Lylia Bloom: Csillagfény - Az élet forgatókönyve

Fülszöveg: „Ha újrakezdhetném, akkor sem döntenék másként. Charlotte kedvéért egyeztem bele, és őérte bármit megtennék, hiszen ő a családom. Gondolkodás nélkül aláírtam a szerződést, amivel három évre elköteleztem magam a Starline Filmstúdiónak, és ezzel minden szabadidőmet feláldoztam”. 
A nyugtalanító és néha frusztráló események lavinája magával ragadja Vickyt, de a sok negatív tapasztalat mellett jó dolgok is történnek vele: új élményeket és barátokat szerez. Viszont valami egyre inkább hiányzik az életéből: a szerelem. 
Ebben az ámítással és hazugsággal teli világban léteznek vajon őszinte érzelmek? Találhat bárkit, aki tényleg őt látja a smink és a jelmezek mögött, vagy még a boldogság gondolatáról is le kell mondania, amíg a szerződése le nem jár?

Kiadta az Underground kiadó.

Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 294
A történet ténylegesen a 286. oldalon fejeződik be.
ISBN: 978-963-12-2066-7
A borító Németh Balázs fantasztikus munkája. Igazán figyelemfelkeltő, ugyanakkor szolid és szép. 
Műfaját tekintve New Adult (18-26 éves korosztály áll a főszerepben) és romantikus. 

Mit tudhatunk Lylia Bloom-ról?

Tizenhat éves korától ír, addig csak fejben alkotta meg a történeteit. Az első Aranymosásra beküldte a Csillagfényt, de sajnos a lektorok nem választották ki. Következő évben az Ellopott életek című regényét küldte el, de az sem hozta meg a kívánt sikert az Aranymosáson. Annál inkább a magánkiadásnál, amivel eleinte próbálkozott. Később sikerült bekerülnie a Könyvmolyképző kiadó szerzői közé. Könyvei nagy sikernek örvendenek, s nyugodtan kijelenthető, hogy korosztálytól függetlenül képes elvarázsolni az olvasóit. Nem csak egyféle témáról képes írni, sokrétű személyiség, és hiszem, hogy rengeteg történet lakozik még a fejében, ami reményeim szerint sorban napvilágot látnak majd. Boncolgatott már kemény témákat, mint drogok, prostitúció, erőszak, kegyetlenség és ilyen volt a gyász is, ugyanakkor a Csillagfénynél az is kiderült, hogy képes a lágyabb oldalt is képviseltetni, egy szívmelengető és mosolycsalogató romantikus new adult regénnyel. Azon kívül, hogy nagyszerű író, például szolgálhat mindenki számára, hiszen nem adta fel az álmait, és kitartóan küzdött azért, hogy nyomtatásban lássa írásait. Természetesen nem csak az írás az élete, magánemberként két csodaszép kisfiú anyukája, ami azt hiszem, az életben a legfontosabb „állás”. :) 
Nem utolsó sorban pedig szeretnék megmutatni nektek egy interjút a szerzővel, amit Spirit Bliss készített. Szerintem rengeteg érdekességet megtudhatunk belőle.  
http://spiritblissinterjublog.blogspot.hu/2016/11/szeretek-olyan-temakrol-irni-amik.html

Közel egy éve, hogy a szerzővel való levélváltásom következtében megérkezett hozzám a saját dedikált példányom a Csillagfényből, amiért azóta is hálás vagyok. Már akkor el szerettem volna olvasni, ám mindig közbejött valami, így csak most sikerült sort kerítenem rá. Épp a polcomon szemezgettem a könyvek között, hogy vajon melyiket is vigyem magammal az orvosi rendelőbe, amikor megakadt a szemem Lylia könyvén. Azonnal tudtam, hogy megvan a kiválasztott. 

