Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2019. február 4., hétfő

Viola Judit: Villámlás és mennydörgés (Sasok a viharban 3.)


„SZIRTEK CSÚCSÁN, NEMESI SASFÉSZEKBEN DŐLHET EL A KIRÁLYSÁG SORSA …

Az 1279. esztendőben Fülöp püspök minden követ megmozgatva igyekszik az egyházat megszabadítani az eretnekségtől.
A legátus László királlyal köt egyezséget az ügy előmozdítása érdekében. Ám a kunok nem mind értenek egyet királyuk döntésével, veszni érzik a szabadságukat. A viszály hamarosan emberéleteket követel. Finta, a frissen kinevezett erdélyi vajda, testvéröccsével, Amadéval a kunok táborába megy, hogy elsimítsa a nézeteltérést, és elűzze a királygyilkosság fenyegető árnyát.
A Sasok a viharban harmadik kötetében tovább követhetjük a már jól ismert szereplőket útjukon, a magyar történelem egyik kevésbé ismert időszakában.”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2019. január 14.
Műfaja: történelmi regény
Borító: Földi Andrea
Oldalszám: 368
ISBN: 978-963-293-860-8
Itt olvashattok bele:
 
Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a 2016-ban megjelent Sasok a viharban, egy családtörténet nyitó kötete volt, ami azonnal megnyerte magának a hazai olvasóközönséget. Ennek a családtörténetnek a következő, harmadik kötetét tarthatja jelenleg kezében az olvasó.

„A középkori történelem szereplőire ritkán gondolunk úgy, mint hús-vér emberekre. Az időbeli távolság mozdulatlan alakokká merevíti őket. Mint egy freskó alakjai, úgy tűnnek elő a múltból. Pedig ugyanazok az indulatok mozgatták őket is, mint ma minket: szeretet és gyűlölet, hűség és árulás, önzetlenség és érdek, pénz és hatalom. Ők is küszködtek, örültek, győztek és elbuktak. Csak a díszlet más, az ember ugyanaz maradt. Ha megismerjük és esendőségükben is szeretjük őket, önmagunkat is jobban megértjük és elfogadjuk.” Viola Judit

 A borító most is szolid, igényes, ugyanakkor figyelemfelkeltő. Nagyon illik a történethez.

A szerző tájleírásainak és nagyszerű karakterábrázolásainak köszönhetően filmszerűen peregnek szemünk előtt az események. A regény olvastatja magát, visszarepít a régmúltba és kalandozásra csábít. Veszély, viszály, harc, veszteség, árulás, hűség, összetartás, becsület, szeretet, család, barátok, és kalandok töméntelen mennyiségben. Minden, ami csak kellhet egy jó történelmi regényhez.

A regény az 1279 és 1281 közötti időszakot öleli fel.
Két év, rengeteg történés, az ember csak kapkodja a fejét.
Most is az Aba nemzetség tagjai vannak középpontban, közülük is a három ifjú, Finta, Péter és Amádé áll központi helyen. A fő cselekményszál Finta nevéhez köthető, aki a történet kezdetén erdélyi vajdaként, később nádorként tevékenykedik.

Ebben a kötetben a legszembetűnőbb a különbség a három testvér között. Finta makacs, akaratos, rettentően énközpontú. A karaktere már-már taszító. Mindig is szerette játszani a nagyot, aki mindenkinél többet tud, de amióta erdélyi vajda lett, majd abból nádor, még inkább gőgössé és fennhéjázóvá vált. Nem hallgatott az okos szóra, édesanyja intése is lepergett róla. Mindenkinél magasabbra helyezte magát, megrészegítette a hatalom. Aztán egy ostoba tett láttatta be vele, hogy az öntömjénezés nem volt épp okos dolog.

Péter, a középső fiú eszes, csendes. Finta szerint mindig arra húz, amerre a nap süt. Lőrinc úr sajátjaként tekint rá, ő vette pártfogásába. Lanzsér várában lakott feleségével, majd később gyermekeivel. Volt országbíró, később tárnokmester lett. Tetszett a családjához fűződő kapcsolata, Lőrinc úrhoz való hűsége.

Amádé a legifjabb Aba fiú. Egy ideig papok nevelték Jászón, ott ismerkedett meg Lászlóval, a későbbi királlyal. Barátságot kötöttek, ám ez később kissé meglazulni látszott, a király inkább Fintát tekintette bizalmasának. Számomra a három Aba ifjúból mindig is Amádé volt a kedvenc. Tisztességes, megfontolt, állatszerető, és fiatal kora ellenére igen bölcs. Vannak elvei, jók a meglátásai, igyekszik a királyt észérvekkel meggyőzni, nem tartozik a talpnyalók táborába. Nyíltsága, őszintesége igazán megnyerő.

Lőrinc úr az a személy, akit lehetetlen nem kedvelni. Már az előző kötetekben a szívemhez nőtt, megnyilvánulásai sűrűn mulattattak, ugyanakkor tisztelettel és megbecsüléssel tekintettem a karakterére, mert igyekezett gondoskodni a hozzá közel állókról. Bölcs, becsületes, szavatartó ember, a király egyik hű támasza. Igazi harcos, aki jobban érzi magát a csatákban, mint a királyi udvarban. Mondhatni be van oltva az udvari mézesmázosság ellen, ezért hosszú távon nem igazán képes elviselni az udvari intrikákat, muszáj néha visszavonulnia Lanzsérba, hogy saját birtokán pihenje ki a fáradalmakat.

Jó volt olvasni Dávid úrról és családjáról, mert az Aba család az első kötet óta a szívembe lopta magát, ahogy hű segítőik is. Mellékszereplők közül Karacs, Árnyék és Mónus volt kedvenc, ők hárman nemesi erényekkel bírtak, és arany szívük volt. Mind becsületes, dolgos emberek.

