Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2017. május 11., csütörtök

Miamona's Reading Challenge 2017

Miamona megalkotta a saját szabályai szerinti éves kihívást, mely szerint 10+1 kategória szerint olvasna könyvet. Tavaly már kedvet kaptam ehhez a kihíváshoz, s úgy döntöttem hagyományt csinálok, idén is csatlakozom. Ahogy múlt évben, úgy most is saját 10+1 pontot hozok, illetve kicsit mixelem az övével.
Miamona bejegyzése a listával:
"2017 február 1 utáni olvasások érnek (a Moly szabályzat miatt), melyeket 2017 dec. 31 éjfélig várok a teljesítésért. Csatlakozni, amennyiben megvan a 10 olvasás, a kihívás legvégéig, azaz 2017 dec. 31 éjfélig lehet."


1. Frissensült: Idei, 2017-es megjelenésű könyv. Nyelvi megkötés nincs.

2. Gyerek, gyerek, gyerek…:  A mű (egyik) fő(bb) szereplője egy maximum 10-12 éves gyerek legyen.
3.  Utazzunk: olvassunk el egy olyan könyvet, aminek központi témája egy utazás.

4. Kalandozás a történelemben: avagy olvass el egy történelmi témájú regényt.

5. Sikíts, rettegj, borzongj!: Műfaji megkötés nélkül, bármi, amitől égnek merednek a szőrszálaink. Akció, thriller, krimi, horror, stb.

6. Magyar szívbe magyar fantázia! (Miamonától átvett): "Természetesen nem múlhat el úgy kihívás, hogy hazánk író fiainak és leányainak munkáit ne ajánljam. A fantázia (direct nem fantasy-t írok) töretlenül  népszerű műfaj. Erejét talán annak köszönheti, hogy a könyveken belül is még inkább kiemel a valóságból, olyan világokba kalauzol, ahová földi létünk során (sajnos) máshogy nem nyerhetünk belépést. És mindezt igencsak kiemelkedő és minden igényt kielégítő szinten űzik a mi drága honfitársaink."

7. Te, ott a polcon, ide veled! (Miamonától átvett): "A legtöbb könyvmoly gyűjtögető életmódot él, csak hordja haza a könyveket, szépen feldíszíti velük a polcát, aztán sűrűn hull az idő pora, és köd szitál, az újdonságból pedig csak egy megszokott színfolt lesz. Ennek a kategóriának az lenne a lényege, hogy most lépjünk oda a polchoz, és olvassunk el legalább egyet azok közül, amit már egy ideje beszereztünk, de eddig csak szemezgettünk vele! Ha netán (bár ezt nem tudom elképzelni) a saját polcotokon nincs ilyen könyv éppen, akkor a polc, mint fogalom kiterjeszthető bolti vagy könyvtári vagy más emberek polcára is (persze csak a beleegyezésükkel és a vásárlói, kölcsönzői feltételek maximális betartásával! :D)"

8. Románc az élet: avagy olvassunk olyan könyveket, amik romantikus véggel zárulnak.
9. Hát te ki vagy?! (Miamonától átvett): Olvassunk olyan írótól, akitől eddig még soha!

10. Ifjúságban a jövő: avagy olvassunk fiataloknak szóló történeteket.


+1. Állatkodjunk: Olvassunk olyan könyvet, amiben lényeges szerepük van az állatoknak (bármilyen állatnak).

2017. május 10., szerda

Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd (Romantic Suspense 16./ Cincinnati 1. )

Fülszöveg: „A pszichológus Faith Corcoran kétségbeesetten próbál elszökni zaklatója elől, aki rémálommá változtatta az életét az elmúlt egy évben. Elég kétségbeesetten ahhoz, hogy arra a helyre meneküljön, ami még a zaklatójánál is régebb óta kísérti. Egyszerre áldás és átok, hogy a közelmúltban megörökölte nagymamája házát Cincinnatiben: az épület menedékké válik, ahol Faith újrakezdheti az életét. Vajon szembe tud nézni az életét a mai napig befolyásoló sötét emlékekkel? 
Csakhogy Faithnek fogalma sincsen róla, milyen közel került a félelmeihez. 
Két egyetemista lány is eltűnt a környéken, és az FBI különleges ügynökét, Deacon Novakot is bevonják az ügybe. A nyomozás váratlanul Faithhez vezeti őt, és beleszeret a gyönyörű, bátor nőbe. Ketten együtt hamarosan rádöbbennek, hogy az ügy bonyolultabb, mint hitték. Kapcsolódik mindahhoz, ami évtizedekkel ezelőtt Faithszel történt, megkérdőjelez mindent, amiben a pszichológusnő hisz, és hátborzongató új jelentést kölcsönöz a hús-vér szónak.”
Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó 2016-ban.
Fordította: Szabó Krisztina
Fordítás alapjául szolgáló mű: Closer Than You Think (Cincinnati Book 1.)
Oldalszám: 788
ISBN: 978-963-399-788-9
Műfaja: romantikus krimi

