Fülszöveg:
„Látlak, ahogy magadba roskadsz, mert megint odaszúrtak.
Hallom a hangod, amikor csak annyit mondasz, jó, hagyjuk.
És látom a szülőt is, aki este hiába kérdezi, mi bánt, a gyerek csak vállat von.
Előttem van a barátod, aki zavartan áll melletted, amikor beszólnak neked.
De téged is felismertelek, aki kimondod azt a mondatot, ami másban még napokig sajog.
Mind itt vagytok.
Ez a könyv valamennyi szereplőnek tartogat valamit. Pajzs a gyereknek, kapaszkodó a szülőnek, útmutató a barátnak, és tükör annak, aki bántani szokott.
Olvasd el, és változtass a szavak erején, hogy többé ne mérgezzenek, hanem erősítsenek.
Manapság a gyerekek a bántókat „hater”-nek hívják, a mérgező mondatokat pedig „toxic”-nak. A hater az, aki beszólással próbál erőt mutatni, a toxic pedig minden olyan szó, ami lehúz és rombol. Ez a könyv megtanít felismerni őket, és erősebbnek lenni náluk.
Mindannyiunk fejében ott kísért egy mástól kapott ártó mondat, amit soha nem felejtünk el. Egy odaszúrt „béna vagy”, egy csúfolódó „úgyse viszed semmire” vagy egy kegyetlen „miért így nézel ki?”. Ezek évekig cipelt terhek, hiszen a világ legkegyetlenebb fegyverével, szavakkal lettek ránk szórva.
Vámos Robi új könyve szókimondóan és nagyon is mai példákkal mutatja meg, mi történik, amikor valaki beszólogat, és ami még fontosabb, mi zajlik bennünk utána.
Robi nem mismásol, hanem megfogja a kezünket és megtanít, hogyan védjük meg magunkat a bántó szavakkal szemben. Hogyan álljunk ki magunkért, miért ne higgyünk el mindent, amit mások ránk akarnak húzni, és miként szabaduljunk meg attól, ami eddig gúzsba kötött.
Mentőövet dob azoknak, akik fuldokolnak a bántó szavakban, tükröt tart azok elé, akik végre tisztán akarnak látni, és kulcsot ad olyanoknak, akik bezárva érzik magukat a régi mondatokba. Egyúttal pedig védőburkot von azon olvasók köré, akik meg akarják őrizni az önbizalmukat ebben a felszínes és egyre zajosabb világban.
Ne hagyd, hogy mások szavai írják a történetedet, vedd át végre az irányítást!”
Megjelent: 2025. október 15.
Kiadta: Táblácska.hu Kft.
Oldalszám: 352
Kötés: keménykötéses
A könyvben szereplő illusztráció és borítóterv a szerző munkája.
Vámos Robi író, gyermek+szülő mentor, senior Gyémántbogár coach. Olyan, mint egy tündérkeresztapa, aki szebbé, jobbá akarja varázsolni a világot. Amikor először találkoztam az írásaival, még nem tudtam ki ő, illetve azt, hogy mivel foglalkozik. Ugyanakkor a mondatai az elevenembe hatoltak. Rákerestem, s azóta követem a munkásságát. A honlapján a bemutatkozásában van egy rész, amit annyira szeretek, hogy elhoztam nektek: „Én abban hiszek, hogy mindenki egy kicsit varázsló. Egy kicsit bátor, egy kicsit bolond, egy kicsit rendkívüli. És ez az, ami előre viszi a világot. Nem a tökéletesség, hanem a különbség; nem az elvárások, hanem az egyéniség. Mert amikor valaki elhiszi, hogy lehet más, amikor elhiszi, hogy amit érez, az nem gyengeség, hanem szupererő, akkor születik meg az igazi varázslat.” Ugye milyen szép gondolat?
Ez a könyv elsősorban a verbális bullying (szóbeli zaklatás, bántalmazás) elszenvedőinek szól, egyfajta mankó, mely segít megérteni, hogy a beszólások, amik érnek, nem minket minősítenek, hanem a bántalmazót. Ahogy abban is segít, hogy helyesen kezeljük az adott szituációt. Megértéssel fordul a gyerekek felé, érezteti velük, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. Valós példákat vonultat fel a könyveiben, melyek segítenek megoldást találni az adott problémára. Eszközt ad a szülőknek, hogy támogatni és segíteni tudják a csemetéiket. S nem utolsó sorban segít a felnőtteknek, akiket egykor szintén gúnyoltak, csúfoltak, hogy feldolgozhassák a régmúlt sérelmeit, és helyén kezeljék a következőket, ezzel is biztosítva a mentális egészség megtartását.
Napjainkban rengetegen esnek áldozatul a verbális bántalmazásnak, előfordul az élet minden területén, és sokszor nem is tudatosul az elkövetőben, hogy mérgező a viselkedése. Bár ez a könyv elsősorban a bántalmazások célpontjainak szól, jó lenne, ha némely bántalmazó is kézbe venné, és elgondolkodna a benne olvasottakon.
