Rachel Gibson: Az én pasim… (Hokisok 6.)

„Ami Vegasban történik, az nem mindig marad örök, ahogy ezt Rachel Gibson, a New York Times bestsellerszerzője csodaszépen demonstrálja ebben a szellemes, szexi románcban. Az én pasim… egy sikeres esküvőszervezőről szól, akinek élete a feje tetejére áll, miután a férfi, akihez évekkel ezelőtt egy gyorsan lezavart Las Vegas-i szertartás keretében, meggondolatlanul hozzáment, váratlanul újra berobban az életébe.

Vajon mi történt a forró vegasi éjszakákon, amit Autumn és szívdöglesztő jéghokis szerelme, Sam a szakításuk óta sem tudnak feledni?

A regény egy izzó, felejthetetlen szerelem és egy család megható története. Ezóttal is szeretettel ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe Rachel Gibson védjegyeit: a szív és az érzékiség bámulatos harmóniáját, és a szerző elragadó humorát.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2018. június 19.

Fordította: Szieberth Ádám

Fordítás alapjául szolgáló mű: Rachel Gibson: Any Man of Mine

Borítóterv: Földi Andrea

Műfaja: chick lit

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-293-472-3

A könyvbe beleolvashattok itt:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1503203.pdf

„Rachel Gibson először tizenhat éves korában talált ki egy történetet, hogy kimagyarázza magát egy autóbaleset miatt. Azóta a mesélés lett a hivatása.

Romantikus és erotikus regényeivel mára az egyik legismertebb bestsellerszerzővé vált az Egyesült Államokban. Könyveivel számos díjat nyert.

Családjával és elkényeztetett macskájával Idahóban élnek.”

Forrás: www.athenaeum.hu

A szerző Athenaeum Kiadónál megjelent művei:

Jégbe zárt szívek (2010),

Jane vékony jégen táncol (2011),

Ments meg! (2013)

Valentin-nap és egyéb őrültségek (2015),

Szerelmi katasztrófák (2016)

Csak a baj (2017)

A sorozat kötetei (megjelenés) + főszereplői:

Jégbe zárt szívek (2010) - John Kowalsky és Georgeanne

Jane vékony jégen táncol (2011) - Luc Martineau és Jane Alcott

Valentin-nap és egyéb őrültségek (2015) - Rob Sutter és Kate Hamilton

Szerelmi katasztrófák (2016) - Ty Savage és Faith Duffy

Csak a baj (2017) - Mark Bressler és Chelsea Ross

Az én pasim… (2018) - Sam LeClaire és Autumn Haven

Egy kis érdekesség:

A National Hockey League (NHL) egy profi jégkorongliga, melyben 30 észak-amerikai csapat szerepel. Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának, így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.

A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben, tehát tavaly volt a centenárium, azaz a századik évforduló

Bár a kötetek összefüggnek bizonyos szinten, a történetek különállóak, így az sem feltétlenül gond, ha az előzményeket valaki nem olvasta, persze úgy még élvezetesebb, ha tudjuk az elejétől, hogy ki kicsoda, mert akadnak visszatérő szereplők, csapatok és apróbb átfedések. Nem mellesleg mindegyik kötet szórakoztató, úgyhogy én mindenképpen ajánlom mindegyiket. Számomra eddig a Szerelmi katasztrófák című kötet volt a kedvenc, mert abban olvashattam a legtöbbet a hokiról, a sport és a romantika pedig kedvező elegyet alkotott. 

Amikor írtam az előző kötetről, már tudtam, hogy a hatodik kötet főszereplője Sam LeClaire, és azt gyanítottam, hogy hasonlóan szórakoztató lesz, mint Mark Bressler története. Eddig mindig szimpatizáltam a szereplőkkel, s az előző kötetben már megmutatkozott Sam LeClaire is, aki segített igazi jó barátként Bressler-nek, arra viszont nem számítottam, hogy a saját kötetének egy részében nagyon nem fogom szívlelni. Hogy kritizálhatja Autumn nevelési módszereit, amikor ő maga részt sem vett Conner nevelésében?

A könyv első felénél vegyes érzéseim voltak. Haragudtam a főszereplőkre, és sokszor Vince-hez hasonlóan én is orrba vertem volna Sam LeClaire-t, vagy épp jól megrángattam volna Autumn-t, hogy mégis mi a fenét csinál.

