Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Napsütés a Vadvirág Kunyhó fölött

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat! 

Füszöveg:

„Viv elszegődik a Vadvirág Kunyhó nevű, kissé lepukkant állatmenhelyre dolgozni. A feladata, hogy segítsen az adminisztrációban, ám igazából egy sokkal szívhez szólóbb küldetés vonzotta erre a helyre.

Geraldine az állatmenhely vezetője. A múltja elől menekülve itt talált rá a boldogságra, azonban a mentsvárát most veszély fenyegeti. Vajon képes lesz végleg maga mögött hagyni a múltját és megvédeni a jövőjét? Viv anyja, Stel azt hiszi, hogy életében először olyan férfivel hozta össze a sors, aki jól fog bánni vele. Ian kedves, figyelmes, és nyilvánvaló, hogy őrülten belezúgott. Hiszen mindig is erre vágyott, nem igaz? Új kezdetek, régi titkok és egy hely, amelyet mindenki otthonnak nevezhet – ez a Vadvirág Kunyhó.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2019

Eredeti mű: Milly Johnson: Sunshine Over Wildflower Cottage

Fordította: Bótyik Bettina Zora

Oldalszám: 430 puha kötés

ISBN: 978 615 5435 47 8

Érzelmi hullámvasútra ültetett az írónő. Váltakozva jelent meg a döbbenet, a szánalom, a harag, a derű… sok érzelem. Felkavaró. Tetszik, amikor a könyveiben küzdő, túlélő, erős, mégis érzékeny és kedves nőkről ír. Egy kis misztikus hangulat járta át a könyvet. Egy kicsit nehezen indultak be az események, majd egy izgalmas, szívhez szóló, kedves történetté vált. Látszott rajta, hogy az írónő sok kutatást végzett, és szívügye a téma. Az aprólékosan kidolgozott részletek hozzájárultak ahhoz, hogy valóságosnak tűnjön az egész. A karakterek szinte életre keltek. Lassú folyású történet, mégsem unalmas. A múltban történtek finoman szövik át a regényt. Tetszett a könyvben, hogy a mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, és sokat hozzáadnak. A történet több szereplő sorsát fonja össze. A regény szereplőire súlyos teherként nehezedtek a titkok, amiket őriztek. Az írónő finoman tárta fel a belső világukat. Voltak egyértelmű dolgok a történetben, ugyanakkor tele volt rejtéllyel.

A huszonhárom éves Viv Blackbird egy állásra jelentkezett a Vadvirág Kunyhó Állatmenhelyen. Bár nem viselkedett magabiztosan az állatok közelében. A céltudatos, kedves és okos nő szimpatikusnak tartotta az új kolléganőjét, Geraldinet. Gyönyörű volt a „menedékhely”. Viv elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy beilleszkedjen. Még akkor is, ha csak rövid ideig marad a birtokon. Amikor először látta, az állatmenhely irodája rosszul nézett ki. Annak köszönhetően, hogy már tizenöt éves korában a saját kezébe kellett vennie az irányítást (hogy segíteni, támogatni tudja az anyját) értett a dolgok rendszerezéséhez. Tudta, hogy rendbe tudja tenni az irodát. Hamar ragaszkodni kezdett a különleges helyhez.

Az öreglányok (Old Spice Girls) fejezetei néha egy kicsit furán hatottak. Mégis lényeges részei a regénynek, mivel közéjük tartozott Viv anyja, Stel, és a történeteik elgondolkodtatóak, tanulságosak. Viv és Stel kapcsolatán keresztül megjelent a ragaszkodás, az aggódás. A fiatal nő volt az érettebb, megfontoltabb. Az anyja sokszor gyerekesen viselkedett. Talán ez volt az oka annak, hogy neki nem tűnt gyanúsnak az udvarlója, Ian viselkedése. Azt sem vette észre, hogy voltak olyan dolgok, amik nem illettek bele abba a tökéletes képbe, amit kialakított a férfiról. Bízni és hinni akart benne. Ő maga sétált bele a csapdába. Mindenért saját magát okolta. A regény vége felé kezdett szembesülni azzal, hogy ideje kirángatni magát abból, amibe olyan buzgón belemászott, és végre felnőtt nőként viselkedni. Végül mégis Geraldine és Viv győzték le azt az aljas, beképzelt, undorító alakot.

Heath Merlo állatorvos volt az állatmenhely vezetője. Szorgalmas, tisztességes, jószívű, jóképű férfi. Viv és Heath kapcsolata nem indult zökkenőmentesen. A férfi eleinte hátsó szándékot sejtett a nő megjelenése mögött. Hamarosan rájött, hogy tévedett. A nő nagyon sokat dolgozott, tanult az állatok gondozásáról, illatkompozíciókat alkotott olajokból...

A Leightonok kegyetlenek voltak. Minden az övék volt a környéken. Kapzsi emberek, akik mindent megakarnak szerezni, ami a másé. Arra a területre is igényt tartottak, amin a Vadvirág Kunyhó Állatmenhely állt.

Nem könnyű, nem egyszerű kapcsolódások vannak a könyvben. Többek közt ez teszi a történetet valóságossá.

Szívmelengető volt az állatok, és az állatgondozás bemutatása. Vezér, a nagy testű kutya szinte azonnal közel került a szívemhez.

Viv és Ursula, a hóbagoly kapcsolata szépen kiemelkedett a történetből. Fokozatosan barátkoztak meg egymással. A kötődésüknek köszönhetően jött rá a nő, hogy mit fog csinálni, és arra is hogy hogyan fogja megvalósítani. Meg is tette.

A sok megrázkódtatás után a szereplők lehetőséget kaptak, hogy rendbe tegyék az életüket.

Ana könyvajánlói - Freya Sampson: Az utolsó könyvtár

Fülszöveg:

„Csodálatosan szívmelengető és felemelő történet a kedvességről, az összefogásról és a szeretetről – Clare Pooley

Elragadó tanúságtétel az olvasás, a könyvtárak és a barátság megtartó ereje mellett – Booklist

June még sohasem hagyta el az álmos angol kisvárost, ahol felnőtt. A zárkózott és félénk harmincéves könyvtáros minden idejét olvasással tölti, amikor azonban megtudja, hogy a munkahelyét bezárják, kimerészkedik az olvasókuckójából, hogy megmentse a helyi közösség lelkét jelentő könyvtárat. Sokan a segítségére sietnek, és June – az édesanyja halála óta először – újra megnyílik az emberek felé. Így találkozik megint a régi iskolai barátjával, Alexszel is. Hamarosan az egész kisváros észreveszi, mit érez a segítőkész ügyvéd a nő iránt, csak épp June nem, aki nem hiszi el, hogy bárki is randizni szeretne vele. Ahhoz, hogy megmentse a szívének oly kedves könyveket, June-nak változtatnia kell az élethez való hozzáállásán. Elhatározza hát, hogy küzdeni fog a könyvtárért, és ezzel talán a boldogsághoz is közelebb kerül egy lépéssel…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2021

Eredeti mű: The Last Library

Fordította: Fügedi Tímea

Oldalszám: 332

ISBN: 9789634525530

Ha egy könyv címében könyvtár, könyvklub, vagy könyvesbolt van, akkor jó eséllyel felkelti az érdeklődésem. Ezzel a könyvvel is így volt. Teljesen áttudtam érezni June könyvek iránti rajongását, a regény hangulatát. Nagyon szép történet a szeretet és a közösségi összefogás erejéről. Csak nem volt annyira kidolgozva, mint kellett volna. Az alapötlet, a történet ígéretes volt, csak sajnos nem mélyült el. Hiányzott belőle valami. Nem voltak összetettebb jellemrajzok, hely- és tájleírások. Ez is azok közé a történetek közé tartozik, amikből sokkal többet lehetett volna kihozni. Elvileg a női főszereplő volt a kulcsfigura, mégis a mellékszereplők voltak érdekesebbek, „aktívabbak”. Bár ők sem lettek részletesen bemutatva. A cselekmény alapvetően kiszámítható volt, a lezárás mégis tartogatott meglepetést.

