Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátság. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. február 27., péntek

Ana könyvajánlói - Sarah Morgan: Írd újra az életed!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:
„Kathleen elmúlt nyolcvan. A lánya azt akarja, hogy költözzön be egy otthonba, de neki ez egyáltalán nem tetszik! Amire vágyik – és amire szüksége van –, az a nagybetűs KALAND.
Liza fuldoklik a családi élet mindennapos stresszétől, erre azt hallja, hogy az anyja el akar menni egy utolsó, vad nyaralásra, mert ez áll a bakancslistáján! Miután kibosszankodta magát, lassacskán elgondolkodik, nem lenne-e szüksége neki is egy kis kikapcsolódásra.
Martha életkezdési válságban van. Munkanélküli, nem inspirálja semmi, képtelen megállni a saját lábán. Tudja persze, hogy ezen sürgősen változtatnia kell. Amikor meglátja Kathleen hirdetését, amelyben sofőrt és egyben társat keres egy egész Amerikát átszelő nyaralásra, úgy dönt, ez a munka a válasz az imáira. Bár nem ő a világ legjobb autóvezetője, bármi jobb, mint a szüleivel élni, nem igaz? És hogy egy idegennel utazzon együtt? Nem probléma. Különben is, mennyi bajt okozhat egy nyolcvanéves asszony?
Amikor elindulnak életük egyik legnagyobb kalandjára, mindannyian rájönnek, hogy sosem késő újrakezdeni…”
Kiadó: Vinton
Kiadás éve: 2023
Oldalszám: 400
Eredeti mű: The Summer Seekers
Fordította: Szabó Júlia
ISBN: 978-963-540-602-9

Könnyed, humoros, élvezetes, elgondolkodtató, jól megírt történet, kedves karakterekkel és romantikával. A könyv tele van túláradó érzelmekkel. Nincs olyan szó, ami megfelelően kifejezné, hogy ez a regény milyen szépen kihangsúlyozza az élet, és a minőségi idő fontosságát. Hogy sokszor valami rossz után következik a jó, ami miatt ha tudnánk sem változtatnánk a történteken. Annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Kathleen, a lánya Liza, és egy huszonöt éves nő, Martha. Három különböző korú nő nehézségekkel, sérelmekkel. Tanulságos történet a változásról, és arról, hogy szembe kell nézni a problémákkal, meg kell nyílni mások felé. A jelenből kell kihozni a lehető legtöbbet. Az a fontos, hogy mindent megtudjunk beszélni egymással, és sok, minőségi időt töltsünk együtt. Az életet élni kell, bármilyen nehéznek tűnik időnként. Jó, ha van kire támaszkodni, ha van, aki törődik az emberrel...

Kathleen nyolcvanéves nő, aki szereti a kalandokat, a függetlenséget, és elhatározza, hogy valóra váltja egy régi álmát és végig autózik a híres 66-os úton. Mindig lázadó volt. A függetlensége elvesztése volt a legnagyobb félelme. Imádta a harsány színeket, és mindig tevékenykedett. A férjén kívül senkit sem engedett közel magához. Ő volt az egyetlen ember, aki igazából ismerte.

Liza, Kathleen lánya, akinek az életét meghatározta édesanyja érzelmi távolságtartása, úgy érzi, hogy válságban van a házassága. Magára alig van ideje. Kontrollmániás anyuka. Dolgozik, háztartást vezet, neveli a lányait, segíti a férje karrierjét. Az aggodalom és a kötelességtudat vezérli. Időnként bosszantott a viselkedése, és legszívesebben megráztam volna. Ugyanakkor sajnáltam is szerencsétlent. Az szép és jó, hogy gondoskodó és körültekintő. Az viszont nem az, hogy ő maga választotta a mártír szerepet, és eszébe sem jutott kiállni magáért. A túlhajszoltság legnagyobb átka az volt, hogy örömtelen kötelességgé vált sok minden, amit korábban szeretett (például a főzés). Nem jutott egy lélegzetvételnyi szünethez, ezért minden teherré vált. Imádott festeni, de már hosszú ideje nem festett. Ráadásul a férje nem változtathat, javíthat a dolgokon, ha nem is tud a problémáról. Azt azért lássuk be, hogy egyikünk sem várhatja, hogy a másik kitalálja a gondolatait! Nem áll közel az anyjához. Nincs igazán jóban vele. Igyekszik közel kerülni hozzá, de többnyire nem úgy sikerül, ahogy szeretné. Cornwallba utazik, az édesanyja házába, hogy gondolkodhasson. Jó ötlet volt Liza részéről, hogy elutazott. Ideje volt végre bekeményíteni, és egy kicsit felrázni a családját. És persze a kommunikáción sem ártott dolgozni. Nem azért ment Cornwallba, az Oakwood Cottage-ba, hogy visszavágjon a sérelmei miatt, hanem azért, mert térre és időre volt szüksége ahhoz, hogy átgondolja a dolgokat. Hogy kitalálja, mit is akar valójában. Már rég meg kellett volna tennie.

