Ana könyvajánlói - Nora Roberts: Végső célpont

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Arden Bowie a fiatal, tehetséges és vonzó írónő éppen első könyvének dedikálására készül egykori munkahelyén, a Next Chapter könyvesboltban. A jeles alkalmon egy különös férfi, Dustin is felbukkan a regény egy példányával, lelkesen mosolyog, bókokkal halmozza el az írónőt és autogramot kér tőle. Aztán megjelenik a következő rendezvényén. Majd az azutánin is. Arden enged a férfi kitartó ostromának, és elfogadja az egyik meghívását. Csak a kávé mellett beszélgetve döbben rá arra, hogy hatalmas hibát követett el, amikor figyelmen kívül hagyta belső megérzéseit… és végül a férfi megszállottságának áldozatává válik.

A szörnyű traumát követően Arden csak rettegve és bezárkózva tud létezni, ám egy nap elhatározza, hogy új fejezetet nyit az életében, és egy apró oregoni városba költözik. Itt barátkozik össze Gideonnal, egy volt Los Angeles-i nyomozóval, aki nemcsak új házának, hanem az új életének a felépítésében is segít. Mindeközben Dustin alig várja, hogy kiszabaduljon a pszichológiai intézetből, mert meggyőződése, hogy meg kell óvnia az asszonyát mindenkitől, aki ellenük támad. De vajon ki fogja tőle megvédeni Ardent?”

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2026

Fordította: Tóth Gizella

Oldalszám: 543

ISBN: 978-615-110-107-0

Az írónő előző könyvét (Sötét ösztönök) imádtam. A Végső célpont – bár nagyon jó volt - nekem kevésbé tetszett. Megvolt a szokásos stílus, gördülékeny történetmesélés, jó leírások. A kutyás részeket kifejezetten szerettem. Az is tetszett, ahogy az írónő az összetartó családról írt, meg ahogy bemutatta a könyvkiadás marketing részét. Viszont a témája sokkal nehezebb, borongósabb az atmoszférája. Nekem néhány rész már nyomasztóan sötétnek tűnt. Hátborzongató és hihető történet. Az emberi természet sötét oldala valóságosnak hat a történetben. Nem kézenfekvően biztos a boldog befejezés. Talán inkább drámai volt, mint romantikus. Szívesen írnám, hogy kiemelkedik a szerző többi könyve közül az érdekes helyszínével és karaktereivel, de sajnos nem így van. Ő ennél jobbra is képes, ahogy azt már többször is bizonyította. A megszokott nyelvezetet és stílust hozta, azonban a történet bizonyos részei az én ízlésemnek már túl durvák. Szerencsére voltak olyan részek, amikben teljesen mellőzte a brutalitást, és azok „könnyebben fogyaszthatóvá” tették a történetet. Érezhetően kidolgozott a cselekmény. Meggyőző módon mutatta be, hogy milyen veszélyes egy megbomlott elméjű, megszállott ember.

A könyv három részre van tagolva.

I. rész: Összetörve

Arden Bowie egy könyvesboltban dolgozott részmunkaidőben. Ugyanabban a könyvesboltban volt az első író-olvasó találkozója, amin bemutatták az első regényét, a Suttogásokat. Volt egy rámenős férfi, aki a könyvbemutató után követni kezdte a nőt. Már a második találkozásukkor kezdett ijesztővé válni. Minden rendezvényen megjelent, ahol Arden előadott és dedikált. Nyilvánvaló volt, hogy valami baj van nála „a toronyban”. Megszállottan akarta a nőt. A helyzet kezdett eldurvulni, amikor betört Arden lakásába és elvitte néhány személyes holmiját.

„Ha előre tervezel, azzal kizárod a kapkodást és a pánikot.”

Arden nagyon jól szervezett, rutinos nő, aki megtervezett napirend szerint élt. Alaposan átgondolva hozott döntéseket. Mélyen beleivódott a rend iránti igény. A nénikéje nevelte fel, mert a szülei tizennégy éves korában meghaltak. Talán ez is közrejátszott abban, hogy fontosnak tartotta a rendezett életet, és a kiszámítható dolgokat.

Amikor Dustin Dubeckit testi sértés, szexuális bántalmazás, gyilkossági kísérlet, és még sok egyéb vádpont miatt letartóztatták még nem múlt el a rémálom. Hajmeresztően meghökkentő volt az a brutalitás, ami ebben a részben volt.

A szomszéd pár, Monica és John sokat segítettek Ardennek. Gyakorlatilag John mentette meg attól a szörnyetegtől. A kórházban töltött idő alatt megnyugtatta a tudat, hogy az emberek törődnek vele. Virágok vették körül, amiket a családjától, a szomszédaitól, a munkatársaitól, és a barátaitól kapott. Nagyon aranyos volt, amikor Zoey (Arden unokatestvére és legjobb barátnője) egy lila sárkányt ajándékozott neki. Arden tudta, hogy nagyszerű családja van, és nagyon szeretik őt.

A beteg, erőszakos gazember azt tervezte, hogy amikor kiszabadul, akkor ott folytatja, ahol abbahagyta. Mentális zavarra hivatkozva öt évet szabtak ki rá egy pszichiátriai intézetbe zárva, teljes őrizet alatt. Megértettem az emberek felháborodását, főleg a nőét és a két rendőrét. Ez egy nagyon enyhe és helytelen ítélet volt egy ilyen erőszakos és téveszmés gazembernek.

Dubecki egy megszállott, erőszakos, narcisztikus, nőgyűlölő szociopata volt, aki úgy tett, mintha hatott volna a kezelés, úgy viselkedett, ahogy elvárták a terápia során. Azt gondolta, hogy megtalálja majd a módját, hogy ezért mindenki megfizessen. Az ügyvédek, a bíró, az anyja, a zsaruk és Arden. Mindenkin bosszút akart állni. A vele kapcsolatos részek rendkívül sötét hangulatot árasztottak magukból.

Arden eldöntötte, hogy leküzdi a késztetést, hogy bezárkózzon, és kiküzdi magát abból a helyzetből, amibe került. Ebben szakértő segítségét kérte. Az elkövetkező években sok változás volt az életében. Az egyik fontos változás, hogy megosztotta a házát egy kutyával. Már az ötödik könyvén dolgozott. Nem maradhatott olyan helyen, ahol nem érzi magát biztonságban, mert tudta, hogy az a gazember megtalálhatja, ha tíz hónap múlva kiengedik. Eldöntötte, hogy Oregonba költözik. Úgy választotta ki az új otthonát, hogy Zorrónak a labradornak legyen udvara; a ház tágas, de ne nyomasztóan nagy legyen; és alig húszperces autóútra lakhasson Zoey-tól és a családjától. Minden helyes lépést megtett, hogy visszanyerje az irányítást.

Kedveltem a kilencedik fejezetet, mert nagyon hangulatos volt, ahogy Arden a bolhapiacon és a régiségboltban vásárolt, hogy otthonossá tegye az új házát. Az idilli környezet erős kontrasztban állt az elszenvedett támadás traumájával, és a fenyegető veszéllyel.

Joe Riley, a vaskereskedés tulajdonosa szimpatikus karakter. Az unokája, Gideon tipikusan az a férfi főszereplő, aki védelmező, férfias megjelenésű, nagyon szexi. Fekete hajú, zöld szemű, nagyon jóképű férfi. Ügyes kezű, segített a nagyapjának, amikor szüksége volt rá, és fából készített dolgokat (tálakat, lámpákat…). Korábban nyomozó volt Los Angelesben. Szeretett fával dolgozni, bár hiányzott neki a nyomozói munka. Los Angeles nem. Elégedett volt az életével Riverbendben. Már majdnem két év telt el a nagyanyja halála óta. A nagyszülei szerelme mély és tartós volt. Tudta, hogy a nagyapja azt reméli, ő is megtalálja a tartós, igaz szerelmet. A nagyapja kérésére cserélte le Arden házában a kilincseket. Amíg felszerelte az új ajtógombokat, tanulmányozta a nő házát. Mire befejezte, addigra úgy érezte, hogy elég jól kiismerte a lányt. Rövid ismertség után kedvelte őt és a kutyáját.

Tetszett, ahogy a férfi a fáról, a famegmunkálásról beszélt. Érdekesnek találtam a témát. Az alkotói tevékenység, a kreativitás gazdagította a történetet.