László királyt az előző kötetben még szimpatikusnak találtam, ebben a részben viszont ez megváltozott. Kissé fejébe szállt a hatalom, szembement mindennel és mindenkivel, aki nem úgy gondolkodott, ahogy ő. Nem csoda, hogy eleinte annyira jól megtalálták a közös hangot Fintával. László döntései miatt ingataggá vált az amúgy sem szilárd béke az országban.
Amikor az egyház megelégelte a viselkedését, megpróbált nyomást gyakorolni rá, de nem érték el a kívánt hatást. Az uralkodó és az egyház közötti ellentétek egyre súlyosabbá váltak, egyre kétségbeejtőbb volt a helyzet. Lőrinc úr, Amádé és társai pedig azon tanakodtak, mit tehetnének azért, hogy mentsék a menthetőt. Ideiglenesen sikerült is az ellentéteket csillapítani, az egyház visszafogadta Lászlót a kegyeibe, s a kunok is viszonylag elégedetten kerültek ki a helyzetből, ám érezhető volt a feszültség, ami oldalról oldalra csak nőtt. A könyv utolsó nyolcvan oldala lesodort a lábamról. Vészterhes idők jártak. Pusztítás, veszteség és mélységes fájdalom érződik a lapokról. Vajon mit érezhet az a család, amelyiknek választania kell, hogy a szerettükhöz, vagy a királyhoz maradnak hűségesek?
Viola Judit most is nagyot alkotott. Tájleírásainak, korhű ábrázolásainak köszönhetően magam előtt láttam minden helyet, amerre csak szereplőink jártak. Kedvenceim a családi birtokok jellemzései, ugyanúgy magam elé tudtam képzelni Göncöt és Füzért, mint Lanzsért. Imádtam a párbeszédeket, a nyelvezetet, a korra jellemző kifejezéseket, Lőrinc bátyó humoros megnyilvánulásait, s azt, amivé kinőtte magát ez a történet. A cselekményábrázolás kellően részletes, a karakterekről pedig a főbb információkat folyamatosan adagolta a szerző. 

Mindenképpen ajánlanám a sorozatot fiatalabb korosztályoknak is, mert azon kívül, hogy érdekes, együtt kalandozunk a szereplőkkel és betekintést nyerünk a történelembe is. A szerző stílusa könnyed és élvezhető.


10/10

Remélem, a szerző még sok köteten át elvarázsol az Aba ifjak történeteivel. 

2019. január 22., kedd

Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül (The Enemy 1.)


„Charlie ​Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.
A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.

A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek.
Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?

A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2019.01.09.
Fordította: Horváth Márta Zsanett
Fordítás alapjául szolgáló mű: Charlie Higson: The Enemy
Oldalszám: 400
ISBN: 978-963-293-867-7
Borító: Földi Andrea
Itt olvashattok bele:
Charlie Higson (született Charles Murray Higson) 1958. július 3-án született az angliai Somerset megyei Frome-ban. Sikeres szerző, színész, komikus és forgatókönyvíró. Ő írta a nagy sikernek örvendő Young Bond sorozatot, melyet Angliában több mint egymillió példányban adtak el, és huszonnégy különböző nyelvre fordították le. A szerző nagy rajongója a horrorfilmeknek és könyveknek, az egyetemen egy ideig a gótikus irodalmat is tanulmányozta.
A Kelet-angliai Egyetemen (UEA: University of East Anglia) tanult, ahol a bátyja tanít már 1986 óta. Ott ismerkedett meg a Paul Whitehouse, David Cumming és Terry Edwards alkotta trióval. Higson, Cummings és Edwards megalakította a The Higsons együttest, amiben egészen 1986-ig Higson volt az énekes. Ezt követően Paul Whitehouse és a komédia került középpontban, s egészen 2000-ig a BBC egyik műsorának a fő írója és előadója volt, ezt követően szintén Whitehouse-zal együttműködve egy rádiós komédiában és egy televíziós projektben is együtt dolgoztak.
1990-ig négy felnőtteknek szóló disztópikus jellegű regénye jelent meg, tehát elmondható, hogy több korosztályt is megpróbált lebilincselni.
Együtt írta Lise Mayer-el az 1994-es angol-belga-holland thriller, a Suite 16 című film forgatókönyvét.
Tudja, hogyan kell a tinédzsereket megragadni vagy épp elrettenteni, ezért is írta meg a The Enemy című young adult sorozatát, amit külföldön poszt-apokaliptikus zombie horrorként reklámoztak. Angliában 2009-ben jelent meg a sorozat első kötete, kis hazánkban viszont erre tíz évet kellett várni, idén január 9-én jelent meg az Atheaneum kiadó égisze alatt. 2011-ben a szerző még úgy nyilatkozott, hogy a The Enemy trilógia lesz, ám végül a sorozat a hetedik kötettel zárult.
Higson jelenleg Londonban él a feleségével és a három fiával.
A honlapját megtekinthetitek itt (bár egy ideje már nem került fel friss tartalom): https://www.charliehigson.co.uk
Amennyiben szeretnétek többet tudni Charlie Higson-ról vagy épp a The Enemy sorozatáról, akkor érdemes elolvasnotok a The Guardian oldalán található interjút. Igaz, hogy nem magyar, de még úgy is érthető, hogy én csak töröm az angolt. https://www.theguardian.com/childrens-books-site/2015/oct/30/charlie-higson-the-enemy-interview
A könyvről:
Ez a könyv talán az egyik legdurvább, leggyomorforgatóbb young adoult regény, amit valaha olvastam. Brutális. Alig hiszem el, hogy tényleg fiataloknak ajánlják. Nem vagyok szívbajos, krimi, thriller, horror, bármi jöhet, de azért néhány jelenetnél még az én lélegzetem is elakadt, vagy épp a gyomrom bukfencezett. Szóval mindenképpen olyanoknak ajánlom, akiknek a szívük és a gyomruk egyaránt erős és szeretnek borzongani. Nem vagyok egy nagy zombi rajongó, nem is rendelkezem túlságosan széles ismeretekkel a zombi könyvek terén, de ez betalált. Hogy miért? Lássuk mi az, amit spoilermentesen elárulhatok.