A regény főszereplője, June segédkönyvtárosként dolgozott. Elhunyt édesanyját gyászolta, és csak a könyveknek élt. Szeretett munkahelyét a bezárás veszélye fenyegette. Meg kellett tanulnia kiállni magáért és a könyvtárért. Zavart, ahogy June eleinte viselkedett. Mintha az emlékeiben akart volna élni. „Bocs, hogy élek” típusú, félénk nőként, aki még az otthonát sem akarta a saját ízlésére formálni. Elszomorító volt, hogy szinte a könyv végéig csak sodorták magukkal az események. De legalább a regény végére megtalálta a hangját.

Azt szerette a legjobban, amikor reggelente teljesen egyedül lehetett a könyvtárban. Négyéves kora óta csodákkal teli helynek tartotta. Megértem, ha valaki sokszor kellemesebben érzi magát a könyvek között, mint mások társaságában. Ugyanakkor June viselkedését sokszor a félelem uralta, és már-már az üldözési mánia határát súrolta. Nem csak a munkahelyének elvesztése miatt aggódott. Eszébe jutottak azok az emberek, akiknek fontos volt ez a hely, a mindennapi látogatók. Az egymástól teljesen különböző személyiségű, korú, és sorsú emberek összefogtak az ügyért, amiben hittek.

A szerelmi szál nagyon gyenge. June Jones és Alex Chen évfolyamtársak voltak a gimiben. A magas, kedves mosolyú férfi azért tért vissza (átmenetileg), hogy segítsen az apjának. Aranyos volt, amikor összefutottak, és beszélgettek az iskolás évekről, meg a könyvekről. Volt benne potenciál. Néhány alkalommal feltűnt az esély, hogy erősödhet ez a szál, és „húzóerőként” felpörgeti az eseményeket. Lényegesen nagyobb hatással lehetett volna a női főszereplőre, és a csoportra is. A segítségével hatásosabban eltudta volna érni a személyiségfejlődést.

Kár ezért a könyvért, mert a mondandója lényeges, tanulságos.

Szerintem egyszer ellehet olvasni, de nem az a könyv, amit újra elővennék.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Játszik még a fény

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Laurie-nak és Pete-nek sosem kellett volna találkoznia. Ám a sors okkal hozta őket össze.

Hat hónappal korábban ugyanazon az estén veszítették el a párjukat és a rájuk váró közös jövőt. Gyászukkal küzdve csatlakoznak egy terápiás csoporthoz, és itt találnak egymásra.

Pete és Laurie azon kapják magukat, hogy szomorúságukból boldogság és egy új kezdet reménye kezd sarjadni. Csakhogy minél többet beszélgetnek, annál több furcsa párhuzamra bukkannak tragikus történeteik között.

Végül Pete rádöbben egy titokra, ami mindent megváltoztat. Miközben egész eddigi életüket újra kell értékelniük, csak egy dolog biztos: vannak, akiket épp olyan tévedhetetlenül vezet egymáshoz a sors, mint ahogy az iránytű mutatja északot.

Milly Johnson új regénye magával ragadó, keserédes történet barátságról, szerelemről, veszteségről, újrakezdésről és a sötétben irányt mutató sarki fényről.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2023

A mű eredeti címe: Milly Johnson: My One True North

Oldalszám: 494 puhatáblás

Fordította: Nagy Szilvia

ISBN: 978-615-664-412-1

Milly Johnson Barnsley-ban, Dél-Yorkshire-ben született, nevelkedett, és él jelenleg is. Szívből ír a dolgokról és helyekről, amiket ismer, hangsúlyozva a közösségi szellem fontosságát. Könyveiben nyomatékosan támogatja a nőket, kiemelve erejüket és szívósságukat, ünnepli a szerelmet, a barátságokat és a második esély lehetőségét.

A könyvről:

Azt hiszem, hogy az érzelmi hullámvasút még finom megfogalmazása annak, aminek ez a regény kitett. Felkavaró volt. Egy történet veszteségekről, második esélyről, szerelemről. Végig feszült, izgalmakkal és érzelmekkel teli. Tele van titkokkal és különös véletlenekkel. Az írónő nehéz témákat vonultatott fel, ugyanakkor az írásmódjával képes volt „elvenni az élüket”. Elképesztő érzékenységgel tárta fel a regény karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. Ezt akár bővebben is kifejthetném a baráti (például Pete és Sal) és családi (például Pete és az ikertestvére, Griff) kapcsolatokon keresztül, de nem teszem. Aki akarja, az elolvassa a könyvet, és látni, érteni fogja. A könyv minden egyes fejezete magával ragad.

A gyászcsoport találkozóinak egy teaház ad otthont. A nyugdíjas Molly vezeti, és nyújt ingyenes segítséget a gyászolóknak. Az ügyvéd Laurie és a tűzoltó Pete is ott találkoznak. Mindketten elvesztették a párjukat egy balesetben. A teázó barátságos, megnyugtató légköre tökéletes volt a csoportterápiákhoz. A hetvenes évei közepén járó Molly szerette segíteni az embereket a gyász folyamatában, feldolgozásában. Az emberek megnyíltak neki.

Laurie a Napi Harsona (ő volt a fogadott ügyvédjük) főszerkesztőjétől, Alan-től kapta Molly telefonszámát, és mivel tudta, hogy elakadt, és segítségre van szüksége, megfogadta Alan tanácsát. Pete szintén egy kollégájától kapta Molly névjegykártyáját. Sal hetekig hurcolta magával a névjegykártyát, mielőtt odaadta volna Pete-nek, aki próbálta azt mutatni, hogy képes megbirkózni a helyzetével. Az, hogy segítségre van szüksége a gyászfeldolgozáshoz, sértette a büszkeségét. Mivel olyasvalakik javasolták Molly Klubját, akiknek adtad a véleményére, ezért mindketten úgy döntöttek, hogy felkeresik. Az első terápiás alkalom jobb volt, mint várták.

„… azok a dolgok, amik korábban erőfeszítés nélkül jöttek, manapság nevetségesen sok energiát igényelnek.”

A gyász bonyolult, az apró lépések türelemjátéka. A szervezettség, ha van mibe fektetni az energiánkat, egy kis rutin kialakítása nagy segítséget jelenthet. Az apró kedvességek is sokat számítanak. Molly Klubjának tagjai próbáltak segíteni egymásnak utat találni a gyászfolyamaton át. A körülmények és Molly Klubja összehozták az embereket, és a legvalószínűtlenebb barátságok szövődtek. Előfordult, hogy a csoporttagok a gyűléseken túl is találkoztak.

A Napi Harsona hirdetései, illetve a hirdetéseinek kiigazítása szerintem feleslegesek voltak. Helyettük inkább szívesebben olvastam volna egy kicsit többet a gyászcsoportokról, és azokról a módszerekről, amik végig segítik az embert a gyász folyamatán.

Laurie és Alex, valamint Pete és a felesége, Tara közt is elromlott valami. Mindkét főszereplő tudta, hogy a kedvese kezd eltávolodni tőle. A nő azt is tudta, hogy okkal gyanakszik, hiszen Alex már korábban is hazudott neki, megcsalta. A halála előtt (is) érzékelhetően más lett. Alex és Tara viszonya aljas árulás volt. (Az emberek nagyon aljas módon tudnak bánni egymással.) Nem törődtek a következményekkel. Nem gondoltak bele, hogy mások életét megnyomorítják. Kegyetlenség volt hamis reményt kelteni a partnereikben. A sors furcsa fintora, hogy a haláluk napján helyesen akartak cselekedni. Elhatározták, hogy gondoskodnak arról, hogy Laurie és Pete „rendben legyenek” miután bevallottak nekik mindent, és különválnak tőlük. Erre azonban már életükben nem volt lehetőségük.

Laurie több furcsa dologra felfigyelt a balesettel kapcsolatban. Pete is hamar rádöbbent, hogy a feleségének a környéken sem kellett volna járnia, amikor meghalt. És vele kapcsolatban sem ez volta az egyetlen különös dolog. Szóval Laurie és Pete tele voltak megválaszolatlan kérdésekkel.

