Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Délutáni tea a Napraforgó Kávéházban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A Napraforgó Kávéházban a délutáni tea legfontosabb hozzávalója egy jó adag barátság és csipetnyi szeretet. Connie élete fenekestül felfordul, amikor megtudja, hogy férje, Jimmy Diamond, akivel huszonnégy éve él őszintének hitt házasságban, azt tervezi, elhagyja őt a szemtelenül fiatal és szőke titkárnőjéért. Maradék önbecsülésének megmentésére bosszút forral. Célja eléréséhez szüksége van férjével közösen alapított takarítócégük, a Diamond Shine alkalmazottainak segítségére, akikről Napraforgó kávéházbeli találkozóik során kiderül, hogy egytől egyig csupa szív lányok és asszonyok, és a takarítás mellett szoros barátság is összeköti őket. Vajon képesek lesznek a Napraforgó Kávéház hölgyvendégei arra, hogy minden foltot eltüntető tisztítószereikkel megszabadítsák Connie-t a sérelmeitől és a fájdalmától?

Ha hiteles, szerethető és lenyűgöző karakterekről akarunk olvasni, akkor elég, ha kinyitjuk Milly valamelyik könyvét – ő mindig a fején találja a szöget.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2018

Eredeti mű: Afternoon Tea at the Sunflower Café

Fordította: H. Pikler Renáta

Oldalszám: 512

ISBN: 978 615 5435 33 1

Ez a vidám és bájos borító nem illik a történethez (talán csak a végéhez). Gördülékeny stílusú regény, több szálon fut a cselekmény. Lényegében három nő traumáit és jellemfejlődését ismerhetjük meg. A komoly téma ellenére érzékelhető volt az írónő kellemes humora, kedves stílusa. Elgondolkodtató és szívmelengető. Ahogy azt már többször megemlítettem Milly Johnson-nal kapcsolatban, mindig megtalálja az egyensúlyt a romantikus, könnyed történet és a komolyabb témák között. Ez a regény olyan nőkről szól, akik keményen dolgoztak, akiket kihasználtak és „hátba szúrtak”, akik csalódtak, akik nehéz időszakon mentek keresztül, mégis fel tudtak állni, és újra tudták kezdeni. Ehhez persze hozzájárult a közösség segítsége. Meg kellett tanulniuk azt is, hogy elfogadják a felajánlott segítséget. Az életük felfordult, de ezzel együtt, szerencsére jobb irányba változott. A végén mindenki megkapta amit megérdemelt.

A cselekmény középpontjában, a címével ellentétben, nem egy kávéház, hanem egy takarító cég áll. A kávéházban havonta egyszer összegyűltek a takarító cég dolgozói. „Szinte tapintható volt a teremben a szeretet. Ezek a kávéházi délutánok, ahogy most ő is megtapasztalta, nem csak a napraforgókról meg a sütikről szólnak, hanem a testvériességről és a törődésről is.” A napraforgó, mint szimbólum volt fontos.

Jimmy Diamond egy mocsok, manipulatív féreg, aki megcsalta a feleségét és kihasznált mindenkit, akit csak tudott. Connie tisztán és őszintén szerette a férjét, aki évtizedeken át képes volt kettős életet élni. Abszolút nem törődött azzal, hogy becsapta a felségét, kockáztatta a közös életüket. Érthető volt, hogy az asszony azt akarta, hogy megérezzen valamennyit abból a kimondhatatlan fájdalomból, amit ő érzett, akitől elvett valamit, akit megalázott.

A takarítócégnél dolgozó Della szerelmes volt Jimmy-be. Ábrándozott a főnökről. Éppen ezért nagyon feldühödött, amikor megtudta, hogy a fickónak viszonya van az új irodai kisegítővel. Eldöntötte, hogy bosszút áll rajtuk. Tudta, hogy nélküle az iroda „a feje tetejére fog állni”. Nagyon rossz véleménnyel volt Jimmy feleségéről is. Pedig nem is ismerte. Csupa rossz tulajdonsággal ruházta fel Connie-t, akire féltékeny volt. Nem érdekelte, hogy fájdalmat okoz neki, amikor elmondta, hogy miket tett Jimmy. Ocsmány módon beletaposott a lelkébe. Megérdemelte, hogy mardossa a bűntudat. Arra kényszerült – ahogy Connie is –, hogy átgondolja a dolgokat és szembenézzen a helyzettel. Rájött, hogy Jimmy már a kezdetektől sárba tiporta őt is, és a szeretőjét szánta a helyére. A bosszúvágy együttműködésre késztette a két nőt. Connie elképesztő módon különbözött attól a nőtől, akinek Della képzelte.

Később kiderült, hogy Della élete nagyon nehéz volt, ezért lett olyan, amilyen. A múltja nem menti fel a viselkedése alól, de sok dolgot megmagyaráz. Érzelmi elhanyagolásban nőtt fel. Valószínűleg ezért is lett fogékony a manipulációra, ezért volt olyan nagy hatással rá Jimmy. Della esetében az egymás iránti bizalom megtört a szüleivel kapcsolatban, a párkapcsolatokban és a kollegális kapcsolataiban is. Nem csoda tehát, hogy elmagányosodott és nem mert mások felé megnyílni, megmutatni az érzéseit. A gondolatai nagy részét is inkább megtartotta magának.

Sajnáltam szegény Connie-t, hogy megutálta a csokit, amikor kiderült, hogy azok nem a férje szeretetének a jelei voltak, hanem bűntudati kényeztetés (és még abba sem fektetett erőfeszítést). A macska-egér játék idegen volt Connie természetétől. Mégis összeszedte magát, és gyorsan akcióba lendült, hogy visszavághasson a gazembernek. Elhatározta, hogy tönkreteszi Jimmy üzleti vállalkozását. Della segítségére volt ebben. A kapcsolataikban megsérült az önmagukról alkotott képük, megrendült a jövőjük. Elárultnak, cserben hagyottnak érezték magukat. Nem értettem egyet minden tettükkel (a szándékos rongálás erős túlzás volt), viszont az tetszett, hogy nem ragadtak bele a megalázott, áldozati szerepbe. Kiszálltak a méltatlan helyzetből. A takarítónők és kedves ügyfeleik sorban egymás után mentek át Jimmy vállalkozásától Connie új cégéhez.

Jimmy próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a cselekedeteinek előbb-utóbb következményei lesznek.

Cheryl Parker elküldte az élettársát, mert Gary eljátszotta az összes megtakarított pénzét. És nem ez volt az első alkalom. Nem is értem hogyan tűrhette el évekig. Cheryl egy kedves és szorgalmas nő. Úgy tűnt, hogy helyén van az esze és a szíve is, és mégis képes volt több mint egy évtizedig együtt élni valakivel egy rossz kapcsolatban. A történtek ellenére eleinte hajlandó lett volna újabb esélyt adni a fickónak. Nem értettem, hogy egy értelmes nő hogy viselkedhet ilyen ostobán. Pedig belefáradt már a veszekedésekbe, ígérgetésekbe és csalódásokba.

„Egy kapcsolat sohasem alapulhat kizárólag szereteten, bármit állítsanak is a nagyokosok. Ha nincs benne tisztelet és bizalom, semmit sem ér. És ez mindkét félre vonatkozik.”

Cheryl bátrabban kiállt másokért, mint önmagáért. A régi ügyfeléről és barátnőjéről szóló részekkel az írónő bevitt egy mély ütést. Könnyű volt megkedvelni és megsajnálni az idős hölgyet. Cheryl Edith halála okán ismerkedett meg John Oakwell nyomozóval. Bár a férfi nem tudott lépéseket tenni az idős hölgy halálával kapcsolatos ügyben, mégis próbált segíteni Cheryl-nek. A magas, tekintélyt parancsoló, komor nyomozó munkaidőn kívül kedves, jó humorú, okos és mosolygós volt. Amikor Cheryl vásárlás közben összefutott vele, beszélgetni kezdtek és a férfi meghívta kávézni, és elhívta moziba is. Tökéletes úriemberként viselkedett. Megnevettette a nőt és nagyon figyelmes volt.