II. rész: A gyógyulás útján

„Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb.” (William Shakespeare)

Arden szomszédai érdekesek és szórakoztatóak voltak. Az egyik férfi, Jamie festőművész. A férje, Nick pék. Jamie lett Arden új, nem rokon legjobb barátja. A baráti kapcsolatok (is) szépen kiemelkedtek a történetből. Az okos, vicces, kedves, jó ízlésű nő hamar megkedveltette magát mindenkivel. Úgy tűnt, hogy jó közösségbe került, és gyakran találkozott a rokonaival. Bár könnyen megijedt, és időnként késztetést érzett a bezárkózásra, szépen „újraépítette” az életét. Az a véleményem, hogy nagyon inspiráló ennek a szimpatikus nőnek a szervezettsége és ereje.

Gideon és a nagyapja közt nagyon szoros és meghitt volt a kapcsolat. Boldoggá tette őket a közös időtöltés, és az, hogy ugyanott élnek. Szerintem nagyon szép volt, hogy mindenben támogatták egymást. Megértő szeretettel és gondoskodással fordultak egymás felé.

„Ki a fene tudja, miért történnek meg dolgok? Azt mondják, mindennek oka van, és talán igazuk van.”

Arden és Gideon egyre közelebb kerültek egymáshoz, esélyt adva annak, hogy szárba szökkenjen egy szerelem.

A nő egyszerűen csak el akarta felejteni a borzalmat, ami történt vele. Remélte, hogy öt év után már nem ő lesz Dubecki megszállottságának a tárgya.

Dubeckit kegyelmi szabadlábra helyezéssel öt hónappal korábban kiengedték. Amikor Arden megtudta, hogy kiszabadult, nem igazán tudta meggyőzni magát, hogy még mindig biztonságban van.

Amikor Gideon lett a helyi rendőrfőnök, Arden egyszer sem panaszkodott, amikor a munka távol tartotta, vagy éjszaka riasztották. Rajongott Gideon nagyapjáért. Okos, olvasott, talpraesett nő volt, aki jobban vonzotta Gideont, mint amire korábban számított. Szerintem a férfi jól kezelte a helyzetet. Őszintén beszéltek egymással, és biztosította a nőt arról, hogy vigyáz rá. Mindent megtett azért, hogy Arden biztonságban érezze magát.

III. rész: Erő

Gideon igyekezett mindent kideríteni Dubeckiről, és a nyomozásról tájékoztatta Ardent és a columbusi nyomozókat (akik évekkel korábban segítettek a nőnek). Tudta, hogy az évek alatt, amelyeket bezárva töltött az a kóros lelkialkatú fickó, minden felgyülemlett benne, és nagyon valószínű volt, hogy hamarosan ölni fog, és egynél nem áll meg. Igaza volt.

Arden elégedett volt az életével, boldog volt az új otthonában, és vágyakozott a jövőre Gideonnal, akit szeret és aki szereti őt.

Szerintem nem ez az írónő legjobb könyve, ámbár ügyesen felépített és hátborzongató történet. Az egy nagyon erős húzás volt, hogy a hősnőt nem kellett megmenteni, mert önmagát mentette meg, és egy csajos karácsonyi ajándékot használt hozzá. Arden és Gideon jó karakterek és méltó társak. Tetszettek a beceneveik is. A családjaikat és barátaikat is nagyon kedveltem.

Jó volt a befejezés, és méltó lezárása volt a történetnek, mégis nagyon jó lett volna egy epilógus.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Igaz vagy hamis (Susogó Forrás 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Zoe Luce, miután férje, Ethan Truax segítségével kiderítette, hogy ki ölte meg első férjét, és milyen szerepet játszott a család abban, hogy őt elmegyógyintézetbe zárták, végre arra koncentrálhat, ami a legfontosabb az életében: férjére és munkájára. De a múlt nem nyugszik. Legújabb feladata a Lakberendezők Álomotthona könyvtárának berendezése, ahol ijesztő pókhálókra bukkan. A baj az, hogy ezek a pókhálók csak asztrális szinten vannak jelen, de Zoe számára ugyanolyan valóságosak, mint amilyeneknek seprűvel-partvissal szokott nekiesni.

Ki hagyja maga után a pókhálókat? Ki leselkedik barátnőjére, Arcadiára, aki annak idején vele együtt szökött meg az Udvarház nevű privát diliházból? Milyen veszély fenyegeti Ethant, akinek a múltja szintén rejt sötét titkokat?

Jayne Ann Krentz a tőle megszokott, feszültségekkel teli, szórakoztató mesét kínálja ismét az olvasóknak. A Fény vagy árnyék hőseinek további sorsát kísérhetjük most figyelemmel Arizonában, Susogó Forrásban, ahová mindenki azért érkezik, hogy új életet kezdjen.

Jayne Ann Krentz negyven bestseller világhírű írója. Mai témákról szóló, romantikus és krimiszerűen izgalmas regényei – közöttük a nálunk is ismert Holtomiglan, holtodiglan, az Örökkön-örökké, a FényVarázs – sorra felkerülnek a legnépszerűbb könyvek listájára. Jayne Ann Krentz Seattle-ben él.”

Eredeti cím: Truth or Dare

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2005

Fordította: Urbán Erika

Oldalszám: 348

ISBN: 963 07 7836 X

Ez egy érdekes és szórakoztató olvasmány. Ahogy Jayne Ann Krentz regényeiben lenni szokott, ebben is volt izgalom, humor, szenvedély, szerelem. Sodró lendületű történet, ami végig fenntartja az érdeklődést. Még jobb lett volna, ha több kötetből áll a sorozat, és minden párnak jut egy külön kötet. Az első kötetben (Fény vagy árnyék) Zoe és Ethan volt a középpontban (együtt a romantikus és a krimi szál). Ebben a részben szintén nagy szerepük van, bár a krimi része főleg Zoe barátnőjét érinti, valamint Arcadia és Harry kapcsolatát (ez utóbbit egy kicsit felületesen). Gondolom Bonnie és Singleton története egy másik kötetbe került volna. Nagyon kíváncsi lettem volna rá, mert már az első részben is drukkoltam nekik, és ebben a kötetben is jó volt olvasni róluk meg a gyerekekről. A cselekmény alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést.

Ott folytatódott a történet, ahol az előző véget ért. Voltak visszatekintések az előző rész eseményeire. Ez is összetett, rejtélyes történet. Több komoly témához is hozzányúlt az írónő, és ezeket kellemes humorral és romantikával ellensúlyozta. Az erős pszichológiai, és talán misztikusnak nevezhető szál kifejezetten nagy hatással van a könyv hangulatára. A szereplők tele voltak kétségekkel és vívódással, amikkel képesek voltak szembenézni. Az írónő tudatosan és logikusan építette fel a cselekményt.

Ethan Truax nyomozóirodájának több folyamatban lévő ügye volt. Az erős, összeszedett, és öntudatos magánnyomozó az a típus, aki befejezi, amit elkezdett, és nincs nyugta, amíg a dolgok végére nem jár. Visszafogott, megbízható, intelligens, határozott, és szexi. A felesége, Zoe lakberendező, aki különleges képességgel rendelkezik. Meglehetősen különös körülmények között lettek egy pár, és rövid ideje voltak házasok. Ethant megviselte az öccse halálának az évfordulója, viszont Zoe próbált neki segíteni, mellette állt, figyelemre méltó módon támogatta. Aggódott Ethan ingadozó kedélye miatt, és féltette a házasságát. Pedig szoros kötelék volt köztük. A férfi nem volt könnyű eset, megszokta, hogy senkit sem érdekel a bonyolult lelkivilága. Ezért érezte magát furcsán attól, hogy a nő szinte a lelkébe látott, vigyázni akart rá. Számíthattak egymásra. Mindent megtudtak beszélni, mégis voltak olyan dolgok, amiket nem mertek elmesélni egymásnak. Ethan megértő volt, ha a felesége hatodik érzékéről hallott, Zoe mégis bizonytalan volt. Az asszonyban is felmerült néhány kérdés az egyik házban felfedezett energiaszálakkal kapcsolatban, és nem tudta hogyan magyarázhatná meg a férjének, hogy mibe botlott bele. Félt attól, hogy megőrül. Próbálta legyőzni az energiahálót. Döbbenetére Arcadia irodájában is érzékelte a sötét energia hálóit.

Mindenki gondokkal küszködött.

Arcadia Ames csüggedt volt és félt. Rejtőzködött a férje elől, aki szerette volna holtan látni. Arcadia és Harry Stagg (akit Ethan mutatott be neki) éjszakai baglyok voltak, és sok közös vonásuk volt. Ebben a részben kiderült, hogy mik történtek Arcadia múltjában, hogyan akarta megölni a férje, hogyan szerzett bizonyítékokat Grant Loring svindlijeiről, sikkasztásáról.

