Nyereményjáték - Sorsolás

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem játszott a 2017.07.23-án meghirdetett játékon.

Volt aki a nyári olvasmányt úgy értelmezte, hogy nyáron játszódjon a történet. Nos, nem vagyok én ennyire szőrös szívű. A feladat csak annyi volt, hogy olyan könyveket ajánljatok, amit egy nyári szabadságon, vagy nyári szünetben szívesen olvasnátok, vagy ajánlanátok hogy más olvassa el. 

Nagy meglepetésemre, most nem volt olyan könyv, amit többen is ajánlottak volna, így bőven akadt miből csemegézni. A listát itt közzé is teszem, hátha valaki kedvet kap valamelyikhez. Én személy szerint hetet olvastam az itt felsoroltak közül, az ajánlókkal egyet is értettem, a többire pedig sikeresen felhívtátok a figyelmem, így bővülni fog a várólistám. Köszönöm! 

Fiataloknak:

Jennifer Salvato Doktorski - Lángra lobbant nyár

Holly Smale: Geek girl sorozata

Tonya Hurley - Szellemlány

John Green: Csillagainkban a hiba 

John Scalzi: Vének háborúja 

Victoria Aveyard: Vörös királynő

Jenna Evans Welch - Firenzei nyár 

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök 

Jandy Nelson: Neked adom a napot

L.M. Montgomery: Anne az élet iskolájában

Mán-Várhegyi Réka: Szupermenők

Laini Taylor: Füst és csont leánya

A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

Felnőtteknek: 

Paula Hawkins - A lány a vonaton

Karen Rose: Vigyázz rám

Ruta Spetys - Árnyalatnyi remény

Kneszl Beáta Carmen: Én, a megbélyegzett - Borderline testközelből

Ernest Cline: Ready player one 

Jennifer Probst: Keresd az alkalmat

Baráth Viktóriától az Első tánc

Jane Shemilt: Lányom 

Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot

E.K.Blair: Bang 

Emily Arsenault: Az eltört teáspohár

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Barbara Wood: Lélekláng

A sorsolást ezúttal a http://www.miniwebtool.com/random-name-picker/ „segítségével” hajtottam végre, az eredményt pedig itt láthatjátok:

Gratulálok a nyertesnek! E-mail útján felveszem vele a kapcsolatot, és egyeztetünk a nyeremény átadásáról. 

Szép délutánt/estét mindenkinek! 

Jodi Picoult: Apró csodák

„Ruth Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe?

Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is -, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek.

Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye.”

Kiadta az Athenaeum kiadó.

Megjelent: 2017.06.22.

Fordította: Babits Péter

Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult: Small Great Things

Borítóterv: Laura Klynstra

Borítóképek: Thomas McShane

ISBN: 978-963-293-654-3

Kötés: kartonált, füles

Oldal: 400

Megrendelhető 20% kedvezménnyel itt:

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/apro-csodak-4

A szerzőről:

Jodi Lynn Picoult amerikai írónő, a Long Island-i Nesconsetben született és nevelkedett. A Prinston egyetemre járt, ahol írást tanult. Rengeteg mindenbe belekezdett, és ezeknek többnyire közük volt az irodalomhoz. Szövegkönyveket szerkesztett, nyolcadikosoknak tartott irodalom órákat, mesterszintű tanári diplomát szerzett, de dolgozott a Wall Streeten is.

Tim Van Leerhez ment feleségül, három gyermekük született.

Picoult három gyermekével, férjével és három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben a honlapján olvashattok, a www.jodipicoult.com címen.

1992-ben jelent meg első könyve, ám első nagyobb sikerét a Nővérem húga című könyvének köszönheti, ami 2004-ben jelent meg. Könyveivel gyakran volt a bestsellerlisták élén, és hatalmas olvasótábora lett.

Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek, rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact) című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe.

Eddig ötven regényt és huszonhárom novellát tudhat magáénak, amiből már elég sok megjelent hazánkban is szerencsére.

A könyvről:

Jodi Picoult könyvei mindig bővelkednek mondanivalóban és érzelmekben, ez most sincs másként. Nagyon komoly témáról írt, bár aki már olvasott tőle, annak ez nem meglepetés. A kivitelezésre most sem mondhatok rosszat, hiszen érezhető, hogy alapos kutatásokat végzett a témában, nem csak a hasára csapott és kitalált valamit, ráadásul a karakterábrázolása is megnyerő.

Egyetértek a fülszövegben olvasottakkal:

„Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye.”

Ugye senkinek nem ismeretlen az a mondat, hogy „Minden ember egyenlőnek született…”? Valószínűleg erre szeretett volna a szerző a borítóval is utalni.

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozatot 1948. december 10-én fogadták el, és az ENSZ közgyűlés 1950-ben hozott döntése értelmében a nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik.Az emberi jogok azok a jogok és szabadságjogok, amelyek minden embert születésüktől fogva egyenlően megilletnek. Olyan alapvető polgári és politikai jogokat foglalnak magukba, mint az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokat, mint a kulturális életben való szabad részvétel joga, élelemhez, neveléshez és munkához való jog.A nyilatkozat egy bevezetőből és 30 cikkből áll. Ebben a 30 cikkben fogalmazza meg az emberi jogokat (az alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat), amelyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül.
A harminc cikk legfontosabb elemei:- jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz;- jog a művelődéshez;- jog a kulturális életben való részvételhez;- jog a magántulajdonhoz;- védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől;- a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága;- a vélemény és kifejezése szabadsága.

Nos, azt hiszem, a legnagyobb probléma az, hogy ezek a jogok még a mai világban sem elfogadottak mindenki számára. Mindig léteztek, s manapság is léteznek olyanok, akik jobbnak, feljebbvalóknak gondolják magukat másoknál. Ezért is történhetnek meg olyan esetek, mint amit az írónő is ábrázol a történetében.