A könyvben szereplő nők a csalódás és keserűség után megpróbáltak megküzdési formát találni, újraépíteni magukat. Úgy tűnt, hogy nehezen ismerték fel a valódi igényeiket. Mindhárom nő úgy érezte, hogy „kihúzták a lábai alól a talajt” és vége mindennek. Majd a fájdalmukat és szomorúságukat felülmúlta a harag. A sérelmük okán úgy döntöttek, hogy visszavágnak. Lelkileg rettenetesen nehéz helyzetben voltak. Szépen lassan egy egészen új oldaluk bontakozott ki. Tiszteletre méltó volt, hogy ezek a nők sohasem engedték teljesen elszabadulni az indulataikat, valamennyire mindig méltósággal kordában tartották. Fokozatosan kialakult köztük egy mély szövetség. Bár Connie elégtételt akart venni, mégsem töltötte el teljesen a bosszúvágy. Képes volt szem előtt tartani az értékeit, céljait, azoknak a nőknek a sorsát, akik átmentek hozzá dolgozni. Félt a bosszú káros hatásaitól. Nem akarta, hogy azok, akik neki dolgoznak károsuljanak. Éppen ezért sikeressé akarta tenni a céget. Ehhez pedig felhasználta azt, ami a rendelkezésére állt. Ahogy Connie és Della elkezdtek erősödni, belül gyógyulni egyre jobban észrevették Jimmy nem őszinte, manipulatív megnyilvánulásait. És ami még fontosabb volt, hogy képesek lettek ezekre nem a megszokott módon reagálni. Ahogy a nők erősödtek, úgy kezdett el Jimmy bizonytalanodni, gyötrődni.

Connie egyre jobban összeszedte magát. Lefogyott, fiatalosabb és magabiztosabb lett. Több energiája volt. Amellett, hogy a férje vállalkozásával rivalizáló céget működtette, maga is takarítani járt. Az egyik ügyfele, a jóképű és kedves Brandon Locke elhatározta, hogy újra megszeretteti vele a csokoládét. Bár Connie az új takarító vállalkozásban álnevet használt, Brandon kiderítette, hogy ki is ő valójában. A beszélgetésüket olvasva egy rendkívül bájos történet elevenedik meg az olvasó előtt. Már gyermekkorukban ismerte a lányt, aki motiválta őt. „Miatta nem adta fel; miatta lett sikeres.” A kedves, jóképű, szexi és figyelmes férfi megértette, hálás volt az inspirációért és gyengéd volt vele. Nem csoda, hogy egymásba szerettek. Brandon húgai egyetértettek abban, hogy Connie kedves és aranyos. A férfi képtelen volt kiverni a fejéből Connie illatát, gyengédségét, szelíd pillantását és lelkierejét. Türelmesen várt a nőre.

„Az igazán nagy dolgok apró mozzanatok együtteséből születnek.” (Vincent Van Gogh)

Szerintem a történet befejezése ötletes és stílusos volt. A nők végül megtalálták a saját hangjukat, a társukat, a boldogságukat.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: Az udvarház titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Abigail családja anyagi gondok miatt arra kényszerül, hogy eladja londoni otthonát, egy ügyvéd meghökkentő ajánlattal jelentkezik: egy tizennyolc éve elhagyatottan álló, távoli udvarházat ajánl fel számukra. Az épület azonban furcsa titkot rejt; az új lakók molyrágta ruhákat, bevetetlen ágyakat, félbehagyott hímzést találnak benne – egyértelmű, hogy a korábbi tulajdonosok meglehetősen sietve távoztak. De vajon miért?

Ráadásul a faluban azt pletykálják, hogy az udvarházban található egy titkos szoba, tele kincsekkel. Abban a reményben, hogy megoldást találhat a családja nehéz helyzetére, Abigail nekiáll a kincs felkutatásának, hiába óvja ettől a jóképű, helyi segédlelkész, William. Vajon a titkok napfényre kerülésével, Abigail rábukkan a régóta vágyott szerelemre és a kincsre is – vagy igazi veszély leselkedik rá?”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2020

Fordította: Bánki Vera

Oldalszám: 430

ISBN: 9789634523574

Szeretem Julie Klassen stílusát. Az udvarház titka egy szépen felépített történet, sok kusza szállal. Kellemes, szórakoztató olvasmány. Az alapötlet jó volt. Adva volt a gyönyörű angliai táj, klasszikus angol hangulat, romantika, érdekes karakterek és krimi. Adott volt a bizalmatlan légkör, amiben mégis voltak olyan kapcsolódások, amik bizakodásra adtak okot, és még a szerelem is fellángolt. A romantikus szál a kornak megfelelően tele volt tartózkodó gyengédséggel, kedvességgel, és lassan bontakozott ki. A női és a férfi főszereplő finoman közeledett egymáshoz, bár néha a szerző utalt arra, hogy az illendőség határán voltak. A helyszínnek megvan a maga hangulata. Egy régi, angol vidéki ház, hatalmas parkkal. A krimi szál kissé szövevényes volt. Az írónő próbálta összezavarni az olvasót. Nem sok sikerrel. Összerakható a kép. Viszonylag könnyen rá lehetett jönni, hogy mi történt a múltban, milyen titkot őriznek a helybéliek, de a kisebb csavarok elbizonytalaníthatják az olvasót. Érdekes volt, hogy annyira összetartó volt a közösség, hogy képes volt hosszú időn át megőrizni a titkot.

A huszonhárom éves Abigail gyakorlatias, észszerűen gondolkodó fiatal nő. A családja egy rossz befektetés miatt sokat veszített. Úri család voltak, rang és föld nélkül. Ezek után pedig el kellett adniuk a házukat is. Abigail nyomorúságosan érezte magát, mert ő biztatta az apját, hogy fektessen be a nagybátyja új bankjába. Egy távoli rokonuk az ügyvédjén keresztül felajánlotta nekik a Pembrooke Park udvarházat azzal a feltétellel, hogy legalább tizenkét hónapig ott laknak. A másik feltétel az volt, hogy Abigail és az apja ott legyen az épület megnyitásakor és felügyelje a személyzet előkészületeit. Az ügyvéd biztosította őket arról, hogy az udvarház mindennel fel lesz szerelve, amikor beköltöznek.

Mrs. Foster és a fiatalabb lánya, Abigail húga a városban maradtak a báli szezon idejére. Abigail beköltözött az udvarházba. Az apja visszament Londonba, elrendezni a házuk eladását. Nagyon különös volt, hogy a főszereplő művelt, fiatal nő gardedám nélkül marad egy idegen helyen. Bár volt szobalánya, és vele volt a többi cseléd is, mégis furcsa volt, hogy magára hagyták. Abigail családja nem volt igazán szerető család.

A nő először a Chapman családdal ismerkedett meg. A lelkész, William Chapman jóképű, szorgalmas, szellemes, kedves, jó ember. Abigail és William hamar vonzódni kezdtek egymáshoz és gyakran összemosolyogtak. William-et újra és újra lenyűgözte Miss Foster szépsége. A nő kedvelte a káplánt és a családját.

Abigail különös dolgokat tapasztalt az udvarházban. Éjszakánként rosszul aludt, mert furcsa hangokat hallott. A nyugtalanságát az is tovább erősítette, hogy időről időre különös leveleket kapott, amikben naplóból kitépett oldalak voltak. Lassan indultak az események. Kicsit vontatott volt a történet. Többnyire az volt a középpontban, hogy Abigail egy tizennyolc évvel korábbi rejtélyt, egy titokzatos kincset és egy titkos szoba nyomait kereste. Többen is figyelmeztették a jövőre nézve. Informálódni próbált a múlttal kapcsolatban, és igyekezett ez által többet megtudni a várható fenyegetésről.

„Nem a kísértetektől kell tartania, hanem a nagyon is eleven emberi lényektől.”

Volt néhány elírás a szövegben (lemaradt egy-egy betű vagy több volt a kelleténél).