Az írónő hozta a formáját, rögtön in medias res, bele a közepébe. Még bele se melegedhettél a történetbe, mert azonnal sorozatos gyilkosságokról, kínzásokról, menekülésekről olvashatsz. Amivel személy szerint nekem nincs semmi bajom, simán ráhangolódtam a témára. 
A főszereplőket azonnal megkedveltem, dr. Faith Fray alias dr. Corcoran egy nagyon szimpatikus hölgy, akivel kapcsolatban első gondolatom az volt, hogy jól megszívta szerencsétlen. Egy elmeháborodott sorozatgyilkos üldözi, a titkok amiket fel kell tárnia pedig egészen a régmúltig húzódnak vissza.
Deacon Novak különleges ügynök igen különös jelenség a szó minden értelmében. Karaktere magával ragadó, bizalomgerjesztő. Munkájában és magánéletében alapos, törekszik arra, hogy mindenből a lehető legjobbat hozza ki. Magas, izmos, magabiztos. Fehér tüsis haja van, egyik szeme kék, a másik meg barna. (Waardenburg: genetikai szindróma, ami a haj, a bőr és a szem pigmentációját érinti és gyakran különböző mértékű halláskárosodás is társul hozzá.) Ruházatát tekintve elengedhetetlen viselete a bőrkabát és a napszemüveg. Faith szerint úgy néz ki, mint egy szuperhős.
Greg Novak: Deacon öccse. Elég sok gond van a kölyökkel, ám alapjaiban véve pozitív karakter.
dr. Dani Novak: orvos, Deacon húga. Kedves, humoros, okos, segítőkész. Számomra abszolút pozitív karakter, ráadásul igen jó emberismerő.
Adam Kimble: Deacon-ék unokatestvére és ugyanannak a különleges egységnek a tagja, mint Deacon. Először egy kissé irritált a fickó, aztán az írónő rámutatott az okokra, hogy miért is viselkedett úgy, ahogy. Ezek után már elkezdtem megkedvelni.  
Jim és Thammy: Kimble szülők. A Novak testvérek gyámjai a szülők halála után, majd Greg nevelőszülei. Jim nyugdíjas rendőr, a vasszigor híve. Thammy a lágyság, az engedékenység a párosban.
Scarlett Bishop: Deacon társa. Nagyon aranyos nő, bár néha túlfeszítette a húrt. Ahogy megfigyeltem nagyon jól együtt tud dolgozni az emberekkel, s jó megfigyelő.
Roza: teljes nevén Firoza. Kulcsfontosságú szereplője a történetnek. Gyerek még.
További szereplők: családtagok, rokonok, barátok, városlakók, rendőrök, FBI-os nyomozók, különböző hivatalok alkalmazottai és idegenek.
Külön öröm volt, hogy a régebbi kötetek szereplői közül is helyet kaptak páran. Ilyen volt Sophie Johannsen vagy épp Meredith Fallon. Mindkettőjüket szerettem az előző kötetekben, így jó volt újra olvasni róluk. 

A cselekmények kuszák, bőven akad lehetőség arra, hogy nyomozz, agyalj azon, hogy kiket mi köt össze és hogyan, illetve ki áll a dolgok hátterében. Sok meglepetés ért olvasás közben, még úgy is, hogy már a könyv egyharmadánál sejtettem, ki a hunyó.
Tetszett, hogy az alapjáraton elég erős krimit megbolondította a szerző a romantikus jegyekkel, így néha az olvasó is kiengedhetett, lelazulhatott, majd újra belemerülhetett a gyilkos utáni hajszába. Érzelmi hullámvasútra száll az olvasó amikor elkezdi a könyvet, és csak a 788. oldalon kel le onnan. Mindenképpen erős lelkületű embereknek ajánlom, mert kemény témába sikerült most is belecsöppennünk. Igazi Karen Rose krimi, izgalmas, vérfagyasztó, ugyanakkor néha romantikus és perzselő.
Ez a könyv a hetedik magyarul is megjelenő kötet, remélem folytatódnak majd a könyvkiadások, mert határozottan ő az egyik kedvenc írónőm ebben a műfajban.

Pontozás: 10/10*****

Egy kis érdekesség gyanánt Karen Rose "Romantic Suspense" könyvei sorrendben (főszereplőkkel, helyszínekkel):
1.) Don't Tell (Chicago, IL) - Caroline Stewart és Max Hunter
2.) Have You Seen Her?  (Raleigh, NC) - Steven Thatcher és Jenna Marshall   
3.) I'm Watching You  (Chicago, IL) - Abe Reagan és Kristen Mayhew
4.) Nothing To Fear  - Vigyázz rám (Chicago, IL) - Ethan Buchanan és Dana Dupinsky
4.5) Dirty Secrets eBook Only
5.) You Can't Hide - Érints meg (Chicago, IL) - Aidan Reagan és Tess Ciccotelli
6.) Count To Ten - Számolj tízig (Chicago, IL) - Reed Solliday és Mia Mitchell
7.) Die For Me - Halj meg értem (Vartanian 1) (Philadelphia, PA) - Vito Ciccotelli és Sophie Johannsen
8.) Scream For Me - Sikíts értem (Vartanian 2) (Atlanta, GA) - Daniel Vartanian és Alexandra Fallon
9.) Kill For Me - Gyilkolj értem (Vartanian 3) (Atlanta, GA) - Luke Papadopoulos és Susannah Vartanian
10.) I Can See You (Minneapolis, MN) - Noah Webster és Eve Wilson
11.) Silent Scream  (Minneapolis, MN) - David Hunter és Olivia Sutherland
12.) You Belong To Me  (Baltimore, MD) - JD Fitzpatrick és Lucy Trask
13.) No One Left To Tell  (Baltimore, MD) - Grayson Smith és Paige Holden
14.) Did You Miss Me? (Baltimore, MD) - Joseph Carter és Daphne Montgomery
14.5) Broken Silence eBook Only (Baltimore, MD) Daphne Montgomery és Joseph Carter
15.) Watch Your Back  (Baltimore, MD) - Clay Maynard és Stevie Mazzetti
16.) Closer Than You Think  - Közelebb, mint hinnéd (Cincinnati, OH) - Faith Corcoran és Deacon Novak
17.) Alone In The Dark  (Cincinnati, OH) - Scarlett Bishop és Marcus O'Bannion
18.) Every Dark Corner (Cincinnati, OH) - Griffin 'Decker' Davenport és Kate Coppola
19.) Monster In The Closet  (Baltimore, MD) - Clay Maynard

