Helaine Becker: Ne izgulj!

„Végy egy mély lélegzetet! 

Lassan fújd ki a levegőt! Ahhhh…. 

Hát nem jó érzés?

Néha-néha mindenki stresszel, hiszen annyi dolgunk van otthon és az iskolában is. Nem könnyű mindennek eleget tenni. És hát néha még a családtagjainkkal és a barátainkkal sem egyszerűek a dolgok.
Lapozz bele ebbe a könyvbe, és biztosan találsz majd pár jól bevált tippet, amikkel csökkentheted a mindennapi feszültséget. 

Egy nagy nyújtózástól a sportoláson át a meditációig rengeteg lehetőség közül választhatsz, hogy könnyebben birkózz meg a mindennapi élet kisebb nehézségeivel.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2017

Fordította: Kiss Enikő Hajna

Fordítás alapjául szolgáló mű: Helaine Becker: Don't Stress: How to Handle Life's Little Problems

Oldalszám: 96

ISBN: 978-963-403-392-9

A könyvet tervezte: Csorba Vera

Mit tudhatunk Helaine Becker írónőről?

Több díjat is nyert, nyolcvan könyvmegjelenést tudhat a magáénak, valamint több tévés gyermekműsorban is közreműködik. Népszerű előadóként több iskolában is tartott előadást. Gyermekeknek és íróknak is tart írástechnikai felkészítést.

Házas, két fiú édesanyja. Aktív életet él, úszik, fut, kerékpározik, kényszeres könyvolvasó és van egy narancssárga öve karatéban.

Van egy Ella nevű puli kutyája, ami köztudott, hogy magyar juhászkutya. Ella híres világszerte. Elődje Marley szintén puli volt, s a szemfülesek felfedezhetik őt néhány mesekönyvben is.

Két gyermeke, Andrew és Michael ihlették Wallace P. "Wiggy" Wigden és Reese McSkittles karakterét.

Helaine úgy gondolja, a változatosság az élet sója, ezért igyekszik mindent kipróbálni.

Nemrég Etiópiában töltött 6 hetet, az ország különféle részein, iskolákban és könyvtárakban, diákoknak és tanároknak tanított kreatív írást és beszédet.

A szerzőről az alábbi linken tájékozódhattok, ha tudtok angolul: http://www.helainebecker.com/index.html

A könyv több mint nyolcvan tippet tartalmaz, hogyan vezetheti le egy gyerek (?) a feszültséget anélkül, hogy sűrűn visszatérne az életében a stressz.

A könyv illusztrált, gyakorta az oldalak tetején idézetek vagy ötletek is találhatóak, így mondható, hogy nem igazán kellett sokat olvasni. Tehát nem lehet riasztó tényező egy ifjú léleknek sem a sok betű.

A feladatokat szerintem több korosztály is használhatja. Néhány már egészen kicsi gyerekeknél is alkalmazható, a többit inkább csak idősebbeknek (12+) ajánlanám. Persze felnőttként is megfogadhatunk jó néhány tanácsot, hiszen a megfelelő légzéstechnika elsajátítása, a meditáció, az egészséges étrend, vagy épp egy lista a tennivalóinkról nekünk felnőtteknek is jól jön, vagy ha mi magunk is leülünk színezni, rajzolni a gyerekkel, könnyen ellazulhatunk és fejleszthetjük a kreativitásunkat.

Akadtak olyan pontok is a könyvben, amiken jókat nevettem. Nem tudom, hogy gyerek fejjel mit gondoltam volna ezekről, ám felnőttként már nem olyan egyszerű kivitelezni ilyesmit. Például van olyan pont, hogy: Aggódj ettől-eddig / Szabj határt!

Ebben a pontban arról írnak, hogy határozd meg magadnak azt az időt, ami alatt aggódhatsz, rágódhatsz a problémákon. Például délután négy és öt között.

Ha valaki elolvassa a könyvet rájön, hogy elég sok dolgot tudat alatt is alkalmazunk. 

Például: Igyekszünk szünetet tartani, zenét hallgatunk, belemerülünk a hobbinkba, sportolunk, stb.

Ugyanakkor mindig jól jön egy-egy új ötlet.

Egyik kedvenc idézetem:

„A zene csoda. Olyan hatalma van, aminek senki nem képes ellenállni.”

Ha úgy gondolod, hogy a környezetedben van olyan gyerek, akinek szüksége lenne pár jó ötletre, hogy lazítani tudjon és kiereszteni a gőzt, ez a könyv egy lehetőség.

Samuel Bjørk: Őzike (Holger Munch & Mia Kruger 3.)

„Karácsony estéjén egy idős férfi vezet a hegyek között. Egyszer csak feltűnik valami az úton a sötétben, a férfinak épphogy sikerül lefékeznie. A kocsi előtt a hófúvásban egy kisfiú áll elkékült szájjal. Őzagancsot visel a fején. 

Tizennégy évvel később fiatal lány holttestére bukkannak az egyik hegyi tóban. A lány balettruhát visel. A parton egy fényképezőgépet találnak felállítva. A helyszínen előkerül az Oroszlánszívű testvérek című meseregény egyik kitépett lapja.

Mia Krügert továbbra is kínozza ikertestvére halála. Holger Munch fizetés nélküli szabadságot vesz ki, hogy gondját viselje balesetet szenvedett lányának. Egy nyomozónak azonban nem lehet magánélete. Egy különös ügy egyiküket sem hagyja nyugodni. Arról azonban sejtelmük sincs, hogy hamarosan mivel találják magukat szemben.
Samuel Bjorköt első krimije, a Magányos utazó tette népszerűvé világszerte. A regényt mintegy harminc országban kiadták. A folytatás, A bagoly röpte szintén sikerkönyv lett.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2018. november 14.

Fordította: Papolczy Péter

Fordítás alapjául szolgáló mű: Samuel Bjørk: Gutten som Elsket Rådyr

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-293-780-9

Műfaja: krimi, thriller

Borítóterv: Földi Andrea

Itt meg is kell jegyeznem, hogy szerintem a magyar borító is sejteti a történet milyenségét, ugyanakkor nem rettenti el azokat sem, akiknek érzékenyebb a gyomruk.

 Samuel Bjørk-ről az alábbiakat tudhatjuk meg a könyv belső borítóját olvasva:

A norvég író, színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Első színdarabját huszonegy évesen írta, azóta két nagy sikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez. A nyilvánosságtól visszavonultan élő művész eddig hat albumot adott ki, emellett alkotásai kortársművészeti kiállításokon szerepelnek.