„Olyan könnyű elfogadni a napi rutint, és egy idő után az ember már meg sem kérdőjelezi, tényleg muszáj-e így csinálni.”

A férjével, Sean-nal és az édesanyjával, Kathleen-nel is sikerült mindent megbeszélnie. Visszanyerték a mindennapi dolgaik „fényét”, és a férjével újra elkezdtek álmodozni, tervezgetni.

Martha vállalja Kathleen mellett a sofőr szerepét. A családja állandóan a „tökéletes” nővéréhez hasonlítja. Mindig elégedetlenek vele. Ő természetesen arra vágyik, hogy olyannak fogadják el, amilyen. Komoly csapásokat mértek az önbizalmára. Nem tett jót a lelkének, hogy olyan emberekkel él együtt, akik miatt rosszabbul érzi magát a bőrében. Nem volt jó sofőr, és nem szeretett vezetni. Viszont el akart menekülni, mert valami másra vágyott, mint amiben élt. Barátságos, jó kedélyű és rugalmas. A nagymamája volt az egyetlen, aki mindig kedves volt vele. Imádta őt, és borzasztóan hiányzott neki. A nagymamája ápolása miatt hagyta abba a főiskolát, és az asszony halála után nem folytatta a tanulmányait. Az út során Martha egyre jobban megkedvelte Kathleent. Az idős hölgy megpróbálta biztatni a lányt.

„Az önbizalom abból fakad, hogy ismered a saját értékedet. Abból, hogy szereted azt, aki vagy.”

Kathleennel könnyű volt beszélgetni. Támogató volt. Martha pedig egyre magabiztosabb lett. Tetszett, ahogy Kathleen és Martha összebarátkoztak. Kathleen közlékeny volt a cserfes természetű lánnyal. Jó hatással voltak egymásra. Az idős hölgynek köszönhetően talált rá Martha a szerelemre (is), egy vonzó és segítőkész férfi, Josh személyében.

„Történnek dolgok. Zajlik az élet. És minden egyes esemény és tapasztalat alakít egy kicsit rajtunk.”

Mindhárom nő új ismeretségeket, új barátságokat kötött, és ennek köszönhetően könnyebbnek, felszabadultabbnak érezték magukat. A regény szereplői lassan rádöbbentek, hogy nem kellene kivárni egy krízist, egy válságot ahhoz, hogy az ember újragondolja az életét. Szembenéztek a problémákkal, a múlt árnyai lassan szertefoszlottak, visszataláltak önmagukhoz és egymáshoz is. Képesek voltak megélni az érzéseiket, és beszélni róluk.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élettel és érzelmekkel teli történeteket.

