Ana könyvajánlói - Laura Agustí: Egy macska története

Fülszöveg:

„Vajon mi teszi olyan különlegessé a macskákat? Miért nyűgöz le annyi embert eleganciájuk, közömbösségük és gőgös viselkedésük? És hogyan képesek segíteni nekünk, embereknek megküzdeni a szorongással, a magánnyal és a szomorúsággal?

Laura Agustí spanyol grafikus meseszép illusztrációkkal teli könyvében saját élettörténetét mondja el, amelyben gyermekkorától kezdve kitüntetett szerep jutott az állatoknak – különösen a macskáknak. Laura Barcelonába költözve vette magához Hékást, a nehéz természetű sziámi macskát, akivel tizennyolc éven át osztotta meg az életét. S miközben különleges és érzelmes kapcsolatukról mesél, Laura elénk tárja a macskákról szerzett gazdag tudását is: kiderül, miért ihlettek meg annyi művészt az ókori Egyiptomtól kezdve a modern festészetig, hasznos tanácsokkal szolgál a macskatartásról, és azt is megtudhatjuk, miként dolgozható fel szeretett állatunk elvesztése.

Kötelező olvasmány a macskák szerelmeseinek.”

Kiadó: Helikon

Kiadás éve: 2022

A mű eredeti címe: Historia de un gato

Illusztrálta: Laura Agustí

Fordította: Eőry Zsófia

Oldalszám: 156

ISBN: 978-963-620-011-4

A szerzőről:

Laura Agustí az alteai Miguel Hernández Egyetemen szerzett képzőművészeti diplomát, a barcelonai Massana Oktatóközpontban pedig vezető belsőépítész képesítéssel zárta tanulmányait. Éveken keresztül foglalkozott festészettel, jelenleg azonban szinte kizárólag az illusztrálásra koncentrál.

A könyvről:

Nagyon szép a borítója. Ráadásul erős, kemény fedlapos, jó minőségű. Gyönyörűen illusztrált, aranyos és érdekes könyv. Leginkább a szerző érzéseit, gondolatait ismerhetjük meg. Érződik a könyvön az állatok iránt érzett szeretete. A szerző írt a saját életéről, amiben fontos szerep jutott az állatokkal való kapcsolatnak. Írt az állattartásról, és arról ahogy a macskák megjelentek a művészetekben is. Ez a könyv nem egy regény, hanem egy memoár és művészeti album. A szerzőnek a művészet a szenvedélye, főleg a művészetekben megjelenő macskák. A kedves, gördülékeny történetben sokat olvashatunk Hékásról, a kötet borítóján szereplő sziámiról, Laura macskájáról. Élmény kézbe venni, és elolvasni ezt az igényesen kidolgozott, különleges könyvet.

„Mi, akik annyira szeretjük az állatokat, mindannyiukban, minden egyes példányban meglátjuk a szépséget, és nehezünkre esik úgy élni az életünket, hogy nem gondolunk rájuk.”

A könyv elején a szerző a gyerekkoráról, és az állatokhoz fűződő kapcsolatáról írt. Egyszer karácsonykor egy állatos enciklopédiát kaptak (Laura és a húga), ami nagy hatással volt rájuk. A hideg teleket olvasással és rajzolással töltötték. Laura jól mesél. Szépek és részletesek a leírásai. Marina (a húga) és ő is képzőművészetet tanult. A macskák évszázadok óta a világon mindenhol megihletik a művészeket.

„Már a legkisebb macska is valóságos műalkotás.” (Leonardo da Vinci)

Laura huszonhárom évesen, a tanulmányai végeztével befogadott egy sziámi cicát. Onnantól kezdve minden idejüket együtt töltötték. Hékásnak nevezte el, hátha így nagyobb eséllyel figyel majd rá, ha kimondja a nevét.

A szerző a macskatartással kapcsolatban hasznos tippekkel is ellátta az olvasókat. Nyíltan írt arról az időszakról is, amikor Hékás idős korában megbetegedett, és véget ért a közös történetük.

„Ha ennyi éven át lakunk egy állattal, ha ilyen meghittség alakul ki köztünk és egy másik lény között, aki figyel ránk és feltétel nélkül mellettünk áll, a kapcsolat annyira szorossá válik, hogy a gyász intenzitása egy családtag vagy egy barát elvesztését idézheti.”

Fél évvel később eljött az idő, hogy új állat lépjen az életébe. A kettős befogadás során egy fekete nőstény perzsamacska, és egy szürke nőstény macska lelt nála új otthonra.

Nem egy terjedelmes mű. Néhány témát érdemes lett volna egy kicsit részletesebben kidolgozni. Ettől függetlenül figyelemre méltó.

Ana könyvajánlói - Ritecz Balázs első könyvéről

 Ritecz Balázs könyvéről már olvashattátok Ariadne véleményét. Mivel mi többnyire eltérő műfajban olvasunk, másféle a gondolkodásunk, ezért egy kicsit más nézőpontból mutatom be Balázs könyvét.

Általában másféle könyveket szoktam olvasni. Szóval ez kívül esik a komfortzónámon.

Ami negatívum, az leginkább a kiadó munkájára vonatkozik, és nem a történetre. Megemlíthetném a betűtípus kiválasztását (szerintem biztosan lett volna jobb választási lehetőség is…), meg a korrektúra nyilvánvaló hiányát. Az szintén „érdekes”, hogy nem könnyű megtudni azt sem, hogy egyáltalán létezik ez a könyv. Könnyebb tudomást szerezni róla, ha van ismerősöd, vagy ismerősöd ismerőse, aki ismeri a szerzőt, vagy valamelyik családtagját. Esetleg valaki, aki meglátta valahol, megvette, és elolvasta.

Egyetértek Balázs volt tanáraival, jó érzéke van az íráshoz.

Voltak a történetben ironikus és humoros részek. És voltak nagyon abszurd, szürreális helyzetek is, amiknél elgondolkodtam, hogy ezt mégis hogy sikerült összehozni. Megjegyzem, okkal. Hiszen vannak dolgok, amiket elvileg értelmes, felnőtt ember nem csinál. Ha egyszer megfilmesítenék ezt a regényt, akkor garantáltan sokat nevetnének a nézők. Fontos szerepe van a humornak, hiszen ellensúlyozza a mai társadalmunkat érintő problémákkal kapcsolatos nyomasztó érzéseket. Nyerő ez az olvasmány, ha kikapcsolódásra, a gondolataid elterelésére van szükséged. Nem az a típusú könyv, aminek az olvasása közben unatkozni kezdene az olvasó. Humoros és elgondolkodtató történet. Az álláskereséshez sokszor olyan érzések társulnak, mint a bizonytalanság, tehetetlenség, csalódás… Szóval a sok vicces pillanat ellenére a téma nem olyan vidám. Valós helyzeteket, igazságokat fedezhetünk fel a humor mögött. Kicsit hihetetlen, de a humor működik. Annak ellenére, hogy a főnök (főnökök) helyében már korábban kirúgtam volna Tamást (és hozzávágtam volna valamit), valójában mégis drukkoltam neki, hogy szedje össze magát, oldja meg a helyzetet. Legalábbis eleinte. Pedig a kelekótya munkavállaló elég komoly problémákat okozott. Mindenhol hatalmas felfordulást csinált. Később már inkább úgy gondoltam, hogy segíteni csak annak lehet, aki igazán akarja és hagyja.

„A gond mindig ott kezdődik, ha unatkozik az ember, és ennek tetejében még kellőképpen lankad a figyelme is.”

Tamás egy gyermeklelkű felnőtt, aki különös helyzeteket idéz elő, és láthatjuk, hogy hogyan kezeli a kialakult problémákat. Még három hónapot sem töltött el recepciósként, amikor „betelt a pohár”, és kirúgták. Azután egy áruház játékrészlegén helyezkedett el, ahol folytatódtak a bonyodalmak. Amikor ügyfélszolgálatosként dolgozott, és összekeverte a valóságot a fikcióval, álmokkal, akkor már egy nagyobb probléma kezdett el körvonalazódni. A felelőtlen és gyerekes viselkedésű fiatalember helyett már egy elkeseredett és kétségbeesett ember volt, mentális problémákkal. A negyedik rész (Önkéntes száműzetés külföldre) nekem már egy kicsit sok volt. Ezekben a fejezetekben is voltak vicces jelenetek, mégis valahogy „keserűbb” volt. Sehol sem tudta a rábízott feladatokat problémák előidézése nélkül megoldani. Végül sajátos módon oldotta meg az egzisztenciális válságot.

