Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2020. február 28., péntek

Vavyan Fable: Válós regény


„Elütnek ​és cserbenhagynak egy kutyát az úton. A gázolás szemtanúja egy zsaru orvoshoz viszi az ebet, és igyekszik megtalálni annak gazdáját az ömlő esőben. Sikerrel keres-kutat. A már-már haldokló nő kórházba kerül a csalitosból. Wales nyomozó a tettesekre pályázik, ám ehhez előbb az indítékot kell kiderítenie. Az összevert lány maga is zsaru, komplikáltnak rémlő kapcsolati viszonyokkal, borzongató bűnüldözői múlttal. Wales és csapata az ismeretségi körét, régebbi és újabb letartóztatásait, haragosait vizsgálja. Miközben mind több és több bűnténybe botlanak, gyermekrontók, mafflások, pszichopaták kerülnek látóterükbe, látszólag egyre távolabb jutnak az eredeti ügytől, az elkövető(k)től.
Ráadásul a memóriazakkant lány biztosra veszi, hogy Wales a kedvese, hiába bizonygatja ennek ellenkezőjét a volt férje és a próbapasasa, valamint a válófélben lévő Wales maga is. Mindezt tetézve a lábadozó Yahya a nyomozásban is részt akar venni.
Sőt, részt is vesz.”
Kiadta: Fabyen kiadó
Megjelent: 2016. október
Oldalszám: 370
ISBN: 978-963-9300-69-9
A szerzőről: Vavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.
Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.
Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.
Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetők az irodalmi és köznyelvben egyaránt.
Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.

Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.
Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.
Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.
Olvasóival a www.fabyen.hu oldal Szalon rovatában szívesen beszélget.
Priviben a fable@fabyen.hu címen írhat neki.
/forrás: fabyen.hu/

A könyvről:
Mindig is imádtam Meseanyó könyveit, mert minden hangulatomra találtam gyógyírt. Most sem volt ez másképp, hiszen épp egy kisebb olvasási válság közepén találtam rá a Válós regényre a polcom egyik rejtekében, s úgy gondoltam próbát teszek, hátha helyrezökkenek, és visszatér a könyvhabzsoló énem.
A Válós regény abszolút nekem való volt. Egyszerre vérengzős és sírva nevetős. Mondhatjuk, hogy akció és kalandregény, de ha valaki tőlem kérdezi, hogy milyen könyv, akkor csak annyit fogok mondani: igazi Fable. Olvastatja magát, sodró lendületű, mélymerülős, vájkálós, dagonyázós, sziporkázó és kacagtató műremek. Nyelvezete ízes, míves és egyedi, karaktereiről szuperlatívuszokban lehetne beszélni, cselekménye akciódús és lehengerlő.

Szerettem a megmagyarázhatatlan tudatállapotot Yahyánál, amivel kétségkívül mindenkit meghökkentett maga körül, engem viszont nevetésre sarkallt, és a Wessex-el közös párbeszédeiket, amiken könnyesre nevettem magam. Imádtam Yahya állatkáit, különösen Mozart kutyát, aki igazi hősnek számított a történetben. A hangyás rokonságtól és még zakkantabb ismerősöktől néha kivert a víz, mert eszembe jutott milyen könnyen válna az ember elmeroggyanttá, ha ilyen emberek vennék őt körül. Egy-kettő határozottan klinikai eset. Az exférj már-már szimpatikus volt, a próbapasas viszont sűrűn irritált.
Amikor kiderült, hogy ki volt a kieszelője Yahya megtámadásának egyáltalán nem lepődtem meg, mert már az elejétől unszimpatikus volt az illető. Neki azért csúnyább véget kívántam, mint amit végül kapott.

Összességében szerettem a regényt, de a gyermekbántalmazós rész jócskán megviselt, mert bármennyire igyekeztem az eszembe vésni, hogy ez csak egy könyv, tudom, hogy léteznek hasonszőrű aberráltak, akik úgy élik ki magukat, hogy gyerekeket bántanak.

10/10

2020. január 21., kedd

Eredményhirdetés

Sziasztok!

Elnézést kérek, hogy a sorsolás eredményével csak most érkezem, de a technika ördöge tegnap csak piszkozatba tette a bejegyzésem, sehogy nem akarta közzétenni. 
A sorsolás a már megszokott miniwebtool oldal segítségével történt. 
A nyertes pedig: Márton Lívia

Gratulálok! 
Email-ben elkértem a személyes adataidat, amint azt megkapom, már postázom is a kért szállítási móddal a nyereményedet.

Köszönöm mindenkinek, hogy velem játszott, sok érdekes választ kaptam. 
Legyen szép napotok!

2020. január 12., vasárnap

Nora Roberts: Biztos menedék


„Néha ​előfordul, hogy nincs olyan biztonságos hely, ahol elrejtőzhetünk.

Egy teljesen átlagos este kezdődött a Portland Plázában. Három kamasz lány a film kezdetét várta a moziban. Egy fiú flörtölt egy napszemüveget árusító lánnyal. Anyák és gyerekek együtt járták a boltokat. Egy videojáték-üzlet vezetője a vevőivel foglalkozott. Aztán három fegyveres érkezett a plázába.
A káosz és az öldöklés csak nyolc percig tartott, mert a három ámokfutót gyorsan leterítették. De akik átélték ezt a nyolc percet, örökre a hatása alatt maradtak. A következő években az egyik túlélő a rendőrség kötelékében találja meg a hivatását. A másik magába zárkózik, megpróbálja eltemetni az emléket, amikor a női mosdóban rejtőzködve kétségbeesetten szorongatta a mobiltelefonját, míg végül rájön, hogy a művészetben tudja kifejezni az érzelmeit.
De egyvalaki nem volt elégedett a DownEast Mall-béli mészárlás halálos áldozatainak számával. És miközben a túlélők lassan meggyógyulnak, menedéket találnak, és újjáépítik az életüket, rá kell döbbenniük, hogy egy újabb merénylő les rájuk. És most már talán tényleg nem lesz biztos menedék, ahol elrejtőzhetnek.”

Kiadta: GABO Kiadó
Megjelent: 2018
Fordította: Gondáné Kaul Éva
Fordítás alapjául szolgáló mű: Nora Roberts: Shelter in Place
Oldalszám: 552
ISBN: 978-963-406-746-7

Nora Roberts eredeti nevén: Eleanor Marie Robertson (Silver Spring, Maryland, USA, 1950. október 10. –) amerikai írónő.
Karrierjét egy hóviharnak köszönheti: 1979 februárjában egy nagy hóvihar volt Keedysville-ben, ahol az írónő lakott, és mivel a vihar miatt nem tudott kimozdulni otthonából hasznosan akarta tölteni az időt, ezért elkezdett történeteket írni.

Összesen 133 regényt írt, amelyek közül kilencet filmesítettek meg, ezek: Bukott angyal, A menedékhely, Csendes öböl, Holdfogyatkozás, Kék füst, Északi fény, Délidő, Azúrkék égbolt, A múlt titkai.

A könyvről:
Nagyon örültem, hogy egy újabb Roberts regényhez jutottam, mert imádom az írónő stílusát, történeteit, és a fantáziája szinte kiapadhatatlannak tűnik. Legyen krimi, thriller, fantasy vagy romantikus, Nora Roberts mindegyik műfajban képes élvezhetőt alkotni.

Most sem volt ez másképp, egy érdekes, jól kivitelezett regényt kaptam, bár akadtak apróbb bakik, ezek mégsem vontak le az értékéből. Ugyanakkor hiányzott az az igazi, bizsergető, borzongató érzés, mint amit annó a Megszállottság olvasásakor is éreztem. Persze attól még nagyon jó regény volt, az eleje ütősre sikeredett, szó szerint letaglózott a lövöldözésről szóló rész, és az írónő képes volt végig fenntartani az izgalmat, de kár volt olyan korán elárulni, hogy ki áll a dolgok hátterében. Szerintem lehetett volna még ezt picit fokozni, hogy mi is nyomozhassunk Reed-ék csapatával.

A szereplőkről minden szükséges információt megkap az olvasó egy kis körítéssel, így nincs hiányérzetünk. Legyen fő vagy mellékszereplő, senki nem marad ki a bemutatásból. 
Tetszett, hogy a lövöldözés után arról is olvashattam, hogyan folytatták az életüket a túlélők. Betekintést nyerhettem a főszereplők életébe, megismerhettem a fájdalmukat, vívódásaikat, illetve azt, hogy ki milyen módon dolgozta fel a történteket.
Kedvenc szereplőm több is akadt. Az elsőszámú kedvenc a bohókás, kissé különc, de igazán vagány nagymama, Cici, aki igazi művész és talán kicsit boszi is. Fantasztikus karakter, humoros, kedves, szeretetreméltó. Első olvasásra az ember szívébe lopja magát.
A második kedvencem Reed, akit néhányan talán túl tökéletesnek találnának, de szerintem ő pont olyan főhős, akire szükség volt ebben a történetben. Ráadásul imádtam a közös jeleneteiket CiCi-vel, valamint Barney-val. A névválasztás miatt külön imádtam.
A harmadik kedvenc pedig Essie, aki szerintem kulcsfontosságú szereplő a könyvben. Okos, bátor, kedves és empatikus. Azon kívül, hogy kiváló nyomozó, szívén viseli az emberek sorsát és igyekszik figyelemmel kísérni, segíteni és bátorítani mindenkit. Tetszett, hogy a szárnyai alá vette Reed-et, és hogy szoros barátság alakult ki közöttük.

Ahogy az már lenni szokott, a krimi és a romantikus szál egyaránt teret kapott, és a szerző igyekezett úgy szőni a szálakat, hogy egyiket se érezzük túl soknak, ráadásul a téma miatt mélysége is van a történetnek.
A tájleírások most is meseszerűek, szinte láttam magam előtt a szigeti villákat, a szirteket és a partot nyaldosó hullámokat, melyeket megvilágított a holdfény.
Pontozás: 10/9

2020. január 10., péntek

Játssz és nyerj!


Turgenyev mondta egyszer: "Az idő néha úgy röpül, mint a madár, máskor meg vánszorog, mint a csiga. " 
Nos, az utóbbi időben ez a mondás határozottan értelmet nyert. Az idő rohanni látszott, s elég nehezen értem magam utol. 

Bár a blogszülinap novemberben volt, remélem nem bánjátok, hogy a játékra most kerül sor. 

A könyv amit a játék végén megnyerhettek: 
Peter Swanson: Védtelenül (General Press kiadó)
Műfaja: Krimi/Thriller
Fülszövege: "Kate ​Priddy mindig is szorongó típus volt, ám miután a barátja kis híján végez vele, egyetlen szó határozza meg az életét: a rettegés. Amikor az édesanyja előáll az ötlettel, hogy a lány fél évre költözzön a másod-unokatestvére, Corbin bostoni lakásába, a férfi pedig az ő londoni otthonába, Kate vonakodva ugyan, de igent mond. Abban bízik, hogy az új környezetben végre maga mögött hagyhatja a múltat, és megszabadulhat a démonaitól…
Ám alig ér Bostonba, máris sokkoló felfedezést tesz: a luxuslakások egyikében, a közvetlen szomszédságában megölnek egy Audrey nevű lányt. Túl sok a véletlen egybeesés, és mind az unokatestvérére tereli a gyanút. Ráadásul a lány furcsa dolgokra lesz figyelmes a lakásban…
A lidérceivel küzdő, érzelmileg labilis Kate már saját magában sem mer bízni.
És úgy tűnik, az őt megbéklyózó félelmek nem is teljesen alaptalanok – hamarabb és közelebb öltenek testet, mint gondolná…

Peter Swanson legújabb, hátborzongató, tűpontos thrillerében az emberi psziché legsötétebb bugyraiba enged bepillantást, egy olyan dermesztő világba, ahová minden bizonnyal egyikünk sem akarna önszántából ellátogatni."

Mit kell tenned, hogy megnyerd a könyvet? Írj nekem egy email-t az ariadneolvasmanyai@gmail.com címre, melyben írd meg, hogy miért szeretnéd megnyerni a könyvet, illetve küldj nekem egy idézetet, ami inspirál vagy elgondolkodtat. :)

Mindenkinek vissza fogok jelezni 48 órán belül, ha megkaptam az email-t. 

A játék időtartama: 
Kezdet: 2020. 01. 10.
Vége: 2020. 01. 19.
Sorsolás: 2020. 01. 20. esti órákban

A nyeremény postázását Magyarországon belül vállalom, de természetesen mint mindig, a külföldön élők most is kérhetik magyar postacímre a szállítást, ha van valaki aki helyettük átveszi a csomagot. 
Feladásnál most már a foxpost is lehetséges, szóval ha valakinek úgy kényelmesebb, simán megoldható. 

Köszönöm, hogy végig olvastátok!
Játékra fel! 

Viszlát 2019


Szép napot kívánok mindenkinek!

Először is engedjétek meg, hogy nagyon boldog új évet kívánjak nektek! Köszönöm, hogy a 2019-es évet velem töltöttétek, olvastatok, hozzászóltatok, játszottatok nálam. Nagyon sokat jelent számomra, hogy évről évre megtiszteltek a figyelmetekkel, bizalmatokkal, s néhányan a barátságotokkal is.

Mint minden évben, most sem felejtkeztem el az évértékelő bejegyzésről, bár kicsit csúsztam ezzel is, mint oly sok mással mostanság. Ez többek között egy jó kis betegségnek köszönhető, ami újév másnapján elkapott, de a lényeg, hogy nem lett elfelejtve, ahogy a blogszülinapi játék sem, amiről a következő bejegyzésben fogok írni.

Évértékelés:
2019-ben abszolút igaz volt, hogy nem a mennyiség dominált, hanem a minőség. Kevesebbet olvastam a szokásosnál, ugyanakkor szerencsére nem nagyon akadt olyan könyv, amiben nagyot csalódtam volna. Huszonnégy könyvet olvastam, ebből az utolsó olvasmányomat pontosan szilveszter éjjel fejeztem be. (Erről a bejegyzés hétvégén érkezik.)
A huszonnégy könyvből most csak kettőt emelnék ki, bár mind említésre méltó, ezért is írtam róluk korábban. Most is volt minden a palettán. Olvastam történelmi regényt, krimit/thrillert, disztópiát, romantikust, ifjúságit és gyermekkönyvet, valamint egy-egy tanácsadó illetve szakácskönyv is felkerült a palettára.

Az év legnagyobb meglepetése és egyúttal az év könyve számomra Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül című könyve volt (Athenaeum kiadó, 2019). Félve kezdtem neki, mert a disztópiákkal óvatos vagyok, de nem csalódtam. Egyenesen imádtam. Charlie Higson nagyon jó munkát végzett, mert a történet eredeti, drámai, akciódús, kiszámíthatatlan, borzongató és lebilincselő. Magába szippantott, és nagyon remélem, hogy érkezni fog a sorozat többi része is, mert lassan kilyukad az oldalam a kíváncsiságtól, hogy hogyan tovább. :)

Az év legviccesebb olvasmánya díjat pedig Cindi Madsen: Hamupipőke, ​menj a búsba! – Hogy ne csókolj meg több békát?  című könyve kapta (Lettero kiadó, 2017). Határozottan igazat írtak a könyv bemutatószövegében, hiszen a regény hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató.

Köszönöm, ha idén is velem tartotok. Reméljük mindenkinek olvasmányokban és jó élményekben gazdag éve lesz!

„Aranyosi Ervin: Boldogabb új évet

Legyen olyan az új éved,
amilyet szeretnél!
Jó lenne, ha jövő évben
még többet nevetnél.
Vidámságban, szeretetben
bőven legyen részed!
Kívánok egy szebb világot,
s boldogabb új évet!"



2019. november 30., szombat

Søren Sveistrup: A gesztenyeember


„Hátborzongató ​pszichothriller a GYILKOSSÁG – THE KILLING filmsorozat szerzőjétől
Koppenhága külvárosban egy csendes októberi reggel a rendőrség egy fiatal, egyedülálló anya holttestére bukkan, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak: a nőnek levágták az egyik kezét, és a feje fölé egy kis gesztenyéből készült babát lógattak.
Az ügyet Naia Thulin, az ambiciózus fiatal detektív kapja. A partnere Mark Hess, a lelkileg kiégett nyomozó, akit nemrég rúgtak ki az Europolból. A nyomozók felfigyelnek a titokzatos, gesztenyéből készült figurára, ami elvezeti őket egy korábban eltűnt személyhez: a megtalált holttest Rosa Hartung politikusnő tizenkét éves lánya. De a Hartung-ügyet már rég lezárták, a mentálisan beteg férfi, aki anno bevallotta a gyilkosságát, már rács mögött van.
Ám nem sokkal ezután egy másik nőt is meggyilkolnak, és a gyilkosság helyszínén ismét felbukkan a kis gesztenyeember. Thulin és Hess gyanítja, hogy kapcsolat van a Hartung-ügy és a meggyilkolt nők között. De mi lehet az? Nincs sok ideje a nyomozóknak, Thulin és Hess gyakorlatilag versenyt fut az idővel, mert egyre valószínűbb, hogy sorozatgyilkosról van szó, aki korántsem fejezte be ámokfutását…”
Kiadta: Partvonal kiadó
Megjelent: 2019.09.30.
Fordította: Sulyok Viktória
Fordítás alapjául szolgáló mű: Søren Sveistrup: Kastanjemanden
Borító: Földi Andrea
Oldalszám: 456
ISBN: 978-615-578-380-7
Műfaja: Krimi
A szerző portréját Les Kaner készítette.

A szerzőről: Soren Sveistrup író és producer 1968-ban született Dániában. A Koppenhágai Egyetemen szerzett BA diplomát irodalomból és történelemből, emellett forgatókönyvírást is tanult a dán Nemzeti Filmiskolában (National Film School).
Többek között az Emmy-díjas Nikola jog Juliet (2002-03) és Gyilkosság (2011-2014) című sorozatok írója, valamint az Eljön az a nap (2016) és a Jo Nesbo regényéből készült Hóember (2017) című filmek forgatókönyve kötődik a nevéhez. A televíziós sorozatok gyártásával foglalkozó SAM Productions céget 2014-ben alapította meg Meta Louise Foldager Sørensen és Adam Price társaságában. Első regénye, a The Chestnut Man 2018-ban jelent meg. Nős, feleségével és két gyermekével Hellerupban él.
 