Az Ethan elleni gyilkossági merénylet egy kicsit elbizonyította a baráti társaságot. Felvetődött, hogy talán Ethan volt a célpont, nem Arcadia. Amíg Ethan és a felesége ezen a nyomon haladt tovább, addig Grant akcióba lendült, és lecsapott Arcadiára.

A nyomozás lassan haladt, lépésről lépésre. Percről percre bonyolultabbá vált az ügy, de végül megoldották.

Zoe és Ethan lassan összeszedték a bátorságukat, és őszintén elmondtak egymásnak mindent, ami nyomasztotta őket. Szembenéztek a félelmeikkel. Ethan nem hitte, hogy a felesége parafenomén. Azt gondolta, hogy pusztán arról van szó, hogy nagyon erősek a megérzései. Nem akarta elfogadni, hogy Zoe különleges képességekkel bír. Ezért az asszony attól félt, hogy veszélybe kerülhet a kapcsolatuk. Ethan egyértelművé tette, hogy előle nem kell takargatnia az igazságot, és ők összetartoznak. Mindketten elfogadták a másikat úgy, ahogy van, ami ritka és csodálatos ajándék.

A történetből szépen kiemelkedett a kapcsolatuk dinamikája. Főleg a regény második felében. Ahogy Ethan végigsimított Zoe karján, ahogy homlokon csókolta, ahogy a homlokát a felesége homlokához támasztotta, ahogy a kezét a derekára tette, és ahogy Zoe a férje szemébe nézett, ahogy közelebb húzódott hozzá… A mozdulataik sokszor tele voltak gyengédséggel. Valahogy ezektől a mozdulatoktól, és attól ahogy gondoskodtak egymásról, ahogy gondoltak egymásra az egész még intenzívebbé vált. Egyikük sem akart távol lenni a másiktól. Volt abban valami, ahogy ott voltak egymásnak. A félelmeik ellenére ott volt bennük az a bizalom, ami lehetővé tette, hogy igazán önmaguk legyenek.

„Túl kell tennünk magunkat a félelmünkön, ha választ szeretnénk kapni a kérdéseinkre.”

Egy kicsit meglepett, amikor kiderült, hogy kiből áradt a sötét energia pókháló-szerű nyoma.

„Ki tudja, hol húzható meg a határ a puszta megérzés és a valódi hatodik érzék között?”

Ez a regény nagyon jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket. A romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van benne. Szellemesek a párbeszédek. Nekem kellemes kikapcsolódást nyújtott az olvasása.

Ana könyvajánlói - Nora Roberts: Sötét ösztönök

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A New York Times bestsellerszerzőjének új regényében egy korábbi akcióban megsérült rendőrnő néz szembe két torz elméjű, hidegvérű gyilkossal…

A Természetvédelmi Rendőrség tisztje, Sloan Cooper tizedes és társa elfognak három férfit, akik túrázókat fosztogatnak Nyugat-Maryland hegyeiben. Hazafelé tartva Sloan megáll egy kisboltnál, és egy fegyveres rablás kellős közepébe csöppen. Az elkövető lövése örökre megváltoztatja az életét.

Miután a műtőasztalon visszahozzák az életbe, hosszú felépülés vár rá, ezért visszaköltözik szülei békés, Heron’s Rest-i otthonába. Ráadásul a barátja is elhagyja, amíg ő a kórházban fekszik. Sloan úgy érzi, hogy padlóra került, de aztán egy váratlan ügy újra „játékba” hívja.

Amikor a környéken egy nő nyomtalanul eltűnik, Sloan elkezd hasonló esetek után kutatni. Többet is talál, három államban szétszórva. Férfiak és nők, öregek és fiatalok, az eltűnésekben látszólag nincs semmi közös.

És az emberrablások folytatódnak.

Az életében megjelenő új férfi szerencsére ugyanolyan szenvedélyesen meg akarja oldani ezt a rejtélyt, mint ő. De minden csepp erejére szükség lesz, hogy ennek a bizarr ügynek a sötét mélyére hatoljon… és Sloan ismét hajlandó kockára tenni az életét, hogy véget vessen a borzalmaknak.”

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2026

Fordította: Tóth Gizella

Oldalszám: 560 oldal

ISBN: 978 963 566 940 0

Nem szeretem a nagyon véres krimiket. Ha krimit választok, akkor inkább olyat, ami lélektani, érzelmeken alapuló, és van benne romantikus szál is. Ez is ilyen háttérrel bíró történet. Bár vannak benne nyomasztóan sötét, gyomorforgató részek. Kellően szövevényes. Ügyesen felépített, hátborzongató, ugyanakkor romantikus krimi. Nora Roberts mesterien teremtett egyensúlyt a bűnügyi szál és a romantika között. Kedveltem a szereplőket, a hangulatot, a nyomozás menetét. Szemléletesek a jellemábrázolások és a leírások. Olvasmányos és lendületes történet. A nyelvezet és a stílus pont olyan, ahogy az írónőtől megszokhattuk.

A nyitó fejezet drámája jól megalapozta a további történéseket. Az emberi természet sötét oldala valóságosnak hat a történetben. Az idilli környezet erős kontrasztban van az erőszakos bűncselekményekkel.

Sloan Cooper céltudatos, konzervatív, sportos nő, a Természetvédelmi Rendőrség tisztje. Egy nap, munka után hazafelé egy kisboltnál fegyveres rablásba csöppent. Az elkövető lelőtte, ami után hosszú felépülés várt rá. Jó emberek vették körül a kórházban (és később is). A társa, Joel, aki húgaként szerette, sokat törődött vele. A szüleire és a húgára is számíthatott. Örültek, hogy él, és mindenben segítették.

„A boldogság a legjobb dolog, amit megoszthatunk.”

Sloant rémálmok gyötörték. Elhatározta, hogy mindent megtesz a gyógyulása érdekében, és élni fog. Egy időre visszaköltözött a szülei Heron’s Rest-i otthonába. Azt tervezte, hogy a hegyek közt megbúvó, csendes, békés helyen megerősödik és fejleszti az állóképességét. A történtek miatt felismerte, hogy túl sok mindenről lemondott.

Az írónő leírása alapján Nyugat-Maryland nagyon szép lehet. Szinte láttam magam előtt a barátságos, verandás, erdei házakat, meg a természetes anyagokból készült dolgokat, kézműves dekorációkat, felújított régi bútorokat…

A krimi szál megdöbbentő volt. Eléggé nyilvánvalónak tűnt, hogy vállon felül komoly problémájuk van az elkövetőknek. Néhány jelenet kifejezetten abszurd és gyomorforgató volt.

Sloan egészen addig a gyógyulására koncentrált, amíg nem hallott egy eltűnt nőről. Úgy döntött, hogy utánanéz az ügyének. Szeretett volna valami távmunkát végezni, de a kapitány úr azt mondta neki, hogy az egészségére és a biztonságára kell gondolniuk. Ráadásul addig nem is láthatta el a munkáját, amíg az orvos és a pszichológus is jóvá nem hagyta, hogy folytathassa.

„Ki ne szeretné azt érezni, hogy szükség van rá, sőt nélkülözhetetlen?”

Szerintem lenyűgöző volt Sloan igyekezete és kitartása… az, hogy nem hagyta el magát, minden nap próbált megbirkózni azzal, ami történt. Utálta, hogy sebezhetőnek és gyengének érezte magát, és azon dolgozott, hogy mielőbb felépüljön. Azt gondolom, hogy ez figyelemre méltó lelki erőre vall. A szeretetteljes, szilárd kapcsolatoknak, és a kemény munkának köszönhetően szépen fejlődött, hamarosan elköltözött, munkába állt, előléptették és egyre ritkábban volt rémálma. Minden jól alakult.

A Littlefield testvérek mindig közel álltak egymáshoz. Nash egy Wall Street-i cégnél dolgozott, Theo pedig ügyvéd volt. Mindketten másra vágytak. Úgy döntöttek, hogy saját vállalkozást építenek fel, és Heron’s Rest-i ezermesterek lesznek. Tetszettek az elképzeléseik, terveik.

Általában szeretem a kutyás részeket a könyvekben, ez most is így volt. Szerintem nagyon aranyos volt, hogy Nash kiskutyát adott az öccsének karácsonyra. Littlefieldék kölyökkutyája és Cooperék kutyája, akár a gazdáik, nagyon hamar összebarátkoztak.