Mivel általában próbálom tárgyilagosan felmérni a dolgokat, és fegyelmezett vagyok, valószínűleg kicsit másabb a humorérzékem, mint a könyv írójának. Rendszerető és „listázó” típusú emberként engem egy-két rész inkább kissé bosszantott, mint mulattatott. Ettől függetlenül érzékeltem a könyvön a szerző sziporkázó, humoros stílusát. Szerintem ez egy olvasmányos, szórakoztató regény.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Zabolátlan szívek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Alaszka felé tartva saját repülőgépén az óceán fölött eltűnik egy fiatal komputercég-tulajdonos, Daniel Lyncroft, akinek vállalata éppen áttörés előtt állt a kábel nélküli komputerrendszerek kidolgozásában és piacra dobásában.

Húga, Annie biztosra veszi, hogy Daniel elő fog kerülni, de addig is meg kell menteni a cégét a hitelezőktől és a szállítóktól – Annie ezért átmeneti érdekházasságot ajánl a legnagyobb hitelezőnek Északnyugat-Amerika leggazdagabb emberének, a titokzatos, nagy hatalmú és igen jóképű Oliver Rainnek.

Az érdekházasságot megkötik – és hamarosan tomboló, érzéki kapcsolat lesz belőle. S miközben az érzéki kapcsolat szerelemmé alakul, megkezdődik a bonyodalmak végeláthatatlan láncolata, az idill átvált krimibe, és sok-sok izgalom árán végül ki-ki elnyeri boldogságát.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 1998

Eredeti cím: Wildest Hearts

Fordította: Szabó Hedvig

Oldalszám: 362

ISBN: 963 07 6294 3

Szórakoztató olvasmány, tele izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. A páfránynevelés szerintem jó ötlet volt. Tetszett, ahogy az írónő beleszőtte a történetbe. Ezen kívül is elég sok dolog van a regényben, ahogy az Jayne Ann Krentz könyveiben lenni szokott: erős egyéniségek, vonzalom és szenvedélyes kapcsolat, szerelem, kockázatok, bosszú… Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. A cselekmény alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést. Ebben a regényben is megemlíti Seattle „kávékultúráját”.

Oliver Rain lakása és irodája is fegyelmezetten visszafogott és rideg volt. Tökéletesen illett hozzá. Annie Lyncroft bátyja, Daniel korábban nála dolgozott. Amikor önálló elektronikai vállalkozást alapított, Rain komoly tőkével támogatta.

Oliverből férfias erő, szenvedély és magabiztosság sugárzott. Magányos farkas, és kész tervekkel rendelkezik minden eshetőségre. Uralkodik az érzelmein, és megszokta, hogy a kezében van az irányítás.

Egy októberi napon Daniel magánrepülője Alaszka közelében a tengerbe zuhant. Annie nem volt hajlandó elhinni, hogy meghalt. Próbált erős maradni a zavaros helyzetben, és vigasztalta Daniel menyasszonyát, Joannát (akit ő kedvelt, én viszont kicsit bosszantónak találtam). Oliver Rain felajánlotta a segítségét. Továbbá megkérte Annie-t, hogy segítsen befejezni a tetőtéri luxuslakása dekorációját. Bár a nő napjai őrült rohanásban teltek, mégis elvállalta.

„A férfiból áradó erőben volt valami furcsán megnyugtató.”

Daniel volt Annie egyetlen élő rokona. A mentőexpedíciót lefújták. Nem találták meg sem a roncsot, sem a bátyja holttestét. A hitelezők ultimátummal álltak elő. Túl nagy nyomás nehezedett rá a befektetők részéről. Annie ezért átmeneti érdekházasságot ajánlott Olivernek. Nem is sejtette, hogy Oliver már az első találkozásukkor (Daniel eljegyzési partiján) szemet vetett rá. A férfi megfogadta, hogy megszerzi magának. Úgy gondolta, hogy Annie különleges nő. Lenyűgözte az elszántsága, a rendíthetetlen tisztasága, a sejtelmes és finom érzékisége. Kívánta Annie-t. Biztos volt benne, hogy egy kis türelemmel minden szempontból megszerezheti magának. Ezt a kitartó és hűséges nőt akarta feleségnek. Ő nagyon is komolyan gondolta ezt a házasságot. Pontosan ilyen nőre vágyott.

Olivernek csodás álmai voltak, botanikus akart lenni. De az önfejű, mocsok apja miatt nagy felelősség hárult rá. Saját erejéből épített fel egy birodalmat, gondoskodott a családjáról, védelmezte a testvéreit. Soha életében nem akart az üzleti szférában dolgozni. Türelmes ember, nagyon szép és érdekes hobbival, ami miatt üvegházat építtetett a tetőteraszon. A páfránynevelés volt a szenvedélye. Az esküvőjük napján megmutatta az üvegházat Annie-nek. Nagyon örültem, hogy Annie csodálatosnak tartotta. Reméltem, hogy így lesz, mert Olivernek nyilvánvalóan fontos volt. Boldogan figyelte, ahogy a felesége elragadtatással csodálta meg a páfrányokat. Kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. A házasságuk egyáltalán nem az a formális, üzleti kapcsolat lett, amire Annie számított.

Szerintem szimpatikus pár. Olyan karakterek, akiknek az olvasó végig drukkol, és reméli, hogy nagyon boldogok lesznek. Nagyon tetszett, hogy Annie a kezdetektől érezte, tudta, hogy Oliver a lelke mélyén kedves fickó.

A néha kicsit naiv Annie mindig segíteni akar, és beleüti az orrát mindenbe. Elég gyakran beleártja magát Oliver dolgaiba. Próbálja jobb irányba terelgetni, és a maga módján megvédeni. Ezzel persze belekavar Oliver terveibe. Jókat nevettem. Részben azért, mert szórakoztató szócsatáik és játékaik vannak. Másrészt azért, mert arra gondoltam, hogy ez a nő makacsabb, mint én. Ami nem kis teljesítmény, és „érdekes” helyzetekhez vezethet.

Fejezetről fejezetre haladva egyre jobban érzékelhetővé vált, hogy milyen szoros kötődés van Annie és Oliver között, és mennyire „felemelik”, erősítik egymást.

A férfi családja örül, mert a nő jó hatással van rá. Annie látja a jót a kemény üzletemberben.

Az esküvőt követő két hét izgalmasan telt. A házasságuk a nehézségek, intrikák és akadályok ellenére is kitartott. Eleinte nem is sejtették, hogy mekkora veszélyben vannak. Szerencsére Annie és Oliver nagyon jó páros, és eszes emberek, ennek köszönhetően megmenekültek. Fény derült a rejtélyre. És Danielnek sikerült végre visszatérnie Seattle-be.

Nos… lehet, hogy én vagyok „rosszul bekötve”, mert nem igazán értettem a végén azt a plusz bonyodalmat. Annie tudta, hogy Oliver szereti, és bizonyára nehéz beszélnie az érzéseiről. Miért volt olyan nagy baj, hogy nehezére esett bevallani a szerelmét?

És Oliver végül micsoda megoldást talált, hogy szerelmet valljon neki! (Itt pirulós és szívecskés hangulatjel.)

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Őszi románc (Four Seasons 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Juliet Miller egy viharos válás után új lakásba költözik, és hirdetésben keres társbérlőt. Túl a harmincon nem nagyon bízik benne, hogy talál megfelelő lakótársat. Már feladná a reményt, amikor megjelenik Floz, a szabadúszó reklámszövegíró, és a két nő azonnal összebarátkozik.

Amikor Juliet ikerbátyja, Guy, a félénk, szelíd óriás megismeri Flozt, rögvest fülig belehabarodik. De hiába igyekszik, hogy vonzalmat ébresszen benne, valahogy mindig minden rosszul sül el…

Guy legjobb barátja, Steve már régóta titokban szerelmes Julietbe. Egy átborozott éjszakán az ágyban kötnek ki – ám Steve érzelmekre vágyik. És bonyolítja a dolgot, hogy Julietre felfigyel álmai férfija, Piers…

Ahogy Floz és Juliet barátsága mélyül, Floz a Miller család tagjává válik. Hogyan tudná a javára fordítani ezt a kedvező helyzetet Guy, hogy a nő ne csak a barátot lássa benne, hanem felfedezze az érte lángoló férfit is?

