Angela Marsons: Holt lelkek (Kim Stone 6.)

„Egy időtlen indíték, amely nemzedékeken át szedi áldozatait

Egy régészeti gyakorlat során a hallgatók emberi csontokat találnak. A West Midlands és a West Mercia rendőrkapitányságok határán húzódó magánbirtokra mindkét illetékes rendőrség felügyelője kiérkezik. Kim Stone és Tom Travis egykor munkatársak voltak, így jól ismerik egymást, de ha tehetik, messze elkerülik a másikat. Ezt az ügyet azonban ismét közösen kell megoldaniuk. Hamarosan kiderül, hogy a Preece család birtokán egy tömegsír őrzi az áldozatokat, akik embertelen körülmények között vesztették életüket.

Miközben Kim a névtelen áldozatok gyilkosa után kutat, a csapata a környéken egyre inkább elszaporodó gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban nyomoz. Amikor azonban az egyik kollégája élete veszélybe kerül, Kim azonnal a segítségére siet.

Lehet, hogy mindvégig rossz helyen keresték a tetteseket? Hogyan lehet megállítani egy eszmét, amely fertőzőbb, mint a vírus?”

Kiadó: General Press

Megjelent: 2019. július 15.

Fordította: Seregi Márton

Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Marsons: Dead Souls

A borítót tervezte: Kiss Gergely

Oldalszám: 360

ISBN: 978-963-452-302-4

Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.

Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.

Például:

- Titokban fél a tűktől.

- A kedvenc tv műsora a Top Gear.

- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.

- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.

- Utál nyilvánosság előtt beszélni.

- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

A szerző honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

A könyvről:

Már az első tíz fejezetben szembetűnő különbségeket fedeztem fel a többi kötethez képest. Ami nem feltétlenül volt baj, pusztán kicsit furcsa.

Más a csapatfelépítés, mert Kimet belekényszerítik egy közös nyomozásba a szomszédos rendőrkapitányság egyik felügyelőjével, akivel legszívesebben egy országban sem tartózkodna, nem még közös nyomozást vezessen. Persze ennek megvannak az okai, amire szépen lassan fény derül. A csapata saját utakon jár, nem tud rájuk figyelni annyira, mint amennyire szeretne, s ez kihat a csapattagok közötti kapcsolatra is.

Mindkét cselekményszál kemény, s egy bizonyos ponton összefonódik. Ebben a kötetben az ügyeknek köszönhetően újabb dolgokat tudhatunk meg a szereplőkről, közelebbről megismerhetjük őket, és láthatjuk a csapatot Kim nélkül is akcióban. Ugyanakkor Kim Stone bebizonyítja, hogy más körülmények között is képes helyt állni, és kivívni mások tiszteletét és megbecsülését, bár a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek. Travis felügyelő csapata nekem nagyon szimpatikus volt, így remélem, hogy lesznek még közös ügyeik.

A téma a mindennapokból kiragadott, sajnos bárhol és bármikor megtörténhet a valóságban is. A hetvenedik fejezetnél úgy éreztem, hogy most kell szünetet tartanom, különben nem bírom tovább az érzelemdömpinget, amivel a könyv jár. El kell ismernem, hogy az az átható gyűlölet, ami sugárzik a lapokról, már néha szíven ütött.

A könyvet nagyon aktuálisnak éreztem, mert sajnos napjainkban is sűrűn teret kapnak a gyűlöletcselekmények, még ha az emberiség egy része igyekszik is érzékenyíteni a közegét, tudatában kell lennünk annak, hogy ez még nem elég. Rengeteg atrocitás éri az embereket nap mint nap, még ha sokan ennek nincsenek is tudatában, vagy épp nem érdekli őket, mert nem ők és szeretteik a támadások célpontjai. Pedig lássuk be, bárhol és bárkiből lehet áldozat.

A gyűlölet-bűncselekmények elsősorban erőszakos cselekmények, de vannak „enyhébb” formái is, mint például a gyűlöletbeszéd és a zaklatás.

Az áldozatok a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási hovatartozás, szexuális irányultság, nemi identitás, fogyatékosság vagy más hasonló tulajdonság miatt válnak a támadások célpontjává.

A könyvben volt egy megjegyzés, amit nagyon igaznak éreztem.

„A gyűlöletszítók annak idején az utcasarkon álltak, és szórólapokat osztogattak. Mostanában a mindenki által elérhető közösségi médiát használják. Az internet egy felbecsülhetetlen értékű eszközt adott a kezükbe. Az emberek sokkal könnyebben tudnak pszichésen azonosulni ezekkel a gyűlöletcsoportokkal úgy, ha nem kell eljárniuk a hivatalos gyűléseikre. Az internet megkönnyíti a gyűlöletet.”

Talán pont a témája miatt nem tudtam úgy gondolni erre a könyvre, mint egyszerű krimire, mert olvasás közben gyakran eszembe jutott, hogy mennyire beleillik ez az egész, a mai világba. Ugyanakkor örülök, hogy a szerző úgy érezte, fontos a téma, amiről beszélni és írni kell.

Általában Bryant vagy Kim a kedvencem a könyvekből, most azonban Stacey került a figyelmem középpontjába. Talán azért, mert ez az a kötet, amiben a legtöbb információt kapjuk róla. Az ő tettei, érzései, gondolatai miatt váltam szenzitívebbé a történetre.