Már az első fejezetnél éreztem, hogy ez teli találat volt. Magával ragadott a cselekmény, a karaktereket azonnal megkedveltem, s éreztem, több van a háttérben, mint ahogy azt előre sejteni. Tetszett, hogy az írónő lassan adagolja az információt, van időnk belebújni a főszereplő bőrébe, és megélni az adott pillanatot. Bár gyanítottam a végkifejletet, tudott meglepetést okozni. Gördülékeny, könnyed romantikus, csipetnyi humorral. Imádtam a főszereplőket, Vicky és Chris nagyszerű páros voltak, s külön tetszett, hogy mind a magánéletükbe, mind pedig a munkásságukba kellőképp betekintést nyerhettünk. Amikor a filmbéli történések kerültek sorra, eszembe jutott Vavyan Fable: Álomhajsza című könyve, amiben a főszereplők szintén színészek voltak és váltakozva olvashattunk a valós életükről és a filmbéli szerepükről. 

Kedvenc pillanatom azt hiszem az volt, amikor Chris megvette a nagyi házát és kis időt kettesben töltöttek Vicky-vel. Kellett már. Persze ez csak egy a sok közül, hiszen az egész könyv hatással volt rám. Sokszor arra eszméltem, hogy fülig ér a szám olvasás közben, annyira megörültem a dolgok alakulásának. Nagyon megkedveltem Charlotte „néni” karakterét, akinek mindenkihez volt egy kedves szava, s aki rajongásig imádta az unokahúgát. Jó párt alkottak Timmel, az Elbűvölt királyság megálmodójával. A stáb tagjai is a szívemhez nőttek, kiváltképp Todd, Britta és Nita. A forgatás ideje alatt nem csak kollégák és barátok lettek, de már-már családias hangulat is uralkodott a szűkebb összejöveteleken. 

Ez a regény egy édes, szívmelengető romantikus történet, ami mosolyt csal az arcunkra olvasás közben. Bemutatja, mennyire nehéz elviselni azt az életet, ami a hírnévvel jár, ugyanakkor láthatjuk a pozitív oldalát is, amikor mi magunk is elvarázsolódunk attól, amit alkottunk. 
Szívesen olvasnék többet a könyv szereplőiről, és magáról az Elbűvölt Királyságról is. 

Kedvenc idézet: "Harcolni csak tiszta szívből, őszintén érdemes. Ahogyan szeretni is."

Pontozás: 10/10

Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg (Egyetlen 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt. 
Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából. 
A szenvedély. 

Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek. 

Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány. 
De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?”

Kiadta: Athenaeum kiadó 2015-ben.

Fordította: Szilágyiné Márton Andrea

Fordításul szolgáló mű: Rachel Van Dyken: Toxic

Oldalszám: 328

ISBN: 978-963-293-448-8

Borítóterv: Földi Andrea

Ez a borító a történethez képest nekem kissé túl vidám. A külföldi egy orrhosszal győzött. Talán a sok fekete miatt, ami visszatükrözte a könyv hangulatát (legalábbis részben).

Kicsit félve folytattam a sorozatot, mert az előző kötetben annyira megszerettem a szereplőket, hogy attól tartottam, már csak csalódhatok.

Gabe Hyde volt az a srác a történetben, aki igazi rosszfiúnak mutatta magát, tele volt tetoválásokkal, falta a nőket, mégis ő volt az is, aki elsőként védte, támogatta, biztatta és vigasztalta Kiersten-t. Persze az unokatesóját, Lisát mindig piszkálta, ami kölcsönös is volt, de sosem volt sértődés, és igazából szeretik egymást. Az akkori mellékszerepből viszont most főszerepbe lépett, és tartottam tőle, hogy elveszíti a történet során azt a rosszfiús bájt, ami miatt imádtam.

Lássuk, igazam volt-e?

Gabe-et már az előző részben is körüllengte valami titokzatosság, érezhető volt a feszültség, főleg amikor Wes a kórházba került, és ott beszélgettek. Aztán már az elején elkezdett lehullani a fátyol a titokról, és felfedezhettük a sebezhető, önmarcangoló Gabe-et.

Az alábbi idézet a 9. fejezetnél olvasható, és Gabe gondolata:

„A zene az életem – talán ezért is hagytam el olyan hosszú időre. Nem éreztem azt, hogy megérdemlem az életet – többé már nem.”

Majd jött a 17. fejezetnél Wes Michels mondása: „Mindenki maszkot visel. A maszkok sokféle méretűek és formájúak. Az egyetlen gond a felpróbálásával az, hogy illik rád. Milyen könnyen esünk bele abba a csapdába, hogy nem is kell annak lennünk, akik vagyunk! Milyen könnyen győzzük meg magunkat, hogy el kell fednünk azt, amilyennek születtünk! Ez tragédia – tragédia, hogy a félelem elválaszt minket a sorsunktól. Ez pokoli – amikor annak az embernek a helyébe, akivel megalkottak, valami olcsó szemfényvesztő lép.”

