Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Fülszöveg:
„Tanner Hughest a nagyszülei nevelték azzá, aki: egy határozott, világot látott férfivá, aki a nagyapja példáját követve katonaként szolgálja az országát. Az egész életét külföldön töltötte, és most, a leszerelése után sem áll szándékában megállapodni. Ám mielőtt újra útra kelne, hazautazik a beteg nagyanyjához, aki a halálos ágyán egyetlen dolgot kér tőle: „Találd meg, hová tartozol!” Emellett pedig Tanner sosem ismert apjának nevét is elárulja, és azt is, hol találhatja meg.
Amikor Tanner kíváncsiságtól hajtva az észak-karolinai kisvárosba utazik, még nem tudja, hogy az egész élete megváltozik. Az apja nyomát követve megismerkedik egy, a gyerekeit egyedül nevelő doktornővel és egy magányosan, elvonultan élő öregemberrel. Ha Tanner képes megnyitni a szívét a szeretet és a szerelem előtt, a csodálatos találkozások sora ezzel nem ér véget…”
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2025
A mű eredeti címe: Counting Miracles
Fordította: Szieberth Ádám
Oldalszám: 348
ISBN 978 963 452 990 3
Nagyon szép a borítója. A történet kiszámítható és tele van klisékkel. Ettől függetlenül olvasmányos, nagyon érdekes és szórakoztató. Szerintem szívmelengető regény. Sok minden van benne: múltbéli titok, tragédiák, apját kereső főhős, szerelem, hely és életcél keresés, idilli táj… Az olvasó fejezetről fejezetre lassan ismerheti meg a szereplők komplikált és érdekes (volt akinek megrázó) történetét. A könyvben benne van a sorsfordító tragédiák utáni újrakezdés lehetősége, az emberi lélek ereje is. Véleményem szerint az „emberi” szereplőktől, és valószerű helyzetektől hiteles a történet. Talán segít egy kicsit más szemmel nézni a saját nehézségeinkre is. Nem túl bonyolult történet, és szerencsére garantált a boldog befejezés. Érdemes időt szánni rá, és értő figyelemmel olvasni. Szeretem a leírásokban gazdag történetmesélést, és az író pontosan ezt nyújtotta ebben a könyvben.
A regényben sok a bibliai idézet. Ez hívő emberként engem nem zavar. Másoknak viszont kicsit sok lehet.
Tanner Hughes kedves, szimpatikus és férfias karakter. Az anyja meghalt a szülés után pár perccel. A nagyszülei nevelték fel. Katonaként élte az életét. A leszerelés után vándoréletet élt. Amikor megtudta, hogy a nagymamája gyógyíthatatlan beteg, és már nincs sok ideje hátra, akkor hazautazott Pensacolába. Szinte el sem mozdult a nagyanyja mellől. Igyekezett megkönnyíteni a nagymamája utolsó napjait. Gyengéden gondozta a haláláig. A nagyanyja temetése után elindult az Asheboro nevű észak-karolinai kisváros felé. Azért oda, mert vélhetően az volt az apja tartózkodási helye. Nem sok információja volt róla, csak annyi, amennyit a nagymamája egy papírra felírt a halála előtt. Az apja és az észak-karolinai kisváros neve.
Kaitlyn Copper egy elvált doktornő, aki egyedül neveli tinédzser lányát, Casey-t, és kilenc éves fiát, Mitchet. Mitch rajong a nővéréért, és Casey is imádja a kisöccsét. A kisfiú sok időt tölt egy kedves öregúrral, aki faragni tanítja.
Casey egy parkolóban nekitolatott egy férfi kocsijának. Így ismerkedett meg Tanner a Cooper családdal. Kaitlyn és Tanner közt szinte azonnal vonzalom alakult ki. Egyik találkozás követte a másikat. Érdekes beszélgetéseket folytattak, és kellemesen érezték magukat egymás társaságában. Ezeknél a beszélgetéseknél egy kicsit részletesebben is ki lehetett volna dolgozni a témát, hiszen mindkettőnek érdekes a hivatása, és a veteránokról meg a rászoruló embereket segítő szervezetekről is sok érdekességet és hasznos információt lehetett volna írni. Ettől függetlenül így is tetszettek.
Tanner megállapította, hogy Kaitlyn gyerekei nagyszerűek. Casey okos, eleven és rámenős. Mitch pedig lelkes, elbűvölő, elégedett gyerek. A gyerekek is nagyon megkedvelték a férfit. Tanner elég sokáig sodródott az életben, élt nomád életet. Elég nehezen döbbent rá, hogy ideje lenne megtöltenie az életét tartalommal, célt találni. Kaitlyn mellett úgy érezte, hogy a helyén van.
Az idős Jasper, akinek a teste nagy részét égési sebek csúfították el, és aki faragni tanítja a kisfiút, kedveli Kaitlynt. Nagyra értékeli a doktornő jó természetét és a szaktudását. Jasper családját mélyen átjárta a hit és a tisztelet. A nagyapja lelkipásztor volt. Az apja pedig egy gyümölcsösben dolgozott. Szerette az őszibarackot, és mindent megtanított róla a fiának, amit tudott. Jasper szerette az apját a bölcsességéért, az emberi tartásáért, a türelméért, és kedvességéért. Jó emberek voltak. Borzalmas, ami Jasper családjával történt. Szegény fickó sokat szenvedett. Az író feltárja az olvasó előtt, hogy Jasper hogyan nézett szembe az életének legdrámaibb pillanataival. A történetben felbukkant egy fehér szarvas, és Jasper úgy érezte, hogy a sorsuk összefonódik. Az volt az érzése, hogy neki kell megvédeni a fehér szarvast. Szerintem nagyon megrendítő volt, amikor Jasper meglátogatta a felesége meg a gyerekei sírját, és elmesélte nekik, hogy mi minden történt.
Amikor Jaspert az erdőben baleset érte, Tanner kutatta fel, és mentette meg az öreg kutyájának, Arlo-nak a segítségével. Jasper erősebb volt a sorscsapásoknál, és egyre több örömteli pillanatban volt része. A történet végére sem múlt el a fájdalma, csak átalakult, és megtanulta hogyan tud tovább élni.
A három gonosz tinédzser fiún, és Littletonékon kívül nem volt a történetben igazán negatív karakter. Ők ugyan undorító orvvadászok, de szerencsére nem sokat szerepeltek a regényben. A történetből nem derült ki, hogy ők végül megbűnhődtek-e.
Ez a könyv az, aminek látszik. Egy érzelmes, könnyed, bár néhol megrázó történet. Kedves és szentimentális. Örülök, hogy elolvashattam.