Főbb karakterek városokra lebontva:
Chicago, IL: Abe Reagan, Aidan Reagan, Caroline Stewart, Dana Dupinsky, Ethan Buchanan, Kristen Mayhew, Max Hunter, Mia Mitchell, Reed Solliday, Tess Ciccotelli
Raleigh, NC: Jenna Marshall, Steven Thatcher
Philadelphia, PA: Sophie Johannsen, Vito Ciccotelli
Atlanta, GA: Alexandra Fallon, Daniel Vartanian, Luke Papadopoulos, Susannah Vartanian
Minneapolis, MN: David Hunter, Olivia Sutherland, Eve Wilson, Noah Webster
Baltimore, MD: Clay Maynard, Daphne Montgomery, Joseph Carter, Stevie Mazzetti, Grayson Smith, Paige Holden, JD Fitzpatrick, Lucy Trask
St. Petersburg, FL: Christopher Walker, Emma Townsend
Cincinnati, OH: Deacon Novak, Faith Corcoran, Scarlett Bishop, Marcus O'Bannion, Griffin 'Decker' Davenport, Kate Coppola


2017. május 3., szerda

Rachel Gibson: Csak a baj (Hokisok 5.)

„Baj van! Chelsea Ross színészi pályafutása egy kudarc: a „Csini hulla 1” típusú szerepekben nyújtott briliáns alakítása révén került a legközelebb ahhoz, hogy filmcsillag legyen. De az, hogy otthagyja Hollywoodot, és egy híres jégkorongozó személyi asszisztense lesz, talán élete leghülyébb húzása karrierfronton. Megint baj van!
Mark Bressler, a sérült szupersztár dicső napjai véget értek. De az egykori élsportoló és fenegyerek ettől még akár civilizáltan is viselkedhetne a mélynövésű, rózsaszín-szőke hajú bombázóval, akit a Seattle Chinooks fogadott fel az ő személyi asszisztensének. Ha Chelsea-nek nem kellene olyan nagyon a pénz, hanyatt-homlok menekülne a világ legnagyobb baromarca elől. Nagy baj van!
Mark minősíthetetlen modorát és borongós kedélyét Chelsea tudja kezelni: problémát csak a férfi bicepsze okoz, meg az a követ is megolvasztó, hiper-szuper teste!
Amikor a fenegyerek kezd rámozdulni, Chelsea jól tudja: itt az ideje, hogy kizavarja a büntetőpadra… Bárcsak ellen tudna állni annak, amit Mark forgat a fejében! Amiből csak baj lehet…”
Megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2017.04.13-án.
Fordította: Szieberth Ádám
Fordítás alapjául szolgáló mű: Rachel Gibson: Nothing But Trouble
Műfaj: romantikus
Kötés: kartonált
ISBN: 978-963-293-644-4   
Oldalszám: 318
Ár: 3499 ft
A könyv 20% kedvezménnyel megrendelhető itt:
Illetve e-book formában (epub, mobi formátum) itt:

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

A sorozat kötetei (megjelenés) + főszereplői:
Jégbe zárt szívek (2010) - John Kowalsky és Georgeanne
Jane vékony jégen táncol (2011) - Luc Martineau és Jane Alcott
Valentin-nap és egyéb őrültségek (2015) - Rob Sutter és Kate Hamilton
Szerelmi katasztrófák (2016) - Ty Savage és Faith Duffy

Számomra a Szerelmi katasztrófák volt az eddigi legerősebb, ugyanis abban olvashattam a legtöbbet a hokiról, a sport és a romantika pedig kedvező elegyet alkotott. Lássuk, ez hogy szerepelt a „vizsgán”.
Helyszínünk most is Seattle, Key Aréna, a Chinooks „otthona”. A történetünk kezdete ehhez a helyhez köthető, ugyanis azzal indul az első fejezet, hogy a Chinooks megnyerte a Stanley-kupát. Egy a „gond”, hogy Mark Bressler nélkül, aki ennek a történetnek a főszereplője lesz. Azt ugye már gondolhatja mindenki, hogy nem önszántából hagyta ki élete legfontosabb meccsét, s azt is, hogy ez mennyire rosszul érinti. Mark Bressler-t karácsony előtt szörnyű autóbaleset érte (ez az előző kötetben már említve volt), s amíg lábadozott, az előző kötet főszereplője, Ty Savage vette át a csapatkapitányi posztot és végül vele nyerte meg a csapat a kupát. Mondhatjuk, hogy időben ott folytatja a szerző a cselekmények ábrázolását, ahol az előző kötetnél abbamaradt. Ty és a csapat megnyeri a kupát, Bressler tv előtt ülve nézi a közvetítést, majd kettőjüket interjúvolják a kupával és a magánéletükkel kapcsolatban.
Bár a kötetek összefüggnek bizonyos szinten, a történetek különállóak, így az sem feltétlenül gond, ha az előzményeket valaki nem olvasta, persze úgy még élvezetesebb, ha tudjuk az elejétől, hogy ki kicsoda. Nem mellesleg mindegyik kötet szórakoztató, úgyhogy én mindenképpen ajánlom mindegyiket.