Rengeteg minden történt, és igazán bepillantást kaphattunk Gabe világába, életébe. Nem mondom, hogy nem értek apróbb meglepetések. Régmúlt történései kerültek napvilágra, kiderült, hogy bizonyos emberek nem teljesen azok, akiknek mondták magukat, és még sorolhatnám.

A történetben megismerhettük Saylor-t, akinek fő szaka az egyetemen a zene volt. Zongorázott, de hiányzott a játékából a szenvedély. Ehhez viszont hosszú, tanulságos út, rengeteg szenvedély és szenvedés árán juthatott csak hozzá.

Jó volt újra olvasni az előző kötet szereplőiről, mert igencsak közel kerültek hozzám az olvasás során. Wes abszolút kedvenc volt, aki most is, mint mindig bölcs meglátásaival terelgette az eltévelyedett báránykákat. Ugyanakkor Lisa is nőtt egy hatalmasat a szememben, Gabe pedig... nos, az előző kötethez képest sem csalódtam. A zongorás részeket egyenesen imádtam. 

Bár az előző kötetet is belengte az a bizonyos mélabú és félelem, amit a rákos megbetegedés váltott ki, mégis rengeteg pozitív, humoros vagy megható jelenet volt, ami miatt az ember fent maradt a felszínen. Ebben a kötetben azonban határozottan mélymerülést végez az olvasó. Sokkal nyomasztóbb, szomorúbb, megrázóbb. 

Hiszen miről is szól ez a könyv? Rossz döntésekről, félelemről, menekülésről, bűntudatról, titkokról, betegségről, gondoskodásról, gyászról, önmarcangolásról, barátságról, családról, új szerelemről, kötődésekről.

Sok témát körülölel, és van mondanivalója. Azt hiszem talán ezért szerettem igazán. A pozitív mondanivalótól, ami igazán elgondolkodtatja az olvasót. Kíváncsian várom a folytatást. Ha nem csal a megérzésem, akkor a következő kötet Lisáról fog szólni. S ha így van, abban biztosak lehetünk, hogy hatalmasat fog csattanni, főleg ha Lisa karakterére gondolunk. 

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

Pontozás: 10/10

Előző részről a véleményem itt:

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2015/09/rachel-van-dyken-egyetlen-egyetlen-1.html

Rachel Van Dyken: Egyetlen (Egyetlen 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg: „Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?”

Kiadta: Az Athenaeum kiadó 2014-ben.

Fordította: Szilágyiné Márton Andrea

Fordításul szolgáló mű: Rachel Van Dyken: Ruin

Oldalszám: 296

ISBN: 978-963-293-355-9

A borítóval kapcsolatban felmerült bennem az a gyötrő kérdés, hogy vajon miért nem maradhatott a külföldi? A hazai sem rossz, de a külföldi rosszfiús nekem jobban bejön.

Külföldi borító

A történet első pár oldala már megalapozta a hangulatomat. Hatalmasat nevettem. Először Lisa és a lámpa, majd Weston, Kiersten meg a kockák. Határozottan mulattató szituk.

Tetszettek a párbeszédeik, a könnyed kis flörtök, és nagy átlagban minden. Megkedveltem a szereplőket, és szorítottam a pozitív végkifejletért. Mindketten eleget szenvedtek már. Ráadásul a mellékszereplők is olyanok voltak, akiket az ember barátnak kíván maga mellé. Lisa egy kicsit lökött, de igazán jó szívű csaj, Gabe pedig tökéletes barát, igazi védelmező.

Rengeteg jó megjegyzés volt a könyvben, úgyhogy simán ideidézhetném nektek a könyvet, de igyekszem megállni egy két gyöngyszemnél.

„Szent isten! Hazaviszek egy lányt. Valaki rakjon tüzet – mert a pokol hivatalosan is befagyott” <- Weston aranyköpése a 27. fejezetnél.