A szereplők kedvelhetőek, szerintem mindenkinek akad legalább egy kedvence a gyerekek között. Ugyanakkor ez nem feltétlenül szerencsés, mert Charlie Higsonnak nem esik nehezére leöldösni a karaktereit, s néha úgy érezheted, mintha az író azokra vadászna, akiket te megkedvelsz. Amikor az egyik kedvenc szereplőm meghalt, nagyon haragudtam Higson-ra. Felmerült bennem, hogy miért pont őt kellett, aztán rájöttem, hogy biztos fogom még ezt érezni a könyv hátralévő részében. A szerző egy kis reményt ad számodra, majd a következő fejezetben elveszi azt. Úgy játszadozik az olvasó érzéseivel, mintha ő irányítaná azt a tetteikkel együtt. Egyszer ad, máskor elvesz. Nem tudhatod, végül merre billen majd a mérleg nyelve.

Arran volt Waitrose gyermekcsapatának vezére. Körülbelül húsz gyerekért volt felelős. A vírus pusztítása előtt a focicsapat kapitányaként tevékenykedett, megszokta, hogy irányítsa a társait. A menők csoportjába tartozott, odafigyeltek arra, amit mondott. Okos volt és szerethető. Magas, szőke, atletikus alkatával kitűnt társai közül.
Maxie volt Arran helyettese, a vezér távollétében ő volt a főnök. Lojális a csapatához, mindig sikerült megütnie a többiekkel a közös hangot, így könnyen rávehette őket bármire. Talán rá mondanám, hogy a csapat szíve. Érzékeny volt, ugyanakkor, ha a helyzet úgy kívánta, tudott kemény is lenni. A helyzet pedig elég sűrűn úgy kívánta…
Ollie volt a csapat esze. Többnyire csendes és visszahúzódó volt, abszolút nem nevezném alfának, ugyanakkor sokszor mégis ő húzta ki a csávából a többieket merész ötleteivel.
Kis Sam karakteréről elmondható, hogy bátorsága és kitartása jó példa lehet mindenkinek. Hihetetlen, mennyi nehézségen küzdötte át magát a maga kilenc évével. Ő az a szereplő, akit lehetetlen nem szeretni. Szerintem titkon mindenki neki drukkol.
Blue volt a Morrisons csapat feje. Eleinte nem igazán szimpatizáltam vele, ám a könyv utolsó felében megmutatta az igazi arcát, s csak remélni tudom, hogy neki megkegyelmez majd Higson.
Whitney a Morrisons csapat vezetőjének volt a jobb keze. Igazi vagány csaj, erős egyéniség, jó harcos, ugyanakkor nagyon jószívű lány, aki igyekezett pártfogásába venni a kicsiket. Első pillanatban megkedveltem.

A történetben rengeteg gyerekről olvashatunk, a Waitrose és a Morrisons gyerekcsapat együtt körülbelül ötven főt jelentett, mindenkinek megvan a saját megkülönböztető jegye, egyedi személyisége, ami miatt beleillik a történetbe. Persze ők csak egy részét teszik ki a túlélő gyerekeknek. Tetszett, hogy a szerző kellő időt és energiát fektetett a bemutatásukra, még akkor is, ha már tudta, hogy egyesek nem fogják megélni a második kötetet.
A Morrisons gyerekcsapatában is találtam kedvelhető karaktereket, de a fő kedvenceim természetesen Waitrose-osok.
Persze olyan szereplők is akadtak, akiket nagyon rühelltem, ők voltak számomra az abszolút negatív karakterek. Ilyen volt Jester, David és John.

London utcáin élet-halál harc folyik, tizennégy év alatti gyerekek válnak kényszerfelnőtté, hiszen gondoskodniuk kell önmagukról és társaikról, miközben bujkálniuk kell a rejtélyes vírussal fertőzött felnőttek elől, nehogy eledel legyen belőlük. Persze nem csak a zombik jelentenek veszélyt a gyerekekre, a falkában portyázó állatok is élelem után kutatnak, ráadásul az egyre fogyó élelmiszerkészlet is aggodalomra ad okot. Mindig és mindenhol veszély leshet rájuk, egy pillanatra sem lankadhat a figyelmük, mert az az életükbe kerülhet. Ráadásul ott is gond adódik, ahol nem számítanak rá.
Charlie Higson nagyon jó munkát végzett, mert a történet eredeti, drámai, akciódús, kiszámíthatatlan, borzongató, lebilincselő. Képes fenntartani az érdeklődést, egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk, mert minden oldalon vár valami meglepő. A karakterei szinte életre kelnek, képesek a fejlődésre, a változtatásra.
A helyszínválasztásért külön megdicsérném Higson-t, imádom Londont, még ha a történetben vírusfertőzött felnőttekkel is van tele.
Tekintve, hogy a sorozat hét kötetes, nem csoda hogy függővéggel zárul, még bármi történhet a folytatásokban. Remélhetőleg a maradék hat kötet is megjelenik kis hazánkban, mert jó lenne, ha fény derülne arra is, hogy milyen vírus fertőzte meg a felnőtteket, hogyan terjedt el, s van-e még remény?

Imádtam a történetet, ha lehetne, már most olvasnám a folytatást.

Pontozás: 10/10

Apró megjegyzés: bár zombinak nevezik a fertőzött felnőtteket, hagyományos értelemben nem azok. Nem élőhalottak, s nem is támadnak fel. Ők vírussal fertőzött emberek, akik vagy a kór lefolyásának végén halnak meg, vagy a túlélő gyerekek végeznek velük önvédelemből.

