Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Zabolátlan szívek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Alaszka felé tartva saját repülőgépén az óceán fölött eltűnik egy fiatal komputercég-tulajdonos, Daniel Lyncroft, akinek vállalata éppen áttörés előtt állt a kábel nélküli komputerrendszerek kidolgozásában és piacra dobásában.

Húga, Annie biztosra veszi, hogy Daniel elő fog kerülni, de addig is meg kell menteni a cégét a hitelezőktől és a szállítóktól – Annie ezért átmeneti érdekházasságot ajánl a legnagyobb hitelezőnek Északnyugat-Amerika leggazdagabb emberének, a titokzatos, nagy hatalmú és igen jóképű Oliver Rainnek.

Az érdekházasságot megkötik – és hamarosan tomboló, érzéki kapcsolat lesz belőle. S miközben az érzéki kapcsolat szerelemmé alakul, megkezdődik a bonyodalmak végeláthatatlan láncolata, az idill átvált krimibe, és sok-sok izgalom árán végül ki-ki elnyeri boldogságát.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 1998

Eredeti cím: Wildest Hearts

Fordította: Szabó Hedvig

Oldalszám: 362

ISBN: 963 07 6294 3

Szórakoztató olvasmány, tele izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. A páfránynevelés szerintem jó ötlet volt. Tetszett, ahogy az írónő beleszőtte a történetbe. Ezen kívül is elég sok dolog van a regényben, ahogy az Jayne Ann Krentz könyveiben lenni szokott: erős egyéniségek, vonzalom és szenvedélyes kapcsolat, szerelem, kockázatok, bosszú… Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. A cselekmény alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést. Ebben a regényben is megemlíti Seattle „kávékultúráját”.

Oliver Rain lakása és irodája is fegyelmezetten visszafogott és rideg volt. Tökéletesen illett hozzá. Annie Lyncroft bátyja, Daniel korábban nála dolgozott. Amikor önálló elektronikai vállalkozást alapított, Rain komoly tőkével támogatta.

Oliverből férfias erő, szenvedély és magabiztosság sugárzott. Magányos farkas, és kész tervekkel rendelkezik minden eshetőségre. Uralkodik az érzelmein, és megszokta, hogy a kezében van az irányítás.

Egy októberi napon Daniel magánrepülője Alaszka közelében a tengerbe zuhant. Annie nem volt hajlandó elhinni, hogy meghalt. Próbált erős maradni a zavaros helyzetben, és vigasztalta Daniel menyasszonyát, Joannát (akit ő kedvelt, én viszont kicsit bosszantónak találtam). Oliver Rain felajánlotta a segítségét. Továbbá megkérte Annie-t, hogy segítsen befejezni a tetőtéri luxuslakása dekorációját. Bár a nő napjai őrült rohanásban teltek, mégis elvállalta.

„A férfiból áradó erőben volt valami furcsán megnyugtató.”

Daniel volt Annie egyetlen élő rokona. A mentőexpedíciót lefújták. Nem találták meg sem a roncsot, sem a bátyja holttestét. A hitelezők ultimátummal álltak elő. Túl nagy nyomás nehezedett rá a befektetők részéről. Annie ezért átmeneti érdekházasságot ajánlott Olivernek. Nem is sejtette, hogy Oliver már az első találkozásukkor (Daniel eljegyzési partiján) szemet vetett rá. A férfi megfogadta, hogy megszerzi magának. Úgy gondolta, hogy Annie különleges nő. Lenyűgözte az elszántsága, a rendíthetetlen tisztasága, a sejtelmes és finom érzékisége. Kívánta Annie-t. Biztos volt benne, hogy egy kis türelemmel minden szempontból megszerezheti magának. Ezt a kitartó és hűséges nőt akarta feleségnek. Ő nagyon is komolyan gondolta ezt a házasságot. Pontosan ilyen nőre vágyott.

Olivernek csodás álmai voltak, botanikus akart lenni. De az önfejű, mocsok apja miatt nagy felelősség hárult rá. Saját erejéből épített fel egy birodalmat, gondoskodott a családjáról, védelmezte a testvéreit. Soha életében nem akart az üzleti szférában dolgozni. Türelmes ember, nagyon szép és érdekes hobbival, ami miatt üvegházat építtetett a tetőteraszon. A páfránynevelés volt a szenvedélye. Az esküvőjük napján megmutatta az üvegházat Annie-nek. Nagyon örültem, hogy Annie csodálatosnak tartotta. Reméltem, hogy így lesz, mert Olivernek nyilvánvalóan fontos volt. Boldogan figyelte, ahogy a felesége elragadtatással csodálta meg a páfrányokat. Kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. A házasságuk egyáltalán nem az a formális, üzleti kapcsolat lett, amire Annie számított.

Szerintem szimpatikus pár. Olyan karakterek, akiknek az olvasó végig drukkol, és reméli, hogy nagyon boldogok lesznek. Nagyon tetszett, hogy Annie a kezdetektől érezte, tudta, hogy Oliver a lelke mélyén kedves fickó.

A néha kicsit naiv Annie mindig segíteni akar, és beleüti az orrát mindenbe. Elég gyakran beleártja magát Oliver dolgaiba. Próbálja jobb irányba terelgetni, és a maga módján megvédeni. Ezzel persze belekavar Oliver terveibe. Jókat nevettem. Részben azért, mert szórakoztató szócsatáik és játékaik vannak. Másrészt azért, mert arra gondoltam, hogy ez a nő makacsabb, mint én. Ami nem kis teljesítmény, és „érdekes” helyzetekhez vezethet.

Fejezetről fejezetre haladva egyre jobban érzékelhetővé vált, hogy milyen szoros kötődés van Annie és Oliver között, és mennyire „felemelik”, erősítik egymást.

A férfi családja örül, mert a nő jó hatással van rá. Annie látja a jót a kemény üzletemberben.

Az esküvőt követő két hét izgalmasan telt. A házasságuk a nehézségek, intrikák és akadályok ellenére is kitartott. Eleinte nem is sejtették, hogy mekkora veszélyben vannak. Szerencsére Annie és Oliver nagyon jó páros, és eszes emberek, ennek köszönhetően megmenekültek. Fény derült a rejtélyre. És Danielnek sikerült végre visszatérnie Seattle-be.

Nos… lehet, hogy én vagyok „rosszul bekötve”, mert nem igazán értettem a végén azt a plusz bonyodalmat. Annie tudta, hogy Oliver szereti, és bizonyára nehéz beszélnie az érzéseiről. Miért volt olyan nagy baj, hogy nehezére esett bevallani a szerelmét?

És Oliver végül micsoda megoldást talált, hogy szerelmet valljon neki! (Itt pirulós és szívecskés hangulatjel.)

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Téli láng (Four Seasons 4.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A karácsony a vidámság és a szeretet ünnepe…

Vajon Eve is megtalálhatja a boldogságot?

Eve soha nem szerette a karácsonyt, azóta pedig különösen gyűlöli, hogy a vőlegénye karácsony napján veszítette életét egy afganisztáni bevetésen. A legkevésbé sem számít arra, hogy kedves, idős nagynénje egy élményparkot hagy rá a végrendeletében, mégpedig olyat, amelynek fő témája épp a karácsony…

És nem ez az egyetlen meglepetés. A nagynénje végakarata úgy szól, hogy Eve-nek egy rejtélyes üzlettárssal, Jacques Glace-szal közösen kell vezetnie a parkot. Ki ez a Jacques Glace, és vajon miért vette be Evelyn néni a végrendeletébe?

Ám Eve nem retten vissza a kihívástól. Elhatározza, hogy bármi áron sikerre viszi Winterworldöt. Vajon sikerül egyszer s mindenkorra felülkerekednie a karácsony és a mindent eluraló karácsonyi giccs iránti ellenszenvén? És végül sikerül Jacques-nak felolvasztania a lány jéggé fagyott szívét?”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2016

Eredeti mű: A Winter Flame

Fordította: Frei-Kovács Judit

Oldalszám: 320

ISBN: 978-615-5435-23-2

A téli, ünnepi hangulat miatt kellemes szezonális kikapcsolódás. Szívmelengető, szentimentális, és úgy simogatja a lelkünket, mint a napfény melege. Olyan történet, ami feltölt derűvel.