A norvégiai Trondheimben él.

Két év telt el a sorozat második kötetének megjelenése óta, én pedig azóta vártam, hogy újra nyomozhassak az egyik kedvenc nyomozócsapatommal.  Pár oldal után úgy éreztem, mint ha nem is lett volna ennyi kihagyás. Zökkenőmentesen haladtam a történettel, egy-egy régi szereplő visszatérésekor pedig széles mosoly ragyogott fel az arcomon. Hiányzott ez a brancs.

Holger Munch, Mia Kruger, Jon Larsen (Curry), Gabriel Mørk, Ludvig Grønline és Anette Goli (ügyész), a különleges egység főbb tagjai, melyet hol feloszlatnak, hol újra felállítják, hogy ők foglalkozzanak az épp aktuális nehéz esetekkel. Mindegyik tag rendelkezik valamilyen erősséggel, mely hozzájárul ahhoz, hogy együttes erővel tökéletes elegyet alkothassanak, s elkapják a gyilkost. Az új orvosszakértővel ez az első közös ügyük, mivel az előző nyugdíjba vonult. Munch első találkozásakor figyelemreméltónak találta Lillian Lundot, első benyomásra precíznek és hatékonynak látszik. Ez a későbbiekben megerősítést nyer, számomra is szimpatikus a karaktere, miatta is remélem, hogy nincs még vége Mia, Holger és a csapat közös munkájának.

A nyomozás érdekes, a csapat újra egy sorozatgyilkos nyomában. Sokáig úgy tűnik, hogy a saját farkukat kergetik, nem minden nyom világos, ám ahogy haladunk a történetben, úgy nyernek értelmet bizonyos dolgok. Mia most is küzd a saját démonjaival, ám szerencsére ő áll nyerésre. Négy hónapja nem használ semmi tudatmódosítót (se gyógyszert, se alkoholt), igyekszik a múlt árnyaival és a jelen gonoszaival józanon, tiszta fejjel megbirkózni, még ha ez nem is megy mindig könnyen.

Holger igyekszik elszakadni a múlt bizonyos darabjától, ám nem megy túl könnyen, egyik társukat pedig megfigyeli a különleges ügyosztály. Rengeteg akadály kerül az útjukba, ám a nehézségek leküzdése után úgy néz ki, végre nyugalomra találnak. Hogy meddig? Nem tudható. Sejtéseim szerint a következő komoly ügy befutásáig.

A regény most is megállja a helyét, mint különálló történet, ugyanakkor a szereplőkről akkor kapnak teljes képet az olvasók, s akkor értik meg az előző kötetekre való visszautalásokat, ha az első két részre is sort kerítenek. Mindenesetre mindhárom részt melegen ajánlom a krimi kedvelőknek, mert izgalmas, fordulatokban gazdag, és meglepetést is okozhat. A szerző odafigyel a részletekre, fokozatosan juttat információmorzsát az olvasónak, néha vakvágányra visz, máskor utat mutat, a végére mindenképpen felgöngyölítjük a cselekmény szálait. Engem sikerült újra lebilincselnie, merem remélni nem kell újabb két évet várni a következő könyvére.

Pontozás: 10/10

Az Athenaeum nagy képes kalendáriuma a 2019-es évre

Ma délelőtt meghozta a futár az Athenaeum kiadó által megjelentetett, 2019-es évre szóló, nagy képes kalendáriumát. Több okból is nagyon vártam, hogy kézbe vehessem, az egyik ilyen ok az, hogy a kalendárium steampunk arculatot kapott, és szívesen nézem az ilyen típusú kiadványokat, könyveket. A steampunk stílusnak gyakori díszítőelemei: a fogaskerék, kulcsok, csavarkulcsok, óraműves alkatrészek, fémcsövek, fém- esetleg fa, kaucsuk (de semmiképpen sem műanyag) alkatrészek. Jellemző színek az óarany, az ólmos (esetleg abszint-zöld) árnyalatok.

Meg kell említenem, hogy a kiadó beleadott apait-anyait, egy nagyon igényes, szép és jó kivitelezésű kiadványt tarthatunk a kezünkben. Imádom a kidomborodó borítást, a kinézetét, s nem utolsó sorban a tartalmát is. Szerintem bátran kijelenthetem, hogy büszke lehet mindenki magára, aki valamilyen módon részt vett a kiadvány létrehozásában. Esztétikus és informatív egyszerre. 

A kalendáriumba itt tekinthettek bele:
https://www.lira.hu/landings/kalendarium_2019_belepillanto.pdf

Vagy nézzétek meg a kiadó facebook oldalán található videót:
https://www.facebook.com/athenaeumkiado/videos/187188798876812/ 

Ami nagyon tetszik benne, hogy van benne jegyzeteléshez hely, ugyanakkor rengeteg mindent belesűrítettek abba a 212 oldalba, hogy igazán tartalmasnak mondhassuk a könyvet. 

Van: 

- Mértékegység kisokos

- Helyek a nagyvárosban, ahol kávézhatunk és olvashatunk 

- Könyvszakmai ki-kicsoda (kiadók munkatársai, írók, bloggerek)

- Ötletelő - ha valamit nem találsz könyvesboltban, megtekintheted az online webáruházak és antikváriumok listáját is

- Írással kapcsolatos segédletek, ötletek, kreatív írás képzések listája

- A Budapesti nemzetközi könyvfesztivál története

- A töklámpás legendája

- Különböző információk, érdekességek

+ Ami az én figyelmemet is felkeltette, egy könyves kihívás is található a kalendáriumban!

Az Athenaeum Kiadó 2019-es Nagy Könyves Kihívása - Legyen 2019 az olvasásod éve! 

A szempontok adottak, rád csak a teljesítés vár.

Ösztönző is akad, hiszen aki teljesíti az összes pontot 2019. december 28-ig, lefotózza és elküldi a kitöltött naptároldalt a megadott helyre, azok között a kiadó kisorsol egy 52 könyvből álló ajándékcsomagot! :) 

Szóval rengeteg jó dolgot tartalmaz, én biztos, hogy sűrűn forgatni fogom. :)

Minden könyvszerető embernek ajánlom. 

Nem csak hasznos, de esztétikus is. 

