Ana könyvajánlói - Amanda Quick: Ezzel a gyűrűvel

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Beatrice Poole, a falusi lelkész leánya, mellesleg Amelia York álnéven sikeres rémregényszerző, e sorokat papírra veti, még nem gyanítja, hogy olyan kalandokba keveredik, amilyeneket még ő maga sem tudna kitalálni. Mintha természetfeletti erők lépnének működésbe a lány körül, az események hátterében pedig felsejlik Aphrodité Titkos Gyűrűinek legendája. Beatrice elhatározza, hogy az okkult tudományok veszedelmes tudorától, Monkcrest titokzatos earljétől, a Tébolyult Remetétől kér segítséget. Nem sejti még, hogy az earl végzetes vonzerejének képtelenség ellenállni…”

Kiadó: Maecenas Könyvkiadó

Kiadás éve: 2018

Fordította: Varga Mónika

Oldalszám: 278

ISBN: 978-963-203-376-1

Mindig szívesen olvasom az írónő akár Amanda Quick, akár Jayne Ann Krentz néven írt regényeit. Nagyon szeretem a stílusát. Újra és újra elolvasom a könyveit, ha könnyed kikapcsolódásra vágyom. Ez a regény is szórakoztató, izgalmas és humoros. Megvolt benne minden, ami az írónő regényeire jellemző: erős egyéniségek, kockázat, bűncselekmény, vicces jelenetek, érzékiség, szerelem. A romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van a regényben. A krimi szál mozgatja az eseményeket. Az írónő tudatosan és logikusan építette fel a cselekményt, a nyomozás minden apró részletét. Tele van váratlan fordulatokkal, és van benne egy végső csavar. Nem kiszámítható. A szerző okosan, fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Van egy kis misztikus jelleg is benne.

Volt olyan történetszál, ami lehetett volna picit kidolgozottabb.

Volt néhány elütés a szövegben.

A megszokottnál kicsit idősebbek a szereplők. Bár nem is baj, hogy már nem első bálozók. Leo és Beatrice is makacs, erős jellem. Ebből adódóan garantáltak az izgalmas és szellemes párbeszédek.

A kutyás szál nagyon tetszett. Monkcrest Remetéjének, Leonak a hű kutyáját Koboldnak hívják. Szerintem mókás név egy vérebnek. Leo magányosan élt Kobolddal és a szolgálatkész cselédséggel. Egy viharos éjszakán váratlan vendég érkezett hozzá, Mrs. Beatrice Poole, aki beszélni akart vele. A hölgy meglehetősen eltökélt és makacs volt. Felvilágosítást kért Aphrodité Titkos Gyűrűiről. A nagybátyját a gyűrűk miatt gyilkolták meg. A két gyűrű, amit Beatrice szándékában állt megkeresni, egy régi Aphrodité-szobor zárjába illik, ami kincset rejt.

Beatrice rémregényeket írt Mrs. Amelia York álnéven. Kicsit szokatlan elfoglaltság egy lelkész lányának. A festői Monkcrest Apátság atmoszférája szerinte rémregények lapjaira kívánkozik.

Leo figyelmét felkeltette az özvegyasszony. Beatrice harminc éves, Leo negyvenéves és szintén özvegy. Mindketten úgy gondolták, hogy nem fognak új házasságot kötni.

„Semmiről nem alkotok véleményt anélkül, hogy előtte alaposan meg ne vizsgálnám a problémát.”

Egy kicsit nehezen jutottak megállapodásra a nyomozást illetően. A nő minden alkalmat megragadott, hogy dacoljon Leo-val.

„Apám azt tanította, a Teremtő férfinak és nőnek egyaránt megadta a logikus gondolkodás képességét. Isten ellen való vétek nem kihasználni.”

Csak kevesen tudták, hogy valójában ki az a Mrs. Amelia York. Az olvasók imádták a regényeit, ellentétben a kritikusokkal.

„… aki írásra adja a fejét, döntse el, kinek akar a kedvében járni: az olvasóknak vagy a kritikusoknak. A kettő együtt nem megy.”

Beatrice az unokahúgának akart segíteni. Ha megtalálja a gyűrűket, azokkal pótolni tudja azt a pénzt, amitől Reggie bácsi halálakor Arabella elesett. Addig is próbálták titkolni, hogy a lány hozománya nem akkora, mint amiről eredetileg szó volt. Arabella hitt abban, hogy az udvarlója érzései nem változnának iránta attól, ha kiderülne. Beatrice próbálta megóvni az unokahúga szerelembe vetett hitét.

„Az ártatlanság törékeny holmi, ha egyszer megsérül, soha többé nem lehet helyreállítani.”

Leo Drake segítségére lehetett a régiségekkel és legendákkal kapcsolatos tudásával.

Beatrice úgy vélte, hogy minden, amit átél a hasznára válhat, beleszőheti a következő regényébe.

Ahogy Beatrice és Leo egyre többet beszélgettek, kiderült, hogy mindkettejük tökéletesnek tartott házassága minden volt csak harmonikus és tökéletes nem. Időnként maga volt a pokol. El kellett ismerniük, hogy az életük sokkal eseménydúsabb, amióta megismerték egymást. Beatrice szinte mindig a saját feje után ment. Kezdetben Arabella hozományát akarta visszaszerezni, és Reggie bácsi gyilkosát megtalálni, azonban egyre közelebb került Leo-hoz. Szenvedélyes viszony alakult ki köztük.

„Kevesen vannak, akik felismerik a kínálkozó lehetőséget, még kevesebben, akik hajlandók is tenni érte, hogy a sorsuk jobbra forduljon.”

A regény vége felé egyre kevesebb volt az elvarratlan szál. Gyorsan zajlottak le a dolgok. Az ügy egy váratlan fordulat után lezárult, szerencsésen végződött. Az olvasó megkapta a várva várt boldog végkifejletet.

Tetszett a Monkcrest-legendakör rubinköves gyűrűre vonatkozó része. Szerintem nagyon szép.

„Ha olvasná a regényeimet, tudná, hogy a hősnő nem futamodik meg a kihívások elől. És a könyv végén mindig feleségül megy a főhőshöz!”

Ana könyvajánlói - Amanda Quick: Bukott Angyal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Prudence Merryweather a fényárban úszó londoni bálteremből egyenesen esti táncpartnerének öreg fák között megbúvó vidéki kastélyába hajtat. Tisztában van vele, hogy nem illendő dolog éjnek évadján a lakásán felkeresni egy férfit. Különösen kockázatos az efféle vállalkozás, ha az a férfi történetesen a Bukott Angyal, Angelstone grófja, akiről azt suttogják, hogy magával az ördöggel cimborál. De Prudence-nek nincs más választása, ha meg akarja óvni forrófejű öccsét egy végzetes párbajtól.

Hosszas rábeszélés után a két ember alkut köt: Sebastian Fleetwood nagylelkű gesztussal visszalép a párbajtól, Prudence pedig elfogadja, hogy mostantól viszontszolgálattal tartozik a grófnak. A férfi által majdan behajtani szándékozott szívesség természetét illetően Prudence-nek alighanem szemernyi kétsége sem marad, amikor az egyezség megpecsételése gyanánt a férfi magához vonja, és hosszasan, érzékien szájon csókolja.

Így hát Prudence és a Bukott Angyal sorsa ezen az éjszakán végzetszerűen összefonódik...”

Kiadó: Maecenas Könyvkiadó

Kiadás éve: 2016

Fordította: F. Nagy Piroska

Oldalszám: 254

ISBN: 978-963-203-291-7

Nagyon szeretem az írónő stílusát. Minden van a regényben: kockázatok, családi viszály, izgalmas helyzetek, szerelem, intimitás, humor. Bőven akad a könyvben rejtély. A két főszereplő néha külön-külön, többnyire azonban együtt nyomoz. Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Ez egy feszültséggel teli történet, amiben vannak olyan filmbe illő jelenetek, amitől az olvasót kirázza a hideg. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Igazából szinte filmszerűen peregtek az események, láttam magam előtt a történetet. Rendkívül szórakoztató. A krimi szálat ellensúlyozta a humor és a romantika. Nekem kellemes kikapcsolódás volt az olvasása. Még jobb lehetett volna, ha mindent részletesen kifejtett volna az írónő. Én nem bántam volna, ha kétszáz oldallal terjedelmesebb a regény.