Humor, és pozitív életszemlélet hatja át… A barátság, a csapatszellem, valamint a háborús sérült katonák iránti együttérzés és tisztelet különleges atmoszférát teremt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy mennyi munka van mögötte. Egyértelmű volt, hogy a regény megírásához komoly információgyűjtés társult. Mélyebb témákat is érzékletesen érint. Ötletes történet szerethető karakterekkel. Az írónő felidézte a szereplők múltjának traumáit és fájdalmait, finoman ábrázolta a jelenre gyakorolt hatását. Benne van az ünnepek hangulata, és a második esély varázsa. A mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek.

A Four Seasons sorozat regényei teljesen különálló történetek. 

Eve szeretett nagynénje, Evelyn meghalt. Hóbortos, idős hölgy volt, aki bármit megvett, aminek köze volt a karácsonyhoz. Egy csodaszép medált és egy karácsonyi élményparkot hagyott Eve-re. A nőt és a társkedvezményezettet, Jacques Glace-t hidegzuhanyként érte az öröklés híre.

Eve éles eszű, jó szervező, leleményes nő, aki semmit sem bíz a véletlenre. A rendezvényszervező irodája nyereséges és fejlődő vállalkozásnak számított. De egyszerre két vállalkozást nem vezethetett. Bár a karácsonyi élményparkkal kapcsolatban minden bizonytalan volt, úgy döntött, hogy elfogadja a kihívást. Szeretett volna mindent a saját elképzelései szerint intézni.

Az kicsit „meredek” volt, amikor az első találkozásukkor Jacques közölte a nővel, hogy egyszer a felesége lesz. Eszembe jutott, hogy vállon felül lehet vele valami probléma…

Jacques mosolygós, jóképű, vonzó férfi. Az első találkozásukkor tapasztaltak miatt Eve rossz véleménnyel volt róla. Nem bízott benne.

Eve-nek nehéz gyerekkora volt. Akkor zárkózott be teljesen, amikor a vőlegénye meghalt Afganisztánban. Sok fájdalom érte, és nem tudott továbblépni. Szinte belerögzült abba az élethelyzetbe, beburkolva saját gondolataiba, és nem veszi észre, hogy előtte szinte minden „fényben úszik”, és csak néhány lépést kellene tennie, hogy megragadja a lehetőségeket, amik a boldogság felé vezetnek.

Evelyn megbízott Jacques-ban, ezért hagyta rá az élménypark felét. Úgy gondolta, hogy segíthet beteljesíteni egy álmot. A férfi be is vallotta Eve-nek, hogy neki is meglepetés volt, de mindent megtesz, hogy a nagynénje álma valóra váljon.

„A leghasznosabb tapasztalat, ha az ember egy gyerek szemével láthat egy élményparkot.”

Violet (Eve unokatestvére) nem értette, hogy Eve-nek miért olyan ellenszenves Jacques. Amikor Eve betegség miatt hosszú ideig ágyhoz volt kötve, a férfi irányította a munkálatokat és gondoskodott mindenről, akkor a nő szinte idegbajt kapott. Nem akart hosszabb ideig távol maradni. Jacques olyan, mint egy rosszcsont gyerek. Eve-et halálra idegesíti, hogy folyton incselkedik vele. Eszembe jutott, hogy a nő helyében valószínűleg néhányszor hozzávágtam volna valamit a fickóhoz.

Violet, Alison (Eve barátnője) és mások is tudták, hogy Eve azért olyan, amilyen, mert a gyász megfosztotta az életörömétől. Remélték, hogy előbb-utóbb újra vidám, nevetgélő és viccelődő lesz. Mindenki úgy látta, hogy elvesztegeti az életét. Aggódtak érte.

Eve érdekes elméletet talált ki Jacques-ról, és nyomozni kezdett. Azzal, hogy átkutatta Jacques házát, kémkedett utána túllőtt a célon. Amikor kiderült, hogy mit tett, a férfi nagyon megbántódott. Jacques magabiztos és erőt sugárzó személyisége mindenkire hatással volt. A parkban dolgozók mélységesen tisztelték. Lassan Eve is kezdett bizalmat szavazni neki. Winterworld egyre pompásabb hely lett. Mindannyian közösen dolgoztak azon, hogy megvalósítsák Evelyn álmát.

Úgy tűnt, hogy Eve fél továbblépni, és igazán élni. Nem akarta bevallani, hogy magányos és szüksége van valakire, aki szereti. A regény végére sok dolog kiderült, „összeállt a kép”. Nyilvánvalóvá vált, hogy Jacques különleges ember. Eve kezdett visszatérni a „való életbe”, és megnyílt. Evelyn néni másik álma is megvalósult, Eve és Jacques egymásba szerettek.

„Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.” (Albert Schweitzer)

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Őszi románc (Four Seasons 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Juliet Miller egy viharos válás után új lakásba költözik, és hirdetésben keres társbérlőt. Túl a harmincon nem nagyon bízik benne, hogy talál megfelelő lakótársat. Már feladná a reményt, amikor megjelenik Floz, a szabadúszó reklámszövegíró, és a két nő azonnal összebarátkozik.

Amikor Juliet ikerbátyja, Guy, a félénk, szelíd óriás megismeri Flozt, rögvest fülig belehabarodik. De hiába igyekszik, hogy vonzalmat ébresszen benne, valahogy mindig minden rosszul sül el…

Guy legjobb barátja, Steve már régóta titokban szerelmes Julietbe. Egy átborozott éjszakán az ágyban kötnek ki – ám Steve érzelmekre vágyik. És bonyolítja a dolgot, hogy Julietre felfigyel álmai férfija, Piers…

Ahogy Floz és Juliet barátsága mélyül, Floz a Miller család tagjává válik. Hogyan tudná a javára fordítani ezt a kedvező helyzetet Guy, hogy a nő ne csak a barátot lássa benne, hanem felfedezze az érte lángoló férfit is?

Bonyodalom bonyodalom hátán…”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2014

Eredeti mű: An Autumn Crush

Fordította: Tóth Attila

Oldalszám: 508

ISBN: 978 963 383 147 2

Ennél a résznél is az a helyzet, mint az előző kettőnél. A végén könyvrészletek vannak, amiknek szerintem egy külön kiadványban lenne a helyük, és nem a regény végén. Ennél a kötetnél az 508 oldalból csak 476 oldal Milly Johnson regénye. Szerintem ez a leggyengébb kötet a sorozatból. Ezt is jól kidolgozta az írónő, és nagyon jók benne a leírások. Továbbá érzékelhető volt az írónő kedves stílusa, és voltak benne humoros jelenetek. Nem ezekkel volt a probléma. Nagyon szeretem az írónő könyveit, de ez most nem igazán tetszett. A birkózás és az internetes ismerkedés téma nem keltette fel az érdeklődésem. Nagyon távol áll tőlem. Túl sok volt benne a keserűség, a nyafogás, és az erőltetett helyzet. A szereplők többnyire gyerekesen viselkedtek, és sok butaságot csináltak.

Az írónő felhívja a figyelmet az internetes párkeresés buktatóira, veszélyeire.

„Néhányan nagyon ügyesen festenek olyan képet magukról az interneten, amelynek semmi köze a valósághoz.”

Olyan nehéz témákat is érint, mint az alkoholizmus, meddőség, öngyilkosság.

Az ősz szépségeit viszont szépen kiemelte. Az aprólékos, szemléletes leírásnak köszönhetően láthatjuk, hogy az ősz az év csodálatos évszaka. Szinte elénk tárul a gyönyörű színek elegye. A zöldségek és gyümölcsök szedése, az aratási ünnepek, a töklámpások készítése aktívabbá teszi az évszakot, és a remény üzenetét fejezi ki. A természet csak pihenni tér, hogy újult erővel felébredjen és virágozzon. Ebben reménykednek a regény főszereplői is.

Juliet Miller megfelelő társbérlőt keresett. Floz Cherrydale, egy pici, vörös hajú, és törékeny nő lett a lakótársa. A két nő hamar összebarátkozott.

