Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Őszi románc (Four Seasons 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Juliet Miller egy viharos válás után új lakásba költözik, és hirdetésben keres társbérlőt. Túl a harmincon nem nagyon bízik benne, hogy talál megfelelő lakótársat. Már feladná a reményt, amikor megjelenik Floz, a szabadúszó reklámszövegíró, és a két nő azonnal összebarátkozik.

Amikor Juliet ikerbátyja, Guy, a félénk, szelíd óriás megismeri Flozt, rögvest fülig belehabarodik. De hiába igyekszik, hogy vonzalmat ébresszen benne, valahogy mindig minden rosszul sül el…

Guy legjobb barátja, Steve már régóta titokban szerelmes Julietbe. Egy átborozott éjszakán az ágyban kötnek ki – ám Steve érzelmekre vágyik. És bonyolítja a dolgot, hogy Julietre felfigyel álmai férfija, Piers…

Ahogy Floz és Juliet barátsága mélyül, Floz a Miller család tagjává válik. Hogyan tudná a javára fordítani ezt a kedvező helyzetet Guy, hogy a nő ne csak a barátot lássa benne, hanem felfedezze az érte lángoló férfit is?

Bonyodalom bonyodalom hátán…”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2014

Eredeti mű: An Autumn Crush

Fordította: Tóth Attila

Oldalszám: 508

ISBN: 978 963 383 147 2

Ennél a résznél is az a helyzet, mint az előző kettőnél. A végén könyvrészletek vannak, amiknek szerintem egy külön kiadványban lenne a helyük, és nem a regény végén. Ennél a kötetnél az 508 oldalból csak 476 oldal Milly Johnson regénye. Szerintem ez a leggyengébb kötet a sorozatból. Ezt is jól kidolgozta az írónő, és nagyon jók benne a leírások. Továbbá érzékelhető volt az írónő kedves stílusa, és voltak benne humoros jelenetek. Nem ezekkel volt a probléma. Nagyon szeretem az írónő könyveit, de ez most nem igazán tetszett. A birkózás és az internetes ismerkedés téma nem keltette fel az érdeklődésem. Nagyon távol áll tőlem. Túl sok volt benne a keserűség, a nyafogás, és az erőltetett helyzet. A szereplők többnyire gyerekesen viselkedtek, és sok butaságot csináltak.

Az írónő felhívja a figyelmet az internetes párkeresés buktatóira, veszélyeire.

„Néhányan nagyon ügyesen festenek olyan képet magukról az interneten, amelynek semmi köze a valósághoz.”

Olyan nehéz témákat is érint, mint az alkoholizmus, meddőség, öngyilkosság.

Az ősz szépségeit viszont szépen kiemelte. Az aprólékos, szemléletes leírásnak köszönhetően láthatjuk, hogy az ősz az év csodálatos évszaka. Szinte elénk tárul a gyönyörű színek elegye. A zöldségek és gyümölcsök szedése, az aratási ünnepek, a töklámpások készítése aktívabbá teszi az évszakot, és a remény üzenetét fejezi ki. A természet csak pihenni tér, hogy újult erővel felébredjen és virágozzon. Ebben reménykednek a regény főszereplői is.

Juliet Miller megfelelő társbérlőt keresett. Floz Cherrydale, egy pici, vörös hajú, és törékeny nő lett a lakótársa. A két nő hamar összebarátkozott.

Flozban izgató érzéseket keltett Juliet ikertestvérének, Guynak a fotója. De az első találkozásuk rosszul sikerült, és félreértéshez vezetett. Ekkor még nem tudta, hogy a magas, izmos és jóképű Guy kedves és figyelmes. Mindkettő sérült lélek volt. Mégis… Guy szinte első látásra beleszeretett a lányba. És minél jobban vonzódott hozzá, annál esetlenebb volt.

Néhány karakter már az általános iskola óta ismeri egymást. Juliet és Coco (a valódi neve Raymond, és meleg) is a suli óta barátok. Guy és a barátja, Steve együtt birkóztak, és Guy időnként még most is „beugrik”, ha egy mérkőzésen Steve-nek nincs ellenfele. Steve átsegítette a barátját egy nehéz időszakon. Szereti Juliet-et, aki viszont a főnökéért epekedik. Ettől függetlenül viszonyt kezdenek. Abban maradnak, hogy ez csak puszta szex. Steve-nek azonban ez már a kezdetektől több volt. Sok időt töltöttek együtt. Amikor kiderült, hogy Juliet viszonozza Steve érzéseit, mindketten nagyon boldogok voltak.

Steve úgy szerette Guyt, mint a testvérét. Biztos volt abban, hogy ha Floz és Guy összejönnének, akkor boldoggá tehetnék egymást. Ugyanazt kívánta Guynak, amit magának is: feleséget, gyerekeket, és meleg, biztonságos otthont.

Floz nehéz időszakon ment keresztül. Valahogy úgy tűnt, mintha az élete tragédiák sorozata lenne. A barátai segítettek neki. A nőt meglepte, hogy Guy mennyire gyengéden, figyelmesen, megnyugtatóan támogatta és vigyázott rá. A férfi megosztotta vele egy korábbi barátnőjének a nyomorúságos történetét. Megnyíltak egymásnak.

A sok tragédia után a szereplők sora jobbra fordult, ráleltek a boldogságra.

„Az egymással és egymásért leélt élet öröme

el fogja törölni az arcotokról a bánatot,

és csillogást visz a szemetekbe.”

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Nyári flört (Four Seasons 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat. 

Fülszöveg:

„Amikor a csupa élet Christie forgószélként beviharzik hozzájuk az irodába, hogy átvegye a részlegük vezetését, öt nagyon különböző nőnek kell csapattá kovácsolódnia.

