Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2020. április 7., kedd

Angela Petch: A toszkán titok


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Anna szíve majdnem megszakad, amikor elveszíti szeretett édesanyját, Inest. A hagyatékban egy halom régi, megsárgult, olasz nyelvű levélre bukkan. Azt reméli, végre megtudja, mi is történt az édesanyjával a második világháborúban.
A naplóbejegyzések nyomán Anna eljut a hegyek közt megbúvó, varázslatos kis toszkán faluba, Rofellébe, ahol lassan összeállítja a múlt darabkáit: rájön, milyen boldogan telt az édesanyja ifjúkora Toszkána vadregényes, hegyes-völgyes vidékén, és megtudja, hogyan vetett véget ennek az idillnek a háború kitörése. Anna előtt feltárulnak a múlt titkai az anyjáról, aki annak idején a partizánmozgalom tagjaként kivette a részét a küzdelemből, és egy sebesült angol katona életét is megmentette, de nem sejti, hogy Ines titkai az ő életét is fenekestül felforgatják majd.

Izgalmas romantikus történet arról, hogyan öröklődnek nemzedékről nemzedékre a háború traumái, és hogyan mentheti meg az embert a szerelem a legsötétebb időkben is.”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020.03.10.
Fordította: Novák Petra
Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Petch: The Tuscan Secret
Oldalszám: 344
ISBN: 987-963-293-992-6
A borító illik a történethez, most is igényes kivitelezésű és szolid, akárcsak a külföldi társa.
Angela Petch családja a születésekor Németországban élt, ahol édesapja a brit hadsereggel állomásozott a háború utáni időszakban. Angelának azóta is az élete része az utazás, valamint az utak során összegyűjtött történetek is.
Gyerekkora további éveit Rómában töltötte, ezt követően Olaszországban kötött házasságot, emellett dolgozott egy holland cégnél is. Később élt Tanzániában, Kelet- Afrikában. Jelenleg Toszkána és az angliai Nyugat-Sussex megye között ingázik.
/Forrás: www.athenaeum.hu /
A cselekmények tálalását kissé lassúnak éreztem az elején, személy szerint jobban szeretem, ha rögtön a kellős közepébe vágunk és pörögnek az események, ugyanakkor ez a könyv megtanít picit lassítani, lazítani, komótosan haladni, s mindig többre és többre vágyni. Fokozatosan ébredt fel bennem a kíváncsiság és a tudásvágy. 

Imádtam a tájleírásokat, szerintem ez volt a legnagyobb erőssége a könyvnek. Együtt kalandoztam Annáékkal Rofellében és Arezzo megye más településein. Olvasás közben többször rákerestem a helyszínekre, és belefeledkeztem a látványba. Az eleven múlt tekint vissza ránk a fotókról. Hihetetlen élmény volt felfedezni olvasás közben Toszkána varázslatos helyszíneit. 

Persze azért bőven akadt más is, amit megszerettem. Imádtam Francesco-t, aki ízig-vérig olasz. Tetszett a szenvedélyessége és elszántsága, és a lánya iránti rajongása. Persze Alba tündéri gyerek, csak épp nem volt neki egyszerű az édesanyjával történtek után. Megkapó volt, ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz ők hárman, illetve ott volt még Francesco testvére, Teresa is, akit már az első pillanattól kezdve kedveltem.
A történelem és a romantika tökéletes egyvelegét kapja az olvasó. Egyszerre ismerkedhetünk a jelennel és a múlt történéseivel. Míg a háborús események és Ines életének eseményei többnyire elszomorítottak, addig Anna kalandozása a toszkán vidéken, valamint megismerkedése az olasz emberekkel és magával a viselkedéskultúrával lebilincselt. Engem a jelen eseményei sokkal inkább magával ragadtak, de elengedhetetlen volt, hogy Anna és Francesco közösen derítsen fényt a múlt titkaira. Bár alapjáraton szeretem a történelmi szálú regényeket, most azért örültem, hogy a romantika valamelyest nagyobb hangsúlyt kapott.