Flozban izgató érzéseket keltett Juliet ikertestvérének, Guynak a fotója. De az első találkozásuk rosszul sikerült, és félreértéshez vezetett. Ekkor még nem tudta, hogy a magas, izmos és jóképű Guy kedves és figyelmes. Mindkettő sérült lélek volt. Mégis… Guy szinte első látásra beleszeretett a lányba. És minél jobban vonzódott hozzá, annál esetlenebb volt.

Néhány karakter már az általános iskola óta ismeri egymást. Juliet és Coco (a valódi neve Raymond, és meleg) is a suli óta barátok. Guy és a barátja, Steve együtt birkóztak, és Guy időnként még most is „beugrik”, ha egy mérkőzésen Steve-nek nincs ellenfele. Steve átsegítette a barátját egy nehéz időszakon. Szereti Juliet-et, aki viszont a főnökéért epekedik. Ettől függetlenül viszonyt kezdenek. Abban maradnak, hogy ez csak puszta szex. Steve-nek azonban ez már a kezdetektől több volt. Sok időt töltöttek együtt. Amikor kiderült, hogy Juliet viszonozza Steve érzéseit, mindketten nagyon boldogok voltak.

Steve úgy szerette Guyt, mint a testvérét. Biztos volt abban, hogy ha Floz és Guy összejönnének, akkor boldoggá tehetnék egymást. Ugyanazt kívánta Guynak, amit magának is: feleséget, gyerekeket, és meleg, biztonságos otthont.

Floz nehéz időszakon ment keresztül. Valahogy úgy tűnt, mintha az élete tragédiák sorozata lenne. A barátai segítettek neki. A nőt meglepte, hogy Guy mennyire gyengéden, figyelmesen, megnyugtatóan támogatta és vigyázott rá. A férfi megosztotta vele egy korábbi barátnőjének a nyomorúságos történetét. Megnyíltak egymásnak.

A sok tragédia után a szereplők sora jobbra fordult, ráleltek a boldogságra.

„Az egymással és egymásért leélt élet öröme

el fogja törölni az arcotokról a bánatot,

és csillogást visz a szemetekbe.”

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Nyári flört (Four Seasons 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Amikor a csupa élet Christie forgószélként beviharzik hozzájuk az irodába, hogy átvegye a részlegük vezetését, öt nagyon különböző nőnek kell csapattá kovácsolódnia.

A 39 éves Anna képtelen feldolgozni, hogy a vőlegénye elhagyta őt egy fiatalabb nőért. Az ötvenes Grace egy szerelem nélküli házasság foglya, aki annak idején azért ment hozzá a férjéhez, mert beleszeretett annak gyerekeibe. A tinédzserként árvaságra jutott 33 éves Dawn egy iszákos menyasszonya, aki talán ugyanazt a hibát készül elkövetni, mint Grace.

Mindnyájuk közül a 28 éves Raychel lehetne a legboldogabb, hisz szerető férjével kettecskén éldegél édes otthonukban. Ám a tökéletesség leple mögött sötét titkok rejtőznek.

Christie gondoskodó irányítása alatt az öt nő ráeszmél, hogy súlyos döntések várnak rájuk. És közben azt is megértik, milyen nagy szükségük volt már a nevetésre, az igaz barátságra, és a női összetartásra.”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013

Eredeti mű: A Summer Fling

Fordította: Darvas Eszter

Oldalszám: 589

ISBN: 978 963 254 819 7

A könyv 589 oldalas, de ebből csak 562 oldal Milly Johnson regénye, és a köszönetnyilvánítás. A többi más szerzők könyveiből kiragadott részletek. Szerintem nem volt jó ötlet beletenni a könyvbe. Ezeknek megfelelőbb lett volna egy külön kiadvány.

Az írónő könyvei kellemes, szórakoztató, felszabadító olvasmányok, amiknek bájos a borítója. Nagyszerűen ír. Szívből. Elképesztő érzékenységgel tárja fel a regényei karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. Nagyon tetszik, hogy elgondolkodtató és szívmelengető történeteket ír. Élmény a könyveit olvasni.

Van négy nő, akik együtt dolgoznak, de nem ismerik egymást. Közéjük érkezik meg Christie, aki a részleg vezetője lesz, és összekovácsolja a csapatot. Lassan mindegyik nő megnyílik, szépen lassan próbálnak változtatni, javítani a helyzetükön. Valóságos, komoly „hétköznapi” problémákról esik szó. A főszereplő nők olyan nehézségekkel, krízishelyzetekkel szembesülnek, amik a való életben is előfordulnak.

A történet fő mondanivalója, hogy sokszor hozunk rossz döntéseket, de ha felismerjük, megpróbáljuk helyrehozni, és úgy élni az életet, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle, akkor még a legnagyobb probléma is megoldódhat. Érdemes néha kockáztatni, elhagyni a komfortzónánkat. És az életkor nem lehet akadálya a barátságnak meg a nagy nevetéseknek.

Christie Somerst személyesen a nagyfőnök, James McAskill mutatta be az új csapatának. Jó benyomást tettek egymásra.

Minden nő örült, amikor a korábbi csoportvezető helyettesét, Malcolm Spatchcockot máshová helyezték a részlegükről. Senki sem kedvelte. Malcolm sötét és fondorlatos terveket szőtt. Ahogy telt az idő, egyre nőtt az ellenszenve Christie iránt.

Chrisite szeretett konfrontálódni, és jól reagált a támadásokra. Mindenki azt találgatta, hogy kije ez a nő a nagyfőnöknek. Próbálta összekovácsolni a társaságot. A kávé és sütemény mellett folytatott beszélgetések során jobban megismerték egymást. Az öt nő rövid idő leforgása alatt nagyon megszerette egymást. Ahogy megnyíltak egymásnak, megváltozott az életük. Kis lépésekkel haladtak előre. Amikor valamelyikük mélyponton volt, a többiek megvigasztalták.

„A többiek körbevették, ahogy a virágszirmok zárulnak rá óvón a bibére.”

Christie-nek évekbe telt, mire valamennyire feltudta dolgozni a férje halálát, és tovább tudott lépni. Még mindig nagyon hiányzott neki.

A huszonnyolc éves, hollófekete szépség, Raychel zárkózott volt. Feszengett a közösségi eseményeken. Utálta, ha valaki hozzáért. Ez alól a férje, Ben volt az egyedüli kivétel. Nagyon kedves, tüneményes pár. Eredetileg más néven kezdték az életüket. A tragikus gyerekkorukat hátrahagyva választották a jelenleg használt nevüket. Ben nagy és erős lett, hogy mindkettejüket meg tudja óvni. Egy kedves és közvetlen családtaggal való váratlan találkozás után Raychel már nem érezte úgy, hogy egyedül vannak Bennel a világban.

A harminckilenc éves Anna élete szürke és lehangoló volt, mert a néhai jegyese félrelépése óta elvesztette a lelkesedését, és depressziós lett. Szívesen töltötte az időt a kolléganői társaságában. És izgalomban is volt része, amikor megismerkedett egy híres divattervezővel, és részese lett egy televíziós show-műsornak. Végül megtanulta elengedni azt, aki nem értékelte. Vladimir (a divattervező) felismerte Annában a rokon lelket. Anna kisimult Vladimir mellett. Élettelibbnek és fiatalabbnak látszott. Magabiztosabb és boldogabb lett.

Az ötvenöt éves Grace szerette a kihívásokat, és nagyon jó híre volt a szakmában. Szimpatizált a kolléganőivel, bár nem sokat beszélgettek. Nem akart korkedvezménnyel nyugdíjba menni. Mióta a gyerekei felnőttek, és kiköltöztek a szülői házból, egyre fullasztóbbnak érezte a házasságát. Számára az iroda jelentett menedéket a családi problémák elől. Nem vett volna ki szabadságot anélkül, hogy ne szólt volna valamelyik kollégájának. Ezért, amikor egyik nap nem ment be dolgozni, a többiek sejtették, hogy valami baj van. Azt nem feltételezték volna, hogy a férje borzalmas dolgokat művelt ezzel a tüneményes, elegáns hölggyel. A kolléganői és a fia közreműködésének hála, a rendőrség kiszabadította. A történtek után Grace átmenetileg Christie-hez meg a fivéréhez költözött. A gyermekei, Paul és Laura segítettek neki elhozni a házból a legszükségesebb holmijait. Grace és Christie bátyja, Niki (Nikita Koslov) közt hamar vonzalom alakult ki.