A két főszereplő nem szokványos, nem tökéletes, nagyon is emberi. Mindkét főszereplő múltja nehéz, terhelt, mégis mindennel képesek szembenézni, mert kialakul közöttük egy mély kötődés, ami arra ösztönzi őket, hogy megértsék és támogassák egymást. Látják egymásban a szépet, jót és a furcsaságokat, sebeket, bizonytalanságokat is. Az egész igazi embert.

Nagyon tetszett a férfi főszereplő macskája.

Prudence egyetlen kivételtől eltekintve jó emberismerőnek tartotta magát, és hallgatott a megérzéseire. A komor, büszke arcvonású, fekete hajú Sebastian lenyűgöző hatással volt rá. Nem hitte el, hogy a férfi olyan rossz lenne, mint a híre. A bálon kifejezetten kellemesen beszélgettek az őket kölcsönösen érdeklő témákról. A nő forrófejű fivére ezért hívta párbajra a grófot.

Sebastian Fleetwood, Angelston grófja, az izmos, értelmes, olvasott férfi azért akart megismerkedni a nővel, mert úgy gondolta, hogy lehetnek közös érdeklődési területeik, érdekesnek találta Prudence kedvenc időtöltését. Ő maga kedvtelésből egy derék detektív társaként részt vett nyomozásokban. Konkrétan átvett tőle bizonyos ügyeket. Nagyon okos ember, aki a híresztelések szerint különös dolgokban leli kedvét.

Prudence és Sebastian alkut kötöttek egymással, így a párbaj elmaradt. Sebastian elragadónak tartotta a lányt, elbűvölte a becsületes tekintete, az intelligenciája és a merészsége. Prue is „különc” volt.

Prudence és az öccse, Trevor vidékről utaztak Londonba, Hester Pembroke-nak köszönhetően. Trevor egyik napról a másikra alakult át társaságbeli ficsúrrá. Valahányszor Sebastian felkérte Prudence-t táncolni vagy beszélgetett vele, az ostoba kölyök párbajra hívta a férfit. Állandó kihívásaival Trevor bolondot csinált magából.

Prue a szüleitől tanulta meg hogyan kell megfigyeléseket végezni, adatokat gyűjteni. Sebastian szülei nagy utazók voltak. Az apja részletes beszámolókat írt az utazásairól és a felfedezéseiről. Az is közös vonásuk volt, hogy a szüleik tragikus körülmények közt haltak meg.

„Nem tartom jónak, ha túl sokat rágódunk a múlton. A jelen és a jövő a fontos, nem gondolja?”

A Bukott Angyalnak a nyomozások érdekes fejtörő játékok voltak. Eleinte nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy Prudence aktívan részt vegyen a nyomozásokban. Védeni próbálta a nőt. Az egyik nyomozás során lebuktak, ezért úgy mentették a helyzetet, hogy jegyespárnak adták ki magukat. Lady Pembroke, Trevor és maga Sebastian is siettette az esküvőt. Magáról a ceremóniáról nem esett szó a könyvben.

„A világ véleménye nem számít, fiam. Az a lényeg, hogy te tudd: nem szennyezted be a becsületedet. A becsület szent kötelesség, úgy is kell bánni vele. Botrányt, romlást és még rosszabbat is túlél az ember, ha tudja, hogy a becsületén nem esett folt.”

A grófot és feleségét nagyon lelkesítette a detektívesdi. Többen észrevették, hogy Lady Angelstone-nak van némi befolyása a férjére. A férfi bármit megtett volna a felesége kedvéért. Nagyon fontossá váltak egymás számára. Sebastian a szülei és az öccse halála után érzelmileg bezárkózott, hideg fallal védte a lelkét. Prue szenvedélyes nyíltságától, eszétől, nőies életerejétől olvadni kezdett benne a jég. Az asszony varázslatos lényétől belülről melegedett föl.

Az egyik krimi szál kifejezetten durva volt. A nyomozás során sokszor bukkant fel Sebastian unokaöccsének a neve.

„De legalábbis próbálj úgy tenni, mintha nyugodt lennél. Semmi sem bőszíti fel annyira az ember ellenfelét, mint ha azt látja rajta, hogy kimondhatatlanul jól szórakozik, vagy ellenkezőleg, unja magát.”

A nyomozás során komoly veszély fenyegette őket. Végül a bűnösök megbűnhődtek, és helyreállt a rend. A családi viszály megszűnt, vagy legalábbis mérséklődött. Prue és Sebastian pedig boldogan tervezgette a közös jövőt.

„Belenézett felesége csillogó szemébe, és belülről lassan átmelegítette a szerelem éltető tüze.”

Ana könyvajánlói - Emily Henry: A könyvek szerelmesei

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Egy nyár, két ellenlábas és egy cselekményfordulat, amit egyikük sem látott előre.

Nora Stephens élete a könyvek körül forog. Elolvasott mindent, ami elolvasható, ő maga viszont egyáltalán nem egy tipikus regényhős. Azaz nem hetyke, pimasz, merész csaj, nem laza, nyugis álomnő, és a legkevésbé sem cukorfalat. Hanem kőkemény irodalmi ügynök, aki legfeljebb az ügyfelei szemében hősnő.

És akinek a vadvirágos réten piknikezés, a jóképű vidéki doki, a deltás pultos vagy más hasonló figurák helyett Charlie Lastrát, a mogorva New York-i könyvszerkesztőt dobta a gép. Igazi cuki találkozás lehetne ez hős és hősnő között, ha nem futottak volna már össze többször New Yorkban, és a megismerkedésük nem lett volna híján mindennemű cukiságnak.

Nora jól tudja, hogy korántsem ideális regényhősnő, és Charlie is tisztában van vele, hogy nem ő a nagybetűs álomférfi. De miután újra és újra egymásba botlanak – a véletlenek olyan összjátéka folytán, amely cselekményszálat minden valamirevaló szerkesztő kukázna –, felfedeznek valamit, ami alapjaiban rengeti meg az önmagukról írt, gondosan megkomponált sztorijukat.

A romantikus komédia műfajának koronázatlan királynője harmadik regényében könyvrajongókról írt – könyvrajongóknak!”

Kiadó: Central Könyvek

Kiadás éve: 2023

Fordította: Szieberth Ádám

Oldalszám: 455

ISBN 978-963-614-201-8

Ez az első könyv, amit olvastam az írónőtől. A borító nem tetszik, nem illik a történethez.

Az alapötlet jó, érdekes a téma, és a karakterek sem szokványosak. A kivitelezés sajnos nem sikerült. A családi összetartás, az önazonosság, és a romantikus szál miatt szerethető olvasmány lenne. Kedves, romantikus történet, sok könyves és filmes utalással, finoman csipkelődő humorral. A szerző elég sok konfliktust sűrített bele. Több komoly témát is érint. Értem, hogy fontos téma a regényben a gyászfeldolgozás, meg az önazonosság, és az írónőnek határozott elképzelése volt ezekkel kapcsolatban, mégis valahogy nehezen jött át.

Sajnos a sok szlengtől igénytelennek tűnik. A nyelvtani hibák és a helyenként bugyuta megfogalmazások kiábrándítók, és kifejezetten megakasztják az olvasást.

A regény prológusa elég gyenge. A könyv első fele erőltetettnek, vontatottnak tűnt, és untatott.

Nora és a húga, Libby közt a jelek szerint nem volt minden rendben. Ezért javasolta Libby, hogy menjenek el együtt nyaralni. Csak ők ketten. Nekem az túlzás volt, ahogy Nora rátelepedett a húgára, mindent helyette akart megoldani, és úgy viselkedett a kétgyerekes, várandós nővel, mint egy kölyökkel. Úgy gondolom, hogy nem nyaralásra lett volna igazán szükségük, hanem egy jó klinikai szakpszichológusra. A testvérek közötti kapcsolat kissé túlírt volt. Miért kellett nyújtani, mint a rétest?