A kiadó így mutatta be a kalendáriumot:
„Az Athenaeum vállalatcsoport alapítója, a könyvesboltosból lett nyomdász és könyvkiadó 1859-ben Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára címmel életre hívott egy olyan kalendáriumot, amely, azon túl, hogy tényleges határidőnaplóként is használható volt, a kor írástudói számára legfontosabb információkat gyűjtötte össze. Például benne volt a teljes tiszti kar névvel-címmel, minden közhivatal elérhetősége, meg sok olyan dolog, amit ma már nem is értünk. Később ez az évkönyv Az Athenaeum Nagy Képes Naptára címet kapta, és az olvasó polgárság egyik leggyakrabban használt kiadványává vált évtizedekre. Hamisítatlan XIX. századi koncepcióról van szó, ez a kalendárium-forma egy lassabb, élhetőbb, emberibb világ tárgyi bizonyítéka.

Mi pedig, az Athenaeumnál úgy döntöttünk, hogy 2019-re felélesztjük a magyar írott kultúra legnagyobb hagyományú kalendárium-termékét. Ez a kiadványsorozat 160. évfolyama, egy különleges anyagokból készült, egészen egyedi nyomdatechnológiai eljárásokkal létrehozott „vadonatúj régiség”.

A színes nyomású kiadvány steampunk arculatát Földi Andi tervezte, az olvasnivalókat olyan kiválóságok jegyzik, mint Bíró Szabolcs, Matthew Daintrey-Hall, Gerlóczy Márton, Görög Ibolya, Háy János, Horváth Gergely, Jászberényi Sándor, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Lakatos Levente, Nyáry Krisztián és Szurovecz Kitti. A bevezető olvasmányt Vámos Miklós írta.

Ajánlás: Az megvan, hogy a tárgyalásokon milyen jó kapaszkodni valamibe (mármint, konkrétan fogni – mert jólesik, megnyugtat)? És az, hogy mennyivel kellemesebb manuálisan jegyzetelni a megbeszéléseken a legfontosabb mondatokat, mint gépbe pötyögtetni? És az, hogy biztonságérzetet ad az üzleti helyzetekben, ha minőségi, szép eszközöket használunk? Persze, nem múlik ezen semmi, nem ezen múlik – valami hatása mégis van. Nem a másikra, hanem ránk.”

A kalendáriumot megvásárolhatjátok többek között itt: 

https://www.lira.hu/hu/konyv/tovabbi-konyveink/az-athenaeum-nagy-kepes-kalendariuma-a-2019-es-evre

Urbánszki László: Nemtelen nemesek

„A ​sokak által régóta hiányolt regény második, jelentősen átdolgozott és bővített kiadása. 

Ladányfi Bene, a léhűtő nemesivadék fogadóról fogadóra sodródik az Anjou királyok Magyarországán. Becsületes, ám unalmas vagy fárasztó munka helyett kártyával szerzi meg a napi betevőt. Kedveli a könnyű életet, ágyába csábítja a lányokat, és délig alszik, ha lehet. Egy bűnbanda markából szabadítja ki az esztergomi piac árva csavargóját, Urost, aki igyekszik felnőni „nemes barátjához” – tisztességben, csibészségben, mikor melyik esik jobban kézre. Sonkát csen a kamrából, mikor rossz a lapjárás, és tüzelő szukával járja a várost, ha elunta magát. Hozzájuk csapódik még Szalárd, a székely-felvidéki vadorzó, aki rablógyilkosra vadászik fejpénzért, mikor fogytán a kenyere, de csetlő-botló baloggá válik, ha egy csinos lány hozzádörgölődzik. Kártyacsatát vívnak egy nadrágért a vadonmélyi rablótanyán, hóban verekednek a szilaj ridegpásztorokkal, és husánggal ütik agyon a farkasokat. Aranyhalmokért, gulyákért kártyáznak a marhakupecekkel, lándzsaharcot vívnak a rablógyilkosokkal, és egyáltalán nem biztos, hogy ők győznek.

Urbánszki László – számos nagy sikerű történelmi regény szerzője – könyvében esendő emberek indulnak neki a világnak, és keverednek torokszorítóan izgalmas kalandokba. Életművészek, szeretnivaló csibészek, buja fogadóslányok és veszett emberfarkasok élik világukat a „magyar vadnyugat” színes forgatagában.”

Második, átdolgozott és bővített kiadás

Kiadta: Historycum

Megjelent: 2018.

Oldalszám: 292

ISBN: 978-615-58160-3-1

Illusztrálta: Csikász Katalin

A szerzőről:

„Urbánszki László 1954. augusztus 7-én született Alberttelepen, egy bányászcsalád második gyermekeként.

Kazincbarcikán a Ságvári Endre Gimnáziumban érettségizett. Sokat köszön irodalomtanárának (és osztályfőnökének) Hunyady Józsefnének, akinek jókora része volt abban, hogy Urbánszki László olvasásszeretete irodalomírássá nemesedett.

Tíz évet hajózott a Dunán, közben hajózó üzemmérnöki diplomát szerzett.

Kisiskolás korától olvasott szenvedélyesen, de az írással csak 2008-tól kezdett el komolyabban foglalkozni a Karcolat Műhelyben, akkor még De Profundis Clamavi írói néven.

2010 elején jelent meg először nyomtatásban, azóta több, mint harminc novellája, elbeszélése került kiadásra különféle kiadványokban. 2011-ben Bíró Szabolcs és a Historium Kiadó támogatásával jelent meg első önálló kötete.

2014 és 2017 között a Gold Book Kiadó jelentette meg a műveit, 2017-ben a Helikon Kiadóval kötött szerződést.

Elkötelezett író, céljait így fogalmazza meg: „az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem hazudozni nagy tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát. Ha, ez utóbbit ki tudom rángatni a fényre, kevésbé lesz büdös.”

Közel áll a természethez, élete során volt dunai hajós és batikoló, jelenleg faművesként dolgozik. Tatárszentgyörgy közelében él, egy erdei tanyán három gyermekével.”

Forrás: Wikipedia

Számomra ezek csak adatok. Persze, sok minden kiderül az életéről, de a honlapján található bemutatkozása nekem sokkal jobban tetszik. Szerény, közvetlen, nyílt és egyenes.

Hogy mire gondolok pontosan? Itt megnézhetitek:

https://urbanszkilaszlo.freewb.hu/ki-is-vagyok-en/

https://urbanszkilaszlo.freewb.hu/

A könyvről:

Nagyon szeretek különböző történelmi időkben kalandozni, ezért is örülök annyira, hogy egyre több hazai szerző vállalkozik olyan regények írására, melyek történelmi időkbe kalauzolnak minket. Urbánszki László könyveivel ebben az évben ismerkedtem meg, de tudom, hogy ez még csak a kezdet.