Történetünk egy visszatekintéssel indul, amikor még Ruth kislány volt, és tanúja volt egy „csodának”. Szerettem ezt a visszaemlékezést, mert csupa pozitív hangulatot és érzést keltett, valamint megindokolta, hogy miért alakult úgy Ruth-nak és családjának élete, ahogy. Már gyermekként is egy kedves, csupa szív teremtés volt a főszereplőnk, s ez a későbbiekben sem változott.

Éveken keresztül nagyszerűen végezte a munkáját, a főnöke szerint ő az egyik legjobb nővér az osztályon, rengeteg szülésnél jelen volt, több száz gyermekről és anyáról gondoskodott már az évek során. Mindenki elégedett volt vele. Elhivatott, kedves, és hozzáértő személy. Egy napon azonban kifogást emeltek ellene a bőrszíne miatt. Felütötte a fejét a faji előítélet, ami a huszonegyedik században azért elég meghökkentő. Ruth és Marie (Ruth felettese) megdöbbenve álltak és hallgatták az apa kérését, miszerint nem akarják, hogy Ruth, vagy egy hozzá hasonló érjen a gyermekhez. A legrosszabb pedig az egészben, hogy a kórház helyt adott az apa „kérésének”, ami inkább volt utasítás, mint kérés. Vérlázító volt ezt még olvasni is. Azt megérteném, ha azért akarták volna lecserélni Ruth-t, mert rosszul végezte a munkáját, esetleg a viselkedésével lett volna bajuk, de hogy a bőrszíne miatt… Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, mások elmondása szerint is ő a legjobb nővér az osztályon, de a szülőknek mégis a bőrszín volt a lényeg. Ruth a „csoda” megtapasztalása óta arra vágyott, hogy újra megtapasztalhassa. Ezért lett csecsemős nővér, aki évtizedeken át segített világra gyerekeket, és gondoskodott arról, hogy az anyukák és gyermekeik között kialakulhasson a kötelék, ami végigkíséri őket az életükön át. Neki ez nem csak egy munka volt, hanem hivatás. Szerette, amit csinál, hiszen részese lehetett a gyermekek első pillanatainak. Nem csak nagyszerű nővér, de csodálatos anya is volt, aki mindent megtett azért, hogy fia, Edison mindent megkapjon, amire csak szüksége lehet. A legjobb iskolákba járatta, és most megvolt az esély, hogy kitűnő tanulóként egy neves iskolában folytathassa tovább a tanulmányait. Afroamerikaiként amúgy sem volt egyszerű élete, mert a környezete akarva-akaratlanul éreztette vele, hogy ő más, mint a többiek. Mégis elérte, amit akart, s jó úton haladt afelé, hogy a gyermeke is elérje a kívánt célt. Férje katona volt, aki Afganisztánban elesett, így egyedül kellett nevelnie a gyermekét, mégsem vallott kudarcot. Aztán egyszer csak kihúzták a lába alól a talajt.

A regény olvasása közben mindvégig úgy éreztem magam, mint ha egy érzelmi hullámvasúton ülnék. Rengeteg negatív érzés is helyet kapott, dühös voltam Davis szüleire, dühös a világra, hogy ez megtörténhet. Hiába, hogy ez „csak egy könyv”, sajnos el kell ismerni, hogy ez manapság még mindig előfordulhat. Nem csak előítéletes az ember, hanem egyenesen gyűlölik azt, aki valamilyen módon más. Pedig nem a hajszín, szemszín, bőrszín határozza meg, hogy milyen emberek vagyunk, hanem az, hogy mit mondunk és teszünk.

A történetet több szemszögből is megismerhetjük, így a legtöbb résztvevőt alaposan megismerhetjük, kellő információt kapunk mindenkiről és minden cselekményről. A regény felépítése összetett és átlátható. Mindvégig fenntartja a figyelmet, érdekes és tanulságos.

Ahogy Ruth Jefferson, úgy Kennedy McQuarrie közvédő is egy pozitív karakter a történetben, a családjával együtt. Amikor először olvastam róla, megismerhettem a családi hátterét, illetve azt, hogy ő az a személy, aki szívesen megváltaná a világot, ha lehetne. Férje Micah szemészorvos, lánya Violet pedig négy éves, óvodába jár. Azt hiszem, első olvasatra a szívemhez nőttek. Azt hiszem, Micah-nak és Kennedy-nek köszönhetem, hogy nevettem is a történet olvasása közben. Néha a párbeszédeik spontán nevetést váltottak ki belőlem, mert komoly témából is tudtak viccet csinálni. Oldották a hangulatot.

Az egész történetet körüllengi egyfajta szomorúság és tehetetlenség, ugyanakkor érezni lehetett, hogy a pozitív és negatív érzelmek próbálnak kiegyensúlyozódni, s csak azt vártam, hogy merre felé billen a mérleg nyelve. Akárcsak Justitia (az igazságot megszemélyesítő római istennő) mérlege, amely a polgári jogban az igazságszolgáltatás egyensúlyát, igazságosságát fejezi ki. Vártam, hogy merre billen a mérleg nyelve, és reméltem, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, a bűnös pedig méltó büntetését.

A szerző mindig nagy hangsúlyt fektet a bírósági tárgyalásos részekre a könyveiben, most sem történt másképp. Néha lélegzetvisszafojtva olvastam és vártam, hogy mit akar kihozni az ügyész vagy épp a védőügyvéd egy-egy kérdésével. Érdekes volt és mindenképpen elgondolkodtató.

Többnyire a bírósági tárgyalásos részek szoktak a kedvenceim lenni, pont azért mert lebilincselőek, ám ebben a történetben azok az események voltak a kedvenceim, amikor Kennedy és Ruth beszélgettek az élet nagy dolgairól és felidéztek sok emléket a régmúltból. Megosztották egymással a múltukat, és bizonyos szempontból a jelenüket. Ám ha a bírósági részekből kellene választanom, mindenképpen azt emelném ki, amikor Kennedy záróbeszédet tartott. Addig is szimpatizáltam vele, ám ezek után még inkább nőtt a szememben.