A Cooper és a Littlefield testvérek jó csapatot alkottak. Sloan Cooper és Nash Littlefield, valamint Drea és Theo összeillő pároknak tűntek. Szimpatikus karakterek, rendes emberek. Mindkét férfinél meghatározó volt az első találkozás. Nash gyorsan felismerte, hogy Sloan-nak több lelkiereje van, mint a legtöbb embernek. A köztük lévő vonzalom és érdeklődés gyorsan elmélyült.

A lányok szülei, Elsie és Dean és a Littlefield testvérek őszintén kedvelték egymást.

Szerettem a házfelújítós részeket is. Érzékelhető volt a lelkesedés és az elégedettség. Jó, hogy a krimi szál nem vonta el a figyelmet a többiről. Véleményem szerint az is remek ötlet volt, hogy Sloan bevonta az ötletelésbe Nasht. Így még hatásosabb volt, amikor a nő megtalálta a közös nevezőt az áldozatok között. Logikusan, lépésről lépésre kutatott a válaszok után. Ébernek és óvatosnak kellett lennie, mivel az elmélet szerint ő is megfelelt a célpont leírásának.

„Nem biztos, hogy a részletekben bújik meg az ördög, de a válaszok gyakran ott lapulnak.”

Nash okos és jó ember volt, aki keményen és jól dolgozott, tisztelte Sloant és a munkáját, odafigyelt rá, amikor beszélt. Csodálta Sloan erejét és kitartását. A nő pedig úgy támaszkodott a férfira, ahogy addig senki másra a családján és Joelen kívül. És ez jó volt. Többször az eszembe jutott, pláne a regény második felében, hogy nagyon illenek egymáshoz és egységet alkotnak.

Nash és Theo a szüleik miatt (fizikailag nem, viszont minden más módon bántalmazták őket) sebeket hordozott. Sloan tudta, amikor Nash beszélt neki erről, hogy ez azt jelenti, hogy a férfi is képes rá támaszkodni. Elképesztő és csodálatra méltó volt, hogy Nash és Theo ilyen jó emberekké váltak ezzel a rideg, szörnyű háttérrel.

Sloan az alapos nyomozásával magára vonta a sorozatgyilkosok figyelmét. Nem hitte, hogy maguktól le tudnak állni. Azt gondolta, hogy egy párról van szó, akik időt szánnak az áldozataik kiszemelésére és megfigyelésére, kockázatot vállalnak, és végül életet vesznek el. Sloan és Nash lassan összerakták a képet. Volt az elméletben egyfajta szörnyű logika. Sloan egyik erőssége a jó megfigyelő képesség, aminek nagy hasznát vette a gyilkosok ellen.

A baráti és családi kapcsolatok fontossága szépen kiemelkedett a történetből.

„A ház csak egy épület. A benne lakó emberek, és az, amit magukkal hoznak és egymásnak adnak, teszik otthonná.”

Szerettem ezt a könyvet, és nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. A hátborzongató részek ellenére is szívmelengető volt. Nagyon jó stílusban megírt, könnyed hangvételű, csavaros, jól felépített regény.

Ana könyvajánlói - Louise Bay: Dr. Kísértés (Csábító doktorok 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Szeretőkből ellenségek?

Minden simán ment, amíg be nem toppant az életembe Vincent Cove, az idegesítően szexi amerikai milliárdos. Azt hittem, hogy a szenvedélyes éjszakánk után soha többé nem találkozunk. Azonban most nagyon is itt van, és szállodává akarja alakítani azt az angol vidéki kastélyt, ahol élek és dolgozom.

Nos, csak a holttestemen át!

Igaz, csak egy kisvárosi pincérnő vagyok, tehetetlen Vincent hatalmas vagyonával szemben, de akkor sem adom fel harc nélkül. Szembeszállok vele!

Ha tudtam volna, mire készül, biztosan (talán) nem feküdtem volna le vele. Mindenesetre elhatároztam, hogy nem veszek tudomást a köztünk kialakult szexuális feszültségről. Csakhogy bosszantóan sármos és dühítően kitartó. Markáns álla és ördögi mosolya pedig egyenesen vérlázító.

De legalább nem kell aggódnom, hogy itt marad. Ugyanis ő egy pillanattal sem tölt több időt egy helyen a kelleténél. Így kizárt, hogy elég sokáig maradjon ahhoz, hogy belehabarodjak…

A USA Today bestsellerszerző Louise Bay regényében egy olyan románcról olvashatunk, amelyben a szív és az ész folyamatosan hadban áll egymással. De vajon ki nyeri a döntő ütközetet a szerelemért vívott harcban?”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025

Fordította: Horváth M. Zsanett

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-5708-89-5

Annyira fel volt kapva ez a könyvsorozat, hogy egy idő után már én is úgy voltam vele, hogy rendben, adok az egyik kötetnek egy esélyt. Teljesen önálló történet, így nem volt zavaró, hogy nem olvastam az első két részt. Nem vártam tőle túl sokat, és így egy nagyon egyszerű és többé-kevésbé szórakoztató olvasmánynak bizonyult. Megközelítőleg azt kaptam, amire számítottam. Szerintem nem túl életszerű helyzetek vannak benne. Egy nagyvilági üzletember és egy egyszerű lány már a találkozásuk napján összejönnek, és hamar egymásba szeretnek. Nem igazán érzékeltem ebben a regényben azt az igazán mély érzelmi hátteret, amiket a romantikus regényekben nagyon szeretek. Stílusát tekintve könnyed, olvasmányos, de egy kicsit lapos, hiányzik belőle a részletesség, nincs meg a történet lágy íve. A gyerekkori traumáik okozta nehézségek ellenére, nagyobb drámák nélkül, végül minden a helyére kerül és megkapjuk a boldog befejezést.

„Annyi szépség vesz körül minket, hogy el vagyunk kényeztetve. Fel sem fogjuk, mennyire szerencsések vagyunk.”

Kate lelkesedett a helyért, ahol élt és dolgozott. Többnyire ki sem mozdult a Crompton-birtokról. Vincent, aki New Yorkból érkezett, komoly terveket szőtt a hellyel kapcsolatban. Tetszett neki a hely, és új kihívásra volt szüksége. A főúri házat ötcsillagos szállodává akarta alakítani. Kate felszolgálóként dolgozott, amikor találkozott Vincenttel. Magabiztos és kacér volt. Szerintem túl gyors volt a tempó. A szöveg kissé nyers és közönséges. Voltak benne nyelvtani hibák is.

Vincent hamar megtudta, hogy Kate Cromptonban nőtt fel és ott él, de nem volt hajlandó kihagyni a lehetőséget a birtok megvételére, az üzletkötésre. Kate finoman szólva nem rajongott a változásokért, és azt szerette volna, hogy minden ugyanúgy maradjon, ahogy volt. Mindenki más örömmel fogadta Vincent terveit. A férfi mindent megakart tenni azért, hogy enyhítse a nő elkeseredését. Próbálta bevonni az átalakítással kapcsolatos szervezésbe és munkálatokba. Kezdettől fogva vonzódtak egymáshoz, és minél több időt töltöttek együtt, annál jobban kedvelték egymást.

„Ne szalassz el egy lehetőséget csupán azért, mert félsz!”

Mindkét főszereplőre nagy hatással volt a sebzett gyerekkora. Ez a történet remek lehetőség lett volna a pánikbetegségek bemutatására, és a megküzdési módszerek megemlítésére. A történet szerint Vincent segített Kate-nek, bár ezt csak nagy vonalakban ábrázolta az írónő. Sok lehetőség volt a regényben, de a szerző ebben is csak a felszínt súrolta.

„- Itt vagyok – suttogom válaszul a saját szavait. Hosszú, lusta pislogással lehunyja a szemét.

- Akkor nincs is más hely, ahol szívesebben lennék.”

Amikor Kate és Vincent elmentek Norfolkba, akkor a férfi mindent megtett, hogy a nő jól érezze magát, boldog legyen. Amikor visszatértek Cromptonba, Vincent rájött, hogy elkezdett kötődni Kate-hez és a helyhez, ezért pánikba esett és elmenekült. Vincent sosem maradt sokáig egy helyen.

Kedves része volt a történetnek, hogy a nőre a nagymamája próbált hatni, Vincentre pedig az unokatestvérei. Szívmelengető volt, ahogy támogatták őket és igyekeztek segíteni nekik. Kár, hogy nem lett részletesebben kidolgozva. A végét pedig egy kicsit összecsapottnak éreztem, pedig reméltem, hogy legalább az utolsó fejezeteknél valamennyire összeszedi magát az írónő, mint ahogy egy kicsit a Mr. Arrogáns című regényénél történt.