Bonyodalom bonyodalom hátán…”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2014

Eredeti mű: An Autumn Crush

Fordította: Tóth Attila

Oldalszám: 508

ISBN: 978 963 383 147 2

Ennél a résznél is az a helyzet, mint az előző kettőnél. A végén könyvrészletek vannak, amiknek szerintem egy külön kiadványban lenne a helyük, és nem a regény végén. Ennél a kötetnél az 508 oldalból csak 476 oldal Milly Johnson regénye. Szerintem ez a leggyengébb kötet a sorozatból. Ezt is jól kidolgozta az írónő, és nagyon jók benne a leírások. Továbbá érzékelhető volt az írónő kedves stílusa, és voltak benne humoros jelenetek. Nem ezekkel volt a probléma. Nagyon szeretem az írónő könyveit, de ez most nem igazán tetszett. A birkózás és az internetes ismerkedés téma nem keltette fel az érdeklődésem. Nagyon távol áll tőlem. Túl sok volt benne a keserűség, a nyafogás, és az erőltetett helyzet. A szereplők többnyire gyerekesen viselkedtek, és sok butaságot csináltak.

Az írónő felhívja a figyelmet az internetes párkeresés buktatóira, veszélyeire.

„Néhányan nagyon ügyesen festenek olyan képet magukról az interneten, amelynek semmi köze a valósághoz.”

Olyan nehéz témákat is érint, mint az alkoholizmus, meddőség, öngyilkosság.

Az ősz szépségeit viszont szépen kiemelte. Az aprólékos, szemléletes leírásnak köszönhetően láthatjuk, hogy az ősz az év csodálatos évszaka. Szinte elénk tárul a gyönyörű színek elegye. A zöldségek és gyümölcsök szedése, az aratási ünnepek, a töklámpások készítése aktívabbá teszi az évszakot, és a remény üzenetét fejezi ki. A természet csak pihenni tér, hogy újult erővel felébredjen és virágozzon. Ebben reménykednek a regény főszereplői is.

Juliet Miller megfelelő társbérlőt keresett. Floz Cherrydale, egy pici, vörös hajú, és törékeny nő lett a lakótársa. A két nő hamar összebarátkozott.

Flozban izgató érzéseket keltett Juliet ikertestvérének, Guynak a fotója. De az első találkozásuk rosszul sikerült, és félreértéshez vezetett. Ekkor még nem tudta, hogy a magas, izmos és jóképű Guy kedves és figyelmes. Mindkettő sérült lélek volt. Mégis… Guy szinte első látásra beleszeretett a lányba. És minél jobban vonzódott hozzá, annál esetlenebb volt.

Néhány karakter már az általános iskola óta ismeri egymást. Juliet és Coco (a valódi neve Raymond, és meleg) is a suli óta barátok. Guy és a barátja, Steve együtt birkóztak, és Guy időnként még most is „beugrik”, ha egy mérkőzésen Steve-nek nincs ellenfele. Steve átsegítette a barátját egy nehéz időszakon. Szereti Juliet-et, aki viszont a főnökéért epekedik. Ettől függetlenül viszonyt kezdenek. Abban maradnak, hogy ez csak puszta szex. Steve-nek azonban ez már a kezdetektől több volt. Sok időt töltöttek együtt. Amikor kiderült, hogy Juliet viszonozza Steve érzéseit, mindketten nagyon boldogok voltak.

Steve úgy szerette Guyt, mint a testvérét. Biztos volt abban, hogy ha Floz és Guy összejönnének, akkor boldoggá tehetnék egymást. Ugyanazt kívánta Guynak, amit magának is: feleséget, gyerekeket, és meleg, biztonságos otthont.

Floz nehéz időszakon ment keresztül. Valahogy úgy tűnt, mintha az élete tragédiák sorozata lenne. A barátai segítettek neki. A nőt meglepte, hogy Guy mennyire gyengéden, figyelmesen, megnyugtatóan támogatta és vigyázott rá. A férfi megosztotta vele egy korábbi barátnőjének a nyomorúságos történetét. Megnyíltak egymásnak.

A sok tragédia után a szereplők sora jobbra fordult, ráleltek a boldogságra.

„Az egymással és egymásért leélt élet öröme

el fogja törölni az arcotokról a bánatot,

és csillogást visz a szemetekbe.”

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Tavaszi affér (Four Seasons 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Lou Winter, hogy a fogorvosi rendelő várójában elviselhetővé tegye a várakozást, felkap egy szamárfüles magazint, és felfedez benne egy tavaszi nagytakarításról szóló cikket, még nem is sejti, hogy az írás gyökeresen megváltoztatja az életét. Az, ami egyszerű és nagyon időszerű rendrakásnak indul, hamarosan mániává duzzad, és kicsúszik a keze közül.

Minél több szeméttől szabadítja meg Lou az otthonát, és minél több szekrényt és fiókot rak rendbe, annál több fényhez és levegőhöz jutnak az agyában és szívében szorosan bezárt, rejtett zugok is. Ettől kezdve új megvilágításban kezdi látni önmagát és a környezetét, és képes szembenézni azokkal az érzésekkel, amelyeket a soha meg nem született gyermeke iránti vágyakozás, a férje hűtlensége és a legjobb barátnőjének a hiánya váltott ki belőle.

Lázas ténykedése közepette egyre gyakrabban körvonalazódik emlékezetében annak a merész, félelmet nem ismerő lánynak az alakja, aki valaha ő maga volt. Eszébe jutnak a vad álmok, amelyeket a barátnőjével, Debbel szövögetett, és amelyekről a megvalósítás küszöbén kényszerült lemondani hűtlen és képmutató férje, Phil miatt.

Azt a Lou Wintert, akivé a házassága alatt vált, nemcsak a férje használja ki gátlástalanul, hanem örökké elégedetlen anyja, extrém kívánságokkal előálló húga és erotikus vágyainak kielégítését hajhászó új barátnője is. Részmunkaidős könyvelői állása sem visz színt az életébe. Gátlástalan, erkölcsi normákat nem ismerő, szakmai hiányosságait mások sárba tiprásával ellensúlyozni akaró, irigy főnöke tovább nehezíti az életét. Bizalmatlanná válik mindenkivel, így nem csoda, ha a nagytakarításhoz konténereket szállító, jóképű és tisztességes Tom Broomnak is csak nagy nehézségek árán sikerül áttörnie a Lou által maga köré emelt, magas és vastag falakon.

De lesz-e ereje Lou Winternek ahhoz, hogy addigi élete látszatbiztonságát maga mögött hagyja? El tudja-e hinni, hogy az új tavasz új reményei felpattintják személyisége jelképes fiókjain a zárakat, és némi bátorsággal képes lesz rendet tenni a saját életében is?

A kérdésekre még maga Lou sem tudja a választ, mindazonáltal senki sem tarthatja vissza attól, hogy a küldetését teljesítse.”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013

Eredeti mű: A Spring Affair

Fordította: H. Pikler Renáta

Oldalszám: 539

ISBN: 978 963 254 779 4

Nagyon szép a könyv borítója. A fordulatok ellenére ez nem egy sodró, lendületes történet. Lassan indulnak be az események. Jól felépített. Tele van hatalmi játszmákkal. Bemutatja a verbális bántalmazást, és azt is, hogy mindig van kiút. A regényben lüktető feszültség szinte magával ránt.

Az első pillanattól drukkoltam Lou-nak. Sok évnyi elnyomás, megaláztatás után Lou végre szép fokozatosan visszatalált önmagához, és kiállt saját magáért. Csodálatos jellemfejlődésen ment át. Tetszett, hogy mennyire felszabadító rendet rakni magunk után. Találó a megfogalmazás, ha káosz, rendetlenség van a házadban, benned is az lesz. A tényleges, és lelki nagytakarítás hangulata hitelesen jelenik meg a könyvben. Szinte érezni a megújulást.

Lou (Mrs. Elouise Winter) egy fogorvosi rendelő várójában egy képes újságot olvasgatott. Felkeltette az érdeklődését egy cikk arról, hogy milyen felszabadító hatású lehet a lomtalanítás, nagytakarítás. Elhatározta, hogy „nagytakarítást” csinál az életében.

„Tégy rendet a házadban, és a fejedben is. Ne engedd, hogy a zűrzavaros élet diktálja a tempót. Dobd ki a felesleges cuccot, és vedd a kezedbe az irányítást!”

Lou kedves, vicces, eszes nő. Szegénynek nem volt szerencséje a kapcsolataival. A férje verbálisan bántalmazta. Az anyja és a húga is nagyon ellenszenves. És volt néhány ilyen karakter a történetben. Nem hittem volna, hogy ennyi rosszindulatú szereplő lesz ebben a regényben.

A férje, Phil nagyon rondán beszélt vele, és manipulálta. Durva megjegyzéseket tett rá. Pedig Lou nyomába sem ért. Az a nő sokkal jobb férjet érdemelt. Drukkoltam neki, hogy mielőbb megszabaduljon attól az undorító féregtől.

