Jamie McGuire: Maddox testvérek sorozata

Először is megjegyezném, hogy bár a fent említett sorozat egy trilógia (legalábbis így jelölik), egy nagyon kedves barátnőm, Erika (Nilla) sugalmazására én négy könyvet olvastam, tekintvén hogy bár két külön sorozatra bontották, az első általam olvasott könyvben is Maddox fiú szerepel.

Nilla azt is kikötötte, hogy ne olvassak előre fülszöveget, csak érezzem át a könyvek adta hangulatot. Nehéz volt nem kíváncsiskodni, de betartottam (ezért a sorrendnél linkeltem a könyv adatlapját, hogy a fülszöveget is megtudjátok nézni).

Először arra gondoltam, hogy külön-külön bejegyzést hozok a könyvekről, aztán meggondoltam magam, s ezért kapjátok a zanzásított jegyzeteimet. Remélem, elnézitek ezt nekem.

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás

https://moly.hu/konyvek/jamie-mcguire-gyonyoru-sorscsapas

Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés (Maddox testvérek 1.)

https://moly.hu/konyvek/jamie-mcguire-gyonyoru-tevedes

Jamie McGuire: Gyönyörű megváltás (Maddox testvérek 2.)

https://moly.hu/konyvek/jamie-mcguire-gyonyoru-megvaltas

Jamie McGuire: Gyönyörű áldozat (Maddox testvérek 3.)

https://moly.hu/konyvek/jamie-mcguire-gyonyoru-aldozat

A Gyönyörű sorscsapásban Travis „Veszett Kutya” Maddox történetét ismerhettem meg. Izmos, tetkós, tüsi hajú, barna szemű, dögös pasi, aki Harley-val jár és egy igazi zsivány. A Maddox fiúk közül ő a legfiatalabb. Még csak tizenkilenc éves.

Abby Abernathy visszafogott, nyugodt, okos, humoros, tartózkodó. Mivel mindig visszautasítja Travist, így a srác kihívásnak tekinti, majd szép lassan szerelem szövődik.

A könyv már csak azért is jó pontot érdemel, mert határozottan sokat nevettem olvasás közben. Majdnem minden oldalon akadt olyan megjegyzés, amin hangosan „felvinnyogtam”.

Szerettem a szereplőket, pont azért, mert olyanok voltak, amilyenek. Akit utáltam, azt rendesen (Chris és Parker), szóval nem lehetett ok panaszra.

Tetszett az America és Abby közötti mély és igaz barátság, s a közös történetük. Ugyanakkor örültem a Shepley és Travis közötti "kapcsolatnak" is, ők unokatestvérek, barátok, lakótársak egyben.  Jó volt, hogy tényleg ismerték a betyárbecsületet, és kiálltak egymásért. Bár imádtam Travis karakterét, valószínűleg Shep volt az, akit kicsit jobban kedveltem.

Persze ez a történet sem tökéletes, voltak olyan cselekmények, amiknél úgy voltam, hogy alaposan megcibálnám a szereplőket, vagy épp két nagy pofonban részesíteném, hogy észhez térjenek, de aztán megoldódtak a dolgok maguktól.

Ami idegesített, az az állandó Gal-ozás volt. Az ég szerelmére! Abby a neve, s nem elég, hogy ráaggatta Travis a Galamb becenevet a lányra, még mellé azt is rövidíti.

Ettől függetlenül a molyos értékelésemkor maximális csillagot adtam, mert egyszerűen nem tudtam kukacoskodni. A történet magával ragadt, megnevettetett, és kellőképp kikapcsoltam olvasás közben.

Gyönyörű tévedés: Hm. Mit is írhatnék? Trenton (Trent) Maddox hasonlóan az öccséhez tetovált nőcsábász, akit már ismerhet az olvasó, ha olvasta a Gyönyörű sorscsapást. Kedveltem abban a kötetben, bár túl sok mindent nem tudtam meg róla, s szerencsére ez most megváltozott annyiban, hogy megismertem a karakterét alaposan. Ennek következtében imádtam is ezt a kötet. Határozottan jobban kedveltem őt, mint Travist, pedig ő is szimpatikus volt. Szerettem, ahogy Trent Camival bánt, s viszont. Nagyon jó történet volt, mindvégig fennmaradt az érdeklődésem, voltak kellően jól ábrázolt szaftos jelenetek is, meg ugye ott volt Olive, aki a kedvenc karakterem volt Trent után.

Tetszett, hogy Trentet nem csak egy agyontetovált, csajozós pasinak ábrázolták, hanem megmutatták az értékeit is. Kedves, okos, humoros, elszánt. Imádtam, ahogy Olive-val bánt. Jó apa lesz belőle.