A könyv számomra kicsit meglepő véggel zárult, és ennek mérhetetlenül örültem. A könyv nem csak mindvégig fenntartja az olvasó figyelmét, elgondolkodtatja és érzelmi hullámvasútra ülteti, de meglepetést is képes az olvasónak okozni. A szerző a kötet végén egy jegyzetben elmeséli, hogy miként jutott eszébe ennek a történetnek a megírása, így közelebb kerülhetünk a szerzőhöz és a történethez is. Nagyon örültem ennek a jegyzetnek, ez lett a történet megkoronázása. Számomra mindenképpen vetekedik ez a kötet a Jodi Picoult legjobb könyve címért, bár mindegyik egyedi a maga nemében.

Kiknek ajánlom? 
- Azoknak az olvasónak, akik nem zárkóznak el attól a gondolattól, hogy a világban rengeteg probléma van, és néha csak nézőpontot kellene váltanunk ahhoz, hogy ezeket felismerjük, s esetlegesen változtassunk is rajtuk. 
- Olyan embereknek, akik szeretik azokat a regényeket, melyek nehéz témákat boncolgatnak, s nem skatulyázzák be őket. 
- S nem utolsó sorban minden Jodi Picoult követőnek, hiszen ez a könyv is hozta a várva várt színvonalat.

Köszönöm a kiadónak a lehetőséget!

Pontozás: 10/10*

JÁTÉK

Szép napot mindenkinek!

Ahogy azt már a blog facebook-os oldalon láthatták a követők, tervezve volt egy játék a kerek 70.000 oldalmegjelenítés apropóján. (http://www.facebook.com/ariadneolvasmanyai)

A facebook-os oldalon megszavaztattam, hogy négy könyv közül melyik legyen a nyeremény, szóval íme az eredmény:

A lehetőségek:

1. Kóbor Barbara: Az ​utolsó nap éjszakája 

2. Mona Awad: Antilányregény

3. Iain M. Banks: Ellentétek 

4. Zoe Sugg: Girl online 

A legtöbb szavazat az alábbi könyvre érkezett: Mona Awad: Antilányregény, tehát a játék nyertese ezzel a könyvvel lesz gazdagabb.

Mit kell tennetek, hogy megnyerhessétek? Küldjetek nekem egy e-mail-t az ariadne0603@gmail.com-ra (vagy aki citromailes az az ariadne87@citromail.hu-ra, mert nem mindig jön át citromail-ről a gmail-re), a tárgyban tüntessétek fel, hogy JÁTÉK, így tudom, hogy miért írtok, majd írjátok meg, hogy ti mit ajánlanátok nyári olvasmányként. Annyi csavar van benne, hogy kérnék egy fiataloknak (tiniknek) szóló könyvajánlást, és egy felnőtteknek szólót is. Természetesen indoklással, ami 4-5 mondat legyen legalább (nem várok el kisregényt, de az sem baj, ha hosszabban kifejtitek). Mindenki tüntesse fel az üzenetében, hogy milyen néven szeretne játszani, amennyiben ez nem történik meg, az email-nél feltüntetett név kerül a sorsolási névsorba. 

Sajnos külföldre nem áll módomban postázni a horror árak miatt, ezért aki külföldi és játszani szeretne, azt kérem, hogy oldja meg, hogy Magyarországon belül valamelyik ismerőséhez postázhassam, aki majd eljuttatja neki. 

A játék 2017. augusztus 12-én éjfélig tart, a sorsolás és az eredményhirdetés pedig augusztus 13-án, vasárnap lesz esedékes. A sorsolás most is online sorsoló programmal zajlik majd. A nyertes neve a blogon kihirdetésre kerül, ezenkívül pedig email-ben is értesítem. 

Tehát: 

- e-mail küldés

- Üzenet tárgya: JÁTÉK

- 2 könyvajánló (1 fiataloknak és 1 felnőtteknek szóló könyv ajánlása) 4-5 mondat indoklás/könyv

- név megadása, amivel a sorsoláson részt veszel.

Jó játékot! :)

Sarah Dunant: A Borgiák végzete

„A Borgiák bosszúja szerzőjének új regénye a reneszánsz kori Itáliáról és a történelem egyik leghírhedtebb családjáról. A Corleonék és a Lannisterek előtt a nép a Borgiákat félte…

1502-őt írunk. Rodrigo Borgia, aki saját bevallása szerint is nőcsábász és korrupt politikus, VI. Sándor néven a pápai trónra kerül. Leánya, Lucrezia huszonkét évesen már háromszor volt férjnél, és apja terveiben csak bábként szerepel, ám kezd ráébredni saját hatalmára. Valamint itt van Cesare Borgia is, a pápa zseniális, könyörtelen és egyre kiszámíthatatlanabb fia.
Miközben a pápa az öregedés és fia egyre őrültebb viselkedése ellen hadakozik, Lucreziának boldogulnia kell az urbinói udvar intrikái között, ahol új otthonában egy újabb házasság kihívása várja, hogy elfoglalja méltó helyét a történelemben. 

Sarah Dunant ismét csodálatosan szövi a történet szálait, életre kelti a Borgia család szenvedélyes asszonyait és férfiúit, valamint Machiavelli lebilincselő figuráját. Az olvasó rajtuk keresztül élheti át a történelem egyik legbámulatosabb – és legtragikusabb – családjának kalandos történetét.”

Megjelent: 2017.06.03.

Kiadta: Athenaeum kiadó

Fordította: Goitein Veronika

Fordítás alapjául szolgáló mű: Sarah Dunant: In the Name of the Family

ISBN: 978-963-293-655-0

Kötés: füles, kartonált

Oldal: 432

Műfaj: történelmi romantikus

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

Sarah Dunant

A szerzőről: Sarah Dunant 1950. augusztus 8-án született Londonban. Brit regényíró, újságíró, rádiós műsorvezető és kritikus. Két lánya van, akik Londonban és Firenzében élnek.

A Borgiák történetével azért foglalkozik, hogy elkülönítse a történelmi igazságot és a pletykát, ami az életüket végigkísérte. Szenvedélyesen támogatta a Borgiákról készült tv sorozatot, hogy minél pontosabb és történelemhez hű legyen.

A könyvről: Kezdeném azzal, hogy imádom a borítót. Szerintem nagyon szép, szolid, mégis vonzza a tekintetet.

A történetet tekintve mondható, hogy már az előszó megfogja az olvasót, ugyanis nem másról, mint Niccoló Machiavelli-ről olvashatunk a bevezetőben, aki olasz író, filozófus, politikus volt, korának az egyik legnagyobb hatású gondolkodója. A történet egyik visszatérő karaktere. Gondolatában felidézte Michelangelo Buonarrotit, aki az olasz reneszánsz kimagasló mestere, egyike a képzőművészet legnagyobb alakjainak. Történetünk kezdetén 1502-t írunk, ekkor még csak félkész állapotban volt a Dávid szobor, mely mára a reneszánsz művészet egyik legismertebb alkotásává vált.

Az előző kötetből, A Borgiák bosszújából már ismerhetjük a szereplők többségét, de aki azt nem olvasta sem marad információk nélkül, mert ebben a kötetben is összetettek és kidolgozottak a karakterek, már-már életre kelnek a lapokról. Külön tetszik az első lapokon található összegzés és családfa, ami segíti a gondos áttekintést.

Kép a Borgiák sorozatból

A cselekmények három szemszögből engednek betekintést. Egyrészt megismerhetjük a szemszögét VI. Sándor (Rodrigo Borgia) pápának, aztán fiának, Cesare-nak, aki Valencia hercege és Itália leghírhedtebb harcosa egy személyben, és nem utolsó sorban lányának Lucrezia Borgiának a szemszögén át is ismerkedhetünk a történésekkel.

A Borgia családról az évszázadok során rengeteg mendemonda terjedt el, a tényeket elnyomták a találgatások, s egyfajta rejtély vette őket körül. Lucrezia Borgiáról olyan híresztelések terjedtek el, miszerint rengeteg szeretője volt, akik közül többet megölt üreges gyűrűjében tárolt mérgeivel. Azonban erre semmi bizonyíték nincs, sem arra, hogy bárkinek is ártott volna élete során. A körülötte kavargó intrikák inkább apja, VI. Sándor pápa és bátyja, Cesare, Valencia hercege nevéhez fűződtek.

Meg kell vallanom, rengeteg rosszat lehetett hallani és olvasni VI. Sándorról, de voltak olyan vonásai, amik miatt éreztem némi szimpátiát. Cesare viszont az a személy, akinek a cselekedeteit nem értettem meg. Persze, nagyszerű harcos volt és a húgát is szerette, ám érzelmileg szinte semmit nem lehetett róla megtudni. Élt a maga világában, és nem értette, hogy mások miért nem fogadják el. Lucrezia ellenben mindent megtett volna azért, hogy szolgálja a családja érdekeit. Egyrészt csodáltam, másrészt sajnáltam őt. Túl sok mindent kellett feláldoznia a családja érdekében. Többek között a gyermekét, Rodrigo-t is, aki még csak két éves volt, amikor Lucrezia hozzáment Alfonso d’Este herceghez. 

Lucrezia Borgia a sorozatban

Voltak jó és rossz időszakai, de sosem érezte a végtelen boldogságot. A házasságai mind üzleti érdekből köttettek, de igyekezett mindenből a legjobbat kihozni. Kétszer is meglegyintette a halál szele, ám sikerült a betegségből felgyógyulnia, de sosem lett a régi. Megváltozott lélekben. Hercegnéként több kötelessége volt, mint joga. Ráadásul egy viperafészekbe házasodott be. Szemtől szembe kedvesek voltak vele, ám a háta mögött ment a pletykálkodás, kavarás. A sógornője is egy áspiskígyó, az apósáról már ne is beszéljünk. Megkeseredett, undok, lelke mélyén gonosz ember volt a nagyherceg. Egyedül Lucrezia férje volt kedvelhető személy a d’Este családban. Bár tartózkodó volt és magának való, Lucrezia a végén igaz társra lelt benne.

Érdekes volt a történet, magával ragadó a történelem eme kora, bár ebben a kötetben is akadtak olyan dolgok, amiket nem igazán néztem jó szemmel. Számomra a legérdekesebb karakter mindenképpen Lucrezia Borgia d’Este volt.

Az utószóban olvashatjuk a szerző szavait, melyek arról is szólnak, hogyan született meg a Borgiákról szóló két regény, s mi volt a célja ezzel Sarah Dunant-nak.

„Tiszta vizet akartam tölteni a Borgiák poharába, különösképp Lucrezia személyét akartam tisztázni, aki a regényekben, operákban, filmekben és televíziós sorozatokban egy vérfertőző, méregkeverő gyilkos szajhaként van feltüntetve már évszázadok óta.A Borgiák végzete és előtte A Borgiák bosszúja igazmondásra törekszik, vagy legalábbis annyira, amennyit tudni lehet erről a színes és igen befolyásos családról.”

Örülök, hogy elolvashattam ezt a könyvet, még sok hasonlót szeretnék olvasni a jövőben.

Pontozás: 10/10

Szőcs Henriette: A török brigadéros - A Kizil Elma háremének titka - Első rész

„Abdurrahmann pasa háreméből időről időre eltűnnek a lányok. Egyre többször jelenik meg a füvesasszony, ami soha nem jelent jót.  De vajon mit nem szabad megtudnni a hatúnnak? Ki kapja a selyemzsinórt? Hogy boldogul a hárem nyugalmát és biztonságát ismerő Aisa szabad nőként? Hogy kerül Batthyány Ádám gróf egy hamvas ifjú hölgy hálószobájába? Abdurrahmann túléli utolsónak hitt hadjáratát? Mi lesz az utódlással? Vajon mi úszik a Dunában? Mi a Kizil Elma háremének titka?