Az írónő említést tett a régens kori kontratáncokról (sorokban vagy körökben járható közösségi társas táncok) és a reel táncokról (gyors tempójú táncforma). Négyes reel? Talán Quadrille (négyes kontratánc).

Egyébként aranyos volt, ahogy a táncokat gyakorolták a bál előtt. Ugyanis a táncok fontosak voltak, mivel a bálok a legfontosabb ismerkedési és udvarlási színterek voltak. Ráadásul ebben az esetben lehetőséget adott Abigail-nek és William-nek, valamint Chapman kisasszonynak és William barátjának, hogy több időt tölthessenek együtt.

Abigail régi barátjának, Gilbertnek a viselkedése nem tetszett. Szerintem Abigail nagyon elnéző volt vele. Miles Pembrooke-kal kapcsolatban pedig kifejezetten naiv volt. A férfi felbukkanása felborzolta kedélyeket. Ügyesen manipulálta az embereket.

A regény közepe felé már sejthető volt a nagy titok.

Amikor a paplakban tűz ütött ki jól látszott, hogy milyen összetartó a közösség.

Ami a romantikus szálat illeti, egy kicsivel kevesebb is elég lett volna a Gilberttel kapcsolatos részekből, ellenben valamivel több lehetett volna azokból, amikor Abigail William társaságában volt. Szerintem azok a részek voltak a legszórakoztatóbbak. A kedves ugratások, a könnyed flört kellemesen ellensúlyozták a hátborzongató eseményeket és a súlyos titkot.

A helyiek között egyfajta szövetség volt Robert Pembrooke gyilkosával szemben, így tudták megőrizni annyi éven át a titkot. Végül fény derült a Pembrooke család szörnyű titkára. A történet vége tartogatott meglepetéseket. Többé senkinek sem kellett rejtőzködnie, menekülnie. Sok bonyodalom után hamarosan boldogság költözött Pembrooke Parkba.

Abigail és William a köztük lévő romantikus érzelmek ellenére (a társadalmi pozíciójuk és anyagi helyzetük miatt) végig kételkedett abban, hogy van közös jövőjük.

„Igent mondott egy életre, amelynek során együtt dolgozhat a férfival, akit szeret. Ez az élet különbözött attól, amit régebben elképzelt – mégis a megfelelő élet volt számára.”

Amikor Abigail William feleségeként tért vissza, a Chapman család szeretete őt is körülvette, és két nő szeretetteljes barátságát élvezhette.

„Ó, az élet leginkább óhajtott csodái! A hit. A család. És a barátok. Ezek az igazi kincsek, amelyeket életünkben birtokolhatunk.”

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretik a lassabban kibontakozó, rejtélyes történeteket.

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Félig üres (Egyszer szedhetsz rá 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Trina Petrov házasságát eleve rövid életűre tervezték. Azonban egy tragédia következtében a gyönyörű, érzékeny nő egyik napról a másikra a világ egyik leggazdagabb özvegyévé válik. Hogy valamelyest kiheverje a megrázkódtatást, Olaszországba utazik. Megfogadja magának, hogy amíg ott van a világ egyik legromantikusabb városában, nem szeret bele senkibe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazafelé úton sem rabolhatják el a szívét.

A countryénekes sztár, Wade Thomas legutóbbi turnéja után egy hotelszobában pihen. A férfi nem tudja úgy kitenni a lábát az utcára, hogy ne rohamozza meg legalább egy rajongója, ezért kifejezetten üdítőnek találja, mikor a szálloda bárpultjánál mellette ülő, csinos nő a nevét meghallva értetlenül azt kérdezi tőle: „Talán ismernem kéne magát?”

Miközben egyre közelebbről megismerkednek, Trina megtudja, hogy néhai férje egészen más körülmények között halt meg, mint ahogyan azt mindenki gondolta. A nő veszélybe kerül, Wade azonban hallani sem akar arról, hogy szem elől veszítse őt. Fokról fokra közelebb kerülnek egymáshoz és a veszélyhez, és már mindketten tudják: ha életben maradnak, a szerelem fogja elsodorni őket.”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Half Empty

Kiadás éve: 2024

Fordította: Fazekas Eszter

Oldalszám: 383

ISBN 978-615-5781-92-6

Az előző kötet szálait szövi tovább az írónő. Felidézte benne az első kötet eseményeit is. Szinte minden van benne: barátság, titkok, gyilkosság, nyomozás, gyengéd vonzalom, évődés, szerelem és érzékiség. Gyakorlatilag ugyanaz a fenyegetettség és kockázat van, mint az első részben. A romantikus szálat tekintve ebben Trina kerül a középpontba.

Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Az első részben sem finomkodtak a bűnözők, viszont ebben volt néhány kifejezetten durva rész. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Ebből a regényből is hiányoltam a kicsit részletesebb leírásokat. Szépen felépített történet, bár lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató könyv.

Trina Petrov több nyelven beszélt, és egyedül utazgatott. Már majdnem egy éve özvegy volt. Wade Thomas egy kis nyugalomra vágyott. Trina és ő egy szálloda bárjában találkoztak. A nőnek fogalma sem volt arról, hogy a férfi egy híres countryénekes. Trina nem sietett haza találkozni a barátnőivel. A férfi segített neki késleltetni a hazaérkezést. Sokat beszélgettek. Wade egész idő alatt kedves és tisztelettudó volt vele.

Az nagyon fura és megdöbbentő volt, amikor Trina után mentek a barátnői. Avery – ha ez lehetséges – ebben a kötetben még idegesítőbb volt. Értem én, hogy vigyázni akartak Trinára, de ez kicsit túlzás. Amikor Trinának összetört a mobilja, és egy üzletben kicseréltette, akkor kiderült, hogy nyomkövető volt rajta. Csodálkoztam azon, hogy egyik nőnek sem volt gyanús, egyik sem foglalkozott vele.

Amikor Avery-t támadás érte, akkor Wade elkísérte hozzá Trinát, és próbált segíteni. A baráti társaság (az ügyvédnő, a volt nyomozó, Kalifornia állam korábbi first ladyje, a híres énekes, és persze a testőrök) megszervezte, hogy mindig legyen valaki Avery mellett a kórházban, és valaki mindig kövesse Trinát. Természetesen Wade sem mozdult Trina mellől. Viszonylag gyorsan egymásba szerettek. Wade egyszerre volt barát, szerető és támasz.

Az Avery-t ért támadással szinte egy időben betörtek Trina házába, és felforgatták Fjodor irodáját. Úgy tűnt, hogy az esetek közt van összefüggés. A nyomok hiánya arra utalt, hogy valaki „takarítókat” bérelt, ezért gyanússá vált Trina néhai férjének a halála. Reed-ék arra gyanakodtak, hogy megölték. Minden arra utalt, hogy Fjodor apja állt a bűncselekmények mögött, és tudták, hogy nehéz dolguk lesz, mert nem hagy tanúkat és nyomokat. Reed éles eszének, jó megfigyelő képességének és nyomozói múltjának nagy hasznát vették a nyomozásban.

Már javában benne voltak az események sűrűjében, amikor az eszükbe jutott, hogy korábban meghackelte valaki Trina telefonját.

Elég sok különös dolog történt, és senki sem gondolta, hogy ezek csak véletlen egybeesések. A regény végén minden kérdésre választ kaptak, és az ellenségük elbukott. A párok (Trina és Wade, Lori és Reed) végre nyugodtan tervezgethették a közös jövőjüket.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Egyszer szedhetsz rá (Egyszer szedhetsz rá 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Rejtély, intrika, hamis házasságok és igaz szerelem – a New York Times bestsellerszerzőjének új regénye újonnan született barátságról és a második esélyről.

Lori Cumberland, a kissé cinikus válóperes ügyvéd már megtanulta: a szerelem sokba fáj, de a válás százszor többe. Nem akarja megismételni ugyanazt a hibát, ezért inkább a munkába temetkezik: gazdag és híres ügyfelei számára készít házassági szerződéseket, majd intézi a válásukat. Mikor néhány nemrég elvált ügyfelével együtt hajóútra indul a Földközi-tengeren, egyetlen célja van: amellett, hogy a hölgyek lelkét ápolja, szórakozni akar, élvezni a ragyogó napsütést és a szép, mediterrán városokat.

