Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2020. július 9., csütörtök

Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma



„Apám ​nagy uralkodó volt: felült a szent királyok trónusára, és repedező örökségükből erős birodalmat épített. S rám miféle sors vár? Én láthatom mindezt elevenen szétrohadni…”
1348 nyarán Anjou Lajos hazatér a Nápoly elleni bosszúhadjáratából. A várost elfoglalta, politikailag és erkölcsileg azonban kudarcot vallott. Diadalmenetét mégsem az ellenségei, hanem egy titokzatos idegen kórság miatt kényszerül megszakítani. Az ifjú uralkodó meglehetős sietséggel igyekszik vissza a Magyar Királyságba, ahová magával hurcol valami olyasmit is, amit korábban még soha senki nem látott, nem tapasztalt: egy betegséget, amely nemcsak megöli, de fel is támasztja az embert halottaiból. Mindez először valódi csodának tűnik, ám a hálaimák helyét hamar átveszi a rémült könyörgés az isteni megbocsátásért. A feltámadottak ugyanis korántsem régi önmagukként térnek vissza: az életre kelt holtak megállíthatatlanok, és az éhségük csillapíthatatlan…
Bíró Szabolcs, a Non nobis Domine és az Anjouk-sorozat írója teljesen új oldalát mutatja be a Lázár evangéliuma lapjain. A liliomos lobogó ezúttal olyan háborúba megy, mint még soha azelőtt: az ellenség nem keletről vagy nyugatról, hanem a síron túlról érkezik, és jóval többet akar a puszta hatalomnál. A legfőbb kérdés, hogy fennmaradhat-e egyáltalán az emberi élet, vagy minden odavész a kárhozat oltárán.
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020. április 20.
Oldalszám: 288
ISBN: 978-963-543-013-0
Borítóterv és belső illusztráció: Bodnár Balázs
A borítót Bodnár Balázs festménye alapján Földi Andrea tervezte.

A szerzőről:
„Bíró Szabolcs 1988. július 29-én született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Az írói vénát minden bizonnyal édesapjától örökölte, és már kisgyermekként versikéket, rövid történeteket fabrikált. A versírással később felhagyott, a próza szerelmese lett. Tizenöt évesen kóstolt bele először a novellaírásba, eleinte főleg a fantasy műfajához és a kalóztörténetekhez vonzódott. Tizenhat évesen, gimnazistaként kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként, az iskolaújság főszerkesztőjeként és énekesként is bontogatta szárnyait. Prózai művei mellett 2006-tól több száz cikke jelent meg az Új Szó, a netBarátnő, az ekultura.hu, a Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és más internetes, illetve nyomtatott lapok hasábjain. 2010 októberétől 2012 januárjáig könyv- és filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. 2013-ban Vissza a középkorba! címmel önálló rovatot jegyzett a Csallóköz c. regionális hetilapban. Tizenegy éven keresztül folytatott aktív amatőrzenei pályát, ebből kilenc évig (2004 és 2013 között) a Csak Van zenekar énekeseként tevékenykedett: erről a korszakról tanúskodik többek között a zenekar első nagylemeze, a Mindennek a teteje.
(…)
Bíró Szabolcs 2007-ben debütált regényíróként, első öt könyve (és egy nem hivatalos e-novelláskötete) még Francis W. Scott álnéven jelent meg. 2010 első napjától kezdve kizárólag polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre megszállottabban fordul a középkor felé. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. kalandregényének köszönheti, mely három különböző kiadást is megért, a szakmai hírnevet azonban a Non nobis, Domine c. történelmi regénye hozta meg számára. 2014-ben megjelent Ragnarök c. regényével rövid kitérőt tett a vikingek és az óskandináv mitológia világába, ám azután ismét visszatért a magyar középkorhoz: tizenöt részesre tervezett, Anjouk c. történelmi regénysorozatát az Athenaeum Kiadó gondozza.

Az író kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer, ezt a helyzetet pedig humorosan, ironikusan fogja fel. Innen ered a székirodalom kifejezés. Ez a kategória egyben azt is sejteti, hogy az író nem kíván egyetlen műfaj mellett lecövekelni: a székirodalomba bármilyen irodalmi kategória belefér. Emellett a székirodalomaz évek során egyfajta branddé erősödött: Bíró Szabolcs minden évben ún. székirodalmi könyvturné keretein belül indul előadó- és dedikálókörútra, 2015-től pedig havonta többször is jelentkezik a Székirodalom vlog címen futó videónaplója egyes epizódjaival.
Bíró Szabolcs jelenleg feleségével és fiával a Csallóközben él, főállású regényíróként dolgozik, folyamatosan álmodozik, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak.”
Forrás és teljes életrajz itt: http://biroszabolcs.eu/eletrajz

Bíró Szabolcsot 2016-ban, a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütötték. 2017 nyarán pedig Eger Kulturális Nagykövete lett.
A könyvről:
Bíró Szabolcs ötrészes videósorozatot készített a könyvhöz, amely arra az alapötletre épül, hogy mi lett volna, ha 1348-ban pestis helyett élőholtak özönlik el Európát. Érdemes ezeket a videókat megnézni, mert Szabolcs sok információt megoszt az olvasókkal, ráadásul az ötödik videóban az olvasók néhány kérdésére is válaszol. A videók az Athenaeum Kiadó közösségi oldalán és Bíró Szabolcs YouTube-csatornáján is megtalálhatóak.

Történelmi horror. Furcsa párosítás, de a könyvet olvasva egyáltalán nem éreztem furának, sem idegennek. Ez többek között annak is köszönhető, hogy oly sokszor kalandoztam már Bíró Szabolcs által (is) az említett korban, így ismerősek voltak a helyek, valamint a szerzőnek köszönhetően régi ismerősök tekintettek vissza rám a lapokról. Ilyen volt Lackfi István, Bátor Szilárd, Holló Tamás, Szolnoki Pista, Lackfi Palkó és nem utolsó sorban Lajos király is.
Le kell szögezni, hogy bár az Anjouk uralkodása idején játszódik és a jól ismert szereplők is helyet kaptak a történetben, nem képezi a szintén Bíró Szabolcs által írt Anjouk történelmi sorozat részét. Ez a kötet abszolút különálló, melyben tökéletesen keveredik a történelem és a fikció.

