Stephenie Meyer: A Vegyész

 Fülszöveg:

Letehetetlenül ​izgalmas regény egy okos és elszánt nőről, aki valaha titkosügynök volt, de most folyamatos életveszélyben, korábbi megbízói elől bujkál.
 
Az amerikai kormánynak dolgozott, de ezt nagyon kevesen tudják róla. A szakmája egyik legkiválóbb tehetsége volt, egy olyan részleg legféltettebb titka, amelynek még neve sincs. Amikor pedig kockázati tényezővé vált, figyelmeztetés nélkül törtek az életére.
Azóta ritkán marad egy helyen, és állandóan megváltoztatja a nevét. Megölték az egyetlen embert, akiben bízott, de ő még mindig fenyegetést jelent volt megbízóinak, mert tud valamit, amit nem kellene. Holtan akarják látni. Méghozzá hamar.
Amikor a korábbi felettese felajánlja a kiutat, ő belátja, hogy nincs más választása. El kell vállalnia egy utolsó ügyet. De az információ, amelynek birtokába jut, csak még veszélyesebb helyzetbe sodorja.
Élete legkeményebb harcára készül. Késlekedés nélkül veti bele magát a dolgok közepébe, ám hamar beleszeret egy férfiba, aki jelentősen rontja a túlélési esélyeit. Amint a lehetőségei elfogynak, kénytelen lesz úgy használni a különleges képességeit, ahogy a legszörnyűbb álmaiban sem képzelte volna.
 
Stephenie Meyer a Twilight saga és A burok óriási nemzetközi sikerei után most egy kemény, de annál elragadóbb főhősnővel tér vissza. Feszesen megírt, váratlan fordulatokban gazdag regényével ismét megmutatja, hogy miért ő ma a világ egyik legnépszerűbb írója.
 

„Meyer mesterien teszi kiváncsivá olvasóját, tartja fent a feszültséget, és adagolja az információt. Az emberek nem csak olvasni akarják a könyveit, hanem egyenesen bennük akarnak élni.”
Lev Grossman, A varázslók-trilógia szerzője
 
„Meyer ragyogó tisztasággal ír, soha nem áll az olvasó és az átélhető élmény közé. Igazi tehetség.”
Orson Scott Card, Az Ender-saga szerzője
 
„Meyert sokkal jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, mint a zsáner megszokott szabályai… Amit az életről mond, az mindig lenyűgöző.”
Jeff Giles, Entertainment Weekly
 

„Egy Stephenie Meyer-regényt nem egyszerűen csak elolvas az ember, hanem vele él, az ellenállhatatlan és hús-vér szereplőkkel együtt. Meyer mindig tudja, hogyan ábrázolja őket ahhoz, hogy az olvasót érdekelje a sorsuk, és aggódjon értük.”
Ridley Pearson

Kiadta: Agave könyvek
Megjelent: 2016. november 8.
Fordította: Farkas Veronika
Fordítás alapjául szolgáló mű: Stephenie Meyer: The Chemist
Oldalszám: 480
ISBN: 978-963-419-211-4

 

Stephenie Meyer neve sokak számára nem ismeretlen, hiszen ő írta a népszerű Alkonyat szériát, illetve, A burok című könyvet, melyek történetei megfilmesítésre is kerültek. Mind a könyvek, mind pedig a filmek nagy sikert arattak, sokáig vezették a sikerlistákat, bár mindkét említettnél elmondható, hogy igencsak sok eltérés fedezhető fel a filmekben a könyvekhez képest. Ezért szoktam azt ajánlani, hogy először nézzék meg a filmeket, s csak utána olvassák el a könyveket. Az alkonyatnál én először a könyvekkel találkoztam, így a filmeket kevésbé találtam szórakoztatónak, sokszor inkább idegesítő volt, mint élvezhető. A buroknál viszont először láttam a filmet, ami tetszett is, s csak később olvastam a könyvet, ami abszolút kedvenc lett. Viszont levontam a következtetést, miszerint ha előbb olvastam volna a könyvet, valószínűleg nem rajongtam volna annyira a filmért. Így viszont tudom külön kezelni a kettőt.

