Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Bárhová mennél

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az élet sosem a tervek szerint alakul, hanem ahogyan a sors elrendeli.

Habár már közelít a negyvenhez, Katie Collins nem gondolja, hogy célba ért volna. Washingtoni munkája a külügyminiszter sajtós csapatában minden energiáját felemészti, és bármennyire is küzd az elismerésért, csupán még több feladat és teher a jutalma. Ami pedig a jóformán nem létező magánéletét illeti, annak is köze van a hivatalhoz, mivel nőcsábász főnöke munkaidőn túl is szívesen keresi a társaságát.

Katie tudja, hogy élete nem a helyes irányba tart, és kezd is belefáradni. A kiutat azonban nem találja. Ám amikor egy nem várt családi eseményt követően Írországba kell utaznia, úgy érzi, a fojtogató mindennapokból kiszakadva talán sikerül levegőhöz jutnia. Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy mennyire elbűvöli a sziget különleges atmoszférája, a varázslatos táj, a vidék nyugalma, a helyiek kedvessége – és nem utolsósorban egy szexi csapos.

Az aprócska óceánparti falu sorsfordító találkozások, izzó vágyak, szenvedélyes érzelmek, szívet tépő pillanatok, fájdalmas emlékek helyszíne lesz, ahonnan a kéthetes utazása végén Katie már más emberként távozik. Feltéve, ha nem marad ott örökre.

Péntek Tünde regénye ezúttal a meseszép Írországba repíti az olvasót, ahol nem csak egy csillagokban írt szerelem bontakozik ki. A Bárhová mennél egy szívszorító történet szeretetről, önzetlenségről, barátságról, családi kötelékekről és mindenekfelett arról, hogy nem elég az eleve elrendelt sors, a boldogságért meg is kell küzdeni.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 478

ISBN: 978-963-5708-08-6

Nekem sokkal jobban tetszett az írónő Csak még egy perc című regénye. Eszembe jutott, hogy a csodás tájleírások miatt, amikkel a szerző gyönyörűen bemutatta Írország szépségeit, talán inkább Ariadne lett volna a célközönség. Őt mindig érdekelte Írország. A történet nagy része egy ír faluban, a Moher-sziklák közelében játszódik. Szerettem olvasni a leírásokat a helyszínekről, a természeti szépségekről. A részletességüknek köszönhetően érzékelhető a sziget különleges atmoszférája. Tetszett a kis összetartó közösség. Érzelmekben gazdag regény. Nekem eléggé vegyesek ezzel a regénnyel kapcsolatban az érzéseim. A gyönyörű, idilli környezet leírását, a falu felvirágoztatásáról szóló részeket, a csillagokban megírt szerelemről szóló történetet sajnos beárnyékolta a női főszereplő időnként ostoba viselkedése, és a méltatlan helyzet, amibe került. Pedig e nélkül is voltak a könyvben izgalmas és megrázó részek. Például manipuláció, gyújtogatás, pánikrohamok.

A Washingtonban élő Katie Collins elégedetlen az életével. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen rengeteget dolgozik, és egy nős férfi szeretője. Ennek tudatában nálam eleve „rossz ponttal” indult. Az a véleményem, hogy aki a magánéletében csal és hazudik, az az élet más területein sem megbízható. A főszereplő hölgy valószínűleg nem osztotta Arisztotelész véleményét, ami szerint a boldogság úgy érhető el, hogy értelmes életet élünk és erényesen cselekszünk. Szerintem aki a párkapcsolatában hűtlen, az a többi kapcsolatában is az. Ilyen embertől nem lehet lojalitást várni. És éppen ezért David is nagyon ellenszenves, negatív karakter.

Katie a könyv elején kifejezetten szánalmas nő, és csak magának köszönhette, hogy olyan undorító és zavaros helyzetbe került. Nem tudtam, és nem is akartam azonosulni vele. Bár reménykedtem a személyisége fejlődésében, nem igazán bíztam benne, és nem is tudtam szívből drukkolni neki. A barátnője, Donna viszont nagyon szimpatikus volt.

Katie nagyapja (akivel csak egyszer találkozott) elhunyt, és rá hagyta mindenét. Ezért elutazott Írországba, hogy elintézzen mindent, amit kell. John Collinst mindenki szerette. Conor O’Sullivan, a helyi pub tulajdonosa önzetlenül segített az öregnek, amiben csak tudott. Hiányzott neki az öreg, aki apjaként nevelte. Ő faragott férfit belőle.

Amíg Katie Írországban tartózkodott megbízást kapott a dublini nagykövetségtől, amit Conor segítségével sikeresen teljesített. Akkor ismerkedett meg az öreg Harry Kennedy-vel, aki szerintem feldobta a történetet. Harry bácsi próbálta meggyőzni Katiet és Conort, hogy a sors egymásnak rendelte őket, összetartoznak, illenek egymáshoz.

Conor őszinte volt a nővel, és nem akart szórakozni vele. Amikor már kicsit jobban megismerkedtek, elmondta neki, hogy nős, több mint négy éve külön élnek, és csak anyagi okok miatt nem váltak még el. Vágyakozott Katie után, de uralkodott magán. Törődött a nő érzéseivel és vigyázni akart rá. Katie pedig pontosan erre vágyott, hogy azt érezze, hogy számít valakinek és pótolhatatlan. Steve Earle Galway Girl című slágere miatt Conor galwayi lánynak hívta Katiet. A férfi nagyon figyelmes, gondoskodó és megfontolt volt. A nő jól érezte magát Írországban, szinte otthonosan. Az apját viszont hiába győzködte, nem akart Liscannorba látogatni.

Katie az örökséggel egy új élet lehetőségét kapta meg. Kiderült, hogy önzetlen, segítőkész és szorgalmas nő. Viszont sokszor olyan volt, mint egy hormontúltengéses, hisztis kamasz.

Az első szeretkezésük után Conor egy dal refrénjét énekelte Katie-nek, ami a szerelmük jelképévé vált.

„Ha tehetném, megtenném,

bárhová mennél, én veled mennék.

Az égboltig fel, vagy a végtelen mélybe,

bárhová mennél, elkísérnélek.”

(The Calling: Wherever You Will Go)

Néha nagyon úgy tűnt, hogy Katie maga sem tudja, hogy mit akar. Sajnálta magát és panaszkodott a barátnőjének, közben pedig szinte semmit sem tett, hogy a helyzet megváltozzon. Komoly kapcsolatot, összetartozást, jelenlétet akart. Időnként mégis úgy csinált, mintha csak szexre vágyott volna. Mintha nem is az aktuális férfit akarta volna, csak kielégülést. Állítólag nagyon szép nő, szóval a szexet bárkitől megkaphatta volna. Ha pedig nem volt neki elég az a pár percnyi, esetleg pár órányi figyelem, akkor miért viselkedett így? Komolyan nem értettem ezt a nőt.

Conor nagyon rendes, jó ember. Nem csak megszerezni akarta Katie-t, hanem minden hibájával együtt akarta őt. Nem csak a teste érdekelte, hanem ami ő maga. A mozdulatai, a finom rezdülései, a mosolya, a magánya… minden. Látta őt teljes egészében. Nem tudott betelni vele. A helyiek hamar „elkönyvelték”, hogy Katie és Conor egy pár. A nő egyértelműen a közösség tagjává vált. Az írországi barátnőjét, Laoise-t is szimpatikusnak találtam.

Erősen érződik a történeten az ír nemzeti öntudat.

Beismerem, volt olyan pont (például a 33. fejezetnél), amikor annyira irritált Katie hisztije, ostoba viselkedése, hogy majdnem becsuktam a könyvet. Amikor azt mondta, hogy Conor gyáva, akkor felszaladt a szemöldököm. Amikor pedig felvetette egy beszélgetés során, Laoise egyik kérdésére válaszolva, hogy talán túl nagyok az elvárásai, akkor majdnem elnevettem magam. Nagyok az elvárásai? Neki? Aki nős fickókkal kezd, és meghunyászkodik a szakmájában is? Hamarosan megállapítottam, hogy Katie nem csak szánalmas, hanem képmutató is. Képes volt visszamenni a szeretőjéhez. Ő és David együtt éltek fél évig Dublin-ban. Harry bácsi rosszulléte és kórházba kerülése kellett ahhoz, hogy összeszedje magát. Meg persze az, hogy kiderüljön, hogy megint hagyta, hogy David hülyét csináljon belőle. Szerencsére azonnal útra kelt, és sietett az öreghez a kórházba. Harry bácsit örömmel töltötte el a látogatása. Amikor Conor hazafuvarozta a nőt a kórházból, felcsendült Katy édesanyjának a kedvenc dala. Audrey Hepburn: Moon River

Már régen elvesztette őt, és megtanult ezzel együtt élni, de most még jobban hiányzott neki. Szüksége lett volna arra, hogy beszélgethessen vele.

Harry bácsi nem ébredt fel másnap reggel. Liscannorban az emberek úgy élnek, mint egy nagy család. És most nagy szükségük volt egymásra.

Katy elküldte a felmondását, és Donna segített neki rendbe hozni az életét.

Hosszú hónapok múlva, amikor egy hurrikán csapott le a falura, Katie és Conor újra egymásra találtak. Elhatározták, hogy ha túlélik az éjszakát, akkor összeköltöznek. Másnap Katie apja, Gerard is áldását adta rájuk. Végül az összes akadályt legyőzték.

Ahogy már írtam, eléggé vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az alapötlet nagyon jó volt. A tájleírásokat nagyon szerettem. A faluért folytatott küzdelem, és a csillagokban megírt szerelem pedig olyan történet, ami képes megérinteni a lelket. Mégsem sikerült igazán közel kerülnie hozzám. Úgy éreztem, hogy beárnyékolta, bemocskolta az az erkölcsileg megkérdőjelezhető, méltatlan helyzet, amibe Katie került. Sajnálom, mert egyébként tetszett. Az írónő Csak még egy perc, és a Hóesésben találkoztunk című regényei olyanok, amiket máskor is szívesen újra elolvasok. Ez viszont sajnálatos módon nem olyan.