Conner aranyos kölyök volt, tipikus öt éves, aki nem tudja, mi megy végbe a felnőttek fejében, ugyanakkor kíváncsi volt mindenre és mindenkire. Szerette volna, ha az apukája velük él, és néha megijedt, amikor a szülei veszekedtek.

Örültem a régről ismert szereplők felbukkanásának, mondhatni ők voltak az üde színfoltjai a történetnek. Jules karaktere már az előző kötetekben a szívemhez nőtt, ebben a regényben csak bebetonozta a helyét. Kedves, aranyos, törődő ember, aki érti a dolgát ráadásul jó stílusérzékkel is rendelkezik.

Az új szereplők közül abszolút Vince volt a favoritom, mert nagyszerűen bánt Conner-rel és törődött Autumn lelkivilágával is. Igazi gondoskodó bátyó, aki egyúttal vagány motoros, tengerészgyalogos és még sorolhatnánk. Szívesen olvasnék még róla, bár nem hokis.

A regény a sport témában alulmaradt, ugyanakkor az emberi kapcsolatokra nagy hangsúlyt fektetett a szerző, és ez érezhető volt. Olvashattunk családi tragédiáról, barátságról, házasságról, családok széteséséről vagy épp családegyesítésről, arról, hogy mi vezet el egy embert oda, hogy képes legyen megbocsátani, illetve tanúja lehetünk bizonyos fokú jellemfejlődésnek is a karaktereknél.

Ez a könyv több pontban is különbözik az előzőektől. Egyrészt, hokiról nem sok szó esett, max amikor elvétve Sam meccseiről írt a szerző, vagy amikor Connert tanítgatta, másrészt inkább hasonlított egy rózsaszín koktél mellé olvasandó kissé szirupos nyári regényre, ami csipetnyi erotikával van fűszerezve, mint egy sporttal és romantikával vegyített könyvre. Ez nem feltétlenül rossz, csak más. Szórakoztató és kikapcsolódást nyújtó könyv, tehát aki erre vágyik, mindenképpen vegye kézbe.

Pontozás: 10/9

Rachel Gibson: Csak a baj (Hokisok 5.)

„Baj van! Chelsea Ross színészi pályafutása egy kudarc: a „Csini hulla 1” típusú szerepekben nyújtott briliáns alakítása révén került a legközelebb ahhoz, hogy filmcsillag legyen. De az, hogy otthagyja Hollywoodot, és egy híres jégkorongozó személyi asszisztense lesz, talán élete leghülyébb húzása karrierfronton. Megint baj van!

Mark Bressler, a sérült szupersztár dicső napjai véget értek. De az egykori élsportoló és fenegyerek ettől még akár civilizáltan is viselkedhetne a mélynövésű, rózsaszín-szőke hajú bombázóval, akit a Seattle Chinooks fogadott fel az ő személyi asszisztensének. Ha Chelsea-nek nem kellene olyan nagyon a pénz, hanyatt-homlok menekülne a világ legnagyobb baromarca elől. Nagy baj van!

Mark minősíthetetlen modorát és borongós kedélyét Chelsea tudja kezelni: problémát csak a férfi bicepsze okoz, meg az a követ is megolvasztó, hiper-szuper teste!

Amikor a fenegyerek kezd rámozdulni, Chelsea jól tudja: itt az ideje, hogy kizavarja a büntetőpadra… Bárcsak ellen tudna állni annak, amit Mark forgat a fejében! Amiből csak baj lehet…”

Megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2017.04.13-án.

Fordította: Szieberth Ádám

Fordítás alapjául szolgáló mű: Rachel Gibson: Nothing But Trouble

Műfaj: romantikus

Kötés: kartonált

ISBN: 978-963-293-644-4   

Oldalszám: 318

Ár: 3499 ft

A könyv 20% kedvezménnyel megrendelhető itt:

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/csak-a-baj

Illetve e-book formában (epub, mobi formátum) itt:

https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szorakoztato-irodalom-1/romantikus/csak-a-baj-ekonyv-epub-mobi

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

A sorozat kötetei (megjelenés) + főszereplői:

Jégbe zárt szívek (2010) - John Kowalsky és Georgeanne

Jane vékony jégen táncol (2011) - Luc Martineau és Jane Alcott

Valentin-nap és egyéb őrültségek (2015) - Rob Sutter és Kate Hamilton

Szerelmi katasztrófák (2016) - Ty Savage és Faith Duffy

Számomra a Szerelmi katasztrófák volt az eddigi legerősebb, ugyanis abban olvashattam a legtöbbet a hokiról, a sport és a romantika pedig kedvező elegyet alkotott. Lássuk, ez hogy szerepelt a „vizsgán”.