A két nagyon hasonló, összeillő karakter között lassan alakul ki a szerelem. A kezdetektől működik közöttük a kémia. Nora merev, nagyvárosi irodalmi ügynök, aki kemény munkával építette fel az életét. Charlie morcos és sikeres vezető szerkesztő. Közismerten nyerő a stílusa. Az első találkozásuk finoman szólva nem volt zökkenőmentes. A hírnevük hasonló. A beszélgetéseik általában tetszettek. Volt, amikor humoros és szórakoztató volt a párbeszéd, és volt, amikor megindító.

Charlie magányos, kisvárosi gyerek volt, akinek nem volt ott maradása, és ahogy Norának, neki is a nagyváros, New York a közege. Ezzel a New York iránti rajongással nem tudtam azonosulni. Engem kifejezetten taszítanak a nagyvárosok. Szóval ez megnehezítette a kapcsolódást a szereplőkhöz. Bár ennek ellenére kedveltem ezt a párost. Azt viszont átéreztem, hogy bár szeretik a gyerekeket, ők viszont nem akarnak sajátot.

„Szeretem a gyerekeket, de hogy felelősséggel tartozzak egy gyerekért… Azt nem szeretném.”

Először Charlie ismerte fel és mondta ki nyíltan, hogy hasonlítanak egymásra.

Azon túl, hogy Nora és Charlie hasonlítottak egymásra, remekül tudtak együttműködni, jók voltak együtt. Nekik köszönhetően az olvasó betekintést nyerhet a könyvszakmába, és láthatja, hogy imádják a munkájukat. Az alkotói tevékenység leírása gazdagítja a történetet.

„Amit csinálsz, azt százszázalékos erőbedobással csinálod, és nem fogsz bele olyasmibe, amit nem tudsz végigvinni.”

Volt valami a napokon átívelő beszélgetéseikben. Nyilvánvaló volt, hogy szükségük van – és számíthatnak egymásra, feltétel nélkül.

„Kényszeresen gyűjtöm a bizonyítékokat arra, hogy egy ember életében akkor is lehetnek szép pillanatok, ha sok minden rosszul sül el. Azaz mindig van remény, történjen bármi.”

Megdöbbentett, hogy Nora kiborult, amikor Libby nélküle hozott döntéseket. Tán azt akarta, hogy a húga nélküle életképtelen legyen? És akkor mi van, ha nem kaphat meg mindent? A regény végére tudatosult Norában, hogy Libbynek és neki is van saját élete.

„Az élet már csak ilyen. Az ember folyton döntéseket hoz, és folyton kiválaszt egy-egy utat, amely miatt elveti a többit, pedig még nem látja, hova vezet a választott út. Talán épp azért imádjuk a fiktív történeteket, mert általuk egy másik életet élhetünk, amely igazából sosem lehet a miénk.”

A történet nem indult ígéretesen, hiányzott belőle valami, és sokszor unalmas, vontatott volt. Azután (a legvégén) egyszer csak szép és jó lett. Ez a regény sokkal több lehetett volna.

Nem értettem, hogy miért hype-olják. Igen, a téma nagyon jó, a szerelmi szál is erős, és van mondanivalója. Ezek alapján ez egy gyönyörű történet lehetett volna. Pozitívum volt benne a karakterek lelki mélysége és fejlődése, az ízlésesen megírt érzéki jelenetek, és a tény, hogy mindenkinek más a happy end, emlékeztet arra, hogy nincs egyetlen helyes út.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Délutáni tea a Napraforgó Kávéházban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A Napraforgó Kávéházban a délutáni tea legfontosabb hozzávalója egy jó adag barátság és csipetnyi szeretet. Connie élete fenekestül felfordul, amikor megtudja, hogy férje, Jimmy Diamond, akivel huszonnégy éve él őszintének hitt házasságban, azt tervezi, elhagyja őt a szemtelenül fiatal és szőke titkárnőjéért. Maradék önbecsülésének megmentésére bosszút forral. Célja eléréséhez szüksége van férjével közösen alapított takarítócégük, a Diamond Shine alkalmazottainak segítségére, akikről Napraforgó kávéházbeli találkozóik során kiderül, hogy egytől egyig csupa szív lányok és asszonyok, és a takarítás mellett szoros barátság is összeköti őket. Vajon képesek lesznek a Napraforgó Kávéház hölgyvendégei arra, hogy minden foltot eltüntető tisztítószereikkel megszabadítsák Connie-t a sérelmeitől és a fájdalmától?

Ha hiteles, szerethető és lenyűgöző karakterekről akarunk olvasni, akkor elég, ha kinyitjuk Milly valamelyik könyvét – ő mindig a fején találja a szöget.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2018

Eredeti mű: Afternoon Tea at the Sunflower Café

Fordította: H. Pikler Renáta

Oldalszám: 512

ISBN: 978 615 5435 33 1

Ez a vidám és bájos borító nem illik a történethez (talán csak a végéhez). Gördülékeny stílusú regény, több szálon fut a cselekmény. Lényegében három nő traumáit és jellemfejlődését ismerhetjük meg. A komoly téma ellenére érzékelhető volt az írónő kellemes humora, kedves stílusa. Elgondolkodtató és szívmelengető. Ahogy azt már többször megemlítettem Milly Johnson-nal kapcsolatban, mindig megtalálja az egyensúlyt a romantikus, könnyed történet és a komolyabb témák között. Ez a regény olyan nőkről szól, akik keményen dolgoztak, akiket kihasználtak és „hátba szúrtak”, akik csalódtak, akik nehéz időszakon mentek keresztül, mégis fel tudtak állni, és újra tudták kezdeni. Ehhez persze hozzájárult a közösség segítsége. Meg kellett tanulniuk azt is, hogy elfogadják a felajánlott segítséget. Az életük felfordult, de ezzel együtt, szerencsére jobb irányba változott. A végén mindenki megkapta amit megérdemelt.

A cselekmény középpontjában, a címével ellentétben, nem egy kávéház, hanem egy takarító cég áll. A kávéházban havonta egyszer összegyűltek a takarító cég dolgozói. „Szinte tapintható volt a teremben a szeretet. Ezek a kávéházi délutánok, ahogy most ő is megtapasztalta, nem csak a napraforgókról meg a sütikről szólnak, hanem a testvériességről és a törődésről is.” A napraforgó, mint szimbólum volt fontos.

Jimmy Diamond egy mocsok, manipulatív féreg, aki megcsalta a feleségét és kihasznált mindenkit, akit csak tudott. Connie tisztán és őszintén szerette a férjét, aki évtizedeken át képes volt kettős életet élni. Abszolút nem törődött azzal, hogy becsapta a felségét, kockáztatta a közös életüket. Érthető volt, hogy az asszony azt akarta, hogy megérezzen valamennyit abból a kimondhatatlan fájdalomból, amit ő érzett, akitől elvett valamit, akit megalázott.

A takarítócégnél dolgozó Della szerelmes volt Jimmy-be. Ábrándozott a főnökről. Éppen ezért nagyon feldühödött, amikor megtudta, hogy a fickónak viszonya van az új irodai kisegítővel. Eldöntötte, hogy bosszút áll rajtuk. Tudta, hogy nélküle az iroda „a feje tetejére fog állni”. Nagyon rossz véleménnyel volt Jimmy feleségéről is. Pedig nem is ismerte. Csupa rossz tulajdonsággal ruházta fel Connie-t, akire féltékeny volt. Nem érdekelte, hogy fájdalmat okoz neki, amikor elmondta, hogy miket tett Jimmy. Ocsmány módon beletaposott a lelkébe. Megérdemelte, hogy mardossa a bűntudat. Arra kényszerült – ahogy Connie is –, hogy átgondolja a dolgokat és szembenézzen a helyzettel. Rájött, hogy Jimmy már a kezdetektől sárba tiporta őt is, és a szeretőjét szánta a helyére. A bosszúvágy együttműködésre késztette a két nőt. Connie elképesztő módon különbözött attól a nőtől, akinek Della képzelte.

Később kiderült, hogy Della élete nagyon nehéz volt, ezért lett olyan, amilyen. A múltja nem menti fel a viselkedése alól, de sok dolgot megmagyaráz. Érzelmi elhanyagolásban nőtt fel. Valószínűleg ezért is lett fogékony a manipulációra, ezért volt olyan nagy hatással rá Jimmy. Della esetében az egymás iránti bizalom megtört a szüleivel kapcsolatban, a párkapcsolatokban és a kollegális kapcsolataiban is. Nem csoda tehát, hogy elmagányosodott és nem mert mások felé megnyílni, megmutatni az érzéseit. A gondolatai nagy részét is inkább megtartotta magának.