A szerzőnek/fordítónak köszönhetően leszoktam a pukkancs jelző használatáról, mert mindig Charlie Higson karaktereit juttatja eszembe.


2019. január 2., szerda

Évértékelő röviden

Sziasztok!

Először is szeretnék mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni. 
Szebbet, jobbat, boldogabbat mint a 2018-as volt. 

"Legyenek az Új Évben gyönyörű álmaid. Valósuljanak meg terveid, vágyaid. Hordjon a Teremtő a tenyerén Téged, vidám, szeretetben teljen el az éved. Kerüljön el a betegség, szomorúság, bánat. Mit igazán szeretnél, még valóra válhat. Hit, öröm, szeretet alapja a létnek, kívánok boldog, élhetőbb Új Évet."
Ma csak egy rövidebb bejegyzéssel érkeztem hozzátok, amiben a 2018-as évet "értékelem".

Sajnos jócskán alámentem a tervezettnek, több könyv szerepelt a tavalyi "olvasni szeretném" listámon, ám bizonyos okok miatt nem úgy haladtam, ahogy szerettem volna. Ahogy mondani szokás, ember tervez, Isten végez... 

Volt egy kis olvasási válságom is, nehezebben haladtam egy-egy könyvvel, remélem ez már a múlté, s a 2019-es évben már újra a régi lendület kísér majd végig.

Most sem egy bizonyos kategóriára koncentráltam, inkább mindenből fogyasztottam egy kicsit. Szerencsére az érdeklődési köröm tág, így mindig váltogathatom a műfajokat. Ifjúsági, történelmi, romantikus, thriller, krimi, életrajzi, önsegítő vagy úti könyv? Bármelyik jöhet, ha megfog a könyv fülszövege. Talán a Sci-fi áll a legtávolabb tőlem, de azt vallom, hogy ez a helyzet is csak addig áll fenn, amíg rá nem találok a nekem való sci-fi könyvre. Ahogy a nővérem szokta mondani: A puding próbája az evés. 

Egy rövid lista az év könyveiről:

Az év ifjúsági regénye számomra Holly Webb: Visszatérés a titkos kertbe című könyve volt (Manó könyvek). Akár olvastátok Burnett: A titkos kert című könyvét, akár nem, mindenképpen érdemes Holly Webb könyvére is sort kerítenetek, mert az ember lelke kivirágzik olvasás közben, méltó folytatása az eredeti történetnek, s egyfajta megemlékezés is. Hasonló érzést keltett bennem, mint az eredeti titkos kert. Egyetlen egy negatívum talán, hogy olyan gyorsan véget ért. Szívesen olvastam volna még a főszereplő gyerekekről.
Az év fantasy könyve: Lana Millan: Raziel (Athenaeum kiadó). Az írónő annyira jól összerakta a történetet, hogy az ember a könyv végén csak pislog bambán és azt kérdezi, hogy "csak ennyi?". Azonnal olvastam volna a folytatást. Szerettem a történetet, a cselekményvezetést, a karaktereket (őket nagyon), a humoros jeleneteket, a szópárbajokat, az elmés gondolatokat amik színesebbé tették a könyvet.
Az év romantikus regénye: Debbie Macomber: Szerelem karácsonyra című könyve a General Press kiadó gondozásában. Könnyed, humoros, karácsonyi romantikus, mely megmelengeti a szíveket. Egyetlen "negatívum": Nagyon rövid.
Az év életrajzi regénye: Vajda Pierre: Ripityom (Athenaeum kiadó). A könyv szerzője igyekezett visszaadni Jávor Pált az olvasóknak. Ha kis időre is, de úgy gondolom sikerült. Egy ember munkássága, víg, vagy épp édes-bús hangulattal átszőtt élete köszön vissza a lapokról. Míg a filmjeit nézve láthatjuk az ezerarcú Jávort, a sármőrt, a hőst, az amorózót, a cigányzenére mulatozót, a szenvedélyest, a víg kedélyűt, addig Vajda Pierre könyvének köszönhetően megismerhetjük az embert, a fiút, a színészt, a férjet, a magánembert.
Az év krimije: Anders de la Motte: Halálos ​ősz (General Press kiadó). A történet fordulatokban gazdag, izgalmas, érdekes, lebilincselő, olykor érzelmes volt, és külön tetszett, hogy a szerző narrátorkodott, mindvégig olyan volt a könyv, mintha az író személyesen mesélné el nekünk a történteket.
Az év romantikus krimije: Susanna Ernst: A ​lelked bennem (Athenaeum kiadó). Magával ragad és nem ereszt. Rengeteget ad, de sokat el is vesz. Letaglózott.
Az év történelmi regénye: Izolde Johannsen: A ​furfangos fivérek (A Birodalom tengeri bástyái 4.) című könyve, ami az Underground kiadónál jelent meg. Korhű, olvasmányos és lendületes történelmi regény.
Kihirdetem az év történelmi regényíróit is, mivel idén újra nagyon erős volt a mezőny. Szerencsére elmondhatom, hogy két magyar szerzőt is megnevezhetek, mondhatni királynőt és királyt koronázhatok, mert Izolde Johannsen és Bíró Szabolcs könyvei számomra abszolút kedvencek. Remélem idén is elkápráztatnak történeteikkel.
Az év meglepetés könyve: Rhiannon Navin: Egyetlen ​gyermek című regénye, ami az Athenaeum kiadó gondozásában jelent meg. Ez a könyv alaposan felborítja az ember lelki egyensúlyát. Mindennek nevezhetnénk, csak épp rendhagyónak nem. Szívet tépő eseményeknek leszünk tanúi, és garantált, hogy nem tudsz teljesen külső szemlélő maradni.
Az év újdonsága számomra Angela Marsons írónő volt, akire az egyik bloggertársam (Gabó olvas) hívta fel a figyelmem. Három könyvét is olvastam 2018-ban, s azt kell mondanom, hogy a többi könyvére is biztosan sort kerítek majd. Eszméletlen jó stílusa van, mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését, és sodor minket is a történet lendülete magával.