Helyszínünk most is Seattle, Key Aréna, a Chinooks „otthona”. A történetünk kezdete ehhez a helyhez köthető, ugyanis azzal indul az első fejezet, hogy a Chinooks megnyerte a Stanley-kupát. Egy a „gond”, hogy Mark Bressler nélkül, aki ennek a történetnek a főszereplője lesz. Azt ugye már gondolhatja mindenki, hogy nem önszántából hagyta ki élete legfontosabb meccsét, s azt is, hogy ez mennyire rosszul érinti. Mark Bressler-t karácsony előtt szörnyű autóbaleset érte (ez az előző kötetben már említve volt), s amíg lábadozott, az előző kötet főszereplője, Ty Savage vette át a csapatkapitányi posztot és végül vele nyerte meg a csapat a kupát. Mondhatjuk, hogy időben ott folytatja a szerző a cselekmények ábrázolását, ahol az előző kötetnél abbamaradt. Ty és a csapat megnyeri a kupát, Bressler tv előtt ülve nézi a közvetítést, majd kettőjüket interjúvolják a kupával és a magánéletükkel kapcsolatban.

Bár a kötetek összefüggnek bizonyos szinten, a történetek különállóak, így az sem feltétlenül gond, ha az előzményeket valaki nem olvasta, persze úgy még élvezetesebb, ha tudjuk az elejétől, hogy ki kicsoda. Nem mellesleg mindegyik kötet szórakoztató, úgyhogy én mindenképpen ajánlom mindegyiket.

Chelsea és Mark találkozása eszményi volt. Én még ekkorát nem nevettem, pedig jócskán akadt olyan ismeretség az általam olvasott könyvekben, amik lehetőséget szolgáltattak rá. Elképzeltem Mark Bressler-t, amint végigméri a nőt, és irdatlanul nevetni kezdtem.

A könyv mindvégig szórakoztató volt, tetszett, hogy pattogott a főszereplők között a szikra, ugyanakkor bizonyos módon a visszafogottság is szerepet kapott a történetben.

Jobban megismerhettem Mark karakterét, és minél előrébb haladtam, annál inkább a szívembe lopta magát Chelsea is. Látszólag két nagyon különböző ember, mégis több bennük a közös, mint bárki hinné.

Mark Bressler profi NHL játékos, akinek egy autóbaleset után nagyon nem könnyű az élete. Rengeteget szenved, morcos, sokszor kibírhatatlan. Ám ekkor belecsöppen az életébe a mindig mosolygós, határozott, elszánt és humoros Chelsea, akitől Mark eleinte idegbajt kap, aztán egészen másfelé veszi az ismeretségük az irányt. Tetszett, hogy a szerző nem kapkodta el a dolgot, és sokáig feszítette azt a bizonyos húrt.

Chelsea elszántsága példaértékű volt, mert bármennyire is megpróbálták lebeszélni az álmairól, ő kitartott mellettük, pedig elég göröngyös úton haladt és nem is igazán volt lehetősége kitörni abból az ördögi körből, amiben benne volt. Ráadásul szinte nulla támogatással, s itt nem az anyagiakra gondolok. Amikor a családod szerint butaságot művelsz és ideje lenne felnőnöd, az elég kellemetlen. 

Mark a történet során elég sokszor megmutatta, hogy mégsem olyan "vadbarom", ahogy azt az első pár oldalon megemlítik. A balesete miatt kicsúszott a lába alól a talaj, az egészségügyi nehézségeken túl ott volt az a tény is, hogy sosem folytathatja már az életét ott, ahol félbeszakadt, s ez elég ok szerintem is, hogy kicsit morcos legyen. Ugyanakkor érezhető volt, amikor Chelsea miatt elkezdett lágyulni. Kezdetnek amikor elkezdte edzeni Dereket (akitől néha a gutaütés kerülgetett). 

Örültem, hogy újra szembe jött velem Jules karaktere, mert ő igazán színes egyéniség volt az előző kötetben is. Faith Duffy asszisztenseként alaposan megismerhettem az előző kötetben, s örülök, hogy újra felbukkant és kivette a részét most is a dolgokból. Naná, hogy most is sikerült belekontárkodnia más magánéletébe. Mondjuk szerencsére itt ő is kapott több szerepet és bonyolódtak a szálak. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy emberére akadt.