Angela Marsons veszélyes vizekre evezett a könyv témáját illetően, hiszen nagyon megosztó vélemények vannak az előítéletességgel kapcsolatban, ugyanakkor a szereplőin keresztül megmutatta, mennyire eldurvulhatnak a dolgok. A könyv érdekes, izgalmas, borzongató és megrázó. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy érzékletesen ábrázolja az eseményeket, ennek köszönhetően volt, hogy a hideg síelt a hátamon. Bár kicsit nehézkesen indult, határozottan sikerült magával ragadnia, megérintenie, elgondolkodtatnia.

Remélem, hogy hamarosan olvashatjuk majd Kim Stone felügyelőnő következő történetét!

Pontozás: 10/10

Bíró Szabolcs: Királyok éneke (Anjouk VI.)

„1333. ​A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.

Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.

Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.

Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.

A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2019. 06.11.

Oldalszám: 434

ISBN: 978-963-293-881-3

Műfaja: történelmi regény

Kötés: keménytáblás, védőborítóval

Borító: Földi Andrea

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1649183.pdf?fbclid=IwAR3MB3Nhmy5mcunsTtESM7EppPfiaWT-9g6ABPMnm51Q7Fy1o8jsRPNXt64

A szerzőről:

„Bíró Szabolcs 1988. július 29-én született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Az írói vénát minden bizonnyal édesapjától örökölte, és már kisgyermekként versikéket, rövid történeteket fabrikált. A versírással később felhagyott, a próza szerelmese lett. Tizenöt évesen kóstolt bele először a novellaírásba, eleinte főleg a fantasy műfajához és a kalóztörténetekhez vonzódott. Tizenhat évesen, gimnazistaként kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként, az iskolaújság főszerkesztőjeként és énekesként is bontogatta szárnyait. Prózai művei mellett 2006-tól több száz cikke jelent meg az Új Szó, a netBarátnő, az ekultura.hu, a Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és más internetes, illetve nyomtatott lapok hasábjain. 2010 októberétől 2012 januárjáig könyv- és filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. 2013-ban Vissza a középkorba! címmel önálló rovatot jegyzett a Csallóköz c. regionális hetilapban. Tizenegy éven keresztül folytatott aktív amatőrzenei pályát, ebből kilenc évig (2004 és 2013 között) a Csak Van zenekar énekeseként tevékenykedett: erről a korszakról tanúskodik többek között a zenekar első nagylemeze, a Mindennek a teteje.

(…)

Bíró Szabolcs 2007-ben debütált regényíróként, első öt könyve (és egy nem hivatalos e-novelláskötete) még Francis W. Scott álnéven jelent meg. 2010 első napjától kezdve kizárólag polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre megszállottabban fordul a középkor felé. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. kalandregényének köszönheti, mely három különböző kiadást is megért, a szakmai hírnevet azonban a Non nobis, Domine c. történelmi regénye hozta meg számára. 2014-ben megjelent Ragnarök c. regényével rövid kitérőt tett a vikingek és az óskandináv mitológia világába, ám azután ismét visszatért a magyar középkorhoz: tizenöt részesre tervezett, Anjouk c. történelmi regénysorozatát az Athenaeum Kiadó gondozza.

Az író kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer, ezt a helyzetet pedig humorosan, ironikusan fogja fel. Innen ered a székirodalom kifejezés. Ez a kategória egyben azt is sejteti, hogy az író nem kíván egyetlen műfaj mellett lecövekelni: a székirodalomba bármilyen irodalmi kategória belefér. Emellett a székirodalomaz évek során egyfajta branddé erősödött: Bíró Szabolcs minden évben ún. székirodalmi könyvturné keretein belül indul előadó- és dedikálókörútra, 2015-től pedig havonta többször is jelentkezik a Székirodalom vlog címen futó videónaplója egyes epizódjaival.

Bíró Szabolcs jelenleg feleségével és fiával a Csallóközben él, főállású regényíróként dolgozik, folyamatosan álmodozik, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak.”

Forrás és teljes életrajz itt: http://biroszabolcs.eu/eletrajz

Bíró Szabolcsot 2016-ban, a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütötték. 2017 nyarán pedig Eger Kulturális Nagykövete lett.

A tizenöt részesre tervezett, öt trilógiára felosztható Anjouk regénysorozat eddigi kötetei, melyek az Athenaeum kiadónál jelentek meg:

Bátor Attila bosszútrilógiája:

Anjouk I. - Liliom és vér (2015)

Anjouk II. - Lángmarta dél (2015)

Anjouk III. - Az utolsó tartományúrig (2016)

Arany Visegrád-trilógia:

Anjouk IV. - Szent György testvérei (2017.)

Anjouk V. – Ötvenezer lándzsa (2018)

Anjouk VI. – Királyok éneke (2019)

A sorozat előzménykötete:

Non nobis Domine (2016)

Előkészületben van jelenleg Az ifjú lovagkirály-trilógia:

A birodalom ura

Dél pörölye

A pusztulás dala

A könyvről:

A keménykötéses borító egyszerű és szolid, a védőborító pedig igényes és stílusos, ahogy azt már az előző köteteknél megszokhattuk.

