Advent negyedik vasárnapja

Meggyújtottuk a szeretet gyertyáját is, melynek fénye azt üzeni, hogy nyitott szívvel érkezhessünk meg karácsony ünnepéhez.

Hétről hétre erősebb a gyertyák fénye, hisz először egy, majd végül már négy ég, s általa a hit, remény, öröm, szeretet teljessége válik eggyé.

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,

kiviláglik tiszta fénye.

Ott ragyog a csillagokban,

s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,

HITünk ajtót nyit a jóra.

Aki ránk néz, máris látja:

– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,

ott gonosznak helye nincsen.

Hol a jóság jövőt remél,

ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,

tudom, itt lesz, lent a Földön.

Nyíljon ki szívünk virága,

aki remél, készülődjön!

Szöllősi Bernadett: A négy gyertya

Az első gyertya már lángol,

talán fényesebben, mint máskor,

beragyogja a hit fénye a szobát,

magadban, ne máshol keresd a csodát.

A második gyertya is ég,

lila ez is, mint a tavaszi ég,

arcunkon a két lángtól fény tündököl,

ki jól él a Földön, az megüdvözül.

A rózsaszín viasz kanóca is tűzre kap,

eltelt hát a harmadik vasárnap,

lassan vége hát a kis-böjtnek,

még egy láng – közeleg az úrjövet.

Négy adventi láng táncol a sötétben,

a hit egy pillanatra most nagyon törékeny.

A sok vendég este egymásnak kilincsel -

Hallgasd csak! – egy hópehely csilingel.

Az adventi koszorún négy gyertya égett. Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek. Azt mondta az első: „Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni…” És néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

Azt mondta a második: „Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem…” A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: „Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám…” – ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek a szobába, és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: „De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!” – és elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: „Ne félj! Amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!”

A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.

Forrás: Veress Hajnalka Andrea

Advent harmadik vasárnapja

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap

örömgyertyát gyújtunk,

rózsaszínre vált a lelkünk,

nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,

öröm gyúl lelkünkben,

a szeretet és a hála,

vendég életünkben.

Az Adventi várakozást

még az is fokozza,

hogy minden nap, a Karácsonyt,

még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére

készül minden lélek.

Három gyertya lángja fénylik,

s hálatelt az ének.

"Advent harmadik vasárnapján egy fehér angyal érkezik a földre. Jobb kezében fénysugarat tart, odalép a tiszta emberekhez, s megérinti vele őket. S akkor az emberek szemébe beköltözik a fény, átjárja egész testüket, s maguk is békét, szeretetet sugároznak a többi embernek. Az angyalok köztünk járnak. Engedjük, hogy megérintsen bennünket a szeretet fénye."

Advent második vasárnapja

Advent 2. vasárnapján a HIT gyertyája után meggyújtjuk a koszorún a REMÉNY gyertyáját is.

Hit és Remény - kéz a kézben járnak, erősítik egymást. Mindkettő nagyon fontos az ember életében.

Aranyosi Ervin : Advent második gyertya

… A második is fényre lobban,

jelzi, angyal szállt a földre:

– Éljetek méltóbban, jobban,

s várjatok az újszülöttre!

Lelketeket készítsétek,

– a világ újjá születhet.

Szóljon szívből belső ének,

– nyissátok meg szeretetnek!

Legyen bennünk könyörület,

új megváltónk, mikor várjuk.

A világ is szebbnek tűnhet,

ha utunkat eképp járjuk.

Találd meg a belső békét,

s majd, ha utad tisztán járod,

élvezheted eredményét,

egy csendes, békés világot...

Advent

Az advent jelentése: várakozás, felkészülés – maga a szó latin eredetű, a megérkezést jelentő adventus szóból ered.

Az adventi időszak a nagyböjt idejéhez hasonlított, ekkor már nem tartottak lakodalmat, zajos mulatságot. Bűnbánati és készületi, lelki időszak volt az advent, de nem olyan szigorú, mint a nagyböjt.

"Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket."

(Pilinszky János: Advent - részlet)

Adventi koszorú

Az első korunkbeli adventi koszorút (ahhoz hasonlót, amelyet manapság mi is asztali díszként kiteszünk) 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette el. Johann Heinrich Wichern egy gigantikus, fakerék alapú fenyőkoszorút függesztett a plafonra, erre 24 gyertyát tett (vasárnapokra piros, hétköznapokra fehér gyertyákat), ezzel utalva az ünnep valamennyi napjára. Ebből lett mára egy asztalra kerülő koszorú 4 gyertyával, amelyek közül minden vasárnap meggyújtunk egyet. A világító gyertyák számának növekedése a növekvő fényt jelzi, ugyanakkor valamennyi gyertya szimbolizál egy-egy fogalmat, amelyek a hit, a remény, az öröm és a szeretet.

Napjainkban az adventi koszorú általában fenyőágból vagy egyéb örökzöldekből készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. Az utóbbi években azonban nagyon sok új formával és anyagválasztással találkozunk. A tartósságot szem előtt tartva divat lett a szőrme, a textil, a kötött alapanyag az örökzöldek helyett. Robbant a cukiság bomba is, így díszítésként gyakran kerülnek rá állatfigurák és téli tárgyak (szánkó, síléc, stb.) makettjei. A kerek forma mellett teret nyert a négyszögletes, hosszúkás, stb. alakzat is.

A hagyományos adventi koszorú még mindig kerek, örökzöld alapú és visszafogottan díszített. A katolikus egyház színein alapulva három lila és egy rózsaszín gyertya kerül fel. A lila a bűnbánat, a megtérés színe, míg a rózsaszín az örömé. A gyertyákat vasárnaponként vagy előző este gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A rózsaszín gyertyát a harmadik vasárnapon kell meggyújtani. Advent utolsó vasárnapján már mind a négy gyertya ég.

Legyen akár hagyományos színű, formájú vagy formabontó egy adventi koszorú, a gyertya nem hiányozhat róla. A gyertyák színének is van szimbolikus jelentése. A fehér az ártatlanságot, őszinteséget, tisztaságot szimbolizálja. Népszerű a tüzes piros és jeges türkiz gyertya is. Napjainkban már sokféle színváltozatban készülnek az adventi koszorúk.

Az adventi koszorú első gyertyája, a hit gyertyája.

Aranyosi Ervin: Advent – első gyertya

Advent első vasárnapján

felgyullad egy gyertya fénye.

Melegítse át szívedet,

legyen fénylő eredménye.

Kezdődik a csodavárás,

ahogy egykor Jézust várták:

szeretettel, bizalommal,

a tűz lángját körül állták.

A megváltó tiszta fényt hoz,

szeretetet, ami éltet.

Felemel a puszta földről,

Isten fiává fogad téged.

Szeretettel tárd ki lelked,

öleld át a nagyvilágot,

kívánd azt, hogy minden ember

itt a Földön, legyen áldott.