Amit szerettem: a történet, a szereplők, a humor és a happy end. A karakterek kidolgozottak voltak, s ahogy megfigyeltem, a szerző most is igyekezett minden szereplőre – legyen az fő vagy mellékszereplő – egyforma hangsúlyt fektetni.  A párbeszédek sziporkáztak, a jelenetek között pedig bőven akadt olyan, amire rásüthetik a forró feliratot.

Amit nem igazán szerettem: kevés hoki téma, valamint az állandóan felbukkanó üzekedés szó, ami a szexre utalt. Amikor már vagy tizedszerre olvastam, a fejemet a falba szerettem volna verni.

Apró lábjegyzet a 43. oldalon olvasottakhoz. Egyedül engem zavar az a kifejezés, hogy „déli egy órakor fontos interjú”?

Volt egy-két ellentmondás, ami picit kizökkentett az olvasás ritmusából. Pl. 259. oldalon Chelsea azt mondta Marknak, hogy nincs rajta fehérnemű a ruha alatt, aztán a 263. oldalon meg már arról olvastam, hogy már csak a fehérnemű maradt rajtuk. Khm.

Ezeket leszámítva azonban összességében szerettem a történetet, és remélem, hogy az írónő folytatja még a sorozatot, s azt is, hogy itthon is megjelenik majd a folytatás. Lenne pár személy, akiről szívesen olvasnék.

Amúgy a sorozatnak eddig hat kötete jelent meg külföldön, remélem nálunk is érkezik majd a hatodik kötet is, ugyanis ahogy látom, nem más lesz a főszereplő, mint Sam LeClaire, és van egy sanda gyanúm, hogy hasonlóan szórakoztató lesz róla olvasni, mint a többiekről.

Kiknek ajánlom? Akik egy könnyed és humoros romantikus regényre vágynak, amiben elvétve van egy kis forróság is elhintve. Szerintem garantált a kikapcsolódás és a jó szórakozás.

Pontozás: 10/9

Egy kis érdekesség:

A National Hockey League (NHL) egy profi jégkorongliga, melyben 30 észak-amerikai csapat szerepel. Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának, így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.

A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben, tehát idén centenárium, azaz 100. évforduló. 

Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák (Hokisok 4.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

„ELSŐ KATASZTRÓFA: FÉRFIAK 

Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!

MÁSODIK KATASZTRÓFA: SZENVEDÉLY 

Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.

HARMADIK KATASZTRÓFA: SZERELEM 

Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne!”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Tervezett megjelenés: 2016.02.04.

Fordításul szolgáló mű: Rachel Gibson: True Love and Other Disasters

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

ISBN: 978-963-293-522-5

Oldalszám: 280

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!

Amint azt már megszokhattuk, Rachel Gibson sziporkázó stílussal örvendezteti meg az olvasóit. Ez a történet a Hokisok sorozat negyedik része, ám különálló történetként is megállja a helyét.

Az első részben (Jégbe zárt szívek) a mindig macho hokicsapat kapitány, John Kowalsky, valamint a mindig elragadó Georgeanne áll a történet középpontjában. Megismerkedésük nem mindennapi, amit szigorúan csak azért említek meg, mert Georgeanne az első részben meglépett egy esküvőről (a sajátja lett volna), ahol egy bizonyos öregúr lett volna a vőlegény, s ennek az öregúrnak a halálhírével indít a negyedik kötet.

A második részben (Jane vékony jégen táncol) Luc Martineau csodakapus (aki azt hiszi, hogy mindent jobban tud) került szembe Jane Alcott-tal, amiért nem győzök az írónőnek hálás lenni, mert végignevettem a történetet. Hihetetlen karaktereket vonultatott fel, eszméletlen jó cselekménnyel, amin tényleg jól ki tud kapcsolódni az ember lánya. Ráadásul jó sok hokis rész volt a könyvben!

A harmadik részben (Valentin-nap és egyéb őrültségek) Rob Sutter ex jéghokis fenegyerek találkozott Kate Hamiltonnal, és ismét egy fergeteges humorú, könnyed romantikus történetet kaptunk. Rob igazi férfi, kár hogy a hokis múltba nem kaptunk nagyobb betekintést.

Ami összeköti a történeteket, az a hoki, meg egy-két szereplő visszatérése, megemlítése.

