„Baj van! Chelsea Ross színészi
pályafutása egy kudarc: a „Csini hulla 1” típusú szerepekben nyújtott briliáns
alakítása révén került a legközelebb ahhoz, hogy filmcsillag legyen. De az,
hogy otthagyja Hollywoodot, és egy híres jégkorongozó személyi asszisztense
lesz, talán élete leghülyébb húzása karrierfronton. Megint baj van!
Mark Bressler, a sérült szupersztár
dicső napjai véget értek. De az egykori élsportoló és fenegyerek ettől még akár
civilizáltan is viselkedhetne a mélynövésű, rózsaszín-szőke hajú bombázóval,
akit a Seattle Chinooks fogadott fel az ő személyi asszisztensének. Ha
Chelsea-nek nem kellene olyan nagyon a pénz, hanyatt-homlok menekülne a világ
legnagyobb baromarca elől. Nagy baj van!
Mark minősíthetetlen modorát és borongós kedélyét
Chelsea tudja kezelni: problémát csak a férfi bicepsze okoz, meg az a követ is
megolvasztó, hiper-szuper teste!
Amikor a fenegyerek kezd rámozdulni,
Chelsea jól tudja: itt az ideje, hogy kizavarja a büntetőpadra… Bárcsak ellen
tudna állni annak, amit Mark forgat a fejében! Amiből csak baj lehet…”
Megjelent
az Athenaeum kiadó gondozásában 2017.04.13-án.
Fordította:
Szieberth Ádám
Fordítás
alapjául szolgáló mű: Rachel Gibson: Nothing But Trouble
Műfaj:
romantikus
Kötés:
kartonált
ISBN:
978-963-293-644-4
Oldalszám:
318
Ár:
3499 ft
A
könyv 20% kedvezménnyel megrendelhető itt:
Illetve e-book
formában (epub, mobi formátum) itt:
A könyvet
köszönöm az Athenaeum kiadónak!
A sorozat
kötetei (megjelenés) + főszereplői:
Jégbe zárt
szívek (2010) - John Kowalsky és Georgeanne
Jane vékony
jégen táncol (2011) - Luc Martineau és Jane Alcott
Valentin-nap és
egyéb őrültségek (2015) - Rob Sutter és Kate Hamilton
Szerelmi katasztrófák
(2016) - Ty Savage és Faith Duffy
Számomra a Szerelmi katasztrófák volt az eddigi legerősebb, ugyanis abban
olvashattam a legtöbbet a hokiról, a sport és a romantika pedig kedvező elegyet
alkotott. Lássuk, ez hogy szerepelt a „vizsgán”.
Helyszínünk most is Seattle, Key Aréna, a Chinooks „otthona”. A történetünk
kezdete ehhez a helyhez köthető, ugyanis azzal indul az első fejezet, hogy a
Chinooks megnyerte a Stanley-kupát. Egy a „gond”, hogy Mark Bressler nélkül,
aki ennek a történetnek a főszereplője lesz. Azt ugye már gondolhatja mindenki,
hogy nem önszántából hagyta ki élete legfontosabb meccsét, s azt is, hogy ez
mennyire rosszul érinti. Mark Bressler-t karácsony előtt szörnyű autóbaleset
érte (ez az előző kötetben már említve volt), s amíg lábadozott, az előző kötet
főszereplője, Ty Savage vette át a csapatkapitányi posztot és végül vele nyerte
meg a csapat a kupát. Mondhatjuk, hogy időben ott folytatja a szerző a
cselekmények ábrázolását, ahol az előző kötetnél abbamaradt. Ty és a csapat megnyeri
a kupát, Bressler tv előtt ülve nézi a közvetítést, majd kettőjüket
interjúvolják a kupával és a magánéletükkel kapcsolatban.
Bár a kötetek összefüggnek bizonyos szinten, a történetek különállóak, így
az sem feltétlenül gond, ha az előzményeket valaki nem olvasta, persze úgy még
élvezetesebb, ha tudjuk az elejétől, hogy ki kicsoda. Nem mellesleg mindegyik
kötet szórakoztató, úgyhogy én mindenképpen ajánlom mindegyiket.
Chelsea és Mark találkozása eszményi volt. Én még ekkorát nem nevettem,
pedig jócskán akadt olyan ismeretség az általam olvasott könyvekben, amik
lehetőséget szolgáltattak rá. Elképzeltem Mark Bressler-t, amint végigméri a
nőt, és irdatlanul nevetni kezdtem.
A könyv mindvégig szórakoztató volt, tetszett, hogy pattogott a főszereplők
között a szikra, ugyanakkor bizonyos módon a visszafogottság is szerepet kapott
a történetben.