Az alap ebben a történetben is rengeteg lehetőséget rejtett magában, amiket nem sikerült kidolgozni. Sajnálom, hogy kissé felszínes volt. Hiányoltam az aprólékos részleteket. Aranyos, hangulatos kis regény, de nekem egy kicsit kevés. Sajnos ez a könyv nem igazán nyerte el a tetszésemet. Persze attól, hogy nekem nem jött be, könnyen lehet, hogy másnak nagyon fog tetszeni.

Ana könyvajánlói - Louise Bay: Mr. Arrogáns (Londoni nagymenők 5.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Hideg, durva és tagadhatatlanul öntelt.

Andrew Blake-et így jellemzik a legjobb barátai.

Próbálj meg az új asszisztense lenni. Semmi sem elég jó, amit csinálok. Minél inkább igyekszem a kedvében járni, annál inkább figyelmen kívül hagy engem. Kezdek azon tűnődni, hogy van-e egyáltalán szív abban a magas, kemény, gyönyörű testben.

Egyik este, munka után az új legjobb barátomnak – az iroda közelében lévő kocsma csaposának – panaszkodom róla. Találd ki, ki ült egész végig mögöttem, és hallotta minden kis részletét a sirámomnak?

Andrew pillantásából azonban nem tudom eldönteni, hogy most kirúg-e, vagy megcsókol…

Vajon mit tartogat a jövő a kiismerhetetlenül szexi főnök és a szenvedélyesen pimasz asszisztens párosának? Erre keresi a választ a USA today bestsellerszerző, Louise Bay ebben a regényében.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 320

ISBN: 9789635706228

A sorozat többi részét nem olvastam, és nem is áll szándékomban. Úgy kezdtem el olvasni, hogy adok neki egy esélyt, lesz, ami lesz. Ettől függetlenül a fülszöveg alapján többet vártam. A főnök-beosztott románc volt az alaptörténet. Igazából az alapkoncepció tetszett. Rengeteg lehetőséget rejtett magában, amikre szépen lehetett volna építeni. Viszont, amit az írónő kihozott belőle történetileg, az nekem kevés. Nem rossz, ámbár nem is igazán jó. Voltak hiányosságok, nyelvtani hibák, és a tempó is gyors volt. Fontos üzeneteket közvetíthetett volna. Megvolt benne a lehetőség, hogy felhívja a figyelmet az elfogadás fontosságára, és megmutassa, attól, hogy valaki másképp él, mások a prioritásai, a módszerei, még ugyanúgy lehet jó és boldog ember. Szépen megjelent a történetben, hogy merni kell kockáztatni, megnyílni, kapcsolatot kialakítani, a korábbi sérülés / sérülések ellenére. Megvolt benne a lehetőség.

Sofia kedves, érzékeny, szenvedélyes természetű nő, aki munkanélküli volt, lakás és megtakarítás nélkül, ezért a barátnőjénél lakott. Natalie-nak elege lett a főnökéből, ezért otthagyta a munkáját. Jól fizető asszisztensi állás volt egy bunkó, elviselhetetlen főnök mellett. Sofia úgy gondolta, hogy pár hónapig elbír Andrew Blake-kel. Szüksége volt a pénzre. Natalie megpróbálta lebeszélni róla. Sofia elég érdekes módon szerezte meg az állást. Azért költözött Londonba, hogy segíteni tudjon az édesanyjának. Amikor Natalie hazautazott New Jersey-be, Sofia aggódni kezdett a lakbér és a számlák kifizetése miatt is. Ráadásul a rejtélyes és jóképű főnöke megnehezítette a dolgát.

Andrew arrogáns, nyers, mogorva, hatalmaskodó és basáskodó. A szörnyű személyiség egy nagyon szexi testben volt. Megszokta, hogy megkapja, amit akar. A céltudatossága és eltökéltsége szerintem kifejezetten a jó tulajdonságai közé tartoztak.

Andrew egyik korábbi asszisztense, Joanna, a férfi születésnapján beugrott az irodába, hogy felköszöntse őt. A távozásakor váltott pár szót Sofiával, és mint kiderült készített egy információs aktát, amit Andrew kézikönyvének nevezett el. A nyugdíjas asszony átadta az aktát Sofiának, és megadta neki a telefonszámát is, hogy a fiatal nő felhívhassa, ha szüksége van valamire. Voltak dolgok, amikre idő közben Sofia rájött magától, viszont voltak olyan dolgok is, amikben segítségére voltak a Joannától kapott információk.

Andrew a múltban történtek miatt nem keverte a munkát és a magánéletet. Sofia érkezésével viszont valami megváltozott. Nem sokáig tudott ellenállni neki, és hamar megszegte a saját szabályát.

Az olvasó lassan betekintést nyerhet Andrew indokaira és küzdelmeibe, valamint Sofia múltjába és családi hátterébe. Mindketten bizalmatlanok voltak. Sofia az apja miatt, aki még a születése előtt elhagyta. Andrew pedig egy rosszul végződő kapcsolata miatt.

Andrew próbálta megmenteni, amit a nagymamája létrehozott. Gondoskodni akart a nagymamája örökségéről, hogy az újság, amit alapított, a becsületről és az őszinteségről szóljon.

„Az életem egyik alapelve az volt, hogy vagy csinálj valamit rendesen, vagy egyáltalán ne is bajlódj vele.”

Nagyon úgy tűnt, hogy az írónő a könyve eladását a szexre alapozta, mivel az tette ki a történet nagy részét. A regény főleg arról szólt, hogy Andrew képtelen volt távol tartani magát Sofiától, amivel megszegte az egyik saját szabályát (ami többször is szóba került). Több fontos témát is megemlített a szerző, de nem építette fel rendesen. Alaposabban is bemutathatta volna a helyszíneket, meg azt, ahogyan a szereplők szembenéznek a félelmeikkel és a múltjukkal. Voltak részek, amikben kezdett kirajzolódni egy mély érzelmi háttér, de hamar váltott is a szerző. Ennél még a fürdővizem is mélyebb.

Feltételezem, hogy az erotikus jelenetek, a szenvedély volt hivatott fenntartani a feszültséget. Nos… ez nem igazán sikerült. Nem volt nehéz kitalálni, hogy merre fog továbbhaladni a történet.

Van egy olyan sejtésem, hogy ha kicsit visszafogta volna a szex részletezését, a főszereplők közötti dinamika akkor is érdekes része lett volna a könyvnek.

Sofia kellemesen árnyalt karakter, akivel könnyű együtt érezni. Vele kapcsolatban a szerző megmutatta, hogy mi formálta olyanná, amilyen.

A szöveg helyenként eléggé közönséges volt. A mellékszereplők kidolgozásával sem sokat bajlódott az írónő.

Tetszett, ahogy Sofia és Andrew „összecsiszolódtak” és napról napra egyre jobban szerették egymást. Jó hatással voltak egymásra, és nyilvánvalóvá vált, hogy Andrew valójában jó szívű, rendes ember. Nagyon erős eleme volt a történetnek az a kapcsolat, ami Andrew és a nagymamája közt volt, meg az a hatás, amit az idős asszony emléke gyakorolt rá. A baráti kapcsolatok is megfűszerezték a történetet. Értem, hogy az írónő miért csak a könyv második felében mutatta meg Andrew játékos oldalát, de azt nem, hogy miért nem építette fel szépen a tartalmi részét.

Az utolsó fejezetekben már kicsit több volt a mélység és melegség.

„Amikor nem vagy velem, úgy érzem, mintha hiányozna belőlem egy darab. Mintha lenne valahol egy élet, amelyet élnem kellene, de én rossz helyen lennék. Mindig olyan biztos voltam mindenben, és most… veled minden új, félelmetes és teljes mértékben megnyugtató is egyszerre.”

Hiányoltam a részletek aprólékos kidolgozását, a leírásokat. Ez a történet sokkal több lehetett volna. Ha nem hiányzott volna belőle valami, egy kicsit kidolgozottabb lett volna, akkor simán magával ragad a humorával, a karaktereivel és romantikájával. Így sem volt rossz élmény, de nem is hagyott maradandó nyomot.