Kíváncsian várom a következő regényét. Az Amíg a nyár véget ér megjelenése: július 8.

Ana könyvajánlói - Nicholas Sparks: Törékeny csodák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Tanner Hughest a nagyszülei nevelték azzá, aki: egy határozott, világot látott férfivá, aki a nagyapja példáját követve katonaként szolgálja az országát. Az egész életét külföldön töltötte, és most, a leszerelése után sem áll szándékában megállapodni. Ám mielőtt újra útra kelne, hazautazik a beteg nagyanyjához, aki a halálos ágyán egyetlen dolgot kér tőle: „Találd meg, hová tartozol!” Emellett pedig Tanner sosem ismert apjának nevét is elárulja, és azt is, hol találhatja meg.

Amikor Tanner kíváncsiságtól hajtva az észak-karolinai kisvárosba utazik, még nem tudja, hogy az egész élete megváltozik. Az apja nyomát követve megismerkedik egy, a gyerekeit egyedül nevelő doktornővel és egy magányosan, elvonultan élő öregemberrel. Ha Tanner képes megnyitni a szívét a szeretet és a szerelem előtt, a csodálatos találkozások sora ezzel nem ér véget…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2025

A mű eredeti címe: Counting Miracles

Fordította: Szieberth Ádám

Oldalszám: 348

ISBN 978 963 452 990 3

Nagyon szép a borítója. A történet kiszámítható és tele van klisékkel. Ettől függetlenül olvasmányos, nagyon érdekes és szórakoztató. Szerintem szívmelengető regény. Sok minden van benne: múltbéli titok, tragédiák, apját kereső főhős, szerelem, hely és életcél keresés, idilli táj… Az olvasó fejezetről fejezetre lassan ismerheti meg a szereplők komplikált és érdekes (volt akinek megrázó) történetét. A könyvben benne van a sorsfordító tragédiák utáni újrakezdés lehetősége, az emberi lélek ereje is. Véleményem szerint az „emberi” szereplőktől, és valószerű helyzetektől hiteles a történet. Talán segít egy kicsit más szemmel nézni a saját nehézségeinkre is. Nem túl bonyolult történet, és szerencsére garantált a boldog befejezés. Érdemes időt szánni rá, és értő figyelemmel olvasni. Szeretem a leírásokban gazdag történetmesélést, és az író pontosan ezt nyújtotta ebben a könyvben.

A regényben sok a bibliai idézet. Ez hívő emberként engem nem zavar. Másoknak viszont kicsit sok lehet.

Tanner Hughes kedves, szimpatikus és férfias karakter. Az anyja meghalt a szülés után pár perccel. A nagyszülei nevelték fel. Katonaként élte az életét. A leszerelés után vándoréletet élt. Amikor megtudta, hogy a nagymamája gyógyíthatatlan beteg, és már nincs sok ideje hátra, akkor hazautazott Pensacolába. Szinte el sem mozdult a nagyanyja mellől. Igyekezett megkönnyíteni a nagymamája utolsó napjait. Gyengéden gondozta a haláláig. A nagyanyja temetése után elindult az Asheboro nevű észak-karolinai kisváros felé. Azért oda, mert vélhetően az volt az apja tartózkodási helye. Nem sok információja volt róla, csak annyi, amennyit a nagymamája egy papírra felírt a halála előtt. Az apja és az észak-karolinai kisváros neve.

Kaitlyn Copper egy elvált doktornő, aki egyedül neveli tinédzser lányát, Casey-t, és kilenc éves fiát, Mitchet. Mitch rajong a nővéréért, és Casey is imádja a kisöccsét. A kisfiú sok időt tölt egy kedves öregúrral, aki faragni tanítja.

Casey egy parkolóban nekitolatott egy férfi kocsijának. Így ismerkedett meg Tanner a Cooper családdal. Kaitlyn és Tanner közt szinte azonnal vonzalom alakult ki. Egyik találkozás követte a másikat. Érdekes beszélgetéseket folytattak, és kellemesen érezték magukat egymás társaságában. Ezeknél a beszélgetéseknél egy kicsit részletesebben is ki lehetett volna dolgozni a témát, hiszen mindkettőnek érdekes a hivatása, és a veteránokról meg a rászoruló embereket segítő szervezetekről is sok érdekességet és hasznos információt lehetett volna írni. Ettől függetlenül így is tetszettek.

Tanner megállapította, hogy Kaitlyn gyerekei nagyszerűek. Casey okos, eleven és rámenős. Mitch pedig lelkes, elbűvölő, elégedett gyerek. A gyerekek is nagyon megkedvelték a férfit. Tanner elég sokáig sodródott az életben, élt nomád életet. Elég nehezen döbbent rá, hogy ideje lenne megtöltenie az életét tartalommal, célt találni. Kaitlyn mellett úgy érezte, hogy a helyén van.

Az idős Jasper, akinek a teste nagy részét égési sebek csúfították el, és aki faragni tanítja a kisfiút, kedveli Kaitlynt. Nagyra értékeli a doktornő jó természetét és a szaktudását. Jasper családját mélyen átjárta a hit és a tisztelet. A nagyapja lelkipásztor volt. Az apja pedig egy gyümölcsösben dolgozott. Szerette az őszibarackot, és mindent megtanított róla a fiának, amit tudott. Jasper szerette az apját a bölcsességéért, az emberi tartásáért, a türelméért, és kedvességéért. Jó emberek voltak. Borzalmas, ami Jasper családjával történt. Szegény fickó sokat szenvedett. Az író feltárja az olvasó előtt, hogy Jasper hogyan nézett szembe az életének legdrámaibb pillanataival. A történetben felbukkant egy fehér szarvas, és Jasper úgy érezte, hogy a sorsuk összefonódik. Az volt az érzése, hogy neki kell megvédeni a fehér szarvast. Szerintem nagyon megrendítő volt, amikor Jasper meglátogatta a felesége meg a gyerekei sírját, és elmesélte nekik, hogy mi minden történt.

Amikor Jaspert az erdőben baleset érte, Tanner kutatta fel, és mentette meg az öreg kutyájának, Arlo-nak a segítségével. Jasper erősebb volt a sorscsapásoknál, és egyre több örömteli pillanatban volt része. A történet végére sem múlt el a fájdalma, csak átalakult, és megtanulta hogyan tud tovább élni.

A három gonosz tinédzser fiún, és Littletonékon kívül nem volt a történetben igazán negatív karakter. Ők ugyan undorító orvvadászok, de szerencsére nem sokat szerepeltek a regényben. A történetből nem derült ki, hogy ők végül megbűnhődtek-e.

Ez a könyv az, aminek látszik. Egy érzelmes, könnyed, bár néhol megrázó történet. Kedves és szentimentális. Örülök, hogy elolvashattam.

Ana könyvajánlói - Jillian Meadows: Give Me Butterflies – Jöhetnek a pillangók (Oaks Sisters 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Megható, szenvedélyes munkahelyi románc egy tudományos múzeum falai közt.

Millie-t soha nem érdekelték az elvárások. Gyerekkori rajongása a bogarak és a természettudomány iránt a rovartan területére kalauzolta őt, és kurátorként naponta inspirálja a múzeumba látogatókat. Nagy álma, hogy a Rovartani tár osztályvezetőjévé váljon, ezért amikor a pozíció megüresedik, elhatározza, hogy semmi sem térítheti el a céljától. Főleg nem Finn, a mindig mogorva kolléga, akinek rosszalló tekintete, mélykék szeme és megszámlálhatatlan csillagászati mintás nyakkendője van… Nem mintha Millie ezekre odafigyelne.

Finn nem szándékosan mogorva mindenkivel, csupán nehezen tartja egyensúlyban az élete különböző területeit: egyedül neveli unokahúgait, igyekszik, hogy legalább néha ne égesse oda a vacsorájukat, gyászolja elveszített nővérét, és közben a múzeumban is helyt kell állnia. Nem engedheti el magát, és végképp nincs szüksége több bonyodalomra – különösen a ragyogó mosolyú, rendíthetetlenül optimista Millie-re, akivel szó szerint folyton összeütközik.

A férfi túl bogaras. A nő vakítóan ragyog, akár egy csillag. Nem áll szándékukban közelebbről megismerni egymást, de mivel Finn tagja a pozícióra interjúztató bizottságnak, ez elkerülhetetlen. Millie hamarosan rájön, hogy a karrierjét kockáztatni egy dolog; a szívét kockáztatni viszont már egészen más.

Készülj fel a gyomrodban repkedő pillangókra!”

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2026

Fordította: Koch Márta

Oldalszám: 416

ISBN: 978 963 675 954 4

Szép, színes, és sokatmondó a borítója.

Tudományos közegbe helyezett szívmelengető, gyönyörű szerelmi történet! Elképesztően bájos, és hihetetlenül érzéki. Annyira magával ragadott, hogy le sem tudtam tenni.

A szókimondó, humoros, könnyed stílus ellenére érint néhány nagyon nehéz témát. Gyász, verbális bántalmazás, manipuláció, szorongás…

A szemszögeket folyamatosan váltogatja az írónő, így mindkét főszereplő érzéseit és nézőpontját megismerhetjük. Aranyos, hogy minden fejezet elejét rajzokkal díszítették. A Millie nézőpontját bemutató fejezeteket pillangók, Finn fejezeteit pedig csillagok.

Két, teljesen eltérő családi háttérrel rendelkeznek. Millie összetartó, meleg családi légkörhöz tartozik. Finn egyedül a testvérétől kapott szeretetet. A szülei rideg, távolságtartó, manipulatív emberek.

Millie Oaks a Wilhelminai Természettudományi Múzeum rovartani osztályvezetői pozícióra pályázik. A kezdetektől fogva azért harcolt, hogy tudósként komolyan vegyék. A Csillagászati Tár osztályvezetője, dr. Finn Ashford jóképű, izmos, a morcossága ellenére is nagyon vonzó férfi.

„Ezek vagyunk mi: mikroszkóp a teleszkóppal szemben, mosoly a mogorvasággal szemben, meleg vidámság a hűvös tekintettel szemben.”

Finn nővére, Clara meghalt, ezért ő neveli a kislányait. Avery és Eloise kétpetéjű ikrek. Öt évesek. A férfi igyekszik a legjobb tudása szerint nevelni őket. A történetüket olvasva szinte érezni a szeretetet, amit irántuk érez.

Millie és Finn között erős a kémia. Már a regény elején szikrázik köztük a levegő. Bár mindkettő próbál ellenállni.

A regény tele van bájos „jelenetekkel”. Az egyik ilyen, amikor Millie Finnel és a lányokkal pizzát süt, és közben a lányok énekelnek, nevetnek, táncolnak. Finn pedig nézi őket. Valahogy úgy alakult, hogy péntekenként találkoztak a férfi házában. Ezek az együtt töltött péntek esték bearanyozták Finn hetét. És egyre többre vágyott. Próbálta visszafogni magát, pedig legszívesebben átadta volna magát annak a gravitációs vonzásnak, ami Millie felé húzta. Millie-nek is Finn körül jártak a gondolatai, és igyekezett emlékeztetni magát, hogy nem bonyolódhatnak tovább a dolgok közöttük. Bár nagyon vágyott Finn-re, aggódott, hogy mit jelent ez az állására nézve. Imádtam a családias találkozóikat! Nagyon imponáló a férfi figyelmessége, őszintesége, és az, hogy kiszállt a bizottságból, hogy a nővel lehessen. A tudat, hogy Finn-nek semmi köze sem lesz az interjúztatáshoz, megkönnyebbüléssel töltötte el Millie-t, és megtörte minden ellenállását.

A mellékszereplőket is nagyon megkedveltem. Lena, Micah és Emil szimpatikus karakterek.

Millie Lenával az egyetem alatt ismerkedett meg, és azóta a legjobb barátnők. Támogatják egymást.

Millie-t az exe, Kyle még mindig zaklatta. Tönkretette a nő önértékelését, és Millie még bizonytalan volt, hogy teljesen helyrejött-e. Kyle nárcisztikus jellemvonásait jól sikerült ábrázolni. A nővel borzalmasan viselkedett, de amikor más is jelen volt, akkor „maszkként” viselte a manipuláló énjét. A külvilág felé jól működött a látszat. Társaságban egészen más volt, mint Millie-vel. A múzeum vezetőségét is igyekezett elbűvölni a szórakoztató személyiségével, és biztos volt benne hogy figyelmet és csodálatot érdemel, valamint biztosra vette, hogy megszerzi az osztályvezetői állást.

Amikor Finn a nővéréről mesél Millie-nek, akkor egy kicsit az olvasó is megismerheti Clarát, és osztozhat a gyászon.

Szépen alakult Millie és Finn kapcsolata. A nő családja is elfogadta és megszerette Finnt meg az ikreket. Az idillt azonban megtörte az, hogy Finn aggódott, hogy elhanyagolja a gyerekeket. Félt attól, hogy olyan „gondviselővé” válik, mint amilyenek a szülei voltak. A pszichológusától remélt segítséget ahhoz, hogy egyensúlyba tudja hozni a Millie-vel és az ikrekkel töltött időt, és eltudja engedni a bűntudatát, amit akkor érez, amikor nem a lányokkal van.

„Valójában mindenkinek csak ennyit tudunk nyújtani. Tökéletességet nem, csupán a lehető legjobbat, amire képesek vagyunk.”

Tiszteletre méltó, ahogy Finn gondoskodott a lányokról, figyelmesen és csodásan gyengéden bánt Millie-vel, felvállalta a kapcsolatukat, és mindent megtett azért, hogy tovább fejlődjön ez a kapcsolat. Egymás életének alapvető részévé váltak, mintha egymásnak teremtették volna őket.

Imádni való volt, hogy a lányok rajzoltak Millie-nek, és Finn a rajzokat egy csodás üzenettel, virágcsokorral meg ajándékkal a nő irodájában hagyta a második interjú előtt.

Millie és Finn meggyógyították egymás lelkét.

A ráadás epilógus volt a „hab a tortán”. Kedves, romantikus, érzéki.

Nem számítottam arra, hogy ennyire nyugtalanító, megrendítő, érzelmes, humoros, elgondolkodtató olvasmány lesz. Pedig mindez egyszerre.

Sugárzik a könyvből az őszinte szeretet. Ez a regény is azok közé a könyvek közé tartozik, amik úgy simogatják az ember lelkét, mint a napfény melege. Olyan történet, amihez bármikor visszatérhetünk, és feltölt derűvel. Felemelő érzés, hogy rátaláltam erre a jó könyvre.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Egy független nő (Happily Inc 5.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az esküvőszervező Renee Grothen nem szándékozik férjhez menni. Aki tudja, az ugye csinálja – aki nem tudja, az tervezi… Azt azonban soha nem tervezte el, hogy a jóképű és tehetséges thrilleríró, Jasper Dembenski megkéri a kezét. Nem, ő csak kalandot akart. Gondtalan szórakozást, elköteleződés nélkül.A katonaságnál töltött évek után Jaspernek szent meggyőződése, hogy nem alkalmas tartós kapcsolatra. Abban viszont semmi kivetnivalót nem talál, hogy szenvedélyes viszonyba bocsátkozzon a szép és talpraesett Renee-vel. Igen ám, csakhogy a futó kaland abban a pillanatban átalakul, amikor a lány a vágyai tárgyából a múzsájává válik.

Renee esküvőszervezőként mindig ügyesen kézben tartotta a dolgokat, soha nem történt semmi baj. De vajon készen áll arra, hogy fejest ugorjon a szerelembe, ami tökéletesen kiszámíthatatlan?”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Meant to Be Yours

Kiadás éve: 2022

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-540-560-2

Aranyos kisvárosi románc. Érzelmekkel teli, humorral átszőtt történet. Megérintett. A női főszereplő tele van vívódással. A félelmei nem a korábbi szerencsétlen szerelmi életében gyökereznek (ahogy eleinte hiszi), hanem abban a traumatikus élményben, hogy gyerekként az apja elhagyta, és az anyja egyedül nevelte. A férfi főszereplő poszttraumás stressz betegséggel (PTSB) küzd. Ezt a szálat érdemes lett volna egy kicsit alaposabban kidolgozni. Bár így is érzékelhető volt, hogy milyen komoly terhet rótt Jasper-re és a környezetére. Egy futó kapcsolatnak indult az egész, mind a két fél részéről, ám hamar komolyra fordulnak a dolgok. Renee és Jasper érzelmileg sérültek, ezért nem mernek komolyabb viszonyt kialakítani. Ez az „akarlak, de nem lehet, mert félek elköteleződni” téma együtt jár a bizonytalansággal, önmarcangolással, kötődési igénnyel… Érzelmileg nagyon intenzív. A maguk módján próbáltak megküzdeni az érzéseikkel. Az írónő végig fenntartotta az érdeklődésem. A történet kutyás szálát imádtam. Nagyon tetszett a macskás rész is, bár abból elég kevés volt. A baráti kapcsolatok is szépen kiemelkedtek a történetből.

Jasper Dembenski Afganisztánból visszatérve írással próbált megküzdeni a poszttraumás stresszel. Rengeteg terápia és gyógyszeres kezelés után az írás volt az, ami félig-meddig meggyógyította. Annyira legalábbis, hogy többé-kevésbé normális életet élhessen. Az eddigi köteteket olvasva is rájöhetett az olvasó, hogy rendes fickó. A kiadója három hónapos könyvbemutató turnéra küldte. A turné végén megmentett egy kóbor kutyát.

Renee Grothen esküvőszervező. Pallas Mitchell a főnöke. Amíg Pallas várandós volt, addig Renee helyettesítette. Renee örült, hogy Jasper hazatért a könyvturnéjáról. Tetszett neki a kedves, magas, erős, szexi mosolyú és jóképű férfi.

Jasper és Koda (így nevezte el a kutyát) közös rutinja gyorsan kialakult. Amíg a férfi dolgozott, addig a kutya rendszerint nyugodtan aludt. Jót tett neki az eb társasága. És Renee is jó hatással volt rá. Tetszett neki a nő humorérzéke és a mosolya. Megállapította, hogy bár alacsony, de szép és formás nő. Nagyon vonzódtak egymáshoz, és gyorsan egymásra találtak. Renee korábbi szerelmi élete katasztrofális volt, ezért nem akart tartós kapcsolatot. Minden férfiban csalódott korábban, ezért nagyon bizalmatlan, gyanakvó volt. Nem akart szerelmes lenni, mert próbálta megóvni magát. A kapcsolatuk kezdetben a vágyról és szenvedélyről szólt, majd fokozatosan egyre mélyebb érzelmek alakultak ki közöttük.

Jasper-nek az új regényéhez szüksége volt egy kis kutatásra és ötletekre. Eldöntötte, hogy a következő regényében a női karakter esküvőszervező lesz, ezért követni fogja Reneet, hogy megismerje a munkáját. Renee némi nyomás hatására beengedte a férfit a világába. Sokat segített a férfinak az írásban.