Chelsea és Mark találkozása eszményi volt. Én még ekkorát nem nevettem, pedig jócskán akadt olyan ismeretség az általam olvasott könyvekben, amik lehetőséget szolgáltattak rá. Elképzeltem Mark Bressler-t, amint végigméri a nőt, és irdatlanul nevetni kezdtem.
A könyv mindvégig szórakoztató volt, tetszett, hogy pattogott a főszereplők között a szikra, ugyanakkor bizonyos módon a visszafogottság is szerepet kapott a történetben.
Jobban megismerhettem Mark karakterét, és minél előrébb haladtam, annál inkább a szívembe lopta magát Chelsea is. Látszólag két nagyon különböző ember, mégis több bennük a közös, mint bárki hinné.
Mark Bressler profi NHL játékos, akinek egy autóbaleset után nagyon nem könnyű az élete. Rengeteget szenved, morcos, sokszor kibírhatatlan. Ám ekkor belecsöppen az életébe a mindig mosolygós, határozott, elszánt és humoros Chelsea, akitől Mark eleinte idegbajt kap, aztán egészen másfelé veszi az ismeretségük az irányt. Tetszett, hogy a szerző nem kapkodta el a dolgot, és sokáig feszítette azt a bizonyos húrt.
Chelsea elszántsága példaértékű volt, mert bármennyire is megpróbálták lebeszélni az álmairól, ő kitartott mellettük, pedig elég göröngyös úton haladt és nem is igazán volt lehetősége kitörni abból az ördögi körből, amiben benne volt. Ráadásul szinte nulla támogatással, s itt nem az anyagiakra gondolok. Amikor a családod szerint butaságot művelsz és ideje lenne felnőnöd, az elég kellemetlen. 
Mark a történet során elég sokszor megmutatta, hogy mégsem olyan "vadbarom", ahogy azt az első pár oldalon megemlítik. A balesete miatt kicsúszott a lába alól a talaj, az egészségügyi nehézségeken túl ott volt az a tény is, hogy sosem folytathatja már az életét ott, ahol félbeszakadt, s ez elég ok szerintem is, hogy kicsit morcos legyen. Ugyanakkor érezhető volt, amikor Chelsea miatt elkezdett lágyulni. Kezdetnek amikor elkezdte edzeni Dereket (akitől néha a gutaütés kerülgetett). 
Örültem, hogy újra szembe jött velem Jules karaktere, mert ő igazán színes egyéniség volt az előző kötetben is. Faith Duffy asszisztenseként alaposan megismerhettem az előző kötetben, s örülök, hogy újra felbukkant és kivette a részét most is a dolgokból. Naná, hogy most is sikerült belekontárkodnia más magánéletébe. Mondjuk szerencsére itt ő is kapott több szerepet és bonyolódtak a szálak. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy emberére akadt.

Amit szerettem: a történet, a szereplők, a humor és a happy end. A karakterek kidolgozottak voltak, s ahogy megfigyeltem, a szerző most is igyekezett minden szereplőre – legyen az fő vagy mellékszereplő – egyforma hangsúlyt fektetni.  A párbeszédek sziporkáztak, a jelenetek között pedig bőven akadt olyan, amire rásüthetik a forró feliratot.
Amit nem igazán szerettem: kevés hoki téma, valamint az állandóan felbukkanó üzekedés szó, ami a szexre utalt. Amikor már vagy tizedszerre olvastam, a fejemet a falba szerettem volna verni.

Apró lábjegyzet a 43. oldalon olvasottakhoz. Egyedül engem zavar az a kifejezés, hogy „déli egy órakor fontos interjú”?
Volt egy-két ellentmondás, ami picit kizökkentett az olvasás ritmusából. Pl. 259. oldalon Chelsea azt mondta Marknak, hogy nincs rajta fehérnemű a ruha alatt, aztán a 263. oldalon meg már arról olvastam, hogy már csak a fehérnemű maradt rajtuk. Khm.

Ezeket leszámítva azonban összességében szerettem a történetet, és remélem, hogy az írónő folytatja még a sorozatot, s azt is, hogy itthon is megjelenik majd a folytatás. Lenne pár személy, akiről szívesen olvasnék.
Amúgy a sorozatnak eddig hat kötete jelent meg külföldön, remélem nálunk is érkezik majd a hatodik kötet is, ugyanis ahogy látom, nem más lesz a főszereplő, mint Sam LeClaire, és van egy sanda gyanúm, hogy hasonlóan szórakoztató lesz róla olvasni, mint a többiekről.

Kiknek ajánlom? Akik egy könnyed és humoros romantikus regényre vágynak, amiben elvétve van egy kis forróság is elhintve. Szerintem garantált a kikapcsolódás és a jó szórakozás.

Pontozás: 10/9

Egy kis érdekesség:
A National Hockey League (NHL) egy profi jégkorongliga, melyben 30 észak-amerikai csapat szerepel. Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának, így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.

A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben, tehát idén centenárium, azaz 100. évforduló. 

2017. április 22., szombat

Mona Awad: Antilányregény – Felnőtté válás és kilodráma 13 felvonásban

„A könyv története titkos ajándékot rejt. Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli.
Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

2016 legjobb debütregénye.
Amazon.ca

Szívszorító… Tele van szépséggel és humorral. Függést okoz, mint a chips, és ezt olvasva átérzed, milyen fájdalmas lehet semmi mást nem enni, mint 10 deka párolt halat, örökké.
Chicago Tribune

Mona Awad lerántja a leplet a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési zavarokról – a testképtől kezdve a társas kapcsolatokon át egészen addig, hogyan találhatjuk meg magunkat ebben az érzéketlen világban.
Elle Magazin”
Megjelent: 2017.03.20
Kiadó: Athenaeum
Fordította: Diószegi Dorottya
Fordítás alapjául szolgáló mű: Mona Awad: 13 Ways of Looking at a Fat Girl
ISBN: 978-963-293-643-7
Ár: 3499 ft
Kötés: kartonált
Műfaját tekintve ifjúsági regény
Oldal: 304
A szerzőről:
Mona Awad Montreálban született regényíró és novellista. 2003 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal az Egyesült Államokban él. A Brown, a York és a Denver Egyetemen hallgatott angol irodalmat.
Művei többek között az alábbi folyóiratokban jelentek meg: McSweeney’s, The Walrus, Joyland, Post Road, St. Petersburg Review.
Első könyvét Scotiabank Griller-díjra jelölték, és az Amazon.ca 2016 legjobb debütregényének választotta.

Amikor megláttam a könyv beharangozóját, elgondolkodtam, hogy vajon milyen fogadtatása lesz ennek a könyvnek? Valószínűleg vegyes. Hiszen milyen világban élünk? Olyanban, ahol mindenhonnan az köszön vissza rád, hogy csak az érvényesül, az lesz „boldog”, aki külsőleg szép. Nem igaz? Azt sulykolják beléd, hogy ha nem vagy szép, nem is érsz annyit. Márpedig ez – bocsánat a kifejezését, de – baromság! Már maga a szépség relatív fogalom. Mindenkinek más a szép.
Szerencsés vagy, ha olyan szüleid vannak/voltak, akik úgy nevelnek/neveltek, hogy nem minden a külső, és igenis fektess abba, hogy a belső tulajdonságaid megnyerők legyenek, és ne elégedj meg a Barbie baba kinézettel. Kell, hogy egészségesen szemléld magad, és lásd azt, hogy milyen is vagy valójában. Legyél tisztában az értékeiddel, s ne csak a „hiányosságaidat” tartsd számon. Senki sem tökéletes, ezt kellene tudatosítani magunkban.

Az Athenaeum kiadó több ismert személyt is meginterjúvolt a külső fontosságával illetve magával a könyvvel kapcsolatban. Hogy mik voltak a kérdések? Íme:
- Emlékszel még, mikor kezdett először foglalkoztatni a külsőd?
- Mi a véleményed arról, hogy manapság úgy tűnik, minden másnál fontosabb a kinézetünk?
- Megesett már veled, hogy a külsőd miatt bíráltak? Ez hogy érintett téged?
- Van olyan, amit kevésbé kedveltél magadon, de az évek során sikerült elfogadnod, sőt, megszeretned?
- Egyre több helyen találkozhatunk telt hölgyekkel a címlapokon, kifutókon – mégsem csitul az őrült diéták korszaka. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
- Szerinted meddig egészséges elmenni a fogyókúrában, hol az a határ, amikortól már beteges? Volt a környezetedben testképzavarral küzdő személy? (anorexiás, bulimiás stb.)
- Az Antilányregény főhőse annyira a tökéletes testkép megszállottjává válik, hogy emberi kapcsolatai is tönkremennek (a legjobb barátnőjével eltávolodnak egymástól, a férjétől is elhidegül). Szerinted hol a határ, amikor az önmagunkkal folytatott harc már a szeretteinkre is hatással van?

A kérdésekre válaszolt:
- Hercsel Adél újságíró, a HVG munkatársa – fiatal feleség, és egy majdnem hároméves tündéri kislány, Rozika édesanyja.
- Borsa Brown két lány édesanyja, népszerű írónő – a díjnyertes Arab-sorozat szerzője
- Szurovecz Kitti író, a Meglepetés magazin újságírója.
- Görög Ibolya, aki elméleti felkészültségét jelenleg a viselkedéskultúráról, a protokollról, a rendezvényszervezésről tartott előadásokon, írásokban hasznosítja, melyekben megosztja közönségével a – számos próbán szerzett – gyakorlati tapasztalatait is.
- Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN főmunkatársa.
- Vass Virág, aki ma már főállású író, korábban viszont újságíróként bejárta a világot. 2001-ben alapító-főszerkesztőként indította útjára a negyven országban megjelenő Elle magyar kiadását.
- Akovács Éva, a Nők Lapja Psziché, az Évszakok és az Iskolaválasztó főszerkesztője.
- Kiss Noémi író, kritikus, az irodalomtudomány doktora.
- Oláh Andrea 25 éve rádiós szerkesztő, műsorvezető.
- Bokor Klára a Ringier Axel Springer női szerkesztőség vezetője, 2002 óta a Kiskegyed főszerkesztője, két fiú édesanyja.
- Gálvölgyi Eszter, aki 18 év után vált el a férjétől, egy majdnem 16 éves fiú édesanyja, és elmondása szerint örök elégedetlen a külsejével.
- Péterfy-Novák Éva, anya, vállalkozó, nőjogi aktivista, író. Az Egyasszony című könyv szerzője, a WMN egyik munkatársa/bejegyzés írója.

Az interjúkat megtekinthetitek az Athenaeum facebook-os oldalán, a jegyzetek között.

Valamint az Antilányregénynek van facebook-os oldala is, amit érdemes olvasgatni: https://www.facebook.com/antilanyregeny/?fref=nf

A könyvről:
Komoly téma 298 oldalon keresztül taglalva. A borítójáról süt, hogy nőknek íródott, ráadásul témáját tekintve a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési gondokról, testképzavarról szól. Viszont szerintem ez nem csak női probléma. Manapság egyre több fiú/férfi is küzd önértékelési gondokkal és testképzavarral. Jó lett volna egy olyan könyv, ami mindkét nemhez egyformán szól, mert kevés férfi van, aki kezébe veszi a tipikus csajos könyveket, még ha számukra is van benne mondanivaló, akkor se, mert „ciki” (újabb téves látásmód).

Elolvastam a fent említett interjúkat, ahogy a könyv eddigi értékeléseit is, mert kíváncsi voltam, mennyire megosztó a könyv véleményezése. Eléggé. Bár azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy mindenki elismerte, hogy a szerző komoly és fontos témába vágott bele.