Szerencsére olyan könyv nem nagyon akadt az olvasmányaim között, ami a "nagyon nem" kategóriát erősítené, 2-3 volt csak, ami bár tetszett, nem ragadott magával, hanem egyszer olvasós marad. 

Idén viszont lett egy "legrosszabb borító" díjazottam, mert a történet ugyan érdekes, láttam benne potenciált, a borítója szerintem borzalmas, és taszítja azokat, akik borító alapján választanak könyvet (én nem ilyen vagyok, de azért ez már nekem se jött be). A könyv Gregus Gábor: Újabb elmezavar című regénye. A történet ötletes, alkalmanként bizarr és kicsit különc, néhol vicces (legalábbis nekem akadtak olyan jelenetek) és mindenképpen elgondolkodtató. A szereplők jellemfejlődése ennél a kötetnél is megfigyelhető (sorozat második része), a szerző mindvégig odafigyelt, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését. A borító viszont nem tetszik.

Emlékezetes olvasmányokban gazdag évet kívánok mindenkinek!

2018. december 29., szombat

Holly Webb: Visszatérés a titkos kertbe


„1939-et írunk, és Londonból egy csapatnyi gyereket a vidéki Misselthwaite Manorba menekítenek. Emmie egyáltalán nem örül annak, hogy elválasztják a macskájától, és társaival együtt egy hatalmas, ósdi házba száműzik. Ám hamarosan felfedezi a rejtélyes épület megannyi titkát: egy fiút, akinek sírása éjszakánként felveri a ház csendjét, egy naplót, melyet réges-rég egy Mary nevű lány vezetett, és egy kertet. Egy titkos kertet. Holly Webb visszatér gyerekkorunk kedvenc helyszínére, Frances Hodgson Burnett titkos kertjébe: a Visszatérés a titkos kertbe így egyszerre főhajtás a nagy klasszikus előtt, valamint varázslatos folytatása egy ház, egy kert és a benne élő gyerekek történetének is.”
Kiadó: Manó könyvek
Megjelent: 2018. április 19.
Fordította: Ruff Orsolya
Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: Return to the Secret Garden
Oldalszám: 258
ISBN: 978-963-403-454-4
A könyv keménykötéses borítója nagyon tetszik, mert színes, vidám, figyelemfelkeltő és nem utolsósorban igényes kivitelezésű.
A szerzőről:
Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.
Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.
Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.
Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.
Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.
Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.
Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.
A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/
A könyvről: 
A történet egyszerre volt ismerős és ismeretlen. Egyrészt nagyon erőteljesen érezhető volt Frances Hodgson Burnett: A titkos kert című könyvére való utalás, amit imádtam, mert Burnett regénye mindig is elvarázsolt, másrészt Emmie (Emmeline Hatton) története újdonságként hatott. Nagyon szerettem a kislány karakterét, hihetetlenül közel éreztem magamhoz.
Emmeline Hatton egy vadóc kis árva volt, akinek egyetlen vigasza egy Lucy nevű fekete cica volt az árvaház komor falai között. Amikor a macska nélkül kellett elutaznia, a kislány még magányosabbnak érezte magát, mint egész addigi életében. A társai között nem igazán találta a helyét, nem voltak barátai. A Misselthwaite Manorba költözésük után szépen lassan bontakozik ki a kislány karaktere, a titkos kerthez fűződő viszonya, s az új ismeretségek, amik egyre sűrűbben csalnak mosolyt Emmie arcára. A vészterhes időkben szüksége volt mindenkinek az önfeledt pillanatokra, a titkos kert pedig hozzásegítette Emmie-t ahhoz, hogy barátságokat kössön.
Olvasás közben voltak olyan szívmelengető pillanatok, melyek beleégtek az elmémbe. Én magam is ott voltam a titkos kertben, felfedeztem Emmie-vel és Jack-kel, bár néha valóságos kukkolónak éreztem magam, amikor egy-egy meghittebb pillanatról olvastam. A kislánnyal együtt olvastam Mary naplóját, időutaztam, szomorkodtam és nevettem. Több érzés is teret kapott, mondhatni az érzelmek széles skáláját megismerheti az olvasó, ha engedi, hogy a könyv magával ragadja. 
Nagyon közel kerültek hozzám a szereplők, a történet magába szippantott, s egészen a legvégéig el sem eresztett. A szereplők nagyon szerethetőek voltak, láttam magam előtt Emmie-t és társait, a nevelőket, illetve Jack karakterét, aki erőteljesen emlékeztetett valakire. 
Örültem Mr. és Mrs. Craven, illetve Mr. és Ms. Sowerby karakterének, mert nekik köszönhetően már az elejéről ismerősnek éreztem a könyvet. Bár a szerző nem ugyanaz, abszolút megállja a helyét a történet, mint Burnett titkos kertjének folytatása. 
Ez volt az első könyvem az írónőtől, de ha a többi regénye is ilyen, biztosan visszatérő olvasója leszek. Bár ifjúsági történetnek titulálták, szerintem ifjaknak és idősebbeknek egyaránt ajánlott. Igényes könyv kívül-belül. 
Bár a szerző más, szerintem abszolút megállja a helyét a történet, mint Burnett titkos kertjének folytatása.

Pontozás: 10/10

2018. december 21., péntek

Karácsony közeleg


Szép estét mindenkinek!

Lassan ismét lezárunk egy évet, s beköszönt egy újabb.  Hétfőn már szenteste, karácsony, rá egy hétre vége az évnek, s kezdhetünk hozzászokni, hogy 2019-et írunk. Hihetetlen gyorsan szalad az idő.
 