Mivel az előző verziót nem olvastam, így összehasonlítási alapom nincs, viszont az Ördöglovashoz képest más. Azt a könyvet kiforrottabbnak éreztem, ugyanakkor ebben a könyvben is felismerhetőek a tipikus Urbánszki jegyek.

Urbánszki úr kalandregényei bővelkednek humorban, buja jelenetekben, véres és kevésbé véres csatákban egyaránt. Ez a regénye az Anjou királyok idején játszódik, főszerepben pedig egy ifjú, lecsúszott nemes, Ladányfi Bene, akit sokan léhűtő, huncut kártyásnak véltek, aki ha máshoz nem is, de a beszédhez nagyon értett. Amit kedveltem benne, az a merészsége volt és a leleményessége.  Tetszett, hogy megmentette és pártfogásába vette Urost, aki csavargó árva gyerek volt, mert jó barátság szövődött közöttük és ez adta a cselekmények egyik szálát. Aztán csatlakozott hozzájuk Szalárd, aki igazi magányos farkas volt, szégyenlőssége miatt gyakran ő volt a humoros részek forrása, hiszen bátor, ha harcolni kell, ám ha nőt lát, inkább megfutamodik. Három külön személyiség, mindenkinek megvan a maga erőssége, ezért jól kiegészítik egymást. Barátok jóban és rosszban egyaránt.

A könyvben annyi a szereplő, mint égen a csillag. Vannak rablók, gyilkosok, kártyapartnerek, fogadósok, és sok mindenre kapható fogadósnék.

A szereplők beleillenek a szerző által többségben hűen jellemzett korba, a tájleírások pedig egyszerűen mesések. Nem lehet betelni vele. Talán a regény legnagyobb erősségének számít, hogy a szerző úgy tud mesélni, hogy a szemeink előtt azonnal megelevenednek a cselekmények. Látjuk, halljuk, érezzük mindazt, amit a szereplők, így könnyen azonosulhatunk velük és átélhetjük, amit ők.  

A cselekmények fordulatosak, akad bőven mire figyelnie az olvasónak, talán néha kicsit sok is a történés. Mindegyik szál egyformán erős, nincs köztük, ami jelentősen kiemelkedne, így nem mindig tudja az olvasó, merre is halad a történetben.

Pozitívum: meseszerű, kalandos, humoros, valamint pozitívumnak számít még az utószó és magyarázkodás rész is, mert a szerző megemlíti azokat a dolgokat, melyekben elrugaszkodott a valóságtól.

Negatívum: túl sok a trágár kifejezés. Tudom, hogy illik a karakterekhez, ugyanakkor a szerző az utószóban meg is jegyzi, hogy hajdan nem volt divat a durva beszéd, a káromkodás, sőt… akkoriban halál járt olyan kifejezésekért, amiket napjainkban sűrűn használnak.

Pontozás: 10/8

Eredményhirdetés

Szép délutánt/kora estét mindenkinek!

Lezárult egy újabb játék, köszönöm a résztvevőknek az üzeneteket, sok érdekes válasz érkezett.  

A sorsolást a már megszokott módon, a miniwebtool segítségével végeztem. A szerencse most nem másnak kedvezett, mint:

Remélem a választott könyvben sok örömöd leled majd. 

A többiek se csüggedjenek, hamarosan új év, új esélyek. 

Minden szépet és jót nektek!

Ariadne

Izolde Johannsen: Megölni a királyt! - La Fayette I.

„XVI. Lajos francia király tilalma ellenére Los Pasajes kikötőjében már indulásra készen ringatózik a La Victoire nevű brigg. Fedélzetén álnéven több mint egy tucat fiatal, becsvágytól fűtött francia nemes rejtőzik fegyverekkel, szolgákkal - köztük Gilbert La Fayette, korának egyik legvagyonosabb katonatisztje. Az angolokat tiszta szívből gyűlölő, alig tizenkilenc éves márki a rejtélyes Jasonnel, a titkos tervet rejtegető mesterlövésszel Amerikába készül. Az elfogásukra küldött katonai osztag már úton van, hogy megakadályozza a példátlan küldetést. Eközben az óceán túlpartján függetlenségi háború dúl Anglia és a fellázadt gyarmatok között...

Izolde Johannsen tengeri kalandokkal átszőtt történelmi regénye egyedülállóan, a franciák szemszögéből mutatja be az amerikai függetlenségi háborút, majd La Fayette márki politikai életútját a királya és a nemesség ellen fordult francia nép borzalmakkal teli, forradalmi éveiben.” 

Kiadó: Helikon kiadó - Szenzár könyvek

Megjelenés: 2018.11.29.

Borítókép, grafika: Kertai Zalán

Borítóterv: Oláh Gábor

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-479-127-0

A történelmi regényírók koronázatlan királynője, Izolde Johannsen új vizekre evez következő könyvében. Legújabb történelmi kalandregényében az ezerhétszázas évek Franciaországába és Amerikájába kalauzolja az olvasókat és bővíti ismereteiket az európai és amerikai tengerhajózás terén. A Megölni a királyt! címet viselő történelmi kalandregény 1774-1793-ig követi végig Gilbert La Fayette márki kalandos életútját, s mutatja be gyönyörű vitorlásait melyekkel a kalandjaira indult. A két kötetesre tervezett La Fayette széria második kötete, a Pontlövész 2019-re várható.

L' Victoire

La Fayette hajói a Megölni a királyt! című könyvben:

L' Victoire (1777. ápr. 20. Los Pasajes - 1777. jún.13. Georgetown)

L' Alliance (1779. jan. 11. Boston - 1779. febr. 6. Brest)

L'Hermione (1780. márc. 20. Rochefort - 1780. ápr. 17. Boston)

L'Alliance (1781. dec. 23. Boston - 1782. jan. 18. Lorient)

Le Courrier de New York (1784.jún.17. Lorient - 1784. aug. 4. New York.)

L' Nympf (1784. dec.22. New York - 1785. jan. 20. Brest)

L'Hermione

A történet főszereplője Marie-Joseph Paul Yves Roch Gilbert du Motier de La Fayette márki, akit röviden csak La Fayette márkiként vagy Gilbert La Fayette-ként emlegetünk. Első gondolatom az volt, hogy szegény jól el volt látva névvel. Aztán olvasás közben hirtelen felnevettem, mert másik főszereplőnk, Jason meg is jegyezte még a történet elején Gilbertnek, hogy nem fiatal ő még ehhez az utcahossznyi névhez?

Mindketten nagyon hamar elnyerték a szívem, mert olyan szereplők, akiket nagyon nehéz nem kedvelni.

Marie-Joseph Paul Yves Roch Gilbert du Motier de La Fayette 

Gilbert La Fayette francia arisztokrata, katonatiszt, politikus, s nem utolsó sorban férj és apa volt. Céltudatos, szenvedélyes, határozott ember, aki mindent elkövetett, hogy véghezvigye azt, amit eltervezett. Tizenhét évesen nősült, feleségül vette Marie Adrienne Françoise de Noailles-t, egy gazdag arisztokrata lányát, akit szenvedélyesen szeretett. Adrienne jelentette számára a biztos pontot a világban. Első gyermekük, Adrienne Henriette Catherine Charlotte du Motier de La Fayette születésénél is jelen volt, bár akkoriban nem igazán volt szokás, hogy az apa jelen legyen a szüléskor.

Első gyermeke születése után úgy érezte, tennie kell valamit, hogy céljait véghezvigye. Titokban csatlakozott az amerikai hadseregbe, s többedmagával elhajózott Amerikába, hogy részt vegyen az amerikai függetlenségi háborúban.

Nagyon tetszett, ahogy erről az időszakról írt a szerző, mert bemutatta a csaták emberi oldalát, a száraz tények helyett gondolatokat és érzéseket közvetített, s olvasás közben szinte érezni lehetett a puskaport a levegőben, a vér és izzadság fanyar szagát, a halál leheletét.

Washington és La Fayette első találkozása

Amikor La Fayette Amerikába történő elutazásának titkára fény derült, sokan bolondnak nézték. Ám amikor először hazautazott csapatával, már hősként ünnepelték, bebocsátást nyert a királyi palotába, és különböző feladatokkal bízták meg. A felesége mindvégig támogatta, bár nehezen viselte a férjétől való távollétet.

Bajtársiasság, hősiesség, önfeláldozás, honvágy, bosszú, árulás és még megannyi más helyet kap a regényben. Emberi sorsok milliói tekintenek ránk a lapokról, régmúlt történésekről kerül lehúzásra a lepel, megismerhetjük az amerikai függetlenségi háború véres és kevésbé véres eseményeit, hajókat, fegyvereket, szárazföldi ütközeteket, különböző akkoriban alkalmazott haditechnikákat.

Évek teltek el, La Fayette és társai alaposan kivették a részüket az amerikai függetlenségi háborúból, rengeteg megnyert, és jó néhány vesztett csatát könyvelhettek el maguknak Washington vezetése alatt.

1781-ben La Fayette Virginiába ment egy kis létszámú csapata élén. Charles Cornwallis tábornok üldözte jóval nagyobb seregével. La Fayette ügyes manőverekkel becsalta Cornwallisékat a Chesapeake-öbölbe, majd Saint-Simon márki seregével együtt körülzárták őket. François Joseph Paul de Grasse márki a francia flottával elzárta a tengeri kijáratot. Közben Washington és nyomában Rochambeau erőltetett menetben közeledtek, majd egyesítették csapataikat. A támadást 1781. október 1-jén indították, a harcokat La Fayette irányította. Október 17-én az amerikaiak döntő győzelmet arattak.

A háborúnak hivatalosan az 1783-as párizsi béke vetetett véget, ahol bár George Washington nem vett részt, de Amerikát három bajtársa is képviselte, méghozzá az általunk is ismert John Adams, Benjamin Franklin és John Jay.

Párizsi béke - John Adams , John Jay, Benjamin Franklin

Nagyon tetszett, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett az emberi kapcsolatok bemutatására. Nagyszerűen ábrázolta a nemesség és az alsóbb rétegek közötti látszólagos szakadékot, ugyanakkor azt is, hogy a távolság ellenére is lehetőség van közvetlenebb hangnem alkalmazására, kötődhetnek furcsa barátságok, még ha a külvilág számára ez nem is nagyon érthető. La Fayette és Jason is furcsa ismeretséget, már-már barátságot kötött, sok mindent átéltek együtt, jót és rosszat egyaránt.

Aztán ott volt George Washington és La Fayette barátsága, mely a külvilág számára különösnek, néha már gyanúsnak számított.

Egy ideig látszólag béke honolt, ám a felszín alatt már izzott a lázadás tüze Franciaországban. Mindenki a király fejét akarta. Rengeteg szörnyűség történt, az olvasó csak kapkodja a fejét. Bár a történelemórákon tanultunk erről a korszakról, nem volt ennyire szem előtt megjelenő, vérben úszó, rettenetes látvánnyal kísért időszak. Száraz tények voltak. Most viszont annyira döbbenetes és borzasztó volt, hogy belesajdult a szívem. Mindvégig azért szorítottam, hogy az általam kedvelt szereplők tartsanak ki, ússzák meg élve ezt a tragédiát. Az utolsó oldalakat már könnyezve olvastam. Soha nem fogom megérteni, hogy lehetnek ennyire kegyetlenek az emberek.

Ahogy azt már megszokhattuk, Izzie őszinte szeretete és tisztelete a történelem iránt sugárzik a lapokról. Regényét korhű ábrázolás jellemzi, olvasmányos, lendületes, közvetlen és magával ragadó. A szereplőket úgy mutatja be, mint régi ismerősöket, ennek köszönhetően azonnal megszerethetőek, elvesztésük pedig annál fájdalmasabb. Érdekes volt olvasni a kor jellegzetességeiről, és meglátni az embert a karakter mögött. Hatalmas élményt jelent betekintést nyerni a történelem valós eseményeibe úgy, hogy közben még jól is szórakozunk.

Mindenképpen várom a következő részt. Szívem szerint már most olvasnám.

Kedvenc megnyilvánulások a könyvből:

Egyik kedvenc gondolatom George Washington nevéhez volt köthető, és az amerikai függetlenségi háborúval kapcsolatban fogalmazódott meg:

„Soha még ehhez fogható nem volt a világtörténelemben. Minden kornak eljön a maga nagy csatája. A miénk ez! A nap, amikor Amerika népe nem habozott többé, és függetlensége védelmében mindenki önként adta vérét, sőt életét áldozta, hogy szembeszálljon a brit világbirodalommal. Felgyulladt a forradalom lángja, amely azonmód lángra lobbantotta a szíveket.”

Második kedvenc megnyilvánulásom La Fayette márkihoz fűződik:

– Mondd velem, barátom: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad. A társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak!”

Pontozás: 10/10

Debbie Macomber: Szerelem karácsonyra

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg: „Merry Knight igen elfoglalt. Gondoskodik a családjáról, sütit süt, dekorál az ünnepekre, és mindeközben reméli, hogy nem kerül az állandóan feszült és a szabályokhoz mindenáron ragaszkodó főnöke útjába a munkahelyén. Saját magára sincs ideje, egy kapcsolat pedig már végképp nem fér bele az életébe. Az anyja és az öccse azonban megelégeli ezt a helyzetet, és a tudtán kívül – születésnapi ajándékként – regisztrálják egy társkereső oldalra, a fotója nélkül. A lány eleinte ellenérzésekkel fogadja ezt a beavatkozást, aztán vonakodva mégis úgy dönt, tesz egy próbát. 

Merry kicsivel később már egy elbűvölő idegennel csetel, és nemsokára a beszélgetéseik jelentik számára a nap fénypontját. Ám amikor szemtől szembe találkoznak, kiderül, hogy a férfi egyáltalán nem az, akire számított – és akire vágyik. Merrynek azonban rá kell jönnie, hogy a szív néha azt is látja, amire a szem nem képes.

Debbie Macomber legújabb karácsonyi történetében a nem várt szerelem csak egy kattintásra van.” 

Kiadó: General Press könyvkiadó

Megjelent: 2018. október 11.

Fordította: Ligeti Lujza

Fordítás alapjául szolgáló mű: Debbie Macomber: Merry and Bright

Oldalszám: 212

ISBN: 978-963-452-181-5

A borítót Kiss Gergely tervezte.

A szerzőről (forrás: http://www.generalpress.hu/):

„Debbie Macomber amerikai bestseller író 1948-ban született a Washington állambeli Yakimában. Több mint 150 romantikus regény szerzője, művei 70 millió példányban keltek el világszerte, négy regényéből pedig TV-sorozat készült.

"Soha ne add fel az álmaidat!" - így hangzik Debbie Macomber mottója, melyre saját szédületes pályafutása a bizonyíték. Ki gondolta volna, hogy a négygyerekes, diszlexiás családanyából egyszer világhírű írónő lesz? A sikert csakis saját hitének és kitartásának köszönheti. A kiadók öt éven keresztül visszautasították a kéziratait, végül egy magazinnál vállalt munkát szabadúszóként, hogy segítse családját. Abból a pénzből, amit a cikkeiért kapott, részt vett egy romantikus írói konferencián, ahol kiválasztották egyik művét és a Harlequin Enterprises Ltd. nyilvános kritikával illette. Debbie nem adta fel, és elküldte ugyanazt a regényt a Harlequin riválisának, a Silhouette Booksnak. Ez a könyv lett az első romantikus regény, amelyről a Publishers Weekly írt. Neve ma már nem hiányzik a világ egyetlen bestsellerlistájáról sem, olvasók milliói várják újabb és újabb regényeit. 

Önkéntesként is dolgozik. Fiatalok mentorálásában segít, valamint részt vesz a bántalmazott nők számára rendezett adománygyűjtéseken, valamint orvosi és tudományos kutatásokat támogat.

Debbie férjével, Wayne-nel Port Orchardban él. Amikor nem ír, akkor legszívesebben köt és utazik.  

Díjai: B. Dalton Award, Romance Writer of America Award.”

A szerző honlapja: http://www.debbiemacomber.com/

Bár az írónő neve számomra sem ismeretlen, hiszen olvastam már tőle pár regényt, egészen a mai napig nem kötöttem össze őt az egyik kedvenc karácsonyi filmemmel. Aztán jobban megnéztem az eddig megjelent könyveinek a listáját, és felfedeztem az összefüggést. Remélem magyarul is megjelentetik a könyvet (Debbie Macomber: Call Me Mrs. Miracle), mert a Mentsük meg a karácsonyt vagy más néven Csoda Manhattanben az egész családnak újranézős az ünnepek közeledtével.

Adott egy fiatal nő, Merry, aki szívén viseli családja sorsát, minden idejét erre és a munkájára fordítja, a magánélete a háttérbe szorul. Édesanyja sclerosis multiplexben szenved, öccse, Patrick Down-szindrómás, édesapja pedig munkája miatt gyakran van távol a családjától, hiszen orvoslátogatóként rengeteget utazik.  Merry-nek se ideje, se energiája ismerkedni. A netes társkeresés ötlete ugyan felmerült benne, de a hosszú kérdéssor láttán úgy döntött, egyelőre biztos nem vág bele. Végül a sors úgy hozta, hogy lehetősége adódott egy társkereső kipróbálására, amire még munka után tud pár percet szánni.

Másik főszereplőnk Jayson Bright igazi munkamániás, másra sem vágyik, mint hogy bizonyítsa rátermettségét a cégénél. Legjobb barátja és unokatestvére váratlan bejelentése, miszerint megnősül, teljesen megdöbbenti, kibillentette őt az egyensúlyából. Ráeszmél, hogy régóta nem találkozott senkivel, a munkájának élt, s puszta kíváncsiságból ránézett arra a társkereső oldalra, ahol Cooper is rátalált az igazira.

Maga a könyv nagy meglepetéseket nem okoz, sejtjük a végkifejletet, ugyanakkor elmondható, hogy egy nagyon kellemes, könnyed romantikus regénnyel van dolgunk, a szereplők kedvelhetőek, a cselekmények mosolyfakasztóak, olvasás közben sikerül kikapcsolnia az embernek. Régen nevettem ennyit romantikus regényen. A könyv olvastatja magát, visz minket a lendület és kíváncsiság. Bár sejtjük a végkifejletet, az írónő azért okoz egy-két apró meglepetést, amin jókat derülhetünk. Szívet melengető történet két fiatalról, akik félve próbálkoznak az ismeretlennel, de szerencsére számukra jót tartogat a jövő.

A szerzőnek jó érzéke van ahhoz, hogy valósághű történetet írjon, hiszen a dolgos hétköznapok tényleg sokszor rányomják bélyegüket az ember magánéletére.

Nekem nagyon tetszett, kedveltem Jayson és Merry karakterét, és kicsit megmelengette a szívemet a történetük. Olyanoknak ajánlom, akik egy könnyed, kikapcsolódáshoz hozzásegítő karácsonyi történetre vágynak, ami mindenképpen happy enddel zárul. Azt hiszem, csak a könyv elolvasásakor tudatosult bennem, hogy mennyire szükségem volt egy ilyen történetre. Több karácsonyi romantikust kellene olvasnom.

Az egyetlen negatívum, hogy rettentő rövid. Egy ilyen aranyos és vicces történetből szívesen olvastam volna még. Talán egy prológust, mondjuk 1 évvel később. Ezt leszámítva azonban kedves, szívmelengető történet.

Pontozás: 10/10

Blogszülinapi játék

Szép délutánt mindenkinek!

Az érzés, amikor rájössz, hogy annyira elhavazódtál, hogy elszalasztottad a saját blogod "születésnapját"... felülmúlhatatlan. 

Reggel még megvoltam róla győződve, hogy ma tegnap van.

2011. november 20-án indult a blog ezen a tárhelyen. 

Hét év... Rengeteg változás. Én is változtam, a blog is változott, bár személy szerint én inkább a tartalomra fektettem a hangsúlyt és nem a külső megújulásra. Nagyon sok dolog történt, amiket majd egyszer megosztok veletek is, ám most inkább jöjjön a játék, amit pár héttel ezelőtt beharangoztam a blog facebook-os oldalán. 

Természetesen a hagyományokhoz híven könyvet nyerhettek. Annyi változás lesz, hogy a játék végén kisorsolt nyertes választhat a felsorolt könyvek közül. Tehát aki nyer, azé a lehetőség. A félreértések elkerülése végett előre szólok, hogy a kérdések megválaszolása nem jelenti azt, hogy valaki nyert is, tehát addig se címet, se más személyes adatot nem fogok kérni senkitől, hiszen a nyertest megfogom keresni email-ben, és elkérem a postázáshoz szükséges adatokat, s akkor fogok arra is rákérdezni, hogy végül mely könyvet szeretné. 

A játék november 30-ig, azaz péntekig tart, szombaton sorsolok, hétfőn már szeretném magamnál tudni az adatokat hogy kedden vagy szerdán feladásra kerülhessen a nyeremény. 

Játszani most is mindenki játszhat, annyit kérek, hogy ha külföldi vagy, rendelkezz olyan magyar postacímmel, ahová a csomagot küldhetem (és legyen aki átveszi, mert futárral küldöm). Lehet rokoné, baráté, ismerősé. A lényeg hogy megkapd. 

A kérdések amikre válaszolnotok kell:

- Mi alapján választotok könyvet? 

- Mit vártok egy könyvajánlótól? 

- Szerintetek milyen témájú könyvekből kellene többnek megjelenni?

+1 csak az érdekesség kedvéért: Melyik a kedvenc karácsonyi könyvetek és filmetek? 

A válaszokat az ariadne0603@gmail.com e-mail címre várom. Az üzenet tárgyához annyit írjatok, hogy Blogos játék, hogy könnyen beazonosíthassam az üzeneteiteket. 

Kérlek a megfejtéseken kívül írjátok fel azt is, hogy milyen néven szeretnétek játszani. Akinél ez kimarad, azt az email-ben szereplő nevével írom be. Minden jelentkezőnek visszajelzek egy napon belül, ha nem kaptad meg, valószínűleg én sem az üzeneted. 

Aki mindenféle köszönés nélkül belöki a válaszokat és kész, azt figyelmen kívül hagyom. Elfogadhatatlannak tartom ugyanis, hogy olvasó emberek ennyire nem ismerik az illemet.

Könyvek amikből a nyertes választhat egyet: 

John Ajvide Lindqvist: Hívj be!  (Könyvmolyképző, Vörös pöttyös könyvek - vámpíros krimi)

Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja (Athenaeum kiadó - krimi, fantasy elemekkel)

Sara Blædel: Bízz bennem (Nyitott Könyvműhely - skandináv krimi)

Karin Tidbeck: Amatka (Athenaeum kiadó - sci-fi / fantasy / horror)

Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája (Athenaeum kiadó - lélektani krimi)

Játékra fel!

Ariadne 

Jodi Picoult: Életszikra

„Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit őt is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki.
Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál… és talán megértésre sarkall.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2018. október 24.

Fordította: Goitein Veronika

Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult: A Spark of Light

Borítóterv: Laura Klynstra

Borítóképek: Shutterstock

ISBN: 978-963-293-831-8

Oldalszám: 368

Beleolvashattok itt:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1552551.pdf

A szerzőről:

Jodi Lynn Picoult amerikai írónő, a Long Island-i Nesconsetben született és nevelkedett. A Prinston egyetemre járt, ahol írást tanult. Rengeteg mindenbe belekezdett, és ezeknek többnyire közük volt az irodalomhoz. Szövegkönyveket szerkesztett, nyolcadikosoknak tartott irodalom órákat, mesterszintű tanári diplomát szerzett, de dolgozott a Wall Streeten is.

Tim Van Leerhez ment feleségül, három gyermekük született.

Picoult három gyermekével, férjével és három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben a honlapján olvashattok, a www.jodipicoult.com címen, vagy követhetitek a magyar hivatalos rajongói oldalát a www.facebook.com/JPfunpagehu linkre kattintva.

1992-ben jelent meg első könyve, ám első nagyobb sikerét a Nővérem húga című könyvének köszönheti, ami 2004-ben jelent meg. Könyveivel gyakran volt a bestsellerlisták élén, és hatalmas olvasótábora lett.

2016-ban Magyarországon is megjelent a lányával, Samantha Van Leer-rel közös ifjúsági regénye, a Sorok között, majd még ugyanebben az évben a Lapról lapra című folytatás is, ami hatalmas sikernek örvend külföldön és a hazai piacon egyaránt. Számomra nagyszerű élményt jelentett, hogy betekintést nyerhettem az általuk teremtett világba, és abszolút kedvenccé vált ez a két kötetes „mese”, mely a felnőtt szíveket is képes rabul ejteni.

Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek, rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact) című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe.

Eddig több mint ötven regényt és huszonhárom novellát tudhat magáénak, melyeknek magyar nyelvű kiadásait kizárólag az Athenaeum kiadó gondozza.

A könyvről:

Először is megjegyezném, hogy szemkápráztató a borító. Imádom a színskálát, amit felvonultattak. Van, akinek első látásra vidám borítónak tűnhet, ugyanakkor szerintem a vélemények, lehetőségek és az emberi sorsok sokszínűségét szimbolizálja.

Egy nagyon kemény, lelket próbáló, több pártra osztó témát feszeget az írónő. Bár megszokhattuk már, hogy ő mindig igyekszik tabu témákat boncolgatni, mégis talán ez a könyv eddig a legkeményebb témailag.