2026. január 31., szombat

Ana könyvajánlói - Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:
„Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.
Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?
Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.”
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2025 (magyarul először 2014-ben jelent meg, azóta már többször újranyomtatták.)
Fordította: Bándi Eszter
Oldalszám: 335
ISBN: 978-963-614-192-9

Keserédes történet, aminek bizonyos részeinél nevetni, más részeknél meg sírni támad kedve az olvasónak. A gördülékeny nyelvezet miatt gyorsan lehetett haladni vele. Szépen kiemelkednek a történetből az emberi értékek, és az összetartás ereje. A történet tele van sokféle, érdekes mellékszereplővel.
Ove (ejtsd: Úve) egy mogorva ötvenkilenc éves férfi, aki már nehezen viseli az életet. Olyan ember, aki megrögzötten ragaszkodik a saját szabályaihoz, és a társadalmi szabályokhoz. A szomszédai, a környezete a bosszantó személyisége ellenére is kedveli, látja benne a jót. Becsületes, és az élet minden területén hűséges a választásához. Erősen hisz az igazságban, az erkölcsben és a kemény munkában. Én is osztom a véleményét a „fehér inges” emberekről (aktakukacokról) és a bürokráciáról.
Az író bemutatja, hogy egy ember mennyi minden miatt lehet más, mint mi. Senkiről sem tudhatjuk, hogy miért vált olyanná, amilyen. A sok múltba tekintés során megismerhetjük Ovét, aki korán elvesztette az édesanyját, és akit az apjával a SAABok szeretete kötött össze, megtudjuk, hogy hogyan találkozott a nővel, aki mellett egy egész életre elkötelezte magát.
„Ove fekete-fehér ember volt.
A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”

„Így van felosztva a ház: minden, amit Ove felesége vásárolt az szép és kedves. Minden, amit Ove vásárolt, az hasznos és praktikus. Jó valamire.”

Ove elvesztette a feleségét. Sonja volt az egyetlen, aki igazán megértette őt. A felesége volt az élete biztos pontja. Nem sokkal a felesége halála után, idő előtt nyugdíjazzák. „Összeomlott a világa”, már nem akar élni. Nem bírja elviselni a magányt, és hogy üressé váltak a napjai. Naponta látogatja Sonja sírját. Virágokat visz neki, beszél hozzá, beszámol neki mindenről. Ezekből a „beszélgetésekből” megismerjük a szereplőket, az életüket, a tragédiájukat. Bár Ove nagyon vágyott a felesége után, lassan rádöbbent, hogy neki még dolga van az életben, a szomszédainak igenis szükségük van rá. Megtanítja vezetni a szomszéd állapotos feleségét, a saját Saabján beviszi a kórházba a „mamlaszt”, aki képes volt leesni az Ovétól kölcsönkapott létráról… Hiába készül különböző módokon az öngyilkosságra, hogy végre újra Sonjával legyen, mindig megzavarják a szomszédok. Szükségük van rá, és számítanak rá.
A „rozzant” macska és ő különös kapcsolatban vannak. Bár nem szereti a macskákat, mert szerinte megbízhatatlanok, mégis befogadja, mert valami Sonjára emlékezteti benne. A felesége szerette a macskákat.

„Az embereket a tetteik minősítik, és nem az, hogy mások mit mondanak róluk.”

Ez a regény a kedvességre, elfogadásra, egymásra figyelésre, szeretetre hívja fel a figyelmet. Ez az a fajta történet, ami nyomot hagy.
A könyv alapján film is készült. Az ember, akit Ottónak hívnak (eredeti cím: A Man Called Otto) 2022-ben bemutatott amerikai filmvígjáték-dráma. Ez a regény második filmadaptációja, Az ember, akit Ovénak hívnak (2015) című svéd film után. Az első filmadaptációt nem láttam. Az általam megtekintett film szerintem nagyon jól sikerült. Ugyanúgy potyogtak a könnyeim a megható részeken, és nevettem a vicces részeknél. Tom Hanks szerintem tökéletes választás volt „Ove” szerepére. Alakításán végig érződik, hogy valahol a mogorvaság alatt bizony egy jólelkű, segítőkész ember lakik, akit az élet tett olyanná, amilyen. Mariana Trevino pedig tündökölt mellette Marisol szerepében.
Nagyon tetszett a film betétdala is, ami az alábbi linken meghallgatható.