Amikor a nőt a munkahelyén, az íróasztalfiókok rendbetételét követően elégedettség töltötte el, úgy döntött, hogy otthon is megcsinálja a tavaszi nagytakarítást, és megszabadul néhány dologtól. Végül annyi dolgot ítélt kidobásra, hogy hulladékszállítót kellett rendelnie. Tom Broom nevét és telefonszámát egy konténer oldalán látta meg, és gyorsan fel is írta.

Tom Broom figyelmes, szellemes, kedves, nagy és erős férfi. Van egy elbűvölő, óriás német juhász kutyája. Lou azonnal megkedvelte.

Lou és Debra főiskolás korukban ismerkedtek meg. Nagy terveik voltak, de eltávolodtak egymástól. Most, hogy évekkel később újra találkoztak, megállapodtak, hogy mivel a múltat nem tudják megváltoztatni, ezért inkább előre néznek. Újra tervezgetni kezdték a közös kávéházat. És a tervezést hamarosan a megvalósítás követte.

Tom egyik alkalommal megtréfálta Lout. Ez nagyon megrázta a nőt. Úgy érezte, hogy mindenki „balekra veszi”. Kicsinek és jelentéktelennek érezte magát. Úgy döntött, hogy megszakítja Tommal a kapcsolatot.

Jó volt, hogy lassan kezdett visszatalálni önmagához. Azt viszont nem értettem, hogy miért így. A barátnőjének, Michelle-nek, aki szerintem klinikai eset, végre megtanult nemet mondani és határokat szabni. Tomnak sem nézte el azt az egyetlen rossz tréfát. Bezzeg az undorító férjével (aki verbálisan bántalmazta és kihasználta) még mindig együtt volt. Az ég szerelmére! Még azt sem merte elmondani neki, hogy újra találkozgat a régi barátnőjével. Ha már „semmilyen potenciális szemét látványát nem bírta elviselni maga körül”, akkor a kapcsolatait (főleg a házasságát) is ideje lett volna felülvizsgálni. Nagyon sok dologról lemondott, amiről nem kellett volna. Hova lett az önbecsülése? Hogy tűrhette el ennyi ideig ezt a bánásmódot?

Egy viharos, esős éjszakán náluk keresett menedéket Tom kutyája. Ez alkalmat adott a kibékülésre. Amikor a férfi elment a kutyájáért, bocsánatot kért azért, mert korábban túl messzire ment a viccelődéssel, és jót beszélgettek. Tom közelében hevesebben dobogott a szíve. Ha tényleg boldog lett volna a férjével (nyilvánvaló volt, hogy nem az), akkor nem vonzódott volna ennyire máshoz, és nem fantáziált volna másról. Lou és Tom sokáig nem akart igazán szembenézni a köztük lévő vonzalommal, vibráló energiával, mivel a nő férjnél volt.

Bár a női főszereplő egy kedves, szimpatikus karakter, mégis sokszor bosszantó. Néha legszívesebben megráztam volna, hogy szedje már össze magát, és ne akarjon balek lenni. Alkalmanként jó lett volna a történetbe egy olyan barát, aki közli vele, hogy ideje végre megmutatnia azt az erőt, amit addig csendben hordozott. Idegesítő volt, hogy már a könyv közepénél tartottam, és Lou még mindig önként vállalta az áldozat szerepét. Hagyta, hogy a férje bolondot csináljon belőle. Nagyon lassan ülepedtek le a gondolatok, változtak a nézőpontok, és Lou kezdte felülbírálni a kapcsolatait. Végre rájött, hogy nem alkalmazkodhat a végtelenségig a környezetében élők elvárásaihoz.

Amikor a könyv közepe felé végre elkezdett kiállni magáért, úgy gondoltam, hogy már éppen itt volt az ideje. A „nagytakarítás” megtisztító élményétől erősebbnek érezte magát. Elhatározta, hogy többé nem hagyja, hogy rábeszéljék bármire, ami nem jó neki. Nem volt szükség bosszúra, sem magyarázatra. Amikor Lou végre kezdte tisztelni magát, öntudatos lett, akkor fordult a kocka. Azok az emberek, akik addig visszaéltek a kedvességével, megalázták, rájöttek az értékére, és arra, hogy mit vesztettek.

Lou szemei újra ragyogtak a boldogságtól, és Tom hatékonyan gondoskodott arról, hogy így is maradjon.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Ölelő karok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Az excentrikus Molly Abberwick tea- és fűszerüzletet vezet, valamint néhai apja tudományos alapítványán keresztül ígéretes feltalálókat támogat. Elhatározza, hogy kirúgja tudományos szakértőjét, dr. Harry Trevelyant… Igaz, hogy Harry zseniális, jóképű és szexi, de sajnos arrogáns és basáskodó, egyszóval kiállhatatlan alak. Nem átallja például azt az ajánlatot tenni Mollynak, hogy kezdjenek egymással szerelmi viszonyt, amelyet ugyanúgy megtervezhetnének és irányíthatnának, mint egy tudományos projektet. Harry ráadásul rendelkezik bizonyos paranormális képességekkel…

Molly egyre bonyolultabbnak érzi az életét, és mintha nem volna elég baja, valaki cseppet sem vicces tréfákat űz vele, és hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy az életére törnek…

Jayne Ann Krentz a modern románc koronázatlan királynője – rajongói szerint az Ölelő karok a legelbűvölőbb regénye.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2014

Eredeti mű: Jayne Ann Krentz: Absolutely, positively

Fordította: Palkó Katalin

Oldalszám: 427

ISBN 978-963-07-9621-7

Szórakoztató olvasmány, és gördülékeny a történetmesélés. Igazából szinte filmszerűen peregtek az események, láttam magam előtt a történetet. A teabolt és a feltalálók támogatása érdekes ötlet volt. Ezen kívül is elég sok dolog van a regényben: erős egyéniségek, vonzalom és szenvedélyes kapcsolat, szerelem, kockázatok, paranormális képességek, családi viszály… Talán egy kicsit sok dolgot akart az írónő belesűríteni egyetlen könyvbe. Szerencsére ez nem volt zavaró. A paranormális képesség sem eltúlzottan van jelen a könyvben. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek. Volt olyan történetszál, ami lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyv. Az írónő ebben a regényben is megemlíti Seattle „kávékultúráját”.

Harry Stratton Trevelyan nagyon óvatos, szkeptikus, intelligens, elemző és logikus gondolkodású férfi. Molly Abberwicket akarja. A nő elkápráztatta. Molly szemrevaló, okos, öntudatos, sikeres vállalkozó, aki egyedül nevelte fel a húgát. Az apja, a néhai Jasper Abberwick létrehozott egy alapítványt. Ebbe vonta be Molly Harryt szakértőként. Már a megismerkedésükkor rádöbbent, hogy tetszik Harrynek. Bár a férfi felkeltette szunnyadó érzékeit, az esze számos dolgot hozott fel, hogy miért nem jó ötlet intimebb kapcsolatba kerülni vele. Ugyanakkor nagyon kíváncsi volt Harryre. Molly impulzív és okos, de a műszaki dolgokhoz nem ért. A húga, Kelsey örökölte a feltalálói hajlamot.

Harry volt az egyedüli kapocs a Stratton és a Trevelyan család között, és mindkét fél azt akarta, hogy ez maradjon is így. Sosem bocsátották meg, hogy Brittany Stratton és Sean Trevelyan (Harry szülei) megszökött és összeházasodott. Abban mindkét család egyetértett, hogy Harry szándékosan választotta a tudomány világát. Azért foglalkozik tudományos kutatásokkal, hogy őket bosszantsa. Van némi ellenérzésem a mutatványosokkal, illuzionistákkal, szemfényvesztőkkel kapcsolatban. Többek közt ezért nem igazán voltak szimpatikusak Harry családjának apai ágának tagjai. Bár az is igaz, hogy a családja anyai ágával sem szimpatizáltam. Szegény Harrynek nem volt könnyű velük. Szeretett volna véget vetni a Stratton és a Trevelyan család között dúló viszálynak. Ezzel vissza is éltek a családtagok. A család mindkét ágának tagjai úgy gondolták, hogy Harry feladata megoldani az összes problémájukat.

Harry időnként próbára tette Molly türelmét, de sosem untatta. A férfi komoly önuralmat fejlesztett ki, és nem volt képes lemondani az irányításról. Harry nevelte fel az unokaöccsét, Josht. Éppen ezért megértette Mollyt, és próbálta megkönnyíteni neki azt a fordulatot, hogy a húga egyetemre megy, „kirepül a családi fészekből”. Harry már átélte ugyanezt.