A múltbéli traumák fokozatosan derültek ki. A Renee anyjával kapcsolatos rész szerintem egy kicsit fel lett fújva. Bár Verity tényleg különös karakter, mégis túlzónak tűnt Renee viselkedése. Renee szereti az anyját, ennek ellenére próbálta távol tartani Happily Inc-től. Biztos volt abban, hogy amikor kiderül az anyja képessége, akkor a dolgok számára rosszra fordulnak. Félt attól, hogy fény derül a családi titokra. Jasper-nek elmondta, de a férfi megdöbbent és nem hitte el. Amikor megjelent Verity, és tolmácsolta neki Koda gondolatait, akkor már elhitte és nem kételkedett benne. Sőt! Csodálatosnak tartotta. Renee barátai nagyon jól reagáltak a hírre. Természetesen, elfogadással álltak hozzá az anyja képességeihez. Végre Renee is kezdte elfogadni, és már nem „rejtegette” az anyját a barátai elől. „Talán csak néhány pozitív élményre volt szüksége, hogy a dolgok új megvilágításba kerüljenek.” Renee feldúlt volt, amikor az anyja Happily Inc-be érkezett, mert biztosra vette, hogy Verity jelenléte mindent tönkretesz, de teljesen megalapozatlanok voltak a félelmei. Az anyja egyértelműen pozitív irányba befolyásolta az eseményeket. Renee mindig menekült, mert félt megkockáztatni, hogy valaki összetöri a szívét.

A vicces, kicsit furcsa, de mindenképpen szeretetreméltó Jasper abban a hitben élt, hogy sohasem gyógyul meg teljesen a komoly lelki sérülésekből. Végül mégis sikerült. Persze voltak még rémálmai, de sokkal jobban érezte magát, és nyitottabbá vált. A kapcsolata Renee-vel jobb emberré tette, és szeretett gondoskodni a nőről. Ebben biztos volt, és valami azt súgta neki, hogy sokkal jobb lehetne az élete vele. Volt valami aranyos abban, ahogy a férfi átgondolta az érzéseit, és rájött, hogy szereti Reneet.

Végül megtalálták a boldogságot egymás mellett.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Nem vagyok túl rajtad (Happily Inc 4.)

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Silver Tesdal okos üzletasszony, ráadásul szexi nő – ezek egyike sem kerüli el Drew Lovato figyelmét. Ám annak idején volt annyira ostoba, hogy hagyta elmenni őt. Amikor a helyi bank elutasítja a lány hitelkérelmét, Drew felismeri a vissza nem térő lehetőséget – egyrészt támogathatja Silver briliáns üzleti tervét, másrészt visszanyerheti a bizalmát.

Silver nem olyan kemény, mint amilyennek hiszik. A Drew-val történt szakítás annak idején porig sújtotta. A férfi csókját azonban még mindig ugyanolyan ellenállhatatlannak találja, mint az üzleti ajánlatát. Ha már képtelen túltenni magát élete első szerelmén, akkor talán jobb, ha enged a kísértésnek, így egyszer s mindenkorra kiöli magából ezt az érzést.

Ám a terv kudarcot vall, és Silver rádöbben, nincs más lehetősége, be kell vallania évek óta rejtegetett titkát, jóllehet ezzel kockáztatja, hogy örökre elveszíti Drew-t…”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Not Quite Over You

Kiadás éve: 2022

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-540-515-2

Ez a Happily Inc sorozat negyedik kötete. A cselekmény kiszámítható volt. Az érzelmileg sebzett főszereplők gyógyulása és újra egymásra találása szívmelengető történet. Valahogy mégsem tudtam „közel kerülni” a szereplőkhöz. Pedig szimpatikus karakterek. Talán azért, mert ebben a kötetben olyan témák voltak, amik távol állnak tőlem. A pénzügyi területek, a vendéglátó ipar és az esküvőszervezés nem igazán kötnek le. A krimiíró, Jasper Dembenski ötletei és alkotói folyamatai, stílusa viszont érdekes volt. Szerintem Jasper rendes fickó.

„Hajlamos volt azt gondolni, hogy ő az egyetlen, akinek gondjai vannak, és akit a múlt sötét árnyai kísértenek. Folyton emlékeztetnie kellett magát, hogy mindenkinek megvan a maga baja.”

Silver Tesdal bővíteni akarta a vállalkozását. Ehhez kölcsönre volt szüksége, de a bankok elutasították.

Drew Lovato kölcsön akarta adni neki a pénzt, de kételkedett benne, hogy a nő elfogadná. Silver szép, okos, elszánt, nagyon büszke és szókimondó. Drew szívesen töltött volna vele több időt. Ezért arra gondolt, hogy az lenne a legjobb, ha csendestársként beszállna a nő vállalkozásába. Ő maga bankárként dolgozott, és mindig fontosnak tartotta, hogy támogassa a helyi vállalkozásokat. Silver esetében a közös múltjuk is fontos tényező volt. Nagyon bánta, hogy annak idején nem vette feleségül Silvert. A nő próbálta győzködni magát, hogy már túl van rajta. Mielőtt a férfi főiskolára ment, szenvedélyesen szerelmesek voltak egymásba. Silver feldúlt volt, de nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a férfi lehetőséget adna neki, hogy terjeszkedjen. Szerette volna megvalósítani a terveit, de félt, hogy a múlt átveszi az irányítást fölöttük. Nagyon szenvedett, amikor szakítottak, és örökbe adták a közös gyermeküket. Amit Drew nem tudott, hogy Silver összebarátkozott az örökbefogadó anyával, és rendszeresen látogatta a gyermeküket, Autumn-öt, aki nagyon hasonlított az apjára. Bár Drew közelsége, és az új partnerség felkavarta Silvert, mégis elfogadta a férfi ajánlatát. A közös üzlet, a közös munka jobban alakult, mint ahogy Drew remélte. Még csábítóbbnak találta Silvert, mint sok évvel korábban. Minél több időt töltöttek együtt, Silver egyre jobban belátta, hogy tévedett a férfit illetően. Még nem volt túl rajta, és mindig is Drew volt a legnagyobb gyengéje. Valami olyan volt köztük, mint a gravitáció, ellenállhatatlanul vonzotta hozzá. Drew is odavolt Silverért. Imádta őt. A férfi nehéz helyzetben volt. A szülei elvárták tőle, hogy ő legyen a legjobb. Mindig győznie kellett. A nagyapjával viszont megnyugodhatott és olyan lehetett, mint mindenki más. Az anyjának nagy tervei voltak vele. Drew nénikéjével, Libbyvel is vigyázniuk kellett.

Silver és Drew újra szenvedélyes viszonyba kezdett. Sok izgalomban volt részük, és a nőnek még arra is fel kellett készítenie a férfit, hogy a lányuk találkozni akar velük, és velük tölt majd egy hetet. Autumn mindent tudott az örökbefogadásról. A nevelőanyja azt akarta, hogy tudja az igazságot. A kislány nagyon ügyesen, rugalmasan kezelte a helyzetet.

Silver vállalkozása együttműködött a barátnője, Pallas esküvőszervező cégével. Cade (Pallas ikertestvére, Drew unokatestvére) és Bethany is nagyon stresszes időszakot élt át. Bethany apja El-Bahar királya, és ez megbonyolította az esküvőszervezést. Szívük szerint nem akartak nagy felhajtást, de ez a nő családja miatt nem volt opció. Pallas igyekezett megnyugtatni a leendő sógornőjét, és mindent megtett azért, hogy a menyasszony szeresse a nekik szervezett partit.

Silver és Drew izgatottan várták a lányuk érkezését. A férfi emellett számított az anyjával való összecsapásra. Irene nagyon gorombán viselkedett, és mindig irányítani akarta a fiát.

Autumn gyönyörű, okos, határozott lány. Drewnak sok mindennel kellett megbirkóznia. Szembe kellett néznie a döntései következményeivel. Rádöbbent, hogy az anyja még annál is rosszabb, mint ahogy emlékezett rá. Gyorsan eltelt az Autumn-mel töltött hét. Drew tudta, hogy hiányozni fog neki a lánya. Remélte, hogy hosszú távon is működni fog a kapcsolatuk. Mindketten jól kijöttek a lányukkal, és Autumn is jól érezte magát velük. Amikor a lány hazament, Silver nehezen talált vissza a mindennapok rutinjához. A férfi sokkal nehezebben viselte a lányuk távozását. Silver érezte, tudta, hogy Drew az élete szerelme, és ezen nem változtathatott senki és semmi. Szüksége volt rá. Drew pedig biztosította arról, hogy bármilyen fordulatot is vesz az élete, marad. Szeret Happily Inc-ben élni. A nő szerette volna elhinni, hogy valóban így van. Drew aggódott amiatt, hogy az anyja megkörnyékezte Silvert, megpróbálta manipulálni és elválasztani tőle. Vigyázni akart Silverre, és szerette volna megvédeni minden rossztól. Rájött, hogy Silver a legfontosabb az életében. Nem értette, hogy egy olyan kedves embernek, mint Frank nagyapa, miként lehet két ilyen szörnyű, rosszindulatú lánya, mint Irene és Libby. Az anyja kavarása sem választhatta el Silver-től. Szerencsére az apja, Howard és Frank nagyapa mellette állt. Howard azt akarta, hogy a fia boldog legyen, és meg akarta ismerni az unokáját. Végül Silver és Drew kiálltak magukért, és tervezni kezdték a közös jövőjüket.