A történet feléhez érve rá kellett jönnöm, hogy elég gyakran hagyta el a számat a „hű, a mindenit” és a „te jó ég” kifejezés. Bíró Szabolcs olyan könyvet írt, amitől sűrűn a padlón koppant az állam. Egyszerre borzongató, izgalmas, lendületes és lehengerlő. A regény olvastatja magát, ha az embernek van ideje, és nincs zavaró tényező, egy délután elolvasható.
Komor és döbbenetes, minden cselekményszál tovább növeli az ember baljós érzéseit. Ahogy haladunk a történetben Bátor Szilárddal és társaival, egyre inkább átragad ránk a könyv hangulata. A kezdeti hitetlenkedést és sokkot felváltja a küzdeni akarás és a remény, a kudarc után pedig a kétségbeesés és a kilátástalan helyzet miatti gyötrődés.

Hogy mit vártam a könyvtől?
Bíró Szabolcs neve számomra garancia arra, hogy nem fogok unatkozni, mi több, jól fogok szórakozni. Bármit olvastam tőle, mindig jó érzéssel tettem le a könyveket.
Olvasás közben reméltem, hogy az élőhalottakat valahogy sikerül megfékezni, mielőtt mindennek vége lenne. Vágytam a pozitív történésekre, ám ez másképp alakult. Búcsút kellett vennem a kedvelt szereplőim többségétől, és a könyv lezárása sem sugallt olyat, hogy bármi jó kisülhet még ebből.
Mégis imádtam ezt a történetet az első betűtől az utolsóig. Hogy miért? Minden oldal tartogatott valami meglepetést, sose tudtam, mi vár rám a következő fejezetben. Izgalmas volt, érdekes, és egyáltalán nem megszokott. Szabolcs képes volt egy igazán egyedi és ötletes zombis történetet írni.

Kedves Szabolcs! Köszönöm! Legyen mese, ifjúsági regény, történelmi regény vagy történelmi horror, én vevő vagyok rá. Itt a bizonyíték, hogy bármilyen műfajban képes vagy nagyot alkotni! Érezhető a rengeteg ráfordított idő és az aprólékos munka. Köszönöm, hogy a minőséget képviseled! A könyveidre érdemes várni.  

Pontozás: 10/10

2020. július 1., szerda

Harcosok ​Vértanúk Boszorkányok

„A hűvös, dohos helyiség közepén terpeszkedő, robusztus asztalt kéttucatnyi csuklyás alak ülte körül. A pislákoló faggyúmécsesek alig valamicske fény loptak a terembe, az apró lángok sejtelmes táncot jártak a sötétben. A Rend tagjai, nők és férfiak ismét megerősítették titkos szövetségüket. Nem kellett hozzá sem vér, sem oklevél, sem pecsét: elég volt az adott szó, a kölcsönös tisztelet. Döntöttek. Ahogy eddig, úgy ezután is vállvetve, egymást segítve, bátorítva osztják meg az arra érdemesekkel mindazt, amit a múltról tudnak, vagy tudni vélnek… Ezúttal egy újabb, immáron ötödik novelláskötet közreadásával, amihez minden kedves Olvasónak jó szórakozást kívánnak!
A Történelmiregény-írók Társasága nevében
Kapa Mátyás
elnök

A művek szerzői: Trux Béla, Izolde Johannsen, Hacsek Zsófia, Gál Vilmos, Tapodi Brigitta, Bakóczy Sára, Csikász Lajos, Bányai D. Ilona, Gáspár Ferenc, Urbánszki László, Bónizs Róbert, Cselenyák Imre, Solymár András, Soós Tibor, Andy Baron, Várkonyi Tibor”


Kiadta: Történelmiregény-írók Társasága
Megjelent: 2019.
Oldalszám: 230
ISBN: 978-615-581-617-8

Érdekes volt betekinteni a Történelmiregény-írók Társasága által megjelentetett novelláskötetbe, mely tizenhat szerző művét mutatja be. Különböző korokon és helyeken átívelő történetek ezek, melyek között mindenki megtalálja a hozzá közelállót. Bevallom, bár az írók/írónők neve nem ismeretlen számomra, csak egy apró töredéküktől olvastam (eddig), bár az említett szerzőktől több könyvet is.

Tetszett, hogy a kötetet a sokszínűség jellemzi. Nincs két egyforma történet, mindegyik egyedi a maga nemében. Nem csak a korok és helyszínek váltakoznak, de a szerzők stílusa is más és más. Furcsa volt, hogy a már régről ismert szerzőknél kiéleződve figyeltem, hogy feltűnnek-e azok a bizonyos stílusjegyek, melyek rájuk jellemzőek, vagy új oldalukról mutatkoznak be. Nem tagadom, voltak olyan novellák melyek nem tudtak közel kerülni hozzám, ám olyanok is, melyeket ismeretlen ismerősként üdvözölhettem.

Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a novellákkal úgy vagyok, mint a moziban a filmelőzetesekkel, vagy a különböző vendégségekben a vendégváró falatkákkal. Tetszenek ugyan, de nem elégítik ki a kíváncsiságomat. Egyszerűen nem kaptam eleget. Némelyik pont akkor ér véget, amikor már sikerül belemerülni a történetbe, és idő kell ahhoz, hogy „lapozni” tudjunk. Persze ott van a pozitív oldal, hogy egy könyvben több szerző mutatkozik be, s ha tetszik egy novella, valószínűleg beruház az olvasó a szerző egyik-másik regényére is, mert viszi a kíváncsiság. Megsúgom, az én várólistám is megnőtt egy kicsit.

Összességében tetszett a novelláskötet, megvolt a maga hangulata, rengeteg érzést megmozgat az emberben.
Bányai D. Ilona, Solymár András, Cselenyák Imre, Csikász Lajos és Trux Béla novellái kifejezetten kedvemre valóak voltak, Izolde Johannsené pedig abszolút kedvenc, mert kiegészítésül szolgált a Birodalom tengeri bástyái sorozathoz, mely úgy a szívemhez nőtt az évek során.

Pontozás: 10/8

2020. május 26., kedd

Viola Judit: A fészek melege (Sasok a viharban IV.)


„Ez ​a könyv a negyedik Viola Judit történelmi regénysorozatában. Aki arra vágyik, hogy a mai Északkelet-Magyarország alig észrevehető várromjai, időtlenséget sugárzó hegyvonulatai, poros országútról rég aszfaltozott útra váltott völgyei, patakok kibetonozott partjai, az erdők mélyének hívogató csöndje benépesüljön 13. századi magyar életekkel, az jó helyen jár. Az Aba család fordulatos története, az édesanya aggódása, az apa fiaira néző büszkesége, majd szótlan fájdalma, magyarok, kunok egymás ellen vívott csatáinak kegyetlensége és lelkifurdalása, az egyszerű nép gyermekeinek egymásra hagyott bölcsessége, az uralkodás kísértései és felelőssége, a felnövekvő ifjak szilajsága, határozottsága és tanácstalansága, az igaz szerelem keresése, bőséges lakomák gyönyörűsége, országos gondok és kicsinyes intrikák szövevénye – mindez, s annyi minden más is elénk tárul e tetralógia lapjain. S a szerző, miközben egy idegen, rég elmúlt világ mindennapjaiban és ünnepnapjaiban részesít bennünket, nemcsak elhisszük neki, hogy ilyen lehetett az élet úgy hétszáz évvel ezelőtt Magyarországon, Göncön és Budán, meg a Nyulak szigetén, hanem részévé válunk Amádé, Finta és Péter, a három testvér országos gondjainak, családi és magánörömeinek, tragédiáinak.”
Van-e nagyobb dicséret, mint hogy egy könyvet nem lehet letenni? S már alig várja az ember, hogy megtudja, mi is lett a „meg is halt, meg nem is” Fintával.
Balog Zoltán
Református lelkész, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt vezetője
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020. február 28.
Műfaja: történelmi regény
Borító: Földi Andrea
Oldalszám: 440
ISBN: 978-963-293-989-6
Itt olvashattok bele:
Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a 2016-ban megjelent Sasok a viharban, egy családtörténet nyitó kötete volt, ami azonnal megnyerte magának a hazai olvasóközönséget. Ennek a családtörténetnek a következő, negyedik kötetét tarthatja jelenleg kezében az olvasó.

„A középkori történelem szereplőire ritkán gondolunk úgy, mint hús-vér emberekre. Az időbeli távolság mozdulatlan alakokká merevíti őket. Mint egy freskó alakjai, úgy tűnnek elő a múltból. Pedig ugyanazok az indulatok mozgatták őket is, mint ma minket: szeretet és gyűlölet, hűség és árulás, önzetlenség és érdek, pénz és hatalom. Ők is küszködtek, örültek, győztek és elbuktak. Csak a díszlet más, az ember ugyanaz maradt. Ha megismerjük és esendőségükben is szeretjük őket, önmagunkat is jobban megértjük és elfogadjuk.” Viola Judit
A gyűjteményem 

A borító most is szolid, igényes, ugyanakkor figyelemfelkeltő. Nagyon illik a történethez.

A szerző tájleírásainak, korhű ábrázolásának és nagyszerű karakterábrázolásainak köszönhetően magunk előtt láthatjuk a történéseket, filmszerűen peregve le a szemünk előtt. A könyv nyelvezete, illetve hogy betekintést nyerhettem az akkori szokásokba, s együtt ünnepelhettem az Aba nemzetség fiaival, visszarepített a XIII. századba.
Magam előtt láttam az éhező csapatok bevonulását Magyarországra, azt, ahogy Katarina asszony megmenti az ifjú Anna Jadvigának és néhány sorstársának az életét, Amádé hazatérését, illetve a nagy találkozást, amitől a hasamat fogtam a nevetéstől, ugyanakkor éreztem, hogy végre Amádé is révbe érhet.

A könyv most is bővelkedett eseményekben, jókban és rosszakban egyaránt. A könyv első felében főleg Amádé élete volt előtérben, aminek én örültem is, hiszen egyértelműen pozitív karakter volt, akinek a boldogulását a szívemen viseltem. A kötet második felében viszont előtérbe kerültek az országot fenyegető veszélyek, támadások, viszályok, veszteségek, amik teljesen más hangulatot adtak az olvasónak, mint az előző fejezetek.
Amádé most is abszolút kedvencem maradt, emberséges, jó szívű, okos és bátor lovag lett, ki végre társra is lelt. Ez nem is lepett meg, hiszen már az első kötetnél megjegyeztem, hogy a három Aba fiúból vele szimpatizálok a legjobban.
Lőrinc bátyó hozta a formáját, azt hiszem ő az, akiben sose csalódtam még. A csel, amit végrehajtott megmosolyogtatott, és örömmel töltött el, hogy a családja is úgy érezte, van még mit tanulni az öregtől. Ami a szívén az a száján, persze csak óvatosan. A beszólásaiért most is odáig voltam, közvetlen és szókimondó stílusának köszönhetően sűrűn mosolyt csalt az arcomra.

László király cselekedeteivel viszont nem igazán tudtam egyetérteni. Rettenetesen taszított a viselkedése és ellenszenvessé vált, pedig a kezdetekben még szimpatizáltam vele. Egy szerencséje, hogy Amádé hű támasza maradt, annak ellenére is, ami Fintával történt.

Elszomorított, hogy két olyan szereplőtől is búcsút kellett vennem, akik közel álltak hozzám. Mindkettő aranyszívű, másokat segítő ember volt, akik szebb sorsot érdemeltek volna.

A regény magával ragadó, olvastatja magát, egyszerre szórakoztat és informál. A kivitelezésbe sem csúszott hiba, igényes mind esztétikailag, mind pedig tartalmilag. Szerettem olvasni, s továbbra is várom a folytatást. Főleg, mert nem bánnám, ha kiderülne, hogy ki volt Dávid úr ágyánál az a rejtélyes alak, bár szerintem erre választ már nem fogok kapni.

Pontozás: 10/10


2020. április 7., kedd

Angela Petch: A toszkán titok


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Anna szíve majdnem megszakad, amikor elveszíti szeretett édesanyját, Inest. A hagyatékban egy halom régi, megsárgult, olasz nyelvű levélre bukkan. Azt reméli, végre megtudja, mi is történt az édesanyjával a második világháborúban.
A naplóbejegyzések nyomán Anna eljut a hegyek közt megbúvó, varázslatos kis toszkán faluba, Rofellébe, ahol lassan összeállítja a múlt darabkáit: rájön, milyen boldogan telt az édesanyja ifjúkora Toszkána vadregényes, hegyes-völgyes vidékén, és megtudja, hogyan vetett véget ennek az idillnek a háború kitörése. Anna előtt feltárulnak a múlt titkai az anyjáról, aki annak idején a partizánmozgalom tagjaként kivette a részét a küzdelemből, és egy sebesült angol katona életét is megmentette, de nem sejti, hogy Ines titkai az ő életét is fenekestül felforgatják majd.