Harrynek nagyon jók a reflexei, és jól ráérez dolgokra. Azt viszont nem volt hajlandó elismerni, hogy „látó”. A Trevelyan-féle okkult erő témájától általában ingerült lett, vagy elkomorult. Volt néhány dolog az életben, amitől félt. Például attól, hogy megőrül. Sebezhetőnek érezte magát. Nagyon sajnáltam, mert iszonyatos lehetett a folyamatos belső küzdelem, és az, hogy minden helyzetben igyekezett megőrizni az önfegyelmét. Elszomorító volt, hogy mielőtt megismerkedett Mollyval, senkivel sem mert igazán önmaga lenni. Mindennél jobban vágyott a szeretetre, szerelemre. Az, hogy valaki rájuk akart ijeszteni egy elutasított pályázat miatt, egy kicsit felgyorsította az eseményeket. Miközben egyre szorosabbá vált Molly és Harry kapcsolata, kiderítették, hogy ki akar rajtuk bosszút állni. Megbeszélték, hogy Molly a férfi lakásában marad addig, amíg ezt az ügyet nem tisztázzák. Bár Harry hosszabb időre szeretett volna összeköltözni vele. Nem tudta megkérni arra a nőt, amire neki van szüksége, hogy együtt éljenek.

Bár Harry nagyon vágyott Mollyra és élvezte a társaságát, kétségbeesetten igyekezett megőrizni az önuralmát. Legalábbis addig, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy a lány nem fél tőle a furcsaságai miatt. Molly nem sértődött meg, ha ő a gondolataiba merült, és megértette az érzéseit. Harry harcban állt a saját természetével, és sok dolgot helyre kellett tennie magában. Molly türelmesen támogatta, mellette állt, bátorította. És feltétel nélkül hitt a megérzéseiben.

Amikor azt a hírt kapták, hogy a bosszúra éhes fickó autóbalesetben meghalt, azt hitték, hogy lezárult az ügy. De a férfi halálával nem múlt el a veszély. Ahogy arra számítani lehetett, más is érdekelt volt az ügyben.

Az írónő elég sok ellenszenves karaktert felvonultatott ebben a regényben. Ott van például a Strattonok közül Harry nagyapja, Parker, és az unokatestvére felesége, Olivia. A Trevelyan családból Harry nagybátyja, Leon. És persze Molly nagynénje és a vőlegénye is unszimpatikus. Szerencsére a két főszereplő szerethető karakter.

Több ember megpróbálta elhitetni Mollyval, hogy Harrynek az a szándéka, hogy becsapja és kicsalja a pénzét. Pedig a férfi mindig tisztességes volt. Molly bízott benne. Egy idő után már nagyon bosszantó volt, hogy mindenki beleszólt a kapcsolatukba. Szerintem ezt ellensúlyozni kellett volna legalább egy olyan szereplővel, aki végig mellettük áll. Például egy jó baráttal. A csipkelődő humor nem mindig tudta kompenzálni azt, hogy mindenki Mollyt és Harryt támadta.

Nagyon tetszett, hogy amikor már szoros kötelék alakult ki köztük, akkor a beszélgetéseik, évődéseik, a közös étkezéseik… az otthonosság érzését adták. Akkor érezték otthon magukat, amikor együtt voltak. Az erről szóló részek nagyon meghitt hangulatot árasztottak.

Nagyon szórakoztató volt, ahogy Molly „rendbe tette” Harry kapcsolatát a kiterjedt családjával. Annak érdekében, hogy a családtagok ne tudják kihasználni Harryt – ahogy azt eddig tették –, korlátozta a kapcsolattartást. Összehívta a népes családot, és nyilvánvalóvá tette számukra, hogy nem hagyja, hogy visszaéljenek Harry szeretetvágyával. Azt is tudatta velük, hogy az a közös a két családban, hogy amikor Harryvel beszélnek, mindnyájan akarnak tőle valamit. Mesteri (és meglehetősen vicces) húzás volt, ahogy „eligazította” őket. Molly elérte azt, amire Harry mindig is törekedett, hogy olyan fontos legyen a családjának, hogy „fegyverszünetet kössenek” a kedvéért.

Úgy tűnik, hogy egy legénybúcsú és egy kocsmai verekedés összehozza a fiúkat. (Fejcsóváló és nevető hangulatjel.) Jól érezték magukat. Harry számára ez nem tartott soká, mert megérezte a veszélyt. A csaló gazember visszatért, hogy az életükre törjön. Harry tudta, hogy csak úgy mentheti meg a menyasszonyát, ha elfogadja a természet adta képességeit. Segítségére volt a logika és a megfigyelés is. Megmentette.

Nagyon aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Molly és Harry családjának szeretetteljes jövőjébe.

Kár lett volna kihagyni ezt a szórakoztató, hangulatos és érzelmes történetet.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Fény vagy árnyék (Susogó Forrás 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Zoe Luce sikeres lakberendező Arizonában, Susogó Forrásban. Specialitása a frissen elvált kuncsaftok házának berendezése, hogy megkönnyítse számukra a továbblépést. De amikor legújabb ügyfele házában megérzi, hogy a férfi valószínűleg nem elvált, hanem özvegy, magándetektívet fogad, hogy nyomozza ki az igazságot. Sikerül is fényt deríteni a bűntényre, de Zoe kiengedte a szellemet a palackból: kénytelen egyre mélyebben felfedni a múltját a magándetektív, Ethan Truax előtt. Márpedig Zoe múltja nem makulátlan. Kezdődik azzal, hogy nem ez a neve, hogy egy magán-elmegyógyintézetből szökött meg, és hatodik érzékével felfogja a falakból áradó érzelmeket – így tudta meg, hogy ideális ügyfele rejteget valamit. Most azonban fel kell vennie a harcot múltja és rokonai ellen, és csak Ethanre számíthat. Fizetségképpen elvállalja Ethan házának, Éji Szellőnek a felújítását, de sok-sok évvel azelőtt ott is gyilkosság történt, amit szintén meg kell oldani, hogy Zoe egyáltalán be tudjon lépni a házba.

Zoe és Ethan verhetetlen csapatot alkotnak, és minden rejtélyt kibogoznak barátaik és rokonaik segítségével. Segít Arcadia, aki Zoéval együtt szökött az Udvarházból, Harry, a testőr, Ethan sógornője, Bonnie és két fia, meg Singleton Cobb, a pokol angyala külsejű antikvárius és számítógépzseni.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2005.

Eredeti cím: Jayne Ann Krentz: Light In Shadow

Fordította: Molnár Katalin

Oldalszám: 391

ISBN: 963 07 7835 1

Összetett, rejtélyes történet. Több komoly témához is hozzányúlt az írónő. Van a történetben csalás, sikkasztás, gyilkosság, bosszú, gyász feldolgozása… Ezeket kellemes humorral és romantikával ellensúlyozta. Könnyű olvasni, mert lendületes, izgalmas és szórakoztató.

A női főszereplő különleges képességgel van megáldva. Szerencsére nem vitte túlzásba az írónő a természetfeletti adottságot. Az erős pszichológiai, és talán misztikusnak nevezhető szál kifejezetten nagy hatással van a könyv hangulatára.

Mindkét főszereplő múltja nehéz, terhelt. Tele vannak kétségekkel és vívódással. Ezekkel képesek szembenézni, mert kialakul közöttük egy mély kötődés, ami arra ösztönzi őket, hogy megértsék és támogassák egymást.

Az írónő tudatosan és logikusan építette fel a cselekményt, a nyomozás minden apró részletét. Ahogy haladunk az olvasással, a könyv második felében már szinte mindenki gyanússá válik, de a gyilkosok kilétére csak a könyv végén derül fény. Fokozatosan oldották meg a bűneseteket, így nem maradt „elvarratlan szál”. Ez egy feszültséggel teli történet, amiben vannak olyan filmbe illő jelenetek, amitől az olvasót kirázza a hideg.

Zoe különleges adottsággal megáldott lakberendező. Megérezte a „falakba bezárt érzéseket”. Egy éve költözött Susogó Forrásba. Egyetlen barátnője, Arcadia Ames különleges és drága ajándéktárgyakat árult.