Egyes részeket talán érdemes lett volna egy kicsit részletesebben kidolgozni. A történetben kiderült, hogy hogyan bánt Irene a fiával, és az is, hogy Silver anyja milyen volt. De leginkább csak utalások voltak arra, hogy ez milyen hatással volt a két főszereplőre, hogyan befolyásolták az életüket. Inkább csak sejtéseink lehetnek az életüket megkeserítő pszichológiai játszmákról. Milyen szülői minta volt előttük? Az egyiknek egy irányító, érzéketlen anyja van, aki bárkin átgázol a céljai elérése érdekében. A másiknak egy olyan, aki csak hányódik a világban. Szerencsére Silver és Drew olyan közösséghez tartoztak, olyan baráti körrel rendelkeztek, hogy átélhették az összetartozást. Feltudták vállalni egymás előtt a gyengeségeiket, és felismerték egymás igényeit. Megható és szórakoztató regény.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Miért ne ma éjjel? (Happily Inc 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Natalie Kaleta, a galériában dolgozó asszisztens mindent bevet a művészek érdekében. Akár az életét is kockára téve dacol a felhőszakadással, hogy megnézze, nem történt-e valami baja a hegyek közt élő Ronan Mitchellnek, aki öt napja nem adott életjelet magáról. Ám egy sárlavina miatt a férfi házában reked, ahol megtapasztalja a fásult, emberkerülő művész derűsebb oldalát is.

Miután kipattan egy szörnyű családi titok, Ronan otthagyja szülővárosát, ám a napfényes Happily Incben sem talál enyhülést. Megismerkedik a gyönyörű, örökké vidám Natalie-vel, de nem akar elköteleződni mellette, mert attól fél, hogy megfertőzné búskomorságával és apátiájával.

Pedig Natalie saját tapasztalatból tudja, hogy a sorscsapások megedzik az embert. Az élet nem tündérmese, de az álmok néha valóra válnak. Akkor leghőbb vágya miért ne teljesülhetne? És miért ne ma éjjel?”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2022

Eredeti mű: Why not tonight

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 367

ISBN: 978-963-540-434-6

A történet helyszíne egy kisváros, Happily Inc. Minden alkalommal, amikor olvasni kezdem az írónő sorozatának következő kötetét, szinte ismerősként „térek vissza” ebbe a kisvárosba. Vannak visszautalások a korábbi kötetek történeteire, de önálló regényként is megállja a helyét. A Mitchell testvérek közül most Ronan történetét olvashatjuk. Az előző részekben nem igazán ismerhettük meg Ronant, hisz eltávolodott a családjától. Egy vihar és kényszerű összezártság Natalie-vel kimozdítja az eseményeket a holtpontról. A két művészlélek segít feldolgozni egymás traumáit. A nő megpróbál segíteni a Mitchel fiúknak, hogy helyrehozzák a kapcsolatukat. A történet egyik fontos mondandója, hogy a problémák nem oldódnak meg maguktól. A könyv egyik legnagyobb erőssége a karakterek mélysége és fejlődése, valamint a testvéri és baráti kapcsolatok ereje.

Natalie Kaleta részmunkaidőben a helyi Willow Galériában dolgozik. Többnyire nem tesz féket a nyelvére, kimondja, amit gondol. Kedves és vidám nő, aki értékeli az élet apró örömeit. Általában Ronan is jobban érezte magát a társaságában. Mivel Ronan Mitchell öt napja nem adott hírt magáról (az üzenetekre sem válaszolt), ezért Natalie felment a hegyre hozzá. Egy vihar megnehezítette a dolgát. Földcsuszamlásokat okozott, és napokra járhatatlanná tette az utakat. Ronan fantasztikus tehetséggel megáldott, megnyerő külsejű, nem különösebben barátságos fickó. A fivérei arra tippeltek, hogy az öccsük elbújt a világ elől, alkotni. A nőnek feltűnt, hogy Ronan az utóbbi időkben semmit sem alkotott, alkotói válságba került.

Bár a nő ott ragadt, és elveszítette az autóját, mégis remekül érezte magát. Tetszett, hogy mindennek próbálta a jó oldalát nézni. Az anyja hét évvel ezelőtti elvesztése óta igyekezett a barátaiból létrehozni egy „pótcsaládot”. Az embernek társaságra van szüksége. A kötődés alapvető emberi szükséglet. Natalie és Ronan már az elején vonzódtak egymáshoz. A szívük mélyén mindketten vágytak arra, hogy kapcsolatban éljenek valakivel, aki fontos, és megtartsák. Szerencsére Ronan nem veszítette el teljesen a régi önmagát. Kezdte élvezni a társalgást. Szórakoztató, csipkelődő párbeszédeket folytattak.

Nataliet két évvel korábban az esküvője előtt elhagyta a vőlegénye. Úgy hitte, hogy nincs szerencséje a szerelemben.

Natalie és Ronan bagoly típusok. Éjjel kezdtek igazán „élni”, leginkább akkor tört rájuk az ihlet. Szerintem nagyon aranyos, ahogy évődve kötekedtek egymással. Bár Ronan többnyire üveggel dolgozott, volt egy másik műterme is mindenféle alapanyagokkal, amit most örömmel engedett át a nőnek. Arra bátorította őt, hogy engedje szabadon a benne élő művészt. Minél több időt töltöttek együtt, annál jobban érvényesült a humorérzékük, és egyre erősebb lett a kémia köztük. Ki hitte volna, hogy a legvisszavonultabb, legmorcosabb Mitchell fiú története lesz a legcukormázasabb?

Natalie biztos volt benne, hogy csak egy átlagos lány, aki nem is igazi művész, mint Ronan. Mindkettőnek jót tett, hogy megnyíltak, kiöntötték a szívüket egymásnak. Ronan még mindig nem tudta feldolgozni a múltban történteket. Hiányzott neki Mathias. Úgy gondolta, hogy a szoros testvéri köteléknek véget vetett az igazság, amit az apjuk kíméletlenül az arcukba vágott. Pedig Mathias sokáig próbálkozott megmenteni a kapcsolatukat, és meggyőzni őt, hogy a testvéri kötelékükön ez nem változtat. (Ez már az előző kötetekből is kiderült.) Nem állt helyre a kötelék, és ettől mindketten szenvedtek. Pedig nagyon vágytak arra, hogy javuljon a helyzet.

Natalie inspirálta Ronant. A férfi újra alkotni kezdett. Tetszett a nő derűs természete, a temperamentumossága, és az, hogy mindig új dolgokat talált ki. Szerintem nagyon illik Ronan-hez.

Három napot és három éjszakát töltöttek egy fedél alatt, Ronan házában. Amikor megtisztították az utakat, és Natalie hazament, egyikük sem örült ennek. Véleményem szerint kedves, lovagias volt, hogy Ronan addig nem akart „rámozdulni” a nőre, amíg a vendége volt. Bezzeg utána… Nagyon imponáló volt, hogy nyíltan, egyenesen beszélt vele. Mindketten úgy érezték, hogy még egyikük sem áll készen egy komoly kapcsolatra, és megállapodtak, hogy a kapcsolatuk könnyed lesz, komolyabb kötelezettségek nélkül. Egy olyan viszony, amibe a hazugság és a megcsalás nem fér bele. Élvezték az együttlétüket. Natalie úgy gondolta, hogy nincs közös jövője Ronannel, mert nem meri rábízni a szívét. A férfi hátat fordított a testvéreinek, a családjának, és a nő attól félt, hogy vele is ezt teszi majd.

Egy „hídprojekt” lehetőséget adott arra, hogy a testvérek sok időt töltsenek egymás társaságában, és jól érezzék magukat együtt. Natalie foglalta le nekik a művészeti célra szánt területet, és vette rá őket az együttműködésre. Ronan is úgy vélte, hogy talán a közös munka a megfelelő lépés a helyes irányba, hogy minden olyan legyen köztük, mint egykor. A fivéreivel találkozgatás és közös munka, valamint a Natalie és közte kialakult viszony biztonságérzetet és fényt hozott az életébe.

Bevallom, egy kicsit furcsának találtam azt, hogy amikor kiderült, hogy Ronan és Mathias nem ikrek, ráadásul „csak” féltestvérek, akkor Ronan kezdett kételkedni magában, és már nem tudta, kicsoda. Azt viszont megértem, hogy a narcisztikus személyiségű apjuk mellett a fiúk sok lelki sebet szereztek. Lassan Ronan is belátta, hogy valamennyiüknek meg kellett küzdenie azzal, amit az apjuk előidézett. Rajta kívül leginkább Mathiasnak. Őszintén szólva engem is komolyan elgondolkodtatott, hogy hogyan is hathatott ez pszichológiailag a fiúkra. És persze Natalie múltjának pszichológiai hatásain is el lehet töprengeni. Mindannyiuknak volt mit feldolgozni. Ez a vergődés energiaigényes, fárasztó állapot. És a helyrehozása sok belső munkát igényel. Ezt a nehéz témát nagyon jól ellensúlyozták a humoros, erotikus, romantikus részek.

Szerintem a születésnapi parti a molinóval (főleg a kiírt szöveggel) nagyon kedves és megható ötlet volt. Felkavaró volt az érzelmek hullámzása.

Ronan fejlődése nyilvánvaló volt. Sokat javult a helyzet. A sebei kezdtek begyógyulni, és ezt ő maga is érezte. De még nem teljesen gyógyultak be. Egy családi összejövetelen, amin a fivérei és a feleségeik, meg Natalie volt jelen kezdetben jól érezte magát. Amikor kiderült, hogy a testvéreinek hamarosan gyerekük lesz, ráadásul mindnek egyszerre, akkor elkezdte kényelmetlenül érezni magát. Azon rágódott, hogy ő az egyetlen Mitchell fivér, akinek nincs felesége és gyereke. Szerette volna, ha Natalie és közte tartós kötelék lenne, de még nem bízott magában. Nem hitte, hogy jó férj és apa lenne.

Az iskolai művészeti oktatás nagyon elragadó ötlet volt. Pláne így, hogy többen is csatlakoztak a kezdeményezéshez. Ronan hálás volt minden pillanatért, amit a bátyjaival tölthetett. Az együtt töltött időnek köszönhetően egyre jobban ment az alkotás is. Tele volt tervekkel.