A 39 éves Anna képtelen feldolgozni, hogy a vőlegénye elhagyta őt egy fiatalabb nőért. Az ötvenes Grace egy szerelem nélküli házasság foglya, aki annak idején azért ment hozzá a férjéhez, mert beleszeretett annak gyerekeibe. A tinédzserként árvaságra jutott 33 éves Dawn egy iszákos menyasszonya, aki talán ugyanazt a hibát készül elkövetni, mint Grace.

Mindnyájuk közül a 28 éves Raychel lehetne a legboldogabb, hisz szerető férjével kettecskén éldegél édes otthonukban. Ám a tökéletesség leple mögött sötét titkok rejtőznek.

Christie gondoskodó irányítása alatt az öt nő ráeszmél, hogy súlyos döntések várnak rájuk. És közben azt is megértik, milyen nagy szükségük volt már a nevetésre, az igaz barátságra, és a női összetartásra.”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013

Eredeti mű: A Summer Fling

Fordította: Darvas Eszter

Oldalszám: 589

ISBN: 978 963 254 819 7

A könyv 589 oldalas, de ebből csak 562 oldal Milly Johnson regénye, és a köszönetnyilvánítás. A többi más szerzők könyveiből kiragadott részletek. Szerintem nem volt jó ötlet beletenni a könyvbe. Ezeknek megfelelőbb lett volna egy külön kiadvány.

Az írónő könyvei kellemes, szórakoztató, felszabadító olvasmányok, amiknek bájos a borítója. Nagyszerűen ír. Szívből. Elképesztő érzékenységgel tárja fel a regényei karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. Nagyon tetszik, hogy elgondolkodtató és szívmelengető történeteket ír. Élmény a könyveit olvasni.

Van négy nő, akik együtt dolgoznak, de nem ismerik egymást. Közéjük érkezik meg Christie, aki a részleg vezetője lesz, és összekovácsolja a csapatot. Lassan mindegyik nő megnyílik, szépen lassan próbálnak változtatni, javítani a helyzetükön. Valóságos, komoly „hétköznapi” problémákról esik szó. A főszereplő nők olyan nehézségekkel, krízishelyzetekkel szembesülnek, amik a való életben is előfordulnak.

A történet fő mondanivalója, hogy sokszor hozunk rossz döntéseket, de ha felismerjük, megpróbáljuk helyrehozni, és úgy élni az életet, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle, akkor még a legnagyobb probléma is megoldódhat. Érdemes néha kockáztatni, elhagyni a komfortzónánkat. És az életkor nem lehet akadálya a barátságnak meg a nagy nevetéseknek.

Christie Somerst személyesen a nagyfőnök, James McAskill mutatta be az új csapatának. Jó benyomást tettek egymásra.

Minden nő örült, amikor a korábbi csoportvezető helyettesét, Malcolm Spatchcockot máshová helyezték a részlegükről. Senki sem kedvelte. Malcolm sötét és fondorlatos terveket szőtt. Ahogy telt az idő, egyre nőtt az ellenszenve Christie iránt.

Chrisite szeretett konfrontálódni, és jól reagált a támadásokra. Mindenki azt találgatta, hogy kije ez a nő a nagyfőnöknek. Próbálta összekovácsolni a társaságot. A kávé és sütemény mellett folytatott beszélgetések során jobban megismerték egymást. Az öt nő rövid idő leforgása alatt nagyon megszerette egymást. Ahogy megnyíltak egymásnak, megváltozott az életük. Kis lépésekkel haladtak előre. Amikor valamelyikük mélyponton volt, a többiek megvigasztalták.

„A többiek körbevették, ahogy a virágszirmok zárulnak rá óvón a bibére.”

Christie-nek évekbe telt, mire valamennyire feltudta dolgozni a férje halálát, és tovább tudott lépni. Még mindig nagyon hiányzott neki.

A huszonnyolc éves, hollófekete szépség, Raychel zárkózott volt. Feszengett a közösségi eseményeken. Utálta, ha valaki hozzáért. Ez alól a férje, Ben volt az egyedüli kivétel. Nagyon kedves, tüneményes pár. Eredetileg más néven kezdték az életüket. A tragikus gyerekkorukat hátrahagyva választották a jelenleg használt nevüket. Ben nagy és erős lett, hogy mindkettejüket meg tudja óvni. Egy kedves és közvetlen családtaggal való váratlan találkozás után Raychel már nem érezte úgy, hogy egyedül vannak Bennel a világban.

A harminckilenc éves Anna élete szürke és lehangoló volt, mert a néhai jegyese félrelépése óta elvesztette a lelkesedését, és depressziós lett. Szívesen töltötte az időt a kolléganői társaságában. És izgalomban is volt része, amikor megismerkedett egy híres divattervezővel, és részese lett egy televíziós show-műsornak. Végül megtanulta elengedni azt, aki nem értékelte. Vladimir (a divattervező) felismerte Annában a rokon lelket. Anna kisimult Vladimir mellett. Élettelibbnek és fiatalabbnak látszott. Magabiztosabb és boldogabb lett.

Az ötvenöt éves Grace szerette a kihívásokat, és nagyon jó híre volt a szakmában. Szimpatizált a kolléganőivel, bár nem sokat beszélgettek. Nem akart korkedvezménnyel nyugdíjba menni. Mióta a gyerekei felnőttek, és kiköltöztek a szülői házból, egyre fullasztóbbnak érezte a házasságát. Számára az iroda jelentett menedéket a családi problémák elől. Nem vett volna ki szabadságot anélkül, hogy ne szólt volna valamelyik kollégájának. Ezért, amikor egyik nap nem ment be dolgozni, a többiek sejtették, hogy valami baj van. Azt nem feltételezték volna, hogy a férje borzalmas dolgokat művelt ezzel a tüneményes, elegáns hölggyel. A kolléganői és a fia közreműködésének hála, a rendőrség kiszabadította. A történtek után Grace átmenetileg Christie-hez meg a fivéréhez költözött. A gyermekei, Paul és Laura segítettek neki elhozni a házból a legszükségesebb holmijait. Grace és Christie bátyja, Niki (Nikita Koslov) közt hamar vonzalom alakult ki.