 

A vegyész cselekményvezetése lendületes, már az első fejezetnél magával sodorja az olvasót. Mindvégig fenntartja az érdeklődést, az események fordulatosak, izgalmasak, érdekesek és szórakoztatóak.

Az elején úgy gondoltam, hogy sok lesz a női karakter nekem, végül a szerző erre erősen rácáfolt. Kellett, hogy ennyire belevaló főhősnője legyen a történetnek. A paranoia kifizetődő volt számára, hiszen többször is az életét köszönhette neki. Számomra nagyon érdekes volt, amikor Alex a különböző vegyületekről és mérgekről beszélt. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a téma ennyire fellelkesít, hiszen a kémia és a biológia nem volt épp a kedvenc tárgyam.

Aztán a két főhős...

Daniel megnyerő volt, nagyon sok mosolyt csalt az arcomra, főképp, amikor Kevin és Alex között próbált rendet tenni, ugyanakkor néha annyira logikátlanul cselekedett, hogy a fejemet a falba vertem volna. Oké, nem kém és nem is titkosügynök, csak egy szimpla történelem tanár, de azért egy picit jobban átgondolhatta volna a tetteit, illetve azoknak a várható következményeit.  

Kevin a tipikus alfahím, erős, okos, vagány, és nagyszájú. Imádja és védelmezi a testvérét, amit néha szerintem már-már túlzásba visz. Akkor kedveltem meg a karakterét igazán, amikor képbe kerültek a kutyái. Úgy gondolom, hogy sokat elárul valakinek a jelleméről az, hogy miképp bánik egy állattal. Ő pedig imádja a kutyákat, főleg Einsteint, aki védelmezője és hű barátja. Mondhatni megvett kilóra. Ők alkották a keménymagot, akik szembeszálltak az üldözőikkel.

 

Ahogy nézegettem a véleményeket a regénnyel kapcsolatban, úgy láttam igen megosztó lett. Van, aki sokallja a romantikus szálat, és olyan is, aki keveselli az akciót. Szerintem minden a helyén volt. Műfajilag kicsit nehéz behatárolni, de én azt mondanám, hogy egy nem tipikus kémregény, melyben volt kellő mennyiségű ármánykodás, cselszövés, kínzás, halál, ugyanakkor volt benne szerelmi szál és jó adag humor is, amire szerintem abszolút szükség volt. Imádtam az elejétől a végéig, de ha valamit ki kellene emelnem, akkor az az Alex és Kevin közötti szópárbajok, ugratások lennének.

 

Pontozás: 10/10

Happily Könyvklub - Ahol az olvasót igazi élmények várják

Üdv mindenkinek!

Általában egy adott könyvről írok nektek, most azonban szeretném bemutatni a Happily-t, mely a KönyvmolyGalaxis cégcsoport új márkája.

Már hetekkel ezelőtt hallani lehetett könyves körökben, hogy valami újra és különlegesre készülnek könyves berkekben. Naná, hogy figyelemmel kísértem, hiszen semmi jónak nem vagyok az elrontója, és nem szerettem volna kimaradni sem. A facebook-on nyomon követhettem a Happily oldal alakulását, folyamatos fejlődését. Volt szerencsém bétázni is egyet, mielőtt élesben elindult az oldal, szóval én tényleg mondhatni a kezdetektől jelen voltam/vagyok a könyvklub "életében".

Fotó: Bach Máté

Februárban indult el hivatalosan a Happily könyvklub, mely a személyes kapcsolatok ápolására helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor számos előnyökkel és meglepetésekkel is kedveskednek a könyvklub tagjainak. Például az első 3000 regisztrált alapítói tag, számozott alapítói oklevelet kap (én a 78. vagyok és megkaptam az oklevelemet is), az első 1000 alapítói tag egy exkluzív alapítói vászontáskára vált jogosulttá, illetve 1001-3000. regisztrált alapítói tag exkluzív alapítói kitűzőre jogosult. Ezen felül minden vásárláshoz kapnak a klubtagok egy meglepetéskártyát, úgynevezett xCardot, mely a honlapon található információ szerint egy extra könyvjelző, egy felturbózott „szerencsesüti”: Inspiráló személyes üzenettől értékes kuponokig, exkluzív könyves ereklyékig tartogat számodra meglepetéseket.