Abortusz. A terhesség megszakítása (nem egészségügyi okok miatt). Helyes? Helytelen? Mikortól számít gyilkosságnak? Mi vezethet oda, hogy egy nő erre az elhatározásra jusson? Meg lehet érteni egy ilyen döntést?

Világszerte törvényileg szabályozzák az abortuszt. Európában már nem létezik kizárólag a nő akaratától függő abortusz, mindenhol jogi korlátok közé szorítják.  Vannak olyan országok, amelyek az indikációs korlátozások módszerét követik, tehát valamilyen meghatározott ok miatt lehet csak a terhességet megszakítani, ilyen, ha a nő élete veszélyben van, vagy ha erőszak következménye a terhesség. Ezt a módszert alkalmazza Magyarország is. Ugyanakkor léteznek olyan országok, akik az időbeli korlátozások módszerét követik, ahol az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról  egy meghatározott időpontig – általában a fogamzástól számított 12 hétig.

 Ázsiai országokban az iszlám, buddhista és hindu kultúrkörökben szigorúan ellenzik az abortuszt.

A magzat fejlődése

A könyv elején található egy idézet, ami igazán kifejező.

„Nem az a kérdés, hogy szélsőségesek leszünk-e, hanem az, hogy miféle szélsőséget képviselünk. A szeretetben leszünk szélsőségesek, vagy a gyűlöletben.” Dr. Martin Luther King Jr.

A cselekményvezetés időrendben visszafelé halad, a tragédiával, lövöldözéssel és túszejtéssel indul, majd ezután folyamatosan időrendben visszafelé haladva derül ki, hogy kit milyen okok vezéreltek, hogy megjelenjen a központban, és megtegye, amit végül megtett.

Mondhatni nekünk kell újra felgöngyölíteni a gombolyag szálait, hogy kiderüljön az ok-okozat.  Lassan megismerhetjük a szereplőket, fő és mellékszereplőket egyaránt, mindenki életébe betekintést nyerhetünk, s a szerző nagyszerű érzékkel mutatja be a pro és kontra véleményeket az abortusszal kapcsolatban. A könyv lezárásaképp pedig kapunk egy prológust, valamint a szerző megjegyzését és a köszönetnyilvánítását.

Nagyon szimpatikusnak találtam Hugh McElroy karakterét, aki a történetben több szerepet is betöltött. Elsősorban apa volt, aki bármit megtett volna a lányáért, Wren-ért. Aztán testvér, hiszen Bex és ő többségben csak egymásra számíthattak. Majd végül, de nem utolsósorban túsztárgyaló. Nem is akármilyen. A regényt olvasva betekinthetünk a családi hátterébe, a munkája körülményeibe, megtudhatjuk, hogy lett belőle az, aki, s ezáltal szépen lassan megkedveljük őt.

A túsztárgyalóban és a túszszedőben két dolog volt közös. Az egyik, hogy mindketten egyedülálló szülők voltak, a másik pedig, hogy bármit megtettek volna a lányaikért, hogy megóvják őket.  A kérdés csak az volt, hogy milyen módszerekkel és milyen áron? Meddig mehet el az ember, hogy megóvja a szeretteit?

Felmerült bennem a kérdés, hogy ha Beth őszinte tudott volna lenni az édesapjával, elkerülhető lett volna az ámokfutás?

Vagy ha Hugh átadja az ügyet egy kollégájának, más lett volna a végkifejlet?

Olvasás közben folyamatosan jött a mi lett volna, ha… kérdés.

Ahogy haladtam visszafelé a történetben, úgy vált szimpatikussá Dr. Ward karaktere. Segítőkész volt, humoros, kedves. Végül elértem a tragédia reggelén történt beszélgetéséhez a magzatvédő aktivistával, és azt vettem észre, hogy jogos és igazán elgondolkodtató kérdéseket tett fel Allen-nek. Azóta is azon jár a fejem, hogy Allen helyében én mit válaszoltam volna.

Jodi Picoult célja nem az volt a könyv megírásával, hogy állást foglaljon a témában, inkább próbálja mindkét oldal indokait felsorakoztatni, s arra biztatni az olvasókat, hogy gondolják bele magukat a másik álláspontot képviselők helyzetébe is. Vita helyett beszélgetésre ösztönöz, észérveket vonultat fel, és erőteljesen érzelmi húrokat penget, így az olvasónak esélye sincs kívülállónak maradni. Azt hiszem, leginkább toleranciára buzdít, hogy ne bélyegezzünk meg valakit a döntése miatt, mert nem tudhatjuk, hogy végül miért hozta meg azt a döntést.

Ezt a könyvet olvasva az embernek rá kell jönnie, hogy nem minden fekete vagy fehér. Nem jó, ha az ember fanatikusan csak a saját igazát akarja érvényesíteni, minden észérvet félresöpörve.

Egyetértek a könyv végén található szerzői megjegyzésben foglaltakkal, miszerint mindkét tábornak le kellene ülnie, és figyelmesen végighallgatnia a másikat, s tiszteletben tartani akkor is, ha nem egyezik a véleményük.

Ahogy azzal is mélyen egyetértek, hogy rengeteg mindent át kellene gondolnia az emberiségnek, mert ha bizonyos élethelyzetekben több segítséget kapnának a nők, nem biztos, hogy annyian az abortuszra gondolnának.

A könyvet nemtől függetlenül ajánlom mindenkinek, hiszen a gyermekvállalás vagy épp a gyermek nem vállalása nem csak a nő döntésének kellene lennie, hanem közös döntésnek, bár a történet épp arra hoz többnyire példát, hogy a nő egyedül kénytelen megoldást keresni a helyzetre, és rákényszerül erre a nem éppen könnyű döntésre.

A történet felkavaró, néhol megrázó vagy épp meglepő, és kétségbeejtő, hogy ez mennyire valóságos. Bár Jodi Picoult regényének eseményei fiktívek, akár a mindennapokból kiragadott dokumentumregény is lehetne. A történet karaktereinek élethelyzetére a valóságból is könnyűszerrel lehetne példát hozni, ahogy azt a szerző meg is tette, hiszen rengeteg abortuszon átesett nővel beszélt, megismerve hátterüket, okaikat, lelki vívódásaikat.

Nem könnyű téma, de ahogy Picoult regényeivel kapcsolatban már egy párszor elmondtam, szükséges.

Pontozás: 10/10