A harminchárom éves Dawn szinte minden gondolata a közelgő esküvője körül forgott. Már nagyon várta a menyasszonyi ruhája kiválasztását. A tapintatlan szókimondásával néha kiborította az embereket. Sokat vergődött. Nem érezte otthonosan magát abban a világban, amelyben élni kényszerült. A vőlegénye megalázó módon viselkedett vele, és lazán kezelte az esküvő témáját is. Calum családja pedig teljesen elnyomta. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy Dawn nem tud, vagy nem akar szembenézni azzal, hogy Calum milyen aljasságokra képes. Sajnáltam őt, de nem kedveltem.

Grace férje, Gordon és Dawn vőlegénye, Calum nagyon ellenszenves karakterek. Nagyon reméltem, hogy mielőbb „eltűnnek” a nők életéből.

Azon a helyen, ahová a nők péntekenként jártak munka után, egy kanadai vendégzenekar játszott. Az együttes (főleg a gitáros) nagy hatással volt Dawn-ra. Nekik köszönhetően visszatalált a zenéhez, és önmagához. Nemcsak Dawn barátnői drukkoltak azért, hogy térjen észhez, és szökjön meg a kanadai gitárossal… De nem tette. Szerintem nagyon buta volt. Hozzáment valakihez, akit nem szeretett, és akinek a családja megvetette. Áldozati bárányt csinált magából, és ez csak az esküvő után jutott az eszébe. Nagy szerencséje volt, hogy ott voltak a barátnői, akik segítettek neki megszökni.

Szerintem Dawn történetéből elég lett volna egy kicsivel rövidebb verzió is, és inkább a többi szereplőről lehetett volna kicsivel hosszabb történet. Ben, Niki és Vladimir nagyon érdekes és kedves szereplők. Szívesen olvastam volna róluk egy kicsit többet.

A regény végére mindenki megtalálta a boldogságot.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Tavaszi affér (Four Seasons 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Lou Winter, hogy a fogorvosi rendelő várójában elviselhetővé tegye a várakozást, felkap egy szamárfüles magazint, és felfedez benne egy tavaszi nagytakarításról szóló cikket, még nem is sejti, hogy az írás gyökeresen megváltoztatja az életét. Az, ami egyszerű és nagyon időszerű rendrakásnak indul, hamarosan mániává duzzad, és kicsúszik a keze közül.

Minél több szeméttől szabadítja meg Lou az otthonát, és minél több szekrényt és fiókot rak rendbe, annál több fényhez és levegőhöz jutnak az agyában és szívében szorosan bezárt, rejtett zugok is. Ettől kezdve új megvilágításban kezdi látni önmagát és a környezetét, és képes szembenézni azokkal az érzésekkel, amelyeket a soha meg nem született gyermeke iránti vágyakozás, a férje hűtlensége és a legjobb barátnőjének a hiánya váltott ki belőle.

Lázas ténykedése közepette egyre gyakrabban körvonalazódik emlékezetében annak a merész, félelmet nem ismerő lánynak az alakja, aki valaha ő maga volt. Eszébe jutnak a vad álmok, amelyeket a barátnőjével, Debbel szövögetett, és amelyekről a megvalósítás küszöbén kényszerült lemondani hűtlen és képmutató férje, Phil miatt.

Azt a Lou Wintert, akivé a házassága alatt vált, nemcsak a férje használja ki gátlástalanul, hanem örökké elégedetlen anyja, extrém kívánságokkal előálló húga és erotikus vágyainak kielégítését hajhászó új barátnője is. Részmunkaidős könyvelői állása sem visz színt az életébe. Gátlástalan, erkölcsi normákat nem ismerő, szakmai hiányosságait mások sárba tiprásával ellensúlyozni akaró, irigy főnöke tovább nehezíti az életét. Bizalmatlanná válik mindenkivel, így nem csoda, ha a nagytakarításhoz konténereket szállító, jóképű és tisztességes Tom Broomnak is csak nagy nehézségek árán sikerül áttörnie a Lou által maga köré emelt, magas és vastag falakon.

De lesz-e ereje Lou Winternek ahhoz, hogy addigi élete látszatbiztonságát maga mögött hagyja? El tudja-e hinni, hogy az új tavasz új reményei felpattintják személyisége jelképes fiókjain a zárakat, és némi bátorsággal képes lesz rendet tenni a saját életében is?

A kérdésekre még maga Lou sem tudja a választ, mindazonáltal senki sem tarthatja vissza attól, hogy a küldetését teljesítse.”

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013

Eredeti mű: A Spring Affair

Fordította: H. Pikler Renáta

Oldalszám: 539

ISBN: 978 963 254 779 4

Nagyon szép a könyv borítója. A fordulatok ellenére ez nem egy sodró, lendületes történet. Lassan indulnak be az események. Jól felépített. Tele van hatalmi játszmákkal. Bemutatja a verbális bántalmazást, és azt is, hogy mindig van kiút. A regényben lüktető feszültség szinte magával ránt.

Az első pillanattól drukkoltam Lou-nak. Sok évnyi elnyomás, megaláztatás után Lou végre szép fokozatosan visszatalált önmagához, és kiállt saját magáért. Csodálatos jellemfejlődésen ment át. Tetszett, hogy mennyire felszabadító rendet rakni magunk után. Találó a megfogalmazás, ha káosz, rendetlenség van a házadban, benned is az lesz. A tényleges, és lelki nagytakarítás hangulata hitelesen jelenik meg a könyvben. Szinte érezni a megújulást.

Lou (Mrs. Elouise Winter) egy fogorvosi rendelő várójában egy képes újságot olvasgatott. Felkeltette az érdeklődését egy cikk arról, hogy milyen felszabadító hatású lehet a lomtalanítás, nagytakarítás. Elhatározta, hogy „nagytakarítást” csinál az életében.

