Ana könyvajánlói - Louise Bay: Mr. Arrogáns (Londoni nagymenők 5.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Hideg, durva és tagadhatatlanul öntelt.

Andrew Blake-et így jellemzik a legjobb barátai.

Próbálj meg az új asszisztense lenni. Semmi sem elég jó, amit csinálok. Minél inkább igyekszem a kedvében járni, annál inkább figyelmen kívül hagy engem. Kezdek azon tűnődni, hogy van-e egyáltalán szív abban a magas, kemény, gyönyörű testben.

Egyik este, munka után az új legjobb barátomnak – az iroda közelében lévő kocsma csaposának – panaszkodom róla. Találd ki, ki ült egész végig mögöttem, és hallotta minden kis részletét a sirámomnak?

Andrew pillantásából azonban nem tudom eldönteni, hogy most kirúg-e, vagy megcsókol…

Vajon mit tartogat a jövő a kiismerhetetlenül szexi főnök és a szenvedélyesen pimasz asszisztens párosának? Erre keresi a választ a USA today bestsellerszerző, Louise Bay ebben a regényében.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 320

ISBN: 9789635706228

A sorozat többi részét nem olvastam, és nem is áll szándékomban. Úgy kezdtem el olvasni, hogy adok neki egy esélyt, lesz, ami lesz. Ettől függetlenül a fülszöveg alapján többet vártam. A főnök-beosztott románc volt az alaptörténet. Igazából az alapkoncepció tetszett. Rengeteg lehetőséget rejtett magában, amikre szépen lehetett volna építeni. Viszont, amit az írónő kihozott belőle történetileg, az nekem kevés. Nem rossz, ámbár nem is igazán jó. Voltak hiányosságok, nyelvtani hibák, és a tempó is gyors volt. Fontos üzeneteket közvetíthetett volna. Megvolt benne a lehetőség, hogy felhívja a figyelmet az elfogadás fontosságára, és megmutassa, attól, hogy valaki másképp él, mások a prioritásai, a módszerei, még ugyanúgy lehet jó és boldog ember. Szépen megjelent a történetben, hogy merni kell kockáztatni, megnyílni, kapcsolatot kialakítani, a korábbi sérülés / sérülések ellenére. Megvolt benne a lehetőség.

Sofia kedves, érzékeny, szenvedélyes természetű nő, aki munkanélküli volt, lakás és megtakarítás nélkül, ezért a barátnőjénél lakott. Natalie-nak elege lett a főnökéből, ezért otthagyta a munkáját. Jól fizető asszisztensi állás volt egy bunkó, elviselhetetlen főnök mellett. Sofia úgy gondolta, hogy pár hónapig elbír Andrew Blake-kel. Szüksége volt a pénzre. Natalie megpróbálta lebeszélni róla. Sofia elég érdekes módon szerezte meg az állást. Azért költözött Londonba, hogy segíteni tudjon az édesanyjának. Amikor Natalie hazautazott New Jersey-be, Sofia aggódni kezdett a lakbér és a számlák kifizetése miatt is. Ráadásul a rejtélyes és jóképű főnöke megnehezítette a dolgát.

Andrew arrogáns, nyers, mogorva, hatalmaskodó és basáskodó. A szörnyű személyiség egy nagyon szexi testben volt. Megszokta, hogy megkapja, amit akar. A céltudatossága és eltökéltsége szerintem kifejezetten a jó tulajdonságai közé tartoztak.

Andrew egyik korábbi asszisztense, Joanna, a férfi születésnapján beugrott az irodába, hogy felköszöntse őt. A távozásakor váltott pár szót Sofiával, és mint kiderült készített egy információs aktát, amit Andrew kézikönyvének nevezett el. A nyugdíjas asszony átadta az aktát Sofiának, és megadta neki a telefonszámát is, hogy a fiatal nő felhívhassa, ha szüksége van valamire. Voltak dolgok, amikre idő közben Sofia rájött magától, viszont voltak olyan dolgok is, amikben segítségére voltak a Joannától kapott információk.

Andrew a múltban történtek miatt nem keverte a munkát és a magánéletet. Sofia érkezésével viszont valami megváltozott. Nem sokáig tudott ellenállni neki, és hamar megszegte a saját szabályát.

Az olvasó lassan betekintést nyerhet Andrew indokaira és küzdelmeibe, valamint Sofia múltjába és családi hátterébe. Mindketten bizalmatlanok voltak. Sofia az apja miatt, aki még a születése előtt elhagyta. Andrew pedig egy rosszul végződő kapcsolata miatt.

Andrew próbálta megmenteni, amit a nagymamája létrehozott. Gondoskodni akart a nagymamája örökségéről, hogy az újság, amit alapított, a becsületről és az őszinteségről szóljon.

„Az életem egyik alapelve az volt, hogy vagy csinálj valamit rendesen, vagy egyáltalán ne is bajlódj vele.”

Nagyon úgy tűnt, hogy az írónő a könyve eladását a szexre alapozta, mivel az tette ki a történet nagy részét. A regény főleg arról szólt, hogy Andrew képtelen volt távol tartani magát Sofiától, amivel megszegte az egyik saját szabályát (ami többször is szóba került). Több fontos témát is megemlített a szerző, de nem építette fel rendesen. Alaposabban is bemutathatta volna a helyszíneket, meg azt, ahogyan a szereplők szembenéznek a félelmeikkel és a múltjukkal. Voltak részek, amikben kezdett kirajzolódni egy mély érzelmi háttér, de hamar váltott is a szerző. Ennél még a fürdővizem is mélyebb.

Feltételezem, hogy az erotikus jelenetek, a szenvedély volt hivatott fenntartani a feszültséget. Nos… ez nem igazán sikerült. Nem volt nehéz kitalálni, hogy merre fog továbbhaladni a történet.

Van egy olyan sejtésem, hogy ha kicsit visszafogta volna a szex részletezését, a főszereplők közötti dinamika akkor is érdekes része lett volna a könyvnek.

Sofia kellemesen árnyalt karakter, akivel könnyű együtt érezni. Vele kapcsolatban a szerző megmutatta, hogy mi formálta olyanná, amilyen.

A szöveg helyenként eléggé közönséges volt. A mellékszereplők kidolgozásával sem sokat bajlódott az írónő.

Tetszett, ahogy Sofia és Andrew „összecsiszolódtak” és napról napra egyre jobban szerették egymást. Jó hatással voltak egymásra, és nyilvánvalóvá vált, hogy Andrew valójában jó szívű, rendes ember. Nagyon erős eleme volt a történetnek az a kapcsolat, ami Andrew és a nagymamája közt volt, meg az a hatás, amit az idős asszony emléke gyakorolt rá. A baráti kapcsolatok is megfűszerezték a történetet. Értem, hogy az írónő miért csak a könyv második felében mutatta meg Andrew játékos oldalát, de azt nem, hogy miért nem építette fel szépen a tartalmi részét.

Az utolsó fejezetekben már kicsit több volt a mélység és melegség.

„Amikor nem vagy velem, úgy érzem, mintha hiányozna belőlem egy darab. Mintha lenne valahol egy élet, amelyet élnem kellene, de én rossz helyen lennék. Mindig olyan biztos voltam mindenben, és most… veled minden új, félelmetes és teljes mértékben megnyugtató is egyszerre.”

Hiányoltam a részletek aprólékos kidolgozását, a leírásokat. Ez a történet sokkal több lehetett volna. Ha nem hiányzott volna belőle valami, egy kicsit kidolgozottabb lett volna, akkor simán magával ragad a humorával, a karaktereivel és romantikájával. Így sem volt rossz élmény, de nem is hagyott maradandó nyomot.

Ana könyvajánlói - Jessica Redland: Váratlan vendégek (Tüskésmajor 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Hét ágra süt a nap, nyílnak a virágok, és Tüskésmajor végre készen áll a sünök fogadására! Egyre-másra érkeznek a kis jövevények, ám az új vendégek felelősséggel is járnak. Samanthának fel kell tennie a kérdést, vajon nem vágta-e túl nagy fába a fejszéjét, és hogy a teljes munkaidős állása mellett képes lesz-e ezt az intézményt is működtetni.

Szerelme, Josh mellette áll, és mindenben támogatja, ám az ő feje fölött a saját családi problémái kezdenek tornyosulni. Túl tud lépni vajon a múlt sérelmein, és képes megbocsátani valaha is az apjának, aki Josh egykori barátnőjével kezdett új életet? Samanthának pedig rendeződhet-e a kapcsolata rideg és elutasító anyjával, vagy továbbra is idegenek maradnak egymás számára?