Az egyik kedvenc részem az volt, amikor Francesco elmesélte Annának az ifjú gróf és a parasztlány legendáját. Rá is kerestem a helyszínre, ahol kettejük története játszódik. A neve „L’Alpe della Luna” = Hold-hegység.
Alpe della Luna
Néha olyan érzésem volt, mintha egy útikönyvet olvasnék, amiben történelmi eseményekről is megemlékeznek, és megfűszerezik egy kis romantikus történettel. Örülök, hogy végig olvastam a könyvet, mert kellemeset csalódtam. Az elején még kételyeim voltak, ám csakhamar bebizonyosodott, hogy nem szabad az első pár oldal alapján ítélni, hiszen egy varázslatos történetet kaptam, és sikerült egy kicsit kiszakadni a mindennapokból, és elmenekülni egy békés toszkán vidékre. Ez a regény balzsam az emberi lélekre.

10/10


2020. február 28., péntek

Vavyan Fable: Válós regény


„Elütnek ​és cserbenhagynak egy kutyát az úton. A gázolás szemtanúja egy zsaru orvoshoz viszi az ebet, és igyekszik megtalálni annak gazdáját az ömlő esőben. Sikerrel keres-kutat. A már-már haldokló nő kórházba kerül a csalitosból. Wales nyomozó a tettesekre pályázik, ám ehhez előbb az indítékot kell kiderítenie. Az összevert lány maga is zsaru, komplikáltnak rémlő kapcsolati viszonyokkal, borzongató bűnüldözői múlttal. Wales és csapata az ismeretségi körét, régebbi és újabb letartóztatásait, haragosait vizsgálja. Miközben mind több és több bűnténybe botlanak, gyermekrontók, mafflások, pszichopaták kerülnek látóterükbe, látszólag egyre távolabb jutnak az eredeti ügytől, az elkövető(k)től.
Ráadásul a memóriazakkant lány biztosra veszi, hogy Wales a kedvese, hiába bizonygatja ennek ellenkezőjét a volt férje és a próbapasasa, valamint a válófélben lévő Wales maga is. Mindezt tetézve a lábadozó Yahya a nyomozásban is részt akar venni.
Sőt, részt is vesz.”
Kiadta: Fabyen kiadó
Megjelent: 2016. október
Oldalszám: 370
ISBN: 978-963-9300-69-9
A szerzőről: Vavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.
Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.
Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.
Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.
Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.

Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.
Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.
Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.
Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.
Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.
/forrás: fabyen.hu/

A könyvről:
Mindig is imádtam Meseanyó könyveit, mert minden hangulatomra találtam gyógyírt. Most sem volt ez másképp, hiszen épp egy kisebb olvasási válság közepén találtam rá a Válós regényre a polcom egyik rejtekében, s úgy gondoltam próbát teszek, hátha helyrezökkenek, és visszatér a könyvhabzsoló énem.
A Válós regény abszolút nekem való volt. Egyszerre vérengzős és sírva nevetős. Mondhatjuk, hogy akció és kalandregény, de ha valaki tőlem kérdezi, hogy milyen könyv, akkor csak annyit fogok mondani: igazi Fable. Olvastatja magát, sodró lendületű, mélymerülős, vájkálós, dagonyázós, sziporkázó és kacagtató műremek. Nyelvezete ízes, míves és egyedi, karaktereiről szuperlatívuszokban lehetne beszélni, cselekménye akciódús és lehengerlő.

Szerettem a megmagyarázhatatlan tudatállapotot Yahyánál, amivel kétségkívül mindenkit meghökkentett maga körül, engem viszont nevetésre sarkallt, és a Wessex-el közös párbeszédeiket, amiken könnyesre nevettem magam. Imádtam Yahya állatkáit, különösen Mozart kutyát, aki igazi hősnek számított a történetben. A hangyás rokonságtól és még zakkantabb ismerősöktől néha kivert a víz, mert eszembe jutott milyen könnyen válna az ember elmeroggyanttá, ha ilyen emberek vennék őt körül. Egy-kettő határozottan klinikai eset. Az exférj már-már szimpatikus volt, a próbapasas viszont sűrűn irritált.
Amikor kiderült, hogy ki volt a kieszelője Yahya megtámadásának egyáltalán nem lepődtem meg, mert már az elejétől unszimpatikus volt az illető. Neki azért csúnyább véget kívántam, mint amit végül kapott.