„Tégy rendet a házadban, és a fejedben is. Ne engedd, hogy a zűrzavaros élet diktálja a tempót. Dobd ki a felesleges cuccot, és vedd a kezedbe az irányítást!”

Lou kedves, vicces, eszes nő. Szegénynek nem volt szerencséje a kapcsolataival. A férje verbálisan bántalmazta. Az anyja és a húga is nagyon ellenszenves. És volt néhány ilyen karakter a történetben. Nem hittem volna, hogy ennyi rosszindulatú szereplő lesz ebben a regényben.

A férje, Phil nagyon rondán beszélt vele, és manipulálta. Durva megjegyzéseket tett rá. Pedig Lou nyomába sem ért. Az a nő sokkal jobb férjet érdemelt. Drukkoltam neki, hogy mielőbb megszabaduljon attól az undorító féregtől.

Amikor a nőt a munkahelyén, az íróasztalfiókok rendbetételét követően elégedettség töltötte el, úgy döntött, hogy otthon is megcsinálja a tavaszi nagytakarítást, és megszabadul néhány dologtól. Végül annyi dolgot ítélt kidobásra, hogy hulladékszállítót kellett rendelnie. Tom Broom nevét és telefonszámát egy konténer oldalán látta meg, és gyorsan fel is írta.

Tom Broom figyelmes, szellemes, kedves, nagy és erős férfi. Van egy elbűvölő, óriás német juhász kutyája. Lou azonnal megkedvelte.

Lou és Debra főiskolás korukban ismerkedtek meg. Nagy terveik voltak, de eltávolodtak egymástól. Most, hogy évekkel később újra találkoztak, megállapodtak, hogy mivel a múltat nem tudják megváltoztatni, ezért inkább előre néznek. Újra tervezgetni kezdték a közös kávéházat. És a tervezést hamarosan a megvalósítás követte.

Tom egyik alkalommal megtréfálta Lout. Ez nagyon megrázta a nőt. Úgy érezte, hogy mindenki „balekra veszi”. Kicsinek és jelentéktelennek érezte magát. Úgy döntött, hogy megszakítja Tommal a kapcsolatot.

Jó volt, hogy lassan kezdett visszatalálni önmagához. Azt viszont nem értettem, hogy miért így. A barátnőjének, Michelle-nek, aki szerintem klinikai eset, végre megtanult nemet mondani és határokat szabni. Tomnak sem nézte el azt az egyetlen rossz tréfát. Bezzeg az undorító férjével (aki verbálisan bántalmazta és kihasználta) még mindig együtt volt. Az ég szerelmére! Még azt sem merte elmondani neki, hogy újra találkozgat a régi barátnőjével. Ha már „semmilyen potenciális szemét látványát nem bírta elviselni maga körül”, akkor a kapcsolatait (főleg a házasságát) is ideje lett volna felülvizsgálni. Nagyon sok dologról lemondott, amiről nem kellett volna. Hova lett az önbecsülése? Hogy tűrhette el ennyi ideig ezt a bánásmódot?

Egy viharos, esős éjszakán náluk keresett menedéket Tom kutyája. Ez alkalmat adott a kibékülésre. Amikor a férfi elment a kutyájáért, bocsánatot kért azért, mert korábban túl messzire ment a viccelődéssel, és jót beszélgettek. Tom közelében hevesebben dobogott a szíve. Ha tényleg boldog lett volna a férjével (nyilvánvaló volt, hogy nem az), akkor nem vonzódott volna ennyire máshoz, és nem fantáziált volna másról. Lou és Tom sokáig nem akart igazán szembenézni a köztük lévő vonzalommal, vibráló energiával, mivel a nő férjnél volt.

Bár a női főszereplő egy kedves, szimpatikus karakter, mégis sokszor bosszantó. Néha legszívesebben megráztam volna, hogy szedje már össze magát, és ne akarjon balek lenni. Alkalmanként jó lett volna a történetbe egy olyan barát, aki közli vele, hogy ideje végre megmutatnia azt az erőt, amit addig csendben hordozott. Idegesítő volt, hogy már a könyv közepénél tartottam, és Lou még mindig önként vállalta az áldozat szerepét. Hagyta, hogy a férje bolondot csináljon belőle. Nagyon lassan ülepedtek le a gondolatok, változtak a nézőpontok, és Lou kezdte felülbírálni a kapcsolatait. Végre rájött, hogy nem alkalmazkodhat a végtelenségig a környezetében élők elvárásaihoz.

Amikor a könyv közepe felé végre elkezdett kiállni magáért, úgy gondoltam, hogy már éppen itt volt az ideje. A „nagytakarítás” megtisztító élményétől erősebbnek érezte magát. Elhatározta, hogy többé nem hagyja, hogy rábeszéljék bármire, ami nem jó neki. Nem volt szükség bosszúra, sem magyarázatra. Amikor Lou végre kezdte tisztelni magát, öntudatos lett, akkor fordult a kocka. Azok az emberek, akik addig visszaéltek a kedvességével, megalázták, rájöttek az értékére, és arra, hogy mit vesztettek.

Lou szemei újra ragyogtak a boldogságtól, és Tom hatékonyan gondoskodott arról, hogy így is maradjon.

Ana könyvajánlói - Sarah Morgan: Írd újra az életed!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Kathleen elmúlt nyolcvan. A lánya azt akarja, hogy költözzön be egy otthonba, de neki ez egyáltalán nem tetszik! Amire vágyik – és amire szüksége van –, az a nagybetűs KALAND.

Liza fuldoklik a családi élet mindennapos stresszétől, erre azt hallja, hogy az anyja el akar menni egy utolsó, vad nyaralásra, mert ez áll a bakancslistáján! Miután kibosszankodta magát, lassacskán elgondolkodik, nem lenne-e szüksége neki is egy kis kikapcsolódásra.

Martha életkezdési válságban van. Munkanélküli, nem inspirálja semmi, képtelen megállni a saját lábán. Tudja persze, hogy ezen sürgősen változtatnia kell. Amikor meglátja Kathleen hirdetését, amelyben sofőrt és egyben társat keres egy egész Amerikát átszelő nyaralásra, úgy dönt, ez a munka a válasz az imáira. Bár nem ő a világ legjobb autóvezetője, bármi jobb, mint a szüleivel élni, nem igaz? És hogy egy idegennel utazzon együtt? Nem probléma. Különben is, mennyi bajt okozhat egy nyolcvanéves asszony?

Amikor elindulnak életük egyik legnagyobb kalandjára, mindannyian rájönnek, hogy sosem késő újrakezdeni…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 400

Eredeti mű: The Summer Seekers

Fordította: Szabó Júlia

ISBN: 978-963-540-602-9

Könnyed, humoros, élvezetes, elgondolkodtató, jól megírt történet, kedves karakterekkel és romantikával. A könyv tele van túláradó érzelmekkel. Nincs olyan szó, ami megfelelően kifejezné, hogy ez a regény milyen szépen kihangsúlyozza az élet, és a minőségi idő fontosságát. Hogy sokszor valami rossz után következik a jó, ami miatt ha tudnánk sem változtatnánk a történteken. Annyira magával ragadó, hogy az ember nem tudja letenni a könyvet. Kathleen, a lánya Liza, és egy huszonöt éves nő, Martha. Három különböző korú nő nehézségekkel, sérelmekkel. Tanulságos történet a változásról, és arról, hogy szembe kell nézni a problémákkal, meg kell nyílni mások felé. A jelenből kell kihozni a lehető legtöbbet. Az a fontos, hogy mindent megtudjunk beszélni egymással, és sok, minőségi időt töltsünk együtt. Az életet élni kell, bármilyen nehéznek tűnik időnként. Jó, ha van kire támaszkodni, ha van, aki törődik az emberrel...

Kathleen nyolcvanéves nő, aki szereti a kalandokat, a függetlenséget, és elhatározza, hogy valóra váltja egy régi álmát és végig autózik a híres 66-os úton. Mindig lázadó volt. A függetlensége elvesztése volt a legnagyobb félelme. Imádta a harsány színeket, és mindig tevékenykedett. A férjén kívül senkit sem engedett közel magához. Ő volt az egyetlen ember, aki igazából ismerte.

Liza, Kathleen lánya, akinek az életét meghatározta édesanyja érzelmi távolságtartása, úgy érzi, hogy válságban van a házassága. Magára alig van ideje. Kontrollmániás anyuka. Dolgozik, háztartást vezet, neveli a lányait, segíti a férje karrierjét. Az aggodalom és a kötelességtudat vezérli. Időnként bosszantott a viselkedése, és legszívesebben megráztam volna. Ugyanakkor sajnáltam is szerencsétlent. Az szép és jó, hogy gondoskodó és körültekintő. Az viszont nem az, hogy ő maga választotta a mártír szerepet, és eszébe sem jutott kiállni magáért. A túlhajszoltság legnagyobb átka az volt, hogy örömtelen kötelességgé vált sok minden, amit korábban szeretett (például a főzés). Nem jutott egy lélegzetvételnyi szünethez, ezért minden teherré vált. Imádott festeni, de már hosszú ideje nem festett. Ráadásul a férje nem változtathat, javíthat a dolgokon, ha nem is tud a problémáról. Azt azért lássuk be, hogy egyikünk sem várhatja, hogy a másik kitalálja a gondolatait! Nem áll közel az anyjához. Nincs igazán jóban vele. Igyekszik közel kerülni hozzá, de többnyire nem úgy sikerül, ahogy szeretné. Cornwallba utazik, az édesanyja házába, hogy gondolkodhasson. Jó ötlet volt Liza részéről, hogy elutazott. Ideje volt végre bekeményíteni, és egy kicsit felrázni a családját. És persze a kommunikáción sem ártott dolgozni. Nem azért ment Cornwallba, az Oakwood Cottage-ba, hogy visszavágjon a sérelmei miatt, hanem azért, mert térre és időre volt szüksége ahhoz, hogy átgondolja a dolgokat. Hogy kitalálja, mit is akar valójában. Már rég meg kellett volna tennie.

„Olyan könnyű elfogadni a napi rutint, és egy idő után az ember már meg sem kérdőjelezi, tényleg muszáj-e így csinálni.”

A férjével, Sean-nal és az édesanyjával, Kathleen-nel is sikerült mindent megbeszélnie. Visszanyerték a mindennapi dolgaik „fényét”, és a férjével újra elkezdtek álmodozni, tervezgetni.

Martha vállalja Kathleen mellett a sofőr szerepét. A családja állandóan a „tökéletes” nővéréhez hasonlítja. Mindig elégedetlenek vele. Ő természetesen arra vágyik, hogy olyannak fogadják el, amilyen. Komoly csapásokat mértek az önbizalmára. Nem tett jót a lelkének, hogy olyan emberekkel él együtt, akik miatt rosszabbul érzi magát a bőrében. Nem volt jó sofőr, és nem szeretett vezetni. Viszont el akart menekülni, mert valami másra vágyott, mint amiben élt. Barátságos, jó kedélyű és rugalmas. A nagymamája volt az egyetlen, aki mindig kedves volt vele. Imádta őt, és borzasztóan hiányzott neki. A nagymamája ápolása miatt hagyta abba a főiskolát, és az asszony halála után nem folytatta a tanulmányait. Az út során Martha egyre jobban megkedvelte Kathleent. Az idős hölgy megpróbálta biztatni a lányt.

„Az önbizalom abból fakad, hogy ismered a saját értékedet. Abból, hogy szereted azt, aki vagy.”

Kathleennel könnyű volt beszélgetni. Támogató volt. Martha pedig egyre magabiztosabb lett. Tetszett, ahogy Kathleen és Martha összebarátkoztak. Kathleen közlékeny volt a cserfes természetű lánnyal. Jó hatással voltak egymásra. Az idős hölgynek köszönhetően talált rá Martha a szerelemre (is), egy vonzó és segítőkész férfi, Josh személyében.

„Történnek dolgok. Zajlik az élet. És minden egyes esemény és tapasztalat alakít egy kicsit rajtunk.”

Mindhárom nő új ismeretségeket, új barátságokat kötött, és ennek köszönhetően könnyebbnek, felszabadultabbnak érezték magukat. A regény szereplői lassan rádöbbentek, hogy nem kellene kivárni egy krízist, egy válságot ahhoz, hogy az ember újragondolja az életét. Szembenéztek a problémákkal, a múlt árnyai lassan szertefoszlottak, visszataláltak önmagukhoz és egymáshoz is. Képesek voltak megélni az érzéseiket, és beszélni róluk.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szereti az élettel és érzelmekkel teli történeteket.

Ana könyvajánlói - Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Fülszöveg:

„Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.”

Kiadó: Animus

Kiadás éve: 2025 (magyarul először 2014-ben jelent meg, azóta már többször újranyomtatták.)

Eredeti mű: Fredrik Backman: En man som heter Ove

Fordította: Bándi Eszter

Oldalszám: 335

ISBN: 978-963-614-192-9

Keserédes történet, aminek bizonyos részeinél nevetni, más részeknél meg sírni támad kedve az olvasónak. A gördülékeny nyelvezet miatt gyorsan lehetett haladni vele. Szépen kiemelkednek a történetből az emberi értékek, és az összetartás ereje. A történet tele van sokféle, érdekes mellékszereplővel.

Ove (ejtsd: Úve) egy mogorva ötvenkilenc éves férfi, aki már nehezen viseli az életet. Olyan ember, aki megrögzötten ragaszkodik a saját szabályaihoz, és a társadalmi szabályokhoz. A szomszédai, a környezete a bosszantó személyisége ellenére is kedveli, látja benne a jót. Becsületes, és az élet minden területén hűséges a választásához. Erősen hisz az igazságban, az erkölcsben és a kemény munkában. Én is osztom a véleményét a „fehér inges” emberekről (aktakukacokról) és a bürokráciáról.

Az író bemutatja, hogy egy ember mennyi minden miatt lehet más, mint mi. Senkiről sem tudhatjuk, hogy miért vált olyanná, amilyen. A sok múltba tekintés során megismerhetjük Ovét, aki korán elvesztette az édesanyját, és akit az apjával a SAABok szeretete kötött össze, megtudjuk, hogy hogyan találkozott a nővel, aki mellett egy egész életre elkötelezte magát.

„Ove fekete-fehér ember volt.

A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”

„Így van felosztva a ház: minden, amit Ove felesége vásárolt az szép és kedves. Minden, amit Ove vásárolt, az hasznos és praktikus. Jó valamire.”

Ove elvesztette a feleségét. Sonja volt az egyetlen, aki igazán megértette őt. A felesége volt az élete biztos pontja. Nem sokkal a felesége halála után, idő előtt nyugdíjazzák. „Összeomlott a világa”, már nem akar élni. Nem bírja elviselni a magányt, és hogy üressé váltak a napjai. Naponta látogatja Sonja sírját. Virágokat visz neki, beszél hozzá, beszámol neki mindenről. Ezekből a „beszélgetésekből” megismerjük a szereplőket, az életüket, a tragédiájukat. Bár Ove nagyon vágyott a felesége után, lassan rádöbbent, hogy neki még dolga van az életben, a szomszédainak igenis szükségük van rá. Megtanítja vezetni a szomszéd állapotos feleségét, a saját Saabján beviszi a kórházba a „mamlaszt”, aki képes volt leesni az Ovétól kölcsönkapott létráról… Hiába készül különböző módokon az öngyilkosságra, hogy végre újra Sonjával legyen, mindig megzavarják a szomszédok. Szükségük van rá, és számítanak rá.

A „rozzant” macska és ő különös kapcsolatban vannak. Bár nem szereti a macskákat, mert szerinte megbízhatatlanok, mégis befogadja, mert valami Sonjára emlékezteti benne. A felesége szerette a macskákat.

„Az embereket a tetteik minősítik, és nem az, hogy mások mit mondanak róluk.”

Ez a regény a kedvességre, elfogadásra, egymásra figyelésre, szeretetre hívja fel a figyelmet. Ez az a fajta történet, ami nyomot hagy.

A könyv alapján film is készült. Az ember, akit Ottónak hívnak (eredeti cím: A Man Called Otto) 2022-ben bemutatott amerikai filmvígjáték-dráma. Ez a regény második filmadaptációja, Az ember, akit Ovénak hívnak (2015) című svéd film után. Az első filmadaptációt nem láttam. Az általam megtekintett film szerintem nagyon jól sikerült. Ugyanúgy potyogtak a könnyeim a megható részeken, és nevettem a vicces részeknél. Tom Hanks szerintem tökéletes választás volt „Ove” szerepére. Alakításán végig érződik, hogy valahol a mogorvaság alatt bizony egy jólelkű, segítőkész ember lakik, akit az élet tett olyanná, amilyen. Mariana Trevino pedig tündökölt mellette Marisol szerepében.

Nagyon tetszett a film betétdala is, ami az alábbi linken meghallgatható.

Til You’re Home

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Játszik még a fény

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Laurie-nak és Pete-nek sosem kellett volna találkoznia. Ám a sors okkal hozta őket össze.

Hat hónappal korábban ugyanazon az estén veszítették el a párjukat és a rájuk váró közös jövőt. Gyászukkal küzdve csatlakoznak egy terápiás csoporthoz, és itt találnak egymásra.

Pete és Laurie azon kapják magukat, hogy szomorúságukból boldogság és egy új kezdet reménye kezd sarjadni. Csakhogy minél többet beszélgetnek, annál több furcsa párhuzamra bukkannak tragikus történeteik között.