Ethan Truax erős, összeszedett, öntudatos magánnyomozó. Mindig megszerezte a válaszokat. Ha egyszer eldöntött valamit, nem hagyta, hogy bármi eltérítse. Ettől volt nagyon jó nyomozó. Amikor Zoe felkereste a Truax Nyomozóirodát, valami különös okból minden elbűvölte, ami Ethan Truaxszal állt kapcsolatban. Érezte, hogy a férfi komoly hatással lesz az életére. Megbízta a férfit egy jövendőbeli ügyfele feleségének a felkutatásával. Ethan feltételezte, hogy ez egy gyors munka lesz, de rájött, hogy a keresett nő ténylegesen eltűnt (nem volt nyoma sem hitelkártya használatnak, sem költözésnek, sem a válás elindításának), és volt egy olyan érzése, hogy Zoe már sejtette ezt, mielőtt felfogadta volna, hogy megkeresse az asszonyt.

Ethan az Éji Szellő nevű „rezidencián” lakik. A ház egy felújításra szoruló „hollywoodi giccs”. Úgy néz ki, mint „egy spanyol gyarmati udvarház hollywoodi fantáziaváltozata”.

A nyomozás során mindketten veszélybe kerültek, mert Mason rájött, hogy tudják, hogy megölte a feleségét. A gyilkos túl magabiztos volt, követte Zoet, hogy végezzen vele, de Ethan éppen időben érkezett. Zoe a konyhából nyíló apró borospincében rejtőzött, amíg Ethan a megmentésére sietett. A nyomozás szerencsésen végződött. A délután eseményei hatására tombolt bennük az adrenalin, és már nem is akartak ellenállni az egymás iránt érzett vágynak. Szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt.

A nő nem is sejtette, hogy a múltjának „árnyai” a nyomára bukkantak. Nagyon nehezen állta meg, hogy ne beszéljen a korábbi életéről. Sok dolog megoldatlan maradt. Egy zsaroló miatt azonban úgy döntött, hogy mesél a múltjáról és Ethan segítségét kéri. A férfi mindent megtett azért, hogy megvédje. Egyre szorosabbá vált a kapcsolatuk. Zoe, Ethan oldalán szembenézett a régi ellenfeleivel. A nő korábban fogoly volt a Gyertya-tavi Udvarházban, ami egy nagyon privát, és nagyon drága pszichiátriai kórház. Az első férjét, Prestont meggyilkolták. Őt pedig bezáratták, hogy a férfi családja rendelkezni tudjon a részvényekkel, ami az özvegyé lett. Preston nagyon gyengéd férfi volt. A kapcsolata Zoeval romantikus és szelíd volt. Zoe és Ethan között viszont perzselő a kapcsolat. Erős köztük a kémia. Ugyanakkor az érzelmek is jelen vannak.

Ethan a szabad idejében „kihűlt ügyek” nyomozásával, nagyon régi gyilkossági ügyek megoldásával foglalkozott. Ezzel egy kicsit igazságot teremtett. Akkor is, ha senki sem tudta, vagy már senkit sem érdekelt. Egy „láthatatlan mérlegen” helyreállította az egyensúlyt. És Zoe értette ezt. Megértette, hogy miért foglalkozik a férfi ezekkel az ügyekkel. Ő volt az egyetlen nő, aki igazán megértette ezt.

Az igazság és a múlt titkai lassan kerültek a felszínre. Végül összeállt a kép.

Szerintem nem ez az írónő legjobb könyve, de nagyon érdekes és szórakoztató volt.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: FényVarázs

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Lehet, hogy az asztalán rendetlenség uralkodik, Olivia Chantry mégis egyszerűen lehengerlő, ha üzletről van szó. Seattle-ben székelő cége, a Fantázia-FényVarázs látványos rendezvényeket szervez, melyek megteremtik mindazt a káprázatot, amelyre az ügyfeleknek szükségük van. Olivia bámulatos sikereket ér el – ezek csaknem kárpótolják őt katasztrófával végződött házasságáért, amely után magára maradt, kettesben a férjpótlék szerepét betöltő karrierjével.

Éppen elég teher nyugszik szépen kidolgozott vállán, amikor megörökli a Fényjáték Rt. (nagybátyja csúcstechnológiát alkalmazó világítástechnikai cége) egy részét – 49%-át, hogy egészen pontosak legyünk. Ráadásul össze kell mérnie erejét az 51%-ot bezsebelő betolakodóval: a tőkebefektetéssel és üzletkötéssel foglalkozó Jasper Sloannal, akiről közismert, hogy mániákus rendszerető, és fegyelmezett életének valamennyi részletét kézben tartja.

Az úgynevezett partnerek már viharos üzleti kapcsolatuk kezdetétől fogva gyanakodnak egymás indítékaira. Nem értenek egyet a vállalatvezetési stílust illetően. Vitatkoznak a Fényjáték üzletpolitikája miatt is, mivel a cég a Chantry család tagjait alkalmazza. Mindezek ellenére, tagadhatatlanul ott pattog és sistereg közöttük a szexuális energia. Némi erotikával fűszerezett közös vállalkozásuk félreérthetetlenül egy irányba halad: a katasztrófa felé.

Olivia és Sloan hamarosan rájön, hogy egy zsaroló garázdálkodik a Fényjáték Rt.-ben; olyan titkokat fed fel, melyeket a két főszereplő – okkal – rejtegetni szeretne. Ha ki akarják deríteni az igazságot, meg kell bízniuk egymásban: ez kemény próba elé állítja újdonsült kapcsolatukat. Szüntelenül harcolnak ugyan egymással, mégis amikor a zsarolásból gyilkosság lesz, az életben maradásra talán az egyetlen esélyt jelenti, ha összeteszik mindazt, amijük van: az eszüket és a szívüket.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2002.

Fordította: Urbán Erika

Oldalszám: 411

ISBN: 963-07-7119-5

Izgalmas, fordulatokban gazdag történet. Ahogy az Jayne Ann Krentz regényeiben lenni szokott, van benne bűncselekmény, bizalmatlanság, titkok, vicces jelenetek, érzékiség, szerelem. Szenvedélyes kapcsolat alakul ki a két erős akaratú főszereplő közt. Betekintést nyerhetünk a sokszínű Chantry család életébe és múltjába.

A regényen érződik Seattle pezsgő üzleti élete, a kávézóláncok és kávéfogyasztás jelentősége, a virágzó kultúra és színházi hangulat. Az írónő megemlítette a technológiai fejlesztések témáját, és az újrahasznosítást is. Egyes fejezetekben olvashatunk a politikáról, illetve annak árnyoldalairól is.

Jasper Sloan sok gyerekneveléssel foglalkozó könyvet vásárolt és tanulmányozott, hogy segíteni tudjon a két elárvult unokaöccsének. Jól szervezett és rendkívül fegyelmezett eltökéltséggel vállalta a pótapa szerepet, mint ahogy az élete minden egyéb részletét is megtervezte. Úgy tűnt, hogy jó munkát végzett, mert nyolc évvel később a fiúk egyetemi tanulmányokat folytattak és részmunkaidőben dolgoztak. Aktív életet éltek. Törődtek a bácsikájukkal (pótapjukkal), és szeretettel gondoltak rá.

Jasper a rend és a megszokás megszállottja volt. Számára az életet jelentette az információ, mivel tőkebefektetésekkel foglalkozott. Célratörő egyéniség volt. A nyaralása alatt valaki megpróbálta leszorítani az útról.

Olivia Chantry éppen arra készült, hogy beadja a válási papírokat, amikor a férje váratlanul meghalt.

A Fényjáték Rt. alapítója, Roland G. Chantry biztosítani szerette volna a vállalat jövőjét arra az esetre, ha történne vele valami. Nem egyszerűen tőkebefektetőre volt szüksége, hanem csendestársra. És Jasper lett ez a társ. Mivel R. G. Chantry egy kirándulás során életét vesztette, ezért most a Fényjáték Rt. részvényeinek ötvenegy százaléka Jasper tulajdonába került. A cég részvényeinek negyvenkilenc százalékát pedig az unokahúgára, Oliviára hagyta, akinek volt már egy saját sikeres vállalkozása, a Fantázia-FényVarázs.

Jasper így egy új vállalkozással, és egy új üzlettárssal büszkélkedhetett. Ez pedig azt jelentette, hogy problémák széles tárháza várt rá Seattle-ben. Örült, hogy vége az unalomnak, és olyan problémákkal foglalkozhat, amikkel jól tud bánni. Megállapította, hogy Olivia egy erotikus kisugárzással rendelkező, karakán, intelligens, energikus nő, aki nem fordít nagy gondot a kartotékolásra, rendre. Jasper úgy gondolta, hogy az intelligens nők iránt érzett vonzalma lesz a veszte.