A könyvről:
A regény érdekes, jól felépített, izgalmas. A hátborzongató jelzőt most abszolút jogosnak érzem.
A téma sokkoló, elgondolkodtató és figyelemfelkeltő.
A nyomozópáros nekem szimpatikus volt, és külön jó volt, hogy ők is csak most ismerkedtek egymással, mert így nem éreztem azt, hogy valamiről lemaradok.
Ahogy az lenni szokott, nem indult épp zökkenőmentesen ez a kapcsolat, hiszen Thulin nyomozó már fél lábbal egy másik osztályon volt (már csak a felettese ajánlására várt), míg Hess csak büntetésből került az irodájukhoz, amire egyfolytában emlékeztették, így nem csoda, hogy ellenérzésekkel vágtak bele a közös munkába. Két különc és teljesen máshogy gondolkodó nyomozóról van szó, akik ha kicsit nehezen is, de megtalálták a közös hangot, és elismerték egymás adottságait.

A szerző fokozatosan adagolta az információt a szereplőkről, a maguk esendőségükben ábrázolta őket, a jó és rossz tulajdonságaikkal együtt. Ez kedvemre való volt, mert így sokkal életszerűbb történetet kaptam.
A nyomozási rész érdekes, a szerző jól szőtte a szálakat, mert az utolsó ötven oldalig képes volt félrevezetni a tettest illetően. Sokáig szimpatizáltam a karakterével, így elég mellbevágó volt, amikor rájöttem ki áll az egész ügy hátterében, és hogy miért is tette, amit tett.  Bár az eszközeivel nem értettem egyet, egy részem azért az indítékot jogosnak érezte. Senki nem érdemeli meg azt, hogy olyan dolgokon menjen keresztül, mint a tettes a múltban.

A legjobban az tetszett a történetben, hogy képes volt újra és újra meglepni. Egyáltalán nem volt sablonos, fontos témát feszeget, és nagyon jól megmutatta az ok-okozati összefüggést.
Egyszerre ismerkedtem a szereplőkkel és a történettel, aggódtam, borzongtam, nyomoztam, majd alaposan megdöbbentem. Szerintem a szerző mindenből annyit tett a könyvbe, amennyi kellett. Kíváncsi vagyok, hogy a szerző miképp folytatja majd a nyomozópárosunk történetét, és milyen nyomozásokba fogunk még általuk belecsöppenni.

Pontozás: 10/10




2019. október 30., szerda

Cecelia Ahern – Utóirat: Még most is szeretlek!


„Holly Kennedy biztonságos élete a feje tetejére áll, amikor „megtalálja” az Utóirat: Szeretlek Klub. A klub tagjait megihlette, amit Holly néhai férje, Gerry leveleiről hallottak, és ők is búcsúüzenetet akarnak hátrahagyni szeretteiknek. Megkérik az özvegyet, segítsen nekik.
Holly egyvalamiben biztos: semmiképp nem hagyja magát visszarángatni mélységes gyászába, amelyen nagy nehezen túllépett. Hét évbe telt, mire újra összerakta és kitalálta magát, és szeretné tovább élni az életét. Ám rá kell döbbennie, hogy ha szeretünk valakit, mindig van még valami mondandónk…
Az Utóirat: Szeretlek! világsikerű könyv várva-várt folytatása.”
Kiadó: Athenaeum
Megjelent: 2019. szeptember 30.
Fordította: Szieberth Ádám
Fordítás alapjául szolgáló mű: Cecelia Ahern: Postscript
Az eredeti kiadás alapján a borítót tervezte: Földi Andrea
Oldalszám: 392
ISBN: 978-963-293-933-9

„Az emlékek nagyon erősek tudnak lenni.
És áldásos lehet a hatásuk, hiszen menedéket nyújtanak és felfedezőútra indítanak.
Én is újra felfedezhettem Gerryt, mert megidézték őt.
De vigyázni kell, mert az emlékezet a börtönünkké is válhat.
Én hálás vagyok Gerrynek a leveleiért, mert kihúzott azokból a fekete lyukakból, és új életre keltett.
Ezzel új közös emlékeink születhettek.”
A szerzőről:
Cecelia Ahern az egyik legnépszerűbb, ír származású, kortárs regényíró. 1981. szeptember 30-án született Dublinban. Mielőtt nekivágott az írásnak és a filmrendezésnek, újságírásból diplomát szerzett. Jelenleg férjével (David Keoghan) és gyermekeivel (lányával, Robinnal és Sonny nevű fiával) Dublin északi részén élnek.
Az írónő huszonhárom éves korában írta meg P.S. I Love You című első regényét, ami tizenkilenc hétig vezette az eladási listákat Írországban. Az Utóirat: Szeretlek azonnal tarolt mind a külföldi, mind pedig a hazai piacon, negyvenhét országban adták el. Meg is filmesítették 2007-ben, s ebben a filmben olyan filmcsillagokat vonultattak fel, mint Gerard Butler, Hilary Swank, Lisa Kudrow, Kathy Bates, Harry Connick Jr, Gina Gershon és Jeffrey Dean Morgan.
A karrier szempontjából viszont ez csak a kezdet volt. A második, Ahol a szivárvány véget ér (Where Rainbows End) című könyve is nemzetközi bestseller lett, majd 2014-ben megfilmesítették, a két főszerepet pedig Lily Collins és Sam Claflin játszotta.
Cecelia könyvei több mint 50 országban, 35 nyelven, 25 millió feletti példányban keltek el világszerte.  
Bár én nem lehettem részese az eseménynek, úgy tudom, nagyszerű volt vele találkozni a 89. ünnepi könyvhéten, és hogy a valóságban is egy nagyon kedves, szeretetre méltó, szerény nő.

Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:
Bárcsak láthatnál
Ahol a szivárvány véget ér
Bennem élsz
Talált tárgyak országa
Ajándék
A holnap titkai
Lány a tükörben
Nyomomban az Életem
Életed regénye
Utóirat: Szeretlek!
A szerelem kézikönyve
Amikor megismertelek
Az üveggolyók titka
A Vétkes
A Tökéletes
Évről évre [eKönyv: epub, mobi]
Lantmadár
Üvöltés

A Cecilia Ahern "rajongóknak" az Athenaeum kiadó létrehozott egy csoportot is a facebook-on, ahol rengeteg érdekes információt találhattok, ráadásul van olyan, amiről ott értesülhetsz először. Természetesen én már tag vagyok. :) 
A könyvről:
Amióta megtudtam, hogy készül a kedvenc Ahern regényem folytatása, alig bírtam magammal. Az Utóirat: Szeretlek számomra egy nagyon meghatározó regény volt, mélyen megérintett, és teljesen felforgatta a lelki világomat, ahogy a könyv alapján készített film is, még ha jócskán el is tért a film a könyvbeli dolgoktól. Tudom, hogy ezzel nem csak én voltam így, ezért is borítékoltam, hogy nem csak mi olvasók, de az írónő maga is magasra tette a lécet az új résszel kapcsolatban, hiszen egy nem mindennapi történethez írt folytatást, lezárást.
A borító kivitelezése most is minőségi, szuper a füles megoldás, tetszik, hogy az első fülecskében található a szerző levele az olvasóknak és a levél motívum így duplán teret kap.  

Ismeritek azt az érzést, ami hasonlít a Deja Vu-re? Amikor nem egy adott helyzet ismerős, hanem maga az érzelem, amit megtapasztalsz valami által. Már rögtön az elején, a prológusnál volt egy ilyen tapasztalásom. Úgy azonosultam Holly mondanivalójával, mint ha már ezerszer belemerültem volna ebbe a történetbe. Persze maga a gyász és fájdalom érzése nem ismeretlen, hiszen én is vesztettem már el szerettemet, aki hatalmas űrt hagyott maga után. Mégis most valahogy más volt. Egyszerre éltem át és voltam külső szemlélő. Már ekkor tudtam, hogy ez a könyv is a sírós, jobb esetben sírva nevetős és nevetve sírós kategóriát erősíti. Segít megérteni, átélni, túlélni és feldolgozni. Igazi érzelmi mélymerülés. Méltó lezárása Gerry és Holly történetének.

Az Utóirat: Szeretlek klub tagjai mind egyéniségek. Más-más élet és betegség, mégis volt bennük valami közös, ami összehozta őket. Hihetetlen lelkierő kellett ahhoz, hogy elfogadják az állapotukat, és igyekezzenek a lehető legjobbat kihozni az egészből. Úgy akartak búcsút venni az élettől, hogy valamit hátrahagyjanak a szeretteiknek, ami megkönnyíti az elválást. S ehhez kérték Holly segítségét. Azt hiszem, általuk lett több Holly is. Kölcsönös segítségnyújtás volt ez, ami jó példaként szolgálhat az embereknek.
Ahogy haladunk a történetben, tanúja lehetünk a karakterek jellemfejlődésének. A kedvenc szereplőm most Ginika volt a frappáns, odamondós stílusával, kislánya iránti őszinte és tiszta szeretetével. Holly is rengeteget változik, kinyílik, átértékeli a dolgokat, és végre igazán eljut A-ból B-be.

Nagyon szerettem ezt a történetet, mert igazán megérintett és elgondolkodtatott. 
Az élet múlandó, és egyaránt nehéz a távozóknak és a maradóknak.
„A gyászolók némák, de a fájdalmuk nem az. Lehet, hogy a sebük belső, lelki seb, mégis hallható, látható, érezhető. A szívfájdalom úgy burkolja be a testet, mint egy láthatatlan köpönyeg, amelynek súlya van, amely elhomályosítja a tekintetet, és lelassítja az ember lépteit.”

Pontozás: 10/10

Ahern rajongóknak kötelező!

2019. szeptember 9., hétfő

Holly Webb: Az álarckészítő lánya (Varázslat Velencében 3.)


Fülszöveg: „Colette az édesanyjával él, gyönyörű ruhákat készítenek Velence gazdag hölgyei számára. Soha nem ismerte az édesapját, és az anyukája sem beszél róla, ám Colette hímzései életre kelnek és táncot lejtenek, és a lány biztos benne, hogy mágikus erő rejtőzik a vérében.
Aztán Colette felfedezi az igazságot: az édesapja híres álarckészítő és hatalommal bíró mágus is egyben…
Az elbűvölő Varázslat Velencében-sorozat harmadik kötete a sikerszerző Holly Webb tollából.”

Kiadta: Manó könyvek
Megjelent: 2019. július 18.
Fordította: Kondi Viktória
Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: The Maskmaker's Daughter
Oldalszám: 232
ISBN: 978-963-403-607-4


A szerzőről:
Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.
Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.
Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.
Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.
Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.
Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.
Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.
A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/
A könyvről:
A szerző most sem tétlenkedett, a történet varázslatos és tanulságos. A valós problémákat leegyszerűsítve, meseszerűen tárja az ifjúság elé a könnyebb emészthetőség kedvéért.

Adott egy fiatal lány, aki apa nélkül nőtt fel, édesanyja varrónőként kereste meg a mindennapi betevőre valót, ő pedig segítette édesanyja munkáját csodás hímzéseivel. Egy napon édesanyját elveszíti, halottnak hitt apja felbukkan, s egy teljesen más közegbe kerül, ahol helyt kell állnia. Varázslata kezd kiteljesedni, s egyesek ezt szívesen fel is használnák a céljaik érdekében. Útját gonoszság, ármánykodás és titkok keresztezik, rá kell jönnie, hogy a megérzéseire nem árt néha hallgatni, mert bizonyosságot nyerhet velük kapcsolatban.

 A szereplők megnyerőek, az ifjúság teljes mértékben azonosulni tud főhőseinkkel.
A csodaparipák és sellők után most egy beszélő macskáé a terep, többek között a macskák segítik majd Colette-et abban, hogy legyőzze a nehézségeket és megmentse Velencét az újabb fenyegetéstől.