Reed Barlow megtalálta a helyét magánnyomozóként: ismeri a törvényt és azt is tudja, hogyan kerülje el – épp csak egy hajszállal – a megszegését. Hideg fejjel, érzelemmentesen végzi el a munkákat, melyekkel megbízzák… egészen addig, míg nem találkozik Lorival. Elbűvölő mosolyával és pimaszságával sikerül rést ütnie a nő páncélján – és ahhoz, hogy teljesíteni tudja a megbízását, pont erre van szüksége.

Reedet nem zavarná, hogy a nyomozás során etikátlan módszerekhez nyúl, de hamarosan azon kapja magát, hogy, bár csak egy futó viszonyt tervezett, a dolgok kicsúsztak a kezéből: eljutott arra a pontra, ahol, ha színt vall, elveszíti a nőt. Ki tud-e keveredni a csapdából, melybe saját titkolózása vezette, vagy örökre elveszíti az esélyt a boldogságra?”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Fool Me Once

Fordította: Fazekas Eszter

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 368

ISBN: 978-615-5781-91-9

Elég sok dolgot belesűrített az írónő. Volt szórakozás, üzlet, manipuláció, kockázatok, rablás, intrika, fenyegetés, emberrablás, titkok, szenvedélyes kapcsolat… Szerencsére ez nem volt zavaró. Nem kiemelkedő mű, viszont szórakoztató. Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Vannak benne olyan szereplők, akiket könnyű megkedvelni. A karakterek időnként hibáznak, néha kifejezetten bosszantóak, és ettől lesznek valóságosak. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Volt olyan történetszál, ami lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül összességében véve ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyv.

Az Alliance házasságközvetítő cég rövid távúra tervezett „elrendezett házasságokra” specializálódott. Lori az ügyfeleiket képviselte, bár a munkája túlmutatott egy válóperes ügyvéd feladatain. Maga is túl volt egy váláson. Nehéz volt kapcsolatot kezdenie valakivel, hogy ne lássa a végét. Úgy gondolta, hogy többé nem megy férjhez.

Az Alliance Samantha Harrison cége. Amikor az egyik ügyfelének, Trinának a férje, Fjodor Petrov öngyilkos lett, Sam és Lori úgy döntött, hogy összehívnak egy támogató csapatot, és elviszik valahová az özvegyet. Mivel az elhunyt apja Trinát vádolta Fjodor haláláért, és meg akarta kaparintani az örökséget, ezért Sam úgy döntött, hogy szüksége lesz védelemre. Azt senki sem sejtette, hogy Trina anyósa a halála előtt mindenre gondolt, mindenről gondoskodott.

A négy nő nem azért hajókázott a Földközi-tengeren, hogy elszökjenek a problémáik elől, hanem azért, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni és összeszedjék magukat. Lorinak az volt a feladata, hogy az ügyfelei lelkét ápolja. Egy Reed nevű férfi időnként elvonta a figyelmét. A lányok megpróbálták rávenni Lorit arra, hogy lazítson és élvezze az utazást.

Reed magánnyomozó (nyugalmazott rendőr), és egy megbízás miatt van a hajón. Lori biztos volt benne, hogy a férfi forgat valamit a fejében. Azt nem is sejthette, hogy Reed az egyik volt férjjel kapcsolatban nyomoz. És nem ő volt az egyetlen, aki figyelte őket. Reed aggódott a csapatért. Vigyázott a nőkre. Lori és közte működött a kémia. Egyhetes futó kalandnak indult a kapcsolatuk. Aranyosak voltak együtt, még akkor is, amikor elég sor zűr alakult ki körülöttük. A kapcsolatuk a hajókirándulás után is folytatódott. Reed minél többet tudott meg Loriról és a gazdag barátairól, annál inkább a szívén viselte a sorsukat. Sokat gyötörte a lelkiismerete. Pláne azután, hogy egyre jobban elkezdett kötődni Lorihoz. Bár Reed a munkája miatt a szürke zónában mozgott, nyilvánvaló volt, hogy jó ember. Már nem azon gondolkodott, hogyan tudná megfogni Shannon volt férjét, hanem azon, hogy hogyan tudná megvédeni a nőket és megőrizni a titkaikat. Nagyobb veszélyben voltak, mint hitték. Hamar rájött, hogy Lori túl sok ember terhét cipeli. Amikor színt vallott, akkor Lori nagyon kiborult. Azt hitte, hogy minden megrendezett volt. Nem tudhatta, hogy csak kezdetben volt így. A férfi félt attól, hogy meggyűlöli őt, és próbált mindent elmondani és elmagyarázni. Az egész helyzet szappanoperába illő volt. Ha ez nem lett volna elég, adódott még más bonyodalom is.

Reed mindent megtett azért, hogy a nő megbocsásson neki, és adjon egy második esélyt. Jó ötlet volt beleszőni a történetbe Reed nővérét és Lori öccsét. Kár, hogy nem volt jobban kidolgozva ez a szál. Volt a regényben néhány jó leírás. Mégis, tekintve a sok helyszínt és szereplőt, szerintem bőven lehetett volna benne több is.

Aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Lori és Reed jövőjébe.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.

Tiffany Schmidt: Randi ​Darcyval (Könyvemben már láttalak 1.)

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A KÖNYVEKBEN ANNYIVAL JOBB PASIK VANNAK.

Legalábbis Merrilee Campbell szerint, akinek meggyőződése, hogy a való életben már nem létezik lovagiasság, és hogy mi sem lehetne romantikusabb annál, mint hogy talál végre egy olyan fiút, aki pont úgy imádja őt, mint a klasszikus szerelmi történetek hősei a hősnőiket. Barátnőjével, Elizával, és a húgával, Roryval új diákként érkeznek szeptemberben a Reginald R. Hero gimnáziumba, ahol minden fiú olyan, mintha egyenesen egy szerelmes regény lapjai közül lépett volna elő. Merri bármerre is néz, mindenhol egy kiköpött Rómeó jön vele szembe.

Így, amikor a titokzatos Monroe Stratford próbálja meghódítani, Merri azonnal úgy érzi, hogy ő Júlia.

Karizmatikus irodalomtanára segítségével egyre jobban elmerül a klasszikusok világában, aminek köszönhetően élete olyan fordulatot vesz, amelyre maga sem számított.

Hamar ráébred, hogy sorsa alakításának kulcsa egyedül az ő kezében van.

És hát „egyetemesen elismert igazság”, hogy az első benyomás bizony néha csalóka…”

Kiadta: Menő Könyvek, a Manó könyvek Kiadó Kft. imprint kiadója

Megjelent: 2020. augusztus 27.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Tiffany Schmidt: A ​Date with Darcy (Bookish Boyfriends 1.)

Fordította: Nánási Yvette

Oldalszám: 400

ISBN: 978-963-403-793-4

Tiffany Schmidt egy népszerű amerikai ifjúsági (YA) regényíró, aki leginkább a könnyed, romantikus és szórakoztató történeteiről ismert. A Lehigh Egyetemen szerzett angol nyelv és irodalom diplomát, valamint mesterfokozatot pedagógiából. Mielőtt főállású író lett, hét éven át tanított hatodik osztályosokat a Pennsylvania állambeli Doylestownban, és jelenleg is ott él a férjével – aki elmondása szerint egy szent –, valamint három huncut kisfiával, illetve a család csintalan kiskutyájával. Saját bevallása szerint javíthatatlanul romantikus, aki szentül hisz a boldog befejezésekben, a takaró alatti olvasásban, és abban, hogy a desszertet vacsora előtt is meg lehet enni. Egy interjúban elárulta, hogy tinédzserként imádta a szerelmi történeteket a könyvekben, de a való életben fogalma sem volt, hogyan beszélgessen a fiúkkal, akik tetszettek neki. Azért kezdett el írni, hogy olyan világokat teremtsen, ahol a könyvmoly lányok is megtalálják a szerelmet. Érdekességként megemlítette, hogy a történetek írásakor mindig a csókolózós jeleneteket írja meg legelőször, mert azokat szereti a legjobban.

Bár itthon még nem annyira ismert, külföldön már több sikeres sorozata és önálló kötete is megjelent:

Könyvemben már láttalak (Bookish Boyfriends): Ez az a 4 részes sorozat (A Date with Darcy, The Boy Next Story, Talk Nerdy to Me, Get a Clue), aminek az első kötetéről (Randi Darcyval) most hoztam az értékelést. A sorozat alapötlete, hogy minden rész egy-egy klasszikus irodalmi művet (pl. Büszkeség és balítélet, Rómeó és Júlia, Kisasszonyok) dolgoz fel modern, gimis környezetben.

Once Upon a Crime Family duológia: Egy sötétebb tónusú, kortárs thriller sorozat (Hold Me Like a Breath, Break Me Like a Promise), ami a szervkereskedelem feketepiacán játszódik.

Monster High: Once Bitten, Twice Dead: Ő írta a népszerű Monster High világában játszódó hivatalos YA (ifjúsági) regényt is.

Karácsonyi történetek: 2021-ben jelent meg az I'm Dreaming of a Wyatt Christmas című könyve. A balett és a bébiszitterkedés hoz össze két tinédzsert ebben a vidám, ünnepi romantikus regényben.

A szerzőről közölt adatok forrásai:

http://www.tiffanyschmidt.com/welcome-2/about-me/

https://readingmiddlegrade.com/tiffany-schmidt-bookish-boyfriends-interview/

https://missprint.wordpress.com/2019/02/14/author-interview-tiffany-schmidt-on-bookish-boyfriends-a-date-with-darcy/

A könyvről:

Véleményem szerint a magyar borító szebb, mint a külföldi. 

Ez a regény jelenleg nálam a „Minek nevezzelek?” csoportban kapott helyet. Ugyanis kettős érzésem van a könyvvel kapcsolatban.

Egyrészt:

A fülszöveg figyelemfelkeltő, a történet ötlete jó, láttam benne potenciált. A szereplők között akadtak, akiket szinte azonnal a szívembe zártam – Eliza, Toby, Hannah, Sera, Ms. Gregoire. Így elmondható, hogy létrejött egyfajta érzelmi kötődés a részemről, még ha Merrilee-vel, a főszereplő lánnyal kapcsolatban ellenérzéseim is voltak a történet első kétszáz oldalán. A lány nettó katasztrófa, bármivel próbálkozik, garantált, hogy valami félresikerül, mert teljesen álomvilágban él. Azzal nem is lenne baj, hogy élénk a fantáziája, de amikor a fantáziálgatásait megpróbálja átültetni a valóságba, nem kevés kínos szituációt okoz vele magának, és másoknak is. Szerencséje van, hogy a családja megértő, a baráti köre pedig támogató csapatot alkot.

Eliza, a legjobb barátnő, korához képest túlságosan megfontolt, túlszabályzott életet él, teljes ellentéte Merrilee-nek. Kissé furcsállottam is, hogy mennyire jóban vannak, aztán eszembe jutott, hogy lehet valami az „ellentétek vonzzák egymást” mondásban.

Toby a másik legjobb barát, aki szeretne kicsit más is lenni a lány számára. Abszolút pozitív szereplő, nagyon megkedveltem. Gondoskodó, vicces, kedves és őszinte.

Fielding tipikusan az a karakter, akivel kapcsolatban bebizonyosodik, hogy nem szabad első benyomásra ítélni, mert képes kellemes meglepetést okozni. Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor igazán megnyílt, és megismerhettem a valós énjét.

Kedvenc szereplőm Ms. Gregoire, az irodalomtanár, aki igyekszik a helyes útra terelni a diákokat.

A történet mondanivalója átjön, a cselekményvezetés gördülékeny. A végkifejlet nem igazán tudott meglepni, de nem is volt erre szükség. Happy End-et akartam, azt pedig végül megkaptam.

Másrészt:

Sajnos nem tudok elvonatkoztatni a könyv hibáitól. Rettentően irritált a sok hiba, s ami azt illeti, meg is lepett, mert a Menő könyveknél még nem tapasztaltam, hogy ennyire ne figyelnének oda. Sok könyvet olvastam már a kiadótól és eddig mind kifogástalan volt. Szóval ez most abszolút lesokkolt. Mire gondolok? A névelők nem megfelelő használatára (ahol az ’a’ kellene, ott ’az’ szerepel), a helyesírási hibákra, betűkihagyásokra (pl.: ’ne hagy abba’ szerepel ne hagyd abba helyett), a mondatszerkezet felborulására, mivel egy szó kétszer szerepel a mondatban (pl.: meg sem szólaltunk meg többé…), vagy épp a megakasztó mondatösszetételre, amikor a fordító nem tudta (?), hogy mit is akart írni (pl.: a futópólómon ujján lévő...). Szívem szerint piros tollal javítanám, de akkor hogy nézne ki a könyv? Néha olyan volt, mintha egy gagyi fordítóprogrammal lett volna fordíttatva, aztán „jól van az úgy” felkiáltással ellenőrzés nélkül haladtak volna tovább. Megfordult a fejemben, hogy inkább leteszem a könyvet, de a hibák ellenére érdekelt a történet.

Bár a fentebb leírtak miatt vegyes érzéseim vannak, mégis azt kell írnom, hogy nem bántam meg, hogy belekezdtem ebbe a regénybe. Az utolsó száz oldalt olvasva végig vigyorogtam, majd úgy is tettem le a könyvet, hogy még mindig fülig ért a szám. Megkaptam a tökéletes befejezést. A Büszkeség és balítélet megmentette a történetet.

Ha el tudnék tekinteni a hibáktól, tízből kilenc pontot adnék a történetre. Viszont túl sok hiba volt benne ahhoz, hogy ezt csak úgy figyelmen kívül hagyjam. Szóval most szőrös szívű leszek, és tízből csak hét pontot adok.

Ana könyvajánlói - Jamamoto Jukihisza: Egy kis tokiói virágboltban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A 24 éves Kimina Kikuko kiégett. Hiába áldozza fel minden idejét és energiáját a munkája, a munkahelye, az érzéketlen és igazságtalan főnökei oltárán, nincsenek örömei, céljai, a jövő kietlenül, siváran tátong előtte. Ekkor a véletlen elsodorja a Kavarazaki Virágboltba, ebbe az aprócska, de mozgalmas üzletbe, amely a vasútállomás közelében várja a vásárlókat.

Kikuko megismerkedik Todzsima Ritával, a kedves és bohókás tulajdonossal és a munkatársaival, majd elfogadja a Rita által felkínált álláslehetőséget, és ezzel belép a virágok csendes csodavilágába.

Ebben a barátságos és inspiráló közegben Kikuko elkezdi figyelni és szavak nélkül is érteni azokat az érzéseket, amelyek a boltba látogató vagy virágot rendelő vásárlókat mozgatják. Minden csokorban ott lapul az a szépség, az az öröm, amely a legnehezebb pillanatokban is képes vigaszt nyújtani, begyógyítani a lélek sebeit. A méltóságot szimbolizáló kecses magnóliától a reményteljes napraforgón át a krizantém őszies, bölcs szépségéig minden fejezetben egy-egy újabb leheletfinom, a virágok titokzatos és illékony üzeneteivel átszőtt történetet tárul fel előttünk.

Kikuko lassan maga is a gyógyulás útjára lép, újra felfedezi a saját álmait és azokat az apró örömöket, amelyek széppé, tartalmassá tehetik az életet.

Az Egy kis tokiói virágbolt egy lefegyverzően bájos, szívhez szóló regény, amely a lélek tisztaságát, a vigaszt, a szelídséget, a virágok és a bennük örömöt lelő emberek csendes erejét ünnepli.”