Azon kívül, hogy esztétikailag kifogástalan, a tartalmi részt is csak dicsérni tudom. Könnyed, olvasmányos, és érezhető, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett, mielőtt nekilátott az Anjouk sorozat hatodik kötetének. Korhű ábrázolás és karakterjellemzés, ízes szövegezés, csodás tájleírások gazdagítják Bíró Szabolcs legújabb regényét.

A szerző stílusa annyira magával ragadó, hogy egyszerűen nem tudod letenni a könyvet. Ha a kezedbe veszed, biztos vagyok benne, hogy egy oldalt sem fogsz feleslegesnek érezni. Aki még csak most ismerkedne Bíró Szabolcs munkásságával, bátran vágjon bele a sorozatba, minden kötet forgatása élmény. Én személy szerint a Non Nobis Domine című előzménykötettel kezdtem, és imádtam, ahogy minden egyes kötetet. Élvezet volt belemerülni ebbe a történelmi információs tengerbe.

A könyv az 1333 és 1339 közötti időszak eseményeit öleli fel, amikor Anjou Károly (Caroberto), vagy más néven Károly Róbert király uralkodása folytatódik. A Szent György lovagrend már nem avat fel új tagokat, az összejöveteleik száma is jócskán megcsappant a Zách Felícián féle tombolás óta, mely mindenkiben maradandó nyomott hagyott. Helyettük aranysarkantyús vitézeket avattak, ám ez már nem olyan, mint annó a Szent György lovagrend idejében.  Minden megváltozott. Anjou Károly igyekezett keménykezű uralkodó lenni és helyreállítani a rendet az országban, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy állandó készenlétben kell lennie, mert bármikor fordulhat a kocka. Bár a belső viszályokat és fenyegetéseket sikerült felszámolni, a szomszédos országokból bármikor érkezhetett fenyegetés.

Anjou Károly (Turoczi krónika)

Nagyon örültem, hogy Bátor Szilárd kalandjai folytatódtak, mert már az előző kötetben is szimpatizáltam az ifjúval, akit öt éven át Bátor Attila hű társa és jó barátja, Péter okított. A fegyverhasználaton, víváson és lovagláson kívül meg kellett tanítania Szilárdot a lovagi erényekre, a logikus gondolkodásra, és a józan ész használatára is.

Ebben a kötetben már az öt év tanulóidő letelte után találkozhatunk Szilárd karakterével, amikor Anjou Károly magához hívatja, és végre kinevezi udvari ifjúvá, fegyvernökké, de ígéretéhez híven örökségéről csak két év múlva dönt.  

Sokan tartottak attól, hogy Szilárdot elragadják az érzései, és bosszút áll szerelme haláláért, ám ettől pont Klárának tett ígérete tartja vissza a fiút. A történet során sokszor érezhető Szilárd vívódása és fájdalma, melyek a múltban történtekre vezethetőek vissza, ugyanakkor erőteljesen megfigyelhető jellemének fejlődése is. Határozott, fegyelmezett, elszánt, indulatait többnyire sikeresen kordában tartja.

Ahogy azt már megszokhattuk, a régi karakterek mellett új szereplők is teret kaptak a történetben. Egyik kedvencem most András herceg lett, aki gyermeki ártatlanságával, őszinte kérdéseivel és gondolataival azonnal megnyert magának a könyv első felében. A régi szereplők közül pedig továbbra is Péter és társai voltak a szívemhez közel, azt viszont sajnáltam, hogy Lackfi István most háttérbe szorult. Akadtak ugyan jelenetek, de nem annyi, mint az előző kötetben.

Kedvenc jelenetem most is több lett. Egyrészt nagyon szerettem azt a részt, amikor Anjou Károly fiai, Lajos és András játszanak és beszélgetnek az élet nagy dolgairól, vagy amikor Károly és András Nápolyban járnak és egy napot sikerül együtt töltenie apának és fiának. Annyira vágytam már egy ilyen részre, ahol a király megmutatkozik erről az oldaláról is. Másrészt kedvemre való volt Lorenzo il Toro és Bátor Szilárd megismerkedése és kalandozása Nápolyban. Fantasztikus volt a város leírása, ahogy az emberek jellemzése is. Az olvasó garantáltan úgy érezheti, ő maga is jelen van és nem csak szemlélője a történéseknek, de át is éli azokat.

Bíró Szabolcsnak köszönhetően a hangulatom hullámzó volt, mert a szomorú vagy dühítő jeleneteket humoros részek is megszakítják, amiken jóízűen kacaghat az olvasó.

Összességét tekintve kaptam egy nagyon jól megírt, könnyed és olvasmányos történelmi regényt, ami egyszerre érdekes, szórakoztató és informatív. Jó volt újra belemerülni az Anjouk világába, és remélem, hogy hamarosan olvashatom majd a hetedik részt, mely már egy új korszakot ölel fel.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak, Bíró Szabolcsnak pedig azt, hogy évről évre elkápráztatja az olvasókat a regényeivel!

Pontozás: 10/10

Kimberley Freeman: Csillagok az óceán felett

„Két ​zabolátlan természetű nő és az ár, amit ezért fizetniük kell Kimberley Freeman, az Örökzöld-zuhatag és az Álom-öböl népszerű írónőjének nagy hatású regénye a szerelemről, az anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a világon. 