Az alapítói ajándékkal az szeretnék elérni, hogy a klub tagjai még jobb érzéssel készüljenek újabb olvasmányaik keresésére. A Happily Klubtagság pedig teljesen ingyenes.

Alapítói oklevél, az egyik kedvenc Csukás István idézetemmel

S, hogy mi pontosan a Happily? Álljon itt a megálmodóinak, és üzemeltetőinek bemutatója: 

"Az új könyves közösség, a Happily Könyvklub a személyes kapcsolatok ápolásra fókuszál – amellett, hogy tagjainak számos meglepetéssel és előnyökkel kedveskedik, arra is figyelmet fordít, hogy kérdések esetén valós személyek, ne pedig gépek álljanak az olvasók rendelkezésére. Ehhez élő üzenőfelületet biztosítanak minden nap 8 és 20 óra között. A Happily csapata nem csak technikai jellegű kérdésekre válaszol: a kollégákhoz bátran fordulhatnak az olvasók könyvajánlásokért, személyre szabottan.

Fotó: Bach Máté

Az internetes világ, és így több webáruház is nagy reményekkel állította munkába a csetbotokat, de az emberi értelemre különösen érzékeny kérdésekben csalódást okoztak. A könyvek világának szinte minden kérdése tipikusan ilyen – ezért a Happily élő, az olvasmányok és a könyvesboltok világában járatos olvasószolgálatot biztosít a könyvek után böngészőknek. A világjárványhoz kapcsolódóan átrendeződött vásárlói szokásaink és az egyre fokozottabb elidegenedés különösen értékessé teszik a személyes, emberi megszólalást, választ, együttérzést, értő támogatást. A Happily számára különösen fontos a személyes kapcsolódások sokaságából épülő közösség, ennek értékei, megtartó ereje, és főleg: a közösség öröme, élményei.

Fotó: Bach Máté

A Happily Könyvklub megálmodója és vezetője, Katona Ildikó elmondta: különleges extrákkal szeretné élménydússá tenni a közösséghez tartozást. Kiemelte egyedi visszatérítési rendszerüket, melyben az egyes vásárlások után később pénzre váltható aranytallérokat gyűjtenek tagjaik számára."

Fotó: Bach Máté

Szeretnél betekintést nyerni a Happily világába? 

Itt megteheted: https://happily.hu

https://www.facebook.com/happilyweb

https://www.facebook.com/groups/408585926827982

Összegző

Üdv reményekkel teli 2021, a soha viszont nem látásra 2020!

Eljött végre ez a nap is, új év köszöntött ránk tegnap, s azt hiszem nem meglepő, hogy mindenki lelkesen búcsúztatta. Mondjuk ki, vacak egy év volt, még ha voltak is jó dolgok benne, mégis nagyon sok mindentől megfosztottak minket. Nem véletlen, hogy olyan mémek (nem tudom megszokni az elnevezést) is születtek, mint az alábbi: 

Attól, hogy új évbe léptünk, még nem igazán változott semmi. Ugyanakkor talán egy kicsit újra feltöltődünk reménnyel, s teszünk azért, hogy jóra fordítsuk a dolgainkat. Én megfogadtam saját magamnak, hogy igyekszem majd a pozitív hozzáállást gyakorolni, hiszen régen tele voltam optimizmussal, manapság pedig alig lehet rám ismerni. Innentől igyekszem gátat szabni a szorongásnak, és teljes mértékig megélni a jó dolgokat. Nem hagyom, hogy a médiában terjedő pánik engem is nyakon ragadjon, és a félelem mocsarába nyomja a fejem. Nem vagyok hajlandó rettegni! Egy évem úgy ment el, hogy végig stresszeltem. Olvasási válságban voltam, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 2020-ban csak tizenhárom könyvet olvastam el. Többségben pozitív tapasztalataim lettek, bár volt olyan is, ami csalódást okozott. A 2020-as olvasmányaimról a bejegyzéseket itt találjátok: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2020/

Két könyvet emelnék ki a tavalyi olvasmányaim közül, melyektől messzemenőkig azt kaptam, amit vártam, sőt többet. 

1. Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma (Athenaeum kiadó)

2. Karen Rose: Egyedül a sötétben (Könyvmolyképző)

Bíró Szabolcs új műfajban alkotott, melyben ötvözte a történelmet és a zombihorrort. Bár kissé furcsának tűnhet a párosítás, olvasás közben egyáltalán nem éreztem annak. Érezhető volt a rengeteg ráfordított idő és az aprólékos munka. Vitt magával a lendület, és a könyv végére érve már biztos voltam, hogy Szabolcs bármely műfajban képes nagyot alkotni. Szóval vegyétek, vigyétek, olvassátok és terjesszétek a hírét, mert magával ragadó. 

Karen Rose könyvét pedig már évek óta nagyon vártam, és nem csalódtam. Pörgős és lendületes krimi, melyben akadt azért romantika szál és humoros jelenet is, de alapvetően egy kőkemény krimi, tehát abszolút nekem való. :)

Ennyi lett volna a tavalyi évről az összegző. A blogszülinapi játék és sok egyéb elmaradt 2020-ban, de idén majd igyekszem szerét ejteni. Szívből köszönöm, hogy egy újabb évet zártatok velem. Tudom, a 2020-as év mindenki számára lélekpróbáló volt, és a kialakult helyzetekhez alkalmazkodni kellett, ám reméljük a 2021-es év szebb, jobb és boldogabb lesz! Én ezt kívánom mindenkinek! Egészséget, szeretetet, boldogságot, sikereket, s nem utolsó sorban könyveket és olvasási kedvet hozzájuk!

A 2021-es évet egy fantasy regénnyel kezdtem, S. Jae-Jones: Alvilági dal című könyvével, ami jó választásnak bizonyult, mert még aznap be is fejeztem. Bejegyzést egyelőre nem tervezek róla, de egy rövidke értékelést itt hagyok nektek a bejegyzés végén róla, hátha valaki kedvet kap. Bár ahhoz szükség lenne arra is, hogy nyaggassátok már a kiadót a második rész megjelentetése miatt, ugyanis nem tervezik, pedig anélkül...

"Imádtam. Mit is mondhatnék? Magával ragadó fantáziavilág, mely beszippant és nem ereszt. Egy ideje már itt pihent az asztalom sarkán, arra várva, hogy sorra kerüljön. Ma úgy döntöttem, 2021 első napján kézbe veszem, és belekezdek. Végül annyira elsodort, hogy be is fejeztem egy röpke nap alatt. Egyáltalán nem bántam meg. Fantasztikus történet, ami ezernyi húrt megpendít az emberben. A kötetet befejezve jöttem csak rá, hogy mennyire szükségem volt erre az olvasmányra. Úgy éreztem olvasás közben, hogy szárnyal a lelkem. Imádom ezt a fantasy regényt, mely bár romantikával van fűszerezve, mégis sokkal több mindent közvetít az olvasók felé.

Nem bántam meg, hogy elolvastam, azt viszont igen, hogy későn észleltem, hogy sorozatról van szó, mert így lyuk lesz az oldalamon, míg megjelenik a folytatás (már ha megjelenik…mert a kiadó nem tervezi). Nagyon remélem, hogy a kiadó meggondolja magát, és mégis kiadja a második kötetet is, mert nagyon szeretném olvasni magyarul a folytatást!

Bár megértem az anyagi vonzatát a könyvmegjelentetésnek, azért az szerintem full kegyetlen, hogy olyan „sorozatokat” is elkaszálnak, aminél mondjuk csak egy kötetet kellene megjelentetni, mint ahogy ebben az esetben is csak egy duológia második kötetére vár az olvasóközönség."