Hasonló korúak, könnyű volt egymással beszélgetniük. Egymásra hangolódtak. Egyértelmű volt, hogy hasznukra vált az együtt töltött idő. Könnyedebbek, mosolygósabbak lettek. Elevenebbnek érezték magukat. Az egymásra találásuk olyan volt, mintha így lett volna megírva. Sorsszerű volt.

A főszereplőknek sok akadályon kellett átküzdeniük magukat. Szomorú volt, hogy mindketten azt hitték, hogy a múltjuk sosem engedné, hogy közös jövőjük legyen. Próbálták megóvni egymást.

A „Reid szál” és az érzelmi abúzus már egy kicsit sok volt. Nélküle is sok megrázkódtatáson ment keresztül a női főszereplő. Arra viszont jó volt, hogy az írónő bemutassa, hogy milyen jelei és veszélyei vannak, ha valaki egy narcisztikus személlyel kerül kapcsolatba.

Egyetértek abban Pete apukájával, hogy rossz partnerrel lenni rosszabb, mint magányosnak lenni.

Mindazok után, amin Laurie és Pete keresztül mentek, még „talpon voltak”, békére leltek, és újra egymásra találtak. Úgy tűnt, hogy minden visszavezette őket egymáshoz.

A regényen végig érezhető volt, hogy az írónő utánajárt a témáknak, kutatott, és úgy írta meg teljes szívvel. A történet mélyén van valami szívből jövő őszinte érzés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az élet itt és most van. Élni kell a lehetőséggel, ha adódik egy!

„Magadhoz kell ölelni az életet, és kockáztatni.”

Ana könyvajánlói - Hidasi Judit: Hamarosan esni kezd

Fülszöveg:

„Egy falatnyi boldogság

Az étteremkritikus Orsi egy cikksorozat miatt érkezik Balatonfaluba, és reméli, hogy ez a megbízás felpezsdíti újságírói karrierjét. És úgy általában az életét. Valamint régóta dédelgetett vágya, hogy írjon egy regényt. És ne csak a porosodó fióknak.

Előbb csak a kisvárosi hangulat és a nyár végi Balaton ragadja magával, néhány nap elteltével azonban feltűnően sok időt szán az olasz ételek kóstolására a helyi pizzériában. Gergő, az étterem tulajdonosa mintha sokkal jobban megértené a lányt, mint az a férfi, aki Budapesten várja őt.

Ahogy egyre több időt töltenek egymás társaságában, mindkettőjük számára egyértelművé válik, hogy nem csak az étel és a tópart szeretete köti össze őket…

Hidasi Judit sikerszerző ismét elvisz bennünket a balatoni sétányra, ahol az élet sohasem unalmas, de mindig szeretettel és szerelemmel teli. Engedjünk a csábításnak, és adjuk át magunkat az érzelmeinknek, mint ahogy az őszi levelek engedik, hogy a hűvös szél a tóba fújja őket.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 272

ISBN: 9789636831257

Ez egy könnyű, romantikus, hangulatos őszi olvasmány. Hidasi Judit karakterei hús-vér emberek, akiknek a történeteit könnyű átélni. A regényei elgondolkodtatóak, szórakoztatóak és mély mondanivalóval bírnak.

A regény felhívja a figyelmet arra, hogy nekünk kell a döntéseinket meghoznunk, és élni az életünk a következményekkel együtt, a szívünkre hallgatva. A külső elvárásoktól függetlenül néha le kell lassítani, és átgondolni, hogy hol tartunk az életben, és mit akarunk. A történet egyik tanulsága, hogy fontos az önismeret, és nem szégyen segítséget kérni.

Szeptember elején játszódik, amikor búcsúzik a nyár, és lassan beköszönt az ősz. A regény sorain érezni lehetett a nyárutó, és az ősz hangulatát.

Orsi étteremkritikusként érkezik meg Balatonfaluba. Szeretne komolyabb cikkeket, és könyvet írni. A balatoni utazása önismereti utazás is.

Kellemes érzéssel töltött el, hogy újra olvashattam Petra életéről is. Petrát és Pétert nagyon megkedveltem a Végre megérkeztél hozzám című regényben. Tavaly télen Orsinak is szerepe volt abban, hogy Petra és a lakosság megmentették a Sárgát.

Balatonfalu egy bájos település, ahol az emberek ismerik és segítik egymást. Nagyon összetartó közösség. Idilli környezet. Orsi hamar felveszi a ritmusát. Találkozik Gergővel, aki inspirálja. A pizzéria tulajdonosa különös vonzerővel bír. Úgy tűnik, hogy jobban érti a nőt, mint bárki más. És Orsi is tökéletesen értette, hogy Gergő mire gondol. Sok időt töltöttek együtt. Orsi a Balatonfaluban töltött idő alatt megismerte, „újrateremtette” magát. Gergő mellett önmaga lehetett. Lazán, felszabadultan.

Megértettem Orsit, és örültem a boldog befejezésnek. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a döntése (ami utólag helyesnek bizonyult) akár élete egyik legnagyobb hibája is lehetett volna.

Bizonyára sokan voltunk már úgy, hogy azt hittük egy számunkra fontos személyről, hogy még bőven van időnk közös tevékenységekre, és megváltoztatni dolgokat, azután kiderült, hogy tévedtünk. És ez olyan volt, mintha gyomron vágtak volna. Akárhogy is döntünk, együtt kell élnünk a következményekkel. Amikor elhagyjuk a komfortzónánk, akkor mindig „benne van a pakliban” a kudarc, és a siker lehetősége is. Mindkettő hozzájárulhat a fejlődésünkhöz. Azt hiszem, hogy végül is az a lényeg, hogy önazonosan éljünk, és bízzunk az isteni gondviselésben, hogy minden rendben lesz.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Boldogító karácsony (Happily Inc 6.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Wynn Beauchene sikeres üzletasszony és nagyszerű édesanya. Úgy tűnik, semmi sem hiányzik az életéből, mégis belehabarodik a szomszédjába, a helyi zsaruba, Garrick McCabe-be, akit alig ismer. Ám ez hamarosan megváltozik, mert a férfi egy szép napon a segítségét kéri…

Az év végén ugyanis meglátogatja várandós lánya, és Garrick szeretné kicsinosítani a házát, hogy Joylyn otthon érezze magát. Valaha nagyon szoros volt a kapcsolatuk, és reméli, hogy egy hangulatos kisvárosi karácsony bensőséges ismét megtalálják a közös hangot. De ahhoz, hogy változtasson a lánya fagyos hozzáállásán, többre lesz szükség néhány fényfüzérnél.

A varázslatos ünnep jó hatással van Wynn sebzett lelkére: rájön, ideje abbahagynia, hogy büntesse magát egy fájdalmas titok miatt. Garricket azonban továbbra is gyötrik a múlt kísértetei. Vajon megengedi-e Wynn-nek, hogy kinyissa az egyetlen ajándékot, amelyre a nő igazán vágyik – a szívét?”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 352

Eredeti mű: Susan Mallery: Happily This Christmas

Fordította: Szabó Júlia

ISBN: 978-963-540-757-6

A hat kötetből álló Happily Inc sorozatból nekem az első és az utolsó kötet van meg. Gondolkodtam azon, hogy várok az utolsóval, és majd csak akkor olvasom el, ha majd megveszem és elolvasom a többit is. De kíváncsi voltam rá, hogy különálló történetként is megállja-e a helyét. Bár a korábbi kötetek szereplőinek felbukkanásakor ad némi magyarázatot az írónő, hogy ki kicsoda, mégis érdemesebb sorban elolvasni a sorozat összes részét.

A sorozatzáró kötet egy kis betekintést is mutatott a szereplők jövőre vonatkozó terveibe.

Aranyos karácsonyi történet, egy kis erotikával, esküvővel és babavárással. Bár nagyon szépen megírt történet, mégis sokkal több lehetett volna. Voltak olyan elemei, amiket érdemes lett volna egy kicsit részletesebben kifejteni. A történet a valós problémáktól, és az „elevennek” tűnő (vannak belső vívódásaik, hibáznak, félnek, bizonytalanok) szereplőktől tűnik igazinak. Minden fejezet mögött ott lappang valami kimondatlan.

Wynn egy gyermekét (a tizennégy éves Huntert) egyedül nevelő anya, és erős, független, sikeres üzletasszony. Együttérző és gondoskodó nő. Nagyon vonzódott a szomszédjához, Garrickhez. A férfi is többször szemügyre vette Wynnt, de az érdeklődése eleinte pusztán fizikai természetű volt. Később azon kapta magát, hogy élvezi a nő társaságát. Garrick a fizikai sérüléseken kívül (hegek voltak a testén) hordozott lelki sebeket is. Ezért költözött vissza a szülővárosába, és lett új állása. Őrmesterként érkezett, majd rendőrkapitánnyá léptették elő. Erős, szilárd jellemű, jóképű férfi, aki törődik másokkal. Van egy lánya, Joylynn, aki állapotos, és akinek a férje tengerészgyalogos. A nő átmenetileg az apjához költözik, ezért a férfi úgy döntött, hogy Wynn segítségét, illetve lakberendezési tanácsát kéri. Ennek következtében egyre több időt töltöttek együtt, és lassan közel kerültek egymáshoz.

Amikor Joylyn kamasz volt, valami elromlott köztük. A történetnek ez a szála sok kommunikációs problémára hívta fel a figyelmet.

Joylyn nagyon hisztis, követelőző nő. És a viselkedését nem lehet a hormonokra fogni. Szándékosan próbált minél sértőbben viselkedni. Állandóan panaszkodott. És felháborító volt, hogy mindig a várandósságára hivatkozott, amikor valamit nem akart csinálni. Amikor javult a kapcsolata az apjával (tisztázták a félreértéseket), akkor kezdett egy kicsit megváltozni, kezdte összeszedni magát. Hosszú idő után újra egymásra találtak. Joylyn barátságosabb, közvetlenebb, vidámabb lett.

Voltak bonyodalmak, de Wynn jól kezelte a helyzeteket (főleg a fiával kapcsolatosat). A barátságok, és a közösség összetartó ereje szépen kiemelkedik a történetből.

„A szeretet gyógyít. Jobbá tesz minket, mint amilyenek valaha is voltunk. Szeretni valakit csodás ajándék. Az igazi szeretet az élet értelme.”

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Mondj rám igent! (Happily Inc. 1.)

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szobrász Nick Mitchell művészcsaládban nőtt fel, és öntörvényű apjától azt az egyet sikerült megtanulnia, hogy a nagy érzelmeket nagy szenvedés követi. Miközben a következő komoly megrendelésére vár, elvállal egy könnyűnek ígérkező asztalosmunkát egy tematikus esküvőket rendező kis cégnél. Az új állásának vannak előnyei, mindenekelőtt Pallas Saunders, az esküvőszervező vállalkozás csinos tulajdonosa. Noha Nick nem vágyik mindent elsöprő érzésekre, egy rövid ideig tartó viszony ellen semmi kifogása.

Pallas imádja a munkáját, de ha nem sikerül felvirágoztatnia esküvőszervező cégét, akkor alighanem kénytelen lesz engedni erőszakos anyjának, és állást vállalni a családi tulajdonú bankban. Új alkalmazottja, Nick próbálja meggyőzni, hogy nem való bankba, íróasztal mögé. A lelke mélyén Pallas is tisztában van ezzel, ugyanis egyre inkább úgy érzi, hogy az ő helye Nick karjában van…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 352

Eredeti mű: Susan Mallery: You Say It First

Fordította: Szabó Júlia

ISBN: 978-963-540-314-1

Ez a könyv a Happily Inc sorozat első része. Kedves kis limonádé, de nem igazán sikerült kifejteni a témát. Valami hiányzott belőle. Ezt betudhatjuk annak is, hogy – tekintve azt, hogy sorozatról van szó – a többi szereplő felületesen lett bemutatva (nyilván külön könyvekben lesznek részletesebben kidolgozva a karaktereik). Ettől függetlenül nagyon szórakoztató volt.

Az esküvőszervező téma egy kicsit untatott. Biztosan sokan vannak, akik érdekesnek találják a tematikus esküvőket, de én nem tartozom közéjük. A történet helyszíne egy kisváros, Happily Inc. A város szoros kapcsolatban van az esküvői szolgáltatásokkal. Több üzlet és utca elnevezése is erre utal.

„Működő” karakterek vannak benne, és az alapötlet is jó. A szereplőknek valós problémáik vannak. Pallas és Nick terhelt családi háttérrel rendelkeztek. A romantikus kapcsolat két sebzett lélek közt alakult ki. A kapcsolatuk érzelmi menedéket nyújtott nekik a családi feszültségek közepén.

Sok szereplő feltűnt a regényben. Többek közt Pallas ikertestvére, Cade, valamint Nick fivérei. Pallas nagyapja, Frank egy huncut kilencven év körüli, stramm öreg úr. Fiatalos, és nyitott az újdonságokra.

Pallas Saunders egy kedves, derűs és érzékeny nő. A cége tematikus esküvőket szervez.

Nick Mitchell, egy híres művész, egy részmunkaidős állásra jelentkezett nála. A felvételi beszélgetéskor félreértés történt. Magas, izmos, jóképű, világhírű szobrász, aki nagyon szeret fával dolgozni. Bár az asztalosmunka miatt jött, úgy döntött, hogy segít a nőnek. Amikor később tisztázták a félreértést, elvállalta a fapanelek restaurálását. Lassan, fokozatosan alakult ki a vonzalom, majd a szerelem Pallas és Nick között. A férfi kedves, okos, erős, figyelmes, jó humorú, lenyűgöző dolgokat alkotó művész. Örömmel segített a nőnek az esküvőszervezői munkában. A csapat nagyon értékes tagja lett. Nagyon szép romantikus gesztus volt, hogy védelmezte a nőt. Szerették egymás kedvességét és lelkesedését.

Pallas anyja, Libby kifejezetten ellenszenves volt. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy nem szereti a lányát. A lány nagyon küzdött a szeretetéért, próbált megfelelni neki. A merev, kötekedő nő elvárta, hogy a lánya úgy ugráljon, ahogy ő fütyül.

Pallasnak a környezetével viszont nagy szerencséje volt. Csodás barátnői voltak. Mindig mellette álltak, és gondoskodtak róla. Tetszett, hogy mindenki, aki ismerte és szerette őt, próbálta meggyőzni arról, hogy hallgasson a szívére, és higgyen magában, ne akarjon mindenáron alkalmazkodni Libby-hez. Libby volt az oka annak, hogy Pallas azt hitte, hogy a szeretetet ki kell érdemelni. Ám bármennyire is igyekezett „kiérdemelni”, megszerezni az anyja szeretetét, nem sikerült. Örültem, amikor végre a sarkára állt Libbyvel szemben, és arra fókuszált, hogy őt mi teszi boldoggá.

Pallas rádöbbent, hogy ha nem hagyta volna el a komfortzónáját, megfutamodott volna a kihívás elől, akkor sohasem jött volna rá arra, hogy valójában mivel is akar foglalkozni, mi teszi igazán boldoggá. Sokat fejlődött, megnyílt, és felfedezte magában az erőt. Büszke lehetett magára.

A regény végén az írónő maga foglalta össze, a történetbe szőve a könyv fő mondandóját.

„Nincs fontosabb a szeretetnél. Annál, hogy legyenek körülöttünk olyanok, akik szeretnek, és akiket szerethetünk. Akik gondoskodnak rólunk, és akikről gondoskodhatunk. Akiknek szükségük van ránk, mert mi tesszük széppé az életüket.”

A szeretet ad értelmet az életnek.

Kasie West: Borrow my Heart (Borrow my Heart 1.)

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Wren már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell

Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.

Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?

Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben.”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2024

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: Borrow My Heart

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 312

ISBN: 978-963-584-522-4

Egy újabb Kasie West regény, ami beszippantott. Imádtam. Tetszettek a karakterek, a cselekmények, a háttértörténet, és a mélyebb mondanivalók, amiket azért ebben a könyvben is elrejtett az írónő. Na meg a kutyák és cicák! A hangsúlyos állatos cselekményszál úgy kellett, mint egy falat kenyér. Ettől lett igazán szerethető. Ha pedig azt kérdeznétek, hogy mi volt a kedvencem, akkor rávágnám, hogy Bean, illetve Wren és Asher kapcsolata Beannel. Egyszerűen elolvadtam tőle. Tetszett a romantikus szál, a viccesebbnél viccesebb kihívások, kínos szituációk, és sziporkázó párbeszédek. Amik nem tetszettek, azok az engedély nélkül közzétett Tiktok videók, amik miatt elég nagy kalamajka lett. Ugyanakkor megértettem, hogy a szerző valószínűleg prevenciós célzattal tette ezt a könyvbe. A mai világban, ahol a kamaszok is órákat töltenek a cyber térben, muszáj, hogy felhívja valaki a figyelmet az online jelenlét veszélyeire, illetve arra, hogy akaratlanul is pillanatokon belül szereplői lehetünk a neten terjedő vírusként terjedő viccesnek szánt videóknak, melyek legtöbbször megalázóak, és teret adnak az arctalan és bántó kommenteknek.

A főszereplő kamaszok kedvelhetőek, bár eléggé eltérő családi háttérrel rendelkeznek.

Asher családja nagy és hangos, ugyanakkor érezhető, hogy szeretik egymást. Míg Wren családja az édesapjából és a nővéréből áll, az édesanyjuk elhagyta őket, amikor a lány még csak tíz éves volt. Bár imádja az apukáját, vele és nővérével is sokszor távolságtartó. Ismerve az anyukával való kapcsolatát, nem csoda, hogy a lány bizalmatlan, szarkazmussal, szabályokkal védi magát, és mindent mániákusan kézben akar tartani. Ebből az élethelyzetből zökkenti ki őt Asher. Napról napra jobban megnyílik a külvilág felé, többet árul el magáról a fiúnak, mint bárki másnak a közvetlen környezetében. Ez egyszerre felszabadító és ijesztő számára.

Szórakoztató történet volt, és még meglepetéssel is tudott szolgálni. Voltak benne számomra nem tetsző részek is, de még ezekkel együtt is szerethető regényt kaptam, ami sűrűn mosolygásra késztetett.

Ana könyvajánlói - Christy Wilson Beam: Mennyei csodák

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A könyv egy édesanya gyönyörű (és igaz) meséje arról, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermeke, Annabel miként élt túl egy veszélyes balesetet, melynek során látogatást tett a mennyországban – hogy ezzel egy újabb csodás történet vegye kezdetét.

A mű legfantasztikusabb része a kilencéves kislány beszámolója az őrangyalával való találkozásról, aki végig vigyázott rá, és beszélgetése Jézussal, aki arra kérte, menjen vissza a földre, mert még feladata van számára ezen a világon.

A regény, melyből nem sokkal megjelenése után nagy sikerű film készült, Annabel és családja életének inspiráló és szívmelengető történetén keresztül arra tanít bennünket, hogy sosem szabad elveszíteni a reményt, mert a csoda itt van körülöttünk, és a szeretet és a hit segítségével mindannyiunk számára bekövetkezhet.

A Mennyei csodák elolvasása után másként fogjuk látni a körülöttünk lévő világot, és rájöhetünk, mivel magyarázhatók az emberi értelem számára felfoghatatlan jelenségek.”

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2020, 2025

Oldalszám: 197

A mű eredeti címe: Miracles from Heaven

Fordította: Zónai Melinda

ISBN 978-963-267-658-6

Amikor először láttam a filmet, már akkor arra gondoltam, hogy szívesen elolvasnám a könyvet. Ez a könyv egy hívő családban élő kislány betegségének és csodás gyógyulásának igaz története. Egy kedves barátnőmtől kaptam karácsonyra.

A Beam család története szívszorító, hitet és reményt adó. A család szilárd egysége és összetartása példaértékű. Az édesanya meséli el a kislány, Annabel betegségének, és csodás gyógyulásának történetét. Elmondja, hogy egy súlyos betegség hogyan tudja átírni egy család napjait. Betekintést enged abba, hogyan birkózik meg ezzel egy család.

A párbeszédekben Annabel kisgyermeki hittel tárja elénk a tapasztalatait és meggyőződéseit.

Négy évig küzdöttek azért, hogy megkapják a lesújtó diagnózist, és segítséget találjanak a kislány számára. Lenyűgöző volt, hogy Annabel minden szenvedése dacára milyen kedves és derűs kislány maradt, és méltósággal viselte az állapotát. Persze volt, hogy elkeseredett, és eszébe jutott a halál, ami megszabadíthatná a szenvedéstől, mégis többnyire optimista volt.

Szerintem Christy és Kevin nagyon szimpatikus, jó emberek. A lányaik pedig eleven, talpraesett, tanyán nevelkedett erős gyerekek. Annabel kedves, szelíd természetű, ugyanakkor bátor és rendíthetetlen kislány. Abbie a korához képest érett, megbízható, nagylelkű és okos. Sokat segített az anyukájának, és támogatta a húgait. Védelmező és gondoskodó szerepet töltött be a húgai életében. Adelynn bárhová és bármikor képes volt beilleszkedni.

„A mindennapokban is így teszünk, amikor a családunkat érő kihívásokkal kell szembenéznünk: ha olyasmi történik, ami túl nagy falatnak bizonyul számunkra, csak kinyújtjuk a kezünket egymás felé, mert tudjuk, hogy közös erővel minden harcot sikeresen megvívhatunk.”

Nagyon szép, hogy sok ember szeretete vette körül őket, egy összetartó közösség tagjai voltak. Azokban az években sokan voltak a segítségükre: a család, a barátok, Kevin munkatársai, a gyülekezetük, dr. Nurkó, dr. Siddiqui, Dani Dillard, Angela Cimino (aki a bostoni hotel éttermében dolgozott, és akivel gyorsan összebarátkoztak), a tűzoltók (különösen Tristan és Mike)… Mondhatjuk azt, hogy mindannyian egy-egy csodát megtestesítve.

„El kell engedned mindent, amit nem tudsz irányítani. Azt, ami már megtörtént, vagy amitől félsz, hogy megtörténhet, nem tudod irányítani. Csak azt, ahogyan reagálsz rá.”

Christy arról is őszintén írt, hogy az a néhány év alaposan próbára tette a hitüket, valamint a depresszióról. A történetük mélyen megrendített. Sokan és sokat imádkoztak Annabel gyógyulásáért.

„Azoknak, kik hisznek, nincs szükségük magyarázatra. Azoknak, kik nem hisznek, nincs lehetséges magyarázat.” (Franz Werfel)

Az alábbi dalt a filmben hallhattuk. Szerintem nagyon szép, és illik a történethez.

Third Day ft. Harvest - Your Words

Szeretettel ajánlom a Third Day többi dalát is.

Ana könyvajánlói - Debbie Macomber és Susan Mallery: Angyalhaj / Fagyöngy és csillagszóró

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Debbie Macomer – Angyalhaj

Katherine az Orgona utca hangulatos kis kávézójában írja – mások megrendelésére készülő – karácsonyi leveleit. Az ügyesen megfogalmazott írásokban az unalmas hétköznapok eseményei sikertörténetekké kerekednek, és mindenki felhőtlenül boldognak tűnik. Nincs viszont ettől elragadtatva az ünnepelt gyerekpszichológus, dr. Wynn Jeffries, aki szerint a karácsony nem más, mint csupa hazugság, ezért azt tanácsolja minden szülőnek, hogy „temesse a szán alá a Mikulást”. Katherine természetesen óriási hibának tartja, ha így bánnak a gyerekekkel. Bár a két vitatkozó semmiben sem ért egyet, hogy, hogy nem, eszük ágában sincs abbahagyni a vitát. Ahogy közeledik a karácsony, Katherine és Wynn rájönnek, hogy a szeretet egymás különbözőségeinek elfogadása, maga az ünnep pedig az önzetlen és feltétlen odaadás szimbóluma…

Susan Mallery – Fagyöngy és csillagszóró

A vonzó tűzoltó, Jordan egy időre ágyba kényszerül, mert megsérült egy mentés során. Mindenre vágyik, csak arra nem, hogy viszontlássa Hollyt, mert éppen az ő macskája, Fagyöngy miatt sebesült meg, miközben kimentette a rémült állatot a lány viharban megrongálódott házából. Mégis képtelen elküldeni az elbűvölő, kék szemű, angyalarcú fiatal nőt, amikor az meglátogatja a kórházban. Szegény, végül is elveszítette az otthonát, ráadásul nemsokára itt a karácsony, a szeretet ünnepe…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 336

ISBN: 978-963-540-755-2

Eredeti cím: Christmas Letters / Holly and Mistletoe

Debbie Macomber: Angyalhaj

Nem igazán értem, hogy miért lett a Karácsonyi levelekből Angyalhaj a történet címe.