Vámos Robi őszintén és közvetlenül közelít az olvasóhoz, sokszor humorral fűszerezi mondandóját, ezzel oldva mindenkiben a láthatatlan görcsöt. Pozitív, motiváló hangvételű írása fényt gyújt a sötétben, reményt ad, elhiteti, hogy lehet jobb.
Szeretem, ahogy megszólítja az olvasót, kicsi és nagy egyaránt azonosulni tud a mondandójával. Saját életéről is mesél, s ekkor tudatosul benned, ő tényleg megért. Nem csak mondja, de tényleg érti, hogy mi bánt, ráadásul nem hülyéz le miatta, nem mondja, hogy ne foglalkozz vele, sem azt, hogy tedd már túl magad rajta, hanem megfogja a kezed, és végig vezet az úton. Segít, tanít, felszabadít. Érezteti, hogy nem vagy egyedül. Persze ehhez kellesz te is. Hogy elhidd, képes vagy rá, nálad a megoldás kulcsa, és bárki bármit mond, igenis értékes vagy! Akkor is, ha kilógsz a sorból. Sőt… akkor igazán. Különcnek lenni nem ciki!
Tetszett a könyv tagoltsága, átláthatósága, könnyed nyelvezete, még ha a téma nem is oly könnyű. Tetszett, hogy ennyi témakört ölel körül, hogy minden témát alaposan körbejár. Kapaszkodót ad és más nézőpontból világít meg helyzeteket.
Az ember hajlamos elhinni, amit sokszor hall, legyen az jó vagy rossz. Engem is rengeteget bántottak, én voltam a pápaszemes, a kövér disznó, a könyvmoly kiscsaj, stb., a suliban sportot űztek abból, hogy beszólogassanak. Egyszer hallottam, hogy még fogadást is kötöttek, hogy melyiküknek sikerül hamarabb megríkatnia. Előfordult, hogy sikerrel jártak, nem mindig sikerült úgy tennem, mintha nem érdekelne. Azt hittem, ha nem foglalkozom vele, majd abbahagyják. Nem hagyták. Rákapcsoltak. Minél szívósabbnak mutatkoztam, annál keményebbeket szóltak be. Sokszor jöttem sírógörccsel haza. Eljött az a nap is, amikor nem akartam iskolába menni. S bár nagyszerű, támogató szüleim voltak/vannak, nem igazán tudták, hogy mit tanácsoljanak. Az „engedd el a füled mellett”, meg a „ne foglalkozz velük, majd megunják” nem igazán jött be. Igyekeztek dicsérni, hogy jól áll a szemüveg, tudatosítani, hogy olvasni jó, és hogy nem lehet mindenki vékony, a lényeg a testmozgás, a mértékletes és egészséges táplálkozás. Ám ez nem oldotta bennem az egyre növekvő feszültséget. Elég sokáig nem tudtam, hogyan dolgozzam fel a sérelmeimet. Ugyanakkor tudtam, hogy nem egészséges elraktározni.
Jó lett volna, ha akkoriban nagyobb hangsúlyt fektettek volna az iskolában is a kommunikációra, a segítő kapcsolatokra, az érzékenyítésre, illetve lehetőség lett volna a témában jártas, és a gyerekek igényeire fogékony szakemberrel való beszélgetésre. Vagy ha lett volna egy „korunk Vámos Robija”, aki a könyveivel, gyakorlati tanácsaival átsegített volna a nehezebb periódusokon.
Rá kellett jönnöm, hogy számomra a könyv elolvasása egy újabb gyógyulási folyamat volt. Nem is tudtam, hogy ennyi mindent raktároztam magamban az évek során. A példamondatok során feltűnt, hogy gyakran reagáltam hirtelen, és inkább adtam frappáns választ, mint korrektet. Ezen még dolgoznom kell, de szerencsére soha nincs késő új dolgokat tanulni.
Hálásan köszönöm Vámos Robinak, hogy megírta ezt a könyvet, mert elgondolkodtatott, fejlődésre ösztönzött, és segítséget nyújtott ahhoz, hogy megszabaduljak a feleslegesen cipelt terhek nagy részétől, melyek nem szolgálják a fejlődésem.
A könyvet bátran ajánlom mindenkinek, akinek valaha beszóltak.
Májusban egy tizenkét éves lány véget vetett az életének, mert a testalkata miatt csúfolták az iskolában. Sajnos egyre gyakrabban hallani az iskolai bántalmazások miatti öngyilkosságokról. Ez egyszerre ijesztő és végtelenül elszomorító.
Ami a bántalmazó szerint poén, az a másik személynek horror.
A Kék Vonal Gyermekkrízis központ szakmai vezetője májusban azt nyilatkozta, hogy a tinédzserek gyakran fordulnak hozzájuk amiatt, mert csúfolják, bántják őket kortársaik. És hogy huszonkét esetben volt szükség azonnali segítségre öngyilkosság veszélye miatt, ami megdöntötte a tavalyi egész éves esetszámot. Mindez májusban. Vajon most hány esetnél járhatunk?
A zaklatás súlyos következménye lehet a súlyos önértékelési probléma, a szorongás, a depresszió, az öngyilkossági kísérlet, vagy akár a véghezvitt öngyilkosság is. Komolyan kell venni!