A tetoválószalonos részeken mindig jókat nevettem.

A mellékszereplők fontosak voltak a történetben, már-már annyi szerepet is kaptak, mint a főhőseink.

Volt egy olyan karakter is, akit hol szerettem, hol utáltam. Nilla ezért jól ki is nevetett. A végére már értettem miért. 

A történet lendületes volt, szórakoztató, humoros, olykor megható, vagy épp dühítő. Attól függ, épp melyik részhez értem. Bár sejtettem bizonyos dolgokat, azért azt meg kell vallanom, leesett a végén az állam.

Gyönyörű megváltás: Azta! Hűha, és hű a mindenit! Nem érdekel, hogy van még egy kötet, ez a kedvencem már most! Még az se érdekel, hogy sűrűn káromkodnak benne (meg úgy az egész sorozatban), pedig ezzel általában nem értek egyet, azt vallom, hogy trágár szöveg nélkül is lehet ilyen könyveket írni.

Forró, tüzes, vad, eszméletlen, vicces, lehengerlő, magával ragadó, fordulatos történet.

Úgy látszik Jamie McGuire könyvei elérik, hogy minden törlődjön a fejemből, s ne tudjam, hogy mit akarok írni. :D 
Thomas Maddox az etalon férfi. Rajongtam a karakteréért. Határozottan az a véleményem, hogy ha valós személy lenne, jókat tudnánk veszekedni, mégis tudom, hogy amilyen mufurc néha, garantáltan ő az egyik leggondoskodóbb ebben a sorozatban. Persze, ő is követett el hibákat, sűrűn elveszíti a fejét, de csupa szív fickó. 
Liis karaktere is tetszett, mert karakán, szókimondó, vagány és aranyos. 
Ők ketten igazán egymáshoz illettek. Ami a furcsa, hogy ebben a kötetben pont a főszereplő párosunk miatt egyre jobban haragudtam Camille-ra. 

Egy biztos. Ez a kötet mindenképpen újraolvasós. Bár a végét kicsit összecsapottnak érzem, hiányoltam a részleteket.

Gyönyörű Áldozat: Nagyon gondolkodtam, hogy mennyire vagyok szőrös szívű, ha levonok egy fél pontot. Hisz' mindegyik kötetben volt olyan, amitől a hajam az égnek állt, mégis maximális csillagot adtam. Aztán arra gondoltam, hogy most mégis egy fél pontot levonok. Az előző részek elvarázsoltak, imádtam minden pillanatát, amíg olvastam őket, de ennél a kötetnél néha bajban voltam, és legszívesebben megrángattam volna a szereplőket. Viszont összességében tényleg tetszett, ezért csak fél pontot vontam le. 

Taylor karakterét kedveltem, bár egyes jeleneteknél úgy viselkedett, mint egy hisztis gyerek, máskor meg ő volt a legelragadóbb és leggondoskodóbb fickó. Kicsit Thomas jutott az eszembe, az idősebb testvér. Talán ő volt mindegyik Maddox fiú közül a leggondoskodóbb, bár ő is követett el hibákat szép számmal. Ugyan ki nem? Taylor ebben rá hasonlított. Ráadásul a munkáját tekintve ő is határozottan felelősségteljes állást, hivatást talált. Tetszett, hogy ebben a kötetben is felbukkant Olive, és nem is akármilyen apropóból. Örültem ennek a fordulatnak, bár Felyn-nel kapcsolatban néha ellenérzéseim voltak. Nem tudom. A Maddox fiúk partnerei közül őt és Camit nem zártam annyira a szívembe. Illetve ez nem teljesen igaz, mert Camit a saját történetükben (Trenttel) szerettem többnyire (bár rá is orroltam), de Thomas és Liis történetében kifejezetten utáltam. 

Egyedül Abby, Liis és Ellison (bár őt még nem ismerem annyira) volt végig szimpatikus.

Összességét tekintve jó kis sorozat ez. A Maddox fiúk (Thomas, Taylor és Tyler, Trenton, Trevis) taroltak. Szerettem a fő és mellékszereplőket, az átfedéseket, hogy több nézőpontból olvashattam a történetet, és hogy az írónő mindvégig következetes maradt. Kikapcsolt, szórakoztatott, ellazított, megnevettetett. Örülök, hogy elolvastam.

Amivel bajban voltam: mindegyik nőnek volt valami kínja, gondja. A férfiakat úgy ábrázolták, mint valami csajozógépet, akiknek soha nem nő be a fejük lágya, a lányok meg a megmentendő személyek. 

Részemről a pontozás a teljes sorozatra: 10/9