Izgalmas romantikus történet arról, hogyan öröklődnek nemzedékről nemzedékre a háború traumái, és hogyan mentheti meg az embert a szerelem a legsötétebb időkben is.”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2020.03.10.
Fordította: Novák Petra
Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Petch: The Tuscan Secret
Oldalszám: 344
ISBN: 987-963-293-992-6
A borító illik a történethez, most is igényes kivitelezésű és szolid, akárcsak a külföldi társa.
Angela Petch családja a születésekor Németországban élt, ahol édesapja a brit hadsereggel állomásozott a háború utáni időszakban. Angelának azóta is az élete része az utazás, valamint az utak során összegyűjtött történetek is.
Gyerekkora további éveit Rómában töltötte, ezt követően Olaszországban kötött házasságot, emellett dolgozott egy holland cégnél is. Később élt Tanzániában, Kelet- Afrikában. Jelenleg Toszkána és az angliai Nyugat-Sussex megye között ingázik.
/Forrás: www.athenaeum.hu /
A cselekmények tálalását kissé lassúnak éreztem az elején, személy szerint jobban szeretem, ha rögtön a kellős közepébe vágunk és pörögnek az események, ugyanakkor ez a könyv megtanít picit lassítani, lazítani, komótosan haladni, s mindig többre és többre vágyni. Fokozatosan ébredt fel bennem a kíváncsiság és a tudásvágy. 

Imádtam a tájleírásokat, szerintem ez volt a legnagyobb erőssége a könyvnek. Együtt kalandoztam Annáékkal Rofellében és Arezzo megye más településein. Olvasás közben többször rákerestem a helyszínekre, és belefeledkeztem a látványba. Az eleven múlt tekint vissza ránk a fotókról. Hihetetlen élmény volt felfedezni olvasás közben Toszkána varázslatos helyszíneit. 

Persze azért bőven akadt más is, amit megszerettem. Imádtam Francesco-t, aki ízig-vérig olasz. Tetszett a szenvedélyessége és elszántsága, és a lánya iránti rajongása. Persze Alba tündéri gyerek, csak épp nem volt neki egyszerű az édesanyjával történtek után. Megkapó volt, ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz ők hárman, illetve ott volt még Francesco testvére, Teresa is, akit már az első pillanattól kezdve kedveltem.
A történelem és a romantika tökéletes egyvelegét kapja az olvasó. Egyszerre ismerkedhetünk a jelennel és a múlt történéseivel. Míg a háborús események és Ines életének eseményei többnyire elszomorítottak, addig Anna kalandozása a toszkán vidéken, valamint megismerkedése az olasz emberekkel és magával a viselkedéskultúrával lebilincselt. Engem a jelen eseményei sokkal inkább magával ragadtak, de elengedhetetlen volt, hogy Anna és Francesco közösen derítsen fényt a múlt titkaira. Bár alapjáraton szeretem a történelmi szálú regényeket, most azért örültem, hogy a romantika valamelyest nagyobb hangsúlyt kapott.

Az egyik kedvenc részem az volt, amikor Francesco elmesélte Annának az ifjú gróf és a parasztlány legendáját. Rá is kerestem a helyszínre, ahol kettejük története játszódik. A neve „L’Alpe della Luna” = Hold-hegység.
Alpe della Luna
Néha olyan érzésem volt, mintha egy útikönyvet olvasnék, amiben történelmi eseményekről is megemlékeznek, és megfűszerezik egy kis romantikus történettel. Örülök, hogy végig olvastam a könyvet, mert kellemeset csalódtam. Az elején még kételyeim voltak, ám csakhamar bebizonyosodott, hogy nem szabad az első pár oldal alapján ítélni, hiszen egy varázslatos történetet kaptam, és sikerült egy kicsit kiszakadni a mindennapokból, és elmenekülni egy békés toszkán vidékre. Ez a regény balzsam az emberi lélekre.

10/10


2020. február 28., péntek

Vavyan Fable: Válós regény


„Elütnek ​és cserbenhagynak egy kutyát az úton. A gázolás szemtanúja egy zsaru orvoshoz viszi az ebet, és igyekszik megtalálni annak gazdáját az ömlő esőben. Sikerrel keres-kutat. A már-már haldokló nő kórházba kerül a csalitosból. Wales nyomozó a tettesekre pályázik, ám ehhez előbb az indítékot kell kiderítenie. Az összevert lány maga is zsaru, komplikáltnak rémlő kapcsolati viszonyokkal, borzongató bűnüldözői múlttal. Wales és csapata az ismeretségi körét, régebbi és újabb letartóztatásait, haragosait vizsgálja. Miközben mind több és több bűnténybe botlanak, gyermekrontók, mafflások, pszichopaták kerülnek látóterükbe, látszólag egyre távolabb jutnak az eredeti ügytől, az elkövető(k)től.
Ráadásul a memóriazakkant lány biztosra veszi, hogy Wales a kedvese, hiába bizonygatja ennek ellenkezőjét a volt férje és a próbapasasa, valamint a válófélben lévő Wales maga is. Mindezt tetézve a lábadozó Yahya a nyomozásban is részt akar venni.
Sőt, részt is vesz.”
Kiadta: Fabyen kiadó
Megjelent: 2016. október
Oldalszám: 370
ISBN: 978-963-9300-69-9
A szerzőről: Vavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.
Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.
Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.
Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.
Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.

Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.
Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.
Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.
Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.
Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.
/forrás: fabyen.hu/

A könyvről:
Mindig is imádtam Meseanyó könyveit, mert minden hangulatomra találtam gyógyírt. Most sem volt ez másképp, hiszen épp egy kisebb olvasási válság közepén találtam rá a Válós regényre a polcom egyik rejtekében, s úgy gondoltam próbát teszek, hátha helyrezökkenek, és visszatér a könyvhabzsoló énem.
A Válós regény abszolút nekem való volt. Egyszerre vérengzős és sírva nevetős. Mondhatjuk, hogy akció és kalandregény, de ha valaki tőlem kérdezi, hogy milyen könyv, akkor csak annyit fogok mondani: igazi Fable. Olvastatja magát, sodró lendületű, mélymerülős, vájkálós, dagonyázós, sziporkázó és kacagtató műremek. Nyelvezete ízes, míves és egyedi, karaktereiről szuperlatívuszokban lehetne beszélni, cselekménye akciódús és lehengerlő.

Szerettem a megmagyarázhatatlan tudatállapotot Yahyánál, amivel kétségkívül mindenkit meghökkentett maga körül, engem viszont nevetésre sarkallt, és a Wessex-el közös párbeszédeiket, amiken könnyesre nevettem magam. Imádtam Yahya állatkáit, különösen Mozart kutyát, aki igazi hősnek számított a történetben. A hangyás rokonságtól és még zakkantabb ismerősöktől néha kivert a víz, mert eszembe jutott milyen könnyen válna az ember elmeroggyanttá, ha ilyen emberek vennék őt körül. Egy-kettő határozottan klinikai eset. Az exférj már-már szimpatikus volt, a próbapasas viszont sűrűn irritált.
Amikor kiderült, hogy ki volt a kieszelője Yahya megtámadásának egyáltalán nem lepődtem meg, mert már az elejétől unszimpatikus volt az illető. Neki azért csúnyább véget kívántam, mint amit végül kapott.

Összességében szerettem a regényt, de a gyermekbántalmazós rész jócskán megviselt, mert bármennyire igyekeztem az eszembe vésni, hogy ez csak egy könyv, tudom, hogy léteznek hasonszőrű aberráltak, akik úgy élik ki magukat, hogy gyerekeket bántanak.

10/10

2020. január 21., kedd

Eredményhirdetés

Sziasztok!

Elnézést kérek, hogy a sorsolás eredményével csak most érkezem, de a technika ördöge tegnap csak piszkozatba tette a bejegyzésem, sehogy nem akarta közzétenni. 
A sorsolás a már megszokott miniwebtool oldal segítségével történt. 
A nyertes pedig: Márton Lívia

Gratulálok! 
Email-ben elkértem a személyes adataidat, amint azt megkapom, már postázom is a kért szállítási móddal a nyereményedet.

Köszönöm mindenkinek, hogy velem játszott, sok érdekes választ kaptam. 
Legyen szép napotok!

2020. január 12., vasárnap

Nora Roberts: Biztos menedék


„Néha ​előfordul, hogy nincs olyan biztonságos hely, ahol elrejtőzhetünk.

Egy teljesen átlagos este kezdődött a Portland Plázában. Három kamasz lány a film kezdetét várta a moziban. Egy fiú flörtölt egy napszemüveget árusító lánnyal. Anyák és gyerekek együtt járták a boltokat. Egy videojáték-üzlet vezetője a vevőivel foglalkozott. Aztán három fegyveres érkezett a plázába.
A káosz és az öldöklés csak nyolc percig tartott, mert a három ámokfutót gyorsan leterítették. De akik átélték ezt a nyolc percet, örökre a hatása alatt maradtak. A következő években az egyik túlélő a rendőrség kötelékében találja meg a hivatását. A másik magába zárkózik, megpróbálja eltemetni az emléket, amikor a női mosdóban rejtőzködve kétségbeesetten szorongatta a mobiltelefonját, míg végül rájön, hogy a művészetben tudja kifejezni az érzelmeit.
De egyvalaki nem volt elégedett a DownEast Mall-béli mészárlás halálos áldozatainak számával. És miközben a túlélők lassan meggyógyulnak, menedéket találnak, és újjáépítik az életüket, rá kell döbbenniük, hogy egy újabb merénylő les rájuk. És most már talán tényleg nem lesz biztos menedék, ahol elrejtőzhetnek.”

Kiadta: GABO Kiadó
Megjelent: 2018
Fordította: Gondáné Kaul Éva
Fordítás alapjául szolgáló mű: Nora Roberts: Shelter in Place
Oldalszám: 552
ISBN: 978-963-406-746-7

Nora Roberts eredeti nevén: Eleanor Marie Robertson (Silver Spring, Maryland, USA, 1950. október 10. –) amerikai írónő.
Karrierjét egy hóviharnak köszönheti: 1979 februárjában egy nagy hóvihar volt Keedysville-ben, ahol az írónő lakott, és mivel a vihar miatt nem tudott kimozdulni otthonából hasznosan akarta tölteni az időt, ezért elkezdett történeteket írni.

Összesen 133 regényt írt, amelyek közül kilencet filmesítettek meg, ezek: Bukott angyal, A menedékhely, Csendes öböl, Holdfogyatkozás, Kék füst, Északi fény, Délidő, Azúrkék égbolt, A múlt titkai.

A könyvről:
Nagyon örültem, hogy egy újabb Roberts regényhez jutottam, mert imádom az írónő stílusát, történeteit, és a fantáziája szinte kiapadhatatlannak tűnik. Legyen krimi, thriller, fantasy vagy romantikus, Nora Roberts mindegyik műfajban képes élvezhetőt alkotni.

Most sem volt ez másképp, egy érdekes, jól kivitelezett regényt kaptam, bár akadtak apróbb bakik, ezek mégsem vontak le az értékéből. Ugyanakkor hiányzott az az igazi, bizsergető, borzongató érzés, mint amit annó a Megszállottság olvasásakor is éreztem. Persze attól még nagyon jó regény volt, az eleje ütősre sikeredett, szó szerint letaglózott a lövöldözésről szóló rész, és az írónő képes volt végig fenntartani az izgalmat, de kár volt olyan korán elárulni, hogy ki áll a dolgok hátterében. Szerintem lehetett volna még ezt picit fokozni, hogy mi is nyomozhassunk Reed-ék csapatával.

A szereplőkről minden szükséges információt megkap az olvasó egy kis körítéssel, így nincs hiányérzetünk. Legyen fő vagy mellékszereplő, senki nem marad ki a bemutatásból. 
Tetszett, hogy a lövöldözés után arról is olvashattam, hogyan folytatták az életüket a túlélők. Betekintést nyerhettem a főszereplők életébe, megismerhettem a fájdalmukat, vívódásaikat, illetve azt, hogy ki milyen módon dolgozta fel a történteket.
Kedvenc szereplőm több is akadt. Az elsőszámú kedvenc a bohókás, kissé különc, de igazán vagány nagymama, Cici, aki igazi művész és talán kicsit boszi is. Fantasztikus karakter, humoros, kedves, szeretetreméltó. Első olvasásra az ember szívébe lopja magát.
A második kedvencem Reed, akit néhányan talán túl tökéletesnek találnának, de szerintem ő pont olyan főhős, akire szükség volt ebben a történetben. Ráadásul imádtam a közös jeleneteiket CiCi-vel, valamint Barney-val. A névválasztás miatt külön imádtam.
A harmadik kedvenc pedig Essie, aki szerintem kulcsfontosságú szereplő a könyvben. Okos, bátor, kedves és empatikus. Azon kívül, hogy kiváló nyomozó, szívén viseli az emberek sorsát és igyekszik figyelemmel kísérni, segíteni és bátorítani mindenkit. Tetszett, hogy a szárnyai alá vette Reed-et, és hogy szoros barátság alakult ki közöttük.

Ahogy az már lenni szokott, a krimi és a romantikus szál egyaránt teret kapott, és a szerző igyekezett úgy szőni a szálakat, hogy egyiket se érezzük túl soknak, ráadásul a téma miatt mélysége is van a történetnek.
A tájleírások most is meseszerűek, szinte láttam magam előtt a szigeti villákat, a szirteket és a partot nyaldosó hullámokat, melyeket megvilágított a holdfény.
Pontozás: 10/9

2020. január 10., péntek

Játssz és nyerj!


Turgenyev mondta egyszer: "Az idő néha úgy röpül, mint a madár, máskor meg vánszorog, mint a csiga. " 
Nos, az utóbbi időben ez a mondás határozottan értelmet nyert. Az idő rohanni látszott, s elég nehezen értem magam utol. 

Bár a blogszülinap novemberben volt, remélem nem bánjátok, hogy a játékra most kerül sor. 

A könyv amit a játék végén megnyerhettek: 
Peter Swanson: Védtelenül (General Press kiadó)
Műfaja: Krimi/Thriller
Fülszövege: "Kate ​Priddy mindig is szorongó típus volt, ám miután a barátja kis híján végez vele, egyetlen szó határozza meg az életét: a rettegés. Amikor az édesanyja előáll az ötlettel, hogy a lány fél évre költözzön a másod-unokatestvére, Corbin bostoni lakásába, a férfi pedig az ő londoni otthonába, Kate vonakodva ugyan, de igent mond. Abban bízik, hogy az új környezetben végre maga mögött hagyhatja a múltat, és megszabadulhat a démonaitól…
Ám alig ér Bostonba, máris sokkoló felfedezést tesz: a luxuslakások egyikében, a közvetlen szomszédságában megölnek egy Audrey nevű lányt. Túl sok a véletlen egybeesés, és mind az unokatestvérére tereli a gyanút. Ráadásul a lány furcsa dolgokra lesz figyelmes a lakásban…
A lidérceivel küzdő, érzelmileg labilis Kate már saját magában sem mer bízni.
És úgy tűnik, az őt megbéklyózó félelmek nem is teljesen alaptalanok – hamarabb és közelebb öltenek testet, mint gondolná…

Peter Swanson legújabb, hátborzongató, tűpontos thrillerében az emberi psziché legsötétebb bugyraiba enged bepillantást, egy olyan dermesztő világba, ahová minden bizonnyal egyikünk sem akarna önszántából ellátogatni."

Mit kell tenned, hogy megnyerd a könyvet? Írj nekem egy email-t az ariadneolvasmanyai@gmail.com címre, melyben írd meg, hogy miért szeretnéd megnyerni a könyvet, illetve küldj nekem egy idézetet, ami inspirál vagy elgondolkodtat. :)

Mindenkinek vissza fogok jelezni 48 órán belül, ha megkaptam az email-t. 

A játék időtartama: 
Kezdet: 2020. 01. 10.
Vége: 2020. 01. 19.
Sorsolás: 2020. 01. 20. esti órákban

A nyeremény postázását Magyarországon belül vállalom, de természetesen mint mindig, a külföldön élők most is kérhetik magyar postacímre a szállítást, ha van valaki aki helyettük átveszi a csomagot. 
Feladásnál most már a foxpost is lehetséges, szóval ha valakinek úgy kényelmesebb, simán megoldható. 

Köszönöm, hogy végig olvastátok!
Játékra fel! 

Viszlát 2019


Szép napot kívánok mindenkinek!

Először is engedjétek meg, hogy nagyon boldog új évet kívánjak nektek! Köszönöm, hogy a 2019-es évet velem töltöttétek, olvastatok, hozzászóltatok, játszottatok nálam. Nagyon sokat jelent számomra, hogy évről évre megtiszteltek a figyelmetekkel, bizalmatokkal, s néhányan a barátságotokkal is.

Mint minden évben, most sem felejtkeztem el az évértékelő bejegyzésről, bár kicsit csúsztam ezzel is, mint oly sok mással mostanság. Ez többek között egy jó kis betegségnek köszönhető, ami újév másnapján elkapott, de a lényeg, hogy nem lett elfelejtve, ahogy a blogszülinapi játék sem, amiről a következő bejegyzésben fogok írni.

Évértékelés:
2019-ben abszolút igaz volt, hogy nem a mennyiség dominált, hanem a minőség. Kevesebbet olvastam a szokásosnál, ugyanakkor szerencsére nem nagyon akadt olyan könyv, amiben nagyot csalódtam volna. Huszonnégy könyvet olvastam, ebből az utolsó olvasmányomat pontosan szilveszter éjjel fejeztem be. (Erről a bejegyzés hétvégén érkezik.)
A huszonnégy könyvből most csak kettőt emelnék ki, bár mind említésre méltó, ezért is írtam róluk korábban. Most is volt minden a palettán. Olvastam történelmi regényt, krimit/thrillert, disztópiát, romantikust, ifjúságit és gyermekkönyvet, valamint egy-egy tanácsadó illetve szakácskönyv is felkerült a palettára.

Az év legnagyobb meglepetése és egyúttal az év könyve számomra Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül című könyve volt (Athenaeum kiadó, 2019). Félve kezdtem neki, mert a disztópiákkal óvatos vagyok, de nem csalódtam. Egyenesen imádtam. Charlie Higson nagyon jó munkát végzett, mert a történet eredeti, drámai, akciódús, kiszámíthatatlan, borzongató és lebilincselő. Magába szippantott, és nagyon remélem, hogy érkezni fog a sorozat többi része is, mert lassan kilyukad az oldalam a kíváncsiságtól, hogy hogyan tovább. :)

Az év legviccesebb olvasmánya díjat pedig Cindi Madsen: Hamupipőke, ​menj a búsba! – Hogy ne csókolj meg több békát?  című könyve kapta (Lettero kiadó, 2017). Határozottan igazat írtak a könyv bemutatószövegében, hiszen a regény hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató.

Köszönöm, ha idén is velem tartotok. Reméljük mindenkinek olvasmányokban és jó élményekben gazdag éve lesz!

„Aranyosi Ervin: Boldogabb új évet

Legyen olyan az új éved,
amilyet szeretnél!
Jó lenne, ha jövő évben
még többet nevetnél.
Vidámságban, szeretetben
bőven legyen részed!
Kívánok egy szebb világot,
s boldogabb új évet!"



2019. november 30., szombat

Søren Sveistrup: A gesztenyeember


„Hátborzongató ​pszichothriller a GYILKOSSÁG – THE KILLING filmsorozat szerzőjétől
Koppenhága külvárosban egy csendes októberi reggel a rendőrség egy fiatal, egyedülálló anya holttestére bukkan, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak: a nőnek levágták az egyik kezét, és a feje fölé egy kis gesztenyéből készült babát lógattak.
Az ügyet Naia Thulin, az ambiciózus fiatal detektív kapja. A partnere Mark Hess, a lelkileg kiégett nyomozó, akit nemrég rúgtak ki az Europolból. A nyomozók felfigyelnek a titokzatos, gesztenyéből készült figurára, ami elvezeti őket egy korábban eltűnt személyhez: a megtalált holttest Rosa Hartung politikusnő tizenkét éves lánya. De a Hartung-ügyet már rég lezárták, a mentálisan beteg férfi, aki anno bevallotta a gyilkosságát, már rács mögött van.
Ám nem sokkal ezután egy másik nőt is meggyilkolnak, és a gyilkosság helyszínén ismét felbukkan a kis gesztenyeember. Thulin és Hess gyanítja, hogy kapcsolat van a Hartung-ügy és a meggyilkolt nők között. De mi lehet az? Nincs sok ideje a nyomozóknak, Thulin és Hess gyakorlatilag versenyt fut az idővel, mert egyre valószínűbb, hogy sorozatgyilkosról van szó, aki korántsem fejezte be ámokfutását…”
Kiadta: Partvonal kiadó
Megjelent: 2019.09.30.
Fordította: Sulyok Viktória
Fordítás alapjául szolgáló mű: Søren Sveistrup: Kastanjemanden
Borító: Földi Andrea
Oldalszám: 456
ISBN: 978-615-578-380-7
Műfaja: Krimi
A szerző portréját Les Kaner készítette.

A szerzőről: Soren Sveistrup író és producer 1968-ban született Dániában. A Koppenhágai Egyetemen szerzett BA diplomát irodalomból és történelemből, emellett forgatókönyvírást is tanult a dán Nemzeti Filmiskolában (National Film School).
Többek között az Emmy-díjas Nikola jog Juliet (2002-03) és Gyilkosság (2011-2014) című sorozatok írója, valamint az Eljön az a nap (2016) és a Jo Nesbo regényéből készült Hóember (2017) című filmek forgatókönyve kötődik a nevéhez. A televíziós sorozatok gyártásával foglalkozó SAM Productions céget 2014-ben alapította meg Meta Louise Foldager Sørensen és Adam Price társaságában. Első regénye, a The Chestnut Man 2018-ban jelent meg. Nős, feleségével és két gyermekével Hellerupban él.
 
A könyvről:
A regény érdekes, jól felépített, izgalmas. A hátborzongató jelzőt most abszolút jogosnak érzem.
A téma sokkoló, elgondolkodtató és figyelemfelkeltő.
A nyomozópáros nekem szimpatikus volt, és külön jó volt, hogy ők is csak most ismerkedtek egymással, mert így nem éreztem azt, hogy valamiről lemaradok.
Ahogy az lenni szokott, nem indult épp zökkenőmentesen ez a kapcsolat, hiszen Thulin nyomozó már fél lábbal egy másik osztályon volt (már csak a felettese ajánlására várt), míg Hess csak büntetésből került az irodájukhoz, amire egyfolytában emlékeztették, így nem csoda, hogy ellenérzésekkel vágtak bele a közös munkába. Két különc és teljesen máshogy gondolkodó nyomozóról van szó, akik ha kicsit nehezen is, de megtalálták a közös hangot, és elismerték egymás adottságait.

A szerző fokozatosan adagolta az információt a szereplőkről, a maguk esendőségükben ábrázolta őket, a jó és rossz tulajdonságaikkal együtt. Ez kedvemre való volt, mert így sokkal életszerűbb történetet kaptam.
A nyomozási rész érdekes, a szerző jól szőtte a szálakat, mert az utolsó ötven oldalig képes volt félrevezetni a tettest illetően. Sokáig szimpatizáltam a karakterével, így elég mellbevágó volt, amikor rájöttem ki áll az egész ügy hátterében, és hogy miért is tette, amit tett.  Bár az eszközeivel nem értettem egyet, egy részem azért az indítékot jogosnak érezte. Senki nem érdemeli meg azt, hogy olyan dolgokon menjen keresztül, mint a tettes a múltban.

A legjobban az tetszett a történetben, hogy képes volt újra és újra meglepni. Egyáltalán nem volt sablonos, fontos témát feszeget, és nagyon jól megmutatta az ok-okozati összefüggést.
Egyszerre ismerkedtem a szereplőkkel és a történettel, aggódtam, borzongtam, nyomoztam, majd alaposan megdöbbentem. Szerintem a szerző mindenből annyit tett a könyvbe, amennyi kellett. Kíváncsi vagyok, hogy a szerző miképp folytatja majd a nyomozópárosunk történetét, és milyen nyomozásokba fogunk még általuk belecsöppenni.

Pontozás: 10/10




2019. október 30., szerda

Cecelia Ahern – Utóirat: Még most is szeretlek!