"Lassanként elkezdtem a mosolyáért élni, az érintéséért, mindegy, miért. A fenébe, ha felém intett, a szívem még mindig cigánykereket vetett." <- Kiersten 36. fejezet.

A könyv olvasása közben két hangulat között ingáztam. Egyszer nagyon nevettem, máskor meg a könnyeimet törölgettem, hogy folytathassam az olvasást. Szerencsére a családom már hozzászokott, hogy ingadozik a hangulatom, amikor olvasok. Végül a 46. fejezet végén már sírtam és nevettem egyszerre, ami mosolyt csalt az apukám arcára.

Meg kell vallanom, kicsit előítéletes voltam. Tartottam a borító miatt attól, hogy túl nyálasra veszi a figurát az írónő, de szerencsére nem ez történt. Úgy volt jó, ahogy volt. Mély lélegzeteket vettem, hogy lecsillapodjon a háborgó lelkem, ami mindvégig a pozitív végkifejletért szomjazott. Ez a könyv alapjaiban rengette meg a világomat. Mindent lehet rá mondani (például kiszámítható), de az biztos, hogy hat az ember érzékeire. Én biztosan érzelgőssé váltam olvasás közben. 

Pontozás: 10/10

J. Lynn: Wait for you – Várok rád

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét. 

Vannak dolgok, amiket meg kell élni… 

Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait. 

Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba… 

Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa? 
És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…”

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó 2014-ben.

Bizony-bizony, nem mást hoztam, mint a Könyvmolyképző kiadó egyik New Adult bestsellerét, a Rubin pöttyös könyvek sorozatából. A könyvet tizenhat éves kortól ajánlják. Én ezt inkább tizennyolcra emelném. 

Oldalszám: 496.

Fordította: Császár László

ISBN: 978-963-399-022-3

A kiadó megtartotta a külföldi borítót, ami határozottan jó döntés volt, mivel nem csicsás, mégis felhívja az ember figyelmét.

Először is mit is tudhatunk az írónőről?

J. Lynn nem más, mint Jennifer L. Armentrout, 1980. június 11-én született az Egyesült Államokban, Nyugat-Virginiában, Martinsburg városában. Legsikeresebb könyvsorozata a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő Luxen sorozat (Obszidián és társai), amelyet Jennifer L. Armentrout néven jelentetett meg, és ifjúsági, urban fantasy kategória. Ám nem csak urban fantasy-ban sikeres, megmutatta tehetségét a romantikus könyvek terén is. J. Lynn néven jelentette meg a Gamble testvérek sorozatát (Vetkőzik a tanú, Vetkőzik a játékos), valamint a mai bejegyzésem témáját, a Várok rád című könyvét.

Miért is kezdtem olvasni? Egyrészt, mert úgy ajánlják, hogy „Fiatal nőknek, felső korhatár nélkül!”. Én pedig fiatal is vagyok, meg nő is. Ezért úgy gondoltam, hogy miért ne? Másrészt pedig rengetegen ajánlották már, a fülszöveg egész jónak tűnik, ráadásul tartalmas könyvet, szórakozást ígér.

Nos, meg kell vallanom az elején, amikor felbukkant Cameron Hamilton, azt hittem, hogy be is zárom a könyvet. Ismét egy tökéletes, szívdöglesztő pasi. Lassan csömört kapok a tökéletes szereplőktől. Mély, szexi hang, 190 cm magas, zafírkék szemű, széles vállú, keskeny csípőjű, atléta alkatú. Hullámos, fekete hajú, fekete szemöldökű. Széles arccsontja, érzéki, kifejező ajkai voltak, amik csak hozzájárultak a „tökéletes” külsőhöz. Mellkasa bal oldalán egy felrobbanó nap tetkó volt, amelynek élénk, vörös és narancsszín sugarai hátranyúltak a vállán keresztül egészen a hátáig. Ehhez persze jó nagy adag egó is járult, szóval sejtettem, hogy a srác talán annyira mégse tökéletes. Viszont van egy Raffaello nevű teknőse, ami cuki. :D A történet végeztével határozottan az volt a véleményem, hogy ő a legjobb szereplő a történetben, ezen kívül a családját is határozottan megszerettem.