Ana könyvajánlói - Victoria Walters: Love and Lattes at Pumpkin Hollow – Szerelem és latte (Birch Tree Farm 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Fülszöveg:

„Willow Connornak egyetlen esélye maradt, hogy megmentse a családi farmot: Birchbrook első igazi tökföldjévé kell varázsolnia. Csakhogy van egy apró bökkenő: jelenleg egyetlen tökje sincs. Willow azonban eltökélte, hogy bebizonyítja, hogy terve igenis lehetséges.

És ekkor bukkan fel Dylan Henderson, a nagymenő ingatlanügynök, aki egy egész jegyzettömbnyi érvet hoz magával arról, miért lenne sokkal okosabb eladni a farmot. De Willow nem hátrál meg még akkor sem, ha ehhez a környéken az összes tököt fel kell vásárolnia. Közben lassan ráébred, hogy Dylan nemcsak az üzletről és a becsvágyról tanít neki egyet s mást, hanem talán a szerelemről is.

Vajon sikerül megmentenie a farmot, és rácáfolnia mindenkire?

Victoria Walters regénye meghitt, kisvárosi romantikus történet hamisítatlan őszi hangulattal, perzselő „ellentétek vonzzák egymást” kémiával és garantált boldog befejezéssel.”

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2026.

Fordította: Berényi Irén

Oldalszám: 352

ISBN: 978-963-636-969-9

Victoria Walters főállású író, Surrey-ben él. Kedvesen pikáns romantikus vígjátékokat ír. Korábban a könyvkiadásban és egy könyvesboltban dolgozott, és gyerekkora óta igazi könyvmoly.

A könyvről

A szép borító látványa azonnal megfogott. Volt benne valami hívogató. Izgatottan vártam, hogy elolvashassam ezt a regényt, és minden várakozásomat felülmúlta. Nagyon jól felépített történet. Szórakoztató, bájos, tartalmas olvasmány egy kis csipkelődő humorral. Az fogott meg benne leginkább, hogy meghitt, otthonos hangulatot, és reményt áraszt. Tele van érzelmekkel. A kötődés, a kapcsolatok megélése és megtartása alapvető emberi szükséglet. A szereplőknek vannak sebeik, bizonytalanságaik. A kapcsolatuk nem volt könnyű, és éppen ezért tűnt valóságosnak. Az írónő felidézte a szereplők múltjának fájdalmait és finoman ábrázolta ezeknek a jelenre gyakorolt hatását. A feszültség szinte folyamatosan jelen van. A kimondatlan érzelmek finoman szövik át a regényt. Minden sora elemi erővel hatott rám. Erős alapot adott az élményhez, hogy szeretem a romantikus regényeket, az ősz hangulatát, színeit… Szerettem olvasni ezt a könyvet, és teljesen átadtam magam az élménynek. Az aprólékosan kidolgozott részletek hozzájárultak ahhoz, hogy szinte magam előtt láttam az egész történetet. Ez is egy olyan regény, ami úgy simogatja az olvasó lelkét, mint a napfény melege, és feltölti derűvel. A cselekmény annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet.

Willow romantikus álmodozó, mint az édesanyja. Nehéz helyzetbe kerültek, és egy cég felajánlotta, hogy felvásárolná a farmjukat. A fiatal nő erről hallani sem akart. Az apja viszont hajlandó volt beszélni a Henderson Homesszal, hogy lássa milyen lehetőségeik vannak. Willow viszont próbált mást kitalálni, ami bevételt hozna és megtarthatnák a farmot.

Maple, a border collie elbűvölő szereplője a történetnek.

A Birchbrook Café nagyon hangulatos helynek tűnt a leírás alapján. Willow ott látta meg először a vele nagyjából egykorú, jóképű öltönyös férfit, akivel az apja találkozót beszélt meg, és aki gyorsan kiváltotta az ellenszenvét és haragját.

„Imádjuk az őszt, és a város is teljesen ráhangolódik.”

Az őszi dekoráció, a finom fűszeres illatok, a LED-lámpások, a sütőtökök… adtak egy ötletet a nőnek. Nemcsak tököt termeszthetnének és árulhatnának, hanem egy élményt, őszi hangulatot. Úgy érezte, hogy ha megcsinálnak egy tökkertet, akkor megmenthetik a farmot. Egy kicsit vicces volt, mert olyan jól leírta az írónő, hogy én is éreztem a lelkesedést és a reményt. Legszívesebben elkezdtem volna őszi dekorációkat készíteni.

Kedves gondolat volt, hogy az édesanyja fentről figyeli, imádja az ötletét és szorít neki.

A huszonhét éves Dylan Henderson nagyon tárgyilagosan és gyakorlatiasan viszonyult a dologhoz, és kezdte úgy érezni, hogy szívesen maradna és végignézné, hogy a makacs és szenvedélyes nő elbukik a tervével. Willow pedig felajánlotta neki, hogy maradjon és segítsen be a farmon, cserébe pedig meghallgatja és komolyan fontolóra veszi az ajánlatukat. Szinte érezni lehetett, ahogy szikrázott köztük a levegő. És az alku szerint hat hétig kénytelenek voltak együttműködni.

Őszintén szólva tetszett a nő bátorsága és kicsit arcátlan viselkedése, mert szerintem teljesen érthető volt, hogy védeni próbálta az otthonát.

Willow és Dylan is nagyon elszánt volt, és úgy tűnt, hogy könnyen kapcsolódnak egymáshoz. Tetszettek a beszélgetéseik. Egyikőjük sem az a típus volt, aki meghátrál a kihívás elől, és mindketten bizonyítani akartak. Az is közös volt bennük, hogy elvesztették az édesanyjukat. Több dolog is nyomasztotta őket. Bár látszólag nagyon mások voltak, sokban hasonlítottak egymásra.

Willow kedves, érzékeny, álmodozó típus. Szerintem szimpatikus karakter. Dylantől először „kinyílt a bicska a zsebemben”, ahogy mondani szokták, de hamar kiderült, hogy nagyon rendes fickó. Aranyosak voltak együtt. Hangulatosnak, meghittnek tűntek a közös étkezések is. Ahogy várható volt, egyszer csak a lehető legközelebb kerültek egymáshoz, minden csodás volt, aztán Willow eszébe jutottak az ellentétek, és visszatért közéjük a feszültséggel teli távolság. Ez elszomorító volt, mivel mindketten szenvedtek miatta. Az olvasó csak remélhette, hogy mielőbb rájönnek arra, hogy egy oldalon állnak, és jó párost alkotnak.

„Ne azon aggódj, mi lesz a végén – mondta csendesen. – Tedd meg, ami tőled telik!”

Willow még akkor is azt gondolta, hogy Dylan csak azért van náluk, hogy rávegye a farm eladására, amikor a férfi már többször is bizonyította, hogy szívesen segít neki, és érdeklődik iránta. Mindenki észrevette hogyan néz rá. Rengeteg terhet levett Willow válláról.

„Narancs juhar, aranyló nyír, itt-ott mélyvörös és rozsdabarna árnyalatok olvadtak egymásba, és rajzolták meg az évszak képét, mintha valaki gondosan komponálta volna meg az egészet. A levegőben ott vibrált a változás, és mögötte, alig észrevehetően, valami új kezdete.”

Willownak sokáig nehezére esett segítséget kérni. Dylan előbb hitt benne és a tervében, mint bárki más. A nő mégis félt, leginkább attól, hogy többé nem találkoznak majd, ha a férfi a határidő letelte után elmegy, és az is aggasztotta, hogy mindketten sérülnek. És a nyomás egyre nőtt. Amikor Willow újra nagyon közel engedte magához Dylant, egy félreérthető telefonbeszélgetés zúzta össze a kialakult harmóniát és békét. Egy éjszakai vihar pedig további károkat okozott. Ez már túl sok volt. Willow kétségbeesett. A legjobb barátnője, Sabrina határozottan mellé állt, és nagyon jól viszonyult a helyzethez. Az írónő olyan jól fogalmazta meg ezt az egész szituációt, hogy az olvasó is átérezheti a fájdalmukat. Borzasztó lehetett az érzés, hogy minden darabokra hullik körülöttük. Bár Willow üresnek érezte magát, és csüggedt volt, sokat dolgozott a barátaival, hogy menthessék, ami menthető. Dylan embereket mozgósított a tökkert miatt. Mindenki tényleg segíteni akart. Szívmelengető volt ez az összefogás és kedvesség.

Néha úgy tűnt, mintha Willow maga szabotálta volna a saját boldogságát az aggodalmai és félelmei miatt. Időnként megtorpant.