A harminchárom éves Dawn szinte minden gondolata a közelgő esküvője körül forgott. Már nagyon várta a menyasszonyi ruhája kiválasztását. A tapintatlan szókimondásával néha kiborította az embereket. Sokat vergődött. Nem érezte otthonosan magát abban a világban, amelyben élni kényszerült. A vőlegénye megalázó módon viselkedett vele, és lazán kezelte az esküvő témáját is. Calum családja pedig teljesen elnyomta. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy Dawn nem tud, vagy nem akar szembenézni azzal, hogy Calum milyen aljasságokra képes. Sajnáltam őt, de nem kedveltem.

Grace férje, Gordon és Dawn vőlegénye, Calum nagyon ellenszenves karakterek. Nagyon reméltem, hogy mielőbb „eltűnnek” a nők életéből.

Azon a helyen, ahová a nők péntekenként jártak munka után, egy kanadai vendégzenekar játszott. Az együttes (főleg a gitáros) nagy hatással volt Dawn-ra. Nekik köszönhetően visszatalált a zenéhez, és önmagához. Nemcsak Dawn barátnői drukkoltak azért, hogy térjen észhez, és szökjön meg a kanadai gitárossal… De nem tette. Szerintem nagyon buta volt. Hozzáment valakihez, akit nem szeretett, és akinek a családja megvetette. Áldozati bárányt csinált magából, és ez csak az esküvő után jutott az eszébe. Nagy szerencséje volt, hogy ott voltak a barátnői, akik segítettek neki megszökni.

Szerintem Dawn történetéből elég lett volna egy kicsivel rövidebb verzió is, és inkább a többi szereplőről lehetett volna kicsivel hosszabb történet. Ben, Niki és Vladimir nagyon érdekes és kedves szereplők. Szívesen olvastam volna róluk egy kicsit többet.

A regény végére mindenki megtalálta a boldogságot.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Tavaszi affér (Four Seasons 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Lou Winter, hogy a fogorvosi rendelő várójában elviselhetővé tegye a várakozást, felkap egy szamárfüles magazint, és felfedez benne egy tavaszi nagytakarításról szóló cikket, még nem is sejti, hogy az írás gyökeresen megváltoztatja az életét. Az, ami egyszerű és nagyon időszerű rendrakásnak indul, hamarosan mániává duzzad, és kicsúszik a keze közül.

Minél több szeméttől szabadítja meg Lou az otthonát, és minél több szekrényt és fiókot rak rendbe, annál több fényhez és levegőhöz jutnak az agyában és szívében szorosan bezárt, rejtett zugok is. Ettől kezdve új megvilágításban kezdi látni önmagát és a környezetét, és képes szembenézni azokkal az érzésekkel, amelyeket a soha meg nem született gyermeke iránti vágyakozás, a férje hűtlensége és a legjobb barátnőjének a hiánya váltott ki belőle.

Lázas ténykedése közepette egyre gyakrabban körvonalazódik emlékezetében annak a merész, félelmet nem ismerő lánynak az alakja, aki valaha ő maga volt. Eszébe jutnak a vad álmok, amelyeket a barátnőjével, Debbel szövögetett, és amelyekről a megvalósítás küszöbén kényszerült lemondani hűtlen és képmutató férje, Phil miatt.

Azt a Lou Wintert, akivé a házassága alatt vált, nemcsak a férje használja ki gátlástalanul, hanem örökké elégedetlen anyja, extrém kívánságokkal előálló húga és erotikus vágyainak kielégítését hajhászó új barátnője is. Részmunkaidős könyvelői állása sem visz színt az életébe. Gátlástalan, erkölcsi normákat nem ismerő, szakmai hiányosságait mások sárba tiprásával ellensúlyozni akaró, irigy főnöke tovább nehezíti az életét. Bizalmatlanná válik mindenkivel, így nem csoda, ha a nagytakarításhoz konténereket szállító, jóképű és tisztességes Tom Broomnak is csak nagy nehézségek árán sikerül áttörnie a Lou által maga köré emelt, magas és vastag falakon.

De lesz-e ereje Lou Winternek ahhoz, hogy addigi élete látszatbiztonságát maga mögött hagyja? El tudja-e hinni, hogy az új tavasz új reményei felpattintják személyisége jelképes fiókjain a zárakat, és némi bátorsággal képes lesz rendet tenni a saját életében is?

A kérdésekre még maga Lou sem tudja a választ, mindazonáltal senki sem tarthatja vissza attól, hogy a küldetését teljesítse.”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013

Eredeti mű: A Spring Affair

Fordította: H. Pikler Renáta

Oldalszám: 539

ISBN: 978 963 254 779 4

Nagyon szép a könyv borítója. A fordulatok ellenére ez nem egy sodró, lendületes történet. Lassan indulnak be az események. Jól felépített. Tele van hatalmi játszmákkal. Bemutatja a verbális bántalmazást, és azt is, hogy mindig van kiút. A regényben lüktető feszültség szinte magával ránt.

Az első pillanattól drukkoltam Lou-nak. Sok évnyi elnyomás, megaláztatás után Lou végre szép fokozatosan visszatalált önmagához, és kiállt saját magáért. Csodálatos jellemfejlődésen ment át. Tetszett, hogy mennyire felszabadító rendet rakni magunk után. Találó a megfogalmazás, ha káosz, rendetlenség van a házadban, benned is az lesz. A tényleges, és lelki nagytakarítás hangulata hitelesen jelenik meg a könyvben. Szinte érezni a megújulást.

Lou (Mrs. Elouise Winter) egy fogorvosi rendelő várójában egy képes újságot olvasgatott. Felkeltette az érdeklődését egy cikk arról, hogy milyen felszabadító hatású lehet a lomtalanítás, nagytakarítás. Elhatározta, hogy „nagytakarítást” csinál az életében.

„Tégy rendet a házadban, és a fejedben is. Ne engedd, hogy a zűrzavaros élet diktálja a tempót. Dobd ki a felesleges cuccot, és vedd a kezedbe az irányítást!”

Lou kedves, vicces, eszes nő. Szegénynek nem volt szerencséje a kapcsolataival. A férje verbálisan bántalmazta. Az anyja és a húga is nagyon ellenszenves. És volt néhány ilyen karakter a történetben. Nem hittem volna, hogy ennyi rosszindulatú szereplő lesz ebben a regényben.

A férje, Phil nagyon rondán beszélt vele, és manipulálta. Durva megjegyzéseket tett rá. Pedig Lou nyomába sem ért. Az a nő sokkal jobb férjet érdemelt. Drukkoltam neki, hogy mielőbb megszabaduljon attól az undorító féregtől.

Amikor a nőt a munkahelyén, az íróasztalfiókok rendbetételét követően elégedettség töltötte el, úgy döntött, hogy otthon is megcsinálja a tavaszi nagytakarítást, és megszabadul néhány dologtól. Végül annyi dolgot ítélt kidobásra, hogy hulladékszállítót kellett rendelnie. Tom Broom nevét és telefonszámát egy konténer oldalán látta meg, és gyorsan fel is írta.

Tom Broom figyelmes, szellemes, kedves, nagy és erős férfi. Van egy elbűvölő, óriás német juhász kutyája. Lou azonnal megkedvelte.

Lou és Debra főiskolás korukban ismerkedtek meg. Nagy terveik voltak, de eltávolodtak egymástól. Most, hogy évekkel később újra találkoztak, megállapodtak, hogy mivel a múltat nem tudják megváltoztatni, ezért inkább előre néznek. Újra tervezgetni kezdték a közös kávéházat. És a tervezést hamarosan a megvalósítás követte.