Végül Pete rádöbben egy titokra, ami mindent megváltoztat. Miközben egész eddigi életüket újra kell értékelniük, csak egy dolog biztos: vannak, akiket épp olyan tévedhetetlenül vezet egymáshoz a sors, mint ahogy az iránytű mutatja északot.

Milly Johnson új regénye magával ragadó, keserédes történet barátságról, szerelemről, veszteségről, újrakezdésről és a sötétben irányt mutató sarki fényről.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2023

A mű eredeti címe: Milly Johnson: My One True North

Oldalszám: 494 puhatáblás

Fordította: Nagy Szilvia

ISBN: 978-615-664-412-1

Milly Johnson Barnsley-ban, Dél-Yorkshire-ben született, nevelkedett, és él jelenleg is. Szívből ír a dolgokról és helyekről, amiket ismer, hangsúlyozva a közösségi szellem fontosságát. Könyveiben nyomatékosan támogatja a nőket, kiemelve erejüket és szívósságukat, ünnepli a szerelmet, a barátságokat és a második esély lehetőségét.

A könyvről:

Azt hiszem, hogy az érzelmi hullámvasút még finom megfogalmazása annak, aminek ez a regény kitett. Felkavaró volt. Egy történet veszteségekről, második esélyről, szerelemről. Végig feszült, izgalmakkal és érzelmekkel teli. Tele van titkokkal és különös véletlenekkel. Az írónő nehéz témákat vonultatott fel, ugyanakkor az írásmódjával képes volt „elvenni az élüket”. Elképesztő érzékenységgel tárta fel a regény karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. Ezt akár bővebben is kifejthetném a baráti (például Pete és Sal) és családi (például Pete és az ikertestvére, Griff) kapcsolatokon keresztül, de nem teszem. Aki akarja, az elolvassa a könyvet, és látni, érteni fogja. A könyv minden egyes fejezete magával ragad.

A gyászcsoport találkozóinak egy teaház ad otthont. A nyugdíjas Molly vezeti, és nyújt ingyenes segítséget a gyászolóknak. Az ügyvéd Laurie és a tűzoltó Pete is ott találkoznak. Mindketten elvesztették a párjukat egy balesetben. A teázó barátságos, megnyugtató légköre tökéletes volt a csoportterápiákhoz. A hetvenes évei közepén járó Molly szerette segíteni az embereket a gyász folyamatában, feldolgozásában. Az emberek megnyíltak neki.

Laurie a Napi Harsona (ő volt a fogadott ügyvédjük) főszerkesztőjétől, Alan-től kapta Molly telefonszámát, és mivel tudta, hogy elakadt, és segítségre van szüksége, megfogadta Alan tanácsát. Pete szintén egy kollégájától kapta Molly névjegykártyáját. Sal hetekig hurcolta magával a névjegykártyát, mielőtt odaadta volna Pete-nek, aki próbálta azt mutatni, hogy képes megbirkózni a helyzetével. Az, hogy segítségre van szüksége a gyászfeldolgozáshoz, sértette a büszkeségét. Mivel olyasvalakik javasolták Molly Klubját, akiknek adtad a véleményére, ezért mindketten úgy döntöttek, hogy felkeresik. Az első terápiás alkalom jobb volt, mint várták.

„… azok a dolgok, amik korábban erőfeszítés nélkül jöttek, manapság nevetségesen sok energiát igényelnek.”

A gyász bonyolult, az apró lépések türelemjátéka. A szervezettség, ha van mibe fektetni az energiánkat, egy kis rutin kialakítása nagy segítséget jelenthet. Az apró kedvességek is sokat számítanak. Molly Klubjának tagjai próbáltak segíteni egymásnak utat találni a gyászfolyamaton át. A körülmények és Molly Klubja összehozták az embereket, és a legvalószínűtlenebb barátságok szövődtek. Előfordult, hogy a csoporttagok a gyűléseken túl is találkoztak.

A Napi Harsona hirdetései, illetve a hirdetéseinek kiigazítása szerintem feleslegesek voltak. Helyettük inkább szívesebben olvastam volna egy kicsit többet a gyászcsoportokról, és azokról a módszerekről, amik végig segítik az embert a gyász folyamatán.

Laurie és Alex, valamint Pete és a felesége, Tara közt is elromlott valami. Mindkét főszereplő tudta, hogy a kedvese kezd eltávolodni tőle. A nő azt is tudta, hogy okkal gyanakszik, hiszen Alex már korábban is hazudott neki, megcsalta. A halála előtt (is) érzékelhetően más lett. Alex és Tara viszonya aljas árulás volt. (Az emberek nagyon aljas módon tudnak bánni egymással.) Nem törődtek a következményekkel. Nem gondoltak bele, hogy mások életét megnyomorítják. Kegyetlenség volt hamis reményt kelteni a partnereikben. A sors furcsa fintora, hogy a haláluk napján helyesen akartak cselekedni. Elhatározták, hogy gondoskodnak arról, hogy Laurie és Pete „rendben legyenek” miután bevallottak nekik mindent, és különválnak tőlük. Erre azonban már életükben nem volt lehetőségük.

Laurie több furcsa dologra felfigyelt a balesettel kapcsolatban. Pete is hamar rádöbbent, hogy a feleségének a környéken sem kellett volna járnia, amikor meghalt. És vele kapcsolatban sem ez volta az egyetlen különös dolog. Szóval Laurie és Pete tele voltak megválaszolatlan kérdésekkel.

Hasonló korúak, könnyű volt egymással beszélgetniük. Egymásra hangolódtak. Egyértelmű volt, hogy hasznukra vált az együtt töltött idő. Könnyedebbek, mosolygósabbak lettek. Elevenebbnek érezték magukat. Az egymásra találásuk olyan volt, mintha így lett volna megírva. Sorsszerű volt.

A főszereplőknek sok akadályon kellett átküzdeniük magukat. Szomorú volt, hogy mindketten azt hitték, hogy a múltjuk sosem engedné, hogy közös jövőjük legyen. Próbálták megóvni egymást.

A „Reid szál” és az érzelmi abúzus már egy kicsit sok volt. Nélküle is sok megrázkódtatáson ment keresztül a női főszereplő. Arra viszont jó volt, hogy az írónő bemutassa, hogy milyen jelei és veszélyei vannak, ha valaki egy narcisztikus személlyel kerül kapcsolatba.

Egyetértek abban Pete apukájával, hogy rossz partnerrel lenni rosszabb, mint magányosnak lenni.

Mindazok után, amin Laurie és Pete keresztül mentek, még „talpon voltak”, békére leltek, és újra egymásra találtak. Úgy tűnt, hogy minden visszavezette őket egymáshoz.

A regényen végig érezhető volt, hogy az írónő utánajárt a témáknak, kutatott, és úgy írta meg teljes szívvel. A történet mélyén van valami szívből jövő őszinte érzés. Felhívta a figyelmet arra, hogy az élet itt és most van. Élni kell a lehetőséggel, ha adódik egy!

„Magadhoz kell ölelni az életet, és kockáztatni.”

Sárközi Erika: Carpe noctem – Ragadd meg az éjt!

Hosszú kihagyás után, egy számomra igen kedves, magyar szerző könyvéről hoztam véleményezést. 

Sárközi Erika (Nilla) bemutatkozását bemásolom nektek a Skarlát kiadó oldaláról, amit egyébként itt érhettek el: https://skarlatkiado.net/rolunk/

"Sárközi Erika vagyok, de Nillaként is ismerhettek, én vagyok Anett mellett a Skarlát Kiadó másik megálmodója és szerzője.

Az írás tizenkét-tizenhárom évesen, szinte pillanatok alatt lett az életem szerves része, és azóta sem engedtem el. Szenvedélyesen érdekelnek a jó történetek, rajongó típus vagyok, az írás világába is így csöppentem, úgyhogy ha tetszik valami, boldogan rajongok érte.

A humor és az élénk romantikus szál két olyan dolog, amit az olvasmányaimban és az írásaimban is preferálok. Hiába írok fantasy vagy realista történetet, ezek nélkül elképzelni sem tudom.

2016 óta tanulok írástechnikát: ez volt a legnagyobb fordulópont az írói utam során, olyan felfedezésekre nyitott ajtót, amik megsokszorozzák az írás örömét számomra.

Megtaláltok a Facebookon vagy a Tiktokon is, ahol szeretem kiélni a regényírás nehézségeit és örömeit vicces videók formájában."

Fülszöveg:

"Tizenkét csillagjegy és egyetlen éjszaka: generációjuk legnagyobb Párbaja az indigókék égbolt alatt dől el. A győztes dicsőséget hoz a családjának, a megmérettetésből világra szóló sztorik születnek.

A húszéves Asra egész életében nővére árnyékában élt, aki anno egyetlen hajszállal csúszott le az első helyről, így most mindenki diadalmat vár tőle. Csakhogy ő utálja a konvenciókat, és semmi kedve értelmetlen játékokat játszani egy szimbolikus győzelemért, amikor dolgozhatna is nagyszabású projektjén. Ráadásul a szíve is az emberi világhoz húzza, miután megismerkedett a titokzatos Caspiannel.

Asrának azonban szüksége van a tizenkét család támogatására, hogy sikerüljön a terve. Ehhez az út pedig a Csillagpárbajon keresztül vezet, ahol győzelmet kell aratnia.

Kaland és kockázat.

Veszély és varázslat.

Szenvedély és szerelem.

Az indulás helye adott ezen a sötétbe burkolózó játékmezőn, az viszont, hogy hová érkeznek, csak rajtuk múlik."

Megjelent: Skarlát kiadó

Megjelenlés éve: 2024 – ebook

Oldalszám: 330

Illusztrálta: Kocsondi Nelli

ISBN: 9786156781031

Figyelmeztetések: erotikus tartalom

18 éves kortól ajánljuk!

Hosszú-hosszú idő óta most először szippantott be úgy könyv, hogy hajnali negyed négyig olvastam megállás nélkül.

IMÁDTAM!!! Még akkor is, ha Nilla most is szadistaként gyötörte a szereplőket, s általuk engem is.

Nagyszerű történet, hihetetlen szereplőkkel, izgalmas cselekményekkel, rengeteg érzelemmel.

Egyik pillanatban jókat kuncogtam, a következőben már a könnyeimet törölgettem, nem sokkal később indulatosan, felháborodva felhördültem, hogy mi a fene… Igazi érzelmi hullámvasút volt, de az ilyenre bármikor felülnék, mert tudom, hogy a végén azt kapom, amire igazán szükségem van.

Kedvenc karakterem Rion volt, aki éles eszével és bicskanyitogató stílusával sokszor mosolyt csalt az arcomra. 

Kedvenc idézetem: „A világot már akkor megváltottad, amikor úgy döntöttél, hogy nem állsz be a sorba, hanem mersz önmagad lenni…”

Imádlak Nilla a lebilincselő történeteiddel, az utánozhatatlan történetmeséléseddel, a kimeríthetetlen fantáziáddal, és nem utolsó sorban a csodálatos lelkeddel együtt, amivel beragyogod mindenki életét! Örülök, hogy ismerhetlek, és már most várom az új könyved! A te történeteidre éhes a lelkem.

Ha ti is szeretnétek engedni a csábításnak, akkor a Skarlát Kiadó honlapján megtalálhatjátok ingyen ebook-ban. Ha pedig elolvastátok, és szeretnétek beszélni a könyvről valakivel, a blogom facebook-os oldalán várlak titeket sok szeretettel. ;) 

Pontozás: 10/10 természetesen, hiszen mindent megkaptam tőle, amire szükségem volt.