Debbie Macomber minden regénye (legalábbis azok, amiket eddig olvastam) egyszerű, mint a faék, ugyanakkor kedves és humoros. Nyilvánvaló, hogy az írónő könnyed kikapcsolódásnak szánta a történetét, és szeretett volna mosolyt csalni az olvasók arcára.

Bár valóban szórakoztató olvasmány, a téma nem igazán tudott lekötni. A hippi életszemlélet, az elmélet, hogy hagyni kell a gyerekeket, hagy állítsák fel saját maguknak a korlátokat, nekem kissé abszurdnak tűnik. A történet kiszámítható, de azért volt benne olyan cselekmény, amit nem láttam előre. Összességében azt nyújtotta, amit vártam tőle, egy laza, humoros kikapcsolódást. Az írásmód könnyed, jól lehet haladni az olvasásával. A kicsit részletesebb leírásoknak, a szereplők alaposabb bemutatásának örültem volna.

Katherine szókimondó, lelkes, kreatív. Wynn egyenes, őszinte, jóképű úriember. A kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen. Az első benyomásaik ellenére hamar egymásra hangolódtak, és vonzalom alakult ki köztük. A fülszöveg egy kicsit félrevezető, mert ugyanolyan félreértést okoz, mint ami a két főszereplő közt van a történetben. Wynn nem a karácsony ellen van. Ő a „körítést”, a mítoszt, a gyerekek álomvilágának megerősítését nem támogatja. Tetszett, hogy Wynn képes- és hajlandó volt felülvizsgálni az elméleteit, nézeteit. Nagyon kedves, figyelmes, lovagias volt a nővel.

Kellemes, hangulatos, humoros, aranyos történet.

Susan Mallery: Fagyöngy és csillagszóró

Szívmelengető romantikus történet, egy kis erotikus tartalommal.

Jordan, a tűzoltó egy cica megmentése közben megsérült. A balesete miatt pihenésre kényszerült. Fagyöngy (a cica) gazdája, Holly felajánlotta a segítségét. Hamar megkedvelték egymást, és erős vonzalom alakult ki közöttük.

A nehéz élet, és a sok szomorú esemény ellenére Holly jószívű, kedves, szelíd és vidám maradt. Jordan szerette volna elfeledtetni a lánnyal a múlt fájdalmait. Nagyon tetszett neki, és kedvelte, ezért nem akarta elcsábítani. Úgy gondolta, hogy összetörné a lány szívét. De nem bírt sokáig ellenállni neki. Vonzotta a lány kedvessége, nőiessége, ártatlansága.

Jordan fivérei és sógornői is azonnal megkedvelték, és befogadták Hollyt.

Jordant magának való embernek tartották. Holly azonban nyíltszívűnek, kedvesnek ismerte meg. Olyan embernek, aki figyelmes, jóképű, és akinek remek humorérzéke van. Azt még a férfi sógornői is elismerték, hogy a Haynes fivérek között valószínűleg leginkább Jordan az úriember.

Mindenki hordozott terheket, múltbéli sebeket. Jordan félt a szerelemtől. Holly félt másokat megajándékozni a bizalmával, és elköteleződni. Az együtt töltött hetek során közel kerültek egymáshoz. Holly, a szelíd, drága lélek, megérintette a férfi lelkét, és „elűzte a sötét árnyakat”. Mindketten megtapasztalták a szerelem varázslatos, gyógyító erejét.

Nem egy bonyolult, és részletesen kidolgozott mű. Hiányzott belőle valami, nem mélyült el. Ez egy cuki, könnyed, romantikus karácsonyi történet, megfűszerezve egy kis érzékiséggel.

Ana könyvajánlói: Meghan Quinn: How My Neighbor Stole Christmas – A szomszédom a Grincs (A szomszédom a Grincs 1.)

Fülszöveg:

„Kringletown minden lakója lelkesen ünnepelte a karácsonyt. Mindenki, kivéve Cole Black.

A különleges kis falu többi lakosa dalolva, vidáman díszíti az utcákat, de Cole másra sem vágyik, csak csendre és magányra. Sivár terve azonban meghiúsul, amikor karácsonyi ellensége, Storee Taylor, beköltözik a szomszédba, hogy gondoskodjon a nénikéjéről.

Cole élete rögtön egy igazi karácsonyi lidércnyomássá változik, főleg amikor megtudja, hogy Storee Cindy néni bátorítására benevezett a falu Karácsonyi Kringle versenyére. Ráadásul elszánta magát, hogy megnyeri a versenyt.

Na, majd ha piros hó esik! Cole úgy dönt, barátja, Max segítségével benevez a versenyre, és legyőzi Storeet. Eljátssza, hogy az állandó mogorvasága ellenére hatalmasat nőtt a szíve a karácsonytól, és beleszeretett a szomszéd lányba. Storee pedig sajnos kénytelen belemenni a játékba, ha meg akarja szerezni a karácsonyi Kringle-díjat.

De nem csak a verseny válik egyre fűtöttebbé. Cole és Storee tettetett kapcsolata hamarosan egyre valóságosabbá válik, és azon kapják magukat, hogy próbálják titkolni Cindy néni elől. Bonyolódik a helyzet, egyre keményebb a verseny, és valaki egyetlen éjszaka alatt ellopja az egész karácsonyt…

Olvasd el, ha imádod a Grincset és a morcos, de imádni való könyves álompasikat!”

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 560 oldal

Eredeti mű: Meghan Quinn: How My Neighbor Stole Christmas

Fordította: Csiky Villő Anna

ISBN: 9789636756079

Ezért a könyvért kár volt pénzt kiadni. Arra számítottam, hogy a történetben a szenvedély és a humor természetesen fonódik majd össze, ezzel sok vidám percet okozva az olvasóknak. Tévedtem. Erőltetett és gyenge volt. Nem is olvastam végig (pedig nem jellemző rám, hogy csak úgy abbahagyom egy könyv olvasását). Gyötrelmes lett volna. A századik oldalig még reménykedtem, hogy talán később jobb lesz. Azután beláttam, hogy ez a könyv valószínűleg végig ilyen vacak. A bugyuta versikék még akár jók is lehettek volna. Az ötlet nem volt rossz. Kár, hogy nem sikerült megvalósítani. Cole és a „Narrátor” közti szóváltások nagyon gagyik voltak és egyáltalán nem könyvbe valók. Talán egy filmben megállták volna a helyüket, de azt is erősen kétlem.

A női főszereplő nagyon ellenszenves.

Storee és a nővére, Taran Coloradoba utaztak a nénikéjükhöz, Cindyhez, aki elesett és megsérült. Storee nem volt oda az örömtől, hogy a hideg Kringletownban töltse a karácsonyt, a morcos, jól nevelt, és kioktató nővérével. De gondoskodni kellett az idős, törött csípőjű nénikéjükről.

A Taylor testvérek közül Taran volt az értelmesebb, felelősségteljesebb, gondoskodóbb. Storee nyafogós, gyerekes, felelőtlen, éretlen.

Kringletown lakói egész évben ünnepelték a karácsonyt.