1874-ben a vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja apró emléktárgyat, egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes abban a tudatban élt, hogy az anyja nem tudta eltartani, és ezért került lelencházba, csakhogy felismeri a gombot: a fenséges és gyönyörű Genevieve Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes ugyan csak egyszer látta őt, de soha nem tudta elfelejteni. Kideríti, hogy Genevieve Londonban van. Agnes követi, és London nyomornegyedében tengődik, amíg megtudja, hogy Genevieve továbbutazott Párizsba. 

Agnes követi édesanyját, de egyre több mindenben kell csalódnia, mire végül Melbourne-ben rátalál Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné? 

Nagyhatású történet két megfékezhetetlen szellemű nőről, szerelemről és anyaságról és annak kiderítéséről, kihez tartozunk a világon.”

Kiadó: Athenaeum

Megjelent: 2019. július 11.

Fordította: Gálvölgyi Judit és Novák Petra

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kimberley Freeman: Stars Across The Ocean

Oldalszám: 448

ISBN: 978-963-293-877-6

Műfaj: romantikus

A szerzőről:

Kimberley Freeman Londonban született, majd 3 évesen családjával Ausztráliába költözött. Queensland-ben nőtt fel, és most is ott él a férjével és két gyermekével. Díjnyertes gyerekkönyveinek, történelmi- és fantasy regényeinek kiterjedt rajongótábora van számos országban. Családnevét anyai nagymamája tiszteletére vette fel, izgalmas bestsellereinek különleges hősnőit is ő ihlette. Jelenleg a Queenslandi Egyetem előadója.

A szerző kiadónál megjelent művei:

Vadvirágok lányai

Álom-öböl

Aranypor

Parázs-sziget

Örökzöld-zuhatag

A könyvről:

A borító most is Földi Andrea munkája, amit nem győzök dicsérni. Vonzza a tekinteteket, figyelemfelkeltő, ugyanakkor szolid és kifinomult. Vannak, akik szerint a külföldi borító szebb vagy épp jobban illik a történethez, én úgy gondolom, hogy mindkettőnek megvan a maga bája és hangulata.

A regény huszonhat fejezetre van tagolva, múlt és jelen eseményei váltakozva tárulnak a szemünk elé, ám ez a tagolás miatt számomra nem volt zavaró. Ahogy azt már a szerző előző könyveinél is megszokhattuk, most is váltott szemszögből ismerhetjük meg a történteket, ahogy a korok is váltakoznak a cselekményszálakkal párhuzamban. Az elején még kicsit kusza minden, de ahogy haladunk a regényben, úgy kerülnek helyre fokozatosan a kirakós darabkái.

A könyv olvastatja magát, nehéz elszakadni tőle. Szinte pillanatok alatt – vagy legalábbis én úgy éreztem – túl voltam száz oldalon, és hajtott tovább a kíváncsiság. Addig olvastam, míg a szemem meg nem fájdult, illetve be nem sötétedett. Ha az embernek van egy kis ideje, egy-két nap alatt a könyv végére érhet.

Szerettem a történetet, bár a cselekményszálak közül a múltban játszódóak álltak hozzám közelebb, és az is volt az erőteljesebb. Nagyon sokáig azt éreztem, a jelen történései csak lógnak a levegőben.

Tetszettek a tájleírások, a kornak megfelelő jellemzések.

Karakterei összetettek, egyáltalán nem tökéletesek, tulajdonságaikkal és esendőségükkel valósághű szereplőket kapott a regény. Jócskán akadt a könyvben kedvelhető és utálható szereplő, ám egyiket sem éreztem feleslegesnek. 

Marianna és Julius karaktere nagyon közel állt hozzám, talán ők voltak az egész történetben a kedvenceim. Főleg Julius. Erős szívű, bátor, nemes jellemű, és igazán védelmező.

Mellékszereplők közül pedig Jack volt a favoritom, aki bár néha furcsán viselkedett, a szíve a helyén volt.

Agnest nagyon kedveltem, mert határozott volt, és amit célul tűzött ki, teljesítette. Nem mindig értettem egyet a módszereivel, ám azt el kellett ismerni, hogy csak a szívét követte. Imádtam a kalandos utazásait, a furcsábbnál furcsább helyzetekkel együtt, amiket csak hozhattak ezek az utak. Néha, amikor nehézségekbe ütközött, eszembe jutott, megéri-e ez az egész? Biztos, hogy jól jár, ha megtalálja Genevieve-et? Nem egyszer és nem kétszer került veszélybe, és csak a szerencsén múlott, hogy nem lett nagy baj az egészből. Mégis folytatta az útját, mert tudni akarta, ki is ő igazán.

Voltak olyan utalások, amik néha vakvágányra vittek, ugyanakkor mindvégig volt egyfajta megérzésem, és szerencsére beigazolódott a sejtésem. A könyv végén már a könnyeimet törölgettem és úgy örültem a végkifejletnek, mint ha valamelyik közeli ismerősömmel történt volna. A regény tényleg a szívemhez nőtt.

Mindenképpen ajánlom a regényt a Freeman rajongóknak, mert az írónő hozta a színvonalat, hasonlóan erős könyv, mint a Vadvirágok lányai vagy épp a Parázs-sziget.