Oliviának szándékában állt megvásárolni Jasper részvényeit, de a férfi nem akarta eladni. Át kívánta venni Rollie elnöki és ügyvezető-igazgatói helyét a cégnél. Bár volt egy kis vitájuk, Olivia mégis úgy gondolta, hogy ha Rollie megbízott Jasper Sloanban, akkor ő is megbízhat benne. Jaspert felizgatta, amikor a nő temperamentumosan vitatkozott vele. Többször tűnődött azon, hogy talán Oliviában nem tudatosult, hogy szikrázott közöttük a levegő.

Egy zsarolási probléma, egy őszinte beszélgetés, és az esős időjárás még jobban összehozta Oliviát és Jaspert.

Miközben eltűnt akták után kutattak, egyre több kérdésre keresték a választ. Versenyt futottak az idővel. Egyre veszélyesebbé vált a helyzet. Kiderült, hogy az események közt összefüggés van.

„Végül – a nagy számok törvénye szerint – az szokott győzni, akinek több információ áll a rendelkezésére. Feltéve, hogy jól használja fel.”

Csak a könyv vége felé derül fény a zsaroló kilétére, és tudjuk meg, hogy ki volt a gyilkos.

Végül a két főszereplő arra is rájött, hogy milyen jók ők így együtt. Több közös dolog van köztük, mint az üzleti érdekeltség és a fantasztikus szex. Tudták, hogy azok után, ami történt, együtt bármire képesek. Ott lesznek egymásnak.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Csiszolatlan gyémánt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A bájos, fiatal Katy Wade tíz éve dolgozik a nagy hatalmú, igen gazdag Gilchrist családnál az étteremláncukat igazgató nagymama személyi titkáraként. Az állást vigasztalásul kapta azért, mert anyját az esküvő napján faképnél hagyta vőlegénye, egy Gilchrist fiú: a menyasszony már az oltár előtt állt, amikor a vőlegény megszökött a titkárnőjével.

Amikor a nagymama utódot keres a maga helyére, egyik unokáját, a család fekete bárányának tekintett Luke-ot szemeli ki, aki talán talpra állíthatná a pénzügyi gondokkal küszködő céget. Luke-nak esze ágában sincs kisegíteni a bajból utált rokonait, akik fattyúnak titulálják és megvetik azért, amit az apja tett Katy anyjával. De rögtön meggondolja magát, amint meglátja Katyt: azzal a feltétellel vállalja el a cég vezetését, hogy a lány az ő személyi titkára lesz. Katy, a család iránt érzett hálája miatt, beleegyezik, bár éppen azt fontolgatta, hogy saját éttermet nyit. Közösen nekiállnak tehát rendbe hozni a családi birodalom szénáját, és kiderítik, hogy valaki vagy valakik megpróbálják tönkretenni a vállalatot. Luke zseniális üzletember, de menthetetlenül elbukik… hacsak nem bízhatja titkait Katyre, Katy pedig nem hihet Luke igaz szerelmében.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2007.

Eredeti mű: Jayne Ann Krentz: Family Man

Fordította: Ladányi Katalin

Oldalszám: 461

ISBN: 978 963 07 8360 6

A könyv borítója keltette fel a figyelmem. Amikor megláttam rajta a kedvenc virágom, kíváncsian olvastam el a fülszöveget, és úgy döntöttem, hogy kell nekem ez a könyv. A történet jó volt. Izgalmas és szórakoztató. Megvolt benne minden, ami a Jayne Ann Krentz regényekre jellemző: bűncselekmény, bosszú, vicces jelenetek, erotika, szerelem.

De a nyelvezet… a megfogalmazás, a gyakori szóismétlés, betűk felcserélése… Lehet, hogy kimaradt a korrektúra?

Szép lassan megismerhetjük az egész Gilchrist családot, és betekintést nyerhetünk a múltjukba. Katy és Luke nagyon jó páros. Szerethető szereplők. Nagyon tetszett a történet kutyás szála. Aranyos volt, ahogy a nagy, fekete, keverék kutya mindenhova vitte a tányérját.

A Gilchrist család minden tagja a hatásvadászat nagymestere, és veszedelmes tud lenni.

Katy Wade korábban nem találkozott Luke-kal, de a Gilchrist család többi tagját évek óta ismerte. A családtagokra jellemző a hollófekete haj, az arisztokratikus arc, a zöld szem, és hogy vonzódnak a végletekhez. Luke rendkívül intelligens, harminchat éves, erős és izmos, makacs férfi, a klán díszpéldánya. Az a három ember, aki a legfontosabb volt számára (a szülei és a felesége, Ariel), egy légi katasztrófában lelte halálát három évvel korábban. A férfi azóta visszavonultan élt.

A klán nagyasszonya, Luke nagyanyja, Justine Gilchrist vasakaratú nő. Katy-vel mindig jól bánt. Ennek ellenére a fiatal nő már alig várta, hogy kiszabaduljon a markukból, és nyithasson egy éttermet. Katy azért kereste fel Luke-ot, mert a családjának szüksége volt rá. A cégük, a Gilchrist Inc. bajban volt. Justine (még Luke születése előtt) kitagadta Luke apját. Tudta, hogy a család többi tagja nem alkalmas a feladatra. Remélte, hogy az unokája visszatér, és megmenti a családi céget.

Katy tizenkilenc éves volt, amikor a szülei meghaltak. Senkije sem maradt az öccsén kívül. Az anyja volt az a lány, akit Luke apja, Thornton faképnél hagyott az oltár előtt. Katy a Glichrist-klán önjelölt őrangyala, derűs, kedves, rámenős, kitartó, lelkes, becsületes, megbízható, hűséges és odaadó nő. Nagyon aranyos és életteli karakter.

Első alkalommal Luke visszautasította a felkérést, hogy térjen vissza a családhoz, és mentse meg a céget. Hamarosan azonban meggondolta magát. Úgy döntött, hogy bizonyos feltételekkel hajlandó megmenteni a vállalatot. A család tagjai gyanakvással fogadták. Azt feltételezték, hogy csak bosszút akar állni a szüleit ért sérelmekért. Sokan nem voltak jó véleménnyel Luke-ról. Katy öccse Matt őszinte tiszteletet érzett iránta. Felnézett a férfira.

Katy időnként boszorkánybandának szokta nevezni a Gilchristokat. A klán tagjai ellenségesen fogadták a hírt, hogy Justine Luke-ot bízta meg a cég megmentésével. Döbbenten meredtek Luke-ra, amikor közölte velük, hogy az is a megállapodás része, hogy Katy már nem Justine személyi titkára, hanem az övé.

Luke szerint Katy egy naiv, optimista angyal. Szinte a kezdetektől vibrált a feszültség köztük. Nem voltak egymás zsánerei, mégis vágytak egymásra. Luke hosszú ideje nem kívánt annyira semmit és senkit, mint ezt a lányt. Viszont a lány eleinte nem akart viszonyt kezdeni vele, annak ellenére, hogy a szenvedélyük kölcsönös volt. Azonban Luke a fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, az övé lesz, amire vágyik. Ez esetben Katy. Hamarosan a nő is hagyta, hogy a szenvedélye úrrá legyen rajta, mert nem akart élete végéig azon töprengeni, hogy vajon mit szalasztott el. Próbáltak a jelenre koncentrálni.

A Gilchristok kitűnő éttermekkel szereztek hírnevet maguknak. Luke-nak is a kisujjában volt a szakmája, nagyon sikeres, pénzügyi zseni. Katy is tudta, hogy ha valaki képes arra, hogy megmentse a Gilchrist Inc-t, és a családot, akkor ő az.

A Katy-vel töltött első éjszaka Luke ráeszmélt, hogy időtlen idők óta nem érezte ilyen jól magát. Nyugodt, békés és boldog volt. Katy visszaadta az életkedvét. Luke a cég megmentésén kívül a családjának is segített. Katy segítséget kért tőle, ő pedig a saját módszerével megoldotta a problémákat. Nem érdekelték a rokonai nyavalyái, és az hogy hogyan másznak ki abból, amibe olyan buzgón belemásztak, mégis mindnek segített. Katy kedvéért. Nagyon tetszett, hogy általában angyalomnak szólította a nőt, és úgy viselkedett, mint egy párjáról gondoskodó, védelmező alfa hím. Jó ötlet volt az írónőtől, hogy finoman beleszőtte a történetbe, hogy mennyire másként gondolkodnak a férfiak és a nők, továbbá hogy ez mennyire megnehezíti a kommunikációt. Szerintem érdemes lett volna valahogy részletesebben kifejteni a témát. Szerintem sokszor megfeledkezünk arról, hogy a női és a férfi gondolkodás és viselkedés különbségei jobban meghatározzák az életünket, mint gondolnánk. Ahogy Katy és Luke közt egyre erősebb lett az érzelmi kötelék, a férfi ráébredt, hogy megszűnt a magány és az elszigeteltség. Élvezte az összetartozást az együttlétben, a rendszeressé váló közös vacsorákban, és az egymásra gondolásban. Amikor a kapcsolatukról olvastam, akkor eszembe jutott Jonathan Kramer és Diane Dunaway (amerikai pszichológus házaspár, szerzőpáros) egyik igen találó mondata. „A veszély és elszigeteltség világában a férfi békés kikötőre vágyik, amit asszonya karjaiban és ölében igyekszik megtalálni.”