Összességében szerettem a regényt, de a gyermekbántalmazós rész jócskán megviselt, mert bármennyire igyekeztem az eszembe vésni, hogy ez csak egy könyv, tudom, hogy léteznek hasonszőrű aberráltak, akik úgy élik ki magukat, hogy gyerekeket bántanak.

10/10

2020. január 21., kedd

Eredményhirdetés

Sziasztok!

Elnézést kérek, hogy a sorsolás eredményével csak most érkezem, de a technika ördöge tegnap csak piszkozatba tette a bejegyzésem, sehogy nem akarta közzétenni. 
A sorsolás a már megszokott miniwebtool oldal segítségével történt. 
A nyertes pedig: Márton Lívia

Gratulálok! 
Email-ben elkértem a személyes adataidat, amint azt megkapom, már postázom is a kért szállítási móddal a nyereményedet.

Köszönöm mindenkinek, hogy velem játszott, sok érdekes választ kaptam. 
Legyen szép napotok!

2020. január 12., vasárnap

Nora Roberts: Biztos menedék


„Néha ​előfordul, hogy nincs olyan biztonságos hely, ahol elrejtőzhetünk.

Egy teljesen átlagos este kezdődött a Portland Plázában. Három kamasz lány a film kezdetét várta a moziban. Egy fiú flörtölt egy napszemüveget árusító lánnyal. Anyák és gyerekek együtt járták a boltokat. Egy videojáték-üzlet vezetője a vevőivel foglalkozott. Aztán három fegyveres érkezett a plázába.
A káosz és az öldöklés csak nyolc percig tartott, mert a három ámokfutót gyorsan leterítették. De akik átélték ezt a nyolc percet, örökre a hatása alatt maradtak. A következő években az egyik túlélő a rendőrség kötelékében találja meg a hivatását. A másik magába zárkózik, megpróbálja eltemetni az emléket, amikor a női mosdóban rejtőzködve kétségbeesetten szorongatta a mobiltelefonját, míg végül rájön, hogy a művészetben tudja kifejezni az érzelmeit.
De egyvalaki nem volt elégedett a DownEast Mall-béli mészárlás halálos áldozatainak számával. És miközben a túlélők lassan meggyógyulnak, menedéket találnak, és újjáépítik az életüket, rá kell döbbenniük, hogy egy újabb merénylő les rájuk. És most már talán tényleg nem lesz biztos menedék, ahol elrejtőzhetnek.”

Kiadta: GABO Kiadó
Megjelent: 2018
Fordította: Gondáné Kaul Éva
Fordítás alapjául szolgáló mű: Nora Roberts: Shelter in Place
Oldalszám: 552
ISBN: 978-963-406-746-7

Nora Roberts eredeti nevén: Eleanor Marie Robertson (Silver Spring, Maryland, USA, 1950. október 10. –) amerikai írónő.
Karrierjét egy hóviharnak köszönheti: 1979 februárjában egy nagy hóvihar volt Keedysville-ben, ahol az írónő lakott, és mivel a vihar miatt nem tudott kimozdulni otthonából hasznosan akarta tölteni az időt, ezért elkezdett történeteket írni.

Összesen 133 regényt írt, amelyek közül kilencet filmesítettek meg, ezek: Bukott angyal, A menedékhely, Csendes öböl, Holdfogyatkozás, Kék füst, Északi fény, Délidő, Azúrkék égbolt, A múlt titkai.

A könyvről:
Nagyon örültem, hogy egy újabb Roberts regényhez jutottam, mert imádom az írónő stílusát, történeteit, és a fantáziája szinte kiapadhatatlannak tűnik. Legyen krimi, thriller, fantasy vagy romantikus, Nora Roberts mindegyik műfajban képes élvezhetőt alkotni.

Most sem volt ez másképp, egy érdekes, jól kivitelezett regényt kaptam, bár akadtak apróbb bakik, ezek mégsem vontak le az értékéből. Ugyanakkor hiányzott az az igazi, bizsergető, borzongató érzés, mint amit annó a Megszállottság olvasásakor is éreztem. Persze attól még nagyon jó regény volt, az eleje ütősre sikeredett, szó szerint letaglózott a lövöldözésről szóló rész, és az írónő képes volt végig fenntartani az izgalmat, de kár volt olyan korán elárulni, hogy ki áll a dolgok hátterében. Szerintem lehetett volna még ezt picit fokozni, hogy mi is nyomozhassunk Reed-ék csapatával.