Természetesen volt negatív karakter is a történetben, Dylan bátyja, Nate, aki a tökkert megnyitójakor személyesen is megjelent, hogy szemétkedjen az öccsével, és beszólogasson Willownak. Dylan bátyja mindkettővel nagyon durván beszélt, bunkón viselkedett. Dylan végül szembeszállt vele. A farmon akart maradni, és Willow kíváncsi lett, hogy vajon hová vezet mindez. Végre nem ijesztette meg a bizonytalanság. Nagyon jól működő csapat lettek. Lassan természetessé vált, hogy Dylan is ott van. Az a férfi rendkívül szorgalmas, segítőkész, figyelmes és türelmes volt. Nagyon jó ember.

Willow huszonhatodik születésnapja október végén volt, és sok örömöt hozott. Ő és Dylan jó hatással voltak egymásra. Ott voltak, ahol lenniük kellett, boldogan tervezgetve a jövőt.

Nagyon könnyű volt megkedvelni a történet szereplőit. Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élettel és érzelmekkel teli történeteket. Engem teljesen elbűvölt ez a gyönyörűen megírt történet. Ráadásul egy bájos könyvjelzőt adtak hozzá.

Ana könyvajánlói - Valerie Bowman: The ​Honeycrisp Orchard Inn – Almáskert Panzió

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Ellie Lawson városi élete egy csapásra tönkrement, így nem maradt más választása, mint visszatérni Long Islandre, a Honeycrisp Orchardba, a szülei panziójába. Pihenés helyett azonban szembe találja magát Aidennel, az almáskert tulajdonosának vonzó fiával, akivel nemcsak szobatársakká, hanem munkatársakká is válnak. Rájuk bízzák a szüreti fesztivál megszervezését, ami nagy jelentőséggel bír: a rendezvény sikere a vendégház túlélésének záloga.

A kisvárosi élet zűrzavarában Ellie és Aiden szembesülnek egyre erősödő érzéseikkel, vonzalmukkal. És egyvalami biztos: az almáskert és a panzió jövője az ő együttműködésüktől függ.

Indulj el egy lebilincselő utazásra az önfelfedezés, a szerelem és a kisvárosi élet semmihez sem hasonlítható varázslatos világában! A méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat rajongóinak ajánljuk.

Tökéletes olvasmány a méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat, A Pumpkin Spice Kávézó, a Szívek szállodája és a Hallmark filmek rajongóinak!

Ha szereted a cozy kisvárosi románcokat és a barátokból szerelmesek toposzt, ez is tetszeni fog!”

Kiadó: Kossuth

Kiadás éve: 2026

Fordította: Nimila Ágnes

Oldalszám: 352

ISBN: 978-963-636-982-8

Nagyon szép a könyv borítója. Nagyon szépek a leírások, amik alapján egy gyönyörű, idilli kisváros képe tárul elénk. A helyszín nagyon jól felépített, erre jobban is lehetett volna alapozni. Az évszak és a helyszín leírása nagyon tetszett. Sajnos a karakterek bemutatásában már nem volt ilyen alapos az írónő. Kivéve Aiden izmaival kapcsolatban, mert azt a témát alaposan kimerítette. Aranyos a Tökinek nevezett mopsz, és az Argosz névre hallgató labrador. Határozottan üdítően kedves és szívmelengető elemei a történetnek. A kutyákkal szerintem biztosra ment az írónő, és tudta, hogy „kileng majd a cukiságmérő”. A regény alapötlete nagyon jó volt, és sok lehetőség volt benne, amit nem igazán sikerült kihasználni. Néhány párbeszédnél és a romantikus szállal kapcsolatban időnként olyan érzésem volt, mintha nem is felnőttekről, hanem kamaszokról olvasnék. Mintha egy iskolai drámaórára, vagy színi előadásra írták volna. Nem volt olyan részletesen kidolgozva, mint ahogy szerintem jó lett volna, bár így is aranyos, kellemes kis történet. A cselekmény kiszámítható. Könnyed stílusa miatt gördülékenyen lehetett haladni vele. Ha nem lettek volna az erotikus részek, akkor simán lehetett volna egy romantikus történet kamaszoknak, amiben a két gyerekkori barát egymásra talál és szerelmes lesz. Ha nem várunk túl sokat tőle, akkor kimondottan kellemes kikapcsolódást nyújt. Nem kell rajta sokat gondolkodni.

Egy meglehetősen visszataszító jelenettel kezdődött a regény. Eleanort kihasználta, átverte, elhagyta és kirúgatta a „pasija”. Még aznap kereste őt az édesanyja, és a segítségét kérte egy rendezvénynél Harvest Hollow-ban, Long Islanden. Eleanor szülei (panzió) és Parkerék (almáskert) üzlettársak voltak. A két család mindig közel állt egymáshoz.

Aiden Parker magas és elképesztően jóképű, és egy csőtörés miatt ugyanott szállt meg, ahol Eleanor, ugyanabban a kétszobás lakásban. A nő nem volt szimpatikus, viszont Aident gyorsan megkedveltem. Régimódi, talpraesett, kedves férfi. Eleanor önzőnek és gyerekesnek tűnt. Egy kevésbé beképzelt, kedvesebb és kevésbé önző női főszereplővel sokkal szórakoztatóbb lett volna a történet.

Charlotte Parker és Sawyer érdekes, szimpatikus karaktereknek tűntek. Jó lett volna, ha a szerző kicsit többet ír róluk is.

Az őszi szüreti fesztivállal akarták megmenteni a Honeycrisp Almáskert Panziót. Ehhez azonban össze kellett fogniuk. Kis döccenőkkel, de jól haladtak, és mindenki sokat dolgozott, amivel elérték a céljukat. Tetszett, ahogy megszervezték az egészet és összedolgoztak, viszont lehetett volna kicsit részletesebb ennek az egésznek a bemutatása. Az írónő mutatott egy kicsit ebből is, egy kicsit abból is, de mintha nem ment volna bele a mélységeibe.

Nem tudtam megérteni Elliet, többnyire idegesített, mert úgy viselkedett, mint egy kényes kislány. Nehezen kedvelhető. És az sem vetett jó fényt rá, hogy elgondolkodott azon, hogy ha a volt főnöke, Steve felhívja, és felajánl egy állást, akkor elfogadja-e. Amikor először felmerült a kérdés, az jutott eszembe, hogy nem ez a nő a legélesebb kés a fiókban… Elég nehezen döntötte el, hogy mit akar. Egy gazdag és tekintélyes nő, aki legenda a szállodaiparban, segített neki meghozni a helyes döntést.

„Az igazi siker az, amikor olyan életet élsz, ahol azok vesznek körül, akiket szeretsz, és akik viszont szeretnek, egy olyan helyen, ahol jól érzed magad – és mindeközben még azzal is foglalkozhatsz, amit imádsz.”

Nekem nagyon úgy tűnt, hogy kicsit kevesebb kellett volna Ellie nyűglődéséből, és több a Panzió megmentésével kapcsolatos cselekményből. Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt szórakoztató volt, másrészt viszont több lehetett volna. Hiányzott belőle valami.

Könnyed őszi olvasmány, kiszámítható befejezéssel.

Ana könyvajánlói - Jessica Redland: Váratlan vendégek (Tüskésmajor 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Hét ágra süt a nap, nyílnak a virágok, és Tüskésmajor végre készen áll a sünök fogadására! Egyre-másra érkeznek a kis jövevények, ám az új vendégek felelősséggel is járnak. Samanthának fel kell tennie a kérdést, vajon nem vágta-e túl nagy fába a fejszéjét, és hogy a teljes munkaidős állása mellett képes lesz-e ezt az intézményt is működtetni.

Szerelme, Josh mellette áll, és mindenben támogatja, ám az ő feje fölött a saját családi problémái kezdenek tornyosulni. Túl tud lépni vajon a múlt sérelmein, és képes megbocsátani valaha is az apjának, aki Josh egykori barátnőjével kezdett új életet? Samanthának pedig rendeződhet-e a kapcsolata rideg és elutasító anyjával, vagy továbbra is idegenek maradnak egymás számára?