Avery Morgansten első olvasatra egy érzékeny, ijedt kislányra emlékeztetett. Kinézetre azonban az alábbiak jellemezték: vöröses barna haj, szeplők, egyenes orr, kerek áll, magas arccsont. Tizennégy évesen átesett egy olyan dolgon, amit senkinek nem kívánnék, emellett a szülei igazi sznob bunkók, illetve csak a "kedves "anyukája, az apja egy papucs. 
Régen táncolt, balettozott. Sajnáltam, hogy ezt nem folytatta. 

Jacob Massey karamellszín, kisfiús, vonzó, szélesen mosolygó srác. A 23. oldalon nem értettem, hogy miért írta azt az írónő, hogy „Pillantásából sütött a gonoszság és pusztítás.” Elég különc stílusa volt, és a szövegétől agybajt tudtam volna kapni, de alapjáraton pozitív karakter volt a történetben.

Brit Jacobbal együtt nagyon jó barátja lett Avery-nek. Szimpatizáltam a lánnyal, és örültem hogy komolyabb mellékszereplőként szerepelt a történetben.

Cam lakótársa Ollie. Elég felelőtlen figura, mert az iváson, csajozáson és a snowboardozáson kívül más nem nagyon érdekelte. Ezzel ellentétben Jase, aki szintén szeretett bulizni, visszafogottabb volt, és igaz barátja volt Cameronnak.

Kedves gesztus volt Cam részéről a süti, amit Avery-nek vitt a csillagászati órára. Majd utána is türelmes, kedves, okos, és eszméletlen humoros srác volt. Örültem, hogy megnyílt a lánynak, és őszintén mindent elmesélt a múltjából, amire nem nagyon volt büszke. Én annál inkább. Jó egy ilyen srác a háznál.

A 75. oldalon amikor a csillagászat házi miatt kimentek bámulni a csillagokat Avery-ék, akkor nagyot mosolyogtam. Idézem:

„ – Azt tudod, hogy honnan származik az Északi Korona neve? – kérdezte, majd amikor megráztam a fejem, odanyúlt, és kivette a kezemből a tollat. Az ujjai finoman az enyéimhez értek, én pedig visszahúztam a kezemet, és a sűrű fűbe temettem. – Azt a koronát jelképezi, amit Dionüszosz isten adott át Ariadnénak. Amikor Ariadné hozzáment Bacchushoz, a koronát a mennyekbe helyezte, hogy ezzel is tisztelegjen a házasságuk előtt. „

Elég vegyes érzelmekkel tettem le a könyvet. Egyrészt, a karakterek kedvelhetőek voltak, a történet szintén egész szórakoztató, voltak kellően komoly és szintén szükséges humoros részek, amik kiegészítették egymást. Másrészt viszont volt egy pár dolog, ami nem igazán tetszett.

- Cam állandó szivizése az agyamra ment.

- A lány bizalmatlansága. Rendben, volt oka rá, ám miután átment a sráccal bizonyos dolgokon, alap kellett volna, hogy megbízzon benne és mindent kitálaljon.

- Voltak nem túl odaillő kifejezések a történetben, valamint trágár szavak, ezen felül pedig helyesírási hibák is.

Összességét tekintve 10/7 pont.

Nyrae Dawn: A játszma

Fülszöveg: „A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.”

Kiadta : 2014. július 28-án az Ulpius-ház könyvkiadó

ISBN szám: 9789632548579

Műfajilag magában hordozza a főbb New Adult stílusjegyeket. Szereplői 18 és 26 év közöttiek, akik találkoznak a főbb élethelyzetekkel, mint párválasztás, önállósodás, családi házból való kiröppenés, álláskeresés. 

Az ember ezt a könyvet elolvasva kicsit átértékeli magában a dolgokat. Hiszen mire is mutat rá nagyon jól az írónő? Az élet nem habostorta. Mindig van olyan helyzet, amit fel kell dolgoznunk, nem mindig az a legjobb megoldás, ha a szőnyeg alá seperjük, vagy ahogy nagyon szép mondásunk is tartja „homokba dugja a fejét” az ember. Szembe kell néznünk azzal, hogy mi, gyarló emberi lények igen is sebezhetőek vagyunk, s néha bizony szükségünk van valakire, aki segít kibogozni azokat a köteleket, amivel gúzsba kötöttük magunkat.