Natalie egyik alkotása, mely szó szerint a hamvaiból született újjá, nagyon érzékletes, szimbolikus volt. A képet baleset érte, de megmaradt, és sok munkával jobb lett, mint új korában.

Az egyik nap még minden rendben volt a fiúk közt, aztán összekaptak és oda a békesség. Ezúttal egy kicsit könnyebben sikerült Natalie-nek észhez térítenie Ronant, visszarántania az „életbe”. Jó hatással volt rá a nő.

„A művészet lényege a szenvedély és az alkotás maga, a művész érzéseinek a kifejezésre juttatása.”

Elég gyakran szóba kerül a könyvben a félelem is. Bizonyos szempontból érthető a szereplők félelme. Ugyanakkor elgondolkodtatja az olvasót. Ha valaminek meg kell történnie, azt úgy sem tudjuk kikerülni. Mindannyian csak reménykedhetünk, hogy képesek leszünk jól dönteni, jól reagálni. Arra világít rá, hogy bíznunk kell magunkban. Bíznunk kell abban, hogy képesek leszünk megfelelően kezelni a helyzetet. El kell fogadni, hogy időnként félünk, és ennek ellenére cselekedni. Hiszen ez van, bizonyos társas helyzetekben félünk. Azt tehetjük, hogy megpróbáljuk a legjobbat kihozni a helyzetből.

Natalie még magának is nehezen ismerte be, hogy beleszeretett Ronanbe. Idő kellett hozzá, hogy teljesen elfogadja a Ronan iránti érzéseit. Utána viszont rendkívül bátran viselkedett. A félelmei ellenére őszintén beszélt Ronannel. Lecsupaszította a lelkét, vállalta, hogy kiszolgáltatottá válik. Amikor bevallotta az érzéseit, a férfi elmenekült. Natalie tudta, hogy Ronannek mindent egyedül kell feldolgoznia. Amikor pedig Ronan készen állt rá, hogy segítséget kérjen tőle, akkor a nő önzetlenül segített. Számomra ekkor vált igazán nyilvánvalóvá, hogy milyen erős személyisége van Natalie-nek. Hitt abban, hogy felül tud emelkedni a fájdalmán, és jóra tudja fordítani a dolgokat. Mert kapcsolódni Ronanhez. Bátor volt, és ezt a férfi is észrevette.

Ronan félt attól, hogy tönkretenné Natalie-t. Attól rettegett, hogy előtör belőle az „apja része”, az apja minden önzése és erőszakossága. Nem értette, hogy mit szeret rajta Natalie.

Vicces volt, hogy Natalie többször megjegyezte, hogy Ronan milyen csökönyös. Pedig mindketten nagyon akaratosak. Kétségbeesetten vágytak egymásra. Szívszorító volt arról olvasni, hogy mennyit kellett küszködniük, küzdeniük azért, hogy együtt lehessenek.

A cselekmény alapvetően kiszámítható volt, a lezárás mégis tartogatott meglepetéseket, amik közelebb vittek a megoldáshoz.

Jó volt arról olvasni, hogy a korábbi kötetek szereplőinek hogyan alakult a sorsa, és hogyan kapcsolódnak a mostani eseményekhez.

A főszereplők kapcsolata nem volt könnyű és tökéletes, éppen ezért tűnt valóságosnak. A művészlelkek, a mély barátságok, az összetartás, és maga a történet elemi erővel hatott rám. Gondolatébresztő és magával ragadó volt.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Másodszor ​nem hibázhatsz! (Happily Inc 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Mathias Mitchell könnyed mosolya megtévesztő, a férfi komoly lelki sebeket hordoz. Egy családi botrányt követően otthagyja gyerekkora színhelyét, és a kaliforniai Happily Incbe, az álomesküvők városába költözik. A „ne ígérj, nem fáj fejed” mottó szerint éli az életét, míg meg nem ismeri a közeli vadrezervátum gyönyörű és titokzatos állatgondozóját.

Carol Lund tisztában van vele, nem elég különleges ahhoz, hogy felkeltse a tehetséges és jóképű Mathias figyelmét. Ő lepődik meg a leginkább, amikor a férfi felajánlja, hogy segít társat keresni a rezervátum magányos zsiráfjának. Ennél már csak akkor döbben meg jobban, amikor a férfi kísérletet tesz az elcsábítására. Végül kötélnek áll, ám a szenvedélyesen induló pásztoróra nem várt véget ér. A sértett önérzetű Carol egyáltalán nem biztos benne, hogy Mathias megérdemel egy második esélyt. Ő ugyanis az első szeretne lenni a férfi számára…”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Second Chance Girl

Kiadás éve: 2021

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 400

ISBN: 978-963-540-361-5

Sok szálon fut a szórakoztató, humoros, kedves, romantikus történet. Helyszíne egy kisváros, Happily Inc. A történet középpontjában két pár áll, az egyik Mitchell fiú, Mathias és Carol Lund, valamint a másik Lund lány, Violet és Ulrich, egy angol herceg. Nagyszerű érzékkel találta el az írónő a humor, az érzelmek és az erotika arányát. Ízlésesen írta meg az érzéki részeket, amik még jobban elmélyítik a főszereplők közti érzelmi kötődést. Mélyebb témákat is érzékletesen érint. A cselekmény lendületes, és az események sodrása könnyedén magával ragadja az olvasót. Bár ez a sorozat második kötete, önálló történetként is megállja a helyét.

Carol szeretettel és elhivatottsággal gondoskodik az állatokról. Ő vezeti a vadrezervátumot. Azt teszi, amihez kedve van. Szeret önmaga lenni. Nem volt Mathias esete, mégis lenyűgözte őt. Carol azt hitte, hogy mivel átlagos nő, Mathias észre sem veszi. A férfi már vagy száz rajzot készített Carolról és Millie-ről, a zsiráfról. Az alkotói tevékenység, a Mitchell fiúk művészetének bemutatása gazdagítja a történetet.

Mathias jóképű, megnyerő személyiségű és sikeres férfi. Művész, aki „falja az életet”. Régen üvegszobrokat is készített, de most már inkább praktikus használati tárgyakat (tányérokat, vázákat, tálakat…) csinál. Carol is nagyon vonzó, szexi, szórakoztató és szeretetreméltó figurának tartja Mathiast.

A Mitchell fiúk terhelt családi háttérrel rendelkeztek. Néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy Mathias és Ronan mégsem ikrek, csak az apjuk közös. Addig nagyon közel álltak egymáshoz, de akkor valami megváltozott. Ronan-ben valami megszakadt. Csalódott és haragos lett.

Amikor a Mitchell fiúk szülei elutaztak egy hónapra, az anyjuk Mathiast kérte meg, hogy vigyázzon a kutyájára. Sophie (a kutyus) született bajkeverő. Egyedi „színfoltja” a történetnek.

Violet rajong a gombokért. Gombokkal kereskedik. Ulrich herceg azért érkezett a városba, hogy felelősségre vonja őt egy félreértés miatt. Meglehetősen nyersen és fenyegetőzve. Tehát Violet okkal háborodott fel, és zavarta ki az üzletéből. Csalódott a hercegben, mert nem ilyennek ismerte meg tizenkét évvel ezelőtt. Elszomorította és dühítette a férfi viselkedése. Az egykor kedves, lovagias, mesebeli herceg úgy viselkedett, mint egy címeres ökör. Ulrich hamarosan belátta, hogy nagyot tévedett. Őszintén elmesélte a történteket a nagymamájának (aki kapcsolatban állt Violettel). Ez a beszélgetés sok dolgot tisztázott. A férfi nem köntörfalazott, amikor legközelebb meglátogatta Violet-et. Figyelemre méltón bocsánatot kért, és kiengesztelésként meghívta vacsorázni a nőt. A vacsora alatt Ulrich rájött, hogy Violet okos, vicces, kedves és szexi. Nagyon vonzónak találta. Violet szerint Ulrich ellenállhatatlan volt, méltó az emlékeihez.

Az már a könyv első felében nyilvánvaló volt, hogy Carol és Mathias, valamint Violet és Ulrich egymásba szeretnek.

A barátnők „csajos” találkozóit jó ötletnek tartom. Kedves, meghitt hangulatot teremtettek. Ennek a kötetnek a témái is érdekesebbek voltak nekem. A művészet mellett hangsúlyos volt az állatgondozás, újrahasznosítás. Nagyon kedves része a történetnek az is, ahogy pénzt gyűjtenek, hogy társakat vehessenek a zsiráfnak.

A Mitchell fiúk készültek a testvérük, Del esküvőjére. Del és Maya esküvője örömteli esemény. Ezzel szemben állt az a negatív tény, hogy a fiúk apja is ott lesz az eseményen. Vele rossz a kapcsolatuk. Mindig kegyetlen volt velük. Félt a tehetségüktől. Iszonyú nehéz ember. Miatta rejtegeti Mathias a tehetségét, mert megpróbálta megölni benne a hitet és a vállalkozókedvet. A fiúk és az apjuk közti ellentmondásos viszony éles ellentétben volt a vidám esküvői készülődéssel. Mathias sokat szenvedett amiatt, mert Ronan-nel eltávolodtak egymástól. Ez sok lelki vívódást, bizonytalanságot, bizalmatlanságot okozott.

Ahogy a könyveiben lenni szokott, az írónő a boldog végkifejlet előtt még gondoskodott egy kis bonyodalomról. A főszereplők szembe néztek a démonaikkal, és megküzdöttek a boldogságért. Susan Mallery olyan karaktereket teremtett, akiknek szívesen drukkol az olvasó, és együtt éli át velük az érzéseiket.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az olyan történeteket, amik magukkal ragadják az olvasót a humorukkal, a kedves karaktereikkel, és a romantikájukkal.

Ana könyvajánlói - Phaedra Patrick: Az elveszett történetek könyve

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Egy titokzatos könyv. Egy elveszett múlt. Egy nő, aki végre rátalál önmagára.

Martha Storm könyvtáros, és egész életében könnyebben talált menedéket a könyvek között, mint az emberek társaságában. Bár szuperhősös jegyzetfüzetében lelkiismeretesen vezeti listáit arról, hogyan segíthet másokon, gyakran mégis úgy érzi, mintha láthatatlan lenne a világ számára.

Amikor azonban egy régi könyvben személyes üzenetet talál évekkel korábban elhunyt nagymamájától, rádöbben: a múlt talán nem zárult le végleg. A rejtett nyomok új kérdéseket vetnek fel – és Martha elhatározza, hogy utánajár az igazságnak.

A keresés során nemcsak egy rég elhallgatott családi titok tárul fel, hanem saját félelmeivel és vágyott jövőjével is szembe kell néznie. Vajon képes lesz-e megírni a saját boldog befejezését?

Az elveszett történetek könyvtára megható, reményteli regény a könyvek varázsáról, a második esélyről és arról, hogy sosem késő új fejezetet nyitni az életünkben, mert akár egyetlen könyv is képes megváltoztatni a sorsunkat.”

Kiadó: I. P. C.

Kiadás éve: 2026

Eredeti mű: Phaedra Patrick: The Library of Lost and Found

Fordította: Gazdag-Lukács Edit

Oldalszám: 384

ISBN: 978-963-635-916-4

Valójában csak 374 oldal, a többi oldalon könyvajánlók vannak.

Talán túl nagy elvárással kezdtem el olvasni ezt a könyvet. Azt hittem, hogy a könyvekről, a könyvek szeretetéről szól. Arról, hogy a könyvek segítették át a főszereplőt az élet nehézségein. És tényleg benne van ez is. Viszont sokkal inkább egy család tragikus története. Jó volt, de nem nyűgözött le. Valami hiányzott. Ez egy izgalmas, fordulatokkal teli történet lehetett volna. A rejtélyes események és családi szálak kibogozása érdekes volt. A szereplők traumákkal terhelt múltjának feltárása megrázó, bár a végkifejlet boldog. Sok téma van benne: gyász, az igazság kiderítése, a múltbéli traumák feldolgozása, elszalasztott lehetőségek, elszigeteltség… De mintha szinte mindegyiknek csak a felszínét súrolná. Viszont a leírások gazdagsága tetszett, és hitelessé tette a történetet.

Olvasás közben sajnos több elírással találkoztam. Ezek néha kizökkenthetik az olvasót a történetből.

Martha Storm önkéntes volt a könyvtárban. Másoknak tett szívességeket, ez adott értelmet az életének. Képtelen volt elszakadni a feladataitól. Valentin-nap egy különös csomagot kapott, amiben egy régi könyv volt. A férfi, akinek a birtokába került a könyv, a benne rejlő üzenet miatt küldte el neki. Martha nagymamája, Zelda (aki „elviselhetővé tette az otthoni lét feszültségét”) hagyott benne üzenetet neki. Azon a napon, amikor Zelda meghalt, Martha elvesztette a reményeit és álmait, meg a történetírás iránt érzett vágyát. A könyvek segítettek neki megbirkózni a gyászával. Mindig a könyvtár volt a menedéke.

Eleinte nagyon zavart Martha viselkedése. Nagyon reméltem, hogy nem fog az egész könyv az ő szerencsétlenkedéséről szólni. Bíztam abban, hogy jellemfejlődésen megy majd keresztül. Mindenki más igényei fontosabbak voltak az övéinél. Sóvárgott mások elismerésére, kedvességére. Az volt a legszomorúbb, hogy a húga, Lilian is pofátlanul kihasználta. Bár az is igaz, hogy ő hagyta neki.

Örültem, amikor Martha végre kiállt magáért, és a saját kezébe vette az irányítást. A kolléganője és barátja, Suki támogatta és próbált neki segíteni.

A könyvvel kapcsolatos „nyomozás” során fény derült a múltja titkaira. A szülei hazudtak neki a nagymamája haláláról. Úgy tűnt, hogy a Kék égbolt és tajtékzó tengerek című könyv tartogatott néhány meglepetést. A mesék közül sok Martha saját története volt. A könyvet övező rejtély megfejtésében sokat segített neki Owen Chamberlain (a férfi, aki eljuttatta hozzá a könyvet).

Martha harminc év múltán tudta meg, hogy Zelda még él. A nagymamájának az a harminc év, amíg nem találkoztak, szinte egy szempillantásnak tűnt. Élte az életét. Martha számára azok az évek inkább hosszú, fárasztó menetelésnek tűntek, elszigeteltségben és magányban. A könyv vezette el a nőt a nagymamájához, és az igazsághoz.

Fejezetről fejezetre emlékek bukkantak elő a múltból. Már túl voltam a regénynek több, mint a felén, amikor Martha végre rájött, hogy önmagán kellene változtatnia. Egy alapos nagytakarítás során, ami napokon át tartott, estébe nyúlóan, kezdtek a gondolatai is rendeződni. Elszántan pakolt, és igyekezett rendet tenni (az életében is). De voltak még dolgok, amikről nem tudott. Lassan, ahogy kiderültek a titkok, összeállt a kép, és ezt nehéz volt feldolgoznia. Két személy (Suki és Siegfried) apró, kedves gesztusai jelezték, hogy nincs egyedül, és segítettek megküzdeni a problémáival. Végül elhatározta, hogy többé nem fog mások elvárásainak megfelelni. Szembenézett a történtekkel, megbékélt a családjával, és „begyógyult” a szíve.

„Tölthetjük az időt azzal, hogy siránkozunk azon, mi mindent kellett volna másképp tennünk… vagy élhetünk vele bölcsen is.”

Az egyik tanulsága a történetnek az volt, hogy nem tudhatjuk, hogy mik történnek majd velünk, és meddig élünk, ezért élményeket kell gyűjteni, és minden másodpercet ki kell élvezni.

Nem volt rossz élmény elolvasni, ugyanakkor nem is az a fajta könyv, amit újra és újra elővennék.

Ana könyvajánlói - Natori Szavako: A Pénteki Pavilon könyvesbolt

Natori Szavako: A ​Pénteki Pavilon könyvesbolt

Tavaszi találkozások

Fülszöveg:

„Terjed egy szóbeszéd az interneten, miszerint Nohara városka vasútállomása különös kincset rejt: egy könyvesboltot, ahol mindenki megtalálhatja azt a könyvet, amire épp a legnagyobb szüksége van. Amikor a gátlásos fiatalember, Kurai Fumija értesül erről, azonnal vonatra száll, hiszen ő maga is égen-földön keresi azt a regényt, amivel súlyosan beteg édesapját felvidíthatná. Az aprócska üzlet küszöbét átlépve titokzatos, abszurd világba csöppen, ahol az elbűvölő üzletvezető, Makino és kollégái nap mint nap azon fáradoznak, hogy könyveikkel és a bolt presszójában felszolgált finomságaikkal jobbá tegyék a vásárlók életét.

Natori Szavako bájos regénye hamisítatlan kikapcsolódás mindazoknak, akik egy kis varázslatra, nevetésre és meghittségre vágynak a hétköznapok szürkeségében.”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2026

Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Oldalszám: 256

ISBN: 9789636046385

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Szép a könyv borítója. Ez egy érdekes japán történet. Egy négy kötetes sorozat első kötete. Tele van sajátosan japán vonásokkal, amik a szereplők viselkedésében, a gondolkodásmódjukban, az épületek használatában, az ételekben, italokban nyilvánul meg. Betekintést ad a japán kultúrába. Egy kicsit lassú folyású, kevésbé „akciódús”, mint az európai és amerikai történetek. Mégis szinte magába szippant, olvastatja magát.

A Pénteki Pavilon (egy olvasói klubról kapta a nevét) egy különleges hely Tokiótól távol. Büfé és könyvesbolt egyszerre. Egyfajta menedék. Azok közé tartozom, akik hisznek a történetek gyógyító erejében, és abban, hogy mindenki szeret olvasni, legfeljebb még nem találta meg a neki való könyvet. A könyvek szeretete, az olvasás egy kapcsolódási pont az emberek közt. Ez a könnyen olvasható, elgondolkodtató olvasmány arról szól, hogyan találhatunk kapaszkodót a történetekben. Egy mese arról, hogyan találnak ránk a könyvek a megfelelő pillanatban. Tetszettek a leírások. Szinte magam előtt láttam a színpompás virágokat, fákat, meg a könyvesbolt raktárát...

„Az olvasás nagyon intenzív személyes élmény. Magától értetődő, hogy mindenki máshogy rezonál egy adott műre. Az olvasónak nem kötelessége azon törnie magát, hogy kihámozza belőle a szerző gondolatait. Azt olvas ki belőle, amit akar. A véleményét pedig egyáltalán nem kell másokéhoz igazítania.”

A könyv egyik fontos eleme a bolt raktára (illetve annak titka). A másik fontos eleme Makino karaktere, aki egy olyan japán hölgy, aki mindent tud a könyvekről. Ő az üzletvezető, aki nagyon komoly lexikális tudással rendelkezik. Olyan könyveket ajánl az embereknek, amilyenekre akkor szükségük van, és amik megadják a második esély, az újrakezdés lehetőségét. Kedves, közvetlen, segítőkész nő. Makinóék elképesztő találékonysággal igyekeznek kiszolgálni a vásárlók ízlését, igényeit.

„… ebben a boltban az ember arra a könyvre talál rá, amire akkor éppen a legnagyobb szüksége van.”

Szépen végig tudjuk követni a könyv szereplőinek a történeteit. Felismerik a problémákat, és próbálnak felülkerekedni rajta. Nem kijavítani akarják, hanem inkább felhasználni, beépíteni, átformálni. A hibáink és a múlt sebei tesznek teljessé. Ez életfilozófia és művészet, mint a kintsugi vagy kincugi (a törött kerámia javításának japán művészete, porított arany, ezüst vagy platina keverékével). A trauma az élet természetes része. Az ember a traumáiból, a gyászból, a sérüléseiből felépülve új emberré, erősebb egyéniséggé válik. Az életünk a megtapasztalt nehézségektől válik mélyebbé és értékesebbé. Ez a művészet és filozófia a gyógyulás és elfogadás szimbóluma. Talán ez teszi egyedivé az embereket és a tárgyakat. A tökéletlenség is lehet gyönyörű.

A történet középpontjában egy fiatal egyetemista, Kurai Fumija áll, aki beteg édesapja felvidítására keres egy könyvet (ugyanolyan könyvet, amilyen az édesapjáé volt, és amit ő, Kurai elveszített), így jut el a Pénteki Pavilon Könyvesboltba, aztán valahogy ott egy fura világba csöppen, ahol a könyveknek valódi gyógyító erejük van. Kurai olyan ember, aki nem tudja magát adni, és mások véleménye, visszajelzései alapján látja a világot és önmagát. Amikor rátalálnak a könyvre, megveszi és olvasni kezdi. Ahogy olvassa a könyvet, egymás után érik a felismerések. Önbizalomhiányos, és igyekszik azt tenni, amit a környezete elvár tőle. Amikor elolvassa Sódzsi Kaoru Nincs semmiféle hattyúdal című könyvét, és a tetralógia további három kötetét, visszatér a Pénteki Pavilon könyvesboltba, és részmunkaidőben dolgozni kezd.

Minden fejezetben más-más probléma kerül elő, és mindegyik problémára van egy odaillő olvasnivaló is.

Az Inohara és Szemi (Tanaka Kento) kapcsolatáról szóló rész nagyon érdekes és megrendítő volt.

Örültem, hogy a szerző Michael Ende Momo című művét is megemlítette a regényben. Szeretem azt a könyvet (is). Nagisza és Szugava története is nagyon megható volt. Szerintem aranyos módon kapcsolódott a történetük a Momo című regényhez.

Bár Kurai a Pénteki Pavilon könyvesboltban dolgozik, úgy érzi mégsem tartozik igazán a bensőséges kis köréhez. Pedig nagyon vágyik rá. Beleszeretett Makinóba. És nem tudja, hogy mit tegyen. Elkezd fejlődni, de az esetlenségét a könyv végére sem sikerül leküzdenie.

Végül Vaku Jaszu érdekes története következett. Ebben a fejezetben kicsit több a misztikusság, természetfeletti.

Kifejezetten tetszettek a novellaszerű fejezetek. Vannak eldolgozatlan szálak. Néhány további kérdéseket vethet fel. A történetnek nincs végkifejlete. Tipikus japán történet, ahol az út sokkal fontosabb, mint a cél.

Ana könyvajánlói - Jayne Ann Krentz: Zabolátlan szívek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Alaszka felé tartva saját repülőgépén az óceán fölött eltűnik egy fiatal komputercég-tulajdonos, Daniel Lyncroft, akinek vállalata éppen áttörés előtt állt a kábel nélküli komputerrendszerek kidolgozásában és piacra dobásában.

Húga, Annie biztosra veszi, hogy Daniel elő fog kerülni, de addig is meg kell menteni a cégét a hitelezőktől és a szállítóktól – Annie ezért átmeneti érdekházasságot ajánl a legnagyobb hitelezőnek Északnyugat-Amerika leggazdagabb emberének, a titokzatos, nagy hatalmú és igen jóképű Oliver Rainnek.

Az érdekházasságot megkötik – és hamarosan tomboló, érzéki kapcsolat lesz belőle. S miközben az érzéki kapcsolat szerelemmé alakul, megkezdődik a bonyodalmak végeláthatatlan láncolata, az idill átvált krimibe, és sok-sok izgalom árán végül ki-ki elnyeri boldogságát.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 1998

Eredeti cím: Wildest Hearts

Fordította: Szabó Hedvig

Oldalszám: 362

ISBN: 963 07 6294 3

Szórakoztató olvasmány, tele izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. A páfránynevelés szerintem jó ötlet volt. Tetszett, ahogy az írónő beleszőtte a történetbe. Ezen kívül is elég sok dolog van a regényben, ahogy az Jayne Ann Krentz könyveiben lenni szokott: erős egyéniségek, vonzalom és szenvedélyes kapcsolat, szerelem, kockázatok, bosszú… Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. A cselekmény alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést. Ebben a regényben is megemlíti Seattle „kávékultúráját”.

Oliver Rain lakása és irodája is fegyelmezetten visszafogott és rideg volt. Tökéletesen illett hozzá. Annie Lyncroft bátyja, Daniel korábban nála dolgozott. Amikor önálló elektronikai vállalkozást alapított, Rain komoly tőkével támogatta.

Oliverből férfias erő, szenvedély és magabiztosság sugárzott. Magányos farkas, és kész tervekkel rendelkezik minden eshetőségre. Uralkodik az érzelmein, és megszokta, hogy a kezében van az irányítás.

Egy októberi napon Daniel magánrepülője Alaszka közelében a tengerbe zuhant. Annie nem volt hajlandó elhinni, hogy meghalt. Próbált erős maradni a zavaros helyzetben, és vigasztalta Daniel menyasszonyát, Joannát (akit ő kedvelt, én viszont kicsit bosszantónak találtam). Oliver Rain felajánlotta a segítségét. Továbbá megkérte Annie-t, hogy segítsen befejezni a tetőtéri luxuslakása dekorációját. Bár a nő napjai őrült rohanásban teltek, mégis elvállalta.

„A férfiból áradó erőben volt valami furcsán megnyugtató.”

Daniel volt Annie egyetlen élő rokona. A mentőexpedíciót lefújták. Nem találták meg sem a roncsot, sem a bátyja holttestét. A hitelezők ultimátummal álltak elő. Túl nagy nyomás nehezedett rá a befektetők részéről. Annie ezért átmeneti érdekházasságot ajánlott Olivernek. Nem is sejtette, hogy Oliver már az első találkozásukkor (Daniel eljegyzési partiján) szemet vetett rá. A férfi megfogadta, hogy megszerzi magának. Úgy gondolta, hogy Annie különleges nő. Lenyűgözte az elszántsága, a rendíthetetlen tisztasága, a sejtelmes és finom érzékisége. Kívánta Annie-t. Biztos volt benne, hogy egy kis türelemmel minden szempontból megszerezheti magának. Ezt a kitartó és hűséges nőt akarta feleségnek. Ő nagyon is komolyan gondolta ezt a házasságot. Pontosan ilyen nőre vágyott.

Olivernek csodás álmai voltak, botanikus akart lenni. De az önfejű, mocsok apja miatt nagy felelősség hárult rá. Saját erejéből épített fel egy birodalmat, gondoskodott a családjáról, védelmezte a testvéreit. Soha életében nem akart az üzleti szférában dolgozni. Türelmes ember, nagyon szép és érdekes hobbival, ami miatt üvegházat építtetett a tetőteraszon. A páfránynevelés volt a szenvedélye. Az esküvőjük napján megmutatta az üvegházat Annie-nek. Nagyon örültem, hogy Annie csodálatosnak tartotta. Reméltem, hogy így lesz, mert Olivernek nyilvánvalóan fontos volt. Boldogan figyelte, ahogy a felesége elragadtatással csodálta meg a páfrányokat. Kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. A házasságuk egyáltalán nem az a formális, üzleti kapcsolat lett, amire Annie számított.

Szerintem szimpatikus pár. Olyan karakterek, akiknek az olvasó végig drukkol, és reméli, hogy nagyon boldogok lesznek. Nagyon tetszett, hogy Annie a kezdetektől érezte, tudta, hogy Oliver a lelke mélyén kedves fickó.

A néha kicsit naiv Annie mindig segíteni akar, és beleüti az orrát mindenbe. Elég gyakran beleártja magát Oliver dolgaiba. Próbálja jobb irányba terelgetni, és a maga módján megvédeni. Ezzel persze belekavar Oliver terveibe. Jókat nevettem. Részben azért, mert szórakoztató szócsatáik és játékaik vannak. Másrészt azért, mert arra gondoltam, hogy ez a nő makacsabb, mint én. Ami nem kis teljesítmény, és „érdekes” helyzetekhez vezethet.

Fejezetről fejezetre haladva egyre jobban érzékelhetővé vált, hogy milyen szoros kötődés van Annie és Oliver között, és mennyire „felemelik”, erősítik egymást.

A férfi családja örül, mert a nő jó hatással van rá. Annie látja a jót a kemény üzletemberben.

Az esküvőt követő két hét izgalmasan telt. A házasságuk a nehézségek, intrikák és akadályok ellenére is kitartott. Eleinte nem is sejtették, hogy mekkora veszélyben vannak. Szerencsére Annie és Oliver nagyon jó páros, és eszes emberek, ennek köszönhetően megmenekültek. Fény derült a rejtélyre. És Danielnek sikerült végre visszatérnie Seattle-be.

Nos… lehet, hogy én vagyok „rosszul bekötve”, mert nem igazán értettem a végén azt a plusz bonyodalmat. Annie tudta, hogy Oliver szereti, és bizonyára nehéz beszélnie az érzéseiről. Miért volt olyan nagy baj, hogy nehezére esett bevallani a szerelmét?

És Oliver végül micsoda megoldást talált, hogy szerelmet valljon neki! (Itt pirulós és szívecskés hangulatjel.)