 

Na és most lássuk, mi is történt a negyedik kötetben. :)

 

Virgil Duffy halálát követően az ifjú özvegy kapott bőven hideget és meleget. Már az elején megkedveltem Faith-t, és sajnáltam azért, mert sűrűn bántották a feltételezett múltja és döntései miatt. Hosszú szőke hajával, zöld szemével, modell külsejével amúgy is kitűnt az emberek közül, ám playmate múltja és az ötven éves korkülönbség, ami Virgil és közte volt szintén okot adott arra, hogy alaposan megbámulják és megbélyegezzék. Miután megörökölte a hokicsapatot, a sajtó kedvenc célpontjává vált.

Azt hiszem, ez tényleg jellemző az emberekre. Előbb ítélnek, mint hogy beleképzelnék magukat a másik helyébe és ismernék meg a tényeket. Inkább rossz fényben tüntetik fel az embert, mintsem belássák, hogy senki sem tökéletes.

Tyson Savage, a Seattle Chinooks jégkorongcsapatának a kapitánya először Virgil temetésének napján beszélt Faith-el, s akkor még ő maga is beskatulyázta a lányt. Ty Savage, akinek a nevét először én is tévesen ejtettem ki, - nem tudván a francia hangzásról (Nem Szevidzs hanem Szávázs) – harmincöt éves, 190 cm magas, 108kg, kék szemű, borostás férfi. Karakterét tekintve személy szerint én a nagyon kedvelem kategóriába soroltam. Igaz, hogy morgós volt az elején, de igaz rá az a mondás, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Ráadásul fergeteges humorérzéke volt, amit azért egyszer-kétszer megvillantott.

Az első kedvenc jelenetem a hatodik fejezetben található fotózás. Egyrészt a témája, másrészt pedig a kivitelezése miatt csillagos ötöst adtam rá kapásból. Láttam magam előtt a szájkarate minden mozzanatát, a reakciókat, szóval igen hatásosan írta le az írónő.

Jules karaktere (Faith tanácsadója) fantasztikus volt. A szövegén meg az öltözékén mindig visítva röhögtem (amire nagy szüksége is van az embernek néhanapján…). Azt hiszem Ty után ő a kedvenc karakterem. Elmagyarázta Faith-nek a hoki szabályait, mindenben tanácsot adott neki, ráadásul még barátok is lettek. Viszont Faith anyukáját nem igazán csíptem. Bár az roppant vicces volt, amikor Faith az otthonában, a nappali kellős közepén kapta rajta a kedves mamát. :D Na jó, azért amikor tanácsot adott a lánynak, azért aranyos volt.

Ahogy haladtunk a történetbe, rengeteg zenét megemlítettek, úgyhogy olvasás közben zenehallgatással múlattam az időt (még jó, hogy a telefon is játszik mp3-at). A 111. oldalon például az egyik személyes kedvencemet említették, ami nem más, mint U2 – With or without you (veled vagy nélküled) című slágere. Szerintem hatalmas zene, szóval miközben tovább olvassátok a bejegyzésem, szerintem hallgassátok is meg. :)

 Amit az előző kötetből hiányoltam (sok-sok hoki téma), azt most bőven megkaptam, bár minden kívánságom így teljesülne! :)

A történet magával ragadó, vicces, néhol forró és szexi (a 13. fejezetnél pl.), máskor komolyabb, de mindenképp nyerő, ha kikapcsolódásra, gondolatterelésre van szükséged. Ahogy Faith története, múltja szépen lassan felszínre tör, és megmutatja a valódi, hamisíthatatlan Faith Duffy-t, s közben Ty karakterét is jobban megismerhetjük, az egyszerűen szuper. Az írónő pont jókor és jó helyen, kellő mennyiségben adagolja az információkat, ennek köszönhetően soha nem unatkozunk a könyv olvasása közben. Imádtam az első betűtől az utolsóig. Rengeteget nevettem a szópárbajokon, a csapattagok viselkedésén, a sok-sok szeretnivaló karakteren, az esetlen helyzeteken. Azt hiszem a hokis sorozat legjobb kötetéhez van szerencsénk! (Eddig!) Köszönöm Rachel Gibsonnak a fáradhatatlan munkáját, aminek köszönhetően a hoki alapjait tényleg megismerheti a könyveken keresztül az olvasó (már ha nem ismeri… :D ), valamint a sok vidám és forró jelenetet, mert ez a hármas garantáltan szórakoztatja az olvasóközönséget. S nem utolsó sorban köszönöm az Athenaeum kiadónak, hogy még megjelenés előtt olvashattam a történetet, mert már nagyon türelmetlenül vártam. :) Hálásan köszönöm, újabb kedvenccel gazdagodtam!

Pontozás: 10/10