Tom egyik alkalommal megtréfálta Lout. Ez nagyon megrázta a nőt. Úgy érezte, hogy mindenki „balekra veszi”. Kicsinek és jelentéktelennek érezte magát. Úgy döntött, hogy megszakítja Tommal a kapcsolatot.

Jó volt, hogy lassan kezdett visszatalálni önmagához. Azt viszont nem értettem, hogy miért így. A barátnőjének, Michelle-nek, aki szerintem klinikai eset, végre megtanult nemet mondani és határokat szabni. Tomnak sem nézte el azt az egyetlen rossz tréfát. Bezzeg az undorító férjével (aki verbálisan bántalmazta és kihasználta) még mindig együtt volt. Az ég szerelmére! Még azt sem merte elmondani neki, hogy újra találkozgat a régi barátnőjével. Ha már „semmilyen potenciális szemét látványát nem bírta elviselni maga körül”, akkor a kapcsolatait (főleg a házasságát) is ideje lett volna felülvizsgálni. Nagyon sok dologról lemondott, amiről nem kellett volna. Hova lett az önbecsülése? Hogy tűrhette el ennyi ideig ezt a bánásmódot?

Egy viharos, esős éjszakán náluk keresett menedéket Tom kutyája. Ez alkalmat adott a kibékülésre. Amikor a férfi elment a kutyájáért, bocsánatot kért azért, mert korábban túl messzire ment a viccelődéssel, és jót beszélgettek. Tom közelében hevesebben dobogott a szíve. Ha tényleg boldog lett volna a férjével (nyilvánvaló volt, hogy nem az), akkor nem vonzódott volna ennyire máshoz, és nem fantáziált volna másról. Lou és Tom sokáig nem akart igazán szembenézni a köztük lévő vonzalommal, vibráló energiával, mivel a nő férjnél volt.

Bár a női főszereplő egy kedves, szimpatikus karakter, mégis sokszor bosszantó. Néha legszívesebben megráztam volna, hogy szedje már össze magát, és ne akarjon balek lenni. Alkalmanként jó lett volna a történetbe egy olyan barát, aki közli vele, hogy ideje végre megmutatnia azt az erőt, amit addig csendben hordozott. Idegesítő volt, hogy már a könyv közepénél tartottam, és Lou még mindig önként vállalta az áldozat szerepét. Hagyta, hogy a férje bolondot csináljon belőle. Nagyon lassan ülepedtek le a gondolatok, változtak a nézőpontok, és Lou kezdte felülbírálni a kapcsolatait. Végre rájött, hogy nem alkalmazkodhat a végtelenségig a környezetében élők elvárásaihoz.

Amikor a könyv közepe felé végre elkezdett kiállni magáért, úgy gondoltam, hogy már éppen itt volt az ideje. A „nagytakarítás” megtisztító élményétől erősebbnek érezte magát. Elhatározta, hogy többé nem hagyja, hogy rábeszéljék bármire, ami nem jó neki. Nem volt szükség bosszúra, sem magyarázatra. Amikor Lou végre kezdte tisztelni magát, öntudatos lett, akkor fordult a kocka. Azok az emberek, akik addig visszaéltek a kedvességével, megalázták, rájöttek az értékére, és arra, hogy mit vesztettek.

Lou szemei újra ragyogtak a boldogságtól, és Tom hatékonyan gondoskodott arról, hogy így is maradjon.

Ana könyvajánlói - Rachel Wells: Alfie új munkát kap (Alfie 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A KÉTLÁBÚAK GUBANCOS PROBLÉMÁIT EGY OKOS NÉGYLÁBÚNÁL SENKI SE KÉPES JOBBAN MEGOLDANI. Alfie új történetéből ismét kiderül, mennyivel bölcsebb gyakran egy állat az embernél.

A szürke szőrgombolyag továbbra is a londoni Edgar Roadon éldegél, és az utca lakói már el sem tudnák képzelni az életüket nélküle. De vajon tudja-e ezt az a család is, amelyik nemrégen költözött a környékre? Mert nagy szükségük lenne rá, hogy Alfie kigubancolja a gondjaikat.

A világsikerű ALFIE sorozat mindegyik kötete önálló történet. És nem csupán a BOB, AZ UTCAMACSKA vagy AZ EGY KUTYA NÉGY ÉLETE rajongóinak kínálnak humoros, intelligens szórakozást. Hanem mindenkinek, aki szeret önmagára ismerni görbe tükörből.”

Kiadó: Lettero

Kiadás éve: 2020

Fordította: Molnár Júlia Dóra

Oldalszám: 384

ISBN: 978-615-5685-42-2

A sorozat második részében új lakók költöznek az utcába. Vannak visszautalások (visszaemlékezések) a sorozat első részére, de mindegyik Alfie-regény önálló történet. Az elbűvölő és szeretetre méltó macskának továbbra is az a küldetése, hogy összehozza az embereket egymással, segítsen másokon. Ebben a részben jobban megismerhetjük az utcában lakó macskákat.

Alfie gazdái közt nagyon szilárd barátság van. Számíthatnak egymásra. Ez az összetartás és szeretettel teli gondoskodás szépen kiemelkedik a történetből.

Van olyan történetszál, ami lehetne picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, nagyon cuki könyv. Egy hangulatos történet a szeretetről és a segíteni akarásról.

Alfiet több, mint három éve szerető családok vették körül. Mégis szívesen ismert meg újabb embereket. Az egyik éjszaka közepén új emberek költöztek a szomszédba. Nagyon furcsán, gyanúsan viselkedtek. Ez gyanakvással töltötte el az Edgar Road lakóit. Nem sokat segített a helyzeten, hogy úgy viselkedtek, mintha bujkálnának. Az új szomszédok egy gyönyörű, fehér cicát is hoztak, akinek Hógolyó a neve. Alfie szerette volna megismerni őket. Próbált „a felszín alá nézni”.

Clarie és Jonathan boldog házasok, és nagyon szeretnének gyereket. Jonathan gyengéd, hűséges és gondoskodó férj. Tud morcos is lenni, de arany szíve van. Ami a fogantatást illeti, ő úgy gondolta, hogy addig is, amíg összejön a baba, élvezzék ki a próbálkozás minden percét. Claire viszont sokat aggodalmaskodott, mert még nem lett várandós. Az otthonuk sugárzik a szeretettől. Polly és Matt nagyon jó barátaik lettek. Mindkét pár szerette Alfiet, és gondoskodtak róla. Bár Franceska és a fiúk elköltöztek, időnként meglátogatják őket. Havonta egyszer Alfie „összes családja” egybegyűlt. Ez volt a cica kedvenc napja, mert mindenki egy helyen volt, akit a szívébe zárt.

„...elég, ha értékeled azt, amid van, és odafigyelsz azokra, akik szeretnek téged.”

Aleksy (Franceska egyik fia) rendszeresen sebekkel és zúzódásokkal ment haza az iskolából. Nem mondta el senkinek, hogy mik történnek vele, mi a baj. Úgy tűnt, hogy terrorizálja valaki. Alfie úgy döntött, hogy a mancsába veszi az ügyet. Kiderítette, hogy egy másik gyerek nem hagyja őt békén, akitől a többi gyerek is tartott. A macska segített neki, és így Aleksy is népszerű lett a gyerekek között. Szóval Alfie megoldott egy súlyos zaklatási ügyet.

Bár a szomszédba költözött házaspár a két kamasz gyerekkel furcsán viselkedett, mégis úgy tűnt, hogy jó emberek. Alfie így érezte. El is határozta, hogy közelebb hozza a családtagjaikat egymáshoz.

Egyre gyűltek a gondok, amire Alfie megoldást akart találni.

Az utcában a Goodwin házaspár kotnyeles és kellemetlen volt. Túlzottan szerették beleütni az orrukat mások dolgába. Sajnos a viselkedésük nem segített oldani a helyzetet az új szomszédokkal. Polly rájött, hogy ha sikerülne megfékezni a Goodwin házaspárt, akkor javulna a helyzet.