Összességét tekintve az olvasó kap egy remek könyvet, mely tele van kalandokkal, rejtélyekkel, szeretettel, barátsággal, fájdalommal és veszteséggel. Fordulatokban gazdag, szórakoztató, néha mosolycsalogató vagy épp könnyfakasztó. A múlt történései megérintik az embert, együttérzésre késztetnek, és magukkal ragadnak. A jelen eseményei számomra viszont most csak úgy voltak.

Kimberley Freeman ért hozzá, hogy lebilincselje az olvasóit. Így mindenképpen ajánlom a romantikus regények kedvelőinek. Most is rengeteg mondanivalót szőtt a regénybe, tehát nem csak szórakoztat, de gondolkodni valóval is bőven ellát. Mit meg nem tennénk azért, hogy életünk kirakósának darabkái a helyükre kerüljenek?

A leendő olvasóknak csak annyit ajánlanék, hogy adják át magukat a történetnek, és engedjék meg, hogy a szívüket megszólítsa.

Pontozás: 10/10

Holly Webb – A lagúna titka (Varázslat Velencében 2.)

„Velence szörnyű veszéllyel néz szembe…

Megmentheti-e egy fiatal lány és egy sellő barátsága a várost? 

Mia kisasszony nem hisz a varázslatban – még akkor sem, ha unokanővére, a hercegnő a valaha volt legnagyobb varázsképességű uralkodó Velence történetében. Ám mikor Mia találkozik egy sellővel, Arával, lehetetlen tovább ellenállnia küldetésének. A két barátnak együtt kell megmentenie otthonukat – de elég erős lesz-e a közös varázslat a barbár támadás megállítására?”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2018. október 5.

Fordította: Ruff Orsolya

Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: The Mermaid’s Sister

Oldalszám: 248

ISBN: 978-963-403-567-1

Műfaja: ifjúsági regény, én személy szerint nyolc éves kortól ajánlanám.

A vállalkozó szellemű felnőtt olvasóknak pedig egy apró tanács: ne legyenek elvárásaitok, hagyjátok, hogy a könyv előhozza a gyermeki/ifjúkori önmagatokat, s egyszerűen csak élvezzétek, amit a történet adni tud.

A szerzőről:

Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.

Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.

Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.

Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.

Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.

Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.

Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.

A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/

A könyvről:

A Varázslat Velencében sorozat második kötetének borítója is utal a történetre, meseszerű és aranyos. Az ezüstös csillagok most is fellelhetőek a borítón, ahogy azt már az előző résznél is láthattuk. A színvilága most is tetszetős, imádom, hogy mindegyik borítón van valami lila, ennél a kötetnél pedig csodásan kiegészítődik a kékkel.

A cselekményszál ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért. Olivia uralkodik édesapja helyett, míg betegeskedik, Mia pedig családja száműzése után Olivia szárnyai alatt nevelkedik, bár ő sem tudja őt megvédeni az udvari sugdolózásoktól és intrikáktól, melyek bizony sűrűn fájdalmat okoznak a kislánynak. Míg az előző kötetben Olivia volt a főszereplőnk, ebben a kötetben csak mellékszereplőként van jelen, és Miáé a fő nézőpont. Tanúi vagyunk élete fontosabb pillanatainak, betekintést nyerünk a gondolataiba és az érzelmeibe. A csodaparipákon túl felfedezhetjük a sellők világát is, a kötet most is tele van varázslatos lényekkel és eseményekkel.

Forrás: Pinterest

Nagyon érdekes és izgalmas a cselekmény, a történet felépítése pedig remek. 

Sok szereplőt régi ismerősként üdvözölhetünk, ám akadnak újak is, mint például Ara, akit a kezdetektől kedveltem, mert Lorinnal együtt segített Miának megtalálni önmagát, és megmenteni Velencét az újabb fenyegető veszélytől.

A könyv olvastatja magát, a történet most is magával ragadja az olvasóit, s egy olyan rejtélyes világba kalauzolja, melyben kalandozni egyszerre érdekes, izgalmas és szórakoztató. 

Tetszett a cselekmény kibontakozása, a karakterek ábrázolása, valamint a csodaparipák és sellők varázslatos világa. Imádtam az Olivia és Lucian közötti szoros kapcsot, mely ezt a kötetet is végigkísérte, ahogy Mia, Ara és Lorin hármasának összefonódását is. 

Nem múlta felül az első kötetet, de a színvonalat hozta, hasonlóan jól szórakoztam, pedig nem is az én korosztályomnak íródott. Kíváncsian várom a harmadik részt. 

Pontozás: 10/10

Tanja Dusy: Smörgås – Finomságok a deszkán

Bemutató szöveg: „Manapság ​iskolát teremtett a skandináv módja annak, hogyan érezzük jól magunkat. Egyre ismertebbé vált a hygge, a dán életérzés, valamint a figyelő tekintetek Svédország felé fordultak, ahol a lagom szó fedi le a nem túl extrém, inkább relax életvitelt és a pillanat megélését. Ami az étkezést illeti, a svédeknek különleges szertartásaik vannak. Naponta többször is engedélyeznek maguknak kávészünetet (fika), aminek mindig mindenkor stabil tartozéka egy szendvics, a smörgas.