Jessica Redland nagy sikerű Tüskésmajor-sorozatának második kötete a megértés és a megbocsátás nehéz útjáról mesél, miközben beljebb kalauzolja az olvasót a sünök világába.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

A mű eredeti címe: New Arrivals at Hedgehog Hollow

Fordította: Berényi Irén

Oldalszám: 448

ISBN: 978-615-6644-88-6

Az első rész nagyon tetszett, és a második kötet felülmúlta a várakozásomat. Teljesen magával ragadt a történet hangulata. A gördülékeny stílusnak köszönhetően magukkal sodortak a cselekmények. Ez a kötet romantikusabb, mint az első. Bár néha kicsit olyan, mint egy szappanopera, a sok drámával. Összességében nagyon pozitív hangvételű, érződik rajta a kedvesség és a remény. Nagyon komfortos érzést nyújtott az intelligens kommunikácó és az, hogy a szereplők megtalálták a problémákra a megoldást, mindig próbálták az adott helyzetből a legjobbat kihozni. Fontos elemei a történetnek: a szeretet, az elfogadás, az összetartás, és a megbocsátás. A regény felhívja a figyelmet arra, hogy a traumák feldolgozása, a megbocsátás és a továbblépés mindenki számára mást jelent. Tele van hasznos információkkal a sünökről és egészségügyi dolgokról. Sammie kedvessége és segítőkészsége továbbra is nagyon inspiráló. A regény elején az „Ez történt eddig…” résszel az írónő feleleveníti az első kötet történetét, hogy könnyebb legyen felvenni a sorozat folytatásának szálait.

Már működött a Tüskésmajor Sünmentő Központ. Nagyon fontos volt, amit ott csináltak, hiszen azon túl, hogy sünöket ápoltak, gondoztak, próbáltak nagy hangsúlyt fektetni a megelőzésre, tájékoztatásra is.

Elbűvölő Sammie és Josh szerelme. Csodás párt alkottak, és odaadóan szerették egymást. A kapcsolatuk szép, harmonikus, bensőséges és gyengéd volt. Mindenről tudtak beszélni, és igyekeztek egymás kedvében járni. Megértették és támogatták egymást. A nő imádott Joshsal lenni, és szeretve érezte magát.

„Mindig tudta, hogyan vigasztaljon meg, és imádtam az ilyen pillanatokat, amikor egyszerűen csak együtt voltunk, egymást átölelve.”

Tetszett, hogy egy öleléssel, mosollyal, vagy valami olyan dologgal, ami jólesett a másik számára, mindig kifejezték egymásnak, hogy mennyire értékelik egymást.

Paul (Josh apja) és Beth nagyon aljas dolgot műveltek, amit Josh nem akart megbocsátani nekik. Nem volt többé helyük az életében. Sok szenvedés után Sammie és Josh végre boldogok voltak, és elégedettek az életükkel.

„Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.”

Bethnek volt mersze megjelenni a Tüskésmajorban, viszont Josh nem volt hajlandó beszélni vele. Nem engedte, hogy a múlt árnyai kísértsék. Attól tartott, hogy Beth megpróbálja manipulálni Samanthát. Beth és Chloe nagyon hasonlítottak egymásra, mindig áldozatnak állították be magukat, és manipuláltak másokat.

Sam mindent megtett a Sünmentő Központért, és nagyon megviselték azok az alkalmak, amikor nem sikerült egy-egy sünt megmentenie.

„Ez annyira rá vallott, és ez volt az egyik oka, amiért annyira szerettem: mindennel és mindenkivel törődött.”

Sam és Josh anyja, Connie mindketten képesek voltak meglátni a jót az emberekben, volt bennük kitartás és csendes elszántság. Már az első találkozásukkor megkedvelték egymást.

Volt néhány traumatikus helyzet, és az egyik miatt Josh kénytelen volt szóba állni az apjával.

„Azt hiszem, még a legbékésebb, legértelmesebb embernél is eljön az a pont, amikor elszakad a cérna.”

Samanthának sok teher nyomta a vállát. A tűzeset (Tüskésmajor 1. rész) óta még nem épült fel teljesen, és az állapotának nem használt a kimerültség és a stressz. A munkája és a süngondozás összehangolása is nehezen ment. Szerencsére egy összetartó közösség tagja volt, sokan segítettek neki, és Josh mindig mellette állt. A férfi próbálta meggyőzni arról, hogy néha a saját érdekeit kellene előtérbe helyeznie, és a mentőközpontot kellene vezetnie teljes munkaidőben, mivel nyilvánvalóan arra vágyik. Igazából Josh és a nénikéje, Lauren oldotta meg ezt a helyzetet, mert Sammie nem akarta cserben hagyni Laurent és a tanítványait. Elég könnyen ment, csak Sam fújta fel az egészet, a bűntudata és a megfelelési kényszere miatt.

Amikor Josh megtudta, hogy az apja súlyos beteg, úgy döntött, hogy mégis beszél vele. Hajlandó volt segíteni neki, noha még mindig dühös volt rá. Az apja tettei mély sebeket ejtettek rajta. Szerintem teljesen érthető volt, hogy Josh nem tudta elengedni a haragját. Sammie segített neki átlendülni ezen, és Connie is nagy hatással volt rá.

„Csak egyszer élünk, és az életedet eltöltheted azzal, hogy leragadsz a múltban, siránkozva vagy mérgelődve a rossz döntések miatt, melyeket hoztál, megkeseredve a mások által okozott fájdalmaktól, vagy tanulhatsz a múltból, és engeded, hogy megérkezzen a jövő. A legkönnyebb azt mondani, hogy már annyiszor megbántottak, hogy túl korai még, és hogy félek kockáztatni, de az csak újabb megbánást eredményezne.”

Bárcsak a valódi életben is ilyen intelligensen megtudnák beszélni az emberek a dolgokat, és mindenki ilyen kedves és támogató környezetben lenne! Azt hiszem, hogy a valóságban nagyon ritka az, hogy vitás helyzetekben minden fél belátja, hogy hibázott / tévedett. Ahhoz, amit a regény szereplői tettek, hogy leüljenek nyíltan beszélgetni, igyekezzenek megőrizni a higgadtságukat, és megoldást találni a problémákra, nagy bátorság kell. A történetben többféle változata van a megbocsátásnak. Egyik sem jelenti a sérelem elfelejtését. Josh (Sammie és Connie segítségével, támogatásával) megpróbálta helyreállítani a kapcsolatot az apjával. Bár haragudott, és tudta, hogy lesznek még hullámvölgyek a kapcsolatukban, mégis beismerte, hogy még mindig szereti az apját, és hiányoznak neki a szép idők. Egyértelműen a tiszta és nyílt kommunikáció mellett döntött, igyekezett csökkenteni a feszültséget.

Sammie is belátta, hogy nem feltétlenül kell folytatnia a kapcsolatot az anyjával. A Sam anyjával történtek nem igazolták Debs tetteit, a lánya iránt tanúsított viselkedést.

Amikor szóba került a gyerekvállalás téma, akkor Sammie elbizonytalanodott, majd úgy érezte, hogy ő nem akar anya lenni, és félt Josh reakciójától.

„Beszélj vele! Mondd el neki, mi bánt, még akkor is, ha kellemetlennek tűnik is, mert hidd el, az apróságok hamarosan hatalmas problémává nőhetnek, és tönkretehetnek egy csodálatos kapcsolatot.”

Connie és Hannah is azt tanácsolták neki, hogy beszéljen Joshsal. Sammie az anyja miatt attól félt, hogy nem alkalmas anyának. Attól is tartott, hogy később megbánja, ha csak azért mond le a gyerekekről, mert attól fél, hogy olyan lesz, mint az anyja. Josh nagyon jól reagált, amikor megbeszélték a dolgot. Már korábban is azt gondoltam, hogy csodálatos ember, és ahogy akkor viselkedett, még jobban megerősítette.

Voltak a történetben nagyon kedves, új karakterek. Dave nagybátyja, Alex és Fizz (Felicity), akik nagyon érdekesek és akiket könnyű megkedvelni.

A vandalizmus és a fenyegetés ebben a részben is folytatódott. Összefüggés volt a korábbi és a mostani esetek közt.

„Az élet gyorsan elmúlik, hozd ki a legtöbbet minden egyes napból, mert nem tudod, mit hoz majd a holnap…”

A vandálokat elkapták, Sammie ereje visszatért, és minden jól alakult. Fizz nagyszerű lány volt, akiben lelkes önkéntesre és jó barátra leltek.

Számomra azért is kedves a regény témája, mert a mi kertünkbe is bejárnak a sünök. Tényleg rendkívül hangosan esznek. A száraz macskaeledelek közül a proteinben gazdag táp a kedvencük.

A tragikus események és a könnyed, szívmelengető, boldog pillanatok egyensúlyban voltak a történetben. Tüskésmajor egy különleges menedék, varázslatos hely. Felemelő élmény volt olvasni ezt a könyvet. Nagyon várom a folytatást, ami remélhetőleg példás gyorsasággal kerül a hazai olvasókhoz.