Fülszöveg: „Séverine Bonheur,
a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban,
unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló,
brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre
fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes
bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan
izgalmas és veszélyes lesz az élete…
Kóbor Barbara első krimijében
a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen
felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába
zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az
események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai
pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
A lélektani krimi rajongóinak
különösen ajánljuk!”
Megjelent az Athenaeum kiadó
gondozásában 2016. augusztus 12-én (a könyvesboltokban kapható augusztus
15-től).
Műfaja: krimi, azon belül is domestic
noir, ami az utóbbi évek egyik legsikeresebb új műfaja.
Pontosan mit is takar ez? A
kiadó ezt is megválaszolta nekünk a könyv bemutatásakor.
„A főként női szerzők tollából született alkotások a kapcsolati, családi diszfunkcionalitás talaján kicsírázó gyilkos konfliktusokat tárják fel. A műfaj egyik jellegzetessége, hogy a párkapcsolati játszmákból, bántalmazásból eredő, fokozatosan kibontakozó „magasfeszültség” váratlan megoldási módok felé sodorja a szereplőket. A domestic noir mindig lélektani dráma a nő vagy a pár mindkét szereplőjének szemszögéből felépítve, gyakran bűncselekménnyel ötvözve.”
Oldalszám: 224
ISBN: 978-963-293-577-5
Beleolvashattok a
történetbe itt:
A könyvet megvásárolhatjátok 20% kedvezménnyel itt:
http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/az-utolso-nap-ejszakaja
Itt pedig
meghallgathatjátok az egyik interjút, amit az írónővel készítettek: https://soundcloud.com/user-144247339/kobor-barbara-interju-klubradio-2016
A szerző 1976-ban született
Budapesten. Az ELTE pszichológia szakán végzett. Az írás mellett vállalati
szervezetfejlesztési feladatokkal és fordítással foglalkozik. Nagyon érdekli a
politika és a média működése. Van egy tizenéves fia.
Gyerekkora óta megszállott
krimi rajongó, mindig is érdekelte őt a lélektani dráma, ezért volt szinte
kézenfekvő számára, hogy ebben a műfajban, stílusban alkossa meg első regényét.
Történetünk nagyjából három
hét eseményeit öleli körül. Nyitásként betekintést kapunk egy december 31-ei
eseménybe, ám az első fejezet visszaugrik december 22-re, s innen már
folyamatos cselekményábrázolást és viszonylag rendezett idővonalat kapunk. Történnek
a kezdetekre visszautalások, ám ezt időben jelzi a szerző, emiatt egyáltalán nem
is zavaró.
A könyv három fejezetre
tagolódik.
I. Egy madár a marokban felér
két szabaddal
II. A jó kislányok a mennybe
jutnak, a rossz kislányok mindenhová
III. A jót könnyű megszokni? A
rosszat sokkal könnyebb. Aztán várni, elvárni és megszeretni. A rosszat
kerestem mindig? Déjá vu
Séverine Bonheur karaktere
szöges ellentétben áll a nevének jelentésével.
Séverine = bölcs
Bonheur = boldogság
Főszereplőnk híján van a
bölcsességnek, és boldognak sem mondhatnánk az életét. Inkább csak azt
szimbolizálja, ami szeretne lenni.
Megalkudott. Egyetlen
örömforrás az életében a fia, Matthias volt, bár az idő előrehaladtával úgy
érezte, vele is kezd a kapocs meggyengülni. Így maradt csak az álmodozás.
Egyre többször gondolt arra,
hogy miképp szabadulhatna meg a férjétől úgy, hogy a gyerek vele maradhasson.
Egyrészt ez, másrészt az anyagi függőség is közrejátszott abban, hogy éveken át
nem lépett semerre. Fásultan tűrte a férje mocsok húzásait, álmodozott egy jobb
életről, de semmit nem tett, hogy megvalósítsa. Amikor rászánta magát arra,
hogy kicsit kilépjen a megszokott életből, közbeszólt az élet és felborította a
terveit. Súlyos önbizalomhiánya és testképzavara volt.
Az első fejezet egy hosszúra
nyúlt felvezetője volt a történetnek, hogy valamennyire megismerhesse az olvasó
a szereplőket. A második fejezetnél már érezhető volt az igazi feszültség,
valamint megsuhintotta Séverine-t az igazán rossz időszak előszele, míg a
harmadikban tetőfokára hágtak az indulatok és a cselekmények.
Bár a szerző úgy alkotta meg
Séverine karakterét, hogy az olvasó azonosulni vagy legalább szimpatizálni
tudjon vele, sajnos nekem ez nem igazán sikerült. A karakterek között nem
igazán volt, akit igazán kedvelhettem volna. Na jó, talán Theó, a kertész ebbe
a kategóriába tartozott.
Viszont maga a történet, hogy mennyi mindenen
ment keresztül a főszereplő, igazán elgondolkodtató volt. Rengeteg kérdést
felvetettem olvasás közben. Hogyan lehetett volna mégis kiutat találni ebből a
helyzetből? Mit csinált rosszul a főhősnő? Ilyenkor van jó döntés? Mennyi minden lappangott a mélyben?
A könyv függővéggel zárult,
gondoljon az olvasó, amit akar. :D Persze az írónő a fent belinkelt interjúban
el is ismerte, direkt alakította így a szálakat, hogy az olvasók a saját kényük-kedvük
szerint alakíthassák a történetet.
Az én változatomban Séverine
elhagyja a férjét és végre elkezd élni, s nem csak az álomvilágban.
A könyv olvasása közben úgy
döntöttem, kicsit hangolódom a környezethez. Ez annyit jelent, hogy mivel a
történetünk főhőse egy párizsi hobbiújságíró, és a történet is Franciaországban
játszódik, francia nyelven hallgattam dalokat.
A teljesség igénye nélkül,
amiket hallgattam:
Pauline: Je vis ma vie
Lara Fabian: Je t’aime
illetve Immortelle
Grégori Baquet –
Extreme Limite vagy épp a francia Rómeó és Júliából a Comment Lui Dire
Pascal Obispo – Sous le
Soleil
+ a könyv utolsó 80 oldalának elolvasásakor és a bejegyzés megírásakor két órás rock adást hallgattam, amit egy fantasztikus műsorvezető állított össze, neki köszönhetem, hogy még ma elkészültem. :)
Pontozás: 10/8
Összességében véve kaptam egy
érdekes, elgondolkodtató írást, ami elég sok témát felvet, bár igazán nem
merültünk a dolgok mélyére. Ha egy picit előbb fokozódott volna fel a könyv
hangulata, még jobb lett volna, bár így is épp elég elgondokodnivalót ad az embernek.
Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése