Olivia Brice: Ellenség a fagyöngy alatt

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Egy karácsony, egy kétségbeesett ígéret és egy hazugság, ami mindent felforgat.

Amikor Ryder, a munkamániás építész füllent imádott nagymamájának: „Persze, hozom a barátnőmet az ünnepekre!", még fogalma sincs, hogy a családi idill megmentése hamarosan romokba dönti a saját életét. Barátnő ugyanis nincs, a karácsony pedig vészesen közeleg.

A megoldásnak tűnő villámrandik kudarcot vallanak, mígnem a kedvenc pékségében összetűzésbe keveredik Lunával, a pimasz, harcias lánnyal. A találkozásuk szikrázik, a szó legrosszabb értelmében. Amikor azonban Luna egy véletlen folytán beszél Ryder nagymamájával, már nincs visszaút. A szereposztás adottá válik.

Hamis csókok és érintések, egy csodálatos londoni karácsonyi városnézés, nagymama legendás forró csokija és a színpad készen áll. Csakhogy a tűz, amely eddig veszekedésben izzott, lassan melegséggé szelídül. A szerep valódivá válik.

Vajon elég-e a karácsony csodája, hogy két makacs szív egymásra találjon? Az Ellenség a fagyöngy alatt az „ellenségekből szerelmesek", a kamukapcsolatos kalamajkák és a nagycsaládi ünnepek rajongóinak szívmelengető, nevetős, forraltbor illatú története.”

Kiadó: Pitypang

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 264

Kötése: puhatáblás

ISBN: 978-615-827-573-6

Szerintem aki már szétnézett tüzetesebben a blogon, az rájöhetett, hogy Ana és én kicsit más ízlésvilággal rendelkezünk, bár akadnak átfedések, többnyire más típusok, más műfajok vonzanak. Mivel mindketten nagyon szeretjük a karácsonyt, ez a könyv egy ilyen kis közös pont lett kettőnk között. Őt lenyűgözte a gyönyörű borító, engem pedig egy Olivia Brice facebook oldalán közzétett poszt vett rá, hogy adjak esélyt ennek könyvnek, így mindketten elolvastuk. 

Ami meglepő lehet azoknak, akik mindkettőnket ismernek, hogy még a véleményünk is egyezett több ponton a könyvvel kapcsolatban. 

Az alaptörténet, – „ellenségekből szerelmesek” – ígéretesnek tűnt, még ha kissé klisés is. Minden adott volt egy szórakoztató, romantikus történethez, mégis úgy tűnt, hogy hiányzik valami. A könyv első száz oldala kissé kiforratlan maradt, minden olyan gyorsan történt, hogy olyan hatást keltett, mintha nem lett volna részletesen kidolgozva az a sok lehetőség, ami a történetben volt. 

Komoly és nehéz témát is érintett a szerző, hiszen a diszlexia és diszgráfia nagyon megnehezítheti az emberek életét.

Abban egyetértettünk Anával, hogy Ryder Burns karaktere szimpatikus volt már az elején is, viszont a női főszereplővel, Lunával  és ikertestvérével, Linával egyikünk sem szimpatizált a történet első felében. Luna felelőtlen és rettentő meggondolatlan hatást keltett a viselkedésével. A Ryder nagymamájával folytatott telefonbeszélgetése számomra kicsinyes bosszúnak tűnt, a mondandója durva és közönséges volt, ami egyáltalán nem illett ahhoz a lányhoz, akit a későbbiekben bemutatott az írónő. Ráadásul a nagymama egészségi állapotát tekintve akár tragédiát is okozhatott volna a telefonbetyárkodásával. 

A történet akkor kezdett igazán élvezhetővé válni, amikor elutaztak Angliába. Az események gördülékennyé váltak, sokkal szebb és részletesebb leírásokat kaptunk, a történet hangulata kellemessé vált, egyre többet megtudhattunk a főszereplőkről, és megismerhettük Ryder családját.

Burnsék nagyon kedves, összetartó család. A nagymama egy nagyon huncut, életteli nő, akinek meggyőződése, hogy az unokája csak akkor lehet boldog, ha párkapcsolatban él. 

Az egész család az első pillanattól szeretettel és nagy érdeklődéssel fogadta Lunát, ami nagyon jól esett a lánynak, titkon mindig ilyen összetartó családra vágyott.