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2025

Fordította: Slánicz Barlázs

Virágszakértő: Szűts Krisztina

Oldalszám: 348

ISBN: 978-615-106-167-1

Jamamoto Jukihisza (1966) Tokióban született. 2003-ban elnyerte az első kötetes szerzőknek odaítélt Sószecu Szubaru-díjat. Ez az első magyarul is megjelent műve.

Csak mostanában kezdtem el japán szerzők könyveit olvasni. Ennek a könyvnek a borítója és a fülszövege felkeltette az érdeklődésem. Szeretem a festői szépségű tájak részletes leírását, és a gyönyörű virágok bemutatását. Az sem titok, hogy szívesen olvasok olyan történeteket, amik tele vannak érzelmekkel, és amikben a főszereplő fejlődik, sikeresen túljut egy nehéz élethelyzeten, és rátalál a boldogságra, megtalálja a helyét.

Az Egy kis tokiói virágboltban egy szívmelengető, bájos regény. A stílusa könnyed és gördülékeny. Egy kicsit lassú folyású, mégis szinte magába szippant, olvastatja magát. Tele van sajátosan japán vonásokkal, amik a szereplők viselkedésében, a gondolkodásmódjukban, az ételekben, italokban nyilvánul meg. Az olvasó betekinthet a szereplők különböző élethelyzeteibe, egyéni problémáiba.

A történet középpontjában egy huszonnégy éves nő, Kimina Kikuko áll, aki nem bírja már lehangoló, kegyetlen, kizsákmányoló munkáját, így felmond a munkahelyén. Részmunkaidősként helyezkedik el egy virágboltban. Úgy tűnt, hogy Rita, a virágbolt tulajdonosa hamar felfigyelt rá, segítette, és hasznosnak találta, hogy Kiku tervezőgrafikát tanult.

Kikuko nevében a kiku krizantémot jelent.

A szerző finoman írt arról is, hogy fizikálisan milyen megterhelő a virágárusok munkája. A virágok részletes bemutatásán kívül versekkel, irodalmi utalásokkal is színesítette a történetet. Szépek és részletesek a leírások. Szerintem nagyon kedves gesztus, hogy szinte minden alkalomra virágot adnak egymásnak. A virágok segítségével szavak nélkül is el tudják mondani, hogy mit éreznek. Érdekes volt arról olvasni, hogy minden virág más és mást jelent virágnyelven.

A szereplőket könnyű megkedvelni.

Rita korábban jogi asszisztens volt egy ügyvédi irodában, majd átvette az édesanyja virágkereskedését. A kolléganőjük, Micujo korábban gimnáziumi irodalomtanár volt, és most részmunkaidőben dolgozik a virágboltban. Haga, a harmincesztendős férfi főállásban kutatóasszisztens az agráregyetemen, részmunkaidőben pedig a virágboltban dolgozik.

Kiku a virágboltban is hasznát vette a tervezőgrafikus képesítésének. Egyre több tervezői munkája volt. Rita és a virágboltban végzett munka Kiku eszébe juttatta a mindennapok apró örömeit. Újra érezte, hogy igazán él.

Kifejezetten tetszettek a novellaszerű fejezetek. A harmadik fejezet, a Krizantém szerintem nagyon különös és megindító volt. Kiku és Ifukube véletlen találkozása; a virág; meg a történet, amit a nő olvasott… és a kedves gondolat a barátságról. Egy kicsit sorsszerűnek tűnt. Újra és újra találkoztak. A lépcsőházban, ugyanott, ahol korábban. A nőt teljesen elbűvölte a férfi arca, amikor lelkesen mesélt a munkájáról, a kutatásról, az új virágfajták létrehozásáról. Szerintem nagyon aranyos volt, ahogy Kiku virágot választott Ifukube könyvjelzőjéhez. Az is nagyon tetszett, ahogy a férfi anyák napján felajánlotta a segítségét, és együtt szállították ki a virágokat. Meglepő volt, amikor a történet végén kiderült, hogy Kiku és Ifukube találkozásai nem is voltak véletlen egybeesések.

Bár alapvetően nem akciódús a cselekmény, mégis tartogatott egy kis izgalmat például a Fekete hunyor című fejezetben.

A könyvben hangsúlyos volt a kiégés és az újrakezdés témája, az emberi kapcsolatok ereje. Tetszett a finom szimbolika, a remény, a betekintés a japán kultúra szépségeibe. Jó lett volna, ha a szerelmi szálat kicsit részletesebben kidolgozta volna az író.

Erről a regényről is elmondható, hogy jellegzetesen japán. A cél maga az út. Sok dolog nincs leírva, de érzékelhető, csak a szavak mögé kell látni. Olyan történet, amiben a boldogság a röpke pillanatokban és a hétköznapi gesztusokban rejlik… Nagyon szívesen olvastam volna még tovább.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Borúra derű

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Emlékezetes nyaralásnak indult.

De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?

May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek…

Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?

A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?”

Kiadó: Pioneer Books

A mű eredeti címe: It’s Raining Man

Kiadás éve: 2025

Fordította: Frei-Kovács Judit

Oldalszám: 440

ISBN: 978 615 664 494 7

A borító nekem nem tetszik, mert nem illik a történethez. És kicsit sem olyan bájos és művészi, mint a korábbi regények rajzos borítói.

Ahogy az írónő regényeiben lenni szokott, ebben is sok szereplő van, és több szálon fut a cselekmény. Minden karakternek megvan a története, és problémája. A részletgazdag leírások lehetővé teszik, hogy könnyen magunk elé képzelhessük a helyszíneket. Az írónő finoman tárja fel a szereplők belső világát, küzdelmeit.

A történet lényegében három barátnő: Lara, May és Clare nyaralásáról szól. Megismerhetjük a szereplők múltjának traumáit és fájdalmait, és ezeknek a jelenre gyakorolt hatását. A regény szereplőire súlyos teherként nehezedtek a titkok, amiket őriztek. Mind azt hitték a másik életéről, hogy szép és jó, és nem ismerték elég jól egymást ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek egymással az életük nehézségeiről, a velük történt rossz dolgokról. Eléggé kiszámítható a cselekmény. Viszonylag könnyen rá lehet jönni a falu lakói által rejtegetett nagy titokra. A múltban történtek finoman szövik át a regényt. A történetben megfelelő arányban van a misztikus hangulat és a csípős humor is. Időnként előfordulnak benne könyves és filmes utalások.

Lara, Clare és May mindhárman Yorkshire-ből származnak és évek óta ugyanannál a vállalatnál dolgoznak. Céltudatos, keményen dolgozó nők. Csak tizennyolc hónapja voltak barátok, és nagyon ritkán találkoztak. Alig ismerték egymást. Egyik nőnek sem volt irigylésre méltó élete. Lara és May kifejezetten méltatlan helyzetben volt. Évek óta alig vettek ki szabadságot, ezért úgy döntöttek, hogy időpontot foglalnak egy wellnesshotelbe. A hölgy az utazási irodában nem volt a helyzet magaslatán. Nekem nagyon furcsának tűnt, hogy Lara nem olvasta el a visszaigazoló üzenetet. Szerintem ez bármilyen foglalásnál vagy rendelésnél alapvető. Lara, Clare és May viselkedése nem mindig tetszett, főleg a könyv elején.

A nehézkes indulás után a nők úgy döntöttek, hogy belevetik magukat a nyaralásba, és megpróbálják a legjobbat kihozni a helyzetből. Egyre több különös, rejtélyes dolgot tapasztaltak.

Ren Dullemben az emberek régimódiak és babonások. Clare-t a heterokrómiája (a két szem színe nem azonos) miatt boszorkánynak nevezték. Tetszett, hogy egy kedves idős nőnek és az öreg macskájának ugyanúgy felemás szeme volt, az egyik szeme kék, a másik zöld, mint Clare-nek. Clare könnyen összebarátkozott Raine-nel. Megható volt az a különleges kapcsolat, ami kialakult köztük. Raine hitt abban, hogy egy náluk jóval erősebb hatalom akarta, hogy az útjaik keresztezzék egymást.