Szőcs Henriette A török brigadéros című regénytrilógiájának első részében egy izgalmakkal teli kalandos utazáson vehetünk részt az Oszmán Birodalomban. Mindeközben megtudhatjuk, milyen volt egy korabeli szabadrablás, hogy válhatott valaki rabszolgává, illetve milyen fondorlatok árán lehetett túlélni egy lehetetlennek tűnő küldetést.”

Megjelent: 2017.06.05.

Kiadta: Athenaeum kiadó

ISBN: 978-963-293-137-1

Oldal: 239

Műfaj: romantikus történelmi

A könyv megvásárolható 20% kedvezménnyel itt:

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/a-torok-brigaderos-a-kizil-elma-haremenek-titka-elso-resz

Illetve, aki az ebook-ot részesíti előnyben, azt is megvásárolhatja:

https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szepirodalom-1/magyar-irodalom/a-torok-brigaderos-a-kizil-elma-haremenek-titka-ekonyv-epub-mobi

A szerzőről:

1973-ban született Győrött, jelenleg is ott él.

Szállodai menedzser, író, kritikus, egy gyermek édesanyja.  Megjelent könyvei: Alteregó (2011., Aposztróf Kiadó), Gluggy-glugy szörny (2011., Trixi Könyvek), Vizes kaland (2012., Trixi Könyvek), Ősképcsarnok (2015., Napkút Kiadó).

Díjai: az Irodalmi Jelen novellapályázatának 2. helyezettje, a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium irodalmi pályázatának nívódíjasa három alkalommal, Ottlik 100 – a Gödöllői Irodalmi Díj különdíjasa.

Az Athenaeum Kiadó gondozásában A hűség a kutyáknak való - egy szexturista feljegyzései című könyve 2016 szeptemberében jelent meg. 

A könyvről:

Mit is mondhatnék? A történet olvastatja magát, a szerző végigkalauzol minket egy olyan korban, amikor még természetesnek számított a rabszolgatartás, a nők tárgyiasítása, semmibevétele, egyes népeknél a többnejűség is. A nő nem volt más, mint egy termék, ha csinos volt, több pénzt fizettek érte és a szolgálataiért.

Adott egy fiatal és gyönyörű lány, aki tizenhat évesen Abdurrahman pasa háremébe tartozott, ő volt az egyik feleség. Miután a pasa fia meghalt, az első feleség, a hatún pedig beletemetkezett az önsajnálatba és a gyászba, Aisa elhatározta, hogy ő majd fiút szül a pasának, ezáltal ő lesz az új hatún, és nagyobb tekintély fogja övezni. Ám ezt mindenki elől titkolnia kellett, mert a hatún tett róla, hogy senki más ne szüljön fiú utódot a pasának, csakis ő.

Háborús időszakot éltek, semmiben nem lehettek biztosak. Ahogy V. Károly seregei sorba foglalták el a birodalom egyes központjait, egyre kevésbé lehetett hinni abban, hogy a pasa még sokáig fog uralkodni. Ezért az uralkodó úgy döntött, egy vésztervet készít annak érdekében, hogy Aisát és a gyermekét időben kimenekíthessék, ha rosszra fordulnak a dolgok.

Harc, viszály, erőszak, rabszolgaság, vonzalom, árulás, születés és halál, mind-mind megtalálható ebben a történetben. Semmi sem úgy alakul, ahogy azt eltervezték, volt, hogy saját maguknak tettek keresztbe egy-egy cselekedetükkel a főszereplők. A könyv befejeztével felötlött bennem, hogy ha bizonyos helyzetekben másképp döntöttek volna a szereplők, akkor máshogy alakult volna az életük? Jobbra vagy rosszabbra fordult volna a sorsuk? 

Amennyiben kedvenc szereplőt kellene megneveznem, abszolút Kösze Gyurkó lenne a megnevezett, talán benne láttam a legtöbb emberséget a történet során. A többiek nem igazán lopták be magukat a szívembe. 

A karakterekről jó lett volna kicsivel többet megtudni, néha kicsit vázlatosnak hatott a leírás illetve keveselltem a cselekmény mennyiségét is, ám ettől eltekintve élvezhető volt.

Pontozás: 10/9

Almásy Katalin: Kati-patika – Egészség természetesen

„Melyik évszakban érdemes méregteleníteni? Mit igyunk, ha fáj a fejünk, ha magas a vérnyomásunk, vagy ha épp fáradtak vagyunk? Mi használ a szúnyogok és mi a nap ellen? Mire jók a tibeti teák? Igaz, hogy a hagymából szinte bármi elkészíthető? Mit nevezünk Nero nektárjának? Igaz, hogy a böjt nemcsak lelki, hanem testi megtisztulást is jelent? Hogyan szüntethetjük meg a tavaszi fáradtságot? Hogyan kell gyógybort készíteni? Miért kell az arcunkon görgetni a forró tojást? Mi mindenre jó a gyömbér, az alma és a körömvirágkrém? Ha bezárt a gyógyszertár, kérj segítséget a természettől! Megnyílt a Kati Patika! Almásy Katalin természetgyógyász arra vállalkozott, hogy összegyűjtse: az egyes betegségekre mi a természetes gyógymód. Hasznos tanácsokkal lát el, hiszen sok kellemetlen tünet akár gyógyszerek nélkül is megszüntethető. Legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél, a természet patikája mindig nyitva áll!”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2017. június 5.

Oldalszám: 160

ISBN: 978-963-293-656-7

Fotók a könyvben: Pintér Róbert és Pintér Ádám

A könyv 20% kedvezménnyel megvásárolható itt:

https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tarsadalomtudomany/kati-patika-1#bovebb_ismerteto

A könyv bevezetője egy Shakespeare idézettel indít, majd a szerző mesél a könyv születésének előzményeiről. Mit tanult, hogyan él, mit dolgozik, illetve, hogy honnan a tudás, amit most megoszt az olvasókkal.