„Holly Kennedy biztonságos élete a feje tetejére áll, amikor „megtalálja” az Utóirat: Szeretlek Klub. A klub tagjait megihlette, amit Holly néhai férje, Gerry leveleiről hallottak, és ők is búcsúüzenetet akarnak hátrahagyni szeretteiknek. Megkérik az özvegyet, segítsen nekik.
Holly egyvalamiben biztos: semmiképp nem hagyja magát visszarángatni mélységes gyászába, amelyen nagy nehezen túllépett. Hét évbe telt, mire újra összerakta és kitalálta magát, és szeretné tovább élni az életét. Ám rá kell döbbennie, hogy ha szeretünk valakit, mindig van még valami mondandónk…
Az Utóirat: Szeretlek! világsikerű könyv várva-várt folytatása.”
Kiadó: Athenaeum
Megjelent: 2019. szeptember 30.
Fordította: Szieberth Ádám
Fordítás alapjául szolgáló mű: Cecelia Ahern: Postscript
Az eredeti kiadás alapján a borítót tervezte: Földi Andrea
Oldalszám: 392
ISBN: 978-963-293-933-9

„Az emlékek nagyon erősek tudnak lenni.
És áldásos lehet a hatásuk, hiszen menedéket nyújtanak és felfedezőútra indítanak.
Én is újra felfedezhettem Gerryt, mert megidézték őt.
De vigyázni kell, mert az emlékezet a börtönünkké is válhat.
Én hálás vagyok Gerrynek a leveleiért, mert kihúzott azokból a fekete lyukakból, és új életre keltett.
Ezzel új közös emlékeink születhettek.”
A szerzőről:
Cecelia Ahern az egyik legnépszerűbb, ír származású, kortárs regényíró. 1981. szeptember 30-án született Dublinban. Mielőtt nekivágott az írásnak és a filmrendezésnek, újságírásból diplomát szerzett. Jelenleg férjével (David Keoghan) és gyermekeivel (lányával, Robinnal és Sonny nevű fiával) Dublin északi részén élnek.
Az írónő huszonhárom éves korában írta meg P.S. I Love You című első regényét, ami tizenkilenc hétig vezette az eladási listákat Írországban. Az Utóirat: Szeretlek azonnal tarolt mind a külföldi, mind pedig a hazai piacon, negyvenhét országban adták el. Meg is filmesítették 2007-ben, s ebben a filmben olyan filmcsillagokat vonultattak fel, mint Gerard Butler, Hilary Swank, Lisa Kudrow, Kathy Bates, Harry Connick Jr, Gina Gershon és Jeffrey Dean Morgan.
A karrier szempontjából viszont ez csak a kezdet volt. A második, Ahol a szivárvány véget ér (Where Rainbows End) című könyve is nemzetközi bestseller lett, majd 2014-ben megfilmesítették, a két főszerepet pedig Lily Collins és Sam Claflin játszotta.
Cecelia könyvei több mint 50 országban, 35 nyelven, 25 millió feletti példányban keltek el világszerte.  
Bár én nem lehettem részese az eseménynek, úgy tudom, nagyszerű volt vele találkozni a 89. ünnepi könyvhéten, és hogy a valóságban is egy nagyon kedves, szeretetre méltó, szerény nő.

Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:
Bárcsak láthatnál
Ahol a szivárvány véget ér
Bennem élsz
Talált tárgyak országa
Ajándék
A holnap titkai
Lány a tükörben
Nyomomban az Életem
Életed regénye
Utóirat: Szeretlek!
A szerelem kézikönyve
Amikor megismertelek
Az üveggolyók titka
A Vétkes
A Tökéletes
Évről évre [eKönyv: epub, mobi]
Lantmadár
Üvöltés

A Cecilia Ahern "rajongóknak" az Athenaeum kiadó létrehozott egy csoportot is a facebook-on, ahol rengeteg érdekes információt találhattok, ráadásul van olyan, amiről ott értesülhetsz először. Természetesen én már tag vagyok. :) 
A könyvről:
Amióta megtudtam, hogy készül a kedvenc Ahern regényem folytatása, alig bírtam magammal. Az Utóirat: Szeretlek számomra egy nagyon meghatározó regény volt, mélyen megérintett, és teljesen felforgatta a lelki világomat, ahogy a könyv alapján készített film is, még ha jócskán el is tért a film a könyvbeli dolgoktól. Tudom, hogy ezzel nem csak én voltam így, ezért is borítékoltam, hogy nem csak mi olvasók, de az írónő maga is magasra tette a lécet az új résszel kapcsolatban, hiszen egy nem mindennapi történethez írt folytatást, lezárást.
A borító kivitelezése most is minőségi, szuper a füles megoldás, tetszik, hogy az első fülecskében található a szerző levele az olvasóknak és a levél motívum így duplán teret kap.  

Ismeritek azt az érzést, ami hasonlít a Deja Vu-re? Amikor nem egy adott helyzet ismerős, hanem maga az érzelem, amit megtapasztalsz valami által. Már rögtön az elején, a prológusnál volt egy ilyen tapasztalásom. Úgy azonosultam Holly mondanivalójával, mint ha már ezerszer belemerültem volna ebbe a történetbe. Persze maga a gyász és fájdalom érzése nem ismeretlen, hiszen én is vesztettem már el szerettemet, aki hatalmas űrt hagyott maga után. Mégis most valahogy más volt. Egyszerre éltem át és voltam külső szemlélő. Már ekkor tudtam, hogy ez a könyv is a sírós, jobb esetben sírva nevetős és nevetve sírós kategóriát erősíti. Segít megérteni, átélni, túlélni és feldolgozni. Igazi érzelmi mélymerülés. Méltó lezárása Gerry és Holly történetének.

Az Utóirat: Szeretlek klub tagjai mind egyéniségek. Más-más élet és betegség, mégis volt bennük valami közös, ami összehozta őket. Hihetetlen lelkierő kellett ahhoz, hogy elfogadják az állapotukat, és igyekezzenek a lehető legjobbat kihozni az egészből. Úgy akartak búcsút venni az élettől, hogy valamit hátrahagyjanak a szeretteiknek, ami megkönnyíti az elválást. S ehhez kérték Holly segítségét. Azt hiszem, általuk lett több Holly is. Kölcsönös segítségnyújtás volt ez, ami jó példaként szolgálhat az embereknek.
Ahogy haladunk a történetben, tanúja lehetünk a karakterek jellemfejlődésének. A kedvenc szereplőm most Ginika volt a frappáns, odamondós stílusával, kislánya iránti őszinte és tiszta szeretetével. Holly is rengeteget változik, kinyílik, átértékeli a dolgokat, és végre igazán eljut A-ból B-be.

Nagyon szerettem ezt a történetet, mert igazán megérintett és elgondolkodtatott. 
Az élet múlandó, és egyaránt nehéz a távozóknak és a maradóknak.
„A gyászolók némák, de a fájdalmuk nem az. Lehet, hogy a sebük belső, lelki seb, mégis hallható, látható, érezhető. A szívfájdalom úgy burkolja be a testet, mint egy láthatatlan köpönyeg, amelynek súlya van, amely elhomályosítja a tekintetet, és lelassítja az ember lépteit.”

Pontozás: 10/10

Ahern rajongóknak kötelező!