De mi a megoldás, ha barátokkal vagy a családi ünnepek alkalmával szeretnénk egy igazán jót mulatni, amikor nem elég az egyszerű zsíros deszka? Ekkor jöhet a smörgasbord: az asztal telis tele kenyérrel, valamint könnyű és változatos finomságokkal, amit elegáns és kreatív módon pakolhatunk a kenyér mellé. A deszkákon csodásan mutatnak a tapasok, kenőkék, sajtok, húsok és friss zöldségek kavalkádja. A vendéglátásnak ez az egyszerű módja lenyűgöző, és működik akkor is, ha csak néhány baráttal ülünk le, de akkor is, ha sok vendéget várunk. Így a vegetáriánusok, a vegánok, glutén- és laktózérzékenyek, illetve a csak simán különböző ízlésű vendégek is boldogan csipegethetnek egyazon asztalról. A Finomságok a deszkán – Smörgas könnyű és szuper egészséges ételek gyűjteménye, amelyeket minden nehézség nélkül, mindig a kívánt mennyiségben készíthetünk el.

A szakácskönyvben található 100 receptet az olasz, spanyol, görög, francia, skandináv és keleti kultúrák, valamint az évszakok jegyében összeállított össze Tanja Dusy.”

Kiadta: Partvonal kiadó

Megjelent: 2019. május 9.

Fordította: Farkas Sylvia

Fordítás alapjául szolgáló mű: Tanja Dusy: Smörgås

Fotó: Tina Bumann

Oldalszám:160

ISBN: 978-615-578-3227

Műfaja: szakácskönyv

A fotós:

Tina Bumann blogján (https://www.tinastausendschoen.de/) szuper és változatos receptötleteket találhatunk, méghozzá étvágygerjesztő és hangulatos fotók társaságában.

„Olyan fotók ezek, amelyektől azonnal összefut a nyál a szánkban.”

Tina szabadúszó fotós, foodstylist és receptkreátor. Fotói számos magazin címlapján, honlapokon és közösségi média oldalakon fellelhetők.

Én személy szerint ajánlom a facebook oldalát is, mert rengeteg információt, képet láthattok ott is.

https://www.facebook.com/tinabumann.fotografie/

A szerző:

Tanja Dusy akkor érzi magát a legjobban, ha a konyhában süröghet-foroghat. Tizenöt éve ír szakácskönyveket, és hosszú ideig szerkesztőként is dolgozott.

Szakemberként nemcsak egyszerűen jó recepteket kreál, hanem olyan ételeket alkot, amelyekben megvan az a bizonyos plusz.

A könyvről:

Keményborítós, gazdagon illusztrált, esztétikus és strapabíró. Az első oldalakon tartalomjegyzék, azt követi az előszó, pár gasztronómiai információ, azután a receptek területi illetve évszakos lebontásban, majd a szójegyzék és végül a szerző és a fotós bemutatása (lásd fentebb).

Rohanó világban élünk, sajnos az emberek egyre kevesebb időt szakítanak a közös programokra és a tartalmas együttlétekre. Az étkezéseket is sokszor gyorsan lezavarják, már nem élvezeti forrásként, inkább csak szükségletként élik meg. Szerencsére azonban a világon már egyre jobban elterjedni látszik a dán életérzés, a hygge, amit a svédek lagomnak neveznek. Hogy mi is ez? Sokan sokféleképpen próbálták már körülírni, ám mindegyik magyarázat megegyezett abban, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt létforma, ami a hangulatokra, élményekre, közösen eltöltött minőségi időkre épül.

Azon felül, hogy rengeteg érdekességgel megismerkedhetünk, találkozunk ismerős receptekkel is, bár ezek tartalmaznak kis módosításokat. Gondolok itt például a Guacamole receptre, ami köztudottan ezerféleképpen elkészíthető, én is kipróbáltam már többféleképpen, mégis most egy újfajta receptjét ismerhettem meg Tanja Dusy-nak köszönhetően.

Ezt a könyvet olvasva egyaránt tanulunk és elevenítünk fel régi emlékeket. Ha egy picit vállalkozó szelleműek vagyunk, igazi kalandozás ez a könyv a kulináris élvezetek világában. Bár a kötet csak száz receptet tartalmaz, az ötletek tárháza szinte kimeríthetetlen. A szerző is hangsúlyozza, hogy ha olyan hozzávalóval találkozunk, amit nem szeretünk, bátran kísérletezzünk, próbáljunk ki más összetevőt, s abban is segítséget nyújt, hogy ezt hogyan tegyük.

Nagyon tetszett, hogy a kötetben helyet kaptak a vegetáriánus, a vegán, valamint a glutén- és laktózmentes receptek is, mert így mindenki talál magának valót, akár húsimádó, akár nem. Ha épp egy smörgasbordot (svédasztalt) állítasz össze, lehetőséged van mindezeket összehangolni, hogy sokszínű és változatos legyen. Ez által a különböző ízléssel rendelkező emberek boldogan lakomázhatnak egy asztalnál, miközben kedélyesen eltársalognak és élvezik egymás társaságát.

Amióta olvastam Almásy Katalin: Kati-patika – Egészség természetesen című könyvét, azóta az avokádó bekerült az étrendembe, szívesen kísérletezem vele, mert mindenféle ételhez felhasználható és nagyon finom. Ezért is örültem, hogy Tanja Dusy könyvében is ráleltem néhány avokádós receptre. Többek között bekönyvjelzőztem az édes deszkánál az avokádós lime krémet is, mert könnyű elkészíteni, és nagyon jól hangzik, ráadásul szerintem jól menne a következő oldalon található minigofrihoz, úgyhogy már rögtön két recept kipróbálós, és a sor még nem ért véget. Hamarosan itt az ősz, érik majd a birsalma, úgyhogy a könyvben található egyszerűen elkészíthető édes birsalmasajt receptjének is hasznát veszem.