Jessica Redland nagy sikerű Tüskésmajor-sorozatának második kötete a megértés és a megbocsátás nehéz útjáról mesél, miközben beljebb kalauzolja az olvasót a sünök világába.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

A mű eredeti címe: New Arrivals at Hedgehog Hollow

Fordította: Berényi Irén

Oldalszám: 448

ISBN: 978-615-6644-88-6

Az első rész nagyon tetszett, és a második kötet felülmúlta a várakozásomat. Teljesen magával ragadt a történet hangulata. A gördülékeny stílusnak köszönhetően magukkal sodortak a cselekmények. Ez a kötet romantikusabb, mint az első. Bár néha kicsit olyan, mint egy szappanopera, a sok drámával. Összességében nagyon pozitív hangvételű, érződik rajta a kedvesség és a remény. Nagyon komfortos érzést nyújtott az intelligens kommunikácó és az, hogy a szereplők megtalálták a problémákra a megoldást, mindig próbálták az adott helyzetből a legjobbat kihozni. Fontos elemei a történetnek: a szeretet, az elfogadás, az összetartás, és a megbocsátás. A regény felhívja a figyelmet arra, hogy a traumák feldolgozása, a megbocsátás és a továbblépés mindenki számára mást jelent. Tele van hasznos információkkal a sünökről és egészségügyi dolgokról. Sammie kedvessége és segítőkészsége továbbra is nagyon inspiráló. A regény elején az „Ez történt eddig…” résszel az írónő feleleveníti az első kötet történetét, hogy könnyebb legyen felvenni a sorozat folytatásának szálait.

Már működött a Tüskésmajor Sünmentő Központ. Nagyon fontos volt, amit ott csináltak, hiszen azon túl, hogy sünöket ápoltak, gondoztak, próbáltak nagy hangsúlyt fektetni a megelőzésre, tájékoztatásra is.

Elbűvölő Sammie és Josh szerelme. Csodás párt alkottak, és odaadóan szerették egymást. A kapcsolatuk szép, harmonikus, bensőséges és gyengéd volt. Mindenről tudtak beszélni, és igyekeztek egymás kedvében járni. Megértették és támogatták egymást. A nő imádott Joshsal lenni, és szeretve érezte magát.

„Mindig tudta, hogyan vigasztaljon meg, és imádtam az ilyen pillanatokat, amikor egyszerűen csak együtt voltunk, egymást átölelve.”

Tetszett, hogy egy öleléssel, mosollyal, vagy valami olyan dologgal, ami jólesett a másik számára, mindig kifejezték egymásnak, hogy mennyire értékelik egymást.

Paul (Josh apja) és Beth nagyon aljas dolgot műveltek, amit Josh nem akart megbocsátani nekik. Nem volt többé helyük az életében. Sok szenvedés után Sammie és Josh végre boldogok voltak, és elégedettek az életükkel.

„Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.”

Bethnek volt mersze megjelenni a Tüskésmajorban, viszont Josh nem volt hajlandó beszélni vele. Nem engedte, hogy a múlt árnyai kísértsék. Attól tartott, hogy Beth megpróbálja manipulálni Samanthát. Beth és Chloe nagyon hasonlítottak egymásra, mindig áldozatnak állították be magukat, és manipuláltak másokat.

Sam mindent megtett a Sünmentő Központért, és nagyon megviselték azok az alkalmak, amikor nem sikerült egy-egy sünt megmentenie.

„Ez annyira rá vallott, és ez volt az egyik oka, amiért annyira szerettem: mindennel és mindenkivel törődött.”

Sam és Josh anyja, Connie mindketten képesek voltak meglátni a jót az emberekben, volt bennük kitartás és csendes elszántság. Már az első találkozásukkor megkedvelték egymást.

Volt néhány traumatikus helyzet, és az egyik miatt Josh kénytelen volt szóba állni az apjával.

„Azt hiszem, még a legbékésebb, legértelmesebb embernél is eljön az a pont, amikor elszakad a cérna.”

Samanthának sok teher nyomta a vállát. A tűzeset (Tüskésmajor 1. rész) óta még nem épült fel teljesen, és az állapotának nem használt a kimerültség és a stressz. A munkája és a süngondozás összehangolása is nehezen ment. Szerencsére egy összetartó közösség tagja volt, sokan segítettek neki, és Josh mindig mellette állt. A férfi próbálta meggyőzni arról, hogy néha a saját érdekeit kellene előtérbe helyeznie, és a mentőközpontot kellene vezetnie teljes munkaidőben, mivel nyilvánvalóan arra vágyik. Igazából Josh és a nénikéje, Lauren oldotta meg ezt a helyzetet, mert Sammie nem akarta cserben hagyni Laurent és a tanítványait. Elég könnyen ment, csak Sam fújta fel az egészet, a bűntudata és a megfelelési kényszere miatt.

Amikor Josh megtudta, hogy az apja súlyos beteg, úgy döntött, hogy mégis beszél vele. Hajlandó volt segíteni neki, noha még mindig dühös volt rá. Az apja tettei mély sebeket ejtettek rajta. Szerintem teljesen érthető volt, hogy Josh nem tudta elengedni a haragját. Sammie segített neki átlendülni ezen, és Connie is nagy hatással volt rá.

„Csak egyszer élünk, és az életedet eltöltheted azzal, hogy leragadsz a múltban, siránkozva vagy mérgelődve a rossz döntések miatt, melyeket hoztál, megkeseredve a mások által okozott fájdalmaktól, vagy tanulhatsz a múltból, és engeded, hogy megérkezzen a jövő. A legkönnyebb azt mondani, hogy már annyiszor megbántottak, hogy túl korai még, és hogy félek kockáztatni, de az csak újabb megbánást eredményezne.”

Bárcsak a valódi életben is ilyen intelligensen megtudnák beszélni az emberek a dolgokat, és mindenki ilyen kedves és támogató környezetben lenne! Azt hiszem, hogy a valóságban nagyon ritka az, hogy vitás helyzetekben minden fél belátja, hogy hibázott / tévedett. Ahhoz, amit a regény szereplői tettek, hogy leüljenek nyíltan beszélgetni, igyekezzenek megőrizni a higgadtságukat, és megoldást találni a problémákra, nagy bátorság kell. A történetben többféle változata van a megbocsátásnak. Egyik sem jelenti a sérelem elfelejtését. Josh (Sammie és Connie segítségével, támogatásával) megpróbálta helyreállítani a kapcsolatot az apjával. Bár haragudott, és tudta, hogy lesznek még hullámvölgyek a kapcsolatukban, mégis beismerte, hogy még mindig szereti az apját, és hiányoznak neki a szép idők. Egyértelműen a tiszta és nyílt kommunikáció mellett döntött, igyekezett csökkenteni a feszültséget.

Sammie is belátta, hogy nem feltétlenül kell folytatnia a kapcsolatot az anyjával. A Sam anyjával történtek nem igazolták Debs tetteit, a lánya iránt tanúsított viselkedést.

Amikor szóba került a gyerekvállalás téma, akkor Sammie elbizonytalanodott, majd úgy érezte, hogy ő nem akar anya lenni, és félt Josh reakciójától.

„Beszélj vele! Mondd el neki, mi bánt, még akkor is, ha kellemetlennek tűnik is, mert hidd el, az apróságok hamarosan hatalmas problémává nőhetnek, és tönkretehetnek egy csodálatos kapcsolatot.”

Connie és Hannah is azt tanácsolták neki, hogy beszéljen Joshsal. Sammie az anyja miatt attól félt, hogy nem alkalmas anyának. Attól is tartott, hogy később megbánja, ha csak azért mond le a gyerekekről, mert attól fél, hogy olyan lesz, mint az anyja. Josh nagyon jól reagált, amikor megbeszélték a dolgot. Már korábban is azt gondoltam, hogy csodálatos ember, és ahogy akkor viselkedett, még jobban megerősítette.

Voltak a történetben nagyon kedves, új karakterek. Dave nagybátyja, Alex és Fizz (Felicity), akik nagyon érdekesek és akiket könnyű megkedvelni.

A vandalizmus és a fenyegetés ebben a részben is folytatódott. Összefüggés volt a korábbi és a mostani esetek közt.

„Az élet gyorsan elmúlik, hozd ki a legtöbbet minden egyes napból, mert nem tudod, mit hoz majd a holnap…”

A vandálokat elkapták, Sammie ereje visszatért, és minden jól alakult. Fizz nagyszerű lány volt, akiben lelkes önkéntesre és jó barátra leltek.

Számomra azért is kedves a regény témája, mert a mi kertünkbe is bejárnak a sünök. Tényleg rendkívül hangosan esznek. A száraz macskaeledelek közül a proteinben gazdag táp a kedvencük.

A tragikus események és a könnyed, szívmelengető, boldog pillanatok egyensúlyban voltak a történetben. Tüskésmajor egy különleges menedék, varázslatos hely. Felemelő élmény volt olvasni ezt a könyvet. Nagyon várom a folytatást, ami remélhetőleg példás gyorsasággal kerül a hazai olvasókhoz.

Ana könyvajánlói - Jessica Redland: Váratlan szerelem (Tüskésmajor 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Samantha Wishaw nem reménykedik már a boldogságban, miután végig kellett néznie, ahogy élete szerelme másvalakit vesz feleségül, családja pedig ellene fordul. Ám az életben más is akad a szerelmen túl: például sünök.

Amikor a véletlen az útjába sodorja Thomas Micklebyt, még nem sejti, hogy teljesen megváltozik az élete. A mogorva Thomas 20 éve él egyedül a lepusztult, ám gyönyörű vidéken lévő Tüskésmajorban, és a két magányos ember között barátság szövődik. Samantha magáévá teszi Thomas és a férfi néhai felesége, Gwendoline álmát: Tüskésmajor régi pompájának helyreállítását és egy sünmentő központ létrehozását.

Miután Samantha friss célra lel életében, nemsokára új barátokat is szerez, és szíve lassan gyógyulni kezd a békés Tüskésmajorban. Amikor pedig a legkevésbé számítana rá, a szerelem is rátalál, ám szabad reménykednie ennyi csalódás után?

Kerekedjen fel egy érzelmekkel teli, felemelő utazásra Tüskésmajorba Jessica Redland óriási sikerű könyvsorozatával!”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

A mű eredeti címe: Finding Love at Hedgehog Hollow

Fordította: Berényi Irén

Oldalszám: 414

ISBN: 978 615 664 433 6

Számomra az írónő teljesen ismeretlen volt. Jessica Redland számos regény szerzője. Több könyve a kitalált Whitsborough Bay környékén játszódik, melyet szülővárosa, Scarborough inspirált. Kis kora óta imád olvasni. Jessica a férjével, a lányával és spánieljükkel együtt Yorkshire-ban él. A yorkshire-i táj szépségét megragadó romantikus regényei hamar belopták magukat az olvasók szívébe.

A könyvről

A címe félrevezető, mert nem a szerelmi szálon van a hangsúly. Ez a könyv határozottan a komfortzónámon belül van, mert kedves és szerethető történet, van mondanivalója, nincs tele felesleges drámával, viszont felhívja a figyelmet az élet hétköznapi csodáira, és az állatvédelemre. Nagyon szeretem a szép helyeket és az állatokat, így ez eleve erős alapot adott az élményhez. Jól átgondolt és felépített történet, eleven karakterekkel. Annyira tele van érzelmekkel, hogy nem lehet közömbösen olvasni. A regény olyan fontos témákat közvetít, mint a bántalmazás, a gyász, a csalódás, az újrakezdés, az önmagunkra találás. Ezeket az írónő nagy érzelmi mélységgel mutatta be.

Ez a regény Samantha Wishaw jellemfejlődéséről és önmagára találásáról szól.

Sam és az apja nagyon jól kijöttek egymással, viszont az anyjával rossz volt a kapcsolata. Az asszony gyakran gonoszkodott vele.

Sam figyelmes és gondoskodó nő. Mindig próbálta fenntartani a békét, és nehezére esett nemet mondani. Sokszor magának nehezítette meg a helyzetét. Nem tudott kiállni magáért. Többet alkalmazkodott, mint kellett volna. Mindig háttérbe szorította a saját érdekeit. Szenvedett a rideg, elérhetetlen anyja miatt, minden durva szótól vagy pillantástól, sokáig mégsem reagált rá. Az, amit az anyja és a nénikéje, Agnes művelt egyértelműen bántalmazás volt. Szóval van a történetben emberi gyarlóság is bőven. Sam anyja, a nénikéje, és az unokatestvére Chloe utálatos nőszemélyek.

Miután szeretett nagyapja meghalt, és a szerelme valaki mást vett feleségül, egy véletlen folytán Tüskésmajorba tévedt. Azzal, hogy eltévedt, segíteni tudott egy idős embernek, és megmentette az életét. Szerencséje volt az öregnek, mivel Sam ápolónő. A mentős, Rich kedves és segítőkész volt. Később is tájékoztatta a beteg állapotáról. Amikor az idős férfit, Thomas Micklebyt elvitte a mentő, a nő gondoskodott a macskájáról. Tetszett, hogy nagyon szereti az állatokat.

„Sajnos az emberek gyakran így működnek: túl gyorsan hoznak rossz döntéseket, vonnak le téves következtetéseket, aztán túl makacsok ahhoz, hogy belássák a tévedésüket és bocsánatot kérjenek.”

Thomas nem örült annak, hogy Sam megmentette az életét. Húsz éve volt már egyedül, és szeretett volna újra a felesége mellett lenni. Azt akarta, hogy békén hagyják, és meghalhasson. Sam elhatározta, hogy segít az öregnek, és így is tett. Az, hogy segített Thomasnak, munkahelyet váltott, és eltervezte, hogy elköltözik, új célokat adott neki.

Néhány sikertelen albérletkeresési próbálkozás után Rich és az élettársa, Dave felajánlották neki, hogy legyen a lakótársuk.

Sam és az öreg úr lassan megismerték egymást. Thomas belátta, hogy a nő csak tette a dolgát, amikor megmentette. Sam rendszeresen kijárt hozzá a Tüskésmajorba. A nagypapájára emlékeztette, aki Thomashoz hasonlóan, a felesége halála után árnyéka volt önmagának. Mr. Mickleby csak egy mogorva idegen volt, aki nem könnyítette meg a dolgát, mégis próbált értelmet adni az életének. Az idős férfi gyönyörűen beszélt a feleségéről.

„Csak az a pillanat van, amiben élsz.”

Sam és Thomas lépésenként haladtak, lassan összebarátkoztak. Amikor kiderült, hogy Thomas felesége, Gwendoline, és Sammie (amikor hat év körüli volt) ismerték és szerették egymást, akkor még közelebb kerültek egymáshoz. Egyre jobban érezték magukat egymás társaságában.

Sam szerette az új munkáját, és jól érezte magát az új barátaival. Nem értettem, hogy miért erőltette a kapcsolatot a három nővel, tekintve, hogy milyen utálatosan viselkedtek vele, és minden találkozás megviselte. Kedveltem Sammie-t, mégis ezért legszívesebben megráztam volna, felhívva a figyelmét arra, hogy ő ennél sokkal jobbat érdemel.

Nagyon tetszettek a macskás részek, meg az, amikor Sammie, Rich és Dave felújították a Tüskésmajort. A nőt a családja kitaszította, ám lett új családja. Thomas a legkedvesebb barátja és a pótnagypapája lett. A három férfi próbálta bátorítani és erősíteni az önbizalmát. Szükségük volt egymásra. Thomas újra felfedezte, hogy milyen érzés élni, és boldog volt. Már nem voltak magányosak. Ha csak rövid időre is, örömöt hoztak egymás életébe. Gwendoline és Thomas álma volt, hogy a Tüskésmajor egy sündisznómentő központként működjön. Thomas azt akarta, hogy Sammie fejezze be azt, amit ők elkezdtek. Hitt benne.

„Soha ne feledd el, hogy ragyogsz. Azok, akik megpróbálják eltompítani ezt a ragyogást, meg sem érdemelnek téged.”

Samantha úgy döntött, hogy eleget tesz Thomas kérésének, és létrehozza a sündisznómentő központot. Thomas egy fantasztikus lehetőséget adott neki, amivel változtathatott a dolgokon, és ami teljesen az övé volt. Sammie úgy döntött, hogy megragadja a lehetőséget.

„Nem az számít, mennyi ideig van valaki az életünkben, hanem az, milyen hatást gyakorol ránk.”

Sam évekig meg akart felelni másoknak, és úgy döntött, hogy ideje végre kiállnia magáért. Pont akkor, amikor találkozott valakivel. Több találkozás alkalmával is sikerült konfrontálódni vele. Majd kiderült, hogy a jóképű, mogorva férfi, Josh állatorvos, akinek valami komoly gondja volt az apjával. Sammie nagyon jól ismerte a fájdalmat, amit egy szülő okozhat.

Josh tudta, hogy rosszul indítottak, és szeretett volna tiszta lappal kezdeni. A beszélgetésük jól alakult. Nyíltan beszélgettek egymással mindenféléről, és volt, ami magyarázattal szolgált a korábbi viselkedésükre. Kiderült, hogy milyen bizarr és beteges dolgot művelt Josh apja. Sam is mesélt az elárulásáról és csalódásáról, ami nem volt annyira durva, mint a férfié. Alig ismerték egymást, mégis beleláttak egymás lelkébe, és együtt tették meg az első lépéseket a gyógyulás felé. Volt valami szomorú és aranyos abban, hogy mindketten túlagyaltak mindent. Egyszerűen elbűvölő volt, ahogy Josh csodálattal nézett a nőre, aki gyönyörű, megmentette egy idegen életét, és egy sünmentő központot hoz létre. Annyira figyelmes volt, ahogy bókolt neki, és igyekezett nehogy megbántsa. A megismerkedésük és szerelmük valóban váratlan volt.

A nő nagyon lelkiismeretes volt, minden szabad pillanatot kihasznált, hogy tanuljon a sündisznókról. Jól érzékelhető volt Samantha fejlődése. Lépésről lépésre megtanult kiállni magáért, a nehéz múltja és a rossz anya-lánya kapcsolat ellenére bizalommal épített új kapcsolatokat. Ebben az új barátai hatalmas szerepet játszottak. Sam érzelmi zűrzavara és bizonytalansága a regény végéig hatással volt az önbizalmára.

„… senki sem tudja előre, hogyan reagál egy adott helyzetben, amíg nem kerül bele.”

Sam apja, Jonathan és Josh jó benyomást tettek egymásra, és örültek, hogy Jonathan csatlakozott Josh állatorvosi rendelőjének csapatához. Aranyos volt, ahogy az apuka segített a lányának és a fiatal állatorvosnak.

Amikor felbukkantak Gwendoline aljas rokonai, és ocsmány, elvetemült módon viselkedtek, Josh erőt adott Samanthának, és támogatta. Egy tragikus esemény után rájöttek, hogy meg kell ragadni minden napot. Az összetartó közösségtől sok segítséget és kedvességet kaptak.

Nagyon tetszett a könyv hangulata, a festői táj leírása, a tanulságos történet. Az egész kivitelezés gyönyörű. Számomra az állatmentés, a kedvesség és a szeretet tette emlékezetessé. Jó volt, hogy az írónő nem akart feleslegesen túlbonyolítani mindent. Átgondoltan építette fel a cselekményt. Különleges olvasási élmény volt.

Ana könyvajánlói - Durian Sukegawa: Édes palacsinta

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Sentaro élete kudarc minden téren: priusza van, sokat iszik és puszta emlék, hogy valaha író akart lenni. Az idő múlását már csak a cseresznyefa virágzás jelzi. Egy kis cukrászdában dolgozik, ahol dorajakit árul, egy édes vörösbab krémmel töltött palacsintát.

De aztán minden megváltozik.

Megjelenik az életében Tokue, egy idős asszony, akinek az ízületi gyulladástól eltorzultak az ujjai, és akinek zavaros a múltja. Tokue csinálja a legjobb édes vörösbab krémet, amit Sentaro életében kóstolt, és az asszony kezdi megtanítani a mesterségére, ám miközben elmélyül a barátságuk, elkerülhetetlenül nehezedik rájuk a társadalmi elvárások nyomása, és Tokue sötét titka is napvilágra kerül.

Az Édes palacsinta megindító regény a múlt terhéről és a barátság feloldozó erejéről. Durian Sukegawa gyönyörű regénye világszerte rabul ejti az olvasók szívét.”

Kiadó: Művelt Nép

Kiadás éve: 2023

Fordította: Kiss Marcell

Oldalszám: 189

ISBN: 9786156022653

Egy kicsit megtévesztő a bájos borító. Mély témákat érint: igazságtalanság, megbélyegzés, kirekesztés, túlélés, barátság, összefogás. Szóval amilyen kis terjedelmű könyv, annál több dolgot sűrített bele a szerző. A regény karakterei egyszerű emberek, akik a múltjuk terheit hordozzák. Ez egy érdekes japán történet, ami tele van sajátosan japán vonásokkal. Szívszorító, mégis reményteljes emberi történet. A szerző szépen írt a cseresznyefa-virágzásról, és az ételekről. A karakterek bemutatása viszont lehetett volna egy kicsit részletesebb.

Szentaró palacsintákat sütött egy dorajaki nevű édességhez. Az üzlet ablakára ragasztott álláshirdetés felkeltette egy idős nő figyelmét. A férfi kételkedett abban, hogy a hetvenhat éves nő, Josii Tokue bírná a nehéz fizikai munkát, ezért kijelentette, hogy nem dolgozhat ott. Tokue arca és mozgása furcsán merev volt, az ujjai meggörbültek, egy betegség miatt, amit fiatalon kapott el.

Szentaró arról ábrándozott, hogy írni fog. Nem gondolta, hogy egy sütőlap előtt tölti majd az éveket. Magányos volt és sokat ivott.

Tokue elszántsága eredményes volt. Szentaró megegyezett vele. Keményen és ügyesen dolgoztak.

„Ha nem rendesen csinálja az ember, csak az idejét vesztegeti.”

Egyre több babpaszta készítésére volt szükség. Nehezen nyíltak meg egymásnak, viszont tudtak egymással beszélni, és kapcsolat alakult ki közöttük. Az asszony úgy bátorította Szentarót, mint a gyermekét. Tisztelettel és kíváncsisággal nézett rá, és benne is felkeltette a kíváncsiságot, a férfi elkezdett tanulni tőle, és odafigyelni a dolgokra. A biztatásnak köszönhetően megmutatkoztak a benne levő értékek, nagyobb feladatokra vállalkozott.

Szentarót többnyire felbosszantotta, amikor a gyerekek csoportosan megjelentek, Tokue viszont szeretett velük beszélgetni. A vevők is kedvelték az idős nőt. Egy iskolás lány többnyire egyedül érkezett az üzlethez. Vakana volt a beceneve. Nem sietett haza, inkább náluk időzött.

Amikor a főnökasszony megtudta, hogy egy idős, beteg asszony az üzletben dolgozik, utasította Szentarót, hogy rúgja ki. A férfi hiába mondta neki, hogy Tokue már régen meggyógyult, és együtt érték el, hogy az üzlet nyereséges legyen. A Hansen-kórral (lepra) kapcsolatos előítélet erősebb volt. Korábban szinte semmit sem tudtak erről a betegségről, és aki elkapta, azt törvényekkel különítették el. Tokue évtizedekkel a gyógyulása után is elszigetelve élt. Szentaró nem küldte el, nem bánt vele máshogy, úgy viselkedett, mint korábban. Ezek után történt az, hogy visszaesett a forgalom. Bár Tokue nem tudott a Szentaró és a főnökasszony közt zajló beszélgetésekről, úgy gondolta, hogy a múltja miatt történt, ezért felmondott. Hiába kapta meg negyven éve a diagnózist, hogy nem fertőz, nem számított. A lepra elleni törvény már nem volt hatályban, de úgy tűnt, hogy az emberek hozzáállása nem változott. Szentaró még többet ivott, mint korábban.

A Tensóenben (a szanatóriumban és múzeumban) tett látogatásukkor Tokue, Szentaró és Vakana beszélgetéseiből kiderült, hogy sok mindenen mentek keresztül. Az idős asszony mesélt a kirekesztettségről, és az életről a lezárt helyen. Nagyon elszigetelten éltek, mérhetetlen szenvedéssel és gyásszal.

Több, mint egy hónappal Tokue távozása után sem nőtt az üzlet forgalma. Szentaró kevesebbet ivott, és egyre jobb tölteléket készített. Tudatosan követte Tokue módszerét. Korábban csak az érdekelte, hogy visszafizesse az adósságát, de az öregasszonynak köszönhetően kötődni kezdett az üzlethez. Megváltozott. A saját elképzelései szerint akarta vinni az üzletet. De a főnökasszonynak más tervei voltak.

A könyv végén egy különös álom adott ötletet Szentarónak.

„A tapasztalatok összessége egy élet…”

Amikor Tokue meghalt, Szentaró és Vakana könnyes gyásza nagyon megható volt.

„Csak így élhetünk, mint a költők, mondta. Ha csak a valóságot nézzük, legszívesebben meghalnánk. Csak úgy győzhetjük le az akadályokat, hogy úgy élünk, mintha már felülemelkedtünk volna rajtuk.”

Azzal, ahogy Tokue próbált mindenből valami jót kihozni, ahogy végigment a napjain, valahogy megnyugtató és reménykeltő volt. Tudta, hogy a virágok, a fák, a napsütés, a szellő, az édességek… mind szebbé teszik a világot.

Elgondolkodtató történet, ami lassan bontakozott ki. Van eldolgozatlan szál. Nincs végkifejlete. Az író a képzeletünkre bízza a dolgot. Tipikus japán történet, aminek van egy sajátos hangulata. Nem volt könnyű olvasmány, lelkileg megterhelő, mégis kár lett volna kihagyni. Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a lassan kibontakozó történeteket, szeretnek elmélkedni az életről, szeretik a szép gondolatokat.

Ana könyvajánlói - Jagiszava Szatosi: A Moriszaki Könyvesbolt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A huszonéves Takako élete fenekestül felfordul, amikor csalódik a szerelmében, ráadásul a munkahelyén is felmond. Segítségére rég nem látott nagybátyja, Szatoru siet: felajánlja, hogy költözzön be a családjuk által működtetett antikvárium, a Moriszaki Könyvesbolt emeleti szobájába. Takako vonakodva ugyan, de elfogadja a meghívást, és átköltözik Tokió Dzsinbócsó negyedébe, az „antikvárium-csodaországba”, ahol egymást érik a könyvesboltok és a könyvkiadók.

