Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: misztikus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: misztikus. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. október 4., szombat

Ana könyvajánlói - Lily Hayward: Macska a fagyöngy alatt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Fülszöveg:
"Közeleg a karácsony, és a tősgyökeres londoni Mina sorsfordító pillanat előtt áll: már csak alá kell írnia egy szerződést, hogy elérje a hőn áhított állást. Ám ekkor titokzatos levelet kap, benne egy ódon kulccsal, amelyet a rég nem látott keresztapja küldött…

Mina évtizedek óta nem hallott a habókos művész felől, ám a férfi most arra kéri, vigyázzon egy ideig a kis cornwalli szigeten álló házikójára – és a macskájára. A lány elhatározza, hogy rendbe szedi a lakot, no meg a macskát, majd azonnal visszarohan Londonba. Ám amikor rájön, hogy egy könyörtelen ingatlanfejlesztő cég rá akarja tenni a kezét a szigetre, szembe kell néznie azzal, hogy talán ő az egyetlen, aki az útjukba állhat, és megmentheti a szívének egyre fontosabb helyet, még mielőtt minden elveszne."
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 256, puhatáblás
Fordította: Gieler Gyöngyi

Egy varázslatos sziget, egy rendkívüli macska, titkok, összetartás. Keserédes, szívmelengető, aranyos történet a reményről és a megbocsátásról. Fontos elemei a mítoszok és a hagyományok. Tanulságos és érzelmekben gazdag. Van a könyvben romantika, misztikusság és egy kis karácsonyi hangulat is. Bár nem kimondottan karácsonyi történet. Felhívja a figyelmet a család, a szeretet, az összetartás fontosságára.
Nagyon szép a könyv borítója, de azt azért megemlítem, hogy a képen látható növény nem fagyöngy. Inkább magyal girlandnak néz ki.
A regény főszereplője, Mina képzőművészettel szeretett volna foglalkozni. Mégis egy marketinges állása van, amit próbál megmenteni. Egy új ügyfelet kellene szereznie a cégnek, amikor minden megváltozik. A céges karácsonyi partin elolvassa a keresztapja titokzatos levelét. A férfi meghatározó alakja volt a gyermekkorának, de megszakadt a kapcsolatuk, amikor a lány nyolc éves volt. Annak ellenére, hogy nagyon régen beszéltek egymással, megpróbálja kideríteni, hogy mi történt vele. Megtudja, hogy kórházba szállították, és nincs jól. Úgy dönt, hogy még aznap éjjel útnak indul. És nem is sejti, hogy mennyi különös és titokzatos dolog vár még rá. Elhatározza, hogy utánajár mi történik Morgelyn szigetén, és siet vissza Londonba. A kis cornwalli szigeten szembesül a múltjával, kiderülnek a titkok, és Mina elkezd a szívére hallgatni. Lassan kezd a hely hatása alá kerülni. És a különös események közt felrémlik néhány régi emlék. Emlékezni kezd a régi mesékre, történetekre. Hiányzik neki az az időszak, amit a szigeten töltött a keresztapjával és az édesanyjával, meg a cicával, Murr-ral.
A keresztapja rokonai (Olivia és Sam) behízelgő és gyanús módon viselkednek. Gyomorforgatóak. Álnok módon akarják megkaparintani a szigetet. A kapzsiság és önzés ütközik a helyi érdekekkel.
A könyv közepén vesznek nagyobb lendületet az események.
A Scilly-szigetek mindegyikének ősi történelme van. Morgelyn lakói pedig mindent igyekeznek megtenni azért, hogy megvédjék az otthonukat.

Tetszett, hogy a problémáik ellenére összefogtak, és megtartották a téli napfordulós ünnepséget. Jelmezekbe öltöztek és együtt mulattak. Mina pedig tökéletesen illett közéjük. Jó volt a finoman kidolgozott romantikus szál. Szép volt, ahogy Mina és Jem egymásba szerettek.
A sok szívfájdító pillanat után megkaptuk a boldog befejezést.
Mélyen megérintett ez a regény. Imádtam a misztikus hangulatot, és azt a bűbájos cicát. A szerző végig fenntartotta a figyelmem. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.
„Ahogy a lány elaludt, a macska dorombolni kezdett. Olyan volt ez a hang, mint egy dal, ősibb a szavaknál is, ódonabb magánál az időnél is. A dal friss levelekről és hajtásokról szólt, a hullámokon megcsillanó napfényről és az újból felcsendülő madárdalról, a méhek zümmögéséről a hanga között, és az eltemetett magok halk csírázásáról, ahogy a fény felé nyújtóznak. Az élet dala. A remény dala.”

2016. március 1., kedd

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Benyák Zoltán (Budapest, 1976. június 4.) magyar író. Leginkább fantasy és szürrealista témájú munkáiról ismert.
A 2000-es évek közepén kezdett publikálni. Főként regény és novella műfajában alkot. Emberközpontú, lélektani témái és fantasztikus hangulatai felismerhetővé teszik stílusát.
Tatabányán él, első novellája 1997-ben jelent meg a Solaria internetes magazinban. 2004-ben szerzett mérnöki diplomát, az ezután következő évektől rendszeresen publikál. Írásai az Újgalaxis jelenteti meg. 2006-ban megnyeri az Ankh egyház novellapályázatát. Ezekben az években végzi el a Magyar Író Akadémia szemináriumait. Álnéven 2007-ben jelenik meg első regénye a Veszett lelkek városa az Agenda Kiadó gondozásában. 2008-ban a Kvartett című regényért Zsoldos Péter díjra jelölik. 2011-ben más írókkal közösen jelenteti meg a Pokoli Szimfóniák című novelláskötetet. 2012-ben először publikál saját néven, egy történelmi művet, A háború gyermekét, amit a Historium kiadó jelentet meg. Ezt követi ebben az évben az Ars Fatalis című regénye, amiben a hétköznapokat ruházza fel csodával. A regényt jelölték KIMTE egyesület Magyar Fantasy díjára. 2013-ban Az idő bolondjai regény következik, ami abban az évben el is nyeri a Magyar Könyvek Viadalának Szépirodalmi díját. 2014 egy realista regényt hoz, a Csavargók dalát, amiben három hontalan talál egy szemétbe dobott csecsemőt.
Utolsó írásában a másvilágra kalauzolja merészebb olvasóit egy rendhagyó történetben, A nagy Illúzióban!



„Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.
De az életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.”


Kiadja: Athenaeum kiadó
Megjelenés időpontja: 2016. március 3.
ISBN: 978-963-293-523-2
Oldalszám: 352

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak! Élmény volt.

A könyv egy Poe idézettel indít, majd megismerkedhetünk Tom Pastor karakterével. A történet érdekesen indul, s rögtön egy olyan képet vetít az olvasó elé az író, ami felkelti a szunnyadó erőt. :)
 „…olykor nem hiszel majd a saját szemednek. Azt gondolod majd, hogy megőrültél. Kételkedsz az elméd épségében. És mikor azt hiszed, hogy nem lesz már ennél elképesztőbb, akkor kiderül, hogy mégis.”
A fentebbi idézet egy sivatag közepén található, vezeték nélküli elhagyatott telefonfülkében lezajló beszélgetésben hangzott el. Azon kívül, hogy hatalmas igazság van abban, hogy történhetnek az emberrel hihetetlen dolgok, utal a történetünk cselekményére is.

Már az elején magával ragadott a Nina és Tom közötti párbeszédek szellemessége.

„– Jobb már? – kérdezte Nina.– Jobb.– Okés! Akkor figyeljél! A játék neve haláli adok-kapok.A lényeg, hogy elárulok egy titkot magamról, mire te is így teszel. Ne is próbálj meg hazudni! Ne feledd, nő vagyok! Nem tudok állva brunyálni, de cserébe ezer mérföldről megérzem, ha egy férfi hazudik. Ne erőlködj! Csak mondj bármit, amit elő tudsz rántani a fejedből. Nos? Benne vagy egy menetben?– Van más választásom?– Kereshetsz másik révészt. Bár ilyen jót úgysem találsz.”

Az útjuk során Tom elég sok dologra visszaemlékszik, persze ehhez segítséget is kap egy-egy fura szerzettől, mint például dr. Hugo, aki nem orvos, vagy a kedvenc színésznőjétől Betty-től, aki bölcsességéről tanúbizonyságot is tett. 

 Ahogy Benyák Zoltán ábrázolja az emberi jellemet, az esendőséget és az élet buktatóit, az mesteri. A karaktereiről lassan adagolja az információt, s igyekszik az ok-okozatra rámutatni Tom Pastor életútján. Nagyon tetszett, hogy nem akart egy édes-nyálas, tökéletes emberekkel teli történetet letuszkolni az ember torkán, igyekezett inkább az emberi sors árnyvonalait is bemutatni. Amikor Tom lányának, Lily-nek a sorsáról mesélt, az brutális volt. Igazságtalanságnak éreztem, hogy így alakult. Aztán jött a túlvilági rész, és minden elkezdett helyrepakolódni bennem. Már annyi verziót olvastam arról, hogy mi vár az emberre a halála után, hogy igazán érdeklődve figyeltem, mit is hoz ki az író a történetéből. Sokkal többet, mint reméltem. Egyre jobban megismerhettük Tomot, Ninát, Lily-t, s persze a mellékszereplőket, akik egy kicsit színesebbé teszik a történetet.

Voltak komor hangulatú, ijesztő helyszínek és történések Tom utazása alatt, de voltak olyanok is, amik mosolyt csaltak az arcomra olvasás közben. Szerettem, hogy a Papírhősök című festménye megelevenedett a túlvilágon, ezzel is utalva a munkásságára.
Kedvenc részeim azokhoz a pillanatokhoz köthetőek, amikor Lily vagy Lily naplója kerül szóba, s persze nem utolsó sorban Van Gogh cica. Annyi érzelem, gondolat tükröződik olyankor vissza, pedig a történetben Lil’ csak egy tizenöt éves kamasz, aki rövid élete alatt rengeteg negatív dolgot tapasztalt meg.  
Persze voltak benne olyan fordulatok, amikre végképp nem számítottam, s talán pont ezek miatt lett kerek egész. Fény derül Tom Pastor életének bizonyos szakaszaira, emlékek idéződnek fel, a régmúlt újra bekopog az ajtónkon, és olyan dolgok változnak, amikről soha nem hittük volna.

A történet egésze kedvemre való volt, ám mégis az utolsó részek, - amikor Lily, Nina, Tom és Van Gogh együtt „élt” a szigeti házban - váltak igazán a kedvencemmé. Nina és Tom egymásra találása, Lily és az apja kutakodása a pincében a poros emlékek között, a nosztalgiázás, a hangulat… minden első osztályú volt. S ami különösen jó volt, hogy mindig volt valami, amitől a tetőfokára hágott a hangulat, s izgultam, hogy mi lesz a végkifejlet. Bár éreztem, hogy az alap búskomorság mellett erős mondanivalója is van a történetnek, szükségét éreztem annak, hogy valami pozitív élménnyel zárjam az olvasást.
Szerettem azt, ahonnan elindult a történet, s még jobban azt, amivé lett. Benyák Zoltántól ez volt az első könyv, amit olvastam, de nem az utolsó. Újabb magyar szerző, aki a könyveivel lebilincseli az olvasót.


Pontozás: 10/10