Cole hű volt a helyhez, mert a szülei halálakor a faluban mindenki segített neki. (A falu lakói vigyáznak a sajátjaikra.) A Maxheimer család gondoskodott róla, hogy soha ne érezze magát kirekesztettnek, és sose legyen egyedül karácsonykor. És ő nagyon hálás volt ezért. Mégis úgy érezte, hogy amikor meghaltak a szülei, akkor magukkal vitték a karácsony varázsát. Cole talán ezért is szerette a magányt és a kemény munkát.

Az alapötlet ígéretes volt, de sajnos ez nem volt elég. A karakterekhez nem tudtam közel kerülni. Bár csak az első 226 oldalt olvastam el, mégis úgy tűnt, hogy nem volt benne igazi érzelmi mélység, a főszereplők között nem igazán lehetett felfedezni a kémiát (hiába utalt rá az írónő). Ez a történet nem ért el hozzám. Kár volt rá időt pocsékolni.

Ana könyvajánlói - Jules Wake: Hóesés Notting Hillben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Szórakoztató és szívmelengető karácsonyi románc.

Tökéletes olvasmány mindazoknak, akik szeretik a Hugh Grant-féle romantikus vígjátékokat.

A kedves és bohókás Viola Smith a Londoni Metropolitan Operatársulat zenekarában brácsázik, és a főnöke kérésére kénytelen segíteni az egyik Notting Hill-i iskolában a karácsonyi műsor összeállításában.

Nate Williams igazi Grincs: nem mondhatni, hogy fellelkesítené a közeledő karácsony gondolata. Ám mivel a kislánya, Grace a főszereplő az ünnepi műsorban, beadja a derekát, és segít Violának a szervezésben.

Viola és Nate között úgy szikrázik a levegő, mint a parázs a Portobello Road-i piacon a sült gesztenye alatt. És amikor Londonban havazni kezd, Viola és Nate azon kapják magukat, hogy csapdába estek. Ráadásul nem is egybe…

Húszévnyi PR-karrier után Jules Wake szakmát váltott, hogy több ideje és energiája legyen az írásra. Napközben egy általános iskolában dolgozik, éjjelente pedig romantikus történeteket ír – olyanokat, amilyeneket maga is mindig szívesen olvasott.”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 428

Eredeti mű: Jules Wake: Notting Hill in the Snow

Fordította: Bosnyák Gabriella

ISBN: 9789636043735

A könyvről:

Vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első fele nem igazán tetszett. A második fele már jó volt. Egyszerű, és kiszámítható romantikus, bájos történet. Nem indult ígéretesen. A történet jó, de sokkal több lehetett volna. A könyv a karácsonynak azt a részét is megmutatja, amit sokan átélnek ilyenkor. A terheket, az extra tennivalókat, a rohanást…

Jó volt a zenekarról szóló részeket olvasni. Érdekes volt a beszélgetés arról, hogy hogyan működik egy zenekar belülről, és milyen hangszer a brácsa.

Megtévesztő a fülszöveg. Nate Williams nem Grincs. Egy kicsit sem az. Csak nagyon óvatos, és igyekszik vigyázni a szeretett lányára, akit már egy éve egyedül nevel. Kedves, figyelmes férfi. Próbál "egyensúlyozni" az ügyvédi hivatása, és a magánélete között.

Viola egy brácsaművész, akit a munkahelye, a Londoni Metropolitan Operatársulat felkér, hogy segítsen egy iskolai betlehemes előadás megrendezésében. Az egyik édesapa, Nate, akivel már korábban keresztezték egymás útját, szintén segítőként csatlakozik. Már az első találkozáskor megvolt a kémia köztük. A romantikus szál lassan bontakozott ki. Nate elképesztően jól nézett ki, és Viola biztos volt benne, hogy semmi esélye nála.

Viola kedves, gondoskodó, segítőkész, energikus, kreatív nő. Borzasztó volt, hogy a családja mennyire kihasználta. Lekezelő, tapintatlan és érzéketlen emberek. Ugyanakkor Viola is felelős volt a helyzetért, mert hagyta magát belekényszeríteni. A pofátlan, élősködő családjáról szóló részek miatt egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását. Ridegen semmibe vették Violát, és még el is várták, hogy eltűrje. Ha sikerült volna „elvenni a zsarnokoskodásuk élét”, akkor talán nem tűnt volna a könyv első fele olyan erőltetettnek. Eleinte ezért hiányoltam a karácsonyi hangulatot. Megvoltak a karácsony „kellékei”: díszek, ünnepi világítás, mézeskalács… de az elején sokkal inkább emlékeztetett egy bevásárló listára, csak a krumpli, hagyma, vaj, és egyebek helyett girlandok, gömbök, stb. szerepelt rajta.

Később már minden megvolt a karácsonyi hangulathoz: bensőséges hangulat, együttérzés, gondoskodás, hóesés, mézeskalácsház építése, karácsonyfa, személyes ajándékok, papírlánc-ragasztás, koszorúkészítés… Megmutatta a karácsony gyönyörű oldalát is.

Amikor Viola, Nate és a kislánya, Grace együtt voltak, akkor az egészet átjárta a meghittség. A közös időtöltés, a meghitt hangulat, a kis apróságok jobban elmélyítették a főszereplők közti érzelmi kötődést. Azok a részek szórakoztatóak voltak.

„A mosoly csodákat művel. Nem kerül semmibe, és máris derűsebben látja az ember az előtte álló napot.”

Azok a részek, amikben Grace, Viola és Nate egyre jobban megismerték egymást, egyre közelebb kerültek egymáshoz, nagyon hangulatosak voltak.

Grace állandó óvatoskodása, tökéletességre törekvése, és felnőttes összpontosítása elszomorító volt. Egy ilyen korú gyereknek nem szabadna mindenért aggódnia. Jó volt arról olvasni, hogy az együtt töltött idő során egyre vidámabbak, nyugodtabbak, lazábbak lettek.

Kezdetben Viola és Grace hasonlóan viselkedtek. Úgy gondolták, hogy „ha jól viselkednek”, és másoknak a kedvére tesznek, akkor kicsit több időt töltenek majd velük. Állandóan megakartak felelni mindenkinek. Így többnyire azt csinálták, amit mások akartak, nem azt, amit ők.

Tetszett, amikor Nate felhívta arra Viola figyelmét, hogy határozottabban kellene kiállnia magáért. Szép volt, ahogy keresztül húzta Bella (Viola egyik unokatesója) tervét. Gyakorlatilag megmentette ezzel a nőt. Örültem, hogy végül Viola kiállt magáért, és nagyon jól megoldotta a dolgokat. Nagyra becsültem őt azért, mert amikor visszatért Nate felesége, közölte a férfivel, hogy sosem lenne egy házasember szeretője. Pedig nyilvánvaló volt, hogy nagyon szereti a férfit és a kislányát, és nagyon szenved a kialakult helyzet miatt.

Nate felesége, Elaine egy nagyon ellenszenves, utálatos, rosszindulatú nő, akinek a munkája a legfontosabb. Nyilvánvaló volt, hogy Violával ellentétben, belőle hiányzik az együttérzés, a megértés, az őszinte kedvesség. Felháborítóan viselkedett a kislánnyal. Nem volt meglepő, hogy képes volt újra elhagyni. Az az egy pozitívum volt vele kapcsolatban, hogy belátta azt, hogy a férjével nem illenek egymáshoz, és ő nem való anyának.

Szóval érdemes felülemelkedni a könyv első felének bosszantó részein, mert a második fele kárpótol érte.

Kasie West: Szerelembe zárva

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Amikor Autumn Collinst véletlenül bezárják a könyvtárba egy egész hétvégére, úgy érzi, hogy ennél semmi nem lehetne rosszabb. De aztán kiderül, hogy Dax Miller is bent ragadt vele az épületben. Autumn nem sokat tud Daxről, csak annyit, hogy a fiú semmi jót jelent. Sok pletyka kering az iskolában valami verekedésről (és arról, hogy Dax emiatt került javítóintézetbe egy időre), meg azt is híresztelik, hogy magányos farkas. Egyszóval nem ő az ideális hétvégi partner. Autumn végig azzal nyugtatgatja magát, hogy Jeff (a már majdnem barátja), nemsokára észreveszi, hogy ott ragadt a könyvtárban, és a megmentésére siet.