A három nő lassan rájött, hogy a hely jóval bájosabb, és több lehetőség van benne, mint hitték. Sok ötletük támadt a falu felújításával, felvirágoztatásával kapcsolatban. Az a hely „meghódította a szívüket”.

A Hathersage testvérek érdekes karakterek. Főleg Gene, a titokzatos, morcos fafaragó, aki bérbe adta a házat a három nőnek. Nagyon tetszett az a rész, amikor Gene örökbe fogadta a háromlábú kiskutyát. A mogorvasága ellenére sok kedves megnyilvánulása volt, ami nyilvánvalóvá tette, hogy nagyszerű ember. Frank is szimpatikus volt. Sok teher nyomta a vállát, mégis kedves, becsületes és jó ember. Val Hathersage viszont kifejezetten ellenszenves.

A romantikus szál sem okozott különösebb meglepetést. Elég sok dolog utalt arra, hogy Lara és Gene, May és Frank, valamint Clare és Ludwig ha rögös, kanyargós úton is, de együtt révbe érnek.

A nyaralásról szóló részekben végig ott volt egy furcsa kettősség. Egyrészt nyomasztó, baljós hangulat, másrészt varázslatos, idilli légkör. Ren Dullem eredeti neve Reines de la Mer (A tenger királynői). A sellők tiszteletére nevezték el, hogy cserébe ne süllyesszék el a halászhajókat. A Ren Dullem-ben töltött idő rádöbbentette a három nőt, hogy nem azt az életet élik, amit szeretnének. Akartak és tudtak is fejlődni, változtatni. Végül rátaláltak a boldogságra. A történet vége tartogatott váratlan fordulatokat. Szóval ez egy édes-bús sellős mese, aminek nagyon bájos vége van.

„… igazán nem árthat, ha hiszünk az élet aprócska csodáiban, nem igaz?”

Vámos Robi: Never Mind – hagyjuk… nem számít

Fülszöveg:

„TÉNYLEG HAGYJUK? TÉNYLEG NEM SZÁMÍT?

Hanna kívülről nézve sokaknak csak egy kamasz. Csakhogy ő másként látja a világot. Képes észrevenni azt is, amit mások nem. Ezért vette észre elsőként, hogy a kishúga bajban van. És hiába szólt, hiába kérlelt… már késő volt.

A helyzet azóta egyre rosszabb.

Az anyja állandó szorongással küzd, az iskolában kívülállónak érzi magát, a tanárai átnéznek rajta. A barátai meg… inkább csak úgy… vannak.

Ebben a világban még egy plüssnyúl is többet tud az emberekről, mint a pszichológusok.

Most, évekkel később, Hanna megint tudja. És az anyja megint nem hisz neki. A tanárok pedig ismét mással vannak elfoglalva.

Csakhogy Hanna ezúttal már nem hajlandó csendben maradni.

Egy lány története, aki mindenkinél jobban tudja, milyen érzés láthatatlannak lenni. És aki mégis eldöntötte, hogy ha kell, egyedül is megment valakit. De mi lesz az ára annak, ha egy gyerek komolyabban veszi az életet, mint a felnőttek?

Ha neked is volt már olyan érzésed, hogy senki sem ért igazán, akkor ez a könyv biztosan neked szól. Sőt. Lehet, hogy rólad!

Szívszorítóan ismerős, fájóan pontos, mégis gyengéden felemelő regény egy belső világról, amit ritkán mutatunk meg.

Ha elolvasod, rájöhetsz, hogy igazából sosem vagy egyedül. És arra is, hogy mennyire fontos figyelni másokra – és magadra.”

Kiadta: Táblácska.hu

Megjelent: 2026.

Oldalszám: 240

ISBN: 978-615-6746-06-1

A borítóterv a szerző munkája.

A könyvbe beleolvashatsz itt: https://nevermindkonyv.hu/

Vámos Robi író, gyermek+szülő mentor, senior Gyémántbogár coach. Olyan, mint egy tündérkeresztapa, aki szebbé és jobbá akarja varázsolni a világot. Amikor először találkoztam az írásaival, még nem tudtam, ki ő, vagy mivel foglalkozik, a mondatai mégis az elevenembe vágtak. Rákerestem, és azóta követem a munkásságát.

A honlapján a bemutatkozásában van egy rész, amit annyira szeretek, hogy elhoztam nektek: „Én abban hiszek, hogy mindenki egy kicsit varázsló. Egy kicsit bátor, egy kicsit bolond, egy kicsit rendkívüli. És ez az, ami előre viszi a világot. Nem a tökéletesség, hanem a különbség; nem az elvárások, hanem az egyéniség. Mert amikor valaki elhiszi, hogy lehet más, amikor elhiszi, hogy amit érez, az nem gyengeség, hanem szupererő, akkor születik meg az igazi varázslat.”

Ugye milyen szép gondolat?

Legújabb könyve, a Never Mind kicsit más, mint az eddigiek. Nem motivációs vagy edukációs könyv, sokkal inkább egy regény. A szerző a főszereplő lány, Hanna személyén keresztül mutatja be a sokunk által jól ismert kamaszkori szorongást, és támpontot ad a tinédzsereknek, valamint szüleiknek a helyzet kezeléséhez. Megpróbálja áthidalni a generációs szakadékokat, így minden korosztály számára segítséget kínál. Ez a regény kicsit olyan, mint a dolgozathoz a megoldókulcs.

A címben szereplő „hagyjuk… nem számít” kifejezés egy általános reakció a tiniknél (is), amikor azt érzik, hogy a környezetüket nem érdekli a valódi véleményük vagy a fájdalmuk.

Hanna hatalmas terhet cipel, és úgy érzi, egyedül Nyunyu, a plüssnyúl érti meg őt. Persze ott van neki Orsi, Dávid, Mira és időnként Sári, de nekik sem mond el mindent; sokszor csak magában fogalmazza meg, ami a lelkét nyomja. Zárkózott és magányos.

A szüleivel való kapcsolata korántsem tökéletes: az édesanyjával sok a konfliktusa, amiben közrejátszik az az örökölt minta is, amelyet az anya hordoz magában. Olyan tudatalatti érzelmi, viselkedési és kommunikációs sémák mutatkoznak meg náluk, amelyek az édesanya és a nagypapa közötti kapcsolat miatt rögzültek. Ezektől a sémáktól rendkívül nehéz szabadulni – főleg úgy, hogy az édesanya sokáig tagadásban él, és nem látja be a probléma létezését. Az édesapa ebben a feszült környezetben sokszor a békítő szerepét tölti be. Egy alkalommal azonban igazán megmutatkozik, mennyire törődik Hannával: amikor a lány helyére ülve talál egy cetlit, beszélgetést kezdeményez róla. Ebből végül egy valódi, odafigyelős, mély beszélgetés bontakozik ki, ami mindkét félnek rengeteget ad.

A könyv témája nem könnyű, rengeteg érzést hoz a felszínre – bevallom, többször megkönnyeztem.

A kedvenc szereplőm Tamás bá volt, aki fényt vitt a diákok életébe. Nem hétköznapi módszerekkel tanított, a tananyagnál sokkal fontosabbnak tartotta a gyermekek lelkivilágát. Nemegyszer a matematika helyett is beszélgetős órát tartott, amelyek keretében igyekezett oldani a kamaszokban felgyűlő feszültséget. A diákjainak küldött cikkeiben és leveleiben olyan témákat vetett fel, amelyek segítettek a gyerekeknek megérteni az érzéseiket és a mindennapi történéseket. Nagyon tetszett, hogy kihangsúlyozta: a negatív érzések sem cikik, nem kell szégyellni, meg kell őket élni, és meg kell tanulni a helyükön kezelni őket!

Ez egy jól felépített, cselekményekben és érzelmekben gazdag regény, mely tele van fontos mondanivalóval, amire reményeim szerint rengetegen nyitottak lesznek. Számomra is sokat adott.

Ti mit gondoltok?