A szereplőkről minden szükséges információt megkap az olvasó egy kis körítéssel, így nincs hiányérzetünk. Legyen fő vagy mellékszereplő, senki nem marad ki a bemutatásból. 
Tetszett, hogy a lövöldözés után arról is olvashattam, hogyan folytatták az életüket a túlélők. Betekintést nyerhettem a főszereplők életébe, megismerhettem a fájdalmukat, vívódásaikat, illetve azt, hogy ki milyen módon dolgozta fel a történteket.
Kedvenc szereplőm több is akadt. Az elsőszámú kedvenc a bohókás, kissé különc, de igazán vagány nagymama, Cici, aki igazi művész és talán kicsit boszi is. Fantasztikus karakter, humoros, kedves, szeretetreméltó. Első olvasásra az ember szívébe lopja magát.
A második kedvencem Reed, akit néhányan talán túl tökéletesnek találnának, de szerintem ő pont olyan főhős, akire szükség volt ebben a történetben. Ráadásul imádtam a közös jeleneteiket CiCi-vel, valamint Barney-val. A névválasztás miatt külön imádtam.
A harmadik kedvenc pedig Essie, aki szerintem kulcsfontosságú szereplő a könyvben. Okos, bátor, kedves és empatikus. Azon kívül, hogy kiváló nyomozó, szívén viseli az emberek sorsát és igyekszik figyelemmel kísérni, segíteni és bátorítani mindenkit. Tetszett, hogy a szárnyai alá vette Reed-et, és hogy szoros barátság alakult ki közöttük.

Ahogy az már lenni szokott, a krimi és a romantikus szál egyaránt teret kapott, és a szerző igyekezett úgy szőni a szálakat, hogy egyiket se érezzük túl soknak, ráadásul a téma miatt mélysége is van a történetnek.
A tájleírások most is meseszerűek, szinte láttam magam előtt a szigeti villákat, a szirteket és a partot nyaldosó hullámokat, melyeket megvilágított a holdfény.
Pontozás: 10/9

2020. január 10., péntek

Játssz és nyerj!


Turgenyev mondta egyszer: "Az idő néha úgy röpül, mint a madár, máskor meg vánszorog, mint a csiga. " 
Nos, az utóbbi időben ez a mondás határozottan értelmet nyert. Az idő rohanni látszott, s elég nehezen értem magam utol. 

Bár a blogszülinap novemberben volt, remélem nem bánjátok, hogy a játékra most kerül sor. 

A könyv amit a játék végén megnyerhettek: 
Peter Swanson: Védtelenül (General Press kiadó)
Műfaja: Krimi/Thriller
Fülszövege: "Kate ​Priddy mindig is szorongó típus volt, ám miután a barátja kis híján végez vele, egyetlen szó határozza meg az életét: a rettegés. Amikor az édesanyja előáll az ötlettel, hogy a lány fél évre költözzön a másod-unokatestvére, Corbin bostoni lakásába, a férfi pedig az ő londoni otthonába, Kate vonakodva ugyan, de igent mond. Abban bízik, hogy az új környezetben végre maga mögött hagyhatja a múltat, és megszabadulhat a démonaitól…
Ám alig ér Bostonba, máris sokkoló felfedezést tesz: a luxuslakások egyikében, a közvetlen szomszédságában megölnek egy Audrey nevű lányt. Túl sok a véletlen egybeesés, és mind az unokatestvérére tereli a gyanút. Ráadásul a lány furcsa dolgokra lesz figyelmes a lakásban…
A lidérceivel küzdő, érzelmileg labilis Kate már saját magában sem mer bízni.
És úgy tűnik, az őt megbéklyózó félelmek nem is teljesen alaptalanok – hamarabb és közelebb öltenek testet, mint gondolná…

Peter Swanson legújabb, hátborzongató, tűpontos thrillerében az emberi psziché legsötétebb bugyraiba enged bepillantást, egy olyan dermesztő világba, ahová minden bizonnyal egyikünk sem akarna önszántából ellátogatni."