Jobban megismerhettem Mark karakterét, és minél előrébb haladtam, annál
inkább a szívembe lopta magát Chelsea is. Látszólag két nagyon különböző ember,
mégis több bennük a közös, mint bárki hinné.
Mark Bressler profi NHL játékos, akinek egy autóbaleset után nagyon nem
könnyű az élete. Rengeteget szenved, morcos, sokszor kibírhatatlan. Ám ekkor
belecsöppen az életébe a mindig mosolygós, határozott, elszánt és humoros
Chelsea, akitől Mark eleinte idegbajt kap, aztán egészen másfelé veszi az
ismeretségük az irányt. Tetszett, hogy a szerző nem kapkodta el a dolgot, és
sokáig feszítette azt a bizonyos húrt.
Chelsea elszántsága példaértékű volt, mert bármennyire is megpróbálták lebeszélni az álmairól, ő kitartott mellettük, pedig elég göröngyös úton haladt és nem is igazán volt lehetősége kitörni abból az ördögi körből, amiben benne volt. Ráadásul szinte nulla támogatással, s itt nem az anyagiakra gondolok. Amikor a családod szerint butaságot művelsz és ideje lenne felnőnöd, az elég kellemetlen.
Mark a történet során elég sokszor megmutatta, hogy mégsem olyan "vadbarom", ahogy azt az első pár oldalon megemlítik. A balesete miatt kicsúszott a lába alól a talaj, az egészségügyi nehézségeken túl ott volt az a tény is, hogy sosem folytathatja már az életét ott, ahol félbeszakadt, s ez elég ok szerintem is, hogy kicsit morcos legyen. Ugyanakkor érezhető volt, amikor Chelsea miatt elkezdett lágyulni. Kezdetnek amikor elkezdte edzeni Dereket (akitől néha a gutaütés kerülgetett).
Örültem, hogy újra szembe jött velem Jules karaktere, mert ő igazán színes
egyéniség volt az előző kötetben is. Faith Duffy asszisztenseként alaposan megismerhettem az előző kötetben, s örülök, hogy újra felbukkant és kivette a részét most is a dolgokból. Naná, hogy most is sikerült
belekontárkodnia más magánéletébe. Mondjuk szerencsére itt ő is kapott több
szerepet és bonyolódtak a szálak. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy emberére akadt.
Amit szerettem: a történet, a szereplők, a humor és a happy end. A
karakterek kidolgozottak voltak, s ahogy megfigyeltem, a szerző most is igyekezett
minden szereplőre – legyen az fő vagy mellékszereplő – egyforma hangsúlyt
fektetni.
Amit nem igazán szerettem: kevés hoki téma, valamint az állandóan
felbukkanó üzekedés szó, ami a szexre utalt. Amikor már vagy tizedszerre
olvastam, a fejemet a falba szerettem volna verni.
Apró lábjegyzet a 43. oldalon olvasottakhoz. Egyedül engem zavar az a
kifejezés, hogy „déli egy órakor fontos interjú”?
Volt egy-két ellentmondás, ami picit kizökkentett az olvasás ritmusából.
Pl. 259. oldalon Chelsea azt mondta Marknak, hogy nincs rajta fehérnemű a ruha
alatt, aztán a 263. oldalon meg már arról olvastam, hogy már csak a fehérnemű
maradt rajtuk. Khm.
Ezeket leszámítva azonban összességében szerettem a történetet, és remélem,
hogy az írónő folytatja még a sorozatot, s azt is, hogy itthon is megjelenik
majd a folytatás. Lenne pár személy, akiről szívesen olvasnék.
Amúgy a sorozatnak eddig hat kötete jelent meg külföldön, remélem nálunk is
érkezik majd a hatodik kötet is, ugyanis ahogy látom, nem más lesz a
főszereplő, mint Sam LeClaire, és van egy sanda gyanúm, hogy hasonlóan
szórakoztató lesz róla olvasni, mint a többiekről.
Kiknek ajánlom? Akik egy könnyed és humoros romantikus regényre vágynak, amiben
elvétve van egy kis forróság is elhintve. Szerintem garantált a kikapcsolódás
és a jó szórakozás.
Pontozás: 10/9
Egy kis érdekesség:
A National Hockey League (NHL) egy profi jégkorongliga, melyben 30
észak-amerikai csapat szerepel. Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb
jégkorong ligájának, így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden
szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a
Stanley-kupát nyeri el.
A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben, tehát idén centenárium,
azaz 100. évforduló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése