Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2016. augusztus 28., vasárnap

Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Fülszöveg: „Séverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete…
Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!”


Megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2016. augusztus 12-én (a könyvesboltokban kapható augusztus 15-től).
Műfaja: krimi, azon belül is domestic noir, ami az utóbbi évek egyik legsikeresebb új műfaja.
Pontosan mit is takar ez? A kiadó ezt is megválaszolta nekünk a könyv bemutatásakor.
„A főként női szerzők tollából született alkotások a kapcsolati, családi diszfunkcionalitás talaján kicsírázó gyilkos konfliktusokat tárják fel. A műfaj egyik jellegzetessége, hogy a párkapcsolati játszmákból, bántalmazásból eredő, fokozatosan kibontakozó „magasfeszültség” váratlan megoldási módok felé sodorja a szereplőket. A domestic noir mindig lélektani dráma a nő vagy a pár mindkét szereplőjének szemszögéből felépítve, gyakran bűncselekménnyel ötvözve.
Oldalszám: 224
ISBN: 978-963-293-577-5
Beleolvashattok a történetbe itt:
A könyvet megvásárolhatjátok 20% kedvezménnyel itt: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/az-utolso-nap-ejszakaja
Itt pedig meghallgathatjátok az egyik interjút, amit az írónővel készítettek: https://soundcloud.com/user-144247339/kobor-barbara-interju-klubradio-2016

A szerző 1976-ban született Budapesten. Az ELTE pszichológia szakán végzett. Az írás mellett vállalati szervezetfejlesztési feladatokkal és fordítással foglalkozik. Nagyon érdekli a politika és a média működése. Van egy tizenéves fia.
Gyerekkora óta megszállott krimi rajongó, mindig is érdekelte őt a lélektani dráma, ezért volt szinte kézenfekvő számára, hogy ebben a műfajban, stílusban alkossa meg első regényét.

Történetünk nagyjából három hét eseményeit öleli körül. Nyitásként betekintést kapunk egy december 31-ei eseménybe, ám az első fejezet visszaugrik december 22-re, s innen már folyamatos cselekményábrázolást és viszonylag rendezett idővonalat kapunk. Történnek a kezdetekre visszautalások, ám ezt időben jelzi a szerző, emiatt egyáltalán nem is zavaró.

A könyv három fejezetre tagolódik.
I. Egy madár a marokban felér két szabaddal
II. A jó kislányok a mennybe jutnak, a rossz kislányok mindenhová
III. A jót könnyű megszokni? A rosszat sokkal könnyebb. Aztán várni, elvárni és megszeretni. A rosszat kerestem mindig? Déjá vu


Séverine Bonheur karaktere szöges ellentétben áll a nevének jelentésével. 
Séverine = bölcs
Bonheur = boldogság
Főszereplőnk híján van a bölcsességnek, és boldognak sem mondhatnánk az életét. Inkább csak azt szimbolizálja, ami szeretne lenni.
Megalkudott. Egyetlen örömforrás az életében a fia, Matthias volt, bár az idő előrehaladtával úgy érezte, vele is kezd a kapocs meggyengülni.  Így maradt csak az álmodozás.
Egyre többször gondolt arra, hogy miképp szabadulhatna meg a férjétől úgy, hogy a gyerek vele maradhasson. Egyrészt ez, másrészt az anyagi függőség is közrejátszott abban, hogy éveken át nem lépett semerre. Fásultan tűrte a férje mocsok húzásait, álmodozott egy jobb életről, de semmit nem tett, hogy megvalósítsa. Amikor rászánta magát arra, hogy kicsit kilépjen a megszokott életből, közbeszólt az élet és felborította a terveit. Súlyos önbizalomhiánya és testképzavara volt.

Az első fejezet egy hosszúra nyúlt felvezetője volt a történetnek, hogy valamennyire megismerhesse az olvasó a szereplőket. A második fejezetnél már érezhető volt az igazi feszültség, valamint megsuhintotta Séverine-t az igazán rossz időszak előszele, míg a harmadikban tetőfokára hágtak az indulatok és a cselekmények.
Bár a szerző úgy alkotta meg Séverine karakterét, hogy az olvasó azonosulni vagy legalább szimpatizálni tudjon vele, sajnos nekem ez nem igazán sikerült. A karakterek között nem igazán volt, akit igazán kedvelhettem volna. Na jó, talán Theó, a kertész ebbe a kategóriába tartozott.

 Viszont maga a történet, hogy mennyi mindenen ment keresztül a főszereplő, igazán elgondolkodtató volt. Rengeteg kérdést felvetettem olvasás közben. Hogyan lehetett volna mégis kiutat találni ebből a helyzetből? Mit csinált rosszul a főhősnő? Ilyenkor van jó döntés? Mennyi minden lappangott a mélyben? 
A könyv függővéggel zárult, gondoljon az olvasó, amit akar. :D Persze az írónő a fent belinkelt interjúban el is ismerte, direkt alakította így a szálakat, hogy az olvasók a saját kényük-kedvük szerint alakíthassák a történetet.
Az én változatomban Séverine elhagyja a férjét és végre elkezd élni, s nem csak az álomvilágban.

A könyv olvasása közben úgy döntöttem, kicsit hangolódom a környezethez. Ez annyit jelent, hogy mivel a történetünk főhőse egy párizsi hobbiújságíró, és a történet is Franciaországban játszódik, francia nyelven hallgattam dalokat.
A teljesség igénye nélkül, amiket hallgattam:
Pauline: Je vis ma vie
Lara Fabian: Je t’aime illetve Immortelle
Grégori Baquet – Extreme Limite vagy épp a francia Rómeó és Júliából a Comment Lui Dire
Pascal Obispo – Sous le Soleil
+ a könyv utolsó 80 oldalának elolvasásakor és a bejegyzés megírásakor két órás rock adást hallgattam, amit egy fantasztikus műsorvezető állított össze, neki köszönhetem, hogy még ma elkészültem. :)

Pontozás: 10/8


Összességében véve kaptam egy érdekes, elgondolkodtató írást, ami elég sok témát felvet, bár igazán nem merültünk a dolgok mélyére. Ha egy picit előbb fokozódott volna fel a könyv hangulata, még jobb lett volna, bár így is épp elég elgondokodnivalót ad az embernek. 

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

2016. augusztus 22., hétfő

Izolde Johannsen: Anglia (A kárhozat éjjele 2.)

Fülszöveg: „Ahogy a történelmet még soha nem olvastad. Ókor, középkor, újkor egymást követő évszázadok, az idő forgatagában. Birodalmak, uralkodók, országok születnek és omlanak össze, miközben nem mindennapi hősünk átéli a letűnt idő feledhetetlen eseményeit. 
Anglia. A kényszerű száműzetés helyszíne. A tengeren ismeretlen erők közelednek. A békés napoknak vége. A keresztény világ megismeri a kard és a lánc fogalmát. Mi vár még az ezeréves vámpírra? Mi adhatja vissza létezése értelmét? A partmenti szél talán elfújja végre az örökös magányt.”


Kiadta az Underground kiadó 2014-ben.
Oldalszám: 568
ISBN: 978-963-120-751-4
A szereplőkről készített képek a szerző, Izolde Johannsen munkái, közzétételük a szerző jóváhagyásával történt.

Ahogy azt már Caspar első történetéről, a Róma című kötetről megfogalmaztam, nagyon tetszik, hogy a történelem keveredik a fantasy elemeivel, s olyan elegyet alkotnak, amiben mindkettő hangsúlyos részt kap, és szorosan együtt alkotják azt a kerek egészet, ami az olvasó kíváncsiságát kielégítheti.
„Senki nem gondolná, de tökéletesen belepasszol Caspar az események sorába. Mély és összetett személyiséget kapott, ugyanakkor „életét” a kettősség jellemezte.”
Ebben a kötetben pedig még többet tudhatunk meg Caspar személyiségéről, s talán kicsit jobban megértjük, hogy mit miért tesz.

Az első fejezet elején utalást találhatunk arra, hogy Caspar egy kelta törzsfő méltó utódaként látta meg a napvilágot, ám élete mégsem olyan fordulatot vett, amelyre bárki számíthatott volna. Azt hiszem, ez még enyhe kifejezés. Nővére Menase élete utolsó pillanatáig azon volt, hogy öccséről gondoskodjon, terelgesse őt a helyes irányba, tanítsa őt a népük szokásaira, valamint azokra a dolgokra, amiknek a későbbiekben hasznát veszik.

Menase
A fenti képen az írónő rajzát láthatjátok, hogy ő miként is képzeli el Menase karakterét. Ugye milyen jól sikerült? :) A szereplőkről készített rajzokat egy kiegészítő kötet fogja tartalmazni, melyben helyet kap egy személyes napló is, ami azt mutatja be, hogyan látta Caspar a 2000 éven átívelő történéseket.

Az előző kötetre több visszautalás is történt, s ezzel a szerző segített feleleveníteni az emlékeket. Még az elején megemlékezett Caspar második életének kezdetéről, a térítőről, akinek ezt az életet köszönhette, illetve a drága Rhiannon hercegnőről (Caspar vámpír nővéréről), s annak kegyetlen lemészárlásáról. :( Több olyan szereplő is újra előkerül emlékek formájában, akiket már elsirattam a Róma kötetében. Ugyanakkor imádtam, hogy a vérfarkasok szövetségesek maradtak, s akkor is jelen voltak, amikor Caspar bosszút állt Rhiannonért.
Rhiannon
Arról, hogy Caspar milyen hányatott életet élt, ez a mondat mindent elmond:
„Elvesztett mindent és mindenkit, akihez valaha is kötődött. Embert, félvért, vámpírt.”
Bár halhatatlan (legalábbis emberi betegségek nem végezhetnek vele), az élete egyáltalán nem tökéletes. Magányra kárhoztatott. Szembe kell néznie a tényekkel, egy tizenöt éves fiú testében ragadt, s hiába a több évszázados tapasztalat, a környezete csak egy serdülő fiúnak látja. Ami persze nem feltétlenül hátrány, ha épp be akar cserkészni valakit.

Izzy alapossága egy-egy jelenetnél igazi sokkot okozott. Amikor Caspar mesélt Tarzitius atyának a Sankt-galleni kolostorban történtekről, az mélyen megrendített. Bár Caspar sokak szerint egy szörnyeteg, rengeteg olyan tette volt, ami miatt kivívta a tiszteletemet, megbecsülésemet. Egyszerűen a háttértörténeteket ismerve nem tudom elítélni a tetteiért.

Szerettem a Tarzitius atyával való beszélgetésekről olvasni, mert Caspar olyankor felidézett emlékeiből rengeteg mindent megtudhattam.  S magát az atyát is kedveltem, mert olyan tisztelettel és szeretettel bánt Casparral, ahogy sokan nem.

A szerző elérte, hogy minél többet tudok, annál többet akarjak. Magával ragadt a történet, sokszor földbe is tiport egy-egy történés, megjártam az érzelmek hullámvasútját, kalandoztam, elvarázsolódtam.

Szerettem a karaktereket, akiket Izzy felvonultatott. Ralph karaktere a szívemhez nőtt, ahogy arra gondoltam, mennyire kötődtek egymáshoz Casparral. Pollux, mint Pollio leszármazottja is képbe került, aminek szintúgy örültem. Az előző kötetben ugyanis Pollio volt a kedvencem. Szerettem a karakterét, reméltem, hogy nem úgy végzi, ahogy végül mégis történt, de örültem a Casparral közös időszakának, szövetségének.
Ebben a kötetben rengeteg eseményen és időn átszáguldottunk, olvashattunk katolikus egyházfőkről, vámpírokról, vérfarkasokról, félvérekről, halandókról, bűnösökről és ártatlanokról, boszorkányüldözésről, királyokról, harcokról. Izgalmas volt, érdekes, magával ragadó. A szerző stílusa lehengerlő és megnyerő. Határozottan olvastatja magát a könyv, s újra és újra arra sarkallja az olvasót, hogy keresse a kérdésekre a választ. A válaszok pedig valószínűleg az új kötetben lesznek. :)

Köszönöm az írónőnek a lehetőséget.

Pontozás: 10/10


2016. augusztus 7., vasárnap

Eredményhirdetés

Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem játszott a 2016.07.29-én meghirdetett játékon.

A sorsolást ezúttal a http://www.miniwebtool.com/random-name-picker/ „segítségével” hajtottam végre, az eredményt pedig itt láthatjátok: 


Gratulálok!
E-mail-ben jelentkezem a részletek miatt.

Katalin könyvajánlója pedig nem másról szólt, mint Jeffrey Archer Clifton-krónikák sorozatáról, amit lentebb el is olvashattok. Köszönöm Katalin. 

"Én Jeffrey Archer Clifton-krónikák c. könyvét ajánlanám. A krónika 6 kötetből áll, amelynek 6. kötete az idén jelent meg.A Clifton-krónikák lapjain Harry Clifton életét ismerhetjük meg 5-6 éves korától kezdve. Miként kerül ki a szegény hajóépítő családból, jótevők által iskolába járhat. Barátságot köt Giles Barringtonnal a Barrington hajótársaság tulajdonosának unokájával. Barátságuk egy életre szól. Harry feleségül veszi Giles húgát Emmát, családot alapítanak. Közben Harryből Angliában és Amerikában híres író lesz, Warwick felügyelő híres figurája megformálása révén.Természetesen ezt a regényt is átszövi a barátság, szerelem, bosszú,ármánykodás. Nekem nagyon tetszik, könnyű olvasmány, olvastatja magát nagyon, letenni is nagyon. Én az első öt kötetet olvastam és egy gondom volt vele, hogy nagyon rövid volt nekem, pedig kötetenként 300-400 o.Ezt a regényt nagyon ajánlom mindenkinek az első 40-50 oldal elolvasása után nagyon megragadja az embert.Jeffrey Archer Clifton-krónikája a Generel Press kiadó gondozásában jelent meg. A könyv Szépirodalom-Felnőttirodalom-regények kategóriában szerepel. Clifton-krónikák kötetei:1.kötet:majd az idő eldönt2.kötet:Apám bűne3.kötet:Féltve őrzött titkok4.kötet:Gondold meg  mit kívánsz5.kötet:Erősebb a kardnál6.kötet:Ütött az óra"
A könyvajánlások között szerepel Melissa Moretti, Vavyan Fable, Nora Roberts, Veronica Roth, George R. R. Martin,  Jo Nesbo, Leiner Laura, Marni Bates, Jodi Picoult, Jonas Jonnasson, Pittacus Lore könyvei, igen széles palettát vonultattatok fel, amit ezúton köszönök. :)