Sajnáltam szegény Connie-t, hogy megutálta a csokit, amikor kiderült, hogy azok nem a férje szeretetének a jelei voltak, hanem bűntudati kényeztetés (és még abba sem fektetett erőfeszítést). A macska-egér játék idegen volt Connie természetétől. Mégis összeszedte magát, és gyorsan akcióba lendült, hogy visszavághasson a gazembernek. Elhatározta, hogy tönkreteszi Jimmy üzleti vállalkozását. Della segítségére volt ebben. A kapcsolataikban megsérült az önmagukról alkotott képük, megrendült a jövőjük. Elárultnak, cserben hagyottnak érezték magukat. Nem értettem egyet minden tettükkel (a szándékos rongálás erős túlzás volt), viszont az tetszett, hogy nem ragadtak bele a megalázott, áldozati szerepbe. Kiszálltak a méltatlan helyzetből. A takarítónők és kedves ügyfeleik sorban egymás után mentek át Jimmy vállalkozásától Connie új cégéhez.

Jimmy próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a cselekedeteinek előbb-utóbb következményei lesznek.

Cheryl Parker elküldte az élettársát, mert Gary eljátszotta az összes megtakarított pénzét. És nem ez volt az első alkalom. Nem is értem hogyan tűrhette el évekig. Cheryl egy kedves és szorgalmas nő. Úgy tűnt, hogy helyén van az esze és a szíve is, és mégis képes volt több mint egy évtizedig együtt élni valakivel egy rossz kapcsolatban. A történtek ellenére eleinte hajlandó lett volna újabb esélyt adni a fickónak. Nem értettem, hogy egy értelmes nő hogy viselkedhet ilyen ostobán. Pedig belefáradt már a veszekedésekbe, ígérgetésekbe és csalódásokba.

„Egy kapcsolat sohasem alapulhat kizárólag szereteten, bármit állítsanak is a nagyokosok. Ha nincs benne tisztelet és bizalom, semmit sem ér. És ez mindkét félre vonatkozik.”

Cheryl bátrabban kiállt másokért, mint önmagáért. A régi ügyfeléről és barátnőjéről szóló részekkel az írónő bevitt egy mély ütést. Könnyű volt megkedvelni és megsajnálni az idős hölgyet. Cheryl Edith halála okán ismerkedett meg John Oakwell nyomozóval. Bár a férfi nem tudott lépéseket tenni az idős hölgy halálával kapcsolatos ügyben, mégis próbált segíteni Cheryl-nek. A magas, tekintélyt parancsoló, komor nyomozó munkaidőn kívül kedves, jó humorú, okos és mosolygós volt. Amikor Cheryl vásárlás közben összefutott vele, beszélgetni kezdtek és a férfi meghívta kávézni, és elhívta moziba is. Tökéletes úriemberként viselkedett. Megnevettette a nőt és nagyon figyelmes volt.

A könyvben szereplő nők a csalódás és keserűség után megpróbáltak megküzdési formát találni, újraépíteni magukat. Úgy tűnt, hogy nehezen ismerték fel a valódi igényeiket. Mindhárom nő úgy érezte, hogy „kihúzták a lábai alól a talajt” és vége mindennek. Majd a fájdalmukat és szomorúságukat felülmúlta a harag. A sérelmük okán úgy döntöttek, hogy visszavágnak. Lelkileg rettenetesen nehéz helyzetben voltak. Szépen lassan egy egészen új oldaluk bontakozott ki. Tiszteletre méltó volt, hogy ezek a nők sohasem engedték teljesen elszabadulni az indulataikat, valamennyire mindig méltósággal kordában tartották. Fokozatosan kialakult köztük egy mély szövetség. Bár Connie elégtételt akart venni, mégsem töltötte el teljesen a bosszúvágy. Képes volt szem előtt tartani az értékeit, céljait, azoknak a nőknek a sorsát, akik átmentek hozzá dolgozni. Félt a bosszú káros hatásaitól. Nem akarta, hogy azok, akik neki dolgoznak károsuljanak. Éppen ezért sikeressé akarta tenni a céget. Ehhez pedig felhasználta azt, ami a rendelkezésére állt. Ahogy Connie és Della elkezdtek erősödni, belül gyógyulni egyre jobban észrevették Jimmy nem őszinte, manipulatív megnyilvánulásait. És ami még fontosabb volt, hogy képesek lettek ezekre nem a megszokott módon reagálni. Ahogy a nők erősödtek, úgy kezdett el Jimmy bizonytalanodni, gyötrődni.

Connie egyre jobban összeszedte magát. Lefogyott, fiatalosabb és magabiztosabb lett. Több energiája volt. Amellett, hogy a férje vállalkozásával rivalizáló céget működtette, maga is takarítani járt. Az egyik ügyfele, a jóképű és kedves Brandon Locke elhatározta, hogy újra megszeretteti vele a csokoládét. Bár Connie az új takarító vállalkozásban álnevet használt, Brandon kiderítette, hogy ki is ő valójában. A beszélgetésüket olvasva egy rendkívül bájos történet elevenedik meg az olvasó előtt. Már gyermekkorukban ismerte a lányt, aki motiválta őt. „Miatta nem adta fel; miatta lett sikeres.” A kedves, jóképű, szexi és figyelmes férfi megértette, hálás volt az inspirációért és gyengéd volt vele. Nem csoda, hogy egymásba szerettek. Brandon húgai egyetértettek abban, hogy Connie kedves és aranyos. A férfi képtelen volt kiverni a fejéből Connie illatát, gyengédségét, szelíd pillantását és lelkierejét. Türelmesen várt a nőre.

„Az igazán nagy dolgok apró mozzanatok együtteséből születnek.” (Vincent Van Gogh)

Szerintem a történet befejezése ötletes és stílusos volt. A nők végül megtalálták a saját hangjukat, a társukat, a boldogságukat.

Ana könyvajánlói - Lucy Score: Amire mindig is vágytunk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Paige és Gannon között folyamatosan izzik a levegő – de inkább az indulattól, mint a vonzalomtól. A nő és a férfi egy házfelújító valóságshow-ban dolgozik, ahol nehéz sorsú családok életét teszik szebbé azzal, hogy átalakítják, kicsinosítják az otthonukat. Gannon, az érző szívű, de kemény külsejű asztalos a kamerák előtt szorgoskodik, míg Paige, a figyelmes és agilis produkciós vezető a kamerák mögött tart mindent kézben, miközben semmi kedve egy arrogáns, lelketlen tahóval jópofizni. Csakhogy Gannon a fejébe vette, hogy rábírja a mindig hűvös és profin viselkedő nőt érzelmei kimutatására, még ha ezzel az őrületbe is kergeti őt.

Paige mindenáron megpróbálja elkerülni, hogy bármilyen viszonyba keveredjen Gannonnal, de vajon képes lesz ellenállni a férfi perzselő, mogyoróbarna tekintetének, erős, védelmező karjának és annak a bizonyos szexi szerszámtartó övnek?

Az Amire mindig is vágytunk az Amit a hurrikán meghagyott testvérkötete, és legalább ugyanannyira vicces, romantikus és pikáns.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Oldalszám: 472

ISBN: 978-615-664-476-3

Lucy Score könyvei közül eddig a Knockemout - sorozatot olvastam, ami nagyon tetszett. A másik, amit olvastam, a Karácsonyra állni fog! kevésbé nyerte el a tetszésem, főleg a sok trágár szó miatt. A cselekmény abban is érdekes és szórakoztató volt. Mivel ebben a könyvben is hasonló a történet, hasonló karakterekkel, ezért úgy gondoltam, hogy ezt is elolvasom. Sajnos ebben is van csúnya beszéd, és ez nagyon kiábrándító. Bár azt el kell ismernem, hogy lényegesen kevesebb, mint a Karácsonyra állni fog! című regényben. Legalább a szerelmi vallomáskor mellőzhette volna az írónő. Azzal így beszélni, akit szeretünk kifejezetten tiszteletlenség. Egyéb esetben – munka közben, vagy amikor mérgesek a férfiak – előfordul, hogy kicsúszik egy-egy trágár kifejezés, az néha belefér egymás között. Ha erre jobban ügyelt volna a szerző, és kicsit kifinomultabban, részletesebben kidolgozza a fejezeteket (volt egy-két rész, ami igényelte volna a téma alaposabb kifejtését), akkor simán megérdemelte volna a maximális pontszámot.

A nagy, izmos, jóképű, morgós pasi, és az erős, talpraesett főhősnő párosa többnyire bejön. Most is. Maga a téma aranyos: két ember egymásra találása, amikor nehéz helyzetű családoknak segítenek, újjáépítik az otthonukat. Az írónő humora nagyon jól érződik a történeten, ráadásul az izgalomról is gondoskodott, miközben mélyebb témákat is érintett. Sok jó ember és megható történet van a regényben. Mindez nagyon tetszett. A cselekmény lendületes, és az események sodrása magával ragadja az olvasót. A szöveg könnyed, és gördülékeny. Ez a regény egy kedves és tartalmas olvasmány.

Paige St. James fagyos hatékonysággal dolgozott egy tévécsatornánál. A csatorna vezetői azt várták a nőtől, hogy találja meg Gannon King gyenge pontját, bosszantsa fel, és örökítse meg. Felkavart érzelmeket akartak. Paige egyedül ezt a műsort (Az építés királyai) tudta elviselni, mert ezzel segítettek az embereken. Már a regény első fejezetében megtudhat az olvasó néhány dolgot a tévécsatornák működéséről, és szórakozhat a két főszereplő incselkedésén. A finom csipkelődés kifejezetten aranyosra sikerült.

Gannon King nagy termetű, izmos, jóképű, erős férfi. Paige és Ő imádták bosszantani egymást. Gannon a famegmunkálás mestere volt, építészként dolgozott a valóságshow-ban. Szenvedélyes, makacs személyiség. Cat King, Gannon tehetséges és vonzó ikertestvére mesterien manipulálta a férfiakat. Ő és Paige jó barátnők voltak.

Paige-nek a jólelkű emberek tették fontossá a munkáját. Bátor, sebezhető és győztes emberek sikertörténetét mesélte el. Már az évad harmadik házát újították fel, amikor Gannon a saját fülével hallotta, ahogy Paige az ő pártjára állt valamiben, és rájött, hogy nem ez volt az első alkalom, amikor kiállt mellettük.

„Szeretem, amikor felhúzod magad. Akkor elhiszem, hogy érdekel a körülötted lévő világ.”

Gannonnak tetszett Paige, már az elején észrevette, hogy mennyire gyönyörű a nő. Ahogy az is feltűnt neki, hogy rengeteget dolgozott, és összetartotta a csapatot.

Egy baleset során kiderült, hogy Gannon nagyon figyelmes, gondoskodó és oltalmazó. Gondoskodott a sebesült nőről, segített neki és vigyázott rá.

„Őszinte, valódi érzelmeket táplált iránta, és mindketten megérdemelték, hogy felfedezzék, milyenek lennének együtt.”

Sok mindenen mentek keresztül. Ők olyan karakterek, akiknek az olvasó tiszta szívvel drukkol.

Cat tudta, hogy a testvére és Paige éreznek valamit egymás iránt.

„Csak azért, mert valami nem a terv szerint alakul, még nem biztos, hogy katasztrófa.”

Természetesen ebben a regényben is van negatív, gonosz karakter: Meeghan. Paige lakótársa, Becca viszont szimpatikus. Kifejezetten tetszett, hogy próbált segíteni Gannonnak, és támogatta a barátnőjét. Paige a munkája miatt az anyja és a húga állandó céltáblája volt. Meeghan és a csatorna vezetői aljas módon viselkedtek. Egy ideig úgy tűnt, hogy egy félreértés miatt Gannon és közte véget ér a kapcsolat. Szóval összecsaptak a hullámok a feje felett. Gyomorforgató volt, ahogy a csatorna vezetői mozgatták a szálakat. Paige tudta, hogy nem lenne szabad magára vennie az anyja állandó kritikáit, és azt, hogy a főnökei kihasználják őt a nézettség növelése érdekében, mégis kezdte felemészteni a dolog. Már azon gondolkodott, hogy másik állást keres. Ő és Gannon szerették egymást, bár ezt egyedül a férfi ismerte be. Elszomorító volt, hogy csak a férfi volt hajlandó küzdeni a kapcsolatukért, Paige pedig hagyta, hogy megfosszák attól, amit akart. Nem volt hajlandó kiállni magáért. Megnehezítette a dolgát, hogy még nem tudta kezelni azt, ahogy a munkahelyén viszonyultak hozzá. Tudta, hogy változtatni kell a dolgokon, csak félt, hogy felborulnak a tervei. Attól tartott, hogy a magánélete miatt (és azért, mert nőnek született) nem tudja megvalósítani az álmát. A munkahelyi problémáival sokan tudunk azonosulni.

„Létezik a kettős mérce, sőt, némelyik annyira tudat alatti, hogy észre sem vesszük, hogy aszerint viselkedünk, amíg valaki rá nem mutat. Ha szar napom van, vagy ha nagyon koncentrálok, biztos lesz egy srác, aki azt hiszi, rendben van, ha azt mondja, hogy mosolyogjak inkább.”

Paige és Gannon segítettek egymásnak fejlődni. Ahogy a félreértés után egy alkalommal hosszasan beszélgettek, a nyílt, világos kommunikáció mellett döntöttek. Átmenetileg (legalábbis a férfi tervei szerint) barátokként újra találkozgatni kezdtek.

Aranyos volt az a rész, amikor Paige Gannonnal és a férfi nagymamájával vacsorázott. Sajnos nem volt részletesen kidolgozva, pedig nagyon sok lehetőség volt benne. Ugyanis nyilvánvaló volt, hogy nagyon fontos a férfinak a nagymamája.

„Túl sok minden kavargott bennük, és érdemes volt ragaszkodni ehhez a kapcsolathoz.”

Tetszett, hogy végül Paige kiállt magáért, és végre belátta, hogy a férfi igazán szereti és továbbra is támogatni fogja őt a tervei megvalósításában, a munkájában. És azok a nagy romantikus gesztusok! Hűha! Nincs még egy ilyen kitartó, védelmező és romantikus férfi a világon (bár szerintem titokban sokan reménykedünk benne, hogy létezik). Gannon egy igazán jó ember és megbízható társ.

Szerintem ez egy nagyon szórakoztató romantikus történet, szerethető karakterekkel, érdekes témákkal, és nagyon jó humorral. Nagyon élveztem az olvasását.

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Félig üres (Egyszer szedhetsz rá 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Trina Petrov házasságát eleve rövid életűre tervezték. Azonban egy tragédia következtében a gyönyörű, érzékeny nő egyik napról a másikra a világ egyik leggazdagabb özvegyévé válik. Hogy valamelyest kiheverje a megrázkódtatást, Olaszországba utazik. Megfogadja magának, hogy amíg ott van a világ egyik legromantikusabb városában, nem szeret bele senkibe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazafelé úton sem rabolhatják el a szívét.

A countryénekes sztár, Wade Thomas legutóbbi turnéja után egy hotelszobában pihen. A férfi nem tudja úgy kitenni a lábát az utcára, hogy ne rohamozza meg legalább egy rajongója, ezért kifejezetten üdítőnek találja, mikor a szálloda bárpultjánál mellette ülő, csinos nő a nevét meghallva értetlenül azt kérdezi tőle: „Talán ismernem kéne magát?”

Miközben egyre közelebbről megismerkednek, Trina megtudja, hogy néhai férje egészen más körülmények között halt meg, mint ahogyan azt mindenki gondolta. A nő veszélybe kerül, Wade azonban hallani sem akar arról, hogy szem elől veszítse őt. Fokról fokra közelebb kerülnek egymáshoz és a veszélyhez, és már mindketten tudják: ha életben maradnak, a szerelem fogja elsodorni őket.”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Half Empty

Kiadás éve: 2024

Fordította: Fazekas Eszter

Oldalszám: 383

ISBN 978-615-5781-92-6

Az előző kötet szálait szövi tovább az írónő. Felidézte benne az első kötet eseményeit is. Szinte minden van benne: barátság, titkok, gyilkosság, nyomozás, gyengéd vonzalom, évődés, szerelem és érzékiség. Gyakorlatilag ugyanaz a fenyegetettség és kockázat van, mint az első részben. A romantikus szálat tekintve ebben Trina kerül a középpontba.

Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Az első részben sem finomkodtak a bűnözők, viszont ebben volt néhány kifejezetten durva rész. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Ebből a regényből is hiányoltam a kicsit részletesebb leírásokat. Szépen felépített történet, bár lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató könyv.

Trina Petrov több nyelven beszélt, és egyedül utazgatott. Már majdnem egy éve özvegy volt. Wade Thomas egy kis nyugalomra vágyott. Trina és ő egy szálloda bárjában találkoztak. A nőnek fogalma sem volt arról, hogy a férfi egy híres countryénekes. Trina nem sietett haza találkozni a barátnőivel. A férfi segített neki késleltetni a hazaérkezést. Sokat beszélgettek. Wade egész idő alatt kedves és tisztelettudó volt vele.

Az nagyon fura és megdöbbentő volt, amikor Trina után mentek a barátnői. Avery – ha ez lehetséges – ebben a kötetben még idegesítőbb volt. Értem én, hogy vigyázni akartak Trinára, de ez kicsit túlzás. Amikor Trinának összetört a mobilja, és egy üzletben kicseréltette, akkor kiderült, hogy nyomkövető volt rajta. Csodálkoztam azon, hogy egyik nőnek sem volt gyanús, egyik sem foglalkozott vele.

Amikor Avery-t támadás érte, akkor Wade elkísérte hozzá Trinát, és próbált segíteni. A baráti társaság (az ügyvédnő, a volt nyomozó, Kalifornia állam korábbi first ladyje, a híres énekes, és persze a testőrök) megszervezte, hogy mindig legyen valaki Avery mellett a kórházban, és valaki mindig kövesse Trinát. Természetesen Wade sem mozdult Trina mellől. Viszonylag gyorsan egymásba szerettek. Wade egyszerre volt barát, szerető és támasz.

Az Avery-t ért támadással szinte egy időben betörtek Trina házába, és felforgatták Fjodor irodáját. Úgy tűnt, hogy az esetek közt van összefüggés. A nyomok hiánya arra utalt, hogy valaki „takarítókat” bérelt, ezért gyanússá vált Trina néhai férjének a halála. Reed-ék arra gyanakodtak, hogy megölték. Minden arra utalt, hogy Fjodor apja állt a bűncselekmények mögött, és tudták, hogy nehéz dolguk lesz, mert nem hagy tanúkat és nyomokat. Reed éles eszének, jó megfigyelő képességének és nyomozói múltjának nagy hasznát vették a nyomozásban.

Már javában benne voltak az események sűrűjében, amikor az eszükbe jutott, hogy korábban meghackelte valaki Trina telefonját.

Elég sok különös dolog történt, és senki sem gondolta, hogy ezek csak véletlen egybeesések. A regény végén minden kérdésre választ kaptak, és az ellenségük elbukott. A párok (Trina és Wade, Lori és Reed) végre nyugodtan tervezgethették a közös jövőjüket.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Egyszer szedhetsz rá (Egyszer szedhetsz rá 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Rejtély, intrika, hamis házasságok és igaz szerelem – a New York Times bestsellerszerzőjének új regénye újonnan született barátságról és a második esélyről.

Lori Cumberland, a kissé cinikus válóperes ügyvéd már megtanulta: a szerelem sokba fáj, de a válás százszor többe. Nem akarja megismételni ugyanazt a hibát, ezért inkább a munkába temetkezik: gazdag és híres ügyfelei számára készít házassági szerződéseket, majd intézi a válásukat. Mikor néhány nemrég elvált ügyfelével együtt hajóútra indul a Földközi-tengeren, egyetlen célja van: amellett, hogy a hölgyek lelkét ápolja, szórakozni akar, élvezni a ragyogó napsütést és a szép, mediterrán városokat.

Reed Barlow megtalálta a helyét magánnyomozóként: ismeri a törvényt és azt is tudja, hogyan kerülje el – épp csak egy hajszállal – a megszegését. Hideg fejjel, érzelemmentesen végzi el a munkákat, melyekkel megbízzák… egészen addig, míg nem találkozik Lorival. Elbűvölő mosolyával és pimaszságával sikerül rést ütnie a nő páncélján – és ahhoz, hogy teljesíteni tudja a megbízását, pont erre van szüksége.

Reedet nem zavarná, hogy a nyomozás során etikátlan módszerekhez nyúl, de hamarosan azon kapja magát, hogy, bár csak egy futó viszonyt tervezett, a dolgok kicsúsztak a kezéből: eljutott arra a pontra, ahol, ha színt vall, elveszíti a nőt. Ki tud-e keveredni a csapdából, melybe saját titkolózása vezette, vagy örökre elveszíti az esélyt a boldogságra?”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Fool Me Once

Fordította: Fazekas Eszter

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 368

ISBN: 978-615-5781-91-9

Elég sok dolgot belesűrített az írónő. Volt szórakozás, üzlet, manipuláció, kockázatok, rablás, intrika, fenyegetés, emberrablás, titkok, szenvedélyes kapcsolat… Szerencsére ez nem volt zavaró. Nem kiemelkedő mű, viszont szórakoztató. Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Vannak benne olyan szereplők, akiket könnyű megkedvelni. A karakterek időnként hibáznak, néha kifejezetten bosszantóak, és ettől lesznek valóságosak. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Volt olyan történetszál, ami lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyv.

Az Alliance házasságközvetítő cég rövid távúra tervezett „elrendezett házasságokra” specializálódott. Lori az ügyfeleiket képviselte, bár a munkája túlmutatott egy válóperes ügyvéd feladatain. Maga is túl volt egy váláson. Nehéz volt kapcsolatot kezdenie valakivel, hogy ne lássa a végét. Úgy gondolta, hogy többé nem megy férjhez.

Az Alliance Samantha Harrison cége. Amikor az egyik ügyfelének, Trinának a férje, Fjodor Petrov öngyilkos lett, Sam és Lori úgy döntött, hogy összehívnak egy támogató csapatot, és elviszik valahová az özvegyet. Mivel az elhunyt apja Trinát vádolta Fjodor haláláért, és meg akarta kaparintani az örökséget, ezért Sam úgy döntött, hogy szüksége lesz védelemre. Azt senki sem sejtette, hogy Trina anyósa a halála előtt mindenre gondolt, mindenről gondoskodott.

A négy nő nem azért hajókázott a Földközi-tengeren, hogy elszökjenek a problémáik elől, hanem azért, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni és összeszedjék magukat. Lorinak az volt a feladata, hogy az ügyfelei lelkét ápolja. Egy Reed nevű férfi időnként elvonta a figyelmét. A lányok megpróbálták rávenni Lorit arra, hogy lazítson és élvezze az utazást.

Reed magánnyomozó (nyugalmazott rendőr), és egy megbízás miatt van a hajón. Lori biztos volt benne, hogy a férfi forgat valamit a fejében. Azt nem is sejthette, hogy Reed az egyik volt férjjel kapcsolatban nyomoz. És nem ő volt az egyetlen, aki figyelte őket. Reed aggódott a csapatért. Vigyázott a nőkre. Lori és közte működött a kémia. Egyhetes futó kalandnak indult a kapcsolatuk. Aranyosak voltak együtt, még akkor is, amikor elég sor zűr alakult ki körülöttük. A kapcsolatuk a hajókirándulás után is folytatódott. Reed minél többet tudott meg Loriról és a gazdag barátairól, annál inkább a szívén viselte a sorsukat. Sokat gyötörte a lelkiismerete. Pláne azután, hogy egyre jobban elkezdett kötődni Lorihoz. Bár Reed a munkája miatt a szürke zónában mozgott, nyilvánvaló volt, hogy jó ember. Már nem azon gondolkodott, hogyan tudná megfogni Shannon volt férjét, hanem azon, hogy hogyan tudná megvédeni a nőket és megőrizni a titkaikat. Nagyobb veszélyben voltak, mint hitték. Hamar rájött, hogy Lori túl sok ember terhét cipeli. Amikor színt vallott, akkor Lori nagyon kiborult. Azt hitte, hogy minden megrendezett volt. Nem tudhatta, hogy csak kezdetben volt így. A férfi félt attól, hogy meggyűlöli őt, és próbált mindent elmondani és elmagyarázni. Az egész helyzet szappanoperába illő volt. Ha ez nem lett volna elég, adódott még más bonyodalom is.