Csakhogy Jeff nem érkezik meg. Senki nem érkezik meg.

Autumn lassan ráeszmél, hogy ezt a hétvégét kénytelen lesz automatából nyert ételekkel kihúzni, ráadásul egy olyan fiú társaságában, aki elég egyértelműen nem akar közösködni vele. Csakhogy az is kiderül, hogy Daxben sokkal több van annál, amit elsőre gondolna róla az ember. Autumn és Dax idővel — eleinte vonakodva, később már nem annyira vonakodva — lassan megnyílnak egymásnak. Autumn megdöbben, hogy milyen közel kerülnek egymáshoz. De vajon akkor is így érzik majd, ha véget ér a kalandos hétvége, és a lányt újra magával ragadja a régi élete és a régi szerelme?”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2019

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: By Your Side

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-403-624-1

Most fejeztem be a könyvet, és kissé vegyesek az érzéseim. A történet szövegezése kellemes, érthető, a cselekményvezetés gördülékeny, ugyanakkor tartalmilag kissé zavaros volt.

Dax okos, olvasni szerető, távolságtartó, zárkózott, terhelt múlttal rendelkező, érthető módon kissé kötődésfóbiás tizenhét éves srác, aki merő véletlenségből kénytelen három napot a főszereplő lány, Autumn társaságában tölteni, mert bezárták őket a könyvtárba. A lány minden cucca Jeff autójának csomagtartójában, a srác telója lemerült, a vezetékes készülékek meg el vannak zárva az épületen belül. Ez valahogy számomra kissé abszurd volt. Eleinte a lehető legkevesebbet kommunikálnak, szabályokat állítanak fel, a harmadik nap végére viszont eléggé sokat tudnak a másikról. Megnyílnak egymásnak, olyanokat is megosztanak a másikkal, amit senki más nem tud. Dax karakterével azonnal szimpatizáltam, viszont Autumn kissé idegesített. Nem feltétlenül tudom megmagyarázni, hogy mi volt a gondom vele, talán a történet felénél kialakuló kis „szerelmi háromszög”, vagy az, hogy kinevezte Dax-et unaloműzőnek. Hiába tudom, hogy nem gondolta komolyan, és sokkal inkább a srác „nem akarok senkihez kötődni” hozzáállása miatt nevezte a kettejük dolgát így, mégis zavart. Akkor kezdtem el megsajnálni, amikor Jeff legjobb barátja mindenért őt hibáztatta.

Számomra a Dax-szel közös jelenetek voltak a kedvencek, mert olyankor a lány őszinte és kedvelhető volt, viszont amikor Autumn a barátaival volt, az idegesített. A lány családját viszont kedveltem. Jó lett volna többet olvasni a tesójáról, vagy arról, ahogy bemutatta neki Dax-et.

Összességében véve szórakoztató ifjúsági regény, ám a szerző többi, általam olvasott könyvéhez képest talán kicsit gyengébb volt.

Pontozás: 10/9

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Álmaim karácsonya (Wishing Tree 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Camryn ideiglenesnek gondolja visszatérését szülővárosába, Wishing Tree-be. Alig várja, hogy a húgai leérettségizzenek, és ő folytathassa Chicagóban az „igazi” életét. Egészen addig, amíg nem találkozik Jake-kel. A lány egyszeriben másképp kezdi látni a várost és a karácsonyi hagyományokat. Felmerül benne, hogy titkon talán mindig is arra vágyott, hogy hazatérhessen. Az újonnan a városba érkező Rivert elbűvölik Wishing Tree ünnepi szokásai és melegszívű lakói, különösen Dylan Tucker, akinek a csókjaitól valósággal elolvad. De a férfinak van egy titka, és River nem kockáztathatja meg, hogy beleszeressen, amíg ki nem deríti, mi az. Még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy talán örökre elveszíti. Mindkét nő nehéz döntések előtt áll. De ha elég bátrak ahhoz, hogy a szívükre hallgassanak, emlékezetes karácsonyuk lesz… ”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 384, puhatáblás

Eredeti mű: Susan Mallery: Home Sweet Christmas

Fordította: Bakay Dóra

ISBN: 978-615-108-096-2

Ugyanazt az élményt nyújtotta, mint az első kötet. Ízlésesen megírt, érdekes, mesébe illő történet, tele érzelmekkel, humorral és romantikával. Szórakoztató, kedves olvasmány. Az írónő elképesztő érzékenységgel tárta fel a regény szereplőinek a lelki mélységeit, érzelmeit. A mellékszereplők is sokat hozzáadnak a történethez. Ennek ellenére nekem az első jobban tetszett.

A szereplők régi ismerősöknek tűntek. Ebben a kötetben Camryn, a Wrap Around the Clock szép és okos vezetője az egyik karakter, aki a történet középpontjában van.

Helen (Jake Crane anyja) ötlete – amivel a regény indul – kissé sokkolt. Őszintén szólva kész agyrémnek tartottam.

Jake magas, jóképű, sportos férfi (ez már az előző kötetben kiderült). A családi szálloda vezetése néha kihívást jelentett, de nagyon szerette. Camryn figyelmeztette őt, hogy mit tervez az édesanyja. Helen azt hitte, hogy mindent ő tud a legjobban. Jake megpróbálta lebeszélni a tervéről, és Dylan (Jake legjobb barátja) is próbálta jobb belátásra bírni. Úgy tűnt nem tehetnek semmit, hogy megállítsák. A két férfi beszélgetései nagyon tetszettek. Érződött rajtuk az őszinte odafigyelés, testvéri és baráti szeretet.

Camryn kellemesnek találta Jake társaságát. Élvezte a találkozásaikat. Szeretett beszélgetni vele. Nem értette, hogy Jake miért egyedülálló. Nagyon vonzódott hozzá.

River Best a számítógépes biztonság területén dolgozott. Körülbelül hat hónapja költözött Wishing Tree-be. Nagyon örült, hogy egy csoport tagja lehet. A barátnői: Shaye a Judy’s Hand Pie piteboltból, Camryn, Reggie és Paisley. Csütörtökön mindig együtt ebédeltek. Nekem úgy tűnt, hogy River karaktere részben bizonyosság arra, hogy a legzárkózottabb ember is képes megnyílni, ha érzi az őszinte szeretet erejét.

Dylan asztalosmester. Szeretett volna elköteleződni. Már az első találkozáskor nagyon tetszett neki River, aki közvetlen, őszinte és naiv. Dylan szexinek találta, és nagyon tetszett neki a mosolya. Jól érezték magukat egymással. Könnyű volt a beszélgetés. Dylan vicces, figyelmes, kedves és jó társalgó. A gyerekek támogatása volt a szívügye. Megvédte a nőt, nevetett a viccein, és azt mondta, hogy gyönyörű.

A párok minden tagjának meg kellett küzdenie a saját démonaival. Talán Camrynt gyötörte a legtöbb kétely, és félelem a veszteségtől. Nehezen döbbent rá, hogy pontosan ott van, ahová tartozik.

Voltak drámák, elhamarkodott tettek, de végül mindent sikerült megoldani.

A regény egyik lényeges mondanivalója, hogy az élet milyenségét a döntések határozzák meg. Ahogy azt is, hogy milyen emberek vagyunk. Emlékeztet arra, hogy hallgassunk a szívünkre, és legyünk önazonosak. Arról is szól, hogy milyen nehéz túltenni magunkat a csalódásokon, és újra bízni, hogy vannak őszinte, gyógyító kapcsolatok. A múlt fájdalmai és félelmei miatt ne zárkózzunk be, mert ha az életünkben megjelenik valaki, aki mellett önmagunk lehetünk és esélyünk van a boldogságra, akkor érdemes küzdeni. Szerintem a történet arra bátorítja az olvasót, hogy kövesse a szívét, merjen szeretni.