Az advent jelentése: várakozás, felkészülés – maga a szó latin eredetű, a megérkezést jelentő adventus szóból ered.
Az adventi időszak a nagyböjt idejéhez hasonlított, ekkor már nem tartottak lakodalmat, zajos mulatságot. Bűnbánati és készületi, lelki időszak volt az advent, de nem olyan szigorú, mint a nagyböjt.
"Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket."
(Pilinszky János: Advent - részlet)
Adventi koszorú
Az első korunkbeli adventi koszorút (ahhoz hasonlót, amelyet manapság mi is asztali díszként kiteszünk) 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette el. Johann Heinrich Wichern egy gigantikus, fakerék alapú fenyőkoszorút függesztett a plafonra, erre 24 gyertyát tett (vasárnapokra piros, hétköznapokra fehér gyertyákat), ezzel utalva az ünnep valamennyi napjára. Ebből lett mára egy asztalra kerülő koszorú 4 gyertyával, amelyek közül minden vasárnap meggyújtunk egyet. A világító gyertyák számának növekedése a növekvő fényt jelzi, ugyanakkor valamennyi gyertya szimbolizál egy-egy fogalmat, amelyek a hit, a remény, az öröm és a szeretet.
Napjainkban az adventi koszorú általában fenyőágból vagy egyéb örökzöldekből készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. Az utóbbi években azonban nagyon sok új formával és anyagválasztással találkozunk. A tartósságot szem előtt tartva divat lett a szőrme, a textil, a kötött alapanyag az örökzöldek helyett. Robbant a cukiság bomba is, így díszítésként gyakran kerülnek rá állatfigurák és téli tárgyak (szánkó, síléc, stb.) makettjei. A kerek forma mellett teret nyert a négyszögletes, hosszúkás, stb. alakzat is.
A hagyományos adventi koszorú még mindig kerek, örökzöld alapú és visszafogottan díszített. A katolikus egyház színein alapulva három lila és egy rózsaszín gyertya kerül fel. A lila a bűnbánat, a megtérés színe, míg a rózsaszín az örömé. A gyertyákat vasárnaponként vagy előző este gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A rózsaszín gyertyát a harmadik vasárnapon kell meggyújtani. Advent utolsó vasárnapján már mind a négy gyertya ég.
Legyen akár hagyományos színű, formájú vagy formabontó egy adventi koszorú, a gyertya nem hiányozhat róla. A gyertyák színének is van szimbolikus jelentése. A fehér az ártatlanságot, őszinteséget, tisztaságot szimbolizálja. Népszerű a tüzes piros és jeges türkiz gyertya is. Napjainkban már sokféle színváltozatban készülnek az adventi koszorúk.
Az adventi koszorú első gyertyája, a hit gyertyája.
Advent első vasárnapján
felgyullad egy gyertya fénye.
Melegítse át szívedet,
legyen fénylő eredménye.
Kezdődik a csodavárás,
ahogy egykor Jézust várták:
szeretettel, bizalommal,
a tűz lángját körül állták.
A megváltó tiszta fényt hoz,
szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről,
Isten fiává fogad téged.
Szeretettel tárd ki lelked,
öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember
itt a Földön, legyen áldott.