Amikor Hógolyó eltűnt, akkor a Snells család megtapasztalhatta, hogy milyen kedves emberek laknak az utcában (leszámítva a Goodwin házaspárt). Alfie ötlete megint jónak bizonyult. Kóbor macskák segítségét kérte, és meg is találták. A Snells család hálás volt a segítségért, de továbbra is távolságtartó volt. A könyv végére kiderült, hogy miért rejtőzködnek ennyire. Tisztázódott a helyzet. Új barátságok szövődtek. Alfie ismét összehozta az embereket. Olyan sok mindenen túl voltak már, jó és rossz dolgokon egyaránt. Mindenki kiegyensúlyozottabb és boldogabb lett.

„Egy mosolyban, egy pillantásban, egy gesztusban mind ott bújik a szeretet, látható és érezhető. Olyan energiát sugároz, ami mindenkit körülvesz. Biztonságot ad, melegen tart. A világot ragyogóbbnak látod, a nap melegebben süt rád, a virágok még színpompásabbak, mint máskor, egyszerűen bármerre nézel, csak a szépet veszed észre.”

Ezt a részt is sikerült az írónőnek nagyon aranyos „jelenettel” befejezni.

Ana könyvajánlói - Rachel Wells: Mindenki macskája, Alfie (Alfie 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Hagyd a pszichológust! Fordulj egy állati profihoz. Ismerd meg Alfie-t, a macska-pszichológust.

Amióta idős gazdája meghalt, egyedül cselleng a városban. Aztán rábukkan az Edgar utcára, és egy gyors környezetfelmérés után úgy dönt, ez pont megfelel neki. A lakók először hallani sem akarnak a kóbor macskáról. Micsoda buta gőg! Hiszen minden kétlábúnak szüksége van léleksimogatásra. Főleg, ha annyira gubancosak az ügyeik, mint az Edgar utca embereinek.

Tanulj te is Alfie-tól: lesd el, miként kell megoldani az élet nehéz problémáit szeretettel, humorral, bátorsággal. Felemelő, vicces és intelligens regény a BOB, AZ UTCAMACSKA és AZ EGY KUTYA NÉGY ÉLETE rajongóinak.”

Kiadó: Lettero

Kiadás éve: 2019

Fordította: Molnár Júlia Dóra

Oldalszám: 352

ISBN: 978-615-5921-32-2

Ez egy sorozat első része. (Önálló regényként is olvasható.) Magyar nyelven sajnos még csak két kötet jelent meg.

Sokszor nagyon szívszorító, mégis szívmelengető történet egy elbűvölő macskáról. A könnyed stílusa miatt nagyon gördülékenyen olvasható. A történetet a cica szemszögéből ismerhetjük meg. Az írónő felruházta a macskát emberi tulajdonságokkal és gondolatokkal. Aki hajlamos ezen kiakadni, az jobb, ha nem olvassa el ezt a könyvet. Azoknak viszont ajánlom, akik szeretik a tüneményes, szórakoztató, érzelmes, állatos történeteket. Szerintem aranyos, hogy minden fejezet elejét egy macska sziluett díszíti.

Alfie élete megváltozott, amikor meghalt a gazdája. Az idős hölgy lánya nem vihette haza a kutyái miatt. Alfie elhagyta az egyetlen otthont, amit ismert. Nem akart menhelyre kerülni. Szüksége volt otthonra és szeretetre. Kölyökként került Margarethez, ezért most minden fura és ijesztő volt. Megtapasztalta és megértette, hogy a világ veszedelmes. Ismerte, hogy mit jelent a szeretet és az otthon, és rettenetes volt, hogy most már a kóbor macskák közé tartozik. Sok veszély és viszontagság után elért egy barátságos utcát, és úgy érezte, hogy ott fogja megtalálni, amire vágyik.

Úgy próbálta meg elérni, hogy többé sose legyen egyedül, hogy egynél több otthont szerez magának. Nem akarta újra átélni azt, amit Margaret halála után. Szóval szerette volna bebiztosítani magát a jövőre nézve. Úgy gondolta, hogy ha több otthona van, akkor sosem marad egyedül. Volt egy másik cél is az életében. Segíteni azoknak, akiknek szüksége van rá. A szíve mélyén érezte, hogy kiknek kell segítenie.

Claire otthona volt az első számú otthona. Szinte azonnal szoros kötődés alakult ki közöttük. Jonathannel nehezebb dolga volt. Alfie felismerte, hogy Jonathan a kemény felszín mögött magányos és ijedt. Ezt az érzést ismerte magában is. Elég sok humoros helyzet volt a kapcsolatukban. Alfie kedvelte Clairet és Jonathant, de ők egyedül éltek, és amikor dolgozni mentek, akkor a macska egyedül maradt. Ezért örült, amikor talált magának két családot is, ráadásul egymás szomszédságában. Az egyik családban egy, a másikban két kisgyerek volt. Az egyik család messzebbről érkezett, mint Alfie. Lengyelországból. Alfie összehozta az embereket. Boldoggá tenni minden „gazdáját” kemény és kimerítő munka volt.

Francesca (a lengyel származású anyuka) jobban megmelengette a szívét, mint bármelyik másik lakó az utcában. Megértette a nőt. Örült, hogy a közreműködésével összebarátkozott a szomszéd asszonnyal, Pollyval. Mindkét család egy kicsit elveszettnek és magányosnak tűnt, ezért gondolta Alfie, hogy összehozza őket. Ebben segítségére voltak az asszonyok férjei. Szimpatikus, jó emberek.

Idővel Claire és Jonathan olyan emberekkel kezdtek randevúzni, akik nem kedvelték a macskát. És nem csak azért voltak ellenszenvesek, mert nem macskabarátok. Természetesen nem ejtettem könnyeket, amikor Jonathan barátnője, Philippa végre „kikerült a képből”. Örültem, hogy a férfi megmenekült attól a hárpiától. Joe-val sokkal nagyobb baj volt. Ez később még nyilvánvalóbb lett. Az írónő egy nagyon romlott és hátborzongató karaktert alkotott Joe személyében. Alfie is érezte, hogy egy aljas gazember. Sajnos Claire sokáig nem vette észre, hogy a férfi milyen gonosz. Tetszett Alfie terve, hogy megszabadul Joe-tól, és összehozza Claire-t és Jonathant. A terve sikerült. Bár nagy árat fizetett érte. Majdnem az életébe került. Az esetnek köszönhetően Alfie „gazdái” most már tudtak egymásról. Amikor a macskát hazaengedték az állatkórházból, mind együtt várták. Mindenkinek hiányzott. Ennek az elbűvölő cicának sikerült minden „családja” között barátságot kialakítania. És az emberek tudták, hogy Alfie mentette meg őket.

A regény minden szereplőjének megvolt a maga baja. Alfie minden emberét látta a legelkeseredettebb pillanataikban. És szívvel-lélekkel próbált segíteni. Sikerült jó cselekedeteket véghez vinnie. Kiépítette a maga kis emberi közösségét. Empátiájával, ragaszkodásával és segítségével a lakók dolgai lassan elkezdtek változni, javulni.

Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

Most egy olyan könyvről hoztam a bejegyzésem, amit még két évvel ezelőtt olvastam. Akkoriban készült a film is, amit egyébként még azóta sem sikerült megnéznem. Akik olvasták a könyvet és a filmet is látták, azt mondták, hogy nincs durva eltérés közöttük.

Igen, LMBT regény.

Nem, nem kisgyerekeknek ajánlják, és nem, nem akarnak vele senkit „megtéríteni/átnevelni”. (Szemforgatós emoji)

Fülszöveg:

„Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg? Mikor édesanyját megválasztják az Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz, amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiatalokhoz szóló színarany a marketingcsapat kezében.

Csak egyetlen gond van vele: ellenséges érzelmei egy valódi herceggel, Henryvel szemben az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe kerül egy fénykép Alex és Henry botrányos összecsapásáról a walesi trónörökös esküvőjén, ez már az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ám ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt ők ketten valaha várták volna. Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot?

Két nemzetközi celeb élete testközelből, és a megkerülhetetlen kérdés: vállaljuk-e magunkat?”