Érdekesek voltak az építészetről szóló beszélgetések. Tetszett, hogy Ryder és Luna ugyanolyan szenvedélyt mutatott a témával kapcsolatban, mely ezáltal egyfajta összekötő kapocsként is szolgált kettejük között. Jobban megnyíltak egymásnak, oldottabbak lettek.

Nagyon kedves rész volt, amikor Ryder kirándulni vitte Lunát, és megmutatta neki a számára kedves helyeket. Kezdtek közel kerülni egymáshoz, ám ez kissé megijesztette őket.  

A hógolyózós jelenet szívmelengető volt. 

Hangulatosak voltak a leírások, érezni lehetett a hamisítatlan angliai karácsonyi hangulatot, és igazán figyelmes volt Rydertől az ajándék, amivel meglepte karácsonyra Lunát.

Az első együttlétük érzelmes, szenvedélyes volt. Ám ahogy az várható volt, egy kis bonyodalom következett, majd egy kis szenvedés, végül eljött a happy end.

Végső benyomás:

Ana: Összességében jó volt, de nem tudott magával ragadni.

Jó ötlet volt a könyv végére betenni a narancsos forró csoki receptjét.

Ariadne: Bár a könyv nehézkesen indult, örülök, hogy az első ötven oldal után nem zártam be és tettem le a könyvet, mert ahogy Angliába értek, engem magába szippantott a történet, és nagyon jól szórakoztam. 

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Csak még egy perc

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Sosem kellett volna találkozniuk, ám a végzet mást szánt nekik.

Dominique Lemieux nem csak luxusingatlanok értékesítésével szerzett magának hírnevet… A francia felső tízezer köreiben hedonista, szexi agglegényként tartják számon. Habár világéletében habzsolta az élvezeteket, és egész Párizs a lába előtt hever, mégis úgy érzi: valami hiányzik. Fásultságából és a kapuzárási pánik okozta szorongásából csupán az zökkenti ki, amikor hőn szeretett nagymamája egy rejtélyes feladatot bíz rá.

Temesvári Emese álmai sosem voltak nagyratörőek. Csak egy biztos munkára és párkapcsolatra vágyott. Ám az élete egy csapásra összeomlik, amikor fény derül párja hazugságaira. Úgy érzi, változtatnia kell, ezért jelentkezik arra a külföldi álláslehetőségre, amelyhez eddig nem volt bátorsága.

Dominique egy családi ügy miatt érkezik Prágába, Emese pedig azért, hogy felejtsen. A lány szívét összetörték, a férfi pedig női szívek szilánkjain gázol át, mióta az eszét tudja. Egy világ választotta el őket, ám a reptéren útjuk mégis keresztezi egymást. A véletlen találkozás pedig olyan események láncolatát indítja el, mely nem csak kettőjük életét forgatja fel.

Péntek Tünde regényében az „Arany város” macskaköves utcáira kalauzolja az olvasót, ahol egy nagyívű szerelem bontakozik ki a történelem árnyékában. A szenvedélyben és izgalmakban bővelkedő történet egyúttal érzelmi utazásra is invitál, megmutatja, hogyan tanuljuk meg szeretni egymást és elfogadni önmagunkat a hibáinkkal együtt.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 384, puhatáblás

ISBN: 9789635707188

Szívszorító, izgalmas, humorral átszőtt, szenvedélyes és nagyon szép romantikus történet.

Két különböző világ találkozása. Komoly témákat is érintett az írónő. Felkavaró volt.

Gyorsan lehetett haladni vele, mert szinte sodort magával a történet.

Főleg a cseh fővárosban, Prágában játszódik.

Dominique számára semmit sem jelentettek azok a nők, akikkel korábban dolga volt. Többnyire csak egyéjszakás kalandokba bonyolódott. A leggyönyörűbb nőket is megkaphatta, de valami hiányzott belőlük. Eltöprengett azon, hogy az egyéjszakás kalandoktól nem lesz boldogabb. Jóképű és gazdag, ezért nagyon népszerű a hölgyek körében. A nagymamáját zavarta, hogy negyvenéves korára sem tudott megállapodni. Nagyon szoros volt a kapcsolatuk. Ő kérte meg, hogy menjen el Prágába, és vegyen neki egy egyszerű lakást, mert ott szeretné leélni a hátralévő életét. És Dominique természetesen igyekezett szeretett nagymamája kívánságát teljesíteni.

A családi kapcsolatok szépen kiemelkednek a történetből.