Lesz majd még bejegyzés az idén, minimum egy, de lehet több is, attól függ, mennyire haladok a dolgokkal. Sajnos az éves tervemet nem teljesítettem, "köszönhetően" a sok negatív történésnek (szerencsére azért pozitív is akadt bőven), ám 2019-ben majd újult erővel vetem bele magam az élmények tömkelegébe. :)

Köszönöm, hogy velem tartottatok 2018-ban, remélem, ez jövőre ugyanígy folytatódik tovább.  Az észrevételeiteket továbbra is szívesen fogadom email-ben, facebook-on az oldalnak küldött üzenetben vagy hozzászólásban, illetve a blogon hozzászólás formájában.

Nagyon szépen köszönöm azoknak az íróknak, költőknek és kiadói munkatársaknak, akik megtiszteltek idén is a bizalmukkal, öröm velük együtt dolgozni. 
Külön köszönet Szpisják Blankának (Athenaeum kiadó) és Hományi Péternek (Minden Nap Könyv oldal), mert végtelen türelemmel, megértéssel és kedvességgel fordultak felém és segítettek, ha épp gondom akadt. 
Szerencsés vagyok, mert bloggerként az elmúlt évek során nagyszerű embereket ismerhettem meg, több barátsággal gazdagodtam, s nem utolsó sorban fantasztikus könyveket is olvashattam. Az évértékelő bejegyzésemben majd ajánlani is fogok közülük. Bár az idén olvasott könyvek számát tekintve nem értem el a tervezettet, szerencsére elmondhatom, hogy minőségileg azt kaptam, amit vártam, az idei olvasmányaim közül talán három könyvre mondanám azt, hogy tetszett, de nem ragadott annyira magával, a többi viszont teli találat volt.

Mindenkinek tiszta szívből kívánok előre is áldott, békés, boldog és szeretetteljes karácsonyt!
Remélem, hogy mindenki úgy tölti az ünnepet, ahogy szeretné.
Ha már közeleg a karácsony, akkor zárásképp néhány gondolat (vers és idézet) az ünneppel kapcsolatban:

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
 /1902/
 

"Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme." Charles Dickens

"Van a csoda...Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek...Ez a karácsony csodája." Csitáry-Hock Tamás


2018. december 10., hétfő

Helaine Becker: Ne izgulj!


„Végy egy mély lélegzetet! 
Lassan fújd ki a levegőt! Ahhhh…. 
Hát nem jó érzés?

Néha-néha mindenki stresszel, hiszen annyi dolgunk van otthon és az iskolában is. Nem könnyű mindennek eleget tenni. És hát néha még a családtagjainkkal és a barátainkkal sem egyszerűek a dolgok.
Lapozz bele ebbe a könyvbe, és biztosan találsz majd pár jól bevált tippet, amikkel csökkentheted a mindennapi feszültséget. 
Egy nagy nyújtózástól a sportoláson át a meditációig rengeteg lehetőség közül választhatsz, hogy könnyebben birkózz meg a mindennapi élet kisebb nehézségeivel.”
Kiadó: Manó könyvek
Megjelent: 2017
Fordította: Kiss Enikő Hajna
Fordítás alapjául szolgáló mű: Helaine Becker: Don't Stress: How to Handle Life's Little Problems
Oldalszám: 96
ISBN: 978-963-403-392-9
A könyvet tervezte: Csorba Vera
Mit tudhatunk Helaine Becker írónőről?
Több díjat is nyert, nyolcvan könyvmegjelenést tudhat a magáénak, valamint több tévés gyermekműsorban is közreműködik. Népszerű előadóként több iskolában is tartott előadást. Gyermekeknek és íróknak is tart írástechnikai felkészítést.
Házas, két fiú édesanyja. Aktív életet él, úszik, fut, kerékpározik, kényszeres könyvolvasó és van egy narancssárga öve karatéban.
Van egy Ella nevű puli kutyája, ami köztudott, hogy magyar juhászkutya. Ella híres világszerte. Elődje Marley szintén puli volt, s a szemfülesek felfedezhetik őt néhány mesekönyvben is.
Két gyermeke, Andrew és Michael ihlették Wallace P. "Wiggy" Wigden és Reese McSkittles karakterét.
Helaine úgy gondolja, a változatosság az élet sója, ezért igyekszik mindent kipróbálni.
Nemrég Etiópiában töltött 6 hetet, az ország különféle részein, iskolákban és könyvtárakban, diákoknak és tanároknak tanított kreatív írást és beszédet.
A szerzőről az alábbi linken tájékozódhattok, ha tudtok angolul: http://www.helainebecker.com/index.html

A könyv több mint nyolcvan tippet tartalmaz, hogyan vezetheti le egy gyerek (?) a feszültséget anélkül, hogy sűrűn visszatérne az életében a stressz.
A könyv illusztrált, gyakorta az oldalak tetején idézetek vagy ötletek is találhatóak, így mondható, hogy nem igazán kellett sokat olvasni. Tehát nem lehet riasztó tényező egy ifjú léleknek sem a sok betű.

A feladatokat szerintem több korosztály is használhatja. Néhány már egészen kicsi gyerekeknél is alkalmazható, a többit inkább csak idősebbeknek (12+) ajánlanám. Persze felnőttként is megfogadhatunk jó néhány tanácsot, hiszen a megfelelő légzéstechnika elsajátítása, a meditáció, az egészséges étrend, vagy épp egy lista a tennivalóinkról nekünk felnőtteknek is jól jön, vagy ha mi magunk is leülünk színezni, rajzolni a gyerekkel, könnyen ellazulhatunk és fejleszthetjük a kreativitásunkat.
Akadtak olyan pontok is a könyvben, amiken jókat nevettem. Nem tudom, hogy gyerek fejjel mit gondoltam volna ezekről, ám felnőttként már nem olyan egyszerű kivitelezni ilyesmit. Például van olyan pont, hogy: Aggódj ettől-eddig / Szabj határt!
Ebben a pontban arról írnak, hogy határozd meg magadnak azt az időt, ami alatt aggódhatsz, rágódhatsz a problémákon. Például délután négy és öt között.