Azt hiszem, nem véletlen, hogy a fülszövegben megjelenik az alábbi mondat: „Légy vele türelmes, kérlek!”
Ugyanis már az első pár oldalt elolvasva idegbajt kaptam a szereplőktől. Nagyon reméltem, hogy ez a későbbiekben változni fog, mert az elején nagyon nem szimpatizáltam a lányokkal.
Sajnos a szereplőkkel szemben mindvégig ellenérzéseim voltak, viszont az kétségtelen, hogy a szerző üzenete átjön a sorok között. Rengeteg élethelyzetet felvázol az írónő, amikor szinte segítségért kiáltott a főszereplő, de nem kapta meg. Az olvasó tanúja lehet, hogyan megy tönkre fokozatosan a szereplő élete. Elisabeth életét az állandó fogyni és szépülni akarás határozza meg, miközben ez már az emberi kapcsolatok rovására megy. Megromlanak baráti kapcsolatai, párkapcsolati problémája lesz, az élete egy kártyavárhoz kezd hasonlítani, amit egy lenge szellő is összedönthet. Bár érzi, hogy nem boldog, nem tudja igazán, hogy mi a probléma. Egyfajta megfelelési kényszere van, amit még saját magának sem ismer be. Nem kapja meg a megfelelő segítséget, ennek pedig súlyos következményei lesznek.
Sajnos a mai világban tényleg szinte minden a külső körül forog, ezt hangoztatja a sajtó, az ismerősök és ismeretlenek, ezt tapasztalod, ha állásinterjúra mész, vagy akár ha csak a boltba ugrasz le. A csapból is az aktuális trendek folynak, miközben egyre inkább tehernek érzed a külsőd. Hirtelen hatalmas nyomás nehezedik rád, te pedig egyre inkább elhiszed, hogy változnod kell ahhoz, hogy szeressenek. Túl kövér vagy, túl vékony vagy, nem elég fehér a fogad, nem tökéletes a mosolyod, nagy az orrod, kicsi az orrod, eláll a füled, és még sorolhatnánk, mennyi „váddal” kell szembesülnie az embernek nap, mint nap. Ennek egyenes arányos következménye, hogy egyáltalán nem vagyunk megelégedve önmagunkkal. Rágörcsölünk, és stresszgubóként nem elég, hogy teljesítenünk kell a munkahelyen, otthon, a világ minden lehetséges pontján, de meg kell felelnünk a saját magunknak támasztott elvárásoknak is (amik bőven akadnak szerintem mindenkinél). Nem csoda hát, hogy ennyi embernél felüti a fejét a testképzavar. Miért ne lenne így? Hiszen már az oviban is azzal szembesülnek a gyerekek, hogy a társaik megjegyzéseket tesznek a kinézetükre. S ez a kor előrehaladtával csak súlyosbodik. Minél idősebbek, annál több elvárásnak kell megfelelniük. Ha belegondolunk, ez szörnyű. Fejlődő világ? Mégis hová fejlődünk? Visszafelé?
„Egyre több evés-és testképzavar-típus üti fel a fejét (Anoroxia, bulimia, izomdiszmorfia és orthorexia…stb.). Ezekben az esetekben olyan viselkedészavarról van szó, amelyben a páciens saját testének megítélése torzul. Abbéli igyekezetében, hogy a számára létező, természetellenes ideálhoz hasonlítson az egészségére ártalmas szokásokat vesz fel. Az ilyen emberek jellemzően megszállottak, kényszeresek és előbb-utóbb szociálisan is elszigetelődnek. Ha felhagynak megrögzött szokásukkal, súlyos lelkiismeret-furdalás gyötri őket.”  ( http://pszichologia.com)

„A testképzavarral összefüggő betegségek egyaránt hatással vannak az ember pszichológiai és testi jóllétére. Az ilyen betegségben szenvedők önértékelése sérült, megszállottan hiszik, hogy csak akkor felelnek meg a szociális elvárásoknak, ha elérik az általuk megszabott súlyt, mely rendszerint kórosan alacsony. Kényszeresen ragaszkodnak szabályaikhoz, beteges lelkifurdalás, önvád, önutálat jellemző rájuk a szabályok esetleges megszegése esetén. Az étkezésből/testedzésből teljesen eltűnik az élvezet és az öröm, helyette neurotikus viszony alakul ki.
A meg-nem-értettség miatt szociálisan elszigetelődnek, nem hajlandók emberek közé menni, akik amúgy sem fogadnák be őket, szerintük, „kövérségük” miatt.” (Ujjfalussy Dorottya Júlia - ELTE Biológiai Intézet, Etológia Tanszék)
Hogyan lehet felismerni a testképzavart?
- A testképzavar legfőbb jellemzője a saját testtel kapcsolatos erős negatív attitűd, amelynek eredménye a negatív testkép és testélmény
- a saját test észlelése torzult: a testsúly, testalak vagy egyes testrészek észlelése nem felel meg a valós testi jellemzőknek, míg mások testének megítélése ép
- perfekcionista testideál
- testalak, testtömeg, testméret, izomzat, egyes testrészek vagy más külső jellemzők megváltoztatásának vágya
- karcsúságideál és súlyfóbia anorexiában, izomdiszmorfiában pedig soványságfóbia
- testtömeggel, testalakkal vagy más testi jellemzőkkel kapcsolatos elégedetlenség
- saját testre irányuló figyelem, amely meghatározza a hangulatot és jórészt az önértékelést
- saját testtel kapcsolatos szégyen, undor, harag, és testi megjelenés miatti szorongás
(szintén pszichológiai honlap)

Egy szó, mint száz, a könyv témája jó és szükséges. Sőt… sok ehhez hasonló könyv kellene, hátha felnyílna az emberek szeme, s felfognák, hogy a sorozatos elvárásokkal mit okoznak önmaguknak és embertársaiknak. Kellenek az ilyen témájú könyvek, de nem csak nőknek. Sajnos férfiaknál is egyre gyakoribb jelenség a testképzavar.
El kellene gondolkozni azon, hogy az állandó kritizálással mekkora törést okoznak egy emberben, s hogy esetleg az ő általuk tett megjegyzés is lehet egy lavina elindítója. Hiszen egyszer mindenkinél betelik a pohár, legyen bármilyen nagy. Megannyi emberi élet megy tönkre azért, mert nem kapnak az emberek megfelelő segítséget. Ne hagyjuk ezt! Figyeljünk oda másokra, és önmagunkra is. S ha szükséges, forduljunk szakemberhez. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Pontozás: 10/8
Az ötlet nagyon jó, viszont számomra a kivitelezés nem mindig tetszett, a szereplők pedig irritáltak. Pedig igyekeztem Elisabeth karakterével türelmes lenni.

2017. április 6., csütörtök

Gerencsér János: Kósza utak legendája – Kalászkirály -

A hatalomért folyó harcban nincsenek szabályok...

Gerencsér János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.
Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken keresztül tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat. És vajon mi csábít jobban: a szerelem vagy a hatalom?