Tetszett Colette személyisége és jelleme, szívesen olvastam volna róla és a macskákról többet. Sajnáltam az édesanyját, s azt, hogy a sors ilyen véget szánt neki.

Kedvenc szereplőm Max volt, remélem lesz még olyan kötet, amiben kiemelkedő szerepet kap.

A könyv nyelvezete egyszerű, könnyen olvasható és élvezhető. A cselekmények jól felépítettek, figyelemfelkeltőek, kellően rejtélyesek és izgalmasak. A történet olvastatja magát, ám az első két részt nem tudta lekörözni. Én személy szerint nagyon hiányoltam a csodaparipákat a történetből, ahogy Olivia és Mia karakterét is. Így nem igazán éreztem kerek egésznek a történetet. Ám ha egymás után olvassa az ember a három megjelent kötetet, ez talán nem annyira zavaró.



Pontozás: 10/8

2019. augusztus 22., csütörtök

Angela Marsons: Holt lelkek (Kim Stone 6.)


„Egy időtlen indíték, amely nemzedékeken át szedi áldozatait

Egy régészeti gyakorlat során a hallgatók emberi csontokat találnak. A West Midlands és a West Mercia rendőrkapitányságok határán húzódó magánbirtokra mindkét illetékes rendőrség felügyelője kiérkezik. Kim Stone és Tom Travis egykor munkatársak voltak, így jól ismerik egymást, de ha tehetik, messze elkerülik a másikat. Ezt az ügyet azonban ismét közösen kell megoldaniuk. Hamarosan kiderül, hogy a Preece család birtokán egy tömegsír őrzi az áldozatokat, akik embertelen körülmények között vesztették életüket.
Miközben Kim a névtelen áldozatok gyilkosa után kutat, a csapata a környéken egyre inkább elszaporodó gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban nyomoz. Amikor azonban az egyik kollégája élete veszélybe kerül, Kim azonnal a segítségére siet.
Lehet, hogy mindvégig rossz helyen keresték a tetteseket? Hogyan lehet megállítani egy eszmét, amely fertőzőbb, mint a vírus?”
Kiadó: General Press
Megjelent: 2019. július 15.
Fordította: Seregi Márton
Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Marsons: Dead Souls
A borítót tervezte: Kiss Gergely
Oldalszám: 360
ISBN: 978-963-452-302-4


Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.
Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.
Például:
- Titokban fél a tűktől.
- A kedvenc tv műsora a Top Gear.
- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.
- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.
- Utál nyilvánosság előtt beszélni.
- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

A szerző honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

A könyvről:
Már az első tíz fejezetben szembetűnő különbségeket fedeztem fel a többi kötethez képest. Ami nem feltétlenül volt baj, pusztán kicsit furcsa.
Más a csapatfelépítés, mert Kimet belekényszerítik egy közös nyomozásba a szomszédos rendőrkapitányság egyik felügyelőjével, akivel legszívesebben egy országban sem tartózkodna, nem még közös nyomozást vezessen. Persze ennek megvannak az okai, amire szépen lassan fény derül. A csapata saját utakon jár, nem tud rájuk figyelni annyira, mint amennyire szeretne, s ez kihat a csapattagok közötti kapcsolatra is.

Mindkét cselekményszál kemény, s egy bizonyos ponton összefonódik. Ebben a kötetben az ügyeknek köszönhetően újabb dolgokat tudhatunk meg a szereplőkről, közelebbről megismerhetjük őket, és láthatjuk a csapatot Kim nélkül is akcióban. Ugyanakkor Kim Stone bebizonyítja, hogy más körülmények között is képes helyt állni, és kivívni mások tiszteletét és megbecsülését, bár a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek. Travis felügyelő csapata nekem nagyon szimpatikus volt, így remélem, hogy lesznek még közös ügyeik.

A téma a mindennapokból kiragadott, sajnos bárhol és bármikor megtörténhet a valóságban is. A hetvenedik fejezetnél úgy éreztem, hogy most kell szünetet tartanom, különben nem bírom tovább az érzelemdömpinget, amivel a könyv jár. El kell ismernem, hogy az az átható gyűlölet, ami sugárzik a lapokról, már néha szíven ütött.

A könyvet nagyon aktuálisnak éreztem, mert sajnos napjainkban is sűrűn teret kapnak a gyűlöletcselekmények, még ha az emberiség egy része igyekszik is érzékenyíteni a közegét, tudatában kell lennünk annak, hogy ez még nem elég. Rengeteg atrocitás éri az embereket nap mint nap, még ha sokan ennek nincsenek is tudatában, vagy épp nem érdekli őket, mert nem ők és szeretteik a támadások célpontjai. Pedig lássuk be, bárhol és bárkiből lehet áldozat.
A gyűlölet-bűncselekmények elsősorban erőszakos cselekmények, de vannak „enyhébb” formái is, mint például a gyűlöletbeszéd és a zaklatás.
Az áldozatok a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási hovatartozás, szexuális irányultság, nemi identitás, fogyatékosság vagy más hasonló tulajdonság miatt válnak a támadások célpontjává.

A könyvben volt egy megjegyzés, amit nagyon igaznak éreztem.
„A gyűlöletszítók annak idején az utcasarkon álltak, és szórólapokat osztogattak. Mostanában a mindenki által elérhető közösségi médiát használják. Az internet egy felbecsülhetetlen értékű eszközt adott a kezükbe. Az emberek sokkal könnyebben tudnak pszichésen azonosulni ezekkel a gyűlöletcsoportokkal úgy, ha nem kell eljárniuk a hivatalos gyűléseikre. Az internet megkönnyíti a gyűlöletet.”

Talán pont a témája miatt nem tudtam úgy gondolni erre a könyvre, mint egyszerű krimire, mert olvasás közben gyakran eszembe jutott, hogy mennyire beleillik ez az egész, a mai világba. Ugyanakkor örülök, hogy a szerző úgy érezte, fontos a téma, amiről beszélni és írni kell.

Általában Bryant vagy Kim a kedvencem a könyvekből, most azonban Stacey került a figyelmem középpontjába. Talán azért, mert ez az a kötet, amiben a legtöbb információt kapjuk róla. Az ő tettei, érzései, gondolatai miatt váltam szenzitívebbé a történetre.

Angela Marsons veszélyes vizekre evezett a könyv témáját illetően, hiszen nagyon megosztó vélemények vannak az előítéletességgel kapcsolatban, ugyanakkor a szereplőin keresztül megmutatta, mennyire eldurvulhatnak a dolgok. A könyv érdekes, izgalmas, borzongató és megrázó. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy érzékletesen ábrázolja az eseményeket, ennek köszönhetően volt, hogy a hideg síelt a hátamon. Bár kicsit nehézkesen indult, határozottan sikerült magával ragadnia, megérintenie, elgondolkodtatnia.
Remélem, hogy hamarosan olvashatjuk majd Kim Stone felügyelőnő következő történetét!

Pontozás: 10/10

2019. augusztus 16., péntek

Bíró Szabolcs: Királyok éneke (Anjouk VI.)


„1333. ​A visegrádi udvar negyedik éve folytat tárgyalásokat Nápollyal, amikor Anjou Károly végre személyesen is visszatérhet gyermekkora helyszínére, a mesés Dél-Itáliába, ahova ötéves fiát is magával viszi. Tervei szerint, miután eljegyezte Bölcs Róbert unokáját, András herceg lehet a Szicíliai Királyság jog szerinti örököse.
Az uralkodó távollétében Magyarországon kezd megbomlani az évtizedek munkájával megszilárdított belső rend. A zavargások megfékezése Erzsébet királynéra hárul, aki újabb gyermeke elveszítésével egyre erősebben láncolja magához legidősebb fiát, Lajos herceget.
Mindeközben a szomszédos királyságokban is fontos változások mennek végbe. A térség fejedelmei Visegrádon gyűlnek össze, hogy egymással békét, mások ellen pusztító szövetséget kössenek.
Bátor Szilárd udvari fegyvernökként találja magát a király kíséretében. Igyekszik átlépni múltja sötét árnyain, de gyermekéveit maga mögött hagyva még mindig túl sok kérdés tornyosul előtte. Míg a feje fölött hatalmasok játszmája zajlik, ő csupán élni szeretne – rájönni, mi a valódi öröksége.

A Királyok éneke, mely az Arany Visegrád-trilógia zárókötete, Anjou Károly utolsó nagy uralkodói korszakának éveit, a nemzetközi diplomácia terén elért eredményeit meséli el, miközben tovább szövi valós és fiktív hősei történetét. Lapjain régről ismert és új szereplők egyaránt felbukkannak, hogy a maguk módján mind részeseivé váljanak egy birodalom sorsának, a Magyar Királyság vérrel és arannyal írt történelmének.”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2019. 06.11.
Oldalszám: 434
ISBN: 978-963-293-881-3
Műfaja: történelmi regény
Kötés: keménytáblás, védőborítóval
Borító: Földi Andrea

Itt olvashattok bele:

A szerzőről:
„Bíró Szabolcs 1988. július 29-én született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Az írói vénát minden bizonnyal édesapjától örökölte, és már kisgyermekként versikéket, rövid történeteket fabrikált. A versírással később felhagyott, a próza szerelmese lett. Tizenöt évesen kóstolt bele először a novellaírásba, eleinte főleg a fantasy műfajához és a kalóztörténetekhez vonzódott. Tizenhat évesen, gimnazistaként kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként, az iskolaújság főszerkesztőjeként és énekesként is bontogatta szárnyait. Prózai művei mellett 2006-tól több száz cikke jelent meg az Új Szó, a netBarátnő, az ekultura.hu, a Vasárnap, a Napvilág.Net, a PRESStige, a Penna Magazin és más internetes, illetve nyomtatott lapok hasábjain. 2010 októberétől 2012 januárjáig könyv- és filmkritikusként dolgozott a szlovákiai magyar Pátria Rádiónál. 2013-ban Vissza a középkorba! címmel önálló rovatot jegyzett a Csallóköz c. regionális hetilapban. Tizenegy éven keresztül folytatott aktív amatőrzenei pályát, ebből kilenc évig (2004 és 2013 között) a Csak Van zenekar énekeseként tevékenykedett: erről a korszakról tanúskodik többek között a zenekar első nagylemeze, a Mindennek a teteje.
(…)
Bíró Szabolcs 2007-ben debütált regényíróként, első öt könyve (és egy nem hivatalos e-novelláskötete) még Francis W. Scott álnéven jelent meg. 2010 első napjától kezdve kizárólag polgári nevén publikál, saját bevallása szerint székirodalmat ír, és egyre megszállottabban fordul a középkor felé. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. kalandregényének köszönheti, mely három különböző kiadást is megért, a szakmai hírnevet azonban a Non nobis, Domine c. történelmi regénye hozta meg számára. 2014-ben megjelent Ragnarök c. regényével rövid kitérőt tett a vikingek és az óskandináv mitológia világába, ám azután ismét visszatért a magyar középkorhoz: tizenöt részesre tervezett, Anjouk c. történelmi regénysorozatát az Athenaeum Kiadó gondozza.

Az író kamaszkora óta kerekesszékben él, ám határokat nem igazán ismer, ezt a helyzetet pedig humorosan, ironikusan fogja fel. Innen ered a székirodalom kifejezés. Ez a kategória egyben azt is sejteti, hogy az író nem kíván egyetlen műfaj mellett lecövekelni: a székirodalomba bármilyen irodalmi kategória belefér. Emellett a székirodalomaz évek során egyfajta branddé erősödött: Bíró Szabolcs minden évben ún. székirodalmi könyvturné keretein belül indul előadó- és dedikálókörútra, 2015-től pedig havonta többször is jelentkezik a Székirodalom vlog címen futó videónaplója egyes epizódjaival.
Bíró Szabolcs jelenleg feleségével és fiával a Csallóközben él, főállású regényíróként dolgozik, folyamatosan álmodozik, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak.”
Forrás és teljes életrajz itt: http://biroszabolcs.eu/eletrajz

Bíró Szabolcsot 2016-ban, a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütötték. 2017 nyarán pedig Eger Kulturális Nagykövete lett.

A tizenöt részesre tervezett, öt trilógiára felosztható Anjouk regénysorozat eddigi kötetei, melyek az Athenaeum kiadónál jelentek meg:

Bátor Attila bosszútrilógiája:
Anjouk I. - Liliom és vér (2015)
Anjouk II. - Lángmarta dél (2015)
Anjouk III. - Az utolsó tartományúrig (2016)

Arany Visegrád-trilógia:
Anjouk IV. - Szent György testvérei (2017.)
Anjouk V. – Ötvenezer lándzsa (2018)
Anjouk VI. – Királyok éneke (2019)

A sorozat előzménykötete:
Non nobis Domine (2016)

Előkészületben van jelenleg Az ifjú lovagkirály-trilógia:
A birodalom ura
Dél pörölye
A pusztulás dala
A könyvről:
A keménykötéses borító egyszerű és szolid, a védőborító pedig igényes és stílusos, ahogy azt már az előző köteteknél megszokhattuk.
Azon kívül, hogy esztétikailag kifogástalan, a tartalmi részt is csak dicsérni tudom. Könnyed, olvasmányos, és érezhető, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett, mielőtt nekilátott az Anjouk sorozat hatodik kötetének. Korhű ábrázolás és karakterjellemzés, ízes szövegezés, csodás tájleírások gazdagítják Bíró Szabolcs legújabb regényét.

A szerző stílusa annyira magával ragadó, hogy egyszerűen nem tudod letenni a könyvet. Ha a kezedbe veszed, biztos vagyok benne, hogy egy oldalt sem fogsz feleslegesnek érezni. Aki még csak most ismerkedne Bíró Szabolcs munkásságával, bátran vágjon bele a sorozatba, minden kötet forgatása élmény. Én személy szerint a Non Nobis Domine című előzménykötettel kezdtem, és imádtam, ahogy minden egyes kötetet. Élvezet volt belemerülni ebbe a történelmi információs tengerbe.

A könyv az 1333 és 1339 közötti időszak eseményeit öleli fel, amikor Anjou Károly (Caroberto), vagy más néven Károly Róbert király uralkodása folytatódik. A Szent György lovagrend már nem avat fel új tagokat, az összejöveteleik száma is jócskán megcsappant a Zách Felícián féle tombolás óta, mely mindenkiben maradandó nyomott hagyott. Helyettük aranysarkantyús vitézeket avattak, ám ez már nem olyan, mint annó a Szent György lovagrend idejében.  Minden megváltozott. Anjou Károly igyekezett keménykezű uralkodó lenni és helyreállítani a rendet az országban, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy állandó készenlétben kell lennie, mert bármikor fordulhat a kocka. Bár a belső viszályokat és fenyegetéseket sikerült felszámolni, a szomszédos országokból bármikor érkezhetett fenyegetés.
Anjou Károly (Turoczi krónika)
Nagyon örültem, hogy Bátor Szilárd kalandjai folytatódtak, mert már az előző kötetben is szimpatizáltam az ifjúval, akit öt éven át Bátor Attila hű társa és jó barátja, Péter okított. A fegyverhasználaton, víváson és lovagláson kívül meg kellett tanítania Szilárdot a lovagi erényekre, a logikus gondolkodásra, és a józan ész használatára is.
Ebben a kötetben már az öt év tanulóidő letelte után találkozhatunk Szilárd karakterével, amikor Anjou Károly magához hívatja, és végre kinevezi udvari ifjúvá, fegyvernökké, de ígéretéhez híven örökségéről csak két év múlva dönt.  
Sokan tartottak attól, hogy Szilárdot elragadják az érzései, és bosszút áll szerelme haláláért, ám ettől pont Klárának tett ígérete tartja vissza a fiút. A történet során sokszor érezhető Szilárd vívódása és fájdalma, melyek a múltban történtekre vezethetőek vissza, ugyanakkor erőteljesen megfigyelhető jellemének fejlődése is. Határozott, fegyelmezett, elszánt, indulatait többnyire sikeresen kordában tartja.

Ahogy azt már megszokhattuk, a régi karakterek mellett új szereplők is teret kaptak a történetben. Egyik kedvencem most András herceg lett, aki gyermeki ártatlanságával, őszinte kérdéseivel és gondolataival azonnal megnyert magának a könyv első felében. A régi szereplők közül pedig továbbra is Péter és társai voltak a szívemhez közel, azt viszont sajnáltam, hogy Lackfi István most háttérbe szorult. Akadtak ugyan jelenetek, de nem annyi, mint az előző kötetben.

Kedvenc jelenetem most is több lett. Egyrészt nagyon szerettem azt a részt, amikor Anjou Károly fiai, Lajos és András játszanak és beszélgetnek az élet nagy dolgairól, vagy amikor Károly és András Nápolyban járnak és egy napot sikerül együtt töltenie apának és fiának. Annyira vágytam már egy ilyen részre, ahol a király megmutatkozik erről az oldaláról is. Másrészt kedvemre való volt Lorenzo il Toro és Bátor Szilárd megismerkedése és kalandozása Nápolyban. Fantasztikus volt a város leírása, ahogy az emberek jellemzése is. Az olvasó garantáltan úgy érezheti, ő maga is jelen van és nem csak szemlélője a történéseknek, de át is éli azokat.
Bíró Szabolcsnak köszönhetően a hangulatom hullámzó volt, mert a szomorú vagy dühítő jeleneteket humoros részek is megszakítják, amiken jóízűen kacaghat az olvasó.

Összességét tekintve kaptam egy nagyon jól megírt, könnyed és olvasmányos történelmi regényt, ami egyszerre érdekes, szórakoztató és informatív. Jó volt újra belemerülni az Anjouk világába, és remélem, hogy hamarosan olvashatom majd a hetedik részt, mely már egy új korszakot ölel fel.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak, Bíró Szabolcsnak pedig azt, hogy évről évre elkápráztatja az olvasókat a regényeivel!

Pontozás: 10/10