Reed mindent megtett azért, hogy a nő megbocsásson neki, és adjon egy második esélyt. Jó ötlet volt beleszőni a történetbe Reed nővérét és Lori öccsét. Kár, hogy nem volt jobban kidolgozva ez a szál. Volt a regényben néhány jó leírás. Mégis, tekintve a sok helyszínt és szereplőt, szerintem bőven lehetett volna benne több is.

Aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Lori és Reed jövőjébe.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.

Tiffany Schmidt: Randi ​Darcyval (Könyvemben már láttalak 1.)

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A KÖNYVEKBEN ANNYIVAL JOBB PASIK VANNAK.

Legalábbis Merrilee Campbell szerint, akinek meggyőződése, hogy a való életben már nem létezik lovagiasság, és hogy mi sem lehetne romantikusabb annál, mint hogy talál végre egy olyan fiút, aki pont úgy imádja őt, mint a klasszikus szerelmi történetek hősei a hősnőiket. Barátnőjével, Elizával, és a húgával, Roryval új diákként érkeznek szeptemberben a Reginald R. Hero gimnáziumba, ahol minden fiú olyan, mintha egyenesen egy szerelmes regény lapjai közül lépett volna elő. Merri bármerre is néz, mindenhol egy kiköpött Rómeó jön vele szembe.

Így, amikor a titokzatos Monroe Stratford próbálja meghódítani, Merri azonnal úgy érzi, hogy ő Júlia.

Karizmatikus irodalomtanára segítségével egyre jobban elmerül a klasszikusok világában, aminek köszönhetően élete olyan fordulatot vesz, amelyre maga sem számított.

Hamar ráébred, hogy sorsa alakításának kulcsa egyedül az ő kezében van.

És hát „egyetemesen elismert igazság”, hogy az első benyomás bizony néha csalóka…”

Kiadta: Menő Könyvek, a Manó könyvek Kiadó Kft. imprint kiadója

Megjelent: 2020. augusztus 27.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Tiffany Schmidt: A ​Date with Darcy (Bookish Boyfriends 1.)

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 400

ISBN: 978-963-403-793-4

Tiffany Schmidt egy népszerű amerikai ifjúsági (YA) regényíró, aki leginkább a könnyed, romantikus és szórakoztató történeteiről ismert. A Lehigh Egyetemen szerzett angol nyelv és irodalom diplomát, valamint mesterfokozatot pedagógiából. Mielőtt főállású író lett, hét éven át tanított hatodik osztályosokat a Pennsylvania állambeli Doylestownban, és jelenleg is ott él a férjével – aki elmondása szerint egy szent –, valamint három huncut kisfiával, illetve a család csintalan kiskutyájával. Saját bevallása szerint javíthatatlanul romantikus, aki szentül hisz a boldog befejezésekben, a takaró alatti olvasásban, és abban, hogy a desszertet vacsora előtt is meg lehet enni. Egy interjúban elárulta, hogy tinédzserként imádta a szerelmi történeteket a könyvekben, de a való életben fogalma sem volt, hogyan beszélgessen a fiúkkal, akik tetszettek neki. Azért kezdett el írni, hogy olyan világokat teremtsen, ahol a könyvmoly lányok is megtalálják a szerelmet. Érdekességként megemlítette, hogy a történetek írásakor mindig a csókolózós jeleneteket írja meg legelőször, mert azokat szereti a legjobban.

Bár itthon még nem annyira ismert, külföldön már több sikeres sorozata és önálló kötete is megjelent:

Könyvemben már láttalak (Bookish Boyfriends): Ez az a 4 részes sorozat (A Date with Darcy, The Boy Next Story, Talk Nerdy to Me, Get a Clue), aminek az első kötetéről (Randi Darcyval) most hoztam az értékelést. A sorozat alapötlete, hogy minden rész egy-egy klasszikus irodalmi művet (pl. Büszkeség és balítélet, Rómeó és Júlia, Kisasszonyok) dolgoz fel modern, gimis környezetben.

Once Upon a Crime Family duológia: Egy sötétebb tónusú, kortárs thriller sorozat (Hold Me Like a Breath, Break Me Like a Promise), ami a szervkereskedelem feketepiacán játszódik.

Monster High: Once Bitten, Twice Dead: Ő írta a népszerű Monster High világában játszódó hivatalos YA (ifjúsági) regényt is.

Karácsonyi történetek: 2021-ben jelent meg az I'm Dreaming of a Wyatt Christmas című könyve. A balett és a bébiszitterkedés hoz össze két tinédzsert ebben a vidám, ünnepi romantikus regényben.

A szerzőről közölt adatok forrásai:

http://www.tiffanyschmidt.com/welcome-2/about-me/

https://readingmiddlegrade.com/tiffany-schmidt-bookish-boyfriends-interview/

https://missprint.wordpress.com/2019/02/14/author-interview-tiffany-schmidt-on-bookish-boyfriends-a-date-with-darcy/

A könyvről:

Véleményem szerint a magyar borító szebb, mint a külföldi. 

Ez a regény jelenleg nálam a „Minek nevezzelek?” csoportban kapott helyet. Ugyanis kettős érzésem van a könyvvel kapcsolatban.

Egyrészt:

A fülszöveg figyelemfelkeltő, a történet ötlete jó, láttam benne potenciált. A szereplők között akadtak, akiket szinte azonnal a szívembe zártam – Eliza, Toby, Hannah, Sera, Ms. Gregoire. Így elmondható, hogy létrejött egyfajta érzelmi kötődés a részemről, még ha Merrilee-vel, a főszereplő lánnyal kapcsolatban ellenérzéseim is voltak a történet első kétszáz oldalán. A lány nettó katasztrófa, bármivel próbálkozik, garantált, hogy valami félresikerül, mert teljesen álomvilágban él. Azzal nem is lenne baj, hogy élénk a fantáziája, de amikor a fantáziálgatásait megpróbálja átültetni a valóságba, nem kevés kínos szituációt okoz vele magának, és másoknak is. Szerencséje van, hogy a családja megértő, a baráti köre pedig támogató csapatot alkot.

Eliza, a legjobb barátnő, korához képest túlságosan megfontolt, túlszabályzott életet él, teljes ellentéte Merrilee-nek. Kissé furcsállottam is, hogy mennyire jóban vannak, aztán eszembe jutott, hogy lehet valami az „ellentétek vonzzák egymást” mondásban.

Toby a másik legjobb barát, aki szeretne kicsit más is lenni a lány számára. Abszolút pozitív szereplő, nagyon megkedveltem. Gondoskodó, vicces, kedves és őszinte.

Fielding tipikusan az a karakter, akivel kapcsolatban bebizonyosodik, hogy nem szabad első benyomásra ítélni, mert képes kellemes meglepetést okozni. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor igazán megnyílt, és megismerhettem a valós énjét.

Kedvenc szereplőm Ms. Gregoire, az irodalomtanár, aki igyekszik a helyes útra terelni a diákokat.

A történet mondanivalója átjön, a cselekményvezetés gördülékeny. A végkifejlet nem igazán tudott meglepni, de nem is volt erre szükség. Happy End-et akartam, azt pedig végül megkaptam.

Másrészt:

Sajnos nem tudok elvonatkoztatni a könyv hibáitól. Rettentően irritált a sok hiba, s ami azt illeti, meg is lepett, mert a Menő könyveknél még nem tapasztaltam, hogy ennyire ne figyelnének oda. Sok könyvet olvastam már a kiadótól és eddig mind kifogástalan volt. Szóval ez most abszolút lesokkolt. Mire gondolok? A névelők nem megfelelő használatára (ahol az ’a’ kellene, ott ’az’ szerepel), a helyesírási hibákra, betűkihagyásokra (pl.: ’ne hagy abba’ szerepel ne hagyd abba helyett), a mondatszerkezet felborulására, mivel egy szó kétszer szerepel a mondatban (pl.: meg sem szólaltunk meg többé…), vagy épp a megakasztó mondatösszetételre, amikor a fordító nem tudta (?), hogy mit is akart írni (pl.: a futópólómon ujján lévő...). Szívem szerint piros tollal javítanám, de akkor hogy nézne ki a könyv? Néha olyan volt, mintha egy gagyi fordítóprogrammal lett volna fordíttatva, aztán „jól van az úgy” felkiáltással ellenőrzés nélkül haladtak volna tovább. Megfordult a fejemben, hogy inkább leteszem a könyvet, de a hibák ellenére érdekelt a történet.

Bár a fentebb leírtak miatt vegyes érzéseim vannak, mégis azt kell írnom, hogy nem bántam meg, hogy belekezdtem ebbe a regénybe. Az utolsó száz oldalt olvasva végig vigyorogtam, majd úgy is tettem le a könyvet, hogy még mindig fülig ért a szám. Megkaptam a tökéletes befejezést. A Büszkeség és balítélet megmentette a történetet.

Ha el tudnék tekinteni a hibáktól, tízből kilenc pontot adnék a történetre. Viszont túl sok hiba volt benne ahhoz, hogy ezt csak úgy figyelmen kívül hagyjam. Szóval most szőrös szívű leszek, és tízből csak hét pontot adok.

Ana könyvajánlói - Jamamoto Jukihisza: Egy kis tokiói virágboltban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A 24 éves Kimina Kikuko kiégett. Hiába áldozza fel minden idejét és energiáját a munkája, a munkahelye, az érzéketlen és igazságtalan főnökei oltárán, nincsenek örömei, céljai, a jövő kietlenül, siváran tátong előtte. Ekkor a véletlen elsodorja a Kavarazaki Virágboltba, ebbe az aprócska, de mozgalmas üzletbe, amely a vasútállomás közelében várja a vásárlókat.

Kikuko megismerkedik Todzsima Ritával, a kedves és bohókás tulajdonossal és a munkatársaival, majd elfogadja a Rita által felkínált álláslehetőséget, és ezzel belép a virágok csendes csodavilágába.

Ebben a barátságos és inspiráló közegben Kikuko elkezdi figyelni és szavak nélkül is érteni azokat az érzéseket, amelyek a boltba látogató vagy virágot rendelő vásárlókat mozgatják. Minden csokorban ott lapul az a szépség, az az öröm, amely a legnehezebb pillanatokban is képes vigaszt nyújtani, begyógyítani a lélek sebeit. A méltóságot szimbolizáló kecses magnóliától a reményteljes napraforgón át a krizantém őszies, bölcs szépségéig minden fejezetben egy-egy újabb leheletfinom, a virágok titokzatos és illékony üzeneteivel átszőtt történetet tárul fel előttünk.

Kikuko lassan maga is a gyógyulás útjára lép, újra felfedezi a saját álmait és azokat az apró örömöket, amelyek széppé, tartalmassá tehetik az életet.

Az Egy kis tokiói virágbolt egy lefegyverzően bájos, szívhez szóló regény, amely a lélek tisztaságát, a vigaszt, a szelídséget, a virágok és a bennük örömöt lelő emberek csendes erejét ünnepli.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2025

Fordította: Slánicz Barlázs

Virágszakértő: Szűts Krisztina

Oldalszám: 348

ISBN: 978-615-106-167-1

Jamamoto Jukihisza (1966) Tokióban született. 2003-ban elnyerte az első kötetes szerzőknek odaítélt Sószecu Szubaru-díjat. Ez az első magyarul is megjelent műve.

Csak mostanában kezdtem el japán szerzők könyveit olvasni. Ennek a könyvnek a borítója és a fülszövege felkeltette az érdeklődésem. Szeretem a festői szépségű tájak részletes leírását, és a gyönyörű virágok bemutatását. Az sem titok, hogy szívesen olvasok olyan történeteket, amik tele vannak érzelmekkel, és amikben a főszereplő fejlődik, sikeresen túljut egy nehéz élethelyzeten, és rátalál a boldogságra, megtalálja a helyét.

Az Egy kis tokiói virágboltban egy szívmelengető, bájos regény. A stílusa könnyed és gördülékeny. Egy kicsit lassú folyású, mégis szinte magába szippant, olvastatja magát. Tele van sajátosan japán vonásokkal, amik a szereplők viselkedésében, a gondolkodásmódjukban, az ételekben, italokban nyilvánul meg. Az olvasó betekinthet a szereplők különböző élethelyzeteibe, egyéni problémáiba.

A történet középpontjában egy huszonnégy éves nő, Kimina Kikuko áll, aki nem bírja már lehangoló, kegyetlen, kizsákmányoló munkáját, így felmond a munkahelyén. Részmunkaidősként helyezkedik el egy virágboltban. Úgy tűnt, hogy Rita, a virágbolt tulajdonosa hamar felfigyelt rá, segítette, és hasznosnak találta, hogy Kiku tervezőgrafikát tanult.

Kikuko nevében a kiku krizantémot jelent.

A szerző finoman írt arról is, hogy fizikálisan milyen megterhelő a virágárusok munkája. A virágok részletes bemutatásán kívül versekkel, irodalmi utalásokkal is színesítette a történetet. Szépek és részletesek a leírások. Szerintem nagyon kedves gesztus, hogy szinte minden alkalomra virágot adnak egymásnak. A virágok segítségével szavak nélkül is el tudják mondani, hogy mit éreznek. Érdekes volt arról olvasni, hogy minden virág más és mást jelent virágnyelven.

A szereplőket könnyű megkedvelni.

Rita korábban jogi asszisztens volt egy ügyvédi irodában, majd átvette az édesanyja virágkereskedését. A kolléganőjük, Micujo korábban gimnáziumi irodalomtanár volt, és most részmunkaidőben dolgozik a virágboltban. Haga, a harmincesztendős férfi főállásban kutatóasszisztens az agráregyetemen, részmunkaidőben pedig a virágboltban dolgozik.

Kiku a virágboltban is hasznát vette a tervezőgrafikus képesítésének. Egyre több tervezői munkája volt. Rita és a virágboltban végzett munka Kiku eszébe juttatta a mindennapok apró örömeit. Újra érezte, hogy igazán él.

Kifejezetten tetszettek a novellaszerű fejezetek. A harmadik fejezet, a Krizantém szerintem nagyon különös és megindító volt. Kiku és Ifukube véletlen találkozása; a virág; meg a történet, amit a nő olvasott… és a kedves gondolat a barátságról. Egy kicsit sorsszerűnek tűnt. Újra és újra találkoztak. A lépcsőházban, ugyanott, ahol korábban. A nőt teljesen elbűvölte a férfi arca, amikor lelkesen mesélt a munkájáról, a kutatásról, az új virágfajták létrehozásáról. Szerintem nagyon aranyos volt, ahogy Kiku virágot választott Ifukube könyvjelzőjéhez. Az is nagyon tetszett, ahogy a férfi anyák napján felajánlotta a segítségét, és együtt szállították ki a virágokat. Meglepő volt, amikor a történet végén kiderült, hogy Kiku és Ifukube találkozásai nem is voltak véletlen egybeesések.

Bár alapvetően nem akciódús a cselekmény, mégis tartogatott egy kis izgalmat például a Fekete hunyor című fejezetben.

A könyvben hangsúlyos volt a kiégés és az újrakezdés témája, az emberi kapcsolatok ereje. Tetszett a finom szimbolika, a remény, a betekintés a japán kultúra szépségeibe. Jó lett volna, ha a szerelmi szálat kicsit részletesebben kidolgozta volna az író.

Erről a regényről is elmondható, hogy jellegzetesen japán. A cél maga az út. Sok dolog nincs leírva, de érzékelhető, csak a szavak mögé kell látni. Olyan történet, amiben a boldogság a röpke pillanatokban és a hétköznapi gesztusokban rejlik… Nagyon szívesen olvastam volna még tovább.