Takako számára a környék kétszeresen is idegen, egyrészt azért, mert még soha nem járt arra, másrészt pedig azért, mert nem szokott olvasni. Lassanként mégis megszereti a városrészt, barátokat szerez, az olvasás pedig a szenvedélyévé válik. Amikor úgy érzi, az élete végre egyenesbe került, felbukkan egykori szerelme, Hideaki…

A Moriszaki Könyvesbolt üde és derűs japán regény, amelyből film is készült 2010-ben. Egy jelenet erejéig maga az író, Jagiszava is szerepel benne a Moriszaki Könyvesbolt egyik vásárlójaként.”

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2023

Fordította: Nagy Anita

Oldalszám: 192

ISBN: 978 963 543 245 5

Jagiszava Szatosi (1977) a Tokió melletti Csiba tartományban született. A Moriszaki könyvesbolt című regénye 2008-ban elnyerte Tokió Csijoda kerületének irodalmi díját. Ebben a kerületben található a regényben szereplő Dzsinbócsó negyed, amely könyvesboltjairól és antikváriumairól híres. A szerző azóta több kisregényt publikált, köztük 2011-ben A Moriszaki Könyvesbolt folytatását.

Egyszerű és bájos a borítója. Öröm volt arról olvasni, hogy hogyan viszonyulnak az olvasáshoz, a könyvekhez. Az olvasás szeretete mellett, a könyvek gyógyító erejéről, a japán szokásokról, hagyományokról, és a mindennapi élet mozzanatairól, apró örömeiről szól. Úgy gondolom, hogy jól illeszkedik az ázsiai „gyógyító irodalom” vonulatába. Szép gondolatok, megnyugtató életbölcsességek vannak benne. Egyszerű a nyelvezete. Bemutatja a monoton hétköznapok szépségét, és az emberi kapcsolatok erejét. Lassú folyású, érzelmes regény. Tetszett, hogy a szereplők időnként beszéltek az érzéseikről, illetve ki is mutatták azokat. Viszont a történet szerkezete, kidolgozottsága hagyott egy kicsi hiányérzetet, bár így is szerethető.

A történet Tokió antikváriumoktól nyüzsgő negyedében játszódik. Két részből áll. Az első részben Takako, egy összetört szívű lány a nagybátyja könyvesboltjában, az olvasás segítségével talál újra magára. A második részben Takako nagybátyjának a felesége kerül a középpontba. Volt egy kis hézag és különbség a két rész között. Nem alkotott igazi egységet.

A történet első része Takako és Hideaki szakításával kezdődött. Szerintem Takako furán reagált a helyzetre. A szerelméről kiderült, hogy egy kétszínű, gerinctelen mocsok, és nem tudta hogyan kellene kezelnie a helyzetet?

Takako és a nagybátyja, Szatoru már tíz éve nem tartották a kapcsolatot. Távol állt tőle Szatoru közvetlen, különc, különös természete. Először próbálta visszautasítani a bácsikája meghívását, mégis eltöprengett azon, hogyan tovább. Két hétre rá már Dzsinbócsóban volt. Azzal, hogy odaköltözött, nem változtak meg azonnal a mindennapjai. A könyv elején Takako nem volt szimpatikus. Egy naiv, gyerekes fiatal nő volt, aki nem szeretett olvasni, és állandóan aludni akart. A fejlődése – ahogy általában a változás – lassú volt.

„Az ember nem úgy születik, hogy rögtön tudja, mit akar. Az egész életünk azzal telik, hogy fokozatosan jövünk rá.”

Hamarosan helyreállt az egykori bensőséges hangulat Szatoru és a lány között. Amikor Takako elkezdett olvasni, akkor még jobban megértették egymást. Hirtelen egyik könyvet olvasta a másik után. Kezdte nagyon megszeretni a Moriszaki Könyvesboltot. Derűsebb, kedvesebb egyéniség lett. Megismerte a környéket és barátkozott. A nagybátyja vigyázott rá, és segített neki továbblépni. Mindig mellette állt.

„Mindenki így lehet ezzel, aki sokat olvas: egyszer csak rátalál egy könyvre, amely rabul ejti, és onnantól kezdve az olvasás a szenvedélyévé válik.”

Amikor Takako elköltözött a könyvesbolt feletti lakásból, mindenki kedvesen búcsúzott tőle, és a bácsikája rengeteg antikvár könyvet ajándékozott neki. A könyvesboltban töltött napok meghatározóak, emlékezetesek voltak a számára. Szatoru nagyon szerette őt, aggódott érte, és nehéz volt a búcsúzás, akkor is ha tudták, hogy ezek után gyakrabban találkoznak majd.

„Ne félj megszeretni valakit. Amíg szeretni tudsz, szeress minél jobban! Még ha végül fájdalmat okozna is, ne ítéld magad olyan magányos életre, hogy inkább senkit sem szeretsz! Komolyan aggódom, hogy a történtek miatt lemondasz a szerelemről. Szeretni csodálatos, ezt ne felejtsd el!”

A történet második részében megjelent Szatoru felesége, aki néhány évvel korábban tűnt el.

Másfél év telt el azóta, hogy Takako elköltözött a könyvesboltból. Nagyon abszurdnak tűnt, hogy Momoko csak úgy eltűnt öt évre, és amikor Takako a könyvesbolt előtt viszontlátta, a bácsikája felesége úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Helyette a lány érezte magát feszélyezve, aki a bácsikájától két nappal korábban tudta meg, hogy Momoko visszatért. Takako tudta, hogy amikor az asszony elment, akkor Szatoru vigasztalhatatlan volt. Az antikváriumban való újratalálkozásuk után két héttel Momoko váratlanul kirándulni hívta Takakót. A lány elfogadta a meghívást, és a bácsikája kérésére próbálta kifürkészni az asszony szándékát. Az együtt töltött idő alatt megismerte Momoko múltját. Bizonyára lesznek, akik a következő mondatom miatt azt hiszik majd, hogy egy jégszívű banya vagyok, de akkor is leírom. Nem kedveltem Momokót, és nem is akartam megérteni.

A hegyek, a gazdag és természetes környezet leírása viszont érdekelt. Azokról a helyekről szívesen olvastam volna még. Ahogy a Moriszaki Könyvesboltról, a kávéházról, és Takako ott megismert barátairól is. Kíváncsi lettem volna Takako és Akira kapcsolatának alakulására is.

Összességében ez egy kellemes olvasmány volt. Nekem tetszett a könyv hangulata. Kedves, szívhez szóló történet.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Délutáni tea a Napraforgó Kávéházban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A Napraforgó Kávéházban a délutáni tea legfontosabb hozzávalója egy jó adag barátság és csipetnyi szeretet. Connie élete fenekestül felfordul, amikor megtudja, hogy férje, Jimmy Diamond, akivel huszonnégy éve él őszintének hitt házasságban, azt tervezi, elhagyja őt a szemtelenül fiatal és szőke titkárnőjéért. Maradék önbecsülésének megmentésére bosszút forral. Célja eléréséhez szüksége van férjével közösen alapított takarítócégük, a Diamond Shine alkalmazottainak segítségére, akikről Napraforgó kávéházbeli találkozóik során kiderül, hogy egytől egyig csupa szív lányok és asszonyok, és a takarítás mellett szoros barátság is összeköti őket. Vajon képesek lesznek a Napraforgó Kávéház hölgyvendégei arra, hogy minden foltot eltüntető tisztítószereikkel megszabadítsák Connie-t a sérelmeitől és a fájdalmától?

Ha hiteles, szerethető és lenyűgöző karakterekről akarunk olvasni, akkor elég, ha kinyitjuk Milly valamelyik könyvét – ő mindig a fején találja a szöget.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2018

Eredeti mű: Afternoon Tea at the Sunflower Café

Fordította: H. Pikler Renáta

Oldalszám: 512

ISBN: 978 615 5435 33 1

Ez a vidám és bájos borító nem illik a történethez (talán csak a végéhez). Gördülékeny stílusú regény, több szálon fut a cselekmény. Lényegében három nő traumáit és jellemfejlődését ismerhetjük meg. A komoly téma ellenére érzékelhető volt az írónő kellemes humora, kedves stílusa. Elgondolkodtató és szívmelengető. Ahogy azt már többször megemlítettem Milly Johnson-nal kapcsolatban, mindig megtalálja az egyensúlyt a romantikus, könnyed történet és a komolyabb témák között. Ez a regény olyan nőkről szól, akik keményen dolgoztak, akiket kihasználtak és „hátba szúrtak”, akik csalódtak, akik nehéz időszakon mentek keresztül, mégis fel tudtak állni, és újra tudták kezdeni. Ehhez persze hozzájárult a közösség segítsége. Meg kellett tanulniuk azt is, hogy elfogadják a felajánlott segítséget. Az életük felfordult, de ezzel együtt, szerencsére jobb irányba változott. A végén mindenki megkapta amit megérdemelt.