2026. január 15., csütörtök

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Játszik még a fény

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:
„Laurie-nak és Pete-nek sosem kellett volna találkoznia. Ám a sors okkal hozta őket össze.
Hat hónappal korábban ugyanazon az estén veszítették el a párjukat és a rájuk váró közös jövőt. Gyászukkal küzdve csatlakoznak egy terápiás csoporthoz, és itt találnak egymásra.
Pete és Laurie azon kapják magukat, hogy szomorúságukból boldogság és egy új kezdet reménye kezd sarjadni. Csakhogy minél többet beszélgetnek, annál több furcsa párhuzamra bukkannak tragikus történeteik között.
Végül Pete rádöbben egy titokra, ami mindent megváltoztat. Miközben egész eddigi életüket újra kell értékelniük, csak egy dolog biztos: vannak, akiket épp olyan tévedhetetlenül vezet egymáshoz a sors, mint ahogy az iránytű mutatja északot.
Milly Johnson új regénye magával ragadó, keserédes történet barátságról, szerelemről, veszteségről, újrakezdésről és a sötétben irányt mutató sarki fényről.”
Kiadás éve: 2023
A mű eredeti címe: Milly Johnson: My One True North
Oldalszám: 494 puhatáblás
Fordította: Nagy Szilvia
ISBN: 978-615-664-412-1

Milly Johnson Barnsley-ban, Dél-Yorkshire-ben született, nevelkedett, és él jelenleg is. Szívből ír a dolgokról és helyekről, amiket ismer, hangsúlyozva a közösségi szellem fontosságát. Könyveiben nyomatékosan támogatja a nőket, kiemelve erejüket és szívósságukat, ünnepli a szerelmet, a barátságokat és a második esély lehetőségét.

A könyvről:
Azt hiszem, hogy az érzelmi hullámvasút még finom megfogalmazása annak, aminek ez a regény kitett. Felkavaró volt. Egy történet veszteségekről, második esélyről, szerelemről. Végig feszült, izgalmakkal és érzelmekkel teli. Tele van titkokkal és különös véletlenekkel. Az írónő nehéz témákat vonultatott fel, ugyanakkor az írásmódjával képes volt „elvenni az élüket”. Elképesztő érzékenységgel tárta fel a regény karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. Ezt akár bővebben is kifejthetném a baráti (például Pete és Sal) és családi (például Pete és az ikertestvére, Griff) kapcsolatokon keresztül, de nem teszem. Aki akarja, az elolvassa a könyvet, és látni, érteni fogja. A könyv minden egyes fejezete magával ragad.

A gyászcsoport találkozóinak egy teaház ad otthont. A nyugdíjas Molly vezeti, és nyújt ingyenes segítséget a gyászolóknak. Az ügyvéd Laurie és a tűzoltó Pete is ott találkoznak. Mindketten elvesztették a párjukat egy balesetben. A teázó barátságos, megnyugtató légköre tökéletes volt a csoportterápiákhoz. A hetvenes évei közepén járó Molly szerette segíteni az embereket a gyász folyamatában, feldolgozásában. Az emberek megnyíltak neki.
Laurie a Napi Harsona (ő volt a fogadott ügyvédjük) főszerkesztőjétől, Alan-től kapta Molly telefonszámát, és mivel tudta, hogy elakadt, és segítségre van szüksége, megfogadta Alan tanácsát. Pete szintén egy kollégájától kapta Molly névjegykártyáját. Sal hetekig hurcolta magával a névjegykártyát, mielőtt odaadta volna Pete-nek, aki próbálta azt mutatni, hogy képes megbirkózni a helyzetével. Az, hogy segítségre van szüksége a gyászfeldolgozáshoz, sértette a büszkeségét. Mivel olyasvalakik javasolták Molly Klubját, akiknek adtad a véleményére, ezért mindketten úgy döntöttek, hogy felkeresik. Az első terápiás alkalom jobb volt, mint várták.

„… azok a dolgok, amik korábban erőfeszítés nélkül jöttek, manapság nevetségesen sok energiát igényelnek.”