Ha valaki elolvassa a könyvet rájön, hogy elég sok dolgot tudat alatt is alkalmazunk. 
Például: Igyekszünk szünetet tartani, zenét hallgatunk, belemerülünk a hobbinkba, sportolunk, stb.
Ugyanakkor mindig jól jön egy-egy új ötlet.

Egyik kedvenc idézetem:
„A zene csoda. Olyan hatalma van, aminek senki nem képes ellenállni.”


Ha úgy gondolod, hogy a környezetedben van olyan gyerek, akinek szüksége lenne pár jó ötletre, hogy lazítani tudjon és kiereszteni a gőzt, ez a könyv egy lehetőség.


2018. december 8., szombat

Samuel Bjørk: Őzike (Holger Munch & Mia Kruger 3.)


„Karácsony estéjén egy idős férfi vezet a hegyek között. Egyszer csak feltűnik valami az úton a sötétben, a férfinak épphogy sikerül lefékeznie. A kocsi előtt a hófúvásban egy kisfiú áll elkékült szájjal. Őzagancsot visel a fején. 
Tizennégy évvel később fiatal lány holttestére bukkannak az egyik hegyi tóban. A lány balettruhát visel. A parton egy fényképezőgépet találnak felállítva. A helyszínen előkerül az Oroszlánszívű testvérek című meseregény egyik kitépett lapja.

Mia Krügert továbbra is kínozza ikertestvére halála. Holger Munch fizetés nélküli szabadságot vesz ki, hogy gondját viselje balesetet szenvedett lányának. Egy nyomozónak azonban nem lehet magánélete. Egy különös ügy egyiküket sem hagyja nyugodni. Arról azonban sejtelmük sincs, hogy hamarosan mivel találják magukat szemben.
Samuel Bjorköt első krimije, a Magányos utazó tette népszerűvé világszerte. A regényt mintegy harminc országban kiadták. A folytatás, A bagoly röpte szintén sikerkönyv lett.”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2018. november 14.
Fordította: Papolczy Péter
Fordítás alapjául szolgáló mű: Samuel Bjørk: Gutten som Elsket Rådyr
Oldalszám: 320
ISBN: 978-963-293-780-9
Műfaja: krimi, thriller
Borítóterv: Földi Andrea
Itt meg is kell jegyeznem, hogy szerintem a magyar borító is sejteti a történet milyenségét, ugyanakkor nem rettenti el azokat sem, akiknek érzékenyebb a gyomruk.
 Samuel Bjørk-ről az alábbiakat tudhatjuk meg a könyv belső borítóját olvasva:
A norvég író, színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Első színdarabját huszonegy évesen írta, azóta két nagy sikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez. A nyilvánosságtól visszavonultan élő művész eddig hat albumot adott ki, emellett alkotásai kortársművészeti kiállításokon szerepelnek.
A norvégiai Trondheimben él.

Két év telt el a sorozat második kötetének megjelenése óta, én pedig azóta vártam, hogy újra nyomozhassak az egyik kedvenc nyomozócsapatommal.  Pár oldal után úgy éreztem, mint ha nem is lett volna ennyi kihagyás. Zökkenőmentesen haladtam a történettel, egy-egy régi szereplő visszatérésekor pedig széles mosoly ragyogott fel az arcomon. Hiányzott ez a brancs.
Holger Munch, Mia Kruger, Jon Larsen (Curry), Gabriel Mørk, Ludvig Grønline és Anette Goli (ügyész), a különleges egység főbb tagjai, melyet hol feloszlatnak, hol újra felállítják, hogy ők foglalkozzanak az épp aktuális nehéz esetekkel. Mindegyik tag rendelkezik valamilyen erősséggel, mely hozzájárul ahhoz, hogy együttes erővel tökéletes elegyet alkothassanak, s elkapják a gyilkost. Az új orvosszakértővel ez az első közös ügyük, mivel az előző nyugdíjba vonult. Munch első találkozásakor figyelemreméltónak találta Lillian Lundot, első benyomásra precíznek és hatékonynak látszik. Ez a későbbiekben megerősítést nyer, számomra is szimpatikus a karaktere, miatta is remélem, hogy nincs még vége Mia, Holger és a csapat közös munkájának.

A nyomozás érdekes, a csapat újra egy sorozatgyilkos nyomában. Sokáig úgy tűnik, hogy a saját farkukat kergetik, nem minden nyom világos, ám ahogy haladunk a történetben, úgy nyernek értelmet bizonyos dolgok. Mia most is küzd a saját démonjaival, ám szerencsére ő áll nyerésre. Négy hónapja nem használ semmi tudatmódosítót (se gyógyszert, se alkoholt), igyekszik a múlt árnyaival és a jelen gonoszaival józanon, tiszta fejjel megbirkózni, még ha ez nem is megy mindig könnyen.
Holger igyekszik elszakadni a múlt bizonyos darabjától, ám nem megy túl könnyen, egyik társukat pedig megfigyeli a különleges ügyosztály. Rengeteg akadály kerül az útjukba, ám a nehézségek leküzdése után úgy néz ki, végre nyugalomra találnak. Hogy meddig? Nem tudható. Sejtéseim szerint a következő komoly ügy befutásáig.