Egy szó, mint száz, ez a receptgyűjtemény csodás, főleg ha vállalkozó szellemű vagy, hiszen csak a fantáziád szabhat gátat a smörgasbord létrehozásának. Na meg egyes hozzávalók beszerzésének nehézsége, mert felénk sajnos kissé korlátozottak a lehetőségek, ám ez se tántorítson el senkit, hiszen a könyvben jócskán találhatóak ideg- és pénztárcakímélő receptek is, melyek könnyen elkészíthetőek és minden bizonnyal finomak is.

Pontozás: 10/10

Izolde Johannsen: A pontlövész – La Fayette 2.

„XVI. Lajos király halála után a királypárti összeesküvők, szimpatizáns nemesek, papok, katonák, lázadó parasztok megpróbálkoznak a lehetetlennel, de Vendée vérzivatara elsodorja őket. Gilbert Lafayette hazájától, családjától, barátaitól elszakítva börtönben él. Szalma Jason, az álruhás angol nemes minden furfangja, vagyona és igyekezete ellenére sem tudja barátját kiszabadítani. Várniuk kell. Várni, hogy az új csillag, Bonaparte Napóleon vajon bevilágítja-e az életüket a politika sötét egén. Mindeközben, a tisztogatások következtében a La Force börtönbe kerül Adrienne Lafayette is. Szintén e komor cella lakója a kegyvesztett Latouche-Tréville gróf, a neves ellentengernagy, aki nemcsak befolyását, munkáját és hajóit vesztette el, de a tengert is. 

Izolde Johannsen tengeri kalandokkal átszőtt történelmi regénye La Fayette márki és barátja, a titokzatos angol lord életútján keresztül mutatja be a borzalmas forradalmi éveket követő zűrzavart, majd Napóleon felemelkedését és bukását.

Dénesi Ildikó (Izolde Johannsen) 2013 óta jelenteti meg az európai tengerhajózással foglalkozó történelmi regényeit. Kiemelten foglalkozik a második világháborús birodalmi haditengerészet (Kriegsmarine) felszíni hadihajóival és parancsnokaiknak életrajzával. A La Fayette-sorozat második kötetében az európai történelem meghatározó alakjain, nagy pillanatain keresztül mutatja be ezt a különleges világot, új megközelítésből szemlélteti az ismert eseményeket. Eddig megjelent haditengerészeti kötetei: A birodalmi kalóz, Gránátok a becsületért, Kalandor a tengeren, A furfangos fivérek, Megölni a királyt!”

Kiadó: Helikon kiadó - Szenzár könyvek

Megjelent: 2019. Június 7.

Borítókép, grafika: Kertai Zalán

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-479-238-3

A történelmi regényírók koronázatlan királynője, Izolde Johannsen új vizekre evezett következő könyvében. Legújabb történelmi kalandregény duológiájában az ezerhétszázas és ezernyolcszázas évek Franciaországába és Amerikájába kalauzolja az olvasókat és bővíti ismereteiket az európai és amerikai tengerhajózás terén. A Megölni a királyt! címet viselő történelmi kalandregény 1774-1793-ig követi végig Gilbert La Fayette márki kalandos életútját, s mutatja be gyönyörű vitorlásait melyekkel a kalandjaira indult, A pontlövész című második, s egyben befejező kötet pedig az 1805 és 1834 közötti időszakot öleli fel.

Amikor befejeztem a Megölni a királyt! című első részt, írtam az írónőnek hogy siessen a folytatással, mert már most tenyérnyi lyuk van az oldalamon a kíváncsiságtól, hogy hogyan tovább. Szerencsémre még a megjelenés előtt volt szerencsém olvasni a második kötetet, így a megjelenés után járva már csak felfrissítettem az emlékeimet, hogy kiegészíthessem az akkori vázlataimat, melyeket nevezhetném az első benyomás rögzítésének is. 

Izolde Johannsen olyan történelmi eseményeket dolgoz fel a könyveiben, melyeket a történelemórákon is vettünk érintőlegesen, mégis teljesen más így, hogy belemélyedhetünk a korszakba, és megismerhetjük az embert, aki a kor meghatározó alakja volt Franciaországban és Amerikában egyaránt.

Marie-Joseph Paul Yves Roch Gilbert du Motier de La Fayette márki, akit röviden csak La Fayette márkiként vagy Gilbert La Fayette-ként emlegetünk, nagyszerű életutat járt be, rengeteg minden fűzhető a nevéhez, bár meg is fizette az árát. Nagyon szerettem, mert azon kívül, hogy a családja volt a mindene, katonatisztként és politikusként is képes volt helytállni. Céltudatos volt, szenvedélyes és határozott. Barátsága Szalma Jason-nel pedig példaértékű szerintem sokak számára. Hihetetlen kalandokat éltek át, és csak remélni tudtam, hogy végül életük alkonyán nem sok dolgot kell majd megbánniuk. Elég sok könnyet köszönhettem nekik mindkét kötet olvasásánál.

Ugyanakkor az örök kedvencem Szalma Jason, azaz Jason Faulkner Paille vagy más néven Edward Francis Jason Milner, Earl of Westmorland volt, aki a kezdetektől magával ragadott elszántságával, éles eszével, nagy szívével, s nem utolsósorban elragadó humorával. Már az első kötetben is ő volt az én abszolút kedvencem, ám ez a kötet még közelebb hozta hozzám. Míg az első részben a titkos terve illetve a Gilbert La Fayette-hez fűződő barátsága volt a középpontban, ebben a részben a fia, Jacques Paille/Jacob Milner Earl of Westmorland felkutatása és a hozzá fűződő kapcsolata dominált.

Imádtam Guillaume karakterét is, aki nagyon hasonló volt édesapjához, ezért is állt annyira közel a szívemhez ő is. A könyv második felében már körülötte zajlanak az események többnyire, az ő céljait, okait ismerhetjük meg. A könyvből az egyik kedvenc jelenetem is hozzá köthető, hiszen az Octavie-val való megismerkedése egyszerre volt kacagtató és aranyos.

A szereplők abszolút a szívemhez nőttek – legyenek azok fő vagy mellékszereplők –, az események pedig lebilincseltek.

Bár a történetben sűrűn helyet kapott a politika, illetve a bosszú, sikerült úgy ábrázolni, hogy leheletfinom legyen és éppen csak annyi, ami a történethez feltétlenül szükséges. Szerencsére a hangsúly többnyire az emberi kapcsolatokra helyeződött, s ezért lett annyira emberközeli és érzelmi húrokat pengető. 

Régi barátság, apa-fiú egymásra találás, szerelem, gyermekáldás, veszteség, hajós és szárazföldi csaták, viszályok, bajtársiasság, hősiesség, önfeláldozás, honvágy. Minden jelen van, ami csak ahhoz kell, hogy a történelem eme darabját közel vigye az emberhez. La Fayette márki és Szalma Jason kalandjait nem lehet megunni. A második résszel lett kerek egész a történet. Én személy szerint semmit nem változtatnék rajta.

Köszönöm Izzie-nek, hogy megismertetett La Fayette márki és Szalma Jason kalandjaival, mert általuk sikerült közelebb kerülnöm a kor eseményeihez. A könyv olvasmányos, lendületes, magával ragadó, néhol pedig szívet tépő. 

Minden történelem kedvelőnek meleg szívvel ajánlom, valamint mindazoknak, akik szívesen tudnának meg többet a 18. és 19. századi Franciaországról és Amerikáról.

Pontozás: 10/10

Disney Junior – 5 perces mesék

„Itt az esti mese ideje! 

Tartsatok velünk egy varázslatos utazásra a mesék szárnyán! Mondjuk, Szófia hercegnő szárnyas lován? Vagy kukkantsatok be Minnie Masniboltjába, majd babusgassátok ti is a kis kedvenceiket Minnie állatszalonjában! Mit szólnátok egy jó kis ottalvós bulihoz Doktor Plüssivel és a játékaival? 

Ebben a mesegyűjteményben Minnie egér, Szófia hercegnő és Doktor Plüssi négy-négy kedves történetét találjátok. Mindegyik mese hossza tökéletes ahhoz, hogy hangosan olvassuk akár esti mesének, vagy bármikor a nap során.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2019. április 11.

Fordította: Csapody Kinga

Eredeti cím: 5-Minute Disney Junior Stories

Oldalszám: 196 (számozott: 192)

ISBN: 978-963-403-653-1

A kiadó három éves kortól ajánlja a könyvet, de bátran nézegessétek kisebb gyermekekkel is. Én teszteltem az egy éves keresztlányomnál, aki imádta a képeket nézegetni, s miközben olvastam neki és a hat éves nővérének a meséket, egyszer-egyszer végigsimította az említett szereplő képét. A mesék hossza épp megfelelő ahhoz, hogy a kisebb gyermekekkel szusszanjatok kicsit napközben, vagy esti meseként is funkcionálhatnak, bár lehet ti is azt fogjátok hallani majd, amit én, hogy még, még, még.

Világéletemben imádtam a meséket, talán azért, mert felnőttként is sikerült megőriznem magamban a gyermeket. Ezért is örültem a lehetőségnek, hogy elolvashatom ezt a mesegyűjteményt. A borító hívogató, a mesék aranyosak és gazdagon illusztráltak.

Nagyon tetszett, hogy mindegyik mese azon kívül, hogy szórakoztató és aranyos, hordozott magában tanulságokat is, amik jól jöhetnek még az életben. Hiszen miről is szólnak? Szeretetről, kitartásról, segítőkészségről, önmegvalósításról, a félelmeink legyőzőséről és arról, hogy bátran tegyünk azért, hogy az álmaink valóra váljanak.

A fülszövegben lett egy apró baki, mert a könyvben öt Szófia hercegnős, négy Doktor Plüssis és három Minnie egeres mese kapott helyet nem négy-négy, de ez tényleg csak apróság. Mi ezt személy szerint nem is bántuk, mert bár a gyerekek Minnie egeret is szeretik, a másik két Disney szereplő jobban a szívükhöz nőtt.

Számomra ez a könyv az apró hibák ellenére is megnyerő, biztos hogy fogok még belőle olvasni a gyerekeknek.