Szerintetek is nehéz megtörni az otthonról hozott, tudatalatti mintákat?

Nektek volt olyan „Tamás bá” az életetekben, akihez tinédzserként bármivel fordulhattatok?

Ti hogyan kezelitek, ha a környezetetekben egy kamasz bezárkózik és azt mondja: „hagyjuk... nem számít”?

Nektek is van/volt olyan plüssötök, akivel megosztjátok/megosztottátok a legmélyebb gondolataitokat? 

Három éves koromtól a bizalmasom

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Teaház a sarkon

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A Spring Hill tér kedves kis menedékhely, távol a mindennapok nyüzsgésétől. Itt várja vendégeit Leni Merryman Sarki teaháza, amely valódi paradicsom a könyvmolyok számára, és csak úgy vonzza a magányos szíveket. Leni kínálja a környék legkülönlegesebb tortáit a legizgalmasabb irodalmi témákkal fűszerezve: ki az ellenszenvesebb, Mr. Darcy vagy Heathcliff? A Manderley-ház asszonyának története szívszorítóbb, vagy Jane Eyre-é? Az irodalmi teadélutánok résztvevői hétről hétre mind jobban megnyílnak egymás előtt, s kiderül, hogy az ő életük is csaknem olyan regényes, mint kedvenc hőseiké. Hazugságok, tönkrement házasságok, éveken át titkolt kapcsolatok, személyes tragédiák látnak napvilágot. De nincs az a szív, amelyet ne melegítene át egy forró angol tea, egy szelet finom sütemény és Leni Merryman mosolya.”

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti mű: The Teashop on the Corner

Kiadás éve: 2017

Fordította: Frei-Kovács Judit

Oldalszám: 448

ISBN: 978-615-5435-29-4

Milly Johnson Barnsley-ban, Dél-Yorkshire-ben született, nevelkedett, és él jelenleg is. Szívből ír a dolgokról és helyekről, amiket ismer, hangsúlyozva a közösségi szellem fontosságát. Könyveiben nyomatékosan támogatja a nőket, kiemelve erejüket és szívósságukat, ünnepli a szerelmet, a barátságokat és a második esély lehetőségét.

A könyvről: 

Tetszik a könyv borítója. Jó ötlet volt ilyen színes, rajzolt megoldást választani. Szerintem sokkal jobb, mint a fotós borítók. Nagyon szép, kedves, szórakoztató történet. Mélyen megindító és elgondolkodtató. Ismeretlenek barátokká válnak, és segítik egymást. A valóságban is előforduló élethelyzetek (megcsalás, bántalmazás, elhanyagolt gyerekek, hálátlanság, pénzéhes emberek…) teszik érdekessé és szívszorítóvá. Több cselekményszál volt a könyvben. Imádom a történetmesélés gördülékenységét; és a jól felépített, egybeszőtt cselekményszálakat. Az írónő mélyebb témákat is érzékletesen érint. Elképesztő érzékenységgel tárja fel a regényei karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. A szereplők segítik egymást a felismerésekben és a kiteljesedésben. A vívódások, a vágyak, a reménybe kapaszkodó emberek mind fájdalmasan valóságosak. A mű fontos témája a veszteségek, traumák hatása az ember későbbi életére. A regény szereplői nagy terhet cipelnek, sok sebet kaptak. Sok minden van benne: múltbéli titok, tragédiák, újrakezdés, különös véletlenek, szerelem. Ebben a történetben (is) volt fájdalom, voltak nehéz sorsok, de pozitív (happy end) a lezárás. A könyv minden egyes fejezete magával ragad. Imádtam a történet cicás szálát (a cuki fekete cicát, és Leni vörös szőrű cicáját). Nagyon tetszettek a különös véletlenek is. Az érzelmek széles skálája megtapasztalható a regény olvasásakor. Döbbenet, harag, remény, vidámság, szomorúság, elégedettség… Érzékelhető rajta a könyvek szeretete. Nagyon sok a könyves és filmes utalás.

Leonora Merrymann (Leni) bérelte Shaun McCarthy-tól az üzlethelyiséget, ami a Sarki teaház volt. Irodalmi kávéháznak tervezte. Mindig derűs, mosolygós volt. Az egyik vendégével (egy kedves, idős, indiai úrral) folytatott beszélgetés után új ötletekkel állt elő. Bevezette a teaházban a tematikus keddeket. A „Sarki teaház” a varázslatos légkörével vonzotta a nehéz helyzetben lévő embereket. Ott végre valami másra is gondolhattak a gondjaikon és a zűrzavaron kívül. Volt valami ebben a bájos teaházban és a barátságos tulajdonosában, amitől a betérő emberekben enyhülni kezdett a feszültség. Szerintem mindenkinek jó lenne, ha lenne a közelében hasonló teaház, és ilyen barátok. Senki sem gondolta, hogy a kedves, nagylelkű és mosolygós Leni egy sérült, összetört nő. Shaun is csak a regény vége felé ismerte fel a „gyötrelem jelzését”, bár a megismerkedésük óta próbálta segíteni és védelmezni a nőt.

Shaun McCarthyt gyerekkorában elvették az anyjától és nevelőotthonba vitték. A családi háttere ellenére sokra vitte. Szorgalmasan dolgozott. A szeretet nélküli gyerekkor lehetett az oka, hogy általában ridegen viselkedett. Nem tudott kötődni. Remek építőipari szakember volt. Csodásan felújított épületeket.

Carla férje szívinfarktust kapott, és elhunyt. A temetésen derült ki, hogy volt egy másik felesége is. Martin kettős életet élt. Carla nehezen tette túl magát a megrázkódtatáson. Szerencsére mellette állt a legjobb barátnője, Theresa, akinek a férje, Jonty Pennant ingatlanügynök. Jonty kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett, és nagyon okos. Carla szépen lassan „újraépítette” az életét. Elhatározta, hogy újra a lánykori nevét használja majd. Újra Miss Martelli lett. Úgy döntött, hogy megünnepli az új életét.

Will Linton próbálta megmenteni a cégét a bezárástól. De az üzletnek befellegzett. Will felesége, Nicole nem mutatott semmi együttérzést, nem igyekezett támogatni, vigasztalni a férjét. Egyszerűen elhagyta. Willnek mindent elölről kellett kezdenie. Szorgalmas, dolgos ember. Tekintve, hogy a korábbi sikereit, vagyonát is kemény munkával érte el, bizakodva tekintett a jövőbe. Ő is, akár Carla, tiszta lappal akart indulni, ezért nem sok holmit tartott meg a korábbi életéből. Mindketten keményen dolgoztak azon, hogy az életük visszatérjen a rendes kerékvágásba.

Molly egy hatvannyolc éves, jó erőben lévő asszony, akiben a nehéz múltja komoly sebeket hagyott. A fia, Graham és a felesége, Sherry csak a saját érdekeit nézte. Szörnyű emberek. Molly ikertestvére, Margaret viszont jó ember, és az élete árán is megvédte volna. Szerető családja van, akik szívesen látják Mollyt. Amikor Molly második férje, Harvey visszatért, fény derült a titkokra. Hosszú évek után újra egymásra találtak, de alig maradt idejük élvezni az együtt töltött időt.

„Vannak olyan dolgok, amelyekhez soha nem lehet túl öreg az ember: nyaralás, jó barátok, és boldog befejezések.”

Szimpatikusak a regényben az erős, eltökélt, ugyanakkor kedves és gyengéd nők, akiknek fenekestül felfordult az élete, mégis talpra álltak, és egy jobb, minőségibb életet építettek fel.

Bizonyos mértékig mindannyian érzelmileg sérültek voltak, és mind képesek voltak valami jót létrehozni, támogatni egymást. A történeteiket olvasva gyakran hullottak a könnyeim, és sokat mosolyogtam is.

A regény fontos mondandója, hogy „az életet élni kell”.

Aki igényes kikapcsolódásra vágyik egy megindító, romantikus regénnyel, annak ez a könyv tökéletes választás. Remélem, hogy az írónő még sok jó könyvvel megörvendeztet minket.