Fülszöveg:
„Alkut kötnél egy dzsinnel, ha az életed lenne a tét?
Kasia leleményes alkudozó, aki nem riad vissza a varázslattól izzó, koppenhágai éjszakától sem. Különleges kártyapaklijával megbízásokat teljesít: bárkit és bármit képes megtalálni a megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe. Hisz a mágiának mindig ára van… Ezt Kasia is fájdalmasan tapasztalja a saját bőrén, amikor a varázsereje szeszélyessé válik, és még a pakliját is ellopják. Ezek nélkül ő is vérző préda egy ragadozókkal teli világban.
Ráadásul egy dzsinn érkezik Koppenhágába, aki Kasiánál is ravaszabb alkudozó, és a lányt keresi. A dzsinn mindig megszerzi, amit akar, ezúttal pedig a kártyákra fáj a foga. Ám azok eltűnése fellobbantja közöttük az amúgy is ellenséges lángokat.
Kasiának biztonság és válaszok kellenek, a dzsinnek pedig a pakli. Többet is kaphatnának egymástól, mint amire vágynak, de ehhez össze kell dolgozniuk egy pattanásig feszült helyzetben.
Sötét alkuk.
Végzetes árulások.
Élet-halál harc a nagyvadak között.
Kasia és a dzsinn találkozásával egy kegyetlen játszma veszi kezdetét, amiben semmilyen ár sem túl nagy – de lehet-e egyáltalán győztese ennek a harcnak?”
Megjelent: 2026. június
Kiadta: Skarlát kiadó
Borítóterv: Hannah Sternjakob Design
Belső grafika: Vörös Zsófia
Oldalszám: 412 (puhatáblás, élfestett kiadás)
ISBN: 978-615-6781-08-6
Felnőtt tartalom! A könyv 18 éves kortól ajánlott!
A molyon található egy 21 oldalas beleolvasó: https://assets.moly.hu/beleolvaso/sarkozi-erika-aki-dzsinnekkel-jatszik-beleolvaso.pdf?1778285078
Sárközi Erika Nilla az írásba tiniként szeretett bele, kedvencei azóta is a romantikus, humoros alkotások és a misztikum. Történeteivel szórakoztatni szeretne, ámulatba ejteni, menedéket nyújtani.
Svédországban él, két kisfiú édesanyja, érdekli a lakberendezés és a házfelújítós tartalmak.
A regényeket jobban kedveli a novelláknál: a titkokkal fűszerezett Carpe Noctem 2024-ben jelent meg, egyelőre még csak ebook-ban.
Én is a könyv:
Úgy érzem, mintha már ezer éve ismerném Sárközi Erikát, azaz Nillát. Közel tíz éve annak, hogy elnevezett könyvszörnynek, mivel akkoriban tényleg faltam a köteteket – pont úgy, mint Sütiszörny a különböző sütiket a Szezám utcában. Többször ért az a megtiszteltetés, hogy olvashattam az írásait, és valóságos rajongója lettem. A történeteinek ugyanis van egy olyan varázslatos képessége, hogy képesek kizökkenteni az aktuális olvasói válságomból.
Sajnos egy ideje egyéb okok miatt újfent kissé akadozik nálam az olvasás, de a könyvek szeretete örök. Ezért is örültem annyira, amikor tavaly jött a hír, hogy megjelenik a Hat kártya sorozat első része, az Aki dzsinnekkel játszik. Volt szerencsém olvasni még nyers verzióban, és már akkor szerelem volt első olvasásra. Azóta rengeteg finomítás, módosítás történt, én pedig kíváncsian vártam, végül mit hoz ki a történetből az írónő.
Imádom a történetmesélés gördülékenységét, a cselekményszálak felépítettségét és a szereplők kidolgozottságát. Még a legjelentéktelenebbnek tűnő karakterek is megkapják a megfelelő bemutatást, így garantált, hogy az olvasó emlékezni fog rájuk fejezetekkel később is.
Amit nem szeretek, az a függővég, de ez ugye várható volt egy könyvsorozat első részénél, úgyhogy erre több szót nem is vesztegetek, csak erősen reménykedem, hogy még azelőtt jön a folytatás, mielőtt akkora lyuk keletkezne az oldalamon, mint a Mariana-árok.
Nillának sikerült egy erős, határozott és független női főszereplőt megalkotnia, akinek bizalmi problémái vannak. Kasiának minden oka megvan rá, hogy kételkedjen a körülötte élőkben, hiszen már kislányként azt sulykolta bele a keresztapja, hogy nem bízhat senkiben, csak önmagában és a mágiájában. Ám úgy hozza a helyzet, hogy kénytelen együttműködni – mi több, alkut kötni – egy dzsinnel, hogy visszaszerezze amit elloptak tőle, és élve kerüljön ki egy soktényezős játszmából, ami mögött olyan személyek húzódnak meg, akikre nem is számítana. Kasiánál már csak Ace, a dzsinn „örül” jobban ennek az együttműködésnek. A kettejük közötti feszültség szinte az első találkozásuktól tapintható, és lapról lapra csak növekszik. Macska-egér játékot játszanak, kerülgetik egymást, ugyanakkor mindketten tudatosan visszafogják magukat – harcolnak önmagukkal és egymással, míg végül eljön az idő, amikor már egymásért is. Ez már néha őrjítő volt számomra, pláne, ha azt nézzük, milyen perzselő álmai voltak Kasiának, amiket az egyezség miatti kötelék miatt Ace is ugyanúgy látott és átélt.
Ám ahogy azt már többször megállapítottam, Nilla különösen találékony tud lenni, és nem csak a szereplői kínzásához ért, de az olvasók alapos meggyötrésében is profi. Ugyanis többször is elhúzza az orrunk előtt a mézesmadzagot, fejezetről fejezetre gyötri a szereplőket és az olvasókat egyaránt, alkalmanként ad némi fájdalmat enyhítő balzsamot a léleknek, de épp csak annyit, hogy még többre és többre szomjazzunk. Amikor pedig végre azt érzi az olvasó, hogy „na most már beindulnak közöttük a dolgok”, egy tollvonással keresztülhúzza a számításainkat, és jön a következő megpróbáltatás, majd egyszer csak arra eszmélsz, hogy elfogytak az oldalak, és vége az első résznek.
Imádtam a főszereplők közötti sziporkázó párbeszédeket, a tapintható feszültséget, a zűröktől korántsem mentes közös kalandokat, a kémiát, a perzselő és alkalmanként arcpirító jeleneteket, meg úgy általánosságban mindent. Most azonnal akarom a folytatást!
Nillaaaaa! (Ezt most olyan hangszínben képzeljétek el, mint a Reszkessetek betörőkben, amikor azt üvöltik, hogy Keviiiiin!)