A cselekmény középpontjában, a címével ellentétben, nem egy kávéház, hanem egy takarító cég áll. A kávéházban havonta egyszer összegyűltek a takarító cég dolgozói. „Szinte tapintható volt a teremben a szeretet. Ezek a kávéházi délutánok, ahogy most ő is megtapasztalta, nem csak a napraforgókról meg a sütikről szólnak, hanem a testvériességről és a törődésről is.” A napraforgó, mint szimbólum volt fontos.

Jimmy Diamond egy mocsok, manipulatív féreg, aki megcsalta a feleségét és kihasznált mindenkit, akit csak tudott. Connie tisztán és őszintén szerette a férjét, aki évtizedeken át képes volt kettős életet élni. Abszolút nem törődött azzal, hogy becsapta a felségét, kockáztatta a közös életüket. Érthető volt, hogy az asszony azt akarta, hogy megérezzen valamennyit abból a kimondhatatlan fájdalomból, amit ő érzett, akitől elvett valamit, akit megalázott.

A takarítócégnél dolgozó Della szerelmes volt Jimmy-be. Ábrándozott a főnökről. Éppen ezért nagyon feldühödött, amikor megtudta, hogy a fickónak viszonya van az új irodai kisegítővel. Eldöntötte, hogy bosszút áll rajtuk. Tudta, hogy nélküle az iroda „a feje tetejére fog állni”. Nagyon rossz véleménnyel volt Jimmy feleségéről is. Pedig nem is ismerte. Csupa rossz tulajdonsággal ruházta fel Connie-t, akire féltékeny volt. Nem érdekelte, hogy fájdalmat okoz neki, amikor elmondta, hogy miket tett Jimmy. Ocsmány módon beletaposott a lelkébe. Megérdemelte, hogy mardossa a bűntudat. Arra kényszerült – ahogy Connie is –, hogy átgondolja a dolgokat és szembenézzen a helyzettel. Rájött, hogy Jimmy már a kezdetektől sárba tiporta őt is, és a szeretőjét szánta a helyére. A bosszúvágy együttműködésre késztette a két nőt. Connie elképesztő módon különbözött attól a nőtől, akinek Della képzelte.

Később kiderült, hogy Della élete nagyon nehéz volt, ezért lett olyan, amilyen. A múltja nem menti fel a viselkedése alól, de sok dolgot megmagyaráz. Érzelmi elhanyagolásban nőtt fel. Valószínűleg ezért is lett fogékony a manipulációra, ezért volt olyan nagy hatással rá Jimmy. Della esetében az egymás iránti bizalom megtört a szüleivel kapcsolatban, a párkapcsolatokban és a kollegális kapcsolataiban is. Nem csoda tehát, hogy elmagányosodott és nem mert mások felé megnyílni, megmutatni az érzéseit. A gondolatai nagy részét is inkább megtartotta magának.

Sajnáltam szegény Connie-t, hogy megutálta a csokit, amikor kiderült, hogy azok nem a férje szeretetének a jelei voltak, hanem bűntudati kényeztetés (és még abba sem fektetett erőfeszítést). A macska-egér játék idegen volt Connie természetétől. Mégis összeszedte magát, és gyorsan akcióba lendült, hogy visszavághasson a gazembernek. Elhatározta, hogy tönkreteszi Jimmy üzleti vállalkozását. Della segítségére volt ebben. A kapcsolataikban megsérült az önmagukról alkotott képük, megrendült a jövőjük. Elárultnak, cserben hagyottnak érezték magukat. Nem értettem egyet minden tettükkel (a szándékos rongálás erős túlzás volt), viszont az tetszett, hogy nem ragadtak bele a megalázott, áldozati szerepbe. Kiszálltak a méltatlan helyzetből. A takarítónők és kedves ügyfeleik sorban egymás után mentek át Jimmy vállalkozásától Connie új cégéhez.

Jimmy próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a cselekedeteinek előbb-utóbb következményei lesznek.

Cheryl Parker elküldte az élettársát, mert Gary eljátszotta az összes megtakarított pénzét. És nem ez volt az első alkalom. Nem is értem hogyan tűrhette el évekig. Cheryl egy kedves és szorgalmas nő. Úgy tűnt, hogy helyén van az esze és a szíve is, és mégis képes volt több mint egy évtizedig együtt élni valakivel egy rossz kapcsolatban. A történtek ellenére eleinte hajlandó lett volna újabb esélyt adni a fickónak. Nem értettem, hogy egy értelmes nő hogy viselkedhet ilyen ostobán. Pedig belefáradt már a veszekedésekbe, ígérgetésekbe és csalódásokba.

„Egy kapcsolat sohasem alapulhat kizárólag szereteten, bármit állítsanak is a nagyokosok. Ha nincs benne tisztelet és bizalom, semmit sem ér. És ez mindkét félre vonatkozik.”

Cheryl bátrabban kiállt másokért, mint önmagáért. A régi ügyfeléről és barátnőjéről szóló részekkel az írónő bevitt egy mély ütést. Könnyű volt megkedvelni és megsajnálni az idős hölgyet. Cheryl Edith halála okán ismerkedett meg John Oakwell nyomozóval. Bár a férfi nem tudott lépéseket tenni az idős hölgy halálával kapcsolatos ügyben, mégis próbált segíteni Cheryl-nek. A magas, tekintélyt parancsoló, komor nyomozó munkaidőn kívül kedves, jó humorú, okos és mosolygós volt. Amikor Cheryl vásárlás közben összefutott vele, beszélgetni kezdtek és a férfi meghívta kávézni, és elhívta moziba is. Tökéletes úriemberként viselkedett. Megnevettette a nőt és nagyon figyelmes volt.

A könyvben szereplő nők a csalódás és keserűség után megpróbáltak megküzdési formát találni, újraépíteni magukat. Úgy tűnt, hogy nehezen ismerték fel a valódi igényeiket. Mindhárom nő úgy érezte, hogy „kihúzták a lábai alól a talajt” és vége mindennek. Majd a fájdalmukat és szomorúságukat felülmúlta a harag. A sérelmük okán úgy döntöttek, hogy visszavágnak. Lelkileg rettenetesen nehéz helyzetben voltak. Szépen lassan egy egészen új oldaluk bontakozott ki. Tiszteletre méltó volt, hogy ezek a nők sohasem engedték teljesen elszabadulni az indulataikat, valamennyire mindig méltósággal kordában tartották. Fokozatosan kialakult köztük egy mély szövetség. Bár Connie elégtételt akart venni, mégsem töltötte el teljesen a bosszúvágy. Képes volt szem előtt tartani az értékeit, céljait, azoknak a nőknek a sorsát, akik átmentek hozzá dolgozni. Félt a bosszú káros hatásaitól. Nem akarta, hogy azok, akik neki dolgoznak károsuljanak. Éppen ezért sikeressé akarta tenni a céget. Ehhez pedig felhasználta azt, ami a rendelkezésére állt. Ahogy Connie és Della elkezdtek erősödni, belül gyógyulni egyre jobban észrevették Jimmy nem őszinte, manipulatív megnyilvánulásait. És ami még fontosabb volt, hogy képesek lettek ezekre nem a megszokott módon reagálni. Ahogy a nők erősödtek, úgy kezdett el Jimmy bizonytalanodni, gyötrődni.

Connie egyre jobban összeszedte magát. Lefogyott, fiatalosabb és magabiztosabb lett. Több energiája volt. Amellett, hogy a férje vállalkozásával rivalizáló céget működtette, maga is takarítani járt. Az egyik ügyfele, a jóképű és kedves Brandon Locke elhatározta, hogy újra megszeretteti vele a csokoládét. Bár Connie az új takarító vállalkozásban álnevet használt, Brandon kiderítette, hogy ki is ő valójában. A beszélgetésüket olvasva egy rendkívül bájos történet elevenedik meg az olvasó előtt. Már gyermekkorukban ismerte a lányt, aki motiválta őt. „Miatta nem adta fel; miatta lett sikeres.” A kedves, jóképű, szexi és figyelmes férfi megértette, hálás volt az inspirációért és gyengéd volt vele. Nem csoda, hogy egymásba szerettek. Brandon húgai egyetértettek abban, hogy Connie kedves és aranyos. A férfi képtelen volt kiverni a fejéből Connie illatát, gyengédségét, szelíd pillantását és lelkierejét. Türelmesen várt a nőre.

„Az igazán nagy dolgok apró mozzanatok együtteséből születnek.” (Vincent Van Gogh)

Szerintem a történet befejezése ötletes és stílusos volt. A nők végül megtalálták a saját hangjukat, a társukat, a boldogságukat.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: Az udvarház titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Abigail családja anyagi gondok miatt arra kényszerül, hogy eladja londoni otthonát, egy ügyvéd meghökkentő ajánlattal jelentkezik: egy tizennyolc éve elhagyatottan álló, távoli udvarházat ajánl fel számukra. Az épület azonban furcsa titkot rejt; az új lakók molyrágta ruhákat, bevetetlen ágyakat, félbehagyott hímzést találnak benne – egyértelmű, hogy a korábbi tulajdonosok meglehetősen sietve távoztak. De vajon miért?

