Fülszöveg: „Mindenki ismer
olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképű és gazdag, Grace bájos és
elegáns. Kedveljük őket, még ha nem is áll szándékunkban.
És szeretnénk Grace-t jobban
is megismerni.
Csakhogy ez nem is
olyan egyszerű, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy
Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni
valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha
rafinált fogások sorát főzi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba
ablakon?
„ Briliáns,
dermesztő, félelmetes és letehetetlen. "
Lesley Pearse”
Várható megjelenés: 2016. július vége - augusztus eleje
Fordította: Gálvölgyi Judit
ISBN: 978-615-5617-645
Oldalszám: 400
A francia–ír származású B. A.
Paris Angliában nevelkedett, majd Franciaországba költözött, és rövid ideig egy
nemzetközi banknál dolgozott, majd felfrissítette tanári képesítését, és
nyelviskolát nyitott a férjével. Változatlanul Franciaországban élnek, és öt
lányuk van. Ez az első regénye.
Már a történet legelején
érezhető a feszültség a főszereplőink között, s ez megalapozza a hangulatot.
Grace és Jack alig egy éve
házasok. A külsőségeket tekintve minden tökéletes, talán túlzottan tökéletes
is.
A cselekmények láncolata azzal
indít, hogy Jack megismerkedik golfozás közben egy új lakóval, és úgy dönt,
hogy mivel a férfi nem jelent veszélyt az ő golftudására, meghívja a párjával
együtt vacsorára, segít a beilleszkedésben. Természetesen a vacsorára hivatalos a család egy régebbi
ismerős párja, Adam és Diane is, így a három házaspár együtt költi el a
tökéletes vacsorát, a tökéletes házaspárral, a tökéletes otthonban.
Jacknek volt egy mondata, amin
hihetetlenül felháborodtam. Nos, nem magán a mondaton, inkább a képmutatáson,
amit a férfi tanúsít.
„– Csak megvetni tudom a
férfiakat, akik erőszakosan bánnak a feleségükkel – mondja határozottan Jack. –
Mindent megérdemelnek, amit kapnak.”
Már rögtön itt leszögezhetjük,
hogy szerintem erről a mondatról nem csak a testi erőszakra kellene
asszociálnunk, hiszen létezik egy másfajta erőszak, a pszichikai, lelki terror,
amikor az ember személyiségét vetik támadás alá.
A szóbeli-lelki bántalmazás
sokkal alattomosabb, mint a fizikai bántalmazás. Akit ily módon bántalmaznak,
folyamatosan pusztítják a lelkét. Megvonják tőle az életörömöt, s lassan már
azt sem tudja az illető, hogy mi a valóság.
A bántalmazásnak többféle
formája ismert. Gúnyolódás, megalázás, mások előtt becsmérlés, veréssel való
fenyegetés, zsarolás, alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása,
barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés
vagy eltiltás.
Előfordulhat még féltékenység,
a nő önbizalmának módszeres lerombolása, a nő állandó hibáztatása, félelmet
keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, különböző
kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő
zsebeinek/táskájának átkutatása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől.
Történetünkben szerepet
játszik Grace húga, Millie is, aki Down-kóros, bár én inkább a Down szindróma
elnevezést kultiválom. Grace mindent, szó szerint MINDENT megtenne a húgáért,
többek között azt hiszem ezért tűrt el annyi mindent a férjétől.
A regény eseményei váltakozva
vetül az olvasók szeme elé. Jelennel indít, aztán visszarepíti az olvasót a
múltba, majd ismét következik a jelen.
A múlt eseményeiből sok minden
kiderült. Minden azzal kezdődött, hogy Grace feladott mindent azért, hogy
hozzámehessen Jackhez, s később Millie hozzájuk költözhessen.
Olvasás közben féktelen dühöt
éreztem Jack iránt. Rettegésben tartotta Grace-t, teljesen beszűkítette a
mozgásterét, nem mehetett ki egyedül, ellenőrizte van-e valami a zsebeiben vagy
táskáiban, előírta, hogy mit vegyen fel, mit és mikor főzzön, süssön, kivel és
hogy társalogjon, egyszóval mindent. Grace-t
más sem vezérli, mint az, hogy megfeleljen Jack elvárásainak, hogy még
véletlenül se dühítse fel.
