Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Emma, a londoni balett gyönyörű és sikeres balerinája egy nap súlyos térdsérülést szenved. Ígéretes pályafutásának váratlanul vége szakad, szerelmi élete romokban, álmai szertefoszlanak. Menekülni szeretne a sorsa elől, ha kell, egészen a világ végéig. Egy titokzatos nagymamai örökség azonban mindent megváltoztat, és Emmát a zajos nagyvárosi életből egy varázslatos és ismeretlen földi édenkertbe repíti, ahol minden másképp van. Ami ott várja, az gyönyörű és rémisztő is egyben. Szenvedélyes szerelmek, sötét titkok és kegyetlen hazugságok szövevényes hálója, amit a családja generációkon át hordozott. És egy síron túli üzenet, ami felforgatja az életét, és erőt ad az újrakezdéshez. Megörökölhetőek a titkok? És a fájdalom? Átadhatja egy anya a lányának a boldogságot vagy akár a szerelmet?”

  

Kiadta az Athenaeum kiadó 2013-ban.

Fordította: Berta Ádám

Fordítás alapjául szolgáló mű: Wildflower Hill

ISBN: 978-963-293-250-7

Oldalszám: 544

Először a könyv külsőségeiről ejtek most néhány szót. Egyszerűen gyönyörűnek találom a borítót. Aranyos, bájos, vidám. Már ránézésre vonzza a tekinteteket, nem mellesleg azonnal mosolyra húzódott a szám amint megláttam. Nem csicsás, a minták szolid bájt kölcsönöznek a könyvnek. Beleszerettem a borítóba.   

 

Borító hátul

Könyvborító belső oldal

  

Az írónőről

Amikor elkezdtem olvasni, kicsit nehézkesen indult, nem igazán értettem mire akart az írónő kilyukadni, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy könnyeimet törölgetve zárom be a könyvet. Nos a nehézkes indulás után pár óra múlva be is fejeztem az olvasást.

A történetben váltakozva olvashatunk az 1930-as évektől kezdve Bettie életéről, a saját szemszögéből, illetve 2009-ben pedig Emma életét követhetjük nyomon.

Emma Bettie unokája, így két külön generáció életébe kaphattam betekintést. Őszintén szólva nem azt kaptam, amire számítottam. Azt hittem, hogy kapok egy romantikus történetet, amelynek főszereplője egy balerina, aki balesetet szenvedett. Ez részben így is történt, és örültem Emma történetének, mert Patrik, mint férfi főszereplő nagyon a szívemhez nőtt, és szomjaztam a happy end-re. Ám ettől azért többet kaptam. Betekinthettem egy olyan világba, amikor még tényleg teljesen más volt a világ. Faji előítéletek, nők megbélyegzése, stb. stb. Nem igazán voltak akkoriban túl toleránsak az emberek. A Bettie életéről szóló fejezetek igazi merülések voltak az érzelmi tengerben, sokszor éreztem tehetetlenséget, dühöt, elkeseredést, haragot, ugyanakkor sokszor hálát, szeretetet, törődést. Belegondoltam abba, hogy milyen élete lehetett, mit érezhetett, volt, hogy megkérdőjeleztem a döntéseit is, ám igazából nem tudhatom, hogy én hogy cselekedtem volna az ő helyében. Mindenesetre elég megrázó dolgokat tudtam meg róla, és hihetetlen lelkierővel bíró nőt ismerhettem meg a történetein keresztül.

Emma mindig is különös helyet foglalt el a nagymamája szívében, s talán pont ezért kapta örökségül azt a birtokot, ahová annyi édes-bús emlék kötötte a nagyit. A lány csak a balesete után értesült arról, hogy a nagymamája mit hagyott rá, és úgy ment Tasmániába, hogy elrendezi a nagyi holmiját, és eladja a birtokot. Ám a három hétből hónapok lettek, és teljesen megváltozott Emma hozzáállása.