A gyász bonyolult, az apró lépések türelemjátéka. A szervezettség, ha van mibe fektetni az energiánkat, egy kis rutin kialakítása nagy segítséget jelenthet. Az apró kedvességek is sokat számítanak. Molly Klubjának tagjai próbáltak segíteni egymásnak utat találni a gyászfolyamaton át. A körülmények és Molly Klubja összehozták az embereket, és a legvalószínűtlenebb barátságok szövődtek. Előfordult, hogy a csoporttagok a gyűléseken túl is találkoztak.

A Napi Harsona hirdetései, illetve a hirdetéseinek kiigazítása szerintem feleslegesek voltak. Helyettük inkább szívesebben olvastam volna egy kicsit többet a gyászcsoportokról, és azokról a módszerekről, amik végig segítik az embert a gyász folyamatán.

Laurie és Alex, valamint Pete és a felesége, Tara közt is elromlott valami. Mindkét főszereplő tudta, hogy a kedvese kezd eltávolodni tőle. A nő azt is tudta, hogy okkal gyanakszik, hiszen Alex már korábban is hazudott neki, megcsalta. A halála előtt (is) érzékelhetően más lett. Alex és Tara viszonya aljas árulás volt. (Az emberek nagyon aljas módon tudnak bánni egymással.) Nem törődtek a következményekkel. Nem gondoltak bele, hogy mások életét megnyomorítják. Kegyetlenség volt hamis reményt kelteni a partnereikben. A sors furcsa fintora, hogy a haláluk napján helyesen akartak cselekedni. Elhatározták, hogy gondoskodnak arról, hogy Laurie és Pete „rendben legyenek” miután bevallottak nekik mindent, és különválnak tőlük. Erre azonban már életükben nem volt lehetőségük.
Laurie több furcsa dologra felfigyelt a balesettel kapcsolatban. Pete is hamar rádöbbent, hogy a feleségének a környéken sem kellett volna járnia, amikor meghalt. És vele kapcsolatban sem ez volta az egyetlen különös dolog. Szóval Laurie és Pete tele voltak megválaszolatlan kérdésekkel.
Hasonló korúak, könnyű volt egymással beszélgetniük. Egymásra hangolódtak. Egyértelmű volt, hogy hasznukra vált az együtt töltött idő. Könnyedebbek, mosolygósabbak lettek. Elevenebbnek érezték magukat. Az egymásra találásuk olyan volt, mintha így lett volna megírva. Sorsszerű volt.
A főszereplőknek sok akadályon kellett átküzdeniük magukat. Szomorú volt, hogy mindketten azt hitték, hogy a múltjuk sosem engedné, hogy közös jövőjük legyen. Próbálták megóvni egymást.

A „Reid szál” és az érzelmi abúzus már egy kicsit sok volt. Nélküle is sok megrázkódtatáson ment keresztül a női főszereplő. Arra viszont jó volt, hogy az írónő bemutassa, hogy milyen jelei és veszélyei vannak, ha valaki egy narcisztikus személlyel kerül kapcsolatba.

Egyetértek abban Pete apukájával, hogy rossz partnerrel lenni rosszabb, mint magányosnak lenni.
Mindazok után, amin Laurie és Pete keresztül mentek, még „talpon voltak”, békére leltek, és újra egymásra találtak. Úgy tűnt, hogy minden visszavezette őket egymáshoz.

A regényen végig érezhető volt, hogy az írónő utánajárt a témáknak, kutatott, és úgy írta meg teljes szívvel. A történet mélyén van valami szívből jövő őszinte érzés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az élet itt és most van. Élni kell a lehetőséggel, ha adódik egy!
„Magadhoz kell ölelni az életet, és kockáztatni.”

2025. augusztus 1., péntek

Sárközi Erika: Carpe noctem – Ragadd meg az éjt!

Hosszú kihagyás után, egy számomra igen kedves, magyar szerző könyvéről hoztam véleményezést. 

Sárközi Erika (Nilla) bemutatkozását bemásolom nektek a Skarlát kiadó oldaláról, amit egyébként itt érhettek el: https://skarlatkiado.net/rolunk/

"Sárközi Erika vagyok, de Nillaként is ismerhettek, én vagyok Anett mellett a Skarlát Kiadó másik megálmodója és szerzője.

