felkér, hogy segítsen egy iskolai betlehemes előadás megrendezésében. Az egyik édesapa, Nate, akivel már korábban keresztezték egymás útját, szintén segítőként csatlakozik. Már az első találkozáskor megvolt a kémia köztük. A romantikus szál lassan bontakozott ki. Nate elképesztően jól nézett ki, és Viola biztos volt benne, hogy semmi esélye nála.
Viola kedves, gondoskodó, segítőkész, energikus, kreatív nő. Borzasztó volt, hogy a családja mennyire kihasználta. Lekezelő, tapintatlan és érzéketlen emberek. Ugyanakkor Viola is felelős volt a helyzetért, mert hagyta magát belekényszeríteni. A pofátlan, élősködő családjáról szóló részek miatt egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását. Ridegen semmibe vették Violát, és még el is várták, hogy eltűrje. Ha sikerült volna „elvenni a zsarnokoskodásuk élét”, akkor talán nem tűnt volna a könyv első fele olyan erőltetettnek. Eleinte ezért hiányoltam a karácsonyi hangulatot. Megvoltak a karácsony „kellékei”: díszek, ünnepi világítás, mézeskalács… de az elején sokkal inkább emlékeztetett egy bevásárló listára, csak a krumpli, hagyma, vaj, és egyebek helyett girlandok, gömbök, stb. szerepelt rajta.
Később már minden megvolt a karácsonyi hangulathoz: bensőséges hangulat, együttérzés, gondoskodás, hóesés, mézeskalácsház építése, karácsonyfa, személyes ajándékok, papírlánc-ragasztás, koszorúkészítés… Megmutatta a karácsony gyönyörű oldalát is.
Amikor Viola, Nate és a kislánya, Grace együtt voltak, akkor az egészet átjárta a meghittség. A közös időtöltés, a meghitt hangulat, a kis apróságok jobban elmélyítették a főszereplők közti érzelmi kötődést. Azok a részek szórakoztatóak voltak.
„A mosoly csodákat művel. Nem kerül semmibe, és máris derűsebben látja az ember az előtte álló napot.”

Azok a részek, amikben Grace, Viola és Nate egyre jobban megismerték egymást, egyre közelebb kerültek egymáshoz, nagyon hangulatosak voltak.
Grace állandó óvatoskodása, tökéletességre törekvése, és felnőttes összpontosítása elszomorító volt. Egy ilyen korú gyereknek nem szabadna mindenért aggódnia. Jó volt arról olvasni, hogy az együtt töltött idő során egyre vidámabbak, nyugodtabbak, lazábbak lettek.
Kezdetben Viola és Grace hasonlóan viselkedtek. Úgy gondolták, hogy „ha jól viselkednek”, és másoknak a kedvére tesznek, akkor kicsit több időt töltenek majd velük. Állandóan megakartak felelni mindenkinek. Így többnyire azt csinálták, amit mások akartak, nem azt, amit ők.
Tetszett, amikor Nate felhívta arra Viola figyelmét, hogy határozottabban kellene kiállnia magáért. Szép volt, ahogy keresztül húzta Bella (Viola egyik unokatesója) tervét. Gyakorlatilag megmentette ezzel a nőt. Örültem, hogy végül Viola kiállt magáért, és nagyon jól megoldotta a dolgokat. Nagyra becsültem őt azért, mert amikor visszatért Nate felesége, közölte a férfivel, hogy sosem lenne egy házasember szeretője. Pedig nyilvánvaló volt, hogy nagyon szereti a férfit és a kislányát, és nagyon szenved a kialakult helyzet miatt.
Nate felesége, Elaine egy nagyon ellenszenves, utálatos, rosszindulatú nő, akinek a munkája a legfontosabb. Nyilvánvaló volt, hogy Violával ellentétben, belőle hiányzik az együttérzés, a megértés, az őszinte kedvesség. Felháborítóan viselkedett a kislánnyal. Nem volt meglepő, hogy képes volt újra elhagyni. Az az egy pozitívum volt vele kapcsolatban, hogy belátta azt, hogy a férjével nem illenek egymáshoz, és ő nem való anyának.

Szóval érdemes felülemelkedni a könyv első felének bosszantó részein, mert a második fele kárpótol érte.