Emese szeret mások életébe vidámságot hozni egy-két figyelmes gesztussal. Szimpatikus, okos, fiatal nő. Egy augusztusi estén kiderült, hogy a férfi, akit szeretett, nem az, akinek mondta magát. Házas ember. A szakítás után Emese nem találta a helyét. A barátnője, Adri javaslatára jelentkezett egy prágai állásra. Ez nagyon bátor dolog volt. Így rátalált valamire, ami motiválja és előre viszi. Egy idegen országban kötött ki, teljesen egyedül, és a nyelvet sem beszélte. A reptéren véletlenül beleütközött egy jóképű, francia úrba. A nyelvi nehézségek áthidalása után a férfi felajánlotta a segítségét. Már a megismerkedésükkor egyértelműen vonzódtak egymáshoz. Szép nőkből sosem volt hiány Dominique körül. De egyik sem keltette fel annyira az érdeklődését, mint Emese. És most ez a teljesen hétköznapi nő elutasította. Ettől pedig még inkább érdekelte a férfit.

Ősszel ismerkedtek meg. Az írónő nagyon szépen érzékeltette az ősz szépségét. Az őszi séták varázsát.

Dominique eleinte gazdag, rámenős nőcsábásznak tűnt, de azután, hogy megismerkedett Emesével már egy kedves, segítőkész, hétköznapi embernek látszott. A bájos, magyar nő és az őszi séták semmihez sem fogható hatással voltak rá.

Sajnos a kapcsolatukba bekavart egy topmodell, egy ingatlanos nő, és Emese bizalmatlansága. Annyi minden történt. Emese múltja, szívfájdalma megnehezítette, hogy bízni tudjon, és képes legyen elhinni, hogy a férfi érzései őszinték. Sajnáltam a két főszereplőt, hiszen erős volt köztük a kémia, jól érezték magukat egymás társaságában, és lehetőségük lett volna a boldogságra, de valahogy nem akart összejönni.

„Egy emberöltő, fájdalom és halál, boldogság és új élet, és két út, ami keresztezi egymást. A szeretet, ami nem ismer határokat vagy éveket. A gyökerek, amik meghatározzák azt, hogy kik vagyunk, és mindig visszahúznak oda, ahonnan indultunk.”

Aranyos szál a történetben, hogy Emese kollégája, Günter, Dominique nagymamája és egy másik idős hölgy is próbál nekik segíteni. Segítségükre van a téli, hóeséses, jégvirágos mesevilág, mindenféle karácsonyi látvánnyal, illattal, ízzel… Az adventi várakozás varázsa. Az adventi időszakban, Prágában mindenhol fényfüzérek és díszek emlékeztették az embereket a közelgő ünnepre.

Szerintem a várandós „nyári ex egyéjszakás kaland” nem kellett volna a történetbe. Így is volt elég bonyodalom. A minden erkölcsi tartást és méltóságot nélkülöző modell, és az elmebeteg ingatlanos nő is éppen eléggé megkavarta a dolgokat. Még szerencse, hogy a két főszereplő annyira szerette egymást, hogy átvészelték a nehézségeket.

Nagyon jók voltak a tájleírások. Könnyű volt elképzelni a helyszíneket, hangulatokat. A zene is nagy hangsúlyt kapott. Bon Jovi dalai lényeges elemei a történetnek.

Érdemes volt elolvasni.

Az alábbi linkekre kattintva meghallgathatjátok a könyvben említett dalokat.
It's my life
Bad of Roses
Always

Kimberley Freeman: Duett

 „Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy németországi faluban a fiatal Ellie operaénekesi karrierről dédelget csillogó álmokat. Nagyravágyó ambíciói rengeteg csalódást, sóvárgást és bánatot hoznak majd számára. Londonban a tinédzser Angie megszökik otthonról és Penny Bright néven a popszínpadok ünnepelt kedvence lesz. De egy durva támadás után a félelem és a drog foglyává válik.
Az egyik nő elrabolja a másik életét, miközben elveszíti a legnagyobb szerelmét. A másik megpróbál elmenekülni a múltja elől, de nem tudja elkerülni, hogy szembenézzen a legsötétebb emlékeivel. És mindkettejük élete szorosan összefonódik egy zenei producer ambiciózus terveivel.
London ragyogó rockéletének díszleteitől Európa operaházainak színpadáig, egy kies görög szigettől isten háta mögötti ausztrál tengerparti vidékig követhetjük nyomon Ellie és Angie történetét. A duett utolsó hangjai azonban csak a szívszorító végkifejletkor hangozhatnak el, amikor visszatérnek a múlt követelő árnyai.”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020. szeptember 11.
Fordította: Kurta Zsuzsanna
Fordítás alapjául szolgáló mű: Kimberley Freeman: Duet
Oldalszám: 560
ISBN: 978-963-543-020-8
Borító: Földi Andrea