Az írás tizenkét-tizenhárom évesen, szinte pillanatok alatt lett az életem szerves része, és azóta sem engedtem el. Szenvedélyesen érdekelnek a jó történetek, rajongó típus vagyok, az írás világába is így csöppentem, úgyhogy ha tetszik valami, boldogan rajongok érte.

A humor és az élénk romantikus szál két olyan dolog, amit az olvasmányaimban és az írásaimban is preferálok. Hiába írok fantasy vagy realista történetet, ezek nélkül elképzelni sem tudom.

2016 óta tanulok írástechnikát: ez volt a legnagyobb fordulópont az írói utam során, olyan felfedezésekre nyitott ajtót, amik megsokszorozzák az írás örömét számomra.

Megtaláltok a Facebookon vagy a Tiktokon is, ahol szeretem kiélni a regényírás nehézségeit és örömeit vicces videók formájában."

Fülszöveg:

"Tizenkét csillagjegy és egyetlen éjszaka: generációjuk legnagyobb Párbaja az indigókék égbolt alatt dől el. A győztes dicsőséget hoz a családjának, a megmérettetésből világra szóló sztorik születnek.

A húszéves Asra egész életében nővére árnyékában élt, aki anno egyetlen hajszállal csúszott le az első helyről, így most mindenki diadalmat vár tőle. Csakhogy ő utálja a konvenciókat, és semmi kedve értelmetlen játékokat játszani egy szimbolikus győzelemért, amikor dolgozhatna is nagyszabású projektjén. Ráadásul a szíve is az emberi világhoz húzza, miután megismerkedett a titokzatos Caspiannel.

Asrának azonban szüksége van a tizenkét család támogatására, hogy sikerüljön a terve. Ehhez az út pedig a Csillagpárbajon keresztül vezet, ahol győzelmet kell aratnia.

Kaland és kockázat.
Veszély és varázslat.
Szenvedély és szerelem.

Az indulás helye adott ezen a sötétbe burkolózó játékmezőn, az viszont, hogy hová érkeznek, csak rajtuk múlik."

Megjelent: Skarlát kiadó

Megjelenlés éve: 2024 – ebook

Oldalszám: 330

Illusztrálta: Kocsondi Nelli

ISBN: 9786156781031

Figyelmeztetések: erotikus tartalom

18 éves kortól ajánljuk!


Hosszú-hosszú idő óta most először szippantott be úgy könyv, hogy hajnali negyed négyig olvastam megállás nélkül.

IMÁDTAM!!! Még akkor is, ha Nilla most is szadistaként gyötörte a szereplőket, s általuk engem is.

Nagyszerű történet, hihetetlen szereplőkkel, izgalmas cselekményekkel, rengeteg érzelemmel.

Egyik pillanatban jókat kuncogtam, a következőben már a könnyeimet törölgettem, nem sokkal később indulatosan, felháborodva felhördültem, hogy mi a fene… Igazi érzelmi hullámvasút volt, de az ilyenre bármikor felülnék, mert tudom, hogy a végén azt kapom, amire igazán szükségem van.

Kedvenc karakterem Rion volt, aki éles eszével és bicskanyitogató stílusával sokszor mosolyt csalt az arcomra. 

Kedvenc idézetem: „A világot már akkor megváltottad, amikor úgy döntöttél, hogy nem állsz be a sorba, hanem mersz önmagad lenni…


Imádlak Nilla a lebilincselő történeteiddel, az utánozhatatlan történetmeséléseddel, a kimeríthetetlen fantáziáddal, és nem utolsó sorban a csodálatos lelkeddel együtt, amivel beragyogod mindenki életét! Örülök, hogy ismerhetlek, és már most várom az új könyved! A te történeteidre éhes a lelkem.


Ha ti is szeretnétek engedni a csábításnak, akkor a Skarlát Kiadó honlapján megtalálhatjátok ingyen ebook-ban. Ha pedig elolvastátok, és szeretnétek beszélni a könyvről valakivel, a blogom facebook-os oldalán várlak titeket sok szeretettel. ;) 


Pontozás: 10/10 természetesen, hiszen mindent megkaptam tőle, amire szükségem volt.