Ráadásul a faluban azt pletykálják, hogy az udvarházban található egy titkos szoba, tele kincsekkel. Abban a reményben, hogy megoldást találhat a családja nehéz helyzetére, Abigail nekiáll a kincs felkutatásának, hiába óvja ettől a jóképű, helyi segédlelkész, William. Vajon a titkok napfényre kerülésével, Abigail rábukkan a régóta vágyott szerelemre és a kincsre is – vagy igazi veszély leselkedik rá?”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2020

Fordította: Bánki Vera

Oldalszám: 430

ISBN: 9789634523574

Szeretem Julie Klassen stílusát. Az udvarház titka egy szépen felépített történet, sok kusza szállal. Kellemes, szórakoztató olvasmány. Az alapötlet jó volt. Adva volt a gyönyörű angliai táj, klasszikus angol hangulat, romantika, érdekes karakterek és krimi. Adott volt a bizalmatlan légkör, amiben mégis voltak olyan kapcsolódások, amik bizakodásra adtak okot, és még a szerelem is fellángolt. A romantikus szál a kornak megfelelően tele volt tartózkodó gyengédséggel, kedvességgel, és lassan bontakozott ki. A női és a férfi főszereplő finoman közeledett egymáshoz, bár néha a szerző utalt arra, hogy az illendőség határán voltak. A helyszínnek megvan a maga hangulata. Egy régi, angol vidéki ház, hatalmas parkkal. A krimi szál kissé szövevényes volt. Az írónő próbálta összezavarni az olvasót. Nem sok sikerrel. Összerakható a kép. Viszonylag könnyen rá lehetett jönni, hogy mi történt a múltban, milyen titkot őriznek a helybéliek, de a kisebb csavarok elbizonytalaníthatják az olvasót. Érdekes volt, hogy annyira összetartó volt a közösség, hogy képes volt hosszú időn át megőrizni a titkot.

A huszonhárom éves Abigail gyakorlatias, észszerűen gondolkodó fiatal nő. A családja egy rossz befektetés miatt sokat veszített. Úri család voltak, rang és föld nélkül. Ezek után pedig el kellett adniuk a házukat is. Abigail nyomorúságosan érezte magát, mert ő biztatta az apját, hogy fektessen be a nagybátyja új bankjába. Egy távoli rokonuk az ügyvédjén keresztül felajánlotta nekik a Pembrooke Park udvarházat azzal a feltétellel, hogy legalább tizenkét hónapig ott laknak. A másik feltétel az volt, hogy Abigail és az apja ott legyen az épület megnyitásakor és felügyelje a személyzet előkészületeit. Az ügyvéd biztosította őket arról, hogy az udvarház mindennel fel lesz szerelve, amikor beköltöznek.

Mrs. Foster és a fiatalabb lánya, Abigail húga a városban maradtak a báli szezon idejére. Abigail beköltözött az udvarházba. Az apja visszament Londonba, elrendezni a házuk eladását. Nagyon különös volt, hogy a főszereplő művelt, fiatal nő gardedám nélkül marad egy idegen helyen. Bár volt szobalánya, és vele volt a többi cseléd is, mégis furcsa volt, hogy magára hagyták. Abigail családja nem volt igazán szerető család.

A nő először a Chapman családdal ismerkedett meg. A lelkész, William Chapman jóképű, szorgalmas, szellemes, kedves, jó ember. Abigail és William hamar vonzódni kezdtek egymáshoz és gyakran összemosolyogtak. William-et újra és újra lenyűgözte Miss Foster szépsége. A nő kedvelte a káplánt és a családját.

Abigail különös dolgokat tapasztalt az udvarházban. Éjszakánként rosszul aludt, mert furcsa hangokat hallott. A nyugtalanságát az is tovább erősítette, hogy időről időre különös leveleket kapott, amikben naplóból kitépett oldalak voltak. Lassan indultak az események. Kicsit vontatott volt a történet. Többnyire az volt a középpontban, hogy Abigail egy tizennyolc évvel korábbi rejtélyt, egy titokzatos kincset és egy titkos szoba nyomait kereste. Többen is figyelmeztették a jövőre nézve. Informálódni próbált a múlttal kapcsolatban, és igyekezett ez által többet megtudni a várható fenyegetésről.

„Nem a kísértetektől kell tartania, hanem a nagyon is eleven emberi lényektől.”

Volt néhány elírás a szövegben (lemaradt egy-egy betű vagy több volt a kelleténél).

Az írónő említést tett a régens kori kontratáncokról (sorokban vagy körökben járható közösségi társas táncok) és a reel táncokról (gyors tempójú táncforma). Négyes reel? Talán Quadrille (négyes kontratánc).

Egyébként aranyos volt, ahogy a táncokat gyakorolták a bál előtt. Ugyanis a táncok fontosak voltak, mivel a bálok a legfontosabb ismerkedési és udvarlási színterek voltak. Ráadásul ebben az esetben lehetőséget adott Abigail-nek és William-nek, valamint Chapman kisasszonynak és William barátjának, hogy több időt tölthessenek együtt.

Abigail régi barátjának, Gilbertnek a viselkedése nem tetszett. Szerintem Abigail nagyon elnéző volt vele. Miles Pembrooke-kal kapcsolatban pedig kifejezetten naiv volt. A férfi felbukkanása felborzolta kedélyeket. Ügyesen manipulálta az embereket.

A regény közepe felé már sejthető volt a nagy titok.

Amikor a paplakban tűz ütött ki jól látszott, hogy milyen összetartó a közösség.

Ami a romantikus szálat illeti, egy kicsivel kevesebb is elég lett volna a Gilberttel kapcsolatos részekből, ellenben valamivel több lehetett volna azokból, amikor Abigail William társaságában volt. Szerintem azok a részek voltak a legszórakoztatóbbak. A kedves ugratások, a könnyed flört kellemesen ellensúlyozták a hátborzongató eseményeket és a súlyos titkot.

A helyiek között egyfajta szövetség volt Robert Pembrooke gyilkosával szemben, így tudták megőrizni annyi éven át a titkot. Végül fény derült a Pembrooke család szörnyű titkára. A történet vége tartogatott meglepetéseket. Többé senkinek sem kellett rejtőzködnie, menekülnie. Sok bonyodalom után hamarosan boldogság költözött Pembrooke Parkba.

Abigail és William a köztük lévő romantikus érzelmek ellenére (a társadalmi pozíciójuk és anyagi helyzetük miatt) végig kételkedett abban, hogy van közös jövőjük.

„Igent mondott egy életre, amelynek során együtt dolgozhat a férfival, akit szeret. Ez az élet különbözött attól, amit régebben elképzelt – mégis a megfelelő élet volt számára.”

Amikor Abigail William feleségeként tért vissza, a Chapman család szeretete őt is körülvette, és két nő szeretetteljes barátságát élvezhette.

„Ó, az élet leginkább óhajtott csodái! A hit. A család. És a barátok. Ezek az igazi kincsek, amelyeket életünkben birtokolhatunk.”

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a lassabban kibontakozó, rejtélyes történeteket.

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Félig üres (Egyszer szedhetsz rá 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Trina Petrov házasságát eleve rövid életűre tervezték. Azonban egy tragédia következtében a gyönyörű, érzékeny nő egyik napról a másikra a világ egyik leggazdagabb özvegyévé válik. Hogy valamelyest kiheverje a megrázkódtatást, Olaszországba utazik. Megfogadja magának, hogy amíg ott van a világ egyik legromantikusabb városában, nem szeret bele senkibe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazafelé úton sem rabolhatják el a szívét.

A countryénekes sztár, Wade Thomas legutóbbi turnéja után egy hotelszobában pihen. A férfi nem tudja úgy kitenni a lábát az utcára, hogy ne rohamozza meg legalább egy rajongója, ezért kifejezetten üdítőnek találja, mikor a szálloda bárpultjánál mellette ülő, csinos nő a nevét meghallva értetlenül azt kérdezi tőle: „Talán ismernem kéne magát?”

Miközben egyre közelebbről megismerkednek, Trina megtudja, hogy néhai férje egészen más körülmények között halt meg, mint ahogyan azt mindenki gondolta. A nő veszélybe kerül, Wade azonban hallani sem akar arról, hogy szem elől veszítse őt. Fokról fokra közelebb kerülnek egymáshoz és a veszélyhez, és már mindketten tudják: ha életben maradnak, a szerelem fogja elsodorni őket.”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Half Empty

Kiadás éve: 2024

Fordította: Fazekas Eszter

Oldalszám: 383

ISBN 978-615-5781-92-6

Az előző kötet szálait szövi tovább az írónő. Felidézte benne az első kötet eseményeit is. Szinte minden van benne: barátság, titkok, gyilkosság, nyomozás, gyengéd vonzalom, évődés, szerelem és érzékiség. Gyakorlatilag ugyanaz a fenyegetettség és kockázat van, mint az első részben. A romantikus szálat tekintve ebben Trina kerül a középpontba.

Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Az első részben sem finomkodtak a bűnözők, viszont ebben volt néhány kifejezetten durva rész. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Ebből a regényből is hiányoltam a kicsit részletesebb leírásokat. Szépen felépített történet, bár lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató könyv.

Trina Petrov több nyelven beszélt, és egyedül utazgatott. Már majdnem egy éve özvegy volt. Wade Thomas egy kis nyugalomra vágyott. Trina és ő egy szálloda bárjában találkoztak. A nőnek fogalma sem volt arról, hogy a férfi egy híres countryénekes. Trina nem sietett haza találkozni a barátnőivel. A férfi segített neki késleltetni a hazaérkezést. Sokat beszélgettek. Wade egész idő alatt kedves és tisztelettudó volt vele.

Az nagyon fura és megdöbbentő volt, amikor Trina után mentek a barátnői. Avery – ha ez lehetséges – ebben a kötetben még idegesítőbb volt. Értem én, hogy vigyázni akartak Trinára, de ez kicsit túlzás. Amikor Trinának összetört a mobilja, és egy üzletben kicseréltette, akkor kiderült, hogy nyomkövető volt rajta. Csodálkoztam azon, hogy egyik nőnek sem volt gyanús, egyik sem foglalkozott vele.

Amikor Avery-t támadás érte, akkor Wade elkísérte hozzá Trinát, és próbált segíteni. A baráti társaság (az ügyvédnő, a volt nyomozó, Kalifornia állam korábbi first ladyje, a híres énekes, és persze a testőrök) megszervezte, hogy mindig legyen valaki Avery mellett a kórházban, és valaki mindig kövesse Trinát. Természetesen Wade sem mozdult Trina mellől. Viszonylag gyorsan egymásba szerettek. Wade egyszerre volt barát, szerető és támasz.

Az Avery-t ért támadással szinte egy időben betörtek Trina házába, és felforgatták Fjodor irodáját. Úgy tűnt, hogy az esetek közt van összefüggés. A nyomok hiánya arra utalt, hogy valaki „takarítókat” bérelt, ezért gyanússá vált Trina néhai férjének a halála. Reed-ék arra gyanakodtak, hogy megölték. Minden arra utalt, hogy Fjodor apja állt a bűncselekmények mögött, és tudták, hogy nehéz dolguk lesz, mert nem hagy tanúkat és nyomokat. Reed éles eszének, jó megfigyelő képességének és nyomozói múltjának nagy hasznát vették a nyomozásban.

Már javában benne voltak az események sűrűjében, amikor az eszükbe jutott, hogy korábban meghackelte valaki Trina telefonját.

Elég sok különös dolog történt, és senki sem gondolta, hogy ezek csak véletlen egybeesések. A regény végén minden kérdésre választ kaptak, és az ellenségük elbukott. A párok (Trina és Wade, Lori és Reed) végre nyugodtan tervezgethették a közös jövőjüket.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Egyszer szedhetsz rá (Egyszer szedhetsz rá 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Rejtély, intrika, hamis házasságok és igaz szerelem – a New York Times bestsellerszerzőjének új regénye újonnan született barátságról és a második esélyről.

Lori Cumberland, a kissé cinikus válóperes ügyvéd már megtanulta: a szerelem sokba fáj, de a válás százszor többe. Nem akarja megismételni ugyanazt a hibát, ezért inkább a munkába temetkezik: gazdag és híres ügyfelei számára készít házassági szerződéseket, majd intézi a válásukat. Mikor néhány nemrég elvált ügyfelével együtt hajóútra indul a Földközi-tengeren, egyetlen célja van: amellett, hogy a hölgyek lelkét ápolja, szórakozni akar, élvezni a ragyogó napsütést és a szép, mediterrán városokat.

Reed Barlow megtalálta a helyét magánnyomozóként: ismeri a törvényt és azt is tudja, hogyan kerülje el – épp csak egy hajszállal – a megszegését. Hideg fejjel, érzelemmentesen végzi el a munkákat, melyekkel megbízzák… egészen addig, míg nem találkozik Lorival. Elbűvölő mosolyával és pimaszságával sikerül rést ütnie a nő páncélján – és ahhoz, hogy teljesíteni tudja a megbízását, pont erre van szüksége.

Reedet nem zavarná, hogy a nyomozás során etikátlan módszerekhez nyúl, de hamarosan azon kapja magát, hogy, bár csak egy futó viszonyt tervezett, a dolgok kicsúsztak a kezéből: eljutott arra a pontra, ahol, ha színt vall, elveszíti a nőt. Ki tud-e keveredni a csapdából, melybe saját titkolózása vezette, vagy örökre elveszíti az esélyt a boldogságra?”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Fool Me Once

Fordította: Fazekas Eszter

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 368

ISBN: 978-615-5781-91-9

Elég sok dolgot belesűrített az írónő. Volt szórakozás, üzlet, manipuláció, kockázatok, rablás, intrika, fenyegetés, emberrablás, titkok, szenvedélyes kapcsolat… Szerencsére ez nem volt zavaró. Nem kiemelkedő mű, viszont szórakoztató. Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Vannak benne olyan szereplők, akiket könnyű megkedvelni. A karakterek időnként hibáznak, néha kifejezetten bosszantóak, és ettől lesznek valóságosak. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Volt olyan történetszál, ami lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyv.

Az Alliance házasságközvetítő cég rövid távúra tervezett „elrendezett házasságokra” specializálódott. Lori az ügyfeleiket képviselte, bár a munkája túlmutatott egy válóperes ügyvéd feladatain. Maga is túl volt egy váláson. Nehéz volt kapcsolatot kezdenie valakivel, hogy ne lássa a végét. Úgy gondolta, hogy többé nem megy férjhez.

Az Alliance Samantha Harrison cége. Amikor az egyik ügyfelének, Trinának a férje, Fjodor Petrov öngyilkos lett, Sam és Lori úgy döntött, hogy összehívnak egy támogató csapatot, és elviszik valahová az özvegyet. Mivel az elhunyt apja Trinát vádolta Fjodor haláláért, és meg akarta kaparintani az örökséget, ezért Sam úgy döntött, hogy szüksége lesz védelemre. Azt senki sem sejtette, hogy Trina anyósa a halála előtt mindenre gondolt, mindenről gondoskodott.

A négy nő nem azért hajókázott a Földközi-tengeren, hogy elszökjenek a problémáik elől, hanem azért, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni és összeszedjék magukat. Lorinak az volt a feladata, hogy az ügyfelei lelkét ápolja. Egy Reed nevű férfi időnként elvonta a figyelmét. A lányok megpróbálták rávenni Lorit arra, hogy lazítson és élvezze az utazást.

Reed magánnyomozó (nyugalmazott rendőr), és egy megbízás miatt van a hajón. Lori biztos volt benne, hogy a férfi forgat valamit a fejében. Azt nem is sejthette, hogy Reed az egyik volt férjjel kapcsolatban nyomoz. És nem ő volt az egyetlen, aki figyelte őket. Reed aggódott a csapatért. Vigyázott a nőkre. Lori és közte működött a kémia. Egyhetes futó kalandnak indult a kapcsolatuk. Aranyosak voltak együtt, még akkor is, amikor elég sor zűr alakult ki körülöttük. A kapcsolatuk a hajókirándulás után is folytatódott. Reed minél többet tudott meg Loriról és a gazdag barátairól, annál inkább a szívén viselte a sorsukat. Sokat gyötörte a lelkiismerete. Pláne azután, hogy egyre jobban elkezdett kötődni Lorihoz. Bár Reed a munkája miatt a szürke zónában mozgott, nyilvánvaló volt, hogy jó ember. Már nem azon gondolkodott, hogyan tudná megfogni Shannon volt férjét, hanem azon, hogy hogyan tudná megvédeni a nőket és megőrizni a titkaikat. Nagyobb veszélyben voltak, mint hitték. Hamar rájött, hogy Lori túl sok ember terhét cipeli. Amikor színt vallott, akkor Lori nagyon kiborult. Azt hitte, hogy minden megrendezett volt. Nem tudhatta, hogy csak kezdetben volt így. A férfi félt attól, hogy meggyűlöli őt, és próbált mindent elmondani és elmagyarázni. Az egész helyzet szappanoperába illő volt. Ha ez nem lett volna elég, adódott még más bonyodalom is.

Reed mindent megtett azért, hogy a nő megbocsásson neki, és adjon egy második esélyt. Jó ötlet volt beleszőni a történetbe Reed nővérét és Lori öccsét. Kár, hogy nem volt jobban kidolgozva ez a szál. Volt a regényben néhány jó leírás. Mégis, tekintve a sok helyszínt és szereplőt, szerintem bőven lehetett volna benne több is.

Aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Lori és Reed jövőjébe.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.