A főszereplőink Cheyenne (19) és Colton (Colt 21). Amint azt már megszokhattuk, a lány gyönyörű, értelmes, s tisztában is van a bájaival. Imád táncolni, a gimiben ő volt a tánckar vezetője. Ám ez már nem a gimi. Főiskola, ahol az ismerősei száma szinte nulla. Kissé ijesztő belecsöppenni egy új helyzetbe. Mi a véleményetek?

Colt eleinte olyan becenevet ad neki, amit utál, ám később ez változni fog.

A fiú/férfi főszereplőnkről mit is kell tudni? Mindenki Coltnak hívja, egyedül édesanyja szólítja a teljes nevén. Tele van tetoválásokkal, gyönyörű az ajka és szabályosak a fogai. :) A főiskolára eleinte csak az édesanyja kedvéért jár be.

Az írónő így jellemzi:

„A szeme elképesztő, világítóan kék, a pupillája körül sötétebb, az írisz széle felé világosabb árnyalatú.  Határozottan helyes, de valami veszélyt is sejtetnek a vonásai.”

A könyvben váltakoznak a humoros és szomorú jelenetek. Fűszerezve van romantikával, ám mégis inkább a mélabú öleli körül a történetet. Két fiatal, különc módon egymásra talál, talán az annyira nem is fontos, hogy mi vezette őket oda, hogy kössenek egy alkut. Minden ami igazán fontos, az alku megkötése után történik. Hogyan nyílnak meg egymás előtt, mi az ami idegesíti őket, s mi az amit félnek elmondani másoknak, ám egymásnak feltárják a titkaikat. Szoros és különleges kapocs jön létre kettőjük között, amit eleinte bevallani sem mernek. Eleinte mindketten másképp próbálják feldolgozni a problémáikat, ám később rájönnek, a megoldás bennük lakozik. Ahogy Cheyenne megnyugszik ha Colt a közelében van, úgy változik Colt is a problémái ellenére egy boldog fiatalemberré.

Bár a könyv terjedelme nem túl nagy, a történet igen összetett. Az írónő sok dolgot, helyzetet sűrített bele egy ilyen csekély terjedelmű könyvbe, ám mégsem kelti azt a hatást az emberben, hogy túl sok lenne. Néha olvasásnál azt kívántam, bár ne lenne ennyi bajuk a főszereplőinknek, mert néhol már kissé erőltetettnek hatott. Viszont Nyrae Dawn ügyesen ellavírozott ettől, s újra a megfelelő mennyiségű zűr volt az orrunk előtt. Bár nagyon sajnáltam Cheyenne-t, sokkal inkább Colt gondjai ráztak meg. A lány legnagyobb problémája az volt, hogy egy régmúltban történt dolgot nem bírt feldolgozni, s emiatt pánikbeteg lett bizonyos helyzetekben. Ám a fiú problémája összetett. Nagy valószínűséggel nem keveredik abba, amibe, ha nem szól közbe a sors, ami miatt sürgősen sok pénzt kell keresnie.

Nem szeretném a lány problémáját alábecsülni, hiszen éppen eleget mért rá a sors. Ám az viszonylag a múlt, Colt problémája viszont a jelenben létezik a történet szerint, s emiatt talán számunkra is erősebben hat.

Mit kapsz, ha elolvasod a könyvet? Egy problémákkal teli fiatalokról szóló könyvet, amiben egyaránt szó van pánikbetegségről, megcsalásról, elhagyásról, halálról, félelemről, tehetetlenségről, önbírálatról, a sürgető és gyorsan fogyó időről, kegyes hazugságokról, drogokról, s ezek mellett romantikáról, bizalomról, az élet furcsa helyzeteiről.

Meg kell vallanom, szerettem ezt a történetet. Rövid volt, de tartalmas. Nem unatkoztam, elgondolkodtatott, s nem utolsó sorban még szórakoztatott is.  Mindenképpen ajánlom minden New Adult kedvelőnek kortól függetlenül.

Pontozás: 10/10

Köszönöm a lehetőséget az Ulpius-ház könyvkiadónak!

A könyvet megrendelhetitek az Ulpius-ház könyvkiadónál 25% webshop kedvezménnyel: http://new.ulpiushaz.hu/dawn-nyrae-/