Sok nehézség és bonyodalom után, Luke megmentette a vállalatot és a családot. Katy az övé volt, és boldoggá tette a tudat, hogy mindörökre összetartoznak.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Most vagy soha

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az árva gyerekként felnőtt Philadelphia Foxnak egyetlen igaz barátnője volt, és őt is elvesztette a mesésen gazdag Castleton család miatt. Phila örökli barátnője részvényeit a Castleton & Lightfoot Rt-ben, és ezek visszaszerzése a feladata Nicknek, a jóképű Lightfoot fiúnak, aki azzal a javaslattal áll elő, hogy Phila költözzön egy időre a két család pazar tengerparti birtokára, ismerkedjen meg a családtagokkal, s csak azután döntsön arról, mihez is kezd a részvényekkel. A lány elfogadja az ajánlatot, titkon ugyanis bosszút kíván állni barátnője haláláért, ám a tengerparton átélt érzéki kalandok hatására megváltoztatja tervét…”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 1999

Eredeti cím: The Golden Chance

Fordította: Szabó Hedvig

Oldalszám: 366

ISBN: 963 07 6490 3

Érdekes és szórakoztató könyv. Sajnos volt benne néhány „elütés”. Feltételezem, hogy elsiklottak felette a korrektúrázásnál. Ettől eltekintve rendben volt. A romantikus, erotikus szál mellett van egy kusza, sötét szál is, ami felhívja a figyelmet a hataloméhség, a képmutatás, az erőszak hatásaira. Érzékletesen érintette a mélyebb témákat. A humoros jelenetek jól oldják a feszültséget. A karakterek időnként hibáznak, néha kifejezetten bosszantóak, és ettől lesznek valóságosak.

A főszereplő egy jóképű, gazdag srác, akinek kegyetlen és sznob családja van, és egy idealista árva lány, aki igazságot akar szolgáltatni. A főszereplő páros két nagyon különböző ember. Nick Lightfoot taktikázó, tervezgető, okos, precíz üzletember. Fegyelmezett és gyakorlatias férfi, aki megszokta, hogy tökéletesen ura minden helyzetnek. Sok titok és ármány van a családjában.

Philadelphia Fox harsány, meggondolatlan, szeleburdi, szókimondó nő, aki radikális nézeteket vall. Nick már az első találkozásukkor úgy gondolta, hogy van benne valami, amitől kecsesnek és ravasznak tűnt. Olyan nőnek, aki ha egyszer eldönt valamit, akkor makacsul halad a célja felé.

Phila szülei és nagymamája kiálltak az általuk fontosnak tartott elvek mellett, mindenben kihívást láttak, és próbálták megoldani a problémákat. Nagyon kicsi volt, amikor a szülei meghaltak. Tizenhárom éves koráig a nagyanyja nevelte. Amikor az idős hölgy meghalt, nevelőszülőkhöz került. Akkoriban ismerte meg Crissie Masterst.

Reed Lightfoot (Nick apja) és a barátja, Burke Castleton (aki nagyon ellenszenves karakternek tűnt) a semmiből építették fel a cégüket. Crissie, Burke törvénytelen lánya volt. A Lightfoot és a Castleton család finoman szólva nem kedvelte. Amikor Burke szívrohamban meghalt, szép számú C & L részvényt hagyott rá. Crissie Masters huszonhat évesen halt meg autóbalesetben, és Phila örökölte a részvényeit.

Nick fantáziáját általában nem mozgatták meg a nagyszájú, liberális nők, akik pimasz módon kioktatták az erkölcsi felelősségről. Phila azonban vonzotta. Nyilvánvaló volt, hogy nem az a számító nő, akinek a családja hinni szerette volna. Nick már a megismerkedésükkor tudta, hogy képtelen megnyugodni, amíg a kis vadóc nőt ágyba nem viszi.

Philát tinédzser korában az akkori nevelőapjának az öccse meg akarta erőszakolni. Maradandó lelki sebeket szerzett, mert egy mocsoknak kislányokhoz támadt kedve. Egy önző gazember úgy döntött, hogy kihasználja azt, hogy nagyobb és erősebb. Crissie mentette meg a lányt. A történtek után érthető volt, hogy Phila a közeledéstől könnyen lefagyott, pánikba esett. Meg kellett küzdenie a régi traumával.

„A történtek miatt már annak puszta gondolatára is, hogy egy férfi ráfekszik, elemi erővel tört rá a pánik.”

Kívánta Nicket, aki nem igyekezett fölébe kerülni, nem akarta ráerőszakolni magát. Bár megrohanták a régi emlékek, és a hozzájuk társuló félelmek, hamar úrrá lett rajtuk. Kezdett megbízni Nickben, és megnyugtatónak találta a jelenlétét. Vele biztonságban érezte magát. Az élete egyes területein kezdett visszatérni a normális kerékvágásba. Hamar bensőséges kapcsolat alakult ki Phila és Nick közt.

A kutyás szál nagyon tetszett. A rotweilerek nevein jót nevettem. Nem hinném, hogy bárki a Puszedli és Fifi nevet adná nekik. A kutyák azonnal megkedvelték Philát, és a sarkában voltak. Állatok és gyerekek gyakran viselkedtek így vele.

Gyomorforgató volt az ármánykodás. A családja elvárta Nicktől, hogy segítsen visszaszerezni a céges részvényeket Philától. Ugyanakkor azt nem szerették volna, hogy Nick átvegye a családi cég vezetését, áskálódtak ellene.

Phila tudta, hogy Nicknek is vannak hibái, és tudta, hogy bizonyos dolgokban szándékosan félrevezette őt, mégis megvédte a férfit a családja szidalmaitól. Szerintem aranyos volt, hogy próbálta jobb belátásra bírni, jó irányba terelgetni a családtagokat.

Mindenkinek megvan a maga baja. A Castelton és Lightfoot család az életmódjuk bűvkörében él, nagyon ügyelve a külsőségekre. Szánalmasak. Hilary (Reed felesége) viszont aljas is. A két család ellenségesen viselkedett (legalábbis eleinte) Philával, a nő mégis megpróbált segíteni nekik. Ő és Nick – ahogy sejthető volt – egymásba szerettek. Phila biztonságban érezte magát a férfi karjaiban. Ahogy egyre jobban „összemelegedtek”, rájöttek, hogy jó, hogy van aki mellett önmaguk lehetnek, hogy szükségük van egymásra.

Phila az ösztöneire hallgatott. Azt tette, amit helyesnek tartott. Jókat vitatkozott Nick apjával, és kiselőadást tartott neki a fia megbízhatóságáról. A kezdeti nézeteltérések ellenére Tec Sherman, volt tengerészgyalogossal (aki hosszú évek óta dolgozott a Lightfootoknak) is megkedvelték egymást. Egy idő után már szinte mulattatta a hűséges, fegyelmezett, csupa izom embert. Elérte, hogy Vicky és Darren Castleton átértékeljék a múltjukat, és visszataláljanak egymáshoz. Hamarabb rájött, mint a többiek, hogy mi motiválja Hilaryt. Még Eleanor Castletont is megértette, hogy miért védi annyira a család becsületét, és igyekszik fenntartani a látszatot. Phila mindkét családot alaposan felrázta. Victoria és Darren is tudta, hogy Phila mindent megváltoztatott. Reed is rájött, hogy Philának igaza van. A regény végén már mind családtagnak tekintették.

A krimi szál szinte észrevétlenül simul bele a történetbe. A mocskos gazember, akit a történet elején (még szociális munkásként) Phila börtönbe juttatott, a történet végén még felbukkant. A Lightfootok és a Castletonok egy emberként siettek a nő megmentésére.

A kapcsolatok nem voltak könnyűek és hibátlanok, viszont érzékelhető volt mögöttük a mély kötődés. A láthatatlan kötelék a nehézségek, intrikák és akadályok ellenére is kitartott. Phila és Nick kapcsolatának gyógyító ereje nagyon szépen kiemelkedik a történetből.