Mit kell tenned, hogy megnyerd a könyvet? Írj nekem egy email-t az ariadneolvasmanyai@gmail.com címre, melyben írd meg, hogy miért szeretnéd megnyerni a könyvet, illetve küldj nekem egy idézetet, ami inspirál vagy elgondolkodtat. :)

Mindenkinek vissza fogok jelezni 48 órán belül, ha megkaptam az email-t. 

A játék időtartama: 
Kezdet: 2020. 01. 10.
Vége: 2020. 01. 19.
Sorsolás: 2020. 01. 20. esti órákban

A nyeremény postázását Magyarországon belül vállalom, de természetesen mint mindig, a külföldön élők most is kérhetik magyar postacímre a szállítást, ha van valaki aki helyettük átveszi a csomagot. 
Feladásnál most már a foxpost is lehetséges, szóval ha valakinek úgy kényelmesebb, simán megoldható. 

Köszönöm, hogy végig olvastátok!
Játékra fel! 

Viszlát 2019


Szép napot kívánok mindenkinek!

Először is engedjétek meg, hogy nagyon boldog új évet kívánjak nektek! Köszönöm, hogy a 2019-es évet velem töltöttétek, olvastatok, hozzászóltatok, játszottatok nálam. Nagyon sokat jelent számomra, hogy évről évre megtiszteltek a figyelmetekkel, bizalmatokkal, s néhányan a barátságotokkal is.

Mint minden évben, most sem felejtkeztem el az évértékelő bejegyzésről, bár kicsit csúsztam ezzel is, mint oly sok mással mostanság. Ez többek között egy jó kis betegségnek köszönhető, ami újév másnapján elkapott, de a lényeg, hogy nem lett elfelejtve, ahogy a blogszülinapi játék sem, amiről a következő bejegyzésben fogok írni.

Évértékelés:
2019-ben abszolút igaz volt, hogy nem a mennyiség dominált, hanem a minőség. Kevesebbet olvastam a szokásosnál, ugyanakkor szerencsére nem nagyon akadt olyan könyv, amiben nagyot csalódtam volna. Huszonnégy könyvet olvastam, ebből az utolsó olvasmányomat pontosan szilveszter éjjel fejeztem be. (Erről a bejegyzés hétvégén érkezik.)
A huszonnégy könyvből most csak kettőt emelnék ki, bár mind említésre méltó, ezért is írtam róluk korábban. Most is volt minden a palettán. Olvastam történelmi regényt, krimit/thrillert, disztópiát, romantikust, ifjúságit és gyermekkönyvet, valamint egy-egy tanácsadó illetve szakácskönyv is felkerült a palettára.

Az év legnagyobb meglepetése és egyúttal az év könyve számomra Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül című könyve volt (Athenaeum kiadó, 2019). Félve kezdtem neki, mert a disztópiákkal óvatos vagyok, de nem csalódtam. Egyenesen imádtam. Charlie Higson nagyon jó munkát végzett, mert a történet eredeti, drámai, akciódús, kiszámíthatatlan, borzongató és lebilincselő. Magába szippantott, és nagyon remélem, hogy érkezni fog a sorozat többi része is, mert lassan kilyukad az oldalam a kíváncsiságtól, hogy hogyan tovább. :)

Az év legviccesebb olvasmánya díjat pedig Cindi Madsen: Hamupipőke, ​menj a búsba! – Hogy ne csókolj meg több békát?  című könyve kapta (Lettero kiadó, 2017). Határozottan igazat írtak a könyv bemutatószövegében, hiszen a regény hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató.

Köszönöm, ha idén is velem tartotok. Reméljük mindenkinek olvasmányokban és jó élményekben gazdag éve lesz!

„Aranyosi Ervin: Boldogabb új évet

Legyen olyan az új éved,
amilyet szeretnél!
Jó lenne, ha jövő évben
még többet nevetnél.
Vidámságban, szeretetben
bőven legyen részed!
Kívánok egy szebb világot,
s boldogabb új évet!"