A szerzőről:

Kimberley Freeman Londonban született, majd 3 évesen családjával Ausztráliába költözött. Queensland-ben nőtt fel, és most is ott él a férjével és két gyermekével. Díjnyertes gyerekkönyveinek, történelmi- és fantasy regényeinek kiterjedt rajongótábora van számos országban. Családnevét anyai nagymamája tiszteletére vette fel, izgalmas bestsellereinek különleges hősnőit is ő ihlette. Jelenleg a Queenslandi Egyetem előadója.

A szerző kiadónál megjelent művei:
Vadvirágok lányai
Álom-öböl
Aranypor
Parázs-sziget
Örökzöld-zuhatag
Csillagok az óceán felett

A könyvről:

Ahogy azt már megszokhattuk Kimberley Freeman-től, a cselekményszálak váltakoznak a történet során, és ugrálunk a múlt és jelen eseményei között.

Két hányatott sorsú fiatal lány életét ismerhetjük meg, tanúi leszünk a nővé válásuknak, és általuk nyerünk betekintést a művészvilágba. A két főszereplő nő bőrébe bújva megtapasztalhatjuk a dolgok jó és rossz oldalát egyaránt. Kemény munka, harc, kudarc, áldozathozatal, lemondások, fájdalom és csalódás övezi a siker útját. Sokszor felmerült bennem, biztos, hogy megéri ekkora áldozatot hozni valamiért, amiről tudjuk, hogy bármikor vége szakadhat? Biztos, hogy arra vágyunk igazán?

Angela „Angie” Smith és Ellie Frankel teljesen más neveltetést kaptak, más közegben nőttek fel, mégis a kezdetektől volt bennük valami közös, ami nem volt más, mint a zene szeretete. Míg Ellie-t kicsi kora óta az opera világa vonzotta, addig Angie-t a popzene. Mindketten megéltek nehéz pillanatokat, amik sorsdöntő változást hoztak az életükbe. Sorsuk láthatatlanul összefonódott, miközben nem is tudtak egymásról. Végül a sors úgy hozta, hogy fény derült a nagy titokra, ami alapjaiban változtatta meg az életüket.

Kezdetben Ellie volt a szimpatikusabb, de miután Londonba utazott megváltozott, és néha rettentő irritáló volt a karaktere. Angie viszont a Görögországba való utazása során közelebb került hozzám. Azt hiszem a vele történtek abszolút a hasznára váltak, még ha nehéz utat is kellett bejárnia, de rátalált arra, ami igazán boldoggá tette. Minél többet megtudtam a két nő hátteréről, annál inkább erősödött a gyanúm, hogy mi is kötheti őket össze igazán.

Nagyon tetszett, ahogy az írónő szőtte a szálakat, mert végig fenntartja az olvasó figyelmét, és olyan karaktereket kreált, akik szerethetőek vagy épp erőteljesen utálhatóak (mint pl. Benedict). Rejtélyekkel teli történetet kaptam, kalandozással, rengeteg utazással. Fantasztikusak voltak a tájleírások, olvasás közben szinte már láttam magam előtt a helyszíneket, ahol a főhőseink jártak. Németország, Anglia, Görögország és Ausztrália. Mindegyik hely, egy-egy állomás, melyet érdemes volt felfedezni.

Hozzám legközelebb talán Petaludosz állt, azaz a Pillangó-sziget. Ott bontakozott ki igazán Angela karaktere, és rengeteg szerethető emberrel ismerkedett meg, akik mind hozzátettek a fejlődéséhez.

Kimberley Freeman hozta a formáját, a könyv szórakoztatott, lebilincselt. A karakterei összetettek, egyáltalán nem tökéletesek, kellően esendőek, emberiek. A tájleírások épp csak annyira részletesek, hogy a leírásoknak köszönhetően az események filmszerűen peregnek le az ember szeme előtt. Egyetlen egy dolog volt számomra negatívum, mégpedig az Ellie szerelmi élete körüli kissé eltúlzott huzavona. Nekem az már kicsit sok volt. Ám maga a történet nagyon tetszett, a könyv olvastatta magát, ha az embernek van egy kis ideje, egy-két nap alatt a könyv végére érhet.

Pontozás: 10/9,5