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó

Megjelenés éve: 2021 (azóta már több kiadást is megélt)

Fordítás alapjául szolgáló mű: Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue

Fordította: Moldova Júlia

Oldalszám: 440

ISBN: 978-963-561-365-6

18 év alatt nem ajánlott

Rengeteg jót hallottam és olvastam erről a könyvről. Az egyik bejegyzésen, illetve a könyvből kiragadott néhány idézeten jókat mosolyogtam, ezért úgy döntöttem, adok majd neki egy esélyt, ha alkalmam adódik. Nem sokkal később kölcsön kaptam, rögtön bele is vetettem magam. Jól tettem.

Vitt magával a történet, amit eleinte kicsit furcsának találtam (szereplőket tekintve), aztán nagyon reménykedtem, hogy valami jó sül ki Alexék kapcsolatából. A történet többnyire vicces és lendületes, sokszor elgondolkodtató, még a benne található politikai téma sem zavaró.

Két szerelmes fiatal története, akik nem elég, hogy különböző kontinensen élnek, de ráadásul befolyásos, nagy hatalommal bíró szülők csemetéi, így nem csak a távolsággal kell megküzdeniük, de azzal is, hogy mit szól majd a család, illetve ország-világ ahhoz, hogy egymásba szerettek.

Nagyon sok szereplőt kedveltem, mellékszereplők közül többek között Pezt és June-t, de az egyik személyes kedvencem Alex személyi testőre volt.

Voltak apróbb dolgok, amik nem tetszettek, ám a történet végére érve azt kell mondanom, összességében egy szórakoztató könyvet kaptam, szimpatikus karakterekkel, érdekes cselekményszálakkal, és egy olyan központi és megosztó témával, amivel kapcsolatban az emberek előszeretettel dugják homokba a fejüket és ítélik el az érintetteket. Persze könnyebb így tenni, mint kicsit nyitottabbnak lenni, és másokat elfogadni.

Kedvenc a könyvben: Alex és Henry levelezései végén az idézetek, illetve a rengeteg irodalmi utalás.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Karácsonyt minden napra

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Hamarosan itt a karácsony, és esik a hó, sőt szakad. A yorkshire-i lápvidék mélyén megbújó kicsiny falu fogadójában hat idegent fúj össze a szél, akiknek itt kell meghúzódniuk a hóvihar végéig.

Mary már négy éve igyekszik rávenni a főnökét, Jacket, hogy észrevegye őt, de Jack csak a hatékony személyi asszisztenst látja benne. Vajon az, hogy egy fedél alá kényszerültek, megadja a rég várt esélyt Marynek?

Bridge és Luke csupán egy ötperces találkozót tervezett, hogy elintézzék a válási papírjaikat. Most azonban több napot kell egymás társaságában tölteniük; vajon az együttlét szép emlékeket hoz felszínre, vagy csak megerősíti őket elhatározásukban?

Charlie és Robin egy skóciai luxushotelbe tartottak egy különleges karácsonyra, most azonban egy apró fogadóban ragadtak az isten háta mögött. Megkaphatják itt azt, amiért útra keltek – vagy akár még sokkal többet is?

Milly Johnson, a szívmelengető, érzelemdús és mély történetek mesterének legújabb könyve a kitartásról, a dolgok elengedéséről, a határok feszegetéséről és az elfogadásról, valamint a szeretetről és a karácsony varázsáról mesél.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 432, puhatáblás

Eredeti mű: Milly Johnson: I Wish It Could Be Christmas Every Day

Fordította: Nagy Szilvia

ISBN: 9786156644664

A borító nagyon szép és hangulatos. Ez egy nagyon megható, megrendítő, részben kísértet történet. Tetszettek a leírások. Az is nagyon szép volt, ahogy az írónő a Jane Austen regényt (Meggyőző érvek) beleszőtte a történetbe, ezzel is segítve a fiatal páros fejlődését. Emberi problémák és érzelmek jelennek meg ebben a regényben. Elgondolkodtató és szívmelengető. Fejlődni képes emberek, lelki vívódással egy különleges helyen. A szereplők segítik egymást a felismerésekben és a kiteljesedésben. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerülnek felszínre az emlékek, a múltban meghozott döntések és hatásuk, a szereplők gyengeségei és erősségei. A vívódások, a vágyak, a reménybe kapaszkodó emberek mind fájdalmasan valóságosak. Annyira, hogy az olvasó szinte érzi a szereplők minden rezdülését.

Hat különböző korú és társadalmi helyzetű ember egy váratlan havazás miatt ugyanabba a fogadóba kényszerül. A vidám, karácsonyi ünneplésbe szomorúság is vegyül. Néhány nap alatt összekovácsolódik a társaság.

Figgy Hollow településen kötöttek ki, aminek a létezéséről nem is tudtak, pedig a környékről származnak.

Minden karakternek megvan a története, és problémája.

Bridge és Luke az elhúzódó válásukat szeretnék végérvényesen lezárni. Személyes tragédiájuk a megsebzett gyermekkor, és a széthullott házasságuk. Ezek azonban nagyban hozzájárultak a fejlődésükhöz, és a sikereikhez. A lobbanékony természetű Bridge, és a fitt, laza és mosolygós Luke tizennégy éve voltak házasok, és már évek óta zajlott a válás. A rideg gyerekkor és a nélkülözés megkeményítette a nő szívét, és Luke volt az első, akivel megtudta élni a szeretetet, és aki elhitette vele, hogy lehet őt is szeretni. Eleinte nem hitték, hogy a szerelem nem elég egy jó házassághoz.

Mary és Jack főnök-beosztott viszonyban vannak egymással, de a nő szerelmes a férfiba. Jack személyi asszisztense, Mary azt remélte, hogy az üzleti úton végre felfigyel rá a férfi, és viszonzásra lel a vonzalma. Úgy tűnt, hogy a kis társaságból ezt mindenki észrevette, kivéve Jack. Ahhoz képest, hogy Jack évek óta együtt dolgozott Mary-vel, mégis elég keveset tudott a nőről. Kérdéses volt, hogy tud-e egyáltalán bármit is róla. Mary kedves, figyelmes, vonzó nő, akinek fogalma sem volt arról, hogy mennyire csinos. Tetszett, amit Mary kézműves karkötőjéről írt az írónő. Egy barátnőjétől kapta. Kék zsinórból, ezüst gyöngyökből és hat pici kockából készült, amelyen egy-egy betű szerepelt: H. F. H. K. E. B. Azt jelenti, hogy Hívj fel, ha kell egy barát.

A Mary és Jack között lezajlott beszélgetések (is) felidézték a múltat, tisztáztak dolgokat. A felismeréstől elöntötte őket a megkönnyebbülés, a szomorúság, vegyes érzelmek. Amikor a regény közepe felé Jack végre „levette magáról a ravasz üzletember páncélt”, akkor kiderült, hogy ő is szimpatikus karakter, kifogástalan modorral, apró figyelmességekkel, kedvességgel. Amikor beszélgetett valakivel, teljes odaadással figyelt az illetőre. Nyilvánvaló volt, hogy munkamániás, nem engedett közel senkit, nem mutatott meg magából semmit. Pedig vágyott a kapcsolódásra, elköteleződésre, olyan bensőséges kapcsolatra, amilyen a barátainak volt. Asszonyra és gyerekekre vágyott.

Charlie és Robin egy meleg házaspár, akik között nagy a korkülönbség. A hetvenkilenc éves, kifinomult, kedves, huncut Charlie, és a férje Robin (aki huszonnégy évvel volt fiatalabb) már harminckét éve voltak együtt. A két férfi igyekezett kompromisszumra törekedni, amikor csak lehetséges volt. A gyengéd civakodás része volt a kapcsolatuknak. Aranyos volt az évődésük. Az egymás iránt táplált szeretetük, szerelmük nyilvánvaló volt. Charlie beteg volt, és tudták, hogy ez lesz az utolsó karácsonyuk együtt. Robin nehezen viselte, eleinte nem akart beszélni Charlie-val az elvesztéséről. Úgy érezte, hogy nem képes rá. Charlie csodálatosan kitudta fejezni magát, de ő úgy érezte, hogy nem képes rá. Csodálatos karácsonyt szerettek volna. Csodás, szívfájdítóan szép szerelmi történet az övék.