A regény most is megállja a helyét, mint különálló történet, ugyanakkor a szereplőkről akkor kapnak teljes képet az olvasók, s akkor értik meg az előző kötetekre való visszautalásokat, ha az első két részre is sort kerítenek. Mindenesetre mindhárom részt melegen ajánlom a krimi kedvelőknek, mert izgalmas, fordulatokban gazdag, és meglepetést is okozhat. A szerző odafigyel a részletekre, fokozatosan juttat információmorzsát az olvasónak, néha vakvágányra visz, máskor utat mutat, a végére mindenképpen felgöngyölítjük a cselekmény szálait. Engem sikerült újra lebilincselnie, merem remélni nem kell újabb két évet várni a következő könyvére.

Pontozás: 10/10


2018. december 5., szerda

Az Athenaeum nagy képes kalendáriuma a 2019-es évre

Ma délelőtt meghozta a futár az Athenaeum kiadó által megjelentetett, 2019-es évre szóló, nagy képes kalendáriumát. Több okból is nagyon vártam, hogy kézbe vehessem, az egyik ilyen ok az, hogy a kalendárium steampunk arculatot kapott, és szívesen nézem az ilyen típusú kiadványokat, könyveket. A steampunk stílusnak gyakori díszítőelemei: a fogaskerék, kulcsok, csavarkulcsok, óraműves alkatrészek, fémcsövek, fém- esetleg fa, kaucsuk (de semmiképpen sem műanyag) alkatrészek. Jellemző színek az óarany, az ólmos (esetleg abszint-zöld) árnyalatok.
Meg kell említenem, hogy a kiadó beleadott apait-anyait, egy nagyon igényes, szép és jó kivitelezésű kiadványt tarthatunk a kezünkben. Imádom a kidomborodó borítást, a kinézetét, s nem utolsó sorban a tartalmát is. Szerintem bátran kijelenthetem, hogy büszke lehet mindenki magára, aki valamilyen módon részt vett a kiadvány létrehozásában. Esztétikus és informatív egyszerre. 

A kalendáriumba itt tekinthettek bele:
https://www.lira.hu/landings/kalendarium_2019_belepillanto.pdf

Vagy nézzétek meg a kiadó facebook oldalán található videót:
https://www.facebook.com/athenaeumkiado/videos/187188798876812/ 

Ami nagyon tetszik benne, hogy van benne jegyzeteléshez hely, ugyanakkor rengeteg mindent belesűrítettek abba a 212 oldalba, hogy igazán tartalmasnak mondhassuk a könyvet. 
Van: 
- Mértékegység kisokos
- Helyek a nagyvárosban, ahol kávézhatunk és olvashatunk 
- Könyvszakmai ki-kicsoda (kiadók munkatársai, írók, bloggerek)
- Ötletelő - ha valamit nem találsz könyvesboltban, megtekintheted az online webáruházak és antikváriumok listáját is
- Írással kapcsolatos segédletek, ötletek, kreatív írás képzések listája
- A Budapesti nemzetközi könyvfesztivál története
- A töklámpás legendája
- Különböző információk, érdekességek
+ Ami az én figyelmemet is felkeltette, egy könyves kihívás is található a kalendáriumban!

Az Athenaeum Kiadó 2019-es Nagy Könyves Kihívása - Legyen 2019 az olvasásod éve! 
A szempontok adottak, rád csak a teljesítés vár.
Ösztönző is akad, hiszen aki teljesíti az összes pontot 2019. december 28-ig, lefotózza és elküldi a kitöltött naptároldalt a megadott helyre, azok között a kiadó kisorsol egy 52 könyvből álló ajándékcsomagot! :) 

Szóval rengeteg jó dolgot tartalmaz, én biztos, hogy sűrűn forgatni fogom. :)
Minden könyvszerető embernek ajánlom. 
Nem csak hasznos, de esztétikus is. 

A kiadó így mutatta be a kalendáriumot:
„Az Athenaeum vállalatcsoport alapítója, a könyvesboltosból lett nyomdász és könyvkiadó 1859-ben Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára címmel életre hívott egy olyan kalendáriumot, amely, azon túl, hogy tényleges határidőnaplóként is használható volt, a kor írástudói számára legfontosabb információkat gyűjtötte össze. Például benne volt a teljes tiszti kar névvel-címmel, minden közhivatal elérhetősége, meg sok olyan dolog, amit ma már nem is értünk. Később ez az évkönyv Az Athenaeum Nagy Képes Naptára címet kapta, és az olvasó polgárság egyik leggyakrabban használt kiadványává vált évtizedekre. Hamisítatlan XIX. századi koncepcióról van szó, ez a kalendárium-forma egy lassabb, élhetőbb, emberibb világ tárgyi bizonyítéka.
Mi pedig, az Athenaeumnál úgy döntöttünk, hogy 2019-re felélesztjük a magyar írott kultúra legnagyobb hagyományú kalendárium-termékét. Ez a kiadványsorozat 160. évfolyama, egy különleges anyagokból készült, egészen egyedi nyomdatechnológiai eljárásokkal létrehozott „vadonatúj régiség”.

A színes nyomású kiadvány steampunk arculatát Földi Andi tervezte, az olvasnivalókat olyan kiválóságok jegyzik, mint Bíró Szabolcs, Matthew Daintrey-Hall, Gerlóczy Márton, Görög Ibolya, Háy János, Horváth Gergely, Jászberényi Sándor, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Lakatos Levente, Nyáry Krisztián és Szurovecz Kitti. A bevezető olvasmányt Vámos Miklós írta.

Ajánlás: Az megvan, hogy a tárgyalásokon milyen jó kapaszkodni valamibe (mármint, konkrétan fogni – mert jólesik, megnyugtat)? És az, hogy mennyivel kellemesebb manuálisan jegyzetelni a megbeszéléseken a legfontosabb mondatokat, mint gépbe pötyögtetni? És az, hogy biztonságérzetet ad az üzleti helyzetekben, ha minőségi, szép eszközöket használunk? Persze, nem múlik ezen semmi, nem ezen múlik – valami hatása mégis van. Nem a másikra, hanem ránk.”

A kalendáriumot megvásárolhatjátok többek között itt: