Fülszöveg:
"A Mit üzen a lelked? bizonyos mértékig folytatása és elmélyítése Dr. Buda László nagy sikerű Mit üzen a tested? című művének, ám a szerző vizsgálódásának fókuszát most a testi jelzésekről a lelki életre helyezi át.
Ez a könyv elsősorban az önmagunkhoz való viszonyról szól. Egyrészt arról, hogy miért és miként távolodunk el saját magunktól, hogyan válunk önkritikussá, utáljuk meg magunkat, hogyan szabotáljuk, betegítjük és pusztítjuk saját lényünket – és hogyan próbáljuk mindezt elrejteni saját tudatunk elől. Másrészt pedig arról, hogy miképp találhatunk vissza az önmagunkkal kapcsolatos igazi együttérzéshez, az egészséges önelfogadáshoz és önszeretethez. Ez utóbbiak ugyanis olyan készségek, amelyek rendkívül jelentős befolyással bírnak nemcsak az egészségi állapotunkra, de az életben való boldogulásunk minden területére, az általános közérzetünktől kezdve az érzelmi kapcsolatainkon át a szakmai utunk alakulásáig.
A szerző a tőle megszokott arányérzékkel és finom humorral ötvözi a legkorszerűbb pszichológiai és spirituális megközelítéseket a terápiás esettörténetekkel, hétköznapi tapasztalatokkal és hasznos gyakorlatokkal. Bepillantást enged az egyéni praxisába, a szomatodráma gyakorlatába és helyenként saját életébe is."
Kulcslyuk Kiadó
Kiadás éve: 2016.
Oldalszám: 384
Kötés: puhatáblás
ISBN: 9786155281365
Dr. Buda László: Orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta, a Pécsi Tudományegyetem korábbi tanszékvezetője, a Magyar Szmato-Pszichoterápiás Egyesület társalapítója és volt elnöke. A Nyitott Akadémia egyik legnépszerűbb előadója.
Pályája elején évekig dolgozott hagyományos elmeosztályon, egyetemi oktatóként tizenhárom különböző tantárgyat tanított az önismerettől a szociológiáig, kutatóként az alternatív gyógyászat témakörében szerzett PhD fokozatot. 2010-ben alkotta meg a szomatodráma módszertani kereteit, és az azóta eltelt időben elsősorban ennek az önismereti és terápiás irányzatnak a továbbfejlesztésével, gondozásával foglalkozik. Emellett egyéni konzultációs praxist vezet, előadásokat és tanfolyamokat tart.
Személyes hangvételű könyv. Árad belőle az empátia, emberség és humor. Az önelfogadásról, önszeretetről szól. Önmagunk megismerését elősegítő szemléletet mutat be.
Mindenki többé vagy kevésbé eltávolodott az önelfogadástól és önszeretettől. Ez együtt jár a civilizációval. A mi kultúránkban szinte fel sem tűnik az önkritikus hozzáállás, az enyhe fokú önutálat. Sokan ebből merítenek erőt ahhoz, hogy valamit változtassanak magukkal kapcsolatban.
Példákkal mutatja be, hogyan zajlik az önmegbetegítés folyamata. A felnőttkori betegségek jelentős részében felfedezhető a lelki tényező. A bennünk zajló testi és lelki folyamatok nagy részének nem vagyunk feltétlenül tudatában. Egy adott ponton bölcs dolog segítséget kérni.
Néha meg kell állni, és tudatosítani, hogy mi folyik belül. Elcsendesedni, megfigyelni, befogadni, megélni. Ehhez hasznos technikák: a relaxáció, a meditáció, a mindfulness gyakorlatok.
A szomatodráma módszere elsősorban játék. Segíti a testtel és a lélekkel való párbeszédet. Ez egy olyan játék, ami egyszerre lehet komoly, ugyanakkor könnyed, kreatív és biztonságos.
„A Játék az egyik legegészségesebb, leggyógyítóbb lelkiállapot.”
A könyvben leírtak alapján azt gondolom, hogy a szomatodráma egy jó, felszabadító módszer, védett közegben.
Ha figyelmet és gondoskodást adunk saját magunknak, akkor könnyebben elérjük, amit szeretnénk, és közben jobban érezzük magunkat.
„Tudatosan kell közelednünk önmagunkhoz, az önismeret és az önszeretet útján.”
Együttérzéssel kellene fordulnunk mások felé és önmagunk felé is. De ezt sokan nem tanulták meg gyermekkorukban. Sokszor nehéz önmagunk felé együttérzéssel fordulni. Ha hibázunk, akkor többnyire bosszankodunk és szidjuk magunkat. Hiába háborgunk, el kellene fogadnunk, hogy a hibázás, a veszteség, a fájdalom az élet velejárója. Hasznosabb, ha megnyílunk az élet teljessége felé.
„Az egészséges önszeretet egyik leglényegesebb eleme, hogy olyan tevékenységekkel töltjük az időnket, amelyeket tudunk élvezni az adott pillanatban, és amelyik jobbá teszi a jövőnket is.”
Fontos felismerni, hogy vannak dolgok, amelyekhez nem ésszel kell közelíteni, inkább nyitott szívvel. Továbbá, hogy amire ma képesek vagyunk, annak köszönhető, amit a múltban megtanultunk és megéltünk. Minden fájdalom, veszteség és kudarc formált rajtunk és tapasztalatokkal gazdagított.
Ana voltam, sziasztok!