Szóval a szereplők más-más karakterek, akik (a helyzet miatt kezdetben bosszúsak) ha már úgy alakult, hogy kénytelenek egy tető alatt tölteni az ünnepet, akkor kihasználnak minden pillanatot, és egy igazi, családias karácsonyt töltenek együtt. Mivel változtatni nem tudtak a helyzetükön, ezért ezzel kellett kezdeniük valamit. Szerencsére kényelmes szálláshelyük volt, ahol melegedhettek, ehettek, ihattak. Amikor a többiek tudomást szereztek Charlie állapotáról, elhatározták, hogy megadják neki a tőlük telhető legjobb karácsonyt.

A „Figgy Hollow Hatok” egy különleges, és csodás karácsonyt töltöttek együtt. Kis „bandájuk” része lett a hely történetének. Örökké ők lesznek a „Figgy Hollow Hatok”. És Charlie tudta, hogy akkor is közéjük fog tartozni, ha ő már nem lesz többé. A csodálatosan vidám percek alatt mintha semmi más nem létezett volna ezen a hat emberen kívül Yorkshire havas lápvidékén. Robinnak az is eszébe jutott, hogy ha Charlie újra jól lehetne, örökre ezen a helyen maradna, hagyva, hogy minden nap karácsony legyen.

„Charlie azt állította, hogy az élet értelme az, hogy éljük, itt és most, hogy legyünk jelen a pillanatban.”

A könyvet olvasva úgy tűnt, mintha az írónő próbált volna valami egyensúlyt teremteni. Benne volt az elmúlás fájdalma, és az élet vidámsága. Szívfájdítóan szép, szomorkás, és mélyen emberi történet. Élmény volt elolvasni. Amennyire szívszorító, annyira lélekemelő. A regény egyik fontos mondanivalója, hogy mind sokkal boldogabbak lennénk, ha jobban törődnénk az itt és mosttal. Fontos megélni a jelent.

„Karácsonyi varázslat, annak kellett lennie.”

A könyv címadó dala az alábbi linken meghallgatható:

I Wish It Could Be Christmas Everyday

És egy másik régi dal, amit szintén megemlítenek a könyvben:

We’ll Meet Again

Andrew Clements: Ami láthatatlan

Fülszöveg:

„Bobby Philips már korábban is érezte néha úgy, hogy láthatatlan. Például ha rámosolygott egy roppant népszerű szép lányra, és az valósággal keresztülnézett rajta. De mi történik, amikor ez a tökéletesen normális középiskolás fiú egy reggel a fürdőszobában kilép a zuhany alól, és nem látja magát? És ez nem a képzelete játéka, ő pedig nem afféle tébolyult tudós, aki a világ leigázására készül. Bobby nem akart láthatatlanná válni, az egész csupán megesett vele. Az a legrosszabb az egészben, hogy erről senkivel sem beszélhet anyán és apán kívül. Esete rögtön minden lap címoldalára kerülne. Időre van szükség, hogy valami kiutat találjanak. Mert addig Bobby számára nincs iskola, se barátok, sem megszokott élete, addig ő nem létezik, eltűnt személynek számít. És akkor találkozik Bobby egy szép nap a könyvtárban Aliciával. A lány vak, és a fiú nem tehet mást: szóba áll vele, aztán bizalmába, és végül a szívébe fogadja. És mi is bízni kezdünk benne, hogy Alicia fogja visszavezetni barátját az életbe. Andrew Clements, több díjnyertes ifjúsági regény szerzője lebilincselő történetet írt a fiútól, aki láthatatlanná válik, és ettől megtanul látni – látni olyasmit is, amire fel se figyelt odáig.”

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó

Megjelenés éve: 2008

Fordítás alapjául szolgáló mű: Andrew Clements: Things Not Seen

Fordította: Tótfalusi István

Oldalszám: 272

ISBN: 978-963-245-015-5

Andrew Clements 1949. május 29-én született a New Jersey állambeli Camdenben. A szülei lelkes olvasók voltak, és az olvasás szeretetét továbbadták minden gyermeküknek. Andrew gyermekként nagyon szeretett olvasni, de akkoriban még nem gondolt arra, hogy író lesz. Abban viszont biztos volt, hogy összefüggés van a jó könyvek olvasása és az íróvá válás között.

Gyermekként a nyarakat a családjával egy Maine-i tó partján található faházban töltötték, s ezek a csendes, ám tartalmas nyarak, melyeket horgászattal, úszással és olvasással töltött, mind hozzájárult ahhoz, hogy később elkezdjen úgy gondolkodni, mint egy író. A középiskola utolsó évében az angoltanára nagyon megdicsérte az egyik versét, viccesnek nevezte, majd hozzátette, hogy ki kellene adni! Ez a dicséret jó érzéssel töltötte el, hiszen a tanárnő sem az ötösöket, sem pedig a dicséreteket nem osztogatta túl sűrűn. A Northwestern Egyetemre járt irodalom szakra. Hitt magában és az írói tehetségében, s ezt a hitet csak megerősítette a professzoraitól érkező pozitív visszajelzés, melyet az esszéire kapott. Egyetemi évei alatt, alkalmanként írt néhány verset, illetve miután megtanult gitározni, pár dalszöveget is. A dalszövegírás után elhelyezkedett egy kiadónál, majd egy év múlva, egy barátja kérésére segített egy új cég alapításában, mely kiváló minőségű gyermekkönyveket importált Európából. Értékesítési vezetőként egy nagyszerű csapattal dolgozott együtt, akik gyorsan megtanították a könyvkiadásra. Szerkesztőként csodálatosan tehetséges szerzőkkel, illusztrátorokkal és szerző-illusztrátorokkal dolgozott együtt. Életre szóló barátságokat kötött. És amíg ott dolgozott, megjelentek az első képeskönyvei is. A nagy sikert és ismertséget a Frindle (magyarul: Frindli, avagy a nagy ötlet) című könyve hozta meg számára 1996-ban, ezután lett teljes munkaidős író. Feleségével Maine-ben alapítottak családot, nem messze a gyermekkori nyaralóhelyüktől. Élete során több mint nyolcvan könyve jelent meg, sajnos magyar nyelven csak egy töredéke.

2019. november 28-án hunyt el.

A könyvről:

A hiányosságokat leszámítva, alapjaiban véve egy szórakoztató ifjúsági regényt sikerült kézbe venni. Ugyanakkor a történet elolvasása után maradtak kérdéseim. A vége kissé lezáratlan maradt. Persze, Bobby helyzete rendeződött, de mi volt utána? Jó lett volna egy utószó, melyben említést tesznek arról pár mondatban, hogy mi lett Bobby és Alicia sorsa, illetve mit tettek a szülők az egész kalamajka után.

A történetvezetés viszonylag gördülékeny volt, bár az elején nem sikerült azonnal magával ragadnia. Kissé kuszának tűnt, aztán lassan minden a helyére került.

Adott egy gimnazista srác, aki egyik nap arra ébred, hogy láthatatlan lett. Elég abszurd, nem igaz? Ezután hatalmas galiba kerekedik, amiben szerepet kap egy baleset, a gyámügy és a rendőrség, valamint egy vak lány és a családja.

Örülök, hogy a láthatatlanság okának nem valami misztikus dolgot talált ki a szerző, hanem nagyjából logikus, fizikával összefüggő okokkal magyarázta.

A karakterek kidolgozottsága kissé felületes volt. Amit a két szülőpárosról megtudhattam a történet során, az nem igazán kedveltette őket meg velem. Voltak ugyan szimpatikus megnyilvánulásaik, ám összességét tekintve inkább semlegesek maradtak. Ugyanakkor Bobby és Alicia kedvelhető szereplő volt, még ha róluk sem derült ki túl sok. A párbeszédeik tetszettek, ugyanakkor a tetteik nem feltétlenül tükrözik a kamaszokét.

Ez a történet nem az a magába szippantós, izgalmas vagy akár bődületes humorral megáldott könyv, de ha elvárások nélkül olvassa valaki, akkor egy kissé ugyan félkésznek ható, de szórakoztató regényt kap az olvasó.

Pontozás: 10/8