„A virágok és növények szeretetét valószínűleg a génjeimben hordom. Családom elmeséléseiből tudom, hogy erdélyi nagymamám is a természet segítségével gyógyította a családot, később édesanyám is továbbadta ezt a tudást. Egy kedves német barátnőm mutatott rengeteg praktikát, ötletet, hogy miként dolgozzam fel, hogyan tartósítsam a növényeket. A tőlük kapott és később megismert, illetve saját magam által kidolgozott recepteket, ötleteket gyűjtöttem össze ebben a könyvben.”

A tanácsok, receptek és ötletek évszakokra lebontva találhatóak, nagyon sok hasznos információval kiegészítve. Az írások mellett színes képek is helyet kaptak a könyvben, melyek kellemesen kiegészítik a szöveget.

Azon felül, hogy rengeteg érdekességgel megismerkedhetünk, találkozunk ismerős dolgokkal is, így ezt a könyvet olvasva egyaránt tanulunk és elevenítünk fel régi emlékeket.

Megtudhatjuk például, hogy mit ajánl a szerző, ha böjtölni kívánunk, vagy mi a megoldás a tavaszi fáradtságra. Ötleteket kapunk a tojás különböző felhasználására (természetesen azon kívül, hogy megesszük), elkészíthetjük a medvehagymás pogácsát a recept alapján, vagy tarthatunk szépségápolási hónapot, minden héten más ötletet kipróbálva a könyvből. Az ötletek tárháza szinte kimeríthetetlen, ráadásul mindenféle káros anyagtól mentes dolgokat készíthetünk rövid idő alatt, ami lássuk be, nagyon jó dolog. Találkoztam én is pár ötlettel és recepttel, amit mindenképpen ki fogok próbálni. Egyik ilyen pont most nyáron aktuális. Ugyanis megtudhatjuk, mi kell ahhoz, hogy természetes alapanyagokból napvédő krémet készítsünk. Ha nem nagyon bízol a bolti napvédőkben, érdemes egy próbát tenned.

Már megtörtént a baj és leégtél? A könyvben erre is találsz megoldást, mégpedig az „Elsősegély-ábécé a napégésre” megnevezés alatt. Hét tippet is kapsz, mivel kezeld a napégést.

Szintén a nyár kategóriában találhatunk nyertes tippeket, hogyan űzzük el a szúnyogokat, legyeket, darazsakat, kullancsokat vagy épp hangyákat a közelünkből. Én például vonzom a szúnyogokat, imádják a vérem, így valószínűleg kipróbálom egyszer azt a keveréket, amit ebben a könyvben találtam.

Ha ősz, akkor csipke szezon. Természetesen ez is helyet kapott a felsorolásban. Nálunk megszokott a csipkebogyótea, főleg meghűléses időszakban, mert hatalmas C-vitamin tartalma van. Persze, aki nem szereti önmagában az ízét, az készíthet teakeveréket is, mert úgy nem annyira intenzív az íze, mégis megmarad a vitaminforrás. Tipp tőlem: fele-fele arányban fekete ribizlivel, esetleg 40% csipkebogyó, 30% fekete ribizli és 30% kökény keverékkel isteni ízt kaphatunk, ráadásul nagyon egészséges is.

Mivel a négy évszakból hármat már említettem, jöjjön a tél, hogy ez se maradjon ki. Ennél az évszaknál olvashatunk az alma jótékony hatásairól a szervezetre, a tél közkedvelt fűszeréről, a gyömbérről, valamint újabb bőrápolási tippel is gazdagodunk, ha eljutunk ideáig. A végén pedig találhatunk egy négy oldalas összefoglalót, mondhatni „egy kis házi patikát”, amiben összegyűjtötte a szerző, hogy mivel orvosolhatjuk a mindennapi problémákat.

Azt szeretném külön kiemelni (amit a szerző is hangsúlyozott), hogy ha komolyabb dologról van szó, a természetes gyógymódok mellett igenis muszáj meglátogatni az orvost, ne próbáljuk meg önmagunkat diagnosztizálni. Persze, egy egyszerű kis megfázással nem kell rögtön a jó doktorokhoz rohanni, mert akkor is kapjuk a szintetikus gyógyszereket, ha épp kikezelhetnénk magunkat egy kis gyömbérrel, csipkebogyóval és mézzel, szóval elsősorban figyeljünk oda önmagunkra, s az alapján mérjük fel, hogy elég-e a természetes gyógymód, vagy kell valami más is.

Annyi mindent kiemelhetnék ebből a kötetből. Szerintem, aki megveszi, garantáltan nem fogja megbánni. Én is sűrűn fogom forgatni a későbbiekben is. Köszönöm Almásy Katalinnak ezt a nagyszerű összeállítást, jó tudni, hogy a környezetünkben megtalálható alapanyagokból hányféle dolgot készíthetünk el akár mi magunk is. S nem utolsó sorban köszönöm az Athenaeum kiadónak a lehetőséget.

Pontozás: 10/10

Izolde Johannsen: Gránátok ​a becsületért (A Birodalom tengeri bástyái 2.)

Bismarck. A birodalmi zászlóshajó tündöklése és bukása

Figyelem! A bejegyzés nyomokban spoilert tartalmazhat!

"1940 tavasza…

Az Admiral Graf Spee páncéloshajó tisztjei titkos szervezetek és segítőkész németbarát argentin családok közreműködésével egymás után hazaszöknek és újra szolgálatba állnak. Az elpusztult zászlóshajó megüresedett helyét egy alvó óriás veszi át.

A Bismarck, a Nagynémet Birodalom új büszkesége. Az épülő csatahajó az olvasó szeme láttára elevenedik meg hogy az istenek játékszereként egy eposzi küzdelem részese legyen. Günther Lütjens tengernagy, a flottaparancsnok, Ernst Lindemann sorhajókapitány, Paul Ascher fregattkapitány és báró Burkard von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy sorsa fonódik egybe, amikor a nagyszerű hadihajó elindul első útjára…"

Kiadó: Underground

Megjelenés időpontja: 2017. május 24.

ISBN: 978-963-128-473-7

Oldalszám: 450

Műfaja: történelmi, életrajzi és dokumentumregény

Először is szeretném megköszönni Izzie-nek, hogy ismét gondolt rám és megismerkedhettem a Bismarck legénységével és történetükkel.

Amint az a bejegyzés címében is látható, ez a Birodalom tengeri bástyái sorozat második kötete. Már az első is azonnal magával ragadott, igazán a szívemhez nőttek a szereplők, rengeteg információval szolgált, lebilincselt, mesélt, s a történelem olyan tényeire mutatott rá, amit a történelemkönyvekben nem igazán említettek meg. Teljesen más megvilágításba helyezi a történteket, sokkal közvetlenebb és emberibb oldalról szemlélhetjük az eseményeket.

Most is elmondhatom / leírhatom, hogy ez a regény alapos, informatív, nem szájbarágós, nem száraz, korhű, történelmi, pártatlan, emberi, szerethető, érdekes, magával ragadó, lendületes, célközönsége pedig szerintem kortól és nemtől függetlenül minden olyan személy, aki érdeklődik a második világháborús cselekmények és alapjáraton a történelem iránt.

Nagy örömömre szolgált, hogy az előző kötetből már megismert és nagyon szeretett személy, Paul Ascher ebben a kötetben is fontos szerepet töltött be, számomra már ő garancia volt arra, hogy folytatódnak a kalandozásaim, tényfeltáró utazásaim.

Paul Ascher most sem okozott csalódást, már a könyv elején könnyeket csalt a szemembe. Eszembe jutott, hogy ő (és társai) nem csak egy szerethető karakter, hanem a történelem egy darabkája, egy olyan személy, aki valóban létezett évtizedekkel ezelőtt. A szívem összeszorult a gondolatra. Amikor a családjával töltött idejéről olvastam, úgy éreztem, mint ha én magam is ott lettem volna csendes megfigyelőként. Láttam magam előtt a családot, ahogy örömmel ölelték át egymást, mert nem számított, hogy hol vannak, csak az, hogy együtt.

„Hosszú percekig ült még az asztalnál, hallgatta az alvók nyugodt, csöndes légvételét. Hazaért hát. Erre vágyott mindenek felett, hogy a családjával lehessen. Vállalt ezernyi veszélyt, kényelmetlenséget, idegölő félelmet az óceán fölött átrepülve. A boldogság röpke pillanatai elé azonban minduntalan odatolakodott a kérdés: Hogyan tovább?Végül a fáradtság kényszerítette ágyba. Odabújt feleségéhez, baljával átkarolta. Ursula álmában magához szorította az ő ölelő karját. Paul Ascher megcsókolta az asszony puha, gömbölyű vállát és halkan suttogta:– A karrierem fog segíteni rajtunk, Uschi. Mindaz a tudás, amiért éltem, mindaz, amit idáig véghezvittem.Én foglak megmenteni benneteket.”

Az előző kötetből több szereplő felbukkant hosszabb-rövidebb időre ebben a történetben is, melynek örültem, mert szinte mindenkit a szívembe zártam. Rengeteg érzés köszönt vissza a lapokról, sűrűn elhomályosította a szemem a könny, főleg mikor visszaemlékeztek arra, mi történt Hans Langsdorff sorhajókapitánnyal. Megsúgom, ez a kötet is bővelkedett olyan eseményekben, amik miatt már két kötethez fűznek hasonló érzelmek.

Az események sorozata fekete-fehér filmként pergett le a szemem előtt. Láttam Paul Ascher-t amint kinevezését elfogadva csatlakozik Günther Lütjens tengernagyhoz, aki a Gneisenau hajó parancsnoka volt. Majd ezt követően újabb ugrás az időben, a Bismarck csatahajó megépítése, avatása, legénységének kinevezése, csatarendbe állása. Megannyi új és régi szereplő felbukkanása, izgalom, várakozás, elszántság, hazafiság, szeretet, lemondás, beletörődés, veszteség, s érzelmek kavalkádja, ami ismeretlenül is ledönti a lábáról az olvasót.

Ennél a történetnél egyszerűen nem vagy képes külső szemlélőként nézni a történetet. Ott vagy te is a helyszínen, s átéled mindazt, amit ők átéltek egykor. Tiéd az izgalom, a várakozás, a halálesetek után pedig a gyász érzése, ami akaratlanul is eltölt, mert nem tudsz tárgyilagos maradni ebben a helyzetben.

„Lindemann mind emberi, mind anyagi téren a legtöbbet várta el. Épp csak annyit kívánt, mint amennyit saját magától megkövetelt. A tisztek szabályos időközökben jelentettek neki, beszámoltak a legénység felkészítésének menetéről, az egymásra épülő részlegek felszerelésének előrehaladtáról. De nemcsak az írásos, vagy szóban elhangzott jelentésekre támaszkodott. Mindenre figyelt, végigjárta a hajó egészét, felügyelte a kiképzéseket, értő szemmel követte a hátralévő felszerelési munkálatokat.Parancsait mindenki zokszó nélkül hajtotta végre. A Bismarck parancsnoka sosem mulasztotta el a jutalmazást, ahogy az, aki hibát vétett, bizton számíthatott a megrovásra is. De Ernst Lindemann mindig adott lehetőséget a bizonyításra. A szigorú, ám igazságos tanári viselkedés mélyről gyökerezett benne. A legénység átlag életkora huszonegy év körül lehetett. Sokak számára a Bismarck volt az első hajó. A Hajó…”

Bismarck

Ahogy az előző kötetben Hans Langsdorff, úgy most Ernst Lindemann is beállt a „tisztelem és elismerem a személyét” csoportba. A személyisége megnyerő, igazán határozott jellem. Ezt nem csak tettei bizonyították, hanem az is, ahogy a beosztottjai vélekedtek róla.