Jack amikor elmegy munkába
bezárja, van hogy enni, inni se kap. Minden rendszertelenül megy, mert a
rendszeresség megnyugtató, Jack pedig nem akarja, hogy Grace nyugodt legyen.
Játszik az idegeivel, próbára teszi, azon dolgozik, hogy tönkre tegye. S a
későbbiekben ezt tervezi Millie-vel is.
A könyv hihetetlen brutális.
Első sokkom kb. arra az időszakra tehető, amikor a múltba révedve Grace
felidézi, mit mondott Thaiföldön Jack neki. A múltjáról, a terveiről. A hideg
síelt a hátamon. Ekkor fogalmazódott meg először bennem, hogy ez a férfi pszichopata.
A külvilágnak kedves, okos, szellemes, de otthon, négy fal között, négyszemközt
teljesen más. Kifordul magából. Gondosan mérlegel, tervez, és követi is a
tervet mindvégig. Tönkreteszi Grace-t. Mivel a családon belüli erőszak a
szakterülete ügyvédként, nagyon is jól tudja, hogyan védje be magát, s miképp
állítsa be a feleségét őrültnek, labilisnak, ha épp nem úgy táncol, ahogy ő
fütyül.
Minél jobban
belemélyedtem a történetbe, annál jobban elborított az a mocsok, amit Jack
készített elő Grace-nek. Nem tudom, milyen szó illene rá a legjobban.
Rettenetes, borzalmas, szörnyű, elképesztő, sokkoló…
Egy nő megismerkedik egy
jóképű, okos, szellemes férfival, fél év múlva hozzámegy és kezdődik a rémálom.
Ez a mondat kellőképpen jellemezheti Grace Angel életét. Abból a helyzetből,
amibe sikerült önként kerülnie, nem lát kiutat. Újra és újra elképzeli a
lehetőségeket, mit és hogyan lehetne tenni, de nem adódik rá alkalom. Az idő
pedig vészesen fogy. Grace élete versenyfutás az idővel. Megoldást kell
találnia, hogy megszabaduljon Jack-től, vagy legalább megvédhesse tőle
Millie-t.
Aztán Millie-nek akad egy
ötlete. Hihetetlen, hogy ilyesmi nem jutott Grace eszébe, bár…ő nem bírta volna
egyedül kivitelezni, tekintve hogy semmihez nem fér hozzá. Szorítottam, hogy
Millie ötlete beváljon, vagy legalább Grace megpróbálkozzon vele. Gyűlöltem a
férfit, és bár nem szép dolog, azt kívántam végig, hogy bár meghalna az a tetű,
hogy Grace és Millie biztonságban legyen.
Brutális ez a regény. Az ember
minél mélyebben merül a történetbe, annál rosszabbul érzi magát. Én személy
szerint a beleélő típusba tartozom, általában valamelyik karakter szerepébe
beleélem magam. Nos… most kivételesen azon igyekeztem, hogy még véletlenül se
éljem át a történteket. Mivel nincs olyan beteges gondolkodásom, mint Jack-nek,
így ezt megúsztam, de Millie és Grace helyébe sűrűn sikerült mégis beleélnem
magam, vagy épp a kíváncsi „barátokéba”.
Hálás voltam Millie-nek az
ötletéért, Grace-nek a kreativitásáért, és Esthernek, mert olyan volt, amilyen.
Kedvenc szereplőim abszolút
Esther és Millie voltak.
Esther a kedves új barát,
akinek feltűnt, hogy Grace-t sose látja Jack nélkül. Millie pedig, a drága jó
Millie, akit alábecsültek, csak azért, mert Down-szindrómás.
Köszönöm a lehetőséget a
Művelt Nép kiadónak!
A könyvet szigorúan 18 éven
felülieknek ajánlom, mert határozottan megbolygatja az ember lelkét.
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése