Vigyázat!
Cselekményleírást tartalmazhat.
Fülszöveg: „A fiú a hosszú utat
választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta,
hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor
is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint
most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki
társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges
esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy
leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja,
hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul
bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem
érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi,
Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan
szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit
megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a
szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és
szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a
lányt, hogy vágjanak bele…”
Kiadó: Ulpius-ház könyvkiadó
Kiadás éve: 2014.
Eredeti cím: The Edge of Always
A borítón Benjamin Fiege látható.
A 2013-as év emlékezetes volt a New-Adult rajongóknak, hiszen J. A. Redmerski elhozta nekünk A soha határa című könyvét, amely meghódította az egész világot. Egyszerre volt szórakoztató és lehangoló. Őszinte és mély szerelem alakult ki a szemünk láttára, majd veszélyeztette ezt a halál. Sok érzelmi húrt megpendített az emberben, kacagtatott, megdöbbentett, megríkatott. Mindezt úgy, hogy az ember elidőzött az érzelmi skála minden pontján egy ideig. Ahogy azt egy kedves barátom is kifejtette, ez egy érzelmi hullámvasút volt az olvasó számára, ettől függetlenül megérte elolvasni. Andrew és Camryn karaktere sikeresen a szívemhez nőtt, s a könyv bár befejezettnek hatott, számomra hiányzott a végéről egy kis plusz, ami megmagyarázta volna azt a két hónapot, ami kimaradt. Ezért is örültem, amikor megtudtam, hogy jön a második kötet.
Az örökké határa fülszövegének elolvasása után az olvasó már tisztában
van vele, hogy valamilyen tragédia bekövetkezik, így nem árulok el túl nagy
titkot, ha elmondom, hogy ez vezet végül oda, hogy Andrew és Camryn újra
kalandos utazást kezdjen. Utazásaik
során elég sokszor gondolnak a múltban történtekre, így velük együtt
emlékezhetünk a jó és rossz dolgokra, amin keresztül mentek. Sajnos arról, hogy
(A soha határa végén) mi történt a kórházban, ebben a kötetben sem kapunk
választ. Engem zavar a két hónap kiesés, bár utalást azért kapunk.
A szenvedély ebben a kötetben is a tetőfokára hág,
ám a történetet számomra végig beárnyékolta valami rejtett búskomorság, így nem
sok humoros jelenetet fedeztem fel. A legviccesebb jelenet az volt, ahol egy idős házaspárt
botránkoztattak meg Camrynék. A regény felépítése hasonló volt
az előző részhez, ugyanis ennek a befejezése sem tetszett jobban. Lezárta az
írónő a történetet, minden kérdésre kaptunk választ, ám a vége kissé
erőltetettnek hat. Jó pár oldallal előbb befejeztem volna, mert így kissé szájbarágósra
sikerült a lezárás. Túlságosan meg akart felelni az olvasóknak.
Ami a legjobban tetszett, az Andrew levele volt Camryn-nak. Az előző kötetben is írt neki, ezért amikor odaértem a leveles részhez, a lélegzetem elakadt egy pillanatra. Egyszerre vártam és rettegtem, hogy vajon mit fogok olvasni.
Ami a legjobban tetszett, az Andrew levele volt Camryn-nak. Az előző kötetben is írt neki, ezért amikor odaértem a leveles részhez, a lélegzetem elakadt egy pillanatra. Egyszerre vártam és rettegtem, hogy vajon mit fogok olvasni.
Összességét tekintve tetszett, szórakoztató volt, hisz' ez a kötet is bővelkedett érzelmekben, kalandokban és zeneszámokban. Azonban bevallom, hogy nálam A soha határa vitte a pálmát. Összetettebbnek, könnyedebbnek éreztem.
A pontozásnál most kicsit eltérek a megszokottól, mivel külön pontozom a történetet és a borítót.
A történet pontszámai: 10/8
A borító: 10/10
EXTRA:
Benjamin Lawrence Fiege a New York állambeli Beacon városában született, amely egy történelmi jelzőtűz után kapta a nevét. Jelenleg Astoriában él, ami New York egyik leghíresebb kerületének Queens-nek az egyik városnegyede.
A Beacon-i középiskolába járt, majd a Stony
Brook egyetemen tanult.
Még középiskolában kezdett gitározni, majd
emellé társult az éneklés, s nem sokkal később már saját dalokat írt. A zene
iránti szeretete nőtt, és sikerült megvalósítania a hosszú távú célkitűzését:
jelentős karriert futott be, mint zenész.
Körülbelül három éve kezdett modellként
dolgozni, mivel önmaga akarta finanszírozni a zenei pályáját. Véleménye szerint
jól megfér egymás mellett a zenész és a modell pálya. Az utóbbi időben inkább a
zenei karrier volt előtérben, ám a következő hónapokban valószínűleg visszatér
a modell világba is.
Szabadúszóként dolgozott Richard Tuschmannel egy
fényképsorozaton, s az akkor elkészült képeket látva választották őt Az örökké
határa című könyv borítójára. A könyvről
szinte semmit nem tudott, így amikor a fotós e-mail-ben közölte vele, hogy őt
választották a borítóra, nagyon meglepődött. Arra sem számított, hogy ennyi
ember felismeri majd a borító miatt. Figyelmen kívül hagyta az írónő
népszerűségét és azt, hogy mennyien várják a regény megjelenését. Megdöbbent,
amikor a barátai közölték vele, hogy látták a képet a New York Times-ban. Az is
tudatosult benne, hogy Andrew Parrish egy nagyon népszerű, fejlett és kiforrott
karakter, akit most már ő testesít meg, s ezzel nagy rajongótáborra tett szert.
:)
Blogturné állomások:
Eddigi állomások:
02.16. http://www.kellylupiolvas.com/2014/02/ja-redmerski-az-orokke-hatara.html
02.17. http://ebookklub.hu/2014/02/kezikonyv-regenybeli-szerelmek-valora-valtasahoz-elolvastuk-az-orokke-hatara/
02.19.
http://www.kemenyfedel.blogspot.hu/2014/02/ja-redmerski-az-orokke-hatara.html
02.20. http://olvasoszoba.blogspot.hu/2014/02/j-redmerski-az-orokke-hatara.html
Köszönöm az Ulpius-ház kiadónak, hogy elolvashattam a könyvet!02.20. http://olvasoszoba.blogspot.hu/2014/02/j-redmerski-az-orokke-hatara.html