„Arisztokratikus viselkedése nem párosult gőggel, vagy lenézéssel, mint társadalmi rétegének oly sok tagjánál. Ha tudomására jutott bárminemű rendbontás, vagy nézeteltérés, a felek biztosak lehettek abban, hogy azonnal kézbe veszi az ügyet. A Bismarck legénysége egyöntetűen, feltétel nélkül szerette az „Öreget”.”

A történet főszereplői

Erich (Johann Albert) Raeder tengernagy a Német Haditengerészet (Kriegsmarine) vezetője.

Günther Lütjens tengernagy, hajórajparancsnok (a Gneisenau hajó parancsnoka).

Ernst Lindemann sorhajókapitány, a Bismarck parancsnoka.

Paul Ascher fregattkapitány: első törzstiszt, hadműveleti főtiszt, aki az előző kötetben a Graf Spee tüzérfőnöke volt.

Burkard Freiherr von Müllenheim-Rechberg sorhajóhadnagy, negyedik tüzértiszt.

Mellettük természetesen rengeteg olyan szereplő kapott teret, akik bár mellékszereplők, igen fontos szerepet töltöttek be a történetünk szempontjából. Ahogy haladtam előre a könyvben, annál jobban kirajzolódott a karakterek személyisége, a cselekményszálak kuszasága kibogozódni látszott, végül minden egy szép nagy kerek egésszé állt össze.

Örültem, hogy most is emberséges, jóindulatú és szerethető emberekről olvashattam, és ezzel újfent kaptam egy kis cáfolatot a történelemkönyvekben olvasottakkal kapcsolatban. Határozottan ajánlom a könyv elolvasását (s a soronkövetkezőket is), mivel más nézőpontból is megközelíthetjük a világháborús eseményeket, és rájöhetünk, hogy nem minden fehér vagy fekete. Vannak bizony árnyalatok, amiket csak észre kell vennünk.

Nagyon érdekes volt Ascher magánéletéről és munkásságáról olvasni. Hihetetlen utat járt be. Ezen felül pedig egyre jobban megismerhettem a csatahajón szolgáló legénységet, s minden egyes szomorú emberi sors után a szívem összefacsarodott.

Nemzetek összecsapása köszönt vissza a lapokról, ám ami a legfontosabb, hogy ez a történet felnyitja az emberek szemét, miszerint a háborúknak csak vesztesei vannak. A rengeteg haláleset, a gyászoló családok, a temérdek fájdalom, ami érte a világot, amikor a világháború zajlott. 

Pontozás: 10/10

Miamona's Reading Challenge 2017

Miamona megalkotta a saját szabályai szerinti éves kihívást, mely szerint 10+1 kategória szerint olvasna könyvet. Tavaly már kedvet kaptam ehhez a kihíváshoz, s úgy döntöttem hagyományt csinálok, idén is csatlakozom. Ahogy múlt évben, úgy most is saját 10+1 pontot hozok, illetve kicsit mixelem az övével.

Miamona bejegyzése a listával:

 http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2017/02/miamonas-reading-challenge-2017.html

Molyos kihívás: https://moly.hu/kihivasok/miamonas-reading-challenge-2017

"2017 február 1 utáni olvasások érnek (a Moly szabályzat miatt), melyeket 2017 dec. 31 éjfélig várok a teljesítésért. Csatlakozni, amennyiben megvan a 10 olvasás, a kihívás legvégéig, azaz 2017 dec. 31 éjfélig lehet."

1. Frissensült: Idei, 2017-es megjelenésű könyv. Nyelvi megkötés nincs.

2. Gyerek, gyerek, gyerek…:  A mű (egyik) fő(bb) szereplője egy maximum 10-12 éves gyerek legyen.

3.  Utazzunk: olvassunk el egy olyan könyvet, aminek központi témája egy utazás.

4. Kalandozás a történelemben: avagy olvass el egy történelmi témájú regényt.

5. Sikíts, rettegj, borzongj!: Műfaji megkötés nélkül, bármi, amitől égnek merednek a szőrszálaink. Akció, thriller, krimi, horror, stb.

6. Magyar szívbe magyar fantázia! (Miamonától átvett): "Természetesen nem múlhat el úgy kihívás, hogy hazánk író fiainak és leányainak munkáit ne ajánljam. A fantázia (direct nem fantasy-t írok) töretlenül  népszerű műfaj. Erejét talán annak köszönheti, hogy a könyveken belül is még inkább kiemel a valóságból, olyan világokba kalauzol, ahová földi létünk során (sajnos) máshogy nem nyerhetünk belépést. És mindezt igencsak kiemelkedő és minden igényt kielégítő szinten űzik a mi drága honfitársaink."

7. Te, ott a polcon, ide veled! (Miamonától átvett): "A legtöbb könyvmoly gyűjtögető életmódot él, csak hordja haza a könyveket, szépen feldíszíti velük a polcát, aztán sűrűn hull az idő pora, és köd szitál, az újdonságból pedig csak egy megszokott színfolt lesz. Ennek a kategóriának az lenne a lényege, hogy most lépjünk oda a polchoz, és olvassunk el legalább egyet azok közül, amit már egy ideje beszereztünk, de eddig csak szemezgettünk vele! Ha netán (bár ezt nem tudom elképzelni) a saját polcotokon nincs ilyen könyv éppen, akkor a polc, mint fogalom kiterjeszthető bolti vagy könyvtári vagy más emberek polcára is (persze csak a beleegyezésükkel és a vásárlói, kölcsönzői feltételek maximális betartásával! :D)"

8. Románc az élet: avagy olvassunk olyan könyveket, amik romantikus véggel zárulnak.

9. Hát te ki vagy?! (Miamonától átvett): Olvassunk olyan írótól, akitől eddig még soha!

10. Ifjúságban a jövő: avagy olvassunk fiataloknak szóló történeteket.

+1. Állatkodjunk: Olvassunk olyan könyvet, amiben lényeges szerepük van az állatoknak (bármilyen állatnak).