Megjelent 2017.02.27-én az Athenaeum kiadó gondozásában.
ISBN: 978-963-293-669-7
Ár: 3499 ft
Kötés: tábla, védő
Oldal: 320
műfaj: YA fantasy
A könyv 20% kedvezménnyel megrendelhető itt:

Gerencsér János számos területen kipróbálta magát, volt már szobafestő, művezető, műszaki ellenőr, szavatossági ügyintéző, jogi képviselő, ipari gépkezelő és karateedző. A hadtörténelem és a pszichológia különösen érdekelte. Korábban novellákat írt.
A szerző hosszan tartó betegséggel küzdött, a regény megjelenése előtt néhány nappal elhunyt. 

Már a fülszöveg sugallta, hogy érdekes cselekmények fognak kibontakozni a szemünk előtt. Ez nem is történt másként, hiszen váltott nézőpontban ismerhetjük meg a két trónfosztott királyi sarj, Eime hercegnő és Aceras király történetét. Két cselekményszál, egy idő, rengeteg történés, háborúskodás, szerelem, fellobbanó érzelmek, makacsság, önfejűség, tanulság, s megannyi más.
Tetszett, ahogy a szerző kibontakoztatta a történetet, kellő feszültséget vitt bele, és mindig tudta, hogy mikor kell még azt fokozni úgy, hogy az olvasó az őrület határát súrolja. Voltak titkok, amikre számomra viszonylag hamar fény derült, mégis élvezhető volt mindvégig a történet, s azért még számomra is okozott egy kis meglepetést.
A karakterek összetettek és kiforrottak voltak, szinte életre keltek a tizenkettedik századi történetben. Szerettem Eime karakterét, sokszor azonosulni tudtam vele, bár néha én magam is megpofoztam volna, főleg amikor olyan volt, mint egy megbokrosodott ló. Minél előbbre haladtam a történetben, annál több jó tulajdonságát fedeztem fel és emiatt nagyon gyorsan a szívemhez nőtt. Aceras-t viszont eleinte nagyon nem kedveltem, s ez csak a Hangával való találkozása után változott meg. Akkor fedeztem fel igazán, hogy képes a fejlődésre, s igazából jó ember, ha nem vakítja el a hatalom. 
Kedvenc karakterem abszolút Ranton volt, bár néha az ő cselekedeteit se díjaztam, s őt követte sorban nem más, mint a Zöld Fecske. Nem csodálkoztam, hogy Eime szeme megakadt rajta, és hogy valami miatt elemi erővel vonzotta őt.
Egyik kedvenc mellékszereplőm Ranton édesanyja volt, Ramáta. Hihetetlen bölcsességről tett tanúbizonyságot már a megjelenése elején, mikor vívódva önmagával és félelmével mégis esélyt adott arra, hogy Ranton segédkezet nyújthasson a hercegnőnek. Azt hiszem egyik kedvenc jelenetem is hozzá köthető, méghozzá az, amikor agyagozni tanította Eimét. 
Szerettem a szópárbajokat, amik színesítették a történetet, a szereplők háttértörténeteit, és az érzéseket, amiket egyes történések váltottak ki belőlem. 
A történet lebilincselő, s egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen fantasy elemeket kellett vagy nem kellett volna felvonultatnia a szerzőnek, mert én nem skatulyázom be, egyszerűen ami jó, az jó. Számomra ez a történet igenis megütötte a mércét, mert a karakterei szinte előbújtak az oldalakról, a cselekmények magukkal ragadtak, éreztem dühöt, csalódottságot, kiábrándultságot, szomjaztam bosszúra, lázadtam, hittem, reméltem, harcoltam, szerettem, gyászoltam, tehát rengeteg érzelmet megéltem a könyv olvasása közben, s ami még fontosabb, hogy úgy éreztem, én is átélem azt, amiről olvasok. Ott találtam magam egy történelmi korban, egy tizenhét éves meg nem értett hercegnő bőrébe bújva, aki férfiként próbált érvényesülni, nem mellesleg a saját érzéseivel vívódva. 

Ez a könyv érdekes, szórakoztató, magával ragadó. Egyetlen egy dolgot sajnálok, mégpedig azt, hogy csak ennyi volt. Szívesen olvastam volna még Zöld Fecskéről, Eiméről, Rantonról és társaikról. A szerző úgy szőtte a szavakat, hogy szinte lehetetlen legyen letenni a könyvet.

Köszönöm a lehetőséget az Atheaneum kiadónak!
Sajnálom, hogy a szerző nem élhette meg a könyv megjelenését, illetve a sikerét, ami reményeim szerint borítékolható.


Pontozás: 10/10

2017. március 17., péntek

Jodi Picoult: Magányos farkas

Az igazi kérdés nem is az, miért vonultam ki a világból.
Sokkal inkább az, hogy mi vett rá a visszatérésre.

A tizenhét éves Cara és édesapja, a neves farkasszakértő autóbalesetet szenved. A férfi kómába esik, a család élete örökre megváltozik.  Az apa éveket élt a vadonban, kilépve otthonából, hátrahagyva az emberi civilizációt. A farkasokkal kóborolt, vadászott, maga is a falka tagjává vált.
A fiú, Edward kénytelen hazatérni önkéntes száműzetéséből, hogy egyedüli nagykorú családtagként rendezze apja ügyeit. A volt feleség időközben új családot alapított, de most neki is szembe kell néznie a múlt elvarratlan szálaival.
Hármuknak kell meghozni a végső döntést, de van-e joguk istent játszani egy sorsdöntő pillanatban, amelyet hosszú évek sérelmei árnyékolnak be? Hűtlenség, hazugságok, magány és kirekesztettség, ezekkel kell szembesülniük Jodi Picoult hőseinek, mielőtt határoznak életről és halálról…”

Megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2017. 02. 22-én.
Fordította: Babits Péter
Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult: Lone Wolf
ISBN: 978-963-293-641-3
Kötés: kartonált, füles
Oldal: 384

Az írónő az elmúlt évek során emberek millióinak lopta be a szívébe magát különböző történeteivel.  Ő is azok közé a szerzők közé tartozik, akik mindig tudnak nekem valami meglepetést okozni. Ezért is magas az elvárás a könyveivel szemben, mert már többször bizonyította, hogy bizony képes újra és újra túlszárnyalni önmagát is. Többnyire komoly, már-már tabu témákat feszeget, amivel sikerül megragadnia az olvasókat.
Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek, rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact) című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe. Sokszor úgy tűnik, előtte nincsenek akadályok.
Pont a minap olvastam egy véleményt, miszerint aki 3-4 könyvét olvasta, az mindet olvasta. Most ezen erősen elgondolkodom. Szám szerint nekem azt hiszem ez az ötödik könyvem tőle, és ahogy fentebb is írtam, eddig még mindig tudott valami újat mutatni. Persze megvan az alap stílus és vannak olyan jegyek, amik visszatérőek a szerző különböző köteteiben, de lényegében azért nem ugyanaz. Persze ezt olyan személy írta, aki már tizennégy regényt olvasott a szerzőtől, szóval majd ha már én is ennyinél járok, megmondom, hogy egyetértek-e vele vagy sem. :D Mindenesetre nagyon remélem, hogy még sokáig nem szeretek ki a szerző különböző könyveiből, mert számomra tetszik az írónő témaválasztása és stílusa.

Nagyon szeretem az állatokat, így nem volt kérdéses, hogy máris van valami, ami miatt szerethetem ezt a könyvet. Imádtam Luke „gondolatait” olvasni, ahogy megelevenedett a sorok által a cirkuszos rész, vagy amikor a farkasokról mesélt. Ezeknél a részeknél is megfigyelhető, hogy a szerző alaposan beleásta magát a témába. A farkasok közötti hierarchia, illetve az a rendszer, ami segít nekik, hogy a falkájuk sikeres legyen igen összetett felépítésű. Mindenkinek megvan a maga dolga, s ha az egyik nem úgy végzi, ahogy kellene, egymás között megoldják a problémát. Nem adnak lehetőséget a hibára, hiszen azzal veszélyeztetnék a fennmaradásukat.

A Thai helységnevektől kivert a víz. Negyed órát gondolkodtam azon, hogyan is lehetne azokat kiejteni. Tudom, hogy a történet szempontjából nem lényeges, számomra mégis az, mert szörnyen kíváncsi természetem van, és érdekel, hogy mit hogyan ejtenek ki. Ennél jobban már csak az orvosi kifejezésektől kaptam sokkot. Azt hiszem, biztosan állíthatom, örülök, hogy nem egészségügyi pályára kerültem, mert nekem már annyi latin kifejezés és orvosi szakszó is elég volt, amit ebben a könyvben olvastam.

A történet végig érdekes, elgondolkodtató. A szerző ismét olyan témához nyúlt, ami igen ellentétes véleményeket vonz magával. Miről is van szó? Az eutanáziáról.
„Az eutanázia mai jelentése: a gyógyíthatatlan beteg halálának – a beteg kívánságára vagy beleegyezésével történő – aktív vagy passzív meggyorsítása, illetve a páciens részéről szükségtelennek tartott orvosi beavatkozásról való tudatos lemondás.”
Mikor mondjuk azt, hogy elég volt, nincs tovább, nincs esély, nincs remény? Honnan tudhatjuk biztosra, hogy nem gyógyulhat már meg a szerettünk? Dönthetünk valakinek az életéről vagy haláláról?  Ezen kívül ugye szó esik a családi kötelékekről, a különválásról, veszteségekről, sérelmekről és feldolgozásukról, egymásra találásról és még megannyi másról. Komoly témák, komoly hangvétel, elgondolkodtató felvetések. Olvasás közben azon kaptam magam, hogy bírálom a szereplők cselekedeteit, miközben még én sem tudhatom, hogy mi az, ami mozgatja őket igazán. Egyfajta lelki útra indulunk, mert nem csak a karakterek lelkivilágát barangoljuk be, de a sajátunkba is betekintünk egy-egy felvetéskor. Hiszen rögtön felvetődik bennünk, hogy vajon mi mit tennénk hasonló helyzetben? Képesek lennénk döntést hozni arról, hogy egy szerettünk éljen-e tovább, vagy engedjük el? Illetve élet-e az, amikor gépek segítik a légzést és nincs tudatánál? Nehéz dolog ez, s ahány ember, annyi vélemény.

A karakterek jellemábrázolására most is kellő figyelmet fordított a szerző, minél előrébb járunk a történetben, annál jobban megismerhetjük Carát, Edwardot, Georgie-t, Joe-t és persze a farkasos történeteken keresztül Luke-ot is (na meg a farkasokat). Beleláthatunk egy család belső működésébe, gondjaiba, gondolataiba és tetteibe, ahogy megismerhetjük a falkákon belüli hierarchiát és életmódot is. Fény derülhet az okokra és kiváltó tényezőkre, majd levonhatjuk a következtetéseket, s feltehetjük a kérdést: Mi lett volna ha…?
Végigkísérhetjük az útjukon a szereplőinket, tanúi lehetünk bizonyos lélektani fejlődésnek, súlyos titkokra deríthetünk fényt és rengeteg ismeretet szerezhetünk több témában is. 

Számomra tanulságos és elgondolkodtató történet volt, melynek mondanivalója sokáig fog még válaszkeresésre késztetni. Hiszen megfogalmazódtak bennem olyan kérdések, melyekre nem biztos, hogy valaha is választ kapok. Például: Honnan tudjuk, hogy mi a jó döntés egy ilyen helyzetben? Biztosra vehetjük, hogy a másik fél úgy döntene, ahogy végül mi? 

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak.

Pontozás: 10/10