Szerettem a leíró fejezeteket, a cselekményeket, az elképzelt festői tájat, az érzelmeket, amiket kiváltott belőlem, és még sok mást. A karakterek szerethetőek voltak, bár voltak, akikre nagyon haragudtam, főleg a Bettie-vel kapcsolatos részekben. Iszonyatosan haragudtam a korlátoltságukra, hogy kirekesztettek maguk közül egy olyan csodálatos asszonyt. Emma életéből főként csak Josht rühelltem, de szerencsére ő túl sok vizet nem zavart.

Bettie történetéből a kedvenc karakterem Mikhail volt, őt követte a sorban Bettie és Charlie. Emma történetében viszont toronymagasan Mina volt a kedvenc, őt pedig követte Patrick és Emma. Nagyon szerettem a táncos-balettes részeket, a próbákat, Patrick-ot elképzelni a zongoránál.

Egy szónak is száz a vége, számomra ez a történet nem azt nyújtotta, amit vártam, hanem annál sokkal többet. Reméltem, hogy a vége kicsit másképp fejeződik be, komolyabb lezárást kap, ám mindennek megvan a maga miértje. :) Az Athenaeum kiadónak sikerült egy szépen kidolgozott, megszerkesztett, jó történetet az olvasó elé tárnia, ami nem mellesleg csodálatos borítót kapott.

Pontozás: 10/10

Heather Graham - Halál a táncparketten

Ismertető: "Lara Trudeau a táncversenyek koronázatlan királynője mindaddig, amíg véletlenül túl sok nyugtatót vesz be, és holtan esik össze a táncparketten. Doug O'Casey, Lara szeretője azonban arra gyanakszik, hogy nem baleset történt, s megbízza magánnyomozó bátyját, hogy járjon utána az eseményeknek. A táncstúdió vezetője, Shannon szintén nyomozni kezd, hiszen valaki megfenyegette, hogy ő lesz a következő…"

Ez végre könyv! Krimi a maga nemében. Sziporkázó párbeszédekkel tűzdelt történet, rengeteg cselekménnyel. Izgalmas, ugyanakkor humoros is. Shannon és Quinn nagyon jó kis páros, tetszenek a szópárbajok, és a tánctanulás is. Az különösen tetszett, hogy az írónő Rajzold le holtan című könyvének néhány szereplője és helyszíne ismét felbukkant ebben a történetben is. Jó volt, hogy nem lehetett előre tudni, ki a gyilkos, vagy kik a gyilkosok. Ahogy Quinn nyomozott, úgy izgultam én is, hogy milyen új információra derül fény legközelebb. Örülök, hogy a megérzéseim nem csaltak, és a 3 gyanúsítottból 2 tényleg bűnös volt. És a bűnös elnyerte méltó büntetését.


Pontozás: 10/10

Nora Roberts - Piruett

"Lindsay szülői unszolásra kezd balettozni, s tizennyolc évesen már Amerika legjobb táncosa. Mégis kénytelen hazatérni szülővárosába, hogy gondoskodjon megözvegyült édesanyjáról. Az építész Seth is itt telepszik le, ahol igazi otthont akar teremteni árva unokahúgának. A kislány tehetséges táncos, aki isteníti a balettiskolát nyitó tanárnőt, s hamarosan Seth is vonzódni kezd Lindsay iránt. A lány sűrű munkarendje azonban alig hagy nekik időt ismerkedésre. A bimbózó szerelem egy elmérgesedő vitába torkollik, s Lindsay visszarepül New Yorkba, egykori társulatához. De vajon jelent-e neki akkora örömöt a színpad, mint amilyent Seth ölelése?"

Nagyon tetszett. Érdekes volt, főleg ami a balett részét jelenti, tetszett a karakterek jelleme, csapata. 

Imádtam Seth komor, komoly, mégis szeretetreméltó alakját. Tetszett, hogy volt humora, és hogy mindig védeni akarta azokat, akik számára fontosak (Ruth, később Lindsay). 

Lindsay élettörténete, pályafutása lenyűgöző volt, mégis Seth volt, aki végül igazán boldoggá tette. Bele tudtam magam élni a helyébe, és gondolatban én is átéltem az egész történetet.

Nick (Nyikolaj Davidov) megnyerő figura volt, és kedveltem Ruth érzékeny karakterét is. Ezért kíváncsi vagyok a Táncrend című könyvére, amiben ők a főszereplők.

Pontozás: 10/9